Találatok a következő kifejezésre: Hogy mondjam anyósomnak, hogy (28 db)

Mit mondjak anyóséknak, hogy ne hozzanak cukros, édesítő-tartósítószeres lötyiket a gyereknek?

Egyfolytában ilyeneket vesznek, pedig egy 3 dl-es árából kijönne egy 100%-os almalé pl. Vagy bármi más, kevésbé "káros". Egyszer már próbáltam mondani, de ugyanúgy hozták tovább. Mindig a férjem issza meg. Szóval "egyenes" úton nem megy, hogy tudnám lebeszélni ?ket err?l? Nincs sok pénzük, ne költsék tök fölösleges dolgokra. Valami "durva" magyarázat kellene, mert a férjem nem hajlandó megmondani, nehogy megsértse "érzékeny" lelküket. Meg persze ez legyen a legnagyobb probléma, de azért ha tudtok, írjatok már valami okosat! :)

Legjobb válasz: jól teszitek, hogy nem sértitek meg õket. Próbáld azt mondani, hogy nem szereti a gyerek, nem issza meg. Az talán használ. Reméljük, nem azt mondják rá, hogy dehogynem. :(

jól teszitek, hogy nem sértitek meg õket. Próbáld azt mondani, hogy nem szereti a gyerek, nem issza meg. Az talán használ. Reméljük, nem azt mondják rá, hogy dehogynem. :(
2. variáció: "Jajj, hát mégis ezt hoztátok (--szomorú arc--)? Megtennéd, hogy visszacseréled egy másik fajtára? Tudod, arra amelyiket múltkor kértem (x, y, z), ezt nem tudom sajnos a kicsinek adni. Nagyon hálás lennék!" Ez talán bejön. :)
Vagy megmondod valahogy egyenesen, de kedvesen így: "Kérlek ne hozzatok cukros, édesítõ-tartósítószeres üdítõket a gyereknek, mert egyrészt nagyon drága, másrészt rengeteg káros anyag van benne, amivel nem szeretném tömni. Nagyon aranyosak vagytok, hogy gondoltok rá, de kérlek, inkább hozzatok - almát, banánt, túrórudit, ilyenolyan márkájú üdítõt, stb...." Vagy elfogadod a helyzetet, és továbbra is a férjed issza meg az üdítõket.
Én kerek-perec megmondtam anyósomnak, persze normális emberi körülmények között, hogy mit ne vegyenek mert úgysem adom neki oda, azóta nem vesznek olyat ami nem kell.
Most miért nem tudja a férjed továbbra is meginni? A kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Nem kell a rokoni eszmecsere higgy nekem!
Már megint az anyós... Persze, ha a saját édesanyád vinne bármi ilyesmit, akkor az már nem lenne gáz igaz???
A kérdező hozzászólása: 1. ! Ez sajnos nem jó, a gyerek bármit megeszik-megiszik :S Kerek-perec meg nem lehet megmondani, mert nem értik, hozzák továbbra is. Meg a férjem családjában inkább bármit elnéznek bárkinek a "béke" kedvéért.Még ennyivel sem "bántják meg" a másikat. Brrrr... Na, én meg jó kis "olaszos" családban nõttem fel, nekem természetes lenne szóvátenni, és nem lenne a következmény sértõdés. Továbbá nekünk sincs sok pénzünk, mégiscsak jó lenne, ha hasznosabb dolgot hoznának. A férjem meg fogja inni továbbra is, de csak azért, hogy ne borítsuk ki. Nem jó érzés.
A kérdező hozzászólása: Köszi szépen, de az 1. variáció pont úgy történt, ahogy leírtad! De mondom, hogy nem ment át az infó, pedig túl is magyaráztam, konkrét márkát is megneveztem, minden.. Legközelebb mégis ugyanazt hozták. Na, mindegy. Majd kitalálok valamit unalmas perceimben :)
Ez jó ötlet! Ha ezt sem veszi, tényleg reménytelen eset. :) Akkor még mindig ott van a "Köszönöm, ezt nem kérjük!" és egyszerûen visszaadod neki. :)
Kedves utolsó, ez nagyon színvonalas és hasznos válasz volt! A "pöttyös lett a gyerek" nálunk bejött! :) ))
A kérdező hozzászólása: :) )) Nem lenne gáz, mert megmondanám neki, hogy anya, ez tele van tartósítószerrel meg fiszemfaszom káros anyagokkal, ezt még odaadom, ha már elhoztad neki, de legközelebb, ha hozol valamit, akkor inkább ilyet- és ilyet hozz légyszi. És legközelebb nem hozna. Eeeeennyi. De mint lentebb (fentebb) kifejtettem, ez éppen anyóséknál nem mûködik, mert az egyenes beszéd náluk sértõdéshez vezet, ezért trükköznöm kell, drága utolsó elõtti. És mivel õk az égegyadta világom semmibe, de semmibe nem szólnak bele (mert ez náluk egyenlõ a sértegetéssel) , ezért én sem teszem. Nem tudom, vili-e... :)
Szerintem nem kell sem balhézni, sem annyiban hagyni. Az alkalmat kell jól megválasztani, mikor szóvá teszed. Lehetõleg legyetek kettesben anyósoddal, hogy ne érezze leégetésnek, [email protected]ásnak, lealázásnak. Amikor kicsit normálisabban, értelmesen el tudsz vele beszélgetni vmirõl, akkor hoz elõ kedvesen, hogy régóta szeretnél valamit kérni, de féltél, nehogy megbántsd stb stb, hivatkozz arra, hogy nektek sincs sok és sokat segítene, ha tényleg olyasmit venne, amire szükség van, illetve az õ pénze sem menne kárba. Ha ez nem válik be, inkább vidd el a Vörökereszthez a lötyiket, akkor legalább lesz valami haszna is a dolognak.

Hogy mondjam el, hogy egy kétszínű majom az anyósom? Undorító ahogy ez a nő viselkedik másokkal. Ma betelt a pohár nálam.

Nagyobb faluban lakunk. Eddig mindenki szarszemét volt aki nála szóba került. Ma is a kedves szomszédasszonya, akinek van egy kisfia nagyobb mint az enyém, átadott neki egy zsák ruhát, meg egy zsák játékot, hogy ha valami kell belőle szedjük ki a mi fiúnknak, a többit dobjuk ki, mert válogatás nélkül adta át, nem tudja mi van benne, biztos van benn rossz is. Szépen megköszöntem, bevittem a konyhájába (anyós konyhája, anyós szomszédja) elkezdtük nézegetni az anyósommal, mire ő: Ez a majom miket adott át, hát nézd már meg ezt a szart? Ki adja rá a gyerekére? Most minek adja át ezeket, kell a fenének? A hülyéje! Azt hiszi rá vagyunk erre szorulva? Stb stb. Undorító volt. Az a szegény szomszéd nem bántásból adta ide, hanem csupán kedvességből. Azt is mondta ha nem kell semmi akkor dobjuk ki úgy ahogy van. És hozzáteszem volt benne nagyon sok teljesen hibátlan dolog ruha is játék is, sőt a zöme jó volt. Bosszantott, szóltam is neki, hogy miért kell így beszélni róla. Õ meg csak mondta, és már kanyarodott is a másik szomszédasszonyához, na hogy az milyen tahó, mert az csak akkor mossa meg az ablakot amikor koszos. Holott ráérne munka után ablakot pucolni. Meg a másik akinek mndig ugat a kutyája, azt fel fogja jelenteni, mer őt zavarja a kutya ugatása. De a "barátairól" is nyilatkozik. Meséli, hogy na összejövünk már a Mártiékkal...tudod azzal a nagyseggű pletykás nővel, meg a férjével aki állandóan sggrészegre issza magát. Kérdem: De minek mentek ha nem szeretitek őket? Válasz: Ó hát már 30 éve a barátaink. De az összes "barátjával" van valami baja. Olyan szivesen szólnék a szomszédasszonynak is, hogy ne is adjon ennek a szipirtyónak semmit, mert ugysem lesz jó. Sőt, legszivesebben az összes falubélinek szólnék, hogy milyen undorító módon ebszél róluk. Na és akkor elgondolkodtam, hogy ha ez MINDENKIRÕL így beszél...akkoe gész biztos, hogy rólam is. Bár ez nyilván sosem fog kiderülni hacsak ki nem hallgatom. Más szólna az érintettnek? Vagy hagyná?

Legjobb válasz: Nem szólnék. Bár jó szándékkal tennéd, mégis tuti rosszul jönnél ki belõle. Szerintem mindenki tudja, hogy milyen, csak nem vesznek róla tudomást.

Nem szólnék. Bár jó szándékkal tennéd, mégis tuti rosszul jönnél ki belõle. Szerintem mindenki tudja, hogy milyen, csak nem vesznek róla tudomást.
Hidd el, nem csak te vetted észre, milyen bunkó az anyósod. Ez a fajta mások elõbb sem tudta türtõztetni magát, legalábbis nem akármeddig. Épp elég, ha néha kirobban belõle ez az énje, már pontosan tudni fogja az egész falu. Ne ereszkedj le a szintjére, ne pletykálj róla. Szerzett õ már magának rossz hírnevet így is.
Lehet, hogy jobb, ha nem tudod, hogy miket beszél rólad! Ha tudnád, lehet, hogy szájba vágnád, vagy ráborítanád az asztalt, vagy nem tennél ilyet, de belül megenne a feszültség. Nézd a jó oldalát!
Ha nem laktok az anyósodéknál, akkor jobb helyzetben vagy, mert nem kell minden nap szembesülnöd vele. Nekem a barátom anyukája hasonló. Õ is nagyon negatív, mindig panaszkodik, mindig az a legfárasztóbb, amit õ csinál, mindenkinek jó, csak neki rossz. Nem egyszerû minden nap hallgatni.
Ne szólj! Az anyósod ettõl úgysem változik meg, de téged még jobban utálni fog. Mert ne legyenek illúzióid, rólad valószínûleg ugyanígy beszél a hátad mögött.
A kérdező hozzászólása: Igen, rohad a lelke. De mitõl lett ilyen? Ilyen keserû? Mindene megvan...de komolyan..amit el bírtok képzelni, nagyon jómóduak, sosem kellett dolgoznia, ha dolgozott is akkor kitalált magának egy kisboltot azt megcsinálták neki, amikor megunta bezárták, csinált egy kávézót, megunta bezárták. Jó dolga van, senki nem bántja, az van otthon amit õ akar, a férje egy puhány pacsker. És mégis ennyire rosszindulatú, irigy(?). Nem értem.
lehet, hogy pont ezért olyan, amilyen...ha egyszer legalább jol megfogták volna a grabancát nem ilyen lenne....a fényüzõ élet is tud unalmas lenni..megkap mindent...megvan mindene....nincs gondja...hát..muszáj kreálnia magának nem? és ezt így teszi....
A kérdező hozzászólása: Ó! A lényeg! "El ne mond a fiamnak, vagy a férjemnek" Na ettõl hááányni tudok. Azt tudni kell, hogy itt egy családi vállalkozás van apa fia (férjem) dolgozik, anyós és a lánya otthon van, nem dolgoznak. Vagyis dolgoznak...pénzt költenek, az is fárasztó dolog ám, õ mondaja, õ meg már csak tudja. Szóval úgy néz ki, hogy apa-fia viszi haza a pénz, anya-lánya meg elveri. Volt rá ezerszer példa, hogy pont ott votunk amikor hazaértek a "soppingolásból", és sziszeg, hívogat, integet, hgy menjek. Akkor már tudom, hogy sunyizik. Bemegyek, felhívnak a szobába, nem hazudok 20-25 szatyor-táska tele cuccokkal...ruha cipõ, bizsu, nembizsu...minden amit el bírtok képzelni. És elkezdik mutogatni, hogy ezt is vették azt is vették, szép kék felsõt vettek igaz, hogy tegnap is vettek egy kék felsõt, de hát jó lesz az, de el ne mondjam a férjemnek! Jajj...vettünk 9 pár cipõt a lánynak, de el ne mond!! Meg vettem ezt meg azt, de el ne mond! Borzalmas:-( Mondjuk én elmondom. Nem rosszindulatból, hanem az igazságérzetem nem hagyja, hogy lenyeljem.Olyankor robban a bomba, férjem átmegy és megkérdezi miért szórják a pénzt. A húg 30 éves, soha nem dolgozott fizetõs iskolákba jár ha kell ha nem, amit persze az apa és fiú által megkeresett pénzbõl fizetnek, de mindig ezzel magyarázza az anyja, hogy kell a ruha a lánynak, hisz az iskolába csak nem mehet régi rongyokba. Mondjuk náluk a régi rongy az az a ruha ami már háromszor volt rajtuk. Na mindegy...nem is ez a lényeg, hanem hogy engem is próbál sakkban tartani ezzel a ne mond el dologgak. Mondjuk én pont leszarom, mert elmondom, ezzel is elõidézve azt, hogy most már legalább nem kell kétnaponta végignéznem, hogy miket vásároltak.
A kérdező hozzászólása: Elköltözni. Ezt így olyan egyszerû ám leírni. Eladni ezt a házat lehetõleg árában, nem alatta, venni egy másik városban (közeliben, mert a férjem itt dolgozik) egy megfelelõt, amire nem kell megint milliókat költeni ez így elég nehéz:-) Szeretünk itt lakni, kint lakunk egy gyönyörá tó partján 7-en laknak még itt rajtunk kivûl, mindnek van gyereke, a miénkkel egyidõs. Igazi paradicsom. Most ezt hagyjuk itt csak azért, mert õ majom? Ignoráljam mindig? Megcisnáltam azt, hogy egyáltalán nem mentem el hozzájuk. Férjem meg a gyerek ment, én maradtam itthon. Akkor meg az volt a baja, hogy én miért nem megyek. Az apósom azt mondta, hogy csak a cigányok élnek így, haragban. Mondjuk én nem haragudtam, csak undorodtam, de ezt a férjem nem fejtette ki nekik:-) De most megint az fogom csinálni, hogy nem megyek oda. Talán ez még járhatóbb út mint a költözés.
Már az olvasásnál a végén röhögtem... Bocsi, de elképzeltem, ahogy a ruhákat pakolod (én is szoktam ilyen csomagot kapni, semmi baj vele) és már vörösödik a fejed anyós dumájától (tudom, átéltem én is) és csak válogatsz, anyósod mondja, a nyál frecseg a szájából, a szemei vérben forognak...Jajaj :D Na, ennyit arról, milyen vizuális vagyok. Nálunk is így volt, egy idõ után elkezdtem dúdolni... Reakció: Ha'neked meg mi bajod? Beszélek, nem hallod? -Ja, mama, csak nem érdekel...és dúdolok tovább -szúszá, nem vagyok ideges- Mindig otthagyott azzal, hogy : elmész te a fenébe... és végre csend lett. Vagy simán röhögtem. Igaz, engem nézett hülyének, de hidd el, pont ez mentett meg attól, hogy valóban bekattanjak tõle. Anyósodnak rohad a lelke, annyira tele van keserûséggel, hogy ha nem változtat, ennek rák is lehet a vége. Felemészti õt a gyûlölet. Ne hallgasd, menj ki, dúdolj, fütyöréssz, nevess, akármi. Ne hadd, hogy beléd oltsa ugyanezt.
Én is így vagyok vele!:) Nekem azt mondja a barátom, hogy hagyjam rá(mármint az anyjára), ne foglalkozzak vele. De amikor egy csomószor engem traktál a hülyeségeivel, s ha valamivel nem értek egyet, akkor:"csitu van" te is ellenem vagy" szöveg jön, kezdek ideges lenni. A barátomnak mondom, õ meg nem szól semmit.Gondolom, ahogy te is írtad, neki ez a természetes. Ja és a kedvencem, hogy: ezt el ne mondd a férjemnek, el ne mondd a fiamnak. Olyan mintha nyomás alatt tartana, vagy a szabad akaratomban korlátozna. Panaszkodik, de ne mondjam el. Legjobb erre a költözés. Nektek is távolabb kellene, másik városba, ahol nem ismerik õt, s új életet tudtok kezdeni.
A kérdező hozzászólása: Férjem...nagyjából sehogy. Ez most durván fog hangzani, de õ is és a húga is ebben nõttek fel. Nekik tök természetes, hogy az anyjuk mindenkit szid, õk elhiszik, hogy õket mindenki utálja, mert gazdagok, vagy mert csütörtök van, vagy mert esik az esõ. Nekik ez fel sem tûnik. Sõt a lány az együtt szokta fújni az anyjával, a férjem meg rá se bagózik. Nem törõdik vele, viszont nem állítja le az anyját, csak néha. Mondjuk akkor eléggé durván odamndja neki, hogy "beteg" a lelke. De az anyja olyankor elsápad és rákiabál, ez a kedvenc mondata ilyenkor: A kutya sem szarik oda ahol eszik! Magyarán ha tetszik ha nem, ha igaza van ha nincs ott mindenkinek kuss a neve, mert a családban össze kell tartani. Meg tulajdonképpen neki nem i szokott beszélni az anyja..csak engem tüntet ki a csodálatos mondókájával.
Férjed hogy viszonyul ehhez a dologhoz, meg magához az anyjához?
A kérdező hozzászólása: gazságérzet= Igazságérzet
A kérdező hozzászólása: Na nem tudom...hát lassan körvonalazódik, hogy ha "kibeszélném" az anyósomat a háta mögött akkor ugyanolyan lennék mint õ, és nyilván a fülébe jutna a dolog..és akkor bizony az eddig sem rózsás viszonyunk átmenne iszonyba. Viszont ha meg befogom a szám, akkor az gazságérzetem nem hagy nyugodni. Szar egy helyzet....
Igen, én értem. Ebben igazad van. De ha látják, hogy te nem olyan vagy, csak nem vesznek vele egy kalap alá.:)
A kérdező hozzászólása: Nem ereszkedem le a szintjére, abban biztos vagyok. Azon gondolkodtam, hogy miért akarom én ezt elmondani mindekinek, miért nem hagyom a fenébe, és a fürdõkádban rájöttem! Mert FÉLEK. Félek, hogy egy kalap alá fognak venni vele. (faluban élünk) Mert ugye egy kalap alá veszik a lányával ez eddig jó, hisz nézd meg az anyját, vedd el a lányát alapon így mûködik. És mi van ha engem is besorolnak alá? Hisz nem nyitom ki a számat, hagyom, hogy beszéljen mindenki háa mögött, nyilván nekem is pletykál akkor biztos én is vele pletykálok...értitek mitõl félek?
A kérdező hozzászólása: Igen, abban igazatok van hogy jobb ha nem tudom miket beszél rólam, de most meg már folyamatosan arra tudok gondolni, hogy vajon mégis miket mond? Na mindegy, remélem holnapra elmúlik és nem fog érdekelni. Az is igaz lehet, hogy nem csak én látom-hallom, hogy ilyen bunkó, biztos más is tudja. Gondolom ezért nem is szeretik. Mert ugye 3 éve csak azt hallgatom, hogy õ mennyire utál mindenkit, mert õt és fõleg a lányát gyülölik a faluban, mert a lánya szép, õ meg okos...na hehe..ez komoly, ez így leírva mennyire szánalmas már? Peddig õ olyan meggyõzõen tudja mondani, hogy õket mennyire utálják, hogy az ember már már megsajnálja.
A kérdező hozzászólása: CSak egy faluban lakunk...de az majdnem ugyanolyan minth egy házban élnénk:/ De biztos, hogy én jönnék ki rosszul abból ha elmndanám bárkinek is, hogy mindennek elhorja az embert a háta mögött. De így én sem fogom sohamegtudni, hogy mit beszél rólam :-(
A kérdező hozzászólása: De olyan rossz..majd szétfeszít, ordítanék legszivesebben. Már hallgatni sem bírom, bárki szóba kerül pocskondiázza, lekrvázza, ha valaki kicsit jobban néz ki az már biztos ribanc. Pedig õk a falu egyik leggazdagabb családja, a lánya úgy vonul mint egy páva a legjobb ruhákban, a legjobb kocsival, szóval még csak irigynek sem tudom mondani, mert õk amerikába járnak még vásárolni is. És mégis mindenki egy szrszemétláda. Bosszant. Persze...biztos, hogy rólam is így beszél..most már lassan rájövök, ez meg mégjobban bosszant. Oda állnék elé és megmondanám neki, hogy ne pofázzon rólam..de hát bizonyíték az ugye nincs, szóval furcsa szitu lenne :)
A kérdező hozzászólása: Igazad lehet.

Hogy mondjam meg anyósomnak, hogy ne sajátítsa ki magának hamarosan megszülető kislányomat?

Még meg sem született a kislányom (holnapra vagyok kiírva), de úgy érzem, hogy anyósom ki akarja sajátítani magának a picurt. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy az els? héten szeretném, ha senki nem "zavarna", vagy jönne látogatóba, (persze a kórházba nyugodtan jöhet bárki) de erre az volt a válasza, hogy nehogymár ne láthassa az unokáját!

Legjobb válasz: Az én párom folyton ezt mondja,márpedig nem hagyom magamat.Én az anyósomat a kisbaba érdeki miatt(de másokat se)4 hétig nem engedtem ide a lakásba.Azt mondtam ha látni akarja lent megnézheti a babakocsiban.Az arcához és kezéhez semmiképp nem engedtem,hogy nyúljanak.Tégy belátásod szerint,mert ha lenyeled a békát nagyon rossz érzés lesz a gyermekeddel kapcsolatban ne engedj beleszólást saját anyai érzéseidet kövesd.Az én anyósom rájött,ha beleszól tönkremegy a házasságunk és ha elválunk nagyon keveset látná a kislányt.Most várom 2.babámat és próbálkozik,de hiába!!

Az én párom folyton ezt mondja, márpedig nem hagyom magamat.Én az anyósomat a kisbaba érdeki miatt(de másokat se)4 hétig nem engedtem ide a lakásba.Azt mondtam ha látni akarja lent megnézheti a babakocsiban.Az arcához és kezéhez semmiképp nem engedtem, hogy nyúljanak.Tégy belátásod szerint, mert ha lenyeled a békát nagyon rossz érzés lesz a gyermekeddel kapcsolatban ne engedj beleszólást saját anyai érzéseidet kövesd.Az én anyósom rájött, ha beleszól tönkremegy a házasságunk és ha elválunk nagyon keveset látná a kislányt.Most várom 2.babámat és próbálkozik, de hiába!!
Az elsõ válaszadó válaszát én el is mondanám az anyósomnak, s ha nem érti meg, az az õ baja, de ez a ti életetek a saját szabályaitokkal, s õ már csak - bocsánat a szóért, de - másodrendû családtag! Lehet ezt udvariasan is tálalni, nem feltétlenül harapósan! A pároddal is érdemes lenne tisztázni, hogy nem anyósutálatban szenvedsz, hanem önállóságban. A beszélgetés esetében nem így hívják, hanem elszakadás, saját önálló családi élet kialakításnak, ahova a nagyi már csak látogatni jár. Ugyanaz, de szolídabb formában, s mindjárt nem sértõ!
Azt hiszem ez az anyós nem akar rosszat és örülj hogy van valaki a közelben. sógornöm is mondta nem kell neki senki az elsö héten de mikor már 2 napja a gyerek csak bögött pedig ö mindent megtett akkor azért kiborult , még jó hogy anyukám ott volt. és aztán igen jól esett neki amikor az anyukája az elsö hetet végig segítette neki. aztá majd késöbb milyen jó lesz hogy ott van az anyós, elviszi a gyereket pár órára vagy vigyáz rá, stb. persze ha túl sok mond meg neki, de ne utasítsd el teljesen. meg miért ne látogathatná meg az elsö héten az unokáját. azért már egy fiut felnevelt és gondolom elég jól ha te beleszerettél. anyukád sem mehet fel az elsö héten? nekem anyósom 600km-re az anyukám 1000 km-re lakik senkink sincs itt, és tökre örülnék ha lenne egy családtag aki segítene néha.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, hogy válaszoltatok! A 3. válaszolónak írnám: A baj kezdete, hogy nem élünk külön az anyóstól. Az a helyzet nálunk, hogy a páromék tanyán laknak, és én a picurt nem szeretném az elején oda kivinni. Mivel Szegeden szülök, és az összes rokonom Szegeden él, és anyukámék is, így a bébit oda visszük haza anyukámékhoz, és õ tud nekem segíteni, nem lennék egyedül. Azért köszi neked is!:)
Gondoltam, hogy lepontozod, tiszta dedós vagy! Remélem akinek szól, az tudja!
én meg pont azt néztem hogy az a kérdés mért lett lepontozva...ne aggodj én felpontoztam neked! :D szeritnem itt az a gond hogy leht hogy az anyos ha már most olyan késöbb is beleszolna a kislány velelésbe, hogy mit hogy csinálj, kritizálna hogy ne ugy csináld és õ akarn megmondani hogy hogy neveld a gyerekedet, szerintem még idejében lekéne állitani amig nem szokik rá és nem nyom el teljesen. mond meg neki határozottan ha beleakar szlni a dolgokban, hogy ez a te gyereked és ugy neveled ahogy te akarod és ha továbbra sem hagyja abba akkor eltiltod a gyerektöl, lehet ez hatni fog rá egy darabig, ha nem akkor addig kell neki mondani amig felnem fogja.
Szia! szerintem a legjobb az õszinteség. Én teljesen meg tudom érteni az érzéseidet. Amikor megszületett a kisfiam anyósom a kórházban úgy vette magához mintha a saját kisfia született volna. Nekem meg mintha a szivemet tépték volna ki a helyérõl. három napig voltam a kórházban kétszer jöttek. És minden kérdés nélkül kijelentették, hogy holnap jönnek látogatóba és innentõl fogva minden héten kétszer jöttek. Pont hátköznap este amikor már szerettünk volna párommal kicsit együtt lenni mint új család... Sehogy nem tudtuk megoldani a helyzetet. Nekünk (fõleg nekem) ez nagyon terhes volt. szerettem volna legalább az eslõ hónapban én és a párom nyugodtan ismerkedhettünk volna a kisfiúnkkal. Elvileg a szülõk már átestek ezen a csodán.... Nekem nem sikerült tisztáznom vele és mivel én elég konfliktus kerülõ vagyok, igyekeztem sosem szóbahozni hanem mindig jó képet vágni az egészhez. Az eredmény az lett, hogy kb 6 hónap múlva kiosztott és elmondott mindennek. én meg még védeni is alig tudtam maga! szóval amit én javasolnék, hogy mond meg neki, hogy aggódós anyuka vagy. és szeretnéd ha az elsõ hetekben még nem látogatná senki a picit. utána meg annyit lehet amennyit csak belefér. a kisbaba sokáig itt lesz, mi az az egy-két hét a "mi" életünkben, de ha õ elkap valami kis vírust, az neki hónapokig tartó szenvedés lehet! (kisfiam súlyosan megfázott és kb 6 héten keresztül kezeltük. persze nem nagyszülõk hozták a vírust, mert õk nem betegek, mondták). Ez az idõszak rólad és a kislányodról kell, hogy szóljon, és nem arról, hogy rajtatok élje ki bárki az ösztöneit, és szeretethiányát. Szerintem ezt mindenkinek tisztában kell tudnia tartani. probléma mentes szülést!! :)
A kérdező hozzászólása: Sziasztok, köszönöm a válaszokat, sok hasznos dolgot mondtatok:) Azóta megszületett kicsi lánykám, persze anyós nem bírta ki és minden nap bejött a kórházba, és még akkor is ott "kellett" lennie, amikor hoztuk haza a kórházból:( Most 3 napja nyugiba van:) Még egyszer köszi:) 1 hetes kisbaba anyukája
Ne aggódj, szerintem ezt a nõk nagy többsége megéli.Te leszel az anyukája annak a bébinek az anyósod pedig a nagymamája/ez is egy szerep ami kell a baba életébe/ akinek a párodat köszönheted.Ne idegeskedj olyan problémán ami nincs.Úgyis te diktálsz a babával kapcsolatban csak csináld jól, úgyhogy közben ne bánts meg senkit, mert bizony nem tudhatod mit hoz a sors.Miért kell ehhez a férjed bevonni, azért hogy õ se legyen nyugodt?Ne barikádozd el a kis tüneményt/ne legyél irigy/ aki mindenkinek boldogságot hoz, engedd hogy szeretõ emberek vegyék körül.A lényeg hogy ha ügyes vagy te fogsz irányítani anélkül, hogy bárki észre venné.Egyébként két fiam van és a tapasztalat beszél belõlem.

Hogy mondjam meg az anyósómnak, hogy már "kicsit" nagyon sok? !

20 éves vagyok, és van egy fiam, aki most múlt 4 hónapos.!A párommal együtt lakunk hárman, a párom nagyszülei házában.!Az anyósóm 1 utcával arrébb lakik, és minden nap átjön "segíteni".!A párom minden hajnalban elmegy dolgozni, és csak kés? délután ér haza.!Eddig nincs is semmi baj.!Csak, hogy az anyós mindenbe beleszól.!Pld. a gyereknevelésünkbe, ahogy öltöztetem a fiamat, a f?zésembe, az ÉN öltözködésembe..stb. (Még rengeteg sok mindenbe, de ezt most ide hosszú lenne leírni.!)És egyszer?en meg?rülök t?le..úgy viselkedik, mintha én nem tudnék vigyázni a saját gyerekemre, és óvni akarná t?lem.!És mindig azzal jön, hogy ? felnevelt 2 gyereket.!(Hozzáteszem tanár volt, de most nyugdíjas.!)De olyanokat csinál, hogy ha kiviszem sétálni, mindig úgy beöltözteti a gyereket(mivel amit én kirakok ruhát a gyereknek az az anyósnak nem tetszik, és mást ad rá), hogy szegény picikém nem hogy megmozdulni nem tud, de még leveg?t se kap.!Értem én, hogy óvni akarja, hogy nehogy megfázzon, de akkor bízza rám, én is feltudom öltöztetni, úgy, hogy ne fázzon meg.!Akkor mindig eljön velünk mindenhova, hogy le ellen?rizze, hogy jól öltöztettem-e fel.?!És 2 lépést teszek a babakocsival(a gyerek elfordul, és kilátszik a füle), egyb?l megigazítja, hogy nehogy megfázzon a füle.! És ezt minden 2. lépésnél megcsinálja.!Apró dolgok, de ha mindennap megcsinálja, akkor ez már idegesít? tud lenni.!Akkor ha mondok neki valamit(pld.fáradt vagyok), akkor mindig panaszkodásnak veszi fel, pedig nem panaszkodásként mondom, hanem azért mert tényleg fáradt vagyok.!Azt hiszi, hogy én nem foglalkozok a gyerekkel mikor csak ketten vagyunk itthon, és mindig elmondja, hogy beszélgessek hozzá, játszak vele, mintha én nem csinálnám(de ezt olyan fennhangon, mintha az iskolában lenne még mindig, és én lennék a diákja).!Meg kijelentette, hogy ha ? viszi sétálni, akkor olyan ruhát fog ráadni ami neki tetszik, nem azt amit én kikészítettem.!Azért is szól, ha olyan képet töltök fel facebookra a gyerekr?l, vagy magamról, ami neki nem tetszik.!Van még sok ilyen dolog..Párommal beszéltem már err?l, de ? azt mondja, hogy beszéljem meg az anyjával, hogy mi a gondom vele, mert ? mindig leteremti, hogy "úgy neveljük a gyereket ahogy mi akarjuk, ne szóljon bele", de úgy t?nik nem ért bel?le.!Szóval, hogyan mondjam meg neki, hogy ne sértsem meg, ne bántsam meg, hogy kicsit "vonuljon a háttérbe", mert nem az ? gyereke.?!Õ már felnevelt 2 gyereket, én meg most akarom felnevelni az ÉN SAJÁT gyerekemet.!Ne ? akarja nevelni, mikor van anyja, meg apja is.!És annyit idegeskedek emiatt, hogy félek, hogy elfog apadni a tejem, mert hallottam már ilyet, hogy az anyós miatt apadt el a teje egy anyukának, mert mindig idegeskedett miatta, de az anyós még akkor se vette észre magát, és az anyukát okolta, hogy nem öltözött fel eléggé, és megfázott, és emiatt apadt el a teje.!Hozzáteszem az én anyósóm olyan, ha tüsszentek egyet, akkor már azt mondja, hogy megfáztam.!Meg persze a gyerek is ha tüsszent 1-et akkor már megfázott szerinte.!

Legjobb válasz: Tudom mit érzel, az enyém is ilyen! Volt! Tudom, hogy nehéz megmondani neki, mert van az emberbe egy tartás az anyósa iránt, viszont ha most nem állitod le, akkor ez csak rosszab lesz! Sokkal rosszabb! Mondd meg neki, hogy legyen szives ugy kezelje a gyereket, mint az unokáját, és ne ugy mint a sajátja lenne! Ha õ valamit elrontott a 2 gyereke felnevelésében, azt ne az unokáján próbálja meg pótolni! Állj a sarkadra, mert a fejedre nõ!!

Tudom mit érzel, az enyém is ilyen! Volt! Tudom, hogy nehéz megmondani neki, mert van az emberbe egy tartás az anyósa iránt, viszont ha most nem állitod le, akkor ez csak rosszab lesz! Sokkal rosszabb! Mondd meg neki, hogy legyen szives ugy kezelje a gyereket, mint az unokáját, és ne ugy mint a sajátja lenne! Ha õ valamit elrontott a 2 gyereke felnevelésében, azt ne az unokáján próbálja meg pótolni! Állj a sarkadra, mert a fejedre nõ!!
Én a kaput kulcsra zárnám és csak akkor engedném be, ha nekem is van kedvem hozzá. Mert az, hogy minden nap a nyakatokra jár, túlzásnak tartom. Egy idõ után megunná, észrevenné magát. Még az is lehet, hogy elõtte odatelefonálna, hogy mehet-e, hogy nem menjen potyára. az ilyen emberrel nem lehet leülni és megbeszélni, hogy sok, amit csinál, mert megsértõdik, vagy úgy túnik, mintha megértené és köv. alkalommal kezdi elölrõl.
Egyet értek a többi válaszolóval:muszály megmondanod neki konkrétan, különben egyre rosszabb lesz!Finoman közöld vele:"Örülök, hogy ilyen gondoskodó nagymamája van a fiamnak, de legyen szives azért észrevenni, hogy én vagyok az anyukája, ezért a vele kapcsolatos dolgokban, mint öltöztetés, etetés én fogok dönteni.Jó érzés, hogy ha kell segítség, akkor jön és vigyáz a picire, de köszönjük azért minden nap nem kell, magam is boldogulok a gyerekkel."-na kb.így.ha mégis megsértõdik, az õ baja ne bánkódj, hamarosan megenyhül, amint feldolgozza a tényeket.ja, pároddal együtt mondjátok el neki mindenképp!
Szerintem neked csak utolsó lehetõség kellene konfliksba keveredni az anyósoddal. Inkább a párodnak meséld el, hogy mennyire zavar ez téged és õ szóljon rá az anyjára!
Kerek perec mondd el neki, köszönöd a segítségét, de egyedül is boldogúlsz! Ha majd segítség kell hogy vigyázzon a picire, vagy vigye el sétálni, akkor hívod!
Kedves Kérdezõ! Elõször is megértelek, tudom milyen az ilyen anyós. Az enyém is ilyen, és mi is minden nap találkozunk. Az én fiam már két éves, úgyhogy van egy kis tapasztalatom anyós-leszerelésben. Én azt mondom, ne hallgass az elsõ válaszolókra. Nem az a megoldás, hogy lepattintod és magadra haragítod, hisz Õ csak lelkes, mert megszületett végre az unokája. Én azt csinálom, hogy ha beleszól valamibe, akkor egyszerûen annyit mondok Neki: "jól van mama, de én másképp szeretném", "köszi a tippet, de én már eldöntöttem hogy szeretném", "oké, legközelebb TALÁN úgy lesz"! Soha, de soha nem vesztem még össze az anyósommal az 5év alatt, pedig az agyam eldurran néha a hülyeségeitõl. De elviselem, sõt szeretem, mert Õ a férjem anyja és a gyermekem nagyanyja. Szóval szerintem inkább finomabban, lasabban, mert soha nem tudhatod, mikor lesz rá szükséged!
A kérdező hozzászólása: Azt hiszem igazad van.!Én sem akarok összeveszni vele, mert különben aranyos, és kedves, meg minden.Meg nem azt mondom, hogy ne jöjjön, tõlem aztán jöhet akármikor, hiszen itt a fia, és az unokája is, meg hát(igazából neki nagyobb joga van idejönni, mivel a szülei háza volt).De most szerintem egy ideig nem fog tudni jönni, mert pont tegnap elesett a pince lejáróba, és eltört a lába..Esküszöm nem átkoztam el, meg semmi, mielõtt akárki erre gondolna.! :/
De azért jó egy kis nyugi! :)

Anyósom itt akar lenni nálunk 2 hétig mikor megszületik a babánk. Hogy jelezzem, mondjam neki, hogy nem szeretném?

Én szeretném ha hármasban lennénk ,hárman szoknánk össze. Arról nem is beszélve ,hogy másfél szobás a lakás és mi a ''nappaliban" alszunk a pici meg a kisszobában. Hely csak ott van ahol még aludni lehet, de én nem szeretném ha anyósom a férjemmel aludna én meg a babánál és azt sem,hogyha etetnem kell akkor én érezzem rosszul magam ,mert anyós nem tud aludni. A másik,hogy annyira nem közeli a viszonyunk, én nem meztelenkedek el?tte ,nem akarok el?tte szoptatni és nem is szeretnéén ha szülés után alkalmazkodnom kellene másokhoz.A párommal már rég beszéltem,hogy nem szeretném ,de egyszer?en nem érti meg,nem gondol bele. Azzal jön,hogy jót akar meg ,hogy csak az unokája....37hkm

Legjobb válasz: na nálam pont fordítva van külön szólni kéne neki hogy jöjjön már el kicsit segíteni nekem az is segítség lenne ha fõzne valamit és ennyi. nekem második gyerkõc,kislányom 2,5 éves öcsikéje 1 hónap múlva születik, anyukám fog jönni 2 hétre segíteni, a lányommal is jött, jó volt hogy ott volt, nem éreztem magam egyedül,segített amiben tudott, legalább megfõzött,a férjem dolgozott abban az idõszakban, hétvégére viszont itthon volt, akkor anyukámnak kimenõt adtam :) de most külön szóltam anyósnak hogy ha anyukám már nem tud jönni jöhet nyugodtan szivesen látom, mert ha idegen gyerekeket annyira bír tutujgatni akkor az unokája nem jelenthet gondot..na ennyit errõl.. 32 hetes kismama..jah.nem már 33 :)

A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek. Végül úgy alakult, hogy a páromnak mondtam , hogy majd én beszélek az anyukájával ha már õ nem teszi meg. Meg elmondtam neki, hogy miért nem szeretném. Erre mondta, hogy majd õ beszél vele és meg is tette. Állítólag jól fogadta a hírt, de én nem úgy szürtem le, mert utána beszéltünk pár szór telefonon. Mindegy majd megenyhül. Annyiban maradtunk, hogy egy hét után eljöhet 2-3 napra. Szerintem még az is sok lesz, de nem akarom , hogy azt higgye vele van gondom, vagy az unokájától akarom tiltani.
Legyél határozott. Én nem voltam valószinû, mert többszöri elmondás után is képes volt becuccolni.10km-re lakik, volt kulcsa hogy mig nyaralunk, locsoljon már virágot, ugyis arrafele jár vásárolni.Én elmentem szülni, párom velem volt végig.Anyós i bejött megnézni, rendben hazament.Erre utolsó nap jön értünk párom, mire mentünk haza, anyós berendezkedett, 1 hónapra... Kértem páromat hogy tüntesse el de rögtön, õ anyja, de azt mondta anyós, biztos én nem igy akarom.Akkor mondtam én finoman hogy de nem kell ideköltözni, párom szabin lesz 3 hétig.De õ nem megy, már a tyúkok is a szomszédrabizva. A vége az lett hogy a 4 emelettel feljebb lakó barátnõm is hallotta ahogy kitessékelem az okoskodó banyát (elkezdte sorolni hogy de majd õ megmutatja mit hogy kell, én ugyse tudom, blabla) Azóta karácsonykor, husvétkor illemlátogatás van...
na nálam pont fordítva van külön szólni kéne neki hogy jöjjön már el kicsit segíteni nekem az is segítség lenne ha fõzne valamit és ennyi. nekem második gyerkõc, kislányom 2, 5 éves öcsikéje 1 hónap múlva születik, anyukám fog jönni 2 hétre segíteni, a lányommal is jött, jó volt hogy ott volt, nem éreztem magam egyedül, segített amiben tudott, legalább megfõzött, a férjem dolgozott abban az idõszakban, hétvégére viszont itthon volt, akkor anyukámnak kimenõt adtam :) de most külön szóltam anyósnak hogy ha anyukám már nem tud jönni jöhet nyugodtan szivesen látom, mert ha idegen gyerekeket annyira bír tutujgatni akkor az unokája nem jelenthet gondot..na ennyit errõl.. 32 hetes kismama..jah.nem már 33 :)
Ez szerintem pont az a dolog, amit a párodnak kellene vele megbeszélni! Nálunk is ajánlkozott mindkét anyuka, de én szépen megmondtam, hogy köszönjük, de nem kell. Meg is értették! De a mi viszonyunk jó anyósommal! De ha a tiétek nem annyira, akkor tényleg jobb, ha a párod beszél vele!
Nekem anyósom jó messze lakaik, de én sem szerettem volna ha idejön. Ahhoz minek ideköltöznie valakinek aki segíteni akar??? Anyu itt lakik a közelben õ ajánlkozott is h költözik, de megmondtam magunk szeretnénk lenni, együtt kitapasztalni mindent segíteni esetleg ha akar abban lehet h megfõz egy fazék ételt a férjem elmegy érte, esetleg feljön segíteni kitakarítani az elején , de nekem nem kellenek az idétlen tanácsok. Anyósomnak is vannak hülyeségei amitõl legszívesebben falnak szaladnék. pl. csokizzam a mellem h jobban szopjon a kicsi -.-' Ehhez nekem lelki erõm nem lenne hallgatni csak jól felbosszantanám magamat vele és az senkinek sem lenne jó. Meg hát alkalmazkodás szempontjából is nehéz lenne fõleg h amúgy is van egy új lakónk :) Én megmondtam nekik ha tanácsot akarok vmi miatt akkor telefonálok ahhoz nem kell helyben lennie senkinek. És ebbõl nem engedek. A férjem viccelt azzal h egyszerre költözzenek ide mind a ketten erre én csak azt válaszoltam h akkor mi költözünk el arra az idõre a kicsivel itthonról :D Nehéz helyzet az biztos de meg kell érteniük ez már a te családod te akarsz boldogulni és segíteni sok más dologban is lehet ahhoz meg nem kell a kanapén aludnia senkinek.
Üdv a klubban! Az én anyósom ráadásul még külföldrõl is jön, tehát még azt sem lehet, hogy hazaküldöm aludni meg fõzni. Ráadásul pont úgy vette a repülõjegyet, hogy ha esetle túlhordom a picit, akkor pont akkor érkezik Mo.ra, amikor én a kórházban fogok a szülõszéken csücsülni és erölködni, magyarul az elsõ húsz napot végig ott lenne nálunk, és k.rvára fog idegesíteni. :( SZóval én csak együttérzek veled, de tanácsom igazából nincs. Tudod, hasznosnak akarják magukat érezni, de közben meg kiidegelnek, és borzasztó! Még a saját anyámat se szívesen látom majd magam körül, mert õ meg orvos, és tuti, hogy tele lesz okostóni tanácsokkal és õ amúgy is mindig mindent jobban tud, hozzá meg jön még az anyósom! ÁÁÁÁÁÁ Szóval részvét és empátia ezerrel neked! Kitartás! 30 h km
Mondd meg kerek-perec, hogy ne jöjjön! Messze lakik egyébként vagy közel? Szerintem tök felesleges bárkinek is odaköltöznie. Fõzzön meg otthon és hozza el a kaját vagy ilyesmi. De hogy oda költözzön, minek? Az unokája igen, jót akar elhiszem. Amikor párom nekem mondta, hogy az anyja jönne hozzánk, hát megmondtam neki, hogy még a sajátomat sem szívesen látnám, nemhogy az övét:) amúgy nem kedvelem nagyon :) Az aki meg "csak jót akar" azzal teszi a legjobbat ha távol marad. Állandóan csak kioktatna, ezt miért így miért nem úgy. Hidd el! Beszélj a férjeddel, állj a sarkadra! Férjed nem tud segíteni? Nálunk vagy hoz kaját a munkahelyérõl (olcsón fõznek és jót) vagy megcsinálja õ! Mosogatógépünk van, mosógépünk van, úgyhogy nem hiszem, hogy ne lennénk meg ketten egy babával:) És szerintem ti is meglesztek! Nem kell egy olyan ember oda akit te nem akarsz!
Sziasztok! 37 hetes kismama vagyok és szintén zenész... Baba születése után anyukám jön fel egy hétre (csecsemõgondozó szakmája is van), utána anyósom is akar jönni. A terhességem óta jóban vagyunk, de szörnyû egy erõszakos személyiség.. Nekünk is másfél szobás a lakás, a babaszoba szintén a kisszobában berendezve. Mindig, mikor feljön, átrendezné a lakást, miért nem mi alszunk a kisszobában, és egyébként is annyira bénák vagyunk, hogy a gyereket is ott fogjuk hagyni a Tescoban. (ezt minden alkalommal elmondja). Párom szerint is jóóó lesz, meg majd segít, de én nem akarok elõtte szoptatni, és nem akarom hallgatni, hogy mit hogy csinálok rosszul. :( Már most emiatt vagyok ideges. Mindenképp a pároddal beszélj, csak így maradhat meg a jó viszony, illetve a késõbbi konfliktusok elkerülése.. Én már nem úszom meg, de neked sok sikert! :) 37 hkm
nálunk én ajánlottam fel anyósomnak is meg anyunak is, hogy elõbb anyu egy hetet majd anyósom egy hetet legyen itt..Nem is a segítség miatt hanem mert a szemüket jó volt látni. egyébként kb utáljuk egymást anyóssal dehát az unokája....ezen már nem tudok változtatni:) szerintem nem kell elõtte szoptatnod azt biztos megérti, bár szerintem miután a védõnõ elõtt is kellene-anyósod se hiszem hogy nagy kaland lenne-szerintem túl dramatizáljuk az ilyen helyzeteket-ja és egy 20nm2-es galériás lakásban lakunk... 18hkm
Szerintem fogadd el a segítségét, most még nem tudod mennyire nagy szükséged lesz rá. Ha pedig esetleg mégsem, akkor néhány nap után még midig meg lehet neki mondani hogy köszönöd szépen, most már boldogultok. Ha olyan ember vagy, aki tud másokat irányítani, akkor ülj le vele és beszéljétek meg hogy pontosan kinek mi lesz a feladata. Kerek perec mondd meg neki, hogy mi az amiben segítséget vársz (fõzés, mosás, vasalás, takarítás) és mi az amiben nem (éjszakai felkelés, a gyerekkel való foglalkozás, stb). Ha viszont nem olyan ember vagy, akkor mindenképpen nagy segítségedre lesz mindenben, akármennire is nem szeretnéd. Hidd el maga a jövevény is pont elég lesz arra, hogy felborítson mindent, és amikor az ember ott áll tök tapasztalatlanul, és halvány fogalma sincs hogy mit hogyan kell csinálni, akkor még egy kevésbé szeretett anyósért is hálás.
Amúgy is nehéz egy újdonsült mamának megtanulni mindent hirtelen, meg a kialvatlanság, depi, nem hiányzik neked az anyós. Mondd meg hogy nem szeretnéd és passz.
Mondd meg neki õszintén hogy elõször ti mint egy új család szeretnétek összeszokni.és mondjuk jöhet egy két napra de nem két hétre. Ha van egy kis empátiája akkor ezt megérti és nem sértõdik.
A kérdező hozzászólása: Az én anyósom is egészségügyis és már most túlzásba esik. Ma kijelentette , hogy a párom csak maszkba lehet itthon ha egy picit is köhög. Illetve 6 hétig senki se jöjjön babát látogatni. Se egy barátnõ se senki. Akkor õ miért kivétel? Ez már túlzás. Megbántani nem szeretném , mert örülök, hogy a régi nagyon rossz viszonyunk kezd jobb és jobb lenni, de nem ennyire. Hozzánk nem jönnek amúgy se családtagok, vendégek max évente 2-3 alkalommal, szóval nem vagyok hozzászokva idegenek jelenlétéhez a lakásba fõleg nem ahhoz, hogy máshoz is alkalmazkodjak vagy ilyen "élmény " után mindenhez kedvesen és jópofisan szóljak hozzá vagy álljak dolgokhoz.
Bár talán megoldottad, azért én is ideírom a gondolataim. Az én anyósom 170 km-rel odébb lakik, és valószínûleg mi is számíthatunk ilyen 2 hetes ideköltözésre - legalábbis a sógoromékhoz odaköltözött. Amúgy nincs vele semmi bajom, soha nem is volt, jól kijöttünk. De egyrészt a húgom elsõ hat hetébõl kiindulva nem igazán akarok egész napra a férjemen kívül itt tudni valakit, másrészt dohányzik. Nem nagyon szeretném ennek a friss picurka tüdõt kitenni úgy sem, hogy a lakás két másik vége. Én nem szoktam becsukni az ajtókat a lakásban, csak a wc-ét. Na de a lényeg: azt találtam ki, hogy arra a két hétre keresünk neki albérletet. Úgysincs már plusz ágyunk, hozzájuk került a pici szobájából a franciaágy, mert a szobára volt szükségünk. Így majd lehet, nem is akar ennyi idõre jönni. Ráadásul december elejére vagyok kiírva, így a karácsony engem pluszban frusztrál. Ennek van nálunk egy menetrendje, ami most majd felborul, de azért nagyon szeretnénk, ha anyuék és a húgomék (õk 500 km-rel laknak távolabb) eljönnének egy délutánra, estére, vacsorára. Amúgy anyuék is csak akkor mentek a húgomékhoz 3 hétre, mikor a húgom már 3-4 hete megszült, és albérletben voltak, igaz, közös udvarban. De nálunk is csak 10-15 perc séta az, ahová gondoltam, és anyuék lépcsõházában lenne.

Hogy mondjam meg a jövendőbeli anyósomnak, hogy nem azokat a gyerekeket szeretném koszorúslánynak felkérni, akiket ő gondol?

Nem akarok 10-12 koszorúslányt,-fiút, ha akrnék, akkor is csak ötöt. Miért szól bele mindenbe?

Legjobb válasz: Ha ilyen a helyzet, akkor ne a párodon keresztül próbáld. Legyetek ott mind a hárman, de te állj ki a saját akaratod mellett, és ne várd a férjedtõl, hogy melléd álljon a véleményével, így is van elég konfliktusa az anyjával. Persze az is kérdés lehet, hogy ki fizeti az esküvõt? Mert ha az anyós, akkor szükséges kompromisszumokat kötni, mint ahogy elõttem is írták.

Ha ilyen a helyzet, akkor ne a párodon keresztül próbáld. Legyetek ott mind a hárman, de te állj ki a saját akaratod mellett, és ne várd a férjedtõl, hogy melléd álljon a véleményével, így is van elég konfliktusa az anyjával. Persze az is kérdés lehet, hogy ki fizeti az esküvõt? Mert ha az anyós, akkor szükséges kompromisszumokat kötni, mint ahogy elõttem is írták.
10:41 vagyok adj neki valami feladatot amit szabad neki intézni, eldönteni.Kérd a segítségét had érezze magát a dolog részeseként.Pl:virág díszités kitalálása.
Esetleg írj fel mindent, hogy szeretnétek a pároddal. Üljetek le a banyával és szépen osszátok meg vele, mi hogy legyen.Akkor nehezebben fog rátok tukmálni dolgokat hiszen ti már megmondtátok, mi tetszik nektek.
Az anyós álja az esküvöt, vagy miért vonjátok be mindenbe?
Mert vérbeli Anyós! Mond neki, hogy köszi az ötletet de te már tudod kit szeretnél.Ha határozottan beszélsz vele (udvariasan) látni fogja, hogy nem irányít téged.
Mond el neki, hogy ez a ti napotok. Nem szeretnél nagy felhajtást, vagy ha igen, akkor is záros keretek között. Ha nem érti meg, akkor valahogy a leendõ férjed felõl is kellene próbálkozni, hogy te nem szeretnéd ezt. De elõtt mindenképp meg kell neki mondanod. Sajnos, van aki nagyon erõszakos és nem lehet mit kezdeni vele, de nem az õ esküvõje, úgyhogy úgy kell lennie ahogyan te szeretnéd. Próbálj meg valamilyen kompromisszumot kötni, hogy pl: õ választhatja ki a tortát, de a többi a te dolgod.
szép kapcsolatnak néztek elébe... szerintem már az elején állj a sarkadra, ebbõl jó viszony már úgyse nagyon lesz a te esküvõd!
Szerintem lényegtelen, hogy anyós állja-e az esküvõt, ez a nap akkor sem róla szól, hanem a fiatalokról. Csak sajnos sokan ezt nem így gondolják. Kedves kérdezõ, nem akarlak elkeseríteni, de ez még csak a kezdet, én is hasonló cipõben járok. Többek között ezért is választottuk a 2 tanús esküvõt, amit senki nem tudott elrontani :)
Bocsi, de nem olvastam el az eddig írottakat. Nálunk a kedves nagymama akart eldönteni mindent, az õ családjából akart mindenkit szerepeltetni. Lánykérésnél egy olyan kisfiút (hozzám képest, mert 10 év van közöttünk) választott, akivel soha életemben két szót nem beszéltem. A hátam mögött felkérte kísérõnek. Na itt már elkapott az ideg, megmondtam, hogy már pedig az unokabátyjámmal fogok kiállni a násznép elé lánykérésnél. Lett is nagy sértõdés, a mai napig utálnak. :) )) De nem érdekel, mert számomra így volt tökéletes a nagy nap. :) )) Állj a sarkadra, csak ezt tudom tanácsolni!
Ha nem a szülõkkel fizettetnétek ki, akkor nem szólhatnának bele semmibe. Így viszont....
elõttem levõk jól írták. bízz rá valami fontosat, hadd intézze (segítségre úgyis szükséged lesz :) ). ebben a dologban meg õszintén mondd el neki, hogy mit szeretnétek, kiket szeretnél koszorúslánynak stb. biztos megérti, ha másban "kiélheti magát". sok boldogságot!
Szerintem üljetek le Vele és monjátok el neki, hogy mivel ez a Ti esküvõtök, az esemény "személyi feltételeit" Ti szeretnétek megszabni: tehát ki a võlegény :) ki a menyasszony :) , továbbá a tanúk, koszorúslányok, gyûgyûvivõ, võfély, stb. csak a Ti döntésetek lehessen. Õ segítsen az étterem ill. a menü kiválasztásában, a csokor és egyéb díszítés tekintetében, hiszen ott tényleg nagy szükség lehet a tapasztalatára.
A kérdező hozzászólása: Felesben állják az én szüleimmel, nekünk, csak tényleg egy igazán kicsire lett volna pénzünk. Csak azt nem értem, hogy az én édesanyám miért nem akar mindent ránk kényszeríteni (neki, még soha nem volt egy rossz szava se a páromra).
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy szerencsétlen párom meg állandóan veszekszik vele, mert ha nem úgy van, ahogy õ szeretné, akkor elõtte össze kell vele veszni és csak utána érvényesíthetjük az akaratunkat!
Azt nem lehet, hogy válogatsz a rokonsából, te lehetsz koszorúslány, te meg nem. Vagyis lehet, de sértõdés van belõle. Ha meg gyerekekrõl van szó, fölöslegesen okozol fájdalmat nekik, mert õk csak annyit látnak, hogy más kapott szép rózsaszín ruhát, õt meg kihagyták. Az sem igazságos, ha a te családodból válogatsz, anyóséból meg nem. Döntsd el, akarsz-e vagy nem. Abból nem lehet vita, ha egyet sem akarsz. Vagy csak egyet, de az nem családtag, hanem pl. a legjobb barátnõd. VAgy ami még megérthetõ: a testvéred. Nekem egyébként pont emiatt nem lesz egy se.

Hogy mondjam meg az anyósomnak, h nem akarom, h bent legyen a szülésnél?

Azzal kezdeném, h nagyon szeretem az anyósomat, és nem akarom megbántani. Csak a fia (párom) van neki és én. Bár külön lakunk t?le, de egy városban, és rengeteget segít nekünk (pl. együtt szoktunk menni vásárolni, és nem egyszer el?fordul, h ? fizet, amikor tudja, h nincs pénzünk, hetente 1-2x áthív minket ebédelni is, ? vette meg a babakocsit, a kiságyat, a pelenkázót, szóval a drágább dolgokat is, és ezen kívül is bármikor gondom van, átmehetek hozzá bármikor, vele beszélek meg olyan dolgokat, amiket más az édesanyjával). Szüleimmel nem tartjuk a kapcsolatot, szerencsére elég messze is laknak, így, ha megszületik a babánk, szintén csak anyósom lesz (páromon kívül), akire számíthatok.

Legjobb válasz: Ha ilyen jófej az anyósod, nem hiszem, hogy megsértõdne ezen, hogy ha mindezt elmondod neki. Mond meg, hogy õ a te babád, és szeretnél te az anyja lenni és ellátni. ha ezt most nem tisztázod, késõbb nehezebb lesz. lehet, hogy pár napig besértõdik, de nem hiszem, hogy nem értené meg.

Ha ilyen jófej az anyósod, nem hiszem, hogy megsértõdne ezen, hogy ha mindezt elmondod neki. Mond meg, hogy õ a te babád, és szeretnél te az anyja lenni és ellátni. ha ezt most nem tisztázod, késõbb nehezebb lesz. lehet, hogy pár napig besértõdik, de nem hiszem, hogy nem értené meg.
Hát sajnállak, mert az én anyósomat sem kell félteni és sokszor bosszantó, de azért ennyire messzire nem menne el. Szerintem nem lesz annyira megértõ mint az elöttem válaszoló gondolja, inkább meg is sértõdne.Elsõsorban a párodnak kellene beszélni vele.Mert igen elsõ unoka, de a ti hármotok élete.Mindenképpen le kell ülnötök hárman és elmagyarázni hogy ti mit szeretnétek és az lesz amit ti mondtok merta ti gyereketek a ti életetek.Ez a fejés dolog elég érdekes...én most próbálom beadagolni hogy nem szeretnék mások elött szoptatni, mertattól függetlenül én ugyanúgy az aszégyenlõs nõ vagyok...nem hogy fejni...Erélyesnek és határozottnak kell lenni mert amúgy egyik fülén be....Neked is meg kell tanulni és mások mellett sem állnak ott szülésznõk és megtanulják.Felnõtt nõ vagy és anya leszel!!!Persze mutasson vagy mondjon hasznos dolgokat mert biztos hogy az elsõ napokba sok nõ örülne ha tudna kérdezni egy szülésznõtõl, de majd ha szükség van rá.Ezek olyan szép dolgok lehetnek amit neked és a párodnak kell megtanulni, kitapasztalni és átélni.Én még nem tudom de ez a kapcsolatnak is olyan plusszt jelenthet, fõképp hogy valljuk be ezekbez utolsó hetekbe elég elviselhetetlenül tudunk viselkedni.Legalább is engem már saját magam idegesit mármint a viselkedésem a türelmetlenség és félelem miatt.Kitartás!!!38hetes
Ez nagyon kellemetlen helyzet, amit leírtál. De nem szabad semmilyen kompromisszumba belemenni, ezalatt azt értem, hogy a "békesség kedvéért" bármit megengedni. Én leülnék vele és a párommal beszélgetni és megmondanám, hogy a szülésnél feszélyezne a jelenléte. Azt hiszem ebben nincs semmi olyan, amitõl nagyon megbántódna az anyósod. Hisz, ha szülésznõ volt - tudja, hogy a szülõ nõ teljesen ki van szolgáltatva, és ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy a FESZTELENÜL érezze magát a kismama, ne legyenek gátlásai, mert akkor nem tud megfelelõen együtt mûködni - akár császárral szül, akár hüvelyi úton. Ha ezt nem érti meg, akkor nem érzi át valóban a helyzetet vagy önzõ. Bár lehet, hogy érteni fogja, hogy mi a kérésed, de ennek ellenére meg fog sértõdni. A szoptatás, a fejés és ezek a dolgok... Hát szerintem a szoptatás (és a fejés is) az egy intim dolog, ami az anyuka és a babája között történik. És ott egyáltalán nem kívánatos a "közönség". Persze az apuka az más, de csak az apuka, senki más! Én egyszerûen nem érezném jól magam, ha az anyósom elõtt kellene a melleimet "mutogatni" és ne adj Isten hozzá is érne, mert a fejésben akarna segíteni.... Ez olyan bizarr... Szerintem minél elõbb kellene tisztázni ezeket a dolgokat, mert a TE gyermeked és hiába vagy tapasztalatlan, az ösztön segíteni fog!!! És az ösztön mindenkiben benne van. Ha az elején nem tisztázódnak ezek a dolgok, teljesen el leszel nyomva és nem fog semmilyen téren érvényesülni az akaratod. Úgy neveld és ápold a gyermekedet, ahogy neked tetszik!!! De gyanítom, hogy ebbõl mindenképp sértõdés lesz, de én biztos engednék. Elnézést, ha túl õszinte voltam.
Szerintem az anyósod nagyon önzõ.Azért, mert a leendõ unokájának megvesz mindent elvárja tõletek, hogy az életeteket irányítsa és beleszólhasson mindenbe "cserébe".Eszébe juthatna magától is, hogy mennyire várta a fia születését annak idején....Szerintem õszintén mond meg neki, hogy mit szeretnél te és a párod.Neki kell most benneteket megértenie.
Szia! Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem értem, hogy miért nem szeretnéd. Azt írtad, hogy nagyon jól kijöttök, jobban, mint a saját szüleiddel, akkor miért nem? A nyugalmad miatt egyszerre csak egy hegyet ugorj meg. Ráérsz még azon agyalni, hogy mi lesz ha hazamentek a babával, ezt most próbáld egy kicsit félretenni. Addig még sok víz folyik le a Dunán. Bár megjegyzem, nekem nagyon jól jött volna ha valaki megmutatja rajtam a fejést, mert én csak ketyerével tudtam fejni, arra viszont nagy szükségem volt. A közös szülésrõl csak úgy tudod (talán) lebeszélni, hogy õszinte vagy vele: mond meg, hogy nem szeretnéd, hogy így lásson és ezt tartsa tiszteletben. Nem kell ide más témát bekavarni, neked sem esne jól, ha azzal támadnának le, hogy ezt nem, ezt sem és ezt sem szeretnék. Egyszerre csak egy hegy :)
Teljesen megértem a helyzeted. Anyósom velem is közölte, hogy szívesen bejönne a szülésnél. Én majdnem rosszul lettem, de még idejében elhárítottam az ajánlatát. Azt mondtam neki, hogy számomra ez túl intim dolog és kétlem, hogy segíteni tudna. Magamban meg azt gondoltam, hogy még véletlenül sem akarom, hogy õ lássa meg és õ érjen hozzá elõször a babához! EZ A MI BABÁNK LESZ A PÁROMMAL ÉS NEKTEK IS A SAJÁTOTOK, SENKI NEM VEHETI EL EZT AZ ÉLMÉNYT. Fõleg, hogy téged már a közös szülés gondolata is idegesít! Mondd meg neki, kertelés nélkül, hogy mit szeretnél! Fõ a nyugalom és neked most erre van szükséged! Sok boldogságot! :-)
A tegnapi 17:03-as vagyok. Kimaradt egy szó az utolsó mondatból, de biztos értetted mire gondolok. ....de én biztos NEM engednék.

Hogy mondjam meg az érintetteknek (pl. anyósnak), hogy nem szeretném, hogy olyan gyakran jöjjenek látogatóba? Hogy csináljam, hogy ne legyen belőle sértődés?

Itthon vagyok a 3 hónapos kislányommal, és néha tehernek érzek egy-egy látogatót, de ha szólni merek, minden nagyszül?t?l ezt kapom: "hogy merem én megszabni, hogy mikor jöhetnek, mikor láthatják az unokájukat???"

Legjobb válasz: anyósnak férjed mondja meg, én is megkértem megmondta nem is lett sértõdés...ha lett volna az se érdekelt volna, az én gyerekem én hadd döntsek felõle. Volt olyan sõt mindig h nem szóltak h jönnek csak beállítottak vagy vártak minket du a ház elõtt már...nehéz idõszak volt

anyósnak férjed mondja meg, én is megkértem megmondta nem is lett sértõdés...ha lett volna az se érdekelt volna, az én gyerekem én hadd döntsek felõle. Volt olyan sõt mindig h nem szóltak h jönnek csak beállítottak vagy vártak minket du a ház elõtt már...nehéz idõszak volt
Nálunk is megsértõdött, bár õ meg mindig az esti fürdetéshez jött, és maradt, míg a gyerek el nem aludt (volna). Aztán hozta egyszer a sógornõmet is, és már 4-en álltunk fürdetésnél és hárman nézték, ahogy szoptatok, persze a gyereknek se tetszett. Na akkor már nem szépen kiosztottam õket (elõtte jó párszor apának is mondtam, hogy nem kellenek ide minden héten 4-5szor, pláne este fürdetésnél, nem volt semmi látszata), na azóta a fürdetés elõtt mindenki lelép.
Én nekem a saját anyukám is néha terhesen sokszor akar jönni. Néhányszor volt kissebb sértõdés mikor mondtam mondjuk, hogy fáradt vagyok és aludnék, vagy mást csinálnék, de aztán a viharok elülte után kialakult egy rend és már nem hív napi 5-ször. Szerintem mond meg kerek perec, amit gondolsz errõl, ha elég jóban vagytok (én anyóssal nem vagyok olyan jóban, vele mindig a párom beszél), ha nem, akkor kérd meg a párod. 1-2 hét és elül a balhé (minden csoda 3 napig tart), aztán mindenkinek jobb lesz.
Én abszolút megértelek.A mi kisfiunk 7 hónapos, és most értem el azt, hogy nem állít be az anyós minden nap. Finoman a tudtára adtam, hogy van saját magánéletünk, szeretném azt úgy élni, ahogy nekünk jó, és nem az õ szája íze szerint. Egy kicsit rosszul esett neki, és néha még elszalad vele a ló, de olyankor finoman teszek valami célzást. Ha intelligens az anyósod, akkor csak megérti, de ha nem, akkor le kell ülni és megbeszélni, mert hosszú távon ez így nem mûködik.
Hát akkor nem vagy egyszerû helyzetben:-( szerintem is csak azt tudod tenni, hogy megkéred a párod, hogy beszéljen az anyukájával. Bár tényleg nehéz, és biztos, hogy lesz is belõle sértõdés, de azért mégsem normális az, ha anyós akkor ugrik át hozzátok, amikor kedved van. Vagy pedig még azt tudod tenni, hogy amikor felhív, hogy jöhet-e, mond azt, hogy pihenni készülsz.Vagy jön hozzátok valaki, vagy ti mentek valahova. Talán ha párszor kapna olyan választ, hogy majd te hívod amikor ráértek, meglehet, hogy észre venné magát. De tényleg nehéz, mert elég erõszakosak és sértõdékenyek tudnak lenni:-( Szerintem viszont jeleznetek kell, hogy nektek van családi életetek, és nem vagytok mindig kíváncsiak rájuk.
Szerintem nyugodtan mondd meg nekik ha tehernek érzed ha gyakran ott vannak. Ezért most nem kell nekik megsértõdni. Maguktól is le eshetne nekik. Egy kisgyerekkel rengeteg kell foglalkozni, mellett ott a háztartás, fõzni, mosni, takarítani. Érthetõ ha nincs energiád még a látogatóknak is jó pofizni. De szerintem ez annyira egyértelmû, hogy csodálom, hogy az anyósodnak még nem tûnt fel, hogy tehernek érzed a jelenlétét... Szerintem is beszélj a pároddal, abból baj nem lehet. Minden jót!
Miert nem szereted, ha mennek hozzatok? Elfoglalt vagy, hazimunka? Mert ha igen, akkor mondd meg amikor mennek hozzatok, hogy neked bizony sutni fozni takaritani vasalni...stb. KELL! Nem tudsz leulni beszelgetni veluk. Ha igy jo nekik, akkor jojjenek csak, aztan vigyazhatnak a babara. Ha olyan egyszeruek, ugysem ertik ezt meg, ugyis megsertodnek. Esetleg oltoztesd fel a babat, vigyek el setalni, te addig tudod a dolgodat otthon tenni.
utolós válaszoló, én elsõ vagyok, sztem nem ez a gondja a kédezõnek hanem egyáltalán nem szereti ha ott legyeskednek gyerkõc körül, õ szeretne még vele lenne, nem h más babusgassa felvegye mikor nem kéne, tanácsot osszon stb...sztem tuti nem adja oda h levigyék sétálni, én se engedtem...vannak ilyen típusú anyák::) ha tévedek kedves kérdezõ akkor bocsika
Arra is kell figyelni, hogy a párod ne legyen mérges, anyósodra gondolok.... Õ is nehezményezi hogy túl gyakran jönnek a szülei? Mert ha nem és neki jó így akkor vigyázz, mert tényleg nagy lehet a sértõdés még köztetek is. Sok mama nem is foglalkozik az unokával, ilyen szemszögbõl nézve szerencsés vagy hogy sûrûn jönnek, biztos szeretnek téged is meg a picit is. Ha a szomszéd vagy a haverok jönnek még emellé sûrûn, az már tényleg sok lehet. Szerintem finoman ezt a témát nem lehet közölni, tuti rosszul veszi ki magát. Nehéz téma, de szerintem családtagot engedj bármikor magatokhoz , sosem tudod, mikor lesz még anyósodra is nagy szükséged!
A kérdező hozzászólása: Azt elfelejtettem, hogy majdnem szemben lakik velünk a párom anyukája....tehát amikor telefonál, hogy jönne, nem hazudhatom azt, hogy éppen nem vagyunk otthon...
A kérdező hozzászólása: 14:00-ás válaszoló, igazad van, én is ilyen vagyok. Nem szeretem, ha fogdossák, és az anyósommal tuti nem fogom elengedni sétálni a babát. Örülök neki, hogy szereti, csak az a gond, hogy engem nem szeret, márpedig engem kikerülve senki sem "juthat" az unokájához közel.

Hogy mondjam el az anyósomnak hogy tetszik a lánya?

Legjobb válasz: Hey mamma, leszel-e az anyósom?

Hey mamma, leszel-e az anyósom?
Ezt nem értem. Ha az anyósod, akkor már feleségül vetted a lányát, tehát nyilván tetszett és ezt õ is tudja. Szóval mi van?
Ez most nekem se világos... Most akkor õ csak "leendõ" anyós, vagy mi?
A kérdező hozzászólása: azért komolyabb válaszokat várok
Ha az anyosanak kell elmondania, hogy tetszik a lanya, akkor a felesegenek a hugaba/noverebe van beleesve :/ Legalabbis en csak ebben a helyzetben tudom elkepzelni ezt a kerdest.
A kérdező hozzászólása: leendõ anyósom még nem tudja hogya lányával eggyütt vagyok
Ha már együtt vagytok, mondja el a lány az anyjának, hogy van egy pasija. Miért neked kéne odaállni vadidegenként?
A kérdező hozzászólása: én én a csajnak az anyját már évekóta ismerem

Hogy mondjam meg anyósomnak?

Már végképp nem tudom,hogy adjam a tudtára sértés nélkül,hogy nem akarjuk(sem én sem a férjem)hogy ha átjön összepuszilgatja a gyereket meg állandóan sóhajtozik bele a gyerek arcába.

Legjobb válasz: Amit ide leírtál, azt mondd meg neki, de inkább a férjed! Hogyan másképp? Mindenki csak sajnálgatni fog és szidni az anyósodat, ezzel nem sokra mész.

Amit ide leírtál, azt mondd meg neki, de inkább a férjed! Hogyan másképp? Mindenki csak sajnálgatni fog és szidni az anyósodat, ezzel nem sokra mész.
Ezt pont ilyen egyértelmûen kell a tudtára adni, ahogy nekünk leírtad! Ez undorító a pici pedig a te gyereked, a te szemed fénye és a legjobban akarod neki! Ezt meg kell értenie! Ha ez neked kínos akkor mond meg a férjednek, hogy beszélgessen el az anyukájával, mert ez leginkább az Õ feladata lenne.Ha nem teszi meg hát tedd meg Te még ha sértõdés is lesz belõle!Gondolom nem lesz könnyû, mert nálunk anyóskánál még az alkohol és a bagó is szerepel a listán, na meg egy idegbeteg neveletlen kutya is(akivel egy ágyban alszik!), szóval ne hagyd magad!
Sajnos nálam is vannak bajok. Az anyósom erõs dohányos (pedig cukros)és mindig bûzös a lehellete, még a bõrén is érezni, hiába mos kezet. Múltkor kiküldtem a baba szobájából, mikor bejött bagózás után, "büdös bagó szagod van"-mondtam neki, erre õ egybõl sértõdötten kiment. Azóta kevesebbet bagózik, és jobban kezet-szájat mos, de letenni nem tudja a bagót és a férjem se...:( Sõt a múltkor rajtakaptam, hogy szájon puszilta a nagyobbik (2, 5 éves) fiamat és mondtam, hogy "nem akarom még egyszer ezt meglátni", erre Õ letagadta, hogy csak az arcára adott. Nem vagyok vak, láttam! Tehát nehéz helyzetbe vagy, de mindenképpen add a tudatára. Lehet a helyzeten nem változtat, de én többször is szólok és hozzáteszem, hogy "az unokádról van szó és a higiéniáról, és ha én, mint az anyja nem bagózom és figyelek a tisztaságra, akkor ezt elvárom a mamától is!" Próbálkozz!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!