Találatok a következő kifejezésre: Hogy tudnám elfogadni párom gyerekeit (1 db)

Hogy tudnám jobban elfogadni párom gyerekeit?

Párommal már több mint öt éve együtt vagyunk, számára sajnos és megértem ?t, a gyerekei (10 éves fiú és 9 lesz a kislány) elégg messzekerültek az anyukkal t?lünk így ahogy az iskola engedi vannak itt 1-2 hétre, napokra. De ez az id?szak engem mindig úgy megvisel... EGyszer?en a gondolat, hogy az ? két gyerekük, ahogy azok készültek (nekünk még nincs közös), aztán mikor f?zök úgy érzem annyira nem szívesen teszem,úgy érzem nekem mi közöm hozzájuk és mert félek, hogy de anya nem így szokta beszólásoktól, meg zavar ha valamit meg kell ilyenkor osztanom velük, amit valójában magunknak szántam...

Legjobb válasz: Nem mindenkinek ilyen rossz: van, aki imádja a gyerekeket. Megértelek téged is: magadhoz akarod kötni a párod - és úgy érzed, a gyerekek ehhez útban vannak. A legtöbb nõ ezért szül gyorsan gyereket - fõleg, ha a párjának ez már nem az elsõ házassága. Az állatvilágban az is gyakori, hogy a 'házasság' az elõzõ gyerekek legyilkolásával kezdõdik. Azért én azt mondanám, hogy ennél neked legyen több eszed. Gondolj arra, hogy a gyerekek felerészben azonosak a párodddal! Ha õt szereted - a fele a gyerekekben is megvan! Próbálj meg jól kijönni velük. Nyilván az anyjukkal sem jönnek ki 100%-ig - és ezt neked sem kell. Oldjátok meg együtt a problémákat, a lehetõ legjobban!

Nem mindenkinek ilyen rossz: van, aki imádja a gyerekeket. Megértelek téged is: magadhoz akarod kötni a párod - és úgy érzed, a gyerekek ehhez útban vannak. A legtöbb nõ ezért szül gyorsan gyereket - fõleg, ha a párjának ez már nem az elsõ házassága. Az állatvilágban az is gyakori, hogy a 'házasság' az elõzõ gyerekek legyilkolásával kezdõdik. Azért én azt mondanám, hogy ennél neked legyen több eszed. Gondolj arra, hogy a gyerekek felerészben azonosak a párodddal! Ha õt szereted - a fele a gyerekekben is megvan! Próbálj meg jól kijönni velük. Nyilván az anyjukkal sem jönnek ki 100%-ig - és ezt neked sem kell. Oldjátok meg együtt a problémákat, a lehetõ legjobban!
Sajnos eljutottunk arra a pontra, hogy szakítani akar velem a párom. Már nem hiszi el, hogy valaha is el tudom fogadni a gyerekét. Pedig mostmár sok mindenre rájöttem, és mindent másképp csinálnék, mert imádom a párom. De õ már nem akarja, mit tegyek? Elvagyok nagyon keseredve, szinte már semmi kapcsolat nincs közöttünk, külön alszik, nem akar tõlem semmit, és azt várja, hogy mikor költözök el...szerintetek van remény??? :(
A kérdező hozzászólása: és szerintem abban bízzunk, hogy a közös baba majd erõsíti a mi kapcsolatunkat, s õ pedig teljes apa lehet, s ezt mi adhatjuk meg neki, hisz elõzõleg ezt a válás révén nem élhette ki...
A kérdező hozzászólása: jó hogy Te érted, ahogy írod "úgy belülrõl jön...", én is így vagyok és igen nehéz azokban a nehezebb napokban az érzéseimet írányítani, látod nekem 5 év sem volt elég a teljes elfogadáshoz... Persze, hogy nekem is megfordultak ezek a fejemben. Hogy neki majd a babavárás, szülés... nem lesz olyan nagy élmény mint nekem, s nem fog úgy örülni... hisz vele ez már megtörtént. Én is gondoltam arra is, hogy az elsõk, s ez fontos biztos, s így õket alapban jobban szereti... De szerintem ezt próbáljátok megbeszélni!! S nehéz, de egymás érzéseit megérteni. Remélem párom ha odajutunk velem fog izgulni, s azt mondta benn akar lenni mindenképp, hogy fontosnak érezné... s hát persze, szereti a korábbi gyerekeket, de talán- s ezt õ mondta, hogy fél attól az érzéstõl-hogy a miénket esetleg majd jobban is fogja szeretni, mert jobban a sajátjának is érezheti majd, hisz többet nevelheti... Meg gondolj arra, ha a negatív gondolataink igazak lennének, akkor nem vált volna el, nem veled lenne, s nem veled szeretné elképzelni a jövõt és babázást. Szóval ezen ne veszekedjetek, az ront, a múlton sajnos nem lehet változtatni, s számomra is néha ez nagyon nehéz elhinni még mindig, mikor ide toppannak, hogy õk vannak, de hát ha Õt szeretjük/szereted a múltjával együtt kell elfogadnunk. Minden jót!
Sziasztok! Én is ebben a cipõben járok. A páromnak is van egy 4 éves fia, és ki nem állhatom a gyereket. Én is szeretnék már közös babát, de arra még nem gondoltatok, hogy ha már hasonlóan éreztek mint én, akkor mi lesz ha lesz közös baba? Akkor meg az lesz bennünk, hogy a miénket nem szereti annyira, csak a sajátját, meg hát az csak az elsõ gyereke, és ráadásul fiú!!! :( hm...erre gondoltatok már? Egyébként én is kétségbe vagyok esve, mert mi is egyre többet vitázunk ezen a dolgon, és kezdek lassan begolyózni. De nem tehetek róla, ez úgy belülrõl jön és kész! De valószínû, hogy a gyerek anyja miatt is vannak bennünk ilyen rossz gondolatok. Félek hogy sosem fogom elfogadni a helyzetet, pedig már lassan 2 éve együtt vagyunk! :(
Szia! Nálunk a férjem kislánya 4 éves volt amikor elváltak, és 5 éves, mikor mi összekerültünk. Nekem is nehéz volt. De mindig úgy gondoltam, hogy mivel már a legelején tudtam, hogy van egy lánya, akkor ezt elfogadtam, illetve ennek ellenére is kellett a párom, hát akkor ezután egy szavam sem lehet! Persze voltak nehéz érzéseim nekem is. De ilyenkor mindig azzal hessegettem el õket, hogy az a kislány nem tehet semmirõl, arról sem, hogy a világon van, és arról sem, hogy a szülei elváltak. Én sem pedáloztam, és szintén nem mutattam az esetleges "nehéz" érzéseim. Próbáltam õt elfogadni olyannak, amilyen. Õ amúgy is nagyon apás volt. Majd minden megváltozott, mikor megszületett a közös gyerekünk, azóta 2 van. Már tudtam, hogy mit jelent egy szülõnek a gyereke. Tudtam, mit jelent anyának lenni. Mindig azt tartom szem elõtt, hogy a kislány ugyanolyan gyereke a férjemnek, mint a mi 2 gyerekünk. Persze valószínû, nem fogom õt soha úgy szeretni, mint a sajátjaimat, de ez nem is várható el szuerintem. A páromnak viszont õ is saját gyereke. Egyébként a kislány átlagos természet, de volt egy-egy nehéz pillanat, ami minden gyereknél elõfordul. Csak az ember a saját gyerekének jobban tolerálja a dolgait. De nem az én dolgom megnevelni, nem velünk lakik, és nem én vagyok az anyja. Az apukája pedig egy pár nap alatt nem is fogja tudni. Viszont az borzasztóan jól esett, mikor a mi gyerekeinket nem féltestvérének mondja mások elõtt, hanem testvérének. Jól kijönnek egymással, szereti õket. És itt a lényeg. Elfogadtuk egymást kölcsönösen. Most 10 éves. Összegezve, én azt mondom: nehéz dolog, de ha már az elején elfogadtad a tényt, hogy vannak, akkor ezután már ( hogy is mondjam) ne legyen ellenvetésed. És erre nagyon igaz, hogy vagy megszoksz, vagy megszöksz. Hisz senkit nem lehet választás elé állítani, hogy "én, vagy a gyerekei". De persze tudom, hogy te ilyet nem is gondoltál, az írásodból úgy tûnik. Csak hallottam már ilyen esetrõl is, elég szomorú... Igaza van az elõttem szólónak, a gyerekek félig a párod. Ez legyen a szemed elõtt, talán könnyebb lesz. De ha megérkezik a közös baba, meglátod, mindjárt másként látod az egészet.
Utolsó válaszoló vagyok. Furi, de én sokszor várom, h a kislány nálunk aludjon. Jól érzni magát nálunk és a párom is boldog ilyenkor. mikor látja, h elszontyolodok, mindig megnyugtat, h nekünk is lesz hamarosan. Szeritnem egy férfinek sem könnyebb a helyzete. Hisz ha szereti a gyerekeit, akkor nagyon tud neki hiányozni és talán még jobban vágyik egy közös babára, ahol , akinél minden mozzanatanál ott lehet, fõleg akkor és ott aminél az elõzõ kapcsolatból született gyerekeknél kimaradt.
A kérdező hozzászólása: igen, kedves utolsó válaszoló én is így vagyok, sok mindent másképp csinálnék, s az a baj, hogy a kislány annyira anyja, fõleg a természete, olyan kis alattomos... hm.. De úgy érzem, fontos, hogy ezt ne sugározzam feléjük, meg kell nyugodnom, mert megérzik, s még ellenségnek is vesznek. Szerencsére azért nem rossz a helyzet, mert igyekszem, csak ott bent úgy vajúdok, és este sírok...
A kérdező hozzászólása: az elsõ válaszhoz kapcsolódóan, hát igen nem csodálom, hogy néhányan hamar babát szeretnének ilyen esetben a már gyerekes párjuktól, bár nem támogatom azt a módszert mikor a leendõ apuka nincs beavatva, hogy akko most lesz baba. Már lassan 6 éve együtt vagyunk, de még legalább 1 évig várni kell a közös babával, de most úgy érzem igenis könnyebben venném ha már lenne. Õ lehetne ezekben a napokban a mentsváram, tudnám, hogy õ ott van nekem, s olyan rossz érzés e két gyereknek pl a szennyeseit válogatni mostni, míg a sájomnak ezt még soha nem tehettem meg...
Szia! Az én páromnak egy 2, 5 éves kislánya van. fél éves volt a gyerkõc, mikor szétmentek és mi összekerültünk. Én imádom a kislányt és Õ is engem.. De ettõl függetlebnül nem könnyû helyzet. Nekem is mindig eszembe jut, . h Õt szerelembõl "csinálták" stb. és én elvettem tõle az apukáját. Mi is szeretnénk már közös babát és ilyenkor pláne rosszul érzem magam. Szerintem próbáld meg magad függetleníteni az anyjuktól. Tudom nem könnyû. nekem sem az, fõleg, h sokmindent máskép csinálnék a kislánnyal. Fogadd el a gyerekeket úgy, h Õk a párod gyerekei és szeresd õket. a gondolatokat meg ûzd el azzal, h Õk is elfogadtak téged és szeretnek.
Helló, megint én vagyok. Az biztos benne van, hogy te is szeretnél gyereket, aztán arra gondolsz, hogy õk is ott vannak.. teljes értem, hogy mire gondolsz mit érzel, de én sem tudom ezt megmagyarázni, csak hogy van három kölyök, akikhez nekem semmi közöm, neveletlenek, annyira, hogy legalább két heti magánzárkát érdemelnének, és mégis jó pofát kell vágnom. Képzeld mikor legutóbb megemlítettem, hogy jó volna, ha az apjuknak boldog névnapot kívánnának, úgy néztek, mintha azt mondtam volna, hogy idén nem lesz karácsony :S:S:S Közben, õk a legdrágább ajándékokat elvárják karácsonyra névnapra stb...Csakhogy szerencsére én észen szoktam lenni..
A kérdező hozzászólása: Jaj de jó, hogy valaki hasonlóan érzem. Úgy azért utálatot nem érzek, csak olyan nem szívlelõs kis indulatok amiket fentebb írtam, de ezt kifelé igyekszem persze nem mutatni. Volt olyan is mikor nem éreztem ezt ennyire így, volt mikor szinte ki éltem rajtuk az anyai hajlamaim, de most valahogy úgy haragszom hogy vannak... Talán mert mostanában többet gondoltam egy közös babára, erre meg betoppannak õk..?
Helló nekem teljesen uez a problémám. Sajnos nem tudok rá megoldást, csak együttérzek veled. DE hátha idetéved valaki aki majd tud okosat mondani. Ezek a gyerekek is borzasztó rosszak, de istennek hála 1000 km-re vannak tõlünk. Az annyuk tehet róla, hogy ilyen borzasztó neveletlen kölykök, és a párom az alatt a néhány nap alatt nem sokat tud rajtuk nevelni. Ronda dolog ilyet mondani, de ki nem állhatom õket :( ......
A kérdező hozzászólása: Szia! utolsóka sajnos mivel részleteket nem közölték, hogy mennyire volt elharapódva ez nálad (nem engedted találkozni pl, vagy folyton piszkáltad vele), hogy hogyan alakult idáig a helyzet, hogy nem alszik veled. Úgy gondolom, próbálj egy alkalmat keríteni, és mondd el, hogy te meg szeretnéd próbálni, most már tudod hogy õ ér neked annyit hogy nehéz érzésekkel de elfogadod a gyerekét... Ha már egyáltalán nem hajtható még egy próbára, (pl ajánld fel hogy menjetek el hármasban valahova), akkor lehet hogy ez csak egy kifogás, s amúgy is szakítana. Tisztázzátok. Szerintem meg lehet tanulni elfogadni, csúnyán mondva elviselni a gyerkõcöt a másikért, de ne is akard totálra soha mert szerintem az nagyon ritka eset, nem fogod tudni sajátodként nézni... s nincs is ezzel gond. De ha szeretünk valakit, akkor ezt is el kell vele fogadni, ha ez valakinek totálra nem megy, nem szabad belevágnia, mert csak örlik egymást. Minden jót!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

3 evesem, folyton kitakarozik ejzaka, felek, hogy megfazik, ti hogy oldjatok ezt meg?

lehet kapni ravalo halozsakot? de ejjelente mindig bejarok takargatni.

8

Vesztek/vettetek gumicsizmát a gyerkőcnek? (3-4-5 éves)?

Nem tudom eldönteni, hogy kell-e.
Eddig megvoltunk nélküle (3 és 5 évesek).

13

Nem tudok dönteni!?

Egyszer szeretnék a lányomnak egy kis tesót,máskor pedig nem.Bennem olyan szorongás van hogy hogy bírnék el két gyerekkel mikor az én lányommal is nagyon nehéz.A párom 3 babát szeretne,én 3-at végképp nem.Esetleg még a másodikat bevállalnám de azt sem tudom eldönti hogy legyen-e vagy nem!?

3

Hanyas biciklit vegyek 110 cm-es kislanyomnak?

5 es fel eves :)

4

KÉRLEK SEGÍTSETEK! Mit vegyek neki? !

Nemsokára vendégségbe megyek, ahol lesz egy 8 éves kisfiú. Szeretnek ajándékot vinni neki de meg ötletem sincs minek örülne. Persze nem tabletet akarok venni, valami kisebb ajándékot. Mivel szoktak játszani az ilyen korú gyerekek? Segítsetek kérlek, köszönöm!

6

5-6 éves gyermeked, ha éjjel kimegy pisilni, egyedül intéz mindent? Úgy értem, felkel, kimegy, elintézi, visszafekszik, visszaalszik egyedül?

8

Heim Pál kórházban 6 éves gyermeknek fülplasztika ingyenes?

Tapasztalatokat is szívesen fogadok, köszönöm

3

Egy kisgyermek mikor tud tudatosan vakarózni? Köszönöm.

0

Voltatok már úgy, hogy kisgyereketek nem akart veletek lenni?

Kisfiam most 2 éf fél éves és többször volt, hogy mikor puszilgatni szerettem volna, vagy csak úgy odamenni hozzá, mutatta, hogy menjek el, nem akarta, hogy vele legyek. Az elmúlt időszakban mintha többször csinálná. Nem hisztizik, csak ellök magától, vagy kezével mutatja, hogy menjek onnan. Nagyon rosszul esik, úgy érzem nem szeret eléggé, vagy valamit elrontottam. Mikor férjemmel együtt itthon vagyunk, akkor ő tölt több időt a kicsivel - a héten amúgy is én vagyok csak vele - és én olyankor tudom folyamatosan csinálni a főzést, mosást, hagyom, hogy együtt legyenek, nem akarok túl sok lenni neki...Hamarosan elkezdek egy tanfolyamot ami miatt szombaton egész nap Pesten leszek. Vajon akkor is így lesz velem, vagy kicsit hiányozni fogok neki? Ha az apjával van a szobájában, akkor is ki szokott tessékelni az ajtón...Voltatok már így? valami jótanács? Apukájával is csinál ilyet, de jóval kevesebbszer.

5

Adtok fekete ruhát kisgyermeketekre?

Nem az ünneplős fekete nadrágra gondolok,hanem fekete póló-pulcsi..ilyenek. Én őszintén megmondva:nem! Ez nekem a halál,gyász színe és ódzkodom ettől,kisgyerekre ráadni!!
Ti hogy vagytok vele?
Köszönöm, lepontozni nem fogok:-))

23

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!