Találatok a következő kifejezésre: Hogy lehet hogy egyszerre vagyok félénk, (1 db)

Hogy lehet az, hogy egyszerre vagyok félénk, de verekedős, és hiába vagyok mindig a középpontban önbizalomhiányom van? Lehet a verekedéssel próbálom kompenzálni?

Legjobb válasz: A verekedés a suliban szokott lenni, de én sosem szoktam verekedést kezdeményezni, nem is vagyok az fajta, de ha kell én is visszaütök, mert nem lehet hagyni magam.

A kérdező hozzászólása: A verekedés a suliban szokott lenni, de én sosem szoktam verekedést kezdeményezni, nem is vagyok az fajta, de ha kell én is visszaütök, mert nem lehet hagyni magam.
Szia! Mindig lehetsz okosabb a másik embertõl. Ez meg is tanulható. Gondolkozz el cselekedeiden, mivel váltod ki, hogy beléd kössenek. Lehet, hogy tudják, elõbújik a szunnyadó oroszlán.?!Gondold végig, hogyan lehetett volna megoldani verekedés nélkül a problémát.Ha te is verekedsz, mert nem hagyod magad, UGYAN OLYANNÁ válsz, mint a kötekedõ társad. Íratkozz be esetleg sportolni-pl.dzsúdó- ahol megtanulható az önkontroll ill. elhárítás sérülés, verekedés nélkül. Bármilyen RENDSZERES sport jó. Megtanítja levezetni a felesleges energiát.Manósegély
Szia! Megbeszéléssel többre lehet menni, mint verekedéssel. Kérdezd meg kötekedõ társadtól mit szeretne tõled. Lehet, hogy hasonlóak vagytok? Lehet, hogy még barátok is lehetnétek, ha a köztetek levõ rivalizálást megszüntetnétek. BESZÉLJETEK!!!
Igen, jól látod a helyzetedet. A verekedés, egyfajta kompenzáció, hogy rád figyeljenek. Valószínûleg nincsen sikerélményed a tanulásban, vagy más tevékenységben ( pl: sport), ezért nincs elég önbizalmad , ezért egyfajta elhárító mechanizmusként lép fel a verekedés a szorongás és az önbizalomhiány ellen.
én is ilyen voltam és elvertek mint a szart


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Eastpak iskolatáska. Milyen (magyar) internetes oldalról lehet rendelni, ahonnan házhoz is szállítják?

6

16 éves lány vagyok és a szüleim nem értik meg hogy van barátom, akivel nagyon szeretjük egymást. Úgy fogják fel hogy én még kislány vagyok, nekem nem való a pasizás és ő csak a haverom. Mert a ri*ancok pasiznak ilyen fiatalon. Mit csináljak?

12

Anyukák, segítség! Ti mit szolnátok ha a lányotok 13 éves létére tampont akar használni borotválni akarja a lábát és melltartót akar hordani?

15

Hogy mondjam meg neki, hogy vége a barátságunknak, ha nem akarom, hogy tudja az igazi okát?

10 éve a legjobb barátnőm,nem nagyon volt olyan nap,hogy nem találkoztunk volna,egymással jártunk nyaralni,stb.
De már nem tudok a legjobb barátnője lenni.Az okát viszont nem mondhatom meg neki,akkor viszont mit mondjak?!
Tudja,hogy mikor hazudok,jobban ismer bárkinél.
Talán ha kiprovokálnám nála,hogy ő ne akarja folytatni ezt a barátságot az jó lenne,nem?
Vagy mit tegyek?

4

Kamaszok! Nektek eddig meddig tartott a leghosszabb kapcsolatotok? Kort és nemet is írjatok.

20

Szerintem hatalmas hibát követtem el a középiskolámmal. Szerintetek?

Két tannyelvű vegyész. Ez amolyan " A nővéred is odajárt, te is odajársz. pont." döntés volt. Felvettek, összehvarkodtam az osztálytársakkal, de semmi kedvem a kémiához 5 éven keresztül. Jó vagyok benne és bírom is, de nem ennyi ideig. Leginkább az angol miatt vállaltam be, 9. után (már most is menne, de jobb később mint most elb_szni) le lehet tenni a középfokút. Szerintetek?

2

Kamaszkorban kéne már parfümöt használnom?

Mert én dezodort használok, mert rosszul leszek a parfüm szagától. Vagyis a nőitől, de férfit milyen már lányként használni és drágának tartom. Ez baj lehet?

11

Szerintetek származhat hátrányom ebből a gimiben?

Otthon megjegyezték, hogy változtatnom kéne mert majd cikizni fognak miatta a gimiben, kiközösítenek, meg nem fogok tetszeni senkinek sem. Szerintük nem normális, hogy 14 éves vagyok és nem érdekel az ilyesmi. Nem festem a körmöm, nem sminkelek, nem hordok magassarkút és ékszereket, nem használok parfümöt, farmerben és pólóban járok suliba. Szerintük itt az ideje, hogy elkezdjem mert én leszek az egyedüli az osztályomban. Meg a barátnőim közül is kilógok és tanulhatnék tőlük. Ki fognak közösíteni, nem foglalkoznak velem. Egyedül én nem tetszem majd a fiúknak. Nem fogok tudni érvényesülni. Észre sem vesznek majd a többi lány között. Én nem hinném, hogy ez ennyit számít, de most kicsit elbizonytalanodtam. Szerintetek igazuk van és legalább egy kicsit többet törődjek a külsőmmel?
14/L

11

Kamaszkori hipochondria. Már teljesen megőrülök tőle. Mit lehet tenni?

16 éves gimnazista lány vagyok. Boldogan élünk anyukámmal és a nagyszüleimmel, és bár az évek során nagyon sok nehézségen (válás, egy nagyon szeretett családtag elvesztése, rengeteg konfliktus a nagyszülőkkel) mentünk keresztül, pár éve talán kijelenthetem, hogy rendeződött az életünk.
Nekem viszont sajnos van egy nagyon rossz tulajdonságom, méghozzá a stresszelés. Nem telik el nap anélkül, hogy ne idegeskednék valami miatt. Ez a dolog tavalyra odáig fajult, hogy a sok felesleges időmben nyáron elkezdtem beképzelni magamnak különböző betegségeket (természetesen nem tudatosan). Ha az agyhártyagyulladásról olvastam például, akkor akaratomon kívül napok múlva elkezdtek jelentkezni a tünetek. Orvosról-orvosra, vérvételről-vérvételre, ultrahangtól elkezdve EKG-ig mindenre elmentünk, de hála Istennek mindenhol mindent rendben találtak. Fél évig pszichológushoz jártam, illetve a gimnázium, az új közeg, a szerelem :) sokat javított a helyzeten.
Most viszont, nyár közepén megint voltak kisebb-nagyobb zűrök (sajnos mindig mindent túlságosan a lelkemre veszek), és többször előfordult, hogy étkezés után (főként ha tejfölös vagy élesztőt tartalmazó ételt ettem) felpuffadtam és néhányszor hasmenésem is volt. Na, és ennyi kellett: megint visszaestem. Kitaláltam, hogy nekem márpedig biztosan gyomorrákom van, vagy eperákom vagy hasnyálmirigy-, vagy akármi.
Aztán nagy nehezen sikerült elhessegetnem ezeket a gondolatokat (mert amikor józan ésszel gondolkodom, mindig rájövök, hogy ez nem így van), viszont megértem anyukámat, hogy menjünk el egy ételallergia-vizsgálatra. (A legjobb barátnőm ugyanis lisztérzékeny, és ha jobban belegondolok, ezek a tünetek akkor kezdtek el jelentkezni, amikor többször itt aludt nálunk és mondta, hogy ő nem eheti ezt vagy azt, mert felpuffad tőle és hasmenése lesz.) Jövő hétfőre kaptunk időpontot, de már annyira rettegek előre, hogy folyamatosan csak erre tudok gondolni, és a legkisebb elfogyasztott falat után is úgy érzem, hogy felpuffadok, fáj a gyomrom. Anyukám már letiltotta az internetemről a webbeteg és az ehhez hasonló oldalakat, mert amikor azokat olvastam - nagyon durva, de - majdnem naponta produkáltam az éppen olvasott és beképzelt betegség tüneteit.
A pszichológus azt mondta, hogy rengeteg kamasz van így, de én egyel sem találkoztam a környezetemben. Mindenki azt mondja, hogy hülye vagyok, hogy folyton rettegek és ezekkel a dolgokkal foglalkozom, inkább élvezném az életet és a fiatalságot. És ez így is van, mert amikor elterelik a figyelmemet vagy nem arra figyelek, hogy eszem és akkor utána már majdhogynem várom, hogy fájni fog a hasam, akkor nincs semmi gond.
Van itt valaki hasonló cipőben? Mi lehetne a megoldás? Régebben ugyan agykontrolloztam, az rengeteget segített minden téren, de most úgy érzem, ahhoz sincs kedvem.

5

Hogy segítsek, és hogy támogassam a barátnőmet?

Már 7 éve legjobb barátok vagyunk.Voltak kisebb-nagyobb összeveszések, de mindig megbeszéltük.Õ egy másik településen él, kb.10 km-re hozzánk, ide jár iskolába is.Az anyukája dolgozni fog menni Németországba kb.2-3 hónap múlva, december körül.Idén fogunk ballagni, 8.osztályosok vagyunk, egy osztályba járunk.Ez egy fontos év.Felvételi, ballagás stb, és az ő anyukája nem biztos, hogy itt tud majd lenni ezeken az alkalmakon, és kamaszkorban van, pont most lenne rá majd szüksége.Mostanában mindig szótlan, csendes, most volt egy hatalmas csalódása is.Nem ilyen szokott lenni, hanem életvidám.Hogy segítsek neki feldolgozni, hogy az anyukája elmegy külföldre dolgozni?Mind a ketten 14 évesek vagyunk.Köszönöm szépen a válaszokat.:)

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!