Találatok a következő kifejezésre: Hogy mondjam anyósomnak, hogy ne sajátítsa (1 db)

Hogy mondjam meg anyósomnak, hogy ne sajátítsa ki magának hamarosan megszülető kislányomat?

Még meg sem született a kislányom (holnapra vagyok kiírva), de úgy érzem, hogy anyósom ki akarja sajátítani magának a picurt. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy az els? héten szeretném, ha senki nem "zavarna", vagy jönne látogatóba, (persze a kórházba nyugodtan jöhet bárki) de erre az volt a válasza, hogy nehogymár ne láthassa az unokáját!

Legjobb válasz: Az én párom folyton ezt mondja,márpedig nem hagyom magamat.Én az anyósomat a kisbaba érdeki miatt(de másokat se)4 hétig nem engedtem ide a lakásba.Azt mondtam ha látni akarja lent megnézheti a babakocsiban.Az arcához és kezéhez semmiképp nem engedtem,hogy nyúljanak.Tégy belátásod szerint,mert ha lenyeled a békát nagyon rossz érzés lesz a gyermekeddel kapcsolatban ne engedj beleszólást saját anyai érzéseidet kövesd.Az én anyósom rájött,ha beleszól tönkremegy a házasságunk és ha elválunk nagyon keveset látná a kislányt.Most várom 2.babámat és próbálkozik,de hiába!!

Az én párom folyton ezt mondja, márpedig nem hagyom magamat.Én az anyósomat a kisbaba érdeki miatt(de másokat se)4 hétig nem engedtem ide a lakásba.Azt mondtam ha látni akarja lent megnézheti a babakocsiban.Az arcához és kezéhez semmiképp nem engedtem, hogy nyúljanak.Tégy belátásod szerint, mert ha lenyeled a békát nagyon rossz érzés lesz a gyermekeddel kapcsolatban ne engedj beleszólást saját anyai érzéseidet kövesd.Az én anyósom rájött, ha beleszól tönkremegy a házasságunk és ha elválunk nagyon keveset látná a kislányt.Most várom 2.babámat és próbálkozik, de hiába!!
Az elsõ válaszadó válaszát én el is mondanám az anyósomnak, s ha nem érti meg, az az õ baja, de ez a ti életetek a saját szabályaitokkal, s õ már csak - bocsánat a szóért, de - másodrendû családtag! Lehet ezt udvariasan is tálalni, nem feltétlenül harapósan! A pároddal is érdemes lenne tisztázni, hogy nem anyósutálatban szenvedsz, hanem önállóságban. A beszélgetés esetében nem így hívják, hanem elszakadás, saját önálló családi élet kialakításnak, ahova a nagyi már csak látogatni jár. Ugyanaz, de szolídabb formában, s mindjárt nem sértõ!
Azt hiszem ez az anyós nem akar rosszat és örülj hogy van valaki a közelben. sógornöm is mondta nem kell neki senki az elsö héten de mikor már 2 napja a gyerek csak bögött pedig ö mindent megtett akkor azért kiborult , még jó hogy anyukám ott volt. és aztán igen jól esett neki amikor az anyukája az elsö hetet végig segítette neki. aztá majd késöbb milyen jó lesz hogy ott van az anyós, elviszi a gyereket pár órára vagy vigyáz rá, stb. persze ha túl sok mond meg neki, de ne utasítsd el teljesen. meg miért ne látogathatná meg az elsö héten az unokáját. azért már egy fiut felnevelt és gondolom elég jól ha te beleszerettél. anyukád sem mehet fel az elsö héten? nekem anyósom 600km-re az anyukám 1000 km-re lakik senkink sincs itt, és tökre örülnék ha lenne egy családtag aki segítene néha.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, hogy válaszoltatok! A 3. válaszolónak írnám: A baj kezdete, hogy nem élünk külön az anyóstól. Az a helyzet nálunk, hogy a páromék tanyán laknak, és én a picurt nem szeretném az elején oda kivinni. Mivel Szegeden szülök, és az összes rokonom Szegeden él, és anyukámék is, így a bébit oda visszük haza anyukámékhoz, és õ tud nekem segíteni, nem lennék egyedül. Azért köszi neked is!:)
Gondoltam, hogy lepontozod, tiszta dedós vagy! Remélem akinek szól, az tudja!
én meg pont azt néztem hogy az a kérdés mért lett lepontozva...ne aggodj én felpontoztam neked! :D szeritnem itt az a gond hogy leht hogy az anyos ha már most olyan késöbb is beleszolna a kislány velelésbe, hogy mit hogy csinálj, kritizálna hogy ne ugy csináld és õ akarn megmondani hogy hogy neveld a gyerekedet, szerintem még idejében lekéne állitani amig nem szokik rá és nem nyom el teljesen. mond meg neki határozottan ha beleakar szlni a dolgokban, hogy ez a te gyereked és ugy neveled ahogy te akarod és ha továbbra sem hagyja abba akkor eltiltod a gyerektöl, lehet ez hatni fog rá egy darabig, ha nem akkor addig kell neki mondani amig felnem fogja.
Szia! szerintem a legjobb az õszinteség. Én teljesen meg tudom érteni az érzéseidet. Amikor megszületett a kisfiam anyósom a kórházban úgy vette magához mintha a saját kisfia született volna. Nekem meg mintha a szivemet tépték volna ki a helyérõl. három napig voltam a kórházban kétszer jöttek. És minden kérdés nélkül kijelentették, hogy holnap jönnek látogatóba és innentõl fogva minden héten kétszer jöttek. Pont hátköznap este amikor már szerettünk volna párommal kicsit együtt lenni mint új család... Sehogy nem tudtuk megoldani a helyzetet. Nekünk (fõleg nekem) ez nagyon terhes volt. szerettem volna legalább az eslõ hónapban én és a párom nyugodtan ismerkedhettünk volna a kisfiúnkkal. Elvileg a szülõk már átestek ezen a csodán.... Nekem nem sikerült tisztáznom vele és mivel én elég konfliktus kerülõ vagyok, igyekeztem sosem szóbahozni hanem mindig jó képet vágni az egészhez. Az eredmény az lett, hogy kb 6 hónap múlva kiosztott és elmondott mindennek. én meg még védeni is alig tudtam maga! szóval amit én javasolnék, hogy mond meg neki, hogy aggódós anyuka vagy. és szeretnéd ha az elsõ hetekben még nem látogatná senki a picit. utána meg annyit lehet amennyit csak belefér. a kisbaba sokáig itt lesz, mi az az egy-két hét a "mi" életünkben, de ha õ elkap valami kis vírust, az neki hónapokig tartó szenvedés lehet! (kisfiam súlyosan megfázott és kb 6 héten keresztül kezeltük. persze nem nagyszülõk hozták a vírust, mert õk nem betegek, mondták). Ez az idõszak rólad és a kislányodról kell, hogy szóljon, és nem arról, hogy rajtatok élje ki bárki az ösztöneit, és szeretethiányát. Szerintem ezt mindenkinek tisztában kell tudnia tartani. probléma mentes szülést!! :)
A kérdező hozzászólása: Sziasztok, köszönöm a válaszokat, sok hasznos dolgot mondtatok:) Azóta megszületett kicsi lánykám, persze anyós nem bírta ki és minden nap bejött a kórházba, és még akkor is ott "kellett" lennie, amikor hoztuk haza a kórházból:( Most 3 napja nyugiba van:) Még egyszer köszi:) 1 hetes kisbaba anyukája
Ne aggódj, szerintem ezt a nõk nagy többsége megéli.Te leszel az anyukája annak a bébinek az anyósod pedig a nagymamája/ez is egy szerep ami kell a baba életébe/ akinek a párodat köszönheted.Ne idegeskedj olyan problémán ami nincs.Úgyis te diktálsz a babával kapcsolatban csak csináld jól, úgyhogy közben ne bánts meg senkit, mert bizony nem tudhatod mit hoz a sors.Miért kell ehhez a férjed bevonni, azért hogy õ se legyen nyugodt?Ne barikádozd el a kis tüneményt/ne legyél irigy/ aki mindenkinek boldogságot hoz, engedd hogy szeretõ emberek vegyék körül.A lényeg hogy ha ügyes vagy te fogsz irányítani anélkül, hogy bárki észre venné.Egyébként két fiam van és a tapasztalat beszél belõlem.

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Túlreagálom, vagy tényleg kissé bunkó volt?

Ott kezdődik a dolog, hogy a múlt héten tönkrement a fülhallgatóm. Bárhová megyek, mindig be van dugva a fülem, nem bírom ki zene nélkül. Természetesen ettől még szabályosan, óvatosan közlekedek, nem úgy, mint a fülesesek 80%-a. Kértem a páromat, hogy fizetésig adja már kölcsön az övét, úgysem használja. A telefonjához való rendes headset, ott lóg egy akasztón már két éve, mióta a telefonja megvan, állítása szerint soha nem is használta. Azt a választ kaptam, hogy hááát ő nem is tudja, akkor azt se(!) kapná már vissza épen, mert ő eddig akármit kölcsönadott, mindenét tönkreb_aszták.
Ez igaz is, de nem én! Én még soha semmijében nem tettem kárt, egyetlen alkalmat kivéve, amikor a kávéfőző kiöntőedényét elejtettem és eltört (bár akkor is részben ő volt a hibás, mert csiklandozott), de azt is megvettem még aznap. Az, hogy mások, meg az előző női mennyire nem vigyáztak a cuccaira, szerintem nem az én hibám.
Nagyon rosszul esik, szerintem kifejezetten bunkó volt. Nem tudom, hogy most ezt túlreagálom-e, vagy jogos a bántódottságom. Mindenesetre nem hisztizek, de szomorú vagyok, és el sem nagyon tudom rejteni, így állandóan kérdezgeti, hogy mi a baj. Mondtam már neki, hogy rosszul esett a beszólása, erre kiröhögött, hogy menjek már, na de komolyan, mi a baj...

15

Férfiak! Összejönnétek egy olyan nővel, akinek semmi keresete, magasabb végzettsége nincs?

25 éves,a családjával él együtt,az érettségit (elmondása szerint)önhibáján kívül nem tudta befejezni,csak szakmunkás,szakács végzettsége van,de azt nem szereti,utál főzni,az édesanyjával,és a testvérével él együtt,tulajdonképp ők tartják el
Egy kis plusz pénzt úgy szokott keresni,hogy néha rokonok gyermekeire felügyel,de olyan jellegű munkát,mint pl gyári munka,gyorséttermi munka,takarítás,konyhai kisegítés,el sem vállalna,ezt világosan megmondta
Nincsenek ambíciói,nem akarja magát tovább képezni....stb

35

A család 3 alappillére. Számodra melyik három dolog jelenti/jelképezi ezt?

Melyik/melyek ezek közül azok, amely nélkül nem működhet tovább egy család? /Apa, anya, gyerek felállásra gondoltam, nem a tágabb értelemben vett családra/. Köszönöm

26

Hogyan tovább? Mi a véleményetek, megengedhetem magamnak?

25 éves vagyok és dolgozok. Otthon élek a szüleimmel (kertes házban). Nincs barátnőm, és valószínűleg nem is lesz.
Azért sem akarok otthonról elköltözni, mert viszonylag nagy a ház, és így könnyen tudok segíteni a szüleimnek a kert és a ház karbantartásában.
+ egyedül vagy vadidegennel minek költözzek külön? Csak párkapcsolat miatt költöznék külön, az meg ugye nincs...

Eddig szorgosan gyűjtögettem arra az esetre, hogy "mi lesz, ha mégis lesz párkapcsolatom".
Mire sikerült elfogadnom, hogy ez az eshetőség nem áll fenn, rájöttem arra, hogy akkor másképp szerzek örömöt magamnak. Van egy hobbim, ami egy kicsit költséges, de örömöt szerez nekem. Erre kb. egy félhavi lakbér költsége menne el. Úgy érzem, hogy megengedhetem magam, hiszen lakbérre nem kell költenem. Ugyanakkor alapjáraton spórolós vagyok, ezért is kérek ötleteket, tanácsokat.

Szeretnék végre élni egy kicsit, de ehhez át kéne lépnem az eddigi megszokott spórolós, gyűjtögetős életemen.

(az eddig felhalmozott pénzt természetesen nem élném fel, csak mostanában kevesebbet raknék félre)

39

Húsz éve élek közjegyző által nem bejegyzett élettársi kapcsolatban. Halálom után így megilleti-e az özvegyi nyugdíj az élettársamat? Skultéthy Tibor

16

Hogyan beszéljem le a páromat arról, hogy külföldön vállaljon munkát? Pár hónap múlva születik meg a gyerekünk ezért nem szeretném ha egyedül hagyna minket. Nincs más segítségem rajta kivűl.

15

Szerintetek ez milyen családi helyzet? Jó vagy rossz a gyereknek?

Ismerőseimről van szó, eddig álompárnak tűntek, de most megtudtam róluk, hogy tulajdonképpen csak egymás mellett élnek mióta megszületett a gyerekük 7 éve. Régi barátok, becsúszott egy gyerek, "együtt" maradtak, közben mindkettő folyamatosan félrejár. Piszok gazdag mindkettő, szóval nem a pénz tartja össze őket, bár a pasinak több van ez igaz, de a nő is simán 7jegy szám körül keres ahogy én sakkozom. Barátként tekintenek egymásra. Testiség sincs köztük ahogy hallom, szóval tényleg nem értem miért élnek együtt.
Tudom, hogy nem az én dolgom. A gyerek is jó hangulatban nő fel, ezt nem kétlem, mert jól megvannak így, csak nem látom az értelmét. Mi lesz ha kiderül hogyan nőtt fel? Ti nem lennétek gyerekként csalódottak? Hogyan adják így át a szerelem jelentőségét?

13

Ha Thaiföldről hazahoznátok a hiv virust de nem tudnátok és közben férjhezmennétek és nála derülne ki előbb beismernétek hogy vsz. Ti vagytok a hunyók? Vagy inkább hárítani kéne hogy hogy lehet ez stb?

És mondani hogy ő fertőzött meg biztos. A konkrét szitu masszőrrel óvszer nélkül 5 éve volt minden. És szerintem onnen jóhet a fertőzés. Neki elmondasa alapján nem volt senki.de nem akaromhogy elhagyjon. Akkor még nem voltunk együtt nem csaltam meg!!

18

Ilyen esetben fizetnétek gyerektartást vagy mit tennétek?

Kiderült,hogy a nőnek lejár hamarosan az előző gyereke után a támogatás igy összejött 1 pasival.Terhes lett pár hónap után majd a pasit kidobta.
Most a férfi csalódott és kihasználva érzi magát.
A gyereknek venne dolgokat de igy ezekután nem akar adni pénzt a nőnek.
Ti mit tennétek?

10

Utálom az apámat de miért?

17/f novemberben 18 leszek.
Utálom a szüleimet de leginkább apámat .
Amikor haza esik érzem rajta az alkohol szagot , hiába mondom anyumnak ő csak annyit mond: na fogd be a szád (trágárság szűrő nem engedi leírni amiket mondanak...) egész nap dolgozik.... Meg mesélek nekik az elképzeléseimről hogy mi szeretnék lenni , erre apám csak arcon röhög és elhord mindennek. Nem értenek a technikához de ha valami gáz van tudnak jó pofizni hogy javítsam meg .
már 8-9 éves korom óta szó szerint minden nap üvöltözés/csapkodás van itthon és belefáradtam, Most pl durva torok gyulladásom van ma is üvöltenem kellet és idegességemben elmondtam hogy amint 18 leszek elmegyek Angliába dolgozni. Erre anyám : Akkor holnap mész az iskolába ( 38-39 fokos lázzal)...Akárhova megyek velük porrá aláznak, üvöltenek az utcán , gyerekesen viselkednek . Meg ugye 7-8 éves koromban tudtam meg hogy örökbe fogadtak. És anyám minden nap elüvölti a hivatásos (trágárság szűrő...értitek hogy mit takar ) anyád szót , hiába mondom h ez fáj meg ilyenek..Apám egyszer azt mondta : Miért nem vittük őt vissza a szüleihez :/
Ez csak pár dolog...:/ Szerintetek jogosan utálom őket?

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!