Találatok a következő kifejezésre: Hogyan dolgozzam a (241 db)

Miért szeretnék a Magyarok, hogy dolgozzanak a romák?

Én komolyan nemértem,miért lenne az jó,hogy: a munkahelyen beszólogassanak,csicskáztassanak,meglopjanak,megverjenek.Kinek jó ez? Szerintem mindenki szeretné,hogy dolgozzanak csak ne az ? munkahelyén.

Legjobb válasz: Látom sok válaszoló olvasni sem tud. Azt látja a kérdezõ, hogy baj az élõsködés, de a munkahelyeken lehet több kárt tennének

Látom sok válaszoló olvasni sem tud. Azt látja a kérdezõ, hogy baj az élõsködés, de a munkahelyeken lehet több kárt tennének
A munka a tisztességes megélhetés és a társadalomba való beilleszkedés része. Szó nincs az általad említett deviáns viselkedési formákról, ha mégis az könnyen az ember állásába kerülhet ha cigány, ha nem. Persze ezt felfogni, és kulturált európai módjára viselkedni a romák kisebb hányada képes, ahogyan észrevettem. Az pedig végképp szomorú ha szerinted csak a magyarok (ami egyébként kisbetûvel írandó a nemzeti érzelmek mértékétõl függetlenül) akarják, hogy a romák dolgozzanak.
Miért ne dolgoznának?Eleget élõsködtek már rajtunk.
A cigányoknak is dolgozni kellene nem csak a segélyt várni!
Erre én is gondoltam már. Szerintem el kell õket különíteni és ott dolgoztatni õket.
A Kádár-rendszerben még az asszonyaik is dolgoztak, és nem loptak a munkahelyeken sem. Ahogy nem szólogattak be, és nem is verekedtek a munkahelyeken. Aki munkaképes, annak kellene munkahelyet biztosítani.
A magyarok kis betû kedves kérdezõ.
Mert akkor vegre hasznosak lennenek a tarsadalomnak, es ezzel torvenykovetobbe valnanak... A futykos kivan mar ezzel a sok ciganyozassal... Sok ember nem erti meg, hogy nem a szarmazasa miatt lett ilyen, hanem a rossz eletkorulmenyei miatt? Az IS a gond a tarsadalmunkkal, hogy a romaknak 2-szer annyit kell teljesiteni ugyanahhoz az elismereshez, mint egy magyarnak. Es tegye csak fel a kezet, aki kepes NEM FELADNI a sorozatos kudarcok utan. Kepzeld el, hogy lejjebbrol indulsz, rosszabb cipoben es mas borszinnel es az elejen kuzdesz/tanulsz, de a vegen valoszinu megkapod azt a pofonod, amire nem szamitottal. Mert "hatulrol" jon am. A penzzel korellal a torvenyek betartasa is. Es szegenysegbol nehez "torvenykoveto" meltosagot (pl: Mozartot) nevelni... Amugy meg 1/4 ben roma, 1/4 ben zsido es 2/4 ben magyar vagyok. Ugyhogy ha a romakat szidod engem is szidsz. Es most akkor megis melyik nep koncoljon fol? (Most kulfoldon elek, es nagyon is erzem, hogy itt meg en vok a "kisebbseg". Es szo szerint etikai (vagy etnikai) alapon "jogtalanul" bunhodok erte... Pl: "A lakast olyannak nem adnam ki, aki a nemetet nem 100%-osan beszeli." Persze irasban nem adta, mert feljelentettem volna erte. Es itt van a tegnapi: Melohelyen kitalaltam kb 1 honapja, hogy menjunk el egyutt sorozni. Mindenki punnyadt, lusta volt. Erre sokadik valtoztatas utan kitalalodik az az 1 nyari idopontot, amikor en szabin vagyok. Es mondhattam Nekik, hogy szabin vagyok. [email protected] Ez talan fair? A fonok annyit fog latni, hogy Mindenki ott van, de en nem. Mindegy megirom elotte a "vegtelenul udvarias menjetek a p.csaba" mailben a velemenyem. Vagy az fair, hogy a fiam ellen dontottek mar masodszor a futballcsapatnal? Es az edzo szavait is hasznalva: "O az egyik legszorgalmasabb." Ez fair talan, hogy nem a legszorgalmasabb megy elore?) Sok vezeto azt mondja, hogy penzzel nem lehet motivalni. Rovid tavon lehet penzzel is, de hosszu tavon csak a sikerrel. Es ez az amibol a romak(illetve jelen esetben mi is itt kinnt) elegge ki vagyunk rekesztve.
A magyarok majd akkor szeressék a romát dolgozni látni, mikor képesek lesznek arra, hogy a saját munkahelyükre is felvegyék dolgozni, vagy elfogadják kollégának.Addig mit akarnak? A közmunkás megy az egyik munkatáborba, a cigánynak meg csináljunk egy másikat?Erõsen emlékeztet ez engem valamire a régi idõkbõl....Jó mélyre süllyedtünk!
A kérdező hozzászólása: Jajjj hagyuk már ezt a nevelés kérdése dolgot :) Ezt olyannak meséld be aki ismeri a cigányokat.
Te meg nem erted meg, hogy nem a szarmazas az amitol valaki jo vagy rossz feher vagy fekete!!! Ugyanolyan kis gernyokent szulettel te is, mint barmelyik Roma vagy Feka vagy Sarga vagy Magyar! Az eddig megtanult/magszerzett tudassal sokkal inkabb osszhangban van a mostani teljesitmeny es munkaero ertek. Ez az amiben a szegnyek (legnagyobb reszben Romak) el vannak maradva. A kerdes hogy "miert vannak elmaradva:" Az a helyes kerdes? (Es arra nem az a valasz, hogy mert romanak szuletett, hanem inkabb az, hogy mert szegenynek szuletett.) Nezz meg egy kertet. Lehet gyonyoru es lehet elvadult. A szepsege attol fugg, hogy mennyit torodnek vele es nem attol, hogy fekete vagy sarga novenyekkel rakod tele. Fogod? Tehetsz bele fekete tulipant vagy barmit, ha magara hagyod. Csuny gazos lesz. Meg fergek is lesznek benne. Es akkor itt az ujabb jogos kerdes? A tarsadalom a romakat magukra hagyta illetve hagyja meg ma is nap, mint nap? Nem csoppet. (Ugyhogy valamilyen szinten fogom a partjukat, meg akkor is ha jo parszor en is kaptam toluk.) Hitler is ezen az allasponton volt, mint te es lattuk mi lett a vege. Es szanalamas a te gondolkodasmodod... Illetve inkabb buta. Radasul lusta is. A lusta emberek nem gondolnak bele a miertekbe. Inkabb megmagyarazzak egy sztereotip [email protected] "Mellesleg a legtöbb roma életében nem dolgozott" Forras??? "Örülnék, ha a cigányok fele annyit teljesítenének, mint az átlag magyar" Forras??? Gondolom van hivatalaos fuggetlen forrasod, ha ilyeneket kijelentesz es az remelem nem a fejed vagy az Aktiv cimu musor? Es ha mar a teljesitmenynel tartunk. Te hanyszor dicsertel meg Romat a munkajaert mondjuk? Vagy csak azert mert meg kiskoraban egy verset jol elmondott... Mert ez is a baj gyokere. Hidd el...
Mert már unjuk eltartani õket. Megfelelõ munkahelyi fegyelmezéssel (és állandó ellenõrzésel az állam részérõl) nem járna a pofájuk, dolgoznának, mint a kisangyal.
A kérdező hozzászólása: 12:06 Próbáld ki, és rájösz mirõl beszélek.A volt melóhelyemre felvettek 8 cigót, még aznap kb:30an felmondtak.Én egy héttel késõbb amikor jól szétvertek :(
"Sok ember nem erti meg, hogy nem a szarmazasa miatt lett ilyen, hanem a rossz eletkorulmenyei miatt? Az IS a gond a tarsadalmunkkal, hogy a romaknak 2-szer annyit kell teljesiteni ugyanahhoz az elismereshez, mint egy magyarnak. Es tegye csak fel a kezet, aki kepes NEM FELADNI a sorozatos kudarcok utan. Kepzeld el, hogy lejjebbrol indulsz, rosszabb cipoben es mas borszinnel es az elejen kuzdesz/tanulsz, de a vegen valoszinu megkapod azt a pofonod, amire nem szamitottal. Mert "hatulrol" jon am." Ez azért nem igaz, mert rengeteg magyar is rossz körülmények között él, mégsem jár lopni/gyilkolni. Te mirõl beszélsz? Örülnék, ha a cigányok fele annyit teljesítenének, mint az átlag magyar, nemhogy 2x annyit. Mellesleg a legtöbb roma életében nem dolgozott, úgyhogy kérlek ne fogd a romák munkakerülését az õket ért folyamatos munkahelyi kudarcokra. Ez enyhén szánalmas.
Nem gondolom, hogy a munkehelyen tobb kart tennenek. Orszagos szinten meg mindenkepp Mindenkinek hasznos lenne. Ott van ~1.000.000 kisebbseg akik ki vannak ehezve a tarsadalom elismeresere. Teljesen eletszerutlen, hogy egy kapott lehetoseget ugy szalasztananak el, hogy lopnak meg verekednek a melohelyen. Ez csak egy fikcio a kerdezo fejeben szerintem... Es egyetertek: A Romakat is illett volna nagy betuvel irni...
Bár én evvel nem értek egyet azért
Ne haragudj, de rosszul irod. A torveny tisztelese erosen fugg az egyen anyagi/tarsadalmi helyzetetol. Miert menne el barki lopni, ha normalis munkabol meg tudna elni? Teljesen logikatlan... Es nem! Nem kapjak meg ugyanazokat a jogokat. Lehet kezdeni, hogy mi volt elobb a tyuk vagy a tojas, de nem kapjak meg ugyanazokat a jogokat. Lasd a kerdezot: "6 roma bement dolgozni, 30 magyar kilepett." Ez aztan nem sugall semmilyen rasszizmust es antiszemitizmust. Teljesen normalis reakcio mindenfele eloitelet nelkul. Ugyanolyan jogokkal es tisztelettel bantak veluk, mintha 6 magyar jott volna. Es azt neked kell erezned, hogy azert nem kapjak meg ugyanazon jogokat, mert romak vagy azert nem, mert nem elnek a tarsadalom merceje szerint. Te azt mondod, hogy azert, mert nem elnek a tarsadalom merceje szerint. Ok meg azt mondjak, hogy mar az iskolaban elkezdodik a kulonneveles. Vagyis, hogy letrehoznak egy "kulonleges" osztalyt. Egszerre kellene mind ket oldalnak engednie. Kulonben soha nem lesz a ket halmaz kozos tartomanyban... Es egysegben az ero szarmazastol fuggetlenul.

A nőgyógyászom nem javasolta, hogy dolgozzak a munkaköröm miatt. Írt papírt a háziorvosnak. A háziorvosok nem szoktak belekötni? Mik a tapasztalatok?

Anyagilag rosszabbul jönnék ki, ha más munkakörbe helyeznének, így még ha unatkozom is majd otthon, ezt a lehet?séget elvetettem.

Legjobb válasz: Nem köt bele, ne aggódj. Várandósságnál a nõgyógyász szakorvosi véleménye mérvadóbb, mint a háziorvosé. Jó pihit és boldog babavárást :)

Nem köt bele, ne aggódj. Várandósságnál a nõgyógyász szakorvosi véleménye mérvadóbb, mint a háziorvosé. Jó pihit és boldog babavárást :)
Így van, ilyenkor nem a háziorvos dönt, hanem a nõgyógyász! Az elején nem fogsz unatkozni, az tuti :o)
Én is el voltam tiltva a munkától, itthon voltam táppénzen. Az elején sokat aludtam, és sokat voltam rosszul, nagyon hamar eltelt az idõ. A házimunkát - fõzést épp hogy elvégeztem. A második trimeszterben pedig feltérképeztem a bababoltokat-termékeket, nem volt unalmas. Tai-chi gyakorlatokat végeztem titokban, (kismama tornára se mehettem) nagyokat sétáltam. Az utolsó három hónapba ágyba voltam parancsolva, persze ezt-azt csinálgattam itthon, de ha a férjem itthon volt muszáj volt ágyban maradnom. Amikor beszerzõ körútra mentünk vittük a kórházi csomagot is ... :-) Nagyon nehezen viseltem... De végül is 41 hét végén született meg a manócskánk, és minden rosszat elfelejtettem... Boldog babavárást nektek!
Szia. Megkérdezhetem, hogy milyen munkát végeztél, hogy eltiltottak tõle? Lehet, nálam is ez lesz, ezért kérdezem. Gratulálok egyébként a babához!
Szia! Egyáltalán nem fog belekötni, ne aggódj! :)

Depressziós vagyok, nem szeretem az embereket. Az egyetemet elvégeztem egy éve, van biztos hátterem. De miért várja el a társadalom, hogy dolgozzak? 23/L

Úgy érzem jobb biztonságosabb nekem itthon. Távol a magyar gyűlölködő mentalitástól. Ez miért zavar másokat??? És miért éreztetik velem hogy szerencsétlen vagyok, ha megtudják, hogy nem csinálok semmit?

Legjobb válasz: kedvesem, azért dolgozz, h ne élj a szüleid/párod nyakán. mellesleg ha nem akarsz kimenni az utcára, akkor létezik távmunka.

Nincs sikerélményed, depressziós vagy. Ha anyagilag megteheted, most olyan elfoglaltságot válassz, ami kicsit kihúz ebbõl az állapotból, amit szívesen csinálsz és örömmel.
kedvesem, azért dolgozz, h ne élj a szüleid/párod nyakán. mellesleg ha nem akarsz kimenni az utcára, akkor létezik távmunka.
Nem veszed észre, hogy éppen Te állítod be magad szerencsétlennek ? Nem muszáj dolgoznod, rajtad kívül még rengetegen nem teszik, de talán több életcéljuk, önbizalmuk van mint Neked. Ha így érzed jól magad a bõrödben, akkor maradj otthon és ne foglalkozz a megjegyzésekkel. Mellesleg, miért érdekel, hogy ki mit mondd rólad ?! Miután nem áll módodban elvonulni egy lakatlan szigetre, valamilyen technikát mégiscsak ki kellene dolgoznod, hogy el tudd viselni, figyelmem kívül tudd hagyni a megjegyzéseket. A Te életedhez csakis Neked van közöd, mondjuk akkor is csak Neked lesz, hogy majd 10 év múlva kiderül, nem is olyan biztos az az anyagi háttér......
Én megértelek én sem szeretnék dolgozni, de mibõl vagy inkább kibõl élsz?
Lehet, hogy elvetted a helyet az egyetemen olyanok elõl, akik a diploma birtokába szíves-örömest dolgoznának. Nem azér tanultál, hogy dolgozz és boldog légy? Az otthoni punnyadás mindennél rosszabb, csak leépít.
" De miért várja el a társadalom, hogy dolgozzak?" No comment
Álljunk meg! Biztos, hogy depressziós vagy? Nincs Neked pánikbetegséged? Ami okozhat depressziót IS! Azért kérdezem, mert azt írod: nem mersz elindulni. A pánikbetegség kezelhetõ, a depresszió elmúlik idõvel.
utazz ki külföldre
Nem csak a segélyek állnak adóból tisztelt diplomás kérdezõ, hanem gyakorlatilag minden ami körülvesz:utak, egészségügy, tömegközlekedés, világítás és még sorolhatnám, hiába az önk. kapja a támogatást az államtól, az állam az adókból fizet majd hogy nem mindent. Szóval ilyen hozzáállással menj inkább külföldre.
Szerintem kezdj el dolgozni. És a többieket azért zavarja, mert általában aki nem dolgozik az segélyekbõl él. Te egy diplomás ember vagy, másnak nem adatott meg a lehetõség, hogy diplomát szerezhessen. Hidd el szerencsés vagy, hogy neked ez megadatott. Am meg ha eljársz dolgozni akkor biztos, hogy le tudod magad annyira kötni, hogy nem érzed magad depisnek. Ha egész nap otthon ülsz továbbra is depisnek és szerencsétlennek fogod magad érezni. Meg a depressziósoknak jót tesz ha kimozdulnak és emberek között vannak. Plusz ha dolgozol beindul az életed, jönnek a sikerélmények és nem fogod magad szerencsétlennek érezni magad. Sõt senki se fog zavarni, hogy csak otthon ülsz. :)
Szia! Írtam privit.
Hozzátenném, én is nagy reményekkel kezdtem az egyetemet, de már most, másodévesként látom, hogy kb kitörölhetem a leendõ diplomámmal... (közgáz). Jövõre talán sikerül Erasmus-szal kimennem Ausztriába egy évre, ez az egyetlen mentõövem, különben legjobb esetben is egy bankban végzem nettó 100ezres fizetéssel, és akkor még "örülhetek", hogy nem Tesco-pénztárosként kell 70ezerért güriznem. Hozzátenném, a 40 valahány csoporttársam hasonlóan "lelkes", ez átlagos a mai magyar egyetemisták között, úgy gondolom.
Én is hasonlóan érzek, bár a szükség nagy úr, így tanulok, és minél elõbb megpróbálok külföldre menni, messze ettõl a szemétdombtól. Az osztrák határ mellett élek, jól ismerem azt az országot is. Teljesen más a mentalitás, a hozzáállás, az emberek maguk vidámabbak, optimistábbak, erõsebbek (nem csak sajnálkoznak állandóan, hanem cselekednek). Egyszerûen jobban érzem magam ott, jobb a közérzetem az ottani emberek közt, egyedül ott van normális jövõképem. Neked is azt tudnám tanácsolni, egy baráttal vagy a pároddal próbáld ki valamelyik nyugati országban, hátha... ott nem leszel ennyi gyûlölködésnek, ennyi beteges embernek az áldozata. Bár dolgozni ott is kell, csak teljesen más diplomával 100ezret vagy 400ezret keresni, miközben az árak hasonlóak.
Valaki akkor is eltart, aki helyetted dolgozik azért a pénzért ... Egyébként meg keress egy pszichomókust, mert depressziós és enyhe pánkbetegséges tüneteid vannak ...
A kérdező hozzászólása: Az egyetemet célokkal és vágyakkal tele kezdtem el. Azt hittem rohadt jó karriert fogok befutni. Hát. Mégse.. Leszögezném: engem senki nem tart el az adójából!! Nem vettem fel és nem is fogok felvenni semmiféle segélyt, de hogy egybõl az leadózott pénzedrõl beszélsz..grat
vagy van egy másik megoldás, ha te nem akarsz dolgozni ezzel semmi baj nincs, de akkor legalább keressél egy lóvés pasit akinek szülsz pár gyereket és akkor otthon vezeted a háztartás és neveled a gyerekeket..akkor már valami hasznosat is csinálja.
Az emberek irigyek. Ha valaki megteheti, hogy ne dolgozzon, azt irigylik. És akin megérzik, hogy gyenge, kinyírják. Na nem a szó szoros értelmében, bár sokan vetettek már véget az életüknek emiatt. Senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy te mibõl élsz. A társadalmi normákkal meg ilyen szinten nem kell foglalkozni. "húszévesen menj dolgozni, huszonöt évesen menj férjhez, 28 és 32 évesen szülj két gyerket", stb. Nem robot vagy. Csináld azt, ami jólesik. Ha nem akarsz dolgozni, és nem muszáj, akkor ne dolgozz, ennyi.
Azért dolgozz hogy tudj mibõl élni, lehet hogy van háttered de nem tudhatod hogy meddig. Én minden követ megmozgatok hogy dolgozni tudjak, egyetemre nem kerültem be szakmám van nem is 1 de még sincs olyan állás ami jó lenne, a legutóbbiból is kirúgtak csak mert csõdbe ment a hely. Én sem szeretem az embereket mármint azokat akik csak fikázni tudnak, igaz sok ilyen van mégis értem a problémádat, de ahhoz hogy normálisan tudj élni sajnos együtt is kell élned a helyzettel. Munka után lehetsz otthon ha neked ez esik jól, a lényeg hogy legyen jó életed.
A kérdező hozzászólása: Nem vettem el senki elõl a helyet az egyetemen, angol rendszerû magániskolába jártam.. Egyszerûen képtelen vagyok elindulni, most is sírok miközben ezeket a sorokat írom.. Igazatok van , hogy csak leépít, de nem vagyok hozzá elég erõs, elég jó.
Senkinek semmi köze az életedhez, ezt tudatosítsd magadban. Minden a te döntésed, a te akaratod.
3-mas! Én még nem találtam valódi távmunkát. Ajánlanál nekem egyet?
Milyen céllal kezdted el az egyetemet? Hogy otthon ülj és sajnáltasd magad? Akkor fölösleges idõfecsérlés volt. Az embereket nem muszáj szeretni, gyûlölködés, fúrás mindenhol van, nem csak Magyarországon.
Még egy szerencsétlen, akit el kell tartanom az adómból...
Hát ugyebár azért "várja el" a társadalom, hogy dolgozz, mert nem akarnak az emberek idegeneket eltartani. (Mármint azt, hogy az adójuk csak egyre több segélyre menjen...) Ha neked nincs szükséged segélyre, mert olyan gazdagok vagytok, hogy van, aki eltart, akkor viszont szíved joga azt csinálni, amit jónak látsz. Én nem értek egyet az otthon punnyadással (hétfõ óta betegen itthon vagyok, és már kezdek megõrülni a semmittevéstõl), de, ha neked így jó, miért ne...
na tessék!megmondtam én, egy ujjam diplomás aki azt ondolja elvégzi a sulit akkor majd milliomos lesz és egybõl megkapja álmai munkáját.el vagy tájolva kislány, örülj ha a diplomással felvesznek a mc donaldsba vagy mosogatni.menjél külföldre ott talán eltudsz helyezkedni a szakmádban, de persze aki nem akar dolgozni annak lehet 8 diplomája is..pff no comment
szerintem simán motiválatlan vagy. akár keress önkéntes munkát, ha már úgysem számít a pénz. hátha tetszik, hátha inspirál stb. milyen diplomád van?

25 feletti férfiak! Hogyan dolgozzam fel (nektek hogy sikerült), hogy a barátnőm soha nem lesz velem egy szinten emberileg? Csak olyan írjon, aki érzett már így!

Arról van szó, hogy sok lányt megismertem már, de eddig mindegyik unalmas volt nekem, vagy amelyik nem, azt meg ahogy jobban megismertem, nem barátnőnek való, csak 1 éjszakára (nekem meg az nem jön be). Most nem arról van szó, hogy a tipikus lotyók jönnek be, sőt! (De mindegy is, nem akarom hogy csak kötekedők írjanak ide). Szóval ha egy lánnyal lehet beszélgetni is, akkor olyan egyéb dolgai vannak, ami nem jön be (künnyűvérű pl, vagy cigizik). Azok a lányok, akik meg bejönnek pl külsőre pont ezek a tipikus otthonülős lányok. Nem is baj, ha pl nem jár el bulizni, csak akkor más hobbija legyen, ne csak tvzés, meg lehessen vele beszélgetni. Csak az ilyenek pont azok a lányok, akik csendesebbek (nem tudnak beszélgetni) és nincs is nagy érdeklődési körük meg hobbijuk sem. Szóval 1 darabig nem tudtam hogy mit csináljak, de most végül összejöttem 1 ilyen "unalmas" rendes lánnyal. És szeretem is, csak attól félek, hogy hamar vége lesz, mert nem érzem azt, hogy ő annyira különleges lenne nekem, pedig nem jöttünk össze hamar. Csak hiányzik valami plusz, inkább olyan érzés vele lenni, mintha a lányom lenne, nem 1 önálló felnőtt nő. Szóval kicsit több kezdeményezést meg aktivitást várnék tőle, de ő nem tud ezen változtatni mert ő ilyen. Szóval én meg ehhez képest rengeteg hobbival rendelkezek meg érdeklődéssel, meg szeretek beszélgetni, állandóan próbálok programokat szervezni, csak ez így egy kicsit unalmas. És túl "régimódi" vagyok ahhoz, hogy olyan lányokkal jöjjek össze, akik "liberálisabbak", mert ők a párkapcsolat terén sem olyanok, ami nekem jó lenne. Ez így most bonyolult és hosszú, inkább majd kérdezzetek, ha valami nem érthető.

Legjobb válasz: Bocs de minek írtad ezt le? Nem az a kérdés, hogy hogy dolgozzák fel? Ehhez nem kell a te élettörténeted. Amúgy meg akkor ne járj a csajjal, ha nem szereted - nem tudom minek kell áltatni!

Bocs de minek írtad ezt le? Nem az a kérdés, hogy hogy dolgozzák fel? Ehhez nem kell a te élettörténeted. Amúgy meg akkor ne járj a csajjal, ha nem szereted - nem tudom minek kell áltatni!
Talán pont ez a baj veled, ahogy itt sem, a való életben sem vagy kíváncsi egy nõ véleményére, és nem tartod egyenrangúnak õt emberileg. Ez hülyeség, hogy téped a szádat, hogy nõk ne válaszoljanak.Azt mondod olyan lányt szeretnél akivel lehet beszélgetni, nem csendes van véleménye, mégsem érdekel egy nõ véleménye sem?! Ha pedig annyi hobbid, és érdeklõdési köröd van, akkor nem lehet annyira nehéz neked való lánnyal megismerkedni.
Ez jó. Ha nem értek veled együtt, akkor már rögtön nõ vagyok. Jó tudni. :D
Kérdezõ ha olyan intelligens, sok hobbival és széles érdeklõdési körrel rendelkezõ egyén vagy, akkor hidd el, benned van a hiba, ha még nem tudtál becsajozni. Igen, igen, egy értelmes nõvel. Szerintem aki tényleg nagy ész, az megtalálja a párját.
Elsõnek igaza van! Ez egy felesleges hiszti.
Azt gondolom, hogy akik "rengeteg hobbival rendelkezek meg érdeklõdéssel"... (milyen megfogalmazás ez?), azokkal valami gubanc van. Nem lehet egyszerre rengeteg dologért "rajongani", mert az azt jelenti, hogy egyik hobbidat se szereted igazán. Egyébként: igen, ne álltasd a lányt, keress másikat! Nem kell megalkudni. Mindenesetre úgy érzem, te is abból a fajtából való vagy, aki azt hiszi tökéletes, kiemelkedik a többi átlag Jancsi közül, közben csak el van szállva magától. Ennyire "intelligens" srácot bármelyik bokorban találni, nem értem hova gondolsz, amikor ilyen elvárásokat támasztasz.
A kérdező hozzászólása: Csak olyanok írjanak, akik tudnak valami hasznos tanácsot is adni!
Szerintem ha nem jön be, hagyd ott, az a legkorrektebb dolog.
Tudom, nem kéred nõk tanácsát, de azért kapsz tõlem most néhányat. :D Nem csak fekete és fehér létezik. Te itt most kiemelted a két végletet, nem jönnek be az egy éjszakás lotyók és az otthon ülõs, uncsi, csendes csajok. Miért nem kezdesz olyannal, aki szeret bulizni, de azért mégsem a party r*banca és még olykor beszélgetni is lehet vele, emellett pedig akad hobbija is a tv-zésen kívül? Kicsit arrogáns a stílusod, nem kellene ennyire lekezelõen beszélned az ellenkezõ nemrõl, mert mérhetetlenül taszító! Ez elsõ lépésnek jó is lesz. Aztán második lépésnek talán próbáld megkérdezni tõle, hogy miért nem csinál mást is tv-zésen kívül. Talán csak soha nem mondta neki senki, hogy csinálhatna értelmesebbet, nem járt szakkörökre, nem sportolt és nincs is olyan társasága, akikkel ezt megtehetné, ergo lehet szívesen csinálna õ bármit, csak éppen még nem fejlõdött ez az ingerencia ki benne. 3. lépésként fogadd el, hogy a nõk ma már igen is "egyenrangúak", ugyanolyan döntési joguk van mindenben, ugyanannyira lehetnek határozottak, mint a férfiak és ugyanannyira beleszólhatnak egy párkapcsolat dolgaiba, mint a férfiak. Azt még hozzátenném, hogy én 22 évesen, ha éppen nem az egyetemen, akkor itthon ücsörgök naphosszat és vagy valami atom agyfárasztó oldalt olvasok (lásd ez), hogy kicsit kikapcsoljak, vagy tv mellett merülök el nyakig az évközijeimbe. Az utóbbi 2 hónapban nem láthatott senki bulizni, mert nem volt hozzá energiám és kedvem, a barátaim szétszéledtek az országban, így nincs kivel összejárni és mindezek mellett ha ki akarok kapcsolódni, akkor elmegyek az uszodába, leúszok 1-2 órát és még véletlenül sem szólok senkihez, mert nem ezért mentem oda. :D Mindezek ellenére imádok beszélgetni, nyitott és határozott személyiségnek tartom magamat és a párommal is igyekszünk lehetõségünkhöz mérten minél több közös programot szervezni. (Hozzáteszem, ha éppen szingli vagyok, akkor is ugyanilyen "halál unalmasan" zajlik egy-egy napom, én mégsem unatkozok! :D Ha más unalmasnak tart, akkor nem kell a közelembe jönnie és ennyi, keressen magához valót! :) )
Egyszerûen! Nem járok számomra unalmas nõkkel.
:DD Most meg besértõdik, a nagy okos, értelmes férfi....
A kérdező hozzászólása: Jó, nem kell már válaszolni, inkább majd megoldom egyedül.
Egy kis több férfiasság, és kevesebb rinya majd meghozza a hatását a nõk terén :)
A kérdező hozzászólása: Mondom hogy lányok ne írjanak, de látom fölösleges nektek beszélni... Ezt is unom már, hogy 1 lány képtelen felfogni amit beszélek. 10 beszélgetésbõl 9ben ez van, hogy értelmezni se tudja a mondatokat. Valami értelmesebb, tapasztaltabb, jóindulatú férfi tanácsa jól jönne.
A kérdező hozzászólása: Ha valaki tud értelmes választ írni kötekedésen kívül, várom.
A kérdező hozzászólása: Most meg nagyképû is vagyok, egyre jobb... És nem fogom ott hagyni az elsõ probléma miatt, nem az a fajta vagyok. És leírtam, hogy nem is az a fajta vagyok aki könnyen talál másikat. De szerintem el se olvastad. Nem baj, csak ne ítélj a fantáziádból.
Te kisöreg, talán az a baj nálad, túl egyszerû lányokat ismersz meg.Nézz ki magadnak egy határozott, okos, jól öltözött, igényes nõt, azzal próbálj összejönni, nála felmérheted mit is érsz!

Van-e értelme annak, hogy így is dolgozzon a feleség?

Van-e értelme annak, hogy a havi nettó 80 ezret kereső feleség dolgozzon úgy, hogy a férjet havi közel félmilliót keres? A házaspár nagy, kertes családi házban lakik, melynek fenntartását kizárólag a férj fizeti, hiszen az ő keresete bőven elég. A nő csak magának költ a pénzéből néha ruhákra, ajándékokra, vagy egyéb apróságokra. A nő munkaköre viszont a kevés fizetés ellenére is lényegesen stresszesebb, mint a férfié, ezért a nő esténként gyakran ingerült, feszült, ami nincs jó hatással a házasságra. Ráadásul mivel a nő esetében is teljes munkaidőről van szó, a nőnek nincs túl sok ideje a nagy családi ház rendbentartására. A házimunkát többnyire fáradtan és ingerülten végzi.

Legjobb válasz: Számomra lenne, én nem bírnám ki,hogy ne dolgozzak.Házi munkára vegyenek fel egy takarító nõt. Teljesen soha nem alapoznék a páromra, mi van ha holnap meghal, megsérül, megszûnik a munkahely, elválunk én meg 10 éve nem dolgozók akkor az életbe nem kapnék újra munkát. Tanuljon és többre viheti a lány is.

Számomra lenne, én nem bírnám ki, hogy ne dolgozzak.Házi munkára vegyenek fel egy takarító nõt. Teljesen soha nem alapoznék a páromra, mi van ha holnap meghal, megsérül, megszûnik a munkahely, elválunk én meg 10 éve nem dolgozók akkor az életbe nem kapnék újra munkát. Tanuljon és többre viheti a lány is.
A házsaságnak jót tesz ha mindketten dolgoznak. Mi pont fordítva vagyunk a nõ keres 570K nettót anyagilag nem volt gond mikor nem dolgoztam (2 év) akkor jóval többet veszekedtünk. Most én is dolgozom 170 nettót keresek Nincs a pénze szükség de jobb lett a házasságunk.
Ez sok mindentõl függ. Szereti azért a munkát? A férfi mennyire tekinti közösnek a vagyont? Vannak-e gyerekek? A nõ mennyire viseli jól az egyedüllétet? ÉN 5 évig voltam itthon a 2 gyerekkel GYED-en, egymás után születtek. Az 5 évben már majdnem megõrültem, azt mondtam én már bármit elvállalnék, csak hadd menjek dolgozni. Ingerült voltam, és depressziós. Amióta visszamentem dolgozni, az egész család boldogabb. Ha meg ennyit keres a férfi, akkor fogadjanak takarítónõt. Azt mondjuk nem értem meg, ha valaki az 1 éves gyerek mellõl visszamegy dolgozni, ha anyagilag nem szorulnak rá, mert ilyet is ismertem sokat.
Nem mindenkit elégít az ki, hogy otthon lesse csipkepongyolában, hogy kinõtt-e már a lábán a szõr. Azt mondjuk nem értem, hogy ha a nõ is dolgozni szeretne, és a férje keres félmilliót, miért nem tartanak bejárónõt, hogy a házimunkával már ne kelljen foglalkoznia a feleségnek.
Én imádom a családom, a gyerekeim, imádom a munkám még ha néha stresszes is - amit utálok, az a lakás takarítása. Ha a férj ennyit keres, akkor vegyen fel takarítónõt. Amúgy meg nem árt, ha a nõ nem esik ki a szakmájából, mert a gyerekek elõbb-utóbb kirepülnek. Nekem már a 3, 5 éves "lyukat" sem annyira csípik a munkaadók, egy 10+ éves után már nem fognak utána kapkodni. A férjjel is történhet bármi, ami után az asszony rá lenne utalva, hogy családfenntartóvá lépjen elõ. Na és még egy: sokunknak kell a felnõtt társaság, egyszerûen nem elégít ki a gyurmakukacok gyúrása és a portörlés.

Már több mint egy éve elvesztettem a kutyám. Õ volt a legjobb barátom. Hogy dolgozzam fel?

Most is nagyon hiányzik,naponta többszer is gondolok rá és meg is siratom.:'cc

Legjobb válasz: Pff, ez szép volt Kvitta XD Ne haragudj, kedves kérdezõ...Mindenki máshogy dolgozza fel, nehéz tanácsot adni, mi enyhíthetné a fájdalmat. Nem gondolkoztál új kutyuson?

Pff, ez szép volt Kvitta XD Ne haragudj, kedves kérdezõ...Mindenki máshogy dolgozza fel, nehéz tanácsot adni, mi enyhíthetné a fájdalmat. Nem gondolkoztál új kutyuson?
Azon mi nem egyértelmû, hogy ha valaki elveszíti a kutyáját, akkor az meghalt? -.-
bunyó lesz!!
Hát eléggé félreérhetõen fogalmazol akkor. Másik kutyán nem gondolkozol? Valakinek muszáj lesz betöltenie az ûrt a szívedbe mert így a legnehezebb.
Na hát kaptam az alkalmon, elnézést:D
Mekkora egy tuskó vagy te kvittagirl. Remélem ha a te kutyád elpusztul, másnak is lesz hozzád pár hasonló kedves szava. Végülis csak egy állat nem? Kérdezõ: a választ sajnos nem tudom, én sem tudom mi lenne velem, ha a kedvenc kiskutyám meghalna. Annyit tanácsolnék, hogy amíg nem vagy túl az elvesztésén, ne szerezz be új kutyát, hanem max. járj ki egy menhelyre ismerkedni, segíteni. Nem szabad ezt erõltetni, majd úgyis jön a 'szerelem'.
És ha elfogadsz egy jótanácsot, szerintem ne olyan fajta kutyát vegyél/fogadj örökbe, mint amilyen az elõzõ volt. Mindig a régit keresnéd az újban, õt juttatná eszedbe, ha nagyon hasonlítana.
Én vagy a tuskó miközbe te reméled hogy mi lesz ha meghal a kutyám? Szerintem ezt gondold át. Nem fogom ötvenszer leírni mennyire kétértelmû az hogy elveszíteni egy kutyát. De leesett, utána elnézést kértem ennyi az egész, gondolhatod ha tudtam volna hogy meghalt a kutyája nem így írok.
A kérdező hozzászólása: Nem tudom õ miléyen fajta volt, de keverék.Még várnék egy új kutyussal pár hónpot, és talán örörkbe fogadok egyet.
Hogy lehet elveszíteni egy kutyát? Legalább te el tudod magyarázni most nekem.
A kérdező hozzászólása: Milyen.* Lécci ne itt veszekedjetek.Köszi!
Szerintem az segítene, ha befogadnál egy új kutyát. :) (persze vehetsz is.) Nézz szét menhelyeken, napota halnak meg, többszáz kutya. Biztos találsz olyat aki megtetszik. NEM lesz olyan mint az elõzõ kutya, MÁS lesz. Más dolgokat szeret, más a temperamentuma. Dejobban fog szeretni, mint bárki más, hiszen megmentetted az életét. :) Ne a régi sebeket tépd fel, hanem foltozd be
Egy új kutyával tényleg sokkal könnyebb feldolgozni a történteket.:) Több mint egy éve veszítettem el én is két kutyámat:( még most is nagyon hiányoztak a képe az egyiknek mindig itt van mellettem. Sokkal könnyebb volt "elfelejteni", túltenni magamat a történteken mikor megérkezett az új kutyusunk. Volt akkor is 2kutyánk de õk is velünk siratták õket. Õk is nagyon sokat segítettek nekem, de nem eleget. Most 4 kutyánk van, minden szabadidõmben velük foglalkozom, nincs idõm szomorkodni. Újra boldogságot hoztak a házunkhoz.:) Kitartást!!
A kérdező hozzászólása: Lehet megpróbálom.Köszi a segítséget.
ojjj de okosat szóltál 8-as, te segítettél a legtöbbet a kérdezõnek..Lehet téged kéne örökbe fogadnia nem?
A barátnõm elvesztette a kutyáját, rá 2 hónappal kapott tõlem egyet, egy ideig az elhunyt kutya neve hangzott el többször, de egyre jobb lett és ma már minden rendben.
Nekem is van azóta új kutyám, nagyon szeretem, meg minden és az Õ halála is megviselne, de a régi kutyámat nem tudja überelni. :( Nem is ez a dolga mondjuk, mindegyik kutya más és más. Hiába keresünk két egyformát, nem fogunk találni. Az, hogy veszel egy új kutyust, csak eltereli a gondolataidat a régirõl, de a fájdalom, amivel a halála járt, sosem fog elmúlni igazán bárki bármit mond. Ha teljesen elmúlik, akkor nem is szeretted igazán.
A kérdező hozzászólása: Próbáltam érthetõen fogalmazni.Új kutyán még nem nagyon gondolkodtam.De úgy látszik a válaszok alapján, hogy jobb lenne.
Egy másik kutya nem tölti be azt az ûrt!
Én is így vagyok az enyémmel. Én már 6 éve nem tudom teljesen feldolgozni. :( Egyszerûen nem találom meg más kutyákban sem a régi legjobb barátomat :(
A kérdező hozzászólása: Úgy hogy meghal.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a segítséget, és a választ.Ellátogatok egy mehelyre, ahogy azt itt valaki írta.ÉS 3-4 alkalom után megpróbálok örörkbe fogadni egy kutyust.

16 eves lany vagyok a baratom pedig 17 lesz majusba. Masfel eve jarunk. Az az erzesem h a szulei azert "tarjak" ot hogy dolgozzon. Mit tegyek?

eggeltol estig dolgozik az abc-ben es nem engedik iskolaba (vagy mivel epitenek hazat ott dolgozik)

Legjobb válasz: Ha a barátod nagyon nem akarja a munkát akk szépen bementek a családsegítõbe és elmondjátok h "szüleim nem engedik h tanuljak. és már most dolgoznom kell" am ha nálunk így menne leköpném anyámékat h dolgozzanak õk. miaz h dolgoztatnak.?!

Ha a barátod nagyon nem akarja a munkát akk szépen bementek a családsegítõbe és elmondjátok h "szüleim nem engedik h tanuljak. és már most dolgoznom kell" am ha nálunk így menne leköpném anyámékat h dolgozzanak õk. miaz h dolgoztatnak.?!
egyet ertek az elottem szoloval!
Ha még csak 17 éves, akkor tanköteles. A tankötelezettség alsó határa már 18 év, nem 16.
Az iskolában nem szólnak érte, hogy nem jár be? Mert ha ez van, akkor a sulinak hivatalból intézkedni kéne. Akár ott is szólhattok. Felháborító, hogy egyes szülõk saját tulajdonú ingyenmunkásként tekintenek a gyerekükre.

Hogyan tudnám rávenni a párom, hogy dolgozzon?

Állandóan arról álmodozik, hogy majd összeköltözünk, meg milyen jó lesz, ha együtt élünk, összeházasodunk, de semmit sem tesz azért, hogy ez a közeljöv?ben megtörténjen.

Legjobb válasz: Sajnos jól látod, nem fog megváltozni. Ha két éve egy fûszálat nem tett keresztbe, akkor ilyen mértékben változni már biztosan nem fog. Saját magát egyébként hogy tartja el?

Sajnos jól látod, nem fog megváltozni. Ha két éve egy fûszálat nem tett keresztbe, akkor ilyen mértékben változni már biztosan nem fog. Saját magát egyébként hogy tartja el?
Ha nem hajlando aldozatot hozni a kapcsolatotokert akkor nincs jovod mellette. A mai vilagban foleg magyarorszagon az ember oruljon, hogy egyaltalan munkat kap. Mas Diplomaval is kepes akar budit pucolni is a jobb megelhetesert es a szeretteiert!
Kedves 5-ös az a baj, hogy õ már 2 éve végzett és már nem pályakezdõ. (persze hivatalosan az, mert még nem dolgozott sehol, de már nem az.) A kérdezõ tanul, tehát nincs önálló keresete az ösztöndíjon kívül. Mint írta, nem tud diákmunkát vállalni, mert nem fér bele az idejébe. A srác pedig, bár hasznos munkát végez, besegít, de nem akar a saját lábára állni. Elkényelmesedett abba, hogy a szüleinél mindent megkap. Miért is nem keres állást, ha földet mûvelni nem akar, s öltönyben akar munkába járni? Mi az akadálya? Az hogy így sokkal kényelmesebb. Én is voltam munkanélküli, s a szüleimnél laktam. Én is megcsináltam otthon minden munkát, csak hogy azt érezzem, kicsit is hasznos vagyok és nem púp vagyok a hátukon. Jóllehet, még õk mondták, hogy legyek türelmesebb az álláskeresés tekintetében, mert nem könnyû senkinek. Nem cseszegettek, nem zrikáltak, hogy miért nem dolgozol, de én mellette mindennap foglalkoztam az álláskereséssel. Én éreztem magam kellemetlenül, hogy a szüleimen élõsködök. Pedig õk ezt nem így gondolták. #3 voltam
A szülei tartják el, ahogy téged a te szüleid. Mi a baj? Majd ha végzel, lesz munkád és akkor sem lép, akkor beszélj vele. De olyat elvárni, amit te magad sem teszel meg, nem fair.
S ha a szakmájában nem is akar elhelyezkedni, akkor mit szeretne csinálni? Mihez ért? Miért nem képzi át magát? Egy darabig azért vállalhatna valamilyen rendszergazdai vagy stb. munkát, s addig megvalósíthatná az álmát.Az informatikusoknak nem fizetnek rosszul és nem kell megszakadniuk a munkájukban. Mellette lenne idõ továbbtanulni. Vagy nincsenek álmai/vágyai? Mi érdekli? KÉrdezd meg, hogyan képzeli el az életét 10 év múlva. S aztán mond el, hogy te hogyan képzeled el. Ha nem egyezik, akkor nincs mirõl beszélgetni. #3
5-ös vagyok: jelenleg mind a ketten ugyanannyit tesznek azért, hogy legyen közös lakás. Nem fér bele az órarendembe, nem találok megfelelõ munkát - nekem mind a kettõ ugyanúgy csak kifogás.
Zsarold azzal amit már több ezer éve használtok és bevált: szexxel :) Egyébként ki mondta h öltönyben nem lehet traktort vezetni? :D Kicsit gáz h 20 felett még a szülei tartják el...
Arra nem, hogy 7 év alatt, de munka, utána pedig gyerek mellett. Egyik volt évfolyamtársam 5év alatt fejezte be, pont nyárra esett a szülés, ma a zárt osztályon kezelik, ha ezt nézem, mindenképp jobban jártam. De megvan. 1 év, és ügyész leszek. Igen, megérte, és igen, én kerestem meg a rá valót, és igen, nem pihentem egyébként az elmúlt 10 év alatt sokat, nem voltam nyaralni, nem sorolom tovább. Részemrõl itt a pont, jöhetnek a piros kezek, köszi! :)
76%-os, félreértettél, nem kell szégyenkezdned. Elnézve az államilag támogatottakat, te még nagyon is szuper vagy (akkor is az lennél, ha államilag támogatottan tetted volna le). :) Mindösszesen csak rávilágítottunk arra, hogy nem kell elvárni ezt másoktól. Ne standardizáljuk magunkat. A neves közmondást, a "mindenki magából indul ki" jeligét nem kell mindig komolyan venni. A kérdezõ most tanul. Ha a szüleinek nem gond, hogy õk támogatják, akkor mi ne csináljunk belõle problémát, hisz nincs hozzá közünk. A srác meg álomvilágban él, gazdag sose lesz.
De én még csak nem is rosszallóan írtam, amit írtam. A véleményemet pötyögtem be, nem több. Õ tért ki arra, hogy ha lediplomázik, állásajánlattal várják= mert nagyot álmodni, mert azt hiszi, ez így mûködik. Én csak ezt írtam, no persze azt is, hogy én dolgoztam, mert én így láttam jobbnak: dolgoztam, és miért volt jó? Kevesebbet próbáltak beleszólni a dolgaimba. Megsúgom szépen halkan: voltam szobalány, takarító, napszámos fóliában. Az utolsó kettõ sorrendje néha változott. Kellett a tandíjra. Ciki vagy sem, 7 év, igen. Más 10év alatt sem tudja befejezni, szülõi támogatással, hogy dolgoznia sem kell! DE EZZEL semmi probléma! Írtam: örüljön, aki nem volt ilyen helyzetben. Aztán írtam még hogy a srác nem fog változni, majd az lesz, hogy ha gyorsan talál Prünike egy jó állást, akkor õ fogja eltartani. Lehet erre alapoz, nem tudhatjuk, mert nem ismerjük.
És erre vagy kedves jogot végzett válaszoló ennyire büszke, hogy csak két évet csúsztál? Na most számold ki, hogy mennyibe került a megélhetésed abban a két évben? Az én tapasztalataim alapján nem éri meg.
21. A kérdezõ írta, hogy neki x óra után y nyelvtanulás után nincs kedve elmenni pl. felszolgálni. Én sem értettem hogy ez egyébként hogy jön ide, ha a pasiról van szó. De az tény és való, hogy hülyeség az az ideál, hogy keményen tanulok, végzek az egyetemen és állásajánlattal várnak. Kissé szürreális az álom, vagy inkább így : mert nagyot álmodni. Ez a pasi nem akar még közös életet, egyenlõre még dolgozni sem, és itt jön a képben az, hogy azért mert van egy diplomája, õ nem megy el másnak csak igazgatónak vagy felöltözik reggel, és elmegy öltönybe egy irodába? Ha valaki csak eddig jut el, fogadja õszinte részvétemet.
Ja igen, te vagy itt a fõ okos, diplomás akinek bejött az élet, és igen, egyébiránt marha sokan vállalnak el mindenféle munkát, mert kell a pénz! Lehet idõben végezni munka és gyerek mellett is. Jut eszembe, nem GYESen tengettem az életemet közben, hanem GYEDen, és ha félretettem, volt tandíjam. Másoddiplomásan. Mindent meg lehet oldani. Attól hogy te kedves válaszoló, nem voltál ilyen helyzetben, arról nem tehetek, de örülj neki! :)
5év helyett 7évig jártam a Jogot. Ennyi. Munka mellett, mert nekem nem volt jó érzés, hogy a szüleim támogattak. Szeretem ezt a magyar mentalitást, hogy fõiskolát/egyetemet végeztem, egybõl irodába megyek, vagy tárt karokkal várnak a végzés után. Szép álom. :)
De sok itt a hülye. Már megint jönnek ezek a zsuper történetek. Minek kérjen egyéni tanrendet, ha a szülei tudják támogatni? Persze majd itt a felettem lévõ egyéni mellett dolgozott és zsült. Meddig tartott a suli, 20 évig? Hagjuk már. Majd gyerek mellett gyesen lesz pénzed sulira, mi? (Idõben tuti nem végeztél.) A másik: a kettes válaszló is hazudik. Semelyik diplomás nem pucol budit, nem rakodik, nem söpröget, nem mosogat. Szóval le kéne szállni a földre. Amelyik diák meg dolgozik, az nem tanul, csak lébecol.
Zsarold meg szex megvonással
12 tantárgy mellett fõállásban dolgozom :D szóval....
Jobb ha hagyod ezt a link alakot!
Azért elég meredek, amit itt páran csinálnak, hogy párhuzamba állítanak egy már végzett, diplomás embert, akinek jó szakmája van, mégis már 2 éve csak lébecol, és húzza a száját az állásajánlatokra, egy olyan valakivel, aki még tanul, tehát legjobb esetben is, a saját maga kizsigerelésével és a tanulmányai háttérbe szorításával is legfeljebb aprópénzt tudna keresni. Nyilvánvalóan teljesen más a szitu. Hogy lehet egy munkakerülõt egy szintre hozni egy tanulóval? Kérdezõ, te meg nyíltan mondd el neki, hogy olyan párt akarsz, aki aktívan tesz azért, hogy elõrelépjen az életben, és ha nem változik meg, akkor el fognak válni az útjaitok.
A kérdező hozzászólása: A sulimban az órarend olyan, hogy csak ebédre tudok hazaugrani. Este miután hazaérek már nincs kedvem dolgozni (mondjuk pincérkedni) a suli mellett két nyelvet tanulok, szall tényleg sok idõ elmegy. Hétvégére pedig marad a tanulás. 5-ös válaszoló, jelenleg nem tudok többet tenni , mint hogy keményen tanulok, azért hogy mire befejezem a sulit már állásajánlattal várjanak. Tehát, lesz rendes munkám, lesz rendes fizetésem, amibõl már lehet lakásra gyûjteni. #3 úgy látszik még nem igazán tudta eldönteni, hogy mihez ért vagy mit szeretne, vagyis azt tudja, hogy gazdag akar lenni, jól menõ cégnél dolgozni, drága autót hajtani, csak nem hajlandó ezért tenni. Nem is gondoltunk(tam) egybõl lakást venni. Elõször csak albérletbe költözni, hogy meglássuk tudunk-e együtt élni. De egy minimális kereset azért ehhez is szükséges.
Lehet, hogy csak kifogás.De jól emlékszem rá, hogy amikor én fõsulis voltam, akkor az én órarendembe sem fért bele egy diákmunka. Sokszor még egy ebéd sem! Viszont arra is rájöttem, hogy jó lett volna a fõsuli alatt dolgozni, mert azt gyakorlatként már elfogadták volna. Viszont azért nem lógok a suliból, hogy dolgozzak. Egyik pillanatól a másikra nem lesz közös lakás, hacsak nem segítik õket a szülõk. Hitelt csak akkor tudnak felvenni, ha legalább 1 éves munkaviszonnyal rendelkeznek, s mindkettõjüknek van keresete.
A kérdező hozzászólása: Informatikus...de nem szereti a programozást, nem szereti a komputerek szerelését, egyszerûen nem szeret semmit. Tény, hogy nem ez volt az álma, a szülei erõltették rá, de azért sem akar küzdeni, amit õ szeretne csinálni. Néhány tanfolyam elvégzésével átképezhetné magát, de csak álmodozik róla, hogy milyen lanna ha, és nem tesz érte semmit.
A kérdező hozzászólása: A szülei tartják el.Nem lusta, otthon mindent megcsinál. Segit az apukájának a földeken, a családnak az állatokkal, de rendes munkahelyet...azt nem akar! Már arról is beszéltünk vele, hogy ha jobban érdekli a földmûvelés, mint az irodai munka, akkor vegyen ki bérbe az apjától néhány hold földet, s majd akk ezen az úton indulunk el. Elvégre a földmûvelésbõl is elég szépen meg lehet élni (fõleg, ha nagyban csinálja az ember). Azt mondta, hogy õ nem akar abból élni, õ öltönyben akar munkába járni...
A kérdező hozzászólása: Elõször is: köszönöm a válaszokat! Csak azért, irtam, hogy fontos, hogy jól tanuljak, mert a sulink sok céggel jó kapcsolatban van, és minden évben a legjobb végzõs tanulók állásajánlatokat kapnak. Ezért ez a "naiv hozzáállás".

Hogy dolgozza fel valaki azt, hogy látta a szüleit szeretkezni?

Tudja az ember, hogy a gyereket nem a gólya hozza, de azért mégis...premier plán....

Legjobb válasz: Örülj neki, legalább biztosra tudhatod, hogy még mindig szeretik egymást. Én semmi tragikusat nem látok benne. Apukád férfi, anyukád meg nõ, és szexuális életet is élnek, ez így van rendjén. Ennyivel kísérthetne bármelyik szexjelenet, bármelyik filmbõl.

Örülj neki, legalább biztosra tudhatod, hogy még mindig szeretik egymást. Én semmi tragikusat nem látok benne. Apukád férfi, anyukád meg nõ, és szexuális életet is élnek, ez így van rendjén. Ennyivel kísérthetne bármelyik szexjelenet, bármelyik filmbõl.
Azért ezen nem lehet csak úgy átnézni, hogy "jajj ez természetes". Közel sem ilyen egyszerû. Arra készülj fel, hogy egy ideig ciki lesz számodra ez a dolog, és rossz élményként fogod felfogni. Semmiképp ne hozd szóba, mert nekik sokkal kínosabb lesz. Ha úgy könnyebb az barátnõddel/barátoddal beszélhettek errõl. Aztán nem fog örökké rossz élményként megmaradni. A szexuális életedre nem lesz hatással, ha nem a közeljövõben kezded el. Pld. ha ma szeretkeznél, biztos beugrana a kép. Nem tudom hány éves vagy, úgyhogy csak hasra csapok számot mondok - pld. 4-5 év múlva már teljesen semleges dologként fog érinteni a dolog. Egyelõre ne is foglalkozz a dologgal. Persze, ha a családban nem tabu a szex megbeszélhetitek, bár azt hiszem, ha nem lenne tabu nem kellene feldolgoznod az esetet.
Nem hülyéskedek, nagyon megviselt engem is. Én meg tudom érteni a kérdezõt.
Szia! Szerintem nincs olyan ember, aki gyerekkorában ne látta (hallotta) volna, amikor a szülei szerelmeskednek! Van olyan gyerek, aki ezen túl tud lépni, van, aki nem. Aki nem, annak igenis meg kell (kéne) beszélnie az azonosnemû szülõjével. Hülyeségnek tartom azt, hogy azért nem beszéled meg anyuddal/apuddal, mert neki is kínos. Ezzel az erõvel senki ne kapja meg a felvilágosítást, mert kínos a szülõnek?! Amikor van idõ a beszélgetésre (nem 5 perc két film között!) meg kell neki mondani, hogy ezt akaratodon kívül láttad, tudod, hogy mi, miért, hogyan történik, de félsz, hogy ez a te szexuális életedre kihatással lesz, ezért szeretnél errõl beszélgetni. Ennyi. Nem kell ezt túldramatizálni, ne emészd magad heteken keresztül.
A kérdező hozzászólása: Hát jó... mondom tudtam én, hogy csinálják, és tényleg tök jó, hogy ennyi év házasság után is, csak hát azért szembesülni a dolgokkal... para, de majd csak túlélem...
Kb olyan 10 évesen egyszer én is hallottam õket. Borzalmas volt. Egész éjszaka egy percet nem aludtam, mert visszhangzottak a fejembe a nyögések meg minden oO Ááá borzalmas volt. Együtt tudok veled itt érezni. Akik meg itt arról pofáznak, hogy bolhából elefántot.. Hát szard le õket ;) Elõbbutóbb túlteszed magad rajta. Nem lehet mit csinálni :S
Könnyen írjátok, hogy ez természetes!!! De aki ezen átment annak nem az. Régen még egy szobában aludtam szüleimmel, mert sajnos nem volt pénzünk nagyobb lakásra, és így volt. Bizony sokszor ébredtem éjszaka arra, hogy... és tudjátok milyen rossz volt?! Ki szerettem volna menni wcre, de nem mertem csak úgy felkelni, mikor hallottam a nyögéseket meg minden egyebet. Akartam szólni anyukámnak (mert éjszaka mindig szóltam hogy kapcsoljon lámpát és akkor úgy mentem ki) de nem tudtam mikor, tiszta égés volt, mert akkor nehéz azt mondani, hogy nem hallottam semmit. Nagyon sokszor történt ez meg, és akkor csendben az ágyban fekve a sötétben (csukott szemmel, sajnos a fülemet nem tudtam becsukni) meg kellett várnom, majdnem sírva amíg végeznek. És akkor is még várni vagy 10 percet, és úgy tenni mintha pont utána ébredtem volna fel, és semmirõl sem tudnék. Errõl senkinek nem beszélhettem a suliban se, nem is tudtam. Már nagyon ott tartottam, hogy szólok szüleimnek. De jött a kérdés, hogyan... próbáltam magamnak megfogalmazni mit is mondanék, hát kb. sose sikerült. Aztán mit értem volna vele, semmit, csak én szégyelltem volna magam onnantól kezdve minden egyes nap. Szerencsére ez már megoldódott, külön szobám van. Kb. 6 éve. De még mindig kulcsra zárom a szobámat és rettegek, hogy meg fog erõszakolni valaki vagy nem tudom, amíg alszom. Bár csak néha jön elõ, azért nem minden nap/este. Szex közben pedig szörnyû volt!! kb. most kezdek kicsit "meggyógyulni", hogy egyáltalán magáról a szex szóról ne szüleim jussanak elõször eszembe. És, hogy közben ne jusson eszembe mindig és ne sírjam el magam. Szóval véleményem szerint ez hatalmas lelki törést tud okozni egy gyereknek. Fõleg egy 12-13 év körülinek, aki azért már tudja, hogy nagyjából mirõl van szó. Ha kisgyerek látja akkor be lehet neki valamit magyarázni, és elfelejti, vagy nem tudom. Egyszer volt egy rész a Jóbarátokban, amikor azt hiszem Monica látta a szüleit szeretkezni. Na de 30 évesen már persze, hogy nem tesz úgy tönkre, pár nap és elfelejted, hiszen ne higgye már azt senki, hogy õk sosem csinálták, különben hogy lett volna gyerekük. De nekem szörnyû volt az az idõ, amíg mindig erre ébredtem, és a suliban meg a padon aludtam, mert nem tudtam éjszaka pihenni. És sokszor féltem hazamenni az iskolából, nem akartam. Azért a szülõk gondolhatnának ilyenre, ha már gyereket csináltak. Persze biztos az én hibám is, mert sosem szóltam, hogy "halló, ébren vagyok!" de nem jött ki hang a számon, próbáltam. De nem sikerült. Am szerintetek mit kellett volna tennem? Most komolyan kérdezem. Most jutott még eszembe, amikor épp el akartam küldeni... többször álmodtam olyat még régen, hogy bementem a konyhába és szüleim egy matracon szexeltek ( de totálba láttam kb. mindent) és apám rám ordított, hogy takarodjak kifelé onnan. Mit mondjak, szörnyû volt. Engem nagyon megviselt, amikor - ha nem is láttam, de - hallottam õket.
Nagyon meglep, hogy ennyi embernek számít feldolgozandó traumának, ha szexelésen kapja a szüleit. Vajon ez az elhibázott gyereknevelés sara lehet? Túlságosan tabu volna az ilyen családokban a nemiség? Én is idõnként hallottam a hangokat gyerekként a másik szobából, de csak mosolyogtam rajta, mert tudtam, hogy anyukámék ilyenkor szeretkeznek. Igaz, engem õk is világosítottak fel kisiskoláskoromban, nem pornómagazinokból jöttem rá az igazságra, mint a mai gyerekek.
Szerintem meg kicsit olvassatok utána a szakirodalomban, és akkor meglátjátok, hogy márpedig igenis óriási törést tud okozni egy kisgyermek életében, fõként szexuális életében az, ha a szüleit rajtakapja. Mai fejjel természetesen a világ legnyilvánvalóbb emberi interakcióról van szó, mindenkinek totálisan egyértelmû, hogy ó, ugyan, de egy 8 éves gyerek, aki még csak poénkodik róla az oviban, és szembesül egy ilyen valós és szerintem gyerekként igenis komoly helyzettel, és azt nem beszéli meg vele senki, magyarán feldolgozatlanul marad benne, akkor késõbb ez komolyan kihatHAT a párkapcsolattól kezdve egészen a szexuális életéig. Én egy párszor rajtakaptam a szüleim, egy idõ után aztán szándékosan kerestem az olyan pillanatokat, amikor szem- és fültanúja lehetek a Nagy Eseménynek. Akkor izgalmas volt, ezzel álmodtam, ám valahol a mai napig bizonyos fokú sérülést érzek emiatt. Mit gondoltok miért küld ki anyu-apu, mikor pornófilm megy a TV-ben? Miért van a 18-as karika? Miért írják rá a szexmagazinokra, hogy felnõtteknek? Gondolom azért mert még egy 16 évesnek sem ezzel kellene foglalkoznia, ha "véletlen" ha nem, nemhogy egy 8-10 évesnek. Az életben úgy gondolom mindennek megvan a maga, természet által felállított sorrendje, a szexualitással való bármilyen szintû találkozás nem a gyerekkorba esik. Marha egyszerû azt kijelenteni, hogy most mit balhézol, hiszen csak dugtak? - no igen. Mit? Hová? És miért? Nemhogy a választ, de még a kérdést sem érti meg egy kisgyerek.
Szerencsére a szüleim mindig magukra csukták az ajtót :) Máskor sosem, tehát tudni lehetett, hogy miért van csukva, emiatt sose nyitott be egyikünk se, de így legalább nem tartozott hozzá vizuális kép. Legalább ha majd neked lesznek gyerekeid, tudni fogod, hogy minden esetben be kell zárkózni. Különben meg tudom érteni, hogy 'kísért' a kép, mégha csak egy másodperc volt is. Ha eléggé nyílt vagy a szüleiddel, esetleg utalj rá, hogy legközelebb kicsit jobban figyeljenek oda.
A kérdező hozzászólása: Tyûha... hát... kösz minden tanácsot meg véleményt (jó sok) megpróbálom összerakni belõle amit lehet, hát beszélni biztos, hogy nem fogunk róla, idõnként még most is beivillan a kép, próbálom elfelejteni...remélem sikerül... és "nem elemezgetem a lelkivilágom a nap 24 órájában"
Mindenki a saját szemszögébõl nézi a dolgokat.Én is láttam gyerekként anyuékat, nekem is ciki volt , de nem jelentett törést, vagy lelki bajt.Aztán felnõttem és lett 3 gyerekem.Bizony meg kell gondolnunk mielött bármihez hozzáfogunk , mert nem tudhatjuk hogy mikor botorkál át az egyik .Mindig próbálunk rájuk tekintettel lenni, de vannak esetek amikor jó lenne egy kicsit összebújni... Én nem tartom jónak a bezárkózást sem, na mindegy majd ha felnõttök és lesz saját gyerekeket azzal úgy viselkedtek ahogy jónak látjátok.
Szia. Az én szüleim házas élete finoman szólva a mai szemmel nézve hagyott maga után kívánni valót, mivel 35-40 évesen is már nagyon-nagyon keveset voltak együtt(ezt anyu mondta, mikor már felnõttem).Én sosem kaptam 'rajta' õket, de mikor nagyobb lettem, akkor anyu mindig bejött 'elõtte', és szólt, hogy most maradjak csendben, nézzek tv-t, ne menjek ki WC-re, mert õk most szeretkezni fognak. Azt nem mondanám, hogy nem hagyott bennem nyomot, amikor a kipirult anyukám bejött, hogy vége...mert ha nem hagyott volna, most nem írnék ide.De nem feltétlen rossz nyomot hagyott, mert legalább tudom, hogy õk is csinálták, és ezért vannak együtt 30 éve mostmár, és így lettem én.Annyi biztos, hogyha nekünk lennének gyerekeink, ennyire a figyelmüket nem hívnám fel a dologra, ezt meghagynám intim szférának.De mivel sajnos gyerekem nem lehet... Amikor pedig a párom fiai nálunk vannak, ami hála Isten nagyon-nagyon sokszor van, akkor odafigyelünk, hogy csak akkor, ha már tutira elaludtak, legyünk együtt, mert nem akarom õket annak kitenni, hogy látják az édesapjukat a mostohával(bármennyire is második anyukájuknak tekintenek) szeretkezni.Ilyenkor ajtó becsuk, kulcs ráfordít, redõny lehúz és...:) Úgy dolgozd fel, hogy ez egy természetes ösztön, ami hajt bennünket, és fog téged is, de ha többször elõfordulna, hogy elfelejtkeznek magukról, akkor tényleg ülj le velük, és beszéld meg, hogy jobban figyeljenek, mert ez azért még a gyerekeknek is intim szféra, a fiatal korodról nem is beszélve.Ha többször nem fordul elõ, akkor pedig gondolj úgy rá, hogy de jó, a sok válás között õk még tudják egymást szeretni!!! Boldog Ünnepeket!
Na ugye, hogy nem csak velem van így... én se aludtam egy percet se, minden bajom volt, reszkettem meg minden. Rettenetes volt :(
Na, szerintem Afrikabol inkabb ne hozzunk peldakat, amikor ott aztan fuvel-faval, ejjel-nappal ezt csinaljak. Ez a pelda nagyon rossz! Az biztos, hogy fogsz gondolni arra, amit lattal, de hogy hogyan fogod tudni feldolgozni a dolgot, az fugg a te lelkivilagodtol. Szerintem lelkibeteg nem leszel tole, majd idovel mulik a gondolat is, esetleg azert szolj a szuloknek, hogy maskor nem vagy kivancsi rajuk. Valahogy add be nekik.
:) Hát igen a kultúrák közötti különbség.Afrikában szegényebb népeknél egy kunyhóban élnek és a gyerekek már hamar látják, hogy készül a gyermek.Nem hinném, hogy ez káros lenne.Gondolj bele a pornófilmek mennyivel durvábbak!
Nézzél meg néhány felvilágosító oldalt, vagy filmet. Ha többet is látsz, jobb eséllyel könyveled úgy el, hogy ez természetes.
hát ez közel sem ilyen egyszerû mint az elsõ írta!!!!!! nekem is volt benne részem és hát rettentõen szégyelltem magam, és hát valahogy csak túl tettem magam rajta....de nagyon ciki volt
Ugyan, ne gyerekeskedj, inkább örülj neki, hogy a szüleid még mindig szeretik egymást! Te is abból lettél, hogy szeretkeztek, ez egy szép dolog!!! Az lenne a baj ha már nem csinálnák!!! Jó persze, nem a gyerek orra elõtt kell (bár bizonyos kultúrákban ez is természetes), de ha már így esett, térj napirendre fölötte. Biztos õk is zavarban vannak, ha tudják, hogy észrevetted õket. Legjobb lenne azért, ha velük beszélnéd meg, és õk rendeznék az érzéseidet ezzel kapcsolatban. De ha túl prûdek, akkor lépj rajta túl egyedül, mint egy természetes dolgon. Gondolj arra, hogy eddig is csinálták, csak nem láttad. Ez semmi hatással nem lesz majd a Te szexuális életedre nézve.
Én a nagyszüleimet láttam....:-(((((( Brrrrrr
Én meg a dédit a kecskével. Mi lesz most a kicsi lelkemmel?
Én is átéltem ezt a borzalmat.. :( A házasságom, a szexuális életem rendben van, csak anyámat nem birom azóta..Mondjuk sosem kedveltük egymást.. De ez csak rontott a helyzeten!
én 8évesen nyitottam rá a szüleimre... ráadásul anyám terhes volt... nem hagyott bennem maradandó nyomot
Hadd kérdezzek vissza: melyiknek örülnél jobban: ha tudod - mert láttad -, hogy szeretik egymást, vagy ha tudok - mert láttad -, hogy gyûlölik egymást? Tény, hogy nekik is kellemetlen az ügy, nem csak neked. Szerintem sok nehéznek tûnõ dolgot akkor lehet a legkíméletesebben megoldani, ha az ember hamar reagál. Ha a kérdésemre az a válaszod, hogy jobban örülnél kettejük szerelmének, mint a gyûlölködésüknek, akkor ebben a konkrét esetben akkor tudnál nagyon frappáns lenni, ha odamennél az azonos nemû szülõdhöz, leülnél vele négyszemközt, rámosolyognál és a szemébe néznél, még ha nehéz is, és elmondanád neki, hogy igen, láttad õket, és igen, nagyon ciki, és ez a beszélgetés is ciki, de szeretnéd megnyugtatni õket, és magadat is, hogy tulajdonképpen örülsz nekik... Hidd el, ha ezen átesel, megszabadulsz a nyomasztó tehertõl. És ha véletlenül szexelés közben eszedbe jutna mégis, hát légy büszke magadra, hogy milyen bátor voltál, és aztán csak a partneredre koncentrálj... Sok sikert hozzá! Mármint a beszélgetéshez. Na meg a kellemes együttléthez is! :)
Semmi szörnyûség nem történt, te magad csinálsz a bolhából elefántot! Erre sajnos nagyon sokan hajlamosak, azért lett népbetegség a depresszió. Tanulj, olvass, barátkozz, kösd le magad, ne a kis lelked elemezgesd napi 24 órában! Hidd el, ezerszer nagyobb tragédiákat megéltek már emberek maradandó lelki károsodás nélkül, mint hogy látták a szüleiket ungabungázni. Neked sem lesz semmi bajod tõle!
Szerintem semmi rossz nincs benne, énis láttam a szüleimet , persze fúrcsa volt , de nem befolyásolta egyáltalán a sexuális életem, egyszer sem jutott eszembe édesanyám, meg ilyesmi, teljesen normális dolog, és örvendjél, hogy szeretkeznek.:)
Azért az milyen beteges és perverz dolog már, hogy a szülõ bemegy közölni a gyerekkel hogy "most kezdjük" és "most végeztünk"! Aki azt mondja normális látni a szülõket szexelni, na az az ember nem normális!!!
Mit hazudott?Mit csinált?
Ha Szereted akkor idõvel fel lehet dolgozni üljetek le és beszéljétek meg együtt a dolgokat Mond meg neki , hogy ha õszinte akkor nem fogsz rá haragudni csak mondja el a dolgokat.
A kérdező hozzászólása: Persze, hogy szeretem, éppen ezért fáj ennyire, mert az életemet is rábíztam volna és a sajátomat adnám érte. Pont ezért ért pofonként. De hülye voltam, mert hirtelen haragomban elzavartam.
A kérdező hozzászólása: A volt házasságából van egy fia, akivel ketten elmentek nyaralni vidékre. Mikor a kérdést írtam, akkor tudtam meg, hogy a volt felesége utánuk ment, és ott volt velük pár napig. Nekem az, hogy ezt eltitkolta, egyet jelent.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!