Találatok a következő kifejezésre: Hogyan lehet várni (91 db)

A férjem még várni akar a babával anyagi okokra hivatkozva. Hogy lehet nem gondolni valamire amit mindennél jobban szeretnék? Mással is megesett ilyen?

Legjobb válasz: Mi is vártunk volna még a kisfiunk érkezésével, szintén az anyagiak miatt. De egyszer az óvszer kiszakadt, mi meg úgy voltunk vele, hogyha egy alkalomból összejön, akkor az égi akarat... És összejött! :) Most 21 hónapos. Nem egyszerû az élet, szó szerint minden segítségre szükségünk van, hogy rendben legyenek a dolgok. Minden hónapban messiásként várom a postást, és néha nagyon ügyesnek kell lenni, hogy a hó végén is legyen pelenka, popsikrém, gyümölcs a fiúcskának... Most folyamatosan azon dolgozunk, hogy javítsunk az életkörülményeinken. Gyerkõccel már sokkal nehezebb, mint nélküle. De nem mondanék le semmi pénzért arról a boldogságról, amit a fiam jelent nekem. Tény, ez egy mocskos, anyagias világ. És nincs könnyû helyzetben, akinek kevés a pénze. A gázost nem érdekli, megfagy-e a gyereked, õ leköti a gázt, ha nem fizeted a számlát... (Aztán kiküldi a 30 ezres csekket azért, hogy lekötötte a gázod...) De ha vannak nagyszülõk, ha van, aki segít, akkor könnyebb egy kicsit. Ha gyerekkel nem sikerül szert tenni biztos egzisztenciára, gyerekkel még nehezebb lesz. Persze közben ott a fõ mozgatórugó, a kicsi, akiért az ember olyan áldozatokra is képes, amire másért képtelen lenne. Egy biztos. Pénz nélkül csak rengeteg lemondással lehet gyereket vállalni. Nálunk õ eszi a gyümölcsöt, a csokit, õ kap új ruhákat, a Jézuska is csak õhozzá jön... Miközben Apa reggeltõl-estig dolgozik, hogy jussunk valamire. Csak akkor vágj bele, ha elég erõsnek érzed magadat, és a párkapcsolatotokat is! A gyermeked a legfõbb kincsed, az életed értelme. Természetes, ha mindent meg szeretnél adni neki. De van, amire mindenképpen szüksége van, ha van rá pénz, ha nincs. Az alapvetõ dolgokat mindenképpen ki kell tudnotok gazdálkodni, ilyen az étel, a gyümölcsök, zöldségek, a tápszer, a pelenka, a ruhácskák 2-3 havonta, és igen, szüksége van játékokra, bútorokra, és ezer dologra, amire csak menet közben döbbensz rá... Azonban tény, hogy lehet, hogy mire ebben a világban "megteremtetek mindent", ami a normális élethez kell, már hiába próbálkoztok majd gyerekkel, mert nem fog összejönni. Láttunk már ilyet is... Ráadásul van, aki egy életen át dolgozhat, akkor se lesz soha saját házra, kocsira, stb elég pénze, mert egyszerûen az õ munkakörében nem fizetnek olyan jól. Akkor õ most mondjon le a gyerekvállalásról...? Szóval nehéz kérdés ez. Nektek kell tudnotok, hogy képesek vagytok-e nehezebb körülmények között gyereket nevelni, képesek lesztek-e megvédeni õt a fogyasztói társadalom arrogáns támadásaitól (gondolok itt pl az osztálytársak rivalizálására, hogy kinek milyen divatos játékot hozott a jézuska, meg kin milyen márkájú ruha van, stb), hogy fel tudjátok-e vállalni mindezt akár egy életen keresztül... Mi vállaltuk. Soha egyetlen percig nem bántam meg. De azt nem állítom, hogy néha nem sajog a szívem, amikor látom, hogy más családok nyaralni mennek, vagy éppen szülinapi zsúrt rendeznek a gyerkõcüknek a játszóházban... Csak remélni tudom, hogy mire az én fiam akkora lesz, már én is megtehetem mindezeket õérte...

Mi is vártunk volna még a kisfiunk érkezésével, szintén az anyagiak miatt. De egyszer az óvszer kiszakadt, mi meg úgy voltunk vele, hogyha egy alkalomból összejön, akkor az égi akarat... És összejött! :) Most 21 hónapos. Nem egyszerû az élet, szó szerint minden segítségre szükségünk van, hogy rendben legyenek a dolgok. Minden hónapban messiásként várom a postást, és néha nagyon ügyesnek kell lenni, hogy a hó végén is legyen pelenka, popsikrém, gyümölcs a fiúcskának... Most folyamatosan azon dolgozunk, hogy javítsunk az életkörülményeinken. Gyerkõccel már sokkal nehezebb, mint nélküle. De nem mondanék le semmi pénzért arról a boldogságról, amit a fiam jelent nekem. Tény, ez egy mocskos, anyagias világ. És nincs könnyû helyzetben, akinek kevés a pénze. A gázost nem érdekli, megfagy-e a gyereked, õ leköti a gázt, ha nem fizeted a számlát... (Aztán kiküldi a 30 ezres csekket azért, hogy lekötötte a gázod...) De ha vannak nagyszülõk, ha van, aki segít, akkor könnyebb egy kicsit. Ha gyerekkel nem sikerül szert tenni biztos egzisztenciára, gyerekkel még nehezebb lesz. Persze közben ott a fõ mozgatórugó, a kicsi, akiért az ember olyan áldozatokra is képes, amire másért képtelen lenne. Egy biztos. Pénz nélkül csak rengeteg lemondással lehet gyereket vállalni. Nálunk õ eszi a gyümölcsöt, a csokit, õ kap új ruhákat, a Jézuska is csak õhozzá jön... Miközben Apa reggeltõl-estig dolgozik, hogy jussunk valamire. Csak akkor vágj bele, ha elég erõsnek érzed magadat, és a párkapcsolatotokat is! A gyermeked a legfõbb kincsed, az életed értelme. Természetes, ha mindent meg szeretnél adni neki. De van, amire mindenképpen szüksége van, ha van rá pénz, ha nincs. Az alapvetõ dolgokat mindenképpen ki kell tudnotok gazdálkodni, ilyen az étel, a gyümölcsök, zöldségek, a tápszer, a pelenka, a ruhácskák 2-3 havonta, és igen, szüksége van játékokra, bútorokra, és ezer dologra, amire csak menet közben döbbensz rá... Azonban tény, hogy lehet, hogy mire ebben a világban "megteremtetek mindent", ami a normális élethez kell, már hiába próbálkoztok majd gyerekkel, mert nem fog összejönni. Láttunk már ilyet is... Ráadásul van, aki egy életen át dolgozhat, akkor se lesz soha saját házra, kocsira, stb elég pénze, mert egyszerûen az õ munkakörében nem fizetnek olyan jól. Akkor õ most mondjon le a gyerekvállalásról...? Szóval nehéz kérdés ez. Nektek kell tudnotok, hogy képesek vagytok-e nehezebb körülmények között gyereket nevelni, képesek lesztek-e megvédeni õt a fogyasztói társadalom arrogáns támadásaitól (gondolok itt pl az osztálytársak rivalizálására, hogy kinek milyen divatos játékot hozott a jézuska, meg kin milyen márkájú ruha van, stb), hogy fel tudjátok-e vállalni mindezt akár egy életen keresztül... Mi vállaltuk. Soha egyetlen percig nem bántam meg. De azt nem állítom, hogy néha nem sajog a szívem, amikor látom, hogy más családok nyaralni mennek, vagy éppen szülinapi zsúrt rendeznek a gyerkõcüknek a játszóházban... Csak remélni tudom, hogy mire az én fiam akkora lesz, már én is megtehetem mindezeket õérte...
Nálunk a férjem akarta hamarabb, de nem piszkált vele. Nagyon jól tette! Mostmár én is szívbõl akarom, rosszérzések nélkül. Ne piszkáld, az nagyon fontos!Lehet, hogy anyagi okok miatt, de az is lehet, hogy más miatt akar várni. Lehet, hogy nem érzi még magát alkalmasnak rá, vagy tart tõle! Nem szabad erõltetni! Annak soha nincs jó vége. Nálunk ez új zajlott, hogy egyszer beszéltük meg, de akkor komolyan és odafigyelve, nem csak úgy odavetve. Elkezdte mondani, hogy õ már szeretné és nem baj ha én még nem. Õ várni fog, nem piszkál vele, de ha én is megértem rá szóljak és belekezdhetünk. Nagyon édes volt! :) És nagyon jól esett! Próbáld ezt! Mond el neki egyszer! õszintén, de hagyd nyitva a kaput!
igaza van az elõttem íróknak.. nem szabad nyaggatni a férjeket emaiatt. Nálunk úgy volt hogy esküvõ (július) után én már szerettem volna babát, de a férjem azt mondta hogy legyen inkább meg az anyagi hátterünk jobban a kicsihez (volt lakásunk és autónk már elõtte is). Majd tavaly karácsonykor hazaállított nekem 2 doboz elevittel hogy kezdjem el szedni.. ezzel tudtam hogy õ is akarja a babát. Most 38 hetes kismama vagyok, és így hogy tudom hogy õ is akarta, nagyon boldog. sok sikert, és kitartást kívánok!
A kérdező hozzászólása: Nagyon-nagyon köszönöm az eddigi válaszokat.
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm!:)
Egy pillanatra nyomd meg a bekapcsoló gombját. Ekkor kikapcsol a képernyõ, és lezáródik a képernyõzár.
Semmiség. Sok sikert a mobilhoz. :)
A kérdező hozzászólása: Kösz, eddig nagyon tetszik, megérte megvenni!:)

Mit lehet tenni a magányosság érzése ellen? Hogyan lehet türelmesen várni egy barátnőre?

Kicsit talán későn érő 21 éves fiú vagyok. 16 évesen voltam először szerelmes egy lányba, több mint egy év után bizonyosodott be, hogy viszonzatlan a szerelem. Ezután még 3 évig nem igazán tettem semmit, hogy legyen barátnőm, inkább próbáltam a tanulásra meg főleg a hobbimra koncentrálni. Viszont ez idő alatt is hiányzott egy társ, egy komoly barátnő. Két hónappal ezelőtt kezdtem el próbálkozni az ismerkedéssel, főleg interneten eddig nem túl sok sikerrel, bár pár fiú és lányismerőst azért találtam. De ami az igazi kérdés, hogy mit lehet az ellen tenni, hogy két hónapja görcsösen keresek egy barátnőt, már nem igazán érdekel semmi, se a tanulás, se a hobbim... Volt már valakivel hasonló, hogy szinte egyik pillanatról a másikra átesett a ló túlsó oldalára és az eddigi tétlenség helyett a tettek mezejére lépett és folyton csak ismerkedik sok más dolog rovására, mert úgy érzi egy barátnő nélkül értelmetlen, üres az élete, nincs aki biztassa, aki támogassa, aki miatt érdemes reggel felkelni stb... Hogyan lehet kicsit "lenyugodni" és más dolgokban is megtalálni az értelmet? Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint a 30-as nőknél a kapuzárási pánik...

Legjobb válasz: N görcsölj rá annyira, minél jobban rágörcsölsz valamire annál jobban nem fog összejönni!

N görcsölj rá annyira, minél jobban rágörcsölsz valamire annál jobban nem fog összejönni!
de ne direkt módon- akart lenni
Az internetes ismerkedéssel azért óvatosan. Kialakul benned valakivel kapcsolatban egy elképzelés pár kép alapján, pár levél váltás után és + a fantáziád. De amikor találkoztok lehet teljesen más fogad majd és rájössz, hogy te nem pont ilyennek képzelted el. Nem marad más mint csalódás. Próbálj meg az életben ismerkedni, de direkt módon. Pl haverokkal jártok erre-arra, esetleg valahol felbukkan valakinek az ismerõse... Nekem életem folyamán csak így alakultak ki hosszabb távú kapcsolataim. És még valami! Ne add ki az érzéseid nagyon hamar, az nem túl jó...
Szia sorstárs.
A kérdező hozzászólása: egyenlõre csak interneten próbálkozom intenzíven...
# 7 Ez nem félelem kérdése. Az # 5 válaszomban szerintem elég jól leírtam a helyzetet, csak a korom maradt le 27/F vagyok. Mindent megtehet egy srác a kiszemelt lányért, ha azt nem érdekli mint férfi akkor kész, vége a sztorinak. Hiába hordozná a tenyerén, hiába kedves, intelligens, még mondjuk humora is van, totál nem érdekli a nõket. Csak és kizárólag az a fontos, hogy néz ki.(és itt jegyezném meg, hogy persze ezzel a férfiakat vádolják mindig, hogy csak külsõségre mennek miért és a nõk nem, ráadásul némelyik még a pénzre is hajt!) Amúgy meg mint a kérdezõ is írta intenzíven próbálkozik, tehát biztos nem fél kezdeményezni.
a társkeresõkön manapság két típusú ember van: 1.)aki intelligens és jól néz ki- de õ csak szexelne 2.) aki intelligens de nem néz ki jól, vagy jól néz ki de nem intelligens és ez pedig élte szerelmét keresi te melyik vagy? szerintem ne ott próbálkozz én mint 19 éves lány mondom neked, hogy bármikor le lehet szólítani minket élõben, nem kell félni!
A kérdező hozzászólása: köszi a válaszokat! 3-as: nem tudom honnan veszem az összehasonlítást, csak így képzelem el a nõknél is, az igények lejjebb adása, a pánikolás, sürgetés stb. amúgy nem vagyok mérnök (elég távol áll tõlem...) a wow-ról meg annyit tudok, hogy valami játék... 4-es: igen, próbálok ezentúl minél többet sportolni :) 5-ös: sajnos tudom, hogy nem lesz egyszerû barátnõt találni, nem kifejezetten vagyok egy könnyen ismerkedõ ember, akiért döglenének a nõk... talán az õszinteségem, odaadásom, szeretetem, hûségem, érzelmességem jelenthet elõnyt, de lehet hogy többeknél pont hátrányt... a bekattanás felé nagyon jó úton vagyok már most is :( a társkeresõs tapasztalatot is tökéletesen értem, kb 14 üzenetbõl egy válasz, ami utána meg is akadt... :(
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Üdv a klubban...pontosan ugyan ebbe vagyok én is, csak nekem még rosszabb ha lehet ezt mondani mert idõsebb is vagyok nálad. Csak úgy tudsz kicsit lehiggadni, ha eltereled a gondolataid errõl a mindenképpen barátnõt kell szereznem témáról! Nem pörögj ezen egész nap, mert csak bele bolondulsz és egy ideggörcs leszel. Amúgy meg ha nem vagy feltûnõen jóképû és a nõk zsánere típus, akkor fel kell készülni, hogy ez egy nehéz és hosszú folyamat lesz amíg találsz egy barátnõt. Pláne ebbe a 20-30 éves korosztályba, itt a legbrutálisabb a nõk válogatása! Ezt úgy értsd, hogy ha 100%ba nem jössz be valamelyiknek csak mondjuk éppen, hogy megfelelnél akkor már pattint is lefele és mondhatsz vagy csinálhatsz te bármit. Interneten talán 10x olyan nehezebb ismerkedni mert egy elõnytelenül sikerült fotód alapján szintén azonnal leírnak, választ se kapsz vagy 2-3 levél váltás után eltûnnek a csajok. A # 3-nak meg üzenem, hogy lehet a kérdezõ hallotta, olvasta valahol nem ? Miért kell rögtön ilyen lekezelõ, elõítéletes trollnak lenni?
Kösd le a figyelmedet a sporttal ;) Ha már sportolsz akkor többel. Lehet hogy onnan fog majd jönni a jövõbeli párod, de ne feledd mindig csak akkor jelenik meg az Angyal amikor nem számítassz rá
honnast tudod milyen a a 30 éves nõk kapuzárási pánikja 21 éves fiúként? amúgy fogadok mérnök vagy, vagy wowos, vagy mindkettõ!
A kérdező hozzászólása: igen ezt tudom, de az érdekelne, hogy hogy lehet nem rágörcsölni amikor nagyon vágyom egy barátnõre...
A kérdező hozzászólása: köszi a választ fiftififti! naja, elõbb kéne keríteni pár havert akinek nincs barátnõje és akkor velük eljárni... bár mondjuk élõben én még gázabb lennék, bár igyekszem ezen változtatni :)

A sims 3 ban hogy lehet 2-es vagy 3-as ikreket várni?

Legjobb válasz: Ha megvan a természetfeletti erõk, akkor lehet csinálni családgyarapító elixírt. Egyébként nem tudom. :$

Ha megvan a természetfeletti erõk, akkor lehet csinálni családgyarapító elixírt. Egyébként nem tudom. :$
Van 1 életreszóló jutalom, amit úgy hívnak, hogy Termékenységi kezelés. Azzal sokkal nagyobb eséllyel lesz 2-es ikrek vagy akár 3-as ikrek. Remélem segítettem. :)

Egy nyitott házasságban szerintetek el lehet várni a férjtől, hogy míg a felesége terhes/babázik addig ő se szexeljen mással?

Ha van köztünk egy megállapodás, hogy nyitott kapcsolatban/házasságban élünk, akkor most kérhetek tőle ilyet? Vagy ez nagyon "hisztis"? Eddig nekem is jó volt így, de most hogy egy darabig (terhesség alatt, majd kisbabával) csak vele leszek, nem akarom, hogy ő mással is legyen. Ez elvárható? Vagy önzőnek fog nézni, hogy pont most jövök elő ezzel?

Legjobb válasz: Akkor kár volt nyitott kapcsolatot/házasságot csinálni belõle... Ha ezt kéred tõle, akkor már nem nyitott a kapcsolat, vagyis felrúgod az eredeti megállapodást! Érdekes lehet ilyen házasságba gyereket vállalni... Apa is fûvel-fával, anya is fûvel- fával.

Akkor kár volt nyitott kapcsolatot/házasságot csinálni belõle... Ha ezt kéred tõle, akkor már nem nyitott a kapcsolat, vagyis felrúgod az eredeti megállapodást! Érdekes lehet ilyen házasságba gyereket vállalni... Apa is fûvel-fával, anya is fûvel- fával.
Szerintem nem várhatod el tõle.Ha nem lennél terhes úgyanugy nyitott kapcsolatod lenne.Az egy más dolog hogy te most nem akarsz mással együtt lenni, ez a te döntésed.nála nem változott semmi gondolom.
"A gyereknek meg semmi köze nem lesz a szexuális életünkhöz, úgyhogy hülyeség a felvetésed." Nyilván semmi köze nem lesz hozzá...Véletlenül nem ti lesztek az elsõdleges példái az életben, mint férfi és nõ? :)
Nem, nem várhatod el. Belementél egy nyitott házasságba, aminek nem az a lényege, hogy ha nekem nem jó, neki se legyen. A gyerek szempontjából viszont jobb lenne mégis átbeszélni a dolgokat, hogy normális példát lásson a szüleitõl, de ez persze a ti dolgotok.
Nézd Kérdezõ, a párom nem várhatná el tõlem - nekem viszont alap lenne, hogy amíg a másiknak objektív okból nincs lehetõsége, addig én se. A dolgot szolidaritásnak hívják, ami szerintem minden erkölcs alapja. De elvárni nem várhatná el.
ERezz egyutt a paroddal, eddig orommel nezted, fogadtad, most maradhat igy, hiszen semmi nem valtozott, ne legy irigy es feltekeny, de onzo sem!
Nem olvastam a válaszokat, de nagyon sajnállak benneteket. Máskor nem zavar, hogy a férjed másba rakja a farkát? Idõ kérdése, hogy lelépjen egy olyan nõvel, akit szeretni, tisztelni fog és esze ágában sem lesz mellékefélni. Ezt hidd el.
Izé, attól mert én életemben másodszor megnézek egy beteg szappanoperát, te még nem válaszoltál kisebb hülyeséget... Tudod, ahhoz, hogy alaki fel tudjon rúgni egy esküt, elõbb le kell tennie egy ilyen esküt, csókolom...
Nem, te zseni. Hallod, menjél, nézzed az Éjjel-nappal Budapestet. Az való neked.
#137 "mert azzal felrúgjátok az eskütöket" ???? Újabban az anyakönyvvezetõnél esküt teszel a szexuális hûségre??? Mert én ott tartok, hogy mindösszesen azt kérdezi meg, hogy "akarsz-e az itt jelenlévõ XY-nal házasságot kötni?"
Elég ideges leszel, mikor a gyereked azzal jön haza a suliból, hogy "Figyelj már, anyu! Tényleg lefeküdtél Feri apukájával?" Tudod, a világ kicsi, és semi sem marad titokban. Azért írom, mert volt rá példa a baráti körömben. Ne tudd meg, hogy égett az anyuka arca! Amúgy felesleges félreb*szni (a nyitott kapcsolat nem kapcsolat), mert azzal felrúgjátok az eskütöket, és lehet a terhesség alatt is szexelni behatolással egész a 6. hónapig, meg ott van még az orál, és a kézimunka is. A lehetõségek tárházának nagysága csak attól függ, hogy mennyire leszel érzékeny (akár ott lent, akár az illatokra, stb.).
Két unokatestvérem is szült, mindketten kb egy évig szoptattak, mégis jól néztek ki már a szülés után 1-2 hónappal. Elõtte se voltak szétfolyva, utána is odafigyeltek. Nem törvényszerû, hogy bálnává kell válni a terhesség-szülés-szoptatás miatt.
Nincs jogod elvárni ezt tõle, de mondd el neki, mert a kommunikáció az egyik alapja egy kapcsolatban. Mi lehet a legnagyobb baj: megcsal, talán nem újdonság. Ha egy felvetéstõl (jelen esetben, hogy monogámiát kérsz tõle) tönkremegy a kapcsolat, akkor ott mással is nagy bajok vannak. És csak hogy kiábrándítsalak: ez nem úgy megy, hogy egy két hónap alatt hipp-hopp újra formában leszel. Vagy a gyereket dada fogja felnevelni, nem fogsz szoptatni se?
Utolsónak, na anyukám, majd ha a te férjed dug meg mindennap más nõt, akkor legyen ilyen nagy szád...
A szex oxitocin nevû hormont szabadít fel a partnerekben, ami mint tudjuk a kötõdésért felelõs. A monogámiában a rendszeres együttlétek erõsítik a kapcsolatot, és nagy valószínûséggel a természet nem véletlenül "adományozta" meg az embereket a gyermeknemzésen kívüli örömszerzéssel, pont ezért. A szülés, szoptatás alatt is ez a hormon szabadul föl, úgymond biztosítva ezzel az anya és gyermeke közötti kötõdést. Szóval aki szerint a szex és a szintén hormonok által kiváltott "szerelem", de hívjuk inkább csak kötõdésnek, egymástól teljesen elválasztható külön dolog, az téved. Szeretnek az emberek ebben hinni, de az esetek 90 %-ban nem mûködik. A természet ritkán hibázik. Szóval hiába hiszi valaki azt, hogy a férje hiába fekszik le más nõkkel, csak õt szereti, mert ez csak egy ideiglenes állapot. Egészen addig igaz, amíg bele nem fut egy oxitocin bombába. Az esély pedig így elég nagy. De én nem meggyõzni akartalak, csak felvázolni a biológiai hátterét. :-)
Átfogalmazva. "A férjemmel mindig együtt jártunk síelni. Most, hogy babát várok, elvárhatom tõle, hogy õ se menjen síelni?" Mire a válaszok: "NEM, MERT ÖNZÕ VAGY, milyen jogon várod el? Attól, hogy te nem síelhetsz, õ miért ne tehetné? Elvégre te engedted meg neki, és egy rendes házasságban az ember sose változtat azon, amit egyszer megbeszéltek!" :D Egyébként én eddig azt hittem, nyitott házasságban alap, hogy a gyerekvállalás idejére átmennek monogámba egy pár hónapra, pont hogy a nõ ne érezze rosszul magát, amikor plusz kilókkal, nyúzottan szembesül a férje másodlagos partnerével, aki karcsú és csinos. Egy ilyen kapcsolat eleve több kommunikációt és megértést igényel, mint a megszokott. Szerintem meg tudjátok beszélni egymással. Ezzel a sok középkorból ittragadt erkölcscsõsszel meg ne foglalkozz.
A házasság mivolta magában hordozza a szexuális hûséget is, hiába nem teszed szóvá. Ha mást is kívánsz, nem csak azt, akibe szerelmes vagy, akkor ne házasodj, mert meghazudtolod ezt az igen komoly dolgot.
Nézd #140, hiába pontozgatnak a "keresztény-konzervatív-polgári"-nak mondott házasság hívei a saját felfogásuk mellett kampányolva, egy anyakönyvvezetõ elõtt kötött házasság pontosan azt hordozza magában, amit megkérdeznek tõled, minden más privát értelmezés, és ki így értelmezi, ki meg úgy. Persze ideális esetben az adott pár tagja hasonlóképpen, és akkor az úgy mûködni fog.
Kérdezõ, nyugodtan beszéld meg a gondolatodat a pároddal, biztosan sem a fejedet nem fogja leharapni érte:) , sem a kapcsolatotok nem fog veszélybe kerülni attól, mert elmondod, majd elgondolkodik, és mond rá valamit... És mivel nem az volt a kérdés, hogy "helyesled-e a nyitott házasságokat?", egyszerûen ne foglalkozz azokkal, akik mégis erre válaszoltak...
#151, én nem csúsztattam, ugyanis sehol nem állítottam ilyen összefüggést. Viszont olyan összefüggés meg tagadhatatlanul van, hogy akirõl tudom, hogy elfogadna egy nyíltabb élettársi/házastársi viszonyt, az aránylag garantáltan nem paleokonzi, fafejû rendpárti, stb értékrenddel bír. Ezt gondolom belátod. És akkor innentõl igaz a kérdés formájában leírt állításom, hogy "miért kellene sajnálni ezt a gyereket?" Az egy másik, ettõl független, és szintén igaz állítás, hogy a monogám kapcsolatot kedvelõk között is vannak azért nem paleokonzik, nem fafejû rendpártiak... tehát a hagyományos családban felnövõket sem kell okvetlen sajnálni. Természeten.
149 Csak reflektáltam a te nyilvánvaló csúsztatásodra, miszerint, aki nem nyitott szexuális gondolkodású az csak borzalmas gyerekkort tud biztosítani a gyermekének. Na ez volt a durva részedrõl!
#149 - tudod, durva csúsztatás a nyilvánvaló bûncselekményt keverni a kérdés témájával.
148-nak "rendpártinak, értékelvûnek, tekintélyelvûnek" nevezett tömény borzalomban fog telni a gyerekkora" Pontosan milyen tömény borzalomról beszélünk? Apám strici volt. Többek között a 14 éves barátnõmet is futtatta, de még nekem (a saját lányának) is pedzegette, hogy milyen jó dolguk van a lányoknak Taszáron... Hát tudod, inkább vagyok rendpárti, értékelvû, tekintélyelvû, mint ilyesfajta aberrált szabadelvû...
Tényleg, Kérdezõ, sikerült felvetned a témát? Többiek: lehet pontozgatni orrba-szájba, ettõl még vagyunk néhányan, akik inkább irigyelnénk azt a gyereket mint sajnálnánk, hogy vélhetõen nem abban az elõszeretettel "rendpártinak, értékelvûnek, tekintélyelvûnek" nevezett tömény borzalomban fog telni a gyerekkora mint a mienk, akiknek mindig elõ akarták írni, hogy mi a "helyes" meg a "nem helyes", "normális" meg "nem normális", hogyan "KELL" gondolkodni...
Lehetne egy kérdésem? A te köreidben ez a szemlélet mennyire általános? Véletlenül nem a mûvész/celebvilág vesz téged körül? Mert valamiért ez utóbbira tippelek. És ha ez tényleg így van, akkor teljesen érthetõ, hogy nem találjuk ezen a proli fórumon a közös hangot. Az a szubkultúra ami kialakult a mai "felsõbb körökben", a média, a külsõségek, a pornográfia, neoliberális szemlélet sehogy sem fér össze az átlagember által megélt és hordozott értékekkel. Úgyhogy a kérdésedet, ha számodra még mindig kérdés, akkor valahol máshol egy avatottabb fórumon tedd fel. Biztos van vmilyen zárt klubotok, ahol ezt megbeszélhetitek.
Miért is kell sajnálni a gyereket?
Szegény gyerek.
Szerintem meg nyugodtan megkérheted a párodat. Az Õ gyermekét hordod épp a szíved alatt, ami -akárki akármit i mond- elég nagy "áldozat". Megváltozik a tested, a lelki világod, a gondolkodásmódod, az értékrended...Ha õ is akarja a gyereket (márpedig te írtad, hogy akarja) és szeret téged, akkor ennyi áldozatot õ is hozhat. Ez ilyen egyszerû. Úgy csinálsz, mintha ez a gyerek a te magánprojekted lenne...ebben õ is ugyanannyira benne van! Tegye csak meg, amire kéred!!
Atyúristen... o.O
Ha olyan õszinte, bizalmas a kapcsolatotok, akkor megkérheted. Vagy igen, vagy nem. Egyébiránt, a nyitott kapcsolatokkal semmi bajom nincs. Legyen a házasság, vagy "csak" élettársi. Igazad van abban, hogy a szerelem, és a szex 2 külön dolog. (Bár ha valakit igazán szeretek, akkor kielégítõ a szex vele) Viszont úgy, hogy érkezik a gyerek, én felhagynék ezzel. Nemcsak átmenetileg, hanem örökre.
Elméletben elvárható...gyakorlatban ha a férjnek ez magától nem jut eszébe, akkor gyakorlatilag nem.
112-est nem tõlem kérdezted, de válaszolok. Nem én másfél éves koráig nem hagytam magára 5 percre sem a gyermekem. Elképzelni sem tudtam volna, hogy odaadjam valakinek. Ha mondjuk munkábaállás miatt muszáj lett volna, az szörnyû érzés lett volna. És igen a gyerektelen barátnõim sorban elfordultak tõlem, amikor visszautasítottam a közös kávézást és helyette én hívtam õket egy kis játszóterezésre. Én voltam a szemükben a befordult anyuka....tudod meddig? Egészen addig, amíg pár év múlva õk is el nem kezdtek szülni egymás után... Na akkor rájöttek, hogy a gyerek az 24 óra és nem, nem lehet egy pár hónapos, egy éves baba mellõl eljárkálni szabadon.
de azt még mindig nem érted, h hazudni fogsz a gyerekednek? mert meg fogja majd kérdezni h apu hova megy, meg te hova mész. és azt fogod válaszolni h csak találkozik/om a barátokkal, vagy dolgozni stb. az egész kapcsolatod a saját gyerekeddel hazugságokon fog alapulni, és szted ez normális?? vagy ha majd felnõ annyira, h kitalálja h mi történik igazából, nem gondolod h megfog utálni titeket?? mert ez is lehetséges.
A kérdező hozzászólása: Kíváncsi vagyok a felhozott "vádakra", és hogy én mit gondolok errõl. Úgy gondolom nem helytelen az ahogy élünk, de tudom, hogy változni fog az életünk. Eddig mindenre találtam választ, megoldhatónak tûnik ez az életmód (egy ideje már csak emiatt olvasom amit írnak)
Hát tapasztalatból beszélek, kedves 35 éves független, eszes nõ, a mindig mással b.szást is meg lehet unni! Tud olyan unalmas lenni, mint egy átlag embernek a monogámia!
Édes Istenem! Köszönöm, hogy nem vagyunk egyformák.
A kérdező hozzászólása: Mert te nem mászkálsz el gyerek mellett? Otthon ülsz, nem dolgozol, nincs életed, nincsenek barátaid? Ezt is bele lehet illeszteni az idõbe
Kérdezõ..mindenki támad téged, miért nem lépsz ki gyakoriról? Sok korlátolt emberrel vitatkozol, magyarázkodsz nekik.
A kérdező hozzászólása: Lehet igazad van, elõjött bennem valami õsi, kisajátítási ösztön. Nem tudom. Majd elmúlik, vagy leküzdöm.
A kérdező hozzászólása: Ne haragudj, de 35 vagyok, még messze a 40tõl:) És nem érzem magam butának. Reálisan látom a világot, és nem akarom kisajátítani a férjem testét. A lelkét igen. A testét nem. Most lehet csúnyán fog hangozni: szeretek vele együtt lenni, jó is, de mással lenni ezzel újdonságot belevinni a szexbe olyan élmény amit hülyeség kihagyni. Én így gondolom. Ez nem butaság, csak egy hozzáállás. Szerintem felesleges valamire nemet mondani ami jó
"Az a baj, hogy szerintem benne fel sem merült, hogy én most kicsit irigykedek úgymond. " Az a gond hogy te a szíved mélyén a jelen pillanatban nem nyitott kapcsolatra vágysz, hanem arra, hogy a "hím" mindenben csak melletted álljon és védelmezzen, segítsen stb. A gyerek miatt átkapcsolt az agyad "független nõbõl" a "családanya" programra, akinek bizony a rá figyelõ, kizárólagosan rá koncentráló pasi a párja.
117- jézus! azért nem kell magad a gyereknek alárendelni, csak helyet csinálni az életedben neki!
A kérdező hozzászólása: Hát az én környezetben nem ülnek otthon évikig a gyerekkel. AKi nem is megy vissza dolgozni az sem ül napi 24ben a gyerek mellett. Én sem fogok. Edzeni pl. biztos el fogok menni 6. hét után minden héten, vagy a férjemmel, barátnõimmel is belefér szerintem havi pár óra kettesben még az elején is. Ezt a monogám életet élõ barátnõimnél/családtagoknál is látom. Mindannyian imádják a gyerekeiket. Konkrétan hazudni sem kell. Elmegyek és kés. Mindegy hogy az ismerõs egy barát, egy ügyfél vagy egy pasi.
És õk is mással k.úrnak, mert valamit nem kapnak meg a szerelmüktõl..
A kérdező hozzászólása: Ha arra vagy kíváncsi ismerem a szerelmeskedés és a szex közötti különbséget. De a szex is jó. A szerelem pedig az ami a férjemhez köt. Nem tudom, hogy nem lehet ezt megérteni. Két külön dolog! Mi van azokkal akik szerelmesek, de nem jó a szex?? Ez éppen ugyanolyan. Õk is szerethetik egymást.
A kérdező hozzászólása: De igen, ismerem a szerelmet. Most is az vagyok, de már a látom teljes valójában az embert. A nagyon nagy rózsaszín köd szerintem mindenhol elmúlik. Ez egyáltalán nem gond. Mivel csak így lehet megítélni azt, hogy tudunk e együtt élni vagy nem.
"attól nem leszünk lélekben gazdagabbak" Na EZ az, ami nagyon szomorú. Sajnos lefekhetsz te bárkivel örömködni, ha még sosem érezted azt, hogy attól belül gazdagabb lettél, akkor lelki frigid vagy. Lehet, hogy a csiklód és a hüvelyed remekül mûködik, de van valami, amit sosem éltél át, és ezért szívbõl sajnállak.
Ezek szerint nem voltál soha szerelmes. Kár. Akkor visszatérve a kérdésedre, miszerint: "Vagy önzõnek fog nézni, hogy pont most jövök elõ ezzel?" Igen, ne akadályozd meg, hogy õ megtalálja a tiszta szerelmet, lehet, hogy pont most éri el. A szép szerelem élet értelme ugyanis.
A kérdező hozzászólása: 122 Köszi a válaszodat! A nagyszülõk már csak ilyenek, szerintem anyósom és édesanyám is lefordulna a székrõl, ha tudnák milyen "bûnben" élünk.
A kérdező hozzászólása: Ó de szépen hangzik, csak mennyire nem igaz:) Nézd engem nem kell semmirõl meggyõzni. Szeretem a férjem, már nem olyan eszemet elvesztõsen, mint az elején, de szeretem. Tudom, hogy õ is engem. Ahhoz kell szerintem "állatnak" lenni, hogy eldobj mindent azért mert úgy érzed szerelmes vagy. Ez a világ legnagyobb felelõtlensége. Én bízok magamban is, a férjemben is annyira, hogy nem megyünk át egy határon. Most hogy gyerekünk lesz pláne nem. A szex meg szerintem akkor sem függ össze a szerelemmel, csak egy testi öröm, hogy én is nagy szavakat használjak attól nem leszünk lélekben gazdagabbak. Ezáltal a szerelemhez sem tesz, vagy vesz ki az, hogy mással vagy csak egymással élünk nemi életet.
"jó begyepesedett vagy utolsó..úristen.. :) az ilyen anyukákat kéne kivonni a forgalomból.élettelen senkik." Azért megnéznélek téged, hogy nézel ki!:) Vagy nagyon unatkozol, vagy pszichésen vagy beteg, hogy így írsz valakirõl, aki ráadásul nem is neked írt. De te ahogy látom tök jól elvagy itt. Na további jó szórakozást nektek. Kérdezõ neked pedig a legjobbakat kívánom! Remélem sikerül mindent úgy alakítanod, ahogy szeretnéd! Jó babavárást!:)
Azt hiszem az én szüleim is nyitott házasságban élnek. Vagyis nem tudom, hogy erre azt mondják-e. Õk nem így kezdték, de voltak közöttük gondok. Pár éve (13éves voltam, bátyám 14) leültettek mindkettõnket tesómmal, és megbeszéltük. Mondták, hogy biztos látjuk, hogy mostanában rengeteget veszekszenek, de a válás nem megoldható, ha elválnának akkor mindannyiunknak lejjebb kellene adni az életszínvonalat, ezért úgy döntöttek, hogy együtt maradnak, egy házban élünk, de lesz külön életük. Elõször nem igazán örültem neki, szerintem nagymamám beszélte belém, hogy ez ördögtõl való:) de egy idõ után láttam, hogy tényleg nem veszekszenek, semmi hátrányom ebbõl a kapcsolatból, mindenem megvan, õk is szeretnek. Nem szokták az orrunkra kötni mit csinálnak. Minket pedig már nem érdekel. Úgy egy éve észleltem, hogy nagyon egy hullámhosszon vannak, rákérdeztem, de anyukám csak mosolygott. Szóval volt köztük akkor valami. Azóta nem tudom. De emberileg nagyon jó a kapcsolatuk mióta nem veszekszenek. Lehet gyerekesen hangzik, de engem csak ez érdekel. 19/L
Akkora sok indulat közt mégis megtaláltam, mi a baj.. Ez, hogy szerinted: A szerelem és a szex kettõ. Miért is lenne kettõ? Te is "egy vagy" -amikor analizálunk felbontjuk részekre: az embert:test-lélek-szellem. Vagy: szív, tüdõ, máj, stb- de mindazonáltal egy emberrõl van szó. Szerelem nélkül a szex? állati párzás csak- annak semmi értelme. A legnagyobb baj, ami miatt ez szerintem nem mûködik, hogy valószínû egyszer csak eléri a tiszta szerelem az embert (a férfit biztos, 35 évesen egy nõ már sajnos kiért ebbõl a lehetõségbõl, anyaság, továbbadás a fõ feladata). És akkor, ha szerelmes lesz, elképzelhetetlen, hogy mással közösüljön. Akkor testi-lelki-szellemi egyesülésre - EGYSÉGRE- vágyik és senkinek nincs helye ebben az egységben. (Mégiscsak jók voltak azok a piroslámpás házak - vissza kéne állítani.)
Kérdezõ! Tudod mitõl félnék a helyedben? Ha majd nõ a gyerek, akkor fel fog neki tûnni, hogy vagy apu, vagy anyu folyamatosan eljár otthonról. S már eleve hazudni fogtok a gyereknek, hogy hova mentek. Pl. neked is lesz majd egy tartósabb szeretõd(mint ahogy írtad volt már ilyen), s az látja a gyerek, hogy anyu mindig eljár itthonról. De ti tudjátok, viszont hazugságba nevelni egy gyereket nem hiszem, hogy jó.
Félárva vagyok (anyám özvegy), nem vagyok megkeresztelve, és gyerekkoromban gyakorlatilag azt csináltam, amit akartam. Ha úgy gondoltam, hogy nekem van igazam, azt megvédtem, akár egy tanárral szemben is. Szóval nem mondható rám, hogy konzervatívan voltam nevelve. Azért, amiért nem vagyok r*banc, már rögtön begyöpösödött vagyok? Vagy azért, mert rühellem a gerinctelen alakokat, és azt, hogy minden hülyeségre ész nélkül ráragasztják a liberalizmus és szabadság címkéjét? Engedd már meg nekem, te "ultraliberális" honpolgár (mert valójában szimpla mezei hülye vagy), hogy felemeljem a szavam a társadalomnak a morális vesztébe rohanása ellen, és hogy legyen tartásom és a tükörbe tudjak nézni. Ma ez gáz, de én bevállalom, hogy ember vagyok és igazi nõ, aki élvezi az életet és a fiatalságát, szívbõl tesz dolgokat, de nem meggondolatlanul! Köszi!
#197, persze, lehetni minden lehet, semmi sem 0% és semmi sem 100%. De azért az esély lényegesen kisebb rá, mint ha eleve elvárás egymástól a kizárólagosság, nem?
Pont, hogy morális szinten alacsonyabban vagytok, mint azok, akik nem kef*lnek mással a társukon kívül. Túlmagyaráztok egy egyszerû képletet (házasság=2 ember), és mentséget kerestek magatoknak, hogy miért nem akartok felnõni végre és lejjebb venni a gázkart. Nagyon veszélyes az életmódotok, mert sajnos elõbb-utóbb biztos, hogy v.melyikõtök kötõdni kezd érzelmileg. Ilyenkor hogy oldjátok meg a helyzetet? Nem tartotok attól, hogy beszél rólatok a munkahelyeteken, vagy megpróbál bármi módon ártani? Azért kérdezem, mert rengeteg õrült ember van a világon, és nem is látszik rajtuk, hogy milyenek.
"Akkor miért is akarod elvárni, hogy a férjed ne menjen máshoz, amíg terhes vagy/babázol?" - tudod utolsó, ezt hívják úgy, hogy az ember igénye az igazságosságra. Feltehetõen te sem bírod elviselni, ha a párod a fotelban dönglik, amíg neked a konyhában kell robotolnod, miközben ugye egyfelõl nem féltékeny vagy a fotelra, másfelõl semmi bajod se lenne a fotelban dögléssel, ha te is tehetnéd. A nyitott kapcsolat - minden tévhittel szemben - az átlagnál magasabb fokú moralitást követel a benne résztvevõktõl, pont azért, mert nem mûködnek benne a szokások és társadalmi konvenciók gátjai. Amit itt a Kérdezõ felvetett, az pl. a legtöbb nyitott kapcsolatban teljesen evidens, ha az egyik objektív okokból nem tud élni a jogával, akkor a másik is korlátozza önmagát. Szóval bizony az van, hogy ha vennél hagyományos kapcsolatban élõ párokat, meg nyitott kapcsolatban élõ párokat, és egy olyan szitut, hogy a pár egyik tagja kórházba kerül több hónapra vagy hasonló, valószínûleg a hagyományos kapcsolatban élõk közül keresnének többen harmadik félnél "vigaszt", és nem a nyitott kapcsolatban élõk, ha hiszed, ha nem. A hagyományos kapcsolat azt tudja - minden fényezés mellett - hogy amíg volt sorkatonai szolgálat (bezzegazénidõmbenmásfélév:) ), bevonult úgy a század, hogy a 2/3-ának volt barátnõje, és leszerelt úgy, hogy volt 2-nek, és ez tény, tapasztalat.
"Nekem pl. felfoghatatlan miért ennyire fontos a testi hûség, mit veszt valaki azzal, ha a mással is lefekszik a párja? De elfogadom hogy más úgy gondolja ez csak a szerelembe fér bele. Nem vagyunk egyformák." Akkor miért is akarod elvárni, hogy a férjed ne menjen máshoz, amíg terhes vagy/babázol?
Kedves Kérdezõ! Nálunk jelenleg ugyanez a szitu!Most hogy gyerekeink születtek, sem módom, sem lehetõségem nincs, hogy esetleg mással is jól érezzem magam, biztos a hormonok játszanak ebben szerepet, mert amikor vége a szoptatásnak minden a normális kerékvágásban halad tovább. A terhességek alatt a párom nem volt mással, párszor említettem neki, hogy nyugodtan szórakozzon, de félt, hogy féltékeny lennék, hogy én nem tudok ugyanúgy szórakozni, mint õ, így nem volt mással. Persze valahol nekem is jól esett, hogy szolidaritásból nem volt mással, de neki biztos nem volt így könnyû. Mivel már harmadszorra szültem/babázok, így csak a közti idõszakokban tudunk mással is lenni, de megoldottuk. Remélem nálatok is megoldódik úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Üdv!
Off... Hogy tudod ugy megcsokolni, hogy mas pinat nyalt vagy o teged ugy megcsokolni hogy a szadba vertek elotte??? Nekem ez elkepzelhetetlen... a szerelem nem ez... Te meg csak hisztizel mert teged eddig mas is huzogatott de terhesen ez a szam boven le fog csokkenni... Nem varhatod el... ez csak hiszti hogy apa ne menjel b szni mert most engem sem b.szik meg senki. Gratulalok irtak itt erkolcsi alapokat... Szerintem nem tudjatok a jelenteset... Ti egy futo kaland vagytok amibol hazassag lett. Tok jo mert van aki haza var teged es ot is, de majd ha egyszer lefekszel az igazival (vagy o) hamar lefaroltok a kapcsolatbol... Az eletem teszem ra barmikor, hogy ez egyikotok reszerol se oszinte tiszta szerelemmel indult... Abban ez biztos elkepzelhetetlen... Nem papolok en 16 evesen csinaltam ezt. Mikor parom megismertem ez az elet elkepzelhetetlen lett... 5 eve vagyunk egyutt gondolatban is csak vele vagyok mert o a tokeletes, a masik felem. Nem csak az eletben hanem az agyban is
Ez uóbbit nem feltétlen osztom, miért ne érdekelhetné a Kérdezõt, hogy mi mások véleménye a felvetésérõl, mielõtt elõadja? És ha leszámítjuk a magán a nyitott házasságon kötekedõket, akkor azt látjuk, hogy kapott pár különbözõ érdemi választ is, amin elgondolkodhat, mielõtt elõáll a dologgal.
"Most nem azért", de egy bárhogyan is mûködõ házasságban ez a kérdés négyszemközt hangzik el és nem a GYK-n.
Most nem azért, de szerintem a kérdés kiírása óta eltelt 3 hét alatt ezt már rég megbeszélte a kérdezõ meg a férje:) ))
Egy nyitott kapcsolatban nem várható el, hogy csak mert épp olyanod van, egy darabig ne legyen nyitott. Sorry, amikor válalltad a nyitott kapcsolatot, és a gyereket, ezzel számolni kellett volna.
Egyébként fordítsd meg a kérdésed! Ha teszem azt a férjed 1évig kómában fekszik, te tûrtõztetnéd-e magad, mondván a férjednek most nincs lehetõsége...
" Túlmagyaráztok egy egyszerû képletet (házasság=2 ember), és mentséget kerestek magatoknak, " - nem hiszem, hogy egy emberpárnak bármiféle mentség kellene arra, hogy az életét nem valamiféle külsõ elvárások szerint éli, hanem úgy, ahogy nekik jó. Arra csakugyan van szabály, hogy (Magyarországon) egy ember egy másik emberrel házasodhat, de olyan szabályról nemigen tudok, hogy embereknek - pláne egymás tudtával és beleegyezésével - ne lehetne másokkal is szexuális kapcsolata akár... Egyébként meg nem értem, honnan a rosszindulat, amivel egyesek másokat arra akarnak rávenni, hogy a saját életüket a számukra abszolút nem megfelelõ értékrend szerint szenvedjék, pusztán azért, mert ezeknek az egyeseknek ez így jobban tetszene...
"Nagyon veszélyes az életmódotok, mert sajnos elõbb-utóbb biztos, hogy v.melyikõtök kötõdni kezd érzelmileg. Ilyenkor hogy oldjátok meg a helyzetet?" - ez a lényeg. És még azt is hozzá kell tenni, ha nem is a két "nyitott" félbõl lesz valameély lesz szerelmes (nem szex, szerelem, ami mást nem tûr) -hanem a nyitott pasziánszjátékba bevont 666 férfi és nõ közül valamely.. és szétrohasztja a jajdemorálisan topon vagyunk kapcsolatot. Ezért ez érthetetlen, nem ítélkezünk, nem irigyeljük, NEM ÉRTJÜK.
Most komolyan nem lehet találni olyan mennyiséget, ami mindkettõnek jó? Nekem ez olyan furcsa! Ja, amúgy írhatna a kérdezõ, h mi van velük.
Míg ti itt rágjátok a sz...t, a kérdezõ már megszült, sõt a 6 hét is letelt, és újra boldogan pörög más pasik f...án! :-D reméljük a gyereket tudja kire bízni! :-)
"Amúgy nem igaz, hogy nem lehet összehangolni az eltérõ szexuális igényeket. Ki lehet próbálni rengeteg mindent egymással is, felesleges hozzá harmadik ember. Mondjuk, nem érdemes egybõl az igazán extrém dolgokkal kezdeni. Sokan elsietnek mindent, és hirtelen ötlettõl vezérelve próbálnak ki dolgokat, aztán..." Az eltérõ szexuális igény nem a hogyanra, hanem a mennyiségre vonatkozik. Ha az egyik fél naponta háromszor igényelni, a másiknak meg a heti egy is bõven elég, az az eltérõ igény.
"De abban nagyjából biztos lehetsz, hogy nem fog a másik egy alkalmi kapcsolata hatására válni rohanni..." Szerintem az a kis kapcsolatocska az utolsó csepp is lehet a pohárban.
"Vagy az is lehet, hogy az adott párnál mégse lehet összehangolni mondjuk, és úgy döntenek, hogy attól, mert ez az egy terület nem mûködik a házasságban" Szerintem akkor már eleve meg kell fontolni, biztosan házasodjanak-e. A szex nagyon fontos egy kapcsolatban! Én olyannal találkoztam, hogy rossz volt a szex, és késõbb mással is probléma akadt.
#193, "- Miért csak abban az esetben? Standard házasságban nem lehet ezt megbeszélni?" - általában nem, mert a mi kultúrkörünkben a standard házasság alapgondolata a kizárólagosság elvárása, tehát a standard házasságban erre 99% eséllyel a válasz az a - halkan mondom: elég szuicid - mondat lesz, hogy "akkor döntsd el, hogy én vagy az a másik!" "Az ember változik élete során." - na ya, de az ritka, hogy 100%-ban az ellenkezõjére... az könnyen lehet, hogy valaki, aki 15 éve a nyitott kapcsolatban gondolkodott, és 15 évig nem történt semmi, az utána már nem fog lelkesedni a megvalósulásért, még az is lehet, hogy rosszul fog neki esni, így van. De abban nagyjából biztos lehetsz, hogy nem fog a másik egy alkalmi kapcsolata hatására válni rohanni... De egyébként a fordítottja is igaz, olyan is lehet, aki 20 évesen elõadja a nagy elvárásait a kizárólagosságról, aztán 40 évesen már egyáltalán nem lát sorskérdést a dologban...
#192, az utolsó mondatodat kivéve - amivel maximálisan egyet is értek - nem értem a hozzászólásodat... mi van a humorral, mi lett szerinted elhülyéskedve? Mondjuk még ezt a kérdést is értem, hogy "Szóval mit csinálsz, ha beléd szeret a szexpartnered?" - és a válaszom rá annyi, hogy pont ugyanazt, mint ha beléd szeret egy (nem szexpartner) harmadik fél. Például nemet mondok. "Amúgy nem igaz, hogy nem lehet összehangolni az eltérõ szexuális igényeket." - vagy össze lehet, vagy nem. De lehet, hogy nem is eltérõk az igények a szexben, csak egyszerûen mindkét fél írtózik a kizárólagosságtól, erre gondoltál már? Vagy az is lehet, hogy az adott párnál mégse lehet összehangolni mondjuk, és úgy döntenek, hogy attól, mert ez az egy terület nem mûködik a házasságban, még nem érdemes elválni. Vagy bármi lehet, nem gondolom, hogy egységes oka lenne annak, hogy emberek miért döntenek a párkapcsolat ezen formája mellett.
"mi van akkor, ha egy nyitott házasságban élõ szerelmes lesz egy 3. félbe..." - Jaja, akár ez is, de én arra gondoltam pontosan, hogy akkor mi a helyzet, ha a szexpartner lesz szerelme beléd, aki házas vagy, de te õt nem szereted. "hát kérlek, hajszál pontosan ugyanaz, mint ha egy hagyományos házasságban élõ lesz szerelmes egy 3. félbe...a különbség talán annyi, hogy a nyitott házasságban élõ ezt azelõtt is megbeszélheti a házastársával is" - Miért csak abban az esetben? Standard házasságban nem lehet ezt megbeszélni? "mielõtt ebbõl ilyen végletes döntési szituáció lenne, tehát nagyobb esélyt érzek a folyamat kezelésére a házasság kudarca nélkül." Jó. Megbeszélitek a kapcsolat elején, mi újság. A gyakorlat, viszont eltér az elmélettõl, és azt is tudjuk, hogy a két esemény között sok idõ is eltelhet, akár anélkül is, hogy történne v.mi. A probléma, tehát ugyanúgy fennáll, mint egy standard házasságban. Ugyanúgy lehet hiszti meg veszekedés. Az ember változik élete során.
Sz*r a humorod. Kérdeztem valamit, arra válaszolj, de teljesen, tényleg teljesen õszintén, ahelyett, hogy elhülyéskeded, mint egy ötéves óvodás. Felnõtt ember vagy; nem? Szóval mit csinálsz, ha beléd szeret a szexpartnered? Amúgy nem igaz, hogy nem lehet összehangolni az eltérõ szexuális igényeket. Ki lehet próbálni rengeteg mindent egymással is, felesleges hozzá harmadik ember. Mondjuk, nem érdemes egybõl az igazán extrém dolgokkal kezdeni. Sokan elsietnek mindent, és hirtelen ötlettõl vezérelve próbálnak ki dolgokat, aztán... Én úgy gondolom, a házasságok felbomlásának fõ oka itthon a stressz, ami mindegy egyes életterületre beszivárog (fõleg a megélhetést érinti).
Értem #190, tehát azt nem érted, hogy mi van akkor, ha egy nyitott házasságban élõ szerelmes lesz egy 3. félbe... hát kérlek, hajszál pontosan ugyanaz, mint ha egy hagyományos házasságban élõ lesz szerelmes egy 3. félbe...a különbség talán annyi, hogy a nyitott házasságban élõ ezt azelõtt is megbeszélheti a házastársával is, mielõtt ebbõl ilyen végletes döntési szituáció lenne, tehát nagyobb esélyt érzek a folyamat kezelésére a házasság kudarca nélkül. Tudod, ha egy hagyományos házasságban megjelenik egy vonzónak talált 3. fél, az eleve egy végletes döntési szitu, és az érintettekben az van, hogy "döntenem kell" - amely döntés vagy ilyen vagy olyan, ismerjük a honi válási statisztikát - na itt ez nem áll fenn... Másfelõl nem tudom, belegondoltál-e abba, hogy egy olyan triviális dolog, mint az eltérõ igények a szexualitásban a hagyományos házasságokban szinte törvényszerûen a házasság felbomlásához vezet. A nyitott házasság meg ezeket a problémákat lekezeli a házasság keretein belül. Javíts ki kérlek, ha tévednék, de a hagyományos házasságokban (a GYK kérdései alapján is) a leggyakoribb válóok a "megcsaláááááás" c. dolog, függetlenül attól, hogy megcsaló fél halálosan szerelmes lett-e az új partnerébe. Szerinted, ha egyszer csak ez senkinél nem lenne válóok, hanem - az általad jelzett dolog szerint - csak azok válnának, ahol a megcsaló fél halálosan szerelmes lett a 3.-ba és így döntött, akkor nõne, vagy csökkenne a válások száma??? Hogy látod??? Ja, egyébként meg a 666 olyan szép hatásos "sátáni" szám, de szerintem egy nyitott házasságban a partnerek száma ennek a töredéke:)
Végig akartam olvasni, de végül feladtam. Elég sok kérdezõ nem válaszolt a kérdésre, nem mintha én belemennék ilyenbe kapcsolatba, de ha így boldogok az a õ dolguk. Kérdésre válaszolva: sztem az elvárható, hogy most addig míg te ebben az állapotban vagy visszább fogja magát, hiszen nem dugócimborák vagytok, hanem "csak" nyitott kapcsolatban éltek. Vagyis, hogy most több törõdésre van szüksége, ezt meg kell értenie, ugyan úgy ahogy neked is meg kell értened az õ helyzetét. Vagyis, hogy neki is vannak szükségletei(átlagos kapcsolatban ugye visszafogná magát az ember, de a tiétek nem ilyen), amit épp a szabadabb kapcsolatotok miatt ki akar élni. Valószínûleg ha megkérnéd belemenne(esetleg titokban csinálná kevesebbszer), de ez szembemenne az eddig kialakított párkapcsolattal. Ami természetesen, hogy rossz szájízt hagyna benne maga után(nem mondom, hogy nem nyelné le a dolgot.) Szóval a tanácsom marad: kérd meg legyen veled többet, ha ezt teljesíti a többi legyen az õ dolga. Egy esetleges STD-t bármikor összeszedhettek akármilyen jól is védekeztek(nem biztos hogy valaha lesz, de az esély meg van rá), de ezt ugye ti is tudjátok. Akkor azt is tudnom kellene, hogy védekezéssel is becsúszhat bármikor egy gyerek(az alkalmi partnerektõl is), szóval a korrektség jegyében egy apasági tesztet el kellene végezni, ma már nem is drágák ezek a tesztek(40-50 ezer ft), és ez 18+ évre való befektetés. Igaz csak egy megérzés, de ez épp azért, hogy nehogy bizonyosságot szerezzen az apaság, ez el fog maradni. Lehet valamire már válaszoltál, akkor elnézést. Abban az esetben csak a válaszomat vedd figyelembe.
"Nekünk is mint minden embernek van egy értékrendje, a szexuális hûség azonban nem fontos." Árulj el valamit, légy szíves! Mikor mással vagy, nem érzel soha olyat, hogy neked az lelkileg nem jó? Hogy nem tudja azt nyújtani kedvességben vagy bármiben az ágyban, mint a férjed? Hogy az nem esik olyan jól, mint a férjedtõl? Ha te tényleg szereted õt, de komolyan, úgy, hogy akár tûzbe is mennél érte, nem érzed úgy, hogy neked csak õ a jó? Bocs, ha nem tudom leírni, de remélem, átjön a kérdés lényege! Én, amikor szerelmes vagyok, nekem csak az az egy ember létezik a világon, más nem kell rajta kívül, mert nem érzem magam jól vele. Persze, összejárok a régi barátaimmal, szóval nem szûnik meg az életem. Egyébként fiatalokkal (12 éves kortól fölfelé) foglalkozom.
#162 - miért lenne az? A homoszexualitás azóta van jelen az emberi társadalomban, amióta létezik emberi társadalom egyáltalán, egyébként jóval idõsebb az emberi társadalomnál. Na ehhez képest a melegfelvonulás meg az elmúlt 1-2 évtized "terméke", és még csak nem is új dolog, max egy új forma - mert hát ha végignézel az emberi társadalmak történelmén, a homoszexualitás mindig jelen volt, legfeljebb az változott, hogy hol dugdosták, hol meg természetes módon álltak ehhez a természetes jelenséghez. De ez meg nem homoszexualitás-specifikus, a betegséget meg a halált is hol dugdosták, hol meg kultuszt csináltak belõle...
"És a kérdezõ pontosan hogy viszi ki a társadalomba?" Itt nem csak a kérdezõrõl van szó, hanem bárkirõl, akinek a kapcsolat nem bír akkora fontossággal, hogy kicsit lenyugtassa a vérét. Arról nem is beszélve, hogy a médiából szintén ömlik az "élj a mának!" felfogás, ami veszélyes dolog. Ez az egész nyitott kapcsolatosdi olyan, mintha volna egy széfed, amibe bárkit beengedsz, de úgy, hogy semmit nem tudsz az illetõrõl. Komolyan odaadod a széfed kulcsát bárkinek?
Akkor szerinted pl. a melegfelvonulás sem az?
Bocs elõzõ, de a "kiviszi a társadalomba" c. dolgot nem tudom értelmezni. N.b. az emberi társadalom az az emberek összessége, tehát bármi, amit egy vagy több ember tesz, az a társadalomban van jelen, se "kivinni", se "behozni" nem lehet. A társadalom semmi más, mint értékrendek, normák folyamatos dinamikus együttélése, ami - pont ennek az együttélésnek a fenntarthatósága érdekében - megfogalmaz egy közös minimumot, ami mindenkitõl elvárható - ezt hívják törvényeknek.
És a kérdezõ pontosan hogy viszi ki a társadalomba?
"A szexualitás magánügy, az adott ember, embercsoport tökéles magánügye, hogy eggyel vagy többel, azonos nemûvel vagy különbözõ nemûvel, párban vagy csoportban vagy akárhogy gyakorolja." K*rvára nem magánügy, amint kiviszi azt a társadalomba!
Én azon az állásponton vagyok, hogy igen is megkérhetted volna...de a te dolgod.
Kérdezõ, akkor no para, ahogy írtam is neked a #6-ban, az emberek többségében "automatice" benne van, hogy ilyen élethelyzetekben szolidáris.
A kérdező hozzászólása: Végül inkább nem beszéltem vele, mert átgondoltam, hogy hülyeség ezt kérni. Arról beszéltünk hogy most nekem egy ideig biztos nem lesz senkim, erre mondta, hogy neki sem volt jó ideje (amit gondoltam), most le van foglalva (na igen mûködnek a hormonjaim :D). Szóval ennyit beszéltünk. Meg azt mondta szerinte 2-3 hónapon belül újra csúcsformában leszek ahogy ismer, most is csinos vagyok ne parázzak. Átgondolva lehet hogy ez is most az igazi bajom, kicsit félek, hogy nem lesz minden rendben a testemmel és attól félek, nem leszek elég vonzó. Bár figyelek magamra.
#153, tudod, ha nem rád lenne igaz az a jelzõ, amit másokra tukmálsz, akkor rá kellene jönnöd, hogy a "társadalom morális vesztébe rohanása" az pontosan az, ha bárki, ismétlem BÁRKI feljogosítva érzi magát arra, hogy a saját morálját, értékrendjét akarja bárki másra rá erõltetni. A szexualitás magánügy, az adott ember, embercsoport tökéles magánügye, hogy eggyel vagy többel, azonos nemûvel vagy különbözõ nemûvel, párban vagy csoportban vagy akárhogy gyakorolja. Ennek a belátásához nem kell semmiféle ultraliberalizmus, untig elég más emberek gondolkodását és szabadságát elfogadó tisztességes embernek lenni.
Nem kell belõle sem kultuszt csinálni, sem semmi mást. Csak maradjon a négy fal között. Senki ne mutogassa. Nem azért van.
Ellenben a mai média pontosan azt csinálja, hogy tolja ránk akár a melegek ügyét, akár a nyitott kapcsolatok kérdését, és minden áron el akarja ezt fogadtatni. Én tudom, hogy ma gáz gerinces embernek lenni, és nem ki-be ugrálni idegen ágyakba/ágyakból, de tudod, az AIDS sem véletlenül lett világméretû probléma.
Lebutított példával élve, a tolerancia pont azt jelenti, hogy bár én hányok a hal szagától is, elfogadom, hogy más szereti, vagy egyenesen imádja a halat. Ez ugyanúgy igaz a homoszexualitásra vagy akár a nyitott kapcsolatokra is. Attól, hogy elfogadom a homoszexualitást, én még megmaradhatok heteronak és az égvilágon semmilyen szinten nem avatkozik az életembe.
Kérdezõ (#173), szerintem nem lesz ezzel semmi gond, a terhesség meg utána a szülés nyilván nagy változás lesz az életetekben (ahogy mindenki másnál is az, fõleg az elsõ:) ), nyilván fel fog vetni változásokat, akár konfliktusokat, megoldandó helyzeteket is (mint mindenki másnál is:) ), de mivel hosszú kapcsolat a tiétek, jól ismeritek egymást, mindketten akarjátok a gyereket, van türelmetek és toleranciátok, ezért minden valószínûség arra mutat, hogy képesek lesztek megbirkózni közösen ennek az életperiódusnak a kihívásaival, és szépen ki fog alakulni minden, nincs ok parázni.
Szerintem azért nincs jogod kérni ezt tõle, mert akkor ennyi erõvel az elkövetkezõ idõben ezerszer kérheted majd. Pasival lenni vagy barátnõvel kávézni - szerinted mindegy? Szerintem nem, nem mind a kettõnél lehet ott a gyerek. De még a találka megbeszélésénél sem. A gyerekeim elõtt telefonálok a barátnõmmel, de nem tenném a pasimmal. Ki lesz addig e gyerkõccel, amíg te "oda"vagy. Azt mondod anyukád, anyós is ki lenne akadva a kapcsolatottoktól. Vagy majd a férjeddel beszéled meg, most te mehet, most én maradok. Hidd el, lesz egyébként is elég elintéznivaló, mikor másra kell bízni a gyereket. Hogy fér majd bele még egy ismerkedés, randizgatás, szexelés? Vagy az ilyen "szeretõkkel" csak az ágyra korlátozódik az idõ? Más pasival sétálsz az utcán, randizol, ismerõsötök elmeséli a férjednek (anyósod), akkor õ azt mondja, nincs semmi baj, azzal van, azt csinál, amit akar? Nem vagyokén se nyitott házasságpárti. 2 gyerek anyukája és szerintem eltelik 10 év, mire az ember mehet a gyerek mellett oda, ahova akar. (de idõhöz még mindig kötve, mert mondjuk nem hagynám éjszakára egyedül.) Hazahozod majd a gyereket munka után óvodából, iskolából, aztán mész pasizni? Na, de ez már a jövõ kérdése. Szerintem inkább arról beszéljetek a férjeddel, hogy eddig így éltetek, nem véletlen-e, hogy egyikõtöknek sincs most senkije, nem kellene-e változtatni?
A kérdező hozzászólása: Nem sok információt tudtok rólunk, annyi hogy nyitott kapcsolatban élünk. De voltunk már drogosként és gyerekfuttatóként is feltüntetve. Nekünk is mint minden embernek van egy értékrendje, a szexuális hûség azonban nem fontos, mert nem látjuk értelmét. Az elkötelezettség, másfajta hûség azonban megvan a kapcsolatunkba. Ugyanúgy mint más dolgokban, barátok, munka, család. Nem vagyunk pszichopaták, tömeggyilkosok még csak szemétládák sem. És még toleránsak is vagyunk. A szexuális betegségekrõl amit írtatok mindegy, védekezünk, igényesek vagyunk. Nyilván nem fekszek össze egy csavargóval az utcán és õ sem az útszélen szed össze valakit. Szerintem minden ember életében van olyan dolog ami nem mindenki felfogásába fér bele. Nem is kell megérteni, csak nem beszólni. Nekem pl. felfoghatatlan miért ennyire fontos a testi hûség, mit veszt valaki azzal, ha a mással is lefekszik a párja? De elfogadom hogy más úgy gondolja ez csak a szerelembe fér bele. Nem vagyunk egyformák
Akkor jó.
#170 - én pl. egyáltalán nem röhöglek ki, a hûség - kitartás a másik mellett jóban és rosszban, egészségben és betegségben - szerintem is roppant fontos dolog. De, ahogy elnézem, a Kérdezõ és a párja szerint is így van, sehol nem látom a kérdésben, hogy bármelyikük egy percig is elhagyni készülne a másikat, vagy, hogy egyáltalán ilyesmi felmerült volna a kapcsolatukban.
(off re#169 -igen, létezik még nyomokban HÛSÉG - emberhez, hithez, feladatvállaláshoz - amit persze azonnal le kell röhögni, ki kell gúnyolni. A szabadságot a hûség adja - a leröhögõké meg a szabadosság, ami a szabadság ellentéte, megromlott, elgennyesedett állapota.)(Röhögés indulhat.)
én komolyan nem tudtam eddig, hogy ennyi glóriás szent van ebben az országban...
#166, a monogám/poligám kapcsolatnak és a gerincességnek meg nem sok köze van egymáshoz, lehet monogám kapcsolatban is gerinctelennek lenni, meg nyitott kapcsolatban is gerincesnek. A fertõzõ betegségek kórokozói meg már csak úgy mûködnek párszáz-millió éve, hogy idõrõl-idõre kiszelektálódnak olyanok, amelyek nagy pusztítást visznek véghez, majd egy idõ után "megszelídülnek", háttérbe szorulnak... aztán olyan cirka 100 év múlva jön egy újabb, világméretû járványt okozni képes... veheted úgy is, hogy természet-õsanyánk egyik védekezése a túlnépesedés ellen, mert rendszerint akkor okoznak járványokat, amikor a gazdaszervezetek populációja nagyobbra nõ, mint a környezet eltartó képessége. Ahogy az említett AIDS is nagyságrendekkel gyakoribb ott, ahol az elmúlt 50 évben népességrobbanás következett be... Szóval ja, abban igazad van, hogy nem teljesen véletlen...
Nézd, ez a t véleményed. Az enyém meg az, hogy elfogadom, ha különbözõ - a törvény keretein belüli - értékrendek megjelennek, azok is, amelyekkel magam egyetértek, meg azok is, amelyekkel magam nem értek egyet. Másfelõl meg ez az "el akarja fogadtatni" ugye megint egy értelmezhetetlen dolog ebben az összefüggésben, lévén mindkét általad említett dolog, a szexuális poligám kapcsolat is, meg a homoszexualitás is elfogadott, törvényes dolog elég rég óta Magyarországon, nincs rajta mit elfogadtatni. Az egy másik dolog, hogy egyes egyének nem tudnak elfogadni dolgokat - ki ezeket, ki meg más dolgokat. (én se vagyok kivétel, csak én a másik irányú nézetek egy részére vagyok allergiás...) Ettõl még az van, hogy te elviseled a melegfelvonulást, én meg elviselem a "konzervatív-polgári erkölcs" melletti agitációt, mert mindkettõ része a mai társadalomnak.
Van is személyes példám: adott a munkahelyem, ahol jelenleg hárman dolgozunk együtt (két fickó, és én, egy szem nõként a részlegben). Az egyik fickónak van barátnõje, de képzeld el, hogy akkora játékos a gyerek, hogy simán tart még minimum három(!) csajt az aktuális mellett, és fûzögeti a fõnöknõket is. A barátnõje errõl vagy tud, vagy nem, de én az utóbbira tippelek, mert szerintem nem vágna jó pofát ahhoz, ha tudná, hogy a pasi gumi nélkül - igen, az idegen csajokkal is. Mikor ezt megtudtam róla, még távoli ismerõsnek sem kívántam, nem hogy bármi mást is! Akkora csalódás volt nekem ez az ember, hogy el sem hiszed! Pedig amúgy teljesen közvetlen, beszédes, nyitott típus, de ezzel a viselkedésével iszonyatosan leírta magát. Ja! A lényeg az, hogy most engem kerülget. Rendesen rosszul vagyok tõle, de komolyan, és igyekszem kerülni, mert különben kijönne belõlem az állat, és akkor kõ kövön nem maradna. Szóval hihetetlen, hogy van bõr a képén....
ezen az oldalon mindig rájövök h mennyi buta felnõtt ember létezik. szomorú.
#42 - a Kérdezõ láthatóan nem azt várja, hogy megpróbáljátok rábeszélni õket egy tõlük idegen gondolkodásmódra, életformára - no mert arra tényleg rámehet a kapcsolatuk...
de imádom a sok szerencsétlent, aki szerint csak az az élet lehet jó amit õ elképzel. szánalmasak vagytok mindannyian :DD
"A kakukkfiúka felvetés pedig sértõ.. nyilván tudok védekezni. ahogy a férjem is. Csak egymással nem használunk gumit" Mert nyilván Te húzod fel rá mikor mással van. Egy dolog amit hiszel, és egy másik dolog ami éppen történik, hiszen Te nem vagy ott, gondolom. Szóval az állításod csak feltételezés. Ami lehet, hogy jelen esetben még megállja a helyét, de ki tudja meddig. Láttam én már karón varnyút kedves. A gumi sem 100 %. A nõk pedig elég furfangosak tudnak lenni, ha arról van szó, hogy egy pasit meg kell fogni. A herpesz, szemölcs (és egyéb HPV) pedig gumival is szépen terjedhet. Már csak a gyereked érdekében mondom.
Abból amiket mondasz("nem érték" "belenevelni a gyerekbe" ) valamint, hogy egyáltalán kiírtad a kérdést, tehát felmerült, hogy nem kéne máshol dugni neki, nem ez az igazi élet, látszik hogy önmagaddal sem értesz egyet. És igen, piszok önzõ hiéna vagy, akinek csak a nemiszervek töltik be a tudatát. Sajnálatos.
Nõvérem és sógorom is így él. Hogy mire jó még én sem jöttem rá, pedig pár beszélgetésen már túl vagyunk ez ügyben. Nem hiszem, hogy valaha megértem. Két értelmes ember, akik tényleg boldogok együtt, megvan mindenük, jól keresnek, gyönyörû egészséges gyerekeik vannak. Minden adva lenne, hogy normális életet éljenek. Amire rájöttem az évek alatt az, hogy nekik ez a normális. Õk így boldogok. Megérteni nem fogom annyi szent, de az õ dolguk. A kérdésedre nem tudok válaszolni ezt az infót nem ismerem.
Hát egy biztosnak látszik, az, hogy a nyitott kapcsolatban élõk átlagban toleránsabbak... legalábbis én még nem láttam olyant, hogy egy nyitott kapcsolatban élõ kezdett volna sértegetni egy monogám kapcsolatban hívõ embert azért, mert a saját életében más ideákat követ, mások az elképzelései...
Jól neked estek... Én nem élek így, de eszembe jutott egy Jóbarátok epizód. Mikor a Rachel gyereket vár a Rosstól, de õk már nincsenek együtt. Akkor kéri meg Rachel Rosst, hogy õ se randizzon, amíg a lány nem tud a gyerektõl. Hogy ez önzés... Hát jah, de az ember hadd legyen egy kicsit önzõ, pláne ha gyereket vár... Szóval szerintem kérd meg erre nyugodtan a férjedet, nem hiszem hogy ez teljesíthetetlen kérés lenne. Aztán az is lehet, hogy késõbb meg is gondolod magad. Pl amikor neked semmi kedved összebújni, mert fáradt vagy a sok éjszakázástól, a férjed viszont kívánná... Lehet akkor meg majd elküldöd inkább csajozni :D Nekem is fura amúgy, hogy mûködhet így egy kapcsolat, de miért is ne? Annyi nõt/férfit megcsalnak, akkor már százszor inkább ez, ha nektek így jó. Én nem hiszem, hogy ez ártana a gyereknek. Az már inkább, mikor a szülõk elválnak, mert valamelyik fél (rendszerint az apuka) félreizél.
A kérdező hozzászólása: Igen az alkoholizmusnak és a drogfüggõségnek vannak ilyen hatásai! (persze gondolom ha monogám az illetõ alkoholista azzal nincs baj... )
Egyetlen párt ismerek, akik nyitott kapcsolattal házasodtak és vállaltak két gyereket. Olyan mélyen nem ismerem a kapcsolatukat, hogy tudjam ki-mikor éppen kivel volt, tehát, hogy a várandósságok alatt mit volt szabad az egyiknek és a másiknak...de amennyit a férjjel beszélgettem nekem az jött le, hogy két drogos, bulifanatikus fiatal alakította ki így az életét és egyikük sem boldog. Még ma is együtt vannak a kisebbik gyerkõc is lassan iskolába megy. A gyerekekkel nincs is semmi probléma, helyesek, aranyosak... Csak éppen a szüleik évrõl évre látványosan épülnek le. 8 évvel ezelõtt még mindketten a szuperszexi, szupernõ és szuperpasi voltak. Mára már csak két piás, drogos ember lett belõlük... Szóval vigyázzatok! Vannak ennek az életformának buktatói.
A kérdező hozzászólása: Nem provokálok. Csak gondolom mások is élnek így. Kíváncsi voltam hogy ilyenkor hogy "szokás". Tudom, hogy mi mi vagyunk. Nekünk kell eldönteni. Nem arra vártam választ, hogy ez helytelen életmód e. Nekünk nem az. A másik, hogy engem elvileg rendes emberek neveltek fel, mert nem éltek így, akkor én szerintetek miért "romlottam" el? Nekem konkrétan mindegy lesz, hogyan éli a gyerekem a szexuális életét. Akár így, akár monogámiában, akár homoszexuálisan. Az õ dolga lesz, rám ez nem tartozik. Ezek nem értékek. Másfajtákat persze szeretnénk majd belenevelni.
És te mitõl vagy abban biztos, hogy a férjed nem csal meg, ha mégis húz gumit? A válasz az, hogy bízol benne. Gondolom a kérdezõ is megbízik a férjében. Ahogy én is a sajátomban, mi is gyógyszerrel védekezünk.
Én sem tudom elképzelni, hogy így éljünk, de tiszteletben tartom, ha valakik így élnek, nem fogok neki ugrani, mert máshogy gondolkozik, mint mi. Kérdésedre: ha így is éltek, és most leülsz, és elmondod neki, hogy neked sokat jelentene, ha most egy ideig csak veled lenne otthon, és szeret, akkor biztosan megérti. Azt is elmondhatod, hogy nem akarod, hogy midnig így maradjon, de most neked is nehéz ez a helyzet, és mivel az õ gyerekét várod, szeretnéd, ha támogatna ebben. Megállapodás ide vagy oda, a baba érkezése sok addigi egyességet fel tud borítani. Mi pl. sokat jártunk ki szórakozni a párommal, amikor teherbe estem, egy idõ után én nem tudtam, mert mindenki cigizett, ivott, nem éreztem jól magam, és megkértem, hogy amíg én nem járhatok ki, addig õ is inkább maradjon otthon velem, nézzünk filmet, szórakozzunk együtt a magunk módján. Tökéletesen megértette, és kibírta ezt a pár hónapot anélkül. Szerintem a férjed is, ha igazán szeret, akkor "kibírja", hogy ebben a pár hónapban "csak" veled legyen együtt. Ennyit õ is megtehet a babáért és a te helyzetednek a megkönnyítéséért. Lehet, hogy "önzõség", de nekem akkor azért nagyon rosszul esett volna, hogy ugyanúgy fiatal vagyok, ugyanúgy ki szeretnék menni, de nem tehetem, mert az én testemben van a közös gyereköünk, de azért õ ugyanúgy kijár. Bár más a példa, de a helyzet kb. ugyanaz, ezért írtam le. Remélem meg tudjátok beszélni! (3 hónapos kisfiú anyukája)
Nem, nem várhatod el tõle. Ebbe te anno belegyeztél. Bár nekem fura, hogy ha két ember szereti egymást, miért akarnak nyitott házasságban élni. Ha így akarnék élni, nem megyek hozzá a pasihoz, hanem élettársként együtt vagyunk. A gyereknek azért nem mindegy, milyen a szülõk mentalitása.
Idõként felnézek erre az oldalra és olvasgatok. Hogy miért fogalmam sincs. Elképesztõ hogy az emberek milyen szinten képesek egymásnak esni. Mint az állatok. Nekem sem tetszik ez a fajta házasság. Nem élnék így. Ugyanakkor én nem látom be miért olyan nagy bûn ez?! Mi lesz "szerencsétlen" gyerekkel? Tényleg ez a kérdés ma amikor minden második szülõ idegbeteg, ennyi az alkoholista, féltékeny, társfüggõ és még sorolhatnám ember? A gyerekek olyan szinten vannak megnyomorítva már kiskoruk óta (rátelepedéssel, semmibevevéssel, mindenért kiabálással), hogy én nem hinném azt, hogy ha a nyitott házasságban élõk gyerekei tényleg sérülnek, akkor fel fognak tûnni ezek a gyerekek az átlag között. Ha pedig csak ennyi úgymond a hibájuk, de szépen nevelik a gyereket, akkor nem hinném, hogy gond lesz. Én egyébként még arra lennék kíváncsi hogyan alakul ki egy nyitott házasság? Hogyan beszélik meg ezt a felek?
Szerintem a kérdezõt a pasija jól behintáztatta ezzel a nyitott házassággal, õ meg belement, mert másképp nem tarthatta volna meg a pasit. Gondolta, inkább így, minthogy lelépjen. A kérdezõ meg bemagyarázta magának, h ez mennyire jó. Úgy látszik, mégsem olyan szupi gyerekkel ez a felállás. Ha megszületik még rosszabb lesz. Míg te egész nap kimerülsz a szoptatás-fejés-altatás-pelenkacsere körforgásban, és még ott az éjszakázás, hiába mehetnél már kandúrozni, nem fogsz bírni. Hónapokig nézheted majd, ahogy a férjed otthon készülõdik a randijára, fürdés-borotválkozás-parfüm-jókedv, majd órákig emésztheted magad, h õ most épp egy nálad sokkal jobb nõvel van, majd hazaérve kielégülten zuhan be az ágyba, te meg nekiállsz tehetetlenségedben hisztizni.
de szánalmas életed van. szerencsétlen gyereket sajnálom.
Ha a férjed lebetegedne és alkalmatlanná válna a nemi életre, te attól még lennél mással? Ha igen, nincs kérdés. Ha a lelkiismereted nem engedné, akkor kérd meg, hogy jelen esetben õ se tegye. Most nem egyenlõek az esélyeitek a kalandozásra. Akkor sem lennének. Bár nõként neked elég szûkre szabott az idõd. Egy ötvenes jó kiállású pasi még vígan félrejárhat, ugyanennyi idõsen egy nõ után már nem kapkodnak. Ezeket már végiggondoltad? Vagy akkor majd a korod miatt várod el a hûséget? Ezek jutottak eszembe, bár én egy olyan nõ vagyok aki semmiképp sem élne nyitott kapcsolatban.
"Azért nem akarsz most mással lenni, mert nem tetszik a tested és nem mered másnak megmutatni?" Gondolom nem talál arra alkalmas alany, aki megdug egy terhes nõt, aki mástól vár gyereket...
Azért nem akarsz most mással lenni, mert nem tetszik a tested és nem mered másnak megmutatni? Ezt jól értettem? Akarod egyáltalán a babát? Fogod majd legalább szoptatni? Ha tetszene a tested nagy pocakkal, akkor baba ide vagy oda simán dugnál idegenekkel? Ez nekem nagyon magas. Az én anyaságról alkotott elképzeléseim ettõl fényévnyire vannak.
Tedd fel magadnak a kérdést: Most miért lett hirtelen ez zavaró?
Nyugodtan kérd meg a férjed, elvégre hipiszupi házasságotok van már 10 éve... Jaj de nem szeretnélek bántani mert értelmes embernek tûnsz, de sajna te itt most egy két lábon járó céltáblának számítasz, mert nincs igazad, de persze most senkinek sem hiszel. Csak 20 éves vagyok, de egy világ dõlne össze bennem ha kiderülne a szüleimrõl hogy nyitott házasságban élnek. Amúgy ez nem nyitott házasság, mert olyan nem létezik, az már nem házasság, mondom ezt úgy, hogy nem vagyok vallásos. De ami a legnagyobb igazság szerintem az az, hogy ez az egész nyitott házasságnak hazudott valami a legnagyobb igénytelenségre vall, magatokkal szembeni igénytelenségre. Ha egy embert nem zavar, hogy a férje hazajön és csókot nyom a szájára, ami egyébként fél órával azelõtt még más nõ lába közt járt.... hát ööö igénytelen. Eleve, akit szeretünk azt magunknak akarjuk tudni, normális ember nem bírja a tudatot sem elviselni, hogy a párja máshoz hozzáér. Lehet megsértõdni, de ez így van. Sose volt õszinte az a kapcsolat, te meg sose fogod ezt beismerni, ja és sose nõsz fel. (És ne gyere a korommal, tudom hogy nem éltem még annyit mint te... mégis felnõttebb vagyok nálad... felõlem cáfolhatod, ebben sem lesz igazad) A végére idebiggyesztek még egy elnézést, mert egyébként én tényleg nem akartalak megbántani...
Ha van köztetek ilyen megállapodás, akkor mit keres itt ez a kérdés? Ha eddig nem zavart, hogy eljár mellõled, akkor nem igazán értem, hogy most miért. Ha eddig is zavart, akkor a kérdés még súlyosabb, mert akkor miért vagytokegyütt, miért van gyerek stb. stb.? Nem, szerintem egyáltalán nem jogos a kérésed, ha megállapodtatok a nyitott kapcsolatban, belementél, akkor edd is meg, amit fõztél. Esetleg a 6 hét gyermekágy után bízd rá a kisbabát idõnként és járj el ismét egy-egy menetre, akkor csak azt a hat hetet kell kibírnod. Az már csakmenni fog, nem?
A kérdező hozzászólása: Nem bántam meg. Nem tudnám elképzelni, hogy csak vele legyek ezután. Csak most, hogy nõ a hasam, õ az aki elõtt fel merem vállalni a testem. Pár hónap alatt remélhetõleg megint csúcsformába hozom magam. Lehet mégis jobb ha "leküzdöm" most ezt a dolgot magamban és nem engedem, hogy házsártos feleséggé váljak :)
Én mindig úgy gondoltam, hogy akik nyitott házasságban élnek és ez mind a kettõjük megelégedettségére mûködik, ott a feleknek nagyon toleránsnak kell lenni. Amikor elõször ez szóba kerül, akkor tisztázni kell a játékszabályokat és ezt csak õszintén, megértõen és nyitottan lehet. Akkor viszont nem értem azt, hogy mit problémázol hogy hogyan reagál a férjed, mit gondol, stb. Ülj le vele, mondd el mit érzel, aztán rendezzétek együtt a kialakult helyzetet.
A kérdező hozzászólása: Mert te miért házasodtál és vállaltál gyereket? Gondolom megismertél valakit akibe beleszerettél és a rózsaszín mámor elmúlása után is el tudod vele képzelni a közös jövõt. Mi másért házasodnak az emberek? És kivel vállalnék gyereket ha nem azzal akiben bízok, akivel hasonlóan gondolkodunk? Nem ez volt a kérdésem, de már huszadik ember kérdezi. A gyerek miatt nincs egy kicsi lelkiismeret furdalásom sem. Fõleg, ha körbenézek az ismerõseim között kik nevelnek gyereket... Az enyémnek még átlag feletti család is jut. Az meg semmibõl nem lenne jobb, ha csalnánk egymást sunyiban, vagy a másik azt hinné, hogy a párja a hûség mintaképe, amikor nem. (mert én meg ezt látom magam körül. Mindegy hogy nõ vagy férfi, gazdag vagy szegény, fiatal vagy idõsebb, az emberek 70%a nem hûséges. Akkor nem az a tisztességes amit mi csinálunk?
elég érdekes kapcsolat a tiétek, egyáltalán miért hazásodtatok meg. és meg gyerek is..... nem ítélem el ne hogy félre értsd de nem várhatsz el tõle ilyet, a megállapodás az megállapodás
A kérdező hozzászólása: Mondhat nemet. Csak nem szeretném, ha mondana :) Lehet az elvárás szó nem a legjobb. Én is érzem, hogy jelenleg nem stimmel valami az agyamba és kicsit önzõ vagyok.. Szóval belátom, hogy most ez az én hülyeségem. Nem is értem hogy miért zavar. Máskor is volt már olyan idõszak, hogy nekem nem volt senkim, vagy éppen olyan hogy neki nem, míg nekem ilyen. Szóval volt már ilyen, de ezt most másnak érzem. Máskor nem akarom kisajátítani, mert ezek csak testi örömök (szeretni úgy is engem szeret, szóval a "hûség", a lelkihûség megvan). De most nem akarom, hogy mással legyen.. Lehet azért is félek felhozni az egészet neki, mert én sem értem magamat. Akkor õ hogyan értené. Egyébként tudom hogy mostanában nem nagyon kavar senkivel, na ezt kellene még megtartani még vagy másfél évig..
Én is kicsit ellentmondásosnak érzem! Szép, jó kapcsolat 10 éve, de fél, hogy a férj túlkombinálja! Mintha te nem ezt tennéd... Ha elvárod, önzõnek fog nézni, ha megkéred, akkor más a szitu!
Akkor mondd ezt meg így neki.
Kérdezõ, ez nem stimmel... van egy állításod szerint 10 éve õszinte, nyilt, jó kapcsolatotok, és félsz elmondani a gondolataidat, mert szerinted "erre rámehet a kapcsolat"??? Akkor szerintem valamelyik állítás nem igaz... Az, ha a párom elmondja a gondolatait, az még nem elvárás - ami, mint tudjuk az ördögtõl való - hanem gondolatok, amire én is elmondom a sajátjaimat, és beszélgetünk róla. Elvárás onnantól lesz, ha valamire nem mondhatok következmények nélkül nyugodtan "nem"-et...
A kérdező hozzászólása: Egyébként azért félek kicsit felhozni a dolgot neki, mert nem szeretném, ha félreértené. Nem akarom hogy a késõbbiekben monogám életet éljünk, mert teljesen feleslegesnek tartom, de most mégis jól esne. Szerintem megtenné, ha megkérném, de nem akarom hogy rossz szájíze legyen, és attól tartson hogy ezután "bedilizek" és nem hagyom, hogy mással legyen. A pasik szeretnek mindent túlkombinálni... szóval ettõl félek egy kicsit, hogy bebeszéli magának, és erre rámegy a kapcsolatunk
A kérdező hozzászólása: És ki mondta, hogy nem fog jó példát látni? 10 éve együtt vagyunk, szeretjük egymást, nem veszekszünk (max néha vitatkozik) remélhetõleg mindig ilyen lesz a kapcsolatunk. Szóval ezt fogja látni! Ahogy a te gyereked is lát (ha van) gyengéd érintéseket, csókokat, de gondolom a hálószobába nem viszitek be magatokkal! Szerinted mi kára lesz ebbõl? elárulom : Semmi.
A kérdező hozzászólása: Még egyszer: a gyerek normális példát fog maga elõtt látni. Gondolom senki nem a gyereke elõtt él nemi életet! Egyébként pedig jó a házasságunk. Tudom, hogy kicsit önzõség.. Talán a hormonok:) Ezt meg lehet érteni nem, ha szeret? :)
A kérdező hozzászólása: Egyébként nem fûvel-fával.. EZ olyan negatív jelzõnek tûnik, mintha mindegy lenne kivel, igénytelenekkel, csúnyákkal stb. Egyáltalán nem az egyikünknek sem.
Mond el ezt neki, úgy ahogy nekünk leírtad.De én sem értem, ha tényleg szeretitek egymást miért kell más?Nem kapjátok meg azt a másiktól ami kell?
A kérdező hozzászólása: Nézd nyilván elég nagy a város ahhoz, ne "bukjunk" majd le.
Én végül is nem értem miért írtad ki a kérdést. provokálni akarod az embereket?? Mert bizony nem normális felfogás az hogy nyitott házasságban éljünk. Akkor minek esküvõ? Minek gyerek?? Amúgy meg. Ha úgy egyeztetek meg hogy nyitott házasság lesz akkor nincs jogod elvárni hogy amikor terhes vagy a férjed ne mártogassa a farkát máshová.. Végül is miért zavar téged? Eddig is ezt csináltátok. Akár te is félreléphetsz terhesen is. Sok férfi van akik gerjednek a terhes nõkre.. Lehet még fokoznod a provokációt..
Iszonyat nagyot fogsz te még koppanni drágám.:D Csak azt sajnálom, hogy kölköt szül egy ilyen ember. Mondom, ilyen szülõk mellett esélytelen, hogy értékes ember lesz majd. Talán jobb lenne, ha ott fent valaki közbeszólna...
En linkeltem.. Nekem semmi problemam az eletstilusotokkal a fereertes elkerulese vegett, en nem tudom elkepzelni, ezert erdemleges valqszt nem is tudok irni, csak kerdezted, hogy miert problemas gyerekvallalaseseten az ilyen hazassag, es beugrott a kamasz srac minapi kerdese, aki ezen mennyire kiborult.... A kerdest pedig tapasztalatgyujtesbol nyitottam meg. Mert erdekel, pl nektek ez miert, es hogyan mukodik, tehat azert mert en elkepzelhetetlennek tartom a sajat eletemben, nyitott vagyok arra, hogy masnak mukodhet...
Egy párkapcsolatban pontosan az a "helyes és jó" ami mindkét félnek megfelel, és jól érzik magukat benne. És az a "helytelen és rossz" ami valamelyik félnek nem felel meg, valamelyik fél kényszerként éli meg. Ez ilyen eccerû...
A kérdés helyesen: megbántam, hogy állatmódra szeretkeztünk jobbra-balra- most mi legyen?? És nem a "hormonok miatt" (az következmény, a tudatban dõlnek el elõször a dolgok)hanem, mert mint leendõ anya észhez tértél, a felelõsségteljes, értelmes gondolkozás kezd kialakulni a gyerek érdekében.
A kérdező hozzászólása: Akinek jó a monogám élet az éljen úgy! Nekem nem jó. Én nem támadtam senkit, inkább fordítva történt:) A kakukkfiúka felvetés pedig sértõ.. nyilván tudok védekezni. ahogy a férjem is. Csak egymással nem használunk gumit
A helyedben törekednék, hogy a 30%- ba juthassak. Semmi közöm az életetekhez, de sértõ, hogy úgy állítod be a saját életed példáját, mintha az lenne a helyes és jó és csak így éehet megõrizni egy jó, tartós házasságot. Ezt kikérem magamnak! Sokan, nagyon sokan monogáméletet élünk és boldogok vagyunk amellett, akit választottunk néhány éve, évtizede magunk társának.
Nem, az nem lenne jobb, ha sunyiban csalnátok egymást. Viszont az jobb lenne, ha te tudnál parancsolni a pics.ádnak, a férjed meg a farkának... Ha szeretnétek egymást, nem csalnátok nyíltan se egymást. Mik vagytok ti, állatok, hogy muszáj mindenképp megcsalni a másikat, és még büszke is vagy rá, hogy nyíltan?
A piszok hormonok ám úgy intézik, hogy a kicsi felneveléséhez szükséges erõforrásokat az anya a legteljesebb mértékben megpróbálja kisajátítani, tehát a férjet is. Ez a természet rendje. A nyitott kapcsolat humbug, egy darabig mûködik, de az ördög nem alszik. Lesz még itt hiszti, majd magadra sem ismersz, fõleg a gyerekkel a nyakadon fog zavarni, ha netán másokat is megtermékenyít majd és lelép. Márpedig a veszély fenn áll. Ugyan úgy az is, hogy a férjed kakukkfiókát nevel. Nem tudhatja, tényleg az övé-e a gyerek, nyilván kevesebb felelõsséget is érez iránta. A kérdésedre válaszolva, ha már belementél, akkor ne várjál el tõle semmit.
"A gyereknek meg semmi köze nem lesz a szexuális életünkhöz, úgyhogy hülyeség a felvetésed." De, egy hangyafasznyi köze van azért. "Nyitott" kapcsolatba nem is kéne gyerek- fentebb kifejtették már, miért
A kérdező hozzászólása: Utána élhetnénk tovább úgy, csak míg nekem nincs más, addig nem szeretném, ha neki lenne. A gyereknek meg semmi köze nem lesz a szexuális életünkhöz, úgyhogy hülyeség a felvetésed. Nagyon jó helyre fog érkezni a pici:)
" minden második szülõ idegbeteg, ennyi az alkoholista, féltékeny, társfüggõ és még sorolhatnám ember" Mi a garancia arra, hogy a kérdezõék nem elégítik ki bármelyiket a kettõ felsoroltak közül? Egyébként a gyereket iderángatnihülyeség, de az ellenérvek is azok.
A kérdező hozzászólása: Már megint kiragadtok egy mondatot a szövegkörnyezetbõl! Azt írtam sokan csalják a másikat, vagy hagyják hogy csalják mert nincs más választásuk. Ebbõl a szempontból szerencsés helyzetben vagyok! Van lakásom, jól keresek, vészhelyzetben vannak tartalékaim, az örökölt házat is el tudom adni. Szerintem a gyerekem sokkal egészségesebb lelkivilággal fog felnõni így, hogy nem azt érzi, hogy én tûrök, hanem tényleg jól mûködik a házasságunk, mintha a hagyományos mintában élnénk, de fúrnánk egymást (lehet nem lenne harmadik, negyedik fél), mert valami miatt nem tudunk válni.
Oké, nem kell hinned.
A kérdező hozzászólása: Nem hiszek ebben. Ha mégis gond lesz akkor újragondoljuk, de nem hinném, hogy a gyerek ebbõl bármit érzékelni fog. Ha zavarna valamelyikünket ez az élet akkor azt érezné. De akkor nem is lennénk együtt, úgyhogy nem lenne gyerek sem.
Akarsz vagy sem, kénytelen leszel. Még mindig nem érted, hgy a gyerek hajszálpontosan le fog venni mindent. Ha mást nem, azt, hogy valamit kínosan elhallgattok elõle. Ettõl még csinálhatjátok így, csak légy tudatában, hogy majd pár év múlva iszonyú okosnak kell lennetek...
A gyereknek nagyon sok furcsa dolog fel fog tûnni!
Jó reggelt! Egy kisgyereknek százszor érzékenyebb radarjai vannak, mint nekünk felnõtteknek!
A kérdező hozzászólása: Valahol igaz amit írsz aztán mégsem. Mi érezzük egymáson, mert ez a "dolgunk" Házasok vagyunk, ismerjük egymást ilyen téren. A gyerekkel teljesen más lesz a kapcsolatunk, máshogy fogunk egymáshoz kötõdni, máshogy fogjuk egymást ismerni. Példát tõlünk lát majd ebben is igazad van. De ezt az oldalunkat nem fogja látni. Attól még láthat majd itthon szeretet, gyengédséget, ez lesz a "minta". Hogy olyannal legyen majd akit szeret, akivel elfogadják egymást. Én mást nem is akarok tanítani a szerelemrõl.
"tudja a másik hogy a férjének/feleségének van valakije, én is érzem, õ is érzi. Nem jelekbõl, hanem mert ismerjük egymást, tudatalatti dolog. Ritkán beszélünk róla." Itt a gond. Ti is érzitek tudat alatt, hogy van valaki, a gyerek is fogja. Hogy ez késõbb okoz-e gondot nála, az bejósolhatatlan. Lehet, hogy semmit. Lehet, hogy amikor kiderül számára az egész (mert elõbb-utóbb ki fog), akkor kiakad, megundorodik az egésztõl vagy tõletek. Lehet, hogy totál természetes lesz neki, ha egyszer ebben nõ fel, és majd kamaszkorában vagy fiatal felnõttként iszonyatos pofonként éli meg, ha valaki nem tartja természetesnek a párhuzamosan futó viszonyokat. A család, amit ti is alkotni fogtok, nagyon-nagyon összetett rendszer (egyben elég sérülékeny is), és a nemiség elképesztõen fontos dolog benne. Nem lehet csak úgy a szõnyeg alá söpörni, hogy "úgysem a gyerek elõtt csináljuk". Naná, hogy nem, de ettõl még a szexuális nevelés elsõsorban példaadással kezdõdik. (Nyilván nem a pózok bemutatásával. ;)
A kérdező hozzászólása: A szerelem kérdésre pedig annyit, hogy nekem a szex nem egyenlõ a szerelemmel. Persze más vele lenni. De nem jobb/rosszabb, csak más. A szex az csak egy dolog. Nem tudom megmagyarázni. Nekem az nem függ össze azzal, hogy szeretek valakit. Egy egyszerû vágy. Minthogy fagyit kívánok, van hogy csokit, van hogy vaníliát. Persze egy egy sarkosított hasonlat.
A kérdező hozzászólása: :) Na ilyen nem lesz, ne aggódj. Most sincs. Nem egy hülye vígjátékban vagyunk, ne így képzeljétek már! Diszkréten el lehet intézni. Ti mindig mindenrõl beszámoltok a gyereknek? Hogy mit csináltatok éjjel, esetleg milyen fura szokásaitok vannak?
A kérdező hozzászólása: Nincs olyan, hogy milyen sûrûn. Mikor hogy. Volt egy egy fél évig senkivel, volt hogy féléves "viszonyom" volt. Férjemnek szintén. Szerintem egy hagyományos házasságban is tudja a másik hogy a férjének/feleségének van valakije, én is érzem, õ is érzi. Nem jelekbõl, hanem mert ismerjük egymást, tudatalatti dolog. Ritkán beszélünk róla.
Jó semmi gond! Biztos nem láttál még gyereket! Mikor szülsz? Bent lesz veled a férjed vagy akkor is más elfoglaltsága lesz?
A kérdező hozzászólása: Képzeld láttam már gyereket. Unokaöcséink is sokat vannak nálunk. 4 hónap múlva szülök, nem akarom, hogy bent legyen a szülésnél, de kint fog állni.
kérdezõ, miért foglalkozol ezzel a sok irigy emberrel? :) csak gyereket tudnak szülni és szülés után úgy néznek ki, mint a disznók, a férjük rájuk sem néz. irigyek, hogy te bármikor találsz magadnak pasit. :)
kezdem azt hinni h kamu... ilyen buta nõ közel a 40hez egyszerûen nem létezhet... vagy ha igen, akkor az tényleg nagyon szomorú :ss
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy szerintem benne fel sem merült, hogy én most kicsit irigykedek úgymond. Akkor mondott volna valamit. Így csak simán tudom, hogy egy ideje nincs senkije.
szerencsés helyzetben vagy?? :D :D neked tényleg semmi eszed??
A kérdező hozzászólása: Õ már korábban is akart gyereket, én a munkám miatt vártam Én nem akarom, hogy bemenjen. Szerintem semmi köze hozzá, hogy én vérben tocsogok...
Ha a férjednek olyan fontos lenne, akkor ezt, hogy nem találkozik mással, õ ajánlotta volna fel...és nem neked kéne ezen agyalni!
A kérdező hozzászólása: Azért nem hinném, hogy mindenkit megcsalnak. De én is azt tapasztalom, hogy rengetegen járnak félre a másik tudta nélkül, vagy úgy hogy sejti/tudja, de tûr, mert függ a másiktól valamilyen téren. (én szerencsés helyzetben vagyok, ha el akarnám hagyni el tudnám) Egyébként amit mi csinálunk az nem megcsalás
Persze, gondolom az unokaöcséid éjjel-nappal a melleden lógnak, és te gondoskodsz rólunk a nap 24 órájában... A férjed meg nem akar bemenni, mi? Mindig a könnyebbik végét fogja meg a dolgoknak!
Figyuzzatok! Egy gyerek szerintem erõsebb kötelék, mint a házasság. Ezt a férj is érzékleni fogja, keres egy olyan nõt, aki még teljesen független, nincs gyereke, azt csinálhat mellette, amit akar. Szerintem egy olyan pasi, aki nyitott házasságban akar élni, nem igazán vágyik gyerekre. A gyerek választópont lesz köztetek. Biztos, hogy akarja a párod ezt a gyereket? Mennyire kiváncsi rád terhesen, érdekli a gyerek fejlõdése, odafigyel rád? Lehet csak úgy belement a dologba, hátha nem lesz gyerek. Hát, nem tudom, de én azt mondom hogy a pasi a nõvel max. a gyerek 2 éves koráig bírja ki, aztán lép oda, ahol nincs gyerek, nem kell foglalkozni a gyerekkel, élheti továbbra is nagyvilági életét!
ja, már a szülést is elképzeltem. kijött a gyerek, férj késve, de megérkezik. "Bocsi drágám a késésért, Kati ma nagyon nehezen "ment el" ;)"
áruld már el nekem légyszi, h ha szeretsz vkit (állítólag te szereted a férjedet, amit egyébként erõsen kétlek), akkor minek kell ágyba bújni mással? egyáltalán nem szereted õt, sztem azt se tudod h mi az a szerelem, a szeretet, és a TISZTELET. kitaláltátok magatoknak ezt a baromságot, legyen. de kérdem én h minek ebbe az egészbe egy gyerek?? h fog felnõni? képzeld már el: egy szép vasárnapi napon együtt ebédeltek 3an, boldogság, nevetés. apuka ebéd után puszit nyom a gyerek arcára, meg a tiedre "ma késõn jövök, Jutkával találkozom". Erre te: "Jó szórakozást drágám! Én meg lehet, hogy áthívom Petit". Majd odafordulsz a gyerekhez: "Kicsim, a mai délutánt a barátodéknál töltheted, örülsz?" Átgondoltad te ezt?? Bár eléggé hülye kérdés volt ez tõlem, hiszen nem úgy tûnik h lenne bármennyi eszed.
Na, látod! Hol láttál olyat, hogy valaki, aki biztos a dolgában azt bizonygatja, hogy már pedig neki ez így jó, ezért, ezért, és ezért...sehol... Nem vagy biztos magadban! Vagy inkább a férjedben!
A kérdező hozzászólása: Értem amit írsz. De az anyák szerintem pár hónapig amúgy is kicsit ki vannak vonva az életbõl. Persze nem szó szerint, de tudom, hogy más lesz. Eleve kevesebb társasági élet, nem fogok dolgozni stb. Minden változik egy kicsit. Ez is. Egyébként már teljesen meg vagyok gyõzve róla, hogy hülyeség lenne ezt kérnem (ennyi értelme lett a kérdésfeltevésnek). Ha ezt választottam, nekem is ez jó hosszabb távon is, akkor most felesleges azt kérnem tõle, pont most amikor mi sem leszünk annyit együtt, hogy ne legyen mással, míg én babázok.
Hát ebben tényleg az a gond, h míg te a gyerek születése után is otthon nyomod a 0-24-es ipart, vajon elviseled-e, hogy a férjed épp nyíltan mással kefél, és mással vacsorázik szép étteremben, míg te otthon a gyerekét/gyereketeket eteted 3 óránként büfi foltos pólóban. Persze tudom én h igényes vagy, de hidd el, az elsõ 6 hónap még annál is fárasztóbb lesz, mint ahogy rémálmaidban megálmodtad. A férjed meg... hát kicsit kevesebbett alszik, vagy nem is otthon alszik, hanem az éppen aktuálissal. Végülis ott nem bõg a gyerek... Önmagában még elhiszem h mûködhet egy ilyen kapcsolat, de egy csecsemõvel elég egyoldalúvá válhat. Vagy néha lepasszolod a gyereket apának, és mész máshova dugni. Ezzel meg az a baj, h a terhességgel, szüléssel megváltozik a prioritás is- normál esetben- és nem ez lesz a legfõbb gondolatod. Õszintén mondom, nem tudom, h mûködhet ez így, de nagyon érdekel...
A kérdező hozzászólása: Most komolyan: Mi az undorító ebben ahogy élünk? Miért baj az, hogy én nem hiszem, hogy a szerelem-szex összefügg?
A kérdező hozzászólása: Még sosem szakadt ki gumink. Lehet van erre tényleg példa, de nagyon ritka lehet. És észre lehet venni, csak oda kell rá figyelni. 35 vagyok, 17 éve élek szexuális életet, érdekes módon akkor lettem terhes amikor úgy döntöttünk jöhet. Pedig a férjemmel sosem húztunk gumit, csak gyógyszerrel védekeztünk. Amire amúgy szintén oda kell figyelni, mert ezer kiskapu van.
nehogymár védjétek ezt a ... nõt!! ilyenkor szégyellem h nõ vagyok. undorító viselkedés.
"Tudom, hogy mostanában divatos "véletlen" teherbeesni, de ennél több eszem van." Erre rá tudok cáfolni! Lehet vannak olyanok, akiknél úgy van, ahogy te gondolod. Viszont nem egy családot ismerek, ahol védekezés mellett lett terhes a nõ. Pl. a volt szomszédoméknál is ez volt. Házasságban is éltek már, volt 1 gyerekük. Várni akartak még a másodikkal, gumival védekeztek.S gondolom kiszakadt(nem vették észre) a gumi, de terhes lett a nõ. S még mielõtt leírod õket, intelligens, értelmes házaspárok. S ez csak 1 azokból, akik védekezés mellett estek teherbe.
A kérdező hozzászólása: Egyébként meg egyik "kategóriába" sem esünk bele! Féltékenyek biztos nem vagyunk:) Ettõl függetlenül még elronthatunk dolgokat.
A kérdező hozzászólása: Ismerem a védekezés fogalmát. Tudom, hogy mostanában divatos "véletlen" teherbeesni, de ennél több eszem van. Nem mondom, hogy tökéletes szülõk leszünk. De ha lesznek hibáink akkor nem ez lesz az. Szerintem mindketten nyugodt természetûek vagyunk, már nagyon vágytunk egy kisbabára. Õ is imádja az unokaöccseit, sokat vagyunk velük, tetszik amit kihoz belõle egy gyerek:) SZerintem nagyon jó apa lesz.
A kérdező hozzászólása: Pár dologra válaszolnék Nem csak azért nem akarok mással lenni, mert nem tetszem magamnak, ez csak az egyik oka. Inkább azt mondanám, hogy ez a gyerek tényleg kettõnkrõl szól és nem akarok addig mást míg a szívem alatt hordom. Nem hinném, hogy az az otthonülõs, slampos anya leszek, nem leszek "hátrányba". Ez megint olyan dolog ami a gyereket nem érinti. Nem mindegy egy egyévesnek, hogy a barátnõmmel kávézok vagy randizok? Nem tudom lesz a monogám kapcsolatunk valaha, lehet 60-70 évesen már egymással sem lesz kedvünk :) Addig meg ki tudja hogyan alakul. Egyébként nem õ erõltette rám. Soha nem voltak hosszabb távon monogám kapcsolataim, kivéve az elsõ kapcsolatomat. Vele viszonylag fiatalon ismerkedtem meg, 25 évesen. Hogyan alakult ki? Más komoly kapcsolatom nem volt, max egy évesek. Azokban ez ilyen kimondatlan dolog volt, vagy olyan kevés ideig tartott (fél év), hogy nem merült fel bennem az, hogy mással is kellene. A férjemmel már ismertül egymást, tudtam hogy az elõzõ kapcsolata is ilyen volt, így tisztáztuk már az elején, hogy ezekbõl nem lesz gond, ugyanazt gondoljuk a szexrõl.
Amúgy biztos, hogy a férjed a gyerek apja?:) Hú, ez nagyon kemény!
A kérdező hozzászólása: A másik az, hogy tudom, hogy az elején a kevés szabadidõmet inkább a férjemmel vagy a barátaimmal akarom majd tölteni. De idõvel azért nem leszek már annyira lekötve (úgy gondolom az elsõ kb. fél év lesz húzósabb). Aztán már ha nem lennénk nyitott házasságban akkor is lennének külön programjaim. Barátnõimnél is ezt látom, hogy ilyenkor már nincsenek lekötve, pár órára ki tudnak szakadni a gyerek mellõl hetente (nem azt mondom, hogy ezt arra fogom használni, hogy keressek valakit. Sosem futottam senki után, csak ha alkalom volt rá éltem vele. Lehet ezt is sokan félreértik)
4 hónapos a lányom, összesen 5 hét maradt ki a szexbõl. Szülés elõtti napon is szeretkeztem a férjemmel, rá 5 hétre már együtt voltunk, igaz nem volt gátmetszésem, nem véreztem. Pár hetet mindenki kibír, még többet is. Ettõl függetlenül azt mondom, ha már nyitott kapcsolatban éltek (bár én ezt nagyon ellenzem), nem várhatod el a férjedtõl, hogy õ se lépjen félre míg te nem tudsz mással hetyegni. És amúgy igaza van pár elõttem szólónak, hiába nem a gyerek elõtt élitek a nemi életetek, ez akkor is borzalmas példa neki. Mert a gyerek nem hülye, érezni fogja, hogy valami nincs rendben.
Ezt én is kérdezni akartam, s nem rosszindulatból: Nem lesz rossz érzés, hogy amíg te otthon vagy a babával, õ más nõkhöz jár? Egyáltalán milyen sûrûn fordul elõ nálatok az, hogy mással vagytok együtt? Tudtok róla amikor a másik épp másnál van?
A kérdező hozzászólása: Teljesen igazatok van! Belementem abba, hogy válaszolgassak, pedig nem a kérdésemre feleltetek. Jogos :) Befejezem, csak zavar, ha támadnak, és próbálom megértetni magam, nem kimagyarázni, csak elmondani a mi nézõpontunkat. Hülye szokás :)
Ha lesz egy kevés szabadidõd, akkor a férjed nem veled lesz, hanem egy másik nõt fog dugni. Bizony, szerintem is egyre kevesebbet fog otthon lenni, mert a gyerek éjjel is 2-3 óránként kelni fog. Míg õ bulizik, csajozik, te babázol. A babázással nincs is semmi gond, csak egy házasság nem így mûködik. Te meg fogod hamar unni, hogy nem fog veled annyit foglalkozni. Nem szép dolog, míg te pelenkát cserélsz, etetsz, éjszakázol, addig õ a nõihez jár. Jézusom, még kimondani is nehéz, hogy neked ez természetes egy házasságban. Írhatod, hogy a párod, nem ilyen lesz, de ilyen lesz, azért akarta a nyílt házasságot!
Egyébiránt erre gondoltam: "Most komolyan: Mi az undorító ebben ahogy élünk? Miért baj az, hogy én nem hiszem, hogy a szerelem-szex összefügg?" Hogy valójában ezt a kérdést akartad feltenni!
Látod! Az eredeti kérdésedtõl már régen fényévekre vagyunk! Te pedig bõszen válaszolgatsz a magánéleti kérdésekre...nem is az érdekel téged, amit kérdésben feltettél, hanem önigazolást keresel! :)
A kérdező hozzászólása: "Ha ezt választottam, nekem is ez jó hosszabb távon is, akkor most felesleges azt kérnem tõle, pont most amikor mi sem leszünk annyit együtt, hogy ne legyen mással, míg én babázok" Így szólt a mondatom. Nem kell belõle kiragadni pár szót, hanem összességében értelmezni.
A kérdező hozzászólása: 73 Kérlek idéznéd amit írtam, hogy én is értsem :)
"pont most amikor mi sem leszünk annyit együtt, hogy ne legyen mással, míg én babázok." Pont ez az. Inkább veled tölthetné azt az idõt, amit mással tölt, hiszen úgysem tudtok majd olyan sokszor együtt lenni.
Na, ha ez a kérdésed, miért nem ezt tetted fel? Minek hozzá az egész életedet ide kirakni, hogy céltáblája legyél mindenkinek? Ha a feltett kérdésedre érdekelne a válasz, nem válaszolgatnál itt mindenféle személyeskedõ kérdésre! Egyébként a nyakamat tettem volna rá, h a férjed gondolta ki, hogy legyen nyitott kapcsolat! Te meg belementél, hogy megtartsd! Tipikus! És a vége is az lesz! Gyerek, már jönnek benned a kételyek, ha megszületik, ez csak t öbb lesz. Apa megunja a gyereksírás, éjszakázás, büfi, pelus kombot, és megy is mást felszúrni! Te meg maradsz egyedül egy kisgyerekkel! Már ha nem vagy egyedül most is...
A kérdező hozzászólása: :) De mi nincs rendben? Mit fog érezni? Ezt magyarázza már meg nekem valaki!
57, hálistennek te elég okos voltál, és kitûnõ válazst adtála kérdésre.

Mályvacserje szaporítása magról. Igen-igen, de MIKOR és hogyan? Milyen növényt lehet várni?

Legjobb válasz: A virágok helyén magházak képzõdnek, a magokból vetéssel lehet új növényeket nevelni. /én így tudom és talán ez a legegyszerûbb/ Tavasszal -kb Március vége Április eleje- a magok már peregnek a magházból. Ilyenkor érett a magja, a csúcsok végén lévõ magházakat kell leszedni. Párnap napon szárítás után a magok többsége kipereg. Ezeket kell visszaültetni a földbe. Õszre csemeték lesznek. Árültetéskor a fõgyökeret ne vágd el, ás mélyebb gödröt. Röviden ennyi.

A virágok helyén magházak képzõdnek, a magokból vetéssel lehet új növényeket nevelni. /én így tudom és talán ez a legegyszerûbb/ Tavasszal -kb Március vége Április eleje- a magok már peregnek a magházból. Ilyenkor érett a magja, a csúcsok végén lévõ magházakat kell leszedni. Párnap napon szárítás után a magok többsége kipereg. Ezeket kell visszaültetni a földbe. Õszre csemeték lesznek. Árültetéskor a fõgyökeret ne vágd el, ás mélyebb gödröt. Röviden ennyi.

Van egy lány akitől kérdeztem, hogy lehet köztünk komoly kapcsolat? Erre azt mondta, hogy még fél kapcsolatba lépni, mert sokan átejtették. Tetszünk egymásnak meg blabla. Csak rövidre kellet fognom. Szóval várnám a véleményeket mit tehetnék.

Természetesen én mondtam neki, hogy én nem játszanék vele meg... és ráhagytam mondván hogy én nem erőltetem majd ő érzi, hogy mikor áll készen.

Legjobb válasz: na figyelj haver! ez egy nagyon egyszerû lepattintós duma! Nincs esélyed nála! ez a duma unalmas! "fél kapcsolatba lépni" lehet szakított csalódott a kis cukipofijával, de nem kellesz neki, mond h menjen mogyorót szedni!

na figyelj haver! ez egy nagyon egyszerû lepattintós duma! Nincs esélyed nála! ez a duma unalmas! "fél kapcsolatba lépni" lehet szakított csalódott a kis cukipofijával, de nem kellesz neki, mond h menjen mogyorót szedni!
ja ez teljesen egyértelmû hogy leakar pattintani...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! De és amikor folyton mosolyog rám az mi? A legjobb barátom szerint "csillogott" a szeme mikor rám nézett. Mindig tudunk valamirõl beszélni, még az sem lenne hogy unalmas vagyok.
Szerintem érzed te a lényeget. Tarts ki, légy továbbra is olyan, amilyen és bele fog menni. Az, hogy fél, mert sokan átejtették jó beszédtéma, ha legközelebb felveti, folytasd és kérdezd meg tõle, hogy mi történt. Ha féltett titkokat/ilyen dolgokat is elmond, akkor már a tiéd.
Miért nem hívod el egy colára vagy mittudom én mire?Az még nem egy komoly kapcsolat?Egy próbát megér?Ha nemet mondd, akkor megy egyértelmû, hívj el mást!Sok sikert!
A kérdező hozzászólása: Köszi mindenkinek de már van egy másik csaj akivel már össze jöttem úgy, hogy ezt az az ügyet lezártam.

Foleg ferfiak valaszat varnam: hogyan lehet egy pasit ujra tuzbe hozni, ugy, mint az elejen?

Tudom, hogy egy ido utan a kapcsolat ellaposodik, de 4 ev utan meg nem kellene! Azt is tudom, hogy en rontottam el azzal, hogy tulsagosan is szeretem es a segget is kinyalom. De nem tudom, hogy hogy lehetne visszaforditani, hogy ujra o szeressen jobban es ne en ot. Van valami otletetek?

Legjobb válasz: Csak az érdekel, hogy Te itt-ott összeolvasott irományok alapján, vagy személyes tapasztalatból beszélsz -e? Volt már legalább 3-4 darab négy évesnél hosszabb kapcsolatod, hogy autentikus véleményt alkothass? Mert addig csak pofatépés amit csinálsz. Nem tudod mirõl beszélsz, csak jár a szád. Ennyi erõvel elmagyarázhatnám, hogy milyen szar íze van a szusinak, bár nem ettem még soha és emberek milliói szeretik, de én valahol azt olvastam, hogy szar ... ezért nekem igazam van ... Kb. ez a véleményed színvonala!

Csak az érdekel, hogy Te itt-ott összeolvasott irományok alapján, vagy személyes tapasztalatból beszélsz -e? Volt már legalább 3-4 darab négy évesnél hosszabb kapcsolatod, hogy autentikus véleményt alkothass? Mert addig csak pofatépés amit csinálsz. Nem tudod mirõl beszélsz, csak jár a szád. Ennyi erõvel elmagyarázhatnám, hogy milyen szar íze van a szusinak, bár nem ettem még soha és emberek milliói szeretik, de én valahol azt olvastam, hogy szar ... ezért nekem igazam van ... Kb. ez a véleményed színvonala!
4.év alatt elmúlik a varázs napi rutin, megszokás , a szerelem szeretetté szelídül nem létezik praktika max partnercsere.ha tetszik tetszik ha nem akkor is ez van
#6 os ha figyelj cicafiú, felõlem az életed végéig szúrhatsz egy bukszát, ami azért jó mert gondolom hatalmas bika lehetsz , addig amennyiben nem bánod én havonta felhúzok egyet -hármat mikor hogy, csak hogy gyakorlatban legyek de csak ha nem baj
1 vagyok kamuztok mind az ember biológiai lény a szaporodás, és az életben maradás évmilliók óta belénk kódolt genetikai szükséglet had ne kelljen már egy számomra érdektelenné vált emberrel se.uális ill egyéb társadalmi közösséget vállalnom ha nekem teszem azt rutinná vált pl a sex.Genetikusok és biológusok doktori munkáiban említik a szerelem által termelt endorfin (boldogsághormon)kémiai és fizikai jellemzõit egységesen 3 év környékére teszik amikor mint írtam ez megszûnik hogy ti 4.évet pláne 17 évet egy emberrel éltek a ti dolgotok én tuti hülyét kapnék ha 4 évet kellene élnem egy nõvel pláne nem 17 évet amirõl ti beszéltek az megszokás nem más.egyszerûek vagytok zéró igényekkel aki azt írta hogy boldog az hazudik.nem kell a kertévés bulvár duma...
37%-os: és akkor a fajfenntartás? Ahhoz stabil kapcsolatok kellene, gyerekek...(ami nem havi 3-4új nõrõl szól) Kérdezõ: -szexi rucik, szextársasjáték -kimozdulás a hétköznapokból (akár csak túrázni egy jó nagyot, szex a szabadban) -erotikus masszázs, neten fennvan egész sok videó, leirás, egymáson megtanulni jó lehet
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy nem akar szexet, csak heti 1x, 2x, az en unszolasomra, akkor meg mivel mar "reg" csinalta kb. 1-2 perc alatt vege is a dolognak. 6-8 honappal ezelott meg minden nap egyutt voltunk. Es nem csak en kezdemenyeztem. Most mar hiaba veszek fel mini rucit, akarmit, csipket, feketet, pirosat... semmi. Megnez, kozli, hogy milyen csinos vagy igy es pfff semmi. Nincs mas neki, az 100 %, de egyszeruen nem ertem es nem tudom mit tehetnek...
Elõbb vagy utóbb be kell látnod, hogy ez nem menthetõ kapcsolat. Még kínozhatod õt, de ez csak rosszabb lesz. Most még méltósággal távozhatnál. De idõvel majd õ fog levakarni téged. Kell ez neked? A nõi természetet ismerve igen.
Akkor nem laposodik el, ha azt érzi, hogy meg kell küzdenie nap, mint nap. Ha te a "seggét is kinyaltad", akkor ebbe belekényelmesedett. Tudja, hogy bármikor megdughat, ezt elkönyveli és kész. A férfiakban van egy vadászösztön, de ezt kapcsolaton belül is fenn lehet tartani. Nem szabad hozzászoktatni, hogy bármikor az övé vagy. Azt kell éreztetni, hogy hétrõl-hétre, hónapról-hónapra meg akarjon hódítani. De ezt mondjuk már a kapcsolat elején így kell alakítani. Jelen esetben lehet már nem sokat lehet tenni. 4 év nem a világ, innen még lehet tovább lépni nyugodtan. Vagy esetleg tedd féltékennyé, hátha ráeszmél, hogy kellesz neki még ...
15-ös: a nõi természet? De ha meg elhagyja és keres mást, akkor az lesz a nõi természet, hogy minden nõ ribanc.
Agonizáló kapcsolatból kilépni nem ribancság, hanem bölcs döntés. Bónuszként megmarad a nõ méltósága is.
A kérdező hozzászólása: Na jol eltertunk a tematol! Es ha az ujra flortoles nem megy, akkor mi? Van valami ami nem onamitas?
#8: Ha Te ebbõl csinálsz vircsaftot, akkor elárulom, nem egész életemben egy volt. Kb. 35-40 közé tehetõ az eddigi partnereim száma, ezek nagyobb része alkalmi volt, de több hosszabb távú is volt közöttük, illetve rendszeres szexkapcsolatok.
A flörtölés, újbóli randizgatás, hódítgatás csak önbecsapás, a problémát csak a felszínen kezeli. Olyan ez, mint elmenni egy csodás nyaralásra, egyik este elmenni egy 3 Michelin csillagos étterembe, ahol aztán végül paprikás krumplit szolgálnak fel lecsókolbásszal. Tehát a végeredmény illúzióromboló, az oda vezetõ út hamis. Sajnos a paprikás krumpli ragaszkodik a fazékhoz, ami nem szerencsés dolog.
#1-es elég szerencsétlenke lehetsz, ha neked így mûködik. 17 év után is tudom szeretni és úgy kívánom, mint az elsõ éveben :-P
A kérdező hozzászólása: Szeretem es vele szeretnem az eletem leelni, a partnercsere vagy ilyesmi nem opcio! :-) Megprobalom a flortolest. Es koszonom az eddigi valaszokat!
Nehogy hallgass az elsõre...méghogy partnercsere...szépen is néznénk ki... Üljetek le, beszéljétek át. Kezdjetek el randizni megint.Igen, ha együtt éltek, akkor is.Öltözz ki mint 4 éve, flörtölj vele, kicsit kéresd magad.
Az emberek mások. A nõk is különböznek és a férfiak is. Egy kapcsolatban ritka, ha a szerelem egy idõben a két félnél egyszerre van a maximumon. A 4 év elég hosszú idõ. Már semmi nem olyan. Visszafordítani ezt nem lehet. Tudom nem férfi vagyok, de ez a véleményem.
A kérdező hozzászólása: De ha nalam nem szunt meg, akkor nala miert?
Hát egy kapcsolat attól olyan amilyen, amilyenek a benne lévõ emberek. És ha a benne lévõ emberek x évig ugyanolyanok, azt megszokja. Tehát nem a kapcsolaton kéne változtatni, hanem ha te magad kezdenél valami másba, amitõl picit új emberré válnál, és ezáltal izgalmasabbá, hogy felkeltsd az érdeklõdését. Attól, hogy valaki beöltözik nõvérkének, még nem lesz nõvérke...ha érted mire gondolok. Ez mind szerep. De aztán lehet, ez egy hülye ötlet :D

A mai lányoktól tényleg nem lehet várni, hogy ne legyenek bunkók, ha neten ismerkedünk?

Sokszor előfordul, hogy ha ismerkedős oldalon , vagy esetleg facebookon beszélgetek egy csajjal, és nem akrja már folytatni az ismerkedést, egyből letilt. Tényleg nehezükre esik megírni, hogy "bocsi, nem szeretnék tovább ismerkedni, minden jót"? Nálam ez is működik, de sokan meg se próbálják, így, normálisan. Nem zaklatnám tovább, csak szépen elköszönnénk és ennyi. Szerintetek ők tényleg bele se gondolnak, hogy nekik hogy esne az ilyesmi? Inkább csak a legkényelmesebb legprimitívebb megoldáast választják.

Legjobb válasz: Hát olyan bunkók hogy az nem igaz.

Hát olyan bunkók hogy az nem igaz.
Én meg kaptam már néhány üzenetet pasiktól, minden ismeretség nélkül, hogy mit vállalnék 100 ezerért, meg hasonló...ez se jobb. De ettõl függetlenül nem fogom úgy gondolni, hogy a mai pasiktól csak ennyi telik. Amúgy meg nem tudom miért vársz el egyáltalán bármit tõlük? Vagy válaszol vagy nem, vagy letilt vagy nem, lehet, hogy kedves lesz, lehet, hogy bunkó, kit érdekel? Nekem ezek nem esnek rosszul. Ha nem akar ismerkedni és letilt, akkor szerintem jobban jársz, legalább hamar rájössz, hogy nem érdemes pocsékolni rá az idõdet és keresel mást, nem? :) 24/L
tényleg! ha nem vársz tõlük sokat akkor nem is fogsz csalódni.
Próbálj élõben ismerkedni, én nagyon nem vagyok híve a netes társkeresésnek. Ha belegondolsz, az utcán se találsz szimpatikus lányokat ezek szerint és õk vannak a társkeresõn is... Ne add fel elõbb vagy utóbb jönni fog valaki normális! 21N
Ne bonyolítsd az életedet!--> Ismerkedj élõben. A FB NEM ismerkedõ oldal, csak ezt sok [email protected] p*cs képtelen megérteni. Bár a másik felet sem értem, hogy egy ismeretlennek miért igazolja vissza az ismerõsnek jelölését.
Egész egyszerûen úgy kell odamenni hogy talpraesetten ésha visszautasítanak akkor szia és kész
Mai nõk/lányok ilyenek... Akinek meg nem inge ne vegye magára. Én már nem is idegesítem magam velük :)
ez szerintem kölcsönös. Valószínûleg voltak már velük is bunkók és így "védik" magukat
Így van, ha nem nézel ki elég jól, mindenhol bunkók.
Nem csak neten bunkók, hanem élõben is (tisztelet a kivételnek). Tapasztalatból beszélek.
Hát elég nagy bunkóság ez. "Úgysem akarok már ezzel beszélni, minek pazaroljam rá a karaktereket" Aki ilyet megcsinál az élõben is hasonló lehet, de a jó oldala a dolognak hogy legalább nem hülyít, és így nem pazarlod rá az idõt.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!