Találatok a következő kifejezésre: Hogyan mondjam a páromnak, hogy én (23 db)

A kollléganőmmel egyre közelebb kerülünk egymáshoz neki van párkapcsolata, nekem nincs. Olyan mint ha arra várna, hogy én mondjam ki, hogy szakítson a párjával. Ezt a döntést neki kellene meghozni vagy rosszul gondolom?

Nagyon jól kijövünk, sokat beszélgetünk, meg tudom nevettetni, olyan dolgokról beszélünk amiről senki másnak, azt mondjuk barátok vagyunk de érezzük mindketten, hogy ez már nem teljesen igaz...

Legjobb válasz: Szerintem szakíts te az õ párjával!

Szerintem szakíts te az õ párjával!

Hogyan tovább? Hogyan, vagy mikor közöljem a párommal, hogy apa lesz? A szüleinek is én mondjam el, vagy azt majd együtt?

Párom egy hete utazott ki Olaszországba a tesójához. Én nem tudtam velük menni, mert sok volt a munkám. Viszont ma reggel pozitívat teszteltem. Elmentem anyukámékhoz, a bátyámnak mondtam el először, ő nagyon örült neki, viszont anyukám ordított velem. Hogy én milyen hülye vagyok, hogy úgy vállalok gyereket, hogy fogalmam sincsen az anyaságról, hogy életemben nem vigyáztam még egy gyerekre sem és hogy azzal az emberrel én ne vállaljak gyereket, aki állandóan dolgozik, meg mit képzelek én, hogy ilyen fiatalon nagymamává teszem! (Mellékesen: azért dolgozik ennyit a párom, hogy nyugodtan tudjunk együtt élni, ne legyenek anyagi gondjaink.) Anyukámmal sosem voltunk anya-lánya viszonyban. Kicsiként is apukám vigyázott rám, mert nem volt munkája és anyukám ment el dolgozni, sosem játszottam anyukámmal, a tanulásban is mindig apukám segített. Én úgy érzem, hogy idővel bele tudnék szokni az anyaságba. A párom még nem tudja, és az ő szülei sem. És anyukámmal mit kezdjek? Azt mondta, hogy látni sem akar. (Biztos nem tart majd évekig ez az állapot.) Esetleg más ötletek? Babával kapcsolatban tippek, stb. Köszönöm. :)

Legjobb válasz: Elõször is gratulálok! :) Meglepõ anyukád reakciója, bár ha tényleg nem voltatok sohasem jó viszonyban, akkor... Szerintem teljesen kétségbe esett, majd megnyugszik. Leginkább a Párodnak kell elõször elmondani, aztán együtt az õ szüleinek. Hány éves vagy, hogy anyukád így kiborult?

Elõször is gratulálok! :) Meglepõ anyukád reakciója, bár ha tényleg nem voltatok sohasem jó viszonyban, akkor... Szerintem teljesen kétségbe esett, majd megnyugszik. Leginkább a Párodnak kell elõször elmondani, aztán együtt az õ szüleinek. Hány éves vagy, hogy anyukád így kiborult?
Fuh, ez így tényleg meredek... Mármint hogy egyáltalán nem vagy fiatal a babázáshoz, teljesen normális idõpont ez! Esetleg egyszer próbálj vele nyugodtan beszélgetni, hátha megtörik a jég. Ha nem megy, akkor ne idegeskedj rajta, mert nemcsak magadnak lesz rossz, hanem a babádnak is! Remélem, hogy rendezõdik a helyzet! 25 éves 12hkm :)
Szia! Elõször is gratulálok! :) Csodálatos idõszak elõtt állsz/álltok! A Te családod most már a párod és a pici. Mindenki, aki nehezíti az életetek, vagy feszültséget okoz, távolt kell tartani. Akár az édesanyád az (akár a párod édesanyja, bárki). Védd, amit együtt létrehoztatok és legyetek nagyon boldogok! Senki nem születik tökéletesnek, te is belejössz majd a baba körüli tennivalókba! Ez csak részletkérdés! A legfontosabb, hogy szeressétek egymást! Hogy hogyan kell pelenkázni és szoptatni? ... majd megtanulod idõvel, ezek nem akkora dolgok! Sok boldogságot (és nem vagy már gyerek, anya leszel! Védd a picit, bárkivel szemben is!) L27
Elõször a párodnak meséld el! Miért anyuddal kezdted? Utazz utána azonnal, lepd meg egy pár babacipõvel! Sok boldogságot!
Szia! Én 23 évesen, vagyok 13hkm, az anyukám 43 éves, és õ egyáltalán nem gondolja hamarinak, a nagymamává tevést. :D Mivel nálunk is úgy volt, hogy én nem itthon dolgoztam mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, így tudom nem a legjobb, legmeghittebb közlés, de nem bírtam ki, hogy nem szóljak neki, így lefotóztam a terhességi tesztet, és elküldtem MMS-ben, és csak annyit írtam alá, hogy Gratulálok!Szerintem az Anyukád miatt ne aggódj, ha ti akartátok a gyereket, illetve meg tudjátok oldani, akkor sztem senkinek semmi köze hozzá, hogy ti, hogy nevelitek majd fel a gyereket!Legalábbis mi így voltunk a Férjemmel!Gratulálok a Babához!
A kérdező hozzászólása: Anyám minden csak NEM kedves, megértõ és legfõbbképpen: anya. Nagyon megbántott, nagyon haragszom rá és nagyon lehangolt, pedig boldognak kéne lennem. Szíven mélyén az is vagyok, csak rossz a tudat, hogy ha átmegyek majd apukámhoz, akkor az õ kedve sem lesz varázslatos, mivel ott van mellette anyám. Önzõ leszek, de az egész életemet "tönkretette", elüldözte mellõlem a pasikat. A jelenlegi párom az egyetlen olyan férfi, aki kibírta és velem maradt és nem érdekelte anyám meg az amit õ gondol, hanem kitartott mellettem, ha kellett anyámmal is összeveszett. Ha nem õ lenne a gyerekem apja, akkor el sem tudnám képzelni, át sem tudnám élni azt a szót, hogy boldogság.
Totálisan egyetértek veled! Én sem biztos, hogy megbocsátanék neki csak úgy. Neki kell majd megtenni az elsõ lépést. Pont az jutott eszembe, hogy az én anyukám is kiakadhatott volna, mikor a nõvérem 21 évesen bejelentette, hogy babát vár. Anyukám akkor volt 43.A második unokánál pedig 49 volt. Mégis örült nekik. Én pedig szilveszterkor jelentettem be neki, 23 évesen, hogy jön a 3 unokája. Ha megszületik a baby-m akkor is csak 50 éves lesz. Anyukádnak is a te boldogságod kellene néznie, akármilyen is volt a viszonyotok, és segítenie támogatnia kellene mindenben. Nem értem a reakcióját. Ne haragudj most meg rám, de elég önzõ nõ lehet!
A kérdező hozzászólása: Köszönjük. :) Hát mondta anyám, hogy ha meglátja a páromat, akkor szíve szerint kinyírná, csak ezt már nem elõttem. Szóval én oda többé nem megyek és õ sem jön ide. :) Ez a gyerek nem az õ unokája, soha nem is lesz az. Lehet, hogy most egy szívtelen alaknak fogok tûnni, de a gyerekemet nem fogja látni, és pont ezekért a dolgokért nem. De köszönöm, én kitartok. :)
A kérdező hozzászólása: Köszönjük szépen! :) Én nem tudok anyámmal mit kezdeni, ma már a bátyám kétszer felhívott, hogy anyám egész nap otthon morog. Nem érdekel. Ha átmegyünk majd, akkor apával és a bátyámmal fogok foglalkozni, mert anyám nem érdemli meg a szeretetemet. És én tudom, hogy a párom mindent meg fog tenni azért, hogy én boldog legyek. Imádja a gyerekeket, szerintem a mi gyerekünk ellen sem lesz kifogása. És mint már írtam: anyám a bátyámat 22 évesen szülte, férjnél sem volt, mégis felnevelte a bátyámat. A párom a húgára is nagyon sokat vigyázott, õ tõlem egy évvel fiatalabb és már neki is van egy kisfia, aki 2 hónapos. A párom mellesleg 27 éves. :) Én nem aggódom a jövõm miatt.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm még egyszer. :) Én kivárom, mert jelenleg nem is tudnám elmondani neki a dolgokat, annyi minden kavarog a fejemben. Nem tudom, hogy mit - hogyan vagy merre. Már most azon gondolkozom, hogy mit kell majd venni, hogy hogy mikor kéne elmennem orvoshoz, és társai. Én nem fogom engedni, hogy bárki belezavarjon a boldogságomba, de nem merek menni anyukámékhoz, nehogy nekem támadjon, mert képes rá, volt már rá példa. Jobban tettem, hogy egyedül, mondtam el, mert a párom tuti nem úszta volna meg anyám "lecseszését", és kinézem anyámból, hogy fel is pofozta volna a párom. Úgyhogy azt hiszem, hogy egy darabig abba a házba be nem teszem a lábam. És köszönöm a biztatást, hálás vagyok érte. :)
A kérdező hozzászólása: Õszintén szólva azért, mert elõször kétségbeestem. De nem tudok a párom után menni, fõleg azért, mert holnap már jön haza. (Elvileg.) És elmondtam a bátyámnak, õ meg újongott, és ezt hallotta meg anyukám, bejött, hogy mi ez a nagy öröm.. és így tudta meg. Mi a bátyámmal mindig mindent megosztottunk egymással és most így ez jött. De a párom lesz a következõ, akinek elmondom. Az is egy történet lesz, hogy õ mit fog szólni hozzá. De szerintem örülni fog és nem fog neki rosszul esni, ha nem elõször tudja meg. :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen. :) 24 éves vagyok, anyukám 48 éves, ugyanennyi volt, mikor én születtem. 22 volt, mikor a bátyámat szülte. Én mindig fekete bárány voltam, állandóan a bátyám volt nála a legjobb.
A kérdező hozzászólása: Mi szerettük volna, igen, de nem volt tervezett. Úgy voltunk vele, hogy jön amikor jönnie kell. Csak anyukám ezt nem érti meg. És köszönjük szépen! :)

Hogy mondjam el a páromnak hogy én nem kívánom még egyszer azt az élményt?

Több mint 4 éve együtt vagyunk és ? nagyon szerette volna kipróbálni a "kaki sexet" és hát, úgymond rávettem magam, ? eléggé élvezte de én nem kívánnám még egyszer... hogy mondjam meg neki?

Legjobb válasz: pontosan így.

pontosan így.
Mondd meg neki, hogy bocs, de ez neked nem jön be..ne erõltesse.Sztem megértené:)
Csak õszintén, a pasik nem szeretik ha mellé beszél a nõ! Mondd meg neki, hogy ezt 1x kipróbáltátok, de Te nem élvezted annyira, úgyhogy szeretnéd megkérni rá, hogy ezt hanyagoljátok ha lehet. Amúgy nem bántásból kérdezem, de hogy lehet az, hogy 4 éve együtt vagytok és nem tudtok ilyesmikrõl õszintén beszélni?
Állj elé és mond neki: Drágám!Tudom, hogy a multkor neked nagyon jól esett a kaki szex, de nekem nem volt jó nem élveztem.Nem lehetne hogy hanyagoljuk? Ha igazán szeret megérti.
most pedig jöhet a kutya.
Sztem beteg a pasid. Lõdd agyon!
hát ne így ebédidõben. mert ez most meghánytatott. köszi.
2. megnevettetett. de nehéz szó...
Ha igazán szeret megérti, de a vágyakat nem lehet elnyomni. (legyen az akármilyen meredek is) Amúgy meg nekem is sok év után derült ki, hogy milyen párom van, szeretik, ha a nõ õszinte, de õk valahogy nem azok.


Hogyan mondjam meg a páromnak, hogy én már nagyon szeretnék kisbabát?

Több mint 3 éve együtt vagyunk, korban is megértünk már erre (én 27 vagyok, ? 28). Viszont még nem került semmi konkrétum szóba ezzel kapcsolatban, csak néhány ilyen beszélgetésünk volt, hogy "majd egyszer...". Én már elérkezettnek látom az id?t... :) De félek hogy ? még nem akarja...

Legjobb válasz: Ülj le vele szembe,és egyszerûen hozd fel a családalapítás témát.Ha jól sejtem nem vagytok még házasok,esetleg ezzel is lehet kezdeni stb. Nálunk ez valah úgy volt,hogy elkezdtünk beszélgetni,ki hány gyermeket szeretne,mikor együtt töltöttünk néhány napot gyermekes családdal,akkor is szóba jött.Mindig mikor valamirõl eszünkbe jutott.A szabad asszociáció pedig megvolt.Csak öszintén! Az márteljesen más kérdés,h babóca nem a gondos családtervezésünk eredménye:)

Ülj le vele szembe, és egyszerûen hozd fel a családalapítás témát.Ha jól sejtem nem vagytok még házasok, esetleg ezzel is lehet kezdeni stb. Nálunk ez valah úgy volt, hogy elkezdtünk beszélgetni, ki hány gyermeket szeretne, mikor együtt töltöttünk néhány napot gyermekes családdal, akkor is szóba jött.Mindig mikor valamirõl eszünkbe jutott.A szabad asszociáció pedig megvolt.Csak öszintén! Az márteljesen más kérdés, h babóca nem a gondos családtervezésünk eredménye:)
Szia. Sajnos a tapasztalat nem túl jó (tisztelet a kivételnek), de 28 évesen a férfiak még nem igazán akarják egy babával lekötni az életüket. Pláne ha Õ még nem is beszélt róla Neked?! Nálunk akkoriban a párommal ez mindennapos téma volt, mert babát akartunk, de Õ akkor 36 éves volt. Ha az öcsémet nézem, Õ most 30, komoly kapcsolata van, de még hallani sem akar gyerekrõl. Ez a "majd egyszer" ez nem túl biztató. Azért azt csak láttad, hogy hogyan viszonyul a párod a kisgyerekekhez?! Szerintem a legfontossabb az õszínteség!!! Lesz ami lesz alapon, ülj le vele beszélgetni és monnd el neki, hogy Te már nagyon örülnél egy kisbabának. Lehet, hogy kellemeset csalódsz, mert már Õ is ezt szeretné. Én drukkolok neked, bátorság!!! Kár hogy nem tudom meg a választ :)

Hogyan mondjam el a páromnak, hogy ne hozza el hozzánk a 1.5 éves lányát mert én nem kínlódok vele?

Az anyja szivesen ideadja mert legalább pihen egy kicsit. Èn viszont nem szeretem ha jön mivel még pelenkázni kell, nem beszél értelmesen, evés közben összekeni magát, disznolkodik. Nem akarom a páromat megbántani de nem akarom, hogy elhozza a kislányt. Mit mondjak neki? (Normális, nem kioktató válaszokat kérek!)

Legjobb válasz: Ezen mi olyan nehéz? Ne hozd ide, ennyi.

Ezen mi olyan nehéz? Ne hozd ide, ennyi.
Normálisan, nem kioktatóan kérdezem. 1. Mit vársz egy 1, 5 éves gyerektõl? Igen õket még pelenkázni, etetni, megérteni kell. Ezek szerint a te gyerekedet sem tudod elviselni majd. 2. Mégis mit szeretnél, akkor hol találkozzon a kicsi és az apja? Attól, hogy te bekerültél a képbe, õ még apa és felelõsséggel tartozik a gyerekért. Az anya nem azért engedi el mert hú de jó pihenni, hanem mert az apának szüksége van a gyerekére. Hogy ezt hogy vázold a párodnak? Ülj le vele elbeszélgetni, de vállald azt a következményt, hogy a gyerekét választja nem téged.
Pedig eléggé tenyérbemászó a modorod, szóval számíts a kioktató válaszra. Igen, egy másfél éves gyerek nem beszél értelmesen, és evés közben összekeni magát. Mondd meg a párodnak, hogy neked õ kell, a gyerek viszont nem. Állítsd válaszút elé, remélem úgy kivág, hogy a lábad nem éri a földet. Tudtad, hogy van egy kislánya nem? Mégis mire számítottál?
Ha nincs kedved ne pelenkázd és egyáltalán ne foglalkozz vele, ez a párod dolga. Mondjuk ha van egy csepp esze ezek után el fog téged hagyni.
*és a gyereknek az apjára
Mondd csak...nõbõl vagy te? Az a gyerek a féltestvére lenne a te leendõ gyermekednek. De nagyon remélem, neked olyan sosem lesz.
Mi ebbõl a tanulság? nem kell párzani pici gyerek apukájával. Mert az disznó.
Kérdezõ, úgy kellett volna feltenned a kérdést, hogy mit csináljak a másfél éves gyerekemmel, az apja párja nem szívesen gondozza, akkor bezzeg olyan válaszok jöttek volna, hogy micsoda anya, aki a másfél évest idegenre bízza... szerintem mondd meg elsõ körben a párodnak, hogy te nem érzed késznek magad a gyereknevelésre, gondozásra pár napra sem. NEm szégyen, ha valakinek nem megy, csak meg kell mondani, hogy ne a kicsi lássa kárát.
Szépek lehettek, az apja nem tudja a gyereket pelenkázni, te meg cicerói körmondatokat vársz egy másfél éves kislánytól. Igazi gyökérkommandó.
Valahogy te is ilyen lehettél ennyi idõsen.
32 folytatásaképp: mivel ekkor vannak abban a korszakban hogy ismerkednek a dolgok, így az ételek állagával is, sõt az öntudat kialakulásához is köze van az a része, hogy önmagába keni, bár szerintem most fölöslegesen magyaráztam.Nem lehetsz valami értelmes a kommentjeid alapján.
komolyan elvárnád egy másfél éves gyerkõctõl, hogy késsel, villával egyen? ugye tisztában vagy azzal, hogy egy ennyi éves így eszik? elég undorító, gyomorforgató gondolkodásmód, hogy el akarod szakítani a gyereket az apjától, ha ezt nem vagy képes elfogadni, akkor inkább váljatok külön, neked se jó, neki se
Valószínü azért sír, mert keresi az anyját.Hiányzik neki.Biztos azt is érzi hogy nem szereted.A kicsik mindent megéreznek.A 1, 5 évesek ilyenek.Sajna nem saját gyerek sok mindenkit idegesít.Ha sajátod lesz más lesz.Csak vigázz ne hogy ebbe a cipöbe kerülj......
Talán így mond, mint egy elõzõ kommentedben.."Tiszta disznó az a kislány" De elõtte csomagold be a bõröndöd, mert utána remélhetõleg nem lesz idõd rá! Ilyen egy 1, 5 éves kicsi, és nyugi, te sem voltál különb. Csak annyi, hogy a kicsik ezt általában kinövik, kivéve téged, te disznó is maradtál :D
Egy átlagos 1, 5 az ILYEN. nem disznó. Te is ilyen voltál kiskorodban. Nem úgy bújtál ki a lyukból, hogy Kazinczy-szépkiejtési versenyt nyertél rózsaillatúan. meg egyáltalán egy ilyen idõs gyerekrõl hogy lehet így beszélni?
"Azért van rajta pelenka mert nem akarnak vele kinlódni." Csak szólnék, hogy 1, 5 éves korban nem szoktak szobatiszták lenni a gyerekek. Amelyik 2 évesen az (megbízhatóan szobatiszta), az a ritkább. Átlagban 2, 5-3 évesen hagyják el a pelust.
...persze, persze, ezt gondoltuk. Hogy miért nem szólalt meg a lelkiismereted, mikor egy szükségben megszorult "apa" közeledik, akinek épp kisgyereke született, azt viszont nem tudjuk. "Bármikor láthatja" csak épp egy értetlen, érzelmi nyomorék vadidegen nõ akarja kiutálni mellõle. Pedig egy másfél éves gyermek a legszõrösebb szívû embert is meghatja! Hogy beszélhetsz így róla?
Egy ilyen disznós beszólás után úgy rúgnálak pi**án hogy hazáig megsem állnál, aztán ott még szerintem anyádtól is kapnál ha megtudná hogy miket írsz szegény kislányról mert neki biztos több esze van mint neked ja és õ már átélte azt hogy volt egy "disznó" kislánya, TE.
Ja, és ha nagyobb lesz, 3 éves kora után az apa egész hétvégére sõt a nyári szünetekre is hazaviheti, szóval ha együtt éltek, akkor este csinálhatod neki a kakaót, moshatod a haját... Vagy keresel egy gyermektelen fazont.
Akkor keress olyan férfit magadnak, akinek nincs gyereke! Szánalmas nõ vagy!
Ez nagyon szar helyzet....
A saját hozzáállásodon kellene változtatni. Ha választás elé állítod a párod, a gyereket fogja választani (remélem). Viszont amiket írsz az nem nagyon lehet igaz, az én unokahúgom márciusban lesz 2, de szobatiszta (sokszor meg kell kérdezni hogy kell pisilni?? mert magától nem mondja, de bólogat és akkor ráteszem a bilire. Imádja lehúzni a wc-t és tudja hogy csak akkor lehet ha öntünk bele valamit a bilibõl.) Szóval valamit rosszul csináltok. A haját miért keni össze evés közben? Összefogod haját, ráteszel egy elõkét és kanalazod bele a cuccost. Ne legyél életképtelen. l21
Hmm járjon az exéhez látni a gyereket. Tudod általában hivatalos láthatás szól több napra is, Ezek szerint nyugodtan aludjon az exével, mert te nem "fogadod" a gyereket.
Kérdezõ te hány éves vagy? ( Mennyi az IQ-d?)Hol éltek? A te lakásodban?
utolsó vagyok:és ezt úgy írom neked kérdezõ, hogy 4évig éltem egy olyan férfival akinek 2éves volt a kislánya.....szerettem a párom a kicsi pedig hozzá tartozott....még egyszer mondom keress független , gyermektelen férfit mert a gyermekkel szúrsz ki legjobban ha ilyen utálkozva és kelletlenül foglalkozol vele....ehhez pedig nincs jogod, mert õ nem tehet semmirõl
De ha meg is tiltja, az egy nemlétezõ probléma. Mégis mit tud csinálni? Elállja az utat? És? A pasi arrébb teszi, és ennyi. Itt sokkal nagyobb probléma, hogy az apa nem akarja ellátni a kislányát. Ezen kellene mindenkinek felháborodnia, nem azon, hogy a kérdezõnek nincs orgazmusa attól, hogy hányást takaríthat.
51: De, értjük. Erre az a megoldás, hogy amikor a kislány jön, elõtte õ magának beszervez barátnõs programot és hagyja, hogy apucika és a babucika élvezzék egymás társaságát. De azt nem tilthatja meg, hogy egy apa a saját otthonába odavigye a gyerekét.
Nem értitek, hogy az a baja, hogy neki kell pelenkáznia meg takarítani utána?
Szerintem pedig igazán jó barátnõk lehetnétek a kislánnyal, mert te is valahol másfél éves szinten fixálódtál érzelmi érettségben, ha ennyire nem vagy képes felnõttként kezelni valamit.
Nézd, a te eseted tipikus példa arra, hogy ki amilyen virágot szakít, olyat szagol. Más levetett faszija kellett, ráadásul egy gyerekkel. Az a gyerek ugyanis nemcsak az anyjáé, hanem ugyanúgy az apjáé is, aki akkor hozza el, amikor akarja, neked mindenkor jó pofát kell vágni ehhez. Abból a szempontból megértem, hogy nem tetszik, nekem sem kéne ilyen pasi, de te ezt elfogadtad, hát akkor állj is úgy hozzá. Vagy keress olyan pasit, akinek nincsen "csomagja".
Nem veszitek észre, hogy ez csak egy abszolute provokáló, kamu kérdés?
A kérdező hozzászólása: Õ már magától "eszik". Azért van rajta pelenka mert nem akarnak vele kinlódni.
egyszeru ha a gyerek jon neked surgos programod akad. Az apja majd ellatja. Az en ferjemnek is van 2 gyereke az elozo kapcsolatabol en sem szeretem ha ram vannak sozva egesz nap az apjuk meg lelep dolgozik baratozik aztan este 2 orat veluk van Elvegre semmi kozom ezekhez a gyerekekhez nem rokonaim es nem az en feladatom nevelni oket. Ha jonnek akkor en szepen elmegyek programot csinalok igy az apjukkal vannak hiszen nem azert van lathatas hogy velem legyenek. Ajanlom te is csinalj surgos programot es hagyd az apat a gyerekkel. Szerintem a parod exje jokat rohog rajtad ingyen babysitternek hasznal.
Azért távolról sem hat mindenkit egy kisgyerek. Sok anyának szintén elege van a saját kölykébõl, írják is a gyerekvállalás rovatban, hogy már ordítanak vele néha.
A kérdező hozzászólása: Elmehetne mondjuk a volt párjához és ott találkozhatna a kicsivel. Nem azt akarom, hogy ne lássa a lányát csak azt, hogy ne hozza el hozzánk.
Õ foglalkozik vele, vagy neked kell? Mert ha nekem kéne pelusozni, én is kitiltanám onnan a kölköt.
A kérdező hozzászólása: Nem vettem el az apját hanem az apja hagyta el az anyját. De bármikor láthatja a kicsit.
*elvetted
Amikor összedõltél rakásra az apukával, nem gondoltál ezekre? Elvetetted az apját, "nem beszél értelmesen" ízléstelenségeket állítasz egy másfél évesrõl, még milyen ártó tettet tervezel?
Amúgy van olyan gyerek, aki nem disznólkodik, én láttam már ilyet. Unokaöcsém ilyen, õ már 2, 5 éves, de még egyszer sem kente össze magát szándékosan, élvezetbõl a kajával, hogy hú de jó turkálni benne, aztán maszatolni mindenhová, csak véletlenül kisebb korában.
A kérdező hozzászólása: Albérletben lakunk.
Melyikõtöké a lakás amiben vagytok?
A kérdező hozzászólása: Tiszta disznó az a kislány, evés közben még a haját is összekeni. Sok baj van vele, a párom pedig nem pelenkázza, azt mondja nem ért hozzá.
Ne izgasd magad, kérdezõ! Az összes másod, harmad, negyed stb.feleség így vélekedik a párja másik anyától való gyermekérõl.
Akkor tehát tudod, hogy mondd meg a "párodnak": Vidd innen ezt ronda disznót a lakásomból, te szemétláda, miket csináltál két éve? Jó éjszakát!
(NEM akarom elszakítani csak ne jöjjön hozzánk a kicsi.) Hát ez a mondat rettenetes milyen anya lennél?
Az apja nem ráhagyja a dolgot, minden másfél éves így eszik.
Gondolj bele hogy neked lessz egy gyereked ettõl a férfitõl de külön válnak útjaitok és majd az új párja nem engedné a lakásba a közös gyereketeket, Csak gondolj bele hogy esne.
Neked nem kell ott lenned. Etesse, pelenkázza apuci. Nem megy? Dehogynem, férfiak milliói meg tudják oldani, neki is menni fog. Viszont ilyen kis disznó minden 1, 5 éves, nem a gyerekben van a hiba, egyszerûen nem szoktad ezt meg.
Ez csúnya dolog hogy ilyet mondasz hogy nem akarod hogy oda vigye a gyerekét . El kell viselned hogy van egy gyereke . Édes apám felesége nem kedvel engem mert más nõtõl vagyok (bár már nem gyerek vagyok ) ezért útálom mint a bûnt . Még jó hogy el nem tiltod a gyerekétõl .Ezt nem kioktatásként írom csak tanuságként.
A kérdező hozzászólása: A kislány szereti a hosszú hajamat birizgálni amúgy aranyos, csak undorító ahogy eszik az apja meg ráhagyja. Ezért kell nekem ott lennem mert különben mégjobban fejetetejére állna a ház.
Minden gyerek ilyen másfél évesen nyugi. Említették páran, hogy te ebben az idõben menj el sétálni vagy moziba stb. ez sem járható út? Könyvtárba esetleg? A férjed meg tanuljon meg pelenkát cserélni, ha otthagyod vele a gyereket akkor megtanulja majd... Amúgy szerintem kamu kérdés...
Szerintem is szervezz magadnak ilyenkor "csajos-napot", amíg a párod a kislánnyal van, ez a legtisztább megoldás.
Nehéz dolog, de tényleg ne légy vele, ha zavar, hogy már gyereke van. Nekem is van egy sztorim: külföldön ismerkedtünk meg a párommal, neki már volt egy kislánya M.O-n. Amikor kihozta hozzánk látogatóba, akkor jöttem rá, hogy nekem ez nem megy. 11 éves volt a kislány, tehát nem is várhattam volna tõle többet: ezek voltak a szójárásai, hogy: nem tudom, mindégy(mindegy), nem kõ(nem kell), meg volt hogy még el is nyújtotta a szavakat: nem kõõõõõ!!!!!! Úúúúútálom ezt, úúúúútálom azt, stb... Én szerintem meg meg sem volt nevelve normálisan. Akkor mondtam a páromnak, hogy én még csak 26 éves vagyok, nem szültem még gyereket, legyen rám egy kicsit tekintettel, hogy fura nekem a szitu, stb... Meg az is nagy probléma volt, hogy nem tudtam elvonatkoztatni az anyjától. Így vége is lett a kapcsolatnak. Ha nem megy, ne erõltesd, csak a saját gyereke, õt mindig is elõbbre fogja venni mint téged, és ez így van rendjén.
Nos, ha a párod nem hajlandó tisztába tenni, és úgy fogja visszaadni a gyereket az anyjának, hogy már órák óta pisis, kakis, akkor soha többet nem fogja odaadni a gyereket a párodnak, amíg pelenkás. Szóval ez is lehet egy megoldás, hogy te nem pelenkázod. A párod sem fogja, tehát így egy idõre megszabadulsz a gyerektõl. Mire kinövi a pelenkáskort, addigra beszélni is megtanul, tehát máris nem lesz olyan idegesítõ.
Ha szeretnéd a párod, elviselnéd!!! Egyedül foglalkozol a gyerekkel??? Akkor talán kicsit meg lehet érteni, de ha párod is közrejátszik amikor ott van, akkor mond meg neki, hogy ne hozza el a gyereket, és majd eldönti, hogy õt, vagy téged választ. És ha van egy kis esze, meg szíve, természetesen a gyereket.
Mondd meg neki, hogy te nem pelenkázod. Akkor lehet, nem fog olyan lelkesen élni a látogatási idõvel.
Az apjának kell pelenkáznia, én sem pelenkáznám a más gyerekét. Teljesen normális dolog az, ha valaki csak a vér szerinti saját gyerekét gondozza. Ez a dolog a párod feladata, és az is, hogy kitakarítson a kislány után. Ezeket mond meg neki, és állítsd választás elé. Lehet hogy a párodnak egy olyan nõ kellene, akinek már van gyereke, és akkor kölcsönös alapon állhatnátok egymás gyerekeihez.
Egyszerûen megtiltod neki, hogy odavigye a lakásodba. Mert gondolom a lakás csak a tiéd. Annyira pofátlan nem lehet valaki, hogy elvárná, hogy az apa a saját lakásába ne vigye a saját gyerekét.
Én ezért nem kezdek "családos" emberrel, mert bármennyire is odavagyok a fiúért nem tudnám elfogadni a gyereket, nem szeretem õket, nem is állok készen egy gyerekre, soha nem is akartam. Meg a tudat, hogy nem tõlem van, hanem egy másik nõtõl akivel már egy életre összelesznek kötve- még ha csak a gyerek által is.
Nem tilthatod meg azt, hogy az apja az otthonába vigye a saját gyerekét. Mondhatod, hogy pelenkázza õ, etesse õ, takarítson fel utána õ, de nem tilthatod ki a gyereket. Sõt, a jövõben ott is fog aludni az apjánál mert maradhat hétvégére, szünetekben 1-1 hétre, sõt ha az van a határozatban, hogy apucié Karácsony másnapja, akkor hiába szervezel a saját szüleiddel és pároddal egy meghitt csendes estét, a párod gyereke ott lesz... vagy a párod nem lesz ott.
Rosszul közelíted meg... Az alap, hogy a gyerek menjen hozzátok, hiszen a párod gyereke, de pelenkázni nem neked kéne. Én megmondanám a páromnak, hogy akkor hozza a gyereket, ha pelenkázza, eteti és fel is takarít utána. Na meg elgondolkoznék azon, hogy ilyen férfivel akarom-e az életemet, mert a közös gyereketekkel ugyan így nem foglalkozna.
Nem neked kell etetni, takarítani utána, beszélgetni vele, szórakoztatni. Neked õ nem rokonod. Persze nyilván nem veszi ki jól magát, ha te is jelen vagy, ugyanakkor levegõnek nézed. Legjobb, ha ilyenkor elmész otthonról, szervezz programot a barátaiddal, vagy csak egyedül, vagy látogasd meg a rokonaidat, menj el sportolni, stb.
A kérdező hozzászólása: NEM akarom elszakítani csak ne jöjjön hozzánk a kicsi.
Így:" Drágám! Számomra teher a gyermeked és a gondozása!! Ne hozd ide kérlek!! Látogasd az anyjánál!"
A kérdező hozzászólása: A kicsi minden ennivalót kézzel eszik, kanál nélkül az apja pedig nem segít neki enni.
A kérdező hozzászólása: Minden héten szombaton van nálunk a kislány. Tényleg nem tudom mit mond és olyankor sír. Ha eszik akkor tiszta kosz minden. Nem birom elviselni...
Nagyon jól írták elõttem: Apuci csomagban van, tartozékkal együtt "vetted meg". Ne kezd gyerekes pasival, ha nem tudod elviselni a gyerekét. Másrészt meg tényleg nem kötelezõ neked akkor otthon lenni, meg pelenkázni sem, de ha szereted a párod, akkor a gyerekét is szereted, és a kedvéért alkalmazkodsz a helyzethez. A gyereknek meg joga van az apjával az apjáNÁL lenni.
Arra a napra szerintem is tervezz valami programot, hagyd a párodat gyerekezni. Nekik szükségük van az együtt töltött idõre, de neked nem muszáj ebben részt venned, ha nem állsz rá készen. Szervezz barátnõzõs napot, végezd el aznap a heti nagybevásárlást, látogasd meg a szüleidet, heti egy nap szerintem amúgy is kell ilyesmire, hogy ne csak a házimunka-munkahely-alvás legyen az élet. :)

18 évesen abortuszom volt. Most 24 vagyok és gyereket szeretnénk. Mondjam el a páromnak, hogy én már voltam terhes?

Akkoriban (18) Túl nagy felelősségnek éreztem volna egy gyereket, illetve az akkori kapcsolatomat sem éreztem olyan stabilnak. A vőlegényemmel 3 éve élünk együtt. Nem titkolunk el egymás elől semmit! Kivéve én ezt...

Legjobb válasz: Szerintem mondd el neki, a kiskönyvedbe bele fogják irni, és inkább tõled tudja meg, mint a kiskönyvedbõl. Gondolom nem akarod a terhességet végigcsinálni ugy, hogy dugogatod a kiskönyved.

Szerintem mondd el neki, a kiskönyvedbe bele fogják irni, és inkább tõled tudja meg, mint a kiskönyvedbõl. Gondolom nem akarod a terhességet végigcsinálni ugy, hogy dugogatod a kiskönyved.
Szerintem ne mond el, mert minden megváltozna köztetek.
Szerintem is, ha eddig nem mondtad akkor már ne is mondd el. Remélem nem lesz gond és hamar teherbeesel.
Szerinted szükség van rá 3 év után?? Én borzasztóan csodálkoznék, hogy ezt az apróságot eddig elfelejtetted.
Szerintem ha eddig nem mondtad, már minek mondanád? Menj el dokihoz, nézesd meg magad, ha minden rendben akkor örülj, viszont ha az abortuszodnak lett valamilyen következménye akkor mindenképp mondd el!!!
Hát ez elég érdekes , hogy eddig nem említetted, de épp ezért szerintem most már ne is mond el.
Miért, mégis mikor kellett volna elmondanod? Az esti vacsi közben, hogy drágám, nekem amúgy volt már egy abortuszom? Szerintem ez olyan téma, hogy senkire sem tartozik, ez a múlt, úgysem érti meg rajtad kívül senki, hogy mi volt akkor és miért volt rá szükség. Mit érsz vele, ha tudja? Az persze más dolog, hogy kiderül hogy ne adj isten következménye lett a dolognak, akkor az egy adott alkalom ahhoz, hogy elmondd. De egyébként felesleges bolygatni.
Már bocsánat, de a terhességi kiskönyv foglalkozik a multtal is, mert bele irják, ha már szültél, és azt is, ha abortuszod volt, innen tovább nem foglalkoznak vele, de ha ne adj Isten valami probléma lépne fel terhesség során, akkor oda IS vissza lehet vezetni! Ez az én véleményem, én tuti nem titkolnám el a dokim elõl, márcsak a magzat és a saját érdekemben sem! És most szépen le lehet pontozni!
A terhességi kiskönyv nem a múltról szól, hanem a jelen terhességrõl. A nõgyógyászt is kötelezi az orvosi titoktartás.És nem a múlbéli abortuszról fog beszélni.Én nem mondanék semmit.Lenyugodnék, és szépen a babára koncentrálnék.De nem túlzottan, mert a rágörcsölés nem vezet sehova.
Van benne valami, amit az utolsó ír. De amúgy pl. az én védõnõm és orvosom sem mindig töltött ki mindent A-Z-ig, és most sem. Az orvosodnak, majd azért említsd meg, hogy volt abortuszod, de errõl nem szeretnél beszélni, mert rossz emlék stb. De el is titkolhatod, de ha ugyanott szülsz ahol az abortuszod volt, akkor a gépben lehet benne vagy. Nem tudom mi lenne a jó. Viszont így utólag biztosan nem fogadná szívesen, de ha kiderül a terhességed során az sem lesz jobb. :-(
Én nem mondanám el, ez a te titkod. Ez minden nõ magánügye, senki nem mondhatja meg, hogy kivel oszd meg és kivel ne. A nõgyógyásznak viszont érdemes, azt gondolom. Jobb, ha mindent tud. Ne aggódj, sok nõnek van abortusz után babája, sok sikert Nektek.
Nem jo ugy egyutt elni, hogy a masik elol tikolunk egy szamunkra nagy esemenyt.Lehet eddig nem zavart de mivel ez most eloterbe kerult a babaprojekt miatt, en mindenkepp elmondanam.Foleg hogy azota felkapod a vizet.A lekednek is ugy lesz konnyebb.Evekig titkolni valamit azelott az ember elott akit a legjobban szeretunk nem lehet, csorbulni fog a kapcsolat. Sok nonek vannak pld szekszualis problemai a parjaval egy eltitkolt abortusz miatt, csak errol senki nem beszel. En mindenkepp arra biztatnalak hogy mondd el es bizti nem leszel ideges a babaprojekt miatt.Ha szemelyesen nem birod elmondani akkor irj levelet neki.
Nem fontos hogy elmondd. Számít? Azért hogy megítéljenek? Csak akkor lenne muszáj, ha valami komplikáció van, és nehogy félre diagnosztizáljanak. A kiskönyvre meg mondhatod, hogy egészségügyi küret volt. ugyanaz, csak másképp hangzik.
szia A párodat Te ismered ugyhogy neked kell megitélni mi volna a jobb, olyan régimóduan gondolkodik? vagy nem tudna téged megérteni? talán nem helyeselné akkori döntésedet? -szerintem teljesen feleslegesen aggodsz!!!!! Mond el neki, meg fog érteni söt ha átgondolja örülni fog neki hogy nincs babád egy elözö félrecsuszott kapcsolatbol.Ezért is dönthettél az abortusz mellett egykor, hogy egy stabil kapcsolatba családba szülj. Jo alkalom ez hogy teszteld a reakcioját hisz gyereket akartok!! Azt biztos alapokra kell. Nincs helye a titkolozásnak és meg fogsz könnyebbülni föleg azért hogy milyen feleslegesen aggodtál. Amugy az abortusnak mostanába nincs meddöségre gyakorolt hatása, hacsak nem lelkileg gátol , szerintem mindenképpen mond el.
Szerintem ez alapvetõen a kapcsolaton múlik. Én nem vagyok az a megosztos típus, ezt mégis elmondanám, mert nagyon sokat ártana az õszinte kapcsolatunknak egy ilyen nyomasztó titok. És ismerem magam: bennem ott lenne feszültség-forrásként és gátként, hogy van egy nyomasztó titkom. A kiskönyvemet pedig tuti megnézné (Murphy!) az teljes összeomlás. Valahogy így fognék hozzá: tudod, van egy dolog, amire még nem volt alkalmam, hogy elmondjam és úgy érzem most sem tudok sokat mondani róla, viszont mivel az egész életemet megosztom veled, ezt sem szeretném kihagyni -az õszinteség jegyében...
Az a baj, hogy ott kérdésként szerepel.De ha nem kérdezi, akkor nem kell. Viszont mondhatod, hogy nem szeretnéd, ha a párod tudna róla.Jobb ötletem nincs.
A kérdező hozzászólása: És szerintetek a nõgyógyásznak elmondjam?
A kérdező hozzászólása: :)
Ne szólj szám, nem fáj fejem.Biztos, hogy megtartanám magamnak ezt a titkot.
A kérdező hozzászólása: Köszi a megnyugtatást! :)
Tudod mit?? Ne mondd el, nyugodj meg és össze fog jönni. Mert mért ne jönne??Rendesen csinálták, szövõdményed nem volt.Az idegesség viszont árt.
A kérdező hozzászólása: ezt én is nagyon remélem. A gondom csak az, hogy amióta eldöntöttük, hogy szeretnénk gyereket, azóta folyamatosan összekapunk azért, mert én nagyon feszült vagyok, mindenen felkapom a vizet, érzékeny vagyok. Félek, hogy nem jön össze.... :(
A kérdező hozzászólása: stabilnak elég stabil a kapcsolatom (ezért is merek belevágni a családalapításba), de ahogy az elsõ hozzá szóló írta, tutira nem értené, hogy miért csak most?
Ha stabil a kapcsolatod - nincs mitõl tartanod...
Az orvosnak mindenképp mondd el, fontos lehet. A párodnak meg akkor, ha valahogy feljön a téma, vagy olyan pillanat van, mikor úgy adja magát, de én sem erõltetném mindenáron, hogy elmondd. Nem hiszem, hogy ezen múlik egy kapcsolat ha amúgy stabil.

Nap mint nap mondom a páromnak hogy rosszul esik, hogy egymásnak elintéznek dolgokat, meg megdumálnak ezt azt. Azt is mondtam neki sokáig ezt igy nem csinálom vele de semmi nem szol felőle. Nagyon fáj hogy vele él, mondjam megneki hogy én kiszálok?

Hogy oldjam meg hogy végre, ne foglalkozzon azzal a n?vel? Csak ott a baj hogy szeretem és ? is szeret, mert érezteti ezt elértem, mert ezzel is voltak gondok. Voltmár valaki ebbe a helyzetbe? hogy oldodott meg a dolog?

Legjobb válasz: Írj valami konkrétumot légyszíves.Így csak találgatni lehet.Nem tiszta a dolog,hogy mi a felállás.lehet,hogy a férjednek barátnõje,vagy szeretõje van akihez esetleg odaköltözött?Így van?Vagy Te vagy a harmadik netán egy házasságban?Ha az utóbbi akkor szállj ki,és meg van oldva a probléma.Ha valóban szeret akkor gyorsan rendezi a sorait,hogy veled élhessen,ha nem akkor bevetted a szokásos szeretõ kábító dumát(nem jó a házasságom,válni akarok...stb..bla bla bla..de sosem fog)de ha kisgyerekek is szerepelnek a történetben akkor gondoljátok meg jó,hogy érdemes-e tönkretenni õket. Ha a férjedrõl van szó,add ki az útját és majd rájön mit akar.De semmiképpen nem mindegy a felállás,nem mindegy,hogy futó kaland,vagy 20 éves házasság...stb... Kicsit tisztábban írd le a dolgot.

Írj valami konkrétumot légyszíves.Így csak találgatni lehet.Nem tiszta a dolog, hogy mi a felállás.lehet, hogy a férjednek barátnõje, vagy szeretõje van akihez esetleg odaköltözött?Így van?Vagy Te vagy a harmadik netán egy házasságban?Ha az utóbbi akkor szállj ki, és meg van oldva a probléma.Ha valóban szeret akkor gyorsan rendezi a sorait, hogy veled élhessen, ha nem akkor bevetted a szokásos szeretõ kábító dumát(nem jó a házasságom, válni akarok...stb..bla bla bla..de sosem fog)de ha kisgyerekek is szerepelnek a történetben akkor gondoljátok meg jó, hogy érdemes-e tönkretenni õket. Ha a férjedrõl van szó, add ki az útját és majd rájön mit akar.De semmiképpen nem mindegy a felállás, nem mindegy, hogy futó kaland, vagy 20 éves házasság...stb... Kicsit tisztábban írd le a dolgot.
Én a következõket ajánlanám: 1. Kérd meg a párodat, hogy hozzatok össze egy közös vacsorát, amin a bizonyos harmadik is ott lehet. Lehet, hogy barátságról van szó és valójában egy nagyon kedves lányt ismersz meg. 2. Ultimátum: vagy csökkenti a találkozásokat /esetleg meg is szünteti/, vagy elveszít téged. 3. Ha barátságról van szó, ami nekem nem volt egészen egyértelmû, akkor lehet, hogy csak csatlakoznod kéne hozzájuk és nem kéne megszakítani a kapcsolatot. Ha szerelemrõl, akkor viszont érdemes kiadni a fiatalember útját. Ez tiszteletlenség veled szemben. Megalázó helyzetbe hoz, amit mihamarabb tisztázni kell.

A családban azt mondják a párom szülei hogy adjak tehéntejet a 3 hónapos kislányomnak de én mindenhol azt olvastam hogy nem szabad! A véleményetekre lennék kiváncsi hogy adhatok-e? Tápszeres a baba de nem kövér tőle?

Legjobb válasz: Nem szabad legalább 1 éves koráig tejet adni a babáknak! Tejterméket is majd csak fokozatosan 9 hónapos korától (sajt, túró...) Beszélj a védõnõvel és az orvosoddal.

Nem szabad legalább 1 éves koráig tejet adni a babáknak! Tejterméket is majd csak fokozatosan 9 hónapos korától (sajt, túró...) Beszélj a védõnõvel és az orvosoddal.
Ne adj neki tehéntejet. Az én csöppségem három hónapos volt, amikor kiderült, hogy tejallergiás, viszketett szegénykém. Ekkor a doki megtiltotta nekem, hogy én egyek-igyak tejtermékeket, merthogy szoptattam, és a kisbabám már erre is érzékeny volt. Amíg szoptattam, és betartottam az orvosi utasítást a kisbabámnak semmi baja nem volt. Úgyhogy mégiscsak lehet, hogy van valami abban, hogy ilyen fiatal babáknak nem szabad tehéntejet/állati eredetû tejet adni. Ne hallgass a párod szüleire. Az idõsebb korosztályban benne van az, hogy mi így csináltuk és látod mégis élünk, meg makkegészségesek vagyunk mégis stb. Csakhogy azóta fejlõdött az orvostudomány, és lehet, hogy azért csak vannak olyan problémáik, amelyek az elsõ egy évben alkalmazott etetési és egyéb ténykedések negatív eredménye, csak ezt így utólag már nem lehet bizonyítani.
Ne màsokra halgass! Nekem màr olyat is ajànlottak, hogy ne vegyek babakàdat, jo az a lavor, amibe a ruhàkat szoktam tenni mielött teregetek, meg hogy delikàtozzam majd a krumplit , és ugy adjam a 4 honaposnak, de még sok hasonlo"jo " tanàcsokat kapok. De nem tartom be. Nem szabad tehéntejet adni, föleg nem egy 3 honaposnak. Mindig az orvost kérdezd elöbb, minthogy ilyen buta tanàcsokat megfogadsz! Sok sikert!
A kérdező hozzászólása: A védõnõ is és az orvos is azt mondja hogy nem szabad de a párom szülei abból indulnak ki hogy a párom is kapott ennyi idösen már és semmi baja nem lett tõle!A húgomnak tej allergiája volt mert anyukám sok tejet ivott mikor õt várta!
Szia. Elvileg nem szabad 1 éves korig a babának tehén tejet adni.Én sem fogok, azt hiszem.A tápszer kell a mentális fejlödésnél is-ma hallottam egy egészs.ügyi növértõl.
nem szabad tehentejet adni ilyen kicsi gyereknek elvileg 1 eves korig nem szabad!! a parod szulei, hadd mondjak csak ne hallgassal rajuk mert NEM SZABAD!!
Ahogy elottem is irtak, egyéves kor alatt nem ajánlott a tehéntej, ha a szukebb családban elofordul tejallergia, óvatosan kell bevezetni a tejet, tejtermékeket. A mai tápszerek nem olyanok már, mit 20 éve, jobban figyelnek az osszetételukre. Az én fiam is tápszeres volt, egyáltalán nem duci, eleven baba, 1-másfél éves koráig tápszert fog kapni. Elég nehéz megvívni a harcot az idosebb generácioval, mert hisz nekik mást mondtak, más felfogás volt mindenrol. Én azt szoktam mondani, hogy a vakbélgyulladás is végzetes volt, amíg nem tudták operálni. Akkoriban sajna az volt elterjedt. Akkor ne tegyék ma sem? Lehet rossz példa, de talán szemlélteto. Probáld megmagyarázni, hogy te így szeretnéd, ezt tanácsolja az orvos meg a védono is.
Nagyon pici meg hogy adjal neki tehentejet. En a helyedben 4 honaposan elkezdenem mar etetni rendesen, krumpli, sargarepa, oszibarack, alma, cekla...stb. A tapszert pedig csokkentsd, en annyira nem ertek a tapszerhez, mert szoptattam, de 4 honaposan mar kezdtem neki adni rendesen etelt, foztem neki a fent leirtakat. Mire 1 eves lett, evett mindent, soha nem feltem, hogy barmitol is baja lesz, vagy megfullad. Vehetsz majd neki mar bebi eteleket is, de ha draganak talalod, akkor kezdd majd el etetni, ne felj tole! A tehentejet pedig idd meg inkabb te, a babadnak ne adjal belole meg!
Nem irod, hogy szoptatsz-e vagy sem. En tejimado vagyok, de egy 3 honapos babanak meg nem adnek tehentejet. Mar csak azert sem, mert az pasztorozott kell, hogy legyen, tehat tul sok hasznos dolog az o szamara nem lesz a tejben. Manapsag mar annyira jo tapszereket lehet kapni, hogy azokban mar minden benne van, ami a babanak kell. Nem hinnem, hogy kover lenne tole. Tudni kell az aranyokat es kesz.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat!Nekem sem állt szándékomban adni csak a szülõk tudjátok milyenek!!Azt hittem csak én nem akarok adni neki azért kérdeztem meg!Ja és a másik unokájuk most 6hónapos de már 2és fél hónapos kora óta kap tehéntejet meg zöldségeket, kekszet meg stb...!majd meglátjuk kinek lesz egészségesebb a gyereke 10év múlva!mert sztem visszafog ez ütni!!

Magabiztos nőnek tartom magamat és mások is, ennek ellenére mégis féltékeny vagyok a páromra. Azt mondják, hogy az féltékeny aki önbizalomhiányos. Én egyáltalán nem tartom annak magam. Akkor miért lehet? 25 /N

Legjobb válasz: Mert a félelemed kivetíted a párodra. Ott motoszkál benned, hogy mi van ha van nálad, jobb szebb, értelmesebb nõ, aki megragadja a párod figyelmét. És ezzel a magadban való rendíthetetlen bizalom rendül meg.

Mert a félelemed kivetíted a párodra. Ott motoszkál benned, hogy mi van ha van nálad, jobb szebb, értelmesebb nõ, aki megragadja a párod figyelmét. És ezzel a magadban való rendíthetetlen bizalom rendül meg.
A kérdező hozzászólása: igen, talán attól félek hogy az egóm sérül :/ pedig nem vagyok beképzelt sem


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!