Találatok a következő kifejezésre: Hogyan dolgozzam vagy (63 db)

Jogos azt mondani anyámnak, hogy dolgozzon, vagy el kéne tartanom?

Hosszú történet, annyit tudni kell, hogy már gyerekként se volt soha jó a kapcsolatunk. Mindig utált dolgozni, házimunkában, kerti munkában is tök lusta, még a lakást rendbe tartja, de a kertet inkább odaadta valakinek ingyen, hogy használja. Amint lehetett, le is százalékoltatta magát, persze pénzért. Nekünk van két gyerek, és alig kezdtem el újra dolgozni, félállásban, nem is keresek sokat. Épp hogy kijövünk, fizetjük a hitelt, mindenb?l a legolcsóbbat vesszük, persze a kicsiknek igyekszünk mindent megadni. Nem rég, mikor még csak keresgéltem az állást, kicsit elmaradtunk a fizetéssel, és összejött pár számla, a bank küldött neki is levelet. Még apám segített hitelt felvenni, de ? már nem él. Akkor az ? házukra került jelzálog. Ezt mi fizettük is, még ha csak krumplit ettünk is, mert "így illik". De a végén egy-egy késés már becsúszott. Akkor itt ordított anyám, hogy ?t nem érdekli, hogy hová megyek dolgozni, mert aki tud, az talál munkát, minden gyárban van délel?ttös szak, és akkor el tudom hozni a gyerekeket, a férjem menjen éjszakásba vagy délután, akkor el tudja vinni. Õt nem érdekli, hogy oldjuk meg, és hová tesszük a gyerekeket, csak takarodjak dolgozni. Magyarán megkaptam, hogy azért nincs állásom, mert nem is akarom, ami két év keresgélés után elég rosszul esett. Azt gondolom nem kell magyarázni, hogy még a gyárakban is három szak van, és nem én dirigálok, hová kegyeskedem menni, melyik szakba, milyen munkarendbe. A hétvégér?l nem beszélve. Most volt felülvizsgálaton, és elvették a rokkantnyugdíját. Kétségbeesett, mib?l fog megélni. Gondolta, majd mi "támogatjuk". De nem tudjuk, és bevallom, nem is akarjuk. Mivel gyakorlatilag a férjem tartja el a családot, az én keresetem csak "zsebpénz", így arról nem is rendelkezhetek, és neki sem kötelessége támogatni anyósát. Azt találtam mondani, hogy már olyan sokszor elmondta nekem, hogy én hogy keressek állást, mit dolgozzak, és hogy aki akar az tud dolgozni, akkor itt a lehet?ség. Megmutathatja a gyakorlatban. Neki jobban tetszene a megoldás, ha feladnám az irodai állásom, és mégiscsak elmennék egy gyárba három szakba, ahol többet keresek, ? meg addig elviszi az unokákat meg hazahozza. Eddig arra nem volt hajlandó, hogy fél órát vigyázzon rájuk, vagy hogy átmehessenek játszani. Szerintetek jogos? Azt értem, hogy az anyám, mert a genetika meg a biológia kitolt velem. De ett?l még nem lesz ANYA. Másrészt tényleg nem engedhetem meg magamnak, hogy eltartsak valakit azért, mert ? nem akar dolgozni. Simán el tudna vállalni többféle munkát is, de esze ágába sincs munkát keresni.

Legjobb válasz: Igy van, a kisgyerekeket is gondoznia kell valakinek. Akinel a nagyszulok be tudnak sokat segiteni, max. nem erzik ezt. Neked is van eleg bajod es orulhetsz tenyleg, hogy van reszmunkaidos allasod. Az a legidealisabb, mikor a gyerekek meg kisebbek. Ne hallgass anyadra! Hol lenne a helyed? Ejjel a gyarban? A gyerekek kivel legyenek? Anyjuk se legyen? Neked most mas a prioritas.

Igy van, a kisgyerekeket is gondoznia kell valakinek. Akinel a nagyszulok be tudnak sokat segiteni, max. nem erzik ezt. Neked is van eleg bajod es orulhetsz tenyleg, hogy van reszmunkaidos allasod. Az a legidealisabb, mikor a gyerekek meg kisebbek. Ne hallgass anyadra! Hol lenne a helyed? Ejjel a gyarban? A gyerekek kivel legyenek? Anyjuk se legyen? Neked most mas a prioritas.
Valószínûleg azért vették el a rokkant nyugdíját, mert munkaképes, keressen munkát, mond meg, hogy maximum kajával tudtok segíteni, de a gyári munkát azért a pár ezer forintért nem szeretnéd elvállalni, mert nem látnád a gyerekeidet.
Talán most õ már is dolgozhatna... pl. takarítást vállaljon. Ha annak idején veled rondán beszélt, hogy keress állást, és csak okoskodni tudott, akkor most ideje, hogy õ is megmutassa, hogy "aki akar, az tud dolgozni" mennyire igaz.
Jo lenne tudni, hogy hany eves. Tenyleg ugy nez ki, hogy bort iszik, vizet predikal tipus lehet. Szerintem se tartsatok el, mert ha ratok szokik, ugy lesz vele, hogy minek dolgozzon, ha ti el tudjatok ot tartani. Ti is kerulhettek nehez helyzetbe ujra es ha nem tudnatok eltartani, mi lenne vele akkor? A mai vilagban akarmikor felmondhatnak barkinek, meg kell probalnia fuggetlenul elni.
sztem ezt ne hagyd...nehogymár:S segíts neki de azért menjen el dolgozni õ is! ha kell segítség neki oké segíts de ne tartsd el!
Ki mint vet, úgy arat. Eddig anyád okoskodott (könnyû volt a kamu rokkantnyugdíjjal - már bocs), most mutassa meg, hogy mûködik ez. Fizesd a hitelt, amit a házukra vettél fel, de ezen felül nem vagy köteles támogatni anyádat, én nem is tenném.
Visszanyalt a fagyi anyádnak! Erre szoktam mondani, hogy mindenkit utolér egyszer a "kedvessége". Ha olyan könnyû munkát találni, akkor menjen dolgozni!
hány éves anyukád?
Nem jogos, de ahogy latom neked is budos a munka....
Le a kalappal a türelmedért. Én már jóval hamarabb beolvastam volna anyukámnak. Mégis milyen hozzáállás ez? A saját lánya, és a saját unokái kárára dõzsöljön? Hitel ide vagy oda, menjen szépen dolgozni az öreglány!
Esetleg fizethetnétek neki a segítségéért, házimunkáért, gyerekfelügyeletért.
A kérdező hozzászólása: Azt még hozzátenném, hogy itt Pest-megyében tényleg jobb a helyzet, ha valaki állást keres, mint mondjuk Borsodban, vagy egyéb ilyen területeken. De a hat órás munka kincsnek számít, nem mond fel az ember csak úgy, és még egy ilyen munkát tényleg nem fogok találni. :((( Megmondtam, az elején a férjemnek is, hogy én nem mondok fel, még ha rossz is lesz, legfeljebb kirúgnak, én még egyszer nem akarok önéletrajzokat küldözgetni, meg úgy élni, hogy mikor lesz normális munkám. :(( De gyári három szakost, 12órást tényleg nem "annyira" nehéz találni.
Eszembe se jutna hogy anyám hülye dumáját bevegyem, és 3 müszakozzak. Köszönöd, te jól vagy, oldja meg ö is az életét ahogy tudja, kölcsön kenyér visszajár!
"Nem jogos, de ahogy latom neked is budos a munka.... Szerinted ez a válasz nem hasznos. Ez a válasz 8%-ban hasznosnak tûnik. A válasz írója 61%-ban hasznos válaszokat ad. A válasz megírásának idõpontja: ma 16:50" Kérdezem a válaszoltótól, hogy hány gyereket nevelt fel??? Kis gyerekek meg egyedül legyenek otthon? Gyújtsák magukra a házat???? Egyedül menjenek-jöjjenek oviba/suliba? Mibõl gondoltad, hogy a kérdezõnek büdös a munka??? Ilyen válaszokat általában azok adnak, akiknek se kicsi, se nagy.... Ja és persze nem borsod, vagy rosszabb megyébõl valók, és nem tudják milyen az, hogy jó ha akad 6 órás munka is. Sõt ha egyáltalán akad.
Amúgy a három mûszakban is 60 ezret fizetnek, talán, talán max. 80 ezret. legalább is szabolcsban...

Depressziós vagyok, nem szeretem az embereket. Az egyetemet elvégeztem egy éve, van biztos hátterem. De miért várja el a társadalom, hogy dolgozzak? 23/L

Úgy érzem jobb biztonságosabb nekem itthon. Távol a magyar gyűlölködő mentalitástól. Ez miért zavar másokat??? És miért éreztetik velem hogy szerencsétlen vagyok, ha megtudják, hogy nem csinálok semmit?

Legjobb válasz: kedvesem, azért dolgozz, h ne élj a szüleid/párod nyakán. mellesleg ha nem akarsz kimenni az utcára, akkor létezik távmunka.

Nincs sikerélményed, depressziós vagy. Ha anyagilag megteheted, most olyan elfoglaltságot válassz, ami kicsit kihúz ebbõl az állapotból, amit szívesen csinálsz és örömmel.
kedvesem, azért dolgozz, h ne élj a szüleid/párod nyakán. mellesleg ha nem akarsz kimenni az utcára, akkor létezik távmunka.
Nem veszed észre, hogy éppen Te állítod be magad szerencsétlennek ? Nem muszáj dolgoznod, rajtad kívül még rengetegen nem teszik, de talán több életcéljuk, önbizalmuk van mint Neked. Ha így érzed jól magad a bõrödben, akkor maradj otthon és ne foglalkozz a megjegyzésekkel. Mellesleg, miért érdekel, hogy ki mit mondd rólad ?! Miután nem áll módodban elvonulni egy lakatlan szigetre, valamilyen technikát mégiscsak ki kellene dolgoznod, hogy el tudd viselni, figyelmem kívül tudd hagyni a megjegyzéseket. A Te életedhez csakis Neked van közöd, mondjuk akkor is csak Neked lesz, hogy majd 10 év múlva kiderül, nem is olyan biztos az az anyagi háttér......
Én megértelek én sem szeretnék dolgozni, de mibõl vagy inkább kibõl élsz?
Lehet, hogy elvetted a helyet az egyetemen olyanok elõl, akik a diploma birtokába szíves-örömest dolgoznának. Nem azér tanultál, hogy dolgozz és boldog légy? Az otthoni punnyadás mindennél rosszabb, csak leépít.
" De miért várja el a társadalom, hogy dolgozzak?" No comment
Álljunk meg! Biztos, hogy depressziós vagy? Nincs Neked pánikbetegséged? Ami okozhat depressziót IS! Azért kérdezem, mert azt írod: nem mersz elindulni. A pánikbetegség kezelhetõ, a depresszió elmúlik idõvel.
utazz ki külföldre
Nem csak a segélyek állnak adóból tisztelt diplomás kérdezõ, hanem gyakorlatilag minden ami körülvesz:utak, egészségügy, tömegközlekedés, világítás és még sorolhatnám, hiába az önk. kapja a támogatást az államtól, az állam az adókból fizet majd hogy nem mindent. Szóval ilyen hozzáállással menj inkább külföldre.
Szerintem kezdj el dolgozni. És a többieket azért zavarja, mert általában aki nem dolgozik az segélyekbõl él. Te egy diplomás ember vagy, másnak nem adatott meg a lehetõség, hogy diplomát szerezhessen. Hidd el szerencsés vagy, hogy neked ez megadatott. Am meg ha eljársz dolgozni akkor biztos, hogy le tudod magad annyira kötni, hogy nem érzed magad depisnek. Ha egész nap otthon ülsz továbbra is depisnek és szerencsétlennek fogod magad érezni. Meg a depressziósoknak jót tesz ha kimozdulnak és emberek között vannak. Plusz ha dolgozol beindul az életed, jönnek a sikerélmények és nem fogod magad szerencsétlennek érezni magad. Sõt senki se fog zavarni, hogy csak otthon ülsz. :)
Szia! Írtam privit.
Hozzátenném, én is nagy reményekkel kezdtem az egyetemet, de már most, másodévesként látom, hogy kb kitörölhetem a leendõ diplomámmal... (közgáz). Jövõre talán sikerül Erasmus-szal kimennem Ausztriába egy évre, ez az egyetlen mentõövem, különben legjobb esetben is egy bankban végzem nettó 100ezres fizetéssel, és akkor még "örülhetek", hogy nem Tesco-pénztárosként kell 70ezerért güriznem. Hozzátenném, a 40 valahány csoporttársam hasonlóan "lelkes", ez átlagos a mai magyar egyetemisták között, úgy gondolom.
Én is hasonlóan érzek, bár a szükség nagy úr, így tanulok, és minél elõbb megpróbálok külföldre menni, messze ettõl a szemétdombtól. Az osztrák határ mellett élek, jól ismerem azt az országot is. Teljesen más a mentalitás, a hozzáállás, az emberek maguk vidámabbak, optimistábbak, erõsebbek (nem csak sajnálkoznak állandóan, hanem cselekednek). Egyszerûen jobban érzem magam ott, jobb a közérzetem az ottani emberek közt, egyedül ott van normális jövõképem. Neked is azt tudnám tanácsolni, egy baráttal vagy a pároddal próbáld ki valamelyik nyugati országban, hátha... ott nem leszel ennyi gyûlölködésnek, ennyi beteges embernek az áldozata. Bár dolgozni ott is kell, csak teljesen más diplomával 100ezret vagy 400ezret keresni, miközben az árak hasonlóak.
Valaki akkor is eltart, aki helyetted dolgozik azért a pénzért ... Egyébként meg keress egy pszichomókust, mert depressziós és enyhe pánkbetegséges tüneteid vannak ...
A kérdező hozzászólása: Az egyetemet célokkal és vágyakkal tele kezdtem el. Azt hittem rohadt jó karriert fogok befutni. Hát. Mégse.. Leszögezném: engem senki nem tart el az adójából!! Nem vettem fel és nem is fogok felvenni semmiféle segélyt, de hogy egybõl az leadózott pénzedrõl beszélsz..grat
vagy van egy másik megoldás, ha te nem akarsz dolgozni ezzel semmi baj nincs, de akkor legalább keressél egy lóvés pasit akinek szülsz pár gyereket és akkor otthon vezeted a háztartás és neveled a gyerekeket..akkor már valami hasznosat is csinálja.
Az emberek irigyek. Ha valaki megteheti, hogy ne dolgozzon, azt irigylik. És akin megérzik, hogy gyenge, kinyírják. Na nem a szó szoros értelmében, bár sokan vetettek már véget az életüknek emiatt. Senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy te mibõl élsz. A társadalmi normákkal meg ilyen szinten nem kell foglalkozni. "húszévesen menj dolgozni, huszonöt évesen menj férjhez, 28 és 32 évesen szülj két gyerket", stb. Nem robot vagy. Csináld azt, ami jólesik. Ha nem akarsz dolgozni, és nem muszáj, akkor ne dolgozz, ennyi.
Azért dolgozz hogy tudj mibõl élni, lehet hogy van háttered de nem tudhatod hogy meddig. Én minden követ megmozgatok hogy dolgozni tudjak, egyetemre nem kerültem be szakmám van nem is 1 de még sincs olyan állás ami jó lenne, a legutóbbiból is kirúgtak csak mert csõdbe ment a hely. Én sem szeretem az embereket mármint azokat akik csak fikázni tudnak, igaz sok ilyen van mégis értem a problémádat, de ahhoz hogy normálisan tudj élni sajnos együtt is kell élned a helyzettel. Munka után lehetsz otthon ha neked ez esik jól, a lényeg hogy legyen jó életed.
A kérdező hozzászólása: Nem vettem el senki elõl a helyet az egyetemen, angol rendszerû magániskolába jártam.. Egyszerûen képtelen vagyok elindulni, most is sírok miközben ezeket a sorokat írom.. Igazatok van , hogy csak leépít, de nem vagyok hozzá elég erõs, elég jó.
Senkinek semmi köze az életedhez, ezt tudatosítsd magadban. Minden a te döntésed, a te akaratod.
3-mas! Én még nem találtam valódi távmunkát. Ajánlanál nekem egyet?
Milyen céllal kezdted el az egyetemet? Hogy otthon ülj és sajnáltasd magad? Akkor fölösleges idõfecsérlés volt. Az embereket nem muszáj szeretni, gyûlölködés, fúrás mindenhol van, nem csak Magyarországon.
Még egy szerencsétlen, akit el kell tartanom az adómból...
Hát ugyebár azért "várja el" a társadalom, hogy dolgozz, mert nem akarnak az emberek idegeneket eltartani. (Mármint azt, hogy az adójuk csak egyre több segélyre menjen...) Ha neked nincs szükséged segélyre, mert olyan gazdagok vagytok, hogy van, aki eltart, akkor viszont szíved joga azt csinálni, amit jónak látsz. Én nem értek egyet az otthon punnyadással (hétfõ óta betegen itthon vagyok, és már kezdek megõrülni a semmittevéstõl), de, ha neked így jó, miért ne...
na tessék!megmondtam én, egy ujjam diplomás aki azt ondolja elvégzi a sulit akkor majd milliomos lesz és egybõl megkapja álmai munkáját.el vagy tájolva kislány, örülj ha a diplomással felvesznek a mc donaldsba vagy mosogatni.menjél külföldre ott talán eltudsz helyezkedni a szakmádban, de persze aki nem akar dolgozni annak lehet 8 diplomája is..pff no comment
szerintem simán motiválatlan vagy. akár keress önkéntes munkát, ha már úgysem számít a pénz. hátha tetszik, hátha inspirál stb. milyen diplomád van?

16 eves lany vagyok a baratom pedig 17 lesz majusba. Masfel eve jarunk. Az az erzesem h a szulei azert "tarjak" ot hogy dolgozzon. Mit tegyek?

eggeltol estig dolgozik az abc-ben es nem engedik iskolaba (vagy mivel epitenek hazat ott dolgozik)

Legjobb válasz: Ha a barátod nagyon nem akarja a munkát akk szépen bementek a családsegítõbe és elmondjátok h "szüleim nem engedik h tanuljak. és már most dolgoznom kell" am ha nálunk így menne leköpném anyámékat h dolgozzanak õk. miaz h dolgoztatnak.?!

Ha a barátod nagyon nem akarja a munkát akk szépen bementek a családsegítõbe és elmondjátok h "szüleim nem engedik h tanuljak. és már most dolgoznom kell" am ha nálunk így menne leköpném anyámékat h dolgozzanak õk. miaz h dolgoztatnak.?!
egyet ertek az elottem szoloval!
Ha még csak 17 éves, akkor tanköteles. A tankötelezettség alsó határa már 18 év, nem 16.
Az iskolában nem szólnak érte, hogy nem jár be? Mert ha ez van, akkor a sulinak hivatalból intézkedni kéne. Akár ott is szólhattok. Felháborító, hogy egyes szülõk saját tulajdonú ingyenmunkásként tekintenek a gyerekükre.


Kiderült, hogy kislányom fog születni, egész életemben kisfiúra vágytam és most nehéz ezt az egészet feldolgoznom pedig tudtam benne lehet a pakliban, hogy dolgozzam fel ezt? Tudom másnak meg se adatik, de akkora vágyam volt.

Legjobb válasz: Kedves Kérdezõ! Az ember persze elképzeli, hogy milyen nemû kisbabája lesz, de ennek ellenére még sem mi döntjük el, hogy fiú vagy lány babánk lesz-e. Világ életemben kislányos anyuka akartam lenni, és az elsõ terhességem után egy gyönyörû kisfiú édesanyja lettem. Hidd el, ugyanúgy fogod szeretni a kicsikédet attól, hogy nem kisfiúnak születik! Van még hátra 20 heted kb (feltételezem, hogy 18-20 hetes terhes vagy, ha most tudtad meg a baba nemét). Innentõl kezdve tudatosan fel tudsz arra készülni, hogy kislányod lesz. Szeresd a pocidban lakó kislányt, mert érzi, ha te nem vagy boldog! A második terhességemnél már úgy gondoltam, hogy nekem csak kisfiam lehet! (Látod mekkorát fordult a gondolkodásom?) Megtudtam, hogy kislányom lesz. :) Õt is imádom! Van 2 gyönyörû, egészséges kisgyerekem, és nem cserélném el egyiküket sem másra! Boldog babavárást! Ha pedig úgy érzed, hogy nem tudsz megbírkózni a tudattal, hogy kislányt hordasz a szíved alatt, kérj segítséget!

Én is fiús anyukának gondoltam magam világ életemben, igazából remélem ha van követekzõ élet fiú leszek mert szerintem nekünk annyit kell szenvedni minden hónapban + a szülések a család összetartása de dolgozz mint egy férfi na mindegy szóval én pasi leszek majd:) A hasam is csúcsosan nõtt a 19. hétig mindneki váltig állította hogy fiú lesz, teljesen beleéltem magam, erre feküdtem az ultrahangon és közölték, hogy kislány meg se tudtam mukkani sokkot kaptam, és utólag már nagyon szégyellem magam érte.(!) nme mondtam senkinek de kellett pár hét hogy átvariáljam a gondolataim és megszokjam hogy kislányom lesz, azóta 2 éves és oda nem adnám 100 fiúért se, sõõt remélem a kistesója is kislány lesz annyira aranyos kis bújós, nem igaz, hogy apásak õ nagyon anyás kis nyugodt segít nekem mindenben a fiúk a környezetemben meg csak verekednek, bátnják a többieket, durvák ugrálnak mindenhonna tombolnak ááááá(persze biztos vannak kivételek csak én nem látok ilyet), nekem nagyon megváltozott a véleményem már nem akarok kisfiús anyuka lenni:)
Sajnálom, de nagyon is egyet értek a 3. válaszolóval. Az a szegény picike igazán nem tehet róla, hogy kislány! Borzasztó, ha ezért nem tudnak egy gyereket szeretni, mert nem olyan nemû, mint akarták. Bár remélem te nem így leszel vele, és amint a kezedben tartod, elszáll az összes ilyen gondolatod. A te kisbabád, belõled van, nem értem, mi lehet ennél fontosabb? Én azon aggódnék, hogy minden rendben legyen vele, egészséges legyen, és boldog. Tudod szerintem az az igazi tragédia, ha valakinek egyáltalán nem adatik meg a gyermekáldás, vagy beteg, sérült gyermeke születik. Szerintem nekik mindegy lenne milyen nemû. Én kislányos anyukának képzeltem magam el mindig, de ha fiam lesz az sem lesz baj, ugyanúgy szeretni fogom, mindkét nemnek megvannak a maga "elõnyei". A szüleim mindkét gyereküknél fiút akartak, de én is és a húgom is lányok lettünk, és ma már mindketten azt mondják, hogy milyen jó, hogy nem fiúk vagyunk.
Tõled megkérdezték hogy minek akarsz születni? A kínaiak jutnak eszembe ahol az 1 gyerekes szabály miatt lány magzatok millióit vetették el...most meg külföldrõl lopkodnak maguknak asszonyt mert mindenhol csak férfiak vannak. A lényeg hogy amint megszületik és ránézel remélhetõleg nagyon megbánod hogy így gondolkodtál. De addig is szállj magadba és kicsit gondold magad a gyermeked helyébe akinek szüksége van rád és nem õ tehet róla hogy lány lett.
A barátnõm is így volt...2 napig sírt.Ma már kis csoportos ovis a kis csaj, és el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet egy fiúcskával.Szeretnének még gyereket, de azt mondja, nem fogja bánni, ha megint kislány lesz.Nekem 2 fiam van, a 3. baba a pocakomban, és baromira mindegy, hogy kisfiú lesz, vagy kislány.A férjem nagyon szeretne lányt, de nekem mindegy.Kicsit nézz magadba, és gondold végig, hogy milyen szerencsés vagy!
Gyermeket vágyj, ne fiút vagy lányt! Te már az anyukája vagy, felelõsséggel tartozol érte, és azért, hogy mit közvetítesz felé... A késõbbiekben érezni fogja azt, hogy már ezt az "elvárásodat" sem tudta teljesíteni, ez remek talaja mindenféle teljesítményszorongásnak. Nézz szét a teherbeesés rovatban - lesz egy kis manótok, akinek te leszel a mindene, igen, ez másnak valóban nem adatik meg. Felnõtt emberek vagyunk könyörgöm, ne játszóbabára vágyjunk, ha gyermekvállalást tervezünk...! Ha máshogy nem megy egyébként, keress fel pszichológust, de remélem hamar múlik ez a rossz érzésed. És azért gratulálok a picihez! :) 31 hetes kismama
Én is így voltam; mondjuk elég korán "belenyugodtam". Az meg sem fordult a fejemben, hogy lenne mit feldolgoznom.... Ha egyedül nem megy, tényleg menj orvoshoz, nehogy a babád lássa kárát. A család mit szólt? Nálunk rajtam kívül mindenki lányt szeretett volna, jó volt látni rajtuk mennyire örülnek, hogy lányunk lesz :-))
Kedves Kérdezõ! Az ember persze elképzeli, hogy milyen nemû kisbabája lesz, de ennek ellenére még sem mi döntjük el, hogy fiú vagy lány babánk lesz-e. Világ életemben kislányos anyuka akartam lenni, és az elsõ terhességem után egy gyönyörû kisfiú édesanyja lettem. Hidd el, ugyanúgy fogod szeretni a kicsikédet attól, hogy nem kisfiúnak születik! Van még hátra 20 heted kb (feltételezem, hogy 18-20 hetes terhes vagy, ha most tudtad meg a baba nemét). Innentõl kezdve tudatosan fel tudsz arra készülni, hogy kislányod lesz. Szeresd a pocidban lakó kislányt, mert érzi, ha te nem vagy boldog! A második terhességemnél már úgy gondoltam, hogy nekem csak kisfiam lehet! (Látod mekkorát fordult a gondolkodásom?) Megtudtam, hogy kislányom lesz. :) Õt is imádom! Van 2 gyönyörû, egészséges kisgyerekem, és nem cserélném el egyiküket sem másra! Boldog babavárást! Ha pedig úgy érzed, hogy nem tudsz megbírkózni a tudattal, hogy kislányt hordasz a szíved alatt, kérj segítséget!
Gondolj arra, hogy oka van, hogy kislányod születik! Talán az, hogy õ lesz az, aki világra hozza a régóta vágyott kisfiút, csak már az unokádként... :) (nyilván ez ilyenkor még nagyon távoli, de ki tudja? :) ) És igen, ha ennyire nehezen viseled, kérd szakember segítségét, nehogy a gyermeked lássa kárát, érezze, hogy nem õt akartad...!
Az unokatestvérem ugyanígy volt, a kislánya 1 éves koráig nem ért a gyerekhez, még egy ujjal sem, a nagymama nevelte. Kérj segítséget szakembertõl, hogy fel tudd dolgozni, ha megszületik, már más szemmel fogsz rá nézni. Esetleg a kistesó fiú lesz:)
Szerintem ez már a pszichés betegség kategória, ha valaki ennyire nem tudja elfogadni a gyermek nemét. Ezért lenne érdemes felkeresni egy szakembert, aki segítene. Nekem mindegy volt, hogy fú, vagy lány, 5 évig vártunk rá, lényeg az egészség.
Kedves Utolsó! Írtam privit, és megéltem már egyet-mást... Remélem, válaszolsz rá.
Imádni fogjátok, fõleg a férjed, a kislányok annyira apásak! Az én férjem kislányra vágyott, meg is érkezett hozzánk, és õ az édesapja szeme fénye. Kölcsönös a rajongás közöttük, ezt mint édesanyának, a legnagyobb öröm látni. :-) Ahogy felébred reggel, és egybõl suttogja, hogy "apa-apa". Imádjuk!!! :-) (másfél éves)
Jaj, bocsi, most olvastam a többit is, pontosabban leginkább a kérdezõ kommentjeit... Örülök, hogy már meg is oldódott a dolog.:) Utolsó voltam.
03.10 12.00-s hozzászólónak: egy Down-baba nem a sors büntetése, ahogy más beteg baba születése sem... Nem olvastam végig a válaszokat, itt hagytam abba. Kedves kérdezõ, szerintem is szakemberre lenne szükséged, hidd el, tényleg mindegy, milyen nemû az a baba, hiszen Téged választott, Te vagy az Anyukája. Fogadd el, hogy kislány, és szeresd. Ha nem megy, akkor pedig szakember, még a szülés elõtt!!!!
Én biztos vagyok benne, hogy a férjed is és Te is bele fogtok szerelmesedni a születendõ gyermeketekbe! Hidd el, hogy abban a pillanatban, hogy a karjaidban tartod, már nem fog számítani a neme! Szeressétek feltétel nélkül ezt a pici lányt! Szüksége van rá! Boldog babavárást! :)
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm a kedvességet! Az egyszer biztos hogy a fogalmazásom nem volt túl jó, de azért mert hirtelen felindulásból írtam gondolkodás nélkül.. Ahogy telnek a napok egyre jobban tudok örülni és bár kicsit még ott motoszkál bennem hogy fiút akarok, de már nem annyira mert leginkább azért akartam hogy a Férjem is örüljön és nálunk az is probléma volt hogy õ is elkeseredett.. Azóta megbeszéltünk mindent és sajnálja õ is hogy így reagált.. Szégyeljük ezt az egészet, de bízunk benne lehet majd még másik gyermekünk és talán akkor kaphatunk egy kisfiút.. bár lehet mire oda jutunk már annyira fogjuk szeretni a kislányunkat hogy ez nem fog gondot okozni. Köszönöm még egyszer a támogatást és megértést, nagyon sokat jelentett!
Én vagyok azok az "egyesek" akik beírtak sumergo-nak és vállalom mert szerintem megérdemelte. Attól még hogy egy kérdés "irritáló" még nem kötelezõ rá olyan stílusban válaszolni, ez csak õt minõsíti. De õ minden provokatívabb, kényesebb témát feszegetõ kérdéshez így ír és erre semmi szükség. El lehet a véleményét személyeskedés, sértegetés, támadó hangnem nélkül is mondani, de neki ez nem megy.
Ja és én is átéltem sok mindent, de ez nem jogosít fel a minõsíthetetlen, primitív stílusra.
Utolsónak. Minden ember más éa más. Vannak szókimondó õszinte emberek és vannak akik más stílusban beszélnek és gondolkodnak ettõl még egyáltalán nem biztos, hogy Õ egy galád rossz ember. Sõt nekem Õ sokkal szimpatikusabb, nem nyálaskodik "jófiúskodik" Ha Neked ilyen a stílusod az is elfogadható, de nehogy már te mondd meg mi a korrekt hozzászólás, egy ilyen irritáló egyeseket fájdalmasan érintõ kérdésre.
Akkor idézném sumergo válaszát: "Nem tudom, szerintem te acsarkodsz, de gondolj amit akarsz, Te szerencsétlen [email protected]!" Már boccs de ez nem szókimondás meg õszinteség hanem bunkó sértegetés. Nem ismered azt aki ott ül a másik gép elõtt, milyen alapon írnál róla ilyeneket? Azért hátrább az agarakkal, adjuk meg a minimális tiszteletet a másiknak, bármilyen nehéz sorsúak is vagyunk...
Akkor kezdjük csak boncolgatni ki kezdte a "szemét" beírást."acsarogni" Holott egyáltalán nem acsargott akkor még. A 19 hetes kismama aki elkezdte egy olyan szóval amit azért nem érdemelt meg Sumergo, mert Õ vagy soha vagy csak 7 év után lehetett 19 hetes kismama. Ezek után a hülyézés a legkevesebb amit a kedves szavakat beíró "kismama" megérdemelt. És ez vsz. csak az én véleményem, mert én ugye annak a pártját fogom aki megszenvedett, és nem annak aki nyarvog.
Látom te elfogult vagy ebben a dologban szóval fölösleges veled "vitázni". Én nem állok senki pártján hanem objektíven nézem a válaszokat és ezért szúrt szemet sumergo stílusa. (nem csak ennél az egy kérdésnél). Lehet hogy nehezen jött össze neki a baba, éppen ezért annak kellene inkább örülnie és nem másokat sértegetni arctalanul egy nyilvános fórumon.
Ismét jelzem nem Õ kezdte a sértegetõ szavakat. Nem Õ írta "acsarogsz" és hasonló kedves szavakat. Õ a saját érzéseit írta ki egy ilyen a többséget irritáló kérdére.Valószínüleg más is érzett már babaváráskor mint a kérdezõ és azoknak ez természetes gondolkodás. Persze ha az ember a szíve mélyére néz vágyik vagy lány vagy fiú babára, de ennyire kevesen esnek át ló túloldalára. Érdekes, én nem attól rettegtem, hogy fiú vagy lány lesz, hanem, hogy egészséges legyen. Persze minden ember más és más.
Na, hogy állsz a témával?
Kedves Mindenki! A lényeg, hogy a kérdés megoldódni látszik, részemrõl ezért nem kívánom ezt tovább görgetni. :) Azt, hogy ki a szerencsétlen, ki a szûk agyú, a stílus úgy is megmutatja. Kedves kérdezõ! Jó egészséget, és könnyû pocakosságot Neked a kis hercegnõddel :) Meglátod, milyen jó is lesz...
Kedves sumergo! Szerintem neked valamiféle kezelésre volna szükséged, mert itt a gyereknevelés témakörökben olyan passzív-agresszív stílusban nyilvánulsz meg rendszeresen hogy az már ijesztõ. Nem tudom milyen elfojtott problémáid vannak a témával kapcsolatban de szerintem a saját életedben kéne rendet raknod elsõsorban.
Nem tudom, szerintem te acsarkodsz, de gondolj amit akarsz, Te szerencsétlen [email protected]! Azt írtam pontosan, hogy SOHA (gyengébbek kedvéért a 7 év elején SEM) nem volt ilyen, vagy olyan nemmel kapcsolatos kívánságom. Az lehet, hogy van egy-két ember, akinek ez számít, biztosan kérdeztek is már ilyet, de nyilván az, akinek mindegy, csak egészséges legyen nem fog feltenni ezzel kapcsolatosan kérdést, mert nincs ilyen jellegû problémája! Remélem sikerült beletuszkolni a szûk agyadba, a szûk látókörödön keresztül!
Ne haragudjatok, de ezek komoly kérdések? Én azzal nyugtatom magam, hogy csak kamu ez is, meg a pár nappal ezelõtti hasonló jellegû kérdés is. Bocs, de én nem hiszem el, hogy egy babát váró nõ számára az ekkora sokkot jelenthet, hogy más nemû babája lesz, mint amilyet elképzelt magának. A legtöbb nõ végigaggódja a terhességét, fél a vetéléstõl, koraszüléstõl, köldökzsinór-problémáktól, rendellenességektõl. De, hogy azon siránkozzon, hogy fiú vagy lány???? Nevetséges ...
Ezek az emberek, ilyen gondolkodással, véleményem szerint még maguk is gyerekek és egyáltalán nem való nekik a felelõsség, ami a gyermekvállalással jár.Kár, hogy nem csak annak adatik ez meg aki megérett rá. Remélem egy pár nap múlva másképpen fogod ezt látni és örülni fogsz a kislányodnak.. 38hkm
Szerintem is ez már kamu kérdés. Egyik nap azért akar az anyuka bedilizni mert fia lesz, a másik meg azért mert lánya lesz. Pfff Az ilyenek inkább fogadjanak örökbe, az a tuti.
Szerintem az ilyennek nem is való gyerek. Aki meg nagyon szeretne és tök mind1 lenne neki fiú vagy lány annak meg nem adatik meg. :( Ez szomorú szerintem. 35hkm.
Majd a következõ fiú lesz.Nekem 2 lány után 2 fiam született. Ne add fel!!!!!
"Az unokatestvérem ugyanígy volt, a kislánya 1 éves koráig nem ért a gyerekhez, még egy ujjal sem, a nagymama nevelte. Kérj segítséget szakembertõl, hogy fel tudd dolgozni, ha megszületik, már más szemmel fogsz rá nézni. Esetleg a kistesó fiú lesz:) " Ezért nem tudom miért kellett lepontozni, mert azt javasoltam, hogy kérjen segítséget egy szakembertõl!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat, már máshogy látom az egészet.. Azért sokkolódtam le mert valahogy annyira elképzeltem hogy csak kisfiú lehet, nagy hülye voltam nem kellett volna bele élnem magam.. Remélem az Istennek ezzel szándéka van. Mindent nagyon köszönök fõleg a megértést.
Ha 7 évig szenvedtél volna, hogy legyen babád, akkor tudnád mi az amikor túl kell lenned a nagy csalódásokon. Most a semmin emészted magad. Egyetértek a 3. válaszolóval. A baba érdekében remélem, hogy megváltozik a véleményed, neki szeretetre van szüksége, és nem egy csalódott anyára!
Mindig is kislány volt az álmom, de az elsõ perctõl fogva biztos voltam benne, hogy fiam lesz. Aztán a 20. hét körüli uh-n azt mondta a doki, hogy úgy tûnik lány. Hát egész csalódott voltam, mert nem úgy éreztem. De csak fiam lett. Nem mondom a mai napg nézegetem a kislányokat, hogy hmm. DE semmi pénzért nem cserélném el a fiam. Imádom!4 Szerintem ha megszületik és a kezedbe adják már eszedbe se fog jutni, hogy te mást szerettél volna.
Nálam forditva volt.A pérom is és én is, sõtt az egész szalád kislányt várt, meg sem fordult a fejünkben hogy esetleg kisfiú is lehet!A 13. héten mondta meg a doki hogy kisfiút várok.Azóta bûntudatom van, hogy amiatt hogy nem gondoltam a fiamra...., de meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg nem fogom szertni!Már 3 éves, de ha eszembe jut mennyire lányt akartunk még ma is elszégyellem magam.Szerintem képzeld el, hogy mi mindenre szeretnéd majd megtanitani a pici hercegnõdet, tervezgesd milyen lesz ha már a karjaidban tarthatod...de semmi képpen se akarj feldolgozni semmit.Még lehet fiad, de most a lányodra koncentrálj mert neki van szüksége rá hogy szeresd teljes ziveddel!!!!Meglátod menni fog
A kérdező hozzászólása: Dinike! Köszönöm a válaszod, nagyon kedves vagy és remélem igazad van :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a megértést, Én se tudom igazán megmondani miért ijedtem be ennyire és miért csalódtam.. de ahogy telnek a napok egyre inkább el tudom fogadni ezt az egészet és tudok örülni. Sajnálom, ha néhány embert kiakasztottam de amikor ez a kérdés felmerült bennem pontosan így éreztem ahogy leírtam és azt hittem most megállt a világ hiszen én nem erre számítottam.
Utolsó, nagyon tévedsz! Mindig is csak egy egészséges kisbabára vágytam. 7 éven keresztül kellett havonta feldolgoznom a csalódást, hogy nem sikerült. Soha, egy percig sem válogattam, hogy ilyen, vagy olyan nemû legyen! Szerintem ezzel a legtöbben így vannak, hogy mindegy milyen. Ne akard elhitetni, hogy a legtöbben egyiket képzelik el, mert nem így van. Azonban ha mégis egyik irányba is húz a szíve anyukának, akkor sem tragédiaként, feldolgozandó dologként élik meg, ha más nemû lesz. Amit fel kell dolgozni, az egész más! Ez volt a durva a kérdésben, ezért írtunk példákat, hogy azért vannak ennél nagyságrendekkel nagyobb problémák! Mert ez nem az!!!Újra le lehet pontozni!
A 3. válaszoló korrekten megírta. Nem kívánom, és soha ne történjen veled, de akkor mit szólnál mikor megszületik és egy sérült mondjuk Down szindrómás kisfiút nyomnak a szülõágyon a kezedbe. Azt hiszem az lenne az igazi szörnyûség akkor ráébrednél mindegy mi, csak egészséges baba legyen. Mert a sors rohadtul tud büntetni. Vagy ha tíz éve babára vágynál és nem ad a sors. Akkor is így gondolkodnál? Az pici lélek aki benned növekszik minden rezdülésed érzi. Ne csodálkozz ha Õ is egy lelkileg sérült ember lesz. Én a koraszülött osztályokat látom el mûszerekkel, lélegeztetõkkel mondjuk oda is szívesen bevinnélek. Írj ha vállalod, és talán segít, hogy elgondolkodj.

Hogy dolgozzam fel azt, hogy nem vagyok szép?

22 éves lány vagyok és nem épp a szebbik fajtából, és nagyon bánt, hogy nem tudok megfelelni az elvárásoknak.. :( Lehet ezen segíteni vagy hogyan lehet ezt feldolgozni?

Legjobb válasz: Egyáltalán nem biztos hogy nem vagy szép! Szerintem mindenki azt gondolja magáról hogy nem szép, mint ahogy én is!!Mutatnál képet magadról és akkor majd látjuk, hogy szép vagy nem szép vagy! Vagy szerinted mi nem szép rajtad?

Egyáltalán nem biztos hogy nem vagy szép! Szerintem mindenki azt gondolja magáról hogy nem szép, mint ahogy én is!!Mutatnál képet magadról és akkor majd látjuk, hogy szép vagy nem szép vagy! Vagy szerinted mi nem szép rajtad?
Mindenki szép, még te is.OK?
Ha küldenél privátban képet magadról akkor megköszönném, leírnám a véleményem hogy szép vagy kevésbé szép vagy-e.De szerintem mindig a szépek mondják magukat kevésbé szépnek, ugyhogy szerintem te szép vagy.
Nem vagy egyedül!Ezen nagyon nehéz változtatni, szerintem felesleges is! Inkább az a lényeg , hogy valaki jó , vagy rossz!Így lesarkítva! Ezen viszont mindig lehet változtatni, saját akaratodból!:)
Szerintem is küldhetnél képet priviben és úgy jobban tudnánk segiteni neked.23f
Te azt gondolod magadról, hogy nem vagy szép. Ezt elmondod valaki másnak, aki majd hirtelen észreveszi, hogy jé, te tényleg nem vagy szép. Addig mit lát belõled? Egy kedves, szép mosolyú lányt, ragyogó szemekkel és öszinte személyiséggel... nem éri meg. És hidd el. Ha elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, biztos lehetsz benne, hogy mások is el fognak fogadni. Ez az élet rendje. Mert mindenkit olyannak látunk, amilyennek mutatja magát.
nézd meg, egy csomó ember éveket élt le, pedig nem szépek és ez érdekli õket? lehet, hogy valamikor igen, de most már csak élnek törekedj arra, hogy boldog legyél, csinálj olyan dolgokat amik neked örömet okoznak és próbáld meg a legtöbbet kihozni magadból
A kérdező hozzászólása: Sziasztok, ne haragudjatok, hogy nem küldök képek magamról, de félek a reakcióktól..:( Próbálok vele azért nem foglalkozni, de olyan sokszor beszólnak, vagy összesúgnak a hátam mögött és ez annyira tud fájni...:S
Hidd el a szepseg messze nem er annyit mint a szemelyiseg, mivel nem vagy megbekelve magaddal ez belekavar a szemelyisegedbe is ugyhogy ne ragodj a kinezeted miatt, ha lehet legy mindig apolt, oltozz stilusosan es magasrol tojd le azokat akik beszolnak. A noverem olyan szep mint egy baba mindig azt hittem soha semmi gondja nem lesz az eletbe ilyen kulsovel megis ott van, hogy semmi szerencseje a ferfiakhoz csak ugy sodrodik naprol napra ide oda es boldogtalan es ismerek olyanokat hogy elso latasra megijedtem toluk de ahogy elkezdunk beszelgetni olyan egy csodalatos emberek es sikeresek mindenki felnez rajuk, nagyon sokat szamit az onbizalom a megjelenes es az ha teged fog erdekelni a kinezeted akkor hidd el mast sem(persze olyan degeneralt buta emberek mindig akadnak akik beszolnak de az olyan embereknek a velemenyuk szart nem er)

Mivel lehet őket megfenyegetni, vagy akár lépni is, hogy dolgozzanak rendesen?

Nagymamámmal élek ebben a házban(Erdélyben). Most szereltetjük a központi f?tést, mivel valamilyen szinten kötelez?vé tették. A szerz?dés megvan, el is kezdtek dolgozni. Azt igérték hogy 2 nap alatt, reggelt?l estig dolgoznak és be is fejezik. Csütörtökön kezdték el, annyit haladtak hogy leszedtek pár régi csövet és felforgattak mindent. Pénteken azt mondták, hogy legközelebb hétf?n jönnek. Erre szombat reggel beállitottak s kifurták a lyukakat. Ma visszajöttek, hogy még kikell fúrni pár lyukat. Nem csináltak reggel óta semmit. Folyton elmennek szerzámokért ilyenolyan anyagokért , igérgetik, hogy 10 perc fél óra s itt lesznek, aztán nem látni ?ket másnapig.(igy jártunk pénteken s az az érzésem, hogy ma is ez lessz). Ki volt még hasonló helyzetben ? Felháboritó, hogy egyesek milyen kényelmesen "dolgoznak" mig más tisztességes ember munkát sem talál. Ötletek ? Ti mit tennétek ?

Legjobb válasz: Errõl eszembe jutott egy írás. Túlképzés Orbán Viktor, Magyarország (volt) mi­niszterelnöke sok okosat, valóban elõre­mutatót mondott már eddig - „szélsõsé­ges" nézetek szerint ideje lenne végre cse­lekedni is -, de egy dologban biztos, hogy mellétrafált. Anno (nem tudom a konkrét dátumot) azt nyilatkozta, pontosabban szólva valami olyasfélét mondott (a precíz idézet sem jut eszembe), miszerint el kell azt érni, hogy minden második családban diplomás legyen a gyerek. Ebbõl is látszik, hogy a miniszterelnök úr, bár nemzeti érzelmû, de voltaképp korunk gyermeke. Egy egyszerû paraszt - ki Július Evola szerint az utolsó megmaradt autenti­kus kaszt képviselõje - rögtön látná, hogy a fent említett cél értelmetlen, s ha egyálta­lán megvalósítható, a káoszhoz, a normális létállapotok felborulásához vezet. Javíttattak már meg önök mostanában bármit? Hívtak ki szerelõt? Rendeltek szállítómunkást? Átestek költözésen? Nos, ha igen, úgy bizonyára értik, mirõl is beszélek. A dolgok természetes rendje az lenne - s volt egész a közelmúltig -, hogy én, a megrendelõ vagyok az úr, én fizetek, s a mester kezét-lábát töri, hogy megfelel­jen, hogy a kedvemben járjon, hogy legkö­zelebb is õt hívjam. De hol van már a ter­mészetes rend? Ma a mester kegyet gya­korol, ha elvégzi a munkát, sõt, hogy egyáltalán kijön. S persze olyan árat kér, amilyet akar, tudva, hogy boldog leszek, hogy valaki elvégzi a munkát. Politológus, esztéta, menedzser, dizáj­ner, tanácsadó, médiaszakember, sztáj­liszt. Seregnyi pszeudoszakma és álfoglal­kozás. És közben nincs egyetlen suszter, ács vagy tetõfedõ. Diplomát minden csa­ládba! Hogyne! A burkoló meg szívességet tesz, hogy egyáltalán kijön. Villanyszerelésre volt minap szükségem, így - én kis naiv - kinéztem egy hirdetést. Kilencre ott lesznek - mondották. Vártam. Délben hívtak, hogy egy órát késnek. Én még mindig bíztam. Háromkor tárcsáztam, mire kibökték, ma már nem jönnek, de majd holnap. Másnap ugyanez dettó. Bocsá­natkérés semmi. A telefont kinyomták. A konnektort végül a szomszéd szerel­te meg.

Errõl eszembe jutott egy írás. Túlképzés Orbán Viktor, Magyarország (volt) mi­niszterelnöke sok okosat, valóban elõre­mutatót mondott már eddig - „szélsõsé­ges" nézetek szerint ideje lenne végre cse­lekedni is -, de egy dologban biztos, hogy mellétrafált. Anno (nem tudom a konkrét dátumot) azt nyilatkozta, pontosabban szólva valami olyasfélét mondott (a precíz idézet sem jut eszembe), miszerint el kell azt érni, hogy minden második családban diplomás legyen a gyerek. Ebbõl is látszik, hogy a miniszterelnök úr, bár nemzeti érzelmû, de voltaképp korunk gyermeke. Egy egyszerû paraszt - ki Július Evola szerint az utolsó megmaradt autenti­kus kaszt képviselõje - rögtön látná, hogy a fent említett cél értelmetlen, s ha egyálta­lán megvalósítható, a káoszhoz, a normális létállapotok felborulásához vezet. Javíttattak már meg önök mostanában bármit? Hívtak ki szerelõt? Rendeltek szállítómunkást? Átestek költözésen? Nos, ha igen, úgy bizonyára értik, mirõl is beszélek. A dolgok természetes rendje az lenne - s volt egész a közelmúltig -, hogy én, a megrendelõ vagyok az úr, én fizetek, s a mester kezét-lábát töri, hogy megfelel­jen, hogy a kedvemben járjon, hogy legkö­zelebb is õt hívjam. De hol van már a ter­mészetes rend? Ma a mester kegyet gya­korol, ha elvégzi a munkát, sõt, hogy egyáltalán kijön. S persze olyan árat kér, amilyet akar, tudva, hogy boldog leszek, hogy valaki elvégzi a munkát. Politológus, esztéta, menedzser, dizáj­ner, tanácsadó, médiaszakember, sztáj­liszt. Seregnyi pszeudoszakma és álfoglal­kozás. És közben nincs egyetlen suszter, ács vagy tetõfedõ. Diplomát minden csa­ládba! Hogyne! A burkoló meg szívességet tesz, hogy egyáltalán kijön. Villanyszerelésre volt minap szükségem, így - én kis naiv - kinéztem egy hirdetést. Kilencre ott lesznek - mondották. Vártam. Délben hívtak, hogy egy órát késnek. Én még mindig bíztam. Háromkor tárcsáztam, mire kibökték, ma már nem jönnek, de majd holnap. Másnap ugyanez dettó. Bocsá­natkérés semmi. A telefont kinyomták. A konnektort végül a szomszéd szerel­te meg.
Mondd meg nekik, hogy vagy kész lesz két nap múlva, vagy mehetnem a francba, persze pénz nélkül, s majd megcsinálja más (akkor is ezt mondd, ha a közelben sincs más, aki meg tudja csinálni)! Sok sikert, csak erélyesen!!
A kérdező hozzászólása: Az a helyzet h igen is csapkodnak, kapkodnak és nálluk az értelmes beszéd az, hogy kiabálnak egymással. Frissen festettünk a nyáron... az ajtó a fügöny a fal, minden minden olajos a fúrótól érdekes, hogy ott is ahol nem kellett furúval dolgozni. A reggel Nagymamám lement az üzletbe, s szólt is nekik. Addig dolguk volt más szomszédnál. Egyszer hallom valaki próbálja nyitni az ajtót. Megyek kinyitom.Az egyik munkás volt az s azt mondja nekem: - Azt hittem nincs itthon senki...
a másik meg az a gond, hogy nem tudhatjuk erdélyben mi a törvény.
ha a munkaidõrõl nem is, de a határidõrõl kell szólnia a szerzõdésnek. nagyjából az a helyzet, hogy ameddig azt a határidõt nem érik el, addig ráérnek jönni-menni és ha nincs kikötve kötbér, akkor nagyjából utána is...
Így van. És ne cseszegesd õket, örülj, hogy nem kapkodnak és csapják össze.
Semmit. A mai rohanó világban örülhetsz hogy van még aki szembe megy az árral. Az ilyen emberek nagyon ritkák.
Tulajdonképpen hamar munka sosem jó. Nem egyszerû meló ez a csõszerelés, ezt el kell ismerni, de azért ennyit nem kell piszmogni vele.
A kérdező hozzászólása: Juteszembe: sajnos a szerzõdésben, nem szerepel egyezség a munkaidõrõl.
A komment megírásának idõpontja: 09-20 15:15 Itt a "megfejtés", - kedves Kérdezõ! Ezek szerint ki is akarnak rámolni Titeket. Jó, ha megszervezed a folyamatos õrzésvédelmet, - mármint hogy mindig legyen valaki a lakásban, amíg nem végeznek. Egyébiránt, nagy bizonyossággal van ezeknek is fõnökük, - és a fõnöküknek is van fõnöke... Próbáld megkeresni és beszélni vele arról, hogy "Mi kerül ezen a fotelon 2747 forintba?!" -Mármint, mi az oka annak, hogy egy ilyen kaliberû munka ennyi ideig tart?

Hogyan dolgozzam fel vagy mit tegyek? Nagyon elvagyok keseredve!

Sziasztok!Szeptemberben megismertem egy fiut az unokatestverem pasijat es nagyon joba lettem vele.Nagyon rosz elete van,senki sem fogadja el.Mindenki lenezni.Aig kap maganak baratnot.Az unokatestverem is csak ugy volt vele hogy mindnki ellen fordult.Valami miatt mindenki lenezi bocsanat de errol sem beszelni nem tudok sem leirni sem szeretnem.Aztan az unokatestverem szakitott vele es akkor nap talalkoztam a fiuval es beszelgettunk.Nagyon elvolt keseredve majdnem sirt.Munkaja nem volt mindenki lenezi az unokatesom otthagyta.Ki voltam keszulve anyira sajnaltam.Nem tudjatok elkebzelni menyire egy kedves rendes szeretheto fiu.Na jo hogy nem olyan szep de na es nem minden ezen mulik.Aztan sms-eztunk.Majd jott az iskolahoz es beszelgettunk.O 21 eves en 12.Es amikor csak arra gondolok hogy neki milyen rosz egyfolytaban csak sirok.Es egy unnepsegen en az unokatestverem es a pasija egyutt voltunk.Es folyton viszaemlekszek hogy akkor milyen boldog volt.De most...... . A multkor is beszeltem vele es mondta hogy dolgozik,baratnoje nincs es nagyon megsajnaltam.Miert pont ot veri igy az elet?Olyan rendes olyan kedves parja nincs es akkor..... Es vannak olyan emberek akik nagyon gonoszak es megis mindenuk megvan.O meg dolgozik rendes es megis..... Jaj Istenem nem tudom mi lesz velem.Most is ugy sirok.. Aztan a mult ejjel is vele almodtam hat egesz nap roszul voltam :-((.A baratommal is egy cseppet oszekaptunk.De csak anyi.Es ott volt a baratom is az a fiu is meg en is jaj osze volt minden zavarodva.En mar nagyon sokat sirok mert nem tudom felfogni hogy miert pont o.En mar probaltam bemagyarazni magamnak hogy ilyen az elet.Barmit teszek nem valtozik.A sorsat nem tudok megvaltoztatni.De nem megy.Ugyanannyit sirok ugyanugy van minden.ES van amikor elojonnek emlekek az unnepsegrol es csak sirok csak sirok es senki sem tudja miert.Olyan ez mintha en hagytam volna ott.Ezt azert mondom mert az unokatestverem hagyta ott.Es nekem ugy tunik mintha en lettem volna,es haragudtam is az uncsimra de hat meg a szuleim meg az o szulei meg mindenki csak tiltotta oket a fiu miatt.Es mondtak hogy milyen kedves rendes fiu csak az az egy hibaja van..... Senkinek sem tudok errol beszelni senkinek.. Vannak barataim de nem tudtam egyiknek sem elmondani.Sem a baratomnak sem a szuleimnek sem senkinek.Csak szenvedek ha ra gondolok es mar csak ez hianyzott vele is almodok :-(. Van valami tanacsotok vagy valami amivel letudnam ezt gyozni mert mar nagyon reg ota tart.Es en megprobaltam megbeszelni ezeket a dolgokat azokkal akik kozel alnak hozzam,de nem ment.Nem tudok rola beszelni.Kerlek segitsetek!Elore is koszonom szepen!:-(

Legjobb válasz: legyél a barátja biztos jólesik neki, akkor is ha csak 12 éves vagy! de ne sírj miatta... azért léteznek az övénél rosszabb sorsok is... én is rettenetesen érzem magam, amikor egy általam szeretett ember szenved, ami nekik fáj, az egyszerûen nekem is, vagy hú ha egy általam szeretett embert megaláznak v lenéznek attól nagyon ki tudok borulni... de ne emészd magad miatta ennyire, te nem hagytad cserben! te csak az exbarátnõjének a 12 éves unokatestvére vagy, és mindenki a saját sorsának a kovácsa/elszenvedõje... 12 évesen úgyse tudnál neki másban segíteni, csak hogy szereted (mint jóbarátot)... és neki ez jól fog esni, akkor is ha csak 12 éves vagy, van akit pl. a kutyája szeretete tart ezen a világon...

legyél a barátja biztos jólesik neki, akkor is ha csak 12 éves vagy! de ne sírj miatta... azért léteznek az övénél rosszabb sorsok is... én is rettenetesen érzem magam, amikor egy általam szeretett ember szenved, ami nekik fáj, az egyszerûen nekem is, vagy hú ha egy általam szeretett embert megaláznak v lenéznek attól nagyon ki tudok borulni... de ne emészd magad miatta ennyire, te nem hagytad cserben! te csak az exbarátnõjének a 12 éves unokatestvére vagy, és mindenki a saját sorsának a kovácsa/elszenvedõje... 12 évesen úgyse tudnál neki másban segíteni, csak hogy szereted (mint jóbarátot)... és neki ez jól fog esni, akkor is ha csak 12 éves vagy, van akit pl. a kutyája szeretete tart ezen a világon...
szerelmes vagy a fiúba, vagy csak sajnálod? bocs, de ez nem esett le.:/
Szerintem te csak hulyited itt az embereket. Nehez elhinni, hogy igaz, amit leirtal. De ha megsem, akkor dobbenetes, hogy egyreszt 12 evesen 'pasid' van - hisz meg gyerek vagy! Masreszt mar ne haragudj, de nem hiszem, hogy egy 21 eves fiu borzaszto nehez sorsan (??) neked kellene sirni es sajnalni ot. Ez beteges. Nem tudom mi a baja ennek a fiunak, amit nem akarsz leirni, de biztos talal majd maganak valakit, aki igy is szeretni fogja. Ha meg nem, akkor sem a te gondod. Annyi sokkal nehezebb sorsu ember van, gondolj rajuk, es maris nem lesz olyan borzaszto ennek a fiunak az elete. Felejtsd mar el es koncentralj az iskolara, csinalj olyan dolgokat, amiket te korodbeli kislanyok szoktak (a pasizast el is hagyhatnad meg par evre).
A kérdező hozzászólása: Atyaisten!Azt mondta nekem valaki hogy bizik bennem erre elkezdtem sirni!Mi van velem?:-(
A kérdező hozzászólása: Tenyleg mindenen sirok mostanaban egy ilyen kerdest is fel szerettem volna tenni hogy miert sirok mindenen?Meg magamon elcsodalkozok hogy miert sirok enyit?Szerintetek?
Ha mindenen sírsz akkor komoly lelki (esetleg szellemi) problémáid vannak. A szüleiddel keressetek fel egy pszichiátert (és fogadjátok meg a tanácsait). Valószínû nem õt sajnálod, hanem saját magaddal, a saját életeddel van bajod. Amúgy meg ha továbbra is így állsz hozzá hogy "márpedig én próbáltam és nem megy" akkor nem is fog menni. Erre szokták mondani, hogy akkor kösd fel magad. Elõször a szándék legyen meg, utána kérj tanácsot. Ha nincs meg a szándék, akkor úgy se fogadod meg.
A kérdező hozzászólása: Koszonom szepen a valaszokat!
Szerintem te nagyon jószívû vagy, de kicsit túl érzékeny. Bár ez ilyen idõs korban elég jellegzetes. Szerintem a srác csak elõhozta ezt benned, de neked lehet, hogy el kéne beszélgetned egy pszcihológussal, õ tudna segíteni, mert nem szabad ennyire érzékenynek lenni. Persze ennek a fiúnak biztos elég rossz élete lehet és jó, hogy a barátja vagy, de ennyire ne vedd a lelkedre.
A kérdező hozzászólása: Nem tudom feldolgozni hiaba mondjatok hogy gondoljak jora hiaba nem fog menni.Ismerem magam, tudom milyen vagyok nem fog menni ebben biztos vagyok.Kosz a valaszokat!
Egy jó tanács: bizonyított, hogy a pozitív gondolkodás igenis hatékony! Mondjanak a realisták amit akarnak. Azonkívül, ha bemész egy könyvvesboltba, és megkeresed azt a könyvet, ami a vízrõl szól, (kísérletek vannak benne, több mindent mondtak "a víznek", mialatt vizsgálták a kristályrácsát, és ebbõl adodóan nagyon érdekes dolgok születtek) megfogsz lepõdni, ugyanis a testünk 80%-a is (azt hiszem) víz. Szóval, a lényeg: Ha így állsz hozzá, hogy nem megy, nem is fog, soha! Tapasztalatból mondom, nálam is nagyon sokszor van, h borúsan látom a dolgokat. És amint erõt tudok magamon venni, és igenis a jó oldalát nézni, és a megoldásra törekedni, valahogy minden jó lesz... ! Higyj nekem. Csak hallgass egyébként a szívedre, és törekedj mindig a legjobb megoldásra!
A kérdező hozzászólása: Tiszta HULYE vagyok meg vagyok bolondulva mar ezen is sirok amien valaszt irtal.Hogy a kutyaja szeretete tartja a vilagon.Hat en nagyon szeretem es szeretnek a baratja lenni kevesszer talalkozunk de amikor talalkozunk egy jo ideig ki vagyok keszulve.Elhiszem nektek hogy semmi ertelme hogy emeszem magam de nem megy.Nagyon meg szeretnem fogadni a tanacsotokat de nem megy.Mas tipp?Koszi szepen valaszokat!:*:*:*
A kérdező hozzászólása: Meg mindig sokat sirok es elhiszem hogy en ezzel nem kel torodjek de nem megy.Nem tudom mi lesz!Koszi a valaszt!
Igazából nem értem mit akarsz megbeszélni másokkal.Attól egy cseppet ledöbbentem, hogy "van pasid"(12 évesen kicsit korai), az hogy "sajnálsz" egy 21 évest ez meg hülyeség.Sajnálhatnál bárkit, valami oknál fogva közel került a szivedhez ez a fiatal ember, de ennyi, lépj rajta túl.Nem normális, ha hozzád megy panaszkodni.A hibáját van aki el fogja fogadni.Lehet, hogy ami neked jó kapcsolatnak tünt az sose volt az(unokatesóddal).Rengeteg olyan kapcsolat van amit tiltanak a szülök, barátok...mégis mûködik.Mindenki megtalálja a maga párját, ne te törd a fejed ezen és fõleg ne sírj, nincs miért, törödj a saját életeddel!!!Ha ez továbbra is így megy jobb lesz ha szakemberhez fordulsz(vagy veled a szüleid).Nem tudom segítettem e valamit, de hogyí jobban látom a helyzetet mint te az biztos.
A kérdező hozzászólása: Segitsetek mar legyszi!:-((
A kérdező hozzászólása: Sajnalom.Hat irtam pasim van es abba vagyok szerelmes!A masik fiut csak sajnlom
A kérdező hozzászólása: Na idefigyelj!Eddig mindenki elhitte amit irtam csak te nem, de nemerdekel.Ez igaz es nem tudod menyire megkeseriti a mindennapjaimat!NEM HULYITEK SENKIT!!!!!!Amugy meg semmi rosz nincs abba hogy 12 evesen pasizom es ha a szulok megengedik neked SEMMI kozod sincs hozza ugyhogy alitsd le magad.Koszi mindenkinek hogy valaszolt!

Rájöttem, hogy gyáva vagyok, megalkuvó, aki nem áll ki magáért, megfelelési kényszerből. Ez így huszonévesen elég gáz. Így nem vagyok igazi férfi. Hogy dolgozzam fel a múlt sérelmeit, megaláztatásait? Hogy változtassak ezeken a tulajdonságokon?

Legjobb válasz: Azt hozzátenném, hogy nem volt elõttem minta. Vagyis volt, csak rossz. Talán azért nem vagyok rendben. Egyáltalán lehet még ez ellen tenni valamit, olyan mértékben, hogy gyökeresen átalakuljon a személyiségszerkezetem, ilyen téren?

A kérdező hozzászólása: Azt hozzátenném, hogy nem volt elõttem minta. Vagyis volt, csak rossz. Talán azért nem vagyok rendben. Egyáltalán lehet még ez ellen tenni valamit, olyan mértékben, hogy gyökeresen átalakuljon a személyiségszerkezetem, ilyen téren?
A kérdező hozzászólása: Így ebbõl következik, hogy a férfiakkal sokkal határozatlanabb vagyok. Nehezebben tudom rajtuk tartani a tekintetem. Nagyon szégyenlem, de ez van.
Úgy, hogy ne dolgozd fel õket. A feldolgozás annyit tesz, hogy foglalkozol és benne maradsz abban a lélekállapotban amiben vagy, holott acél, hogy kitörj belõle..
EKKORA BAROMSÁGOT ÚRISTEN!!!!!!NE HALLGASS AZ ELÕZÕRE!!!Õ úgy látszik még nem jött rá arra, hogy gondok vannak nála! Elõszöris nagyon nagyon ügyes vagy, hogy erre igy magadtól rájöttél!!!Komolyan!!!40-50évesek nem jönnek ilyenekre rá, csak a halálos ágyukon!!! a megoldás...olvass sok ilyen könyvet, pl Csernus nagyon jó...beszélgess édesapáddal, édesanyáddal...nagyon jó uton jársz...sajos részleteket nem tudok, de ha priviben megirok szivesen segitek neked!!!!!!csak igy tovább!!!!!büszke lehetsz magadra, nagyon kevesen képesek erre!!!!!!
Fordulj pszichológushoz és/vagy próbálj rájönni, hogy miben vagy jó. Ha találsz egy hobbit, vagy foglalkozást, amiben jó vagy, nagyobb lesz az önbizalmad, érezni fogod, hogy te is értékes vagy és nem fogod kevesebbnek érezni magad másoknál, ergo, ki mersz állni magadért és a szemükbe mersz nézni.
én a csernusról annyit hogy a könyvét én is túlzottan a fejembe vettem, ezért most orvoshoz kell járnom mert folyton bizonyítani akarom, hogy férfi vagyok szóval jól gondold meg hogy mit csinálsz, elsõsorban egy pszichiátert próbálj meg felkeresni, vagy egy pszichológust
naháát én is pont így vagyok holnapra alig készültem semmi kedvem
Nekem is most kéne tanulnom a fizikát, mert nem tudok belõle semmit, ide ki van nyitva a füzet, de nem tudok egyszerûen, ezen az oldalon böngészek :'( :S
*Holnap meg doga mindenbõl, amit vettünk az évben :S
Valahogy én is így vagyok ezzel Talán azért mert a zéneklés meg hasonlók jobban érdekelnek , tetszenek, mint a tanulás. Amivel egyetértek. Manapság sok felesleges anyagot tömnek a fejükbe amiknek semmi értelme vagy éppen nem vesszük hasznát.

Már felnõtt vagyok, mégis görcsös a múlt miatt. Hogyan dolgozzam fel, hogy sosem voltam elég jó?

Már felnõtt nõ vagyok, külön élek a saját családommal, gyerekeim vannak, távoli, barátságos viszonyt ápolok a szüleimmel, mégis a mai napig megkeseríti az életem a megfelelni akarás, fõleg anyámnak. Sosem volt rám büszke, sosem dícsért, és minden tettem kritizálja, még most is. Van, amit már nem is mesélek el neki, mert már szinte hallom a fejemben a hangját, ahogy véleményezi a viselkedésem, döntéseim. Már sokkal normálisabb, mint gyerekkoromban volt, de az az igazság, hogy most már a pozitív megnyilvánulásait sem tudom optimistán hallgatni, mert már nem hiszek neki. Néha nagyon ki tudok borulni tõle, érzem, hogy ez egy görcs bennem. Ismertek olyan megoldást, ami segít ezt feloldani az életemben? Hogy ne csak mondjam, hogy nem érdekel a véleménye, de a valóságban ne is érdekeljen?

Legjobb válasz: Velem is tették ugyanezt a szüleim. Egy folytonos megfelelni akarás volt bennem. Mára elmúlt, viszont a nõvéremmel csinálják, aki 10 évvel idõsebb nálam. Most õt kritizálják mindenért, persze indokolatlanul. Mindketten úgy védekeztünk, hogy nem néztünk feléjük, és mivel hiányoztunk, abbahagyták ezt a különös lelki terrort. Ma ha kirívóan nem felelnék meg valami elvárásaiknak, vagy ha mondjuk szándékosan szakadt és koszos ruhában négykézláb mászva jelennék meg náluk, akkor még az is megfelelne. Nem értem én sem õket, régen a jeles tanulmányi eredményem, pedáns viselkedésem sem volt elég, ma meg akár egy részeg csavargót is eljátszhatnák, az is oké lenne.

Velem is tették ugyanezt a szüleim. Egy folytonos megfelelni akarás volt bennem. Mára elmúlt, viszont a nõvéremmel csinálják, aki 10 évvel idõsebb nálam. Most õt kritizálják mindenért, persze indokolatlanul. Mindketten úgy védekeztünk, hogy nem néztünk feléjük, és mivel hiányoztunk, abbahagyták ezt a különös lelki terrort. Ma ha kirívóan nem felelnék meg valami elvárásaiknak, vagy ha mondjuk szándékosan szakadt és koszos ruhában négykézláb mászva jelennék meg náluk, akkor még az is megfelelne. Nem értem én sem õket, régen a jeles tanulmányi eredményem, pedáns viselkedésem sem volt elég, ma meg akár egy részeg csavargót is eljátszhatnák, az is oké lenne.
A legfontosabb, hogy ne akarj elbújni. Ne csináld, hogy nem mondod el, amirõl úgy gondolod, hogy negatív a szemében. Ne rejtegesd a dolgokat. Rakd ki az összes a szemében sérülésed, deformáltságod, hagy nézze. Ezzel van esély, hogy megtanítod õt is, hogy elfogadjon. És te is elfogadd, hogy ha õ nem kedveli a dolgaid. De ha eldugod a dolgaidat, akkor azzal az egész dolgot befagyasztod. Kicsit azt kell csinálnod, mint egy melegnek. Megmutatni önmagát és a többiek kezdenek a lényével amit akarnak és tudnak. Az már az õ hatáskörén kívül áll. Neked is ezt kell észre venned, hogy az amit az anyukád gondol, érez az a te hatáskörödön kívül áll. Az már az õ játszmája magával. És ezért nem az a dolog, hogy ne érdekeljen a véleménye. Érdekelhet, próbálhatod megérteni miért az, hogy lett ez, el is gondolkodhatsz rajta, bármi. Csak tudd, hogy az az övé. Az valami rajtad kívül való. Az nem te vagy. Független tõled. Szóval az, hogy õ a fejében kialakított valami képet és ha nem olyan vagy, akkor az nem tetszik neki ez az õ nyomora nem a tiéd. És az egész játék egy része az, hogy õ ebbõl ki tudjon jönni. Valahol õ az aki segítségre szorul és nem te :) Ismered a gyerekkorát, fiatal korát amúgy? Ismered hogy lett ilyen?
Pszichológus, egyértelmûen! Addig is javaslom a Mérgezõ szülõk címû könyv elolvasását.
Szerintem is jót mondott okean, a 2-es válaszoló. Vagyis nem a szülõk elvárásainak kell megfelelni, hanem bátran önmagad lenni. Önmagunknak legyünk megfelelõk. Azt hiszem azért fogadnak el engem a szüleim olyannak amilyen vagyok, mert tudják hogy én maximálisan elfogadom magamat. Sõt, azon vannak hogy mégjobban megfelelhessek önmagamnak és ne másoknak.
Nekem is elég komoly megfelelési kényszerem van, de én már nem a szüleimnek akarok megfelelni, hanem a férjemnek. A kettõ közt az a hatalmas különbség, hogy a férjem minden sikeremet értékeli, ha meg valami nem jön össze, akkor biztat, hogy legközelebb sikerülni fog. Ugyanakkor képtelen vagyok pl. úgy lefeküdni, hogy nincs elmosogatva, felsöpörve, feltörölve, elpakolva, mert gyerekkoromban ezért úgy megvertek, hogy na. És bár a férjemnek nem lenne erre igénye, megcsinálom mindig, mert máshogy nem tudok elaludni, csak forgolódok. Szóval én se vagyok teljesen százas, hiába nem foglalkozom már a szüleim véleményével.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!