Találatok a következő kifejezésre: Hogyan közöljem szüleimmel, hogy elköltözök (3 db)

Ha anyukám legutóbb öngyilkossággal zsarolt, hogy közöljem a szüleimmel, hogy elköltöznék?

Elég rossz a családi helyzet, anyukám életét az tölti ki, hogy velem foglalkozzon, nagyon durván megpróbál beleszólni a tanulmányaimba, a párkapcsolatomba, öltözködésembe, viselkedésembe, barátaimba, szabadidős tevékenységeimbe, mindenbe. Mindezt úgy, hogy felnőtt ember vagyok, az én véleményem semmiben nem számít, mindig mindent rosszul tudok. Nagyon önbizalomromboló tevékenységet folytat. Évek óta egy messzi egyetemen és szakon akartam tanulni, de nem engedett, mindig sikerült megakadályoznia, fenyegetett, zsarolt (válással, öngyilkossággal pl), hogy mik lesznek ha elköltözöm. Kisebb evészavarom lett, és orvosi segítségre szorultam. Persze ez nem tűnt fel neki. Idén jelentkeztem a tudtuk nélkül az áhított egyetemre, és felvettek. Hogy mondjam el? Félek hogy mik lesznek. Fenyegetnek jó ideje hogyha megteszem kitagadnak itthonról és nem támogatnak semmiben. És nincs pénzem sem (nyárra kötelező egyetemi gyakorlat miatt nem kaptam diákmunkát). Koliba akarok jelentkezni, de mivel papírok kellenek a családról, nem fogok tudni. Papírok ügyében nem segítenének, inkább csak akadályoznak. Pénzem nincs, mert nem adnak, dolgozni év közben el akartam menni, de nem engedtek. Anyukám már mindenkit ellenem hangolt a családból, senkire nem számíthatok. Mindezt azért, mert egy nevesebb egyetemen akarok tanulni. Apukám egy ideig mellettem állt, de már inkább ő is ellenem van, gondolom megunta. Hogy hozzam a tudtukra, hogy elmegyek? Nem bírom itthon tovább. 21/L

Legjobb válasz: Ó, te jó ég... :-( Nagyon sajnállak. Szerintem állj eléjük, és határozottan közöld a szándékodat. Lehet, hogy bepipulnak, akkor meg valahogy próbálj meg elköltözni, esetleg valamelyik rokonhoz, vagy keress munkát a leendõ egyetemed városában. Nehéz helyzet, nem is tudom, hogy mit csinálnék, de biztos hogy elköltöznék, a jövõmrõl lenne szó, amit nem lehet így kezelni. Egyébként van testvéred? És mi a fõ ok, hogy téged marasztalnak?

Ó, te jó ég... :-( Nagyon sajnállak. Szerintem állj eléjük, és határozottan közöld a szándékodat. Lehet, hogy bepipulnak, akkor meg valahogy próbálj meg elköltözni, esetleg valamelyik rokonhoz, vagy keress munkát a leendõ egyetemed városában. Nehéz helyzet, nem is tudom, hogy mit csinálnék, de biztos hogy elköltöznék, a jövõmrõl lenne szó, amit nem lehet így kezelni. Egyébként van testvéred? És mi a fõ ok, hogy téged marasztalnak?
Ja, azt elfelejtettem, hogy utolsó pénzszerzési lehetõségként még mindig ott van a diákhitel...
Állj a sarkadra basszus! Ne hagyd magad felnõtt nõ vagy te életed és tegyél azért hogy jó legyen. A szüleid így rombolnak le téged, beszélj a pároddal, barátokkal hogy próbáljanak meg õk segíteni az ilyen ügyintézésekbe legalább, valami csak akad. Anyukádnak meg ne dõlj be úgysem fogja megtenni mert ismerem az ilyet aki öngyilkossággal fenyegetõzik. Én testvérem is ezt csinálta nem akarta hogy elköltözzek és egyedül hagyjam, pedig normális szüleink vannak most sincs velük baj, de nekem meg fontos volt mert én is dolgozni akartam menni és csak messze tasláltam munkát igaz bejárós is lehettem volna de azért másfél óra út nekem kicsit sok volt, plusz a barátnõm is örült volna ha hozzájuk költözöm, mert külön lakrészünk lehetett volna, meg minden és anyagilag sem lettünk volna olyan rosszul. De a húgom többször fenyegetett az öngyilkossággal, nem foglalkoztam vele, eljöttem mindig amikor hazamentem látogatóba úgy 4-5 naponta akkor is ezt csinálta. Persze bekerült a pszichiátriára mert gyógyszereket szedett e és ivott rájuk de félt a haláltól ezt a doki is megmondta. Szóval nem kell ezzel foglalkozni, állj a sarkadra mondd el hogy neked ez a vágyad, diplomát akarsz, dolgozni akarsz, élni akarsz, nem bírod tovább, légy szókimondó, pisztolyt gondolom nem tartanak a fejedhez és nem vernek otthon, apukáddal beszélj legalább biztos megfogja érteni hogy neked ez az álmod. Anyukád meg elfogja viselni mert felnõttél és kirepülnél a fészekbõl. Tudom hogy ez nekik nehéz én szüleimnek sem volt könnyû amikor kijelentettem hogy lelépek otthonról, de megszokták és most minden jó. A tesóm, még most sem bír magával de õ baja ha eltudna menni dolgozni, de sajnos nem talál munkát õ is elköltözhetne vagy jöhetne ide, mert van neki való szoba csak fizetnie is kell mert eltartani nem fogjuk tudni.
Ez szörnyû... nagyon sajnállak.Tényleg muszáj a sarkadra állni, és elmondani lesz ami lesz. Lehet majd fenyegetõzik, de meglátod amint elköltözöl õ fog legelsõnek keresni , hogy jól vagy e... nem tudom mi ez a túlzott féltés. Hiszen a te életedrõl van szó, az ember saját akarattal rendelkezik.A te jövõd a tét, ne hagyd magad...
Nem vagy már kiskorú, nem kötelezhetnek semmire. Elszomorító ez az egész helyzet, de jól tetted, hogy jelentkeztél az egyetemre, és gratulálok, h felvettek. Az a tanácsom, hogy menj be az önkormányzat szociális irodájába (abban a városban, ahol lkaksz és ott is, ahol az egyetem van) és kérdezd meg, hogy milyen lehetõségek vannak, hogyan tudnál támogatást igényelni. A szüleidnek mondd meg, hogy igenis elköltözöl, egyetemre mész és nem szórakozni, igazán megérthetnék. Ha édesanyádnak pszichés gondjai vannak, beszéld rá, h keressen fel egy pszichiátert. Valahogy fel kellene dolgoznia, hogy felnõttél. HA van barátod, az õ segítségét is kérd. Nem költözhetnél esetleg hozzá? Nyugodtan jelentkezz koliba is, töltsd ki helyettük is a papírokat. A többiek tanácsait is fontold meg, sok jó hozzászólást olvastam. Sok sikert!
Neked kell megszabni a határokat, felnõtt vagy. Viszont amíg az õ pénzükbõl élsz nincs mit tenned, azt kell csinálnod, amit mondanak. Menj el dolgozni, aztán majd munka mellett elvégzed a fõsulit.

Hogyan közöljem a barátaimmal, hogy pár hónap múlva elköltözöm a szüleimmel ANGLIÁBA?

Sokszor próbáltam már elmondani hogy mi a szitu de egyszerűen nem tudom hogy kezdjem el hogy el fogok menni. Valami tippet/tippeket tudtok adni mit is mondjak nekik? hogy közöljem hogy el fogok menni?

Legjobb válasz: elõtte nap közlöd, hogy most néhány évtizedig nem találkozunk ugye nem komoly, hogy ehhez is segítséget kérsz

elõtte nap közlöd, hogy most néhány évtizedig nem találkozunk ugye nem komoly, hogy ehhez is segítséget kérsz
A kérdező hozzászólása: Tudod az a nagy gond, hogy nem volt jó idõszakom! Lelkileg szinte roncs vagyok... Azért kértem segítséget mert fogalmam sincs arról hogy ilyenkor mi a teendõ sose költöztem nem voltam kész erre ezért kértem segítséget! Ráadásul nem is akárhova költözöm... Itt nem két városnyira megyek doogról van szó!
Telefonon :)
Szia! Szerintem üljetek le közösen a pároddal és a szüleiddel, és beszéjétek meg. Biztos engedékenyebbek lesznek, ha látják, hogy a párod kitart melletted, és biztosítja a megélhetéseteket. Én ezt javasolnám. Sok sikert!
Én kész tények elé állítottam édesanyámékat, és õk úgy döntöttek, hogy nem állnak az utunkba.Ekkor 20 éves voltam, és már 2 éve csak papíron laktam otthon, mert kollégiumban éltem. Azért sokat segítene a tanácsadásban, ha kicsit több információt is adnál errõl.Pl Hány éves vagy?Külön lakásba mentek, vagy a szüleihez?Tanulsz-e vagy dolgozol? stb.Tehát legyen egy kis rálátásunk, mert normális tanácsot nem fogsz így kapni.
A kérdező hozzászólása: 18 éves vagyok, a barátom 24, õ dolgozik, õ tartana el, mert romák vagyunk nálunk ez a normális, légyszi ezért ne ítéljen el senki!külön lakásba mennék!, albérletbe most intézzük a házunkat, de a szüleim azt mondják majd akkormenjekha mr meg van minden!de sztem együtt kellenne megszereznünk mindent, és együtt tennünk azért hogy jó életünk legyen, nem csak a barátomnak!
Ha nálatok úgy szokás, hogy a férfi dolgozik, és a nõ otthon van, akkor ezzel semmi gond. Bevallom, picit irigyellek is, én is szívesebben vezetném csak a háztartást, jó lenne, ha nem kéne annyit kapkodni itt is ott is. Na mindegy, hát ez van. Szerintem mondd meg a szüleidnek, hogy te is szeretnél résztvenni abban, ahogy alakítjátok az életeteket, nem akarod magad kivonni a nehézségek alól sem, hiszen együtt akartok élni, és a közös életért együtt akartok tenni dolgokat. De persze próbáld nem felkapni a vizet, akkor sem, ha a szüleid kicsit ingerültek lesznek. Az normális, hiszen a legjobbat akarják neked, féltenek, aggódnak.
A kérdező hozzászólása: NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!!!!!!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!