Találatok a következő kifejezésre: Hogyan dolgozzam a babám (7 db)

Hogyan dolgozzam ezt fel? Túlhordtam a babát és közben tisztasági betétet használtam, ami felszívta a minimálisan szivárgó magzatvizet és így nem vettem észre azt, hogy szivárog.

Uh-n derült ki, hogy kevés a víz, ezért befektettek majd rá 3 napra: megcsászároztak. ( Indították volna a szülést, de az nst gubancott jelzett, ezért a biztonság kedvéért a dokik így döntöttek.)

Legjobb válasz: Megtörtént, nem volt szándékos.. A bûntudattal nem segítesz magadon és a gyermekeden se. Próbáld elfogadni hogy akaratlanul is hibázunk. Emberbõl vagyunk. Örülj hogy nem lett gond és egészséges a babád. EZ a lényeg.

Megtörtént, nem volt szándékos.. A bûntudattal nem segítesz magadon és a gyermekeden se. Próbáld elfogadni hogy akaratlanul is hibázunk. Emberbõl vagyunk. Örülj hogy nem lett gond és egészséges a babád. EZ a lényeg.
Igaza van az elõttem írónak. A babával foglalkozz, és magatokkal, ne a saját lelki sebeidet nyalogasd, ez nem segít senkin, és nincs is értelme azon rágódni, mi lett volna, ha...
Ne legyen lelkifurdalásod. Mai világban már normális dolognak számit a tisztasági betét, én is hordtam az egész terhességem aladt, ennyi erõvel járhattam volna én is úgy, mint te... Szerintem akkor lenne jogos a bánkódás, ha valami baj történt volna, de szerencsére nem. Örülj a babádnak, hogy vagytok egymásnak és ne rágódj ezen, mert a baba minden hangulatváltozást érez a mamáján, inkább adj hálát az égnek vagy Istennek, hogy most már minden ok. Õszintén kivánom, hogy boldogok legyetek! Jó babázást! Egy 5 hós baba büszke anyukája :-)
Nem a Te hibádból történtek így a dolgok!Miért kellene ezért hibáztatnod magad.Egy terhesség sokféleképpen alakulhat, két egyforma nincs, és bármikor elõfordulhatnak nemvárt problémák.Ezért kell a vége felé gyakran ellenõrzésre járni, hogy ezeket észrevegyék akik azért vannak, hogy figyeljenek rád, és a kicsire.Ez a Te esetetben így is történt.Legyél elégedett, hogy a gond ellenére szerencsésen alakultak a dolgaitok.És ne hibáztasd magad, hibás akkor lennél ha észreveszed a csorgást, de napokig nem mentél volna dokihoz!! Nehogy tovább gyötörd magad!!
A császárnak nincs olyan indoka, hogy miattad, vagy a baba miatt, vagy a doki miatt, vagy a szomszéd miatt. Ez egy ilyen dolog, ha kell, kell, ne kudarcként fogd fel. És azért, mert kevés volt a magzatvized, még nem biztos, hogy szivárgott, sõt! A dokinak azt észre kellett volna vennie túlhordásnál, hogy szivárog a vized, tehát egyáltalán nem te vagy a hibás! És azért ezzel még nem ölted volna meg a babád, úgyhogy ez is csak a lelkivilágod túlzása! Ne félj, semmi baj, felejtsd el és örülj a kicsidnek! A babád megérzi, ha nyugtalan vagy, ne tedd, légy vidám és örömmel , tiszta szívvel mosolyogj rá és szeresd!!
Szia! Ne haragudj meg, de miért baj az, hogy császároztak? Inkább szülessen meg egy baba mûtéti úton, mint hogy bármi baja legyen vagy neki, vagy az anyukájának. Én is így szültem, és még sok ezren rajtunk kívül. Etõõl még nem vagy sem rosszabb anya, sem kevésbé nõ. Többször olvastam itt az oldalon, hogy aki császárral szült, az nem is érzi át az anyaságot. A császárnak is van egy nagy elõnye: mivel nem szenvedi végig a szülõcsatornát a baba, általában már az elsõ pillanatban gyönyörû. Az én picifiam legalábbis gyönyörû szép, tiszta arccal született. És még valami: ne emészd magad, mert az az anyatej beindulását is megakadályozhatja. Akkor pedig végképp magadat fogod okolni mindenért.

Sajnos anyagi okok miatt nem tudjuk megtartani a babát, hogyan dolgozzuk fel?

Első körben: tudom, hogy itt mindenki azt állítja, védekezés mellett esett teherbe, ti minden alkalommal elmondjátok, hogy ez milyen különös, de abszolút komolyan és felelősségteljesen védekeztünk óvszerrel, egyszerűen elképzelni nem tudom, hogyan lehetséges a dolog.

Legjobb válasz: Õszintén, szívembõl sajnálom... (Esetleg örökbeadás? :/)

Az abortusz ellen voltam én is egészen addig amég ilyen helyzetbe nem kerültem. Most sem vagyok mellette. De két rossz döntés közül a jobb. Nem akartam ilyen erõsen fogalmazni csak rendkívül érzékenyen érint, mivel még én is döntés elõtt állok, hogy csak olyanok ítélkeznek és dobálóznak a gyerekgyi***s jelzõkkel akik még életükben nem kerültek ilyen döntéshelyzetbe. Egyszerûen nincs joguk elítélni azt aki úgy dönt. De hiába is tépném a szám, aki nem érezte még ezt az úgy sem érti.
Gyógyszeresen vetéljen el? Ha lehet, ez még borzalmasabb, mint az abortusz, mert akkor nem csak közvetve, hanem közvetlenül is miatta hal meg a gyermek. Neki kell ugyanis bevenni azt a tablettát. És neki kell szembesülni a szerencsétlen, apró, pici halott testtel is. Sosem felejti a látványát.
es attol retteg hogy nemtudja eltartani, majd biztos kitud jutni kulfoldre, klinikat, orvost keresni jopenzert.
Kulfoldon van mindenhol
gyogyszeres ab. nincs. Mi utana jartunk... Klinikan ½falak kozt½ lehet esetleg, de nem engedelyezett, mert buncselekmenynek veszik, ezert marad a vakum aspiracio.
Ha még nem futottál ki az idõbõl, keress külföldön klinikát, ahol gyógyszeres megoldás van, vetélést idéz elõ.Sokkal kevesebb lelki megterheléssel jár, mint a mûtéti megoldás.Az eleje, megkönnyebbülés, hogy túl vagy rajta.Aztán nehéz lesz.Minden évben eszedbe jut, és számon tartod, hány éves lenne.Aztán elfogadod, hogy vannak olyan helyzetek, aminek két megoldása van és egyik sem tûnik jónak, mégis választani kell.Vagy így, vagy úgy.
haggyátok már békén a kérdezõt! szerencsétlen így is elég nagy trauma lehet ilyen helyzetbe kerûlni! szegégy csak kérdezett valamit és mindenki csak kioktatja, nagyokosan de a kérdésére választ nem kap! nekem 7babám ment el spontán sajnos eléggé nehéz volt feldolgozni de a családom sokat segített! biztos vagyok benne hoyg neked is sikerûl nem fogod tudni egyikk napról a másikra elfelejteni de idõvel enyhûl a dolog!jobb lesz de el sose fogod felejteni! én kívánom hogy jöjjön rendbe az életed! és ne foglalkozz a sok "jó akaróval"! itt terhes nõk vannak persze hogy mindenki leolt de ne foglalkozz velük ez a te döntésed!
Nem mindegy, dehogy mindegy. De nekem rejtély, hogy miközben a gyermeked nem sokára belehal a döntésedbe, te a saját lelketeket ápoltatod már elõre. Kérdezted, hogyan lehet túl lenni ezen és én legjobb tudásom szerint válaszoltam: sehogy. Aki az elmúlt 2 évben legalább két érvényes szemesztert abszolvált, annak jár a Gyed. Ha kell, fél évesen bölcsibe adható egy baba, és lehet dolgozni mellette. Nehéz út, piszok nehéz út ez, de nem lehetetlen. Tényleg bocsáss meg nekem, de én veletek szemben a babát sajnálom. Neki se a testével, se a lelkével nem törõdik senki, és engem ez akasztott ki. Õt ki kérdezi, hogyan dolgozza fel?
A kérdező hozzászólása: Én pedig azon döbbenek meg, hogy egyes emberek szerint "majd alakul valahogy" - és ha véletlenül mégsem - amire elég sok példát látni -, akkor meg éhezzen és fagyoskodjon télen a gyerek. Gondolod, hogy ha azt írom, utána kérdezõsködtem már a dolgoknak, akkor azt poénból írom? A diplomás GYED engem ég nem érint, senki nem támogat és még egy biztos anyagi forrásunk sincs hosszú távra nézve. Nem hiszem el, hogy olyan nehéz ezt megérteni, vagy hogy szerinted mindegy, hogy van-e étele egy gyereknek vagy sincs.
Össze-vissza íródott. Azt akartam kérdezni, minek jártál egyáltalán utána, de annyira megdöbbentem a kommenteden, hogy nem olvastam vissza, csak elküldtem. A véleményemet tartom.
Basszus, akkor mit vártál? Minek jártál egyáltalán, mennyi az annyi, ami utána? Tudod nem elég? Senki nem lát a pénztárcádba! Egy gyerekre juttatások járnak, és itt az új diplomás gyed! Megérdeklõdted? Itt segíteni akartak neked! Erre te támadsz. Nem mi hoztuk össze azt a gyereket. Ahogy nem is mi öljük meg. És nem mi élünk együtt a tudattal. Hogy dolgozzátok fel? Elég vehemens vagy. Majd csak ez is sikerül.
Kedves kérdezõ! Nekem szerdán volt az abortuszom. Ugyan ezért az okokért nem tudtuk mi sem megtartani. Azóta sírógörcseim vannak, és egyszerûen nem tudom túltenni magam rajtam. A párom sokat segít, de még sem megy.
Kedves utolsó! Ha segítség kell, itt vagyok. Írj privát. Elõtted lévõ hozzászóló voltam.
A tablettas abortusz nagyon jo dolog mert a no es a ferfi szembesul azzal amit tesz latja hogy a baba igen is ember es latja az abortusz kovetkezmenyet azt a kis embert akit halalra itelnek. A felmeres szerint az tablettas abortusz utan a nok sokkal kisebb eselyel valasztjak ujra az abortuszt.
Nézd, akkor talán az lenne a legjobb, ha alapítanál egy abortusz-fan clubot, tagokat toboroznál hozzá, és együtt dicsõítenéd velük a magzatgyilkosság intézményét. Nekem túl nagy a pálya, amit bejártál, az "SOS. Beleõrülök az abortuszba"-tól a kussoltatásig. Tudod?
vegyen vissza az aki olyan témába mászik bele amiben sosem volt érintett!!!
Vegyél vissza, utolsó!
Önzõ dolog az ha a nyomorba szülöd...ha nem tudod neki biztosítani a normális élethez való alapfeltételeket. Miért kellene a gyereket rossz körülmények közé szülni? Tényleg csak az tud ilyen bõdületes baromságokat mondani aki még nem járt ilyen cipõben. Bölcsebb lenne ha kussolna, ha már jót vagy érdemlegeset nem tud mondani. Rohadt nehéz döntés...
az abortusz egy no legonzobb dontese a , , jobb a gyereknek is mazzal, , leontve. A halalnal nincs rosszabb hiszen akit megolnek eselyt sem kap az eletre se jora se rosszra.
Mindenáron nem kell... Az szerinted normális élet, hogy egyházaknál, segélyszervezeteknél tengõdsz egy babával és segélyekért kuncsorogsz??? Én nem luxust akarok a gyereknek és magamnak se. Csak alapvetõ dolgokat... És ebben az országban szinte semmit nem kapsz ha nem a kisebbséghez tartozol. Ha van munkám, jövedelmem, és biztos tetõ a fejem felett és abban is biztos lehetek, hogy mindennap lesz mit ennem akkor igen, minden más csak részletkérdés... De enélkül önzõség és felelõtlenség vállalni egy gyereket!!!! Ebben a kérdésben sosem lesz egyetértés. De nem lehet csupán morális szemszögbõl nézni a dolgot. A racionalitás sajnos fontosabb. Borzalmas dolog az abortusz...minden szempontból... De van az a helyzet amikor ez a legésszerûbb döntés...
, , Soha nem lennék képes odaadni a babát akit 9 hónapig hordtam a szívem alatt....Az rosszabb mint az abortusz, , iknabb megolod a szived alatt hordas helyett Tudod a legtobb egyedul vagyok senki nem tamogat no mar dontott es nem akarja a gyereket Aki igazan szeret szeriti a gyereket az akar es aki akar az talal kiutat mindenbol. Sok sok egyhaz van Magyarorszagon akik segitenek mindenben szallas etel ruhak ellatas stb. ...csak kerni es akarni kell A tobbi az ures duma kifogas es igen en voltam ilyen helyzetben mikor elhagyott a ferjem a terhesseg miatt o meg nem volt kesz ra. Nem volt :lakasom munkam jovedelmem rokonok utalatak erte amiert meg akartam tertani senki nem akart befogadni. es megoldodott a dolog mert mindig kuld az elet megoldasokat ha nagyon akarunk. megtartottam a gyerekem aki azota egyetemre jar ugyes okos csodaszep gyerek sok szep napot ajandekozott nekem. Egy pillanatig enm bantam meg hogy az eletet valsztottam Minden rendbejott lett munkam tanultam lett lakasom es kapcsolatom is a szules utan par even belul.
Érdekes! Feltûnt, hogy csak és kizárólag azok törnek pálcát az abortusz mellett döntõk feje felett akik még SOHA nem volt ilyen döntéshelyzetben!!!! Vagy azok akiket támogat a családja. Például haza költözhet a szüleihez stb. Nevetséges és szánalmas!!! Igen, a gyerek érdeke, hogy ne nyomorban nõjjön fel, legyen mit ennie, legyen tetõ a feje felett!!! És ha ez nincs biztosítva akkor inkább ne szülessen meg! Sokan vagyunk akiket nem támogat senki! Se szülõk, se barátok. Az államot meg hagyjuk is... Ha valakinek nincs munkája, se fedél a feje felett, se befogadó és/vagy támogató család az igen is jól, dönt ha nem szül. Senkinek nincs joga elítélni!!!! Az örökbe adással jönni meg...hagyjuk... Soha nem lennék képes odaadni a babát akit 9 hónapig hordtam a szívem alatt....Az rosszabb mint az abortusz. Szomorú, hogy egyáltalán ma egy nõnek fontolóra kell vennie azt, hogy megszüljön-e egy babát vagy sem... De sajnos ilyen világot élünk. De vagyunk így is elegen nyomorban...Az önzõség netovábbja lenne kitenni egy gyereket ennek... Az pedig az önhittség netovábbja, hogy valaki tényként kijelentse, hogy mit tenne, ha ilyen helyzetben lenne. Mert nincs ilyen helyzetben...és nem is volt még. Fogalma sincs róla...
40-es: ha homokba dugod a fejed?? Ja, az tényleg jó megoldás...
engem is gyotor a siras, meg a lelkiismeret, ugyanez miatt nem mertunk belevagni mi sem. Nekem szerencsere tamaszt nyujt maximalisan a baratom, probalja bennem tartani a lelket. Sajnos ez egy no szamara, barmilyen ½konnyu½ ut, cipelni a tudatot egy eleten at, iszonyu nehez lesz. Sajat magad kell feldolgoznod, nekem talan az segit naprol napra, hogy mozgatom a fantaziam a jovokre tekintve, latom a leendo csaladunkat, akkor es ott, amikor ideje es helye lesz. Ahogy Muller Peter irta.. ½ a legjobb orvossag a fajdalom ellen, ha nem gondolunk ra½ Probalj meg olvasni tole, sokat segit.
A kérdező hozzászólása: Basszus, nem azt kértem, hogy próbáljatok meg rávenni arra, hogy tartsam meg a gyereket a nagy büdös semmire. Itt nem arról van szó, hogy le kell mondani errõl-arról, vagy egy kicsit lejjebb kellene adni az igényekbõl, hanem konkrétan még azt sem tudnám megmondani, mégis mibõl fogok adni a gyerekemnek enni, nemhogy az elsõ félévben, hanem az utána következõ idõkben. A szülõk nyakára nem szülhetek, egy albérletet meg nem tudunk fenntartani havi 100 ezer forintból, és még enni is, fõleg nem úgy, hogy a páromnak még a munkahelye sem biztos, hiszen ott is minden évben leépítések vannak. Én elhiszem, hogy itt mindenki nulla bevételbõl nevelte fel a gyerekét - sokszor olvasom, bár elképzelni sem tudom -, de mifelénk nem fényt esznek a gyerekek, és a két szép szememért nem adnak egy kiló krumplit. Nem fogok úgy bevállalni egy babát, hogy a véletlenre bízom, vajon éhezni fog-e vagy sem.
Bocsi az off-ért, de ezt nem bírtam magamban tartani. (Amúgy annak is lehetett egy oka, hogy csak a 9. hétben derült ki a dolog..na de ez már nem az én problémám, csak hihetetlenül érzékenyen érint a téma. Nem akarlak felzaklatni amúgy.)
Hogyan dolgozzátok fel? Sehogy. Nem lehet. Amit itt a tapasztaltak nagy valószínûséggel tanácsként osztogatnak majd, az csak olyan praktikák gyûjteménye, amik arra alkalmasak, hogy a lelkiismereteteket ideig-óráig elaltassák. Az abortusz feldolgozása kizárólag hosszú és fájdalmas szembesüléssel és megbánással lehetséges, úgy, hogy a tény, az emlék, a tudat örök társatok marad. Mindvégig. És én nem tudom, megéri-e mindez. Sokkal inkább a bölcsõdei elhelyezést, a nektek járó támogatásokat, az új diplomás Gyed-et stb. járnám körbe. Semmiképp nem adnám meg magam kb. egy perces fejszámolás után a megmásíthatatlannak...
A kérdező hozzászólása: Kedves 8-as, nagyon aranyos vagy, de összesen 100 ezer forintból mègis hogyan tartunk fent egy albèrletet, eszünk ès fizetjük a baba dolgait? Ha èn dolgozom, miböl fizetjük a babysittert minden napra (nagyszülök is dolgoznak, nem tudnak rá vigyázni). Èn is meggondolnám a dolgot, ba csak lemondani kellene nèhány dologról, de konkrètan lehetetlennek találom ennyi pènzböl hárman megèlni
7es: Elõször is: ne adjon tanácsot egy ember életével kapcsolatban egy olyan személy, akinek egy egyszerû mondatában hét hiba van. Másrészt: ha örökbe adná, akkor nem fagyna meg, és nem halna éhen az a kicsi, és a kihordás ideje alatt el tudna gondolkodni a továbbiakon. Egy baba mindig ajándék, ha örökbe adja, akkor is az lesz valakinek.
A babának lenne hol laknia, mert Te laksz valahol, még ha testvéreiddel és anyukáddal is. Az egyetemen nagyon rugalmasan meg lehet oldani, hogy ne ess ki, de megcsináld a terhességet (van, aki az utolsó percig dolgozik!), s a baba születése után tanulsz és babázol. Igen, nehéz, de nagyon büszke leszel magadra, s a párod is Rád, ha õ tényleg pár, s nem óvodás pajtika... Ha egyetemre jársz, akkor reális, hogy a jövõd is jól alakul (nem mintha fõiskolai végzettséggel vagy érettségivel az utca várna rád szükségszerûen), tehát nem a semmire és a nyomorra szülöd a picit. Innentõl kezdve minden fillért a picinek tennék félre a helyedben, párod ugyanígy. Ha anyukád nem segítene semmiben, sõt, ellenséges lenne veled és a picivel, akkor azonnal albérlet. Pénzbe kerül, de ha Te is dolgozol, párod is dolgozik, nehogy már ne tudjatok kivenni egy 1 szobás kis valamit. Vannak helyek, ahol mindenféle segítséget megkapsz (válságterhességi tanácsadó, gyakorlati segítséget nyújtanak, azaz babakocsit stb adnak, ha kell). Minden követ megmozgatnék a helyedben a gyermekedért, nem pedig feldolgoznám a feldolgozhatatlant! Nagyon sok a segítõkész ember, ruhát biztos, hogy kapsz, ha kérsz a picinek, ha tudod szoptatni, az is ingyen van, amennyit eszik az elsõ években, az minimális költség, kiságyat, babakocsit kapsz, ha kérsz, akkor mi a probléma? Mire nagyobb lesz, diplomás felnõtt leszel, aki KÉPES a párjával felnevelni egy gyereket!
kedves 5-ös nem vagyok abortusz párti mert sajna sok szemvedés árán sikerûlt a baba a párommal de az sem a gyerek érdeke hogy éhezzen esetleg meg megfaggyon!!
nagyon sajnálom hogy ez történik veled! elképzelni sem tudom mit érezhetsz de gondold végig meg szülöd és semit sem tudsz neki megadni biztosan megolható lenne az alapvetõ dolgok de utána mindenre nemet kell modanod! ha tényleg nem tudod anyagilag bevállalni ez a legjobb döntés! gonolj inkább arra ha itt lesz az ideje akkor jó lesz! sok sikert kívánok!
"ez a gyerek érdeke" Az hogy (bocsi, kérdezõ) MEGÖLJÉK? az aztán tényleg a gyerek érdeke... ostoba...
A kérdező hozzászólása: Nem adhatom örökbe, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy hónapokra kiessek a munkából a terhesség miatt... :/
"Örökbe ne add.." na ja, ez ám a jó tanács. Szerintem meg az örökbeadás a legönzetlenebb dolog mert bár tudod, hogy te szenvedni fogsz és talán furdalni fog a lelkiismeret, de ezzel a lépéssel a legtöbbet nyújtod a gyermekednek, ami csak tõled telik (plusz egy szerencsétlen meddõ párnak is)..
Arra gondolj, hogy mennyivel rosszabb lenne, ha megszületne és nem tudnátok tisztességesen felnevelni! Ez a gyerek érdeke. Örökbe ne add, mert az még nagyobb lelki gyötrelem lenne. Nem tudod, hova kerül, él-e. hal-e, egészséges-e és várhatod, hogy egyszer majd megjelenik, megkérdezni, hogy miért dobtad el. Sajnállak benneteket,
9-es! te se adj tanácsot! kérdez válaszolsz ez egy ilyen oldal neked az a véleményed nekem ez! nem kell azért leoltani mert nem értünk eggyet! bunkó
Nem oltottalak le, pusztán rávilágítottam, hogy szerintem nem való olyanokban tanácsot adni egy igénytelen válaszadó részérõl, ami egy ember életben maradásával kapcsolatos. Egyébként miért kell ragaszkodnod az abortuszhoz minden válaszodban, ha van más út is? ( a bunkó pedig az, aki szerint a gyerek érdeke, hogy elvetessék, nem pedig egy nem vér szerinti, de boldog, biztonságos környezet. Lehet, hogy bunkó voltam, elnézést kérek, nem az volt a célom, de te még jobb lennél, ha bunkó lennél, mert így csak egyszerûen mûveletlen vagy, és buta)
szerintem nem fogok magyarázkodni neked csak azt nem értem miért kell belekötni másba mert nem egyezik a véleményünk? és mi az hogy minden válaszomba az abortusz mellett vagyok? ez nem igaz csak szerintem ha õ védekezett és nem akar nem tud gyereket vállalni inkább az minthogy szenvedjen mindenki! én csak a véleményemet írtam és nem kötöttem bele abba akinek nem ugyan az a véleménye mint nekem! ne is reagálj nem vagyok rá kíváncsi
22: nem te voltál 11 hetes, hanem a babád (amúgy értem te hogy érted, de én meg másképp) és most néztem meg egy 11 hetes uh-felvételt, hát mit ne mondjak...a szívem fáj, de igazán. Remélem évek múlva is helyesnek fogod érezni a mostani döntésedet...
Nem igazán értem az ilyen kérdéseket, mit kell ezen feldolgozni? Az ember dönt, ha döntött valami meleltt, nyilván számára az a jó döntés, vagy két rossz közül a kevésbé rossz, de mindenképp az akaratának és elképzeléseinek megfelel. Ha pedig valamit akarok, és azt véghez is viszem, akkor nincs mit megbánni, feldolgozni, a magam javára jól döntöttem, ennyi.
Szia.. Leirnam a szemelyes elmenyemet. 2 hete szembesitett a nogyogyaszom az ultrahang keppel.. 9 hetes voltam. Fogamzasgatlo mellett maradtam terhes, sajnos a vedekezes sem 100%, minden pillanatban szamolni kell vele, hogy teherbe eshetunk. En 22 eves vagyok, tanulok, a baratom is 22, o mar dolgozik. Nekunk 3 napunk volt ½donteni½.. Azelott ha szoba kerult a tema, mindketten amellett voltunk, hogy semmi aron nem vetetnenk el. Most sajnos szoritott az ido, nemtudtunk tiszta fejjel gondolkozni, teljesen mas az egesz, amikor valoban belecsoppen az ember, es szembesul vele, hogy nincs mas kiut, csak a ½marad vagy megy½? Ahogy az en ½kedves½ orvosom falnak allitott. Nekunk is tobb volt az ellene, mint mellette, de igazabol nem a kor, nem a kapcsolat miatt, hanem igen, az anyagiak. 1 het volt a papirmunka, ami az abortuszt megelozi, ez ido alatt akarhogy sakkoztunk, fogalmunk sem volt, hogy fel ev alatt hogyan teremtjuk elo azt a sokmindent ami csak! Az indulashoz kellene. Persze a csalad tamogatott volna, de sajnos mas, ha neha neha segitenek, vesznek par dolgot, illetve mas az, ha elore x evig azt a penzt rank forditjak, ami nekik is szukseges a sajat megelhetesukhoz. Nalunk az orokbeadas szoba sem jott. Sajnos maradt az abortusz, barmilyen rossz dontes, ugyanugy EN IS elitelem, megis nekunk most ez volt a ½jo½. Soha tobbet nem csinalnam ujra, ahogy fizikailag, ugy lelkileg is megkinzott az egesz, de jobban bantott volna az a tudat hogy a gyerkocunknek neadjisten nelkuloznie kell..(nem a csillogasra gondolok), mint elszamolni a kesobbiekben ezzel a dontessel. Es meg egy dolog.. Engem lelkiekben azert terhelt meg, mert az egesz egy varatlan uj helyzet volt, nemtudtam hogy a klinikan is mi fog tortenni, mik a kovetkezmenyek, stb. 11 hetes voltam, amikor megtortent a beavatkozas. Nem itelem el az abortuszt, de nem is tamogatom. Ez sajnos tenyleg olyan, amit az elet ad, jokor kell jo dontest hozni, es nagyon nagyon atgondolni!! Egy tanacsot adhatok..ne sakkozzatok sokaig. Amit eldontotok KETTEN, azt vigyetek vegig.
PS en alberletben egyedul foiskola es munka mellett vallaltam a gyerekem anno 22 eve Most minden rendben van van lakasom van munkam van ferjem es egy csodalartossan okos egyetemre jaro gyerekem pedig mennyi ember biztatott oljem meg ot mert a nagy semmire egyedul hova szulok.nem volt igazuk
Most ugy dontesz neki jobb meghalnia.. az abortusz utani napon nyersz a lotton 100 milliot es akkor akkor mi lessz Ki fogja a lelkiismeretedet elaltani? Hogy fogod magadnak megbocsajtani hogy megolted a sajat gyereked az anyagiak miatt? Tegyuk fel egy ev mulva jol jonne a baba jonne... Aztan megszuletik es 3 nap mulva mindketten munkanelkuliek lesztek.. Megolned a megszuletett babat ha szegeny lennel egyik naprol a masikra? Ha az eletet valasztod akkor jol valasztasz es meglatod minden jora fordul
Nem akarok tanácsot adni, hogy megtartsd-e vagy nem. Csak az örökbeadással kapcsolatban egy hozzáfûzni valóm van, amit itt elõttem nem írtak le. Az örökbe fogadó szülõknek elég kemény feltételeknek kell megfelelniük és ráadásul ezek a párok általában már évek óta szeretnének gyereket. Tehát kizárt, hogy anyagiakban hiányt szenvedjen és jó eséllyel nagyon szeretnék is a babát. De akár dönthetsz a nyílt örökbefogadás mellett és akkor látogathatod a babád és láthatod, hogy megy a sora. Én azért mindenképpen alaposabban körbejárnám a pénzügyi lehetõségeinket és az örökbefogadást, mielõtt egy ilyen visszavonhatatlan döntést meghoznék. Van ismerõsöm, aki még mindig nem tudja feldolgozni az abortuszát, pedig már 40 is elmúlt.
Igazad van 17-es én is erre akartam kilyukadni de csak le lettem oltva!
Nem bántani akarok senkit, de aki azt írja, hogy majd lesz valahogy, az élt már szegénységben. És szegénység alatt nem arra gondolok, hogy nem ihatott kakaót, csak vizet. Hanem amikor tényleg aggódni kell, hogy akár paprikás krumplit tud-e hó végén anyuka csinálni? Vagy amikor napokig ugyanaz a ruha van valakin? Hogy a szomszédtól kezdve, a nagymamán át mindenkinek passzolni kell a gyereket, mert a szülõk látástól vakulásig dolgoznak. Hogy iskolában a kirándulást el kell felejteni, mert hiába fizetik ki neki osztálypénzbõl, arra már nincs pénz, hogy az útra csomagoljanak neki 5 szendvicset, vagy megegyen két gombóc fagyit! Nekem van barátom, aki így nõtt fel! Amit tudtunk segítettünk, de végig sírtam vele, mind az iskolás, mind a kamaszkorát. És ha tudom, hogy én is ennyit tudnék "adni", akkor bizony, nem, nem szülném meg. Mert egy ilyen sorsú gyereknek magyarázhatod, hogy "de legalább élsz", baromira nem így érzi!
Én ugyan nem pontoztalak le...
szerintem meg kéne szüntetni ezt az oldalt úgy látszik ha egy valakinek más a véleménye mint másoknak egybõl le van pontozva!muszáj mindenkinek egy véleményen lennie?
Õszintén, szívembõl sajnálom... (Esetleg örökbeadás? :/)

Babámat szoktatom a szobájában alvásra miután sokáig velem aludt, én hogyan dolgozzam fel?

Nem tudunk már egymástól aludni rendesen ezért altattam a szobájába, de most hogy nincs ott velem annyira hiányzik, olyan mintha mostantól már nem lennénk olyan szoros kapcsolatban... elég érzékeny típus vagyok, ne nevessetek ki :(

Legjobb válasz: Sziasztok! Az én Kincsem 6 hónapos, eddig együtt aludtunk, olyan formában hogy általában este letettem a kiságyba és ha felkelt (hajnali 2) akkor utána velem aludt reggelig. Volt egy idõszak amikor a nagy hideg miatt átmentünk a nappaliba aludni, mert az a szoba sokkal melegebb igy többet aludtunk együtt. Már azóta megint a helyünkön alszunk, és nekem is nehéz! Fõleg az hogy a törpém simán elalszik én meg csak forgolódok és addig nem tudok nyugodtan aludni amég fel nem kel szopizni és mellém kerül... Én ezért nem is várom annyira h átaludja az éjszakát

Én legelõször akkor vágtam el azt a bizonyos köldökzsinórt, amikor 2, 5 éves korában új házba költöztünk, ezzel egy idõben saját ágyat és saját szobát kapott. Vagy még éjszaka, vagy hajnalban, de csaknem minden reggel mellettem ébredt. :-)) Aztán kismama lettem, és féltettem a pocakom, ezért megbeszéltük, hogy most már igazán nagy lány (3 éves volt), ott kell aludnia a saját ágyában. Nem is volt ebbõl gond, nagyon jól alakult minden. Aztán megszületett a kistesó, akit imád, és valójában semmi jelét nem mutatja a féltékenységnek....de az utóbbi idõben megint rendszeres vendég a nagy ágyon (kistesó is ott alszik). Engem maga a tény egyáltalán nem zavar, nagyon szenvedtem én is, mikor külön szobába tettük, hülyeség, de olyan érzésem volt, mintha bedobtuk volna a sarokba.... Viszont most már a kicsi is egy éves, õ is helyezkedik éjszakánként, a nagy is....én meg sokszor 15 centis résben alszom, úgyhogy a legújabb ötletünk, hogy odahúztuk az ágyát a franciaágy mellé, és így alszunk szépen sorban :-) Én nem bántom õt ezért, mert 4 évesen a közelünkben akar aludni. Úgy érzem, szüksége van még arra a köldökzsinórra, és sokkal inkább ebben mutatkozzon meg a ragaszkodása, mint mondjuk abban, hogy féltékenységbõl elveri a kistestvérét, vagy kitúrja az ölembõl. Egyébként ügyes, önálló nagy lány! Nem gondolom, hogy ez a kárára válik, sõt! biztos alapra lehet késõbb stabil várat építeni!
Utolsó vagyok, még valamit elfelejtettem, sírni sosem hagytuk, sikerült így alakítani az alvását.
Sziasztok! Az én Kincsem 6 hónapos, eddig együtt aludtunk, olyan formában hogy általában este letettem a kiságyba és ha felkelt (hajnali 2) akkor utána velem aludt reggelig. Volt egy idõszak amikor a nagy hideg miatt átmentünk a nappaliba aludni, mert az a szoba sokkal melegebb igy többet aludtunk együtt. Már azóta megint a helyünkön alszunk, és nekem is nehéz! Fõleg az hogy a törpém simán elalszik én meg csak forgolódok és addig nem tudok nyugodtan aludni amég fel nem kel szopizni és mellém kerül... Én ezért nem is várom annyira h átaludja az éjszakát
Sajnos ezen az érzésen mindenki átesik.. többször is... :( Majd kicsit jobb lesz idõvel. Én éjjeli képeket szoktam róla csinálni, ezzel "kompenzálok" kicsit. Van alvós sorozatunk. Meg nappal bújok hozzá, estefelé már hagyja is :) 2 éves lesz a kisfiam.
Elsõ vagyok. Kisfiam soha nem aludt velünk, kezdettõl fogva saját ágy, saját szoba. Még nem volt 6 hetes, amikor elõször végigaludta az éjszakát. Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott baba volt mindig. És neki annyira így volt jó (és most is az), hogy amikor 4, 5 hónaposan támadt egy alvászavara, és már magam mellé próbáltam venni, hátha én kellek neki, csak még jobban üvöltött. Szeparációs szorongása sosem volt. Most már 16 hónapos lesz, simán alszik 12 órát egyben éjszaka, és nappal is 2-3 órát a saját ágyában. Soha nem kellett ringatnom, csak megpuszilgattam, letettem, fejsimi, kijöttem, és aludt. Nem állítom, hogy ha lesz még egy babánk, akkor vele is ilyen szerencsém lesz, mert elõfordulhat, hogy a második gyerek totál cici- és anyafüggõ lesz. De Benneteket olvasva esküszöm, kezd olyan érzésem lenni, mintha azt kellene éreznem, hogy én nem is szeretem a gyerekemet.... nekem soha nem voltak ilyen gondolataim, mint nektek. Nekünk mindig így volt a jó, az ágyunk 140 széles, a párom horkol, éjszaka sokszor "verekszünk" álmunkban, szóval eszembe nem jutott volna magunk közé venni a babát (a hálónk pedig kicsi, tehát betenni sem tudtunk volna neki alvóalkalmatosságot), de emiatt soha nem is volt lelkiismeret-furdalásom. De én nem érzem, hogy ettõl rossz anya lennék... Sõt, a gyerekemért az életemet is odaadnám. De úgy látszik, én nem vagyok az a tipikus "õsanya"-típus.
"Vágd el a köldökzsinórt"! Nem jó, hogy ennyire magadhoz láncolnád. Neki sem teszel jót, és magadnak sem. Attól, hogy nem alszik veled, még az anyukája maradsz, és a legfontosabb személy a kis életében, akire mindig számíthat. És ettõl még ugyanúgy szeret téged, és te is õt. És ne gondolkozz ilyen hülyeségeken. :) )
Én sem tudtam még "elvágni ezt a köldökzsinórunkat", pedig már 26 hónapos a lányunk. :((
A kérdező hozzászólása: Kedves válaszoló akinek 26 hónapos a kislányod még együtt alszotok? Többiek, ti együtt aludtatok a babátokkal? Nagyon ragaszkodó tipus vagyok, de nem akarom ráeröltetni magam a kislányomra, Õ az aki legtöbbször, csak rajtam átölelve tudott eddig elaludni, amúgy 16 hónapos...
7:36, a szívembõl szóltál. Az én fiam még csak 9 hónapos, összesen talán 4 éjszaka aludt mellettünk, még fél éves korában. NEm szeret velünk aludni. De a környezetünkben a legtöbb baba a szülõvel alszik. Megkaptam már, hogy a fiam azért alussza át az éjszakát, mert olyan belenyugvó, megalkuvó természet.(???) Már az is baj, ha egy baba alszik a saját ágyában? De az ilyen anyukák mellett én is azt érzem, hogy úristen, valószínûleg nem is szeretem a saját gyerekem, csak nem tudok róla...
A kérdező hozzászólása: Kedves anyukák, köszönöm a válaszokat jó volt olvasni õket... A külön altatós anyukák meg nem rossz anyukák :) Csak mások. Én is külön ágyban voltam mégis nagyon közel állok mai napig az anyukámhoz... De a saját babámat nem tudtam volna külön ágyba rakni amikor megszületett. Végül úgy oldottuk most meg, hogy a szobájába tettük vissza az addig abszolut használatlan kiságyát, leszedtük a rácsot az egyik oldalon és ott szoptattam meg és odabújok hozzá amig elalszik. Utána "eltorlaszolom" azt az oldalt és kijövök úgy mint amikor az én ágyamba alszik el. Többször ébredt de mindig megnyugodott amikor odamentem megöleltem. Hajnalban meg mikor kelt akkor visszahoztam az ágyamba hogy együtt durmoljunk még egy kicsit mert a reggeli együtt ébredésrõl még nem tudunk/tudok leszokni :) Remélem így mûködni fog és nemsokára csak hajnalba kel...

Egy szélcsövet hogyan kell biztonságosan használni? Milyen mélyen szabad beletolni a baba popójába? Mennyi ideig "dolgozzam" vele? Nem okoz a babának fájdalmat? Stb.

Hasfájós a babám, ezt ajánlották neki. A férjem vette a gyógyyszertárban, de nincs hozzá semmi használati útmutató. Õ meg nem kérdezett meg semmit. :(

Legjobb válasz: Szerintem 2-3 cm elég és kijönnek a szelek nekünk legalábbis a gyerekorvos annyira dugta be.

Szerintem 2-3 cm elég és kijönnek a szelek nekünk legalábbis a gyerekorvos annyira dugta be.
Krémezd be a popsiját rendesen meg a szélcsövet is. Eleinte csak az írásig nyomtam be neki óvatosan, de ha nagy a baj, akkor nyugodtan mehet mélyebre, mi ügyeletre kerültünk a hasfájás miatt és ott is ezt használták és csak a végén lógott ki 2-3 cm nem pedig fordítva. amúgy most rohadt egy idõ van, nekem megint parádézik a babám, pedig már rég kinõtte a dolgot...:o( sok sikert...csak lassan
Szia! Én még nem hallottam a szélcsõrõl, de az én babám is nagyon hasfájós volt.Én lázmérõt használtam.Jól be krémeztem 1-2cm szélesen és úgy használtam. Remélem hamarosan jobb lesz a helyzet. Nálunk 2.5 , 3 hósan múlt el a has fájás.
A kérdező hozzászólása: Köszi szépen mindannyiatoknak a segítséget, tegnap este ki is kellett próbálnom, és sikerült könnyítenem a Picikémnek! :) Kellemes ünnepeket és sok egészséget kívánok!

Hogyan dolgozzam fel a babám elvesztését?

22 hetes terhesen sajnos elhalt a babám. Mivel nem fiatal terhesség volt meg kellett szülnöm... A szülésnél nem láttak semmi okot,megfelel? nagyságú volt,várjuk a szövettan eredményét,hátha kiderül valami. Van valakinek ehhez hasonló sajnálatos története? Ha igen,igazából az érdekelne,hogy tudtak-e mondani valami magyarázatot az elhalásra. A lelki oldalát nem is említem,iszonyú fájdalmas!

Legjobb válasz: Sajnos nem lehet ilyenkor mit mondani.Sird ki magad.Én is igy jártam de nekem a 10.héten halt el a magzatom.Engem mütöttek,ami talán nem annyira drasztikus.Nekem is elküldték szövettanra,semmit nem tudtak mondani.Orvosom azt mondta,valami bejuthatott a méhlepényen keresztül.Lelkileg(ennek 3honapja)nem igazán tudok helyre jönni.Probálom terelni rolla a gondolataimat,de nehéz.Számplgatom néha hány hetes is lennék már.Ugyérzem,csak a következö tudná valamennyire feledtettni.Mert elfelejteni,talán sohasem tudom.Légy erös,gyászold meg,utána csak a másikra gondolj.Szüksége lesz az erödre,és a lelkiállapotodra föként.Sok sikert kivánok.

Sajnos nem lehet ilyenkor mit mondani.Sird ki magad.Én is igy jártam de nekem a 10.héten halt el a magzatom.Engem mütöttek, ami talán nem annyira drasztikus.Nekem is elküldték szövettanra, semmit nem tudtak mondani.Orvosom azt mondta, valami bejuthatott a méhlepényen keresztül.Lelkileg(ennek 3honapja)nem igazán tudok helyre jönni.Probálom terelni rolla a gondolataimat, de nehéz.Számplgatom néha hány hetes is lennék már.Ugyérzem, csak a következö tudná valamennyire feledtettni.Mert elfelejteni, talán sohasem tudom.Légy erös, gyászold meg, utána csak a másikra gondolj.Szüksége lesz az erödre, és a lelkiállapotodra föként.Sok sikert kivánok.
látogass el az http://www.angyalokszulei.hu -ra.
Szíja!Nagyon sajnálom ami veled történt.Az lesz a legjobb ha ki sírod magadat.Én is igy jártam 9 hetes pócak babámat vesztettem el.2 éve volt, és még mindig fáj.Én akkor jól kisírtam magam, nem tudtam következö babára gondolni.Pedig szerintem az lenne a legjobb ha minnél elöbb terhes lennél, hidd el segitene.Én 2 év után mert azt mondani, hogy most meg próbálom, rosszul tettem akkor kelett volna mikor azt a 3 hónapos türelmi idõt letelt.Most megint terhes vagy pont 22 hetes, és minden reggel arra ébredek görcsbe a gyomrom mózog-e a babóm.Ezt a csapást egy nõ sem tudja feldolgozni, elfogadni csak próbál tovább élni mind eddig.Én nagyon együtt érzek veled!Vigyázz magadra, és legyél erõss!!Üdv:Zsuzsa
Szia! Nagyon sajnálom, ami veled történt, én ugyan ebbe a cipõbe járok, csak az én kisbabám 10 hetes volt amikor meghalt! 4-5 napig sírhattam, mert a nõvérem rám parancsolt, hogy elég legyen az önsajnálatból, mert tönkre teszem magam, de amiért el fojtottam a gyászomat, még rosszabbul vagyok! Ez két hete történt, ezen a héten csütörtökön lett volna 12 hetes, de úgy érzem nem bírom ki! Bele fogok halni! Ráadásul, én nem is gondolhatok másik babára, mert a szövettan eredményét a tegnap kaptam meg, és abból az én latin tudásommal azt veszem ki, hogy nagy baj van, Endometriózist és méhen kívüli terhességet állapítottak meg, csak azt nem értem, hogy akkor a 6 hetes UH-n miért mondták azt, hogy méhen belüli? De nem akar nekem senki semmit mondani, pedig két orvosom is van, de mindegyik halasztgatja a válasz adást, és a magyarázatot!
Szia Anita! Velem 5 hete ugyanez történt, ami veled, de én 32 hetes voltam a kisfiammal.az orvosok azt állapították meg, hogy egészséges lett volna, de a lepény nem tudni miért leállt és nem látta el a babám:( ez már a harmadik babám volt akit elveszítettem, 9 éve 24 hétre, másfél éve 12 hétre, és most megint..., van két gyermekem, de õt már régóta nagyon vártuk alig várom, hogy leteljen a 6 hónap, és újra próbálkozhassunk, ezt nem lehet elviselni máshogy, csak ha a kezemben tarthatom a kisbabám...És ezt a szõrnyû fájdalmat csak az tudja enyhíteni. Soha nem fogom elfelejteni egyik babámat sem...Sok kítartást és mielöbbi babát kívánok:Erika
A kérdező hozzászólása: Szia!A párom nagyon kemény ember, sírni nem láttam az elmúlt pár évben, mióta együtt vagyunk. 2 napot átzokogta velem, majd végig ott volt a szülésnél, õ segített, mert az ápolónõ egy embertelen állat volt! Megedzette a páromat ez az "élmény", kezdi összeszedni magát, tartja bennem a lelket. Kisfiúnk lett volna, azt is vártuk, mert szerette volna az apjának megmutatni, hogy létezik szeretetben gazdag apa-fia kapcsolat... Majd a következõ! Üdv:Anita
Szia! Én nem vagyok ilyen helyzetben. Van egy kilenc hónapos kislányom. Majdnem elvesztettem a terhesség korai szakaszában, de végül megoldódott minden. Már akkor teljesen összetörtem lelkileg. Édesanyám három hetesen vesztette el a már megszületett kisbabáját 33 éve és még a mai napig siratja. Szerintem egy ilyen megrázkódtatáson soha nem teszi túl magát az ember, legalábbis anyukám példáját látva. Sok sikert a leendõ kisbabátokhoz. Mint anyuka annyira sajnálom ami veled történt. Részvétem!
én is amondó vagyok hogy amikortol lehet akkor proba a következöt. sajnos sok növel megtörténik ez. a barátnömnek két babája ment el aztán jött a kisfia aki gyönyörü és most nem rég megint egy, de ebböl már szinte viccet csinált mert az a helyzet hogy 3 hónaposan leválnak neki így ez valahol egy betegség. volt egy osztálytársam (külföldön nyelvsuli)ahol az egyik lány 6 hónapos terhes volt és elött e 3 hónaposan elment a baáj azt mondta viccesen" az emberek már hülyének néznek hogy 1 éve terhes vagyok" szóval neki segített az új baba felejteni.
Szia! Én is ezt ajánlom. http://www.angyalokszulei.hu Én születés után egy hónappal veszítettem el a kisfiam! Itt számtalan hasonló történetet találsz, NEM VAGY EGYEDÜL!Nekem az oldal sokat segített és már újra babán dolgozunk.Sokaknak azóta egészséges babája született. Az iwiwen is van Angyalokszülei klub.Itt van topik a következõ baba fogadásáról is.Hasznos tapasztalat csere. Szeretettel várunk:Mariann
Szia, át tudom érezni a helyzetedet, bár én nem vetéltem el, csak épp' a petezsákon kívûl nem látnak semmit-még. Viszont nekem lenne egy kérdésem: a párod hogy dolgoz(t)za fel? Az enyém már ettõl kikészült, pedig még nem tudunk semmi biztosat. Bár inkább a biztos rossz, mint a bizonytalan. Remélem hamarosan siker koronázza az együttléteiteket! Talán kicsit enyhül majd a fájdalom! Egy kalappal! :-))
Én az 5-dik válaszadód vagyok!Örülök, hogy minnél elöbb meg próbálod a babát megint.Figyeld meg mirre õ kibujik a pócakodból már ráfogsz koncentrálni nem a multra.Most pihenj sokat mert kell a következõ bébynek az erõd!Próbálj elmenni párpoddal nyaralni, és kikapcsolodni, és gondolj arra 3 hónap, és újból pócaklakó lesz a pócakodban.Egyet ne feled nem TE VAGY A HIBÁS AMI TÖRTÉNT!Nem szabad hibáztatnod magad!!Nagyon vigyázz magadra, és gondolj mindig a jövöre!!Üdv:Zsuzsa
A kérdező hozzászólása: Nem volt semmi panaszom, se görcs, se vérzés, csak másfél nap alatt nem éreztem egyetlen magzatmozgást sem... Bementem ultrahangra, és ott már csak a lesújtó hírt közölték:se mozgás, se szívhang Nem kívánom senkinek azt a "pár" percet...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen mindenkinek az együttérzõ válaszokat! Sokat sírok, de ez még igazából csak pillanatnyilag enyhíti a fájdalmamat. Én is úgy gondolom, hogy a következõ baba tudja feledtetni ezt a szörnyû története, de elfelejteni sosem fogom! 3 hónap után hajrázunk, remélem több szerencsével járunk és egészséges babánk fog születni!
Nincs szo h kifejezzem mennyire lesujtott az eseted borzasztoan sajnállak.DE mi történt bevéreztél v minden okés volt és az Uh-on vette észre a doki?
az rtl-es palotás petra is hasonlóan járt, ah jól emlékszem. nagyon sajnálom! kitartás, nemsokára boldog anyuka leszel, ez adjon erõt!
Szia. szerencsére nekem még nem volt ilyen rossz élményem, egy hónapja próbálkozunk csak a férjemmel. tényleg nagyon sajnálom, ami veled történt és sok erõt kívánok, hogy túljuss ezen a nehéz idõszakon! fel a fejjel!
sehogy nem lehet.legalábbis akinek van szíve az sosem felejti el.most lesz 5 hónapja hogy elveszítettem a 3 hónapos magzatomat de nincs olyan este h ne jusson eszembe.a telefonomban megvan az uh képe és minden este megnézem.pedig tudom hogy nem szabadna.

A Ti párotok is nehezebben "dolgozza" fel, hogy babát vártok?

Nagyon szeretjük egymást, meg örül a babának meg minden, de olyan "kis béna" amikor mondom neki, hogy beszéljen hozzá, meg puszilgassa a hasamat, akkor úgy megillet?dik. Olyan jól esne, ha este mikor lefekszünk, akkor odatenné a fejét a hasamhoz és beszélne a kislányunkhoz.

Legjobb válasz: Ezt nem kéne erõltetni, szerintem. Majd fog beszélni hozzá, ha megszületik, most örül neki, ne várj többet. Nem mindenki egyforma.

Ezt nem kéne erõltetni, szerintem. Majd fog beszélni hozzá, ha megszületik, most örül neki, ne várj többet. Nem mindenki egyforma.
El kell fogadni, hogy nem minden pasi ilyen. Ettõl még ugyanúgy várhatja, ugyanúgy örömmel töltheti el az érkezése.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a kedves szavakat! :) Akkor nem fogom "nyaggatni", nem akarom, hogy ráerõltetve érezze a dolgot. Az ultrahangokra mindig elkísér, a héten megyünk 4D-re, eljön addig a munkahelyérõl, csak hogy ott lehessen velem!:)

A kisfiammal májusig 4. ig Gyed-en vagyok, ha szeretnénk még 1 babát anyagilag hogy járnák jobban? Menjek vissza dolgozni májusba dolgozzak pár hónapot és utána vállaljunk még 1 kicsit?

Vagy ha a Gyed alatt lennék terhes táppénzre menjek el egyb?l?mert a Gyes összege az semmire nem lenne elég.Amikor a fiam született sajnos 4 hónapig táppénzre kellett mennem de akkor nagyon jó volt a fizetésem és még a Tgyás is,mert üzletvezet?ként jöttem el az alap 86600ft volt + jutalék amivel 180000-220000közötti bruttom volt.Akkor mire számíthatok ha most lennék terhes a mib?l szmolnák a táppénz a Gyedb?l vagy abból amit még dolgoztam?

Legjobb válasz: Hasonló helyzetben vagyok mint te, csak nekem április 30-án jár le a gyed-em. Engem is érdekelne hogy hogy lehet jobban járni?

Hasonló helyzetben vagyok mint te, csak nekem április 30-án jár le a gyed-em. Engem is érdekelne hogy hogy lehet jobban járni?
Az én Gyed-em is éppen május 4-én jár le. Nem megyek vissza dolgozni, mert olyan helyen dolgozok, ahol nem éppen szerencsés, ha "ide-oda ugrálok". Nálunk az amúgy a gond, hogy egészségügyi okok miatt nem biztos, hogy pontosan be tudjuk tervezni a tesót, nem tudhatjuk, hogy sikerül-e és ha igen, akkor mikor is. Sajnos érdemben nem tudtam válaszolni a kérdésedre, ne haragudj.
A kérdező hozzászólása: nem baj :) tök jó h te is máj.4.én szültél!
Ha elmégy táppénzre, akkor a táppénzt az elõzõ ellátás alapjából számolják, vagyis annyi lesz a táppénzed, mint szülés elõtt. Viszont ha csak betegszabira mégy, akkor azzal számolj, hogy az ez idõ alatt kapott 70%-os bér lesz a tgyás-gyed alap.
A kérdező hozzászólása: akkor még is hogy járnék jobban, ha vissza megyek dolgozni egy kis idõre?
A legjobban akkor jársz, ha visszamégy egy kis idõre dolgozni. Második legjobb választás a szabi, majd betegszabi. Hogy kapod a fizetésedet? A jutalék az automatikusan jön, vagy csak ha dolgozol? A szabi alatt kapod?
A kérdező hozzászólása: jutalékot a kitûzött célok után kapom, tehát ha 1 hónapig szabin lennék csak az alap járna.Ha vissza mennék dolgozni 2 év után szerinted megérné 6órába dolgozni gyes mellett?fizetik akkor a útiköltséget?

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!