Találatok a következő kifejezésre: Hogyan lehet kíméletesen (20 db)

Pasik, veletek hogyan lehet kíméletesen közölni, hogy pici a cerka?

Új kapcsolatban megvolt az első együttlét, és hát a végén azt sem tudtam, hogy most kint vagy bent van... Nem volt jó, ezt hogy mondjam el neki?

Legjobb válasz: Kíméletesen? Sehogy! Sajnos ez nem az az információ, amit egy pasi hallani szeretne. Egyébként "kis cerkával" is lehet bravúrozni, csak többet kell használni a nagyobb, ügyesebb testrészeket. (Prostinál a fickó éppen lehúzza a gatyáját és a hölgy meglátja a kis cerkát. -Ne haragudjon uram, de kit akar ezzel a kis szerszámmal kielégíteni? -Hogy hogy kit?! Hát magamat!)

Kíméletesen? Sehogy! Sajnos ez nem az az információ, amit egy pasi hallani szeretne. Egyébként "kis cerkával" is lehet bravúrozni, csak többet kell használni a nagyobb, ügyesebb testrészeket. (Prostinál a fickó éppen lehúzza a gatyáját és a hölgy meglátja a kis cerkát. -Ne haragudjon uram, de kit akar ezzel a kis szerszámmal kielégíteni? -Hogy hogy kit?! Hát magamat!)
Ne azt mondd neki, hogy kicsi, hanem hogy nem volt jó a sex. Ezzel nem bántod úgy meg, és legközelebb talán kicsit jobban próbál odafigyelni a dolgokra... Ha viszont csak magával törõdik, akkor ez nem fog mûködni..
Mondd meg neki, hogy neked az nem volt elég és elégítsen ki máshogy. Ja és ne mutatsd ki, hogy nagyon nem tetszik ez neked, mondd h semmi gond, csak csináljon mást amitõl neked is jó
Jó kérdés. Elsõre, gondolom, mindenki rávágná, hogy füllents, és találj ki valami egészen mást, amire hivatkozhatsz. Azonban valószínûleg õ is tisztában van vele, hogy mekkora a fütyije, és ha most állsz elõ valami kifogással, akkor rögtön érteni fogja, mi a probléma oka valójában...
pl mond meg hogy remeled legalabb a nyelved hosszu :)
Nem lehet h veled van a baj? Nyilván ha múlt héten több estét együtt töltöttél néger srácokkal már nem is érzed a kisebb szerszámot.
Nevesd ki, alázd meg, stb :D
A kérdező hozzászólása: Társkeresõn írt rám, csak nemrég vagyunk együtt, és hát azt gondoltam jobb ezt a dolgot idejekorán letesztelni. És milyen jól tettem, így az elején kiderült ez a "kis" probléma, így még nagy fájdalom nélkül szakítani tudok vele... Nagyon szemét vagyok?
Nem :) Korrekt, mintha húznátok egymás idejét, és mivel neked nagyon fontos ez a rész, nem biztos, hogy jó lenne leélned az életed vele. Legalább nem húzod-halasztod a dolgot.
Semmikepp se mondd el neki, hogy azert szakitasz, mert szerinted kicsi a penisze, ez komoly lelki gondokat okozhat nala es akar impotenciahoz is vezethet! Probald nagyon ovatosan, diszkreten, tapintatosan es intelligensen megoldani a szakitast, hogy ne seruljon annyira az onbecsulese. Inkabb talalj ki szerintem valami kimeletesebb indokot! Egyebkent a sracon nem is lattad, hogy gatlasos lenne, vagy idegeskedne a merete miatt? Az elso egyuttlet elott szoba sem kerult a peniszmeret tema? Te hogy reagaltal, amikor meglattad neki? Ugye nem szoltad el magad, hogy milyen kicsi? Biztos vagy benne, hogy teljesen merev volt neki?
A kérdező hozzászólása: Nem került szóba a méret, és nem láttam rajta elõtte zavartságot, szóval úgy láttam, hogy ez neki nem gond. Én nem szóltam egy kukkot sem, annyira megdöbbentem!
Neki persze hogy nem gond Neked gond :D:D:DD Ha vannak érzelmeid az emberünk felé akkor megéri próbálkozni alternatívákkal mert ha érzelmi alapok megvannak akkor minden szitu kezelhetõ. Ha ezek az alapok nincsenek meg akkor ebbõl szakítás lesz sajnos Én pasi vagyok és voltak már érdekes tapasztalataim vannak netes ismerkedésnél mindig pontosan tisztázni kell mit gondoltok a szexrõl konkrétan kérdezni kell hogy õ mit élvez a szexben és elmondani hogy Te mit szeretsz benne vagy mi a fontos Neked benne. Így eltudod kerülni ezeket a barom szitukat. Ha eldöntötted hogy szakítasz vele akkor mond neki hogy benned van a hiba mindenképp mert rájöttél, hogy teljesen más értékek alapján méritek a párkapcsolat értékét és ez neked nem fog menni. Abból amit leírtál nekem az jön le hogy kb a látszat mögött ez a lényeg búvik meg
Dehogy vagy szemét! Sõt, a lehetõ legjobban csináltad, hogy ilyen hamar sikerült fényt derítened rá. Így még azelõtt elválhatnak útjaitok, hogy komolyabban beléd esett volna, vagy beleélte volna magát egy tartós kapcsolatba. Számodra a szex fontos eleme a kapcsolatnak, látom. Hatalmas butaság lenne neki egy ilyen nõvel összejönni, mert csak állandó kínlódást okozna mindkettõtöknek a továbbiakban. Neki egy olyan nõ kell, akinek a szexuális étvágya alacsony. Aki megelégszik azzal, ha havonta van egy menet, egyébként meg csak fekszenek egymás mellett esténként. Egy ilyen nõvel ideális partnerek lennének: neki nem kéne többet erõlködnie az ágyban és a teljesítménye miatt aggódni, a nõt meg nem zavarná egy kanos férj állandóan. Ne aggódj, biztosan fog találni egy ilyen partnert elõbb-utóbb. ;)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a válaszokat, ma megvolt a szakítás! Persze nem mondtam meg neki az igazi okot, nem aláztam meg!
Gratula Sok sikert a továbbiakban Építs érzelmi alapokra máskor ha szabad nekem ilyet javasolnom
Én is gratulálok! Ügyes voltál! És abszolút korrekt hozzá. ;) Reméljük, legközelebb már egy normális pasival sikerül összefutnod! Olyannal, aki méretes férfiasságot hord a lábai között. :)
15:20: Szerencsétlen csávó... Mióta vagytok együtt?
ha közlöd vele, akkor nagyobb lesz?...
A kérdező hozzászólása: Hát nem vagyunk már tinik, õ 33 én kicsit idõsebb. Szerintem többek között ezért is kezdett velem, gondolta egy idõsebb nõ már toleránsabb...
A kérdező hozzászólása: Utolsó nagyon vicces vagy, de szerintem nem velem van a baj! Amikor már felállt a farka megmarkoltam a tövénél, és a vége nem látszott ki a markomból!!! Ja, és most ne azzal gyere, hogy biztos nagy a kezem! :)
"Amikor már felállt a farka megmarkoltam a tövénél, és a vége nem látszott ki a markomból!!!" Most direkt utánanéztem, egy átlagos nõi tenyér kicsit kevesebb mint 8 centiméter széles. És azt mondod, abban is sikerült elvesznie? Akkor azzal a férfiassággal, már ha ekkora méret mellett lehet egyáltalán annak nevezni, tényleg komoly gondok vannak...
Szerintem tudja magatol is:)
Szerintem ezt nem kell elmondani neki. Biztos tudja. Ha meg megmondod, mit ersz vele? Semmit. Azzal csak nagyon megbantod es semmivel sem javit a helyzeten. Vagy felajanlod hogy csinaljatok maskepp vagy elhagyod.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, valszeg szakítás lesz a dolgból, de nem fogom megalázni az igazsággal... Mert hát tényleg olyan kicsi, hogy csak pisilésre jó!
Szerezd be Yaffé-fenwick A NEMI ÖRÖM c.könyvét.Mi a brotyóméktól kaptunk karira szerintem minden tiniknek jó tanácsokat ad.http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=2101503330..
Ez le maradt: ha tényleg úgy érzed vele eseeleg mással gond van és szeretnéd meg oldani akkor ebböl a könyvböl megtanulhatod.Nem egy vékony könyvecske témákra és problémákra osztott fejezetekkel.üdv:22F
Mond meg neki, ha nem tudná, hogy kétszer annyi nõ van a világon, mint férfi. Ebbõl a nagy választékból egészen biztosan talál magának megfelelõt.
Hány évesek vagytok kérdezõ? Mindenféle hátsó rosszindulat nélkül kérdezem.. Azért nem mindegy, hogy mint mondasz...
Gratula! Remélem egy nigger farok, vagy egy lóf..sz kielégít majd a jövõben. Illetve, el is tart XD Oltva.

6 hónapos - lakásban lakó - golden retriever kutyust hogyan lehet kíméletesen leszoktatni arról, hogy minden egyes tócsába/pocsolyába fejest ugorjon, s ha lehet még bele is hemperegjen?

természetes, hogy a goldie imádja a vizet, az viszont már nem, hogy min. napi két alkalommal kell ?t alaposan tisztára sikálni+ hajszárítózni, stb.... praktikus és már bevált módszerek érdekelnének, köszi

Legjobb válasz: Ekkora kutya miért is lakik a lakásban?

Ekkora kutya miért is lakik a lakásban?
Érdemes lenne megkérdezned egy kutyaoktatót. Miverl még kölyök könnyebben lehet nevelni és megfelelõ módszerrel gyorsan elérhetsz bármit. Sok kutyaiskolába az elsõ, azaz a látogatási nap ingyenes. Ilyenkor lehet kérdéseket feltenni, megnézni, hogy tanítják a kutyákat. Biztos adnának pár hasznos tippet. Kezdetnek mindenképp a tiltó szavakat ajánlanám, Te vagy aki parancsol, így ki kell fejezned a nem tetszésed. Ha meglátsz egy pocsolyát, amibe úgy érzed belefog hemperegni, mielõtt oda értek figyelmeztesd, hogy Nem szabad, Nem, Marad... Ha még is belehempereg mondd neki ismét a tiltó szavakat és hozd el onnan. Ha idõd engedi annyiszor kell újra és újra a pocsolya elé állni és ezt eljátszani, míg el nem kezdi megérteni. Nekem Beagle-m van, nagyon makacs, õ másik kutyákhoz szeretett volna mindig oda futni, össze vissza rángatva engem. Nálunk az ehhez hasonló módszer nagyon bevállt. Akkor indul el a másik kutya irányába ha megengedem neki. A goldi pedig kifejezetten okos, szóval szerintem nem lesz nehéz dolgod.
A kérdező hozzászólása: 18:26 de jó fej vagy, úgy látom nem sikerült értelmezned a kérdést! Minek írogatsz ekkora baromságokat???
Goldim van 3 évesen kaptam nagyon szeleburdi volt, nagyon sokat nem tudott annyit hogy gyere ide eennyit:( aztán elkezdtem ha rosszat csinált dobbantottam és Kivittem elõször sétálni ugyanez nekünk többször is csinálta mire megtanulta tehát ha valamit nem szabad én mindig dobbantottam és egy idõ után kész vége tudta kinn voltam vele szüretin kis cuki buki kutyus mindenki körberajongta de jött az hogy nagyon rég nem látott pocsolyát és nem ment be szóval most azt tanítom meg neki hogy bele jöjjön de ne hemperegjen!
Minden hol meg van írva h aki ezt a fajtát választja számoljon ezzel a következménnyel...ha ez nem jó neked/ nektek akkor miért pont ezt válazstottátok..!!!
A kérdező hozzászólása: Köszi a segítõ szándékú válaszokat mindenkinek!!! - persze ez a 11:45-re nem vonatkozik...megpróbálkozunk mindegyik felvetette lehetõséggel. A szeretettel küldött retrievergazdiknak szóló fotóért külön köszönet, - mintha a sajátomat látnám! :) :)
De õ a sajátom :D 13:03
Az enyém Bichon mégis ugyanezt csinálja :D Nem engedem el pocsolya közelében.
Ezt a képet szeretettel küldöm minden retrievergazdinak: http://kutya.vacau.com/kutya/so08/so08_images/so08_049.jpg xD 13:03
Ne vidd tócsa közelébe. xD
Nekem labradorjaim vannak, probléma ugyanaz. Megoldás: ha nem akarom hogy összekoszolja magát nem engedem el pórázról. Akkor mehet amerre lát ha erdõben vagyunk vagy tóparton ... de akkor meg bele van kalkulálva hogy mocskosan megyünk haza.
Hogy álltok a sár kérdéssel? A labigazdi

Hogyan lehet kíméletesen leszoktatni a babát a ciciről?

Igaz már nagy baba, 16 hós, de jöv?re bölcsibe megyünk, és az alváshoz még mindig cicizik. Hogyan lehet kíméletesen leszoktatni, vagy csak a déli cicir?l szoktassam le? Még velem alszik evégett.

Legjobb válasz: Szia!Nekem csak úgy sikerült, hogy amikor már nem akartuk folytatni a szopizást, mert éjjel csak azért kelt, nappal meg már nem szopizott(18 hós volt), akkor egyszerûen nem kapott éjjel cicit, hanem helyette vizet kínáltam neki, ha szomjas lenne. Aznap este sokat sírt, majdnem fel is adtam, úgy sajnáltam, nem aludtunk vagy csak két órát,de másnap már nem is kellett neki csak egyszer éjjel a víz, azóta pedig nyugodtan alszik. Az elsõ babám 2 éjjelt hisztizett(õ is 18 hós volt mikor leszoktattam), de azóta õ is végigalussza gond nélkül az éjszakát.Szóval 1-2 éjjel nehéz,de aztán elmúlik. Attól még össze lehet bújni és a szeretet ugyanúgy megkapja.

Szia!Nekem csak úgy sikerült, hogy amikor már nem akartuk folytatni a szopizást, mert éjjel csak azért kelt, nappal meg már nem szopizott(18 hós volt), akkor egyszerûen nem kapott éjjel cicit, hanem helyette vizet kínáltam neki, ha szomjas lenne. Aznap este sokat sírt, majdnem fel is adtam, úgy sajnáltam, nem aludtunk vagy csak két órát, de másnap már nem is kellett neki csak egyszer éjjel a víz, azóta pedig nyugodtan alszik. Az elsõ babám 2 éjjelt hisztizett(õ is 18 hós volt mikor leszoktattam), de azóta õ is végigalussza gond nélkül az éjszakát.Szóval 1-2 éjjel nehéz, de aztán elmúlik. Attól még össze lehet bújni és a szeretet ugyanúgy megkapja.


Hogyan lehet kíméletesen kiszedni az anyagból a színt, ha mosás közben befogta valami?

A világoskék, szinte fehér ágynem?huzat, amir?l sose gondoltam volna, hogy fog, befogta az új krémszín? melltartómat. Nem szabadott volna beraknom mellé, de most már megtörtént. Szükségem lenne valami házi praktikára, amivel visszacsinálhatom a dolgot. (Fehérít? kil?ve, nem pamut)

Legjobb válasz: próbáld bedörzsölni szódabikarbónával. azzal, amit patikában lehet kapni, az a legjobb. az állítólag folttisztító, és nagyon jó. én még nem próbáltam, csak mondták. de nem tudom az ilyen foltot kiszedi-e

próbáld bedörzsölni szódabikarbónával. azzal, amit patikában lehet kapni, az a legjobb. az állítólag folttisztító, és nagyon jó. én még nem próbáltam, csak mondták. de nem tudom az ilyen foltot kiszedi-e
Kipróbálhatod a szódabikarbónát, de nem hiszem, hogy mûködni fog, ez ugyanis nem olyan folt ami "kosz" hanem színanyag, ami szerintem már nem fog kijönni :(
Én a vanish szappant használtam, és hatásos volt.
A kérdező hozzászólása: Már azóta sajnos meg is száradt... Próbálok megbarátkozni az új színével, meg várom, hátha kikopik majd, és megpróbálom azt a szappant :) köszi

Hogyan lehet kíméletesen adagolni a szüleimnek, hogy válni fogok, ehhez el kell adni az új házunkat, ami az elhunyt nagyanyám telkére épült?

Legjobb válasz: Hol itt a gond? Mivel a telek a te örökséged, annyival több lesz a tiéd a váláskor. Nem mered elmondani a szüleidnek, hogy elválsz???

Hol itt a gond? Mivel a telek a te örökséged, annyival több lesz a tiéd a váláskor. Nem mered elmondani a szüleidnek, hogy elválsz???
Szerintem a tálalás teljesen mindegy.A Te életedrõl van szó, a Te döntésed.És ige, a Te részed a telek árával több lesz.
Ne légy nyuszi, tényként elmondod nekik, semmi mellébeszélés nélkül. A te döntésed nem az övék.
A kérdező hozzászólása: Anyám fergeteges gyorsasággal távozott a bejelentéskor. Az elmúlt 4-5 évben nyaranta ez persze elhangzott, hogy nem bírom, nincs értelme folytatni, de üres szavaknak gondolták, hogy majd elmúlik a probléma és a "múló állapotom". Az kicsit sokkolta, hogy már idõpontom is van egy ügyvédhez - nem hiszem, hogy valaha el fogja fogadni, meg fogja érteni, mert hát õ is lehúzta apám mellett. Na ja... Elkezdtem olvasni Csernus Imre: A nõ c. könyvét - nagyon jó, és valahol megerõsít abban, hogy az újtól való félelem miatt, amikor már nincs szerelem és testi kontaktus, csak élünk egymás mellett - nem szabad együtt maradni.
sehogy, úgyis meg fog sértõdni..
még akkor is tabu, ha a másiknak nem jön össze.
mi az, hogy nem fogadja el, hogy nem kell valakinek?? azt elfogadná, de azt még jó, hogy nem fogadja el, hogy a barátja annyira érzéketlen és hamis barát, hogy rámászik arra, aki neki tetszik, és leszarja, hogy ezzel fájdalmat okoz neki. normális barátok között TABU a másik kiszemeltje.
szerintem meg az nem igazi barát aki nem fogadja el a szituációt. (és emberként sem tudom annyira tisztelni, ha egyszerûen nem fogadja el, hogy õ nem kell valakinek...)
Én elõször is nem haladtam volna elõre a nõcivel, ameddig a barátommal meg nem beszéltem a dolgot. (Különben nem is lennék igazi barát.) De ha már megesett, akkor a következõket lehet nek imondani: - Fontos nekem a barátsága és ezért õszinte akarok lenni hozzá. - _Tudom, hogy szereti a lányt, de a lánynak én tetszem jobban és adjuk meg neki a választás lehetõségét. - Döntse el, hogy ezek után mi legyen a barátságunkkal, bárhogy dönt elfogadom, de legyen õszinte, ahogyan én is az voltam most hozzá.
Ha hiszed, ha nem én tavaly pontosan ilyen szituációba kerültem, mint Te és nem mondanám, hogy irigyellek :D Nem volt túl egyszerû, de én már másnap elmondtam a haveromnak, hogy mitörtént és persze 1, 5-2 hónapig szóba se állt velem, elkerült, de ma már minden olyan mint azelött, szóval csak idõ kérdése.. 17/F
ez ígyis-úgyis gáz szituáció. szerintem ezzel azért elég erõsen elárultad, a barátságotoknak mindenképpen vége lesz. szerintem ennyit nem ér egy lány sem. és ezt mint lány mondom.
A kérdező hozzászólása: Hát az azonos baráti kör miatt egy idõ után észrevenné, akkor meg már inkább tõlem hallja.
Muszáj az orrára kötni?
akár hogy próbálod elõször úgy fogja érezni h elárultad...mond el neki finoman aztán hagyd egy picit ülepedni várd meg míg õ keres
Úúú, hát nem tudom, de epic beszélgetés lesz... :D
nem lenék a helyedben ....
Bántás nélkül. Ha megbántódik, az az õ baja.
A kérdező hozzászólása: Értem én, hogy ezzel megbántom a barátomat, de elég lehetetlen helyzet ez. Le lehet stoppolni egy közös ismerõst csak úgy? Fontosabbak lennének a haverom érzései, mint a sajátjaim meg a lányé? Ne legyen együtt két összeillõ ember, csak mert van egy harmadik epekedõ fél? Szóval nem mondom, hogy nincs lelkiismeret-furdalásom, de nem bántam meg, hogy összejöttem a csajjal. A kérdés, hogy hogyan, milyen körülmények között, mennyi idõ múlva tudnám ezt úgy közölni a barátommal, hogy õ is és a barátságunk is a lehetõ legkevésbé sérüljön? Hozzátenném, hogy nem legjobb barát-kategóriában van az illetõ, de azért elég közeli. A tetteim minõsítésén túlmutató ötlete van valakinek?

Hogy lehet kimeletesen szakitani valakivel?

Hogy szakitsak(egy lannyal) kimeletesen,hogy ne setsem meg vagy ne utaljon meg?

Legjobb válasz: ha szerelmes beléd akkor ígyis-úgyis zokon fogja venni:S de próbálj normális lenni és az igazat mondani neki.. mi az oka a szakításnak?

ha szerelmes beléd akkor ígyis-úgyis zokon fogja venni:S de próbálj normális lenni és az igazat mondani neki.. mi az oka a szakításnak?
fájdalmat így is úgyis okozol neki...A legjobb, ha személyesen mondod el, és õszintén, hogy mi az oka, miért döntöttél így.
Igen, az õszinteség fontos, de azért csak óvatosan. Velem anno a barátom mindent szépen kezdett... megbeszéltük, hogy maradhatunk jóban, nem szól ellene semmi, az érzelmeink kihûltek. Aztán benyögte hogy már talált mást, és vele boldog. Késõbb azt is a képembe vágta, hogy nyáron megcsalt. Amikor kérdõre vontam, hogy ezt csak így??? Annyi volt a reakciója, hogy már úgysem számít nem? A békésnek indult szakításból, így lett harag, és gyûlölet. A mai napig szánalmasnak tartom. Sértve és megalázva éreztem magam, tudom kicsit túlreagálom, de egykor szerettem, és rossz volt ezt pont akkor és pont így hallani. Szerintem ha ilyesmik történtek, vagy más kell, azt jobb elhallgatni, kisebb a sértettség érzés.
Szerintem a legtisztább az, ha õszinte vagy vele. Persze nem azt mondod, h mittomén nem vagy jó az ágyban és én az Arankát szeretem .. hanem, valami olyasmit, h te már nem érzed jól magad ebben a kapcsolatban és változást akarsz, ez nem a személye miatt van, hanem valami benned változott, nem akarod megsérteni és nem akarod, h utáljon utána. Már az egy szép gesztus, h ide írsz .. úgy néz ki tényleg nem akarod megsérteni. lehet, h bármit csinálsz szakítás után úgyis utálni fog egy darabig. de miután lenyugszik tisztelni fog és becsülni a szakítás a módja miatt. semmiképpen nem telefonon, msn-en vagy sms-ben ajánlom ! sok sikert !
Csináld úgy, ahogy õk szokták. Legyél flegma, szard le, vedd félvállról, és mond meg neki msnen hogy inkább ennyi volt, ne találkozzunk többet. Minek kíméletes lenni? Õk se kímélnek minket, akkor a rendes srácok még legyenek kíméletesek? Hát szopasd meg, tudja meg milyen az élet.
A kérdező hozzászólása: Kosz a valaszokat>meg egy masik kerdes hogy ha o szerelmes belem de en nem erzek iranta semmit(nagyon erosen erezteti velem hogy szeret)akkor hogy monnyam el neki hogy nem szeretnek tole semmit?

Hogyan lehet eltávolítani kíméletesen a kétoldalú ragasztót?

Tudjátok ez az a nagyon er?s ragasztószalag aminek mindkét oldala ragad. Fényképeket ragasztottunk fel egy ajtóra és azokat szeretnénk úgy leszedni hogy se az ajtó se a fényképek ne sérüljenek. El?re is köszi a válaszokat.

Legjobb válasz: Próbáld meg hajszárítóval -kíméletesen- melegíteni.

Próbáld meg hajszárítóval -kíméletesen- melegíteni.
Az ajtón el kell áztatni, és lejön. A fényképekrõl kaparós szikével próbálnám meg http://elektroexpressz.hu/shop_ordered/5495/shop_pic/unas_52..
Melegen könnyen lejön.
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm a gyors választ, nem hittem hogy ilyen gyorsan válaszol valaki. Mégegyszer köszi!

Hogyan lehet azt udvariasan és kíméletesen közölni valakivel, hogy soha nem bíznám rá a gyerekem hosszabb időre?

Anyósomról van szó. Csupaszív, csupa jó indulat, rajong az unokáért. De ugyanakkor nagyon nagyon er?szakos és makacs jellem. Elég id?s már, teljesen másképpen gondolkodik mint mi - és a baj az,hoyg a mi nevelési elveinkre és f?bb szokásainlkra egyáltalán nem nyitott. Ráadásul olyan,hogy tényleg képtelen felel?sen figyelni a gyerekre. Tipikusan az a nagyi aki mell?l autó alá esik a gyerek ... Ha mi is ott vagyunk, akkor semmi gond, legfeljebb ha nagy bl?dséget mond vagy csinál akkor korrigálunk, de sosem bíznánk rá a gyereket úgy,hoyg mondjuk elvigye magához vonattal és ott aludjon a gyerek. Bár még csak 2,5 éves a lányunk, már gyakran pedzegeti,hogy majd elviszi, meg ott lesz nála egy hétig (persze ezt is a gyerknek mondja el?ször és nem velünk beszéli meg, de ezért már szóltunk - legutóübb elég határozottan -remélem megértette hoyg el?bb velünk kell megbeszélnie). De udvariasan hoygan közölhetnénk vele,hogy SOSEM mernénk rábízni a gyereket hosszabb távra? Én nem szeretem a hazudozást, és nem lehet éveken át kifogásokat keresni...

Legjobb válasz: Hát ha biztos vagy a döntésedben, csak úgy, ahogyan itt leírtad. Persze sértõdés lesz, de majd elmúlik. De én a helyedben átgondolnám még egyszer. A csemetéd már nem baba, nagy bajt nem tud vele elkövetni. Ráadásul százszor jobban fog rá figyelni, ha egyedül az övé a felelõsség. Lehet, hogy másként nevelné abban a pár napban, mást engedne meg neki, de a gyerekek hihetetlenül rugalmasak, nagyon könnyen megértik azt, hogy más szabályok vannak otthon, és mások a maminál. A másik, amiért javaslom neked, hogy gondold át még egyszer az, hogy minden gyereknek szüksége van a nagyszüleire, pótolhatatlan gyerekkori emlékeket kapnak tõlük.

Hát ha biztos vagy a döntésedben, csak úgy, ahogyan itt leírtad. Persze sértõdés lesz, de majd elmúlik. De én a helyedben átgondolnám még egyszer. A csemetéd már nem baba, nagy bajt nem tud vele elkövetni. Ráadásul százszor jobban fog rá figyelni, ha egyedül az övé a felelõsség. Lehet, hogy másként nevelné abban a pár napban, mást engedne meg neki, de a gyerekek hihetetlenül rugalmasak, nagyon könnyen megértik azt, hogy más szabályok vannak otthon, és mások a maminál. A másik, amiért javaslom neked, hogy gondold át még egyszer az, hogy minden gyereknek szüksége van a nagyszüleire, pótolhatatlan gyerekkori emlékeket kapnak tõlük.
Nézd, mi itt nyilván nem ismerjük az anyósodat, ezért számunkra (legalábbis számomra biztos) furcsa, hogy ennyire nem tartod õt képesnek arra, hogy a gyerekre vigyázzon. Vagyis tartjátok a férjeddel. Én ennek ellenére a fokozatosságot betartva engedném, hogy a nagyi vigyázzon rá. Gondolom ti is nyugodtabbak lesztek, ha azt látjátok, hogy 1-2 óra, 3-4 óra stb. és nem történt semmi a gyerekkel. Persze az 1 hét az nyilván más. De persze, ha ezt már eldöntöttétek, akkor meg kell mondani a maminak. Biztosan lesz belõle sértõdés, hiszen nézd meg, mi akiknek úgymond semmi közünk az egészhez, mi is legtöbben azt szûrtük le, hogy elég durva ez a soha. Hát akkor az, akirõl szól a történet, egészen biztosan megbántódik. Persze szépen, finoman kell a tudomására hozni és semmiképpen sem szabad említeni, hogy SOHA nem vigyázhat önállóan a gyerekre. Sértõdés biztosan így is lesz.
Az a helyzet, hogy én megértelek. Én pont így vagyok velük. Nem szívesen adnám oda a lányomat párom szüleinek. Imádják nagyon, de elõttem megbuktak már szülõként is, és nem tartom nagyra õket nagyszülõként sem. Van párom tesójának egy 3 éves kisfia. Sokat van náluk, mert szülõk sokat dolgoznak. 2 éves volt a kisfiú, mikor mentünk anyósomékhoz és a gyerek egy grillezõ fém nyárssal szaladgált a rongyszõnyeges házban. Jól pofára esett és majdnem beleállt a nyárs. Mikor megjegyeztem, hogy ezt talán nem kéne engedni, közölték, "de úgy szereti!" ja, akkor máris jobb, ha szereti, akkor szaladgáljon vele nyugodtan! Egyedül hagyták a 8 hónapos gyereket az ágyon, mert ki kellett menni, csörgött a telefon. A gyerek puff, leesett az ágyról. Sírt nagyon. Persze ezt az anyjának csak 2 nappal késõbb mondták el, mikor már szét hányta az agyát a gyerek és lázas volt. Na akkor én bizony azt mondom, hogy SOHA NEM vigyázhatnak a gyerekemre és kész+ Na nyugodtan kövezzetek meg emiatt!
Kedves kérdezõ, én abszolút megértelek. Nálunk anyukám ilyen. Akad vita abból, hogy a gyereknek mindenfélét ígér, de velünk nem beszéli meg, és a vége sírás. Nem gondolja végig, hogy az élet nem buli. Pl. meglátogatta a barátnõjét, akit a lányom is imád, de nem engedtem el, mert konkrétan frissen mûtött rákos, nagy fájdalmakkal, aki mellé most tényleg nem való a nyüzsgõ 3 évesem. Sírás lett a vége, és én voltam a gonosz. Valóban felnevelt engem is és a húgaimat is, de 30 év alatt rendesen kijött a gyakorlatból, arról nem is beszélve, hogy betegségeire komoly gyógyszereket szed, bármikor lehet gond, még egyedül is érheti baj. Sokszor utólag gondolkozik. Fél napra, ha nem mozdulnak ki, rá merem bízni a lányomat, de többre semmiképp. És az sem utolsó érv, hogy a felelõsség nagyszülõként más értelmet nyer, az unokával lehet rosszalkodni, kényeztetni, cukorral tömni, mert majd én úgyis szigorú leszek. A saját anyósom már más téma, mert õ az egyetlen fiát se tudta baj nélkül felnevelni, a cigi miatt koraszülött lett, baba korában többször leejtette, kisgyerekként folyton beteg volt és mindkét fülére maradandó hallássérült lett. Végül az apai nagymamája vette át a nevelését, amikor a kórházba nem látogatni járt, hanem drámázni és saját magát sajnáltatni, ki is tiltották, nem mehetett be. Az unokáját 7 hónapos kora óta nem látta, mert nem érdekli, 60 évesen túl fiatalnak érzi magát a nagymamasághoz. (Tiniknek való ruhákat és bizsukat hord, a haja rózsaszínnel van melírozva, stb.) Szerintem ha anyósodban megvan a jóindulat és a rajongás az unokáért, azért légy hálás a sorsnak, de a kétségeidet a férjeddel együtt beszéljétek meg vele, valahogyan biztosan lehet tompítani az élén, hogy nem bántani akarjátok, csak ti másképp gondoljátok. Sok sikert hozzá!
nekem 2 gyerekem van és én sem bíznám anyámra a gyereke, hosszabb idõre.sajnos ez van, abszolút képtelen figyelni rá, szanaszét vannak a lakásban a gyógyszerek, sosem tudja épp hol a gyerek, kapu, ajtó mindig nyitva, kések ollók egyéb éles dolgok elöl az asztalon, és mg sorolhatnám, pár órára rá bíznám, de akkor is úgy hogy azért le le szaladok, hogy hol a gyerek mit csinál, ilyenkor általában fogalma sincs, az elöbb még a szobába volt.szóval sajnos vannak ilyen emberek akire az ember nem bízná a gyerekét, pedig nekem nem õ az elsõ gyerek, és nem parázom túl a dolgot, de a felelõsség az enyém, és ha tudom, hogy nincs biztonságba miért tenném ki bárminek is?anyósomra viszont már igen, nálunk õ a felelõsségteljesebb, minden gondolata az unokái, mindig rend van, mindben elpakolva a veszélyes dolgok, játszik a gyerekkel, anyám csak beteszi a tv elé, és milyen tök jó itt van velem a gyerek.én megértem a a kérdezõt, de szerintem nem kell mit mondani, egyszerûen nem adjátok oda és kész, mindig tudtok valami indokot keresni miért.ha megmondod az igazat úgy sem érti, fogadja el, csak óriási vita lenne belõle.
Én sem értek veled egyet, hatalmas butaságot csinálsz, de majd rájössz. Igaza van az elõttem szólónak, ha egymaga van, csak övé a felelõsség, az teljesen más. Vagy a férjedet ki nevelte? Az árvaház? Mert az írásodból nem ez derül ki. Egészséges felnõtt lett? Gondolatom szerint igen. A gyerek nem csecsemõ már, természetes, hogy féltitek de azért ez egy kicsit túlzás szerintem. Gondolj bele egy kicsit a fordított helyzetbe is. Nem értem mi van abban, hogy mondja az unokának, hogy majd mama elvisz vonattal. Én is mondanám, hogy akarjon velem jönni a gyerek, szokja a gondolatot. Nem szól nektek, na és ? Majd ha el akarja vinni, gondolom szólni fog. Kicsit túlkomplikáljátok ezt az ügyet. Nem szabad kisajátítani a gyereket, az neki sem tesz jót. Ha annyira féltitek mégis, akkor tegyétek anyóst próbára. Hívjátok meg magatokhoz és intézzétek úgy, hogy egy pár órára ne legyetek otthon, csak kettesben legyenek. Akkor kiderül, mennyire megbízható a nagyi és mennyire nem. Ha beválik ti is rájöttök, hogy nem minden van úgy, ahogy látszik, ha mégsem, akkor még mindig közölheted vele, hogy bármikor mehet, de a gyereket nem engeditek el vele.
Elsõ vagyok. Úgy látszik, már meghoztad a döntést. Ne haragudj, hogy ezt írom, de ez tipikus elsõ gyerekes, túlaggódód felfogás. Csak az a baj, hogy mire ezt a tényt elfogadod, jól elrontod a kapcsolatodat az anyósoddal, aki, ahogyan te írtad, amúgy csupaszív és jóindulatú. Jól írta az elõzõ, a férjedet is felnevelte valahogy, hidd el a tiédre még jobban odafigyelne. De mivel már döntöttél, nincs más út, mint eléállni és elmondani neki, amit leírtál. Mert gondolom sunyizni azért csak nem akarsz.
Azért ez nagyon durva, hogy SOHA nem bíznád rá a gyerekedet. Belegondoltál abba, hogy ez anyósodnak mennyire összetörné a szívét? Szegény azt tervezi, hogy milyen jó lesz majd az unokával. Gondolom elképzelte, hogy együtt fõzõcskéznek, sétálnak, játszanak, mint minden nagyi. Jó, hogy elmondja a gyereknek, hiszen várja ezt. Szerintem amit írsz, az rettenetes dolog. Nem gondolom, hogy anyósod olyan kétbalkezes, és tökhülye lenne, ahogy leírod. Mégis csak felnevelt egy gyereket, aki még mindig él, és ha vannak testvérei a férjednek, akkor õket is felnevelte, és mint látszik nem estek az autó alá. Ne nézd le õt, elvégre a férjed anyja! És nagyon szívtelen dolog lenne, ha soha nem bíznád rá a kis unokát.
Engem is érdekelne az, amit 14:49 kérdezett. Nem tudom ki hogy van vele, de én is elvárom, hogy õszintén beszéljenek velem. Elfogadható ok az, hogy kicsi még hozzá a gyerek, de akár az is, hogy nagyon aggódtok érte. De sunyizni, kifogásokat találni megalázó mindkét fél számára.
Mondjátok már meg nekem, miért nem érdemli meg az az anyós (most tekintsünk el attól, hogy ki milyen viszonyban van vele), hogy szemtõl szembe szépen udvariasan eléálljatok és elmondjátok neki, hogy felügyelet nélkül nem bízzátok rá a gyereket? Nem értem, úgyhogy légyszi magyarázzátok ezt el!
én megmondom, azért mert ha az én anyámnak megmondom, hogy sajnos csak órákra maradhat vele a gyerek, és akkor is idõnként rájuk nézek, és elmondom az okot amit jó pár százszor lebeszéltünk, úgy megsértõdne, hogy lennék én minden csak szép asszony nem, sajnos ezek az emberek, mint az anyám is, nem lát tovább az orránál, sose fogadott meg egy tanácsot sem, sose hallgatta mások véleményét, ellenben mindenkit kibeszél, mindenki más rosszul csinál mindent, és õ a szenvedõ a sértett a meggyötört.olyan cirkusz lenne, hogy csak na, igy marad hogy így szokta meg.annyit unokázik amennyit csak akar, de velünk.én ebbõl csakis nagy vesztesként jönnék ki, 0 megértés, 0 elgondolkozás, hogy esetleg másnak is igaza lehet, szóval nem ér annyit az egész.
Azért, mert az õszinteség nem kifizetõdõ. Szerintem az nem sunyizás, hogy kicsinek tartom a fiamat ahhoz, hogy hetekig legyen a nagyinál. Egyébként meg ha részérõl fel sem merül ez a probléma, és csak a gyerekkel beszéli meg, tehát engem, az anyját még arra sem méltat, hogy elkérje tõlem a gyerekem, akkor nekem miért kellene odaállnom elé? Ha konkrétan megkérdezné, hogy "lányom, miért nem engeded már át a Pistikét a hétvégére, hogy nálam aludjon?" valószínû megmondanám.
Igen, szóval az a baj, hogy nem vagyunk õszinték..... Nekem volt nagyon rossz anyósom (isten mentsen tõle 10 évet húztam le mellette!), de a férjed édesanyja és a gyermeked nagymamája, akirõl beszélünk. Szerintem alap lenne az õszinteség, még akkor is, ha megsértõdik. Az csak az õ szegénységi bizonyítványa, nem kell vele foglalkozni többet. Majd megenyhül.
nem irigyellek. az én anyósom is ilyen. sajnos mi együtt is élünk, így ha lehet, még bonyolultabb a szitu... végtelenül kedves, aranyos, imádja az elsõ és ezidáig egyetlen unokáját. De... hallássérült, gyakorlatilag majdnem süket, és ha a gyerek a szomszéd szobában üvölt mint a sakál, azt sem hallja meg. napi szinten pakolok utána, ugyanaz, amit már feljebb is írtak: ollók, megkezdett hímzés tûvel, kések az asztalon, forró levest leteszi a földre hûlni, ajtót-ablakot nyitva hagy, pedig 200x elmondtam, milyen veszélyes, pl. a fürdõben egy pillanat alatt leforrázhatja magát egy 20 hónapos. de volt olyan is, hogy csak ölbe vette és játszottak, majd nagy visítás, negyedórás bömbölés. õ nem tudta, mi történt, "csak elkezdett sírni", érdekes módon estére jó nagy púp nõtt a gyerek halántékára. a hintában simán otthagyja, de az udvaron sem figyel rá, pedig még építkezünk, van veszélyforrás bõven (gödrök, szerszámok, cement...). én a fiamat elsõ naptól kezdve viszem magammal, bárhová is megyek. amikor úgy féléves volt, pedzegette, hogy majd õ vigyáz rá, de elintéztem annyival, hogy még kicsi, talán ha nagyobb lesz. most kétéves lesz, de még nem merem itthon hagyni vele, igaz, nem is mondja õ sem, hogy vigyázna rá, szerintem õ is érzi, hogy nem áll a helyzet magaslatán. mondd meg anyósnak nyugodtan, hogy még nem érzed úgy, hogy el kellene vinnie hosszabbh idõre. majd ha már mondjuk 10 éves lesz, akkor meg, ha menni akar, úgyis elengeded, nem? addig ha unokázni akar, menjen az egész család vagy jöjjön õ hozzátok. egyébként én ezt lehet, hogy a férjedre bíznám, beszéljen õ a mamával, az ember ilyesmit az anyjának könnyebben mond, mint az anyósának. persze a lényeg, hogy TI így gondoljátok, nem pedig TE gondolod így!
Minek írtad egyáltalán ki ezt a kérdést? tudod hogy mindenki le fog hurrogni és te kelted a feszültséget miután te is tudod hogy csak úgy tudod kzölni hogy elmondod neki HOGY NAGYI MAGA ALKALMATLAN A GYEREKNEK A FELÜGYELETÉRE NEM FOGOM MEGENGEDNI A FÉRJEMMEL EGYÜTT HOGY ITT LEGYEN A GYEREK ÚGY HOGY MI NEM VAGYUNK és ennyi nem hinném hogy ezt nekünk kéne megmondani hogy hogy közöld vee beszéljétek meg a férjeddel de szeeintem a gyerek hiába csak 2.5 éves nem olyan hülye hogy leszúrja saját mgát egy ollóval mint ahogy írtad vagy mond meg a nagyinak hogy ha elteszi a gyógyszereket és midnen veszélyes tárgyat akkor ott marahat a gyerek egy éjsazkát de ha valami baja esik akkor többet nem mehet
A kérdező hozzászólása: Kedves Utolsó Egy percig nem volt kérdés, hogy mehet-e a gyerek, mégis sokan erre a nem létezõ kérdésre kezdtek el válaszolni. Engem nem igazán érdekel a lehurrogás, mert elolvasom és lépek tovább. A kérdést azért tettem ki, mert megfogalmazódott bennem, és ötleteket vártam. Elolvastam a te véleményedet is, mint ahoyg mindenki másét. Tudtam, hogy lesz lehurrogás is, de nem reméltem hoyg ennyi. Minden esetre, ha valakinek erre van szüksége hoyg itt élje ki a veszekedhetnékét - és én ehez hozzásegítettem a kérdésemmel de ettõl mondjuk nyugodtabban szól a családjához, mert a feszkót én kaptam akkor már megérte. Én igazán nem járok bveszekedni erre az oldalra, ha kérdésem van kiírom, ha valakinek tudok segítek, általában kerülöm a konfliktust. Arról viszont nem tehetek, hoyg van aki kifejezetten vadászik a kérdésekre, ahol jókat lehet kötekedni. Ha nem lehet akokr meg belemagyarázza. Tényleg, mindegy. Voltak értelmes és hasznos hozzászólások is, nekik köszönöm. Részemrõl ennyi a téma.
Mi minõsül számodra hasznosnak? Nekem úgy tûnik, hogy csak az, ami maximálisan a te szád íze szerint hangzik. Mert az oké, hogy nem engeded oda a gyereket, de igazából elmondani sem akarod anyósnak egyenesen a helyzetet. Akkor tényleg érthetetlen a kérdés kiírása. Én úgy érzem, egyszerûen partnereket kerestél arra, hogy szapuld anyósodat, és találtál is néhányat. Csak azt azért el kellene fogadnod, ha kérdezel, nem csak olyan válaszokat fogsz kapni, amilyenre számítasz, tehát lesz olyan, aki nem megerõsít a döntésedben, hanem másként látja a helyzetet. Az ilyen válaszadók a te olvasatodban rosszindulatúak, holott csak õszinték, amilyennek neked is illene lenned.
A kérdező hozzászólása: ?????? Értetlenül állok az írásod elõtt. A kérdés magyarázatának utolsó sorát elolvasnád még egyszer? Így szól: "Én nem szeretem a hazudozást, és nem lehet éveken át kifogásokat keresni..." Pontosan én vagyok az, aki nem akar kifogások mögé bújni, hanem el akarom mondani az igazat. De én ha a lányomról van szó gyorsan eluralkodik rajtam a méreg, mert féltem, anyósom pedig nagy szájú. Ezért udvarias módozatokkal szerettem volna felkészülni, hogy ne így történjen. Nem akartam anyósomat szapulni, akkor kezdtem bele a részletezésekbe, amikor mások is írtak példákat, azok számára akik hála égnek normális anyukával és anyóssal rendelkeznek. Volt egy két válaszadó, aki egyáltalán nem értette, milyen az amikor valaki felelõtlen...nekik próbáltam én is és mások is példákat felhozni erre.
"De azt hiszem annak van igaza aki azt írta hoyg nem is kell ezt közölni." Ezt te írtad, kedves Kérdezõ, ebbõl vontam le a következtetésemet.
"De én ha a lányomról van szó gyorsan eluralkodik rajtam a méreg, mert féltem, anyósom pedig nagy szájú." és ugye megbízhatatlan is... Hová lett a "Csupaszív, csupa jó indulat, rajong az unokáért."nagymama? Tényleg hagyjuk az egészet.
mit hisztiztek itt?nem ez az egyetlen 2nem bírom az anyósom"beírás.nem ez az egyetlen család ahol anyós, vagy anyuka alkalmatlan arra hogy rá bízzák a gyereket.olyan szavakon lovagoltok, ami csak káka keresés a csomón, semmi értelem, nem ti vagytok a családba, nem ti nektek van ilyen anyósotok, mert az aki ilyen családban él, akinek ilyen családtagja van az tudja mirõl beszél a kérdezõ.a többi meg csak álszent duma.úgy csináltok, mintha nem adtatok volna naponta ilyen jellegû tanácsot másnak már.és csak örüljetek hogy ti nem vagytok ebbe a cipõbe, mert nem olyan jó ezt naponta átélni.de ti biztos ebbe is nagyon okosak vagytok!!!
Klassz, hogy vannak normális anyósok is, de akinek ilyen jutott, az becsülje meg magát, és higgye el, hogy vannak felelõtlen nagymamák is. Az én anyósom 3 gyereket nevelt fel, a fiam a 4. unokája. Feltételeztem, hogy a alaptudása megvan a gyerekekhez, de nincs. A két hónapos fiammal simán kiszaladt a házból kora tavasszal, úgy, hogy benti cuccban volt a gyerek, egy sapkát nem adott rá, nemhogy kiskabátot, mert õ megmutatja a szomszédnak. Fél éves volt, mikor szintén náluk voltunk, a baba elaludt mellette a kanapén, erre anyósom teljes nyugalommal ott hagyta felügyelet nélkül, pedig tudta jól, hogy a fiam már rég forog. Szerencsére mi elõbb értünk oda, és nem esett le. Most is megcsinálja, hogy ha ott vagyunk, vagy õ jön hozzánk, simán eltûnik a gyerekkel, fél-egy óra múlva nagy boldogan visszaérnek, és nem megy a fejébe, hogy talán szóljon, hogy elmennek sétálni. Mégiscsak én vagyok az anyja, a törvény szerint is ha baj éri, az az én felelõsségem, nem az övé. Egy csomó ilyen sztorim van, vagy mikor kitalálta, hogy elviszi a három másik, 5 év alatti unokáját valami kalandparkba, és teljesen véletlenül derült ki, az anyjuknak nem is szólt, mert hogy meglepetés. Az a baj az ilyen nagyival, hogy a saját korlátaival sincs tisztában. Igen, amikor 30 volt, elbírt még 3 gyerekkel, de most közel a 70hez már nem olyan fürge, nem is lát olyan jól, és a legtöbb ilyen nagyi szerint a gyerekre vigyázás annyit jelent, hogy a gyereket szabadjára engedi a házban, aztán csináljon, amit akar. Kérdezõ, én teljesen megértelek. Én sem szándékozom a fiamat felügyelet nélkül az anyósomnál hagyni. Szerintem sem szükséges ezt közölni. Esetleg ha kerek perec rákérdez, akkor annyit, hogy még kicsinek tartod hozzá a gyereket, majd ha nagyobb lesz.
NNNahh én is veled értek egyet, az én anyósom egy rosszindulatú, lehúzó vén szipirtyó. Én csupa mosolyogva, türelemmel és kedvességgel fordulok hozzá, erre 2 órai gyerekfelvigyázás után a kocsiban elmeséli a férjemnek, hogy én nem tartok rendet a SZEKRÉNYBEN, meg olyan, mintha cigányok élnének nálunk. Nem lehet neki megmagyarázni, hogy egy 1, 5 éves kisfiúnak nem tudom elmagyarázni, hogy hogy tartson rendet, és még a legpedánsabb felnõtt barátnõm sem talált nálunk semmi kivetni valót. Emellett a fiamnak elfelejt enni adni, csak mikor jövök haza és sír, kiabálja, hogy HAMHAM, kérdezem, hogy és mikor evett? Azt mondja JAAAAAA azt elfelejtettem... Emellett hazudik is simán, ahogy a tied, nem figyel oda rá. Túl sokat követel a kicsitõl, számolni tanítja, színekre tanítja... Sajnos õ az egyedüli nagymama, úgyhogy muszáj heti 1x oda adni neki, mert szükségünk van kis szabadidõre, de tényleg csak amikor muszáj menni, mert rettegek odaadni.
A kérdező hozzászólása: Akkor azt hiszem nem voltam világos egészen. A férjem is egyetért velem abban, hogy nem merné rábízni, mert egy napon belül tuti baleset érné mellette a gyereket. Alkalmatlan rá hogy felelõsen viyázzon rá. Ráadásul hazudós - ha valami rosszat csinál szeret szépíteni vagy letagadni. Félek, hoyg ha esetleg történik valami a gyerekkel, akkor letagadja csak hogy ne nézzünk rá rossz szemmel. Aztán késõbb meg következménye lenne. (pl beüti a gyerek a fejét és kõsõbb lesz rosszul és nem tudjuk az elõzményt hoyg mitõl lehet...) Igen, baleset mellettünk is érheti, de akkor 100% hogy tudunk is róla. Tény, az hoyg SOHA az egy kicsit durva kifejezés, de addig bíztosan nem amíg a gyerek nagyobb nem lesz. És a gyerekkel sem úgy közli, hogy: "jaj de jó lesz amikor majd együtt megyünk ide vagy oda, meg együtt fõzünk" hanem "megígérem neked hogy jövõ hónapban felülünk a vonatra és elmegyünk ide meg oda" Megígéri???? Elõbb beszélje meg velünk, hogy mehet-e, elengedjük-e, alkalmas-e stb és utána igérgessen hiszen mi vagyunk a szülõk. Õ egyébként sem hozhat ilyen jellegû önálló döntést a gyerekkel kapcsolatban! Fõképp ha egy 2, 5 éves gyerekrõl és egy minimum 3, 5 órás, több átszállásos vonat (és busz) útról beszélünk.
Senki sem kövez meg, de egy "Csupaszív, csupa jó indulat, rajong az unokáért." ember talán más kategória
Szia szerintem teljesen igazuk van az elöttem szólóknak a férjed is felnött valahogy és gondolm egészséges nem hinném hogy pár nap alatt akkora kárt tudna csinálni a gyerekbe inkább túlaggódod a dolgokat és sajnos ez nem jó a gyereknek nem csak szülõkre van szüksége hanem nagyszülõkre is és lásd be neked sem esne jól ha anyukád nem vigyázhatna a gyerekre vagy inkább nézzük más szemszögbõl a dolgokat majd sok év múlva amikor a lányodnak gyereke születik és nem akarja rádbízni mert azt hiszi hogy alkalmatlan vagy rá neked hogy fog esni? Gondolom nem jól és már 2.5 éves a lányod és még nem aludt a naginál nekem 4 hós a lányom volt hogy nekem intézkednem kellett és apa dolgozott hideg volt odakint fújt a szél és esett az esõ és igen reggel 8 kor elmentem a nagyinál volt a gyerek és mire hazaértem du án 5 volt és a gyereket makk egészségesen kaptam visza amikor mentünk érte és a mai napig ha anyós szólt trelefonon vagy ír messengeren hogy vigyem át az unokát mert szeretne babázni akkor egybõl ugrok öltöztetem és viszem mert fontos a lányomnak hogy a nagyinál is legyen és sajnos az én szüleim nagyon mesze laknak de mégis leviszük hozzá is a gyereket most fogunk lemenni majd 2. szor de akkor is rá merem majd bízni igen is hogy õk is értik mit hogy csináljon a gyerekkel mivel õk is szülõk engem is felnevelt édesanyám és tesóimat is és a férjemet is felnevelte az édesanyja és a húgát is pedig ritka egy eleven gyerekek voltunk mind a 2 en párom ráadásul hiperaktív volt kisgyereknek és semmi baja gondold át mielött valami olyant modnasz amivel egy családio kapcsolatot teszel tönkre akár hogy is van õ a nagyi és neki is fontos hogy az unokája egészséges legyen és soha nem mondanám anyósnak hogy nem hagynám ott nála a gyereket mert nem megbízható és igen hívd fel magatokhoz ha annyira aggódsz állíts be egy kamerát a házba amivel felveszed hogy mit csinálnak a gyerekkel és amikor a nagyi elment akkor visszanézitek de ne csinálj olyant amit késöbb megbánnál
A kérdező hozzászólása: Na éppen ilyen anyósom. Hatalmas parasztház, 4 szoba, minden szobában tele veszélyekkel... gyógyszerek szanaszét, olók stb... Megszokta az életet úgy hogy nincs ki elõl elpakolni, és ha megyünk akkor sem teszi el ezeket. Én abszolút megértek minden válaszo, lót, azt is aki szerit rosszat teszek, de valószínûleg nem értitek a helyezet mert nektek szerencsére nem ilyen a nagyi a családban. Hiába csupaszív szeretet ha a gyerek bezsedi a vérnyomáscsökkentõit, vagy ledöfi magát valamelyik varrós ollóval... Még kicsi, elõfordulhat. Ha nagyobb lesz és már a gyerek is okosabb lesz az más tészta.
A kérdező hozzászólása: A férjem is felnõtt egy más világban egy fiatal anyukával 35 évvel ezelõtt. Másrészt a szeretet és a felelõtlenség nem zárják ki egymást. Pontosan anyósomra illik az összes felírt felelõtlenség. Tipikus az az ameber aki utólag gondolkodik - de akkor már késõ. Lehoznáa csillagokat is az égrõl az unokának, de attól még simán nem tart veszélyesnek dolgokat és csak utólag jön rá hogy nem így vagy úgy kellett volna. Vannak ilyen emberek, nagymamák is meg nem nagymamák is. A kérdés nem az volt, hogy engedjem-e a gyereket vagy ne, mert ez nem vita tárgya! A kérdés az volt, hoyg hogy lehet ezt közölni. De azt hiszem annak van igaza aki azt írta hoyg nem is kell ezt közölni.
A kérdező hozzászólása: Még az jutott eszembe, hogy a gyerek NEM KÍSÉRLETI NYÚL! Nem kockáztathatjuk az épségét egy felelõtlen ember mellett, hoyg "hátha nem lesz baj". Lehet hoyg épp nem lesz. De ha mégis (márpedig mivel felelõtlen, elég nagy esély van rá), akkor utána hogyan számolok el a lelkiismeretemmel, hoyg miért nem voltam szigorúbb? Miért engedtem oda a gyereket miközben tudom hogy ennyire felelõtlen?
Ha nem közlöd vele, akkor állandóan kifogásokat kell keresnetek. Vagy hogy gondolod? Nem reagáltok arra, hogy szeretné elvinni magához a gyereket? Ez mennyire tisztességes? Szerintem nem az! Neki is joga van ahhoz, hogy tudja, mit gondoltok róla, hogy nem tartjátok felelõs embernek (biztosan így van ahogy írod!). Ezért ne futamodj meg a beszélgetés elõl. Sértõdés én úgy gondolom mindenképp lesz, de vannak nehéz beszélgetések, amit véghez kell vinni. És ez az.
"Ha nagyobb lesz és már a gyerek is okosabb lesz az más tészta." Hol van itt a soha? Mibõl gondolod, hogy anyósod nem pakolná el a veszélyes cuccokat? A parasztházról meg annyit, hogy mi tanyán élünk 5 gyerekkel. Na hát itt aztán van olyan kupi idõnként, hogy ihaj. De még a kamasz gyerekeimmel is meg lehetett értetni, hogy pakolják el maguk után a picikre veszélyes cuccokat. Sõt simán rájuk lehet bízni a 2 éves és a 3 hónapos tesójukat, mert tudják, hogy nagyon kell arra figyelni, hogy a 2 éves neki ne menjen az erdõnek. Szerinted anyósodnak nincs annyi esze, mint egy szétszórt kamasznak? De olvastam, hogy nem is kérdés az, hogy odaengeded-e a gyereket. Akkor azonban nem értem a kérdést. Nyilván az egyenes út járható csak ilyen esetben, és nem aláznád meg azzal, hogy átvered, hitegeted, mismásolsz.
A kérdező hozzászólása: Pontosan errõl beszélek: Anyósomnak nincs annyiesze! Sajnos. Nem képes értelmezni és végiggondolni, hogy mi jelent veszélyforrást egy ilyen kisgyerek számára! Igenis NEM pakolja el a veszélyes dolgokat, és mert sajnos eszébe sem jut hogy veszélyes! Eszébe sem jut hoyg a gyógyszert a gyerek bekaphatja, hogy a kés a konyhaasztal szélén a kezébe kerülhet, ha fõz akkor fõz csak a fõzés érdekli, ha kertben van munka akkor a gyerek le van ejtve foglalja el magát. Sorolhatnám. Sajnos nincs annyi esze hoyg elpakolja a veszélyes dolgokat, ahányszor megyünk mindig tele van a ház veszélyes dolgokkal, de a legnagyobb baj az hogy szerinte ebben semmi veszélyes nincsen.
Mivel jó messze lakik a mama, nem is jöhet "csak úgy, tehát a gyereket se viheti el hipp-hopp."Sajnos mama, a mai nap nem alkalmas, programunk van, inkább tessék maga is velünk jönni!" Én ezt mondanám.Ha kétségem van, h elengedjem -e a gyerekemet a felelõtlen nagyival, akkor nem engedem el!Az én gyerekem, a világon a legfontosabb nekem, és nem az, h mit gondol a mama. Én vagyok az anyukája.
ma 10:45 vagyok. higgyétek el nem pakolja el a veszélyes cuccokat.NEM.A múltkor is lementem anyámhoz gyerek nála volt, egy gyógyszeres dobozzal játszott, amibe zörgött a gyógyszer, az asztalom még 10, a konyhába a kés az asztalon, kifele állva.ott kint szintén hegyekbe ált a gyógyszer simán feléri a gyerek.mondtam én már neki ezerszer, a válasz az volt jol van persze elpakolom, másnap ugyanúgy minden, de ez csak egy két dolog ami miatt azt mondom nem bízom rá.mert én már bíztam igy tudom csakis a vak szerencsén múlt hogy nem történt tragédia, nem baj, tragédia.és õ is felnevelt 2 gyereket, de a mag elmondása szerint is, fáradt, figyelmetlen.
Ha tudod mi a probléma vele akkor mond el neki. Ne rögtön arra gondolj, hogy nem viszed. A férjeddel együtt mondjátok el neki, hogy milyen elvárásaitok vannak. MOnd el, hogy pakoljon össze, ha ott van a gyerek. Tegyétek együtt biztonságossá a házat. Ha tényleg annyira szereti az unokáját, akkor nem fog ellenkezni. De ha el sem mondjátok neki a problémátokat, akkor magától nem jön rá. Régen nevelt már gyereket és biztos sok dolgot elfelejtett vagy másként csinált anno. Az a legtisztább, ha öszintén beszélsz vele
A kérdező hozzászólása: Elmondtuk már 100x Hidd el, higgyátek el, nem vagyok gonosz, rosszindulatú, csak már túl vagyunk ahoz mindenen, hogy tudjuk - nem képes változni. Mindig elmondjuk ha veszélyeset látunk a házban... Legközelebb ugyanúgy van minden. Sajnos változtatlahatlan. Öreg és makacs. Ez van. De nem is kell változnia, csak nem hagyom ott a felügyeletére a gyereket az õ házában, azt meg fõképp nem engedem hogy ilyen kis korában egy egész napot utaztassa vonaton-buszon.
Utolsóval 100%-ig egyetértek. Én nem ülök le ezt megbeszélni vele, mert én nem fogok vele feszültséget szítani. Viszont a páromat megkértem, hogy ha alkalom adódik legyen szíves felhívni anyukája figyelmét azokra a dolgokra, amiket elront, mert én már mondtam, de ki vagyok én ugye...

Hogyan lehet papírlámpát kíméletesen tisztítani?

Legjobb válasz: Mivel a vízzel való tisztítás nem jó megoldás, ezért próbáld ki a porszívót. Általában minden porszívóhoz tartozik egy kicsi kefés szívófej. Vagy olcsón lehet kapni mûanyag tollseprût (100 Ft-os boltban). Kint a szabadban portalanítsd le. Ha foltos a papír-búra, tetszés szerint át is festheted.

Mivel a vízzel való tisztítás nem jó megoldás, ezért próbáld ki a porszívót. Általában minden porszívóhoz tartozik egy kicsi kefés szívófej. Vagy olcsón lehet kapni mûanyag tollseprût (100 Ft-os boltban). Kint a szabadban portalanítsd le. Ha foltos a papír-búra, tetszés szerint át is festheted.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!