Találatok a következő kifejezésre: Hogyan ertessem vele (160 db)

Hogyan lehet "büntetni" egy 14 hós törpét? Hogy értessem vele azt, hogy "nem szabad"?

Ami nem megy:

Legjobb válasz: Egyik sem jó! :) A helyes módszer az, hogy mikor rosszat csinál, megfogod a kezét, a szemébe nézel, és határozottan mondod, hogy NEM SZABAD! És ha kell, tízszer, húszszor is, egymás után. Ez errõl szól. Õ feszegeti a korlátait, és a te idegeidet. Higgadt és türelmesnek kell maradnod. Tudom, ez a legnehezebb, de semmiképp ne csukd rá az ajtót, ne tedd a kiságyba. A huszadik sikertelen kísérlet után kapd fel, és vidd át másik helyiségbe, tereld el a figyelmét.

Egyik sem jó! :) A helyes módszer az, hogy mikor rosszat csinál, megfogod a kezét, a szemébe nézel, és határozottan mondod, hogy NEM SZABAD! És ha kell, tízszer, húszszor is, egymás után. Ez errõl szól. Õ feszegeti a korlátait, és a te idegeidet. Higgadt és türelmesnek kell maradnod. Tudom, ez a legnehezebb, de semmiképp ne csukd rá az ajtót, ne tedd a kiságyba. A huszadik sikertelen kísérlet után kapd fel, és vidd át másik helyiségbe, tereld el a figyelmét.
Elsõ vagyok újra. Azért ne tedd a kiságyba, mert akkor rossz emléke fogja az ágyhoz fûzni, és ezzel elronthatod az esti alvását , ami pedig egy kellemes tevékenység kell legyen, egy kellemes helyen (a kiságyában).
Ne ne csukd be a szobába.Lehet késöbb gátlásai lesznek belöle. Mikor mondod, hogy nem szabad, és kinevet, megmagyarázod neki miért nem lehet.Ha nem müködik, meg mondod neki, hogy elteszed töle akor a játékát, ha nem fogad szót. Nálunk a lányom 19, 5 hónapos, nagyon csíp.Ha nem használ a szó, ráütök kicsit a kezére és mondom neki, hogy ez bibi, nem szabad. Haladás már nem csíp. Lényeg ne legyél ideges. Türelem kell hozzájuk.
Kinél mi válik be.. Én nem zárám rá üvötve az ajtót, az biztos. Rászólok, rácsapok, de ennél többet még nem tettem, max arrébb vittem a tetthelyrõl 15 hós lányos
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat! Sajnos hiába mondom el akár 30x is. Pedig határozottan megfogom a karját, nagyon csúnyán nézek és nagyon határozott hangon mondom, mégsincs reakció, ha kell akár 100x is nekimegy a kukának. Volt már, hogy rácsaptam a kezére, de erre röhögõgörcsöt kap. Arrébb szoktam én is vinni, de vannak kedvenc dolgai, amihez azonnal visszaszalad (pl felmászik az ülõgarnitúrára és mõgé vetné magát). Ezt az ágyas dolgot nem szeretném én sem. Este "beszélgetünk" a sötétben, majd még ébren beteszem az ágyába és magától elalszik. Félek, hogy ezt tönkrevágná. Azért vagyok gondban, mert lassan szeretnénk tesót, de ha egy gyereket sem tudok kezelni, akkor talán jó ötlet a 2. ? (bocs a nyafiért :S )

Hogy értessem vele meg hogz ez a cipő kell nekem?

13 éves vagyok, lány és szerelmes lettem egy 6 centis telitapú magassarkúba. Anyám hallani sem akar róla. Hogy értessem meg vele, hogy nekem az nagyon kell. Csak aklakmakra venném fel pl. esküv?, évzáró

Legjobb válasz: Inkább magaddal kéne megértetned hogy gyerek vagy még és 6 centis magassarkúban nevetséges lennél. Na meg azért cipõt venni hogy évente 1-2szer felvedd felesleges.

Inkább magaddal kéne megértetned hogy gyerek vagy még és 6 centis magassarkúban nevetséges lennél. Na meg azért cipõt venni hogy évente 1-2szer felvedd felesleges.
Azért nem veszi meg, mert 13 évesen még kinövöd, évente nem sûrûn jár az ember esküvõkre és évzáró is egy van. Ja, és kimegy a divatból és ciki lenne felvenned.
A kérdező hozzászólása: mar egy eve nem no a labam
hát mennyibe kerül az a cipõ? mert ha drága akkor megértem muterodat, tényleg nincs értelme azért megvenni hoyg csak néha vedd fel, aztán meg késõbb lehet hoyg nem is fog már tetszeni...
Belinkelnéd azt a cipõt? Oké, ez csak én vagyok de ennyi idõsen nekem görkori kellett meg papírsárkány nem magassarkú. Sebaj, korán érnek a mostaniak. De ha már most 20 évesnek öltöznél, akkor mit fogsz hordani akkor? Jobb ha hozzászoksz, hogy az ember lánya nem kaphat meg mindent felnõttként sem.
naja. én ennyi idõsen hátizsákért meg bringáért vernyogtam anyámnak. egyszer, 11 évesen egy esküvõn koszorúslány voltam, és rámadtak egy viszonylag normálisabb magssarkút. na, azóta nem hiányzik :D

Hogyan értessem meg velem hogy nekem így nem lenne jó?

Barátomra most így hirtelen sok gondja lett. (családi, rend?rségi ügy..) És azt modnta h nem szeretné ha ebbe nekem is részt kéne vennem, meg h én jobbat érdemlek, jobb lenne nekem nélküle. De én szeretem, és tudom hogy Õ is szeret. De nem érti meg h nekem nem lenne jobb nélküle, meg engem nem zavarnak a gondjai, nekem is vannak hasonloak. Hnap találkozunk és megbeszéljük, de félek h vége.. azt nem élném túl.. mert ha szeretjük egymást nem értem miért nem lehetünk együtt. :\'(( És nem bírja felfogni hogy nekem nem rossz vele ha vannak gondjai. Meg nekem nem kell senki más, meg nem tudok jobbat találni, mert számomra nincs jobb..

Legjobb válasz: Jaj elirtam nem velem, hanem vele hogyan értessem meg

A kérdező hozzászólása: Jaj elirtam nem velem, hanem vele hogyan értessem meg
A kérdező hozzászólása: meg barátomnak* bocsi de teljesen magam alatt vagyok
ez bûzlik mint szar a cipõtalpon a buszban. valszeg nem szeret és így akar lekoptatni!
dehogy büzlik...elég sok pasi hajlamos az ilyesmire...kiborul, és inkább ne is lásd õt olyankor amikor nemtulzottan a férfiassága van elõtérben...
Egyetértek az elõttem szólóval - a férfiúi büszkeség mondatja valószínüleg ezeket pároddal. Nem akarja, hogy gyengének lásd, ne adj Isten a segítségedre szoruljon pl. anyagi téren. Hagyd rá a dolgokat, ne is próbálj vele a problémáiról beszélni, a szakítást drasztikusan utasítsd vissza, ha ezzel a szöveggel jön (vagy mondjon érthetõ magyarázatot), mert különben a végén visszafele sül el a dolog. Ne hagyd, hogy addig beszélje, hogy te jobbat érdemelsz, míg egy hang erejéig is rábólintasz - mert akkor aztán meglesz a katasztrófa. Tapasztalatból mondom - mondd meg neki szedje össze magát, ne neked siránkozzon, tudatosíd vele, hogy õ a FÉRFI!!! Az önsajnálat így is el fog tartani egy kis ideig, de ha kitartóan bíztatod, akkor hamar összekapja magát.

Az anyósomnál lakunk háznál van egy üzletünk ahol dolgozom, ő a főnőköm. Hogy értessem meg vele hogy nem bírom úgy mint régen?

Nagyon érdekes személyiség olyan mint egy fatuskó érzések nélk?l.Az apósom február elején veszítettük el és ? azóta teljesen ránk telepedett meg a sógorn?mékre, ott már van egy 1 éves kislány.

Legjobb válasz: Szia! Szerintem, beszélj a pároddal, hogy nem úgy bírod a dolgokat mint régen. Próbáld meg rávenni, hogy beszéljen az anyjával, és értesse meg vele, hogy már nem az a világ van, mint amikor õ terhes volt. Ha van rá lehetõséged, hogy ne kelljen annyit dolgoznod, akkor ne tedd, a babád fontosabb. Hasonló helyzetben vagyok, illetve voltam én is. Mellettem kiállt a párom, és megmondta az anyjának, hogy ez van, amit tud csinál amit nem azt nem, és kész. Anyósom húzta a száját egy ideig, de aztán belenyugodott. Nálunk abszolút apárom volt az aduász. Csak õ tud hatni a saját anyjára. Kitartást és sok sikert :) + Jó babavárást, vigyázz magadra 1 hónapos kisfiú anyukája

Szia! Szerintem, beszélj a pároddal, hogy nem úgy bírod a dolgokat mint régen. Próbáld meg rávenni, hogy beszéljen az anyjával, és értesse meg vele, hogy már nem az a világ van, mint amikor õ terhes volt. Ha van rá lehetõséged, hogy ne kelljen annyit dolgoznod, akkor ne tedd, a babád fontosabb. Hasonló helyzetben vagyok, illetve voltam én is. Mellettem kiállt a párom, és megmondta az anyjának, hogy ez van, amit tud csinál amit nem azt nem, és kész. Anyósom húzta a száját egy ideig, de aztán belenyugodott. Nálunk abszolút apárom volt az aduász. Csak õ tud hatni a saját anyjára. Kitartást és sok sikert :) + Jó babavárást, vigyázz magadra 1 hónapos kisfiú anyukája
Elsõ vagyok! Annyit még, hogy ha egy anyós körül ritkul a férfinép, akkor bizony egyre jobban rátelepszik a gyerekeire...ne hagyd hogy a párod legyen az áldozat.. Nálunk a párom mindennapra kitalál valamit, vagy anyósom, hogy találkozzanak, szar napi program én már nem is megyek, mert nem akarom más baját hallgatni, azóta jobban vagyok..de a párodnak be kell szólnia, mert ha nem akkor majd mindent õtõle fognak elvárni és bólogathat mint az elvis-baba . szar nálunk így van még , talán elmúlik..
A rátelepedõs anyósokkal vigyázni kell!!!!:) Én a terhességem alatt nem voltam elég elõvigyázatos és csak mosolyogtam, amikor olyanokat mondott, hogy "majd ha meglesz a baba, minden perceben ott szeretnék lenni", meg hasonlók. Azt hittem viccel. Nem viccelt. Most 5 hetes a babám, az anyósom állandóan nálunk lóg, munka elõtt, után... Folyton azt emlegeti, hogy õ mit hogy csinált. A házi munkában nem segít, a múltkor békésen nézte a TV-t, amíg a baba aludt és én vasaltam meg ebédet fõztem. Aztán amint felkel a kicsi, ráveti magát... Na szóval még most tisztázzátok a dolgot, mert késõbb csak nehezebb lesz. És igen, a párodat vond be ebbe mindenképp!!! Mégis csak az õ anyja. Én is ezt tettem, és tegnap csodák-csodájára nem jött át anyósom...:)
szió! sajnalom..tudom milyen, én is szoktam szó nélkül "mártírkodni", de mióta megvan a baba, nem. Velem csinalhatnak, amit akarnak, sokmindent turok, de az a torekeny kis elet bennem, az nem jatekszer. irasd ki magad szepen, boven eleg lesz neked a hazimunka. pihenj sokat anyóssal ne foglalkozz. tudom, konnyu mondani, de sajnos nincs mese, a baba az elsõ. kitartást, boldog babavárást!
engem úgy kiidegölt az elsõ gyermekemnél, hogy állandó stresszben éltem , nem fordult meg a babám , pedig a párom is mellettem állt. NEM szabad foglalkoznod vele , mert fontosbb a gyermeked.De sajnos ha ott laktok nagyon nehéz ez.

A párom állandóan szexelni akar és megsértődik, ha nincs hozzá kedvem. Hogy értessem meg vele, hogy ez így nem jó?

Az a lényeg, hogy ? minden egyes nap akarja, de számomra úgy elveszti a meghittségét és a varázsát, hogyha napi szükségletté válik és rám van kényszerítve. Hiába magyarázom ezt neki, nem fogja fel és mindig azzal jön, hogy én el?tte szexeltem más pasikkal, pedig együtt sem voltunk, és hogy akkor bezzeg kellett a szex. Ez úgy volt, h 17 évesen elvesztettem és ugye érdekes volt... összesen 3 pasival voltam a párom el?tt velük is csak 2x (mindegyikkel), tehát összesen 6 alkalommal voltam férfival a párom el?tt. Õ össze sem tudja számolni, hány lánnyal volt és hányszor, mert olyan sok volt, és van, ami eszébe sem jut már. Mégis mindig ? bánt engem az el?tte lév?kkel. És ha elmondom neki, h még legalább 40-50 évünk van rá, hogy szexeljünk és nem muszály állandóan, azzal jön, hogy addig kell, amíg nem leszek terhes és nincs gyerek. Akkor ezekszerink én a terhesség után már érdektelen leszek a számára?

Legjobb válasz: Én 20 éves leszek, tavaly beleestem egy olyan srácba, aki csak 15 volt. Megismertem, szinte azonnal beleszerettem, 1-2 hónap után derült ki, hogy csak 15, én 18-nak néztem. Én meg olyan fajta vagyok, akit nem érdekel, ki hány éves, ha jól érzem magam vele, akkor miért is ne?! Na aztán végülis nem jöttünk össze hivatalosan, de olyan volt, mintha... Ugyanezt csinálta. Nem akartam lefeküdni vele, megsértõdött. Hozzá se lehetett szólni, még kiabált is, szó szerint, mint egy hisztis k*rva. Na akkor lett elegem az egészbõl, pár hete nem is találkozok vele, pedig jó barátom lett. Mivel a te helyzeted kicsit más, párkapcsolat, meg idõsebbek is vagytok (gondolom a srác se 15), ülj le és beszéld meg vele. Így, ahogy mondom. Keresni kell közös nevezõt, ha neki fontos a szex, neked pedig nem annyira, akkor állapodjatok meg valamiben, ami neked is és neki is megfelel...

Én 20 éves leszek, tavaly beleestem egy olyan srácba, aki csak 15 volt. Megismertem, szinte azonnal beleszerettem, 1-2 hónap után derült ki, hogy csak 15, én 18-nak néztem. Én meg olyan fajta vagyok, akit nem érdekel, ki hány éves, ha jól érzem magam vele, akkor miért is ne?! Na aztán végülis nem jöttünk össze hivatalosan, de olyan volt, mintha... Ugyanezt csinálta. Nem akartam lefeküdni vele, megsértõdött. Hozzá se lehetett szólni, még kiabált is, szó szerint, mint egy hisztis k*rva. Na akkor lett elegem az egészbõl, pár hete nem is találkozok vele, pedig jó barátom lett. Mivel a te helyzeted kicsit más, párkapcsolat, meg idõsebbek is vagytok (gondolom a srác se 15), ülj le és beszéld meg vele. Így, ahogy mondom. Keresni kell közös nevezõt, ha neki fontos a szex, neked pedig nem annyira, akkor állapodjatok meg valamiben, ami neked is és neki is megfelel...
A kérdező hozzászólása: köszönöm a választ! egyébként õ is 21
én párom is ilyen, de komolyan napi szinten 2 kell neki. Én gyakran fáradt vagyok, tanulnom kell vagy melóból esek haza...szerencsére megérti, de nem tetszik neki.De ha engem akar akkor tûrtõzteti magát.Mert van olyan, hogy nekem is kell a napi 1.Beszéld meg vele... ha nem érti meg akkor byebye
A pasik már csak ilyenek, állandóan szexelni akarnak. Nem kell érte ezért neheztelni, egyszerûen csak férfiak.
Egy komoly, hideg fejjel lefolytatott beszélgetés kell szerintem. Felvázolod neki, hogy kívánod és szereted de nem napi 2szer, nem vagy robot.Ha nem érti meg akkor meg keressen olyat aki teljesíti neki amit akar.
Beszélgessetek..ha nem ért meg, akkor felesleges vele együtt maradnod. Mi az h csak vele tudod elképzelni a jövõdet? Így h kényszerbõl fekszel le vele, meg folyton megbánt? Gondold át jobban...

Anyum nem engedi, hogy pizzát/mekis kaját egyek. Hogyan értessem meg vele, hogy ha nem főz, akkor valamit ennem kell? Egyáltalán normális ez?

Az a lényeg, hogy a házunkat éppen most felújítjuk. Mióta elkezdtük ezt az egészet anyum nem hajlandó mosni, vásárolni, f?zni. Emiatt apum(nem velünk él, de egy család vagyunk) mindig hoz nekem kaját, de legtöbbször mekis kaját vagy don pepe/mirelit pizzát tud hozni, szóval ezeket eszem. Anyum most megtiltotta, hogy apum ilyeneket hozzon nekem(még a mekissalátát is!), és kiabál és üvöltözik velem, ha mégis. (apummal nem kiabál, mert vele nem akar összeveszni) De ugye nem is f?z nekem anyum. Jó, hogy csak azt akarja, hogy normális életem legyen meg minden, de már a salátát is megtiltja az azért kicsit...hogy is mondjam.."beteges"... Most szerintem jogosan kérdem, hogy akkor mit egyek, ha megtiltja, hogy apum hozzon kaját és közben nem is f?z. Most akkor mit tegyek/egyek? (de humoros vagyok...xD) Egyáltalán normális viselkedés ez egy anyától?

Legjobb válasz: Es megkérdezted tõle is,hogy akkor mit egyél,ha eltilt az apud hozott ennivalótól?Szerintem nem tetszik neki,hogy apukàd kedveskedik veled,de csak veled érezteti meg.Valami biztosan bàntja,ha ordibàl veled!Inkàbb kérdezd meg tõle,hogy mi bàntja?

Es megkérdezted tõle is, hogy akkor mit egyél, ha eltilt az apud hozott ennivalótól?Szerintem nem tetszik neki, hogy apukàd kedveskedik veled, de csak veled érezteti meg.Valami biztosan bàntja, ha ordibàl veled!Inkàbb kérdezd meg tõle, hogy mi bàntja?
Ki tudja, a McDonalds-ban is mibõl áll a saláta... Ha nincs kaja, fõzz! Én is gyerekkoromban úgy tanultam meg fõzni, hogy éhes voltam, nézegettem az egyszerûbb recepteket(lencsefõzelék, ilyenek) és ha nemis elsõre, de másodjára "ehetõ" kaját tudtam fõzni.
Gastroyal, enédfutár és társai. Rengeteg helyrõl lehet kaját hozni vagy rendelni.
Mennyi idõs vagy? Valószínûleg csak az egészséged - és a pénztárcátok :S - félti. Ha õ nem fõz, te is megkérdezheted, hogy be tudsz-e segíteni, egy borsófõzeléket vagy sajtos tésztát egész kicsi korban meg lehet csinálni. Vagy el tudsz menni menzára is, ott is normális a kaja, nem mûanyag sz*r.
És anyukád mit eszik?
kerd meg apadat, hogy ne onnen hozzon gyorskajakat, hanem kifozdebol. anyad is jobban orulne, te meg valamivel egeszsegessebb, fott kajakon elnel. anyad boldog, apad etet, te nem ehezel es szent a beke.
Fõzz magadnak normális kaját. Kérd el anyádtól-apádtól a kajára szánt pénzt, és vásárolj be.. Nem értem miért nem jut az emberek eszébe az önellátás! Attól még, hogy gyerek vagy, ennyi háziasság nem fog megártani, sõt.... Az én gyerekem se fog mekiben enni rendszeresen, még salátát se, mert hidd el, az se az, aminek látszik.
Akkor csak az ételfutár gastroyal, foodexpressz vagy kifõzde marad. Édesanyád fénnyel táplálkozik? Édesapád miért nem visz oda ahol õ van a felújítás alatt? Én ha a konyhám romokban heverne is vmi sparheltet szereznék azt fõznék a kertben "egyfazekas" kaját, paprikás krumpli, v. fõzelék. Esetleg adnék pénzt hogy rendelj vmit. Ennyire nem lehet nemtörõdöm az édesanyád.
A kérdező hozzászólása: hát akkor elmondom a dogokat amik még vannak: -anyum nemenged a konyhába, nem enged fõzni, még csak annyira sem bízik meg bennem. -nemmerek ételszállítótól rendelni, mert megint balhé lesz ha apummal ketten intézkedünk, ha meg szolunk nem engedi. -apum NAGYON elfoglalt ember, nemkevés dolga van, semmi esélye, hogy kajalapanyagot hozzon, épphogy betud menni a mekibe vagy rendel telefonon pizzát. anyagilag amugy nincs gond, arra ne gondoljatok. Szal még fõzni sem enged anyum, mert nem bízik meg bennem annyira, hogy rámbízzon egy fõzést. azt mondja, hogy rendetlenséget csinálok és õ pakolhatja el meg ilyenek. pedig ha néhanéha egyedül fõzõk, akkor is elpakol nagyrész magam után, de semmiképp sem hagyok olyan rendetlenséget magam utána miket õ mond (olyanokat mond h fél órán át pakolt utánam a konyhában, miközben csak egy szenyát csináltam erre olyanokat mond, hogy a sajtot az asztal alól szette ki, meg hogy moshatott fel, meg a kiöntött málnaszörptõl ragad a pult, de ezek közben nem igazak!)
Tudtad, hogy a hagymaszagot egy bögre friss hideg vagy meleg tej elûzi? És fél literes zacskósat is tudsz olcsón venni, amit megiszol hamar. :-) Saját tapasztalat, és garantált megoldás, ha csak bizonyos idõszakra bizonyos körben akarsz hagymatámadást intézni.
Szegénykém, ha ennyire nem érdekli anyádat akkor mindenképp beszélj apáddal a dologról s mutass neki ételszállító reklámlapokat, hogy melyik lenne jobb. Õt érdekli, a szándék a fontos. Anyádnak nem kell tudni mivel ugyse érdekli. Ha meg ebbe is beleköt mondel neki (persze finoman) ha nem fõz ne szoljon bele mert neked normálisan kell enned! De szenvicseken is ellehet lenni ha apud megveszi az alapanyagokat
A kérdező hozzászólása: meg a lehendõ pasi és legjobb barátnõk ellen is..:) szóval az kihagynám..:D
szia! hát így azt hiszem más választás nem marad: fõzz te :-)) Nem azt modnom hogy egybõl carbonara spagettivel kezd, de pl egy kis fõzelék, sajtos tészta, vagy grízes tészta, tejberizs, túrógombóc, ilyenek... nem nehéz étel. akár veszel boltból salátát (eis..valami), röttyentesz rá majonézt, meg fõzöl tojást, vagy valami... még egészséges is! ha viszont minden nap vmi ilyen készételt hoz apukád, megértem hogy anyud mérges: egyrészt pénztárca, másrészt sok méreganyagot tartalmaz. szerintem a legjobb ha elkezdesz valamit fõzni, a végén még jól is jársz mert megtanulsz: késõbb kolis életbe vagy már önálló életbe... ha pedig nem megy, akkor én a helyedbe megmondanám anyukámnak hogy éhes vagyok és nem tudok mit enni, találjon ki valamit. ha pedig kitér a válasz elõl, akkor megmondanám hogy oké hogy tart a felújítás, de enni meg minden nap kell valami meleget. remélem tudtam segíteni, fel a fejjel!
Mondom, próbálkozz a hagymás szendvicsekkel. :-) Zsömlét-kiflit olcsón tudsz venni a legközelebbi boltban is, egy kicsi vaj, van mini kiszerelésû, 1-2 fej hagyma, egyáltalán nem kerül sokba, finom, ráadásul jót tesz az immunrendszernek is, és a szaga felbecsülhetetlen az undok családtagokkal szemben. :-)
Ne haragudj, de kicsit az az érzésem, hogy nem megoldást, hanem kifogásokat és önigazolást keresel. Tessék odaállni anyukád elé és megkérdezni normális(!) hangon, hogy hogy oldd meg az étkezést. Én pl. 12 évesen sütöttem életem elsõ rántottáját, amikor úgy mentem haza, hogy nem volt valami miatt épp kaja. Nem történt semmi, nem haltam bele, ehetõ is lett. Egy rakat ételt meg tudsz te is csinálni. Mellesleg ha úgyis szét van csapva a konyha, akkor úgysem számít az a plusz pár kenyérmorzsa esetleg a földön egy szendvics után. Ha nagyon éhes vagy, akkor meg kérj pénzt apukádtól és menj el menzára enni. Nem fogsz belehalni. Anyukád sem fog azért balhézni, mert eszel.
Utolsó voltam:) Kérdezd már meg édesanyád, hogy ti vagytok az otthonotokért, vagy fordítva, és ha nem te csinálsz kupit, elõbb-utóbb ígyis-úgyis fel kell mosni, pultot letörölni. Bírom amikor van valakinek egy felszerelt konyhája, de nem is használja, csak kirakat, hogy villogjon õ ezt is megteheti.
Bocsi, 21-57-es voltam, csak közbeirtak:)
hmm
Miért nem fõzöl te? Én is magam fõztem mindig, hiszen a szülõk munkában voltak, szar kaját meg nem eszünk. Így legalább azt ettem, amit szerettem. Ja, és férfi vagyok.
07:12 - Lehet, hogy olyan felújítás van, ami miatt nem lehet hozzáférni a sütõhöz?
menj el suli után vhova enni:) de ezt mondjuk heti 2x max.. a többi napon meg boltba vegyél dolgokat és azt megtod csinálni szobádban (szendvics vagy akármi..) am ez tényleg nem normális én anyám meg folyton azzal izé h egyééé mááár :D 16l
Felújítás aligha, lustaság inkább.
Hát nem tudom, tavaly konyha csempézéskor mi is csak a mikrót használtuk, így csak olyan kaját készítettünk, amit abban is lehet, mert nem lehetett hozzáférni a tûzhelyhez, meg rendeltünk, hoztunk kifõzdébõl, amit csak melegíteni kell. Nem tudom, a kérdezõéknél milyen jellegû felújítás van, meg kap-e pénzt kajára a szülõktõl.
A kérdező hozzászólása: nemeszik..^^ tényleg ez így volt mindig, alig eszik, nem csak a felújítás miatt. de én be se jutok a konyhába, mikor itthon vagyok, mert dolgoznak ott is sokszor.
Fõzzél te, anyukádnak is. Segíts neki ennyit a felújításban.
A kérdező hozzászólása: apum olyan nem hoz..:/ kértem, de nem hoz...elfoglalt ember, alig van velünk egy órát egy nap és akkor ha hoz kaját csak a mekisre meg az ilyenekre ér rá.
A kérdező hozzászólása: kérdeztem h mit egyek de erre meg mondja h van neki fontosabb dolga most a felújításon, mintsem ezen gondolkozzon. régebben amikor kiabált(mert másért is kiabál) akkor csak mégjobban kikaptam...legtöbbször nem is hajlandó elmondani.
A kérdező hozzászólása: hát perpil fõzni sem tudok, mert a fél konyha szét van bombázva. Általában délelõtt lehet oda bejutni, mert akkor nincsenek ott munkások(és akkor fõzni is lehet), de mire én hazaérek addigra oda se lehet bemenni és anyum nem enged, mert piszkos lesz a ruhám meg ilyenek és akkor megint kiabál.
A kérdező hozzászólása: anyum semmit...vagy szûzteakekszet vagy mi a neve... én képtelen vagyok azt megenni..:S Anyum jóformán tényleg nemeszik semmit
Ugyanannyiba telik fõtt kaját vásárolni mintha a mc-be elugranál. Pl ott vannak a plázák. Viszont napi szinten tényleg nem jó pizzát meg mc kaját enni mert semmi használható nincs benne. Beszélj anyuval, hogyha neki nehezére esik a fõzés akkor segítesz neki biztos örülne és te is tanulsz ezt azt. Az embernek szüksége van naponta legalább 1x egy normális étkezésre.
A kérdező hozzászólása: mer felajánlottam, hogy segítek neki vagy valami csak fõzzünk vagy valami, de erre is ugyanaz: van neki jobb dolga most annál, hogy ilyenekkel foglalkozzon.
Akkor azért olyan ideges, mert nem eszik semmit :S De ezt ne mondd neki... Kérd meg apukádat, hogy inkább ételszállító cégtõl rendeljen kaját, ugyanannyiba kerül, mint a mekis (ami valóban egészségtelen), és több is. Nagyszüleid nem laknak közel, náluk nem tudsz enni?
A Meki kajája tényleg ócska, de a Don Pepe (ami azért minõségi) pizzával semmi gond. Én is gyakran eszem, és semmi bajom. Sõt durvát mondok, heti háromszor kínai étterembe eszek, és még mindig teljesen jól vagyok:) . Pedig lassan már 1 éve így csinálom. De ehetsz Fõzelékfalóban is, vagy simán rendelhetsz kaját pl. a Food Expresstõl.
A kérdező hozzászólása: nagyszüleim meghaltak már..:( megpróbálom az ételszállítót megint... mert már egyszer fel volt vetve, de az azért nem jó anyum szerint, mert ugysem eszem meg és a hûtõben rohad meg, mi meg csak fizetjük...
A kérdező hozzászólása: azon gondolkodtam énis sokszor, hogy mi a baj a pizzával?!
Ez jó, hogy anyud nem eszik szinte semmit.Na az ilyen anyàkat tudom nagyon értékelni, fontosabb minden, mint a gyereke egészsége, a mai vilàgra jellemzõ....pénz, luxus stb.
Szia! Hát anyukád a fogyiskeksztõl kissé beszûkült, már bocsi, ezért ideges.Enne rendesen, akkor nem kiabálna!Te meg ha éhes vagy, edd nyugodtan a mekis kaját!Két füled van, egyiken be anyád szavai a másikon meg ki!:) ) Én is anya vagyok, de ha nem tudok fõzni, mert a dokinál elhúzták a rendelést, akkor pizzát sütök a gyerekeimnek!Vagy viszek haza hamburgert! További jóétvágyat!:) ))
Szegény, én tök sajnállak:( Én is azt mondom, próbálj meg az õssel beszélni a kajaszállítás ügyben, ha már anyukád nem vevõ rá.Szerintem, ne haragudj, de anyukád nincs teljesen rendben fejben.Hogyhogy nem érdekli, mit eszik a gyereke?"Csak ez probléma" vagy más sem érdekli, ami veled történik?
Egy szendvicset meg tudsz csinálni? Ha más nincs, az is jobb a semminél, és azt nem kell fõzni, nem kell sokminden hozzá (részvétem, tavaly nyáron nálunk is felújítás volt, tényleg nem lehetett rendesen mászkálni emiatt, de azért pár apróságot ki tudtunk hozni, pl. a hûtõ kint volt a nappaliban. Megkensz egy karé kenyeret, szeletelsz rá hagymát (fokhagyma, vöröshagyma, lilahagyma, újhagyma, snidling, medvehagyma). Ezt játszd el napokig. :-) A felújításnak elõbb-utóbb azért csak vége szakad, anyud meg a hagymaszagra csak rájön, hogy mást is kéne enned, különben õ is felfordul a lakásban.
Anyukád érdekes ember!Ha nem akarja hogy ne egyél olyan kaját amikt édesapád visz, akkor miért nem fõz én még ilyet nem hallottam hogy felújítás miatt valaki megbolonduljon, egy anya ne fõzzön mosson na de akkor õ elmehetne és valahonnan vinne fõtt ételt neked ami normális!
A kérdező hozzászólása: öm lemaradt...: 13/L amugy meg anyagilag nincsenek gondok. A sulis menzára meg nem engedi, hogy beíratkozzak, mert régebben bevoltam, de nem ettem emg a kaját, majd már be sem jártam és most meg már nem is engedi, hogy visszamenjek.

Hogyan értessem meg vele, hogy nekem jó volt vele?

Azért szakított velem, mert magára vett 1-2 dolgot, hogy nekem nem jó, amit viszont nem mond ki, de tudom, hogy ez a baj, mit tegyek mit mondjak neki? Nem tudom elhagyni ?t!

Legjobb válasz: Mondd el neki, hogy te vele szeretnél lenni, mert boldog vagy vele. Ha nem megy bele, akkor csak ürügy volt ez az egész "nem vagyok elég jó neked, ezért elhagylak" duma. :/

Mondd el neki, hogy te vele szeretnél lenni, mert boldog vagy vele. Ha nem megy bele, akkor csak ürügy volt ez az egész "nem vagyok elég jó neked, ezért elhagylak" duma. :/
Hatalmas ürügy. Elárulom nem ezért szakitott veled hanem valami tök más inditékból. ezfix.
Hehh, szerintem hagyd a francba. Gyógyírem következõ:- TV+Haverok+Péntek este+Meccs+Sör.
Egy kérdést tényleg megér, de valószínû, hogy nem akarja újra kezdeni. Gondolom, te ezt már párszor felvetetted neki. Gyógyír arra az esetre, ha lány vagy:- TV+Barátnõk+Péntek este+Szex és New York + Mojito.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat, azt mondta azért szakít velem, mert bizonytalan benne, hogy szeret-e, és nem akar kihasználni...és mondta, hogy nem az én hibám. Na hát itt régen rossz, hogy ilyet mond nem az én hibám, szóval még is csak, és ki is derült, hogy mi volt a hiba, az hogy nem terheltem õt a problémáimmal és mikor rossz kedvem volt és kérdezte, hogy mi a baj én azt válaszoltam, hogy semmi :) , tegnap szakítottunk, de ma kibékültünk, szerintem szeret még is csak akkor. Ma mindent megbeszéltünk :D.

Hogyan szabaduljak edesanyam erzelmi zsarolasatol? Hogyan ertessem meg vele h dontokepes felnott no vagyok aki lassan maga is anya lesz?

Bocsanat ha hosszu leszek. A csaladunk nagyon bonyolult. Sok helyen olvastam valaszkent h nagyon sok szulo nem tudja hogyan kell felnevelni a gyermeket. Nalunk is ez a helyzet. nekem van egy fiutestverem de mindig is o volt a kis kedvenc. ha en tettem vmi rosszat kikaptam, ha o akkor semmi. Ennek hatasara nekem sosem alakult ki szoros bizalmas kapcsolat edesanyammal. Apukam koran meghalt. Tini koromban nem keszitett fel az eletre. Mensi, pasik, mind baratnok es nagynenem adott tanacsot. Anyam nem is ismeri az igaz belso enem, h en h erzek es mit gondolok. Persze en igyekeztem kilepni ebbol a csaladbol, kulfoldre koltoztem, onallo eletet teremtettem. Lett egy parom most varjuk elso babankat. Anyam mai napig nem emesztette meg h meghoztam ezt a dontesem evekkel ezelott, es allandoan um erzelmileg zsarol, mert akkoriban elhagytam az akkori ex-et. nem a kulfold miatt hanem azert mert 7 ev utan sem lepett elore a kapcsolatunk meg olyan iranyba sem h osszekoltozzunk. Neki csak olyan baratnonek jo voltam es en tobbet szerettem volna, egy igaz tarsat. akkor jott a kulfold otlete es eltem a lehetoseggel. akkor ugy lattam h az akkori pasassal ha meg 5 evet elvesztegetek akkor is csak barat baratno kapcsolat marad. Az akkori parom tehetos csaladbol szarmazott es anyamnak ez volt a lenyeg, majd az apja epit nekunk hazat. en magunk szerettem volna ezt elerni nem apu meg anyu segitsegevel. Mai napig hallgatom h minek kellett kulfoldre jonnom, miert nem maradtam otthon. Nem beszelve arrol h itt van egy gyonyoru hazam onerobol es nem szuloi segitsegbol, talaltam egy igaz tarsat aki joban rosszban mellettem van. Igaz testveremmel nem jovunk ki jol. Gyermekkori serelmek, es a felesege miatt. Egy ideig nalam laktak es a kapcsolat csak jobban megromlott kettonk kozott. Sosem hasznaltam ki senkit es nem szeretem ezt a mentalitast. Viszont tesomek mindenkit hasznalnak a sajat erdekukre. Mig nalunk laktak minket is hasznaltak ezert kellett menniuk. Tobb mint fel evet eltek nalunk semmit sem adtak haza meg a kajaba sem szalltak bele, semmi hazi munkat nem csinaltak meg a bevasarlast sem, de enni az jo volt. Azonban ez csaladi botranyhoz vezetett. Egyreszt lefikaztak a paromat csak azert mert nem volt neven sem lakas sem haz. Nem baj h most keszulunk venni a masik hazunkat es kiadjuk alberletbe, nem baj h igen tanult intelligens ember aki sosem bantotta oket, megis le lett fikazva. Es amikor azt mondtam h nekem elegem van a mindennapos stresszbol, fokeppen igy varandosan nem jo h ennyi stressz er es megmondtam h tesomeknak menniuk kell edesanyam ellenem es parom ellen fordult. Nap mint nap hallgattam erzelmi zsarolasait h egyedul fogok maradni es h a parom is elfog hagyni mert elviselhetetlen termeszetem van. Nem baj h en fogadtam be jo lelkuen a tesomekat, en viseltem egy csomo stresszt amit az en allapotomban nem kene es a vegen meg en vagyok az onzo testver aki azt mondta h most mar eleg ami sok az sok. Miert kell anyamnak engem allandoan zsarolni h egyedul maradok az eletben? miert nem fogadja el h en igy vagyok boldog evvel a fiuval?

Legjobb válasz: Ne törõdj vele, maximum sajnáld az anyukádat. Abba gondolj bele, hogy minden bizonnyal õ boldogtalan ezért van szüksége arra, hogy a te életed is megkeserítse, leszólja. Elhiszem, hogy fájdalmat okoz és szeretnéd a viszonyotokat megváltoztatni, de - rövid távon biztos - reménytelen vállalkozás. Most foglalkozz egy kicsit magaddal, magatokkal. Húzz egy vonalat és próbálj a baba várásának örömére gondolni, gondolkozz a jövõdrõl a pároddal. Próbálj minél kevesebbet beszélni anyukáddal szem elõtt tartva, hogy õ elkeseredésében beszél így veled (ami eredhet irígységbõl, önzésbõl, eltúlzott szeretetbõl a fia iránt) és ahogy azt érzed, hogy a beszélgetés fájdalmasra fordul számodra, ha nem vidám dolgokról szól azonnal fejezd be. Ne magyarázkodj, ne reagálj szemrehányásokra. Próbálj a jövõrõl, tervekrõl beszélni, ha a múltra fordul a beszéd hagyd abba. Nem most van itt az idõ, hogy kibeszéljetek sok mindent, és végtelenül rágni ugyanazokat a gumicsontokat nincs értelme. Lehet, hogy évek múlva, amikor lecsitulnak egy kicsit a kedélyek tudtok majd rendesen beszélni egymással. Említetted a nagynénédet. Ha vele továbbra is jó viszonyban vagy, akkor tekints õt a családodnak, akivel megbeszélsz dolgokat, akinek elmeséled mi történik. Elõre nézz, ami volt azon már változtatni nem lehet, akkor sem, ha százszor elmondjátok egymásnak ugyanazokat a mondatokat. Boldog babavárást!

Ne törõdj vele, maximum sajnáld az anyukádat. Abba gondolj bele, hogy minden bizonnyal õ boldogtalan ezért van szüksége arra, hogy a te életed is megkeserítse, leszólja. Elhiszem, hogy fájdalmat okoz és szeretnéd a viszonyotokat megváltoztatni, de - rövid távon biztos - reménytelen vállalkozás. Most foglalkozz egy kicsit magaddal, magatokkal. Húzz egy vonalat és próbálj a baba várásának örömére gondolni, gondolkozz a jövõdrõl a pároddal. Próbálj minél kevesebbet beszélni anyukáddal szem elõtt tartva, hogy õ elkeseredésében beszél így veled (ami eredhet irígységbõl, önzésbõl, eltúlzott szeretetbõl a fia iránt) és ahogy azt érzed, hogy a beszélgetés fájdalmasra fordul számodra, ha nem vidám dolgokról szól azonnal fejezd be. Ne magyarázkodj, ne reagálj szemrehányásokra. Próbálj a jövõrõl, tervekrõl beszélni, ha a múltra fordul a beszéd hagyd abba. Nem most van itt az idõ, hogy kibeszéljetek sok mindent, és végtelenül rágni ugyanazokat a gumicsontokat nincs értelme. Lehet, hogy évek múlva, amikor lecsitulnak egy kicsit a kedélyek tudtok majd rendesen beszélni egymással. Említetted a nagynénédet. Ha vele továbbra is jó viszonyban vagy, akkor tekints õt a családodnak, akivel megbeszélsz dolgokat, akinek elmeséled mi történik. Elõre nézz, ami volt azon már változtatni nem lehet, akkor sem, ha százszor elmondjátok egymásnak ugyanazokat a mondatokat. Boldog babavárást!
Hát, nehéz dolog ilyet írni, mert az édesanyádról van szó, és az ember nem válogathatja meg a szüleit de..... sajnos nem tudsz mást tenni, mint hogy nem veszel tudomást a negatív megnyilvánulásairól. Idõnként már én is azon gondolkodom, hogy nem hagyom magam tovább elnyomni, érzelmileg zsarolni. Velem is ezt csinálja az anyám. Én nyugodtan szeretek élni, szeretetben. Persze gyerekkoromban elhitette velem, hogy õ a húdejó anya... most kezdek ráébredni, közel 41 évesen, hogy nagyon nem így van. SZóval bármennyire is fájdalmas, de el kell engedned. Szerintem egészen nyugodtan megmondhatod neki, hogy Neked fájdalmat okoz azzal, hogy így viselkedik Veled, mondd meg neki, hogy nagyon szereted mert az édesanyád, de amíg nem tud elszakadni ettõl a gondolkodásmódtól, addig nincs beszélnivalótok. Mindezt higgadtan. Ha õ erre nem képes, hát Õ járt így. Azt hiszem természetes lenne, hogy minden anya azt akarja, hogy a gyereke boldog legyen, nem pedig saját maga tegye boldogtalanná a gyerekét. SZóval, erõsnek kell lennedd, de meg kell tenned ezt a lépést, mert különben a mostani boldogságodat is tönkre teheti, és ezt ne hagyd!
Ha ilyen lenne a családom, én nemhogy nem félnék egyedül maradni, de kifejezetten örülnék neki. Egyedül egyébként is az ilyen emberek szoktak maradni, nem az olyanok, mint Te. Nem kell felvenni a telefont. A levél jó ötlet, azt többször is elolvashatja anyukád, hátha lassacskán megért valamit.
Szia, ha anyukad nem el kulfoldon, akkor konnyebb a helyzeted, mintha a szomszedod lenne! Ez mar igy, hogy te kint, o Magyarorszagon, nagyon jo, ennek kulon orulj. Ne foglalkozz anyukaddal, tudom, hogy konnyu mondani, de nincs igaza neki. Azert kulfoldre koltozni, es ott megallni a helyedet, nem konnyu dolog. O nem tudom, megtudta volna-e ezt csinalni? Megtalaltad a parodat, babat vartok, ez csupa-csupa jo dolog, anyukadnak nagyon buszkenek kellene lenni rad!!! A testverednek pedig peldat kellene venni rolad! Anyukadat finoman, de igenis probald meg leallitani, es ne hagyd, hogy ilyeneket mondjon neked, hogy te egyedul fogsz maradni? Megis mirol beszel? Olvastam mar egy korabbi leveledet, ott a tesodekrol irtal, orulok, hogy sikerult elkuldened oket. Hat ha ok megvannak sertodve, azon csak mosolyogni lehet. Hiszen nalad laktak:) )) Fel a fejjel, nagyon ugyes vagy te, anyukadnak mindig csak azt mondjad, hogy -"nemhogy buszke lennel ram, egyfolytaban sertegetsz!" Probald minimalisra csokkenteni a telefonokat vele, es ne hallgasd meg amit mond, mert nincs igaza!!! Jo egeszseget nektek, szia.
"Miert kell anyamnak engem allandoan zsarolni h egyedul maradok az eletben?" Szerintem anyukád ezzel a mondatával elárulta, hogy igazából õ az aki fél attól, hogy egyedül marad az életben. Te külföldön élsz, eszedben sincs hazamenni, a tesód meg ahogy olvasom nem az a fajta, aki segít másokon. Én a helyedben biztos hogy megmondanám anyukádnak, hogy a jövõben csak akkor fogok vele kommunikálni, ha 1: meghallgat engem is 2: megpróbálja megérteni amit mondok. Ha erre nem képes, akkor ne állj vele szóba. Vagy írj neki levelet, hogy már elõttem tanácsolták. Ne hagyd magad zsarolni, légy határozott, különben sosem lesz vége.
Maximálisan megértelek és együttérzek veled, a helyzet ugyanez velem. Anyám érzelmileg zsarol, a bátyámat, az õ kicsi fiát imádja, õ az elsõ, a mindenható, az isten. Azért vagyok kénytelen még itthon lakni mert még van 2 évem az egyetembõl hátra, de a cérnám kezd elfogyni.... Ráadásul bátyám új barátnõje kilett okosítva hogy én hülye vagyok és velem nem szabad foglalkozni csak lenézni. Nem bírom sokáig már, sajnos nem tudok elköltözni sehova, nagymamám 100 km-re lakik innen, oda költözhetnék de nem lenne pénzem kollégiumra meg utazásra. Ez maradt nekem: tûrök tûrök tûrök aztán úgy elmegyek innen hogy soha többé nem látnak! Azt javaslom neked, ne foglalkozz vele, ne hívd fel, ne gyere haza, ne vedd fel a telefont neki! Akkor talán elgondolkozik!
Azt írod, hogy külföldön élsz, és közben mégis úgy mesélsz anyukádról, mintha mindennap ott ülne a sarkadban, és mondaná a magáét. Próbáld csökkenteni, korlátozni a kapcsolattartásodat, talán leginkább így tudod megmutatni, hogy valóban felnõtt, önálló nõ vagy! Ha olyan "meg se hall" típus anyukád, akkor írj neki levelet. A gyerekkorodat, meg eddigieket ne hozd szóba, csak hogy te a párodat választottad, és együtt, örömmel várjátok a babátokat. Ha szeretne ebben melletted állni, akkor örömmel fogadod, de az eddigi felzaklató beszélgetésekre a továbbiakban nem vagy vevõ. Ha ezt megteszed, akkor a továbbiakban következetesen viselkedj is így, vagyis ha pl. a telefonban elkezdi a "régi lemezt", akkor udvariasan köszönj el, és tedd le a telefont. Kitartás és következetesség, ezekhez legyen erõd - ha folyamatosan lepattan a zsarolási kísérleteivel, akkor kénytelen lesz változtatni a hozzád-állásán, vagy megszakad végleg a kapcsolatotok.
Anyukád mellõl hiányzott a férfi, ez egyértelmû. Nem volt mellette az apa, és így mindkét szerep (az anya és az apa is) rá maradt, nem írtad, hogy újra házasodott volna, vagy egyáltalán lett volna élettársi kapcsolata is, úgyhogy nekem elsõsorban ez jön le. Így persze bár nem normális, amit tesz, de ez egyik magyarázata lehet, hát ezt talán neki is észre kéne vennie. Egyébként hasonló történhet akkor is, ha ugyanígy egyik szülõ egyedül marad, és bár nem õ, de az egyik gyerek veszi át a másik szülõ szerepét, és akkor az a gyerek lesz hasonló. Ezt azért mondom, mert a nagyanyám járt így, szóval 5 lánytestvér, és apjuk korán meghalt, mama vette át dédmamám mellett a másik szülõ szerepét, csak kicsit furcsán, de gyakorlatilag kimaradt a gyerekkor, és hamar felnõtt. Emiatt így viselkedett anyukámmal, ahogy a te anyud veled. Sõt, sokáig velem is így viselkedett a nagyim (a másikat nem ismertem, mert meghalt korán, már anyu se ismerte). Szerintem próbálj anyukáddal keresni egy nyugodt idõt, és átbeszélgetni dolgokat, mint 2 felnõtt nõ. Nem kell elõhozakodni a gyerekkori sérelmekkel, elég csak a mostani helyzetet átbeszélgetni. Szerintem biztosan szeret, csak nem azt az életet éled, amit õ szánt neked. Dehát te nem õ vagy. Az én nagymamám már nem fog változni, mert 70 éves, bár amióta én megmondtam neki, hogy van kettõnk kapcsolatában "egy kis probléma", fél év haragtartás után megbékült, és azóta jobb a kapcsolatunk, bár így se tökéletes, de legalább mindenbe nem köt már bele. Remélem, nálatok is megoldódhat a helyzet, sajnos nekem mindkét szülõm ilyen, és ráadásul õk együtt vannak, és egymást is bántják, és nem tudok megoldást találni, csak, hogy elköltözzek.
Velem is kb ugyanez történt, csak én ffi vagyok. Én is küldöldre költöztem és egy ujabb vita után kb másfél évig nem érintkeztünk. Persze õ is azt várta volna, hogy én kérjek bocsánatot, hergelte ellenem az egész családot de végül nem lett semmi eredménye. Akkor eldöntötte, hogy én tönkre teszem idegileg és elkezdett pszichológushoz járni. Ezt mondjuk benézte magának, mert a szakember lassan ráébresztette mit és hol cseszett el az életében/életemben. Akkor keresett meg õ, hogy beszéljünk mert rájött mit s hol hibázott. Én meghallgattam de megmondtam neki, hogy sem Isten nem vagyok, hogy megbocsássak, sem pap, hogy feloldozzam, tehát tanuljon meg élni ezzel mert saját magának csinálta.
Két felnõtt embernek lehetett volna annyi esze, hogy nem csak élõsködik rajtatok. Édesanyád láthatóan elfogult a fiával szemben. Valahogy csak át kellene beszélni a helyzetet, de nem most a terhesség alatt. A gyereknek ártanál az idegeskedéssel. Ha édesanyád bántani próbál, ne vitatkozz, próbáld meg rövid úton leállítani a terhességre tekintettel. Ne menj bele vitába. Azt próbáld meg elfogadni, hogy a fiával elfogult, megváltoztatni nem fogod tudni édesanyádat, de túl kellene tenni magad rajta, ne emészd magad miatta. Õ is ember, lehetnek hibái. Azért biztosan téged is szeret, csak nem tudja kimutatni. Majd késõbb meg kellene értetni édesanyáddal, hogy az életed az a tiéd, a döntéseiddel, kapcsolataiddal együtt Õ nem élheti le a Te életedet is helyetted.Próbáld ezt megértetni vele a gyerek születése után úgy, hogy ne vessz össze vele. Az unoka talán meglágyítja a szívét feléd. Sok boldogságot. Próbáld meg kiélvezni a gyermekvárás csodálatos idõszakát. Bakosné
Milyen messze laksz tõlük? Ha telefonon mondják a magukét, tedd le.
Ne hallgasd meg te sem anyádat. Ahogy látom, amúgy sem nagyon kötõdhetsz hozzá érzelmileg, szóval nem fog nehezedre esni úgy tekinteni rá, mint egy távoli, bogaras rokonra, akivel az ember kerüli a találkozást. Van férjed, nemsoká lesz gyermeked, gondolom a férjednek is vannak rokonai, szülei, akik normálisabbak. Sajnos számtalan embert ismerek, akik a társadalomban megbecsült, magasra értékelt emberek, a családjukban viszont õk számítanak fekete báránynak, annyira idióta ott mindenki. Ez van.
Szerintem mondd meg az anyádnak, hogy felejtsen el. Ez a némber egy beteg nõ. Az anyák nem ilyenek. Sorry

Hogyan értessem meg vele, hogy ne stresszeljen ennyire?

Legjobb barátnőmék több mint fél éve próbálkoztak a babával és úgy tűnt összejött nekik, de januárban 10 hetes terhesen elvetélt. Az orvos azt mondta nekik, várjanak 3 hónapot és utána újra lehet próbálkozni. Hát nem tudom miért siet ennyire, de azt mondta nem fog semmire sem várni, ő már jól van és felkészült egy új terhességre. Februárban is megjött a menstruációja, és most márciusban is. Erre teljesen elkeseredett, hogy nem jön össze a baba, soha többet nem fog teherbe esni. Hiába mondom neki, hogy az orvos is mit mondott, meg hogy ne stresszeljen rá ennyir, szó szerint a francba elküldött. Azt mondta én könnyen beszélek, mert második próbálkozásra terhes lettem, és egészséges babát szültem. Hogyan értessem meg vele, hogy ha ennyire rágörcsöl annál nehezebben fog teherbe esni?

Legjobb válasz: petera6-tal nagyon egyet értek. 3 éve próbálkozunk, sajnos most vetéltem el az elsõ babámat, megõrülök attól, hogy mindenki azzal idegesít, hogy ne görcsöljek rá. Hát értse már meg mindenki, hogy ez a rágörcsöléses meg stresszeléses dolog mennyire baromság. Attól, hogy valaki nagyon vágyik valamire az még nem "görcsölés". Nehogy már azért ne jöjjön össze a gyerek, mert nagyon szeretném. Mégis mit jelent egy kívülállónak az, hogy rágörcsöléstõl nem jön össze egy baba? Nekem ne mondja senki, hogy a legelsõ próbálkozós hónapjában nem izgult, hogy sikerül-e??? Akinek sikerült az nem volt rágörcsölve, akinek nem az meg rá volt, jó kórtörténet... Szóval, ne akard vele megértetni a te elgondolásodat, hanem "izgulj" vele, hogy összejöjjön. Biztasd, és vigasztald, ha szükséges.

petera6-tal nagyon egyet értek. 3 éve próbálkozunk, sajnos most vetéltem el az elsõ babámat, megõrülök attól, hogy mindenki azzal idegesít, hogy ne görcsöljek rá. Hát értse már meg mindenki, hogy ez a rágörcsöléses meg stresszeléses dolog mennyire baromság. Attól, hogy valaki nagyon vágyik valamire az még nem "görcsölés". Nehogy már azért ne jöjjön össze a gyerek, mert nagyon szeretném. Mégis mit jelent egy kívülállónak az, hogy rágörcsöléstõl nem jön össze egy baba? Nekem ne mondja senki, hogy a legelsõ próbálkozós hónapjában nem izgult, hogy sikerül-e??? Akinek sikerült az nem volt rágörcsölve, akinek nem az meg rá volt, jó kórtörténet... Szóval, ne akard vele megértetni a te elgondolásodat, hanem "izgulj" vele, hogy összejöjjön. Biztasd, és vigasztald, ha szükséges.
Szerintem alapvetõen a szót, mint "rágörcsölés" kerüld el jó messzirõl. Rettenetesen idegesítõ. Nekünk szintén második hónapban összejött a baba, de ettõl a szótól akkor is idegbajt tudok kapni :) Szóval ne idegeld szegény barátnõdet szerintem. Ha el szeretnéd terelni a figyelmét valamelyest, akkor hívd vásárolni, kávézni, moziba, fõzzetek, dumáljatok.
Ne haragudj, hogy ezt írom de a Barátnõd kicsit butácska ha így fogja fel..én 5 éve nem esem teherbe akkor én mit csináljak kössem fel magam???Ez a dolog türelemre és kitartásra tanítja az embert, tudom, hogy rossz de azért ezt még nem így kellene felfogni.
A kérdező hozzászólása: Hát igen én is ezt mondtam neki, hogy legyen nagyon türelmes, és nem szabad így felfogni, de egyszerûen azt mondja mindig, hogy õ nem akar már várni, neki most kell a baba. Pedig még azt sem mondhatnám hogy a kora miatt mondogatja, mert 31 éves!
Az a baj, hogy a vetélését még nem sikerült feldolgoznia, csak õ hiszi azt. Egy újabb terhességgel próbálná enyhíteni a fájdalmát. Igenis meg kellene gyászolnia az elvesztett babát, ebben segíts neki. Minden egyes menszeszt kudarcként fog megélni, hogy nem lesz képes szülni, hogy másnak sikerült neki miért nem? Tudom mit érez, én is jártam ebben a cipõben, kettõt vesztettem el, egy korait, és egy középidõst. Depresszió se állt messze tõlem, csupán karnyújtásnyira, és igen a fájdalom beszél belõle...
Hát nem!Szerintem nem normális dolog, hogy így begubózik és ki is jelenti h depressziós!Ezen kellene változtatni elõbb-utóbb már Téged is fel fog õrölni ez a téma.Én vagyok akinek 5! éve nem sikerül teherbe esni nekem is van legjobb barátnõm és sokszor nagyon is magam alatt vagyok, de vagyok annyira tapintatos, hogy tudom neki is van élete problémái ( 3gyereke) és nem beszélünk már nagyon errõl a baba témáról mert már neki is kellemetlen lenne.Erõt kell vennie magán és elfoglalni magát.
A kérdező hozzászólása: Hiába is próbálok vele más dolgokról beszélni nem a terhességrõl, de mindig ugyanoda lyukad ki, és már kezdi is, hogy nem lehet többet gyereke! Akkor ezek szerint hagyjam csak rá, mondja csak ezeket???
A kérdező hozzászólása: Akkor ezek szerint ez így jó, hogy teljesen begubózott, és azt mondja, hogy depressziós! Ez lenne a természetes, hogy aki gyereket akar az így áll hozzá a dolgokhoz!??
Szerintem légy vele megértõ és türelmes. A ne stresszelj rá, ne görcsölj rá szavak nagyon idegesítõen hatnak, nem nyugtatóan, még jobban felhergeled. Szegény még csak most vesztette el a babáját, mielõbb szeretne újra babát, én teljesen megértem. Én is ugyanígy voltam. Nagyon mély lelki fájdalmat tud egy vetélés okozni. Ilyenkor az ember reménytelennek érzi a helyzetet és nem érti, hogy miért pont vele történt ilyen. Aki még nem élte át ezt a fájdalmat az nem fogja megérteni, nekem ez a véleményem. Az én barátnõm is állandóan "jó" tanácsokkal próbált ellátni és annyira idegesített, hogy a végén nem beszéltünk többet a terhesség témakörérõl. Az idõ majd begyógyítja a sebeit és a baba is össze fog jönni.
mind a teherbeesés, az ezzel való próbálkozás, a terhesség, a szülés, a kisbaba gondozása...hatalmas türelem kell hozzá!! sok tanácsot nem tudok adni, mert ilyen esetben úgysem fogja tõled elfogadni, amit mondasz, ha most is így reagált, de azt kell, hogy mondjam, ami vele történt (sajnos) teljesen normális!! szóval nagy esélye van hamar teherbe esni és egészséges babát szülni, de jobb lenne neki, ha nem tiszta ideg lenne végig....
Szerintem akkor csak próbálj megértõ barátnõ lenni, meghallgatni, erõsíteni, hogy biztos most már sikerülni fog. Meg lehet próbálni 1-2 elõsegítõ dolgot, legalábbis beszélgetni vele ezekrõl (neten találsz 100 félét). Én legalábbis ezt tettem anno a barátnõimmel, akiknek nehezebben sikerült. De végül mindegyikõjüknek összejött a baba. Azt nem hiszem, hogy az észhez térítés komolyabb szöveggel jó lenne neki, ahhoz neki kéne felismerni, hogy picit túlzásba esett. Már próbáltad ezt az oldalt ugye.
A kérdező hozzászólása: 2-es válaszoló! Szó szerint nem ezt mondtam neki, hogy ne görcsöljön rá! Csak annyit mondtam hogy ne stresszeljen ezen, mert elõbb-utóbb úgyis összejön a baba. Nem hinném hogy én idegesítettem fel ezzel a dologgal. Hiába hívom hogy jöjjön el velem valahová, vagy csak jöjjön el hozzám, mert mindig azt mondja, nem mert depressziós amiatt hogy nem esik teherbe!
Nem úgy gondoltam, hogy hagyd rá, bármit is mond. Hanem pl mondja, hogy jaj, neki sose lesz gyereke, te meg erre mondd, hogy dehogynem lesz, gyere nézzünk valami tuti praktikát, hogy lehetne erõsíteni a teherbeesést. Vagy valami ilyesmit :D Meg, hogy próbáljon pozitívan állni a dologhoz, próbálgasson ki praktikákat, taktikákat, amiket lehet hallani, olvasni. Ettõl még õ ugyanolyan kudarcként fogja megélni, ha megint megjön neki, de eltelik pár nap, és lehet tovább próbálkozni. Ha meg már nagyon sok ideje próbálkoznak, akkor menjen el egy komolyabb kivizsgálásra (neten szintén 6000 oldalon lehet ezekrõl olvasni). Addig is történik valami, telik az idõ, és ha netán probléma van, elõbb megtalálják, kikezelik. Szerintem... :)

Hogy értessem meg a férjemmel hogy én kettesben szeretnék vele menni Párizsba, nem pedig vele és az édesanyjával?

Félreértés ne essék, nagyon jól kijövök az anyukájával, jobb anyóst nem is kívánhatnék. DE a férjem Németországban dolgozik, 4 hét után tud hazajönni csak egy hétre. Így is nagyon ritkán tudunk együtt lenni. Pláne hogy van egy két évesünk, így alig van id?nk kett?nkre. Tegnap felmerül benne, hogy mivel a francia határtól nem messze dolgozik, mi volna ha kimennénk hozzá egyik alkalommal és elmennénk Párizsba. Nagyon megörültem neki, végig futott az agyamon, hogy arra a pár napra szüleim vigyáznának a gyermekünkre, és az elmaradt nászutat nem is lehetne jobban "pótolni". Erre alig hogy végig futott a gondolat a fejemen, máris mondta hogy és szeretné ha az anyukája is velünk jönne. Hallotta, hogy lefagytam és nem igazán tudtam mit reagálni. Mondta hogy azért, mert sokat köszönhetünk neki, és hogy ? egyedül, öner?b?l oda soha nem jutna ki. Én ezt maximálisan megértem, de pár évvel ezel?tt ugyanezzel az indokkal vittük magunkkal Horvátországba. Ilyen felállásba, hogy a gyerekkel, meg a férjem anyukájával, valahogy elment a kedvem az egész párizsi úttól. Arról nem is beszélve, hogy februárra várjuk a második babát, így ha megszületik ? is még kevesebb lesz az esélye hogy bárhova is elutazzunk kettesben. :( Mondtam neki azt is hogy menjen el nyugodtan az édesanyjával, és akkor eljut oda ? is meg az anyukája is. Ez a felállás azonban nem tetszett neki. Mit tegyek? Hogy mondjam el neki hogy én mit szeretnék?

Legjobb válasz: Hogy-hogy hogyan mond meg neki? Így,ahogy ide leírtad,õszintén.Vagy elé állsz és megmondod neki,hogy mit érzel,vagy kénytelen leszel elviselni anyukát is. azt nem értem,hogy a férjed miért gondolja normálisnak,hogy magatokkal viszitek az anyját is,mikor egy ilyen útra kettesben kellene menni... vagy nem tud elszakadni két napra az anyjától? Beszéld meg vele,határozottan,komolyan,nem kell szégyenlõsködni! A kisbabához meg sok boldogságot nektek! :)

Hogy-hogy hogyan mond meg neki? Így, ahogy ide leírtad, õszintén.Vagy elé állsz és megmondod neki, hogy mit érzel, vagy kénytelen leszel elviselni anyukát is. azt nem értem, hogy a férjed miért gondolja normálisnak, hogy magatokkal viszitek az anyját is, mikor egy ilyen útra kettesben kellene menni... vagy nem tud elszakadni két napra az anyjától? Beszéld meg vele, határozottan, komolyan, nem kell szégyenlõsködni! A kisbabához meg sok boldogságot nektek! :)
Én megpróbálnám megérteni a férjemmel ezt, amit leírtál. Így ahogy van, mond meg neki. És ha nem ért egyet, akkor nem tudsz túl sokat tenni... Vagy elmentek mind hárman, vagy senki sem megy. Mert gondolom a férjed nélküled nem akarna Párizsba menni az anyjával. Amúgy igazad van teljes mértékben! Csak próbáld meg ezt megértetni a férjeddel. Keveset vagytok együtt, hát még kettesben, és nem sokára jön a kövi baba, akkor még annyit sem lesztek amennyit eddig voltatok, ennek a kapcsolatnak SZÜKSÉGE van erre a párizsi útra!! Nem anyós (tor)túrára van itt szükség, hanem egy szerelmes légyottra Párizsban! :D Remélem ketten mentek, majd írd meg hogy mi volt... :) Sok sikert!
Mi lenne ha az anyukájának szereznétek egy társaságot, így ti is tudnátok kettesben lenni.
Szegénykém, nem könnyû ! Szerintem 2 dolgot tehetsz : 1. kerek-perec megmondod, hogy ezúttal kettesben kívánod tölteni az utazást, majd legközelebb jöhet az anyóscsomag is:) 2. mennyen a mama, de akkor a gyerkõcöt is vidd, hagy kösse le magát az anyós :)
linkeld be neki ezt, amit most nekünk leírtál :P ha elmondod neki, hogy ezt te amolyan pótnászútnak szeretnéd és nem csak utazgatásnak, akkor biztos megérti, fõleg ha jön a baba mindjárt. Aztán persze majd az anyukájával is kimehettek, de hát tényleg, ha mindjárt megint baba van, akkor aztán pár évig megint nem lesz erre lehetõség. Úgy még simán elmehettek, hogy két gyerek meg ez az anyja... vagy hazajön németországból? mert ha nem, akkor inkább a ti pótnászutatok a sürgõsebb :P
ja nem így akartam írni hogy "ez az anyja" xD -ez
Hát az baj, ha nem érti, de még valóban van rá 2-3 hónapod, hogy magyarázd, addig talán meg fogja érteni. A lényeg, amit hangsúlyozz, hogy ha több idõtök lesz, mert mondjuk már végleg hazajön vagy ha mondjuk nyáron hosszabb idõre jön szabira, akkor nem bánod, ha az anyukáját is viszitek valahová, azonban azt értse meg, hogy most ti nagyon ritkán tudtok találkozni és te vágysz arra, hogy kettesben legyetek, csak egymással tudjatok foglalkozni, gyakorlatilag a házasságotokat ápoljátok. Ezt pedig nem lehet anyukával a nyakatokon. Õ már (elvileg) elszakadt anyukától, neki már te és a gyereke a családja. Egyébként ilyen alapon, hogy anyukáját magával akarja vinni, pl. a gyereketeket miért nem említi, hogy õ is menjen?
mesélj neki kicsit arról, hogy mi mindent csinálnál vele ha ketten lennétek (ha érted mire gondolok)
Ha négy hét után lenne egy szabad hete a férjednek, akkor azt szerinted a gyereke nélkül töltené el? Lenne rá lehetõsége, hogy lássa a családját és te megfosztanád ettõl? Ez szerintem ÖNZÕ dolog lenne.Képzeld magad a helyébe. A másik: szülõként sok mindenrõl le kell mondanod.Ilyen például egy megkésett nászút.Meg amúgy is, miért jelentene problémát, ha az anyós is ott lenne? Gondolom nem egy szobában fog mindenki aludni... A férjed így láthatja a családját és kettesben is lehettek kicsit.
Nyilván lelkiismeretfurdalása van az anyukája miatt, hogy nem tud neki otthon segíteni, és ezért mond ilyen marhaságokat mint hogy menjen veletek Párizsba. Ezért felesleges magyarázni neki a romantikázást, mert a lelkiismeretfurdalása akkor is meglesz, nem tudod belõle kiírtani. Ezért inkábbaz anyjával beszélj, telefonon. Mondd el neki, hogy tudod hogy a fia elhívta, és örülnél is neki, de tudja hogy milyen keveset tudtok kettesben lenni, mit szólna ha most nem jönne, hanem máskor mennétek együtt Bécsbe.. Teljesen egyet fog érteni, és meg fogja mondani a fiának hogy milyen hülyeségeket akar. mert tudod ha a fia hívja, akkor nem biztos hogy érezni fogja, hogy kettesben akartok lenni. Sok házasságban ez már nem szempont. :) ami elég gáz, de hát ez van.
Ha ez segít bármit is, akkor mi itt szorítunk neked! Mikor beszélsz vele legközelebb?
A kérdező hozzászólása: Hát ezaz! Én is azt szeretném hogy a férjem belássa, hogy ha most ezt a lehetõséget nem használjuk ki, akkor csak nagyon sokára akad egy másik ilyen esély. Így is nagy pocakkal megyek majd, úgy sem olyan lesz mint egyébként. Remélem ha ma nyugodtan el tudom neki ezeket mondani, akkor leesik neki a lényeg! A múltkor mikor itthon volt, a háta mögött leszerveztem egy éjszakai fürdõzést. A gyerekre vigyáztak szüleim, így csak kettesben el tudtunk menni. Olyan nagyon örült neki, és olyan nagyon jó volt! Remélem most is ráébred erre.
A kérdező hozzászólása: Hát ha ez önzõségnek számít, akkor lehet hogy én önzõ vagyok. Így is nagyon sok mindenrõl mondok le szülõként. De úgy vélem hogy egy házasságért tenni kell. És nem csak a gyerekrõl, gyerekekrõl szól, hanem a férjrõl és feleségrõl is. És ha nincs idõnk egymásra, ha nem tudunk együtt lenni, ha nem fordítunk kellõ idõt egymásra, akkor elõbb utóbb azt megsínyli a házasság és én azt nem szeretném. Nem a teljes hétrõl lenne szó, hanem pár napról. Utána hazajövünk és lehet a gyermekével is.
Akkor talán így meséld el neki a történetet.
Aki azt mondja, hogy az anyós jelenléte nem lenne zavaró, mert úgy sincsenek együtt egész nap, az még soha nem utazott együtt olyannal, akivel nem akar. Ha az anyja nem a fiával akarna lenni, mégis ki a bánattal lenne az egész út alatt? Egyedül majd a kedves mama nekivág Párizsnak és felfedezi egyedül, este meg majd beszámol, mi volt... Eszembe nem jutna anyámat is vinni Párizsba, fõleg nem egy ilyen szituációban. Szerveznék egy külön utat, ahol barátnõm is eleve úgy készülne, ha együtt mennénk valahova netán, de ha elsõnek mennék Párizsba, csak a barátnõmmel szeretnék menni, ne legyen ott más, már a tudat is [email protected] végig.
Ha nem látnám csak 4-5 hetente a gyerekemet, akkor õt vinném el a párizsi Disney-be! Azután feltenném a kérdést, hogy na, ki akar még jönni??
A kérdező hozzászólása: Az elmúlt napokban beszélgettünk! Amikor rátértünk a Párizs témára és elõhozakodtam azzal, hogy én kettesben szeretnék vele menni, magától mondta hogy erre már õ is rájött! :) :) 2napot leszünk, úgyhogy a gyerkõccel is tud lenni ha hazajövünk! :D Köszönöm a válaszokat!!
Nagyon örülök, hogy végül szerencsésen rendezõdtek a dolgok! Kellemes "pótnászutat" Párizsban! :)
Igen, itt nem is az az igazi gond, hogy az anyós megy-e, vagy sem, hanem az, hogy a férjnek nem hiányzik a romantika kettesben a feleségével. Engem ez szomorítana el.
Igen, jól írja az utolsó, ha anyós egyébként jó fej, akkor kapcsol és nem megy. :) Mi is hívtuk az anyósomat, anyuékat idén Balatonra nyaralni, de mindketten tapintatosan visszautasították, hogy menjünk el mi a család együtt. :) Szóval szerintem egy tényleg jó fej nagyszülõ ezt (is) látja. Mondjuk elõször mindenképp a férjeddel beszélj, nehogy anyósoddal, nehogy a férjed fülébe jusson, hogy beszéltél anyósoddal errõl, mert akkor rosszul sülhet el, lehet azt gondolná, rábeszélted anyóst, hogy ne menjen. Az jó ötlet, amit írtál, hogy kiviszed adventre Bécsbe a mamát. Ajánld fel neki ezt, így nem fog úgy tûnni, hogy a mamával nem törõdik senki.
A kérdező hozzászólása: Még ez mind csak elméleti dolog. Lehet hogy az édesanyja nem is jönne el annyi idõre otthonról, mert ott van neki a gazdaság amivel foglalkoznia kell, meg a beteg anyukája akit ápol. Hiába lakik ott a másik fia is a családjával, õk keresztbe szalmát nem tesznek. Szóval az is lehet hogy õ maga mondana nemet az egész útra. Mindenesetre azért szeretném, ha a férjem is belátná, jobb volna kettesben.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! :) A második válaszolónak az ötletével még nem próbálkoztam, de nagyon tetszik! :D Természetesen mondtam már neki az érveimet, de nem igazán érzem hogy felfogta vagy megértette volna. Tegnap lezártam a beszélgetést azzal hogy van még 2-3 hónapunk, majd megbeszéljük. Tudom, hogy ez nem megoldás. Én azt is megértem hogy az anyukája egy egyszerû vidéki asszony, és hogy soha nem jutna ki. De mondtam neki hogy ezzel az erõvel a keresztgyerekeit is magunkkal vihetnénk, mert õk se fognak soha kijutni. Ez persze megint nem tetszett neki. Bízom benne, hogy át fogja õ még ezt gondolni, de majd még próbálkozom a meggyõzésével! Még egyszer köszi a válaszokat! :)
A kérdező hozzászólása: Számára az alap hogy visszük a gyereket is. Szóval elsõ körben le kell harcoljam hogy ne vigyük az édesanyját, a másodikban meg hogy a gyereket se vigyük. :( Nem lesz egyszerû, de remélem megérti. Hosszabb idõre nem tud hazajönni. Ez egyfajta munkarend, hogy 4 hét után 1 hét pihi. Remélem sikerül majd vele megértetni, meg felnyitni a szemét, hogy ha nem most, akkor csak nagyon sokára lesz lehetõségünk kettesben kimozdulni!
Ha viszitek a gyereket is meg anyóst is, akkor õk ketten ellesznek meg ti is ketten :-) Persze nem olyan, mintha kettesben lennétek, de így is lesznek szabad óráitok.
én lehet meg mondanám neki hogyha az anyja megy é nem megyek!!Nekem nincs szükségem a mamára a nyakamba mikor hetekig nélküle voltam......ha megérti jó ha nem akkor menjen a mamával párizsba......lehet drasztikus de nem igaz hogy ö ennyi idõ után nem akar csak veled lenni!!!!
A kérdező hozzászólása: Hát ha nem hat a szép szó, akkor én is a drasztikus utat választom. Tudom hogy az anyukája egyedül nevelte fel õt és a tesóját, meg hogy tényleg megtesz érte mindent. De úgy gondolom hogy a hálát ki lehetne másként is fejezni, nem pont így. Arra gondoltam még, hogy felajánlom hogy szívesen elmegyek az anyukájával adventkor Bécsbe. Igaz hogy már volt ott (is velünk), de van annak is egy nagyon jó hangulata. Azt is megértem, hogy azért "ilyenben" gondolkodik, mert a tesója negyed magával az anyukája nyakán lakik és ha tárgybeli ajándékot vennénk, akkor azt a gyerekeke hamar tönkre tennék. Hát este majd beszélek vele, remélem rájön õ is hogy mennyivel jobb volna kettesben.
Nem nagyon fogsz tudni mit tenni. A férjed szemmel láthatóan nagyon kötõdik az anyukájához annak ellenére, hogy szeret téged. Nekem az öcsém ilyen, mi rugdossuk, hogy nyaraljon kettesben is a feleségével, mert mindig azt szeretné, hogy az egész család velük menjen.
Azért tegyük hozzá, hogy, ha van azónyban egy kis jóérzés és empátia, akkor megköszöni, de nem megy, hadd legyenek kettesben a "gyerekek". Én tuti nem mennék el gyertyát tartani. A Horvátország az más volt, oda ment az unoka is. Ha meg nem veszi magát észre az anyós, akkor talán beszélj vele, és mandínerbõl utalj rá, hogy a párod Párizsba akar menni, és végre gyerek nélkül bepótolhatjátok a nászutatokat, amire késõbb jóideig nem lenne lehetõségetek.
Egyébként ha jó a kapcsolatod az anyóssal, vele is megbeszélheted, mennyire vágysz egy kis párizsi romantikázásra kettesben a férjeddel. Ha szeret téged, meg fogja érteni, saját maga mondja le az utat, és ajánlja fel, hogy addig vigyáz a gyerekekre.
A kérdező hozzászólása: Igen azt tudom hogy nagyon kötõdik hozzá, a korábban leírtak miatt. Meg amiatt is hogy mindig az öccse volt tolva, meg elõtérbe helyezve. Szerintem ez is az oka ennek. Meg akarja mutatni hogy mire vitte, hogy most õ mit tud adni az anyukájának.
Nézd, nem tûnsz butuska nõnek, ezért értelmes tanáccsal szolgálok, mert együttérzésbõl úgy látom már eleget kaptál. Férjed édesanyjával kellene a dolgot megbeszélned. Nyíltan és õszintén(amúgy is annak vagyok a híve) Ha õ egy megértõ édesanya és le tud mondani a saját élvezetérõl a ti kedvetekért, akkor nyert ügyed van. Ahogy itt leírtad elõadod neki is. pl. "Annyira hiányzik a párom, én mindig csak a gyerekkel, és soha sehova... fõleg nem a párommal... elmennek a fiatal éveink és kettesben még nem is voltunk jószerivel..még csak nászutunk sem volt..." Akár panaszkodj is, mert jogos a panaszod. Egyébként még ha a férjed fel is ajánlotta az anyukájának, õ azonnal el kellett volna utasítsa. Nézd, ha én lennék az õ helyében azonnal azt válaszolom, hogy hová gondolsz, fiam, ezt nem fogadhatom el, már megbocsáss, de nem is érezném jól magam, menjetek ketten a feleségeddel, én inkább addig vigyázok a gyerekre, hogy nyugodtak legyetek. Menjen a nejed, hogy lásson világot, míg megteheti.( Így mondanám, pedig Párizs volt az egyetlen álmom, mióta az eszemet tudom, de hát ezt nekik nem kell tudniuk)Jó egészséget kívánok mindnyájatoknak.
Jeeeeee! Jó utat kívánok!! ;-)

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!