Találatok a következő kifejezésre: Hogy szedjem magamnak a (26 db)

Seggbe rúgnátok kicsit, hogy szedjem magam össze? Már úgy érzem a végét járom.

33 hetes kismama vagyok, egy majdnem kétéves hisztis dackorszakossal, aki gyönyör? és okos és szeretem, nem adnám ?t semmiért, de semmi segítségem, és még ez a meleg is, és annyi dolgom lenne, a kicsinek is kéne kezdeni, mosni-vasalni-pakolni, a "nagy" egy percre nincs el magában, aludni alig tudok, a férjem szinte csak éjjel van itthon, annyit dolgozik, nekem meg minden elemem lemerült. És most csak ülök és b?gök, míg bekapcsoltam egy Bogyó és Babócát a fiamnak, míg kiírom magamból a keser?séget. És pocsék anyának érzem magam, hogy nincs türelmem és er?m egyhez sem, mi lesz ha ketten lesznek...

Legjobb válasz: Arra van idöd/energiád, hogy itt netezz??? Szánalom...

A kérdező hozzászólása: Köszönöm a kedves szavakat. Épp elaludt a kicsi. Már miután kiírtam a kérdést és jól kibõgtem magam jobban lettem. Aztán meg nekiláttunk lehúzni az ágynemût, azt nagyon szereti a kisfiam, mindig nagyokat kacag míg cibáljuk és játszunk vele, úgyhogy kicsit feltöltött. Most még rámolok kicsit, berakodok mosni.. Az a helyzet, hogy jobbat tesz általában a lelkemnek, ha összeszedem magam, és csinálok valamit, mint csupán az alvás, mert akkor azt érzem, már ennyivel is elõbbre vagyok, nem onnan kezdem újra, ahol beájultam... De utána mindenképp megpróbálok én is lefeküdni egy fél órácskára (nem alvásbajnok a fiam, másfél óra már jó teljesítmény nála)... Köszönöm még egyszer a biztatást.
Arra van idöd/energiád, hogy itt netezz??? Szánalom...
33 hetes terhesen ebben a melegben nem csodálom, hogy kivagy, plusz ott egy kicsi melletted. Elõször is, nem rúgunk seggbe :) Nem vagy rossz anya csak kimerült vagy, meleged van, terhes vagy és egyedül vagy. Tényleg nincs senki aki segítsen? hétvégén sem, mert egy kis kikapcsolódás (akár pakolás gyerek nélkül) csodákat tenne. És nem szánalom, hogy kiírod a problémádat amíg a fiad mesét néz. Inkább sírj és adj ki magadból mindent, minthogy õrlõdj, mert legalább nem emészt. Talán jövõ héten enyhül az idõ és fellélegezhetsz egy kicsit. Kitartást és nyugi bírni fogod. Én is nyáron voltam terhes (mind a kettõször) és hidd el terhesen a melegben a nagylánnyal sokkal idegesebb és türelmetlenebb/sírósabb voltam, mint miután meglett a kicsi. Persze lesznek hullámvölgyek, de errõl szól az élet, nem csak móka és kacagás a gyereknevelés. Ettõl ne érezd magad rossznak!!! (másik kismaminak is kitartást!!!!!)
én két kicsi mellett várom a 3-at, nekem is tele van néha.. ami könnyebb h a nagy oviban van, kicsi meg heti 1x családi napköziben, 1x mamiknál. családi napközibe ha tudod add be legalább heti 1-2 napra. 2 kicsivel még nehezebb lesz, nekem a 2 nagy között 20 hó van, rémálom volt amig a nagy nem ment oviba. kitartás, ahogy a nagy ovis lesz, könnyebb lesz, addig sajna nem..:(
Tesóm a 38. hétben van egy 2, 5 éves mellett. Õ úgy bírja, hogy amikor a kislány alszik, õ is (szinte minden délután is!). Hétvégén apa lekapcsolja a kicsit, elviszi piacra, játszótérre, addig a tesóm kitakarít, vasal stb.
Szia Szegénykém! Teljesen átérzem a helyzeted. Én is így vagyok ezzel, bár pár dologban különbözünk. Én még csak 26 hetes vagyok, hatalmas pocakkal, vizesedõ lábbal, légszomjjal és hõhullámokkal, állandó fejfájásdsal. Nekem 3 éves fiam van, aki bölcsis, mert még dolgozok. De én is hasonlóan érzem magam. Alig bírom elviselni a meleget. A munkahelyemen, szinte alig tudok már koncentrálni, figyelni és ülni. Amikor meg haza jövök, akkor fõzés, mosás, bevásárlás, takarítás, irány a bölcsibe a nagyért. A férjem este ér haza, hétköznap szinte semmit sem tud segíteni. Hétvégén viszont nagyon sokat segít!
terhes nõt nem rugdosunk-.-
van a fiadnak saját szobája? ha igen tedd be. ha kimászkál, vegyetek egy ajtórácsot. lesz hiszti de kénytelen lesz megszokni. ha a mesével jól elvan tehettek a szobájába is kis tv-t és néha bekapcsolod. muszáj h valahogy megoldjad azt h tudj mással is foglalkozni. és ideje is lekezdened a nagyot szoktatni az új rendszerre mert ha így marad minden amikor születik a pici, bekattansz. úgy alakítsd most a lakást és a napjaidat h majd késõbb jól menjenek a dolgok.
Aludnod kéne egyet. Legalább pár óra alvás sokat segítene, ha megoldható lenne. Én heti 2x pár órára bébiszittert hívok, nem lehetett máshogy megoldani. Most éppen arra várok, hogy a kicsik elaludjanak... együtt érzek veled, és valahogy szervezd meg a pihenést, ha összejönne az az alvás, utána újult erõvel látnál neki mindennek. Kitartást, jó egészséget kívánok!
Soha nem szólnék le valakit azért, mert kiírta a bánatát, és itt netezik - sokszor már ez is kikapcsolódás. Milyen egy beszûkült agyú barom, aki ezért leoltja a másikat. Tény, hogy ami a kedves Kérdezõnek nehézség, azt csak Õ tudja, érzi, hogy milyen nehéz, azzal segíthetünk, ha leírjuk, mi hogy oldjuk meg, hátha abból erõt tud meríteni. Soha nem ítélek el senkit, de nem is dicsekvésnek szánom a saját példám - cak azért írom le, hátha felszívod megad tõle, és belendülsz, tapasztalat, ha egy kicsit haladnak a dolgok, jobb lesz az ember közérzete, és ez viszi elõre Én 4 picivel vagyok itthon ( a két nagynak már nincs ovi, összevont csoportba nem viszem Õket), a két kicsi 3.5 éves és 20 hós. 39 hetes vagyok az 5. babával. Imádom a veteményünket (4000 m2), az az életem - a kapálás, öntözés, trágyázás, befõzés. A mai napig is minden reggel - este több órát kinn vagyok, csinálom a dolgom, a többi idõm a hatalmas ház rendben tartására, ennyi emberre való fõzésre, mosásra és a kicsikre osztódik. És bírom - jó, megszoktam, jó, szerencsés vagyok a szervezetemmel - pedig én is vizesedek, nekem is fáj a derekam, nagy a hasam. Érezd magad a legjobb Anyának, szívd fel magad, minden napra tûzz ki valamit, amit véghez is viszel, jobb lesz!
Azért hagyd már leülni netezni 20 percre ember! Te mit csinálsz? Csak nem a gép elõtt kotlasz? Amúgy nem a házimunka mennyiségével van a baja, hanem terhes, van egy hisztis gyereke, meleg van, és még házimunka is. Ha te ilyen jól bírod, akkor le ne ülj pihenni 5 percre, mert biztos szétszedlek. Mi vagy te terminátor? (Válasz annak, aki szerint netezésre van idõ de a kérdezõ nyavíkol)
ami nálunk még bejött: kicsit átalakítottam a szobáját, nagyfiúsra, így sokkal könnyebb lett
ja és a nagy önállóságra-szoktatása-ami a korához mérten elvárható persze. egyen, igyon egyedül. kezd el a szobatisztaságra szoktatást, a nyár a legtökéletesebb erre. pelus le, és hajrá. 1-2 hét és megszokja, csak léágy következetes. igyekezzen egyedül elaludni. már most kezdheted h anya pár percre kimegy intézi a dolgát. ha ajtórács védi és a szobája is biztonságos, nem lesz baja.
aki azt írta h szánalmas vagy az kapja be! hol van az leírva h egy anya akkor jó anya csak ha 24 órában mást sem csinál csak a gyerekkel foglalkozik? igen, rendszer, valami kis szabadnap megoldás, ha belefér családi napközi heti 1-2-3 nap amíg ovis lesz. az ajtórácsos dolog is jó, és tényleg most kell összerántanod a dolgokat mert késõbb nagyon nehéz lesz, mert a sok problémához még jön egy jó adag tesóféltékenység is.
X
pocsék anya? a francot! fáradt és kimerült az lehetsz :) nekem is két kicsi gyerkõcöm volt, férjem sokat volt el itthonról, nagyszülõk semmi... mégis gyõztem, persze sokat hisztiztem, fáradt is voltam mint te, de mindenen túlteszed majd magad ne félj. most meg még ez a hõség is. Tudod mit? és ez még majd lesz rosszabb is, amikor megszületik a kicsi és a nagyobbnak mindig akkor lesznek igényei amikor etetsz, pelusozol, altatsz, fürdetsz stb. mert hiába vonod õt is bele, pillanatok múlva nem fogja õt érdekelni, hanem talál más "sokkal fontosabbat" :) és azt is legyõzöd majd, mert édesanya vagy :) )) sok sikert és boldog babavárást, meg persze erõt és kitartást kívánok!
Én csak az olvasottak és a környezetemben tapasztaltak alapján szeretném leírni a véleményem, nem kritikaként. Én most vagyok a 39. hétben, elsõ babánkat várjuk, de azt már most tudom, ha lesz is tesó, biztosan megvárjuk, hogy 4-5 éves legyen, és vissza is szeretnék menni dolgozni. Tény, hogy egyenlõre nem tervezzük, hogy lesz második gyerkõc, de azt tudom, hogy nem bírnám nagy pocak mellett egy 2 évessel. Én nem csodálkozom, hogy kivagy, sokan vannak így, ebben a helyzetben. De egy kis segítség tényleg nem ártana hetente 2x: bébiszitter vagy napközi...és hát a nagyobbnak valami rendszer.Még most jön a neheze... 38 hetes kismamam
39 hetes vagyok és 2 éves 9 hónapos a kislányom. Hogy bírom? Nehezen mert akkora lettem mint egy bálna :( Viszont ami biztos, hogy az ebéd utáni alvást a lányommal soha nem mulasztom el, nenm is bírnám ki ha nem aludhatnék... mosogatás, rámolás megvár...Reggel szoktam rámolni stb amig mesét néz vagy mostanában már eljátszik kicsi idõre, utána játszunk, kimegyünk. Szoktam kaját is rendelni, nagy segítség. Este apa fürdet és altat, imádom õt érte... Ha a mama ráér besegít néha olyankor pihizek. Merre laksz? Nagyszülõkkel mi van?
A kérdező hozzászólása: Még egyszer köszönök minden kedves szót. Tényleg csak eléggé kiborultam. De aztán összekaptam magam, és végeztem mindent a maga sorjában. Ugyanúgy pakoltam, fõztem, mostam, mint bármelyik másik nap. Délután nagyot pancsoltunk az árnyékban, és még mostanra is maradt annyi erõm, hogy megyek vasalni. A netezõs dolgon nem fogok veszekedni. Akinek nem inge ne vegye magára alapon, ez nem az én ingem, szerintem aki írta többet ül a gép elõtt nálam. De az meg az Õ dolga, lehet ma neki is rossz napja volt, és szüksége volt egy kis gonoszkodásra, hogy megnyugodjon. Nekem annyiban segített még az Õ válasza is, hogy legalább tudom, hogy azért ennyire nem vagyok rossz mint amennyire látszik :-O Még egyszer köszönöm a bátorítást és a tanácsokat. Nektek is sok erõt mindenhez, amiben vagytok!

A barátom az előbb közölte, hogy már nem kíván és persze szakítottunk is. Úgy érzem magam, mint valami megunt játék. Hogy szedjem össze magam? 21/L

2 évig jártunk. Rettenetesen érzem magam. Romokban hever az önbecsülésem. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Nézd másik oldalról az egészet. Örülnöd kéne, hogy végre megszabadultál egy olyan alaktól akiért kár volt 2 évet pazarolnod. Legalább nem kínlódtatok még +évet- Élvezd hogy szabad vagy, és keres olyan férfi aki szeretni is tud.

Nézd másik oldalról az egészet. Örülnöd kéne, hogy végre megszabadultál egy olyan alaktól akiért kár volt 2 évet pazarolnod. Legalább nem kínlódtatok még +évet- Élvezd hogy szabad vagy, és keres olyan férfi aki szeretni is tud.
ha beszélgetni akarsz írj privit, ha ez vígasztal, nekem is a 2évées kapcsolatom ment tönkre, és nagyon szerelmes voltam, viszont gondolj bele 21éves vagy, semmi sincsen veszve, ki próbálhatod, az életet, fiukat, bulikat, amit szeretnél elõtted áll az élet, ami eddig ki maradt most be lehet pótolni, hidd el nagyon sok hal van a vízbe, amik közül tudsz válogatni, tudom, hogy most azt gondolod, hogy neked csak õ kell, de hidd el lesz más, lesz jobb, lesz aki szeretni fog végig, õ nem érdemelt meg téged:)
Várj, vissza fog menni hozzád.
nekem is 2 évnek lett vége nemrég, és borzasztóan rossz.de már nem fogadnám vissza. viszont, nézd a jó oldalát, nem csalt meg, hanem elmondta. fogd fel tapasztalatként, és lépj tovább az önbecsülésed pedig próbáld újra felépíteni.vásárolj, új haj, smink, stb.nekem sokat segített
mi lehet a srácokkal mostanság? szinte mindenhol errõl hallok, hogy lelép ennek annak a barátja, engem is most hagytak el, és még ez is. valami nagyon változik most a társadalommal... úgy szedd össze magad, hogy élj magadnak, légy egoista, és tedd saját magad boldoggá és ne foglalkozz senkivel, mert mindenki más csak bizonytalan tényezõ.
Ha segít, akkor nekem is írhatsz, lehet, hogy jót tenne most egy alapos kibeszélés. Igaz nekem nem egy 2 éves kapcsolatomnak lett így vége, hanem egy jóval hosszabbnak, de kb tudom, hogy mit élhetsz át. Így utólag belegondolva viszont jó volt tapasztalatnak, úgyhogy próbáld meg te is így felfogni :)
elég szomorú ha egy kapcsolat csak abból áll h kívánják-e a másikat v nem. sztem jobb is h megszabadultál tõle, jobbat érdemelsz. komoly kapcsolat nem csak arról szól h kívánom-e a másikat. mindenki azt mondja h a szex a kapcsolat alapja, de hát mindenki tévedhet :)


Hogyan szedjem ra magam a nemet nyelvtanulasra?

Szeretek nyelveket tanulni, angolul jol beszelek es szeretem is fejleszteni magam. A nemet nyelv nagyon tavol all tolem, valahogy nem tetszik, pedig munak szempontjabol hasznos lenne. Tippek, otletek a nyelv megszeretesehez? :)

Legjobb válasz: Akkor fogod "megszeretni" ha már kicsit tudod használni, érted és meg tudod értetni magad. Az elején mindenképp erõltetni kell... én az angollal vagyok így. Nézz oktató videókat, vagy keress német nyelvû tévé csatornát. Hátha felkelti az érdeklõdésed. Ha így sem megy, keress másik nyelvet.

Akkor fogod "megszeretni" ha már kicsit tudod használni, érted és meg tudod értetni magad. Az elején mindenképp erõltetni kell... én az angollal vagyok így. Nézz oktató videókat, vagy keress német nyelvû tévé csatornát. Hátha felkelti az érdeklõdésed. Ha így sem megy, keress másik nyelvet.
A kérdező hozzászólása: koszi a tippet...igen, talan ha a szoveget hallanam tobbszor akkor lehet valami belemaszna a fejembe :)
NE TANULJ NÉMETÜL! Nem azért, mert rossz, nem hasznos nyelv, hanem azért, mert nem szereted! Ha valamit nem szeretsz, azt soha nem fogod megtanulni! Kész unalom lesz a tanulás, ha nem szereted. Ezt nem lehet erõltetni, vagy ha igen, akkor úgyse fogod soha megszeretni. DE helyette van sok más hasznos nyelv is pl.: spanyol (jó annyira nem), olasz, francia, kínai (hát nagyon nehéz, mind az írás, mind a kiejtés, de nagyon hasznos)......

Depressziós vagyok és a szüleimnek ez nem tűnik fel. Elkezdtem járni egyetemre, de úgy érzem, nem kellett volna, ki kellett volna hagynom egy évet, hogy rendbe szedjem magam. Mit tegyek?

Állandóan ugyanazokba a hibákba futok bele évek óta. Nem nagyon tudok új barátságokat kötni, a régiek közül van egy-kett?, de sokan elfordultak t?lem. Lányok rendszerint amint kicsit jobban megismernek, rögtön elfordulnak t?lem. Bárkivel kell beszélnem, bármilyen társaságban vagyok, feszengek, görcsölök, nem vagyok természetes. Tele vagyok elfojtásokkal, nem tudom önmagamat adni, azt se tudom, hogy az még létezik-e egyáltalán. Azért egy tragédia az életem, mert tudom, hogy iszonyú energiák és potenciál van bennem, nagyon jó képességeim vannak, de nem tudok kitörni ebb?l a szürke létb?l, és így semmi nem kerül ebb?l napvilágra. Bejutottam egy szuper egyetemre, de ugyanott tartok: nem érzem jól magam. Ugyanúgy visszavonulok a szobámba és vegetálok.

Legjobb válasz: Na megint egy nyivákoló, aki szerint mindenki hibás csak õ nem. Elárulom, ha nyomorultul érzed magad csak és csakis te változtathatsz rajta. Iratkozz be valami sportra, járj el másokkal bulizni stb. Deha otthon gubbasztasz, akkor ne nagyon csodálkozz, hogy mindenki elfordul tõled, mert mindenkinek megvan ám a maga baja, nem kell még nekik a tiéd is. Szüleiddel meg nem ártana kommunikálni. Nem gondolatolvasók, ha figyelemhiányod van bökd ki nekik és oldjátok meg.

Na megint egy nyivákoló, aki szerint mindenki hibás csak õ nem. Elárulom, ha nyomorultul érzed magad csak és csakis te változtathatsz rajta. Iratkozz be valami sportra, járj el másokkal bulizni stb. Deha otthon gubbasztasz, akkor ne nagyon csodálkozz, hogy mindenki elfordul tõled, mert mindenkinek megvan ám a maga baja, nem kell még nekik a tiéd is. Szüleiddel meg nem ártana kommunikálni. Nem gondolatolvasók, ha figyelemhiányod van bökd ki nekik és oldjátok meg.
Pzsichofitnesz, vagy naponta kemény edzés valamilyen sportban.
amúgy végiggondoltam, és lehet, hogy igazad van. Valószínûleg én már tényleg valahol elszakadtam a valóságtól. Ebben lehet valami igazság. Viszont abban is van, hogy én nem most kerültem a tûrõképességem határára, hanem 2-3 éve (én is elsõéves voltam) képzelj el ebbõl az állapotból 2-3 ÉVET. és látod, az öngyilkossághoz még én sem jutottam el, sõt. még most is kiutat keresek, pedig ha valakinek, neked tudnod kéne, hogy ez az állapot csak lefelé vezet. LASSAN (nagyon lassan.) de 100%-os biztonsággal. egy kis képzelõerõvel képzelj hozzá a szenvedéseidhez még 3 évet ugyanabból a nyomorból, megfelelõ mennyiségû gyógyszert és más szert, kezeléseket, az ebbõl adódó élethelyzeteket és a legdurvább drogot, az egzisztencializmus mûveit (amiket viszont már tovább tényleg nem bírtam.valahol itt szakadhatott el a cérna így visszagondolva). úgyhogy ne fenyegetõzz vele, mert mindketten tudjuk, hogy te és az öngyilkosság az nem ma lesz.
Kérlek. Akkor nyavalyogj tovább. és te beszélsz öngyilkosságról..... soha sem mernéd megtenni. nagyobb benned az önsajnálat, sokkal nagyobb. ez az egy tart életben, hogy sajnálnak (csak hiszed amúgy, mert a valóságban senkit nem érdekelsz). csak engem érdekeltél, de most már egyre kevésbé.. magadat a világ közepének tekinted, ami okés, mert ugye mindenki percepciója kp-jában saját maga áll, de te ennél valahogy félresiklottál. te egy totál elcseszett én vagy. miért itt keresed a megoldást? ez egy semmi. ezek mind trollok és agyhalottak itt vársz egy olyan reakciót, ami nem a filmeken alapszik?? Min alapuljon baszod, Heideggeren meg Nietzschén? olvasd baszod. olvasd csak. van mit bõven. én nem tudom azt tolni itt neked, mert leírni sem akarom. hánynom kell tõlük. Tudod miért nem? mert bennem is van (volt) egy nagyobb adag "kreativitás", meg "potenciál". Ezért jönnek a filmek. mert tudod egy sötét lovagban ott van a mûvészet míg Nietzschében nincs.A filmben van egy zene, egy kép, amikor Joker kihajol a rendõrautó ablakán és csend van. Ott van a zene: 'Watch the world burn', meg az éjszakai képek Gothamrõl. Ott van egy olyan faktor, hogy azért rájössz, hogy mégis lehet, hogy van értelme ennek az egésznek. De a Nietzsche közben nincs más, csak a gondolatok, amik önmagukban elviselhetetlenek. Amúgy de. Mégis ajánlok valamit. Thus spoke Zarathustra, ha még nem volt meg. tessék- kiváncsi vagyok meddig húzod az õ világrendjében. keresd akkor tovább a megoldást. viszont légyszi majd írd le ide is ha megtaláltad, mert én is szeretném tudni.
A kérdező hozzászólása: Nem tudlak komolyan venni, mert filmekbõl hozod a példáidat. A Sötét Lovag egyébként az egyik kedvenc filmem, Joker pedig talán a kedvenc karakterem. De egy kitalált film kitalált karakteréhez viszonyítani a saját életünket, vagy példaképnek választani... én úgy gondolom, egy film erre nem alkalmas. Mert ott 2 és fél órányi profi rendezõmunkát látunk, olyan karakterekkel, akiknek valószerûtlenül sikerül minden. Jokert egyébként szerintem félreértelmezed. Egy ilyen karakter nem boldog. És a való életben talán soha nem formálódhatna meg. Nézd csak meg, mi történt az emberrel, aki létrehozta...
Kérdezõ. tisztán látod a helyzetedet, éleslátásod az van, de sajnos eltúlzod itt a dolgokat a dráma kedvéért, mert az öngyilkosságtól te még nagyon messze vagy. NE vegetálj, ennek a szánalmas szenvedésnek semmi értelme. Ha mindent kipróbáltál és semmi nem segít, akkor már nincs más hátra, mint.. Öld meg magadat. VAGY Tudod, nem vagy egyedül, látod, tök véletlenül találtam rá a kérdésre, ez egy jel. Elmondom neked én mit fogok tenni nemsokára utolsó lehetõségként. Az elkövetkezendõ 1 évben valamikor egyszerûen eltûnök. Nyár óta a vaterán mindenem eladtam és összegyûlt 1 guriga. Ebbõl megyek elõször vegasba, majd californiába és ott aztán elszabadul a pokol. szó szerint. Leaving Las Vegas c.film. Nézd meg, ha egyszer van idõd, én onnan vettem az ötletet. Na meg persze a Jokertõl, ha nem láttad a sötét lovagot, akkor nézd meg, mert ott mindenre választ találsz. A joker a legõszintébb és a legboldogabb ember a világon, éppen azért mert teljesen túllépett mindenen. ezt akarom én is megvalósítani, utolsó kísérletként. Ha tényleg ennyire k#baszott rosszul vagy, hogy az öngyilkossággal fenyegetõzõl, akkor mit veszíthetsz ha megszabadulsz a sok felesleges sz#rodtól? Amit nem tudsz eladni, vidd le a kukába. Nekem jelenleg van 1 bõrönd ruhám és egy ipod és a laptopom, ami értéknek tekinthetõ, minden mást pénzzé tettem. ha akarsz írhatsz privátot, semmit sem veszíthetsz..már ha igaz a sztorid és szívbõl írtad. mert ha nem, és csak egy k#baszott fake nyavalygó idióta vagy aki egy kérdés kiírásán kívül SEMMI mást nem hajlandó tenni az életéért, akkor légyszi ne is írj privátot.
Szüleid azért nem veszik komolyan (gondolom), mert aki nem depis, fogalma sincs, milyen az. De ha egyetemista vagy, akkor már nagykorú is, neked kell megoldanod a helyzetedet, nem a szüleidre - hiába - várni. Egyszerûen menj el tanácsadásra, a pszihológiára. Ott sokat tudnak segíteni.
7es vagyok, légyszi válaszolnál?...
A kérdező hozzászólása: Miért, szerinted jobb úgy élni, hogy egész életemben azt gyászolom, aki lehettem volna? Akinek lennem KELLETT volna? Így is ha visszaemlékezem az elmúlt éveimre, legszívesebben leköpdösném magam, amiért annyi mindent kihagytam és annyiszor nem álltam ki magamért. Bárhova nézek, csak azt látom, hogy más milyen boldog. Én nem szeretek, engem se szeretnek, nem szeretem magamat se és lelkesedni sem tudok - akkor így minek élni? Vegetáljak 70 éves koromig, csak azért, hogy elmondhassam, hogy kibírtam az életet?
Ezzel én is ugyanígy vagyok, mint te. Ha vmi jó dolog történik, akkor egy kis idõre megfeledkezem a problémákról, de aztán megint történik vmi rossz és mégjobban összezuhanok. Nekem kb 3 éve -érettségi környékén- kezdett nagyon rossz lenni ez az egész -na nem az érettségi miatt- és úgy sikerült átvészelni a dolgokat, hogy sikerült a nyelvvizsgám, minden tárgyból jó lett az érettségim, tehát sok jó dolog történt nagyon rövid idõ alatt. De aztán lett egy családi probléma, széthullottam és azóta tart ez az állapot, sõt sztem napról napra rosszabb. Próbáltam már sok dolgot, h jobb legyen, legálisat nem legálisat egyaránt, de nem segített semmi. Egy ideig én is abban reménykedtem, hogy majd egyik napról a másikra, varázsütés-szerûen jobbra fordul minden. Már nem reménykedek semmiben, csak vagyok... Az öngyilkosságot meg felejtsd el! Több rosszat tennél vele, mint jót. Nekem se tudják otthon, h milyen szar a helyzetem, de talán jobb is így, nem akarom õket még ezzel is idegesíteni. Ha öngyilkos lennél, akkor csak azt érnéd el, hogy a te depressziód átszáll a szeretteidre, nem éri meg.
Szia.Megértem a problémád, ismerõs helyzet.. Megkérhetlek, hogy írd meg pontosan milyen idõs vagy és merre élsz?Legalább a megyét ha várost nem akarod esetleg..
A kérdező hozzászólása: Közben látom, már más is írt, a válaszom a 10:38-asnak szólt.
Sajnálatos, hogy semmiben nem találsz örömöt! Ugyan mitõl jöttél volna rendbe, ha kihagysz egy évet, és a szobád mélyén sajnálod önmagad, hidd el, csak rosszabb lenne. Emberek között vagy, kezdj velük beszélgetni, menj el velük valahová, mosolyogj, örülj, hogy élhetsz! Mert ez a legjobb dolog, ami történhet Veled!
Ez már a te butaságod is... Te írod, van benned tehetség....Akkor miért nem használod ki????Bekerültél az egyetemre??Hát szuper.A szüleid finanszírozzák.Sokunknak ez nem adatott meg!! Még barátok nélkül is lehet ezt csinálni.A szürke ködböl neked kell kitörnöd!Velem is volt így, de nem kattantam be. Egy idö után akadt barát is. Ès hidd el itt vagyok 31 évesen két szép gyermekkel.
Lehet, hogy sok mindent nem vettél észre, és elmentél a dolgok mellet. De biztos, hogy most is történnek veled dolgok, és elmész mellettük. Vedd észre a jó dolgokat, biztos történik veled is jó. Nem érzed jól magad. Mitõl? Mi az amitõl jól éreznéd magad? Akkor tedd azt. Ne érdekeljen a szüleidnek nem fog tetszeni. Ne legyél mogorva, inkább próbálj meg mosolyogni. Te vagy a felelõs az életedért, és nem a szüleid, õket hibáztatni, nem a legbölcsebb, hiszen nem õk élik az életedet. Egyetemre, hogy mehettél, biztos támogattak ebben. Te döntöttél így. Ha meg nem tettszik akkor csináld azt amit szeretnél. Mit is szeretnél?

Hogyan szedjem össze magam? Az életem romokban. És ezt magamnak köszönhetem. Vőlegény, ház, autó, jó állás. És most elveszik a vőlegény, ház, autó. Az állás marad, és a hitel amit fizethetek.

Legjobb válasz: Én azért kíváncsi lennék,bár gondolom magánügy,hogy mégis miért köszönheted magadnak? A többire nem tudok válaszolni,nézd a dolgok jó oldalát,van állásod,ha már belegondoltál abba hogy mi lesz veled autó ház nélkül,gondolj bele mi lenne ha az állásod is ugrott volna.Csak pozitívan,mert akkor véged.

Én azért kíváncsi lennék, bár gondolom magánügy, hogy mégis miért köszönheted magadnak? A többire nem tudok válaszolni, nézd a dolgok jó oldalát, van állásod, ha már belegondoltál abba hogy mi lesz veled autó ház nélkül, gondolj bele mi lenne ha az állásod is ugrott volna.Csak pozitívan, mert akkor véged.
szerintem örülj neki. vagy lõdd fejbe magad

Hogy szedjem össze magam ahhoz, hogy kezdeményezi tudjak a páromnál?

Az alap probléma az, hogy nagyon ritkán kezdeményezek szeretkezést és ez a páromat zavarja. Ez tulajdonképpen egy kisebb vita során derült ki véletlen. Sosem voltam egy kezdeményező típus. A kapcsolatunk alatt évente talán ha 10x kezdeményeztem. Ebbe bele játszik az önbizalom hiányom is,hogy nem tudom fogékony-e rá vagy sem, hogy nem tudom, hogy kezdjek neki, hogy félek a visszautasítástól, (ugyanis volt egy csúnya sztorink ezzel kapcsolatban ami bennem azért nyomot hagyott , túltettem magam rajta ugyan de lehet tudat alatt még ott van ) Több mint 2 éve vagyunk együtt.Elég ritkán szokott megdicsérni ha úgymond kicsípem magam pl, kevés pozitív visszajelzést kapok úgy általában, lehet ez is bele játszik , pedig nem nagyon tudom elképzelni hogy ne tetszene neki, csak azért mégis , úgyhogy ezt magamnak kell valahogy megoldanom Hogyan küzdjem le ezeket a "gátlásokat"? Hogy vegyek magamon erőt ehhez? 23 L, 37 F

Legjobb válasz: Pár napja már kérdezted ugyanezt és akkor is azt mondtam, hogy ha ennyire más a habitusotok az ágyban, akkor érdemes elgondolkodni magán a kapcsolat folytatásán.

Pár napja már kérdezted ugyanezt és akkor is azt mondtam, hogy ha ennyire más a habitusotok az ágyban, akkor érdemes elgondolkodni magán a kapcsolat folytatásán.
A kérdező hozzászólása: Én megoldást szeretnék találni a problémára valahogy. Nem élbõl kihátrálni egy probléma miatt , olyan kapcsolatból amiben egyébként szeretjük egymást és jól megvagyunk.
Most te vagy a lány? Egyáltalán miért jársz egy nálad 14 évvel idõsebb pasival? Náluk már minden máshogy mûködik, nem olyan az igényük, mint egy huszonéves fiúnak. Azt mondod, nem tudod, fogékony-e rá, de közben azt is mondod, ki van akadva, hogy miért nem mászol rá gyakrabban. Tehát egyértelmû hogy kíván téged, csak jól esne neki ha te is kívánnád õt. Ennek amúgy pont fordítva kéne lennie, õ már öreg a szexhez, te most vagy benne a kufirc korszakban. Vegyél erõt magadon, tutira arra vágyik, hogy meglepetésszerûen elkapd, és megerõszakold vagy valami. Nem olyan nagy mûvészet, csak vegyél erõt hozzá.
Elég baj, hogy még itt tartasz. Elvileg már 2 éve együtt vagy valakivel akit szeretsz és jól ismersz, nem értem mit kell nyúlbéláskodni még ilyen helyzetben is. Nekem is volt ilyen barátnõm és egy idõ után azért kiábrándító, ha nem tud egy nõ nyitni soha. Arra jó volt azért, hogy rájöttem nekem vagányabb, tüzesebb csaj való, aki bizony elkapja a tökömet ha olyanja van. Ez kell, egy férfinek is kell éreznie, hogy kívánják, nem csak a nõknek vannak ilyen igényeik. Plusz egy idõ után uncsi és kicsit fárasztó is a mindig egyoldali kezdeményezés. 26F

Mindig elhatározom, hogy elmondom neki, hogy szeretem. Amikor oda kerül a sor mindig visszariadok. Hogy szedjem össze magam?

Én lány vagyok 22éves megmondta hogy tetszem neki de nem történik semmi nem jutunk egyről a kettőre.Én meguntam és szeretném neki elmondani.Ha vele vagyok mindig megijedek és elmegy a bátorságom.Szeretnék vele lenni.Segítsetek létszi.

Legjobb válasz: Mondd ezt: "szeretlek, értsd már meg, te rohadt állat" Remélem tudtam segíteni.

Mondd ezt: "szeretlek, értsd már meg, te rohadt állat" Remélem tudtam segíteni.
a jó isten áldjon meg, hát ki lépjen helyetted, ha a másik - vagy mamlasz - vagy nem kellesz neki de ha nem kellesz neki akkor is jobb a biztos tudás ... küldj sms-t: hiányzol
A kérdező hozzászólása: Nem ebben a hónapban nem is találkoztunk :( én félek lépni
#6 két hónapja nem léptél? anyám!
A kérdező hozzászólása: Irigyellek
Mond meg smsbe nekem osszejott. 14 vok egyik nap mar nem birtam tovabb oran megirtam o visszairta h en is es azota jarunk. bocs a helyesirasert.
Ne foglalkozz semmivel! Ha szeret, örülni fog, ha nem akkor hagyd a fenébe! Mond meg hogy: "Szeretlek!" Utána már nincs vissza út... És a bátraké a gyõzelem! ;) Szóval csak egyszer kell kimondani és túl leszel rajta, idõben tedd meg ez egy jó tanács! Hajrá! :)
A kérdező hozzászólása: De mindig megijedek és nem tudom neki elmondani.
tegnap még 24 voltál, áruld el a titkot. Táncsak nem találtad meg a szent grált?
A kérdező hozzászólása: Nincs meg a száma sajnos , ritkán futunk össze csak sajnos. Kb 1 hónapja már nem láttam és nagyon hiányzik, félek hogy ha elmondom akkor kiröhög és többet nem mernék ránézni na meg el is veszítem õt végleg, nem tudnék a barátja lenni.

Mi lehet a bajom? Hogy szedjem ossze magam?

Miota elkezdodott a nyari szunet, egesz nap itthon vagyok. Ha nem alszok 12-13 orat akkor egesz nap hihetetlenul almos vagyok. Semmihez niincs kedvem, pedig hivnak a baratok mindenfele, de elkeszulni sincs kedvem, hogy elmenjek. Egesz nap a szobab ulok a gep elott. Sose voltam ilyen.. Vashianyra is gondoltam, de lehet, hogy pszihes dolog? Mit tegyek? Menni akartam futni, de nem birok elindulni. Ugy erzem, hogy elaludnek ott kb allva. 15/L

Legjobb válasz: Ez csak addig tart, míg ki nem mész a lakásból, vegyél erõt magadon, mosd le hideg vízzel az arcodat és irány a levegõ, barátok, megjön majd a hangulatod.

Ez csak addig tart, míg ki nem mész a lakásból, vegyél erõt magadon, mosd le hideg vízzel az arcodat és irány a levegõ, barátok, megjön majd a hangulatod.

Borzasztóan egyedül érzem magam, úgy érzem egész életemben ez lesz ami most van. Hogyan szedjem ki magam ebből a helyzetből?

20 éves leány vagyok, 29 hetes kismama.

Legjobb válasz: ne haragudj, mert borzasztó lesz, amit kérdezek: miért döntöttél amellett, hogy megtartod? (pláne, ha a pároddal is gondok voltak, ami valószínûleg nem egyik pillanatról a másikra pattant ki) nem hiszem, hogy a te életedbe (ha igy éled meg) a baba a legjobb dolog... hát igen... ez sajnos az élet... a nem kisgyerekes barátok, akik ráadásul az egyetemet tapossák, ilyenkor elmaradnak. nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy a kismama kimaradozik az õ szórakozásukból :( én is azt tanácsolnám, hogy neten hasonló helyzetûekkel barátkozz, ill. hogy a helyi "kismama-maffiával" próbálj összejárni :) õk összetartanak és segítõkészek.

ne haragudj, mert borzasztó lesz, amit kérdezek: miért döntöttél amellett, hogy megtartod? (pláne, ha a pároddal is gondok voltak, ami valószínûleg nem egyik pillanatról a másikra pattant ki) nem hiszem, hogy a te életedbe (ha igy éled meg) a baba a legjobb dolog... hát igen... ez sajnos az élet... a nem kisgyerekes barátok, akik ráadásul az egyetemet tapossák, ilyenkor elmaradnak. nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy a kismama kimaradozik az õ szórakozásukból :( én is azt tanácsolnám, hogy neten hasonló helyzetûekkel barátkozz, ill. hogy a helyi "kismama-maffiával" próbálj összejárni :) õk összetartanak és segítõkészek.
Nincs esetleg más kismama, akivel összebarátkozhatnál, hátha hasonló helyzetben van.Vagy például ha van felétek játszótér, oda elsétálhatnál , ott leülnél olvasgatni és kisgyerekes anyukákkal aztán kialakulna az ismerkedés.Vagy neten keress fórumokat, ahol anyukák, kismamák beszélgetnek.Ott biztosan van, aki hasonló helyzetben van, találnál barátnõt, barátot biztosan.
A kérdező hozzászólása: Muszáj kitartanom, hisz eddig egy energiával, életkedvvel teli fiatal voltam, mindig nyüzsögtem, ez csak egy pillanatnyi lelkiállapot, hogy Így kivagyok bukva... "Pillanatnyi..." - már egy hónapja tart... Most is nyüzsögnék én, mennék moziba, állatkertbe, sétálni, koncertre, de vigyáznom kell a Babára, mert nagyon ki akar bújni idõ elõtt, de nem engedem neki :) Anyukám nagyon félt, mert neki 6 vetélése volt, meg az ikertesóm is meghalt születésünknél, ezért aggódik, s nem is szállok szembe vele... Nehéz lenne egy alig 1, 5 kg-os babával, ha kibújna idõ elõtt, inkább most gubbasztok bennt, csak... legalább tesómék ha kijönnének legalább hétvégén 1 órácskára, már az is olyan jó lenne...
Szerintem egy 38 éves nõ gyönyörû! Tiéd lesz az egész világ :) De azért már sokkal hamarabb javulni fog a helyzet. Kitartás!
A kérdező hozzászólása: A 8 hónapos kisleányka anyukájának nem tudok privátot Írni :( , de nekem ki van téve az e-mailem, úgyhogy Írj te kérlek elõször :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm nagyon szépen a válaszokat :) Kezdem megérteni, hogy ezek a barátok elmaradnak, csak mivel vidéken lakok itt nem nagyon tudok szert tenni új ismeretségre. Sajnos a környezetemben egyedül vagyok kismama... Nem várom el a barátoktól, hogy érdeklõdjenek irántam, csak jól esne egy-két jó szó... Nagyon abortuszellenes vagyok. A Baba véletlenül csúszott be, s azt mondtam, ha kell egyedül, de akkor is megtartom s felnevelem. Sokat foglalkozok gyerekekkel, ebben a szakmában szeretnék a jövõben is elhelyezkedni. Van bennem felelõsségérzet a Babával szemben, késznek érzem magam a gyereknevelésre. Az apuka határozatlan, nem tudta õ se mit akar, most is hetfõn akarja, szerdán már nem... aztán pénteken megint kell neki... Csak kezd betelni vele a hócipõm, nem láttam már több mint egy hónapja, mivel én nem utazhatok el hozzá 500 km-re... Õ meg... lusta eljönni hozzám... A magány ellenére egyáltalán nem bánom, hogy megtartottam, nagyon várom már, hogy megszülessen... csak olyan rossz várni... nem telik az idõ, s talán ez a bajom... vagyis ez is... Sokat olvasok, filmezek, zenét hallgatok, tanulom a szakmámat is(olvasom a tavalyi leckéket), de lassan megy az idõ, s kiláthatatlannak érzem az egész helyzetet...
Ezeket a rossz negativ érzéseket benned, egyébként a megváltozott hormonok okozzák.Ha meglesz a baba, és elkezd nõdögélni egyre többet ki tudtok majd mozdulni, egyre jobb lesz.Én elõször 4-5 hónapos korában éreztem hogy már nem vagyok ugy bezárva, aztán 8 hónapos korában még jobb lett, és amikor elkezdett járni, egy éves kora után már nem voltam deppis, már jöttünk mentünk könnyebben.Új életed lesz, ezt meg kel szokni, meg kell találni az uj önmagad, és összeegyeztetni a régivel valahogy.Próbálj találni majd valami olyan társaságot akinek szintén babája van, vagy lesz.Azt meg ne hagyd hogy anyudék nagyon rádtelepedjenek, és ugy kezeljenek mintha gyerek lennél, felnõtt vagy, akinek nemsokára gyereke lesz, neked kell dönteni az életed felõl.Most megint babám van, van egy 16 hónapos, és egy 7napos, épp ma jött ki rajtam megint a depi, rühellem a bezártságot, üvölteni tudnék, egész nap az ablakban állok és lesem az emereket az utcán, meg a jó idõt.De egyszer elmulik ez is.Kitartás
szia! Karácsony környékére várod a babád amúgy? Én azért érzem magam egyedül mert a férjem sokáig dolgozik és nincsenek rokonok, barátok a környéken uh egész nap ketten vagyunk a babával...valahol a legtöbb anyuka kicsit magányos és kevés társadalmi életet él uh hidd el hogy sokan megértik a problémád! A másik hogy nem hiszem hogy elrontottad az életed :) csak nem a könnyebbik oldaláról fogtad meg a dolgokat! Anyudék biztos sokat fognak segíteni és igaza van hogy nem enged mászkálni!..miért vagy veszélyeztetett?? a 24 éves 8 hós kislány anyukája
Megváltozott az élethelyzet, máshogy alakult, mint ahogy tervezted. Elõször ezt kell lerendezned magadban. Valószinûleg már nem lesznek azok a barátaid, akik régebben voltak. Egyszerûen már más életet élnek. Õk tanulnak, Te pedig gyermeket vársz. Ne ess kétségbe, lesz még olyan élethelyzet, hogy tanulhatsz még ha akarsz. A hasonló helyzetben lévõ emberek társaságát kellene keresned (kismamák, anyukák). Nehezebb így, hogy nem utazhatsz, nem szaladgálhatsz. Nincsenek hasonló korú, helyzetû emberek a környezetedben? Kitartás!
Szia! Nekem is írhatsz. 16 hónapos a lányom, 23 vagyok:) Nekem ebben az esõs idõben jött el az, hgy a hócipõm tele a 4 fallal, na meg a lányomnak is. Ráadásul nemrég költöztünk az eddigi lakóhelyünktõl vagy 200 km-re... szóval nem igen van ismerõsöm.
Hát én csak most leszek 17 éves(lány), de voltam már olyan helyzetben hogy nagyon egyedül éreztem magam. Kérd meg szüleidet hogy sétálgassatok kicsit, õk is biztos szivesen elmennek veled. Próálkozz megint a barátnõknél is hivd fel öket hogy nincs e kedvük esetleg átmenni hozzátok filmezni, hasonlók. Egyetem..hát ha nincs más idõtöltésed tanulni otthon is tudsz illetve én mikor egyedül éreztem magam akkor belekezdtem valamibe..És nekem hobbimá vált a gitározás pl. Amúgy hogyha van msn-ed vagy akár e-mailen keresztül én szivesen beszélgetek veled, hátha az is segithet valamit, bár tény hogy nem egy korcsoport vagyunk, de sztem akkora nagy különbség nincsen.:) Szóval ha gondolod irj privátot.:] puszi.
Ha írsz privit beszélgethetünk :) van egy 8 hós kislányom és 24 vagyok... Amúgy tippet sajna nem tudok adni...én is sokszor bezárva érzem magam.....ez is része az anyaságnak.. ha meglesz a baba akkor majd minden idõd õ fogja lekötni és ez 24 órás meló!, és közel sem szórakozás...a barátok ilyenkor könnyen eltûnnek...a 4 fal pedig õrjítõ de azért nagyon nagyon jó is lesz :) fel a fejjel!! hamarosan vissza fogod sírni még azt az idõt amikor a pocakban volt és pihenhettél :) )))
Szia! Biztosan nagyon nehéz, de már nem sok van a baba megszületéséig. Utána vele kell foglalkoznod, a kórházban meg majd az orvosnál, védõnõnél új ismeretségeket tudsz kialakítani. Most esetleg maradna a telefon, vagy a net, de ha nincs rá lehetõséged próbálj egyedül más hasznos dolgokkal foglalkozni. Kézimunka, olvasás, emlékek, fényképek rendezése, ... Ez az idõ már hamar eltelik igyekezz okosan kihasználni, mert a baba születése után már teljesen más lesz az életed sokkal kevesebb idõd jut majd magadra is. Minden jót kívánok.
Amugy miért irod hogy lassan megy az idõ, megy az, isz már 29 hetes vagy!Alig 2 hónap mulva már bátran kibujhat az a baba ha akar.Nekem is oirhstz privit ha akarsz, 24 vagyok, a 2 kisgyerekes az elõzõ oldalról.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!