Találatok a következő kifejezésre: Hogyan lehetnék anya (26 db)

Szerintetek hogyan lehetek egyben jó anya, jó feleség és jó háziasszony?

Van egy 17 hónapos kisfiam,nem mondta soha még a férjem hogy baj lenne velem,de azt sem,hogy "jó" lennék.

Legjobb válasz: Olyan anya vagy mint a többi! Szépen beszámoltál a kis mintaéletedrõl a gyermekkel, csak az a hiba hogy sehol nem említed hogy mennyire szereted a férjed, vagy hogy még egyáltalán szereted-e. Gondolom a férjed sokra értékel mert jó feleségnek nevezett, de te egy büdös szót nem írtál róla. 20 év múlva meg elmész majd a lakásban mellette egy szó, egy kedves mosoly, vagy egy simogatás nélkül. Nézz magadba! Anyának lehet hogy jó vagy, de feleségnek...

Olyan anya vagy mint a többi! Szépen beszámoltál a kis mintaéletedrõl a gyermekkel, csak az a hiba hogy sehol nem említed hogy mennyire szereted a férjed, vagy hogy még egyáltalán szereted-e. Gondolom a férjed sokra értékel mert jó feleségnek nevezett, de te egy büdös szót nem írtál róla. 20 év múlva meg elmész majd a lakásban mellette egy szó, egy kedves mosoly, vagy egy simogatás nélkül. Nézz magadba! Anyának lehet hogy jó vagy, de feleségnek...
Anyuka reggeltõl estig legyél, napközben és gyermek altatás után kicsit háziasszony, és egész nap légy feleség. Szeresd a férjed, mutasd ki neki, vegyél neki kisebb ajándékokat: esetleg "fogd meg a hasánál:) " Anyuka szerintem jó vagy:) Háziasszony: legyen rendben a lakás minden este, ha mész aludni. Kérdezd meg bátran a férjed, hogy mit gondol rólad: beszélgessetek sokat!! Mondd el, hogy Te szereted, hogyha van visszajelzés a munkádról.
Nem biztos hogy benned van a hiba, lehet hogy a férjed nem az a dicsérgetõs fajta. Szerintem az a ritkább ha egy férfi dicsérget, akkor is inkább a fõztünket és a külsõnket szokták :) Õk már csak ilyenek, másként gondolkoznak mint mi, állítólag a hasukon és a f..kon keresztül ;P Szóval szerintem ne várj ilyesfajta általános elismerést, tedd a dolgod ahogy eddig (legfõképp ahogy neked is jó), úgyis látszik rajtuk ha valami nem kerek, akkor lehet kérdezõsködni. Amúgy privát véleményem hogy tökéletesnek lenni nagyon fárasztó, ha "csak" önmagunkat adjuk kiegyensúlyozottabbak leszünk. Nem tudom szoktad-e nézni a született feleségeket, de abban Brie tipikusan az a karakter aki mindenben tökéletes akar lenni, a nagy erõlködéstõl végül mégis folyton romokban van az élete.
Nehezen..... bár szerintem ez is adottság kérdése, ki milyen, mit hozott otthonról, stb. Én sajnos otthonról semmi jót nem hoztam, sosem voltam házias, vagy túlzottan rendszeretõ. Persze nem azt jelenti megesz a kosz, de nem leszek rosszul, ha nincs minden nap nagytakarítás és minden vasalva. Érzelmileg pedig rettentõen függök a másiktól, tehát szükségem van a visszajelzésre, egy kis dicséretre, bátorításra, minden téren az életben. Na ezt egyáltalán nem kapom meg a páromtól :( Se segítséget sem elismerést. Sõt! Õ inkább még kifogásol is sok mindent és nem hogy elismerné, hogy nem könnyû dolog a gyermeknevelés, még az orrom alá is dörgöli rendszeresen, hogy "én csak itthon vagyok a kicsivel", amíg õ dolgozik... Pedig rendes a lakás, tisztán és rendben tartom, mindig van tiszta ruha, fõtt kaja a gyereket is maximálisan ellátom. Persze biztosan lehetnék még lelkesebb is, valószínûleg lehetne még fokozni, de partner nélkül elég nehéz, olyan hiábavalónak érzem.
8 hónapos a gyerekünk, most jön az ötödik foga, 3 napja nem aludtam.Nem takarítottam, nem fõztem, csak neki. Hét közbenre egyébként mindketten rendelünk kaját, így még olcsóbb is, mert a párom egy héten csak egyszer eszik ugyanazt az ételt. Most tudtam megfürdeni alaposan, mert itthon van az apukája is. Minden délelõtti alvásnál becsavarom a hajam és leradírozom az arcom mindennapi radírozóval. Ennyi az ápoltságról :) Imádom, várom a hétvégét, mert ilyenkor nagyon sokat vagyunk a kisfiunkkal, papa itthon, így be tudom hozni a heti lemaradást. Nem vagyok szipiszupi feleség, szipiszupi háziasszony, most majdnem minden energiám a jó anyaságra megy. Így is elég döcögõs ;) Lényeg, hogy élvezze az ember és boldog legyen, ezeket a dolgokat nem szokták osztályozni, nem teljesítményre megy, nem lesz benne az ellenõrzõben, hogy ma is csini vagy-e, vagy van-e ruha a szennyestartóban, erre a vacsorára hány pontot kaptál :) Jó hétvégét mindenkinek!
Engemindig megdícsér a férjem, hogy jó anya, feleség vagyok. Takarítok, mosok vasalok, minden nap van fõtt étel. Gyerekkel foglalkozom. Csinosan divatosan öltözködöm, adok magamra, a gyerek sincs soha koszos ruhában. Elismeri a munkánat, mert ha elmegyek barátnõzni, rá hagyom egész napra a gyereket, és neki csak a gyerek fárasztó, bele gondolt mellette még a házimunkát is el kell végezni:) 19 hónapos eleven hisztis kiscsaj:)
Bocsi ez az elõttem szólónak szólt: A válasz megírásának idõpontja: ma 22:25
Pasitõl dícséretet várni... :-)) Nekem sem mondta soha. A legjobb dícséret az volt, mikor egy napot a lányokkal volt, mikor vizsgázni mentem, és kipurcant. Mire mondtam, hogy ne csodállt, ha néha estére hulla vagyok. "nem csodálom" volt a válasz. Mondtam, hogy akkor jobban megbecsülhetnél azért , amit teszek. "Megbecsüllek". Jól esett:-)
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm a válaszokat!

Hogyan lehetnék újból egyszerűen csak "anya"? !

2 éves a kisfiam. 3 hete elvittem magammal hivatalos ügyet intézni. Bemutatkoztam, és neki ez annyira megtetszett, hogy azóta így hív. Ha szól, vagy ébredés után kiabál, akkor nem azt mondja hogy "anya gyere", hanem "Horváth Ágnes gyere". Mindig és mindenhol. Már szóltam neki szépen, csúnyán, könyörögtem, kinevetett. Próbáltam azt, hogy ilyenkor nem figyelek oda, de odajön és elkezdi rángatni a ruhámat és úgy kiabálja a nevemet.

Legjobb válasz: Ez most egy játék neki, megtetszett neki és azért csinálja, idõ után majd ráun, fõleg ha meg tudod állni hogy erre ne figyelj oda. Magyarázd el neki hogy azok szólítanak téged így akik nem ismernek, és akikkel nem szeretitek egymást hiszen csak idegenek. De ha õ szeret téged, mert te vagy az õ anyukája akkor legyen olyan aranyos és szólítson továbbra is anyának, mert H.Á.-ként bárki hívhatja, de anyának csakis egyedül õ :))

Ez most egy játék neki, megtetszett neki és azért csinálja, idõ után majd ráun, fõleg ha meg tudod állni hogy erre ne figyelj oda. Magyarázd el neki hogy azok szólítanak téged így akik nem ismernek, és akikkel nem szeretitek egymást hiszen csak idegenek. De ha õ szeret téged, mert te vagy az õ anyukája akkor legyen olyan aranyos és szólítson továbbra is anyának, mert H.Á.-ként bárki hívhatja, de anyának csakis egyedül õ :) )
Az én fiam is a keresztnevemen szólít (apját is), de azért tudja hogy apa meg anya vagyunk:) ) Viccelõdésbõl engem még Obolya néninek is szokott hívni ( az óvónénije aki Ibolya egyébként).. ez egy játék szerintem náluk most tárul ki nekik a világ, most jön el az hogy milyen érdekes h mindenkit másképp hívnak stb. Szerintem ne vegyél róla tudomást mikor így hív (ahogy írod hogy egyben) és leszokik róla. Én is egy idõben ha szólított a keresztnevemen, nem figyeltem, akkor persze egybõl átváltott anyááára.
szerintem ne ugorj ennyire erre a dologra, mert kisfiad dackorszakban van és ezzel csak jobban behergeled, hogy így hívjon. ne is törõdj vele, ha magadról beszélsz neki, ugyanúgy az anyát használd ("anya elmosogat"). El fogja hagyni
Tudom, neked nem vicces, de én olyan jót röhögtem:) ))) több gyereket is ismerek, akik a keresztnevükön hivtàk az anyjukat, de inkább 3-4 évesen, heccbõl:) abba fogja hagyni, ne aggódj! Az elõbb leirt duma jó, próbáld ki!
:) majd írd meg mit reagált, sikerült-e :)
MAjd ráun, aztán kitalál valami újat! Az én kisfiam kezdettõl nem mondta nekem, hogy anya, hanem mindíg a keresztnevemen szólított, ahogy a családban hallotta. Eleinte engem is bosszantott, de muszály túllépni rajta. Most ancucunak hív. :)
Bocsi, ÉN is jót mulattam (elõzõ)
Annyira jót nevettem, köszi!nagyon cuki a fiad!az enyém 21.hós, õ a szüleimet nevezte át , Pagyi és Manyi lettek.párom szüleit mamának és papának hívja.néha engem is a keresztnevemen szólít ha valakitõl ezt hallja de az nem olyan izgi neki mert hamar abba hagyja és újból anya leszek.legalább lessz mit mesélni neki ha nagy lessz.:) )))
A kérdező hozzászólása: Hát igen, lesz mit mesélni. Már teleírtam egy A/4-es füzet 2 lapját a szavaival. Õ nagyon sok mindent/mindenkit elkeresztelt már. A férfiak tapsihapsi, tesóm Bambi ( alias Magdi), párom testvére Ancsa vagy Andi (alias András vagy Bandi), szomszédunk Nyamnyinini (Manyi néni), férje Pittahapsi (Pista bá) .... és még sorolhatnám. Ezek után mit csodálkozom rajta, hogy engem is elnevezett?!
:-) Nekem 17 hós a lányom, de meghallotta kb 2 hete hogy a párom a nevemen szólít, és azóta felváltav mondja õ is hogy anya, anyacika, vagy anevemet. Egyenlõre nem zavar, mókás.
Én írtam Neked az elsõ tanácsot :) Örülök hogy tetszett :) nagyon aranyos a kisfiad, megmosolyogtatott, nagyon édesek ezek a kisfickók amikor mindenfélét kitalálnak :) ))) Sok örömet benne!
Nekem is nagyon jót mulattam ezen, nagyon aranyos lehet a fiad.:-) De jó, hogy írtad ezt az kérdést, mert eddig ez eszembe sem jutott. Jó lesz vigyázni nálunk is, mert mi nem szólítjuk egymást anyának, apának, valahogy nem tudunk ráállni erre. Sokkal inkább kitalálunk valami idétlen becenevet egymásnak. Az én lányom másfél éves, még nem beszél, de nem szeretném ha elõbb-utóbb úgy szólítana meg, ahogy a férjem engem hív. Úgyhogy megpróbálunk még idõben váltani anyára, apára.
engem párszor "Bébikének" hívott, mert a férjem pl. így szólít .... :-) jó poén volt, a 2 éves kislányom szájából ezt hallani, de én is elkezdtem félni, nehogy állandósuljon, bár szerintem is kinövik ezt ... aztán voltam már Kriszti anyu és apa is Tóni apa, de ha megkérdezzük pl. tõle, hogy hogyan hívják anyát, azt mondja, hogy: Édesanya-Krisztianya, apának meg: Édesapa-Tóniapa ... félelmetesek ezek a picik:-))), egyszerûen zabálnivalók, mikor elkezdenek beszélni, bár a "HorváthÁgnes" folyamatos mondogatása egy idõ után biztos nem vicces, hanem idegesítõ .... ám, tényleg, nagyobb baja sose legyen neki(k). De mi azért alapból anya és apa vagyunk - még ..:-)
SZia! :) )) ez aranyos.Kislányom két éves, õ az apját hivja sokszor a keresztnevén, de inkább apuci, meg apucikám, apa, meg engem is igy becéz.Néha bepróbálkozott, de meg se hallottam, ugyhogy abbahagyta.Most az új neki, hogy anya a babukám, apa meg a szívem.Pedig mi páromat a nevünkön szólítjuk, mert valahogy tõlünk idegen ez az apa, meg anya egymásra.Mi ugy vagyunk vele, hogy anyja, meg apja csak a gyereknek vagyunk, egymásnak nem.De nem zavart be.Párom szokott engem Manónak hívni.Na ez tetszik a kislányunknak, és õ is szokott igy hívni.Ez aranyos, de inkább marad az anyánál.Eddig...
A kérdező hozzászólása: Megbeszéltük a dolgainkat egymással. Egész délután anya voltam, este ááánes. :) De már nem hóóóvát!!! Arra jutottam én is, hogy ennél nagyobb bajunk ne legyen. Egyébként párommal anya és apa vagyunk a gyerek elõtt.
szia!Engem 2 hónapig hívott biginek a lányom!Utána egyik percrõl a másikra visszatért az anyára!
mármint "bárki hívhat"
A kérdező hozzászólása: Ez tetszik. Elmondom neki, hogy csak azok hívnak így, akik nem szeretnek, nem ismernek. Remélem megérti!
A kérdező hozzászólása: Voltam Ági is, az annyira nem volt zavaró. De a Horváth Ágnes, fõleg az Õ verziójában (hóóóvátááánes) már nem vicces.
A kérdező hozzászólása: Most még alszik, de amint felébred jön a hóóóvátááánes gyere be. Elbeszélgetek vele, és este megírom mit reagált. Köszi a válaszokat!
Bocsi, de én is jót nevettem ezen, vizuális tipus vagyok és elõttem van... :) Amúgy tényleg nem szabad túl aggódni ezt a dolgot, én lányom is egy idõben Nitinek hívott, ha rászóltam annál jobban mondta, de aztán ahogy jött ez a hülyeség, úgy abba is maradt.Azt is esetleg megpróbálhatnád, hogy megmondod neki, ha így hív, akkor azt nem hallod meg, csak ha anyát mond hozzá... Amúgy a férjeddel, hogyan hívjátok egymást a gyerek elõtt?Mert ez is benne lehet a dologban...
Aha, mi a pici ittléte óta apa és anya megszólitást hasznàljuk , ha õ is ott van. 2 éves.
Szerintem hagyd rá, majd elmúlik. Néha a fiam a nevén nevezi az apját, ezért én is csak apának hívom már, hogy elfelejtse...majd õ is elfelejti. Kérd meg a párod, hogy õ is anyának hívjon téged.
Szerintem sem marad ez így, ne aggódj!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Azt hiszem haladunk. Ma már anya is voltam!!! :) És köszönjük szépen a dicséreteket. Igen, Õ egy tündéri kis kópé. Ahogyan mondja is magáról: "Bobó tötéletes". Ezért is imádom annyira!

Hogy lehetek ennyire [email protected] anya? Kérlek! Hogyan kell anyának lenni?

Amikor terhes voltam, alig vártam, hogy megszülessen a lányom. Tervezgettem, elképzeltem az életünket vele, és teljesen, totálisan boldog voltam. A szülésem nagyon könnyű és gyors volt, nem volt probléma, de már a kórházban is észrevettem magamon, hogy valami nem oké, mert míg mások agyon babusgatták a kicsijüket, én szívesebben lófráltam az épületben, forró csokit ittam és telefonáltam a párommal. A kicsim pedig megtanult egyedül, nélkülem aludni. Aztán jött a szoptatás, ami eleinte szuperül ment, nagyon ügyes volt a csajszim, de nekem elapadt a tejem, amikor három hetes volt (epekő miatt). Már akkor is sokszor voltam ideges (anyóséknál éltünk), plusz ott volt anyós is, aki mindig kért, hogy vigyem le a földszintre hozzájuk, hadd babázzon, én pedig volt, hogy fél-egy óráig feléjük sem néztem, csináltam a dolgaimat (mosás-főzés). És az az igazság, hogy sz*rtam/sz*rok a gyerekre. Mármint úgy értve, hogy nekem egyszerűen csak van, ez nem ad semmi pluszt számomra, de még csak új feladatot sem. Felveszem ha sír, megetetem, átpelenkázom, öltöztetem, ezek közben beszélek hozzá ha eszembe jut valami, de a nap nagy része úgy telik, hogy leteszem, körberakom játékokkal, és hagyom, hadd csináljon amit csak akar. Sosem a nevén emlegetem, hanem "a gyerek", ami olyan rohadtul személytelen. És ezt utálom. És elegem van. Annyiszor, de annyiszor próbáltam változtatni, de a babám valahogy nem igényli már, vagy nem tudom... hat hónapos, és ha nem lát két órán keresztül, akkor sem hiányol, mintha nem tudna megkülönböztetni a többi más embertől, akiket nap mint nap lát. Elköltöztünk anyóséktól, ettől reméltem változást/javulást, de semmi. A gyerekemnek egyszerűen fingja sincs arról, hogy én vagyok az anyja, mindenkivel tök jól elvan, vadidegenek kezében sem balhézik, totál nyugodt... Nincs olyan momentuma a napnak, amikor igényelne engem, nincs közös "rituálénk", mindegy neki, ki fogja, fürdeti, öltözteti, pelenkázza, altatja... Miért kezelem ennyire tárgyilagosan a lányom? mi a baj velem? Mit tehetnék, hogy valóban az anyja legyek? És hogy érezzem is, hogy anya vagyok, nem csak egy nő, akinek gyereke van? Tudom, hogy az első hónapok meghatározóak, és annyira rettegek, hogy már visszafordíthatatlanul elrontottam a dolgokat... Hat hónapos a lányom, és nincsen anyja!

Legjobb válasz: Szerintem elõször kezdj beszélni a Kislányodhoz (gondolom eddig nem tetted). Én úgy gondolom nem késõ még közel kerülni hozzá! Sok sikert!

Szerintem elõször kezdj beszélni a Kislányodhoz (gondolom eddig nem tetted). Én úgy gondolom nem késõ még közel kerülni hozzá! Sok sikert!
Ha én a helyedben lennék és velünk történne ez, felkeresnék egy szakembert. De az is érdekes, hogy a férjedet egyáltalán nem említed a történetben. Nálunk biztosan történt már volna valami, a férjem észrevenné, hogy valami "problémám" van.
Hát most erre mit mondjak? Nem ítéllek el! Én is ilyen voltam eleinte, bár nem ennyire, de éreztem magamon is közömbösséget. Sokszor inkább mosogattam stb., csak ne nekem kelljen megoldani a problémát, magam akartam lenni, vasaltam, csak ne a babával kelljen foglalkozni. Természetesen minden feladatot elláttam körülötte, puszilgattam, szeretgettem, de mégsem éreztem, hogy anya vagyok. Nem tudtam azt a mérhetetlen felelõsséget feldolgozni, amit õ jelent. Az én lányom is jól el van nélkülem, mindent meg tudok mellette csinálni, sokszor unatkozom is, és nincs kedvem vele játszani, de õ sem igényli. Persze tudja, ki az anyukája, és én tudom csak megnyugtatni, de olyan, mintha mégis meg lenne nélkülem is. És ez néha rosszul is esik. Szépen eljátszik magában, én pedig netezek, olvasok, holott vele is játszhatnék. Nem tartom magam förtelmes anyának, viszont nem is vagyok egy állandóan a gyermekén csüngõ anya. Azt hiszem már ez is szörnyû.
Én azt nem hiszem, hogy nem tudja, hogy ki az anyja. Az én fiam is sokat van anyukáméknál, mégis mindig örül ha megyünk érte. Sõt 6 hónaposan õ is simán elment bárkivel. Õt mûtötték akkor sérvvel és simán elment a mûtõs asszisztenssel, sõt még vigyorgott is neki. Aztán eltelt néhány hónap... most 11 hónapos és nem megy nagyon oda senkihez. Csak akiket ismer, a családtagokhoz. De még barátnõm se tudja megfogni, pedig régebben simán odament hozzá. Régebben a fiam is elaludt apának, simán megreggelizett apának, de most már sajna csak nálam hajlandó. Mikor akkora volt a fiam, mint a te lányod, akkoriban én se kötõdtem hozzá ennyire. De ahogy nõ, úgy egyre ragaszkodóbb, egyre jobban kifejezi a szeretetét. Próbálj meg játszani vele, odaülni hozzá és játszatok együtt a játékaival. Vagy menj el vele sétálni, beszélgess vele séta közben, hogy miket lát. Én hétvégente simán otthagyom anyukáméknál egy-egy délutánra. És nem hiszem, hogy ettõl rossz anya lennék, de néha tök jó, hogy nyugodtan el tudom intézni a dolgom, kettesben tudunk lenni a férjemmel vagy csak meg tudok nézni nyugodtan végig egy filmet. Szerintem adj magatoknak egy kis idõt még!
Uhh, nagyon durva amit írsz, sajnálom, hogy így érzel. :/ Nem tudom, hogy hogy történt ez, de elég szomorú. Fél év alatt már ki kellett volna alakulnia egy bensõséges kapcsolatnak. Talán beszélj egy pszichológussal errõl, hátha rájöttök a probléma nyitjára. Biztos nehéz, de próbáld magadra "erõltetni", hogy foglalkozz a lányoddal, mert jól érzed, nem lesz ennek jó vége... :/ Ne hagyd órákig egyedül, játssz vele, nézd õt miközben alszik, ismerd meg õt! Tényleg keress fel egy pszichológust én azt tudom tanácsolni, nem szégyen segítséget kérni. Minden jót kívánok!
Szerintem ez már egy jó jel hogy észrevetted magadon a dolgokat.Hosszú volt a tél....4fal között ki sem mozdulni a Picivel.Megjött a jóidõ szervezzetek programokat.Most kezd majd a mozgásfejlõdése is beindulni hidd el nagyon büszke leszel rá! Lehet benned késõbb jönnek ezek az érzések de hidd el ott vannak benned! Esetleg történt valami olyan az életedben ami hatással lenne a kapcsolatotokra?
ne mááááár, most komolyan pszichológushoz külditek a kérdezõt ezért???? engem meg lepontoztok? világos, hogy szereti a babáját, ha sír megvigasztalja, odamegy hozzá, beszél hozzá, gondozza stb. csak nem csüng egész nap meg éjjel rajta és ehhez még a baba kis személyisége is olyan, hogy elvan, felfedezi a világot, játszik. ha majd nagyobb lesz, megtanul beszélni, változni fog ez. szegény kérdezõn pont azért van ekkora nyomás, mert azt sulykolja bele a média meg itt agyakorin az anyukák is, hog csak az a jó anya, aki együtt alszik a gyerekével, éjjel-nappal szoptatja, magára köti és egy percre sem engedi ki a kezei közül.
:) ne viccelj már, TE vagy az anyja, Te gondozod, neveled. annyi van, hogy önálló típus, ez pedig genetika nagyrészt. örülj neki, hogy elvan. de komolyan. szerintem az égvilágon semmi baj nincs veled, örülj, hogy nincs gondod vele:)
A kérdező hozzászólása: 29-es válaszoló: persze, semmi gond, én is találkoztam már hasonló kamuesetekkel, szóval megértem. Nem tudom, hogyan jött ki így a dolog az alvással... 3 hetes korig szoptattam, amikor elapadt a tejem, akkor ugye elkezdte kapni a tápszert. 4 hets volt, amikor az ottani doktornõnk megemlítette, hogy lassan el kellene hagyni az éjszakai evést, rá egy hétre már nem ébredt éjjel enni - mondjuk akkor lett neki növelve a tápszer adagja is, mivel nem igazán akart hízni. Megkapta a cumisüvegbõl este, és talán eltelt annyira, hogy nem kért éjjel? Nem tudom. (Mondjuk születése után is csak egyszer ébredt éjjel enni, olyan hajnali 2-3 között.) Tényleg nem tudom, állítólag én is, a férjem is nagyon sírós, sokszor ébredõs csecsemõk voltunk, mondták is anyukámék, hogy azt remélték, visszakapom a sok álmatlan éjszakát, de nem jött be. :) Tényleg köszönöm, remélem, hogy minél hamarabb sikerül rendeznem a dolgokat. Tudom, ismerem a problémámat, csak egyelõre még nem látom az utat, amin elkezdhetnék javítani rajta.
Végigolvastam a kommenteket, hátha írt valaki olyat, amit én akarok, de nem. Ettõl kicsit megijedtem, de azért leírom, mert számtalanszor gondoltam rá, hogy kiírok egy ilyen kérdést, és sosem mertem... Én ugyanígy vagyok, mint Te, kérdezõ, de NEM egy babával...én a négyéves fiammal vagyok így. Amikor baba volt, csodálatos kapcsolatunk volt, és úgy két és fél éves korában elkezdõdött nagyon szélsõségesen a hisztikorszak, nem a szokásos formában, és erre nagyon nem voltam felkészülve, nem tudtam lereagálni, és sajnos nemcsak a fiam elõtt nem reagáltam helyesen, (bár ezt késõbb kitanultam, mit jó ilyenkor csinálni, szépen el is múlt ez a dolog), hanem BELÜL nem tudtam feldologzni, hogy nem úgy alakul a történetünk, ahogy én elképzeltem, illetve nem is képzeltem én el sehogy, csak egyszerûen amit érzelmileg ez kiváltott belõlem, az nem én voltam. Nem ismertem magamra, olyan érzéseim lettek a fiammal kapcsolatban, amit jobb inkább le sem írni, és nagyon fájt, hogy saját gyerekem, édes pici manóm egyszerûen nem tudom úgy szeretni, mint régen! Most is sírok, hogy eszembe jut. Akkor terhes voltam a tesóval, lehet, hogy betudható hormonoknak, de nem akarom magam mentegetni, és nem is hiszem ezt....sajnos megbuktam, mint anya érzelmileg, akkor. Erõt vettem magamon, mert kívülre lényegében semmi visszafordíthatatlan nem történt, tehát nem bántottam õt sem szavakkal, sem tettleg, lényegében szerintem neki és senki másnak, fel se tûnt, hogy bennem mi zajlik, és nem is vallottam volna be senkinek, hogy "kiszerettem" a fiamból. Tehát erõt vettem magamon, és bár tél volt és minuszok, beöltöztünk hóembernek minden nap, volt hogy többször is, és igenis jártuk az utcákat, kimozdultunk, felfedeztem a fiam gyengéit, hogy mi váltja ki a hisztirohamait, mikor reagál a legjobban, feladat és kihívás volt ez, és végül átlendültünk rajta, apa is sokat segített, a kapcsolatunkat is nagyon megerõsítette ez az egész. De belül valahogy eltörtem, dekkoltam ugyanúgy azon a mélyponton. És biztos éreztétek már, kisgyermekes anyukák, hogy mikor "rászóltok" egy egyévesre, és mutatjátok neki, hogy amit csinál, nem szabad, akkor nincs harag bennetek, elnézõ mosoly, mert még pici, hát azért gyerek, hogy próbálgassa magát, stb. De ugye van egy pont, amikortól már nem vagyunk elnézõek, mert "nagy vagy már, tanulj meg viselkedni"...na nekem ez a pont onnatól kezdve él, és nagyon sokszor vagyok szegényhez túl szigorú...és emiatt meglehetõsen koravén, nagyon okos, ami jó, de legszívesebben sírnék, amikor olyan evidens dolgokban is engedélyt kér tõlem, mint a csúszdázás a játszótéren, pedig azt konkrétan soha nem tiltottam, csak olyan sokat szólok rá és olyan apróságok miatt felhúzom magam, amit észre se szabadna vennem. És nagyon bánt, hogy már nem tudok úgy tekinteni rá, mint egykori édes babámra, akivel imádtuk egymást, az én manómra...néha ez elõjön, és csodálkozom magamon. Remélem nálatok fordítva lesz, és idõvel felfedezed a lányodban a csodát! A másik kisfiammal ugyanúgy vagyunk, mint anno a nagytesójával, amikor együtt játszanak, egyformán csodálom õket. De ha valamivel a nagy felbosszant, olyan éles kontraszt van a két gyermekem iránti érzéseim között...tudom, hogy csak pillanatnyi, a szeretetem ugyanolyan erõs midkettõjük iránt, csak bûntudatom van, amiért a nagyra tudok haragudni, a picire meg nem. És mindig azt gondolom, emiatt a régi törés miatt van...és mondanom sem kell, rettegek, hogy a picivel is lesz ilyenünk, egyszer õ is kiakaszt annyira, hogy egy pillanatig megszûnök az anyja lenni. Már elõre sírok miatta. Nagyon sajnálom, hogy szinte végig OFF voltam, kérlek Benneteket, ha valaki érzett hasonlót, biztosítson róla, mert ezekrõl soha nem fogok mással beszélni :( Kérdezõ, bár babaként sosem éreztem magam idegennek a gyermekemtõl, tudom, hogy milyen szörnyû ez. És igenis lehetséges. Saját magad megfogalmaztad a probléméd lényegét, maximalista vagy, és álmodozó, az énképed szilárd, és ha valami nem fér ebbe bele, vagy nem úgy, ahogy gondoltad, szilánkokra hullasz...valahogy programozd át az énképed, ne akard megvalósítani, amit eddig nem sikerült, szerintem álmodj valami mást...álmodj egy erõs, önálló, talpraesett babát, akinek az anyukája el tud moccani mellõle, akinek sosem lesz gondja arra, hogy szalad a lakás, nem fog amiatt parázni, hogy nem bír a teendõivel, nem lesz azért depis, mert nincs ideje és energiája rendesen kinézni, olyan babát, aki hagyja édesanyját önmagának maradni, hiszen írtad is, nem CSAK anya vagy, te TE vagy, csak van egy gyereked. Ne legyen bûntudatod, mert nem haltál meg mint személyiség és születtél újra kizárólagos anyaként! Minden jót kívánok Nektek! Köszönöm ezt a kérdést, mert végre kiírtam magamból 2 évnyi fájdalmamat :)
Azt hiszem, én átérzem a problémádat, én is hasonló gondokkal küzdöttem/küzdök. A terhességem nagyon nehéz volt külsõ körülmények miatt. 9 hetes voltam, amikor meghalt egy nagyon közeli családtag, teljesen váratlanul és tragikusan, rá 2 héttel elestem és eltört a combcsontom, mûteni kellett meg minden, majd késõbb jöttek a terhességgel járó problémák nagyon durván, a végén leginkább csak feküdni tudtam. Azért írom le mindezt, mert szerintem ez hozzájárult a problémáimhoz. Teljesen magamra ismertem, amikor azt írtad, hogy ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzelted, akkor már utálod az egész helyzetet. Én is elképzeltem a terhességemrõl egy képet, hogy ülünk itthon a kanapén a férjemmel összebújva, simogatjuk a hasamat stb, ehhez képest nem nagyon tudtam a babára hangolódni, mert állandóan minden bajom volt, utáltam az egészet. Aztán meglett a baba, aki egyébként gyönyörû gyerek lett, de tényleg, fel voltam készülve egy csúnyácska ráncos újszülöttre, ehhez képest kaptam egy gyönyörû, tökéletes kis "játékbabát". Mégse éreztem semmit, azon kívül, hogy de szép baba. Én sem tudtam szoptatni. A férjemmel eléggé problémás volt a házasságunk az elsõ hetekben, sokat veszekedtünk, ki voltunk borulva mindketten, fáradtak voltunk stb. A babám szintén tökjól elvan apával, vagy bárkivel, nem érzem, hogy különleges kapcsolata lenne velem. Nekem az segít, ha belegondolok, hogy ez a baba nem csak úgy egy baba, akit idepottyantottak. Ez a gyerek belõlem és a páromból lett. Egy darabka belõlünk, mi hívtuk életre, az én hasamban növekedett, õ áll hozzám a legközelebb a világon. Amikor ezt végig gondolom, teljesen máshogy nézek a babámra, tudatosul bennem, hogy anya vagyok. Most 2 és fél hónapos, és néha azon kapom magam, amikor alszik és nem vagyok vele, hogy eszembe jut, hogy az elõbb milyen aranyosan mosolygott, vagy milyen kedvesen nézett rám, és akkor elönt a szeretet iránta. Szóval ezt javaslom neked is, semmi hókusz-pókusz, csak gondold végig a tényeket, hogy õ a te gyereked, benned keletkezett, benned fejlõdött, te vagy az édesanyja. Ha esetleg többet is mosolyog másra, senkivel nem lesz olyan kapcsolata mint veled, Téged senki nem pótolhat neki. Próbáld ki, hátha segít.
az utolsó válaszoló tanácsait fogadd meg és semmi gond nem lesz!
Én is a szakembert javasolnám. Azonkívül pedig azt, hogy próbálj foglalkozni a babáddal. Pl. holnap etetés után ne tedd a járókába, hanem tedd a nagy ágyra és feküdj mellé! És figyeld. Hogy milyen tökéletes, szép, ügyes. Gondolkodj róla. Hogy õ a TE babád. És játssz vele. Csikizd meg, grimaszolj neki, beszélj hozzá, énekelj. Vedd az öledbe, babusgasd. Figyeld, ahogy szuszog, ahogy mozog, ahogy bármit csinál. Próbálj ráhangolódni a babádra. Ennél többet nem nagyon tudok mondani... Kívánom, hogy sikerüljön megoldanotok ezt a problémát!
A kérdező hozzászólása: Tényleg semm probléma, egyáltalán nem haragszom. Remélem, te is hamar megtapasztalod, milyen jó ismét átaludni az éjszakát, szívbõl kívánom. :) Azt, hogy mi a problémám, már tudom, csak nem tudom, miért történik mindez, mi volt az ok, ami kiváltotta. És még nem tudom, hogyan kezdjem el megoldani, pedig az idõ sürget, és egyre kétségbeesettebb vagyok, mert nem akarom egy életre elidegeníteni magamtól a kislányom.
Tenyleg ne haragudj, hogy kamunak neveztem a torteneted, csak a baj hogy itt nagyon sok kamu kerdest tesznek fel. De hidd el nem allt szandekomban megbantani. Mindenesetre nagyon jo hogy mar elkezdted a problemad kezelni azzal, hogy ki merted mondani azt amit mas lehet hogy sohasem. Ne aggodj, azt hogy hogyan tovabb, hidd el tudni fogod, csak kitartast. Sok sikert kivanok neked.
A kérdező hozzászólása: 27-es válaszoló: ez az, én is ettõl félek, amit leírtál, hogy annyira eltávolodik tõlem, hogy nem lesz visszaút! Sajnálom, ami veletek történt, nem volt jó érzés olvasni, mert én is folyamatosan ettõl félek.. Csak tényleg nem tudom, kit volna érdemes felkeresnem - a védõnõ reakciójától tartok, ráadásul õ egy hónapban egyszer jön, a tanácsadás egyszerre van az orvosi vizsgálattal, még külön sem tudom felkeresni. A pszichológus meg... anno nem igazán vált be, ráadásul férfi, és õ az egyetlen a városban.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat. (És ezúton szeretném kérni, hogy ennél a kérdésnél senki ne nyomkodjon piros kezeket, ez nem az a téma, ahol mások véleménye elítélendõ.) Rájöttem, hogy kihagytam egy dolgot a beszámolómból, ami fontos lehet - bár nem hiszem, hogy emiatt lenne az egész. A terhességem alatt epeköves voltam, olykor 10-12 órás epegörcsökkel 2-3 naponta, szóval a szülés könnyûsége ellenére nagyon megszenvedtem a terhességet, mindig akkor fájt, amikor a kicsi éppen úgy helyezkedett, hogy nyomta az epémet. De sohasem éreztem haragot emiatt, sosem éreztem úgy, hogy a kisbabám hibája lenne, nem okoltam ezért. És mégis, valami annyira nagyon megváltozott... Kedves 37-es válaszoló! Köszönöm. Köszönöm, hogy kiírtad mindezt magadból, bár tanácsot adni sajnos nem tudok, hogyan tudnád megoldani mindezt. De szívbõl kívánom, hogy sikerüljön! Remélem, hogy lesz itt valaki, aki tud neked az enyémnél biztatóbb, segítõbb dolgokat mondani, és sajnálom, hogy én nem tudok. Én egyszerûen csak... nem akarok egy rossz anya lenni, egy kívülálló a lányom életében, nem szeretném tárgyyilagosan kezelni... érezni szeretném, hogy anyuka vagyok. Miért olyan nehéz ez? Eddig én is vártam, hogy hátha majd idõvel jobb lesz, de semmi. És félek, hogy most meg már kifutottam az idõbõl. Mindenesetre ma megpróbálok egy pszichológust keresni, hátha.
Szorítok neked :) !
37-es válaszolónak írom (és persze mindenkinek): nekem 1 éves kislányom van, és engem is néha kihoz annyira a sodromból a hisztije, hogy alig tudok magamon uralkodni. Jó tanulság nekem, amit leírtál... Ami veled történt, örökre benned fog maradni, de ebbõl is látszik, hogy mennyire szereted a kisfiad. Az jutott eszembe olvasás közben, hogy édesanyám rendszeresen felhozza nekem, ha a bátyámmal kapcsolatban bármilyen problémáról beszélgetünk, hogy nagyon lelkifurdalása van, amiért pici korában jó párszor eljárt a keze - hogy mennyire, nem szokta mondani, biztos idegesen elverte a fenekét, kezére csapott, nem tudom. A bátyám akkor lehetett pont két év körüli, és nagyon hisztis kis akarnok. Én pedig akkoriban születtem, tehát biztos anyukámban is a hormonok is dolgozhattak. Egyébként imádott minket, a mai napig is, és sokat is foglalkozott velünk. De nagyobb koromból emlékszem én is jó pár "fülesre", a fejemet, fenekemet ütötte idegességében - ez akkor rosszul esett nekem, de nyilván megérdemeltem. Ettõl független szeretném máshogy csinálni a gyerekeimmel, de tudom elõre nagyon sok türelem kell... Kérdezõ, próbáld ki, hogy egy ideig egész nap vele foglalkozol, ne hagyd magára. Nevetgéljetek, puszilgasd a kis lábát, stb...
Most komolyan!Miért kellett lepontozni a válaszomat?Erre kíváncsi vagyok!Semmi rosszat nem írtam. 3.voltam
Mitõl lehet, h ennyire nem szeretünk játszani a gyerekkel?
Megint 1. Még egy dolog eszembe jutott. Popper Péternek volt egy nagyon érdekes elõadása: Mesterkurzus - Szülõ és gyermek sorsdöntõ találkozásai. Abban mondta, hogy a gyereknek a közöny a legrosszabb. Mert azzal nem tud mit kezdeni. Annál még azt is jobban elviseli, hogy ha a szülõ nem szereti õt, mert azzal érzi, hogy valamilyen érzelmet ki tud csikarni a szülõbõl. És sajnos mondta Popper Péter, hogy nem minden szülõ szereti, tudja szeretni a gyerekét. Nézzétek meg, ha tehetitek, nagyon érdekes, bár eléggé szomorú, de úgy néz ki, hogy valamelyest normálisan elõforduló érzés.
27-es vagyok. Elõször is én is köszönöm neked kedves kérdezõ ezt a kérdést, mert eddig ezt én sem mertem sem leírni, sem elmondani senkinek, másrészt - hogy mondjam - talán kicsit könnyebb a lelkemnek, hogy látom más anyuka is szenved hasonló problémáktól :( Másodszor az utolsó válasz miatt írok megint, mert én is így vagyok ezzel, hogy bármit szívesen csinálok vele, imádok vele csavarogni, van hogy az autómosónál állunk 1 órát, mert imádja nézni a mosást, stb. viszont nem szeretek játszani a kisfiammal :((( borzasztóan untat, az autózás, a szerepjátékozás (õ nyáron lesz 3 éves) És nálunk apa ezt is sokkal jobban bírja mint én. Általában õ játszik vele :(( Szerintetek ezeken a dolgokon lehet még változtatni?
Szia! Vagy sziasztok:) Elmesélem akkor én is, én más szempontból vagyok [email protected] Imádom a fiam, elméletben. Imádom, amikor oviban van, szeretem nézni ahogy játszik, eljárunk ide-oda, büszke vagyok rá, imádom este az alatatást, a meseolvasást, szeretek vele beszélgetni. DE. Hat lóval sem tudnának rávenni, h leüljek mellé játszani, ha meg is teszem, két perc után megunom. Egyszerûen nem köt le, h autózzak, fáraszt, h megint én vagyok a rabló, és el kell "lopnom" tõle valamit, vannak társasok is, de max 1-2 menetet tudok vele játszani, mert eszembejut, h valamit sürgõsen csinálnom kell. Szeretek vele lenni, mint írtam beszélgetni, mesét olvasni, én inkább csikizem õt, szeretgetem, babusgatom, mint amikor még kisbaba volt. 3 és fél éves, és ott tartunk, h engem már nem is hív játszani... Bevallom, imádtam, míg kicsi volt, nagyon sokat volt kézben, fél nap ültem mellette, és néztem õt, "beszélgettünk", gagyogtunk egész nap. Nagyfiú már, én viszont leragadtam ott, amikor 6 hónapos volt. Valószínû nekem is szakember segítsége kellene, 3 évesen fogadott anyukám örökbe, aki sajnos meghalt, amikor a kicsi másfél éves volt, anyu kívül nincs is más rokonom, akkor az nagy törés volt. Abban az idõszakban tanulta meg a fiam, h próbáljon láthatatlan lenni, csendben játszani, annyira ki voltam borulva, h tényleg 24 órából 20-at bõgtem. A gyerek elõtt is. Persze próbáltam neki megmagyarázni, h nem miatta sírok, h õ jó kisfiú, és imádom õt, de ott valami nálunk is eltört. Okosságot nem tudok írni, csak gondoltam leírom, h mások is vannak ezzel a dologgal hasonlóan. Egy válaszadó nagyon jókat írt, neked még pici a gyereked, nem csinálj semmit, csak ülj le mellé, nézd ahogy okosodik, ügyesedik. Egyébként hidd el, könnyebb lesz késõbb, majd amikor átfogja a nyakad, és mondja, h szeretlek anya, az csodás érzés:) Utóirat, úgy látom, h sokunknál elõjött ez a momentum, én sem tudtam szoptatni...
37-es. Hát valamelyest ne érezd magad egyedül, irok én is valamit. Most van egy két évesem és két nagyobb lányom. És bizony sokszor gondolkodom én is azon, hogy milyen anya vagyok. Szinte alig foglalkozom velük amióta a pici megszületett. Nem érzem azt az erõs szeretetet, kötõdést mint elõtte. Mig az elsõ lányom volt pici õ volt a mindenem, aztán megszületett a másik lányom akkor õ lett, már akkor is ezt éreztem a nagyobbal, most meg itt a kisfiam és õ a mindenem. Nem tudom érted-e mit akarok ezzel mondani. Mintha mindig az aktuális pici lenne az akit szeretni tudok. :( Utálom magam emiatt, gyakran gondolkodom azon, hogy milyen anya vagyok, hogy talán nem szeretem már a nagyobb gyerekeim? Pedig tudom hogy szeretem õket, csak nem értem hogy miért nincs már az az erõs érzés ami pici korukban volt. Nehéz ezt megfogalmazni. Ha valahova mennek pár napra akkor nagyon hiányoznak, de akkor miért csak úgy szinte élünk egymás mellett? Én sem beszéltem errõl soha senkinek, mert szégyenlem hogy ilyen csak megfordul az eszemben is, de mivel hasonló a történeted igy felbátorodtam, hogy kiirjam magamból. Kérdezõ, én is csak azt tudom javasolni, hogy próbálj hozzá beszélni minél többet, ez az ami segithet összehozni benneteket!
1. vagyok, nem csak hús-vér pszichológus létezik, akihez személyesen odamész, csinálhatod azt is, hogy interneten próbálsz meg tanácsot kérni, sok oldalon van lehetõség szakembertõl kérdezni. Nyilván személyesen olyan emberhez kell menned, akiben megbízol és akinek nyugodt szívvel feltárod az érzéseidet. Nem biztos, hogy az a férfi doki ilyen lenne, akinél már voltál.
En elhiszem, es ezert is kezdtem ugy hogy ha nem igy van akkor mindenkitol elnezest, es toled is kerdezo, csak egy picit fura volt olvasni a hozzaszolasokat, es a valaszod. Egyebkent nem akarok kotekedni, de egy 6 hetes kisfiu anyukaja vagyok, es nem tudom hogyan lehetseges hogy a te babod mar 5 hetesen 10-12 orat aludt egyhuzamban (ahogy ezt irtad utolso valaszodban). En is orulnek ennek. En babom meg csak 5-6 orat alszik egyhuzamban. De mindenesetre ha igaz a torteneted, sajnalom hogy igy alakultak a dolgaid a kislanyoddal, es kivanom hogy mielobb meggyogyulj es rendezd az eleted. Szerintem még ha megprobaltal 17 evesen szakember segitseget kerni de akkor nem valt be, most mindenkepp kellene.
A kérdező hozzászólása: Azt elfelejtettem írni, hogy egy ilyen dologban, mint ez, nem volna kedvem viccelni. Mivel nem vicces és nem is mókás, éppen elég baj nekem, és örülök, hogy végre volt bátorságom leírni és tanácsot kérni.
Ez szerintem nagyon összetett dolog, leírom én mit gondolok, nem vagyok szakember, de az az igazság hogy én is éreztem hasonlót sokáig :( Nálam is a kórházban kezdõdött, a többi anyuka maga mellé fektette babusgatta a babát, én nem, nem tettem magam mellé, mert császáros voltam, alig tudtam mozogni, ezért féltem oda tenni az egyszemélyes ágyra, de lehet hogy csak erre fogtam, a császárra, valójában hiányzott a kötõdés. Nálunk is alattunk lakik anyós, nyugdíjas, sokat vigyázott a kisfiamra, és én örültem is ennek :( Mindeközben én is elláttam õt maximálisan, éjjel nappal a netet bújtam gyereknevelés témakörben, de amikor velem volt, mégsem tudtam vele úgy igazán babázni, gügyögni, énekelni neki, ragaszkodtam hozzá, hogy a kiságyban aludjon, ha ki akart jönni ideges voltam, stb stb. De emellett imádtam, szerettem, csak nem voltam olyan igazi anyatípus. A férjem és az anyósom pedig maximálisan odatették magukat, sokkal jobban tudtak babázni, mint én. Sajnos nálunk nagyon hamar meglett a böjtje ennek számomra. Kisfiam 4 hónapos korában egyszer csak az én karomból átkéretõzött apáéba. 1 éves korában ha apa itthon volt, nekem azt sem engedte meg hogy felvegyem :( abszolút levegõnek nézett, nem érdekelte hogy ott vagyok vagy sem, apa és a nagyi voltak a mindenei. Nekik örült, velük kacagott, õ utánuk sírt. Borzalmasan fájt, elmondani nem tudom mennyire :( rengeteget gondolkodtam ezen, és rájöttem hogy nekem kell változtatnom, meg kell tanulnom a kisgyerek nyelvét. Most közel 3 éves. Alapvetõen még mindig apás, de már engem is szeret :) már tudok vele úgy igazán foglalkozni, játszani vele, hülyéskedni. Ne hagyd hogy eltávolodjatok egymástól, mert ha most nem alakul ki az igazi kötõdés, akkor sosem fog :( Ha kell kérj segítséget, vannak jó szakemberek. Próbálj meg valahogy ráhangolódni.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat! Már nagyon régóta érik bennem, csak hát... olyan nehéz bevallani, ha az ember valamit elrontott. Annyira görcsösen akarom csinálni a dolgokat, de egyszerûen nem megy. Talán az is baj, hogy maximalista vagyok, csak az elkényeztetett maximalista típus. Elvárom, hogy a számba repüljön a sült galamb, de még a számat sem vagyok hajlandó kinyitni érte. AMikor elképzeltem a babázást, mindig úgy rémlett fel elõttem, hogy egy hófehér, baldachinos kiságy, szép ágynemûvel, tündérien alvó babával, külön babaszoba, stb. - egyszóval MINDEN momentumot megterveztem, tényleg mindent, az utolsó centiméterig berendeztem gondolatban a babaszobát, és semmi sem úgy sikerült, ahogy terveztem, és ez nekem nagyon el tudja venni a kedvem mindentõl. Nem tudom, hogy írhatnám le ezt... elképzelek, megálmodok valamit, vágyom valamire, de ha az nem olyan lesz, mint képzeltem, akkor teljesen elmegy tõle a kedvem. (Író vagyok, talán ezért... ha nem olyanra sikerül, amit írok, mint ahogy terveztem, akkor kukába az egész). Mindig ilyen voltam, de basszus, hát a gyerekem nem valami tárgy, amit újra és újra kipróbálhatok! Miért van az, hogy mindezt TUDOM, de mégsem vagyok képes változtatni?
Te jó ég utolsó!! Semmi bántó szándék nem volt a válaszomban. És igenis nem árt a pszichológus, hiszen a kérdezõnek komoly gondot okoz, hogy nem érzi magát anyának. Már ez egy ok, hogy elbeszélgessen egy hozzáértõvel. A másik meg hogy tényleg, baj lehet ebbõl, hogy egész nap egyedül hagyja, "csak" ellátja a létszükséges dolgokat... Szerintem ha a kérdezõ ennyire nem bízik magában igenis beszélje ki magából és egy szakember segít a problémát megoldani! Ennyi. Lehet megint lepontozni.
Már nem utolsó, elnézést.
Nézd, én már nagyon sok segítséget és tanácsot kaptam és olvastam az itteni anyukáktól, úgy gondolom, hogy többet és hasznosabbat, mint egy névvel vállalt fórum oldalon, nagyon szeretek ide járni ebbe a témakörbe. Mégis úgy gondolom, hogy vannak olyan kérdések, amikben sajnos nem tudnak egymásnak segíteni az édesanyák, és ez is olyan. Hacsak nincs itt egy gyakorló pszichológus, orvos, védõnõ, valaki, akinek megvan a szaktudása, háttere a jelenségrõl, amirõl írsz. Én nem bagatelizálnám el a problémát. Nem tartalak rossz embernek, rossz anyának, egy dolog biztos, mostanra már egy erõs és stabil kötõdés kellene hogy fûzzön a kisbabádhoz. Igaz, amit írtak itt korábban, ahogy nõ, úgy nõ egyre jobban az ember szívéhez a gyerek, de igazából 6 hónaposan is ki tudja már fejezni az örömét, ha meglát, és te mint édesanya, különleges személy vagy az életében. Mindenképpen beszélgetnék errõl valakivel, akár a védõnõvel, mert ezeket az érzéseket tisztáznod kellene magadban. 1. voltam
Nekem nagyon furcsa amit írsz, egyre kerekebb szemekkel olvastam a kommentjeidet, a csúcs nálam az a mondat volt, mikor azt írtad, hogy van olyan, hogy a következõ etetésig felé sem nézel. Ez nagyon ijesztõen hangzik, valami tényleg nem oké nálad/nálatok, mert egy anya ilyet azért valóban nem tesz. Pont amikor csöndben van a gyerek, akkor figyelünk fel, megyünk oda, hogy esetleg valami baj van. Ilyet sem érzel soha? A másik dolog: az álmaid megvalósítása. Miért nem tudtad megvalósítani a hófehér baldahinos álmodat? Ez nem csupán pénz kérdése, csak némi erõfeszítés, utánajárás, kreativitás. Gondolom még sok egyéb eszményképed van, próbáld meg akkor most behozni az eddigi lemaradást és valósíts meg. Senki és semmi nem akadályozza meg egy anyukát ebben. Ha azt tervezted, hogy rózsaszín masnis lesz a kislányod, akkor tegyél rá rózsaszín masnit és ne azon szomorkodj, hogy még nincs haja. Ez csak egy példa volt, de ha otthon ülsz és keseregsz, akkor nem lépsz elõrébb és valóban elhidegültök egymástól. Menjetek baba-mama tornára, ringatóra, babaúszásra, strandra, turiba, bárhova, csak mozduljatok ki. Egy csomó hely van ahol láthatsz hasonló korú babát az anyukájával, és rájössz, hogy ez nem egy tudomány, csak tenni kell és érezni.
Még mindig jobb, mintha rágyógyulnál a babára. Egyébként, ha amjd el kezd komunikálni, akkor jobb lesz, hidd el! Olyan 2-3 éves korától. nem kell mindenkinek gügyögõs anyukának lennie.
9-es válaszoló, igen, komoly. Ha figyelmesen elolvasod az anyuka kommentjeit, akkor láthatod, hogy õ saját maga fogalmaz úgy, mint aki csak gépiesen ellátja a kisbabája körüli teendõket, még csak a nevén sem említi a gyermekét, csak "a gyerek"-ként utal rá. Két külön dolog, hogy valaki csüng a babán és hogy szeretetteljes és érzelemgazdag környzetet teremt köré. Az utóbbit nem tudja az anyuka teljesíteni, ezt õ maga mondja. Ezért nem szabad csak legyinteni rá, és azt mondani, hogy majd 2-3 éves korban jobb lesz. Egyébként én pl nem érzem, hogy nyomás lenne rajtunk a gyereknevelést, vagy ebben a korban, amiben az anyuka babája van, gondozást illetõen. Az emberben magától jön (anyukában, apukában, bárkiben, aki kisbabára néz), hogy sok-sok testi kontaktust teremtsen a kicsivel, ölelgesse, puszilgassa, simogassa, ringassa. Ha valakinek ez nehézséget okoz fél évvel a szülés után, akkor jó, ha errõl tud beszélni hozzáértõ emberrel, mert könnyen lehet, hogy valami gond van.
Egy nagy off-al belekérdezek: sétálni jártok? Közös program házon kívül? Nekem kicsit depresszió - szagú a történeted :(
A kérdező hozzászólása: "Bolyhos válasza: Egy nagy off-al belekérdezek: sétálni jártok? Közös program házon kívül? Nekem kicsit depresszió - szagú a történeted :(" Igen, járunk sétálni, amióta ilyen jó idõ van, megesik, hogy négyszer is elmegyünk itthonról. Egyéb programunk nem igazán... valójában gondoltam rá, hogy összeismerkedem egy babás anyukával, de nem igazán van tapasztalatom barátkozás terén - volt egy nagyon jó barátnõm 14 évig, de csúnyán átvert, azóta nincsenek barátaim (ennek 10 éve). Voltak próbálkozásaim baráti kapcsolatok kialakítására, de mindig én "menekültem" ki belõlük - talán a csalódás miatt félek, hogy átvernek. plusz elegem lett az olyan barátokból, akik a saját elveiket és elképzeléseiket próbálják rámerõltetni. Szóval a sétán kívül nem igazán van programunk, anyagilag sem állunk úgy, hogy kirándulni menjünk (most akarunk sportbabakocsit venni a kicsinek, mert a jelenlegi nagyon nagy és nehéz, plusz a férjem fizetésének 33%-át vonják egy tavalyi céges hiba miatt, több fizut kapott, mint ami papíron járt volna...) Szóval kirándulásra, kimozdulásra esély sincs. Ráadásul kisvárosban élünk, még egy rohadt állatkertbe sem tudunk elmenni.
Én nem értem, hogy ha valakinek ilyen komoly lelki problémái vannak, akkor miért ide írogat ahelyett, hogy felkeresne 1 szakembert, aki tudna segíteni.Itt csak anyukák vannak, akik próbálnak tippeket, tanácsokat adni, de szerintem nálad komoly gondok vannak és a babád érdekében keress fel szakembert!Védõnõ biztosan tud segíteni, és ez nem szégyen, hanem bátorság lenne részedrõl!Nagyon úgy tûnik, hogy depressziós vagy, biztosan tudnának segíteni, de így félõ, hogy nem lesz köztetek kötõdés és egész életedben bánni fogod.Ez az én véleményem!
kérdezõ, depis vagy egy kicsit. de ez még változhat, a lányod nemsokára nagyon mozgékony lesz, ha elkezd mászni, állni, majd járni nem fogod tudni a járókában tartani, egész nap utána fogsz járni hogy kiszedd a szájából a nem oda való tárgyakat. aztán majd mentek sokat játszótérre is. kitartás! séta, séta, mozgás, sport, menj el futni! engem az nagyon kikapcsol. és igenis foglalkozz a kislánnyal, énekelj neki, bújjatok össze. azért is van ez amit érzel, mert nem szopott sokáig a babád, és nem volt sok összebújás sajnos. illetve az is benne van, hogy õ tényleg önálló típus, vannak ilyen babák. az enyém nem ilyen volt, de néha az is fárasztó tud lenni, hogy csak én kellek. próbáld meg szorosabbra fûzni vele a viszonyt, és azt ne felejtsd el, hogy te vagy az anyukája, a te pocakodban nõtt, téged szeret a legjobban!
Elore is elnezest mindenkitol, es ha nem igy van a kerdezotol is. De szerintem egy kicsit kamu szaga van a tortenetnek. Mivel par napja, ugyanitt olvastam egy tortenetet, ahol nagyon sok momentum osszevag ezzel a tortenettel. Abban a tortenetben is fel eves a kislany, apuka szinten dolgozik reggeltol estig, a kerdezo abban a tortenetben is iro. Nekem egy kicsit fura. Na de ha nem igy van, akkor viszont annyit tudnek tanacsolni a kerdezonek mielobb keressen fel egy szakembert, mert amiket ir azt iszonyatos volt olvasni, es segitsegre van szuksege.
utolsó, linkeld be a másik kérdést légyszi
A kérdező hozzászólása: Félek a védõnõ elé vinni a problémámat... Mi van, ha azt mondja, hogy mindezek fényében nem gondoskodom megfelelõen a gyerekemrõl? Tartok tõle, hogy nem tudnék vele õszinte lenni. Pszichológuson gondolkodtam, de már jártam egynél 17 évesen (gyerekkori frusztráció feldolgozása), de nem igazán segített, sõt, kimondottan taszítottak a beszélgetések vele, pedig a saját döntésem volt, hogy felkeresem. Higgyétek el, ezerszer végigrágtam már magamban, hogy mit kellene tennem, kihez fordulhatnék. A családomhoz semmiképp: egyrészt elég konzervatívak, nem értik az olyan fogalmakat, mint a depresszió, szerintük az úri muri. Másrészt apukámat három hete, tesómat tegnap éjjel mûtötték, nem lenne aktuális a saját problémáimat elõvezetni. A párom örül hogy él, amikor hazaér esténként - a költözésünk miatt más városba jár be dolgozni, 160 kilométert utazik naponta vonattal. Szóval neki energiája sincs rám, általában az esti "mi volt a melóhelyen" beszámolója közben, két mondat között alszik el... Tényleg nem tudom, mit csináljak, kihez fordulhatnék. Vagy, hogy önerõbõl hogyan próbáljam mindezt megoldani. Igyekeztem fejben visszakeresni, hogy mi okozhatta ezt a változást, de nem ért se kisebb, se nagyobb trauma a szülés óta. Könnyen és gyorsan szültem, 2 órával késõbb már a saját lábamon rohangáltam a kórházban forrócsokiért. A lányom nem volt sírós, 5 hetes kora óta 10-12 órákat alszik éjjel egyhuzamban, nyugodt, csendes baba, és nagyon erõs. (Forog, kúszik, mászik és ül, pár napja felállt, azóta is próbálkozik vele.) Csak akkor nyûgös, ha fáradt vagy éhes. Mosolygós, vidám. Akkor érzek féltékenységet, amikor elkezd kacagni ha a párom dobálja, vagy valakire feltûnõen jókedvûen kacarászik. Ilyenkor mindig "átveszem", de csak azért, hogy hátha nekem is sikerül kicsikarnom belõle egy ilyen reakciót, de általában nem jön össze, és ettõl csak még rosszabbul érzem magam.
A kérdező hozzászólása: Kedves 21-es válaszoló! Én ios szeretném kérni, hogy linkeld be a másik kérdést. Mármint félre ne érts, nem bántásból, csak érdekel, mert nem emlékszem, hogy bármelyik kérdésemben említettem volna a "hobbifoglalkozásom". Még válaszokban is ritkán.
a masi kerdesben a tema volt mas, de sokminden ugyan az a baba eletkora, a neme, a kerdezo foglalkozasa nekem fura nem tudom hogy kell belinkelni, de a kerdesek kozott, igy szerepel. Hogyan kezelnetek ezt a helyzetet? igy tette fel a kerdest
A kérdező hozzászólása: Nem tudom, nekem nincs ilyen kérdésem. Az írás nálam eleve "hobbifoglalkozás", hogy úgy mondjam... író vagyok, a magam és az olvasóim örömére, bizonyos fandomokban alkotok, nem adtam és adok ki könyveket, de 18 éves korom óta ezzel foglalkozom (persze az eredeti munkám mellett), de mindig inkább írónak tekintettem magam, mint bármi másnak. (És szerepel is a vágyai között, hogy kiadassam egyszer, a távoli jövõben a könyvem.) Mindenesetre, tényleg nem írtam ki ilyen kérdést.
A kérdező hozzászólása: Igazság szerint nem tudom megmondani, miért vagyok ENNYIRE nemtörõdöm. Mert szó szerint az vagyok, lerakom reggel a járókába, és ha nem sír vagy nyöszörög, nem is megyek oda hozzá a következõ etetésig. A férjem folyamatosan dolgozik, késõ este ér haza és korán reggel indul. A szabadnapjain örül, hogy egyáltalán a lányával lehet, nem igazán látja a problémáimat. Az életem eddig részében nem tudom, mi okozhatna ilyen reakciót... 12 éves korom óta arra vágytam, hogy anya legyek, és most, amikor itt lenne a lehetõség, mindent eldobok!

Azt hiszem figyelmetlen és [email protected] anya vagyok! Olvastam, hogy összenőhet a kislányok hüvelynyílása, ezért tegnap megnéztem neki én is és hát bizony össze van nőve! Ennyire hogy lehetek figyelmetlen?

Eddig azt hittem, hogy nagyon körültekint?en ápolom Kislányomat, de most nagyot csalódtam magamban. :-(

Legjobb válasz: Ettõl még nem vagy rossz anya! Sokan nem is hallottak még róla. Különben az orvos felhívta rá egyáltalán a figyelmedet? Ha nem, miét te lennél a hibás?

Ettõl még nem vagy rossz anya! Sokan nem is hallottak még róla. Különben az orvos felhívta rá egyáltalán a figyelmedet? Ha nem, miét te lennél a hibás?
Nem vagy az... Nem tudom, nálatok hogy van, de nálunk az elsõ egy évben, ha vittem tanácsadásra a gyereket (lány), akkor a gyerekorvos megnézte a nemi szervét is. Nálatok nem tette? Mert dolga lett volna legalább egyszer ránézni. Biztos, hogy jól láttad? Persze nem vonom kétsége, amit írtál... Esetleg késõbb is összenõhet, vagy már így születik valaki? Majd írj, mi volt!
Nekem fiam van, de talán itt olvastam róla még korábban. Meglepõdtem, de annyival "elintéztem magamban", hogy a fiúknak a kukacával vannak gondok, ezek szerint a lányoknak is lehet. Ettõl egyáltalán nem vagy rossz anya, figyelmetlen sem, a dokinak kellett volna néznie, és ha ez olyan dolog lenne, ami nem történne meg ha Te ezt vagy azt nem úgy csinálsz, ahogy csinálod, BIZTOS, hogy tudtál volna róla!! Akkor én is rossz anya lennék, mert nem tudom, hogy a fiamnak huzogassam e a kukacát, hogy ne tapadjon le, vagy ne, mert mindenki mást mond? Apára bízom, mert õ fürdeti, aztán majd megmondja a doki, mikor itt az ideje, hogy mi újság. Én nem látok rajta semmi rendellenességet, de azt sem látnám, ha lenne rajta. Szóval emiatt nem aggódj, a doki nem fog semmi rosszat gondolni rólad, neki az a dolga, hogy a diagnózist felállítsa, orvosolja és válaszoljon a kérdéseidre.
Szia nekem 3 lányom van. Az orvos nálunk mindig az 1 éves státsuznál megvizsgálta a nemiszervét is. A 3. lányomnak van összenõve, de a doki szerint ritka az, hogy a nem megfelelõ ápolásttól nõ össze a hüvelynyílás, hiszen ez hormonális. Nálunk a szeméremajkak normálisak, még a hüvelynyílás is, de a hüvelye, csak 1-2 mm, utána be van záródva. Amúgy nyugodj meg, a gyermeknõgyászmondta, hogy nagyon sok eset csak a tinédzserkorban derül ki, tehát nem vagy rossz anya. Keress egy lánykanõgyógyászt, beutaló nélkül lehet menni. Elõször hormonos kenõcsöt adnak, amivel minden nap kenni kell, utána ha nem oldódik, akkor akár sebészeti úton is feltárják. Nálunk sajna a kenõcs nem vált be, ezért inkább úgy döntöttünk az orvossal, hogy majd, akkor nyitja ki, ha szobatiszta lesz, nehogy a seb begyulladjon a pelusban. Amúgy ez ugyanolyan jelenség mint a fitymaszûkület vagy letapadás a kisfiúknál, de néha még az orvosok sem beszélnek róla a szülõknek. Ráadásul úgy érzem, mintha ez az anyukáknál is tabutéma lenne.
Én teljesen le vagyok döbbenve. Soha senki egy árva szót nem mondott még errõl, pedig 7 éves a lányom. Se anyatársaktól nem hallottam, se gyerekorvos, se védõnõ, soha senki szóba se hozta. A kisfiúk kukiján a bõrhúzogatás napi téma, ezt meg még érintõlegesen se ismertem. Azt hiszem utánaolvasok.
igaz nekem fiam van, de én se hallottam még soha errõl!!! 3man vagyunk lányok tesók...
Ezt találtam elsõnek: http://www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=3130 Itt az van, hogy a popsitörlõk és hámosító kenõcsök okozzák. Én sose kentem bele a punciba semmit. De este fürdéskor megnézem mi a helyzet.
Na azért ne ítéld el magad, nem vagy szar anya! Ezen könnyen tudnak segíteni, de ha meggyógyul, akkor naponta legalább egyszer ellenõrizd, hogy minden rendben van-e a puncijával!
Hát ne haragudj, nekem is van lányom, de soha életemben nem hallottam még összenõtt hüvelynyílásról.
A kérdező hozzászólása: Hát pont ez az, hogy soha nem nézte meg és a védõnõ sem! Bár a védõnõ meg...na mindegy. Tiszta ideg vagyok emiatt, mert az mondjuk nem érdekel, ha letolnak emiatt, de a Lányom biztos nem lesz boldog, ha szétválasztják neki! :-( Majd bõgünk együtt... Amúgy én is abban bízom, hogy nagyon rosszul láttam!!! Ez az egy tartja bennem a lelket! Majd megírom mi volt! Köszi a válaszokat!
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat! Na, sajna jól láttam, de a dokinõ szerint nem teljesen van összenõve. Vigyem el gyereknõgyógyászatra és majd ott írnak fel neki krémet (itt vki írta már), amitõl szétválik. Most próbálom elérni az én nõgyógyászomat, mert inkább hozzá vinném, remélem elvállalja! Amúgy normális volt nagyon! Ez nagyon érdekes, hogy a fiúk kukijáról mindenki tudja, hogy húzogatni kell - vagy nem -, de errõl én is úgy gondolom, hogy kevesebben tudják. Pl. emlékszem, hogy amikor megmutatta a csecsemõs nõvér, hogy kell bepelenkázni, elmondta, hogy a punciba nem kenünk krémet, de hogy miért?? Szóval én nem is kentem, ezért nem értem, hogy akkor most esetleg így született vagy mégis én okoztam ezt Neki?! Végül is mindegy, csak talán a lelkemnek könnyebb lenne! Még 1* köszi mindenkinek! :-)
ugyan én fiua anya vagyok, de ugy hallottam h a szeméremajkak nõhetnek össze...a lényeg h nincs nagy baj a kicsi lánnyal, egyáltalán nem vagy rossz anya!!!
A kérdező hozzászólása: Köszi! Sajna a nõgyógyászomhoz nem vihetem...

Hogyan lehetnék jobb anya?

Szeretnék vidámságot, örömet adni a picinek és szeretném, hogy kreatív, örömteli játékokkal segítsem ?t a fejl?désében énekkel, tornával pld, de sajnos nincs ez benne a zsigerimben, nem jön magától, hogy mit is csináljak. Mit és hogyan játszak vele? Honnan lehet tudni, hogy mennyi id?s babával mit szabad már csinálni ( pld milyen játékos gyakorlatok vannak, hogy tudjon majd forogni, ülni)? Honnan lehet ezeket tudni? Ha nincs ötletem, mert bel?lem ezek maguktól sajnos nem jönnek ösztönösen, akkor hol és hogyan lehet ezt megtanulni? Van a neten err?l valahol valami? Mások olyan ügyesen bánnak a gyerekekkel, de nekem ez nem megy, csak bénázok sajnos. 8 hetes babás, lelkifurdalásos "mama"

Legjobb válasz: Szia! Ne könyvbõl akarj tanulni, mert hidd el, nagyon jó anya vagy, csak ezt neked is el kell hinni! Lehet, hogy lassabban jönnek az ötletek, mint másoknál, de hidd el, jönni fognak. A babáknak a legegyszerûbb játékok is igazán érdekese. Pl. forgatsz neki színes papírokat, zörgetsz vmit stb. Ha meg fogod a kezét ás átfordítod a hasára vagy vissza, vagy a kezénél fogva felülteted, az mind elõbb-utóbb neki is megtetszik és egyedül fogja csinálni. Ha énekelsz neki, mondókákat olvasol, azzal fejleszted, tanulsz vele és kötõdni fog hozzád. Hidd el, ha nagyobb lesz, maga fogja irányítani, mit játszatok. Egyébként a babaszoba.hu-n érdekes és tanulságos cikkeket találhatsz. Légy kreatív, ne add fel! Fel a fejjel:-)

Szia! Ne könyvbõl akarj tanulni, mert hidd el, nagyon jó anya vagy, csak ezt neked is el kell hinni! Lehet, hogy lassabban jönnek az ötletek, mint másoknál, de hidd el, jönni fognak. A babáknak a legegyszerûbb játékok is igazán érdekese. Pl. forgatsz neki színes papírokat, zörgetsz vmit stb. Ha meg fogod a kezét ás átfordítod a hasára vagy vissza, vagy a kezénél fogva felülteted, az mind elõbb-utóbb neki is megtetszik és egyedül fogja csinálni. Ha énekelsz neki, mondókákat olvasol, azzal fejleszted, tanulsz vele és kötõdni fog hozzád. Hidd el, ha nagyobb lesz, maga fogja irányítani, mit játszatok. Egyébként a babaszoba.hu-n érdekes és tanulságos cikkeket találhatsz. Légy kreatív, ne add fel! Fel a fejjel:-)
Mindenkinek vannak idõszakok, mikor ezt érzi. CSAK az ösztöneidre hallgass és ne azt nézd mit csinálnak mások és mit látsz a reklámokban "modell" anyukáktól. Mi etetjük, altatjuk, fürdetjük, még olyanok sem tudunk lenni játék közben, mint az apuka:) Ahogy írsz, én azt érzem, hogy Te egy nagyon jó anyuka vagy, aki kicsit elvesztette az önbizalmát. A babád jelzi, ha olyat csinálsz ami nem tetszik neki hidd el!!! Az én kislányomnak a támadó cápás játék tetszik, semmi értelme, aki kívülrõl nézne, azt hinné elment az eszünk. Én mondom, hogy én vagyok a támadó cápa, és csikizem szájjal a hasát, õ meg kacag:) 6 hósak vagyunk lassan
Hidd el nagyon jó anyuka vagy. Csak idõnként úgy érzi az ember, hogy semmit nem csinál jól. Én is voltam így, elég gyakran. Olvass neki meséket, versikéket mondokákat. Én nagyon sok szupi mesekönyvet vettem bolhapiacon pár száz forintér. Szerezz be mondókás cd-ket, meg gyerekdalosakat. Ezeket hamar meg fogod tanulni, és késöbb együtt tudjátok énekelni. Aztán majd folyamatosan jönnek az ötletek. De ha kell még nyugodtan írj privit, nagyon szívesen segítek.
Igaz hogy az anyaságot nem könyvbõl kell tanulni, de a segítség nem árt. Itt egy könyv Deákné B. Katalin a címe Anya taníts engem. És jó anya vagy minden gyereknek a saját anyukája a legjobb számára énekléssel vagy anélkül.
"A legtöbb amit egy apa tehet a gyerekeiért, hogy mindennél jobban szereti az anyjukat" nem tudom ezt ki mondta de gondolom fordítva is teljesen igaz

Hogy lehetek ennyire önző, rossz anya?

Az éjjel kislányomba belebújt az ördög, kétszeri ébredés helyett 6szor kelt,és ha nem kapott cicit olyan hisztit levágott,hogy alig kapott leveg?t(9 hónapos). Reggel ugyanez korábban kelt másfél órával mint szokott,ordítva,hogy márpedig neki rögtön cici kell. De annyira beg?zölt attól,hogy felhúztam a red?nyöket és rögtön nem vele foglalkoztam,hogy már kapkodott a leveg? után. Én hülye meg hangosan rászóltam,persze semmit nem javult a helyzet,kivittem és gyorsan kis hideg vízzel megmostam az arcát. Ne et??l meg olyan keservesen elkezdett sírni és olyan szemekkel nézett rám, hogy Anya,te ezt miért tetted???. Megpuszilgattam,kapott cicit és mosolygott. Azóta olyan lelkiismeretfurdalásom van.

Legjobb válasz: Mitõl lennél rossz anya? Nem vagy az csak egyszerúen fáradt vagy! 4 gyerkõc anyukája

Mitõl lennél rossz anya? Nem vagy az csak egyszerúen fáradt vagy! 4 gyerkõc anyukája
Melege volt. A 6 kelés nem is olyan rossz. Enyém kelt vagy 20-szor ma éjjel. Türelem türelem
Szerintem is a meleg miatt nyûgösebb. Az én lányom is egyfolytában kelt éjszaka, de már második napja :) Ha elalszik délelõtt lefekszem egy kicsit én is. :)
Hááát mit mondjak! Nem vagy rossz anya egy cseppet sem. De azt tudod, hogy nem vezet semmi jóra amit tettél. Én megértem, hogy türelemtelen volt a lányod és felment benned a pumpa, de vagy türelemre próbálod nevelni, vagy puszilgatod és bocsánatot kérsz tõle. Így lassan, de biztosan a fejedre fog nõni.
Türelem, tényleg nem kellett volna szegényt megmosdatni. Biztos van valami baja, amiért ezt csinálta. Inkább derítsd ki, mi a baja, ahelyett, hogy bántod.
A kérdező hozzászólása: Jaj, ne úgy képzeljétek el, hogy nyakon öntöttem egy pohár vízzel! De már alig vett levegõt szegénykém, bevizeztem a tenyerem és úgy megmostam egy picit az arcát!! De biztos nem a melegtõl, elég kellemes 22 fok volt éjszaka a lakásban. De azért igyekszek türelmesebb lenni....

Hogy lehetek ennyire rossz anya? Kikészít a saját gyerekem?

Második baba 6 hónapos,így volt némi foglamam arról,hogy nem lesz leányálom. De egyszerűen ma betelt a pohár,és kiborultam:( 5,5 hónapos koráig csak sír, ordított, és kezdte előről, először a hasfájás 3 hónapos koráig, utána pedig nem tudni miért:(( Majd 5,5 hónaposan elkezdett mászni és mint a kit elvágtak,abba maradt a sírás. Itt jöttek a problémák az alvással, soha nem tudott egyedül elaludni, és ekkor már a pihenőszék sem volt jó. Jött pár jó nap,amikor egyedül sikerült a ksiágyban elaludni, de két napja megint nem jó semmi,nagyon álmos de alig lehet elaltani, a kezemben feszíti magát, ha lerakom sír, a pihenőszékből fordulna ki:( A babakocist utálja, levegőzni is olyan nehezen jutunk ki, a nagyobb gyerekkel is játszani kellene, de ő ülni sem hajlandó a babakocsiban:(:( Ma ami betette a kaput, hogy megebédeltünk, letettem, természetesen nem aludt el, elringattam, kb 30 perc kellett,mire elaludt és 10 perc múlva már fel is ébredt. De nem kellett fél óra, annyira álmos volt,hogy szinte magán kívül volt a sírástól, kivittem a friss levegőre, szintén tologatás babakocisban és most alszik. Egyszerűen elegem van, nem tudom mit rontok el, mit csináljak másképp, miért ennyire nehéz vele, és egyáltalán hogy lehetek ennyire rossz anya, hogy teljesen kibuktam és ma semmi türelmem:( Arról nem is beszélve,hogy éjszaka is sokszor kel, a minimum a 2-3,de éjszaka óránként fenn volt megint

Legjobb válasz: Azt írod, hogy akkor maradt abba a sírás, amikor önállóan mozgóvá vált. Ez a megoldás erre, semmi egyéb. Vannak ilyen gyerekek, akiknek a kérés nehezükre esik, vagy egyszerûen azért nem kérik, hogy vidd oda õket, mert a saját határaik frusztrálják õket. Önmaguktól akarnak közlekedni, felfedezni. Az alvásra mindent kipróbáltál? Más ruha, hõmérséklet, átforgatni más irányba az ágyat, másképpen altatni, máskor tenni le aludni? Ezer és egy apróság van, amin lehet változtatni, és lehet, hogy olyan banális a dolog, hogy elsõre fel sem tûnik.

Azt írod, hogy akkor maradt abba a sírás, amikor önállóan mozgóvá vált. Ez a megoldás erre, semmi egyéb. Vannak ilyen gyerekek, akiknek a kérés nehezükre esik, vagy egyszerûen azért nem kérik, hogy vidd oda õket, mert a saját határaik frusztrálják õket. Önmaguktól akarnak közlekedni, felfedezni. Az alvásra mindent kipróbáltál? Más ruha, hõmérséklet, átforgatni más irányba az ágyat, másképpen altatni, máskor tenni le aludni? Ezer és egy apróság van, amin lehet változtatni, és lehet, hogy olyan banális a dolog, hogy elsõre fel sem tûnik.
az elsõ év nálunk is rémálom volt. hasfájás után fogzás, majd szeparációs szorongás, rossz alvás, stb-és közbe ott a nagyobb is. teljesen ki voltam merülve!! amit el kéne érned, hogy bármi áron is, de aludjon mégpedig egyedül. tudom hogy ez lehetetlennek tûnik, de meglehet csinálni csak ki kell tartani. szóval, amikor már álmos, akkor rakd be a kiságyba és hagyd ott. nyilván sírni kezd. pár percig hagyd sírni-majd bemész megvigasztalod, de ne vedd ki majd -és kijössz. ezt addig kell csinálni amíg be nem alszik és közbe növeld a várakozási idõt. elõszõr 1-2perc, majd 4-5, stb. HIDD el beválik csak tarts ki. én a délutáni alvásával kezdtem, és elõszõr 1, 5óráig tartott, majd napról napra kevesebb ideig. ma már csak leteszem és tudja aludnia kell. szerintem ha õ is átáll egy normálisabb alvásra, akkor nyugodtabb lesz és te is. persze lehet hogy most már a foga is jön és ezért is ilyen nyûgös
nem vagy rossz anya... nincs esetleg valaki aki segítene egy kicsit?
Szia, semmi okosat sem a tutit nem tudom megmondani. Csak annyit, hogy nem vagy egyedül, ma sokunknál telt be a pohár azt vettem észre. Az én gyerekem lázasra ordította magát, a szomszédomé rekedtre, kint bõgtünk a kertben felváltva, mi a hõs anyukák, én pedig gond nélkül rágyújtottam pedig 3 éve nem cigizek. 20 hónapos bõgõmasina anyukája
mekkora a nagyobbik? délelõtt már nem alszik a pici, mert akkor is nekiállhatsz ennek a módszernek? és akkor igy nem zavarná meg a nagyobbik alvását. én is megbeszéltem az akkor 3évesemmel, hogy a tesó most sírni fog de ne ijedjen meg nincs semmi baj-csak aludni próbál..
A kérdező hozzászólása: Anyu dolgozik, csak a vasárnap szabad neki. A másik nagyszülõpárosra nem lehet sajna számítani, barátnõk vagy dolgoznak
az volna a a jó, ha megtudnád oldani, hogy amíg "aludni" tanítod a picit addig a nagyobb máshol van. nincs valaki akinél ott lehet?
A kérdező hozzászólása: Két hete próbálkozunk az egyedül alvással, olyan ügyesen elaludt, néha a cumit kellett visszaadni neki, nem sírt, csak dünnyögött egy kicsit:( Az a baj, hogy délben eszik, lefektetem, addig a nagy ebédel, és mire a nagy is menne aludni a kicsi kezdi a mûsört:( És hiába külön szoba, olyan hangja van, hogy a szomszég is hallja a másik kertes házban:) (na jó ez vicc, kezdek kicsit lenyugodni). De pl tegnap este is letettem, kétszer visszamentem cimi, és elaludt
A kérdező hozzászólása: Alvásnál olyan szinten kipróbáltunk mindent, hogy elõször volt közös szoba a tesóval, nem váált be, akpott saját szobát, borzasztóan aludt, akkor jött mellém ott sme lett jobb, átfordítottuk máshogy az ágyát, az sme jó, ment egy másik szobába, világoson, besötételve. Van hogy 10 percet laszik, de 4 nappal ezelõtt pl. 2, 5 órát aludt ebéd után:(
6 hós gyerek.... pont ilyen. nekem a második 8 hós és képzeld már csak 1x alszik, habár szerintem mindig is csak 1x aludt. néha 2-3x. én hagyom amíg telejsen elálmosodik és már annyira álmos hogy ha felveszem bealszik egyböl. általában addig eljátszik és egyszer csak elkezd nyafogni, na ekkor veszem fel és alszik.
Az én fiam is pont ilyen.. 6 hónapos de kikészültem én is.. Én ha kiviszem a babakocsiba az udvarra ordít még a szomszédok is kijönnek hogy miért sír tán éhes?? Na akkor pláne kiborulok, persze éhes én meg kiviszem az udvarra ahelyett h megetetném.. Segítségem nincs, így csak bízni tudok abban hogy könnyebb lesz nemsoká, pár hónap múlva... Valamibe hinni kell.. Kitartás!
A kérdező hozzászólása: A nagy 28 hónapos lesz A kicsi délelõtt nagyritkán csak akkor alszik, ha megyünk a boltba, sétálni.De ekkorsem mindig, 8kor kelnek, így ált. nem álmos

Annyira szégyenlem, mindig elégedetlen vagyok, megbántom anyám. Hogyan lehetnék türelmesebb?

Sajnos nagyon rossz az anyagi helyzetünk,de hozzáteszem hogy meleg lakásban élek,szeretetben,békességben,és egészségesen.Meleg és jó étel mindig kerül az asztalra,viszont sajnos alig kapok költ?pénzt ruhára vagy szórakozásra.Mindig nemet kell mondanom még egy baráti kávéra is,vagy akár egy bulira,ruhára..

Legjobb válasz: Megmelengetted a zsívemet, ma te vagy itt a második kislány (bocs, hozzám képest), aki nem akarja az édesanyját megbántani. Gondolj arra, hogy neki ugyan olyan fájdalom az, hogy nem tud adni. Én anyaként tudom, hogy annál rosszabb, mint azt mondani a gyereknek, hogy nincs, kevés dolog van a földön. Esetleg leülhetnétek, és megbeszélhetnétek, hogy van-e valami, amirõl még le tudnátok mondani, és akkor kicsit több zsebpénz jutna, és igen, munka.

Megmelengetted a zsívemet, ma te vagy itt a második kislány (bocs, hozzám képest), aki nem akarja az édesanyját megbántani. Gondolj arra, hogy neki ugyan olyan fájdalom az, hogy nem tud adni. Én anyaként tudom, hogy annál rosszabb, mint azt mondani a gyereknek, hogy nincs, kevés dolog van a földön. Esetleg leülhetnétek, és megbeszélhetnétek, hogy van-e valami, amirõl még le tudnátok mondani, és akkor kicsit több zsebpénz jutna, és igen, munka.
Mindig ez a "keress munkát" szöveg... 17 éves tanuló vagyok, leghamarabb 15.00-ra érek haza a hétköznapokon - vidéki vagyok -, hol tudnék így dolgozni, hogy másra is jusson idõm??? Anyámmal élek, de apám tart el minket, mert anyám munkanélküli (néha már én is az arcába szeretném ordítani, hogy õ a hibás a nélkülözésért)... Szinte ugyanabban a helyzetben vagyok mint Te, kedves kérdezõ, szóval meg tudlak érteni, sajnos. Nálam meg még az is elõjön, hogy rettentõ irigy vagyok a barátnõmre is (fiú vagyok), pedig ennél nincs rosszabb érzés a Világon... :| A kérdésedre pedig: próbálj reménykedni egy jobb, szebb és gazdagabb jövõben (amiben én már nem tudok hinni).
Keress munkát.
Nyáron keres diákmunkát.
biztos, hogy mindent megtesz azert, hogy neked jo legyen.sporolj, vagy valami, vigyel itthonrol kajat, es amit megsporoltal azon elmehetsz valahova.de ha nem neznek le ez miatt, es vannak barataid, akkor ne bantsad anyud, mert te is tudod, hogy ha lenne eleg penzetek, akkor megkapnal mindent :)
én is ellennék a helyedben.mi ugyan nem vagyunk szegények, de zsebpénzt sosem kaptam, és mindig veszekedés van
Tudod a szeretetnél és a békességnél nincs jobb élet. Van mit enned, a kávézni, szórakozni utána is tudsz, amikor már te is megengedheted magadnak. Nagyon sok fiatal cserélne veled, hogy lemondjon a kávéról vagy szórakozásról, mert amiben te élsz, lehet neki nincs meg.
Én baromira elnnék a helyedben mert mi jól vagyunk anyagilag de folyton veszekszünk és mindennap sírok.. keress diákmunkát.
A kérdező hozzászólása: Nem egyszerû diákmunkát találni, már egy ideje próbálkozom, de azért nem adom fel.Nyáron hátha könnyebben találok. Nekem meg apám még él, de nincs az életemben, soha nem is volt.Se a többi rokon.De legalább anyukám itt van, amit igazatok van, hogy értékelnem kell. Még jöhetnek válaszok, köszönöm az eddigieket is.
"Mindig ez a "keress munkát" szöveg." Miért mit írjuk munka nélkül senki sem fog neki pénzt adni ha a szüleik nem tudnak adni. Nyáron nincs iskola akkor 3. hónap alatt azért lehet egy kis pénzt félretenni.
11-es válaszoló! 10-es vagyok. Persze, hogy munkával lehet pénzt szerezni, de ha dolgozott volna 2, 5 hónapig a kérdezõ, akkor szerintem annak jó részét úgysem magára költötte volna, ha tényleg így állnak anyagilag... Én is próbáltam nyáron diákmunkát keresni, de semmi, egy rakás 18-as korhatáros meló volt... Szóval az érettségi elõtt már nem tudom megtapasztalni, hogy milyen is lehet elmenni egy koncertre mondjuk, vagy elmenni a barátnõmmel valahova úgy, hogy én fizethessem a dolgokat...
Szia! Gondolj arra, hogy másnak még rosszabb! Én nagyon kevés figyelmet, szeretetet kaptam otthon, nem mintha pénz lett volna, apám meg még alkoholista is. Valahogy gondolj ilyenekre, engem a kéz és láb nélküli ember vidít fel, youtubon keress rá. Kitartást!
A kérdező hozzászólása: Igen, igazatok van, meg kell becsülnöm hogy szeretetben élhetek és egészségesen, mert én is megtapasztaltam hogy milyen amikor a család veszekszik, holott össze kéne tartson, és egymást segíteni. Türelem kérdése az egész... Addig meg próbálok félrerakni, munkát keresni :/ Köszönöm a válaszokat, jó volt olvasni idõsebb és velem egykorú emberek válaszait, tapasztalatait.

Hogy lehetnék jobb anya?

Ti mit csináltok mikor úgy érzitek, hogy minden erőtök elfogyott??? Vagy ez csak én érzem? 3,5 éves kislányommal most már minden nap egy kínszenvedés. Minden hétköznap 8-18 óráig nem vagyunk együtt. Sajnos sokat kell dolgoznom. Nagyon szeretnénk kistesót, hogy otthon tudjak lenni, de az sem jön össze. Szóval addig minden nap munka... Az estéket és a reggeleket szinte végig vitázzuk. Szinte semmit nem akar megcsinálni amit én szeretnék. Nem eszik, nem akarja felvenni amit én mondok, stb. Mondhatnám, hogy ritka pillanat, hogy egyből megcsinálja amit kérek. Tudom, hogy nagyon nagy gond, hogy keveset vagyunk együtt, de ez az ország erre kényszeríti az embert. Az is biztos, hogy dackorszakunk is van. De az oviba meg azt mondják, hogy nagyon jól viselkedik. Apa szerint csak velem viselkedik borzalmasan. Mit csináljak, hogy több erőm legyen? Nincs valami "pörgető" vagy vitamin ami segít, hogy éjfélig fent tudjak maradni, hogy a gyerekre meg a háztartásra is legyen időm? Hozzá teszem a párom is segít, de 18-21 óráig minden nem fér bele. Ezért még a hétvége is sokszor totál elmegy. Szerintetek el kéne mennünk gyerek pszichológushoz? Úgy érzem borzasztó anya vagyok és már sosem lesz közöttünk jó viszony... :(

Legjobb válasz: Na figyi. Semmi pánik. Ezt én is sokszor érzem mit leírsz, azzal a különbséggel, hogy én itthon vagyok a 3,5 évesemmel, és olyan patáliákat levág hogy csak lesek. Azt hittem a két éves dac után már nem jön csak késõbb. Nagy frászt, most az oviban is egyre több gyerek újra dacol, hiszti, dühroham, kiabálás, "süketség". És apának mindent megcsinál, neki sokkal jobban szót fogad. Ne hibáztasd magad semmiképp, tedd meg amit tudsz és ennyi. Majd kinövi. Supradin nekem bejött. De azért pihenj is, és ha lehet a pároddal mikor tudtok kapcsolódjatok ki gyerek nélkül. Minden jót! A szuperanyukáknak üzenném: nem, nem vittem a gyerekem pszichológushoz, és velem sincs baj köszönöm, életkori sajátosság a gyerkõcöknél ebben a korban, van akinél durván kijön, másik gyerek meg puding. Ennyi.

Na figyi. Semmi pánik. Ezt én is sokszor érzem mit leírsz, azzal a különbséggel, hogy én itthon vagyok a 3, 5 évesemmel, és olyan patáliákat levág hogy csak lesek. Azt hittem a két éves dac után már nem jön csak késõbb. Nagy frászt, most az oviban is egyre több gyerek újra dacol, hiszti, dühroham, kiabálás, "süketség". És apának mindent megcsinál, neki sokkal jobban szót fogad. Ne hibáztasd magad semmiképp, tedd meg amit tudsz és ennyi. Majd kinövi. Supradin nekem bejött. De azért pihenj is, és ha lehet a pároddal mikor tudtok kapcsolódjatok ki gyerek nélkül. Minden jót! A szuperanyukáknak üzenném: nem, nem vittem a gyerekem pszichológushoz, és velem sincs baj köszönöm, életkori sajátosság a gyerkõcöknél ebben a korban, van akinél durván kijön, másik gyerek meg puding. Ennyi.
Ezen csak az segít, ha minél többet foglalkozol vele. A gyereknek semmi baja, itt inkább Te vagy a gond. A gyerek így "bosszulja" meg, hogy keveset van Veled, a viselkedésével fel akarja hívni a figyelmet magára. Fenébe a háztartással, legyél inkább többet vele.
Megpróbálhatod a pszichológust, de szerintem a fõ probléma az, amit leírtál. Nem tudsz esetleg részmunkaidõs állást vállalni?
A kérdező hozzászólása: A munkám addig kell még ismét nem leszek terhes. Mert akkor újra otthon lehetnék . De nem akar összejönni.... Addig kéne valami megoldás. Az a baj, hogy borzasztó fáradt vagyok esténként. Még napi 3 kávé mellett is.
Pontosan ez az amit a gyerek érez rajtad. Magnéziumot szedhetsz amúgy az talán kicsit segít, hogy jobb erõbe legyél. Tavasz van ki van ürülve a szervezeted vitamin-készlete. Egyé sok gyümölcsöt, zöldséget, vagy patikából kérje valami multivitamint. Tényleg magaddal kell valamit kezdeni, hogy legyen türelmed a gyerekhez. Ezt jól látod.

Hogy lehetek ilyen anya?

15 hónapos. 3 napja olyan hisztis, mint még soha. Most nem volt jó az sem, ha odatettem az etet?székbe enni. Az sem, ha bevittem a szobába aludni. Az sem, ha megint visszavittem az etet?székbe. És utána újra bevittem aludni. Ott üvöltött mellettem, én meg nem csináltam semmit, csak feküdtem mellette. Aztán persze elaludt. SZerintem marha fáradt volt.

Legjobb válasz: Hmm, nem egyedi az eseted. Nálunk is vannak ilyenek. A legújabb, hogy este nem alszik el, amíg én nem mesélek neki, ezért ha vhova elmegyek (vásárolni), és apa teszi le, nem alszik el addig, amíg haza nem érek.. Szóval sztem az apukája hiányzik neki..:) Meddig kell "nélkülöznötök"?

Hmm, nem egyedi az eseted. Nálunk is vannak ilyenek. A legújabb, hogy este nem alszik el, amíg én nem mesélek neki, ezért ha vhova elmegyek (vásárolni), és apa teszi le, nem alszik el addig, amíg haza nem érek.. Szóval sztem az apukája hiányzik neki..:) Meddig kell "nélkülöznötök"?
Szia.Sztem rajtad érzi h vmi nem stimmel.és ezért hisztis.te is feszült vagy õ is az.emlékszem pár hónapja nekem volt egy borzalmas napom elég rossz hírt kapott a párom õ pont itthon volt és elégé befolyásolta a hír a jövönket.lényeg a lényeg h én egész nap kivoltam nem is feszült nem tudom megmondani milyen hangulatom volt.rossz és kész.ugy hidd el a lányom onnantól kezdve estig megállás nélkül sírt vagyis nyekerget.semmi nem volt jó neki ahogy te is írtad.megérezte h vmi nem oké.nyugodj meg.tudom nem könnyü de nézd azt h ott a babád és neki rád van szüksége.skype jó ötlet....kitartás, ,
A kérdező hozzászólása: Köszi! Remélem!
1. vagyok, rám reagáló válaszolónak üzenem, hogy ahogy telik az idõ, úgy adják föl a szülõk az elveiket :) ) És ezt én is el akartam kerülni anno:) ) Kérdésre: fél év..Hát az nem kevés. Esetleg skype+webkamera, jobb ötletem nincs. Kénytelen lesz így megszoknia.. És kitartást, ügyes vagy, megoldod!
A kérdező hozzászólása: Fáradt volt, tuti. Mindig ugyanakkor kel reggel. Ilyenkor délben már rég aludni szokott. Nem az volt a baj, tutira. Semmi sem volt neki már jó. Semmi.
A kérdező hozzászólása: Nála ilyen nem szokott lenni. Többször volt, hogy Apa tette le aludni. Mindent elfogad tõle is. De azt hiszem, totál felfogta, hogy Apa nincs itt, és most még egy jó ideig nem is lesz... AZt hiszem, ezt nekem kellene bírni, hogy õ is bírja. De honnan vegyek erõt?
Nem lehet hogy késõbb kel, és még nem álmos, ha nem akar aludni hagyd, játszatok fél órát, msjd alszik késõbb!
Pont az ilyet szeretném elkerülni, amit az elsõ válaszoló írt: Csak apu fürdethet, csak anyu fektethet...ha meg nincs ott az egyik szülõ, akkor már indul a hiszti. (még csak 4 hónapja vagyunk szülõk) Szerintem nem vagy vele egyedül, kislányom rendszeresen sírva alszik el, 5 perc sírás, és már alszik is, de csak este van így. Ha hisztizik, én se foglalkozok vele. Ne aggódj, nem teszel rosszat.
A kérdező hozzászólása: ...fél évig.... :( :( :(
igen..nálunk is elég ha kicsit rossz kedvem van vagy nincs annyi türelmem a gyerek átveszi a hangulatot...

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!