Találatok a következő kifejezésre: Hogyan kell lelkileg (24 db)

Hogyan kell lelkileg elengedni Valakit, akivel az egész Életed akarod (vagy akartad? ) leélni?

Legjobb válasz: Ady Endre válasza: Meg akarlak tartani téged, Ezért választom õrödül A megszépítõ messzeséget. Maradjon meg az én nagy álmom

Ady Endre válasza: Meg akarlak tartani téged, Ezért választom õrödül A megszépítõ messzeséget. Maradjon meg az én nagy álmom
Ady Endre válasza: Ne bántsuk szegény Kérdezõt- szépen, röviden írt és a nagybetûk miatt jobban értjük, mirõl van szó. Magam is gyakran alkalmazom, noha a németek csak az asztalt, széket és társait írják nagybetûvel. pl: Ezt a vad mezõt ismerem, Ez a magyar Ugar. vagy: Ez az Élet melódiája. Ez a fekete zongora. vagy: Az én szivem mégis az áldott: Az Élet marta fel, a Vágy. vagy: Meghalni se tudunk nyugodtan. Amikor már megjön a Halál,
A kérdező hozzászólása: Köszönöm. Más:Ha nem jönne át a kérdésembõl, akkor írom, hogy olyan esetben kérdezem, ha szereted a másik felet.Nyilván ahol már elmúlt a szerelem ott könnyebb.De így pusztító....
Bármennyire is szeretsz valakit és nem élhetsz mellette, egy törést fog hagyni, viszont el tudod engedni. Minden idõ kérdése, és meg kell tenned mindent, hogy elfelejtsd!

Hogyan kell lelkileg erősödni?

33éves fiú vagyok-de sajna-könnyen elsírom magam,lelkileg érzékeny vagyok.Nem tudom,hogyan tudnék ezen változtatni.Ha valaki "beszól",rámkiabál,zavarba jövök és hang se jön ki a torkomon.Félek,reszketek.Gyengék az idegeim.

Legjobb válasz: Fúú én is ugyan ilyen vagyok,csak nálam jobb a helyzet.Mármint ha egy 19 éves lány sírja el magát,az nem olyan nagy hûdenagy dolog,mintha egy 33 éves férfi.Egyébként még jól is jöhet,sok lánynak/nõnek bejön az ilyesmi,nézd csak meg milyen népszerû a Tabáni István:D (Na jó,nyilván nem csak emiatt,de iszonyat sokat nyom a latba)

Fúú én is ugyan ilyen vagyok, csak nálam jobb a helyzet.Mármint ha egy 19 éves lány sírja el magát, az nem olyan nagy hûdenagy dolog, mintha egy 33 éves férfi.Egyébként még jól is jöhet, sok lánynak/nõnek bejön az ilyesmi, nézd csak meg milyen népszerû a Tabáni István:D (Na jó, nyilván nem csak emiatt, de iszonyat sokat nyom a latba)

Hogyan kell felkészülni lelkileg egy terhességre?

Babát csak kesöbb szerettem volna(még 20vagyok),de megtörtént és nem is gondoltam rá soha hogy elvetessem ,csak valahogy lelkileg felkellene fogjam hogy van.

Legjobb válasz: Szia! Hát...ebben nagy segítségre lehet a párod...beszélgessetek sokat errõl, a kapcsolatotokról, továbbá vannak fórumok, ahol kismamák beszélgetnek egymással örömükrõl, gondjaikról, bánataikról. Van olyan fórum is hogy áprilisi babavárók, májusiak....stb. Sokan csatlakoznak... Próbálj meg beszélgetni emberekkel akik ilyen cipõben járnak. Én is "kezdõ" vagyok, ez lenne az elsõ babánk. Mindig is szerettem volna, de azért bele kell szoknom ebbe az új helyzetbe, a testem változásaiba, meg abba hogy valaki bennem fejlõdik, belõlem él, felelõs vagyok érte már most! Ezekre lelkileg rá kell hangolódni. Sokat olvasok, beszélgetek a témában. És így könnyebb feldolgozni, és örülni is, és észrevenni is, hogy az öröm, a kétely, az izgulás és a félelem érzései másokban is kavarognak fõleg az elején! Fogadd el magad, a tested, relaxálj, van kismamajóga, kismamatorna....stb. próbálj meg ráhangolódni! Sok sikert!

Szia! Hát...ebben nagy segítségre lehet a párod...beszélgessetek sokat errõl, a kapcsolatotokról, továbbá vannak fórumok, ahol kismamák beszélgetnek egymással örömükrõl, gondjaikról, bánataikról. Van olyan fórum is hogy áprilisi babavárók, májusiak....stb. Sokan csatlakoznak... Próbálj meg beszélgetni emberekkel akik ilyen cipõben járnak. Én is "kezdõ" vagyok, ez lenne az elsõ babánk. Mindig is szerettem volna, de azért bele kell szoknom ebbe az új helyzetbe, a testem változásaiba, meg abba hogy valaki bennem fejlõdik, belõlem él, felelõs vagyok érte már most! Ezekre lelkileg rá kell hangolódni. Sokat olvasok, beszélgetek a témában. És így könnyebb feldolgozni, és örülni is, és észrevenni is, hogy az öröm, a kétely, az izgulás és a félelem érzései másokban is kavarognak fõleg az elején! Fogadd el magad, a tested, relaxálj, van kismamajóga, kismamatorna....stb. próbálj meg ráhangolódni! Sok sikert!
Szia! Nekem sem tervezett baba csúszott be 39 héttel ezelõtt. Én 26 voltam akkor és két napig dilemmában voltunk, hogy mi is legyen most. 1 év múlva terveztük mi is párommal. Végül úgy döntöttünk, hogy megtartjuk. Aztán jött az aggódás, hogy minden rendben van -e a kicsivel. Mikor ezen túltettem magam, akkor pedig már nagyon vártam a babát. Jelenleg pedig már nagyon szeretném a kezemben tartani. Párom nagyon sokat segített, és persze az édesanyám. Vele nagyon sokat beszélgettünk, õ megértett. Minden aggódásom és örömöm elmondtam neki ezzel kapcsolatban és mindent õszintén megbeszéltünk. Sok sikert a babához!
A tested sokat fog változni, figyelj oda, hogy a hasadon ne jöjjenek ki terhességi csíkok. Én elszúrtam.
szia enis 20éves kismama vagyok és szerintem nem kell erre semmi specialis felkészules, én sok konyvet olvasok, az interneten kutakodok es probalok minnel tobb dolgot kideriteni a terhességrol, oruljetek egyutt a babanak a paroddal ez már egy jo kezdes!


Hogyan lehet lelkileg felkészülni egy lombikra? Mennyire kell hinni benne? Itt is igaz, hogy aki nagyon akarja, annak kevésbé jön össze? Ha nem jön össze, az olyan érzés (lelkileg), mint amikor megjön a hónap végén, vagy rosszabb?

azokat kérdezem, akiknek van tapasztalata... és az is érdekelne, hogy mi az a lelkiállapot, ami segít meghozni egy ilyen döntést, hogy akkor vágjunk bele.

Legjobb válasz: Nekünk inszem. volt, a várakozás itt is ugyanolyan.Én azt tapasztaltam, hogy nagyon akartam, hittem a sikerben és tényleg sikerült is, elsõre:)Amint megvolt a beavatkozás,anyának képzeltem magam, ami 2 hét múlva be is igazolódott!Úgyhogy pozitívan!!!Nekem bejött!

Nekünk inszem. volt, a várakozás itt is ugyanolyan.Én azt tapasztaltam, hogy nagyon akartam, hittem a sikerben és tényleg sikerült is, elsõre:) Amint megvolt a beavatkozás, anyának képzeltem magam, ami 2 hét múlva be is igazolódott!Úgyhogy pozitívan!!!Nekem bejött!
Örülj neki, hogy eljutottál idáig végre! Így készülj rá! Szerintem csaknem mindegy, hogy hiszel-e benne, meg hogy mennyire akarod... Azért rosszabb érzés a sima hóvéginél, mert a hormonok játszanak veled és nehezebben viseled, téged is nehezebb elviselni! Figyelj a párodra is, ne csak magadra!
Nekem már két sikertelen lombikom volt.Az elsõnél nagyon bíztam hogy sikerülni fog, és amikor negativ lett a teszt azt hittem megõrülök.Borzasztó érzés!És ugye a sok hormontól a szervezetem nem tudta hogy mi van.Még hetekig terhesnek éreztem magam(haspuffadás fáradság...)A másodiknál még jobban hittem a sikerben, de a negativ teszt most nem annyira viselt meg mint az elsõnél!De ha valakinek csak igy lehet babája, akkor mindent meg fog tenni annak érdekében hogy végre pozitiv tesztje legyen és kilenc honap mulva karjába vehesse a babáját.Úgy kell belevágni a lombikba hogy sok pozitiv energiád legyen , legyél kitartó és ha csalodnod kell akkor is tudj talpra állni és továbbmenni!Sok sikert kivánok neked!

Mért kell lelkileg, valakit zsarolni? És mért kell kivágni a hisztit ha nem az van amit más akar? Mért kell üvöltözni másokkal, hogy meg alázzuk őket?

Újabban mindenki ezt alkalmazza a családtagokkal,és rokonokkal,barátokkal!Hova fajult ez a világ??

Legjobb válasz: Szerintem nem kell, és az én családomban, környezetmben nem is így történik. Tehát azért nem általános. Lehet, hogy most valamiért esetleg te is érzékenyebb vagy, ha pedig tényleg ilyen stílusban zajlik az élet, akkor szépen válj le errõl. A saját életedet olyanra csinálod, magadat olyanra alakítod amilyenre te szeretnéd.

Szerintem nem kell, és az én családomban, környezetmben nem is így történik. Tehát azért nem általános. Lehet, hogy most valamiért esetleg te is érzékenyebb vagy, ha pedig tényleg ilyen stílusban zajlik az élet, akkor szépen válj le errõl. A saját életedet olyanra csinálod, magadat olyanra alakítod amilyenre te szeretnéd.
Hát a hisztinek én sem vagyok nagy híve. Anyám mindent ezzel oldott meg, már rettegtünk, mikor jött nála ez a "korszak". Olykor hetekig duzzogott, csapkodott, üvöltött. És mindent elért vele. Én már nem vitázok vele. Kb. egy éve nem tartom vele a kapcsolatot. Közel lakunk egymáshoz, látom, tudom mi van vele, majd ha fizikailag szüksége lesz rám, akkor ott leszek, mert szülõm és dolgom vele törõdni, de addig már nem hagyom, hogy belerondítson az életembe és a családom életébe az üvöltözõs, hisztérikás zsarolással. DE! Ha már itt tartunk: miért van az, hogy ha az ember szépen mondja el a baját, bánatát, meg sem hallják. Én okulva anyám viselkedésébõl igyekszem a férjemmel, anyósommal szépen megbeszélni, ha úgy érzem sérelem ér. Legyintés rá a válasz, "ááá, nem úgy van az, csak bebeszéled magadnak.." stb, és ezzel le vagyok tudva. Hovatovább úgy érzem, hogy megtûrt ember vagyok a saját házamban, sorban állok a saját autómnál (mindkettõt én vittem a házasságba), ha menni szeretnék valahová. Van, amikor úgy érzem üvölteni kellene, mert a szép szót nem hallja senki. Csak nem visz rá a lélek. Úgyhogy lehet ám ez a dolog kétoldalú is.
Nekem a volt párom volt ilyen.Nem is bírtam vele sokáig, persze én lettem a szemét mikor már nem ugráltam füttyszóra.Elég aljas dolog, szerintem a gyenge emberek tulajdonsága, akik így akarják irányítani a másikat.
40 vagyok.Az anyám 20 éve ezt csinálja. Most már elengedtem.....! Nem fog megváltozni. Nem vagy köteles senkivel se együtt lenni akit nem szeretsz. A családi kötelék nem jogosit fel h eltûrd.
Vannak ilyen meg olyan családok. Õk meg talán azt mondják rátok, hogy halvérûek vagytok, elhallgatjátok a dolgokat, megalkudtok, nyálasak vagytok. Aki amit megszokott. Ha nekik jó így?! De ha csak egy személy terrorja, az más.
hát, nem irigyellek! Egszer amikor megint elkezdi a hisztit, kéne valaki aki odaáll elé, és elkezd hisztérikusan sikoltozni és közben a haját tépi. Vagy ilyenkor a kedves mamát nyakon kell önteni egy vödör vízzel (tudom, ilyet úgysem fogtok csinálni, de vicces elképzelni, ahogy ott csöpög belõle a víz). Ki kéne próbálni a felnõtteknél is, amit gyerekekkel meg lehet csinálni, hogy amikor elkezd hisztizni, akkor közlöd vele, hogy ha normálisan és értelmesen képes viselkedni akkor megbeszéliket, és ezzel otthagyni hadd gondolkodjon....
Szia! Ez szerintem nevelés (vagy épp annak hiánya) is. Ha valaki ezt látja a családban , és/vagy a környezetében , hogy így tud csak "elérni" valamit, az makacsul ragaszkodni fog ahhoz, hogy márpedig úgy lesz, ahogy õ akarja és punk-tum. Más kérdés, hogy akivel szemben ezt teszi, mennyire toleráns. Jobb esetben egy idõ után ráun, és beolvas neki; de ismerek olyant is , aki elviseli. Én nem vagyok ilyen "dafke" típus, és nem is bírnék együtt élni ilyen típussal hosszútávon.
A kérdező hozzászólása: A férjem anyukájáról írtam most Õ ilyen+rokonai is ilyenek:(
Nálunk sincs így, mindent meglehet oldani nyugodtan is, nálunk egyedül a kiskamasz fiam próbál hisztivel elérni valamit, de nála inkább számolok tízig. Remélem ez nálatok csak most van így, és nem rendszeres. Vegyél nagy levegõt, és beszéljétek meg nyugodtan a helyzetet. Bár nem írtad mi történt, de legalább te maradj nyugodt, hátha az beválik.
Azért csinálják ezt, mert nem tudnak normálisan kommunikálni, plusz még szerintem gyenge jellemük van. Értelmes ember értelmesen meg tudja beszélni, hogy mit szeretne, kompromisszumot köt. Hát elég szomorú, hogy manapság ez a módja a dolgoknak, a TV-ben is ez megy, agymosás! Az emberek bedõlnek a hülye filmeknek és reklámoknak, állambácsi meg röhög a markába, hogy egymás ellen usziítja az embereket, ezáltal több pénz folyik be a büdzsébe! csak gondold végig mennyi pluszbevételük van a válóperekbõl is....
A 06:30-as válaszolónak igaza van, nagyon sokszor elõfordult velem is, hogy nem vették komolyan amit én mondtam vagy kértem, pedig nem ésszerûtlen dolgok voltak. Sajnos ez is benne van a pakliban. dehát ugyebár azt nem tudjuk, hogy a kérdezõ anyósa milyen dolgokat akar a hisztijével és a zsarolással elérni.

Hogy kell lomtalanítani/selejtezni lelkileg?

A kérdés komolytalannak is hangozhat, de tényleg gondban vagyok. Elköltözünk, és most ki kellene selejteznem a 20 éves emlékeimet, és mindent a szobámból, meg a régi házból. Az új helyen nem lesz ennyi hely, így 80%-át ki kell dobnom, annak, amit nem használok. Fizikailag rtem, hogy csak térfogat, és másnak nem érne semmit, de nekem nagyon sokat jelentenek, és nem megy hogy kidobjam ?ket. Levelek, képek, óvodás rajzok, sulis füzetek, tankönyvek, barkácsolások, régi cd-k kazetták, társasjáték, lego, festmény, autógy?jtemény, akciófigurák, képregények, meg mindenféle régi játék...

Legjobb válasz: Dobozold be, és vidd el egy ismerõsöd, vagy anyukádék padlására. Nem kell kidobnod õket, ha ennyire ragaszkodsz hozzájuk.

Dobozold be, és vidd el egy ismerõsöd, vagy anyukádék padlására. Nem kell kidobnod õket, ha ennyire ragaszkodsz hozzájuk.
Szia! Pont ezt élem át én is, költözünk. Elhatároztam, hogy amit nem használok, vagy nem fûz hozzá olyan dolog ami miatt ki nem dobnám semmi pénzért megy. Nem számít kitõl van. A ruhákat gond nálkül megselejteztem, ami nem jó, kicsi, az gondolkodás nélkül megy a szemétbe. A következõ a régi kazetták voltak. Megnéztem melyiken mi van, ami nem valamelyik családtag esküvõi videója, szülinapi videó vagy drága mese kazetta azt kidobtam. Igazából a mese kazetták is mehettek volna, úgysem nézi már õket senki, mire nekem gyerekem lesz videó lejátszó se lesz, mindent letölthetek a netrõl, de ezeket elrakta, dobozban mennek a padlásra. Szekrény, porfogók - ezekben is méregeltem. Mi az ami fontos valamiért/használom valamire ÉS ki is fogom tenni a másik szobában. A többi kuka. Sulis cuccok: ami még kellhet, egyetemi jegyzetek természetesen eltettem, a többi cucc szintén kuka, a gimis (sõt még az általános iskolás dolgok is meg vannak) mennek a kazánba. Senki nem fogja már használni, felesleges eltenni õket. Emlékezhetsz a Tudás fája sorozatra, kb 10 éve nagy sláger volt. na abból megvan 2 híján az összes. Soha senki nem olvasgatta, vagy nézegette. Megvettük, eltettük, azóta is ott van a szekrény alján. Ettõl is meg fogok válni, hiszen mint írtad csak térfogat. Gyerekkoromban hatalmas plüss mennyisét halmoztam föl, õk most egy régi táskában vannak, eddig a szekrény ajában laktak, na õk az egyetlenek amiktõl nem tudok megválni. Mindhez fûzõdik valami emlékem, sajnálnám ha nem tudnám megmutatni a gyerekemnek hogy na anya ezekkel játszott. Úgyhogy õk maradnak, a többi cuccot kegyetlenül megselejteztem. Javaslom gondold végig hogy mi az, amit még használsz (pl társasozni felnõtt fejjel is szeretek), de a sulis cuccokra semmi szükséged már. Ami csak a szekrénybe süllyesztve van és soha de oha nem nyúlsz hozzá, azoknak igencsak menni kell.
nekem ilyen gondom soha nem lesz, mert közös padlásunk volt a szomszéddal, és az egész gyerekkoromat ellopták, amikor kiköltöztek. A szarrágók így oldották meg, hogy ne kelljen a gyereküknek játékot venni.
Ne dobj ki semmit, hanem tedd fel a vaterára, add oda a vörös keresztnek meg ilyenek. Akkor lelkileg könnyebb
Én is nagyon nehezen tudok megválni az ilyen cuccoktól. Néha elhatározom, hogy most tényleg kidobom amit nem használok, de kb fél óra után már az érzelmeimre hallgatok. Ja és amit egyszer már a kidobandók közé tettél rá ne nézz mert még meggondolod magad! :) Szerintem amit tudsz fotózd így késõbb is rá tudsz nézni ha olyan hangulatod van.
Ugyan nem mai kérdés már, de én is nagyon ragaszkodó vagyok. Lomtalanítás alatt a szüleim csak pakoltak, hogy ez sem kell, meg ez sem és ez sem, én meg jópár dolgot visszacsempésztem, hogy ezt még nem lehet kidobni. :( Az elsõ kis hátizsákom, játékok, tárgyak, olyan dolgok, amik mind a gyerekkoromra emlékeztetnek. Nagyon rossz érzés volt kitenni a ház elé, de abban egyetértettünk, hogy ezek már nem használhatók. Amik igen, azokat nem is dobtuk ki, majd jó lesz még unokáknak. :) (szerintem én jobban fogom élvezni, amikor felfedezik az én régi játékaimat, mint õk! :) ) Mindenesetre én ilyenkor igyekszem elborult aggyal gondolkodni, hogy minél több dolgot kihajigáljak és nem érzelgõsködni, hogy mi mire emlékeztet. Játékokat pl összepakolnám és elvinném a vöröskeresztnek, vagy megkérdezném a közeli kórházakban, hogy kell-e nekik. Esetleg árvaházban, vagy egy otthonban, mindegy, csak ne a szemétbe kerüljenek.

Hogyan kell szellemileg illetve lelkileg megtisztulni? Te tisztultál már meg így? Hogyan?

léci válaszoljatok. szeretnék megtiszúlni.

Legjobb válasz: attól függ hogy mi a bajod ha megmondod hogy mi a bajod akkor segítek

attól függ hogy mi a bajod ha megmondod hogy mi a bajod akkor segítek
Persze, de neked úgysem jönne be ez a módszer.
meditálj járd körbe a szobát egy füstölõvel helyezd magad kényelembe relaxálj utána 1-et
Menj el templomba?
A kérdező hozzászólása: ja, hogy így :D karaj

Hogyan kell újjáépítenünk magunkat, ha teljesen lenullázódtunk lelkileg, emberileg, érzelmileg?

Hogyan kell kimászni a nagyon mély depresszióból?

Legjobb válasz: Vannak érzelmek a világban hidd el kedves fiatalember. Jó lenne tudni mi okozta nálad ezt az állapotot. Nem tudom hány éves vagy, de ne hagyd eluralkodni magadon ezt az állapotot. El sem hiszed micsoda erõforrásaid vannak. Gondolom nem éhezel, nem vagy gyógyíthatatlan beteg. Fordulj önmagad felé, kérj segítséget magadtól, mert kizárólag õ ért téged. Hidd el, azon kívül, hogy elmondod a bajodat egy jó barátnak az igen nagy lökést adhat, de a lépést a te lábad lépi majd. A depresszió ködje a lélegzettõl oszlik. Lélegezz és örülj hogy élsz. Béke van, nincsen semmi baj. Olyan baj nincs, amitõl romba kellene dõlni. Tavasz van, most könnyebb a kilábalás. Napozz!! Töltõdj fel energiával és NE LÉGY DEPRESSZIÓS!! Menni fog! Menni fog!

Vannak érzelmek a világban hidd el kedves fiatalember. Jó lenne tudni mi okozta nálad ezt az állapotot. Nem tudom hány éves vagy, de ne hagyd eluralkodni magadon ezt az állapotot. El sem hiszed micsoda erõforrásaid vannak. Gondolom nem éhezel, nem vagy gyógyíthatatlan beteg. Fordulj önmagad felé, kérj segítséget magadtól, mert kizárólag õ ért téged. Hidd el, azon kívül, hogy elmondod a bajodat egy jó barátnak az igen nagy lökést adhat, de a lépést a te lábad lépi majd. A depresszió ködje a lélegzettõl oszlik. Lélegezz és örülj hogy élsz. Béke van, nincsen semmi baj. Olyan baj nincs, amitõl romba kellene dõlni. Tavasz van, most könnyebb a kilábalás. Napozz!! Töltõdj fel energiával és NE LÉGY DEPRESSZIÓS!! Menni fog! Menni fog!
Szia! Sajnos én veled egy cipõben járok, bár egyszer sikerült kilépnem ebbõl az állapotból.Most is azon vagyok hátha sikerül végleg elhagyni a szorongást. És szintén fiú. Én már tudom mi a depresszióm oka, valószínû ugyanaz mint neked: a sok csalódás, h a dolgokat annak idején nem így képzelted el ahogy most valóságá vált körülötted. Talán át kellene gondolnod h mi annak a fõ oka h te ijen állapotba kerültél? Mi az ami leginkább bánt téged? S ha megvan ez a dolog, akkor ell kell rajta gonlkodni (mérlegelni) h az valóban ojan fontos-e a számodra h miatta legyél csalódott. Lehet h a magyarázat amit találsz magadnak nagyon különbözõ problémákból tevõdnek össze, de azok alapján is meg lehet találni azt az egyet ami a problémádat okozza. Én így tettem s rájöttem h minden problémám oka ugyanaz. És világosá vált elõttem h ezt a problémát én egyedül önerõbõl nem tudom megoldani, mégha az egész életemet is arra áldozom. Ugyanis az én problémámat a globális világ és a benne élõ értékvesztett emberiség okozta. Ezért addig a pontig jutottam h feloldottam magamban minden görcsöt, és más felfogásban kezdtem el gondolkodni a helyemrõl a világban.Egyetlen gondolat írányította az életemet, h megpróbáljam a körülöttem lévõ és más emberek gondolkodását megismerni-megfigyelni, h mi az õ mozgatórugójuk, s az õ értékeik. Békét akatram kötni a világgal õszinte vágyból és szándékból.Rájöttem h ha nem elõítélettel viszonyulok valaki felé, sok szép dolgot fedezhetek fel benne ami addig téves gondolkodásom miatt rejtve maradt. Ez új dolog volt és tetszett, de még valami hiányzott. A gondolataimmal egyedl maradtam. Eközben feladtam addigi összes kicsinyes akaratomat-vágyaimat és kutattam tovább s véletlenül rátaláltam egy könyvre amit mintha csak nekem készítettek volna oda. Ez a: Szeretetkönyv, írta Müller Péter. Ez a könyv ojan képet festett neken a világról és ojan méj gondolatokat adott, amik mindíg is foglalkoztattak (amik problémám okai). A könyvrõl ennyit. Nekem akkor ez megváltoztatta az életemet, értelmet kpott minden, és megtanultam tisztelni és elfogadni magam és másokat. Az mr más kérdés h én ebbõl az állapotból visszazuhantam, de úgy gondolom h az a saját hibám. Arról csak akkor írnék bõvebben ha érdekel. Nemtudom mijen beállítottságú vagy, és hogy megfogott e az írásomban valami, ezért csak remélni tudom h segítségedre lesznek a gondolataim.Mindenesetre a könyvet ajánlom neked ha még nem olvastad volna. Talán neked is segít megfogalmazni a szorongásod igazi okát ha egyedül esetleg nem megy. Annyi biztos h a problémádat magad oldhatod meg egyedül, ami legbeül dõl majd el. A segítségeket használdfel hozzá bátran.
A kérdező hozzászólása: a teljes kiégésbõl, érzelmek nélküli világból hogyan tovább?
Keress magadnak új hobbit, lehetõleg olyat, ami emberi kapcsolatokkal jár, íratkozz be tanfolyamra (jó, ezek fizetõsök), ha nincs rá pénzed, az interneten is lehet csevegni. Fiú vagy vagy lány? Mert ha lány, fõzhetsz-süthetsz az ismerõseidnek, biztos örömet szereznél nekik meg magadnak is, ugyanez fiúban valami barkácsolás, ház körül segítés. Szóval nyiss más, új emberek felé! Hallgass vidám zenéket, nézz vidám mûsorokat, dekoráld ki új, színes tárgyakkal a szobádat.
A kérdező hozzászólása: fiú
Én is voltam mély depresszióba, bár én nõ vagyok.Elöször is tisztázd magadban mitõl alakult ki ez a helyzet.Nekem nagyon sokat segített ez az oldal, mert látom, hogy a problémámmal nem vagyok egyedül.Vannak akik megprobálnak segíteni és olvasok olyan történeteket amelybõl kiderül, hogy vannak nállam rosszabb helyzetben.De soha ne felejtsd el, mindenre van megoldás és a problémáidat csak magad tudod megoldani.De van ki út, csak akarni is kell!
Röviden, és tömören: pszichológus, pszichiáter. Sok sikert!:)
Nekem lenne!
Nekem. Akár Facebookon is közös beszélgetésbe pár emberrel tarthatjuk a kapcsolatot.
Nekem is lenne :)
Az összes fogyókúrás kérdésnek-válasznak ez a lényege.Minek hozzá külön partner. Itt százat találsz egyszerre.
A kérdező hozzászólása: Ez a fogyi verseny nagyon inspirálóan hangzik! :) Aki beszálna írjon nekem privin és mindenkit megkeresek emailben! :)
nekem is:)

Hogy kell megváltoztatni önmagunkat? (Belsőleg, lelkileg.)

Legjobb válasz: UGy tudjuk agunkat a leghaékonyabban pozitiv irányba megáltoztatni ha allgatunk a körülöötün élök tannáõcsaira és mindemellet vann egy kitünõ parnerönk is és ez már valaqmelxestv változtat is a szemlyisgünkön.

UGy tudjuk agunkat a leghaékonyabban pozitiv irányba megáltoztatni ha allgatunk a körülöötün élök tannáõcsaira és mindemellet vann egy kitünõ parnerönk is és ez már valaqmelxestv változtat is a szemlyisgünkön.
Akarterovel jo iranyba kell vezerelni a gondolotaidat es a cselekedeteidet.Idovel majd eszreveszed, hogy megvaltoztal mikor pozitiv visszajelzeseket kapsz az elettol. :)
Agykontrollal, pozitív gondolkodással.Az emberek is érzik rajtad a pozitív gondolatokat és szeretettel fordulnak feléd, ugyanígy mûködik fordítva is.Ha pozitívan nézed a dolgokat akkor meglátod minden jó jön magától mint a karikacsapás.Csak egy péda:tettek egy kísérletet felkértek 36 olyan embert aki aki szerencsésnek mondja magát és 36 olyat aki azt gondolja magáról, hogy õ egy lúzer neki semmi nem sikerül.Na most egy hosszabb utszakaszon egy pad mellé leraktak 1 fényes érmét a 36 magát szerencsésnek mondó emberbõl mindenki észre vette mikor elment melette a másik 36-ból senki sem.Ennyire egyszerû.A vidám vasárnapot nem ajánlom a hit gyülekezete éppen az elesett, befolyásolható, magányos embereket használja ki.
Hehe! Szerintem ide nem akarat kell hanem társaság váltása, akik az embert kötülveszik. Így az ember akaratlanul is változik.
Akarat akarat akarat akarat ez mindennek a kulcsa
Ha spontán történik és szinte észre sem vesszük.Sztem ez olyan tudat alatti dologgal vihetõ végbe.Szóval szerintem a maradandó váltzoás, csak ösztönszerûen megy végbe.
Sokan azt mondják, akarat. Én azt mondom, nekem nem volt hozzá akaraterõm, hogy megváltozzak. Aztán egyik vasárnap délelõtt 11óra tájban átkapcsoltam az atv-re, és éppen a Vidám Vasárnap ment...
menj el pszichológushoz, de szerintem õ is azt fogja mondani hogy akarni kell!
elhatározással, célkitûzésekkel. ha eléred a kitûzött célokat, akkor nagy-nagy önjutalmazásokkal:)


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!