Találatok a következő kifejezésre: Hogy tudnék változtatni (333 db)

Velem lenne a baj? Hogyan tudnék változtatni fél év alatt?

Nyolcadikos lány vagyok, jöv?re nagyon jó iskolába fogok járni. Az a problémám, hogy a mostani osztálytársaim, évfolyamtársaim nem igazán szeretnek engem. Vannak akik állandóan piszkálnak, de elég megalázóan, vannak akik csak megjegyzéseket tesznek rám... Barátaim is vannak, de úgy érzem, ?k sem szeretnek igazán. Ezek inkább érdek barátságok... Van egy barátom is az iskolából, de nem valami tökéletes a kapcsolatunk.

Legjobb válasz: Dehogy veled van a baj,ezt felejtsd el!Mindenki azt hiszi,hogyha nem szeretik,vagy csak egy valaki nem szereti,hogy vele van a baj..pedig nem.Én azt csináltam,hogy az öltözködésemen egy kicsit változtattam,színesebb ruhákat hordtam,a kötött pulóvereimet eltûntettem a ruhatáramból,vetettem egy menõ cipõt meg két jó sálat,és a tükör elé álltam és képeket csináltam magamról.Tetszettem magamnak.Növeltem az önbizalmam,és amikor egy lány elkezdett veszekedni velem,akkor én nem szóltam vissza,egyszerûen kisétáltam a csarnokból(csarnoknak hívjuk azt a helyet,amiben tesizünk,mert mi nem teremben tesizünk.) Ha mondjuk neked ez nem vállna be,vagy nincs rá pénzed,akkor gondold végig a következõket:nyalsz-e a tanároknak?Kedves vagy-e a tanárokkal?Hogy viszonyulsz az osztálytársaidhoz?Fapofát vágsz,amikor szembejön veled egy oszt.társad?Stréber vagy(tehát sokat tanulsz)?? Ha a legtöbb kérdésre igen a válasz,akkor mások számára negatív személyiség lehetsz,de téged ez ne zavarjon,ez még nem azt jelenti,hogy változtatnod kéne a viselkedéseden.Úgyis márcsak 4 hónap,vagy még annyi sem,és elballagsz!És szeptemberben megérted,hogy miért írtam neked ennyit,és hogy a középiskola miért sokkal jobb,mint az általános..hidd el,ott nem fognak elítélni!

Dehogy veled van a baj, ezt felejtsd el!Mindenki azt hiszi, hogyha nem szeretik, vagy csak egy valaki nem szereti, hogy vele van a baj..pedig nem.Én azt csináltam, hogy az öltözködésemen egy kicsit változtattam, színesebb ruhákat hordtam, a kötött pulóvereimet eltûntettem a ruhatáramból, vetettem egy menõ cipõt meg két jó sálat, és a tükör elé álltam és képeket csináltam magamról.Tetszettem magamnak.Növeltem az önbizalmam, és amikor egy lány elkezdett veszekedni velem, akkor én nem szóltam vissza, egyszerûen kisétáltam a csarnokból(csarnoknak hívjuk azt a helyet, amiben tesizünk, mert mi nem teremben tesizünk.) Ha mondjuk neked ez nem vállna be, vagy nincs rá pénzed, akkor gondold végig a következõket:nyalsz-e a tanároknak?Kedves vagy-e a tanárokkal?Hogy viszonyulsz az osztálytársaidhoz?Fapofát vágsz, amikor szembejön veled egy oszt.társad?Stréber vagy(tehát sokat tanulsz)?? Ha a legtöbb kérdésre igen a válasz, akkor mások számára negatív személyiség lehetsz, de téged ez ne zavarjon, ez még nem azt jelenti, hogy változtatnod kéne a viselkedéseden.Úgyis márcsak 4 hónap, vagy még annyi sem, és elballagsz!És szeptemberben megérted, hogy miért írtam neked ennyit, és hogy a középiskola miért sokkal jobb, mint az általános..hidd el, ott nem fognak elítélni!

Hogyan tudnék változtatni az életemen/jellememen?

Bár a munkámban teljes mértékben racionális vagyok, de az érzelmi dolgokkal abszolút nem tudok mit kezdeni. A munkatársaim szerint tök jó ötleteim vannak minden problémára, ugyanakkor sokszor hangoztatták már hogy egy (túlzottan) fanatikus szakbarbár vagyok.

Legjobb válasz:
Bár én még csak tizenéves vagyok, hasonló helyzetben vagyok. Én eredetileg nagyon antiszociális voltam, aztán 1-2 évre nyitottam, barátkoztam emberekkel, ismeretségeket kötöttem, szórakozni jártam barátokkal, ismerõsökkel, stb. Aztán rájöttem, hogy az emberek szemetek, és most még antiszociálisabb vagyok, mint annak elõtte. Ebbõl a helyzetbõl olyan halál egyszerû dolgokkal lehet kitörni, a mindennapokban, mint pl. odamész emberekhez, társalogsz akármilyen apróságokról, tökmindegy mirõl, csak kommunikálj másokkal, akkor õk is egybõl könnyebben fognak nyitni feléd. Részt veszel a közösségi életben, ha úgy van, beleszólsz egy-két dologba, magabiztosan (de nem arrogánsan) hangoztatod a véleményed ügyekben. Egyszerûen be kell olvadni a rendszerbe. Ahogy fentebb írtam, ez nem való mindenkinek. Ha ilyen vagy, ilyen vagy. Ha úgy érzed, hogy változtatnod kéne, próbáld ki a közösségi életet, de ne várj garantált sikert.

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Bár én még csak tizenéves vagyok, hasonló helyzetben vagyok. Én eredetileg nagyon antiszociális voltam, aztán 1-2 évre nyitottam, barátkoztam emberekkel, ismeretségeket kötöttem, szórakozni jártam barátokkal, ismerõsökkel, stb. Aztán rájöttem, hogy az emberek szemetek, és most még antiszociálisabb vagyok, mint annak elõtte. Ebbõl a helyzetbõl olyan halál egyszerû dolgokkal lehet kitörni, a mindennapokban, mint pl. odamész emberekhez, társalogsz akármilyen apróságokról, tökmindegy mirõl, csak kommunikálj másokkal, akkor õk is egybõl könnyebben fognak nyitni feléd. Részt veszel a közösségi életben, ha úgy van, beleszólsz egy-két dologba, magabiztosan (de nem arrogánsan) hangoztatod a véleményed ügyekben. Egyszerûen be kell olvadni a rendszerbe. Ahogy fentebb írtam, ez nem való mindenkinek. Ha ilyen vagy, ilyen vagy. Ha úgy érzed, hogy változtatnod kéne, próbáld ki a közösségi életet, de ne várj garantált sikert.
Teljesen igazad van abban amit mondasz, de egy ember történetét ennyiben nem lehet leírni. Vegyük példának ezt a kérdést. Egy ember, akinek van értéke, dolgozik, bizonyítottan el tud érni sikereket, csak van valamilyen gondja, pl. nehezen vegyül el emberekkel. Az évek alatt ettõl idegronccsá válik, és emiatt kezdõdhetnek a problémák az alkohollal, erõszakkal. Kezdetben bárki lehet bárki, a külvilág és társadalom ugyanannyiban befolyásol egy embert, mint a saját döntései. Szerintem tökmindegy, hogy kerül valaki az utcára, annak biztos van valamilyen oka, aminek nem kellett volna feltétlenül megtörténiie. Egyáltalán senkinek nem kéne erre a sorsra jutnia senkinek. A krédezõnek, csak tartani tudom magam ahhoz amit eddig írtam, mindenféle meg kell próbálni beindítani a közösségi életet, de nincs garantált siker.
Igen, de az a hajléktalan lehet olyan életet élt, hogy egész életében ivott, verte a feleségét, elgépezte az összes pénzt, most az ilyentõl mit vár az ember? Legalábbis én személyesen olyan hajléktalant nem ismerek, aki elõtte ne egy rongy alkoholista lett volna. Persze neten vannak olyan sztorik, hogy elõtte ügyvéd, professzor volt, de õszintén az ilyeneket én nagyon nem hiszem el, mint ahogy a net tartalmának nagy százalékát sem. Az emberek csak hasra ütve begépelnek valami sztorit, hogy ezt meg ezt hallották, aztán már úgy adják elõ, mintha személyesen vele történt volna meg stb. Hogy a témához írjak. Igen érdekes ez a dolog, bele kell születni a jóba na. Az én ismeretségi körömben, ahol a szülõk, nagyszülõk gazdagok, annak a gyereknek százszor könnyebb élete lett, mint pl. nekem. 18 évesen meglett a kocsi, 21-22 évesen a ház, mindezek mellett meg végig egy olyan légkörbe nõtt fel, ahol azt éreztették vele, igen te többet érsz mint a másik. Így lett egy határozott személyiségük, amire a nõk is jobban kapnak. Barátok is szívesebben barátkoznak egy olyannal, aki minden hétvégén meghívja õket pár körre, meg állja a biliárdot, nyaranta a balatoni kirucannást stb. 27-28 évesen meg beindul a gyerekcsinálás, családalapítás. Ahol én lakok is van egy 18 éves hájpacni ficsur, aki olyan lenézõen tud csak köszönni is, hogy a bicska kinyílik a kezemben. Mindene megvan, õ a világ közebe. Simán van 120 kiló, nem is egy szép látvány, mégis egy olyan jó alakú szép barátnõje van, amilyen valószínûleg nekem soha nem lesz.
Pedig szerintem van, akinek ennyi jut. Én nem hiszek ebben az egész "végzet" dologban, hogy mindenkinek meg van írva, mit kap az élettõl, de tény, hogy van akinek annyira könnyû minden, hogy szinte csak sikeres ember lehet (gondolva az élet bármely terére), valakinek meg olyan gyengén sikerül minden, hogy úgy is lesz vége. Gondolj bele, milyen rengeteg ember van, akik úgy fagynak meg az utcán hajléktalanul, egyedül, akinek a történetét sose hallotta senki, senki nem gondol rájuk sehogy, mert egyedül lett vége. Nem is tudjuk, mennyi ilyen van, ebbõl eredendõen. Elcseszett dolog ez.
Utolsónak: hát igen, kb. így vagyok életem során eddig mindennel. Itt a gyakorin is sokszor olvastam már olyan válaszokat, hogy ne csak otthon ülj, mert akkor nem lesz semmi. Nos én is már sok mindenbe belekezdtem mondván majd jobb lesz, de valahogy soha nem úgy sikerültek a dolgok, mint másoknak. Van akinek elég csak egy új munkahelyre mennie, vagy egy sportot, tanfolyamot kiválaszt, és ott megtalálja a legjobb barátokat és/vagy a párját. Nálam ez mindig csak lebõgés volt, hogy na basszus ez sem sikerült, most mi legyen? Olyan pedig nincs, hogy ez van nekünk megírva, magányosan, boldogtalanul leélni az életünket, ez nem járja.
Jó az amit a legutóbbi válaszoló mond, csak nem garantált siker. Én is hasonlóan voltam sokáig, de most már lassan 3 éve sportolok, úgy kezdtem ennek neki, hogy majd a sporttal szerzek ismerõsöket, barátokat, és a testmozgás, aktivitás jótékony hatásával elkezdek dolgozni, szórakozni, zenélni stb. De borzasztóan érzem magam mindenféle ember közelében, az idei versenyszezon végén ezt a sportot is abba is hagyom, mert csak kínzom magam vele. Ez csak egy figyelmeztetés, hogy vagyunk ilyen elcseszett emberek, nem mindenkinek jár a boldogság. A helyedben nem számítanék sikerre (bár ettõl még ugyanolyan erõbedobással kell próbálkozni), ha pedig össze is jön, pozitívan csalódsz.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Hasonló cipõben járok, csak se autóm, se házam, 25 évesen még mindig a szülõknél lakom, és most per pill munkahelyem sincs. Se barátaim, se barátnõm. Fogalmam sincs mit kezdhetnék az élettel, annyira nem érdekel semmi. Én is most kb. azon agyalok hogyan szerezhetnék barátokat, barátnõket. Csak hát itt is ezen az oldalon mindenki olyan könnyen osztogat tanácsokat, közben ez meg a való életben teljesen máshogy mûködik. Aki nem ebben az élethelyzetben van, fogalma sincs milyen egyáltalán bárkihez, akárkihez odamenni és megszólítani. Nézd másképp az életed. Lehet neked az lett megírva, hogy elõször teremtsd meg az anyagi javakat, és ez már meg is történt, most elkezdhetsz úgymond élni. Találj magadnak egy hobbit, ami mindig is érdekelt, de azt mondtad rá, hogy áhh majd egyszer, fogj neki, akár több dolognak is. Egy haveri kör, barátság meg majd valahogy kialakul. Nyilván azért se tudsz megfogalmazni egy normális mondatot, vagy szóba elegyedni mással, mert az évek során túl zárkózott lettél. Ha becsöppennél egy jó társaságba, akármi által, harcmûvészetet tanulni, vagy bármi, akkor ez a problémád nagyon hamar megoldódna. Tudom, nekem is volt ilyen idõszakom, elmentem egy olyan helyre dolgozni, és csak egész nap járt a szám, elkerültem onnan, és kb. azóta idegroncs vagyok javarészt.
#3 "szinte semmit sem érnek, ha nincs kivel megosztani. " Magyarul semmi értelmét se látod, ha nincs kivel megosztani, azaz nem tudod becsülni. Ha lenne rá mód, gondolom bnõt is rendelnél magadnak a webshopból. Végül is már van ház, jó fizu, autó, már csak pont egy bnõ hiányzik a gyûjteményedbõl.
Szia! Hát....sokféle út létezik a megoldáshoz. Ha racionális vagy akkor kezdetnek elolvashatsz pár személyiségfejlesztõ könyvet. Aztán....mit szeretsz még a munkádon kívül csinálni? Hobbikörök=közös téma=új emberek. Vagy fõzõtanfolyam. Stb. Eljárhatsz önismereti csoportba, ahol oldódhatsz. Ezek van akinek sokba kerülnek, de azért merem ajánlani, mert írtad, hogy jól keresel. Ha görcsölsz a társ/barátkeresésre, akkor elõször máshogy próbálj tenni a dologért. Pl új dolgokat próbálsz ki, ami emberek között van. Szerintem kezdetnek a több ember megismerése legyen a cél, nem a nagybetûs nõé. Ez most egy olyan helyzet, ahol egy új skill-t tanulsz meg. A legfontosabb: ne bántsd magadat ez miatt. /A kommunikációs készségeddel szerintem sincs baj, mivel összetett mondatokban fogalmaztad meg a gondod. Tehát vmi mással lehet a bibi.:D/ Ha gondolod írj privit, ajánlhatok pár könyvet kezdésnek.
Aki ilyen intelligensen meg tudja fogalmazni a problémáját, az hogyhogy nem tud beszélgetni emberekkel? Lehet, nem érdekelnek téged az emberek. Ez baj. Ha van szabad idõd, olvassál, járassál valamilyen lapot, vagy vegyél egy kutyát a házadba, és azzal menjél idõnként kirándulgatni, a kutyások össze tudják hozni az embereket, vagy tegyél fel hirdetést, hogy ismerkedni szeretnél.
A kérdező hozzászólása: 3-as: Mi az hogy nem tudom megbecsülni az anyagi javakat? Nekem is ugyanúgy dolgoznom kell a pénzért mint mindenkinek. És bár megtehetném, de nem herdálom el semmi fölösleges vagy haszontalan dolgokra az autó is elsõsorban a munkához kell mert van hogy ki kell menni helyszínre.
"jó fizetéssel, saját kocsival, saját házzal, de ezek drágaságuk ellenére szinte semmit sem érnek, ha nincs kivel megosztani. " Miért mindig azok kapják az anyagi javakat, akik nem tudják azt becsülni????
Már eleve rosszul állsz a dologhoz. Miért hiszed, hogy nem kellenél senkinek?! Próbálkozni kell, a kollégáiddal eljárni, ismerkedni, eljárni otthonról.. Egyáltalán nem kell megváltoznod, csak add önmagad és hagyd, hogy mások megismerjenek. Velem is volt, hasonló szituáció, ezért valamennyire tudom mit beszélek. Csak rá kell szánnod magad, de hidd el nem fogod megbánni :)
10-es, honnan tudod, hogy aki a sportolás v. bármi más közben megtalálta a párját, mennyit keresgélt elõtte?? Egyébként nem kell keresgélni, élni kell az életet, és akkor eljön, akinek el kell jönnie.

Mit csináljak a 15 éves lányommal? Nagyon el van kényeztetve és nem fogad szót nekem. Hogyan tudnék változtatni?

A 15 éves lányom egy éve került hozzám. Kiskora óta az apjával élt, mivel én alkoholista lettem. Az apja meghalt autó balesetben így most hozzám került. Nem túl jó a kapcsolatunk, régen sem volt kíváncsi rám. Eltaszított magától amin persze nem csodálkozom. Most sem jobb a kapcsolatunk. És rátesz egy lapáttal az is hogy nagyon el van szállva. Az apja nagyon elkényeztette. Mindent megkapott amit csak kért, ruhát, telefont. Nekem is lenne rá keretem de nálam ez nem így m?ködik. A gyerek azért szeressen mert szeret ne azért mert mindent megveszek neki. Neki viszont ez nagyon nem tetszik és folyamatosan ellenem van. Nem érdekli ha valamit megtiltok neki és nem jön haza a megbeszélt id?pontban. Tulajdonképpen egy senkinek tekint. Nincs tapasztalatom a gyereknevelésben és nem tudom mit csináljak. A szüleim meghaltak és testvérem sincsen. Nem tudok kit?l tanácsot kérni. Tegnap és persze már hónapok óta próbálok vele beszélgetni err?l az egészr?l de nem hallgat meg. Amikor meg meghallgat nem érdekli az amit mondok. Gondolkoztam már orvosi segítségen is, hátha még nem dolgozta fel az apja halálát és azért ilyen. Ezt is felhoztam neki, de azt mondta hogy ha erre kényszerítem akkor soha többet nem látom. Valaki tudna segíteni? Nagyon kétségbe vagyok esve.

Legjobb válasz: Igazából nem mondhatjuk azt, hogy te vagy az anyák gyöngye.De ami megtörtént azon már nem lehet változtatni.Ebben a helyzetben neked kell bizonyítani, hogy ennyi év után, talán most megállod a helyed, mint anya.Baromi nehéz lesz ennek a hánytatott sorsú lánynak a bizalmába férkõznöd, de szerintem nincsen lehetetlen.Sok sikert!

Igazából nem mondhatjuk azt, hogy te vagy az anyák gyöngye.De ami megtörtént azon már nem lehet változtatni.Ebben a helyzetben neked kell bizonyítani, hogy ennyi év után, talán most megállod a helyed, mint anya.Baromi nehéz lesz ennek a hánytatott sorsú lánynak a bizalmába férkõznöd, de szerintem nincsen lehetetlen.Sok sikert!
induljunk ki abból , hogy az õ apukája sok mindent megengedett neki, és õ ezt viszonyozta szeretettel(amit valószinû nem mutatott ki , mint általába a tinik). Látszik , hogy szerette , hisz eléggé megviselte a dolog. Ha te is elengedsz pár dolgot , akkor ne várd , hogy mahar megoldodik.várj. ha majd pár év mulva elmenne, vagy elmegy , tuti megköszöni .nem mer töled kérni , hogy maradjon kinn, telot, ruhát stb... ajánld fel neki, amire szüksége van. igy biztonságban érzi magát, és tudja , hogy szereted.ha vesz egy szép rucit, akkor ránéz és tudja , hogy töled kapta, magába néz. ne adj meg neki mindent , de kezdeményezz te, te vagy a szülõ, viselkedj ugy.ne állj le, hogy most itt szigoritások lesznek mert az neki is gázos szitu, és ezt nem szeretik. határokkal engedj mindenböl és tuti , hogy meg fogja becsülni lehet hetek, honapok, évek de tudni fogja, hogy butaság volt rád haragudnia:)
Miért várod el tõle, hogy szeressen és szót fogadjon neked? Alkoholista voltál, le se szartad. Orvosi segítség pedig neked kellene, mert egy hülye vagy. Képzeld magad az õ helyzetébe. Miért zavar, hogy az apja elkényeztette? Megadta neki azt, amit te nem akartál.
Apai nagyszülök nem tudnak segíteni? Beszélj esetleg a lányod osztályfönökével, h a suliban milyen stbi. Ha vannak baátai engedd, h akármikor meglátogassák. Vidd el egyik nap vásárolni, mondj egy összeget, amennyiért válaszhat.Boltról boltra járva csak ekeztdek beszélgetni. Minden alkoholt tüntess el, ne is lásson semmi ilyesmit, mert az a rossz idõszakra emlékeztetné. Soha ne szidd az apját, mindig szeretettel beszélj róla. Ha nem igazán áll szóba Veled, írjneki egy levelet amelyben elnézést kérsz minden ellene elkövetett hibádért, és megigéred h mindent megteszel h most jobb legyen. esetleg ketten elmehetnétek egy terápiára, vagy ha ebbe nem egyezik bele, beszélj az iskolapszchologussal. ez minden suliban van, ingyenes, és ha megkérnéd biztosan foglakozna a lányoddal. Ne szólj bele az öltözkködésébe, sminkjébe, pasiügyeibe. De ha ugy látod irass neki fog.gátlot, nehogy mégegy unokával is el kelljen majd birnod. Remélem valamenniyttudtam segiteni, írd meg kérlek h mit szólsz ezekhez, mire jutottál stbi.


Bunkó vagyok, hogy tudnák változtatni magamon?

Néha már elegem van magamból:S Beszólogatok másoknak, és hiába figyelek oda, hogy befogjam a szám, valahogy nem megy, önkéntelenül is mindig benyögök valami "kedvességet". Már gondoltam arra is, hogy ez talán valami "védekezés", mert régen elég sokat szekáltak, meg szólogattak be, és most, hogy ez ne forduljon el?, megel?zöm a beszólogatásokat, és nekem nagy a szám. De ez azért lehet hülyeség (?) mert mostanában már nem nagyon szólnak be nekem:/

Legjobb válasz: az elsõ lépést már megtetted hála istennek, hogy felismerted ezt magadon és változtatni szeretnél. én is szoktam sajnos bunkó lenni, de én általában fáradtság miatt és a buta emberektõl. gondolom mindenkinél más "gyógymód" válik be, én például tudatosan elkezdtem segíteni másoknak. pl idegeneknek utcán útbaigazítás, vagy tudatosan kedvesen közeledtem valakihez, megkérdeztem hogy van stb. no meg rájöttem, hogy kedvesen sokkal jobb élni mint bunkón. az életminõségem is változott, kiegyensúlyozottabb lettem. de hallgathatsz valami nyugtató meditációs zenét is, vagy járj el jógázni.

az elsõ lépést már megtetted hála istennek, hogy felismerted ezt magadon és változtatni szeretnél. én is szoktam sajnos bunkó lenni, de én általában fáradtság miatt és a buta emberektõl. gondolom mindenkinél más "gyógymód" válik be, én például tudatosan elkezdtem segíteni másoknak. pl idegeneknek utcán útbaigazítás, vagy tudatosan kedvesen közeledtem valakihez, megkérdeztem hogy van stb. no meg rájöttem, hogy kedvesen sokkal jobb élni mint bunkón. az életminõségem is változott, kiegyensúlyozottabb lettem. de hallgathatsz valami nyugtató meditációs zenét is, vagy járj el jógázni.
Már egy jó pont, hogy észreveszed magadon! Itt kezdõdik az egész. Igazából csak tõled függ. :)
Ha skorpió lenne, hogyan írna ide? Az nem tud számítógépezni.
17:00 lol :D amugy kezd úgy hogy ha valakinek beszólsz kérj bocsánatot aztán csapj a szádra egy jóóó nagyot :D vagy szólj nekik(osztálytárs..) hogy ha beszóltál neki akkor szóljon rád vagy valami. Aztán magadban döntsd el hogy igen meg akarok változni!!! Cigi leszokás is itt kezdõdik. ha igazán akarja az ember sikerül.. :) ez is fog nyugi. rajtad múlik.
Nem vagy te véletlenül skorpió?
pl, úgy kezded, hogy nem "tudnák", hanem "tudnék" Most bunkó voltam?
elõzõ vagyok: amúgy ez az oldal is egy jó terápia, mert sokszor úgy be tudnék szólni (írni) egyeseknek, de ilyenkor inkább nem írok semmit és továbblapozok. nem éri meg :)
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat mindenkinek! Tudnák/tudnék, ez nekem sosem jön össze, melyik toldalék kellXD És nem, nem vagyok skorpió, inkább ember:d De a horoszkópom kos^^ Nah elhatároztam magam! Egész jól haladok:D

Szerintetek ez normális ha így érzek vagy már nem "egészséges"? Hogyan tudnék változtatni ezen?

Még volt egy nagyon régi szerelem az életembe kb. Sok éve. És mái napig nincs olyan nap hogy nem gondolok rá. Emiatt nem is vagyok képes új kapcsolatra mással, mintha akadályozna benne. Furdal a lelkiismeretem hogy soha nem adtam meg az esélyt arra hogy megismerjem és most nem tudom feledni. Már lassan kezdem elfogadni hogy nem lesz vele semmi, ezért kicsit nyitottam a zárt "ajtón" és elkezdtem ismerkedni más férfiakkal. Az az egy hibám van ha szerelembe esek akkor nagyon nehezen gyógyulok ki belõle. Szerintetek ez megszállottság vagy bûntudat vagy az igaz szerelmet engedtem el és ezt bánom?

Legjobb válasz: Ilyen elõfordul, velem is megesett. Változtatni úgy tudsz, ha esélyt adsz megismerni másokat, de még véletlenül se hasonlítgasd õket a régi szerelmedhez. Amikor én újra szerelmes lettem, az egy meglehetõsen más jellegû érzés volt, de éppen olyan erõs.

Ilyen elõfordul, velem is megesett. Változtatni úgy tudsz, ha esélyt adsz megismerni másokat, de még véletlenül se hasonlítgasd õket a régi szerelmedhez. Amikor én újra szerelmes lettem, az egy meglehetõsen más jellegû érzés volt, de éppen olyan erõs.
Hát és mi az akadálya, hogy õvele folytasd a kapcsolatot? A szerelembe nem csak esni lehet, hanem emelkedni is, akkor van ez, amit írsz.:) Nem betegség, nem kell kigyógyulni belõle.:)
A kérdező hozzászólása: 1-es hát énbennem az az érzés van hogy soha nem tudnék mást úgy szeretni és úgy érzem sosem leszek már boldog. Sajnos a múlt veti rá az árnyékát a jelenemre. 2-es az az akadálya hogy réges rég volt már amikor közel álltunk egymáshoz és azóta sok év telt el, neki sok kapcsolata volt már, és engem azóta el felejtett és nem érdeklem sajnos =( mert egyáltalán nem érdeklõdik afelõl hogy élek e még, így hát azt gondolom hogy nem érez semmit sem irántam emiatt nem keresem.

Nagy megmérettetések előtt (vizsgák) hányok. Van más is így ezzel? Hogyan tudnék változtatni?

Amúgy stresszes id?szakokban mindig fogyok, mert nem tudok enni.

Legjobb válasz: detto...nem tudok rajta változtatni mert a stresszelést lehetetlen leállítani csak úgy :/

detto...nem tudok rajta változtatni mert a stresszelést lehetetlen leállítani csak úgy :/
Ez reflux betegség.Idegesség miatt alakul ki.Nézesd meg gastroenterológussal.Valószínû a gyomorszájad nyitott és amikor szó szerint görcsbe rándul a gyomrod kipréselõdik a gyomortartalom.A túlzott stresszre pedig nem ártana valamilyen gyógynövénytea, vagy tabletta.Persze feltétlen beszéld meg a körzetiddel, mielõtt beszednél valamit.Amúgy a körzeti ad majd beutalót a gasztroenterológushoz, vagy a belgyógyászhoz.Nem tudom pontosan melyikhez tartozik.
A kérdező hozzászólása: Nem hiszem, hogy betegség lenne. Pusztán stressz. Csak jó lenne legyõzni már.
Mehetsz pszichológushoz, pszichiáterhez is, hátha tudnak segíteni, de a gastroenterológust is ajánlom, hátha mégis csak a gyomroddal van a gond.
Este idõben feküdj le, szerezz be SEDATIF PC ami csökkenti a stresszt, de nem kábít. Elszopogatod egy órával a vizsga elõtt, meglátod nyugodtan fogsz menni vizsgázni
A vizsga elõtti hányás inkább pszichés mint szervi eredetû. Jó ötlet a sedatif, ez homeopátiás szer. Érdemes megtanulni relaxációs technikákat is könyvbõl vagy valamilyen tanfolyamon. ( A tanfolyam eredményesebb szokott lenni.) Ha van alkalmad, konzultálj pszichológussal. Nem valószínû, hogy refluxról van szó. Nekem az van, de sosem hánytam emiatt. Amikor utoljára hánytam (kb 12 éve), még nem is volt refluxom. Ennek olyan tünetei vannak, hogy ha közvetlen evés vagy ivás után lefekszem vagy lehajolok, érzem, hogy visszafolyik a gyomortartalom. Mindig. Nem csak stresszhelyzetben. Elég vacak érzés. Vagy pl. gyakran kell büfögnöm, ami elég kínos. Ha mégis meg akarsz bizonyosodni, hogy nincs-e refluxod, a háziorvosnál kell kezdeni. Õ utalhat be a gasztroenterológushoz.
A kérdező hozzászólása: Biztos, hogy nincs olyan betegségem. Ez stressz sajnos...

Hogyan tudnék változtatni a hozzáállásomon?

Komoly,tartós kapcsolatom még nem volt és nem is hiányzik,hogy barátom legyen.Imádok egyedül lenni.Probálkoztam párkapcsolattal,de sohasem voltam még szerelmes és nyüg volt minden egyes fiúval.

Legjobb válasz: Vedd rá magad mi nem tudunk ebben segiteni ez a te döntésed te hozod az összes döntésed neked kell változtatni ha akarsz és ez szerintem rohadt fura :/

Vedd rá magad mi nem tudunk ebben segiteni ez a te döntésed te hozod az összes döntésed neked kell változtatni ha akarsz és ez szerintem rohadt fura :/
Elég érdekes, viszont ha így érzed, akkor így is csinálhatod:) De szerintem amikor már nagyon idõs leszel, biztos hiányozni fog egy társ.Én meg gyereket nem szeretnék, ezen is csodálkoznak néhányan:)
Ez fura gondolkodás számomra, én biztos nem tudnám leélni egyedül az életem, és szerintem a többi ember sem. Rossz tapasztalatok mondatják ezt veled, hidd el! Majd jön olyan srác, akibe nagyon szerelmes leszel majd gondolom, és vele másképp érzed majd. Hisz errõl szól az élet, vele nem lesz majd nyüg minden, hanem akkor nagyon boldog leszel majd.De ehhez az kell, hogy akard majd a kapcsolatot magát is, és ne ilyen legyen a hozzáállásod.
Milyen környék is?!
értelem szerûen ha meg akarsz tanulni egy adott cselekvést vagy viselkedés formát, akkor oda kell menned, ahol ezt megtanulhatod gyakorolhatod. a bunyó sem más, mint az összes többi cselekvés. gyakorlással fejleszthetõ. ökölvívó edzésnek nevezik.
A kérdező hozzászólása: de miért esik nehezemre megütni valakit, pedig zsákolni szoktam és elég erõs az ütésem
Mert mondjuk nem az õskorban élünk, és nem attól leszel civilizált, hogy te leszel a helyi bajkeverõ? A neved is eléggé beszédes.

Ezen hogyan tudnék változtatni?

Lényegében egy egész erõs személynek mutatkozok,ám könnyen rám jön a remegés,könnyezés,nehéz visszafogni..Ha ki kell állnom emberek elé és nem tudok válaszolni akár felelésnél,vagy egy konfliktusban leblokkolok...Szeretném ha egyáltalán nem blokkolnék le,és még csak be sem könnyeznék.Tanácsok?

Legjobb válasz: vannak ilyen típusú emberek, ez teljesen normális. Segíthet ha minimálisra csökkented a stresszt, tehát teljesen felkészülsz pl. felelésekre, prezentációkra, és mondjuk tükör elõtt gyakorlod stb. Idõvel megszokod az ilyen helyzeteket, és könnyebben fogsz spontán is beszélni . Én is sokat remegtem, könnyeztem, a hivatalos telefonbeszélgetéseket elõre leírtam, most meg simán kiállok 200 fõ elé egy elõre megírt szöveg nélkül és tudok beszélni! szóval gyakorlás kérdése..

vannak ilyen típusú emberek, ez teljesen normális. Segíthet ha minimálisra csökkented a stresszt, tehát teljesen felkészülsz pl. felelésekre, prezentációkra, és mondjuk tükör elõtt gyakorlod stb. Idõvel megszokod az ilyen helyzeteket, és könnyebben fogsz spontán is beszélni . Én is sokat remegtem, könnyeztem, a hivatalos telefonbeszélgetéseket elõre leírtam, most meg simán kiállok 200 fõ elé egy elõre megírt szöveg nélkül és tudok beszélni! szóval gyakorlás kérdése..

17 éves lány vagyok eléggé tű és vérfóbiás vagyok de 2 év múlva szeretnék ajak piercinget mert nagyon tetszik. Hogyan tudnék változtatni ezen hogy ne ájuljak vagy rókázzak be?

Értelmes válaszokat szeretnék :D :D

Legjobb válasz: Ha nem veszel erõt magadon, és nem próbálod meg jó dolognak beállítani akkor hiába mond neked valaki bármit is Ajak piercing nem szokott vérezni általában, mert elég ügyesen szúrják és ebbõl nem látsz semmit, csak a kész ékszert körülötte pirosas enyhén megdagadt bõrfelülettel 20/F

Ha nem veszel erõt magadon, és nem próbálod meg jó dolognak beállítani akkor hiába mond neked valaki bármit is Ajak piercing nem szokott vérezni általában, mert elég ügyesen szúrják és ebbõl nem látsz semmit, csak a kész ékszert körülötte pirosas enyhén megdagadt bõrfelülettel 20/F
A kérdező hozzászólása: Értem köszönöm szépen a választ remélem sikerül ha az eddigi fóbiám leküzdöttem remélem eztis sikerülni fog majd :)
Alapból becsukod a szemed, nem látsz semmit belõle, ennyi. :) Ha úgy mész oda, hogy "jajj úristen elájulok" akkor el is fogsz. Két év alatt meg sokat változol majd úgyis. Nekem 18 piercingem van. Az én tippem: ráérsz akkor parázni, amikor már ott ülsz a székben, addig minek ilyenen gondolkodni, hogy ájulás meg vér? Nem mindegy az neked most? Két év múlva mész, nem? Két évig ezen akarsz kattogni? Majd ha már ott áll veled szemben a piercer tûvel a kezében ráérsz akkor remegni, de akkor meg már minek, túl leszel rajta mielõtt belelovalnád magad a hisztibe. :D Kérj meg valakit, hogy kísérjen el, és szorítsd a kezét, amikor szúrnak, ez segít. Olyan embert válassz, aki nem paráztat még jobban, hanem inkább eltereli a figyelmed. Mondjuk olyan valakit keress, aki átesett már hasonló procedúrán. :)
A kérdező hozzászólása: Ebben mondjuk igazad van hogy 2 év az nagyon sok idõ addigra remélem kinövöm ezt :D 18 piercing nem semmi :D köszönöm a tanácsokat :)
az ajakpiercing szúrást elég jól el tudják érzésteleníteni lidocain spay-vel, kb mint a fogorvosi érzéstelenítés nem is nagyon fáj, és csak egy perc az egész. egyébként meg vedd fel a leszarom hozzáállást. kell az a piercing? kell. menj oda úgy, hogy ha elájulsz, akkor elájulsz, és kész. nem te vagy ott az elsõ és az utolsó. ilyen vagy, és kész, de legalább meglesz a piercinged. én epilepsziás vagyok, és nagyon sok minden kihozza nekem a rohamot. nem vezethetek autót, nem úszhatok, nem mehetek moziba, sem olyan eseményre, ahol kihangosítás van, így gyakorlatilag az összes nyári szabadtéri programtól el vagyok tiltva ugyanezen okok miatt nem ülhetek be egy szórakozóhelyre a párommal, nem ihatok alkoholt, nem éjszakázhatok stb és mégis el szoktunk menni rendezvényekre ami érdekel, mert nem vagyok hajlandó otthon megposhadni és igen, volt már, hogy rosszul lettem na és? benne van a pakliban de ezzel az erõvel zárjam magamra a kriptaajtót szóval hajrá, ne tartson vissza semmi
A kérdező hozzászólása: Énis epilepsziás vagyok lassan 8 éve tudom milyen érzés mondjuk ez igaz abban sem tudtam sok mindent kiszámítani így élek sok minden tiltott de ugyanúgy élvezem az életet csak gyógyszerrel meglesz megcsinálom eztis :) köszönöm :)
ó, akkor tudod mirõl beszélek én még gyógyszerek mellett sem vagyok rohammentes, de ez van, és nem mondhatunk le mindenrõl csak azért, mert van egy betegségünk, amirõl nem tehetünk
A kérdező hozzászólása: Hát igen sajnos ezzel kell együtt élnünk


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!