Találatok a következő kifejezésre: Hogy vehetném anyósomat, (1 db)

Hogy vehetném rá anyósomat, hogy kicsit kevésbé legyen túlbuzgó?

El?ször is leszögezem, hogy imádom, egy b?bájos n?, aki mindenben segít nekünk! Viszont az a baj, hogy túlságosan is segít?kész... gyakorlatilag nem hagyja, hogy a saját életünket éljük, saját döntéseket hozzunk, állandóan ott van a nyakunkban. Ez a páromat is nagyon idegesíti. Én nem merek beszólni neki, mert nekem fontosabb a családi béke, meg örülök, hogy engem is nagyon szeret, nem akarom kísérteni a sorsot. Viszont a párom rendszeresen mondja neki, hogy jobban szeretnénk önállónak érezni magunkat. Ilyenkor vagy nevet egyet és mondja, hogy a párom még mindig az ? pici fia, aki az ? segítségére szorul, vagy megsért?dik és felhánytorgatja, hogy pedig ? mennyit segít nekünk és nélküle nem lennénk sehol...

Legjobb válasz: Szoval csak finoman...en oszinten beszeltem Anyuval az eset utan es igy tudtam meg attol fel, hogy mar nincs ra szukseg. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretjuk. Hiszen o az egyszem Anyam. De a szex annyira megremitette, hogy tenyleg valtozott a dolog. Mindig adok neki valami munkat amiben segithet. Hagyom hadd mosson ha azt akarja vagy mosogasson tok jo! Nem nekem kell.... Probald igy nezni. Sokat segithet neked is.

Szoval csak finoman...en oszinten beszeltem Anyuval az eset utan es igy tudtam meg attol fel, hogy mar nincs ra szukseg. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretjuk. Hiszen o az egyszem Anyam. De a szex annyira megremitette, hogy tenyleg valtozott a dolog. Mindig adok neki valami munkat amiben segithet. Hagyom hadd mosson ha azt akarja vagy mosogasson tok jo! Nem nekem kell.... Probald igy nezni. Sokat segithet neked is.
A kérdező hozzászólása: Hihi, ez a szex-dolog nem is rossz ötlet:) Ugyanis tényleg õ is meg anyukája is váratlanul szoktak beállítani, mondjuk az elõszobában ott találnának minket örülve egymásnak...:D De komolyra fordítva: nagyon jól mondod, itt arról van szó, hogy anyósom fél, hogy már nincs rá szükség... valójában, mielõtt ketten maradtunk a párommal és õk még itt éltek anyukájával, többször hangoztatták, hogy mi lesz ebbõl a házból nélkülük, meg úgysem tudjuk ellátni magunkat, és most szerintem picit rosszul esik az önérzetüknek, hogy már egy éve nélkülük élünk és nem dõlt össze a világ...


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Milyen módon 'találhatnék vissza' érzelmileg a férjemhez?

24órából 18-at dolgozik, lassíthatna, de nem, mert megfelelési kényszere van, fontos beosztásban dolgozik és nagy felelősség van rajta. 2 ember helyett dolgozik egy cégnél, alig van ránk ideje. Próbáltam megbeszélni vele, de a válasza annyi, hogy értünk teszi, de szerintem igazán azért az elsimerésért hajt, amit vár(na) de az adott helyen sohasem fogja megkapni. 4 éves a gyerkőcünk, vele foglalkozik egy keveset, de a pici iszonyatosan anyás. 2 éve van ez a helyzet, már azt veszem észre magamon, hogy bár szeretem, de nem vagyok boldog. Lehetne másik munkája, ugyan kevesebb pénzért, de nem vállalja el, és ez a 'kieső' összeg nem viselné meg a családi kasszát(1,5x-esét keresem), mert jól keresek. Nincs a képben részemről bizonyos 3., és nála sincs, csak nem tudom, hogyan nézzem ennek a dolognak a pozitív oldalát? Mit tegyek, hogy minden olyan legyen, mint régen? Nem érzem úgy, hogy szeretnék vele kettesben elmenni valahova, persze főzök, gondoskodom a családomról, de nagyon boldogtalan vagyok, aki csak a gyerekének és a munkájának él. Õ nem látja ilyen katasztrofálisan a helyzetet, én annál inkább. Tudnátok tanácsot adni?
Ma lett volna alkalmunk elmenni picit, de az ő hobbijával egybekötve, amit én nem szeretek, tehát most ez a 2-3 óra is arról szólt volna, hogy Õ jól érezze magát. Van kiút? Mit tegyek?

16

Szerintetek én vagyok a hárpia vagy jogos a félelmem?

A párom idősebbik lánya 17 éves és a válás óta az anyjával él, velük él az anya élettársa és a lány barátja is, de nagyon szűkösen vannak, főleg mióta babájuk is lett és most megint terhes. Az apjához csak havonta egyszer járt, a távolság miatt és akkor is inkább pénzt kérni jött. Mi a párommal 5 éve élünk együtt és azóta a párom lakása ki volt adva albérletbe. A lakók most hétvégén kiköltöznek és a párom szeretné, ha a lányáék beköltöznének a lakásba. Én ettől nagyon félek, mert a lakás gyalog 10 percre van tőlünk és így akár minden nap átjöhetnének. Félek, hogy az életmódja rossz hatással lenne a húgára (15 éves) is. A párom most persze nagyon boldog, de attól tartok, hogy örömében nem látja az esetleges következményeket.

11

Ha az apám örököl valamit (a szüleitől) ahhoz az anyámnak van valami köze? (házasok)?

Egyszer egy ügyvéd azt mondta, hogy az örökléshez semmi köze sincsen a házastársnak.. nem tudom ebből mi igaz

5

A szüleim még mindig együtt, de a helyzet már kikészít. Mit tehetek? /Többi lent/ SŰRGÕS

A szüleim élő példái annak, hogy bennragadtak egy olyan kapcsolatban amiben nem kellett volna. Egyikük sem iszik, vagy csalta a másikat, de amennyire emlékszem sose jöttek ki igazán. Hogy miért maradtak együtt? Nem tudom biztosan. Régimódibbak mint egy átlag magyar szülő. Talán a 'család' miatt. Én mind a kettejüket szeretem, mint egy gyerek a szüleit, de szoros, bensőséges érzelmi kapcsolatom egyikükkel sincs. Sok mindent kaptam tőlük a nevelésük által, pl racionális életfelfogást, megtanítottak bánni a pénzzel, mindig tudtam, hogy szeretnek, bár ezt sajnos nem tudták kifejezni felém így inkább csak a tudat volt; de a jelenlegi helyzetet már nem bírom elviselni. Már nem is veszekednek, egyszerűen csak nem szólnak egymáshoz és alig maradnak meg egy helyiségben együtt. Már elmúltam 20 éves de egy évem még hátra van a suliból, én nem tudok innen elmenni, ilyen viszonyok mellett viszont én is csak egy érzelmi roncs leszek. Anyu már csak folyamatosan sír, apu elvonul és magába folytja az érzéseit. A feszültséget vágni lehet itthon. A kommunikáció sose ment nekik igazán, és számomra világos, hogy már olyan ponton vannak ahonnan nincs visszaút. A kérdésem annyi, hogy van-e nekem jogom gyerekükként beleszólni ebbe a kérdésbe? Eléjük állhatok-e azzal, hogy a jelenlegi helyzet nagyon megvisel engem, és tudom, hogy az egyetlen út köztük a válás/különköltözés lehet, mindezt azzal a tudattal, hogy egyikük sem az a típus aki újraházasodna, vagy párt találna, illetve képes lenne újra megtalálni a boldogságát az életben. Ezt onnan veszem, hogy már mindketten megkeseredtek, anyu csak a régi szép időkön mereng amikor aput még nem ismerte (de már nem érzek benne elég erőt, hogy a rosszból újra jót csináljon). Aput felőrölte a gyári munka és még ki tudja mi, hiszen sose fejezi ki pontosan az érzéseit. Tehát, van-e nekem jogom beleszólni ebbe? Vagy ha eddig együtt maradtak az annak a jele, hogy nincs erejük/bátorságuk újrakezdeni. És persze, akkor még ott van a közös kertes ház, ami az életük munkája...

4

Az normális, hogy testvéremmel sokszór nem egyetértérünk?

6

Mit tegyek ha már minden rossz?

Teljesen megromlott a kapcsolatunk! Sok veszekedés, lassú elhidegülés! Próbálom rendbe rakni, de úgy érzem nem tudom, és csak romlik napról napra, de nagyon ragaszkodom hozzá nem akarom elhagyni? Mit tegyek?

2

Mit tehetnék a brutális párom ellen?

Jelenlegi párom sokszor megver,próbáltam már többször elszökni tőle de csak anyámhoz tudok menni ott pedig megtalál. A rendörség tehetetlen, azt mondják nem tehetnek semmit ellene, hiába viszik be pár óra múlva kiengedik. Tudom, hogy nem kellett volna összejönnöm vele de nem gondoltam, hogy ez lesz és az anyám elől hozzá menekültem. Mit tehetnék?

7

Hogyan lehet feldolgozni az idő múlását, az emberek/családtagok távozását/eltávolodását?

Most költözöm el szüleimtől továbbtanulási célból, de úgy elgondolkodtam, hogy annyira szomorú, hogy így telik az idő, hogy látom megöregedni nagyszüleimet, akik pár éve még tökéletes egészséggel dolgoztak a mezőn, most meg szinte betegség, betegség hátán (67, 73 évesek). Még szinte mindig sírva fakadok unokatesóm távolléte miatt, akivel 12-13 évig szinte nap mint nap együtt voltunk a nagyszüleinknél, most meg alig hallok felőle, pedig nagyonis igyekszem keresni. Ez csak 2-3 példa, csak pontosítani akartam témát illetően. Mit gondoltok ti?

7

Olvastam, hogy sok 16-17 éves és fiatalabb lánykát csak úgy elengednek bárhová. Miért?

Az én lányom egy fél év múlva tölti a 17.-et és még nem engedtem el sehová. Most nagyon akar menni a legjobb barátnőjével egy 30 km-es útra, megőrít már hogy állandóan könyörög, de én akkorse akarom elengedni. Igaz, hogy reggel mennének és sötétedés előtt jönnének haza, de bármi megtörténhet. Nem is értem, hogy az ő szülei miért engedik el? Nem félnek, hogy a lányukat útközbe kirabolják(akár észrevétlenül is)belékötnek, elüti az autó vagy netán emberrablóval is találkoznak? Annyi dolgot hallani manapság.

22

Mit jelent manapság keresztszülőnek lenni? Csak formaság, vagy van valami kötelesség? Ti mit vártok el a gyereke (i) tek keresztszüleitől?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!