Találatok a következő kifejezésre: Hogy mondjam a közeli rokonoknak ismerősöknek (1 db)

Hogy mondjam meg a közeli rokonoknak ismerősöknek hogy nem szeretném ha szülés után közvetlen meglátogatnának?

A férjem áll legközelebb hozzám.Nem hiszem hogy abban az új helyzetben szükségem lenne bár ki jó tanácsára vagy okoskodására.Igy is nehéz a sarat állni a jó/rossz szándékú észosztás miatt.Segitsetek hogy jöjjek ki jól ebb?l?Ki lehet jönni egyáltalán jól?

Legjobb válasz: inkább csak kérd meg õket, hogy max 5-10 percre jöjjenek, ne egyszerre, és legyenek kedvesek rádhagyni a dolgokat,ne javasoljanak semmit. ha ezt kedvesen kéred, akkor nem sértõdnek meg. de azért az biztos jólesik, hogy meglátogatnak. én így csináltam.

inkább csak kérd meg õket, hogy max 5-10 percre jöjjenek, ne egyszerre, és legyenek kedvesek rádhagyni a dolgokat, ne javasoljanak semmit. ha ezt kedvesen kéred, akkor nem sértõdnek meg. de azért az biztos jólesik, hogy meglátogatnak. én így csináltam.
En mar most hintem az iget, hogy nem akarom, hogy a ferjemen, Anyamon es Anyosomon kivul mas is meglatogasson a korhazban...megsertodnek, nem sertodnek igazabol nem is nagyon izgat, mert ez most nem roluk szol, hanem rolam es babukarol igenis onzo vagyok a sajat erdekunkben. HAt igy szerintem szepen le lehet epiteni mindenkit. Egyenes beszed, igy lehet az okoskodakat tavoltartani.
Mondd meg, hogy fárdat leszel. Azt azért ne, hogy nem vagy kíváncsi rájuk, m. azzal tényleg egy életre leépítheted õket. :) Esetleg küldhettek nekik fotókat a babáról e-mailben, hogy azért mégis lássák.
A sok tanácsról, belebeszélésrõl meg annyit: azért van 2 füled, hogy az egyiken bemenjen a másikon meg kijöjjön. Szépen meghallgatod, bólogatsz, utána meg úgy csinálod ahogy te jónak látod :)
az utolsó hozzászóloval egyet értek. én 1000 km-re lakom mind két családtól a férjemmel szinte egyedül, már most rettegek hogy senki nem lesz mellettem, én szivesen venném ha akár az egész család ott lenne mellettem, és mikor majd elkap a síró görcs hogy most mit is tegyek akkor valaki mellettem állna és elvenné a gyereket. ja és örülj a sok ajándéknak, max kérj nagyobb ruhákat amiket késöbb hord, vagy pelust. pl én minidg pelenkát fürdetöt, popsitörlöt viszek amit majd késöbb nagyon fog értékelni.
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm a jótanácsokat!Igazából a soginõm az akit nem szivesen veszek..nem azé mer undok vagyok -de tényleg nem-csak ismerem milyen rosszindulatú és hogy le fog kezelni.Neki van már 3 gyereke és az a vicc hogy amit tud a gyereknevelésrõl azt mind az én anyámtól tanulta....És természetesen én is örülök ha meglátogatnak csak mértékkel a határok betartásával, ne azzal hogy azé se hagyunk pihenni....mert tudom hogy ez lesz sajnos: (((Na meg ha beállit a 3 gyerekkel...Minden esetre senkit nem akarok megbántani majd igyekszem diplomatikus lenni.Remélem sikerül: ))) Köszönöm még egyszer!!!
Szerintem ne bántsd meg ezzel a közeli rokonokat. Egy ember miatt mindenkit elmarsz magad mellõl. Tapasztalatból tudom, hogy ha ezt közlöd a rokonokkal, akkor egy életre meg fognak haragudni. Ha nem is mutatják ki, örökre tüske marad a szemükben! Szerintem ne tégy magaddal ilyet. A sógornõddel pedig ne foglalkozz. Úgysem fog eljönni pár percnél tovább, mert biztos õ is így áll hozzád. Én így gondolom és tényleg tapasztalatból mondom!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szerintetek hány éves korig lehet engedni a gyerekeket mesztelenűl játcani az udvaron?

23

Elengedjem őt egy hétre?

Sziasztok! A lányom jövő nyáron lesz 17 éves, és fejébe vette, hogy a barátaival szeretne lemenni egy hétre Balatonra. Tolna megyében lakunk, így az északi part nem lenne tőlünk annyira távol. Megbízom a lányomban, eddig akárhányszor elengedtem ki este, sosem élt vissza a bizalmammal, vagy jött haza részegen, esetleg drogosan. 8- an mennének, mindegyik vele egy idős. Bár mint mondtam, megbízom benne, de nagyon féltem, ti elengednétek a helyemben a ti gyereketeket? 41/L

14

Nem én szeretném "eltartani" a családom. Mit tegyek?

A probléma az lenne, hogy gyakorlatilag én tartom el a családot és semmiféle megtakarításom nincs és ha ez így megy nemis lesz a jövőben. 44000 Forint árvaellátást kapok és 19000Ft-ot kapok egy internetes munkából havonta. Az árvaellátásból mielőtt betöltöttem mindig 10.000 Ft-ot kaptam, de az is mindig kölcsön volt kérve. (Aztan anyám, mondnta hogy majd megadja.) A körülményekkel sosem voltam elégedett, mert sosem volt elég ruham (évekig jártam egy farmerbe, 3 pólóba) Amikor betöltöttem a 18.-at azonnal kikértem az egészet saját számlára és azóta lakbért fizetek anyámnak, meg magamnak veszek kaját. A lakbérben 20.000Ft-ban állapodtunk meg.Szóval olyan 43000 Ft-om van egy hónapra. Jonnek a bibik. A kölcsönkérés azóta sem változott csak mióta nekem bejott a munka meg jobban spórolok az árvából többet tud kölcsön kérni. Anyám megrögzött partyszervező a hónapban 3x van olyan party, hogy idehívja a fele rokonságot és nagyjából én fizetem az egészet.Nem tudok rá nemet mondani mert idejon az egész család és nincs semmi kaja mondjuk az elég durva lenne. Szóval már a második hónapja utaltam 20000Ft.-nál nagyobb összegeket. Összeségében 70.000Ft +-al tartozik.Ami nekem 2 és fél havi keresetem neki meg több mint az egy havijának a fele.
Mindig mondja, hogy ha megjon a fizetés megadja. De egyre több és nem fogja tudni.V. ha igen akkor kölcsönkéri első alkalommal. Multkor hatalmas veszekedést csaptunk amiatt mert nem akartam megadni a kártyám pinjét. (Szokásos, duma hogy milyen jó körülmények vannak van internet meg TV meg stb. és az nem úgy megy , hogy nem szállok bele.)
Valóban van internet meg TV de benne van abba amit levon és erre nem lenne joga hivatkozni.Akárhányszor megpróbálok erről vele beszélni mindig ugyanaz lesz a vége, hogy mondja , hogy van internet meg sportcsatorna én meg ideges leszek és haddjuk. Ma megint jönnek a rokonok megint átutaltam egy 10est erre. Semmiféle megtakarításom nincs, arra talán pont elég, hogy vegyek néhány göncöt a sulira de utanna le leszek égve. Mit kéne tennem? A testvéreim is ellenem vannak, mert még kicsit és nem értik, hogy miért vagyok felháborodva. (Év végén felvételiznem kéne, anyám kitalalta, hogy katonának megyek, mert oda csak jó fizikummal rendelkező emberek mehetnek és már az egyetem alatt is kapok fizetést)
Én mindig is tudtam, hogy azért mert az az egyetem ingyenes.És eszem ágában sincs odamenni. Deviszont úgy néz ki hogy az lesz az egyetlen opció. Mit kéne tennem?

10

Ismertek olyan családot, akik a saját rossz pénzügyi döntéseik, felelőtlenségük miatt csúsztak le?

26

Ha tudomást szerzek arról, hogy egy családban molesztálják a gyereket, mit tehetek?

Nincs rá bizonyítékom, így feljelenteni nem tudom őket. A gyámügynek úgyis letagadnák. Milyen szervezet segíthet a gyereknek?

10

Lehet tenni ilyenkor valamit jogilag?

A szüleim elváltak, a ház közös tulajdonban van (50-50%-ban tulajdonos mindkét fél) viszont az egyik fél nem járul hozzá anyagilag a ház fenntartásához, de mindent használ (víz, gáz, villany). Valamint ez a fél minden ingóságról lemondott, erről bírói végzés van, de folyamatosan eltűntet dolgokat, ha kérdőre vonjuk, azt feleli, hogy az az ővé.
A ház eladás alatt áll, de anyagilag egyik fél sem engedheti meg, hogy albérletbe, vagy máshová költözzön.

4

Utálom az egész életemet és a családomat is?

Nincsenek barátaim, úgy érzem senkinek se kellek.
Az egész életem egy csödtömeg.
Már itthon se szeretek lenni. Anyám az egyetlen akivel nem szoktam veszekedni.
Van két testvérem
(húg, növér) akikkel minden nap veszekedunk. Itthon állandó veszekedés. Növérem a férjével itt lakik, akit szintén ruhellek.
Az egész családomban az apámat utálom a legjobban. Bármit csinálok semmi nem jó. (és igazábol senkinek) Az egész nyarat végig dolgoztam és a fizetésböl ruhákat stb. vettem hogy nekik ne kelljen rám költeniuk. Bármit segitek itthon az nekik semmi. Ha 1 heti folyamatos munka után egy Vasárnapot itthon pihentem már el kezdett közözködni. Ha 7 óra után kelek fel, már azt is szóvá teszik. Rappelni szoktam és gyakran eljárok futni, emiatt csak lenéz(nek). Folyton beleszol az életembe, miatta nem mentem magasépitésznek továbbtanulni. Mindig másokhoz hasonlít és az arcomba vágja hogy én mekkora szar vagyok. pedig gimibe járok és nagyon jól is megy...
Az utcára se jobb kimenni mert úgy érzem mindenki csak lenéz.
EGYSZERUEN UTÁLOM AZ ÉLETEM!
Csak a zenét szeretem az egészben. Egy ideje csak metál zenéket hallgatok (föleg slipknot, hollywood undead...) amit eddig utáltam.
Gyakran elgondolkodom az öngyilkosságon is mert már nem bírom.
16/F

4

Hogyan tudnám kibékíteni a szüleimet?

Apa külföldön dolgozik, így nagyon keveset van itthon. Mikor itthon van akkor anyát mintha kicserélték volna mert mindig elkerüli apát és ha éppen egy szobába kerülnek, akkor a pénzen veszekednek. Egy éve már kibékítették őket nagynénémék de az csak télig tartott, mert télen a fűtési szezonban sok a számla, így azon veszekedtek. Mit lehetne tenni? Légyszi segítsetek!

3

Normális hogy ennyire nem szeretem az életem?

Sziasztok! Mostanában kicsit depressziós vagyok, hogy nem úgy sikerülnek a dolgok ahogy szeretném és egyedül érzem magam. Szerintetek ez a kor velejárója (16 éves lány vagyok) és majd kinövöm vagy már nem normális? Gondolom mindenkinek volt már ilyen hogy utál mindent és mindenkit, de szerintem én egy kicsit komolyabban veszem ezt a dolgot. Aki kíváncsi annak szívesen válaszolok bármire privátban, de a lényeg annyi hogy mostanában (elmúlt évek) egy csomó rossz dolog történt velem. Ráfoghatjuk mondjuk arra is, hogy a szüleim elváltak, anyukám most a harmadik pasijához készül férjhez menni akit szerintem nem is szeret, főleg úgy hogy az előző pasija halála (!!!) után pár héttel jöttek össze, apukám barátnőjével nem találkozhatunk és amikor közösen voltunk nyaralni a szüleimmel egyszerűen szörnyű volt stb. De ezeket már túléltem... Pár barátnőmről kiderült hogy elég kétszínű, folyamatosan csak kihasználtak, vagy 4 éve elköltöztünk és az előző város beli barátokkal már nem is nagyon tartom a kapcsolatot csak párral, a mostani barátnőkkel pedig nem érzem azt, ha egyszer szólnék nekik hogy most rögtön szükségem van rád, átjönnének... :( Pasik terén sem volt valami szerencsém, ha ismerkedtem sem lett semmi(pedig még táborban is voltam) pedig nem vagyok nagyon csúnya meg ilyesmi (ne kérjetek képet). Fél éve kifogtam (egy vonaton találkoztunk) egy 23 éves pakisztáni fiút, aki végig csak hülyített, szerelmet vallott stb. én meg ugye nem akartam és sok hónap után itthagyott.. Én hülye pedig beleszerettem... egy menekültbe aki még magyarul sem beszél!!! A sulitól undorodom, a sok röhigcsélő plázacicától, meg attól a hülye elit gimitől amit nem is én választottam, gyűlölöm... Másrészről az egész nyaramat elszúrtam - egyrészt a pakisztáni fiúval, másrészt földrajz előrehozott érettségit teszek :/ Pedig igazából nem is nagyon szeretnék, de ez az utolsó alkalom... Tanár nélkül. Ha pedig anyának beszélnék róla, akkor nem ér rá, vagy nem érdekli, mert ha mások meg tudják csinálni, akkor én is... Apukám pedig röhög. Két lánytesóm van még, az egyik szemétkedik, a másik azt hiszi ő a világ legokosabb embere. Egyik mamámmal nem tartom a kapcsolatot (mellesleg ő az aki 4 éves koromig nem akart látni, mert neki elég volt egy unoka) a másik pedig kedves ugyan, meg szerintem szeret de elég sunyi dolgokat csinál... Olyan szerencsétlennek érzem magam... Más már mindenki tudja hova megy tanulni, orvos, ügyvéd lesz, de nekem nincsenek ilyen álmaim. Eddig a zene volt a mentségem de idén azt is abbahagyom, annak is vége, pedig az volt szinte az egyetlen dolog amit szerettem. Régen versenyszerűen úsztam, tavaly pár év kihagyás után újrakezdtem, és nem valami kellemes nézni a diákolimpia nyertes társaimat akik úsznak 5 hosszt amég én egyet. Nem akarok megfelelni senkinek, nem is akarok olyan lenni mint a többiek, de olyan elnyomva érzem magam. Nincs senki aki meghallgasson. És nehogy azt higyjétek hogy ez azért van mert nem próbálkozok... valamelyik nap cukrászdázni mentem a lányokkal és elég szar érzés volt hogy úgy beszélgettek mintha ott sem lettem volna... Mindig újrspróbálok mindent, nem vagyok emós, akkor is mosolygok ha fáj. De az hogy küzködök és semmi... Senki nem hiszi el hogy nem könnyű négyesnek lenni az ország második legerősebb gimijében, pedig kiköpöm a belem! Ráadásul anyukámnak még az idegrenszerével is probléma van, nemrégen mondtam valami finom dolgot hogy ez nem tetszik így nekem, erre nekem rontott, meg akart tépni a saját anyám!!! Pedig csak azt mondtam ha jó lenne ha egyszer meghallgatna és lejött neki hogy nem valami jó anya. Gyűlölöm a hangulatingadozásait, néha teljesen normális. Ma pl. rendkívül viccesnek találta hogy tanuljak csak... De mindezek felett azt az idióta pakisztánit nem tudom kiverni a fejemből!! :'( Hiányzik... Szerintetek mi velem a baj? Eddig csak magamat hibáztattam, nem kentem mindent a családomra, de egyre rémesebb a helyzet! Oké, tudom, jobb mintha nem lenne csakádom, vagy az utcán laknék, hálás lehetnék nekik, de akkor is! Ezt már nem bírom sokáig... Mit tegyek? Vagy mit mondtok, én vagyok az idegbeteg, szerencsétlen csődtömeg? Adjatok valami tanácsot légyszi...

10

Hogyan fognak önállósodni és családot alapítani a mai fiatalok?

Munka alig akad, a fizetès, az árak az egekben - hiszen ti is tudjàtok

21

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!