Találatok a következő kifejezésre: Hogy tudom szüleimet hogy kistestvérem (1 db)

Hogy tudom rávenni szüleimet hogy kistestvérem legyen (12 éves vagyok egyke)?

Legjobb válasz: Nekem 14 évesen született tesóm, pont a szülinapomra kaptam. :P Én korábban nagyon szerettem volna, kb. hat-hét évesen, de akkor nem lehetett az anyagiak miatt. Aztán egy idõ után már nem akartam, csak titokban irigykedtem azokra, akiknek van tesójuk... Néha szörnyen magányos voltam, hiányzott egy tesó... Aztán a suliban az egyik barátnõm közölte velem, hogy tesóm lesz. A suliban. A barátnõm, igen. Merthogy apám kocsmázásának köszönhetõen az egész falu elõbb tudott a dologról, mint én... Persze rohadtul kiakadtam, mert akkor még úgy sem álltunk anyagilag, mint korábban. :P Anyám közölte, hogy nekem semmi, de semmi dolgom nem lesz vele, nem kell majd etetnem, játszanom vele, tisztába tennem, mert õ nem akarja elvenni tõlem a tinikorom... Aztán az történt, hogy anyám az öcsém születése után három héttel visszament dolgozni, mielõtt éhenhalunk. Nem részletezem a dolgokat, a lényeg, hogy az öcsémet gyakorlatilag én neveltem fel. Én etettem, én játszottam vele, én tettem tisztába, én fürdettem, satöbbi, satöbbi. Akkoriban nagyon utáltam, de tényleg. Elegem volt belõle. Aztán öcsém négy éves lett, én meg 18, és elkerültem egyetemre. Nem kellett sok idõ, hogy elkezdjen hiányozni. Õ meg ahogy tanult beszélni, folyamatosan csak azt mondogatta, hogy mennyire szeret engem... :) Õ most már 9 éves, és nagyon bírjuk egymást, tényleg tökjó, hogy van egy tesóm, akivel tudjuk, hogy mindig számíthatuk a másikra. :) De az az igazság, hogy néha, mikor nem figyel oda, még mindig sokszor hív anyunak. :) Hát, ilyen az élet... Szóval szerintem nemolyan fenékig tejfelez a tesó-ügy tizenévesen. Készülj fel te is a rosszabb dolgokra is: pl. hogy a gyerek sokszor fog üvölteni, és nem lesz mindig aranyos és kicsi. Kétévesen elég sok zûrt is csinál, mert elég nagy ahhoz, hogy rosszalkodjon, de túl kicsi ahhoz, hogy megértse, mit miért nem szabad csinálni...

Nekem 14 évesen született tesóm, pont a szülinapomra kaptam. :P Én korábban nagyon szerettem volna, kb. hat-hét évesen, de akkor nem lehetett az anyagiak miatt. Aztán egy idõ után már nem akartam, csak titokban irigykedtem azokra, akiknek van tesójuk... Néha szörnyen magányos voltam, hiányzott egy tesó... Aztán a suliban az egyik barátnõm közölte velem, hogy tesóm lesz. A suliban. A barátnõm, igen. Merthogy apám kocsmázásának köszönhetõen az egész falu elõbb tudott a dologról, mint én... Persze rohadtul kiakadtam, mert akkor még úgy sem álltunk anyagilag, mint korábban. :P Anyám közölte, hogy nekem semmi, de semmi dolgom nem lesz vele, nem kell majd etetnem, játszanom vele, tisztába tennem, mert õ nem akarja elvenni tõlem a tinikorom... Aztán az történt, hogy anyám az öcsém születése után három héttel visszament dolgozni, mielõtt éhenhalunk. Nem részletezem a dolgokat, a lényeg, hogy az öcsémet gyakorlatilag én neveltem fel. Én etettem, én játszottam vele, én tettem tisztába, én fürdettem, satöbbi, satöbbi. Akkoriban nagyon utáltam, de tényleg. Elegem volt belõle. Aztán öcsém négy éves lett, én meg 18, és elkerültem egyetemre. Nem kellett sok idõ, hogy elkezdjen hiányozni. Õ meg ahogy tanult beszélni, folyamatosan csak azt mondogatta, hogy mennyire szeret engem... :) Õ most már 9 éves, és nagyon bírjuk egymást, tényleg tökjó, hogy van egy tesóm, akivel tudjuk, hogy mindig számíthatuk a másikra. :) De az az igazság, hogy néha, mikor nem figyel oda, még mindig sokszor hív anyunak. :) Hát, ilyen az élet... Szóval szerintem nemolyan fenékig tejfelez a tesó-ügy tizenévesen. Készülj fel te is a rosszabb dolgokra is: pl. hogy a gyerek sokszor fog üvölteni, és nem lesz mindig aranyos és kicsi. Kétévesen elég sok zûrt is csinál, mert elég nagy ahhoz, hogy rosszalkodjon, de túl kicsi ahhoz, hogy megértse, mit miért nem szabad csinálni...
sehogy. szerintem nem véletlen hogy egyke vagy. ez a kistestvér dolog 12évesen még nem poén, lassan felnõsz, és nem is nõttök föl együtt. most azért hogy a szüleid egész nap a gyerekkel szenvedjenek, hogy te néha az öledbe vehesd... meg hát nagyobb leszel, mennél pasizni, de nem lehet mert vigyázni kell kistesóra. inkább kérjél karácsonyra egy baby born babát, ha azt megunod, a társadalom nem nézi rossz szemmel :)
Azért túl nagy reményeket ne fûzz hozzá... Ennyi idõsen én is mindig kistesóért nyúztam a szüleimet, de nem lett. Nem értettem, miért nem tudom õket meggyõzni. Most, hogy nekem is gyerekem van, tudom, hogy nem csak az számít a döntésben, hogy szeretném-e. Mert én szeretnék mégegy gyereket igazából, de nem vagyok benne biztos, hogy most erre meg is lenne minden energiám, illetve hogy anyagilag bírnánk-e.
Szia! Azon kívül, amit mások mondtak, esetleg rajzolgass mindenhova babákat (persze ne okozz kárt, tehát ne a tapétára :D). Bizonyára aranyosnak fogják találni és elõbb-utóbb leesik nekik a tantusz. A szó az értelemre hat, de pl. a rajz érzéseket kelt. Ha eszükbe jut az érzés, hogy milyen jó volt Veled babázni, az talán többet ér ezer szónál is. Emellett persze mondhatod is.
Beszéld megvelük. Ha sokat mondod, akkor talán sikerül. De csak rajtuk múlik. Ha már nem akarnak gyereket (vagy éppenséggel már nem lehet), akkor nem tehetsz semmit. Mondogasd sokat, de szerintem ha akartak volna utánad másikat, akkor már lenne tesód. Azt is lehet, hogy akartak, de nem sikerült.
Szerintem az is jo otlet lehet ha van olyan ismerosod aki a szuleiddel kapcsolatban van es mereszebben mersz vele beszelni, megkered hogy finoman beszeljen el a szuleiddel egy kavezgatas soran hogy a kislanyod, (kisfiad?)szeretne kistestvert..vagy egyszeruen mond el nekik.En is mondtam a szuleimnek csak sokkal kesobb erre meg azt mondta hogy nekem van itt az idom a gyerekvallalasra...
Az én fiam most volt 12 éves, és neki is most született kistestvére. Õ nekem mindig azt hajtogatta, hogy neki nem kell, egészen tavaly nyárig. akkor minden pici babánál megállt és megnézte, sõt unszolt engem is, hogy nézzem meg. Na persze nem azért nem volt mert õ nem akart, mert úgy jött össze. De nagyon imádják egymást! Anyukádra próbálj meg hatni, hogy te már nagy vagy nem sokára kirepülsz mi lesz velük fiatalon ha ketten maradnak? Engem a hideg rázott ennek a gondolatától. Sok sikert neked!
17:54-es vagyok. , , Ha anyukád elmúlt 36 akkor már sajnos nem lehet tenni semmit... " Ez hülyeség, nekem ezért nincs most húgom. A hülye statisztikák miatt, mert hogy akkor anyukám már 36 volt, és ezért tuti hogy beteg lesz a gyerek, és vegyünk mintát, hajrá... -.- Csak meg kéne tanulni célozni.
Nekem enyum a hugomat 38 évesen szülte! Teljesen egészséges aranyos babuci! Anyum és tesója között 12 év van. Közöttem és hugom között 8 év. Én 1 évig gyõzködtem és bejött! Csak minden nap mondd el 3-szor és sikerülxD.
Nemtudom kivolt az a vadbarom /már bocsánat/ aki sorba lepontozott mindenkit, gratulálok Neki, sok minden leleht ám pontozni egy ilyen kérdésben :O
Ha anyukád elmúlt 36 akkor már sajnos nem lehet tenni semmit... Max lombikprogrammal de az meg egy vagyon!!
A jelenlegi gazdasági hejzetben sehogy.De gondolkozz mik lehetnek a hátrányai : te fürdeted, vigyázhatsz rá mozi helyett, Késõbb vigyázhattok rá a pároddal együtt, stb...
Én kilenc éves voltam, amikor anyukám terhes lett egy kislánnyal. Nagyon örültem neki, de 3-4 hónap múlva különbözõ okok miatt nem meghalt a baba, így nincs kistestvérem a mai napig, pedig nagyon szeretnék. De pont azért nem mondom itthon, és tudom, hogy semmi értelme nincsen. Idõközben született két unokatestvérem, három illetve egy évesek. Leggyakrabban hetente egyszer látom õket, de olyanok, mintha a testvéreim lennének. Nem ugyanaz... de egy kicsit pótolják. Most 14 éves vagyok. Nem hiszem, hogy érdemes próbálkoznod, de hátha neked sikerül. Szurkolok neked :)
Az, hogy szüleid hogyan viszonyulnak egymáshoz, mindennél fontosabb. Ha szeretik egymást /te ezt meg tudod ítélni, hiszen a közelükben vagy/, talán teljesítik a kívánságodat. Ebben az esetben mondd el édesanyádnak, hogy meg fog újulni a házasságuk és milyen nagyszerû lesz, ha nem lesznek egyedül, mikor te már kirepülsz. Az is lehet, hogy anyagi okok miatt nem jöühet szóba a testvér. Mindezeket a kérdséeket édesanyáddal próbáld tisztázni. Sõt: akár egészségügyi okai is lehetnek az elzárkózásának.
bocs nem láttam hány éves anyukád mert lehet hogy már nem lehet babája:(
A kérdező hozzászólása: Köszi hogy válaszoltatok! Amúgy lány vagyok. Légyszi valami bíztatót!!
A kérdező hozzászólása: szia köszi a választ minig azt kérdezgeti mindenki tõlem hogy olyan jól bánok az egyik ismerõsünk pici fiával hogy nem akarok tesót én ilyenkor mindig(nem tudom miért)rávágom hogy nem (ezen kéne változtatni?), s elvonulok (megkönnyezem)aztán már mindenki elfelejtette az elõbbi kérdést. Valki segítsen!!!!!!
Sikerült végül, és lett tesód, vagy egyke maradtál? :)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Lehet tenni ilyenkor valamit jogilag?

A szüleim elváltak, a ház közös tulajdonban van (50-50%-ban tulajdonos mindkét fél) viszont az egyik fél nem járul hozzá anyagilag a ház fenntartásához, de mindent használ (víz, gáz, villany). Valamint ez a fél minden ingóságról lemondott, erről bírói végzés van, de folyamatosan eltűntet dolgokat, ha kérdőre vonjuk, azt feleli, hogy az az ővé.
A ház eladás alatt áll, de anyagilag egyik fél sem engedheti meg, hogy albérletbe, vagy máshová költözzön.

4

Utálom az egész életemet és a családomat is?

Nincsenek barátaim, úgy érzem senkinek se kellek.
Az egész életem egy csödtömeg.
Már itthon se szeretek lenni. Anyám az egyetlen akivel nem szoktam veszekedni.
Van két testvérem
(húg, növér) akikkel minden nap veszekedunk. Itthon állandó veszekedés. Növérem a férjével itt lakik, akit szintén ruhellek.
Az egész családomban az apámat utálom a legjobban. Bármit csinálok semmi nem jó. (és igazábol senkinek) Az egész nyarat végig dolgoztam és a fizetésböl ruhákat stb. vettem hogy nekik ne kelljen rám költeniuk. Bármit segitek itthon az nekik semmi. Ha 1 heti folyamatos munka után egy Vasárnapot itthon pihentem már el kezdett közözködni. Ha 7 óra után kelek fel, már azt is szóvá teszik. Rappelni szoktam és gyakran eljárok futni, emiatt csak lenéz(nek). Folyton beleszol az életembe, miatta nem mentem magasépitésznek továbbtanulni. Mindig másokhoz hasonlít és az arcomba vágja hogy én mekkora szar vagyok. pedig gimibe járok és nagyon jól is megy...
Az utcára se jobb kimenni mert úgy érzem mindenki csak lenéz.
EGYSZERUEN UTÁLOM AZ ÉLETEM!
Csak a zenét szeretem az egészben. Egy ideje csak metál zenéket hallgatok (föleg slipknot, hollywood undead...) amit eddig utáltam.
Gyakran elgondolkodom az öngyilkosságon is mert már nem bírom.
16/F

4

Hogyan tudnám kibékíteni a szüleimet?

Apa külföldön dolgozik, így nagyon keveset van itthon. Mikor itthon van akkor anyát mintha kicserélték volna mert mindig elkerüli apát és ha éppen egy szobába kerülnek, akkor a pénzen veszekednek. Egy éve már kibékítették őket nagynénémék de az csak télig tartott, mert télen a fűtési szezonban sok a számla, így azon veszekedtek. Mit lehetne tenni? Légyszi segítsetek!

3

Normális hogy ennyire nem szeretem az életem?

Sziasztok! Mostanában kicsit depressziós vagyok, hogy nem úgy sikerülnek a dolgok ahogy szeretném és egyedül érzem magam. Szerintetek ez a kor velejárója (16 éves lány vagyok) és majd kinövöm vagy már nem normális? Gondolom mindenkinek volt már ilyen hogy utál mindent és mindenkit, de szerintem én egy kicsit komolyabban veszem ezt a dolgot. Aki kíváncsi annak szívesen válaszolok bármire privátban, de a lényeg annyi hogy mostanában (elmúlt évek) egy csomó rossz dolog történt velem. Ráfoghatjuk mondjuk arra is, hogy a szüleim elváltak, anyukám most a harmadik pasijához készül férjhez menni akit szerintem nem is szeret, főleg úgy hogy az előző pasija halála (!!!) után pár héttel jöttek össze, apukám barátnőjével nem találkozhatunk és amikor közösen voltunk nyaralni a szüleimmel egyszerűen szörnyű volt stb. De ezeket már túléltem... Pár barátnőmről kiderült hogy elég kétszínű, folyamatosan csak kihasználtak, vagy 4 éve elköltöztünk és az előző város beli barátokkal már nem is nagyon tartom a kapcsolatot csak párral, a mostani barátnőkkel pedig nem érzem azt, ha egyszer szólnék nekik hogy most rögtön szükségem van rád, átjönnének... :( Pasik terén sem volt valami szerencsém, ha ismerkedtem sem lett semmi(pedig még táborban is voltam) pedig nem vagyok nagyon csúnya meg ilyesmi (ne kérjetek képet). Fél éve kifogtam (egy vonaton találkoztunk) egy 23 éves pakisztáni fiút, aki végig csak hülyített, szerelmet vallott stb. én meg ugye nem akartam és sok hónap után itthagyott.. Én hülye pedig beleszerettem... egy menekültbe aki még magyarul sem beszél!!! A sulitól undorodom, a sok röhigcsélő plázacicától, meg attól a hülye elit gimitől amit nem is én választottam, gyűlölöm... Másrészről az egész nyaramat elszúrtam - egyrészt a pakisztáni fiúval, másrészt földrajz előrehozott érettségit teszek :/ Pedig igazából nem is nagyon szeretnék, de ez az utolsó alkalom... Tanár nélkül. Ha pedig anyának beszélnék róla, akkor nem ér rá, vagy nem érdekli, mert ha mások meg tudják csinálni, akkor én is... Apukám pedig röhög. Két lánytesóm van még, az egyik szemétkedik, a másik azt hiszi ő a világ legokosabb embere. Egyik mamámmal nem tartom a kapcsolatot (mellesleg ő az aki 4 éves koromig nem akart látni, mert neki elég volt egy unoka) a másik pedig kedves ugyan, meg szerintem szeret de elég sunyi dolgokat csinál... Olyan szerencsétlennek érzem magam... Más már mindenki tudja hova megy tanulni, orvos, ügyvéd lesz, de nekem nincsenek ilyen álmaim. Eddig a zene volt a mentségem de idén azt is abbahagyom, annak is vége, pedig az volt szinte az egyetlen dolog amit szerettem. Régen versenyszerűen úsztam, tavaly pár év kihagyás után újrakezdtem, és nem valami kellemes nézni a diákolimpia nyertes társaimat akik úsznak 5 hosszt amég én egyet. Nem akarok megfelelni senkinek, nem is akarok olyan lenni mint a többiek, de olyan elnyomva érzem magam. Nincs senki aki meghallgasson. És nehogy azt higyjétek hogy ez azért van mert nem próbálkozok... valamelyik nap cukrászdázni mentem a lányokkal és elég szar érzés volt hogy úgy beszélgettek mintha ott sem lettem volna... Mindig újrspróbálok mindent, nem vagyok emós, akkor is mosolygok ha fáj. De az hogy küzködök és semmi... Senki nem hiszi el hogy nem könnyű négyesnek lenni az ország második legerősebb gimijében, pedig kiköpöm a belem! Ráadásul anyukámnak még az idegrenszerével is probléma van, nemrégen mondtam valami finom dolgot hogy ez nem tetszik így nekem, erre nekem rontott, meg akart tépni a saját anyám!!! Pedig csak azt mondtam ha jó lenne ha egyszer meghallgatna és lejött neki hogy nem valami jó anya. Gyűlölöm a hangulatingadozásait, néha teljesen normális. Ma pl. rendkívül viccesnek találta hogy tanuljak csak... De mindezek felett azt az idióta pakisztánit nem tudom kiverni a fejemből!! :'( Hiányzik... Szerintetek mi velem a baj? Eddig csak magamat hibáztattam, nem kentem mindent a családomra, de egyre rémesebb a helyzet! Oké, tudom, jobb mintha nem lenne csakádom, vagy az utcán laknék, hálás lehetnék nekik, de akkor is! Ezt már nem bírom sokáig... Mit tegyek? Vagy mit mondtok, én vagyok az idegbeteg, szerencsétlen csődtömeg? Adjatok valami tanácsot légyszi...

10

Hogyan fognak önállósodni és családot alapítani a mai fiatalok?

Munka alig akad, a fizetès, az árak az egekben - hiszen ti is tudjàtok

21

Mezőgazdaságból élő családoknál mi a nő szerepe?

A nőnek csak a háztartást kell vezetnie és a gyerekeket nevelnie vagy dolgoznia is kell?

4

Szerintetek kinek van igaza? A férjem szerint menjek vissza dolgozni, én viszont nem kockáztatnám a fix pénzt.

A férjem munkanélküli lett egy hónapja. Én még GYED-en vagyok a második gyerkőccel, maximum összeget kapok. A férjem kitalálta, hogy menjek vissza dolgozni néhány hónapra, amíg ő nem talál magának munkát. Nem érti meg, hogy amint én visszamegyek dolgozni, a főnököm valami átlátszó indokkal ki fog rúgni, mert minden kisgyerekes anyukával ezt csinálja és akkor leshetem a fizetésemet és a GYED-emet is, mert egyik sem lesz, csak a GYES, ami semmire sem elég. A férjem viszont biztos benne, hogy ez nem így lesz, mert akkor bepereljük a céget. Ezt olyan magabiztosan mondja, mintha jártas lenne ezekben a dolgokban, pedig köze sincs hozzá.
Ha nekem van igazam, hogyan győzzem meg?

18

Mi a véleményetek, igaza van a családomnak, nagyon kiszolgáltatom így magam a férjemnek? Rossz döntés lenne?

A saját hülyeségem miatt nem mentem egyetemre, menekültem otthonról, szakma után rögtön elkezdtem dolgozni. Nem igazán szerettem, de őszintén szólva nem is tudtam, mihez lenne kedvem.
Aztán megismertem a férjemet, összeházasodtunk, született 2 gyerekünk. A nagy most 6 éves, a kicsi 2 lesz. Én persze dolgoztam közben.

Most viszont szeretnék egyetemre menni, de olyan szakra ami csak nappalin van. A férjem fizetéséből meg tudnánk élni, de a családom szerint nem okos dolog, hogy így kiszolgáltatom magam neki.

Én teljesen bízok a férjemben, amíg a gyerekekkel voltam otthon addig sem élt vissza azzal hogy ő többet keres. Támogat a döntésemben, végig támogatott eddig is amíg újra érettségiztem és letettem a nyelvvizsgát, hogy meglegyenek a pontjaim.

Mi a véleményetek?

17

Loptam a szüleimtől, hogyan tehetem jóvá?

Elvettem a széfből rengeteg pénzt, RENGETEGET és elköltöttem. Nagyon nagyin bűntudatom van, még sosem volt ennyire. Anyáék nem tudnak persze róla......történt már valakivel hasonló? Mit tegyek? 16/L

49

Nudista családban mit tesztek, ha a gyerek szégyenlős lesz?

Mostanàban már nem akar meztelenül mutatkozni a kamasz gyerek, pedig nen szégyenlős vagy gátlàsos! Másoknál volt ilyen? Hogy oldottátok meg? Akár privátban is várom a választ.

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!