Találatok a következő kifejezésre: Hogy mondjam az anyósomnak, (13 db)

Hogyan mondjam el anyósnak sértődés nélkül (akivel együtt élünk) hogy ne ő döntse el helyettünk az eljegyzés és összeiratkozás időpontját?

Ma kijelentette hogy ma sütünk mert holnap lesz az eljegyzésünk, karácsonykor meg az összeiratkozás. De nem magyarban lesz hanem másik országban és azt mondta hogy itt mások a szokások és az arany karika gy?r?t már hónapokkal az összeíratás el?tt fel kell húzni az eljegyzéskor.Magyarban van egy harmadik gy?r? amit csak a csaj kezére húznak eljegyzéskor és nem más szab meg mindent. Hogyan mondjam meg neki hogy nekem ez nem jó így hogy helyettünk próbál döntéseket hozni semmi örömöm nincsen így a készül?désben, már 3 hete is felpróbáltatott velem egy borzalmas kosztümöt ami nem tetszett így a padláson kötött ki és belátta hogy az ízlésem nem 60 éves n?é. Semmi bajom vele jól kijöttünk eddig csak mostanában nem nagyon ültünk le beszélgetni.Nem vagyunk önállótlanok csak nem akarjuk elsietni a dolgot és ezért nem mondtuk mikor szeretnénk esküdni. És egy csomó hivatalos papírt kell össze szedni amíg az nincsen meg addig költekezni sem nagyon akartunk. Hogyan mondjam meg neki sért?dés nélkül hogy had döntsük már el mi hogy mi jó nekünk és az én ízlésem szerint legyen minden és ne más alakítson ezen a ritka napon. Én attól félek ha így simán bevágom neki akkor megharagszik egy életre és nem fog megt?rni házban és mindenért belém köt.Külön konyhán vagyunk már így is meg külön van már minden mert nem ízlett egymás f?ztje, és mert nem akarok hánytorgatást hogy mib?l mennyit használtunk el.

Legjobb válasz: Mi az az összeiratkozás, életemben nem hallottam róla?

Mi az az összeiratkozás, életemben nem hallottam róla?
Egyrészt ha külföldre készülsz férjhez menni, akkor kénytelen leszel az ottani szokásokhoz is alkalmazkodni. Másrészt ezt nem csak neked egyedül kell megbeszélned anyóssal, hanem a pároddal együtt.
Csak tippelek, de nekem a furcsa szóhasználatból inkább az jött le, hogy határon túli magyarok. Legalábbis én Erdélyben hallottam így életemben elõször és utoljára ezt, hogy "magyarban", de lehet, hogy tévedek.
Szerintem mondd azt neki, hogy szeretnétek, ha ezek az események mindenki számára a családban meglepetésként hatnának, így nem akarjátok azzal elrontani az õ örömét, hogy mindent megtud elõre. Szeretnétek, hogy õ is felhõtlenül, kötelezettségek nélkül tudjon az eljegyzésetekre, esküvõtökre készülni, ezért úgy döntöttetek, magatokra vállaljátok a szervezést. Azt is mondjátok, hogy ha úgy alakul, hogy segítségre lesz szükségetek, neki szóltok elõször, hiszen a lelkesedésébõl tudjátok, hogy számíthattok rá. :)
Pl. úgy, hogy kedves tõle, hogy segít intézkedni, de nektek jobb lenne egy másik idõpont, másmilyen ruhát szeretnél, azt amit hozott, majd megpróbálod te visszavinni az üzletbe...
Kérlek ha már magyarul írsz... Nem magyarban, hanem Magyarországon! Mi sz, hogy összeiratkozás???A házasságra gondolsz?? Kérdésre válaszolva. Költözzetek külön anyóstól, álljatok a lábatokra. A másik, a párod álljon a sarkára és mondja meg az anyjának, hogy ti majd eldöntitek, hogy mikor, hol, és miben!!!
Mi az az összeiratkozás? Mi az, hogy MAGYARBAN??? Légy szíves, tiszteld már meg az országunkat, ahol -elvileg- te is születtél. Meg amúgy is.
Szerintem a párodnak kell a sarkára állnia és mindenben kiállni melletted. Ez azt jelenti, hogy a saját nevében beszéli meg esetleg a te jelenlétedben az anyukájával, mert nem szabad magadra haragítani õt, de azt sem szabad bevezetni, hogy a döntések, a nagy segíteni akarásban kicsússzanak a kezeitek közül. A te szüleidet Te rendezd le, az õ szüleit pedig Õ, a közös döntéseitek alapján.
A sok magyarkodónak: tiszteld meg az országodat, meg az anyanyelvedet azzal, hogy tiszteletben tartod és elfogadod azt, hogy vannak a magyar nyelvben nyelvjárások, amik egyenrangúak egymással és vannak különbözõ hagyományok és szokások. Ti tartjátok magatokat magyarnak? Nem is ismeritek a nyelvet rendesen! Semmi baj nincs azzal a kifejezéssel, hogy "magyarban". Ezt sok helyen mondják így. Más országokra is (pl. "olaszban"). Aki ezzel nem ért egyet, ne dumáljon már ilyesmirõl. Fogalmam sincs, mi az az összeiratkozás, de teljesen nyilvánvaló, hogy a kérdezõ határon túli vagy egy olyan magyarországi tájról származik, ahol van ilyesmi, de máshol nem ismerik.

Mit mondjak az anyosomnak? Babám 6 és fél honapós és neki is van egy 2 és fél éves fia, akire nincs aki vigyázon. Hogyan értesem meg vele h nekem is nehéz lenne egyszere 2 gyerekkel?

Vigyáztam már rá párszor, de mondtam neki h irassa be bölcsibe.Azt mondta jol van, de most ahogy közeledett a bölcsi minden nap fel hivott h elmondja h a gyerek hogy fog sírni mert nincs megszokva ilyesmivel.Ma vitte be elüsz?r és teljesen ki van készülve mert a gyerek sirt de szerintem ez normális, nem?Nem tudom mit mondjak neki hogy mergértse nem akarom válalni mert én az enyémel akarok lenni, és semmi kedvem máséra vigyázni, de Õcsak engem hibáztat mindenért és elvárja tölem h válaljam el.Ti mit mondanátok ilyen helyzetben?Bocsi hosszura sikerült!!!

Legjobb válasz: Nem mondanék semmit. Az õ gyereke, oldja meg. Nem vagy köteles ellátni és nevelni az Õ GYEREKÉT. És nem kell NEKEd semmit magyarázkodnod. Nem és kész. Kár bõvebben mayarázkodni, mert akkor tényleg olyan, mintha kötelességednek éreznéd megmagyarázni, hogy miért NEM. Ne érezd kötelességednek megmagyarázni.

Szia! már egyszer elomdtad, hogy nem tudsz rá vigyázni. azt elmodnhatod neki, hogy mnidne gyereknek nehéz a beszokás a bölcsibe de élvezni fogja a gyerke társaágot. Jó lesz neki. Biztasd a bölcsire... S próbálj neki még azzal érvelni, ohgyx a 2, 5 évesnek nem társagá a kcsi 6 hónapos. Illetve, hogy lássa jó azándékod felajálnhatod neki, ohgy ha beteg és nincs kire bizni egy-egy napot elvállalsz mint eddgi. De semmi többet. Ezt tényleg neki kell megoldania.. nem a te feladatod heylt állni a kicsinél mikor nektek már külön cslaádodotk van-
Nem mondanék semmit. Az õ gyereke, oldja meg. Nem vagy köteles ellátni és nevelni az Õ GYEREKÉT. És nem kell NEKEd semmit magyarázkodnod. Nem és kész. Kár bõvebben mayarázkodni, mert akkor tényleg olyan, mintha kötelességednek éreznéd megmagyarázni, hogy miért NEM. Ne érezd kötelességednek megmagyarázni.
Mivel a kérdésed végül is nem az volt, hogy vállald-e hanem az hogy mit mondj, a legjobb amit tanácsolhatok, az az hogy az igazat, de kifejtev és ÕSZINTÉN, hogy megértse. Mindent mondj el egy erre alkalmas pillanatban. Onna kezdve, hogy nem szeretnéd vállalni, az okokat is, mindent. És azt is, hogy te rpsszul érzed magad emiatt, mert úgy érzed elvárja, hogy megtedd, és hogy te nem akarsz neki rosszat, egyszeráen csak úgy érzed, hogy nem tudod és nem akarod ezt vállalni (és itt felsorolhatod, hogy miért). Ha igazán nyílt és õszinte leszel, meg fogja érteni, meg kell hogy értse.
Úgy képzeli, hogy Te neveled az õ gyerekét is õ meg visszamenne dolgozni? vagy hogyan? Ennek inkább fordítva kellene lennie, neki kellene felajánlani, hogy többet vigyáz a ti babátokra is, az övé mellett. Mégiscsak õ a nagymama, ne keverjük már össze a szerepeket.
Mindenki a saját gyerekét nevelje. Ha az anyósom megkér, hogy hozzam el a fiát, megteszem, õ is figyelt a fiamra. De nem mindennapi, hanem alkalmankénti esetek voltak/lesznek. Nem vállalnám, Õ magának csináltatta, én magamnak a gyerkõcöt, oldja meg:)
Szó sem lehet róla!Te azért szülted a gyerekedet, hogy vele lehess, nem az övével.Ha tényleg nem tud más megoldást, akkor igenis írassa bölcsibe.Szerintem ezt csakis nyíltan lehet megbeszélni, ha megharagszik, hááát, ez van.
Utolsó vagyok. Egyébként hány éves anyósod?
Fizessen érte. Te azért kapod a Gyed-et, hogy gondozd a saját gyermekedet. Ha fizet havi 83 e ft-ot, akkor vállald.
Az lenne a fura, ha nem sírna, mert ez azt jelentené, hogy nem kötõdik eléggé az anyjához. Örülnie kellene annak, hogy hiányzik a gyerekének, hogy a gyereke szereti õt. Egyébként meg oldja meg. 6 hónapos a fiam, úgyhogy teljesen átérzem a helyzetedet. Én is fizikailag képtelen lennék állandóra bevállalni mellé egy 2 és fél éves másik gyereket, aki nem a sajátom.
A kérdező hozzászólása: 43 éves anyosóm, köszönöm a gyors válaszokat!!!

Hogy mondjam meg az anyósómnak, hogy már "kicsit" nagyon sok? !

20 éves vagyok, és van egy fiam, aki most múlt 4 hónapos.!A párommal együtt lakunk hárman, a párom nagyszülei házában.!Az anyósóm 1 utcával arrébb lakik, és minden nap átjön "segíteni".!A párom minden hajnalban elmegy dolgozni, és csak kés? délután ér haza.!Eddig nincs is semmi baj.!Csak, hogy az anyós mindenbe beleszól.!Pld. a gyereknevelésünkbe, ahogy öltöztetem a fiamat, a f?zésembe, az ÉN öltözködésembe..stb. (Még rengeteg sok mindenbe, de ezt most ide hosszú lenne leírni.!)És egyszer?en meg?rülök t?le..úgy viselkedik, mintha én nem tudnék vigyázni a saját gyerekemre, és óvni akarná t?lem.!És mindig azzal jön, hogy ? felnevelt 2 gyereket.!(Hozzáteszem tanár volt, de most nyugdíjas.!)De olyanokat csinál, hogy ha kiviszem sétálni, mindig úgy beöltözteti a gyereket(mivel amit én kirakok ruhát a gyereknek az az anyósnak nem tetszik, és mást ad rá), hogy szegény picikém nem hogy megmozdulni nem tud, de még leveg?t se kap.!Értem én, hogy óvni akarja, hogy nehogy megfázzon, de akkor bízza rám, én is feltudom öltöztetni, úgy, hogy ne fázzon meg.!Akkor mindig eljön velünk mindenhova, hogy le ellen?rizze, hogy jól öltöztettem-e fel.?!És 2 lépést teszek a babakocsival(a gyerek elfordul, és kilátszik a füle), egyb?l megigazítja, hogy nehogy megfázzon a füle.! És ezt minden 2. lépésnél megcsinálja.!Apró dolgok, de ha mindennap megcsinálja, akkor ez már idegesít? tud lenni.!Akkor ha mondok neki valamit(pld.fáradt vagyok), akkor mindig panaszkodásnak veszi fel, pedig nem panaszkodásként mondom, hanem azért mert tényleg fáradt vagyok.!Azt hiszi, hogy én nem foglalkozok a gyerekkel mikor csak ketten vagyunk itthon, és mindig elmondja, hogy beszélgessek hozzá, játszak vele, mintha én nem csinálnám(de ezt olyan fennhangon, mintha az iskolában lenne még mindig, és én lennék a diákja).!Meg kijelentette, hogy ha ? viszi sétálni, akkor olyan ruhát fog ráadni ami neki tetszik, nem azt amit én kikészítettem.!Azért is szól, ha olyan képet töltök fel facebookra a gyerekr?l, vagy magamról, ami neki nem tetszik.!Van még sok ilyen dolog..Párommal beszéltem már err?l, de ? azt mondja, hogy beszéljem meg az anyjával, hogy mi a gondom vele, mert ? mindig leteremti, hogy "úgy neveljük a gyereket ahogy mi akarjuk, ne szóljon bele", de úgy t?nik nem ért bel?le.!Szóval, hogyan mondjam meg neki, hogy ne sértsem meg, ne bántsam meg, hogy kicsit "vonuljon a háttérbe", mert nem az ? gyereke.?!Õ már felnevelt 2 gyereket, én meg most akarom felnevelni az ÉN SAJÁT gyerekemet.!Ne ? akarja nevelni, mikor van anyja, meg apja is.!És annyit idegeskedek emiatt, hogy félek, hogy elfog apadni a tejem, mert hallottam már ilyet, hogy az anyós miatt apadt el a teje egy anyukának, mert mindig idegeskedett miatta, de az anyós még akkor se vette észre magát, és az anyukát okolta, hogy nem öltözött fel eléggé, és megfázott, és emiatt apadt el a teje.!Hozzáteszem az én anyósóm olyan, ha tüsszentek egyet, akkor már azt mondja, hogy megfáztam.!Meg persze a gyerek is ha tüsszent 1-et akkor már megfázott szerinte.!

Legjobb válasz: Tudom mit érzel, az enyém is ilyen! Volt! Tudom, hogy nehéz megmondani neki, mert van az emberbe egy tartás az anyósa iránt, viszont ha most nem állitod le, akkor ez csak rosszab lesz! Sokkal rosszabb! Mondd meg neki, hogy legyen szives ugy kezelje a gyereket, mint az unokáját, és ne ugy mint a sajátja lenne! Ha õ valamit elrontott a 2 gyereke felnevelésében, azt ne az unokáján próbálja meg pótolni! Állj a sarkadra, mert a fejedre nõ!!

Tudom mit érzel, az enyém is ilyen! Volt! Tudom, hogy nehéz megmondani neki, mert van az emberbe egy tartás az anyósa iránt, viszont ha most nem állitod le, akkor ez csak rosszab lesz! Sokkal rosszabb! Mondd meg neki, hogy legyen szives ugy kezelje a gyereket, mint az unokáját, és ne ugy mint a sajátja lenne! Ha õ valamit elrontott a 2 gyereke felnevelésében, azt ne az unokáján próbálja meg pótolni! Állj a sarkadra, mert a fejedre nõ!!
Én a kaput kulcsra zárnám és csak akkor engedném be, ha nekem is van kedvem hozzá. Mert az, hogy minden nap a nyakatokra jár, túlzásnak tartom. Egy idõ után megunná, észrevenné magát. Még az is lehet, hogy elõtte odatelefonálna, hogy mehet-e, hogy nem menjen potyára. az ilyen emberrel nem lehet leülni és megbeszélni, hogy sok, amit csinál, mert megsértõdik, vagy úgy túnik, mintha megértené és köv. alkalommal kezdi elölrõl.
Egyet értek a többi válaszolóval:muszály megmondanod neki konkrétan, különben egyre rosszabb lesz!Finoman közöld vele:"Örülök, hogy ilyen gondoskodó nagymamája van a fiamnak, de legyen szives azért észrevenni, hogy én vagyok az anyukája, ezért a vele kapcsolatos dolgokban, mint öltöztetés, etetés én fogok dönteni.Jó érzés, hogy ha kell segítség, akkor jön és vigyáz a picire, de köszönjük azért minden nap nem kell, magam is boldogulok a gyerekkel."-na kb.így.ha mégis megsértõdik, az õ baja ne bánkódj, hamarosan megenyhül, amint feldolgozza a tényeket.ja, pároddal együtt mondjátok el neki mindenképp!
Szerintem neked csak utolsó lehetõség kellene konfliksba keveredni az anyósoddal. Inkább a párodnak meséld el, hogy mennyire zavar ez téged és õ szóljon rá az anyjára!
Kerek perec mondd el neki, köszönöd a segítségét, de egyedül is boldogúlsz! Ha majd segítség kell hogy vigyázzon a picire, vagy vigye el sétálni, akkor hívod!
Kedves Kérdezõ! Elõször is megértelek, tudom milyen az ilyen anyós. Az enyém is ilyen, és mi is minden nap találkozunk. Az én fiam már két éves, úgyhogy van egy kis tapasztalatom anyós-leszerelésben. Én azt mondom, ne hallgass az elsõ válaszolókra. Nem az a megoldás, hogy lepattintod és magadra haragítod, hisz Õ csak lelkes, mert megszületett végre az unokája. Én azt csinálom, hogy ha beleszól valamibe, akkor egyszerûen annyit mondok Neki: "jól van mama, de én másképp szeretném", "köszi a tippet, de én már eldöntöttem hogy szeretném", "oké, legközelebb TALÁN úgy lesz"! Soha, de soha nem vesztem még össze az anyósommal az 5év alatt, pedig az agyam eldurran néha a hülyeségeitõl. De elviselem, sõt szeretem, mert Õ a férjem anyja és a gyermekem nagyanyja. Szóval szerintem inkább finomabban, lasabban, mert soha nem tudhatod, mikor lesz rá szükséged!
A kérdező hozzászólása: Azt hiszem igazad van.!Én sem akarok összeveszni vele, mert különben aranyos, és kedves, meg minden.Meg nem azt mondom, hogy ne jöjjön, tõlem aztán jöhet akármikor, hiszen itt a fia, és az unokája is, meg hát(igazából neki nagyobb joga van idejönni, mivel a szülei háza volt).De most szerintem egy ideig nem fog tudni jönni, mert pont tegnap elesett a pince lejáróba, és eltört a lába..Esküszöm nem átkoztam el, meg semmi, mielõtt akárki erre gondolna.! :/
De azért jó egy kis nyugi! :)

Hogy mondjam meg a jövendőbeli anyósomnak, hogy nem azokat a gyerekeket szeretném koszorúslánynak felkérni, akiket ő gondol?

Nem akarok 10-12 koszorúslányt,-fiút, ha akrnék, akkor is csak ötöt. Miért szól bele mindenbe?

Legjobb válasz: Ha ilyen a helyzet, akkor ne a párodon keresztül próbáld. Legyetek ott mind a hárman, de te állj ki a saját akaratod mellett, és ne várd a férjedtõl, hogy melléd álljon a véleményével, így is van elég konfliktusa az anyjával. Persze az is kérdés lehet, hogy ki fizeti az esküvõt? Mert ha az anyós, akkor szükséges kompromisszumokat kötni, mint ahogy elõttem is írták.

Ha ilyen a helyzet, akkor ne a párodon keresztül próbáld. Legyetek ott mind a hárman, de te állj ki a saját akaratod mellett, és ne várd a férjedtõl, hogy melléd álljon a véleményével, így is van elég konfliktusa az anyjával. Persze az is kérdés lehet, hogy ki fizeti az esküvõt? Mert ha az anyós, akkor szükséges kompromisszumokat kötni, mint ahogy elõttem is írták.
10:41 vagyok adj neki valami feladatot amit szabad neki intézni, eldönteni.Kérd a segítségét had érezze magát a dolog részeseként.Pl:virág díszités kitalálása.
Esetleg írj fel mindent, hogy szeretnétek a pároddal. Üljetek le a banyával és szépen osszátok meg vele, mi hogy legyen.Akkor nehezebben fog rátok tukmálni dolgokat hiszen ti már megmondtátok, mi tetszik nektek.
Az anyós álja az esküvöt, vagy miért vonjátok be mindenbe?
Mert vérbeli Anyós! Mond neki, hogy köszi az ötletet de te már tudod kit szeretnél.Ha határozottan beszélsz vele (udvariasan) látni fogja, hogy nem irányít téged.
Mond el neki, hogy ez a ti napotok. Nem szeretnél nagy felhajtást, vagy ha igen, akkor is záros keretek között. Ha nem érti meg, akkor valahogy a leendõ férjed felõl is kellene próbálkozni, hogy te nem szeretnéd ezt. De elõtt mindenképp meg kell neki mondanod. Sajnos, van aki nagyon erõszakos és nem lehet mit kezdeni vele, de nem az õ esküvõje, úgyhogy úgy kell lennie ahogyan te szeretnéd. Próbálj meg valamilyen kompromisszumot kötni, hogy pl: õ választhatja ki a tortát, de a többi a te dolgod.
szép kapcsolatnak néztek elébe... szerintem már az elején állj a sarkadra, ebbõl jó viszony már úgyse nagyon lesz a te esküvõd!
Szerintem lényegtelen, hogy anyós állja-e az esküvõt, ez a nap akkor sem róla szól, hanem a fiatalokról. Csak sajnos sokan ezt nem így gondolják. Kedves kérdezõ, nem akarlak elkeseríteni, de ez még csak a kezdet, én is hasonló cipõben járok. Többek között ezért is választottuk a 2 tanús esküvõt, amit senki nem tudott elrontani :)
Bocsi, de nem olvastam el az eddig írottakat. Nálunk a kedves nagymama akart eldönteni mindent, az õ családjából akart mindenkit szerepeltetni. Lánykérésnél egy olyan kisfiút (hozzám képest, mert 10 év van közöttünk) választott, akivel soha életemben két szót nem beszéltem. A hátam mögött felkérte kísérõnek. Na itt már elkapott az ideg, megmondtam, hogy már pedig az unokabátyjámmal fogok kiállni a násznép elé lánykérésnél. Lett is nagy sértõdés, a mai napig utálnak. :) )) De nem érdekel, mert számomra így volt tökéletes a nagy nap. :) )) Állj a sarkadra, csak ezt tudom tanácsolni!
Ha nem a szülõkkel fizettetnétek ki, akkor nem szólhatnának bele semmibe. Így viszont....
elõttem levõk jól írták. bízz rá valami fontosat, hadd intézze (segítségre úgyis szükséged lesz :) ). ebben a dologban meg õszintén mondd el neki, hogy mit szeretnétek, kiket szeretnél koszorúslánynak stb. biztos megérti, ha másban "kiélheti magát". sok boldogságot!
Szerintem üljetek le Vele és monjátok el neki, hogy mivel ez a Ti esküvõtök, az esemény "személyi feltételeit" Ti szeretnétek megszabni: tehát ki a võlegény :) ki a menyasszony :) , továbbá a tanúk, koszorúslányok, gyûgyûvivõ, võfély, stb. csak a Ti döntésetek lehessen. Õ segítsen az étterem ill. a menü kiválasztásában, a csokor és egyéb díszítés tekintetében, hiszen ott tényleg nagy szükség lehet a tapasztalatára.
A kérdező hozzászólása: Felesben állják az én szüleimmel, nekünk, csak tényleg egy igazán kicsire lett volna pénzünk. Csak azt nem értem, hogy az én édesanyám miért nem akar mindent ránk kényszeríteni (neki, még soha nem volt egy rossz szava se a páromra).
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy szerencsétlen párom meg állandóan veszekszik vele, mert ha nem úgy van, ahogy õ szeretné, akkor elõtte össze kell vele veszni és csak utána érvényesíthetjük az akaratunkat!
Azt nem lehet, hogy válogatsz a rokonsából, te lehetsz koszorúslány, te meg nem. Vagyis lehet, de sértõdés van belõle. Ha meg gyerekekrõl van szó, fölöslegesen okozol fájdalmat nekik, mert õk csak annyit látnak, hogy más kapott szép rózsaszín ruhát, õt meg kihagyták. Az sem igazságos, ha a te családodból válogatsz, anyóséból meg nem. Döntsd el, akarsz-e vagy nem. Abból nem lehet vita, ha egyet sem akarsz. Vagy csak egyet, de az nem családtag, hanem pl. a legjobb barátnõd. VAgy ami még megérthetõ: a testvéred. Nekem egyébként pont emiatt nem lesz egy se.

Hogy mondjam meg az anyósomnak, h nem akarom, h bent legyen a szülésnél?

Azzal kezdeném, h nagyon szeretem az anyósomat, és nem akarom megbántani. Csak a fia (párom) van neki és én. Bár külön lakunk t?le, de egy városban, és rengeteget segít nekünk (pl. együtt szoktunk menni vásárolni, és nem egyszer el?fordul, h ? fizet, amikor tudja, h nincs pénzünk, hetente 1-2x áthív minket ebédelni is, ? vette meg a babakocsit, a kiságyat, a pelenkázót, szóval a drágább dolgokat is, és ezen kívül is bármikor gondom van, átmehetek hozzá bármikor, vele beszélek meg olyan dolgokat, amiket más az édesanyjával). Szüleimmel nem tartjuk a kapcsolatot, szerencsére elég messze is laknak, így, ha megszületik a babánk, szintén csak anyósom lesz (páromon kívül), akire számíthatok.

Legjobb válasz: Ha ilyen jófej az anyósod, nem hiszem, hogy megsértõdne ezen, hogy ha mindezt elmondod neki. Mond meg, hogy õ a te babád, és szeretnél te az anyja lenni és ellátni. ha ezt most nem tisztázod, késõbb nehezebb lesz. lehet, hogy pár napig besértõdik, de nem hiszem, hogy nem értené meg.

Ha ilyen jófej az anyósod, nem hiszem, hogy megsértõdne ezen, hogy ha mindezt elmondod neki. Mond meg, hogy õ a te babád, és szeretnél te az anyja lenni és ellátni. ha ezt most nem tisztázod, késõbb nehezebb lesz. lehet, hogy pár napig besértõdik, de nem hiszem, hogy nem értené meg.
Hát sajnállak, mert az én anyósomat sem kell félteni és sokszor bosszantó, de azért ennyire messzire nem menne el. Szerintem nem lesz annyira megértõ mint az elöttem válaszoló gondolja, inkább meg is sértõdne.Elsõsorban a párodnak kellene beszélni vele.Mert igen elsõ unoka, de a ti hármotok élete.Mindenképpen le kell ülnötök hárman és elmagyarázni hogy ti mit szeretnétek és az lesz amit ti mondtok merta ti gyereketek a ti életetek.Ez a fejés dolog elég érdekes...én most próbálom beadagolni hogy nem szeretnék mások elött szoptatni, mertattól függetlenül én ugyanúgy az aszégyenlõs nõ vagyok...nem hogy fejni...Erélyesnek és határozottnak kell lenni mert amúgy egyik fülén be....Neked is meg kell tanulni és mások mellett sem állnak ott szülésznõk és megtanulják.Felnõtt nõ vagy és anya leszel!!!Persze mutasson vagy mondjon hasznos dolgokat mert biztos hogy az elsõ napokba sok nõ örülne ha tudna kérdezni egy szülésznõtõl, de majd ha szükség van rá.Ezek olyan szép dolgok lehetnek amit neked és a párodnak kell megtanulni, kitapasztalni és átélni.Én még nem tudom de ez a kapcsolatnak is olyan plusszt jelenthet, fõképp hogy valljuk be ezekbez utolsó hetekbe elég elviselhetetlenül tudunk viselkedni.Legalább is engem már saját magam idegesit mármint a viselkedésem a türelmetlenség és félelem miatt.Kitartás!!!38hetes
Ez nagyon kellemetlen helyzet, amit leírtál. De nem szabad semmilyen kompromisszumba belemenni, ezalatt azt értem, hogy a "békesség kedvéért" bármit megengedni. Én leülnék vele és a párommal beszélgetni és megmondanám, hogy a szülésnél feszélyezne a jelenléte. Azt hiszem ebben nincs semmi olyan, amitõl nagyon megbántódna az anyósod. Hisz, ha szülésznõ volt - tudja, hogy a szülõ nõ teljesen ki van szolgáltatva, és ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy a FESZTELENÜL érezze magát a kismama, ne legyenek gátlásai, mert akkor nem tud megfelelõen együtt mûködni - akár császárral szül, akár hüvelyi úton. Ha ezt nem érti meg, akkor nem érzi át valóban a helyzetet vagy önzõ. Bár lehet, hogy érteni fogja, hogy mi a kérésed, de ennek ellenére meg fog sértõdni. A szoptatás, a fejés és ezek a dolgok... Hát szerintem a szoptatás (és a fejés is) az egy intim dolog, ami az anyuka és a babája között történik. És ott egyáltalán nem kívánatos a "közönség". Persze az apuka az más, de csak az apuka, senki más! Én egyszerûen nem érezném jól magam, ha az anyósom elõtt kellene a melleimet "mutogatni" és ne adj Isten hozzá is érne, mert a fejésben akarna segíteni.... Ez olyan bizarr... Szerintem minél elõbb kellene tisztázni ezeket a dolgokat, mert a TE gyermeked és hiába vagy tapasztalatlan, az ösztön segíteni fog!!! És az ösztön mindenkiben benne van. Ha az elején nem tisztázódnak ezek a dolgok, teljesen el leszel nyomva és nem fog semmilyen téren érvényesülni az akaratod. Úgy neveld és ápold a gyermekedet, ahogy neked tetszik!!! De gyanítom, hogy ebbõl mindenképp sértõdés lesz, de én biztos engednék. Elnézést, ha túl õszinte voltam.
Szerintem az anyósod nagyon önzõ.Azért, mert a leendõ unokájának megvesz mindent elvárja tõletek, hogy az életeteket irányítsa és beleszólhasson mindenbe "cserébe".Eszébe juthatna magától is, hogy mennyire várta a fia születését annak idején....Szerintem õszintén mond meg neki, hogy mit szeretnél te és a párod.Neki kell most benneteket megértenie.
Szia! Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem értem, hogy miért nem szeretnéd. Azt írtad, hogy nagyon jól kijöttök, jobban, mint a saját szüleiddel, akkor miért nem? A nyugalmad miatt egyszerre csak egy hegyet ugorj meg. Ráérsz még azon agyalni, hogy mi lesz ha hazamentek a babával, ezt most próbáld egy kicsit félretenni. Addig még sok víz folyik le a Dunán. Bár megjegyzem, nekem nagyon jól jött volna ha valaki megmutatja rajtam a fejést, mert én csak ketyerével tudtam fejni, arra viszont nagy szükségem volt. A közös szülésrõl csak úgy tudod (talán) lebeszélni, hogy õszinte vagy vele: mond meg, hogy nem szeretnéd, hogy így lásson és ezt tartsa tiszteletben. Nem kell ide más témát bekavarni, neked sem esne jól, ha azzal támadnának le, hogy ezt nem, ezt sem és ezt sem szeretnék. Egyszerre csak egy hegy :)
Teljesen megértem a helyzeted. Anyósom velem is közölte, hogy szívesen bejönne a szülésnél. Én majdnem rosszul lettem, de még idejében elhárítottam az ajánlatát. Azt mondtam neki, hogy számomra ez túl intim dolog és kétlem, hogy segíteni tudna. Magamban meg azt gondoltam, hogy még véletlenül sem akarom, hogy õ lássa meg és õ érjen hozzá elõször a babához! EZ A MI BABÁNK LESZ A PÁROMMAL ÉS NEKTEK IS A SAJÁTOTOK, SENKI NEM VEHETI EL EZT AZ ÉLMÉNYT. Fõleg, hogy téged már a közös szülés gondolata is idegesít! Mondd meg neki, kertelés nélkül, hogy mit szeretnél! Fõ a nyugalom és neked most erre van szükséged! Sok boldogságot! :-)
A tegnapi 17:03-as vagyok. Kimaradt egy szó az utolsó mondatból, de biztos értetted mire gondolok. ....de én biztos NEM engednék.

Hogy mondjam meg az érintetteknek (pl. anyósnak), hogy nem szeretném, hogy olyan gyakran jöjjenek látogatóba? Hogy csináljam, hogy ne legyen belőle sértődés?

Itthon vagyok a 3 hónapos kislányommal, és néha tehernek érzek egy-egy látogatót, de ha szólni merek, minden nagyszül?t?l ezt kapom: "hogy merem én megszabni, hogy mikor jöhetnek, mikor láthatják az unokájukat???"

Legjobb válasz: anyósnak férjed mondja meg, én is megkértem megmondta nem is lett sértõdés...ha lett volna az se érdekelt volna, az én gyerekem én hadd döntsek felõle. Volt olyan sõt mindig h nem szóltak h jönnek csak beállítottak vagy vártak minket du a ház elõtt már...nehéz idõszak volt

anyósnak férjed mondja meg, én is megkértem megmondta nem is lett sértõdés...ha lett volna az se érdekelt volna, az én gyerekem én hadd döntsek felõle. Volt olyan sõt mindig h nem szóltak h jönnek csak beállítottak vagy vártak minket du a ház elõtt már...nehéz idõszak volt
Nálunk is megsértõdött, bár õ meg mindig az esti fürdetéshez jött, és maradt, míg a gyerek el nem aludt (volna). Aztán hozta egyszer a sógornõmet is, és már 4-en álltunk fürdetésnél és hárman nézték, ahogy szoptatok, persze a gyereknek se tetszett. Na akkor már nem szépen kiosztottam õket (elõtte jó párszor apának is mondtam, hogy nem kellenek ide minden héten 4-5szor, pláne este fürdetésnél, nem volt semmi látszata), na azóta a fürdetés elõtt mindenki lelép.
Én nekem a saját anyukám is néha terhesen sokszor akar jönni. Néhányszor volt kissebb sértõdés mikor mondtam mondjuk, hogy fáradt vagyok és aludnék, vagy mást csinálnék, de aztán a viharok elülte után kialakult egy rend és már nem hív napi 5-ször. Szerintem mond meg kerek perec, amit gondolsz errõl, ha elég jóban vagytok (én anyóssal nem vagyok olyan jóban, vele mindig a párom beszél), ha nem, akkor kérd meg a párod. 1-2 hét és elül a balhé (minden csoda 3 napig tart), aztán mindenkinek jobb lesz.
Én abszolút megértelek.A mi kisfiunk 7 hónapos, és most értem el azt, hogy nem állít be az anyós minden nap. Finoman a tudtára adtam, hogy van saját magánéletünk, szeretném azt úgy élni, ahogy nekünk jó, és nem az õ szája íze szerint. Egy kicsit rosszul esett neki, és néha még elszalad vele a ló, de olyankor finoman teszek valami célzást. Ha intelligens az anyósod, akkor csak megérti, de ha nem, akkor le kell ülni és megbeszélni, mert hosszú távon ez így nem mûködik.
Hát akkor nem vagy egyszerû helyzetben:-( szerintem is csak azt tudod tenni, hogy megkéred a párod, hogy beszéljen az anyukájával. Bár tényleg nehéz, és biztos, hogy lesz is belõle sértõdés, de azért mégsem normális az, ha anyós akkor ugrik át hozzátok, amikor kedved van. Vagy pedig még azt tudod tenni, hogy amikor felhív, hogy jöhet-e, mond azt, hogy pihenni készülsz.Vagy jön hozzátok valaki, vagy ti mentek valahova. Talán ha párszor kapna olyan választ, hogy majd te hívod amikor ráértek, meglehet, hogy észre venné magát. De tényleg nehéz, mert elég erõszakosak és sértõdékenyek tudnak lenni:-( Szerintem viszont jeleznetek kell, hogy nektek van családi életetek, és nem vagytok mindig kíváncsiak rájuk.
Szerintem nyugodtan mondd meg nekik ha tehernek érzed ha gyakran ott vannak. Ezért most nem kell nekik megsértõdni. Maguktól is le eshetne nekik. Egy kisgyerekkel rengeteg kell foglalkozni, mellett ott a háztartás, fõzni, mosni, takarítani. Érthetõ ha nincs energiád még a látogatóknak is jó pofizni. De szerintem ez annyira egyértelmû, hogy csodálom, hogy az anyósodnak még nem tûnt fel, hogy tehernek érzed a jelenlétét... Szerintem is beszélj a pároddal, abból baj nem lehet. Minden jót!
Miert nem szereted, ha mennek hozzatok? Elfoglalt vagy, hazimunka? Mert ha igen, akkor mondd meg amikor mennek hozzatok, hogy neked bizony sutni fozni takaritani vasalni...stb. KELL! Nem tudsz leulni beszelgetni veluk. Ha igy jo nekik, akkor jojjenek csak, aztan vigyazhatnak a babara. Ha olyan egyszeruek, ugysem ertik ezt meg, ugyis megsertodnek. Esetleg oltoztesd fel a babat, vigyek el setalni, te addig tudod a dolgodat otthon tenni.
utolós válaszoló, én elsõ vagyok, sztem nem ez a gondja a kédezõnek hanem egyáltalán nem szereti ha ott legyeskednek gyerkõc körül, õ szeretne még vele lenne, nem h más babusgassa felvegye mikor nem kéne, tanácsot osszon stb...sztem tuti nem adja oda h levigyék sétálni, én se engedtem...vannak ilyen típusú anyák::) ha tévedek kedves kérdezõ akkor bocsika
Arra is kell figyelni, hogy a párod ne legyen mérges, anyósodra gondolok.... Õ is nehezményezi hogy túl gyakran jönnek a szülei? Mert ha nem és neki jó így akkor vigyázz, mert tényleg nagy lehet a sértõdés még köztetek is. Sok mama nem is foglalkozik az unokával, ilyen szemszögbõl nézve szerencsés vagy hogy sûrûn jönnek, biztos szeretnek téged is meg a picit is. Ha a szomszéd vagy a haverok jönnek még emellé sûrûn, az már tényleg sok lehet. Szerintem finoman ezt a témát nem lehet közölni, tuti rosszul veszi ki magát. Nehéz téma, de szerintem családtagot engedj bármikor magatokhoz , sosem tudod, mikor lesz még anyósodra is nagy szükséged!
A kérdező hozzászólása: Azt elfelejtettem, hogy majdnem szemben lakik velünk a párom anyukája....tehát amikor telefonál, hogy jönne, nem hazudhatom azt, hogy éppen nem vagyunk otthon...
A kérdező hozzászólása: 14:00-ás válaszoló, igazad van, én is ilyen vagyok. Nem szeretem, ha fogdossák, és az anyósommal tuti nem fogom elengedni sétálni a babát. Örülök neki, hogy szereti, csak az a gond, hogy engem nem szeret, márpedig engem kikerülve senki sem "juthat" az unokájához közel.

Hogy mondjam el az anyósomnak hogy tetszik a lánya?

Legjobb válasz: Hey mamma, leszel-e az anyósom?

Hey mamma, leszel-e az anyósom?
Ezt nem értem. Ha az anyósod, akkor már feleségül vetted a lányát, tehát nyilván tetszett és ezt õ is tudja. Szóval mi van?
Ez most nekem se világos... Most akkor õ csak "leendõ" anyós, vagy mi?
A kérdező hozzászólása: azért komolyabb válaszokat várok
Ha az anyosanak kell elmondania, hogy tetszik a lanya, akkor a felesegenek a hugaba/noverebe van beleesve :/ Legalabbis en csak ebben a helyzetben tudom elkepzelni ezt a kerdest.
A kérdező hozzászólása: leendõ anyósom még nem tudja hogya lányával eggyütt vagyok
Ha már együtt vagytok, mondja el a lány az anyjának, hogy van egy pasija. Miért neked kéne odaállni vadidegenként?
A kérdező hozzászólása: én én a csajnak az anyját már évekóta ismerem

4 éves lesz a lányom mire megszületik a kistesó. Anyosom azt mondta elviszi 1 honapra hogy ne zavarjon. Hogy mondjam meg neki hogy ezt nem akarom hogy ne sértődjön meg?

Azt mondta azért mert igy nem lesz féltékeny a lányom a tesora de szerintem pont igy lesz féltékeny..én egyánltalán nem akarom..már probáltam mondani neki de lehurrog..(( Szerintetek is jo ötlet hogy elvigye?Vagy én reagálom tul? köszi a válaszokat... Én ezt ugy gondoltam hazajövünk a korházbol és az első perctől fogva együtt vannak lányom segit a picinél vele is sokat foglalkoznék igy nem lenne féltékeny..vagy rosszul gondolom?

Legjobb válasz: Abból lenne a féltékenység. Így mondd meg, ahogy ide leírtad. Nem adnám oda semmi pénzért még ha jóba is vagytok akkor sem szabad mert az olyan érzés mintha lepasszolnád...

Abból lenne a féltékenység. Így mondd meg, ahogy ide leírtad. Nem adnám oda semmi pénzért még ha jóba is vagytok akkor sem szabad mert az olyan érzés mintha lepasszolnád...
kerdezd meg tole finoman, hogy mit gondol, a ket gyerkoc hogy fog az uj helyzetbe beletanulni? mi lesz mas egy honap utan? ugyanugy meg kell ismerniuk meg kell szeretniuk egymast! amugy meg 2 gyerekes csaladanya vagy, legyen mar Magad elott olyan tekintelyed, hogy nem engedsz beleszolast az eletedbe!
nem jó ötlet. Semmivel nem lesz neked könnyebb, ha 1 hónap múlva kezdtek összeszokni és 4 évesen már nagyon is okos, hogy felfogja a dolgot. Addig gondolom csak meglátogatna és mit gondolna, hogy egy baba otthon van, Õ meg a mamánál?
Még elõzõ vagyok, férjednek van testvére, vajon õ is le volt adva megõrzésre míg a férjed 1 hónapos nem lett?
Szerintem sem jó ötlet, úgy érezné, hogy õt addig "lepasszoltad", a kicsi meg veled lehet. Azt sajnos nem tudom, hogy hogyan mondd el neki, de légy nagyon határozott. Ráadásul szerintem furcsa helyzet is lenne, ha a nagy hazamegy, és ott egy kisbaba, aki ezentúl már mindig ott lesz. Jobb, ha már az elejétõl együtt vannak, és néha részt vesz a pici körüli teendõkben, akkor nem érzi magát kirekesztve.
Ha valóban segíteni szeretne, akkor tegye úgy, hogy idõnként elviszi a lányodat sétálni, játszóterezni. (Már ha nem vidéken lakik a nagyi.) Fáradt leszel, ennyi segítség jól fog jönni, a gyereknek is jót tesz. Hetekre én sem engedném, max. pár nap, de azt sem közvetlenül a szülés után.
Szerintem semmiképp ne hagyd! A gyerek gyerekaggyal csak annyit fog érzékelni, hogy jött egy új baba és már nem lehetek anyával, hanem mamával kell lenni mert a baba van anyával... Ebbõl lenne féltékenység!
Helyes, ez a beszéd :) !
A kérdező hozzászólása: ha nem fogja fel nem finoman mondom meg nekem a kislányom és születendõ babám fontosabb anyosnál...
A kérdező hozzászólása: Igen van testvére és nekem is van nem voltunk lepasszolva... nem is értettem hogy hogy jut ilyen eszébe.... Kislányomat sem adtam oda eddig neki mert ugy volt jo nekünk hogy velünk van én szeretem mindig mellettem tudni és gondolom a lányom is igy van vele... Joban vagyunk anyossal de ez azért kiakasztott... Nem adom oda de azért finoman megmondom neki..
Ez teljesen hülyeség. Ne add oda. Én anyósom is nyomul, h majd elviszi a nagyobbat (jó nem 1 hónapra akarja), de le fogom pattintani, ne avatkozzon már bele. Szólok, ha segítség kell, de kéretlenül nekem itt ne ugráljon.
Szerintem csak jót akar, ne legyél vele nagyon kemény. Régebben ez megszokott volt, én például nyári baba vagyok, nõvéremet így folyton vitték a nagyszülõk nyaraltatni, élvezte õ is, anya is tudott "pihenni" a kórház után, volt egy kis átmenet. Ja és nem volt féltékeny rám soha a tesóm, pl. mindig bemászott hozzám a kiságyba és szórakoztatott, bár õ csak 2 éves volt ekkor. Szóval ne pattinsd le egybõl, lehet jól fog jönni, de mondhatid neki, hogy bár egy egész hónapra nem szeretnéd, pár napról lehet szó, ha a lányod is beleegyezik. Aztán lehet még élvezni is fogja :)
Szerintem meg egyáltalán nem jót akar, csupán magának szeretné egy idõre az egyik gyereket. Úgy akar unokázni, hogy abba senki ne tudjon beleszólni. A gyerek tuti lelkibeteg lenne.
Szerintem ki akarja sajátítani a kislányodat és a szülés erre jó ürügy. Eszedbe ne jusson odaadni, a gyerek egy életre sérülhet tõle. Ha akar segíteni akkor jöjjön és foglalkozzon vele, vagy vigye el fagyizni, játszótérre ilyenek....de hogy elvigye egy egész hónapra, hát nem normális, hogy egy anyának(ert õ is az) eszébe jut ilyen, megáll az eszem. Kit érdekel, hogy megsértõdik ha nemet mondasz?
Néhány Anyós érdekesen gondolkodik! Dehogy adnám oda a nagyobb gyermekem! Nagyon helyesen gondolod, hogy elsõ perctõl együtt gondozzátok a Kicsit a Nagyobbal. Így is lehet, hogy lesz féltékenység...., de sokkal gázabb lenne, ha a Mama elvinné 1 hónapra a Lányodat. Légy határozott és mondd meg neki, ha annyira akar segíteni, inkább jöjjön õ és fõzzön, segítsen, amiben kell. De ne szakítsa el a Lányodat a tesótól, szülõktõl, mert az nem szül jó vért!
Juj, de le leszek pontozva, de tényleg nem értem néhányotokat. Hogyne, kisajátítani, jó hogy nem egyenesen elrabolni! :) Nem tudom, milyen anyósotok van, vagy hogy ti milyenek vagytok, de miért kell rögtön a legrosszabbat feltételezni? A kérdezõ írja, hogy jóban vannak, akkor nyilván nem elmebeteg az asszonyság. Az egy hónapot én is soknak tartom, de pár nap vagy több fél napos program miért ne? Nem kell neki esni, meg lehet értelmesen is beszélni vele, lehet jól jön majd a segítsége, lehet a kislány is szívesen menne, 4 évesrõl van szó, el tudja mondani mit szeretne. Ezért elõre összeveszni az anyóssal, értelmetlennek tûnik.
A bátyám öt éves volt amikor születtem. És én is úgy gondolom , hogy fontos az , hogy az idõsebb gyerkõc megismerje a kistestvérét. Hogy összeszokjanak. Aníum azt mesélte tesóm örült amikor megszülettem még kép is van róla :) (Bocs egy kis nosztalgia) és habár késõbb volt féltékenység mindkét részrõl de én a mai napig sem bánom :) Kedvesen de határozottan mondd meg az anyósnak , hogy te máshogy gondolod és te így szeretnéd. Amúgy kis korában a tesó is volt a nagymamánál de úgy hogy reggel odavitte valaki aztán délután meg haza vitte pl. apukám. Ilyet is lehet de csak késõbb. :)

Hogy mondjam el, hogy egy kétszínű majom az anyósom? Undorító ahogy ez a nő viselkedik másokkal. Ma betelt a pohár nálam.

Nagyobb faluban lakunk. Eddig mindenki szarszemét volt aki nála szóba került. Ma is a kedves szomszédasszonya, akinek van egy kisfia nagyobb mint az enyém, átadott neki egy zsák ruhát, meg egy zsák játékot, hogy ha valami kell belőle szedjük ki a mi fiúnknak, a többit dobjuk ki, mert válogatás nélkül adta át, nem tudja mi van benne, biztos van benn rossz is. Szépen megköszöntem, bevittem a konyhájába (anyós konyhája, anyós szomszédja) elkezdtük nézegetni az anyósommal, mire ő: Ez a majom miket adott át, hát nézd már meg ezt a szart? Ki adja rá a gyerekére? Most minek adja át ezeket, kell a fenének? A hülyéje! Azt hiszi rá vagyunk erre szorulva? Stb stb. Undorító volt. Az a szegény szomszéd nem bántásból adta ide, hanem csupán kedvességből. Azt is mondta ha nem kell semmi akkor dobjuk ki úgy ahogy van. És hozzáteszem volt benne nagyon sok teljesen hibátlan dolog ruha is játék is, sőt a zöme jó volt. Bosszantott, szóltam is neki, hogy miért kell így beszélni róla. Õ meg csak mondta, és már kanyarodott is a másik szomszédasszonyához, na hogy az milyen tahó, mert az csak akkor mossa meg az ablakot amikor koszos. Holott ráérne munka után ablakot pucolni. Meg a másik akinek mndig ugat a kutyája, azt fel fogja jelenteni, mer őt zavarja a kutya ugatása. De a "barátairól" is nyilatkozik. Meséli, hogy na összejövünk már a Mártiékkal...tudod azzal a nagyseggű pletykás nővel, meg a férjével aki állandóan sggrészegre issza magát. Kérdem: De minek mentek ha nem szeretitek őket? Válasz: Ó hát már 30 éve a barátaink. De az összes "barátjával" van valami baja. Olyan szivesen szólnék a szomszédasszonynak is, hogy ne is adjon ennek a szipirtyónak semmit, mert ugysem lesz jó. Sőt, legszivesebben az összes falubélinek szólnék, hogy milyen undorító módon ebszél róluk. Na és akkor elgondolkodtam, hogy ha ez MINDENKIRÕL így beszél...akkoe gész biztos, hogy rólam is. Bár ez nyilván sosem fog kiderülni hacsak ki nem hallgatom. Más szólna az érintettnek? Vagy hagyná?

Legjobb válasz: Nem szólnék. Bár jó szándékkal tennéd, mégis tuti rosszul jönnél ki belõle. Szerintem mindenki tudja, hogy milyen, csak nem vesznek róla tudomást.

Nem szólnék. Bár jó szándékkal tennéd, mégis tuti rosszul jönnél ki belõle. Szerintem mindenki tudja, hogy milyen, csak nem vesznek róla tudomást.
Hidd el, nem csak te vetted észre, milyen bunkó az anyósod. Ez a fajta mások elõbb sem tudta türtõztetni magát, legalábbis nem akármeddig. Épp elég, ha néha kirobban belõle ez az énje, már pontosan tudni fogja az egész falu. Ne ereszkedj le a szintjére, ne pletykálj róla. Szerzett õ már magának rossz hírnevet így is.
Lehet, hogy jobb, ha nem tudod, hogy miket beszél rólad! Ha tudnád, lehet, hogy szájba vágnád, vagy ráborítanád az asztalt, vagy nem tennél ilyet, de belül megenne a feszültség. Nézd a jó oldalát!
Ha nem laktok az anyósodéknál, akkor jobb helyzetben vagy, mert nem kell minden nap szembesülnöd vele. Nekem a barátom anyukája hasonló. Õ is nagyon negatív, mindig panaszkodik, mindig az a legfárasztóbb, amit õ csinál, mindenkinek jó, csak neki rossz. Nem egyszerû minden nap hallgatni.
Ne szólj! Az anyósod ettõl úgysem változik meg, de téged még jobban utálni fog. Mert ne legyenek illúzióid, rólad valószínûleg ugyanígy beszél a hátad mögött.
A kérdező hozzászólása: Igen, rohad a lelke. De mitõl lett ilyen? Ilyen keserû? Mindene megvan...de komolyan..amit el bírtok képzelni, nagyon jómóduak, sosem kellett dolgoznia, ha dolgozott is akkor kitalált magának egy kisboltot azt megcsinálták neki, amikor megunta bezárták, csinált egy kávézót, megunta bezárták. Jó dolga van, senki nem bántja, az van otthon amit õ akar, a férje egy puhány pacsker. És mégis ennyire rosszindulatú, irigy(?). Nem értem.
lehet, hogy pont ezért olyan, amilyen...ha egyszer legalább jol megfogták volna a grabancát nem ilyen lenne....a fényüzõ élet is tud unalmas lenni..megkap mindent...megvan mindene....nincs gondja...hát..muszáj kreálnia magának nem? és ezt így teszi....
A kérdező hozzászólása: Ó! A lényeg! "El ne mond a fiamnak, vagy a férjemnek" Na ettõl hááányni tudok. Azt tudni kell, hogy itt egy családi vállalkozás van apa fia (férjem) dolgozik, anyós és a lánya otthon van, nem dolgoznak. Vagyis dolgoznak...pénzt költenek, az is fárasztó dolog ám, õ mondaja, õ meg már csak tudja. Szóval úgy néz ki, hogy apa-fia viszi haza a pénz, anya-lánya meg elveri. Volt rá ezerszer példa, hogy pont ott votunk amikor hazaértek a "soppingolásból", és sziszeg, hívogat, integet, hgy menjek. Akkor már tudom, hogy sunyizik. Bemegyek, felhívnak a szobába, nem hazudok 20-25 szatyor-táska tele cuccokkal...ruha cipõ, bizsu, nembizsu...minden amit el bírtok képzelni. És elkezdik mutogatni, hogy ezt is vették azt is vették, szép kék felsõt vettek igaz, hogy tegnap is vettek egy kék felsõt, de hát jó lesz az, de el ne mondjam a férjemnek! Jajj...vettünk 9 pár cipõt a lánynak, de el ne mond!! Meg vettem ezt meg azt, de el ne mond! Borzalmas:-( Mondjuk én elmondom. Nem rosszindulatból, hanem az igazságérzetem nem hagyja, hogy lenyeljem.Olyankor robban a bomba, férjem átmegy és megkérdezi miért szórják a pénzt. A húg 30 éves, soha nem dolgozott fizetõs iskolákba jár ha kell ha nem, amit persze az apa és fiú által megkeresett pénzbõl fizetnek, de mindig ezzel magyarázza az anyja, hogy kell a ruha a lánynak, hisz az iskolába csak nem mehet régi rongyokba. Mondjuk náluk a régi rongy az az a ruha ami már háromszor volt rajtuk. Na mindegy...nem is ez a lényeg, hanem hogy engem is próbál sakkban tartani ezzel a ne mond el dologgak. Mondjuk én pont leszarom, mert elmondom, ezzel is elõidézve azt, hogy most már legalább nem kell kétnaponta végignéznem, hogy miket vásároltak.
A kérdező hozzászólása: Elköltözni. Ezt így olyan egyszerû ám leírni. Eladni ezt a házat lehetõleg árában, nem alatta, venni egy másik városban (közeliben, mert a férjem itt dolgozik) egy megfelelõt, amire nem kell megint milliókat költeni ez így elég nehéz:-) Szeretünk itt lakni, kint lakunk egy gyönyörá tó partján 7-en laknak még itt rajtunk kivûl, mindnek van gyereke, a miénkkel egyidõs. Igazi paradicsom. Most ezt hagyjuk itt csak azért, mert õ majom? Ignoráljam mindig? Megcisnáltam azt, hogy egyáltalán nem mentem el hozzájuk. Férjem meg a gyerek ment, én maradtam itthon. Akkor meg az volt a baja, hogy én miért nem megyek. Az apósom azt mondta, hogy csak a cigányok élnek így, haragban. Mondjuk én nem haragudtam, csak undorodtam, de ezt a férjem nem fejtette ki nekik:-) De most megint az fogom csinálni, hogy nem megyek oda. Talán ez még járhatóbb út mint a költözés.
Már az olvasásnál a végén röhögtem... Bocsi, de elképzeltem, ahogy a ruhákat pakolod (én is szoktam ilyen csomagot kapni, semmi baj vele) és már vörösödik a fejed anyós dumájától (tudom, átéltem én is) és csak válogatsz, anyósod mondja, a nyál frecseg a szájából, a szemei vérben forognak...Jajaj :D Na, ennyit arról, milyen vizuális vagyok. Nálunk is így volt, egy idõ után elkezdtem dúdolni... Reakció: Ha'neked meg mi bajod? Beszélek, nem hallod? -Ja, mama, csak nem érdekel...és dúdolok tovább -szúszá, nem vagyok ideges- Mindig otthagyott azzal, hogy : elmész te a fenébe... és végre csend lett. Vagy simán röhögtem. Igaz, engem nézett hülyének, de hidd el, pont ez mentett meg attól, hogy valóban bekattanjak tõle. Anyósodnak rohad a lelke, annyira tele van keserûséggel, hogy ha nem változtat, ennek rák is lehet a vége. Felemészti õt a gyûlölet. Ne hallgasd, menj ki, dúdolj, fütyöréssz, nevess, akármi. Ne hadd, hogy beléd oltsa ugyanezt.
Én is így vagyok vele!:) Nekem azt mondja a barátom, hogy hagyjam rá(mármint az anyjára), ne foglalkozzak vele. De amikor egy csomószor engem traktál a hülyeségeivel, s ha valamivel nem értek egyet, akkor:"csitu van" te is ellenem vagy" szöveg jön, kezdek ideges lenni. A barátomnak mondom, õ meg nem szól semmit.Gondolom, ahogy te is írtad, neki ez a természetes. Ja és a kedvencem, hogy: ezt el ne mondd a férjemnek, el ne mondd a fiamnak. Olyan mintha nyomás alatt tartana, vagy a szabad akaratomban korlátozna. Panaszkodik, de ne mondjam el. Legjobb erre a költözés. Nektek is távolabb kellene, másik városba, ahol nem ismerik õt, s új életet tudtok kezdeni.
A kérdező hozzászólása: Férjem...nagyjából sehogy. Ez most durván fog hangzani, de õ is és a húga is ebben nõttek fel. Nekik tök természetes, hogy az anyjuk mindenkit szid, õk elhiszik, hogy õket mindenki utálja, mert gazdagok, vagy mert csütörtök van, vagy mert esik az esõ. Nekik ez fel sem tûnik. Sõt a lány az együtt szokta fújni az anyjával, a férjem meg rá se bagózik. Nem törõdik vele, viszont nem állítja le az anyját, csak néha. Mondjuk akkor eléggé durván odamndja neki, hogy "beteg" a lelke. De az anyja olyankor elsápad és rákiabál, ez a kedvenc mondata ilyenkor: A kutya sem szarik oda ahol eszik! Magyarán ha tetszik ha nem, ha igaza van ha nincs ott mindenkinek kuss a neve, mert a családban össze kell tartani. Meg tulajdonképpen neki nem i szokott beszélni az anyja..csak engem tüntet ki a csodálatos mondókájával.
Férjed hogy viszonyul ehhez a dologhoz, meg magához az anyjához?
A kérdező hozzászólása: gazságérzet= Igazságérzet
A kérdező hozzászólása: Na nem tudom...hát lassan körvonalazódik, hogy ha "kibeszélném" az anyósomat a háta mögött akkor ugyanolyan lennék mint õ, és nyilván a fülébe jutna a dolog..és akkor bizony az eddig sem rózsás viszonyunk átmenne iszonyba. Viszont ha meg befogom a szám, akkor az gazságérzetem nem hagy nyugodni. Szar egy helyzet....
Igen, én értem. Ebben igazad van. De ha látják, hogy te nem olyan vagy, csak nem vesznek vele egy kalap alá.:)
A kérdező hozzászólása: Nem ereszkedem le a szintjére, abban biztos vagyok. Azon gondolkodtam, hogy miért akarom én ezt elmondani mindekinek, miért nem hagyom a fenébe, és a fürdõkádban rájöttem! Mert FÉLEK. Félek, hogy egy kalap alá fognak venni vele. (faluban élünk) Mert ugye egy kalap alá veszik a lányával ez eddig jó, hisz nézd meg az anyját, vedd el a lányát alapon így mûködik. És mi van ha engem is besorolnak alá? Hisz nem nyitom ki a számat, hagyom, hogy beszéljen mindenki háa mögött, nyilván nekem is pletykál akkor biztos én is vele pletykálok...értitek mitõl félek?
A kérdező hozzászólása: Igen, abban igazatok van hogy jobb ha nem tudom miket beszél rólam, de most meg már folyamatosan arra tudok gondolni, hogy vajon mégis miket mond? Na mindegy, remélem holnapra elmúlik és nem fog érdekelni. Az is igaz lehet, hogy nem csak én látom-hallom, hogy ilyen bunkó, biztos más is tudja. Gondolom ezért nem is szeretik. Mert ugye 3 éve csak azt hallgatom, hogy õ mennyire utál mindenkit, mert õt és fõleg a lányát gyülölik a faluban, mert a lánya szép, õ meg okos...na hehe..ez komoly, ez így leírva mennyire szánalmas már? Peddig õ olyan meggyõzõen tudja mondani, hogy õket mennyire utálják, hogy az ember már már megsajnálja.
A kérdező hozzászólása: CSak egy faluban lakunk...de az majdnem ugyanolyan minth egy házban élnénk:/ De biztos, hogy én jönnék ki rosszul abból ha elmndanám bárkinek is, hogy mindennek elhorja az embert a háta mögött. De így én sem fogom sohamegtudni, hogy mit beszél rólam :-(
A kérdező hozzászólása: De olyan rossz..majd szétfeszít, ordítanék legszivesebben. Már hallgatni sem bírom, bárki szóba kerül pocskondiázza, lekrvázza, ha valaki kicsit jobban néz ki az már biztos ribanc. Pedig õk a falu egyik leggazdagabb családja, a lánya úgy vonul mint egy páva a legjobb ruhákban, a legjobb kocsival, szóval még csak irigynek sem tudom mondani, mert õk amerikába járnak még vásárolni is. És mégis mindenki egy szrszemétláda. Bosszant. Persze...biztos, hogy rólam is így beszél..most már lassan rájövök, ez meg mégjobban bosszant. Oda állnék elé és megmondanám neki, hogy ne pofázzon rólam..de hát bizonyíték az ugye nincs, szóval furcsa szitu lenne :)
A kérdező hozzászólása: Igazad lehet.

Mit csinaljak anyosommal, hogy beken hagyjon? Hogy mondjam meg neki civilizaltan, hogy szalljon le rolam, es ha mar nem segit fogja fel, hogy semmi koze az eletunkhoz?

Szoval 24 eves vagyok,es 3 eve hazas,most varjuk elso babankat,aki 2 heten belul megszuletik.2 eve jarok egyetemre,meg van hatra 2 evem,sajnos nem levelezo tagozat,de szerintem valahogy megoldom,hogy vegig tudjam csinalni,legalabbis szeretnem.Elso evben fizetnem kellett a tandijat egy evre,amit a szuleim fizettek az utolso fillerig,tavaj mar osztondijat kaptam,iden is fogok,oktobertol.Anyosom miota megtudta,hogy jon a baba,ahanyszor csak talalkozunk mindig felhozza ezt a temat,hogy abba ne hagyjam,mostmar igazan muszaly lesz befejeznem,viszont azt soha nem mondja,hogy majd o vigyaz a picire,amig elmegyek 1-1 orara,vagy vizsgakra,ugy tesz mintha tudomast se akarna venni arrol,hogy babat varok,anyagilag sem segitenek soha,de folyamatosan szamon ker.A legnagyobb,hogy ferjem kulfoldon dolgozik,anyukamek 100km-re laknak videken,csak anyosom van itt a varosban,es par baratnom,de oszinten egyikre sem biznam ra a kisfiamat,foleg nem anyosomra,mert latom rajta,hogy egyaltalan nem is varja,es ez annyira faj :(.Valahogy biztosan megoldom az egyetemmel kapcsolatban adodo problemakat,ezen nem is aggodom,csak anyosomnak szeretnem megmondani valahogy,hogy szalljon mar le rolam,es ha mar semmiben sem segit,es fel sem ajanlja,hogy tamogat,akkor vegkepp hagyjon beken.

Legjobb válasz: ...hozzatennem,hogy e ket ev alatt,amig egyetemre jartam,dolgoztam is,ket muszakban,csak en tudom milyen volt reggel 7-kor elmenni itthonrol,es este 22:30-kor hazajonni,es vegigcsinalni ugyanazt minden nap + meg a hazimunkat is,es a feleseg szerepemet is betolteni.Persze nem panaszkodni akarok,csakhogy o tudja mindezt,es megse nezi semmibe,gondolom azt varja,hogy ha megszulok jarjak a pici mellett egyetemre,sot meg vallaljak valami itthoni munkat is.Egyszeruen kiborit...:((

A kérdező hozzászólása: ...hozzatennem, hogy e ket ev alatt, amig egyetemre jartam, dolgoztam is, ket muszakban, csak en tudom milyen volt reggel 7-kor elmenni itthonrol, es este 22:30-kor hazajonni, es vegigcsinalni ugyanazt minden nap + meg a hazimunkat is, es a feleseg szerepemet is betolteni.Persze nem panaszkodni akarok, csakhogy o tudja mindezt, es megse nezi semmibe, gondolom azt varja, hogy ha megszulok jarjak a pici mellett egyetemre, sot meg vallaljak valami itthoni munkat is.Egyszeruen kiborit...:((
Szia! Hát nem irigyellek, nagy fába vágtad a fejszédet. Nem lehet, hogy anyósod azt várja hogy megkérd? Nálunk ez volt. Nem ajánlják fel, de szívesen segítenek, csak nekem kell felhívni és megkérni (magától nem jutna eszébe). Nem is akarnál rá támaszkodni? Ha igen esetleg beszélgethetnél vele a fiáról- hogy milyen volt kicsinek... hátha visszaemlékszik rá, hogy nem volt az sem egyszerû. üdv, kitartást!
1. Próbálj meg õszintén beszélni vele 2. Ha nem vevõ rá, akkor meg rázd le, hogy nem érsz rá, stb.. 3. Esetleg ha megtudja, hogy más vigyáz rá (pl. van családi napközi, ami igaz nem olcsó, de szerintem 1-2 órára kibírható), akkor talán magától felajánlja, hogy segít. 4. Én a helyedben átmennék levelezõre, mert egy picivel -segítség nélkül nagyon húzós a nappali!!
A kérdező hozzászólása: Ket fia van, a nagyobbik az isten, folyton ot dicsoiti, a kisebbik az en ferjem, es o is erzi ezt a kivetelezest sajnos :( ...es oszinten, hat nem szertnek ra tamaszkodni, faj az, hogy nem eri fel esszel mi lenne a szuloi feladata, mert ugye egy anya nem csak addig anyja a gyerekeinek, amig elkoltoznek otthonrol, meghazasodnak, hanem, amig elnek, de senkit nem lehet kenyszeriteni semmire, es en nem is fogom ot, csak hagyna beken...

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!