Találatok a következő kifejezésre: Hogyan kezeljem dolgokat hogy (35 db)

Ez normális? Depressziós lettem ettől? Hogyan kezeljem a dolgot? Mit tanácsoltok? Ti hogyan tettétek?

Gimnázium hallgatója vagyok.15 éves lány!Rengeteget kell tanulni,minden dolgozat el?tt félek,félve megyek az iskolába,ithon pedig síró görcs jön rám a tanulástól,kés?n érek haza.a koránkelés is gondot okoz!Minden nap több mint három-négy órát tanulok!Nem tudok meg birkózni a tanulni valókkal,van hogy egy tantárgyat ki kell hagynom a tanulásból mert arra koncentrálok amib?l írunk.Nem bízok magamban és megrögzött tulajdonságom hogy azzal fárasztom anyut hogy anya ugye jó lesz ugye jó lesz a dolgozat?Ti hogyan tanultok úgy hogy mindent meg tudjatok de ne legyen nagyon sok?Én magolok az a baj,másként nem megy sajnos.hA Írok dolgozatot addig izgulok míg ki nem kapom,mindig szomorúan jövök haza és nem is értékelem úgy a világot ahogyan azt egy Tininek ilyenkor kéne!

Legjobb válasz: "Ez normális?" Egyértelmûen NEM. "Depressziós lettem ettõl?" Még nem,de könnyen az lehetsz ha ez így megy tovább. Egyrészt önbizalomhiányos vagy mert nem bízol magadban hogy jól megtudod tanulni és jó dogát írni,másrészt teljesítménykényszered van hogy jó jegyeket szerezz.Ez állandó feszültséget okoz nálad.Ez pedig már önmagában stressz.A sok stressz pedig nem csak depressziót okoz hanem leépíti az immunrendszered is(ami betegségeket idézhet elõ.És ez alatt nemcsak a náthát értem hanem komoly szervi megbetegedéseket,ami halálos is lehet) De ami még a depressziónál is roszabb hogy elérheted a krónikus kimerültség állapotát is.(és akkor lõttek a sulinak is arra az évre) "Hogyan kezeljem a dolgot? Mit tanácsoltok?" -Eleve sokkal lazább életfelfogást javaslok(akkor a tanulás is könyebben fog menni). -Valahogy próbálj több önbizalomra szert tenni a tanulás terén. Pl:Necsak magolj hanem értelmezd is a dolgokat,próbálj logikus szálakat keresni és akkor könyebben eszedbe is jutnak a dolgok a "magolós tantárgyaknál". Matekból,fizbõl meg oldj annyi feladatot meg,amíg 100%-ra nem leszel biztos abban hogy érted. Ha mindent tutira vágni fogsz akkor lesz önbizalmad ezen a téren... -A teljesítménykényszer nem rossz dolog.De ezt is szabályozd.Nem kell mindenbõl kitünõnek lenni.Válaszd ki azokat a tantárgyakat amik érdekelnek és azokra gyúrj rá nagyon.Ami pedig nem érdekel abból elég a 3-4-es is. Mert pl ha jogász akarsz lenni akkor a humán tantárgyakat nyomd meg,mert oda nem kell matek,akkor felesleges abból 5-ös lenni.Vagy ha gépészmérnök akarsz lenni akkor a matek,fizt nyomd meg és pl akkor irodalomból elég a 3-as. Nem muszály mindenbõl 5-ös lenni,azért mert felesleges,nem ésszerû és energiapocsékló. -Az állandó stressz okozta feszültség elkerülésére,levezetésére pedig gyakoribb testmozgást javaslok(pl:futás,edzés..stb) és próbálj társaságba járni vagy több barátot szerezni(akivel,akikkel megoszthatod a problémáidat)mert ez is jelentõsen csökkenti a feszkót. "Ti hogyan tettétek?" Úgy ahogy elõbb leírtam:) 20/F

"Ez normális?" Egyértelmûen NEM. "Depressziós lettem ettõl?" Még nem, de könnyen az lehetsz ha ez így megy tovább. Egyrészt önbizalomhiányos vagy mert nem bízol magadban hogy jól megtudod tanulni és jó dogát írni, másrészt teljesítménykényszered van hogy jó jegyeket szerezz.Ez állandó feszültséget okoz nálad.Ez pedig már önmagában stressz.A sok stressz pedig nem csak depressziót okoz hanem leépíti az immunrendszered is(ami betegségeket idézhet elõ.És ez alatt nemcsak a náthát értem hanem komoly szervi megbetegedéseket, ami halálos is lehet) De ami még a depressziónál is roszabb hogy elérheted a krónikus kimerültség állapotát is.(és akkor lõttek a sulinak is arra az évre) "Hogyan kezeljem a dolgot? Mit tanácsoltok?" -Eleve sokkal lazább életfelfogást javaslok(akkor a tanulás is könyebben fog menni). -Valahogy próbálj több önbizalomra szert tenni a tanulás terén. Pl:Necsak magolj hanem értelmezd is a dolgokat, próbálj logikus szálakat keresni és akkor könyebben eszedbe is jutnak a dolgok a "magolós tantárgyaknál". Matekból, fizbõl meg oldj annyi feladatot meg, amíg 100%-ra nem leszel biztos abban hogy érted. Ha mindent tutira vágni fogsz akkor lesz önbizalmad ezen a téren... -A teljesítménykényszer nem rossz dolog.De ezt is szabályozd.Nem kell mindenbõl kitünõnek lenni.Válaszd ki azokat a tantárgyakat amik érdekelnek és azokra gyúrj rá nagyon.Ami pedig nem érdekel abból elég a 3-4-es is. Mert pl ha jogász akarsz lenni akkor a humán tantárgyakat nyomd meg, mert oda nem kell matek, akkor felesleges abból 5-ös lenni.Vagy ha gépészmérnök akarsz lenni akkor a matek, fizt nyomd meg és pl akkor irodalomból elég a 3-as. Nem muszály mindenbõl 5-ös lenni, azért mert felesleges, nem ésszerû és energiapocsékló. -Az állandó stressz okozta feszültség elkerülésére, levezetésére pedig gyakoribb testmozgást javaslok(pl:futás, edzés..stb) és próbálj társaságba járni vagy több barátot szerezni(akivel, akikkel megoszthatod a problémáidat)mert ez is jelentõsen csökkenti a feszkót. "Ti hogyan tettétek?" Úgy ahogy elõbb leírtam:) 20/F
Szia! Én is így vagyok most:( nem tudom mit csináljak:/ 16/L
A kérdező hozzászólása: Ú nagyon szépen köszönöm:) Még senki sem segített meg engem ilyen jól mint te:) Ezer köszönet és hála:) Nem tudom ki vagy de nagyon szépen köszi:) :)
Szívessen! Örülök ha segíthettem vmit ezzel a pár rövid sorral:)

Hiszti kezdődhet 10 hónaposan? Hogy kezeljem, hogy elejét vegyem a dolgoknak? Tudsz jó módszert, hogy ne az legyen, hogy sírással mindent elér?

Kislányomnál szerintem beköszöntött a hiszti. Már reggeli után elkezdi, ha pl. reggelizek, vagy mosogatok, hogy jön oda, húzza a nadrágom és nyüszög, aztán átcsap sírásba, aztán könnyek nélküli sírásba. És ez napjában rengetegszer így van. Ha mindent akkor csinálok, mikor alszik, és ha ébren van, csak vele foglalkozom, azzal elrontom igaz? Ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozom vele, de 5 percet sem bír ki nélkülem.

Legjobb válasz: szerintem ez inkább a szeparációs szorongás része lehet... az 8-10 hós korban kezdõdik és akár 2 éves korig is elhúzódhat. Mindig magyarázd el neki, hogy mi a dolgod, foglalkozz vele, ha odamegy és hív, õt is bevonhatod a konyhai dolgokba. pl: ha már áll odatehetsz neki a pulthoz egy széket, meg egy mûanyag edényt egy fakanállal, h õ is "dolgozzon vagy ha az eteõszékbe ülteted ugyanígy az is jó vagy ha teregetsz hívd magaddal, kérd meg, hogy segítsen - persze nem tud még, de 1-2 ruhával eljátszhat vagy mi azt is szoktuk, hogy õ kapcsolja be a mosógépet (nálunk ez a nagy kedvenc). imád pakolni, adogatom neki a ruhákat és õ bepakolja, majd együtt tekerjük a mosógép gombját és õ nyomja az indítógombot.

szerintem ez inkább a szeparációs szorongás része lehet... az 8-10 hós korban kezdõdik és akár 2 éves korig is elhúzódhat. Mindig magyarázd el neki, hogy mi a dolgod, foglalkozz vele, ha odamegy és hív, õt is bevonhatod a konyhai dolgokba. pl: ha már áll odatehetsz neki a pulthoz egy széket, meg egy mûanyag edényt egy fakanállal, h õ is "dolgozzon vagy ha az eteõszékbe ülteted ugyanígy az is jó vagy ha teregetsz hívd magaddal, kérd meg, hogy segítsen - persze nem tud még, de 1-2 ruhával eljátszhat vagy mi azt is szoktuk, hogy õ kapcsolja be a mosógépet (nálunk ez a nagy kedvenc). imád pakolni, adogatom neki a ruhákat és õ bepakolja, majd együtt tekerjük a mosógép gombját és õ nyomja az indítógombot.
Ez még közel sem hiszti! Majd ha eljön az igazi hiszti ideje, akkor megtudod mit jelent:) Mi már benne vagyunk egy ideje, hát hol jobb, hol rosszabb. 27 hós a fiam...

Huszoneves szuz fiukent hogyan kezeljem a hetkoznapokban a szexualitassal kapcsolatos dolgokat?

26 eves vagyok es eddig meg nem volt baratnom es csak nagyon keves tapasztalatom van szexualis teren. Bevallom, nehezen tudom elfogadni onmagam, kamaszkoromban bebeszeltem magamnak, hogy nem megfelelo az intim meretem, ezert gatlasos, szegyellos es zarkozott lettem, elzarkoztam az ismerkedes elol, nehezen tudok kommunikalni masokkal. Sajnos sokszor gondolnak emiatt melegnek az emberek, pedig errol nincs szo. Hogyan kellene viszonyulnom a szexualitashoz es a szuzessegem tenyehez a hetkoznapokban? Mert ha bekerulok peldaul egy uj kozossegbe, vagy egy uj munkahelyre, elobb-utobb a parkapcsolati temak es a szexualitas (kulonosen a fiuk kozott) elo fog kerulni a beszelgetesekben es ez engem elegge feszelyez, hisz alig van tapasztalatom, nem tudom, mit mondhatok ilyenkor es igazabol nem is nagyon merek beszelgetni, ismerkedni uj emberekkel, nem tudok megnyilni es aktivan reszt venni a beszelgetesekben, mert elore felek, hogy egyszer elojonnek ezek a temak. Tudtok valamilyen tanacsot adni ezzel kapcsolatban? Elore is koszonom es bocsanat, de nincsenek ekezetes betuim!

Legjobb válasz: Nem kell, hogy kibeszéld a szexuális életed, ez mindenkinek a magánügye, sõt aki azt így kezeli, arra szerintem csak felnézni lehet. Nyugodtan ismerkedj, egy lánnyal való összejövetel sem azzal kezdõdik, hogy a kezébe veszi a farkad. Beszélgettek, megismered, aztán egy idõ múlva jobban is megbízol benne, akkor majd meg tudsz nyílni. Nincs ezzel gond, csak hagyni kell fokozatosan felépülni a dolgot.

Nem kell, hogy kibeszéld a szexuális életed, ez mindenkinek a magánügye, sõt aki azt így kezeli, arra szerintem csak felnézni lehet. Nyugodtan ismerkedj, egy lánnyal való összejövetel sem azzal kezdõdik, hogy a kezébe veszi a farkad. Beszélgettek, megismered, aztán egy idõ múlva jobban is megbízol benne, akkor majd meg tudsz nyílni. Nincs ezzel gond, csak hagyni kell fokozatosan felépülni a dolgot.
"Nem kell, hogy kibeszéld a szexuális életed, ez mindenkinek a magánügye, sõt aki azt így kezeli, arra szerintem csak felnézni lehet." Olvasd el még egyszer a kérdést. Nem feltétlen a szexrõl van szó. A kérdezõ már akkor is zavarban érzi magát, ha egyesek a párkapcsolati életükrõl beszélnek. Abban meg mi kivetnivaló van, ha esetleg valaki megemlíti, h "fúú egyszer volt egy párom, aki..." Aztán erre jön mástól a kontra, h "áhh az semmi, nekem olyat csinált, h..."
Úgy, hogy csajozz be és két legyet ütsz egy csapásra.
A kérdező hozzászólása: Igen, itt most foleg tenyleg arra gondoltam, amit az utolso valaszolo irt. Hogy ezek a temak egy munkahelyen, vagy kozossegben elobb-utobb elokerulnek, a fiuk meg kulonosen szeretnek ilyesmiket megbeszelni. En meg elore felek az ilyen temaktol, ezert inkabb elzarkozok, nem tudok beilleszkedni emiatt, nem tudok fesztelenul beszelgetni az emberekkel, es nyilvan azt nem szeretnem 26 evesen elmondani, hogy nem volt meg baratnom, azt meg plane nem, hogy azert, mert az intim meretem miatt alakult ki a gatlasossagom. Az viszont megint nem jo, ha kivulallo maradok, vagy en leszek a kulonc (egy uj munkahelyen peldaul), mert azt nem szeretik az emberek es ossze fognak sugni a hata mogott. Persze kezenfekvo megoldasnak tunik, hogy szerezzek egy baratnot, de ettol egyelore eleg tavol vagyok. Lehet, hogy egy kicsit tulbonyolitom a dolgot es a sajat helyzetemet nehezitettem meg...
Gyere csatlakozz hozzánk van egy csajozós közösségünk, neten is tudunk támogatni, segítséget nyújtani neked, hogy becsajozz végre. Csak facebook elérhetõség kell, írj privátban, ha érdekel és felveszlek egy pillanat alatt.
Mondd azt nyugodtan, hogy régebben volt egy-két barátnõd, teljesen átlagosak, de mostanában annyira nem erõlteted a dolgot. Ennél nagyobbat ne füllents. Ha feljön ez a téma, elõször lapíts és csak ha kérdezik, akkor mondd ezt a keveset. Esetleg menj ki wc-re vagy valami, amíg befejezik ezt a témát, vagy próbáld másfele terelni a szót. Csajozás terén próbálkozz a fiatalabb csajokkal, velük jóval könnyebben fog menni. Sajnos ha õ felhozza ezt a témát, akkor valami frappáns hazugsággal kell elõrukkolnod, próbáld tettetni, hogy nem vagy szûz. Viszont nem lehet sokáig hazugságban maradni, ezért tereld másra a szót, ne firtasd ezt a témát. Ha már hónapok óta együtt vagytok és már szexeltetek, akkor kiderülhet az igazság.

általunk nem befolyásolható dolgok miatti hiszti. Hogy kezeljem?

Nem is igazán hiszti, inkább nyüszögés, hogy pl a kádban kiázott a keze és "nem akarom, hogy kiázzon a kezem!" mondja, miután már ugye ez megtörtént. Okos gyerek, szokta érteni amit magyarázok neki, de ezek kifognak rajtam. Vagy mondjuk holnap délben megyünk a mamához, most nem lehet, mert nincs még otthon, erre ?: holnap dél legyen most! Szóval ilyesmik.

Legjobb válasz: Jaj, nálunk is vannak ilyenek 2 éves fiammal. Õ azért szokott hisztizni, hogy pocsolyában akar ugrálni, de hát nincs pocsolya, mert napok óta nem esett. Vagy hogy az utcai lámpákat kapcsoljuk fel, vagy éppen le ha égnek. Próbálom neki magyarázni, hogy hát ezek olyan dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni, meg kell várni mindennek az idejét. Nem tudom mennyire érti, elõbb-utóbb abbahagyja a sírást.

Jaj, nálunk is vannak ilyenek 2 éves fiammal. Õ azért szokott hisztizni, hogy pocsolyában akar ugrálni, de hát nincs pocsolya, mert napok óta nem esett. Vagy hogy az utcai lámpákat kapcsoljuk fel, vagy éppen le ha égnek. Próbálom neki magyarázni, hogy hát ezek olyan dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni, meg kell várni mindennek az idejét. Nem tudom mennyire érti, elõbb-utóbb abbahagyja a sírást.
Szerintem kerd ki szakember segitseget a temaban
A kérdező hozzászólása: ez most komoly?????

Hogyan kezeljem a dolgokat hogy minden a regi legyen?

10 honapja vagyok a baratommal...nagyon nagyon szeretjuk egymast...es ez mar tobb holmi diakszerelemnel, hiszen O az eletem, es jobban feltjuk egymast mint onmagunkat, vagy barmi mast a vilagon...csakhogy hetek ota kicsit "mas" lett minden...a megbeszelt idopontokra 15-30 perces kesesekkel jon el(mindig kivan magyarazva miert) voltunk satorozni es akkor sem beszelgettunk ugy mint maskor...szinte minden masodik nap sirni tudnek valamiert...kerdeztem ma h mi a baj, azt mondta semmi es hogy tul reagalom...de en nem igy erzem, ugy erzem ujabban mar azt hiszi mar nem kell megtennie a regi kedves dolgokat nekem...vagy nem is tudom...pedig szeret, csak most nem olyan mint regen...mit tegyek?

Legjobb válasz: Már semmi nem lesz olyan mint régen, én biztos nem kezdtem volna újra a régi pasimmal, mert megvolt az oka hogy miért szakítottunk. A dolgok soha sem a jó irányba változnak (ilyenkor). De azért remélem, h meg tudjátok beszélni, mi is a gond tul.képpen.

Már semmi nem lesz olyan mint régen, én biztos nem kezdtem volna újra a régi pasimmal, mert megvolt az oka hogy miért szakítottunk. A dolgok soha sem a jó irányba változnak (ilyenkor). De azért remélem, h meg tudjátok beszélni, mi is a gond tul.képpen.
10 hónap után már kezd néha elmúlni a "rózsaszín köd", és utána is nagyon jó tud lenni a kapcsolat, de nem feltétlen kell várni azt a rajongást a másikért, ami az elsõ pár hónapban megvolt. Mindenkét fél átesik ezen a ponton a kapcsolatban, mikor már nem "annyira" rajong a párjáért, de szereti, tiszteli, és nagyon jól megvannak még együtt. Általában a pároknak ez nem ugyanakkor következik be, a fiúknak korábban szokott. Lehet, hogy tényleg picit túlreagálod, nem lehet x évig frissszerelmesnek maradni. :) De ha félreértettem a problémát, és a barátod tényleg megváltozott, annak ezer másik oka is lehet...
A kérdező hozzászólása: NEM SZAKITOTTUNK!!!!!! sosem gondoltam ra...es nem is akarok! csak szeretnem megoldani a dolgokat...
Ne kiabálj. Tudod nagybetû=kiabálás.
A kérdező hozzászólása: bocsi...nem akartam kiabalni es igen a 3. kommentelonek talan igaza van:) koszi

Hogyan kezeljem ezt az érzést? Mit tennétek a helyemben? A párom még várna a házvételig a babával! Részletezem a dolgokat lent!

Évekkel ezelőtt voltam már hasonló helyzetben,csak én küzdöttem a babáért.Most is hasonló érzésem van,olyan mintha a párom húzná az időt!Állítólag az őszi ház vételig akar csak várni,de napról napra kevesebb az esély rá,nem akar rendeződni a dolog a ház körül! Én már nem vagyok egészséges nő,fél oldalam nincs meg,voltak már kisebb nőgyógyászati műtéteim. Úgy érzem,nem fog simán összejönni a baba és én nem akarok orvostól orvosig járkálni,lelkileg már nem bírnám a vizsgálatokat,a gyógyszereket!

Legjobb válasz: A problémáid kapcsán az orvosi konzultációk, esetleges vizsgálatok és gyógyszerek adottak, azon nem változtat a tény, hogy nyáron vagy õsszel álltok neki a próbálkozásnak. Hogy türelmetlen vagy már, megértem. Ha a párod szerint ezen a 3 hónapon múlik valami, akkor én elfogadnám a helyedben, de éveket már nem várnék. A házvásárlás szép dolog, de teljesen lutri jelen piaci helyzetben, hogy hogy és mikor sikerül. Babával is lehet költözni, csak több szervezést igényel. De meg lehet oldani. Beszélj vele errõl õszintén, és kössetek kompromisszumot!

A problémáid kapcsán az orvosi konzultációk, esetleges vizsgálatok és gyógyszerek adottak, azon nem változtat a tény, hogy nyáron vagy õsszel álltok neki a próbálkozásnak. Hogy türelmetlen vagy már, megértem. Ha a párod szerint ezen a 3 hónapon múlik valami, akkor én elfogadnám a helyedben, de éveket már nem várnék. A házvásárlás szép dolog, de teljesen lutri jelen piaci helyzetben, hogy hogy és mikor sikerül. Babával is lehet költözni, csak több szervezést igényel. De meg lehet oldani. Beszélj vele errõl õszintén, és kössetek kompromisszumot!
3 hónapon már tényleg nem múlik semmit, ne erõltesd lehet azért ilyet meg.
A kérdező hozzászólása: Nem erõltetem, nyelek egyet amikor óvszer után nyúl! Már beszéltem vele, nem hallotta vagy nem akarta meghallani az érveimet! Magamban õrlõdök, amikor a környezetemben most pár hónap leforgása alatt három baba is született vagy ha ismerõseim bejelentik, hogy babát várnak! Ha tévében babás mûsor megy már kapcsolom is el! Csak azt nem értem, az én véleményem miért nem számít!
Mennyi idõs vagy illetve a párod? Hát ezen már tényleg nem múlik semmi õszig. Igen is meg kéne hallgatni a téged? Akar egyáltalán babát? Melleted kéne lennie lelkileg ezek után hogy ennyi vizsgálaton mentél keresztül.
Ezeket tényleg meg kéne beszélni le ülni. És tényleg hallgasson meg hogy te mit érzel. Mert így neked sem jó. Se lelkileg se testileg és így megy a biológiai órád de neki nem õ 90 éves korában is tud gyereket csinálni. Férjedet állítsad tények elé, mond meg a véleményed. Ne hagyd magadat.
Sajnalom, hogy ebben a szituban vagy! Ha a párod nem akar babát, akkor ne erõltesd, mert egy gyerek inkább próbára teszi a kapcsolatot és nem megerõsíti! Várj addig, amíg tudsz, de ha nem akarja, akkor gondolkodj el a kapcsolatotokról! A legjobb lenne egy nagy õszinte beszélgetés, bár tudom, hogy sok férfinál ez nagyon nehéz! Szorítok, hogy megoldódjon a baba-dolog!
Nálunk fordítva volt, én ragaszkodtam hozzá, hogy elõször legyen házunk utána jöjjön a baba (szülõi házban laktunk) aztán amikor elkezdtük nézni a házakat belementem a dologba, azonnal terhes is lettem, de hiába vettük meg a házat annyi felújítani való volt, hogy kénytelenek voltunk az elsõ telet a babával a szülõnél tölteni, ha újra kezdhetném várnék egy kicsit, mert külön sokkal jobb! De ha ti külön laktok akkor ilyen probléma nincs, meg lehet érteni õt is és téged is!

Bennem van a hiba? Hogyan kezeljem a dolgokat?

a következő a problémám.. a barátomnak pár hete eléggé rosszak a napjai,az hogy mi a baja nem hajlandó elmondani,mert tipikus válasz a "nincs semmi baj" ne aggódjam túl a dolgokat.. de viszont egy két hónapja felbukkant az első szerelme,találkozgattak dumáltak,az egyik közösségi oldalon át beszéltek egy egész napot,miközbe velem volt nyomkodta a telefont.. hát,mit ne mondjak nem esett a legjobban :S én értem hogy első szerelem,de én is itt vagyok és velem van nem azzal a lánnyal..neki se esne jól ha én csináltam volna ezt.. de én értsem meg őt..! oké,úgy voltam vele hogy nincs ebbe semmi bízok benne meg nem csal..:) és most a héten mint akit újra kicseréltek.. bunkó velem,alig akar beszélni.. mintha kerülne,azt se mondja hogy szeret.. persze nem kell a nap 24órájában mondania,de jól esne.. és minden nap talált valami hibát bennem,amin változtassak.. szülinapjára is meg akartam beszélni,hogy mire van szüksége,ne olyasmit adjak neki ami csak porfogó erre azt mondta nem kell,ne akarjak tyúk anyó lenni..! szerintetek? mi a baj velem? mit csináljak máshogy ? előre is köszönöm a választ:)

Legjobb válasz: Nehéz értelmesen beszélni azzal, aki erre nem hajlandó. Én alapvetõen mindig annak a híve vagyok, hogy mindig, mindent meg kell beszélni, tisztázni és elrendezni, de ha õ nem hajlandó kommunikálni, akkor ez valóban nem egyszerû. Mindenesetre próbáld meg egyszer megfelelõ körülmények között (csend, nyugi, csak ti ketten) leültetni és addig ne engedd felállni, amíg tövirõl hegyire át nem beszéltétek, hogy mégis mi a fene van most vele. Legvégsõ (és tényleg csak abszolút legvégsõ) esetben, ha már tényleg minden más kudarcot vallott, azt is mondhatod neki, hogy ha õ nem hajlandó kommunikálni, akkor a magad részérõl te sem látod túl sok értelmét a kapcsolatotok további folytatásának. De ezt tényleg CSAK ÉS KIZÁRÓLAG akkor, ha TÉNYLEG így is gondolod, és ha tényleg teljesen hajthatatlan és nem hajlandó beszélni.

Nehéz értelmesen beszélni azzal, aki erre nem hajlandó. Én alapvetõen mindig annak a híve vagyok, hogy mindig, mindent meg kell beszélni, tisztázni és elrendezni, de ha õ nem hajlandó kommunikálni, akkor ez valóban nem egyszerû. Mindenesetre próbáld meg egyszer megfelelõ körülmények között (csend, nyugi, csak ti ketten) leültetni és addig ne engedd felállni, amíg tövirõl hegyire át nem beszéltétek, hogy mégis mi a fene van most vele. Legvégsõ (és tényleg csak abszolút legvégsõ) esetben, ha már tényleg minden más kudarcot vallott, azt is mondhatod neki, hogy ha õ nem hajlandó kommunikálni, akkor a magad részérõl te sem látod túl sok értelmét a kapcsolatotok további folytatásának. De ezt tényleg CSAK ÉS KIZÁRÓLAG akkor, ha TÉNYLEG így is gondolod, és ha tényleg teljesen hajthatatlan és nem hajlandó beszélni.
Ezzel hitegetheted magad még egy darabig, de a valóság az, hogy nem fog kidobni mert gyáva vagy mert még formálódik a másik viszony és még nem látja elég érettnek a helyzetet, hogy lépjen. Azért bunkó most veled mert arra játszik, hogy kiadod az útját és akkor áldozatként tud beszédülni az ex-karjába. Nem tudom a korotokat, ezt úgy 14-18 között hajlamos az ember eljátszani, de van aki késõbb sem nõ ki belõle.
Már búcsúzik tõled, szerintem kár a szülinapi ajándékra költened.
1! igaza van ne várj fejezd be és zárd le, mert egyre megalázóbb lesz így Neked N
A kérdező hozzászólása: Szakításról szó nincs.. õ közölte velem hogy nem fog kidobni, nem akar..! õ szeret.. csak van amikor kicsit már sokak vagyunk egymás számára, és kicsit hagyjam levegõhöz jutni..
Az 5.-ik válaszolót már leírta a lényeget. Ugyanez fogalmazódott meg bennem is. Szerintem lépj amíg nem késõ. Nincs mire várnod, ez így nem kapcsolat és nem egyenrangú viszony, ha neked az ilyeneket nyelned kell.

Ex a szomszédban!? Hogy kezeljem ezt a dolgot?

Lassan 1 éve lakom együtt barátnőmmel egy albérletben. Az exe pár házzal arrébb lakik tőlünk. Én tudtam elejétől kezdve, hogy itt lakik. De most jött ki rajtam, hogy iszonyatosan zavar. És nem tudom legyőzni a féltékenységemet. A barátnőm nem akar elköltözni. Azt mondja, hogy miért 1 év után jövök rá, hogy zavar, amikor ő még az elején megkérdezte, hogy biztos ide akarok e költözni, nem e lesz probléma? Eddig nem is volt, de mostanában többet látom, direkt a ház előtt bicajozik a gyerekeivel. Nem tudom mi ütött belém, de a barátnőm nem ért meg. Jó, igaz, hogy ő még az összeköltözés előtt mondta, hogy szerinte nem jó ötlet ide költözni, de én ragaszkodtam hozzá, mert a szülei is itt laknak a szomszédba és nagyon szeretem őket. Hogyan győzzem meg, hogy költözzünk el?

Legjobb válasz: Szerintem ne akard meggyõzni hogy költözzetek el, igaza van, õ megkérdezte az elején. Inkább adj egy kis idõt magadnak hogy megnyugodj, hidd el, õ nem véletlenül az EX, te meg nem véletlenül élsz együtt vele.

Szerintem ne akard meggyõzni hogy költözzetek el, igaza van, õ megkérdezte az elején. Inkább adj egy kis idõt magadnak hogy megnyugodj, hidd el, õ nem véletlenül az EX, te meg nem véletlenül élsz együtt vele.
Hiszen már családos ember! Ráadásul nem hiába nincsenek már együtt. Ne görcsölj ezen, felesleges. Kérõbb akár haveri kapcsolat is lehet belõle. Emiatt én sem költöznék, az biztos.
Nàlam ugyanez a helyzet. 4 ève jàrok a baràtommal az exem pedig szemben a szomszèd hàzban lakik.Eleinte nagyon nehèz volt, mivel valódi ellensèg a pasim szemében, viszont mindig azzal nyugtatom hogy ha ôtet szeretném akkor vele lennèk ès így a probléma màr nem olyan nagy, de azért zavaró a helyzet. A baràtom nemsokàra ideköltözik de minél jobban èreztetem vele h az a szemèly szàmomra szomszèdon kìvül senki, de azèrt mindenkinek jobb lenne ha jóba lennének.
Neked saját magaddal van problémád, ez egyértelmû. Tedd helyre az önbizalmad! Ki lenne az az idióta, aki ezek után újra akarná kezdeni a pasival? Furcsa, hogy ilyet feltételezel a barátnõdrõl? Mit gondolsz róla, miért tenné?
Az en exem aki meg a kezemet is megkerte par honapja koltozott a mellettunk levo lepcsohazba.Talalkoztam vele a haz elott, beszelgettunk kicsit.Aztan mikor felertem a lakasba ezt elmondtam a ferjemnek.O csak annyit kerdezett, hogy nyomult?En meg mondtam, hogy nem.Es ennyi, nincs feltekenykedes pedig sokat dolgozik, alig van itthon megse feltetelez rolam rosszat.Ez a bizalom.
ha az exének van élettársa-párja, akkor ezzel nyugtasd inkább magad
A kérdező hozzászólása: A férfi nõs. Amikor a barátnõm vele volt, akkor is nõs volt. Csak azt hazudta a barátnõmnek, hogy már válásban vannak, és hogy a feleségének is van már valakije. 3 hónapig voltak együtt, aztán barátnõm rájött, hogy a férfi egyáltalán nincs válófélben a feleségével, és szakított vele. A feleség tudta, hogy õk találkozgatnak, de nem érdekelte ezek szerint. Így könnyû volt elhitetni a barátnõmmel, hogy már válnak és ezért van ez a nemtörõdömség a feleség részérõl.
Nálunk meg a szomszédom a nagymamája az exemnek, s itt játsza a menõfiút s lesi szembõl az ablakunk a szomszédban a hasonlóan alpári stilusu haverjaival míg én a kertben vagyok s gumimedencézik a kislányom. Már nagyon régen volt, elmúlt azaz inkább kinõttem õt, én felnõttem s családom lett õ meg...maradt egy hülye gyerek. Idegesít de legalább jó ellenpéldának a mostani párom mellé. Ha meglátom nem vágyakozom, hanem azt érzem hû de jó, hogy a mostani ilyen kedves, jó ember s véletlenül se olyan mint õ. Szóval te se kombinálj, ha biciglizik a gyerekeivel hát tegye, te már nyertél, nem kell marcangolva védened a jussod. Még jobban meg is becsül a lány, ha látja te jobb vagy ennél.
Hogy érted, hogy hogyan kezeld?
óvszerrel csináljátok, elõtte és utána alaposan tisztálkodj és tegyél magad alá szex közben törölközõt.
a fogínyed nem fog vérezni....
Te mondjuk elégítsd ki szájjal vagy kézzel, õ meg a bugyin át is hozzáfér a csiklódhoz és úgy el is tudsz élvezni. Tapasztalat, én csináltam ezt barátnõmmel. Szerintem szeretkezni így nem érdemes, de ti tudjátok...
Gyógyszertárban soft tampon, vagy tengeri szivacs.Felrakod, ha megtelt ki birod venni.
igyál sok citromlevet, úgy késleltetni tudod pár napig. :) nem vicc, nekem bevált!

SOS! Válást terveznek a fiam és a menyem, hogy kezeljem a dolgot?

Mind ketten t?lem várnak tanácsot.26 évesek, a menyem az uralkodó típus. A fiam eddig boldogan viselte a " papucsot" eddig. Gyönyörü pár, még gyönyörübb babával. Nagyon szomoru, szeretnék segíteni nekik. Aggodó mama

Legjobb válasz: Nekem meg olaj lenne a tûzre, ha azt látnám,hogy anyósom próbál rendet tenni! Nagyon max. a fiadtól megkérdezheted,hogy õ hogy látja, miért itt kötöttek ki, de ennyi.

Nekem meg olaj lenne a tûzre, ha azt látnám, hogy anyósom próbál rendet tenni! Nagyon max. a fiadtól megkérdezheted, hogy õ hogy látja, miért itt kötöttek ki, de ennyi.
Üljetek össze hárman. Mondd el nekik, hogy a világért sem szólnál bele a dolgaikba, de szereted mindkettõt és a kis unokádat fõleg. Ha tõled várnak tanácsot, ez jó jel. Ez azt is jelentheti, hohy még egyikük sem döntött a válás mellett.Jó szándékkal tehát, próbálj meg segíteni.
Sehogy! Ne szólj bele! Nézd nem bántani akarlak, meg lehet, hogy tényleg olyan a menyed, amilyen, de te meg soha nem fogod úgy látni a fiad, ahogy más. Lehet, hogy neki is van annyi hibája, hogy az is közrejátszik a kapcsolatuk elromlásában. De persze, egy anya álljon ki a gyereke mellett. De az életükbe nem szólhatsz bele! Az õ döntésük volt az is, hogy összekötik az életüket és az is az övéké, hogy nem folytatják együtt!
Küldd el õket párterápiára.
én nem értek egyet azzal, hogy ne szólj bele. Persze ha õ nem kérné akkor ne is. de ha már a fiad és tanácsot kér tõled, akkor próbálj is tanácsot adni. Egyedül biztos nagyon nehéz.
Hát, pedig ha õk erre a döntésre jutottak, nincs mit tenni, sajnos nincs beleszólásod az életükbe. Majd, ha úgy alakul, hogy mégsincsenek meg egymás nélkül, akkor majd úgyis újra egymásra találnak. De annak nem lenne értelme, hogy a nagymama, vagy a gyerek miatt tönkretegyék az életüket, ahelyett, hogy élnék a sajátjukat.
Probáld rá venni, hogy probálják megoldani a problémájukat. Keresd meg a vállás fõ okát..És az alapján itéljél, hogy jobb volna, vagy sem h elváljanak.
Mivel tõle kértek tanácsot, ezért szerintem igenis van köze hozzá.A kérdezõ egyébként sem tûnik egy minden lében kanál anyósnak, szépen beszélt a menyérõl és a fiáról, valamint az unokáról. Mivel a véleményét kérték, ezért én is azt mondom, hogy kérd õket, hogy fogadják meg a tanácsodat és próbálják meg a páterápiát. Sokan nem hiszik, hogy rendbe tudja hozni a házasságot, pedig van rá példa. Sok sikert kívánok kérdezõ!
Próbálj meg segíteni nekik, a legjobb belátásod szerint. Ez sajnos nem feltétlenül azt jelenti, hogy a folytatásban, hanem abban, hogy ez a zaklatott idõszak a legbékésebben teljen el. Te ismered õket, te látod, hogy érdemes-e "erõltetni" a békülést, vagy mindkettõjüknek (a babával hármójuknak) jobb, ha elválnak, de marad egy egészséges, baráti kapcsolatuk.
na pofázz inkább bele!
Bár az én anyósom lett volna ilyen...:-( Szerintem akármi is történik, próbálj pártatlan maradni, és biztosítani a feleket arról, hogy neked a gyemek a legfontosabb, nézzék õk is az õ érdekét. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam....
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a hozzászólásokat.Tanulságos. Érzéseimben önök megerõsítették, hogy véleményem lehet, beleszólásom nem.Ugyan nagyon megtisztelõ, hogy a menyem és a fiam bizalmasa vagyok, de nehéz pártatlannak lenni! Õk 6 éves házasságban élnek. Szorgalmas és törekvõ fiatalok. Jó a kapcsolat velünk szülõkkel és a népes családdal is. Ennek ellenére a könyezet, még a közvetlen családtagok sem vették észre hogy gond van. Kivülrõl nem látszik rajtuk változás. Ha csak az nem, hogy a fiam még több munkát vállal. Villám csapásként ért engem is amikor közölték, hogy baj van és már beszéltek a válásról is. Õszre tervezték a szétköltözést. Kívánom a legjobbakat nekik, igyekszem mindenben támogatni õket bármi is legyen a döntésük. Szép estét mindenkinek!
Te ùgy sem tudsz szerelmet, lelket önteni beléjük ha màr az kihûlt. Csakis õk 2-en tudjàk rendezni a sorsukat. Lehet, hogy pont az a baj, hogy a férj hagyja magàt "papucsként" kezelni, mert a feleség szeretné, ha nem igy lenne. Attól függetlenül, hàtha rendbejön az életük. Te csak annyit tehetsz, hogy felhivod a figyelmüket, hogy milyen következményei lehetnek a vàlàsnak.
Kedves tõled, hogy segíteni akarsz nekik, de inkább hagyd rájuk a dolgot, és ne szólj bele. Felnõtt emberek, biztos nekik sem jó, hogy idáig jutottak, de el tudják dönteni, hogy így jó-e nekik. Ettõl függetlenül tarthatod a kapcsolatot a menyeddel és az unokáddal ugyanúgy. Én is válófélben vagyok, jó a viszonyom az ex anyósommal, rendszeresen látogatja az unokáját, segít nekem, sokszor többször látom, mint a volt férjemet. :)
Az õ életük, az õ döntésük, az õ felelõsségük - a döntésükért õk viselik a következményeket. Maradj ki belõle, vedd tudomásul az infót. Bármit tanácsolsz, te leszel a "szemét anyós". Ha nem azonnal, akkor majd utólag.
Mivel nem beleokoskodni akarsz, hanem õk kértek tõled segítséget, egy javaslatom lenne, hátha bejön: Áthívni õket hétvégén ebédre (mindenki mást addig udvariasan elküldeni a közelbõl), majd leültetni õket és BESZÉLTETNI. Mondják el, hogy mi bántja õket, mi zavarja õket a másikban. Te inkább csak hallgatóság légy. Lehet, hogy még nekik is zavaros az egész, a saját fejükben nem tudnak rendet tenni. Nagyon gyakran visszakérdezni, hogy "miért?". Így kénytelenek lesznek elgondolkozni az egyes érveken és lehet, hogy sajtá maguk döntenek úgy, hogy nem is olyan komolyak a problémák, mint elsõre látták. Rosszabb nem lesz tõle a helyzet, de hátha segít... No meg ha a kettejük közötti kommunikáció a gond, akkorlegalább ez is kiderül.
nekem sem tetszene, de itt mindketten tõle várnak tanácsot. :) ilyenkor szolidan pár szót mégiscsak lehetne szólni, hogy mégse zárkózzon el annyira a helyzettõl, ha szükség van rá
Szerintem ne adj tanácsot, csak a véleményed mondd el nekik. Felnõtt emberek, meg tudják oldani az életüket. Ha tanácsot adsz, amire hallagtnak, esetleg késõbb majd téged fognak hibáztatni...
szerintem pedig tanács mindenkinek jól jöhet. hogy más külsõ szemmel hogy látja a dolgokat.
Ez az õ dolguk, sajnos. Nem szabad beleszólni, de egy párterápia jól jöhet nekik. Mennyi ideje vannak együtt?
Beleszólásod is lehet, mert e te életedet is érinti a döntésük. az itt a gond, hogy érzelmi alapon akarnak a fiatalok dönteni, ami helyes is addig, amíg csak kettõjükrõl van szó, igen , de most már gyerekük is van, tehát az õ sorsát is befolyásolja a döntésük. A változást kell okosan megélniük, amikor a férfibõl apa lesz, a nõbõl pedig anya és ez már felelõsséggel jár, és ne akarjon egyikük sem kibújni alóla.A szerelemnek magasabb szintre kell emelkednie, mert ide már szeretet kell.A felnõtt élet gondjait csak felnõtt gondolkodással lehet megoldani.Egy bölcs asszony a családban jobban meg tudja oldani a gondokat, mint bármilyen képzett pszichológus.Miért? Mert szeretettel tudja kezelni a helyzetet.Sajnos a világ jelenleg olyan, hogy a tartósság, mint érték lassan kimegy a divatból.Az eldobható, lecserélhetõ dolgok korszakát éljük.Nem javítunk semmit, veszünk újat.Partnert pedig életreszólóan illenék választani.Menyednek mondd meg, õ már anya és aszerint gondolkodjon, ha valami nem tetszik neki, javítson rajta, tegye szebbé, vagy legalább mondja el, mi az, hogy együtt megoldhassák.Egy kapcsolat is változik mindig, ahogy mi magunk is, ez természetes, hogy vannak rosszabb idõszakok, de átvészeljük és megerõsödve folytatjuk.Milyen érdekes, én akkor mentem férjhez mikor a fiad született.(26 éve élek egyazon házasságban) Summáznám:IGEN, van beleszólásod! a SEGÍTÕ SZÁNDÉKOD FELJOGOSÍT!Minden jót kívánok mindannyiótoknak.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!