Találatok a következő kifejezésre: Hogyan lehet v legalább (1 db)

Hogyan lehet megnevelni (v legalább elviselhetöbbé tenni) egy 11 éves fiút?

Van 2 öcsém és az id?sebbik (11 éves) maga az ördög!Megbukott az évvégén 3 tantárgyból,úgy beszél mint egy kocsis,terrorizálja a kisebbiket.(Engem simán leku...váz)Csapkodja az ajtót.Anyum sehogysem tudja megnevelni,pedig engem is normálisan felnevelt(igaz egy lánnyal könnyebb)Próbál nekik mindent megadni,h ne érezze egyik sem h fontosabb mint a másik,ha az egyik kap vmit kap a másik is stb.De semmi eredménye.Nem arról van szó,h ráhagyja a dolgokat,mert ha kell szigorú is tud lenni,de azzal sem segít.Még azt sem lehet mondani h apa nélkül n?nek föl,igaz az apuka sem egy minta példány...de eljár velük néha strandra stb.Anyám már fél ha behívják fogadóórára a tanárok mert csak rosszat hall róla.Arról nem is beszélve h a kisebbik öcsém meg tanul töle és attól félek h ? is ilyen lesz. Azon gondolkodtam h javaslom anyumnak,keressen egy bentlakásos sulit ahol csak 7végén jönnek haza a gyerekek így el lenne szeparálva a lakótelepi bandázástól,mert így fél? h beleviszik mindenféle törvénytelen dologba.(autófeltörés,szipuzás,lopás miegymás).De ez meg olyen lenne mintha elfordulnánk töle és nem segítünk.Vagy ez egy szükséges rossz?Vagy van egyáltalán ilyen iskola?Vagy keressünk egy gyermekpszichológust?Segítene valaki?Mert anyum kezdi feladni és egyre többet mondogatja h ? elköltözik(bár sztem ez csak fenyegetés,de láttunk már ilyet).A válaszokat elöre is köszi!

Legjobb válasz: Szia, hát nem lehet könnyû az anyukádnak az biztos. Nem biztos, hogy jó ötlet lenne a bentlakásos iskola, nemcsak amiatt, hogy azt érezné, hogy elfordultok tõle, de gondolj bele, ha alapban ilyen a természete ott is megtalálná a barátokat és ugyan úgy folytatná. Vagy próbáljatok meg egy pszichológust, vagy a Polgármesteri Hivatalokban mûködõ Családvédõ Központba anyukád elmondhatja mi a probléma, behívják a fiút és elbeszélgetnek vele. Ismerõsöméknél bevállt :) Kitartás!

Szia, hát nem lehet könnyû az anyukádnak az biztos. Nem biztos, hogy jó ötlet lenne a bentlakásos iskola, nemcsak amiatt, hogy azt érezné, hogy elfordultok tõle, de gondolj bele, ha alapban ilyen a természete ott is megtalálná a barátokat és ugyan úgy folytatná. Vagy próbáljatok meg egy pszichológust, vagy a Polgármesteri Hivatalokban mûködõ Családvédõ Központba anyukád elmondhatja mi a probléma, behívják a fiút és elbeszélgetnek vele. Ismerõsöméknél bevállt :) Kitartás!
Szerintem a gyerekpszichológus a jó megoldás.
1, ha az én gyerekem lenne és csapkodná az ajtókat, én is megcsapkodnám õt eléggé 2, nem fenyegetni kell, mivel már kitapasztalta, hogy ezeket "csak mondják" neki, tehát ugyanugy randalírozik, mert tudja hogy nem lesz következménye. Szobafogságot neki, el kell tiltani a sz.géptöl, focitól, tv-tõl, el kell venni a mobilját stb... meg kell vonni töle az olyan dolgokat amik fontosak neki 3, ha ezek is eredménytelenek akkor bentlakásos iskola. ott talán még el is verik a nagyobb kölykök öt ha ott is keménykedik.
Mondjátok neki hogy bentlakásos suliba fog kerülni ha folytassa!Talán megilyed és többet nem tesz ilyeneket!Vagy találjatok valami elfoglaltságot neki!Tanuljatok vele!Ha tud mutazsd meg neki a gépet (netet) ha chateljen vagy játszon ilyen fius játékokon!Próbáld meg!Remélem beválik!
A kérdező hozzászólása: Elfoglatsága van, igazolt ifi focista.A számítógépet meg túlságosan is ismeri, van egy internetkávézo nem messze és sokat lóg ott és játszik.A bentlakásos suli nem ilyeszti meg.Már többször meg lett neki ígérve.Azért köszi h vetted a fáradtságot és írtál. Meg az elsõ hozzászolónak is köszönöm a válaszát.
Szia, nõvéremnek is van 2 fia, a nagyobbik ott is szekálja a kisebbet, de rettenetesen, rondán beszél, kezelhetetlen. Nõvérem elvitte nevelési tanácsadóba, hogy mit lehetne vele kezdeni, mert õ már nem bírja. Hosszú távon egyrészt az anyukának kell sokat foglalkoznia a gyerekével, leülni vele, beszélgetni, akár több órát is rászánni. Pszichológus segítségét feltétlenül igénybe kell venni. Szerintem bentlakásos iskolába NE adjátok, simán rosszabb társaságba kerülhet mint otthon, ahol azért szemmel lehet tartani. Soraidból kiveszem hogy értelmes lány vagy, próbálj te is kicsit beszélgetni néha a fiúval. Anyukád pedig ne mondjon olyat hogy elmegy, mert ettõl a fia csak összezavarodik, és még kezelhetetlenebb lesz, lehet azért csinálja hogy figyeljen rá is valaki. Nem könnyû, pláne így kamaszkor elõtt a fiúkkal, de sok türelemmel, szeretettel, megértéssel és elfogadással különb felnõtt lehet belõle mint egy mintapéldány gyerekbõl. Kitartás az egész családnak! Üdvözlet: mh
Zsarold meg valamivel, ha nem jön be verd el a seggét. Egyéb esetben irány a dilidoki.
Szia! Amit a többiek is írtak (családsegítõ, gyerekpszichiáter) is jó ötlet, de ha focizik, akkor az edzõ is sokat segíthet, esetleg egy sportpszichológus. Talán az a legegyszerûbb, mert az utóbbi szakember közel van az egyik tevékenységéhez, nem válthat ki annyi ellenérzést, mint pl egy családsegítõ szolgálat, és talán egyszerûbb is elmagyarázni, miért kell mennie (ebben tud az edzõ segíteni) A bentlakásos sulit én sem javaslom, az ilyen viselkedés hátterében tényleg az lehet, hogy úgy érzi, nem figyel rá senki, ezért negatív dolgokkal provokálja ki a figyelmet. Ha elkerül otthonról, akkor talán a legnagyobb félelmei igazolódnak be, és még rosszabb is lehet a helyzet... Nem történt kb egy éve a családban-suliban valami? Mert ha elõtte nem volt ilyen, ez a viselkedés nagyon komoly dolgot is jelenthet...


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Lányom (16) el akar menni a gimnáziumból egy másikba, hagyjam és segítsek neki?

Kiközösítve érzi magát, bár van aki barátkozna vele, de ő mást szeretne. Minden ellen lázad, a jegyei sem jók. Nem tudom, azzal teszek-e jót, ha elengedem? Általánosban sem volt neki jó az osztálya, ezért félek, semmi sem fog változni.

4

Miért jutottam ide?

Sokszor éreztem magam egyedül így az elmúlt 1 év során, 9.-es voltam, de az osztályban a társaságunknon belül (8lány) népszerű vagyok, szeretnek, csak mások mint én, én valahogy többre vágyom. Mindig mennék ide-oda, de ők nem szervezkedősök, én pedig igen.
Az osztályon kívül van 2 legjobb barátnőm. Az egyik nem a sulimba jár, vele 1-2 hetente találkozom, a másikkal pedig szinte minden nap együtt lógunk, ha van időnk.
Akit mindnnap láttam, ő elutazott egész augusztus 20-ig, n em fogom látni. A másik mindig táborokban van, alig-alig látom majd.
Az osztálytársaim is szét vannak szóródva, néha találkozunk majd, de főleg hogy nem is valami összetartó társaság, inkább csak a suliban vagyunk együtt (pláne h én szoktam mindent szervezni).
Teljesen egyedül vagyok. Vannak régebbi ismerőseim, akiket szívesen látnék, akikkel havonta találkoztam eddig, de ha én nem írok, ők sosem keresnek, hogy találkozzunk. Erre rájöttem, elég rosszul esett, így már nincs kedvem keresni senkit.
A legjobb barátnőmet (akivel sokat találkozom) ma láttam utoljára, és rájöttem, hogy nagyon egyedül maradtam. Egyfolytában mennék mindenhova, bulizni, külföldre, akárhova, nem tudok itthon lenni, de egyszerűen vagy van programja a többieknek, vagy egyszerűen nem kíváncsi rám senki, és ez nagyon rosszul esett... Hülyén érzem magam, hogy írjak akárkinek is, mert mindig mindig én írok...
Próbálok önkéntes munkákat, diákmunkákat keresni, de nem nagyon vesznek fel sehová. Próbálom eltölteni hasznosan a szabadidőmet, de mindent keseredettségből csinálok. Nincsen széles családi köröm, akikkel lehetnék. Nincs pénzünk táborokra. Mit tegyek? Nem akarok olyan néhánybarátos, otthonülős unalmas ember lenni, akiket mindig is elítéltem, de ez lettem, egész nap egyedül vagyok. Nagyon rossz! Folyamatosan érzem a sóvárgást egy olyan élet után amiben egy széles társaság, egy fiú, sok buli van... eddig azt hittem megvan mindez, mert a legjobb barátnőmmel mindig egy csomó koncertre jártunk, sokáig kinnmaradtam stb, de basszus nagyon rossz ez így...
15L

3

A fiam 6 éves kora óta katona akar lenni, ez már így marad?

Nem ilyen pályára szántam, persze én akkor leszek a legboldogabb, ha azt csinálja amit szeret. 6 éves korában, kitalálta, hogy katona lesz, akkor mosolyogtunk rajta, még 13 éves korában is ugyan, ezt mondta, reméltem, hogy kinövi, most 16 éves. Én médiatudománt és kommunikációt oktatok, az egyetemen, ennek kapcsán egy PR es találkozón összebarátkozdtam egy ezredessel, aki a Magyar Honvédség reklámszakembere volt, ō azt mondta, hogy nyugodjak bele, ez már így marad, mesélt afganisztán, ciprus, iraki, koszovói misszióiról, hogy bizony voltak olyan helyzetek, ahol majdnem meghalt. Ezt elmeséltem otthon a fiamnak, de ez csak mégjobban feltüzelte... Törōdjek bele, ez már így marad?

Egy aggódó édesapa.

3

Mit csináljak, ha én a piszkálható, "megalázható" személyiség vagyok?

7.-es koromig jól mentek a dolgok, nem érdekelt semmi, volt önbizalmam. Utna etediktől valami megváltozott, visszahúzódó lettem, nem mertem a többiekkel feloldódni, önmagam lenni. Kikerültem az általánosból, és elhatároztam, hogy a gimnáziumban változni fog a helyzet. Sokan megszerettek. De valahogy tudják az emberek, hogy mit lehet velem tenni. 9.-be tetszett egy fiú, és az akkori egyik legjobb barátnőm közölte, hogy mégis hogy gondolhatom komolyan ezt, hisz az egy (akkor) 18 éves fiú volt, és hogy ez képtelenség.
A legjobb barátnőm is folyton közölte velem, hogy csak magammal foglalkozom(ami nem volt igaz akkor se), és, hogy nem is érdekel engem amit Õ mond. A másik legjobb barátnőm folyton azt mondogatta, hogy vele sose foglalkozom. Szintén az egyik legjobb barátnőm közölte velem, hogy szerinte csúnya vagyok(pedig nem is kérdeztem tőle).
Mostanába rengeteget javult a helyzet, de például az öltözködésem miatt POÉNBÓL, de olyton piszkálnak. Egy hármas barátság tagja vagyok(hárman lelgjobb barátnők), és 90%-ban a közös csipkelődések mindig ellenem irányulnak, ketten összefognak, és engem piszkálnak. Ténlyeg poénból, mert a felállás más is szokott lenni,de 90%-ban mindig én vagyok a középpontjában. A ruhám, vagy, ha bármivel igyekszem megvédeni magam.
És nem tudom, hogy hogy jöhetnék ki ebből.
Kitűnő vagyok, és mindenkinek segítek, aztán egyszer egy fiú közölte az egyik legjobb barátnőmnek, hogy minek köszönje meg, hogy oda adtam a házimat.
A húgom is úgy beszél Velem,hogy ha a szobájában vagyok(ott szoktunk videójátékozni), hogy ha valami olyat csinálok, pl táncolok, énekelek, ami őt idegesíti, hogy i lehet menni, meg ne pofázzak, meg ilyenek.
17 éves vagyok, tudom, hogy nagyon gyerekes, de nem tudom megvédeni magamat, akárhogy próbálom. És mindig én kerülök ki rosszul.
Vagy elmentem a barátaimmal filmezni, és beszóltak a barátomra valamit, én meg megvédtem a barátomat(a barátom nem volt ott), és rajtam röhögött mindenki, még a legjobb barátnőm is.
Annyira nem szeretem, hogy én a megalázható lány vagyok, és, hogy ha megpróbálom összeszedni magam, kapok még egyet.

10

Ti ezt elmondanátok az apának?

Van egy 17 éves lányunk a férjemmel , aki elmondta nekem, hogy le szeretne már feküdni a barátjával. Természetesen mindent megbeszéltünk, nagyon felelősségteljes lány , örülök annak is , hogy szólt nekem.
A kérdés az lenne, hogy ti ezt elmondanátok a férjeteknek? Végül is az ő lánya is és bár eléggé olyan dolog, amiről egy apának nem biztos, hogy tudnia kéne, de nem tudom.. szerintetek?

9

Miért csinálja ezt?

Van egy barátnőm, akit akárhány buliba, vagy baráti összejövetelre hívunk, nem jön el velünk. Mikor megkérdezzük milyen programja van helyette, azt mondja semmi, otthon van csak nincs kedve menni. Elhiszem, hogy otthon van, olvas, sorozatot néz meg ilyenek, de így mindenről lemarad és ez lassan már engem zavar.

7

Hogyan vegyem rá ot hogy járjon velem?

Van egy lány tetszik,jofej,aranyos,stb egyszoval járni szeretnék vele de o azt állítsa hogy abszolult nem szeretne pasit...mivel a expasiajai elegge csunyan átvertek a kozos barataink szerint mar 2 ex pasija megverte ot...
Most mit tehetnek?

3

Akiknek kevés vagy nincs barátjuk mit csinálnak a nyáron?

16

Normális, ha hiányzik a mindennapi 'rutin' az életemből?

Most, hogy nyári szünet van, össze-vissza kelek és fekszem. Szinte ugyanolyanok a napjaim. Nincsenek barátaim, ezért szinte mindig otthon vagyok.

Amíg suli van, nagyjából adott időben fekszem le, adott időben kelek és közösségben is vagyok.

Csak nekem rossz így?

11.o/l

4

Hogy szerezhetnék új barátokat?

Helló!
17 éves lány vagyok. Nem vagyok ronda, de elég visszahúzódó vagyok. Van összesen 4 barátnőm, akikkel tudnék találkozni, de nagyon elfoglaltak. Én egész nyáron unatkozom, és szeretnék eljárni mindenfele, biciklizni, kirándulgatni, ilyenek, vagy csak a fővárosban lógni. Olyan jó lenne egy baráti társaság, de hogy szerezhetnék? :(
17L

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!