Találatok a következő kifejezésre: Hogyan kezdjek életet (98 db)

Hogy kezdjek neki az életemnek?

Az elmúlt 1 évben több mint 60 kg-t fogytam, 3 hónapja töltöttem be a 20. életévemet. Tavaly júliusban az érettségi után dolgozni kezdtem egy gyárban. (ezeket egyfajta útbaigazítók) A problémám az, hogy eddig jóformán nem volt társadalmi életem. Durván 2 éve egyedül vagyok mivel a gimnáziumban az utolsó évemet estin fejeztem be (szüleimen és a testvéremet leszámítva). Úgy terveztem, hogy fogyás után végre elkezdeném élni a fiatalok életét (bulizni, csajozni). Mivel a súlyommal elég visszahúzódó és gátlásos voltam, ezért az iskolás éveim alatt is csak haveri kapcsolatok alakultak ki másokkal. Iskolán kívüli életemet a gép előtt, ill. a TV előtt töltöttem. Azt hittem, hogy fogyás után képes leszek levetkőzni a gátlásaimat (és nem is a gátlásokkal lenne probléma), de igazából nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Úgy érzem, hogy ennyi egyedül lét után nem igazán tudok kommunikálni másokkal. A munkahelyem sem szoktam nagyon másokkal kommunikálni csak, ha nagyon muszáj. Viszont akad még egy két probléma. Egyrészről a munkából adódóan csak hétvégente érek rá, ill. vidéken élek egy kis faluban. A közelben vagy egy kisváros, de ott jóformán csak 14-15 évesek buliznak (amúgy ott a gyár is ahol dolgozom). Szóval Budapestre szeretnék feljárni, de 50 km-re van. Ebből adódóan nem igazán tudnék hazajárni, de viszont nincs kinél aludnom. Innen jött az ötlet, hogy felköltözhetnék. 1 év alatt sikerül összespórolnom 600-700 ezer Ft-ot amiből most feltudnék költözni, de ebben az esetben fel kellene mondanom. Igazából ezzel nem lenne probléma mivel maximum 2 évre terveztem gyárban dolgozni, de bulizásból sajnos nem lehet megélni. Van egy pincér szakmám amit időközben elvégeztem. Az eredeti tervem az volt, hogy vagy kimegyek külföldre (azért spóroltam) vagy megvárom a 21. születésnapomat és elmegyek egy tengerjáró hajóra. Viszont már minden egyes porcikám élni akar. Szexelni akarok (lehet, hogy alpárian hangzik, de még szűz vagyok és egyszerűen ...), bulizni, haverkodni. Egyszerűen muszáj megtapasztalnom, mert már évek óta erre kívánkozom. Mit csináljak? (20/F)

Legjobb válasz: Elsõként tegyél rendet a fejedben, és lásd át a dolgokat, ez a legfontosabb. Kényszer érzeteid vannak kissé, szóval azt, amit terveztél, hogy bulizás miatt felmész pestre, felejtsd el, kényszerbõl max fejjel mehetsz a falnak... Elöszöris önállóan ott a környéketeken kezdj el ismerkedni haverokat barátokat szerezni, hogy legyen némi önbizalmad, mert pesten amúgyis k*rvára más a légkör. Az a baj hogy írásod alapján, Te sok inreális dolgot igaznak hiszel, mint például hogy a testsúlyod miatt sokkal rosszabb embernek tûntél volna az átlagtól... A probléma gyökere a felfogásodban van, hogy mindenben most a buktatót látod. Igazából nem gondolkoznod, nem itt kérdezned kéne, fõleg nem ilyen kérdést, hanem, ahogy említetted élned kéne az életed. Ha esetleg elmennél egy diszkóba és még mindíg túl gátlásosnak érzed magad akkor valami feszültség csökkentõt, esetleg eufórikus empátiát elõidézõ dolgot javaslok neked. Ha írsz egy privátot esetleg akkor majd egy kicsit többet tudok segíteni, mert nincs sok kedvem itt kilóméteres hozzászólásokat írni...

Elsõként tegyél rendet a fejedben, és lásd át a dolgokat, ez a legfontosabb. Kényszer érzeteid vannak kissé, szóval azt, amit terveztél, hogy bulizás miatt felmész pestre, felejtsd el, kényszerbõl max fejjel mehetsz a falnak... Elöszöris önállóan ott a környéketeken kezdj el ismerkedni haverokat barátokat szerezni, hogy legyen némi önbizalmad, mert pesten amúgyis k*rvára más a légkör. Az a baj hogy írásod alapján, Te sok inreális dolgot igaznak hiszel, mint például hogy a testsúlyod miatt sokkal rosszabb embernek tûntél volna az átlagtól... A probléma gyökere a felfogásodban van, hogy mindenben most a buktatót látod. Igazából nem gondolkoznod, nem itt kérdezned kéne, fõleg nem ilyen kérdést, hanem, ahogy említetted élned kéne az életed. Ha esetleg elmennél egy diszkóba és még mindíg túl gátlásosnak érzed magad akkor valami feszültség csökkentõt, esetleg eufórikus empátiát elõidézõ dolgot javaslok neked. Ha írsz egy privátot esetleg akkor majd egy kicsit többet tudok segíteni, mert nincs sok kedvem itt kilóméteres hozzászólásokat írni...

Hogyan kezdjek hozzá a Nagybetűs Élethez?

Itt vagyok 23 évesen, szeretnék végre elindulni az életben, önálló lenni. A szüleimmel élek, de itt nem lehet tovább kibírni. Abszolút ninncsenek olyan rokonaim vagy ismer?seim akikre támaszkodhatnék.

Legjobb válasz: Ha el akarod kezdeni a nagybetûs életet akkor ne azt nézd,hogy kire lehet támaszkodni.Csakis és kizárólag magadra számíthatsz ebben a rongyos életben.Menj dolgozni,egy pár hónapig gyûjtsd a lóvét hogy ha albérletbe elmész ne az legyen,hogy egyik hónapról a másikra élsz és azért melózol,hogy az albit kifizesd. Sok sikert.

A kérdező hozzászólása: A támaszkodást úgy értettem, hogyha példdául annyira padlóra kerülök anyagilag, ahonnan nincs lejjeb.
A kérdező hozzászólása: Nekem is volt már olyan munkám, hogy hajnali négykor keltem, este hatra értem haza. Utána fõzés, állatok ellátása stb. Annyira imádtam ezt a munkát, hogy miután megszûnt az az állásom, sokszor mindenféle ébresztõ óra nélkül magamtól keltem fel 4-kor, és mindig nagyon szomorú volt a tudat, hogy nem is kell bemennem.
Ha el akarod kezdeni a nagybetûs életet akkor ne azt nézd, hogy kire lehet támaszkodni.Csakis és kizárólag magadra számíthatsz ebben a rongyos életben.Menj dolgozni, egy pár hónapig gyûjtsd a lóvét hogy ha albérletbe elmész ne az legyen, hogy egyik hónapról a másikra élsz és azért melózol, hogy az albit kifizesd. Sok sikert.
Lány vagy?Mert akkor könnyû a dolgod.
A kérdező hozzászólása: Én is lány vagyok.
A kérdező hozzászólása: Az utolsó kommentelõnek: Hú csajszi, nem vagy akármi. Egyébként az én álmom mindig is egy tanya volt, és hogy piacozhassak, aztán, hogy egyszer majd legyen egy saját piacom a tanyám mellett :D :D :D Az én dolgomat kissé nehezíti, hogy van egy puli szerû kiskutyám, és miatta nem költözhetek akárhova, elsõ sorban rá kell gondollnom, vagyis ahol neki nem jó, vagy nem látják szívesen, oda én sem mehetek. Nem egyszerû egy ilyen helyett találni, ami még árba is megfelel. De nem akarok nyavalyogni vagy sajnáltatni magam, mert tudok tenni magamért, jelen kétségbeesésemben tettem fel itt egy kérdést. Nem esik nehezemre a munka, már azon is gondolkodtam, hogy esetleg bevállalok egy harmadik állást is, ha úgy adódik. Ha nem veszed tolakodásnak, szívesen beszélgetnék veled privátban.
Elmész dolgozni, aztán fizetsz egy kis albit. És talán levelezõn tanulhatnál valamit.
A kérdező hozzászólása: A munka keresés folyamatos, nincs olyan nap, hogy ne küldenék önéletrajzot valahová. Asszem a belsõ bizonytalanság tetette fel velem ezt a kérdést... mivel ha én elindulok, nincs visszaút, nem szeretnék velük többet találkozni. Már egy kcsit bánom, hogy megkérdeztem. De azért köszönöm, hogy válaszoltatok
Pont ugyanazt akartam írni, mint az elsõ válaszadó. Kezdj el munkát keresni, aztán vegyél ki egy albit, esetleg csak egy szobát, az olcsóbb, onnantól már menni fog.
Persze, ha akarod nyugodtan, bár nem ígérem, hogy azonnal válaszolok rá, mert van, mikor csak este vagyok neten. De tényleg nehéz ügy, nem is tudom, én hogy költöztem volna el otthonról, ha a szüleim nem válnak el. Szerintem a mai napig otthon laknék és valószínûleg nappalin fejeztem volna be a sulit.És lehet nem lenne 21 évesen házam.De gyûjteni biztos gyûjtögettem volna. 21/L

22 évesen túl öreg vagyok ahhoz, hogy új életet kezdjek?

Sziasztok! A helyzet az, hogy most fejezem be az egyetemi tanulmányaimat. Nem tetszik az amit tanultam nincs gyakorlati haszna. Emiatt (de inkább az érdeklődés miatt) szeretnék új szakon tanulni levelezőn, munka mellett. Nyáron szeretnék nyelvet tanulni és ha lesz kedvem és alkalom, elmennék külföldre dolgozni, ha végeztem a második szakkal. Van egy kis félretett pénzem (900 ezer körül), gyűjtenék hozzá és ebbe a projektbe ölném bele. Attól félek, hogy mire végzek a második szakkal (26 évesen), túl öreg lennék ahhoz, hogy külföldön kelljek. Szerintetek van értelme foglalkozni ilyennel vagy melózzak továbbra is olyan helyeken, ami nem érdekel de azt a minimumot megkeresem, amiből éldegélek? Köszönöm!

Legjobb válasz: uj eletet kezdeni soha nem keso. inkabb legyen nehezebb egy par evig, mint egesz eletedben olyasmit csinalj amihez nincs sok kedved!

uj eletet kezdeni soha nem keso. inkabb legyen nehezebb egy par evig, mint egesz eletedben olyasmit csinalj amihez nincs sok kedved!
Ma 08:39, azért ne mondd, hogy az BA képzés egyenlõ az OKJ-val. :DDDDDD
Fiatal vagy még, és sosincs késõ a váltáshoz. Manapság nem olyan idõk vannak, mint 1-2 generációval korábban, amikor az emberek nagy része 1 munkahelyen dolgozta végig az egész életét. A legfontosabb az, hogy azt csináld, ami érdekel. Minden más le van szarva.
én is 22 vagyok, én úgy csinálom, hogy gimi mellett nyáron elvégeztem egy tanfolyamot, aztán jött a fõsuli, lett 1 diplomám, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, így annak a kiegészítéseként egy hasonló okj-s képzést csinálok épp, így a tárgyak többségébõl fel vagyok mentve, úgyh van idõm mellette 3 tanfolyamra, így 23 éves koromra 4 végzettségrõl lesz papírom, 2bõl meg tapasztalatom...én azt ajánlom neked, hogy ne alapképzésre menj, mert az ugyanaz, mint a 2éves okj-s képzés, csak ott van +1 év alapozó, ahol olyan általános dolgok vannak, amiket már 1x tanultál...az okj-s képzés sokkal gyakorlatiasabb és szakmaibb, mint az alapképzés, és mivel már van felsõfokú képzettséged, így nem kell azon stresszelned, hogy nem éred el a kívánt fizetés szintjét...
Szia, én tavaly, 24 évesen kezdtem el a jogot levelezõn, és ott a legfiatalabbak között vagyok. 29 leszek, mire végzek, és aztán? Elõttünk az élet! Külföldre menni pedig nem kor függvénye. :) Szerintem oda menj és azt csináld, amire vágysz, mert ha nem teszed, késõbb megbánhatod :S. Mit tanultál amúgy, aminek nincs haszna?
Persze, mert külföldön csak 22 év alatti emberek élnek.
Én 32 évesen kezdtem hozzá és nem bántam meg.
22 évesen még igencsak gyerek vagy.
Ez csak nalunk ilyen hogy jujj 22 evesen megy egyetemre... Nyugaton tokre normalis. Amugy en is elcsesztem 18-19 evesen, nah de mindegy most 22 vagyok sok-sok nagy tervvel a tarsolyomban - amik kozul par mar megvalosulofelben van...


Létezik-e olyan könyv melyben egy fiú vagy lány megszökik otthonról, hogy új életet kezdjen a múltja nélkül?

Legjobb válasz: létezik :) az én kedvenc 'gyerek-elszökik-új-életet-kezd' könyvem : Iva Procházková - Hazaszökés Ez egy 12 éves fiúról szól, akit elrabolnak, de nem a szüleitõl, aztán hogyan kezd új életet. Lehet te nem ilyet keresel és lehet kicsit kisebbeknek való de é imádom és nagyon magával ragad akárhányszor olvasom (: 14/L

létezik :) az én kedvenc 'gyerek-elszökik-új-életet-kezd' könyvem : Iva Procházková - Hazaszökés Ez egy 12 éves fiúról szól, akit elrabolnak, de nem a szüleitõl, aztán hogyan kezd új életet. Lehet te nem ilyet keresel és lehet kicsit kisebbeknek való de é imádom és nagyon magával ragad akárhányszor olvasom (: 14/L
Hú a Hazaszökés tényleg jó... A Dániel Anna: Hiányzik Szecsõ is hasonló, igaz csak majdnem szöknek.De ha felnõttesebbet akarsz nemtom, ez is kamaszoknak szól. 13/L
Jókai Mór: Kiskirályok
Jamie McGuire-Gyönyörû sorscsapás

Hogy kezdjek neki ennek az egész pozitívhozzáálássnak? Pozitív életet akarok!

Én egy 13 éves lány vagyok. Nem a legboldogabb kategóriába tartozom. Életem 80%- ában szomorú vagyok. Nincsenek barátaim. Van egy barátn?m, de nem nagyon értünk egyet, teljesen mások vagyunk. Én normálisan öltözködöm, nem rakom ki a mellemet(már ha lenne), nem ordítok, ha letört a körmöm és nem topogok nap mint nap magassarkú topánkákban.Õ mindig óriási kivágású ruhákban jár, festi magát, magassarkúban van minden nap, sikítozik, ha letört a körme, perverz fantáziájú, csak a ruhákról és a pasikról lehet vele beszélgetni. Szóval elég magányos vagyok. Nem járok discoba, mert nem tudok táncolni.Járok szakkörökre, de ott sem találtam barátn?t.Már mindenkinek van legjobb barátn?je.Gyakran sírok, mert semmibe vesznek. Már próbáltam belecsöppenni társaságokba. Amikor meegszólaltam, egyb?l hülyének néztek és éreztem is magam.Ez sem m?ködik. Mondhatni, hogy állandóan búval bélelt vagyok. Hogyan kezdhetnék új életet? Boldog akarok lenni.

Legjobb válasz: Szia! 15 éves lány vagyok 1 éve én is pont ebbe a cipõben voltam. Elmondom azokat amiken én változtattam és vagy megfogadod vagy nem. Mindenhez pozitívan kell hozzáállni, próbálj magadból minden negatív gondolatot kisöpörni. Kapsz a suliban egy egyest. Mi van akkor! Jó kaptál egy pofont de, hogy tovább tudjál menni fel kell állni. Nem baj az ha nem rakod ki mindened. Én se rakom, inkább járj színesebb ruhákba. Nem kell sminkelni max néha egy kis spirál vagy korrektor. Amúgy hosszú hajad van? Mert ha igen akkor mondjuk leengedheted és egy pántot rakhatsz bele. (de ezt te döntöd el ez csak egy javaslat) Mosolyogj sokat. Akkor több barátra tehetsz szert. Az jó , hogy jársz szakkörre. Én is járok olyanokra, már ismerem a fél sulit és szinte mindenkivel jóban vagyok, persze szakkörön is vidám vagyok (kivéve egy sátánistát nem nagyon csípem) Úgy kezdj bele a dolgokba, hogy amit csinálsz abból csak jó sülhet ki. Nem kell eljárni bulizni. Hisz mindenki másmilyen személyiség. Vagy max ha nem akarod hogy megtudják hogy nem akarsz menni akkor azt mondod hogy családi program agy már megbeszélted a haverokkal vagy valami csak legyél változatos. És a legfontosabb: Légy olyan kedves és ne akarj majd piálni drogozni meg cigizni, mert attól frászt tudok kapni amikor az osztálytársam beül mellém és én fulladok mert olyan cigi füst szagú a kabátja

Szia! 15 éves lány vagyok 1 éve én is pont ebbe a cipõben voltam. Elmondom azokat amiken én változtattam és vagy megfogadod vagy nem. Mindenhez pozitívan kell hozzáállni, próbálj magadból minden negatív gondolatot kisöpörni. Kapsz a suliban egy egyest. Mi van akkor! Jó kaptál egy pofont de, hogy tovább tudjál menni fel kell állni. Nem baj az ha nem rakod ki mindened. Én se rakom, inkább járj színesebb ruhákba. Nem kell sminkelni max néha egy kis spirál vagy korrektor. Amúgy hosszú hajad van? Mert ha igen akkor mondjuk leengedheted és egy pántot rakhatsz bele. (de ezt te döntöd el ez csak egy javaslat) Mosolyogj sokat. Akkor több barátra tehetsz szert. Az jó , hogy jársz szakkörre. Én is járok olyanokra, már ismerem a fél sulit és szinte mindenkivel jóban vagyok, persze szakkörön is vidám vagyok (kivéve egy sátánistát nem nagyon csípem) Úgy kezdj bele a dolgokba, hogy amit csinálsz abból csak jó sülhet ki. Nem kell eljárni bulizni. Hisz mindenki másmilyen személyiség. Vagy max ha nem akarod hogy megtudják hogy nem akarsz menni akkor azt mondod hogy családi program agy már megbeszélted a haverokkal vagy valami csak legyél változatos. És a legfontosabb: Légy olyan kedves és ne akarj majd piálni drogozni meg cigizni, mert attól frászt tudok kapni amikor az osztálytársam beül mellém és én fulladok mert olyan cigi füst szagú a kabátja
Én elsõsorban azt ajánlom, hogy értsd meg a személyiségedet. Nagyon tudom ajánlani "A személyiségünk rejtett tartalékai" címû könyvet (nem jut eszembe az írója és éppen kölcsön adtam vkinek, így megnézni sem tudom.) Ez a könyv segített nekem is beilleszkedni a társaságba. (Bár nekem az volt a bajom, hogy túl sok haverom volt, barátom viszont egy se.) A könyv rávilágított a hibáimra és az erõsségeimre, így a hibáimara tudok figyelni és háttérbe szorítani õket, az erõségeimet viszont tudok építeni.
A könyvet szerintem Florence Litauer írta:D Szerintem próbálj kicsit változni.:) tudom, hogy ezt nem lehet csak úgy, de az a baj, hogy a legtöbb lányt tényleg a pasik és a ruhák érdeklik.jah nem még talán a smink.Én sem vagyok egy ilyen bulizós partyarc, de azért szürke könyvmoly sem:D Kezdj barátkozni, de ne ugy, hogy feladod azonnal, hanem próbáld meg azokat a lányokat megismerni és hidd el, hogy nem biztos, hogy a legjobb barátnõd is csak ezekról tud beszélni.Lehet, hogy van más olyan téma is ami érdekli, csak nem beszél róla olyan sokat. De persze a barátkozást szépen lassan.ha meg hülyének néznek akkor nem kell annyira magadra venni, mert hidd el, hogy a legjobb barátoknál is van ilyen.Ne is érdekeljen, hanem mondd tovább:Dpersze elõtte figylej, hogy hogyan beszélnek a többiek és próbálj meg te is hasonlóan, de ne ugyanúgy mert akkor le leszel tolva, hogy kopizol:D sok sikert a boldogságban:D 13/L
Igazad van tényleg õ írta.

Változtatni akarok az életemen, csak egyenlőre nem nagyon tudom hogy kezdjek hozzá, volt már valaki hasonló helyzetben?

Az a helyzet, hogy nagyon unom már magam, egyszerűen nem nagyon sikerülnek a dolgok, a családommal is nagyon rossz a helyzet, és elszeretnék menni dolgozni jó messzire, külföldre, de még nem tudom, hogyan kezdjek hozzá, esetleg aki már tett meg hasonló lépést, megoszthatná hogy tette, vagy ha valaki tudna segíteni a dolgokban a válaszaival az jó lenne :)

Legjobb válasz: Kezdj el pozitív könyveket olvasni. Engem mindig nagy változásokra ösztönöznek. Fél óra olvasás után olyan magabiztosan állok fel a székbõl, úgy érzem bármit meg tudnék tenni. Egy próbát neked is megérne. :) (Louise L. Hay könyveket tanácsolnám) Ami a külföldi munkát illeti, sajnos nem tudok tapasztalatokat mondani, soha nem voltam még ilyen helyzetben.

Kezdj el pozitív könyveket olvasni. Engem mindig nagy változásokra ösztönöznek. Fél óra olvasás után olyan magabiztosan állok fel a székbõl, úgy érzem bármit meg tudnék tenni. Egy próbát neked is megérne. :) (Louise L. Hay könyveket tanácsolnám) Ami a külföldi munkát illeti, sajnos nem tudok tapasztalatokat mondani, soha nem voltam még ilyen helyzetben.

Hogyan kezdjek saját életet, ha a családi vállalkozáson túl nincs más?

Én is szeretnék saját feln?tt életet. De hiába keresek más lehet?séget, egyszer?en ez magyarország (ki "m"-mel!) Éhbéres fizuk, de még olyat sem találni. Úgy tudok csak evickélni, hogy többgenerációsan lakunk és helyben dolgozunk. Így kb ugyanazt tudom felmutatni, amit akkor tudnék, ha küls? helyen melóznék. Tehát magyar sajátosság, hogy zéró lehet?ség.

Legjobb válasz: Most mi pontosan a kérdésed? Kezdj el dolgozni, tanulj olyat, amivel el tudsz helyezkedni rendes bérért, legyél kitartó.

Most mi pontosan a kérdésed? Kezdj el dolgozni, tanulj olyat, amivel el tudsz helyezkedni rendes bérért, legyél kitartó.
Én sem értem, mit is akarsz megtudni. Örülj neki, hogy legalább van családi vállalkozásotok. Gondolom nem teljesen ingyen dolgoznál ott, nem? A másik lehetõség, hogy elmész külföldre. Elvállalsz bármilyen munkát, akár takarító, mosogató állást. A minimálbér 1000-1200 euró nyugaton, sokszor adnak szállást is. Vagy nagyobb városba költözöl albérletbe (egyedül nagyon necces fenntartani kezdõ fizetésbõl, de össze tudsz költözni másokkal) és ott vállalsz munkát. Nem írtad, hogy van-e végzettséged, szakmád, nyelvtudásod stb., mert nem mindegy. Amúgy valahol el kell kezdeni, senki nem lesz 20 évesen szállodaigazgató.
Bár nekünk lenne családi vállalkozásunk, akármilyen kevéske pénz is jönne be.A semmitõl több!!!
Kedves Sorstárs! Megértem a helyzeted. Magam is ebben a helyzetben tengtem lengtem sokáig. Nagyon helyes a meglátásod, mert így is van. A családi vállalkozásokra jellemzõ az, hogy egy erõs egyéniség /vagy nevezzem inkább diktatórikusnak?/ köré szervezõdik, aki többnyire az apuka szokott lenni. Ezek az erõs egyéniségek ugyebár ritkán tûrnek meg maguk mellett még egy dudást a csárdában, akik jellemzõen a családtagok szoktak lenni. És hát ahogy ilyenkor lenni szokott. Apuka az okos a mindent nagyon tudó, mindenki más hülye szerencsétlen, aki nem jó semmire és örüljön, hogy egyáltalán megtûrik. Velem is ez volt. Sok más emberrel is beszélgettem már, tehát ez nem egyedi jelenség. És sajnos igaz az is, hogy a családi vállalkozásban dolgozó családtagnak nincs becsülete. Engem pl. mindenki bántott aki csak ért. Legfõképp az alkalmazottak. Teljesen semmibe vettek. Dolgozhattam én bárhogy, csinálhattam én bármit, sose volt jó. Külsõ felületes személõ azt gondolhatja, hogy aki családi vállalkozásban dolgozik, annak mindent a feneke alá tolnak és az élete csak játék és mese. Olyan embernek tartják, aki a saját erejébõl nem tudna semmit elérni, csak teng leng. És igen, ahogy emlegetted. Pán Péter szindrómásnak tartják. Sajnos én ezt az állapotot leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy felülrõl taposnak alulról rugdosnak. Én végül nagyon meguntam ezt az állapotot és az utolsó utáni pillanatban tudtam váltani. Szerencsére volt egy viszonylag jó nyelvtudásom és elkezdtem egyénileg beletanulni egy engem érdeklõ dologba. Ebbõl végül papírt is szereztem. A munkakeresésben kitartó voltam. Az esetleges sikertelenség nem tántorított el. Ma egy biztos és jó helyen dolgozom. Sajnos még mindig otthon lakok, de már nem sokáig. Légy kitartó. Ne add fel! Tanulj és fejleszd magad, hogy legyen valamid, amivel a munkáltató elé odaállhatsz. Kezdd el minél elõbb, mert sajnos az idõ már ellened dolgozik!
kérdezõ és utolsó válaszoló mi lett azóta veletek ? ugyanebben a cipõben járok :( közel a 30hoz.

Hogyan kezdjünk új életet a párommal, 3kiskamasszal, akikkel egyenként semmi gond, de hétvégeken mikor együtt vagyunk megkeserítik az életünket?

5 éve váltam el,azóta volt egy hosszabb kapcsolatom,majd 4 évig szinte semmi említésre méltó.Mostani párommal 7 hónapja vagyunk együtt,mindenben tökéletesen megértjük és szeretjük egymás..de..neki van egy 14 éves fia,aki egyke és nagyon féltékeny az én gyerekeimre.Egy faluban él édesapjával igy akár napi szinten is találkozhatnának,hétvégén pedig mindék.Ilyenkor jövünk mi is..péntektől vasárnapig.Itt kezdődnek a gondok.Az én fiam 10 éves,lányom 13.Édesapjukkal semmilyen kapcsolatuk nincs ezért páromat imádják,jól kijönnek egymással,viszont a 2 fiú 24 órán át öli egymást,durcul,üvöltözik,veszekedik.Nagy beszélgetések már megvoltak,együtt és külön-külön is,eredmény nélkül.Párom fia azt mondja,hogy keressünk máshol apát!Dehát mi nem apát keresünk,hanem szeretjük egymást!Mi lenne még,ha összeköltöznénk?(másik faluban lakunk)Vagy agyjuk fel és a gyerekek nyugalma érdekében szakítsunk?Akik pár év mulva már a saját életüket fogják élni? Mi sem akarunk még 40 évet egyedül élni!40és 43 évesek vagyunk.Mit tegyünk?Várjunk,hátha az idő eldönti?

Legjobb válasz: Maradjatok együtt, a fiú felé pedig forduljatok szeretettel, és elfogadással továbbra is. :) Rá lehet persze szólni, ha a viselkedésével kiprovokálja! Egyszerûen féltékeny, fél, hogy osztoznia kell, hogy neki most már kevesebb jut az apjából, és ezért dacol. De ez az õ játszmája, nem is kell erõltetni, hogy változzon! Ti csak szeressétek, elõbb utóbb rá fog jönni, hogy nincs is mitõl félnie, és alakulni fog a dolog. :) Én nem erõltetném azt sem, hogy a két gyerek barátkozzon, idõvel az is alakulni fog. Esetleg néha lehetne olyat, hogy leültök társasjátékozni velük, vagy kirándulni menni közösen, és megkérni a 14 évest, hogy találja ki õ, hogy merre legyen a túra. :) de szakítani tényleg kár lenne...

Maradjatok együtt, a fiú felé pedig forduljatok szeretettel, és elfogadással továbbra is. :) Rá lehet persze szólni, ha a viselkedésével kiprovokálja! Egyszerûen féltékeny, fél, hogy osztoznia kell, hogy neki most már kevesebb jut az apjából, és ezért dacol. De ez az õ játszmája, nem is kell erõltetni, hogy változzon! Ti csak szeressétek, elõbb utóbb rá fog jönni, hogy nincs is mitõl félnie, és alakulni fog a dolog. :) Én nem erõltetném azt sem, hogy a két gyerek barátkozzon, idõvel az is alakulni fog. Esetleg néha lehetne olyat, hogy leültök társasjátékozni velük, vagy kirándulni menni közösen, és megkérni a 14 évest, hogy találja ki õ, hogy merre legyen a túra. :) de szakítani tényleg kár lenne...
én 12 éves vagyok, az én anyukám is újból férjhez ment, lett 2 féltesóm, de eszembe sem jutott, h irigykedjek rájuk. Ha 14 évesen ennyi esze van .. nekem anyu boldogsága fontosabb :D Kitartás, (a fiaddal is beszélhetnél azért), ne szakítsatok
a te korodban találni 1 olyan embert akivel ilyen jól mennek a dolgok elég nagy szerencse.lehet h késõbb már nem lesz ennyire jó, de akkor se szakítsatok. sztem tökéletesen érthetõ a srác reakciója.nem tudom , h hogy viselkedik a vér szerinti anyja, de nem lehet könnyû kamaszként elfogadni 2 mostohatesót.lehet h szeretethiánya van.(ezt abból is gondolom h téged elfogad, csak a gyerekeidet nem). ha összeköltöztök akkor lehet h 1 idõ után el fogja fogadni a helyzetet. esetleg annyit tegyen meg az apa h többet foglalkozzon a fiával.téged szeretnek a gyerekeid, és a párodat is hamar megkedvelték, de a leírásod alapján nekem az jött le h a fiú nem igazán boldog az anyjával, ill. talán attól is fél h kihasználod az apját, vagy õt eltúrod mellõle.(nem, mint ha ez lenne a célod). lehet h ez most hülyeség, nem tudom, de mi lenne ha összeköltöznétek és utána magatokhoz vennétek párod gyerekét???így nem érezné azt, h õ csak "egy hétvégi gyerek" és többet lehetne az apjával is.
abból amit írsz nekem úgy tûnik, hogy te eldöntötted hogy a párod fia a probléma oka pedig hát valljuk be neki a legnehezebb. Talán lehetnél kicsit megértõbb, és mindenképpen adj idõt a srácnak. Talán ha nem azt éreztetnéd vele hogy õ egy kívülálló egy púp akkor nem így viselkedne.
Szerintem idõt kell adni nekik is, 7 hónap azért még nem olyan sok. 14. éves még gyerek akár hogy nézzük féltékeny, hogy õt kevésbé fogja szereti az apja ha van másik két "gyereke".
Szerintem ez nem fair veletek szemben. Oké, hogy van két gyereked, szereted, imádod õket, ahogy a párod is a sajátját de képesek volnátok eldobni a szerelmet, csak azért mert nekik nem tetszik ez? Nektek, ugyan úgy kijár a boldogság és az, hogy szeressétek egymást! Ne szakítsatok! Próbáljatok meg együtt maradni, és továbbra is beszélgetni sokat a gyerekekkel a kettõtök kapcsolatáról. Nem 5-6 évesek, megérthetnék, hogy a szülõnek is épp úgy kell a boldogság mint nekik.
Ha ezt meg tudod beszélni a te gyerekeiddel (hogy a ti oldalatokon se legyen probléma, sértõdés a dologból), a párod "visszavehetne" a szeretgetésbõl feléjük, pár hétig inkább a sajátjával foglalkozzon (nem úgy értem, hogy ne is szóljon a tieidhez, de ha a sajátja kéri a figyelmét, kapja is meg, érezze, hogy õ ettõl nem lett kevesebb az apja szemében, ugyanannyi szeretetet, odafigyelést kapjon, mint elõtte). Ugyanakkor a nagyfiúnak is meg kéne értenie, hogy az apja élete is változik, inkább a dolog pozitív oldalát kéne neki megmutatni (akár olyan közös kirándulásokkal, programokkal, amikre az apjával kettesben nem lenne lehetõsége).
Add be õket intézetbe.....akarom mondani kollégiumba...
A kérdező hozzászólása: "Az add be õket intézetbe"címû válaszadónak üzenem, roppan inteligenciáját máshol kamatoztassa.Az elõtte lévõeknek köszönöm a választ!Annyit még, hogy párom is én is vigyázunk, nem teszünk köztük különbséget, 3 fagyi, 3 csoki..ha eldurvul a helyzet, nem egynek van leüvöltve a feje..Enyémeket sem szeretgeti a saját fia elõtt.Már megbeszéltük, mondtuk neki, hogy nincs versenytárs, mindig õ marad az édesapja egyetlen gyermeke és ahogy az édesanyja újból férjhezment és továbbra is szereti õt, akkor ez apujára is érvényes.Kérdeztük, ha annyire rajong apjáért akkor miért akarja meggátolni, hogy õ is boldog legyen?Válasz, vállrándítás..nem tudom.Gyerek, okos kitünõ tanuló.Mi egyébként jól kijüvünk, mondta, hogy szeretné, ha ilyen édesanyja lenne..csak ne lenne gyerekem..
Nekem az ugrott be, hogy hárman egyszerre talán túl nagy konkurrencia vagytok neki. Lehetne néha egymagadban, vagy egyik gyerekeddel odamenned? Hátha fokozatossággal könnyebben oldódna a helyzet?
A kérdező hozzászólása: Egyáltalán nem mondtál hülyeséget, csak egy féléves történetet nem lehet pár mondatban leírni..biztosan vannak benne félreérthetõ dolgok..mégegyszer kösz a válaszokat!
értem.akkor bocsi h hülyeséget mondtam, csak félreértettem az írásaid.(megjegyzem, azért mert a diák kamaszként jó tanuló, még korán sem jelenti azt h jók a szülõk-jelen esetben az anya.de te nyilván jobban tudod, hiszen rálátásod van a dolgokra, meg az is logikus amit mondasz.)
A kérdező hozzászólása: Aranyos vagy!Gyerkõc szereti anyuját, csak persze, mint minden kamasz lázad az ellen, hogy otthon tanulni esetleg segíteni kell.Mint mondtam kitûnõ tanuló, ami anyukától nem kis feladat!Mi hétvégén nem tanulunk vele, netezni is szabad, természetesen ez nem azt jelenti, h mindent lehet.Szabályok természetesen apujánál is vannak, de ez mindhárom gyerekre egyformán vonatkozik.Próbálok jókedvû, kedves és vicces lenni, én ez a pár nap alatt nem nevelem"csak"igyekszem szeretni õt-õket.Ki ne szeretne ilyen anyukát?:)
elõször is köszi az elismerést a válaszomra :) nem azt mondom h vegyétek el az anyától a kamasz fiát, csak ugye te azt írtad h õ is 1 olyan anyára vágyik mint te, és ebbõl gondoltam h lehet nem szeret ott lakni.viszont az, h õ odaköltözik hozzátok, még nem jelenti azt h ne találkozhatna az édesanyjával.(persze ez nem csak rajtatok múlik) minden esetre sok szerencsét a közös jövõtökhöz!
A kérdező hozzászólása: Köszi!
A kérdező hozzászólása: Az összeköltözés lehet megoldana mindent, nem tudom, nem látok a jövõbe..ha továbbra is ennyire szeretjük egymást, gondolom az lesz..egyszer.Fiút elvenni az anyjától lehetetlen, soha nem tenném meg(én is anya vagyok).
A kérdező hozzászólása: Köszönöm!Ez egy szép és értelmes válasz!Valahogy mi is igy gondoljuk, csak jólesik másoktól is a megerõsítés!
A kérdező hozzászólása: Egy szóval nem említettem, hogy párom fia púp a hátamon, sõt!Családszeretõ emberek vagyunk, ezért próbálunk megoldást keresni!Ha párom gyermeke nekem teher lenne, már régen odébálltam volna!Csak azt szeretnénk, ha õk is boldogok lennének!
A kérdező hozzászólása: Igen, ez már nekünk is eszünkbe jutott, sõt mostanában csak a fiammal megyek, lányom nagyon szeret a testvéremnél.Mindenkinek jót tesz néha egy kis különválás.

Hogy változzak meg, hogy kezdjek végre új életet? Hogy tudnék felülkerekedni a jelenlegi életemen?

A napokban töltöttem a 19. életévemet. Azon kaptam magam, hogy az elmúlt években semmit sem változtam. A tinédzser korom nagy részét egyedül töltöttem itthon a gép el?tt. Most érettségi el?tt állok. A középiskolában mindig rossz tanuló voltam. Ketteseknél jobb jegyet sosem szereztem, ezért utolsó évemet esti iskolában kezdtem hátha jobban össze tudom magam szedni, de sajnos nem így lett. Ez a 7. hónap amit egyhuzamban itthon vagyok (júliustól). A tanulást azóta halazgatom (egyik napról a másikra). Számomra ez hihetetlen frusztráló. Vissza tekintek az elmúlt évimre és csak nagy ürességet látok. Folyton azon rágódom, hogy mi lett volna, ha ..., mit csinálhattam volna másképpen. Lehet, hogy ez másoknak nem t?nik nagy gondnak és egyszer?en csak odabökik, hogy lusta vagyok, de képtelen vagyok kiszállni ebb?l a malomból. Hogy hívják, ezt az érzést? Hogy tudnék felülkerekedni rajta? Nem tudom mi van velem, úgy érzem, hogy kimaradt a tinédzser korom.

Legjobb válasz: Szerezz olyan barátokat akik motiválnak, bíztatnak, inspirálnak. Kezdetnek tûzz ki magad elé apró célokat. Kislépésekben próbálj elõre haladni. A célok nagyon fontosak!

Szerezz olyan barátokat akik motiválnak, bíztatnak, inspirálnak. Kezdetnek tûzz ki magad elé apró célokat. Kislépésekben próbálj elõre haladni. A célok nagyon fontosak!
Fogd magad és cselekedj. Kezdj el tanulni, eljárni valahová, mondjuk kezdj el valamilyen sportot vagy iratkozz be egy tanfolyamra, ez egyben egy lehetõség arra is, hogy új emberekkel ismerkedj meg. Neked kell cselekedned, az élet nem fog megvárni.

Hogyan kezdjek uj életet?

A mult héten ert véget a 3 eves kapcsolatom, amibol 1 évet es 3 honapot egyutt éltunk. De a párom megcsalt. Visszaköltöztem a csaladomhoz, ? is az övéhez.

Legjobb válasz: Nagyon sajnálom ami történt, de tényleg nem kell ehhez egy fiú....hanem bármilyen olyan ember aki közel áll hozzád. Csak emiatt közelebb kerülni a szomszéd fiúhoz, elég értelmetlennek tûnik. Filmekben ez így van, szakítás után a lány összebarátkozik a szomszéd kedves sráccal és a végén ráébred hogy szereti, de az életben ez nem ilyen egyszerû, inkább anyukád, tesód, vagy barátnõd, akiknél keresd a vigasztalást. Lehet hogy a szomszéd fiúnek nincs kedve/lelke egy lány exrõl való siralmait hallgatni akit alig ismer, míg a családod ismernek és szeretnek téged, õk nem fognak elhajtani hanem meg fognak hallgatni!

utolsó vagyok! Küldtem neked e-mailt! Olvasd el! 25/f
Nagyon sajnálom ami történt, de tényleg nem kell ehhez egy fiú....hanem bármilyen olyan ember aki közel áll hozzád. Csak emiatt közelebb kerülni a szomszéd fiúhoz, elég értelmetlennek tûnik. Filmekben ez így van, szakítás után a lány összebarátkozik a szomszéd kedves sráccal és a végén ráébred hogy szereti, de az életben ez nem ilyen egyszerû, inkább anyukád, tesód, vagy barátnõd, akiknél keresd a vigasztalást. Lehet hogy a szomszéd fiúnek nincs kedve/lelke egy lány exrõl való siralmait hallgatni akit alig ismer, míg a családod ismernek és szeretnek téged, õk nem fognak elhajtani hanem meg fognak hallgatni!
A kérdező hozzászólása: Igazábol azt erzem hogy nekem kell valaki akit csokolhatok és szerethetek. Csak félek kezdeményezni. Akarom h lassa az exem h en is feltudok tudok vkit szedni, s nem csak õ van a vilagon. Szeretnék 1 fiut akinek foghatom a kezet csokolhatok, szerethetek. Nem birom a maganyt.
Vegyél egy kutyát, más pasit nem hinném hogy érdekelne a nyomorod, fõleg ha még komoly kapcsolatot se akarsz. Ha úgy is tesznek mintha érdekelné õket, az is csak a bugyidnak szól majd...
"Megütött engem, lopott, hazudott, átvert, mindezt megbocsajtottam mert szerettem, de aztan meg is csalt." Most azt írod, terrorizál, fenyeget. Most õszintén, mi szeretni való van egy ilyen bunkón???? Felejtst el nagyon gyorsan, felejtsd el az önsajnálatot is, örülj, hogy végre megszabadulhattál tõle és kezdj új életet, de kizárólag nélküle!
Most egyenlõre szarul fogod érezni magad de nem tudsz mit csinálni. Próbálj barátnõkkel kikapcsolódni, bulizni jólérezni magad, és ha akarsz akkor beszélgess a szomszéd fiúval.
Akkor fog rád találni a szerelem amikor nemis gondolnád, hidd el! ne akard erõszakosan az új kapcsolatot, nem lesz jobb (tudom mit beszélek, átéltem már :( ) Én is úgy akartam új életet kezdeni hogy mindegy volt ki csak legyen valaki aztán mindig rosszul választottam, mert sürgettem :( aztán amikormár nem érdekelt jött valaki akivel összebarátkoztunk, járni kezdtünk. Most már 1 éves házasok vagyunk és egy hónapos a fiunk :)
Neked nem férfi kell, hanem lelki szemetesláda. Használd erre a családod, csúnya dolog egy fiút kihasználni.
Tudom, hogy mit élsz át, nálam is hasonló volt a helyzet, az exem mikor elhagyott egy másik srácért, nagyon a padlóra kerültem, és én is csak azért akartam egy "barátnõt" szerezni, hogy megmutassam az exemnek, hogy nem csak õ volt nekem... Nagyon nehéz... Ha van kedved, szívesen beszélgetek veled, tapasztalatcsere, stb... Írj egy privit... 25/f
Ezzel az érzéssel, viselkedéssel több gond is van. Elõször is magadat alázod meg azzal, ha csak azért akarsz most nagy hirtelen egy férfit, mert bizonyítani akarsz az exednek. Ez nem más, mint a sértett hiúságod, büszkeséged nyílt kimutatása, ami elég szánalmas, éretlen reakció, de elismerem, nem ritka, sokan viselkednek így. Megbántasz egy másik, teljesen vétlen embert, aki esetleg valóban szeretni tudna téged, de te csak felhasználni szeretnéd a játszmáidhoz, az önbecsülésed helyreállításához, ez se túl szép módszer a lelki békéd helyreállítására. Magadat is újabb kellemetlen helyzetekbe sodorhatod azzal, ha az új partner átlát majd a szitán, kiismeri a szándékaidat és jogosan kidob, megaláz azért, mert kihasználtad az érzéseit és felhasználtad õt a kicsinyes bosszúvágyadhoz. Jobb ilyenkor, ha hagysz egy kis idõt magadnak, az érzéseid, dühöd lecsitulásának és csak ezután nyitsz kifelé, újabb kapcsolatok felé, ezzel magadnak is jót teszel és másokat sem bántasz meg feleslegesen. Csinálj programokat a barátaiddal, a családoddal és meglátod, rendbe jössz, mint oly sokan, akik már mind-mind átéltünk hasonlót.
A kérdező hozzászólása: Lehetetlen. Szinte szobafogsagra itelt a csaladom, mert feltenek ettõl a gazembertõl, tegnap közölték h nem mehetek 2-3 honapig sehova. MErt most mindig zaklat, telefonon is, es tegnapelott mikor voltam setalni meg akart allitani, olyan féket nyomott az autoval hoy mindnki megijedt az utcan, bántani akar, azta jott a csajaval es mutogattak a kocsibol h kapjam be. Hm szép dolog tõlle, nem? Es most nem mehetek sehova. Külömben szeretnék valakit az életembe, nem kihasználni akarom, hanem vágyom arra hogy szerethessek valakit, es engem is viszont szeressen valaki.
Olyan fiút, aki lefekszik veled találhatsz százat is! Legyen egy kis önbecsülésed és önuralmad is. Várj, amíg találkozol olyannal, akiben megbízol, õt majd szeretheted. Parancsszóra nem lehet senkit szeretni ! Beszélgetéshez pedig ott van a családod.
A második kommentedbõl számomra az látszik, hogy téged otthon egyáltalán nem kezelnek felnõttnek, de ahogy írsz abból valóban az jön le, hogy nem is vagy még az. Elfogadod, elviseled a szobafogságot, miközben már együtt éltél valakivel, közben pedig újabb társra vágysz, de a barátaiddal sem találkozhatsz, programot se szervezhetsz, mert "nem enged sehova 2-3 hónapig" a családod. Most Te egy kislány vagy, vagy egy felnõtt nõ? Ez így egy kissé zavaros és ellentmondásos. Elõször rakd helyre az életedet, csak utána keress magadnak valakit, akit szerethetnél és viszont szerethetnek.
A kérdező hozzászólása: Az elõbb fenyegetett meg a volt párom hogy vigyazzak merre járok mert var ram egy kis meglepetes. Persze hogy féltenek engem. 19/L
A kérdező hozzászólása: A csaladom nem is engedne h kibékuljunk. Megütött engem, lopott, hazudott, átvert, mindezt megbocsajtottam mert szerettem, de aztan meg is csalt.
Én megértelek, nagyon nehéz ehylzetben vagy. Én nem is tudom mit tennék. :( Szerintem járj emberek közé, ismerkedj és ha tényleg vége, nem akarod újrakezdeni vele, és õ sem veled, akkor próbálj élni! ne lássa rajtad h mennyire elkenõdtél! Idegesítse az, hogy miylen ahamr túlléptél rajta!! Ismerkedj, szórakozz és hidd el ha történi Veled vmi, máros könnyebb lesz!!! Sok sikert, és kitartást!!! Ennél csak jobb lesz (idõvel)!
Szal vegyél eg kutyát, és hagyd az embereket egy idõre mega haverokat is... TANULJ NYELVEKET, UTAZZ, STB.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!