Találatok a következő kifejezésre: Hogyan lehetne anyóst (14 db)

Hogyan lehetne az anyóst a családi házból kipaterolni, mert mindent tönkretesz, egyszerűen nincs családi életünk?

(hallgatózik, hazudozik...)

Legjobb válasz: Sok anyóst érintõ kérdésen csodálkozom. Mindenki csak behúzza a nyakát és tûr! Kérem szépen, miért nem lehet a drága anyóst, úgy helyreigazítani, hogy többet ne legyen kedve útálatoskodni??? (nem bántalmazásról beszélek). Nem kell senkitõl semmit eltûrni. Faképnél kell hagyni, és nem kell megmondani az új címeteket. Ja igen, a lakbér, a rezsi, meg a fõzésmosástakarítás rátok marad. A szabadságnak bizony ára van... Jómagam 23 évesen kiléptem a családi kötelékbõl, és a saját lábamon állok. Minden szülõvel, anyóssal, apóssal teljesen jóban vagyok. De az én házam, az én váram. Ott senkinek nincs joga hazudozni, meg hallgatózni, különben kisétálhat az ajtón.

Sok anyóst érintõ kérdésen csodálkozom. Mindenki csak behúzza a nyakát és tûr! Kérem szépen, miért nem lehet a drága anyóst, úgy helyreigazítani, hogy többet ne legyen kedve útálatoskodni??? (nem bántalmazásról beszélek). Nem kell senkitõl semmit eltûrni. Faképnél kell hagyni, és nem kell megmondani az új címeteket. Ja igen, a lakbér, a rezsi, meg a fõzésmosástakarítás rátok marad. A szabadságnak bizony ára van... Jómagam 23 évesen kiléptem a családi kötelékbõl, és a saját lábamon állok. Minden szülõvel, anyóssal, apóssal teljesen jóban vagyok. De az én házam, az én váram. Ott senkinek nincs joga hazudozni, meg hallgatózni, különben kisétálhat az ajtón.
sajnos az én anyóso is ezt mûvelte ezért albérletbe költöztünk.esetleg ha övé a ház felajnlhatjátok neki hogy vesztek neki egy kisebb házat ahol sokkal kényelmesebb lesz neki.vagy ti költöztök el.sajnos egy rossz a nyós képes tönkretenni egy házasságot is.mióta mi elköltöztünk még vitánk sem volt a férjemmel.
en is kiakarnam tenni de ove is a haz, en tobbszor mondtam ferjemnek h hagyjuk itt, de beteg es nem meri, amellett undok de o fizeti a szamlakt, erre en aztmondom hagyjuk meg meg a penzre szuksegunk van nekunk is, elobb utobb meg elpatkol.de az en anyosom nagyon durva, volt h komaba esett mert cukros es besz*rt, mi mostuk ki belole egy nappal kesobb meg en voltam a ribanc a fia a barom a gyerekunk meg miert sir?reggel sexeltunk kopogas nelkul bejott a szobankba es megkerdezte jol vagyok e, mert fura zajt hallott.azthitte a baba csinalt vmit.maskor halal suket de mikor musor van mindent hall meg lat is.ez is hazudik is ha van megoldasod ird meg nekem is legyszi koszi
Ha ennyire nehéz élni vele, miért nem költöztök el, nekem is hasonló volt a szüleimmel lakni, el mentünk albérletbe nagyon nehéz volt , de azóta vettünk lakást ön erõbõl, becsülettel na meg egy kis hitellel.Akármilyen akkor is a párod édesanyja, lehet, hogy most haragszik rá de biztosan szereti.Sok sikert!!!!
Szerintem mindenképp a férjed feladata lenne beszélni vele Persze a férfiakra ilyenkor nem igazán lehet számítani, de vigyázz nagyon Nekem barátnõm nagymamája már 10 éve velük lakik és annyira tönkretette a mamája idegeit az anyós, hogy most volt egy hónapig szanatóriumban de a férje még most sem keregeti haza (a nagyinak van saját háza és nem is különösebben beteg hisz mindent megkap még a számlákba se ad bele) ne hagyd hogy tönkretegye az életeteket minnél elõbb költözzetek külön!
Kergesd az õrületbe, hátha elviszi egy infarktus. Éreztesd vele, hogy teher, éreztesd vele, hogy NEM FÉLSZ TÕLE. Te is hazudozz róla az ismerõsöknek, állandóan kritizáld, hogy mit miért tesz, szembesítsd vele, hogy õ aztán nem ér fel hozzád, és nem utolsó sorban tudasd vele, hogy a férjed nem egyszerûen csak az õ fia hanem A TE ÉLETED PÁRJA. Közöld vele, hogy tönkre teszed az életét, ha megpróbál közétek állni. NE HAGYD MAGAD! HINNED KELL BENNE, HOGY EZERSZER TÖBBET ÉRSZ MINT Õ! Kívánom, hogy meg tudj szabadulni tõle minél hamarabb, tudom mit érzel, ismerem a fajtáját! Üdv! Mia
állits neki tükröt, amit tesz te is utánozd, vagy kérdezd meg tõle, õ mit szólt volna ha az anyósa vele is ezt tette volna? miért nem vagy a barátja, miért kell vele lakni? egy albérletben nem boldogabban élnétek? igaz kevés pénzzel de anyós nélkül....

Hogyan lehetne az Anyosek tudtara hozni azt, hogy egyforman szeressek az gyerekeiket, es unokaikat?

Ne legyen kedvenc gyerekuk,es unokajuk,akikkel mindig kiveteleznek,es tobbet is kapnak mindenfele szempontbol.

Legjobb válasz: Ne haragudj kedves kérdezõ, de mi az, hogy "egyszerûen nem tudják, mi a dolguk?" Igenis mehessenek már el bulizni, meg a haverokhoz, meg éljenek úgy, ahogy õk akarnak/szeretnének. Egyáltalán miért méregetitek, hogy ki mit kap, kivel mennyit foglalkoznak? Örülj neki, hogy a szüleid szeretik a gyerekeket, biztosan sokat vannak velük. Ha úgysem szívleled az anyósodat, miért bíznád többet rájuk a gyerekeket, és miért fogadnál el tõlük bármit? A férjed minderrõl hogyan vélekedik?

Ne haragudj kedves kérdezõ, de mi az, hogy "egyszerûen nem tudják, mi a dolguk?" Igenis mehessenek már el bulizni, meg a haverokhoz, meg éljenek úgy, ahogy õk akarnak/szeretnének. Egyáltalán miért méregetitek, hogy ki mit kap, kivel mennyit foglalkoznak? Örülj neki, hogy a szüleid szeretik a gyerekeket, biztosan sokat vannak velük. Ha úgysem szívleled az anyósodat, miért bíznád többet rájuk a gyerekeket, és miért fogadnál el tõlük bármit? A férjed minderrõl hogyan vélekedik?
Szerintem nagyon nehéz ügy. Majdnem lehetetlen. Esetleg nem sértõ, inkább viccesebb vénájú beszólásokkal elérni hogy egy kicsit elmerengjen azon, hogy tényleg minden gyerekét, unokáját úgyanúgy szereti-e? De nagyon ovatosan kell, mert pillanatok alatt nagy háború is lehet belõle. Minden esetre sok sikert hozzá!
az érzelmek nem mûködnek gombnyomásra.
Én sem erõltetném, ha így éreznek és ezt a szemükre vetitek az csak olaj a tûzre, nem oldana meg semmit. Szenteljetek rájuk annyi figyelmet és kedvességet amennyit õk rátok. Legfeljebb a gyerekeknek a te szüleid lesznek a kedvenc nagyszülei és nem az anyósodék.
#7-nek igaza van. Azt elérni, hogy egyformán szeressék az unokákat, nem lehet. Max. annyit lehetne elérni, hogy ne mutasság ki, ne éreztessék, hogy van kedvenc unoka. De tudod ez olyan, mint amikor lepedõt dobnak a kutyagumira. Attól, hogy nem látszik, még ott van.
Az már régen rossz, ha valakinek meg kell mondani, hogy szeresse a gyerekét meg a férjét. Ha ez nem jön magától, akkor nem fogja akkor sem, ha Te azt mondod neki. Ha annyira érezteti a gyerekekkel, akkor ne menjetek annyit. Legyetek olyan közegben ahol tényleg szeretik Õket és nem érzik, hogy nincs rájuk szükség. Páromnál is csak azok a testvérek a jók akik otthon vannak. Minket le sem tojnak már évek óta nem beszélnek vele unokákat még nem is látták. Hát egy ilyen helyre nem fogom elvinni a gyereket kitenni egy olyannak ami még egy felnõtt embert is megvisel. Az a lényeg, hogy Ti szeretitek és támogatjátok.
Szia, az én problémám is hasonlo volt kb. 1 hétig amíg türtem az anyósom. Egyszerüen a szemébe higgadtan felnõtt módjára meg mondtam mi a problémám, mindíg is olyan ember voltam aki õszinte a másikhoz és nem hazudozok. Az anyòs makacs, buta hölgy így nem változtatott. Soha többé nemfogja látni az unokáját mert ha nem szereti akkor teljesen felesleges. Nemfogom magam elsírni ha nem beszélek vele, évek mulva rájön hogy egyedü maradt és megkellet volna becsülni az igazán fontos embereket, pillanatokat. Azóta is boldog a családom, de ez csak saját vélemény.
A kérdező hozzászólása: ..es a gyerekeknek ezt hogyan magyarazod el, ugy, hogy ne fajon nekik, ne legyenek serelmei, esetleg ne csalodjanak azokban az emberekben akiket anyira szeretnek? Ennek a draga gyermeknek van eleg problemaja sajnos, es a csaladtagok minthogy segitenenek neki, h konnyebb legyen, meg jobban megnehezitik.Ez lenne a normalis?Es raadasul meg enis minden vagyok csak jo nem?! Sajnalom, h nem ertjuk egymast! Minden jot!
Én pedig egyre jobban érzem úgy, hogy a saját fájdalmadat és keserûségedet vetíted ke a gyerkõcre, és az õ szájába adod a saját gondolataidat. (ha érted mire gondolok) Szándékosan egy kommentemben sem írtam a kisfiad mozgásszervi problémájáról, mert ebben az egészben annak nincs és nem is lehet szerepe.
Tudom, hogy mit beszélek/írok. A gyerek nem úgy születik, hogy tudja, hogy van nagymama, akinek az a dolga, hogy õt szeresse, és stb. Nekem is van egy lányom, akit szeretett a nagymamája, (anyósom, aki néhány éve meghalt) bár nem úgy, ahogyan én szerettem volna. De tudomásul vettem, elfogadtam, hogy van saját élete, és nem az unoka az elsõ a sorban. Emiatt konfliktus soha nem volt közöttünk. A nagymamának általánosságban mondom, az unoka legyen jutalom játék, és ne kötelesség.
Igen, joga van mast csinalni, mint az unokakkal lenni. Nemaz a dolga, hogy futtyentesz es vigyazzba allva unokazzon.7
Ha te az életben is ilyen harcikakas vagy, akkor nem csodálom, ha nem kiváncsi rátok a nagymama...
Idefigyelj Kérdezõ, te minden embert ugyanannyira szeretsz aki csak körülötted van? Ne viccelj már, hogy "kutya kötelessége szeretni" valakit valakinek... Lehet, hogy anyós szimplán nem tud mit kezdeni a fiad mozgássérültségével. Valahol ezt is meg lehet érteni. Õszintén bevallva én sem tudok magammal mit kezdeni testi/szellemi fogyatékos emberek között. Mozgássérültekkel még inkább jobban elvagyok, mert ugye lehet velük normálisan kommunikálni, beszélgetni. A szeretet olyan, mint a tisztelet. Kikövetelni nem lehet. Gondolom anyós nem direkt b*nkó a fiaddal, csak - mondjuk ki - kerüli a vele való találkozást. Sajnos vagy nem sajnos, ezzel te nem tudsz mit kezdeni:( A kikapcsolódást pedig tényleg ne sajnáld tõlük, végigdolgozták az életüket mint a legtöbben, jól teszik, ha idõskorukra a pihenésre is szánnak idõt.
A kérdező hozzászólása: Mint irtam, mi is itt lakunk az Anyosek mellett, tehat messze nem vagyunk tolluk.A masik dolog, mi az, hogy az egyik unokat jobban szeretem, mint a masikat!?Mi negyen vagyunk testverek, de hiszed vagy sem, egyforman voltunk szeretve, egyforma aranyban kaptunk meg mindent.Es most ugyan ezt az unokakkal is igy csinalja az Anyukam, mert sajnos az Apukam mar meghalt.Az en Anyukam nagyon messze lakik sajnos, igy ritkabban szeretgetheti meg az en gyermekeimet.
A szeretetet akkor sem lehet erõltetni, és érthetõ, hogy jobban szeretik azt aki velük él és nap mint nap találkoznak. Hiába esik neked ez rosszul, nem lehet, hogy most azt mondom azt a gyereket fogom jobban szeretni és úgy is lesz... Mivel az érzelmeket nem lehet befolyásolni.
A kérdező hozzászólása: Az erzelmek nem mukodnek gombnyomasra, es a nagyszulonek joga van ferre hajintani az unokajat csak azert mert nincsen kedve hozza, es inkabb a szorakozast, haverokat valasztja? Ugy latom nem igazan ertjuk egymast!En nem azt kerem az Anyosektol, hogy legyenek a gyerekemmel allandoan.En csak azt szeretnem, hogy a gyermekem boldog legyen!!!!!Hiszen nem ker nagy dolgot a nagyszuloktol a fiam, csak anyit, hogy szeressek ot is. A sogornomek egy hazban elnek az Anyosekkal, es minden tamogatast megkapnak amit egy nagyszulo tehet az unokaert.
A sógorodék hol laknak? Õk is a szomszédban, mint ti?
Kérdezõ, egy darabig egyet értettem veled. De ez a "nem tudják mi a dolguk"...ez kiverte a biztosítékot nálam! Ha jól bírják magukat, miért ne élhetnék az életüket, azt csinálhatnak ami jól esik, õk már ledolgozták az életüket, gyereket neveltek, most élni szeretnének egy kicsit, amíg lehet!A gyerekedre nem kötelesek vigyázni, max megköszönheted, ha megteszik!
A nagyszuloknek is van joguk szorakozasra, stb. Es az erzelmek tenyleg nem mukodnek gombnyomasra. Ne eroltess semmit, ha ez van, hat ez van. Masik nagyszulok nincsenek?
A kérdező hozzászólása: Te most tudod hogy mit beszelsz-irsz ember!Mi az hogy menjenek a nagyszulok bulizni, stb. az unokat meg ferre dobjak, mert soha nincsen kedvuk unokazni.Es mi van a gyermek szivevel, lelkevel, aki igenis hogy igenyli a nagyszulok szeretetet, es talan pont ezert, mert soha nem foglalkoztak vele ugy ahogyan azt kellett volna!Egy nagyszulonek is kutya kottelesege szeretni, es torodni az unokajaval, megha nem is tokeletes az a gyermek.
A kérdező hozzászólása: Igen am, csak hogy nallunk meg az a problema is van, hogy kozvetlen a szomszedunk az Anyosek.A gyerekek meg amikor kedvuk van, mennek a mamajekhoz.En is olyan ember vagyok, aki szereti megbeszelni a dolgokat, es igy megprobalni alkalmazkodni, hogy mindenkinek jo legyen.13 eve, hogy ezt csinalom, de mindig csak cirkusz lett belole, de valtozas a jo iranyban sajnos nem.Egyszeuen nem ertik meg, hogy en nem haboruzni akarok, csak a koztunk levo problemat szeretnem megoldani.Egyszeruen nem tudjak, hogy mi a dolguk.Azt, hogy neha eltoltsenek a gyerekeimmel mondjuk egy napot, ..ah dehogy.Mennek a haverokhoz, buliznak, csavarognak, ...Na de a sogornom gyerekevel meg mindig egyutt vannak, etetik, vigyazznak ra, ...arra az unokara mindig raernek.Nagyon sajnalom az en gyerekeimet, de foleg a nagyobbikat aki 9eves, nagyon okos ertelmes fiu, visszont mozgasserult.Es mintha most tellt volna be nalla a pohar, es szenved ettol mert nem erti, h miert van ez igy amikor o annyira ragaszkodna hozzajuk.Nemtudom mitevo legyek.
A kérdező hozzászólása: Nana, hogy nagy sertodesek lennenek!Eppen ezert kerdezem, hogy en mint menny hogyan tudnam ezt a problemat, megprobalni megoldani ugy, hogy haboru ne legyen.Mivel hogy pont az en ferjemrol, es a gyerekeimrol lenne szo.Egy ideig elnezi-hallgaja az ember, de mar amikor a gyerek is erzi, lattja, hogy nem igazan "szeretik", pedig o nagyon is szereti oket, es ragaszkodna hozzajuk, csak eppen soha nem ernek ra, ha vele kellene lenniuk.
A kérdező hozzászólása: A sajat fajdalmamat es keserusegemet vetitem a gyermekre?Hm. Es miert tennem ugyan?Amikor nekem a gyerekeim boldogsaga mindennel fontosabb!!!!!Es en csak megoldast probalok keresni erre a problemara!!!Mert nem akarok ujabb fajdalmakat, es problemakat, hanem csak probalnam megoldani!!Remelem erted. Erdekes.En is valamiert ugyan ezt erzem feled.Neked is vannak serelmeid, fajdalmaid, es most ezt probalod ereztetni velem. Mint irtam, nagyon sajnalom, h nem ertjuk egymast!!!! Minden jot!

Anyós és gyereknevelési elméletei vs én? Kinek van igaza, hogyan lehetne megoldani az állandó konfliktust?

Lányom 3,5 éves oviban igazi kisangyal. Itthon viszont nagyon nagyon hisztis. KÉpes azért is hisztizni mert az ég kék színű és nem rózsaszín. Elég sokat, heti 1alkalommal van a nagyiéknál olynakor ott alszik péntek délutántól szombat délutánig. Természetesen anyósom szerint semmi gond nincs a gyerekkel hanem mi vagyunk a szigorúak. De náluk semmilyen határ nincs. Pl a gyerek az unokatesóival a múltkor nyugodtan játszhatott fent a traktor pótkocsiján. :O én kiakadtam mikor mondta. Hogy engedhették fel oda? Ha leesik akkor persze senki nem hibás csak a gyerek mert leesett, ugye?!! De már mesélte azt is hogy a padlásra i felmentek. egyedül. De nem csak ezen a téren nincs határ, pl megkérdezi a gyerektől anyósom hogy vizet vagy szörpikét akar inni. Nálunk nincs is a lakásban szörp sose kérdezem meg mit szeretne inni, ha szomjas vizet adok neki. Ha persze van valamilyen üdítő itthon szoktam adni neki alkalmanként.ha a gyerek ebéd előtt 5 perccel csokit akar enni, akkor adnak neki. és én vagyok beállítva a gyerek előtt a gonosz mostohának. Mint aki nem ért a gyerekhez. Mert ugye ők két gyereket felneveltek jobban tudják mint én. Ha reggel nem akarja azt a ruhát felvenni amit a mama kikészít neki, és elkezd nyávogni, akkor a mama új ruhát tesz ki neki, és ez megy addig míg nem talál a kisasszony kedvére való ruhát a szekrényben. szerintem ez sem jó, ezt itthon is próbálgatja elsütni. és pont ez a gond. hogy amit ott megengednek neki azt itthon is el akarja érni. De mivel mi nem akarunk egy kényes nyávogós kislányt faragni belőle nem szoktunk engedni az ilyen fent említett követeléseknek. Mondtam a sogórnőmnek is hogy megkérdeztük az ovónő véleményét a dolgokról, meg sem hallgatott hanem annyit mondott hgoy minden gyerek ilyen mert az övéi is otthon katasztrófák. Persze ha az amit a gyerek akar akkor jóhogy katasztrófa van. Egyébként a sogórnőm gyerekei is iszonyatosan szófogadatlanok. pl mondja neki hogy öltözzön fel, és nem nem nem és egész nap pizsamában rohangál a 9 és a 6 éves. Vagy mert nem akar csak üres kenyeret enni akkor egyen azt. és bevág vagy negyed kiló kenyeret üresen, azegészségesebb étel helyett. Így is dagika de nem figyel erre csak arra hgoy a gyerek jól érezze magát. iskolában is vannak fegyelmezési problémái. Ti mit tennétek? Értelmes válaszokat szeretnék. Remélem sikerült érthetően leírni a problémát. már az is eszembe jutott hogy nem engedem többet oda de akkor meg óriási sértődés lenne anyósom és sogórnőm részéről. egysezr már volt rá példa hogy nem engedtem 6 hétig oda, akkor itthon egy kisangyal volt a lányom. aludt mikor kellett, evett, öltözött szót fogadott. de mostanra már teljesen kikészít. Az unokatesók lehetnek rá ilyen rossz hatással? Mit tegyek SOS!

Legjobb válasz: Ne haragudj, de soha nem értettem az ilyen kérdéseket. Az én anyósomnak is vannak érdekes nevelési elvei, õ is tömné egész nap a gyereket, meg éjjel kakaóztatja (eddig egyszer aludt nála, és utána büszkén mesélte), de a 3 éves kisfiam pontosan tudja, hogy van a mama és vagyunk mi, és attól, hogy a mama szívesen ad neki kakaós csigát, ha nem ette meg az ebédet ("Szegény gyerek, valami azért legyen a gyomrában"), mi még nem fogunk. Soha nem volt még ebbõl probléma. Az tényleg baj, ha nem vigyáznak a testi épségére, de az miért probléma, hogy a mamánál van szörp? Nála van, nálatok nincs, ennyi. Nem hiszem, hogy fel kell fújni.

Ne haragudj, de soha nem értettem az ilyen kérdéseket. Az én anyósomnak is vannak érdekes nevelési elvei, õ is tömné egész nap a gyereket, meg éjjel kakaóztatja (eddig egyszer aludt nála, és utána büszkén mesélte), de a 3 éves kisfiam pontosan tudja, hogy van a mama és vagyunk mi, és attól, hogy a mama szívesen ad neki kakaós csigát, ha nem ette meg az ebédet ("Szegény gyerek, valami azért legyen a gyomrában"), mi még nem fogunk. Soha nem volt még ebbõl probléma. Az tényleg baj, ha nem vigyáznak a testi épségére, de az miért probléma, hogy a mamánál van szörp? Nála van, nálatok nincs, ennyi. Nem hiszem, hogy fel kell fújni.
Egyáltalán nem vészes dolgok ezek, szinte minden nagymama ilyen. Ahogy anno nem tudtad, hogy anyukád miért csinálja ezt meg azt, addig amíg anya nem lettél magad is, ez így van a nagymamasággal is. Az anyukám, aki most már nagymama, meglepõdött saját magán is, hogy milyen ösztönök törtek elõ belõle, pl. egész nap etetné az unokáját, kényeztetné, megvenne neki mindent, ami felesleges, megengedne mindent, amit szeretne. Majdnem ugyanolyan fontos, és érdekes változásokon megy keresztül, mint amikor anyává vált! Akkor értjük meg, amikor magunk is nagymamává válunk! :) Ne bántsd nagyon, a gyereket úgysem fogja elrontani heti 2 nap, egy idõ után különbséget tesz a mama és a te elvárásaid közt. Ha otthon rossz, azért ne az anyóst hibáztasd!
Túlreagálod...
Én azt szoktam mondani, a nagyik azért vannak, hogy kényeztessék, nevelned neked kell. Tudatosítani kell a gyerekben, hogy van az itthon, meg van a nagyiéknál. Nem mindent lehet itthon, amit ott igen. Ne bosszantsd magad feleslegesen, örülj, hogy jól elvan a nagyinál. Bár az én anyósom akarna ennyit törõdni, kényeztetni az unokáját....
Az elsõ válaszolóval teljes mértékben egyetértek, meg a másodikkal is. Túlreagálod!! Bizonyára a saját gyerekeit Õ sem így nevelte, de az unokákkal máshogy van a nagyi. Szeretik kényeztetni. Engem egyáltalán nem zavar, ha Maminál "kényeztetik". Örülök neki. Itthon tudja a rendet a kislányom. Mami ad neki olyan dolgokat, amit én nem adnék, de ettõl nem lesz baja. Lazábbnak kellene lenned. Mondjuk a testi épségére vigyázhatnának jobban, de lehet ezt is Te nagyítod fel....
Nem a szörpön van a hangsúly! Amúgy. Na. Szerintem próbálj meg beszélni anyósoddal, h ti nem így nevelitek és ha akarja, h a gyermek ott lehessen akkor fogadja el. Ha "õ is neveli"meg te is és mind a ketten máshogy, akkor a gyermek nem fog szótfogadni mert a nagyi ezt is meg azt is megengedte...az én gyermekemet anyósom mindig tömné kajával ha nem is kell szegénynek, de én mondtam neki, majd eszik ha éhes..nem haragudott meg..de nem is kell úgy gondolom a saját gyermekét mindenki maga nevelje! Beszéld meg vele szépen
Én meg sose fogom megérteni az idejáró kötekedõ nagyikákat, akik nem fogják fel ép ésszel, hogy ha az anyuka és apuka máshogy neveli a gyereket mint ahogy õ szeretné, akkor elõbb utóbb viselkedési zavarokat okoz, a gyereknél, hogy de a mama megengedi... Fel kell fogni nagyikák, hogy nem a ti gyerkõcötökrõl van szó, és ha nem tudjátok felfogni, én addig nem is vinném hozzátok a gyereket amíg a szabályokat nem tudjátok betartani! Nem arról van szó, hogy nem lehet kényeztetni, de nem csak felelõtlenül, és kajával lehet kényeztetni... ezt én vesztegetésnek hívom inkább... Tessék sokat játszani a gyerekkel, foglalkozni vele, együtt lenni, de felelõsséggel, és nem a szülõ kárára... mert ti vagytok a nagyikák...
Egy olyan Anyának tartom magam aki tud elég rugalmas lenni de vannak dolgok amibõl nem engedek. Szóval a gyerek (nekem két és fél éves a lányom) Nem kis felnõtt. Akár tetszik akár nem nem tud még különbséget tenni, hogy mamánál papánál lehet otthon meg nem. A családban elmondtam, hogy amit otthon lehet náluk is lehet de amit itthon nem az õ náluk sem. Pl ágyon ne álljon fel a gyerek, mert leeshet, és egyedül nem tudok annyira figyelni mint õk. Ha otthon megszidom valamiért mert rossz, akkor a nagyiknál ne dicséretet kapjon meg nevetést, hanem ha õk vigyáznak rá akkor igen is szóljanak rá. Egy példa, unoka tesóméknál a kisfiú a lányok szoknyáját húzogatta fel és jót nevettek rajta milyen aranyos stb. Utána pár évre rá meg megszidták mert ugyan ezt csinálta. Persze most nem a szörpre gondolok mert ugyan nálunk sincsen de gyümölcsleveket szoktam kérni, hogy inkább azt vegyenek neki. Szerintem sok mindent meg lehet beszélni a nagyszülõkkel is legalább is nálunk igen. Amire te úgy gondolod, hogy baleset veszélyes lehet a gyerekedre nézve akkor mond el nekik miért nem szeretnéd, hogy ezt engedjék. Engedem kényeztetni a gyereket, mert ha a nagyik itt vannak akkor non stop kézben van én meg 27 hetes terhesen itthon küzdök vele, mert én már nem tudom cipelni õt egész nap de mivel keveset van ott nem szólok ezért. Viszont mindsen héten nem is engedném, hogy ott legyen a lányom egyik nagyinál is, mert akkor nekünk nem lesz családi életünk. Szerintem egy kicsit ritkítani is kellene ezeket a látogatásokat mert igen is ezekbõl lehet konfliktus. Meg amirõl nem beszél anyosodról írsz, ugyan nem tudom a szüleiddel neked milyen a viszonyotok de ez nem fer, ha õk a lányodat nem láthatják.
Igaz még nincs gyerekem. De én tuti nem fogom engedni hogy a mamák neveljék, meg döntsenek helyettem. Elõre látom milyen sértõdések lesznek emiatt. De a párommal olyan véleményen vagyunk, hogy a gyerek a milyénk, nem az övéké. Ha már megszenvedek érte..
8as vagyok! Nem arról van szó, hogy nem lehet jól érezni magunkat mamánál, nekem is azok a nyarak a legszebbek, amiket ott töltöttünk, de nálunk nagyjából összhangban volt a család még úgy is hogy elváltak a szülõk, és ott is csak azt lehetett csinálni amit otthon! Már úgy értem, hogy mi is ittunk a nagyi szörpjébõl, de az otthon is volt... nem mindig de néha kaptunk... Ezen kívül mindig tiszteltük a nagyszülõket, és amit mondtak az úgy volt, ettõl függetlenül nagyon jól elvoltunk, és nagyon jól éreztük magunkat... Szóval nem arról van szó, hogy nem lehet szeretni a gyereket, ha nagyi vagy, de nem a te gyereked! Ha el akartam menni valahova a nyáron akkor fel kellett hívnom anyát, hogy elenged-e! Mamáék is csak akkor engedtek el! Errõl szól, hogy közösen jól csináljátok, nem arról, hogy uszítsátok a gyereket, meg vesztegessétek...
Csak 1-1 délutánra hagyd ott, amikor csak játékidõ van (nem esik egybe alvó/öltözködõ stb. idõvel), így nem borítja fel a napi rutint, és a gyerek nem látja majd máshogy. Akkor anyósod se mondhat semmit, ha pl. heti 2 délutánt ott tölt. Amúgy szerintem is lehet még valami más probléma, mert mamánál nekem is mindent lehetett, mégse voltak soha fegyelmezési gondok.
Nekem 2, 5 éves lesz a lányom és vannak hasonló problémák.Apával itthon egyetértésben neveljük a gyereket, próbálunk következetesek lenni.A legnagyobb gond nem pont anyósommal van, inkább a sógornõmmel(20 éves, anyósommal él.) Sarkalatos pont pl az édesség:én is tartok itthon, de a gyerek csak akkor kap ha evett normálisan, különben nincs nasi.A sógornõm a múltkor azért vett csokit a lányomnak, mert sírt érte, ugyanis a szomszédban lakó rokon kisgyerek (3, 5 éves kisfiú) éppen azt evett.Azért bosszant a dolog, mert a sógornõm jól tudta, hogy a gyerek egész délután nem evett semmit és azt is tudta, hogy a csoki után nem is fog, dehát ha egyszer sírt érte, akkor meg kellett neki venni!Ez bosszantó 2 okból is:1-mert enged a hisztinek és a gyerek ettõl már azt hiszi, hogy mindent szabad itthon is, 2-mert rohadtul nincs rá szüksége a gyereknek, de azért mégis megkapja, hiszen "úgy ízlik neki!".És?Én is szeretem, mégse eszek belõle ebéd/vacsora elõtt és pont. Ma pl ballagáson voltunk, a lányom a sógornõm ölében ül és iszik.Átlátszó folyadék volt a pohárban, ezért nem is foglalkoztam vele, akkor akadtam csak ki amikor a lányom mondja, hogy iszok szpájtot (sprite).Ekkor megkérdeztem a kedves sógornõmet, hogy miért azt iszik a gyerek (amúgy vizet, gyümölcsszörpöt, gyümölcslevet iszik a kislány, de semmi esetre sem szénsavas cukros löttyöt), a válasz ez volt:-Jajj, hát most egyszer iszik, akkor mi baja lesz tõle? Alkalmanként vannak ilyen dolgok, de a 2, 5 év alatt eljutottunk oda, hogy ha a gyerek eszébe jut a gumicukor és nem kap, mert nem evett, akkor képes nem vacsorázni és felkelni 2-3 alkalommal éjjel kakaózni, majd reggel képtelenség normálisan felkelteni, ha indulni kell, de ez persze a sógornõmet hidegen hagyja.Anyósom még normális e tekintetben, vele lefektettem az alapokat már a legelején:nincs csoki, cukros üdítõ és semmi hasonló.Nem is ad neki, ha én nem szeretném, legalábbis én nem tudok róla (addig jó), mindenesetre a gyerek nála pl szokatlanul jól eszik és nem válogat, még sosem hozta haza éhesen :) Annyit mondtam anyósnak, hogy ezt vagy azt ne kapjon, mert egy ekkora gyereknek nincs rá szüksége, a szervezete nem ismeri stb.Anyósom fiatal, rugalmas, jófej nõ, hála Istennek, de volt ami magyarázásra szorult. Annyit tudok javasolni, hogy próbáld te is lefektetni az alapokat a nagyszülõkkel, ha pedig nem megy akkor unokamegvonás, mese nincs.Meg kell nekik mondani, hogy ne csak szeressék, hanem neveljék is a gyereket, lehetõleg úgy ahogyan te, hiszen veled van többet, a te nevelésed a mérvadó és más nevelés összezavarja, így tehát nem tanulja meg, hogy hol a határ.Ha nevelik attól még szeretik, nem tesznek vele rosszat, hiszen az õ érdeke elsõsorban az, ha következetes viselkedést tanusítanak vele szemben.Ha ez így nem tiszta nekik akkor rövidítsd a látogatásokat.Ha megsértõdik rajta akkor legalább tudja, hogy miért :) 28N
Én akkor sem engedném oda minden hétvégén a lányomat a nagyikhoz. Nem féltésbõl, de nem egészséges, hogy sosem vagytok együtt. Mert mi is hiába megyünk haza akkor tudom, hogy java részt a nagyikkal papikkal van és ez így rendben is van, de a gyereknek kell a saját kis helye is nem csak hétközbe hanem hétvégére is. Kell az állandóság az életébe. Lehet ez is baj a lányoddal. Megsértõdnek nem érdekelne ahogyan most sem, hogy nyáron elakarták vinni a lányomat magukhoz nyaralni de nem engedem. Nyár végén születik a tesó és igen is kicsinek érzem még arra, hogy ennyi idõt egyedül ott töltsön. Amikor meg lesz a tesó nem akarom, hogy a lányom azt érezze, hogy õ már nem kell anyának és apának.
Utolsó válaszoló vagyok. Akkor szerintem kezd azzal, hogy nem enged oda annyiszor hozzájuk. Fére ne érts nem azt mondom, hogy egyáltalán nem de mondjuk havonta 1 alkalommal. Ha szólnak egyszerûen meg kell mondani, hogy nem mert te is kettesben akarsz lenni a lánykáddal. Viszont ez, hogy veled hisztis lehet szerintem attól is, hogy akkor elvitték és õ ezt másként élte meg mint ahogyan szánták. Na én pont ezért nem fogom engedni tudom nagyon nagyon nehéz lesz de könyörgöm egy családdá kell kovácsolódnunk és ez a lányom nélkül nem fog menni. A másik meg oda kell menni én megcsináltam amit tényleg nem akartam, hogy kapjon és láttam nem engedtem, hogy a gyereknek odaadják. Volt olyan, hogy elvittem a gyereket és amikor lefektettük õt akkor elmagyaráztam, hogy miért és annak, hogy valamit nem engedek oka van. Kicsit legyél határozottabb, nem görvcsösen. Persze lehet, hogy kapott akkor a lányom olyat amirõl én nem tudok amíg én nem láttam de addig jó, hiszen ha megtudnám hogy egyszer átvertek akkor nem vigyázhatnának a lányomra. Szerintem kölcsönös bizalomra kellene ennek épülnie. Én megbizom bennük, hogy nem vernek át és vigyázznak a lányomra õk megbíznak bennem, hogy oka van annak, hogy én így csinálom amit csinálok.

Hogy lehetne véget vetni egy anyós-férj háborúnak?

Az anyukám és a férjem nem kedvelik egymást. Ez így volt a kezdetektől és mindig is kölcsönös volt. Rengeteget veszekednek, marakodnak egymással. Néha szándékosan egymás alá tesznek. Ezek néha eléggé elfajulnak. Egy példa: múltkor itt volt nálunk anyukám. A kapubejáróban állt meg a kocsijával. Ráadásul pont középen. Direkt azért, hogy ha a férjem jön haza ne tudjon beállni. Anya csak azt nem kalkulálta bele, hogy a férjem nem személyautóval jön haza hanem az új 11 tonnás Fendt traktorjával. Aztán ahelyett, hogy a férjem centizgette volna a beállást vagy várt volna míg anyukám arrébb áll, fogta magát és nekiment a traktorral és arrébb tolta. Egy csomó helyen behorpad meg összekarcolódott anya kocsija. Ezután 2 órát üvöltöztek egymással. Anya azzal fenyegetőzött, hogy feljelenti érte a férjem a rendőrségen. A férjem álláspontja meg annyi volt, hogy inkább annak örüljön, hogy nem ment a kocsin keresztül. Szóval ilyenek:( Hogy lehetne ennek végett vetni?

Legjobb válasz: Ha ez anyós meny probléma lenni mindenki azt írná, hogy a férj miért nem áll ki a felesége mellett. Így én most neked is ezt mondom állj ki a férjed mellett, õ a családod.

Ha ez anyós meny probléma lenni mindenki azt írná, hogy a férj miért nem áll ki a felesége mellett. Így én most neked is ezt mondom állj ki a férjed mellett, õ a családod.
Kérdezõ, a helyzet az, hogy ha anyukád elmegy feljelenteni a "tiltott helyen parkoltam, más kapubejárójában, az illetõ meg a kapuja használata közben belém jött" címmel, õt bírságolták volna meg, ugyanis senki sem kötelezte a tilosban parkolásra. Szóval a férjedet sem értem, mit lehet ezen 2 órán át üvöltözni, én közöltem volna egy mondattal. hogy "ha van még fölös 50 rugója közlekedési bírságra, menjen nyugodtan" és otthagyom. Szóval élek a gyanúperrel, hogy ezek az emberek voltaképp élvezik az egymással való háborúskodást, mint valami extrém sportot. Na, innentõl meg nem tudsz vele semmit se kezdeni, azt csak akkor lehet, ha legalább az egyik megunná... Mondjuk megteheted azt is, hogy felhívod a figyelmüket, hogy legalább a jelenlétedben viselkedjenek egymással ember módra, vagy elmehet mindkettõ a fenébe...
Kérdezõ! Te magad is írod, hogy az a jó anyéd zrikálja a férjedet. Miért nem szólsz te rá? Mellesleg az "én házam az én váram" elv erõsebb minden anyósnál.
Ebben a helyzetben valóban kiállhattál volna a férjed mellett. Itt valóban anyukád szította direkt a tüzet. Hosszú távon pedig szerintem az lenne a legokosabb, hogy ha találkozni akarsz édesanyáddal, akkor elmész hozzá. Egyedül. A férjed nélkül. Anyukád pedig nem megy hozzátok. Így nem találkoznak. Ha nem találkoznak, akkor pedig vita sincs.
Próbáld megkérdezni tõlük miért nem akarnak felnõni, mindkét fél reakciója gyerekes.
Én "nézõként" jól szórakoznék az ilyeneken:) Legalább nem unalmasak a napok:)
Pl. úgy, hogy felnõsz és leválsz anyukáról végre, a férjedet választod és kiállsz mellette.
Én MINDKETTÖT kirúgnám, akik ennyire primitiv lények, azok nem érdemlik meg az ember nevet, és nem érdemes velük szóba állni sem.
Kedves utolsó! A felek teljesen tisztában vannak annak, amiket olyan szívhez szólóan leírtál. Ennek ellenére csinálják. A mi családunkban a feleség húga volt az "anyós", és végül is elérte, hogy a felek elváljanak, és mindketten albérletbe költözzenek. És mindezt csinálta azért, mert õ valamiért nem kellett a kutyának sem.

Sunyi módon férjet a feleség ellen hangoló (apránként adagolja) anyós tönkre teszi a kapcsolatot? A férj nem mer visszaszólni az anyjának és kiállni a feleség mellett. Hogyan lehetne mégis rávezetni arra, hogy így nem lesz jó?

Legjobb válasz: Ezt sosem értettem, hogy miért hangolják az anyósok a fiúkat a feleségük ellen. Azt hittem az jó egy anyának, ha a fia boldog és külön önálló élete van. Miért akarná a feleség ellen hangolni a saját fiát? Hogy a fia elváljon, és egy elvált, önállótlan, az anyján élõsködõ féreggé váljon? Ebben mi a logika?

Ezt sosem értettem, hogy miért hangolják az anyósok a fiúkat a feleségük ellen. Azt hittem az jó egy anyának, ha a fia boldog és külön önálló élete van. Miért akarná a feleség ellen hangolni a saját fiát? Hogy a fia elváljon, és egy elvált, önállótlan, az anyján élõsködõ féreggé váljon? Ebben mi a logika?
Elõbb-utóbb nem tud majd "ellenállni" ennek az adagolásnak pszichésen, és az anyós képes lesz elültetni a gondolatait a férj agyában. Arra kell ráébreszteni a férfit, hogy szabad akarattal rendelkezik, és már (valószínûleg) nem függ a mutertõl semmilyen módon. Ezért megfelelnie sem kötelezõ neki, mert úgysem tudná megtorolni az ellenállást az asszonyka :D Szóval, ha õ nem úgy gondolja, akkor mondjon ellent neki nyugodtan, hadd legyen tisztában vele az anyós, hogy a fia önálló véleménnyel rendelkezõ élõlény.
"Csak nehogy elhízz, a fiam nem szereti a kövér nõket, neki a karcsú nõk tetszenek" A kur.va anyjába menjen el egy ilyen szemét kur.va. Bocsánat, hogy ezt mondom, de sütivel kínálgat, mellette mintha nem lenne elég felelõsség egy babát kihordani meg felnevelni, még azzal is terrorizál, hogy esetleg felszedsz pár kilót és a külsõd miatt is szorongj. Dögöljön meg az ilyen féreg.
Hú de felba.sztam magam ezen a szemét pics.án
A férjed az egyetlen fiúgyerek? Akkor szokott ez elõfordulni. Valószínû az anyósodat a férfiak egész életében csak kihasználták õ meg tûrte. Aztán született egy fia és lett egy férfi aki csak õt szereti. Aztán megjelentél te a rivális és 'elcsábítottad' tõle. Ha ez a helyzet soha nem fog veled megbékélni. Nekem az a tapasztalatom, hogy ilyen helyzetben nem szabad finomkodni, hanem nyíltan választás elé állítani a férfit. Hajlandó felnõni és a saját családja mellet kiállni vagy sem.
Ha ellened hangolta volna a fiát, el sem vett volna feleségül. A férjednek jó érzés, ha segíthet a szüleinek, ebben akarod megakadályozni. Nem akarlak befolyásolni, csak tapasztalatot írok le. Az én férjem is sokat segített a szüleinek, eszembe sem jutott nem elengedni. Akkor még vonattal járt, mi a gyerekkel kimentünk elé, együtt mentünk haza, vidámak, boldogok voltunk. Késõbb lett autó, akkor mi is elmentünk a gyerekekkel. A szülei meghaltak már, a gyerekek kirepültek, boldogságban élünk a férjemmel, érzem, mennyire szeret, és én is nagyon szeretem õt.
Ismerõs a szitu. A legfontosabb, hogy anyóspajtást sose szidd a fia elõtt. A legjobb fegyver ha mosolyogsz minden hülyeségére, kedvesen reagálsz (tudom milyen rohadt nehéz, de ha látja nem tud veled mit kezdeni, akkor beidegesedik és hagy egye a fene. Pl a sütis sztorinál ilyesmit kell válaszolni: Ó én nem aggódom ezen, mert annyira szeret a férjem, hogy neki így vagyok jó ahogy vagyok. Ha anyós nálatok van öleld meg elõtte a férjed, simogasd meg az arcát hagy lássa milyen boldogok vagytok. Hagy törje ki a fene.
A kérdező hozzászólása: Igen, eddig ez ment, én mindig kedves vagyok vele, csak.....már félek, hogy egyszer nem bírom tovább...
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm a válaszodat!!Mintha csak rólam írtál volna! Én sem vagyok "nyalis", de náluk kedves vagyok....a te férjeddel könnyû volt beszélni, nem volt elfogult??
Nem, mert neki mondjuk feltüntek a dolgok. Ami rossz volt és sokáig ezért nem szóltam neki, hogy két tûz közé került. De aztán amióta leállította õket és az értésükre adta, hogy én vagyok, maradok, neki jó vagyok, azóta csend van. Beszélgetünk családi dolgokról, idõjárásról és viszonlátás. :) Az vált be szerintem, hogy nem ugrottam neki, nem csináltam jelenetet, nem hisztiztem, hanem nyugodtan leültünk ketten egy jólsikerült hétvége után és megbeszéltük. Sok sikert. :)
Nálunk anyám nem szerette apum anyuját. A mamát kétszer, ha láttam. Emlékszem, eljöttek a papával, és amikor elmentek, apum megpuszilta anyumat, és megköszönte, hogy nem ócsárolta a mamát. Apumat sokszor láttam sírni, nem tudtam, miért. Ivott, anyumnak nem volt jó élete mellette.
A kérdező hozzászólása: Utolsó: nem-nem, soha nem mondtam, hogy ne menjen segíteni. Sõt, hétvégén többet van velük, mint velünk, ezt értsd úgy, hogy pénteken 2h-kor végez, utatzik el, fürdésre jön haza, majd másnap hajnalban megint megy, este jön haza, esetleg egy nap, vagy egy fél van nekünk hétvégén. Régen még azt is elvárták, hogy ott aludjon ilyenkor. Igen, egyedüli gyerek...
Tényleg az lehet, amit a 85%-os írt.
Nem lehet, hogy féltékeny rád, mert nem õ van a fiának a középpontban, hanem felesége van meg minden? Iszonyú beteg ez a hozzáállás... nem értem miért jó ennek a buta öreglánynak így viselkedni.
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy a férjem nagyon is meg akar a szüleinek felelni, meg sokat kell segíteni a ház körül és a kertben. Szerencsére nem együtt lakunk, mi másik településen, panelban, és szerintük itt nem kell csinálni semmit, mindig ott van csak a tennivaló, nekem a pici babával mindent egyedül kell csinálnom itthon. Na de nem is én vagyok a lényeg, mert megoldom, csak ugye mostmár mi is család vagyunk, és .... nem tudom, hogyan kezeljem a dolgot, mert nem nyíltan támad, csak mindig burkoltan, vagy úgy, hogy más ne hallja...és nem tudom mi lenne a legjobb megoldás. A fiának hatalmas cuppanós puszikat ad, nekem meg épp hogy odatartja az arcát, de még ez is degradál neki néha...
A kérdező hozzászólása: Nem tudom, de nagyon szomorú vagyok emiatt, mert én nem szeretném az anyja ellen fordítani a férjem, nem tudnák tükörbe nézni, ha ilyet tennék... de annyira alattomos és el kell ismerni profi módon csinálja, hogy már valahogyan védekeznem kéne.... eddig mindig elengedtem a fülem mellett a megjegyzáseit. (pl. 6 hetes terhes voltam, amikor kiderült a dolog, megkínált süteménnyel, én megdicsértems zokás szerint, milyen finomat készített már megint, erre azt mondja: "Csak nehogy elhízz, a fiam nem szereti a kövér nõket, neki a karcsú nõk tetszenek".) persze ezt nem a fia elõtt mondta. Ha a fia elõtt piszkál, azt úgy teszi, hogy a férjemnek le se essen, szóval tudjátok, ilyen nõi dolgok, amit a pasik észre sem vesznek...
Nálunk is vannak ilyen rokonok, akik a családunk tagjait egymás ellen akarja hangolni. És amikor meg eljön, jópofizik, úgy tesz, mintha kedvelne téged. Gusztustalan, apámat eléggé befolyásolja, én nem igazán tudok mit tenni, de én biztos kiosztom, ha megéegyszer meglátom, ez a legtöbb, amit tehetsz. Sajnos, van aki ebben látja az élvezetet.

Szerintetek hogyan lehetne megszelidíteni az anyóst, hogy ne a fia háta mögött szólogasson be és oktasson ki?

Legjobb válasz: Egyszer mondd neki azt, hogy szeretnéd, ha a fia elõtt mondaná el a véleményét.

Egyszer mondd neki azt, hogy szeretnéd, ha a fia elõtt mondaná el a véleményét.
Tök mindegy hol és mikor csinálja, egyszerûen kezeld le anyukát és kész. Döntsd el mi az amibe beleszólhat és mibe nem és tartsd magad ahhoz. Kezeld lazán, éreztesd vele, hogy mi az ami érdekel és mi az ami nem. Idõ, de aztán csak megy majd neki :)
Én felvennèm a telovall amiket mond, majd lejátszanám neki. Utána közölnèm vele jo lenne ha befejeznè.
1. Ezt nem a Kis Herceg és a róka esete, itt nem megszelidíteni kell, hanem neked meghúzni a saját határaidat és helyretenni anyóspajtást. Milyen jogon agresszívkodik veled? 2. A fentibõl következik az is, hogy mellékes, hogy a fia háta mögött aljaskodik vagy sem, mert a lényeg nem az, hanem az, hogy veled aljaskodik. Te miért apuka háta mögé bújsz anyuka elõl? Tehát: keményen a sarkadra állni, és amikor beszólogat, vagy kioktat, akkor és ott, csakis azért, amit akkor és ott mond, helyretenni. Felnõtt ember vagy, nem köetességed senki mocskolódásait, játszmázásait, szemétkedéseit eltûrni.
Például úgy, hogy egy adandó alkalommal a férjed elõtt szegezed neki kedvesen a kérdést: "Most tessék mondani, anyuka, hogy mi a probléma, ne a férjem háta mögött." :)

Anyósom nem helyesli egy döntésünket a férjemmel, emiatt folyton kioktat minket. Ti mit tennétek? Hogyan lehetne leállítani?

Legjobb válasz: A férjednek kell ezt megtennie, nem neked. Közölni kell vele, hogy felnõtt emberek vagytok saját döntésekkel, akár saját rossz döntésekkel, de ezek a hibák a tieitek. Tanácsot elfogadtok, kikoktatást, kritizálást nem. Eldöntheti, hogy ezentúl tudni szerete az életetek változásairól, vagy nem, mert ha így folytatja semmibe nem avatjátok be.

A férjednek kell ezt megtennie, nem neked. Közölni kell vele, hogy felnõtt emberek vagytok saját döntésekkel, akár saját rossz döntésekkel, de ezek a hibák a tieitek. Tanácsot elfogadtok, kikoktatást, kritizálást nem. Eldöntheti, hogy ezentúl tudni szerete az életetek változásairól, vagy nem, mert ha így folytatja semmibe nem avatjátok be.
Extrém példát mondok: A munkanélküli barátnõm a munkanélküli pasijával és 2 gyerekkel odaköltözött az anyósáékhoz. 2 szobás lakásban voltak hatan. A barátnõm terhes lett és meg akarták tartani. Anyós közölte, hogy ez igencsak gázos ötlet, mire a barátnõm kifakadt, hogy az anyósnak ehhez semmi köze. Azóta az anyós nevel 3 gyereket, mert a szülõk közmunkán vannak.
Egyik füleden be, a másikon ki! Legközelebb pedig ne avassátok be õt a dolgaitokba!
1. A férjeddel közös döntésröl nem kell tudnia az anyósnak. 2. Ha mégis megtudja (valamelyikötök mégis beavatta), akkorelmondhatja EGYSZER a féleményét, utána viszont megmondhatjátok neki, hogy a DÖNTÉS csak rátok tartozik. 3. Ha nem képes felfogni, hogy semmi köze a magánügyeitekhez, akkor nem kell vele szóbaállni, beengedni a lakásodotokba, illetve felvenni a telefont.
Egy kis Cián? ;)
Fojtsd meg.
Úgy, hogy elõször megmondod neki a véleményedet - mert a kioktatás neked is szól, a te személyednek -, és megkéred, hogy ezt a magatartást fejezze be. Ha nem hagyja abba, akkor a részedrõl (mindig csak a magad nevében beszélj, a te viszonyod az anyós-menyé, a férjed dolga az anyjával való viszony rendezése, ne mosd össze a kettõt)zárolj vele minden kapcsolatot. Elõször egy idõre, ha nem tér észhez, akkor végleg. Mindig beszélj meg mindent a férjeddel, mert akkor anyóspajtás nem tud közétek éket verni.
"Már csak azt kell a tudomására hozni, hogy ha nem támogat és külön is él, akkor milyen alapon szól bele?" Nem. EGYÁLTALÁN milyen alapon szól bele? Tanács jöhet, beleszólást nem tûrünk.
Ha külön éltek és semmiben nem támogat akkor az már egy nagyon jó anyós. Már csak azt kell a tudomására hozni, hogy ha nem támogat és külön is él, akkor milyen alapon szól bele?
Próbáljátok meg a döntéseteket természetesnek, egyértelmûnek venni az anyós elõtt .Egy idõ után õ is megbékél.Az elõnyeit hangsúlyozzátok, amikor vele beszéltek!
talán minden anyós itt pontozgat? vagy mi?!
4-es , ment a "kéz":DDDD
A kérdező hozzászólása: Külön élünk, anyósom semmilyen formában nem támogat minket.
Egyszerûen amikor elkezdi a kioktatást, közbe kell szólni, hogy egyrészt már meghallgattátok ezt a lemezt másrészt meg nektek más a véleményetek és mivel a ti dolgotok a ti életetek ezért úgy is úgy lesz ahogy ti akarjátok, feleslegesen anyuka ne törje magát. Akárhányszor elkezdni, félbe kell szakítani ezzel a szöveggel és nem szabad hagyni, hogy végigmondja amit akar. Elõbb-utóbb észreveszi, hogy nincs beleszólása és abbahagyja.

Hogyan lehetne erről kíméletesen lebeszélni az anyósomat?

El?re leszögezném, hogy semmi bajom nincs az anyósommal, igazából kedveljük is egymást, ezért nem szeretném megbántani.

Legjobb válasz: Húú hát én sem adnám oda a gyerekemet ilyen körülmények között, de szerintem már a cigarettázás is elég érv arra, hogy nemet mondj, és azzal nem sérted meg, vagy egyszerûen mondd meg neki, hogy a gyerkõcnek nem öröm egy ilyen drasztikus 1 hét elválasztás, elõször ismerkedjenek a gyerek otthoni környezetében és ha az sikeres és a gyerek is akarja akkor majd mehet több idõre, de csak ha nagyobb lesz.

Húú hát én sem adnám oda a gyerekemet ilyen körülmények között, de szerintem már a cigarettázás is elég érv arra, hogy nemet mondj, és azzal nem sérted meg, vagy egyszerûen mondd meg neki, hogy a gyerkõcnek nem öröm egy ilyen drasztikus 1 hét elválasztás, elõször ismerkedjenek a gyerek otthoni környezetében és ha az sikeres és a gyerek is akarja akkor majd mehet több idõre, de csak ha nagyobb lesz.
Kérd meg a párodat, hogy magyarázza meg a saját szüleinek, hogy miért nem akarjátok ti ezt. Ezzel megvéd téged, és világossá válik számukra is, hogy ha a jövõben unokázni akarnak, min kell változtatni. Ha álkifogásokat találtok, egy idõ után már nehéz lesz újakat kitalálni, azt hiszik majd, hogy személyükkel van bajod, és egy csomó kellemetlenség lehet belõle. Tehát párodat csatasorba, és hajrá!:)
Szerintem is a dohányzás már önmagában kizáró dolog. Meg akár a nagyszülei akár nem, én oda nem adnám valakinek egy hétre akit négyszer látott. Most gondolj bele mit érezne az a gyerek. Szerintem ebbõl ne csinálj problémát, egyszerûen megmondod, hogy mama, a gyereknek nem tesz jót a füst, és nem is ismerik egymást még.
Aha tényleg olyan jó viszonyba vagytok, ha 3 év alatt (több mint 1000 nap) csak 4szer találkoztak a gyerekkel Mond meg anyósodnak, hogy nem adod oda a gyereket mert neki szinte idegenek.
Ahhh, dehogy adnám oda! Fõleg nem 3 évesen. Még túl kicsi hozzá. Hozzám 8 évesen jön az unokahúgom egy hétre nyaralni, mivel már tudja élvezni, h a szülõk nélkül van egy kicsit, de mindennap felhívhatja az anyukáját a telefonomról, ha igényli. Egy hároméves még nem élvezné, h nincs mellette apa-anya. Meg hát mocsokba, bagófüstbe...na nem! az alkesz nagypapiról ne is beszéljünk.
Szépen megmondani, hogy bár õ birja a cigifüstöt, a gyerek nem, és az állat se bentre való. De hozzátok mehet bármikor. Ha igy nem hallgat rád, akkor kicsit erélyesebben, majd megbékél. miért csak 4x látta? Most hogyhogy már érdekli?
Én el sem gondolkodnék a dolgon, hogy 3 évesen elengedjem, fõleg, hogy nem is ismerik egymást, csak látásból. Plusz a cigi kizáró ok, meg az alkesz papa, plusz a kutyaszõr. Soha nem adnám oda ilyen körülmények között.

Hogy lehetne rávenni anyósomat a fürdésre?

Iszonyat milyen büdös,14éve élek vele lassan,de a fél kezemen meg tudom számlálni,mikor láttam hogy fürdött.Ráadásul akkor is visszahúzza a büdös ruháit.Nem lehet mellette megmaradni :( Ráadásul meg van sért?dve,ha elhúzom az orrom,hogy "na mi van,büdös vagyok?" meg "nem megyek be me büdös vagyok" de ahelyett hogy megfürödne,csak a m?sort csinálja.Fiam még kicsi és elég szókimondó,megmondta neki,hogy nem szívesen megy be a szobájába mert "nyakon vágja a b?z" ,na ekkor kaptam igazán,hogy ezt a gyerek t?lem tanulja...

Legjobb válasz: Mondd meg neki, hogy ez így nem higénikus, van egy kisbabád, aki fertõzéseket kaphat el, csak mert õ b*szik beállni a zuhany alá. Ha meg a saját lakásodról van szó, akkor már egyenesen felháborító. Az az asszony ott tanyázik nálatok és bûzlik? Fujj, ez undorító:S Nyugodtan mondd meg neki, hogy visszataszító a szaga, ha nem tetszik neki, lehet keresni másik otthont, ahol kedvébe bûzölöghet. Nem értem az ilyet...

A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, lehet hogy mégis nekem kell megen felvennem a pléhpofát és elmagyarázni neki az élet menetét... kérdezõnek: Közös albérletben lakunk, elõtte a MI lakásunkban lakott de a sok a dósság miatt el kellett adnunk, és jött velünk az albérletbe is. Ja és 7 azaz HÉT gyereke van, de másik 6(illetve 5 mert egy sajnos meghalt) nem látogatja.
ha anyósom a kislányomat megdajkálja nálunk is olyan szaga van szegénynek utána....náluk az a szokás h csak szombaton fürdés....addig meg arc, kéz láb....ami még undorítóbb számomra h hót kosz és bûz, de az arany meg van annyi rajta mint egy karácsonyfán..minden ujján gyûrû..persze a körmei feketék és késsel vágja õket..ragozzam még...részvétem.....
de még mindig nem írtad meg, hogy ti laktok az anyós házában vagy õ költözött a ti házatokba.Mert ha az õ házában vagytok akkor nem tehetsz semmit esetleg mondogathatod neki minden nap, hogy fürödjön le mert nagyon büdös.De a saját portáján azt csinál amit akar.Ha nem akar fürdeni akkor nem fürdik, joga van hozzá, hogy büdös legyen..Ilyen esetben vagy elviseled vagy elmentek más helyre lakni.Ha viszont a ti lakásotokban él, akkor nyugodtan megmondhatod neki, hogy vagy megfürdik és maradhat, vagy nem fürdik meg, és akkor mehet haza nyugodtan..
Ha kényes a téma ha ne elé kell állni és megkérni a fürdésre, legalább mosakodjon...sajnos spórolás szempontjából nekem is van a rokonságba aki nem fürdik mindennap , na meg a ruha az külön szám egy hétig is ugyan az amibe bele izzadnak...fúúúúj... nekem annyi a szerencsém, hogy nem együtt lakunk.
Ha nem beszéltek vele, persze normális hangon, normális stílusban, akkor ne várjátok, hogy változzon a helyzet. A párod nem akarja a gyerek érdekeit nézni? Nem a gyerek a legfontosabb? Ha õt nem tudod rávenni, beszélj vele te. És ha majd a picid mászni fog, akkor a szaros kövön fogja ezt megtenni? Ne törõdj vele ha megsértõdik, nektek a gyerek a legfontosabb!
Gumikesztyû a kézre, és erõszakkal be a tus alá. És egy csomó tusfürdõt rányomni, vmivel átdörzsölni.. Brr... Ha nem teszitek meg ti, nem változik ez az állapot. És mi az hogy a férjed nem beszél vele?
Férjed mit szól? Nem tud beszélni az anyjával?
Mondd meg neki, hogy ez így nem higénikus, van egy kisbabád, aki fertõzéseket kaphat el, csak mert õ b*szik beállni a zuhany alá. Ha meg a saját lakásodról van szó, akkor már egyenesen felháborító. Az az asszony ott tanyázik nálatok és bûzlik? Fujj, ez undorító:S Nyugodtan mondd meg neki, hogy visszataszító a szaga, ha nem tetszik neki, lehet keresni másik otthont, ahol kedvébe bûzölöghet. Nem értem az ilyet...
Csak azt tudom neked tapasztalatból mondani, amikor nyugdíjasotthonban segítettem ki. Tényleg gumikesztyû és megmosni. Ruhákat elvenni és kimosni. Nem tudsz mást csinálni. (Hogyan élhetett így egész életében? hogy lett egyáltalán gyereke?)
Ezen soha nem fogysz tudni változtatni - tapasztalatból beszélek - az egyetlen megoldás elköltözni, vagy ha sehogy se megy, akkor megvárni, amig meghal.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a gyors válaszokat.Férjemet is zavarja, de nem beszél vele.Nagyon kínos és kényes téma és ha szóba kerül, mindig veszekedés van belõle.Sajnos a mama olyan, hogy letagad mindent, még azt is amikor a tûzhelytõl a wc-ig kakás volt a kõ és én töröltem fel éjjel mikor hazaértem munkából.Olyan dolgokat is, amik nyilvánvalók, mert pl csak õ volt ott más nem tehette stb. Múltkor felvette a kislányt és át kellett öltöztetnem, olyan szagos lett a ruhája. :( És akkor még nem beszéltem arról, amikor vendégeink vannak....
Szerintem 17-es tippje a nyerõ. Itt is jó lenne tudni mi lett/mi van...
"sokszor sírtam, de semmi nem változott" Hát ez azért vicces.:) A kérdezõ attól várt változást a világban, hogy õ sírt. Hejj.. nõk!
Hát, nem vagytok könnyû helyzetben. Nekem a nagyapám ilyen, be kell imádkozni a fürdõkádba. Még szerencse, hogy a nagybátyám is velük lakik, és õ képes összeveszni az öreggel... Szinte biztos, hogy valami baj lehet a fejével, és hát, öreg. A veszekedés, sértegetés nem segít. Készítsd el neki te a fürdõvizet, ha kell segíts neki a fürdésben, zuhanyozásban, lehet, hogy nem érzi biztonságban magát, a kádba ki-be mászkálni egy öreg embernek már nehéz. Fogd szépen kézen, és mondd neki, hogy most akkor itt a fürdés ideje. Szedj elõ neki tiszta ruhát, a retkest meg azonnal vidd el a közelébõl. Ha még ez se segít, marad a zsarolás, addig nem szabad a gyerekek közelébe engedni, amíg nem tisztálkodik.
hogy élhetsz így? teljesen megalázod magad! adjátok be egy intézetbe, ez így nem mehet tovább. te ilyne helyen akarod felnevelni a gyerekeidet? ahol ezt látják?
A kérdező hozzászólása: Lehet leépülés, de akkor mikor kezdõdött? Mert én amikor megismertem, 14éve, 65éves volt.És pókhálós volt a kád.
Lehet hogy tényleg a leépülés miatt nem akar fürdeni. Az én nagynéném 90éves, és visít ha fürdetni akarjuk. Sajnos eléggé le van épülve, de nagyim aki 83 éves mindig patyolat tiszta.
Nekem az jutott eszembe, hogy ez az idõskori leépülés egyik jele az anyósnál, sõt biztos vagyok benne. erre utal a beszékelés, koordinálatlan szellentés...stb. az én nagymamám 73 éves lesz, de természetes neki a mindennapos fürdés, rendszeres hajmosás. nagyapám viszont nem volt a személyes higiéné bajnoka, õ heti egyszer fürdött le alaposan, ugyanakkor a lakása csillogott-villogott. pszichiáter lenne a megoldás, de erre képtelenség lesz rábeszélni az öreglányt sajnos, bár egy próbát megérne. bûzlõ emberekkel szinte lehetetlen elhitetni, hogy büdösek, mert õk ezt nem érzik magukon. itt csak az segíthet, hogy megfenyegetitek, hogy nem engeditek a gyereket a közelébe, amennyiben nem kezd el normálisan tisztálkodni és ehhez is tartjátok magatokat.
Jár orvoshoz? Ha igen, beszélj a körzeti orvossal, hogy próbáljon rá hatni. Ilyenek elõtt mindig elszégyellik magukat. Mondja el neki, hogy a gyerekek elkaphatnak mindenféle fertõzést stb.
A kérdező hozzászólása: Idén februárig ment ugyanaz ami eddig, illetve egyre rosszabb lett, mivel az idõ haladtával egyre gyakoribb lett az akaratlan székletürítés, és sajnos bárhol a lakásban...akkor kapott egy agyinfarktust, majd egy agyvérzést. Elfekvõ osztályon van, pelenkázzák. Többé nem jöhet haza.

Anyósom már le is köpött az utcán. Hogy lehetne a viselkedésén túl jutni? Én is legyek vele agresszív, mert eddig alig szóltam neki ha ordított velem, piszkálgatott gúnyosan és leköpött. Minden ment utána ugyanúgy, mintha meg sem történt volna.

Nagyon buta n?, falusi és utál engem.Mindenféle elképzelt dolgokért bánt és terjeszti is ezeket rólam. Muszáj elvinnünk a kisfiamat hozzám, mert nagyon szereti az unokáját, csak épp az unokája anyját gy?löli. Segít fizetni a devizahitelt, ami tulajdonképpen tönkretette már a házasságunkat is sok más mellett, ezért nem lehet vele megszakítani a kapcsolatot. A hitelt a férjem akkor vette fel, amikor még engem nem is ismert.

Legjobb válasz: Ha a hitel nálad "öregebb", akkor lényegében semmi közöd hozzá, a fiának segít, nem neked. Ha az unokája anyját gyûlöli, akkor neked nem kell ott lenni, amikor az unoka vele, nála van. A leköpés viszont ocsmány dolog részérõl, nézz át rajta, ne vedd fel.

Ha a hitel nálad "öregebb", akkor lényegében semmi közöd hozzá, a fiának segít, nem neked. Ha az unokája anyját gyûlöli, akkor neked nem kell ott lenni, amikor az unoka vele, nála van. A leköpés viszont ocsmány dolog részérõl, nézz át rajta, ne vedd fel.
szard le és ne tartsd vele a kapcsolatot. látogassa õt a fia a gyerekeddel, õ meg terjesszen amit akar, elõbb-utóbb úgyis elpatkol...
De téged érdekel mit feltételez rólad? Én magasról tennék rá...
úgy megfejeltem volna, hogy kettéreped a koponyája:D
"Segít fizetni a devizahitelt, ami tulajdonképpen tönkretette már a házasságunkat is sok más mellett, ezért nem lehet vele megszakítani a kapcsolatot. " Engem sem vet fel a pénz, de teljességgel lehetetlen, hogy én ilyet eltûrjek pusztán a pénzért. SEMMIÉRT! Legyen már önérzeted! Nem muszáj a kisfiatokat sem elvinni hozzá. Annak a gyereknek van anyja, aki Te vagy, akár tetszik neki, akár nem. Ha meg a pénz miatt csinálod, akkor ne haragudj, de meg is érdemled.
Hát elég gáz helyzet.Addig mig rá vagytok kényszerülve a pénzére addig nem birtok semmit, ezt õ is pontosan tudja ezért viselkedik igy. Én azt mondom türj addig mig megoldást nem találtok, mást nem tehetsz.
Sõt, ezt nektek nem is kellene késõbb törleszteni neki.
Ha nála van a haszonélvezet, akkor az a minimum, hogy törleszt a részletbõl...
A kérdező hozzászólása: Nem lakik benne senki, üres, de anyósomnál van a haszonélvezet, elzárkózik mindentõl, még azt sem szereti, h a odamegyünk.
Két ház rezsijét fizetitek?
A kérdező hozzászólása: Dehogy fizetjük. Az a ház üres, örökség volt, csak annyira romos volt, hogy felújították hitelbõl, mikor én még a képben sem voltam. Most ott nem lakik senki, nincs rezsi sem. A férjem a gyerekeinknek szánja, hogy tudjunk mi is adni valamit nekik, hogy ne akkor kerüljön fedél a fejük fölé ha mi meghalunk, vagy ha eladósodnak devizahitelesként. Ezért szó sem lehet eladásról, az a pénz elmenne, ház meg nem lenne.
A kérdező hozzászólása: Olyan aranyosak vagytok, hogy kibeszélhettem a problémám. A megoldás tényleg az, hogy tûrök, és a lehetõ legkevesebbet megyek hozzá, amíg nem kászálódunk ki ebbõl a helyzetbõl.
Nem is fûtitek? Az nem jó a háznak! Próbáld meg elérni anyósnál, hogy engedje kiadni. Jó mélyen be kell nyalni, de sikerülhet, ha ügyesek vagytok!
Hát érdekes egy anyósod van.Az egyértelmû, hogy amit ad nektek, azt vhogy fel is hánytorgatja. Ha nem tûrsz, akkor nem fizet. Férjednek kellene kicsit a sarkára állnia.Tudom könnyû ezt mondanom, de hogy leköp az utcán :S Tudod ki tûrné el, ezzel azért szépen porig alázott.Ne hagyd, hogy köpedéknek nézzen.Bocsi, de csak így lehet leírni.Pénz beszél kutya ugat.Nála.Csinálja mert tudja megteheti. Bnõ sincs aki tudna ügyelni a gyermekedre?Merre laktok?Ha tényleg lenne munkalehetõséged, kár lenne kihagyni.Az anyós meg utána elmehet ahova akar.E.
...szerintem a férjednek kellene a sarkára állni..."megvédeni" téged...és elrendezni a ház sorsát (pl.albérlõk, amibõl fizethetõ lenne a hitel)
Nem kell eladni. Albérlõt is fogadhattok bele. Lakik benne valaki?
Amíg anyósod támogat titeket pénzel, addig a kezében a hatalom, és ezt ki is használja! Elsõ közben próbáljatok meg nem függeni tõle! Keress munkát, adjatok ki egy szobát, bármi. A lényeg, hogy ne legyen rá szükségetek. A férjed is tûr te is tûrsz. Ha [email protected], már bocsánat, a viselkedését, akkor másba fog kezdeni: pénzmegvonáls. Mint amikor egy kisgyerek hisztizik. "Ha a toporzékolás nem ér célba, földhöz vágom magam". Ha nem veszitek ki a kezébõl a hatalmat, amit TI adtatok neki, rátok fog telepedni, folyton idegeskedtek, majd veszekedtek... Ennek pedig súlyos következményei lehetnek!
A kérdező hozzászólása: Akkor lehet, hogy jó módszer amit teszek, hogy tûrök? Csak nehéz tenni rá, mert annyira rosszul esik, hogy mindenki jó anya a környezetünkben, csak én vagyok a szar. Elvette az önbizalmamat már teljesen a sok beszólása. Hogy lehet tenni arra, ami bánt? Erõsítsem magamban, hogy buta és lehet bolond is?
A kérdező hozzászólása: Nem fejeltem meg:-D A férjem megkergette, azaz elindult felé és kikérte magának, hogy az õ feleségével senki ne viselkedjen így, anyós meg szalad:-D
A kérdező hozzászólása: Na meg a másik, hogy elhiszik az emberek, amit hallanak, mert engem nem ismernek, én nem ott nõttem fel és néznek rám és olyan rossz velük találkozni. Volt mondjuk egy pozitívum, hogy a szomszéd asszony megkérdezte miért van rossz kedvem. Nem mondtam semmit, erre õ azt mondta, hogy tudja milyen az anyósom és nem hiszi el, hogy rossza anya vagyok, mert akkor nem lógna a nyakamon mindig a kisfiam és nem szaladna elém tárt karokkal.
A kérdező hozzászólása: 09:05-ösnek írom. Hát nem kívánom, de talán jobb lenne neki is:-D
A kérdező hozzászólása: Igazad van, de én attól fogok idegösszeroppanást kapni, hogy heti egyszer ocsmány egy pár órára, mert szerencsére nem kell vele élnem. Én akkor halnék bele, ha vele élnénk. Nagyon akarta, hogy költözzünk oda na akkor már nem élnék. Azt is akarta, hogy õ neveli fel a fiam, és már gyámhatósággal is fenyegetõzött, mert rá mertem szólni a fiamra, hogy ne rugdosson. Szóval ne menjek, azt mondod? Vagy szóljak be neki? Melyik? Mert ez a kérdés.
neked aztán kóros megfelelése kényszered lehet:D a bizonytalanságról nem is beszélve. egyszerûen tegyél a véleményére és hanyagold a nyanyát. kit érdekel mit hord össze és kinek? aki ismer és számít az úgysem hiszi el rólad ezeket
A kérdező hozzászólása: Igen, kóros megfelelési kényszerem van.:-)Jól látod. De nem válaszoltál. Menjek és szarjak rá mit mond, vagy menjek és szólogassak vissza, vagy nem menjek és úgy szarjak rá:-)
Ezt te tudod, melyik könnyebb neked, illetve hogy melyik rosszabb neki.
ne menj és úgy tegyél a fejére. minek mennél, ha csak felhúz és megaláz. ha meg nem vagy ott, akkor hiába bánt, úgyse tudsz róla:D
na ha engem köpne le az anyósom utcán, biztos hogy eleresztenék 1-2 pofont, ha kiabálna és csúnyán beszélne akkor én is ne legyél már ilyen tutyi-mutyi, ideje lenni kiállni magadért
igen legyél vele te is kb ilyen mint ö szologas vissza tegyél rá meg jegyzést ha már nagyon piszkál, az nem fog javitani ha te csak nyeled a hüjeségét, sose értetem ez az anyós meny civakodást mi ebbe a jó!na de vissza térve tegyél alá a hárpiának:)

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!