Találatok a következő kifejezésre: Hogy lehet szorítani egy (4 db)

Hogyan lehet háttérbe szorítani azt az érzést amikor folyamatosan egy lányra gondolok, de magam sem tudom mit szeretek rajta?

30/F

Legjobb válasz: Gondolom azért azt nem mondod komolyan, hogy 30 éves korodig egyszer sem voltál szerelmes, hogy nem ismered ezt az érzést. Nyilván az igazi szerelem az túlmutat a testi vágyakon és a kívánáson, de mindenképpen ezzel kezdõdik. A tudatalattidat megfogta valamiért ez a lány, "belezúgtál" erre általában nincsenek észérvek és kívánod is õt. Ha egyedülálló vagy, akkor érdemes lenne valahogy felkeresned ezt a leányzót és tisztázni ezeket a dolgokat. Lehet, hogyha újra összefutsz vele, akkor azonnal rendezõdik a téma, mert õ már régen nem az, ami benned él róla, így könnyû lesz felejteni õt. Ha meg õ is facér, te is facér, és bejöttök egymásnak, akkor meg azért kéne talizni, hogy ne bukjatok el egy jónak ígérkezõ kapcsolatot.

Gondolom azért azt nem mondod komolyan, hogy 30 éves korodig egyszer sem voltál szerelmes, hogy nem ismered ezt az érzést. Nyilván az igazi szerelem az túlmutat a testi vágyakon és a kívánáson, de mindenképpen ezzel kezdõdik. A tudatalattidat megfogta valamiért ez a lány, "belezúgtál" erre általában nincsenek észérvek és kívánod is õt. Ha egyedülálló vagy, akkor érdemes lenne valahogy felkeresned ezt a leányzót és tisztázni ezeket a dolgokat. Lehet, hogyha újra összefutsz vele, akkor azonnal rendezõdik a téma, mert õ már régen nem az, ami benned él róla, így könnyû lesz felejteni õt. Ha meg õ is facér, te is facér, és bejöttök egymásnak, akkor meg azért kéne talizni, hogy ne bukjatok el egy jónak ígérkezõ kapcsolatot.
Ez bizony a szerelem, de fura, hogy 30 évesen érzed elõször. Ha független a csaj, randi. Ha foglalt ismerkedj másik lányokkal, valamelyik csak megérint mint az a bizonyos.

Hogy lehet "sarokba szorítani" egy pasit?

Barátommal 10 hónapja vagyunk együtt. Õ 13 évvel id?sebb nálam. A kutyájával él egy lakásban, amit én nem bírok elviselni. 6 hónapig ott laktam nála, de nagyon idegesített a kutyája (németjuhász-rotweiler keverék). Próbáltam vele barátkozni, etettem, simogattam... de állandóan a sarkam után kapkod. Egyszer meg is kapta a lábamat. Mondtam hogy válasszon vagy a kutya vagy én. Persze a kutya gy?zött a 7évével.:( Ezután szakítottunk. 1-2 hét múlva a barátom jött utánam és végül kibékültünk. Most különélünk, jól m?ködik a kapcsolatunk. Hétközben 1-2x nála alszom, hétvégén meg ? jön hozzám. De egy id? után azért tovább szeretnék lépni, amire nem igazán látok reális esélyt. A barátom szerint egy kertes ház megoldás lehetne, de ahhoz fel kéne újítania ezt a lakást hogy el tudja adni... arra meg nem igazán látok hajlandóságot. Teljesen el van kényelmesedve, alárendeli magát a kutya életének. Az nem számít hogy nekem ez így nem jó... Folyamatosan rágom a fülét a lakásfelújítással, de nem hajlandó elkezdeni. Tanácsokat kérnék hogy mit mondjak neki, mert én már kifogytam az ötletekb?l!:( 1-2 év múlva már babát is szeretnék de ilyen körülmények közé azt sem lehet...:( Vagy csak én nem látom a fától az erd?t hogy nem is szeret igazán? Pedig sokszor érezteti velem hogy szeret, csak az a rózsaszín köd már elmúlt nálam is és szerintem nála is.

Legjobb válasz: Mi lenne, ha ez így elmondanád neki, ahogy itt is tetted? Igazából úgy látom, hogy nem fogsz megbékélni ezzel a kutyával, fõleg hogy fél év után is meg akar csípni, szóval nem biztos, hogy pici baba mellé való. Meg aztán a leülünkmegbeszélõs megoldáson már túl vagytok, úgyhogy szerintem vidd kenyértörésre a dolgot. Vagy te + házfelújítás stb.. vagy a kutya. Ha megint a jószágát választaj, hát akkor dugja meg a kutyáját, engedd el a francba...

Mi lenne, ha ez így elmondanád neki, ahogy itt is tetted? Igazából úgy látom, hogy nem fogsz megbékélni ezzel a kutyával, fõleg hogy fél év után is meg akar csípni, szóval nem biztos, hogy pici baba mellé való. Meg aztán a leülünkmegbeszélõs megoldáson már túl vagytok, úgyhogy szerintem vidd kenyértörésre a dolgot. Vagy te + házfelújítás stb.. vagy a kutya. Ha megint a jószágát választaj, hát akkor dugja meg a kutyáját, engedd el a francba...
Aki a kutyáját többre tartja, mint a barátnõjét, az senkiért sem fog megváltozni. Úgyhogy szó nélkül - mert te jó, és kényelmes vagy neki, és emiatt ismét visszakönyörögné magát - hagyd ott a kutyájával és a felújítatlan lakásával együtt, és max. köszönés !! Hello
Igazából nem tudom mi lehetne a megoldás a problémádra, de leírok néhány gondolatot, ami eszembe jutott: Magam is kutya tulajdonos vagyok, és megértem, hogy miért "választotta" a kutyát helyetted. Azt igazán nem várhatod el, hogy megszabaduljon a kutyájától. Azzal viszont mélységesen nem értek egyet, hogy egy kutyát lakásban tartsanak, fõleg egy nagytestût, ami igényli a mozgást. Néhány dolog amit tehetsz a kutya ügyben: viselkedj határozottan kötülötte. Ha a lábad után akp akkor forrdulj vele szembe, és állj meg határozottn. Próbálj nagyobbnak látszani: elemld fel a karjaidat, határozottan, hangosan szólj rá. Kérd meg a párodat, hogyha a közelben van, akkor Õ nevelje meg (rá hallgatni fog a kutya). Gyereket meg igazán ne vállaljatok, míg a kutya a lakásban van... Az veszélyes lehet. a rotweiler harci kutya, és lehet féltékenylenne a picire...... Egyébként a párkapcsolati problémával kapcsolatban én is csak azt tudom mondani, hogy beszélj a pároddal... Ennél okosabbat nem tudok...
Én 17 vagyok és 14éve van kutyám szintén német juhász de fajtiszta ... Vele nötem fel és nincs az a lány aki miatt lenomdanák róla ... Szerintem kutya és ember közt retentõ szoros barátság tud kialakulni ... Lehet hogy ezel egyesek nem értenek egyet de nekem ez a véleményem ...
szia! nekem is van kutyám, és én sem hagynám el senkiért, pedig nagyon szeretem a barátomat, de mindig van más megoldás... igen, a barátodnak lépnie kell és kerekperec mondd meg neki azt, hogy újítsa fel a lakást, legyen kertes ház(kenellel stb) vagy elmész. és ha a kutyára voksol ismét, akkor sajnos innentõl már neked sincs visszaút. ne hagyd visszacsábíttatni magadat, mert nem fog akkor semmi változni. végül: szerintem értesd meg vele ennek a döntésnek a súlyát, nehogy a kutyát válassza taktikázva, hogy úgyis visszajössz majd hozzá.. sok szerencsét, nem lesz könnyû
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a tanácsokat. Igazság szerint ez már többszörösen lefutott kör nálunk... De reménytelen eset. Itt már csak arról van szó hogy meddig birom még cérnával. Ez a kutya teljesen megmérgezi a kapcsolatunkat.:(

Nem unalmas már egy kicsit, hogy még mindig meg akarnak szorítani, tőke meg had viruljon mert ahoz nem mer egyik parlamenti sem hozzáérni? Most akkor megint csak a kisember húzza a rövidet? Hányszor lehet ezt még eljátszani?

Legjobb válasz: Nem akarlak elszomorítani,de még 2-3 évig lesznek megszorítások.Addig biztosan eltart a gazdasági válság.A tõkéhez pedig nem tud egy párt sem hozzányúlni,csak szájalni lehet róla.

Nem akarlak elszomorítani, de még 2-3 évig lesznek megszorítások.Addig biztosan eltart a gazdasági válság.A tõkéhez pedig nem tud egy párt sem hozzányúlni, csak szájalni lehet róla.
Igen a következõ ciklusban nincs mód életszínvonalat növelõ intézkedéseket hozni, újabb megszorítások, és reformok jönnek. Én például kb. 30 éve szenvedem ezeket a megszorításokat, mindig azt mondták hogy már tovább nem lehet megszorítani, aztán mégis...
tudod miért akarnak megszorítani még? mert ha nem tûnt volna fel, válság van.
Sajnos ez az egyetlen módja, hogy túlélje az ország. Nem is értem néhánysügér hogy képes elhinni, hogy kapunk támogatást, kevesebb adó, több fizu, olcsóbb árak, jobb utak stb. és közbe majd vmi jótündér fizeti az adósságot... Emberek ebból a sz.rból csak úgy jöhetünk ki hogy azt megszenvedjük, hiába ígérnek földi paradicsomot. igen, elbsztk, de ez van. ÉS amíg a magyarnak olyan a temperamentuma hogy tökmindegykit, de dobáljuk már meg paradicsommal mert úgyse lesz jó, hát nehéz iss kihúzni a süllyedõ hajót...
nem unalmas ez hanem pofátlanság!
"azt mondták megyünk ki a válságból" megyünk ki a válságból, de MÉG benne vagyunk
Nem ezt kérdeztem. Azt mondták, vége, most már újra növekedünk. Hazudtak?
senki sem mondta hogy vége a válságnak, max morvai két menszesz között mondhatott ilyet, de te sem azt írtad hogy vége, hanem hogy megyünk ki belõle, de MÉG benne VAGYUNK.
17.55:határozottan emlékszem, hogy azt mondták megyünk ki a válságból..akkor hazudtak?
talán a közpénzeket kellene máshogy szortírozni.


Egy szülőnek mire jó az hogy a gyerekének ott tesz keresztben ahol lehet és nem a jövőjét nézi hanem azt hogy minél tovább maga mellett tartsa a gyereket és minél jobban megpróbálja korlátok közé szorítani?

Legjobb válasz: Mert irigyek és ha nekik szar ,a gyereküknek is azt akarják. Én anyám megpróbálta széverni a kapcsolatomat.Megkérdeztem miért csinálja az volt a válasz õ nem boldog én hogy merek az lenni?Mondjuk megértem az õ szemszögét is elcseszte az életét,de azt nem hagyom hogy rajtam verje el.

"Mennyire lehet õszinte egy olyan nõnek a szeretete, aki önzõ, aki nem valósította meg az álmait, aki a gyerekeire támaszkodik, és nem akarja elengedni, sõt kisajátítja õket, úgy kell ugrálni, ahogy õ akarja, miközben azt mondja, hogy mennyi mindent tett értünk, mennyit tûrt az apáink miatt? Ez az õszinte szeretet? Hát nem az! Ezt hívják birtokló, önzõ szeretetnek, ha ezt lehet egyáltalán szeretetnek hívni!" dr. Csernus Imre A számból vette ki a szót.
ez már nem komplett :/ szerintem keress valahol egy jó állást aztán bérelj ki egy lakást és ne hagyd hogy az anyád elnyomjon
Kedves 20.17-es válaszoló! Évek óta próbáltam rájönni, mi a baj anyám viselkedésével, miért nem tudom õt elviselni, egyáltalán miért leszek hulla fáradt egy fél napos látogatás után. Ezért, amit leírtál! Nagyon szépen köszönöm, jobban meg sem lehetett volna fogalmazni! Hol írja ezt a Csernus? Melyik könyvében? Szívesen elolvasnám! Köszi! És bocs az OFF-ért!
Mert irigyek és ha nekik szar , a gyereküknek is azt akarják. Én anyám megpróbálta széverni a kapcsolatomat.Megkérdeztem miért csinálja az volt a válasz õ nem boldog én hogy merek az lenni?Mondjuk megértem az õ szemszögét is elcseszte az életét, de azt nem hagyom hogy rajtam verje el.
Mert a saját életük kudarcát a gyerekeikre vetítik ki.
Én is úgy érzem, hogy legszívesebben bezárnának egy dobozba, és ott tartanának, de azzal a nappal, hogy egy tõlük 300 km-re levõ egyetemre felvételiztem, egy olyan szakra, amivel szinte biztos állásom lesz, úgy érzem, sikerült kitörnöm. A távolság õket is ráébresztette, hogy el kell engedniük.
Az ilyen szülõ elmebeteg.Lehetséges, hogy a saját elcseszett gyerekkorát próbálja lemásolni azért hogy más is átérezze, momentán a saját gyereke....
Ezt én is szívesen kérdezném meg anyámtól...de inkább nem keresem fel ezért. Elég volt elszabadulni.
Ha 25 éves vagy, akkor költözz el, és ne anyád nyakán élösködj. Szerintem egyébként anyád is éppen erre próbál rávenni, nem neked akar keresztbetenni. (Gondolom, ha leirsz pár esetet, akkor ki fog derülni, hogy vagy nem dolgozol, vagy semmit nem csinálsz otthon vagy valami hasonló az a nagy vétség, amit ellened tesz.)
A kérdező hozzászólása: Csak azért mert az én anyám ilyen aki 25 évesen is ezt csinálja velem és már ott vagyok hogy legszívesebben orrba csapnám....ha így folytatja akkor meg is teszem...
Ez az infó így nagyon kevés az ítélet alkotáshoz!!!!! Konkrét dolgok kellenének!!! Mit akar a gyerek és mit tesz a szülõ????? Korántsem biztos, hogy a gyereknek van igaza mindenben!!!Persze ez a szülõre is áll, de azért mégis neki szavazok több bizalmat így látatlanban, mivel nagyobb élettapasztalata van! Konkrétumokról beszélj, ha ilyesmit kérdezel!!!!
Kedves 20:22-es válaszoló! "Évek óta próbáltam rájönni, mi a baj anyám viselkedésével, miért nem tudom õt elviselni, egyáltalán miért leszek hulla fáradt egy fél napos látogatás után. Ezért, amit leírtál! Nagyon szépen köszönöm, jobban meg sem lehetett volna fogalmazni! Hol írja ezt a Csernus? Melyik könyvében? Szívesen elolvasnám! Köszi!" Én A fájdalom arcai címû könyvében olvastam azon belül is a 33. oldalon. 20:17-es voltam.
25évesen az ember már rég nem gyerek, tallpra kellene állni.
Velem is ezt csinálja anyu, bár erõsen segíti a jövõmet és a férjemét. De megkéri az árát. Segít, ahol csak tud, ott is ahol baromira nincs min segíteni, hogy aztán mindenért minket ugráltasson, hogy mindenért mi legyünk a hibásak és ha valamikor nem ugrok neki akkor felhántorgatja, hogy ezt is azért tudtuk megvenni mert adott kölcsön (kölcsön nem örökbe, visszaadjuk). Örülök hogy segít, fõleg ha szükség van a segítségére és nagyon hálás is vagyok, de inkább már nem is kérek tõle semmit mert az érzelmi terror amit kapok érte éveken át nem éri meg.
Az én anyám is ilyen. Próbál magához láncolni, közbe meg mondogatja hogy "én aki felnevelt titeket, aki diplomát ad a kezetekbe (tesóm is van azért többes szám) stb. Azt hiszi sajnos hogy ha nekem meg tesómnak (nõvérem van aki 22 éves) saját keresete lesz akkor majd tejben vajban fogjuk füröszteni stb. Én nem azt mondom hogy nem érdemelné meg, tény hogy felnevelt stb, de sajnos arra már nem gondol hogy nekem vagy épp nõvéremnek is SAJÁT élete van, és SAJÁT magunkért fogunk dolgozni (lakás, autó stb) nem azért hogy anyám dõzsöljön a pénzbe. Durván hangzik az igaz, de minden gyereknek van saját élete. Az természetes hogy segítem anyut amíg tudom pl ha öreg lesz stb, ez nem kérdés ez természetes. Viszont akkor ne várja azt hogy a mi életünket suttba dobjuk azért hogy õ pl 1 hetes nyaralásokra tudjon menni vagy drága dolgot megvegyen a keresett pénzünkbõl. (ami még nincs, nõvérem, és én is tanulok) Én szeretem anyámat, viszont szerintem tõle ez csak birtokló önzõ szeretet, + mártírkodás. Ahogy azt a Csernusos szöveget is leírta az egyik kommentelõ. Azzal maximálisan egyetértek.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!