Találatok a következő kifejezésre: Hogy lehet felkészülni a szülésre, (7 db)

Hogyan lehet "felkészülni" a szülésre? Ki hogyan tette, teszi ezt meg?

36 hetes kismama vagyok. Már egyre közelebb és közelebb van a nagy nap. Õszintén megmondva rettenetesen félek, "parázok" az egésztõl. Talán azért, mert ez egy út az ismeretlenben, aminek hamarosan a végéhez érek és nem tudom mi vár majd ott rám, ránk.

Legjobb válasz: Én mindennapos mozgással, málnalevél-teával és homeopátiával készültem, nagyon gyorsan regenerálódtam szülés után, hamar lett tejem is. De így utólag azt mondom, legalább ilyen fontos a szülés UTÁNI idõszakra is készülni. Hogyan érdemes szoptatni, fejni stb., én pl. egyáltalán nem kédezõsködtem az otthoni elsõ napokról, és eég rosszul tettem, mert kb. minden váratlanul ért, szinte sokkot kaptam.

Én mindennapos mozgással, málnalevél-teával és homeopátiával készültem, nagyon gyorsan regenerálódtam szülés után, hamar lett tejem is. De így utólag azt mondom, legalább ilyen fontos a szülés UTÁNI idõszakra is készülni. Hogyan érdemes szoptatni, fejni stb., én pl. egyáltalán nem kédezõsködtem az otthoni elsõ napokról, és eég rosszul tettem, mert kb. minden váratlanul ért, szinte sokkot kaptam.
Sehogy. Sajnos. Egészségügyis vagyok, plusz mindent újra átolvastam, amit errõl tudni lehet. Pontosan tudtam, mi történik, de a lelki oldalára semmi nem készít fel. Sosem tapasztalt érzések jöttek elõ belõlem. Nehéz szülésem volt, és a szülés utáni idõszak sem sikerült jól, problémás szoptatás, depresszió, minden volt. Erre nem lehet történetekbõl vagy tankönyvekbõl felkészülni. Fontos, hogy legyenek melletted olyanok, akik támogatnak, segítenek és nem ítélkeznek, amíg össze nem kapod magad, és hogy tudd, akárhogy is alakul, a felhõk fölött süt a nap, csak ki kell várni, míg elmúlik! Persze, kívánom, hogy semmit ne tapasztalj meg ebbõl, légy szerencsés, problémamentes, gyors szüléssel, és gördülékeny gyermekágyi tapasztalatokkal!
elsõvel egyetértek. Én a szülésre akartam felkészülni, azt hittem, az a cél. Sajnos az utána következõ idõszakra semmit nem készültem, sokkal jobban megviselt, mint a szülés.
Én minden rosszra felkészültem, úgymint 16 óra vajúdás, komplikációk, rossz szobatársak, 1 évig nem alszok, stb., aztán nagyon kellemesen csalódtam. Keptelenség elképzelni a szülést, gyerekágyas idószakot, mert mindenkinél más. A fájdalom az tényleg nagyon rossz, de elmúlik, kibírható. Gondolj úgy az egészre, hogy egy nagy kaland, amiben rossz és jó dolgok vannak, de mindenképpen egy nagy élmény. Én abszolut elvárások nélkul indultam az egésznek, ahogy esik, úgy puffan, és ezért nagyobb csalódás nélkül éltem meg az egészet. És legyél büszke magadra, mert kihordasz, és megszülsz egy kisbabát. Ez nagy dolog akkor is, ha ez csak egy kis része a gyerekvállalásnak. A mikéntje lényegtelen, mert így vagy úgy, de életet adsz. Szóval Náncsi nénitól elkezdve mindenki kibírta a szülést, neked is menni fog, és utána babázhatsz kedvedre.
Én lélekben igyekeztem felkészülni a szülésre, sokat segített a Bába válaszol ide vonatkozó része. Egyébként tényleg érdemes azon is gondolkodni, hogy mi lesz utána. :)
Én is Az elsõvel értek egyet, csomó mindent olvastam, elolvastam a szülésrõl, de igazából egyetlen dolog maradt meg belõlük, hogy fontos a helyes levegõvétel, mert az sokat segít az erõ beosztásában. De szerintem is fontosabb lett volna az utána lévõ idõszakról olvasni, tájékozódni, mert arról semmit nem informálódtam, és ez hiányzott. Például azt hittem hogy a szoptatás a világ legegyszerûbb és legtermészetesebb dolga, de nem így volt :-) Az elején nehéz volt, semmit nem tudtam róla, aztán szerencsére belejöttem és sikerült egy éves koráig szopizni :-) Vagy amikor elkezdett csuklani, rohantam le vele a csecsemõ osztályra, ott meg fel se kapták a fejüket rá :-) Jó egészséget kívánok Nektek!!!
Fontos, hogy legyen elég önbizalmad, mert ha rástresszelsz, sokkal jobban fog fájni. Ajánlom figyelmedbe a Szülés ahol én irányítok c. könyvet! Szerintem keress egy dúlát, aki ott lesz veled és mindenben segít!
Meg a terhessegem kozepe tajan elolvastam Ina May Gaskin konyvet a szoptatasrol, es ujra vegiglapoztam a szulesrol szolot (mert azt mar regebben olvastam). A szulesre csak annyira keszultem, hogy fogadtam dokit meg szulesznot es megbeszeltuk, hogy hogyan mennek majd a dolgok. A korhazi csomagot osszepakoltam, azt se tul koran. Ezen kivul ugy alltam hozza, hogy minden akkor es ugy tortenik, amikor es ahogy kell. A fajdalomtol nem feltem, mert tudtam, hogy nem kibirhatatlan. Es igy is volt. Nekem a terhesseg elejen a hanyos-emelygos idoszak sokkal rosszabb volt, mint a vegen a szules. Annak ugy ereztem sose lesz vege, a szules meg ahhoz kepest gyors volt es vegig "ura voltam a helyzetnek".
A szülésre úgy készültem, hogy eldöntöttem magamban, hogy le pár nagyon rossz órám, de utána minden csodás lesz... :) Ehhez képest nagyon könnyû szülésem volt, császároztak, nem éreztem semmi fájdalmat. Utána a 3 kórházi napot is viszonylag könnyedén vettük, elszaladt. Viszont így utólag én is többet tájékozódhattam volna, hogy mi lesz otthon... szerencsére nekem anyukám és anyósom is felváltva jöttek, segítettek, a férjem is odatette magát, de még így is megviselt lelkileg. Olyan érzések dolgok voltak, amikre nem számítottam, pedig nagyon akartam ezt a babát. Most 3 hónapos a babám, és mostanra merem kijelenteni, hogy összeszedtem magam, megbarátkoztam az új életemmel, van egy tündéri kisfiam, és mellette vezetem a háztartást úgy mint elõtte, még magamra is jut idõm.

Hogy lehet felkészülni a szülésre? Kinek mi segített/könnyített rajta?

Olyanokra gondolok hogy légzőgyakorlat, málnalevéltea, sok mozgás, vagy bármi.

Legjobb válasz: Mi jártunk páros szülésfelkészítöre és nagyon jó volt. Pont abba a korházba ahol szültem, így bevittek mindenhova minket, a bába az ágyon feküdve mutogatta hogyan lehet szülni, megmutatta a szülö széket stb... mi rengeteget nevettünk, de szuper gyakorlatok voltak a légzésre, elmondta miért fontos hogy elég oxigénje legyena babának. apa nem szereti a korházakat, fél. de nagyon tetszett neki is, és a szülés annyira természetes volt neki. málnalevél teát ittam, de nekem a hasizmaim gyengék voltka nehezen tudtam kinyomni a bébit. Most szeretnék a következövel akupunktúrás kezelésre járni az utsó hetekben.

Mi jártunk páros szülésfelkészítöre és nagyon jó volt. Pont abba a korházba ahol szültem, így bevittek mindenhova minket, a bába az ágyon feküdve mutogatta hogyan lehet szülni, megmutatta a szülö széket stb... mi rengeteget nevettünk, de szuper gyakorlatok voltak a légzésre, elmondta miért fontos hogy elég oxigénje legyena babának. apa nem szereti a korházakat, fél. de nagyon tetszett neki is, és a szülés annyira természetes volt neki. málnalevél teát ittam, de nekem a hasizmaim gyengék voltka nehezen tudtam kinyomni a bébit. Most szeretnék a következövel akupunktúrás kezelésre járni az utsó hetekben.
Szia! A légzõgyakorlatok mindenképpen segítenek, csak mondjuk ne csak nyugodt állapotban gyakorold. Fájások alatt megfelelõen lélegezni kb. olyan mintha levágnál 1 km sprintet és azt mondanák, hogy na most nyugodtan, lassan vegyél levegõket. Aztán ami segít a megfelelõ vérkép beállítása szülés elõtt. Ne legyél vas hiányos, vérszegény vagy egyéb probléma.. Ezek ugyanis nehezíthetik a szülést és a szülés utáni idõszakot. Ez hosszú idõt vehet igénybe, ezért fontos vele foglalkozni. Pl. a vas pótlása, felszívódása sokszor 3 hónapot is igénybe vesz. A homeopátiás szerek használata is mindenképpen ajánlott, legalábbis nekem segített. A sportról nem tudok nyilatkozni, mert én nem bírtam magam rávenni, úgyhogy az nem tudom mennyire segít. Nekem is segített az is, hogy voltam bent elõtte a szülõszobán és ismertem a járást. Lelkileg legalábbis. Jó felkészülni még, hogy miket lehet igénybe venni. Gondolok itt kádban vajúdásra, vagy, hogy van e labdájuk. Gátvédelmes szülés esetén, pedig akár egy intim torna tanfolyam és gátmasszázs. Az intim torna tanfolyamot már érdemes a terhesség elsõ felében elvégezni.
EDA, EDA, EDA!!!!! MEGVÁLTÁS!!!!
EDA nélkül is lehet nagyon gyorsan és könnyen szülni. Felkészülni nem igazán lehet sztem.

Hogyan lehet felkészülni a szülésre?

Úgy értem, ha nem vagyok várandós és van még pár évem a gyermek vállalásig, de tartok t?le és szeretnék a lehet? legjobban felkészülni rá. Van olyan, aki már tudatosan a várandóssága el?tt erre készült hosszú ideig?

Legjobb válasz: Hát szerintem aki anya akar lenni, lelkiekben készül a várandósság elõtt a szülésre is. Én legalábbis így voltam vele, sokszor elképzeltem milyen lesz, "ábrándoztam róla", de soha sem negatív eseményként! Így is indultam neki az egésznek, és hát minden rendben volt, és valóban nem negatív emlék, hanem nagyon is pozitív :) Bár nagyon fáj, de annyira izgalmas az egész, és a végén ott a picúr akire már annyira vágysz :)

Hát szerintem aki anya akar lenni, lelkiekben készül a várandósság elõtt a szülésre is. Én legalábbis így voltam vele, sokszor elképzeltem milyen lesz, "ábrándoztam róla", de soha sem negatív eseményként! Így is indultam neki az egésznek, és hát minden rendben volt, és valóban nem negatív emlék, hanem nagyon is pozitív :) Bár nagyon fáj, de annyira izgalmas az egész, és a végén ott a picúr akire már annyira vágysz :)
Hát én elgondoltam, hogy mi hogyan fog történni, utánaolvastam, hogy képben legyek. Nagyon féltem a szüléstõl. Kétszer szültem, mindkettõ teljesen más volt és nem lehet felkészülni rá, legalábbis szerintem. Egyébként nekem sem volt negatív élmény, az elsõ után a fellegek között jártam, a második sajnos császár volt, így nem éreztem ezt a bizonyos érzést, csak a gyerekemért aggódtam, aki koraszülött lett.
Szia, én homlokegyenest másképp közelítettem meg a dolgot mint az elõttem írók, elmentem szülõszoba látogatásra, figyeltem arra amit ott mondtak és kb ennyi. Direkt kerültem a témát hogy ne várjak valamit, mert nagyon ki tud billenteni a lelki egyensúlyomból ha valami nem úgy sül el ahogy terveztem, váratlanul valami közbejön, stb.Úgy döntöttem, rábízom magam az orvosomra és majd azokra akik ott lesznek, nyilván nem én fogok felfedezni vmi nagy orvosi mûhibát és majd jól felhívom rá a figyelmüket és hallgatni fognak rám. Tudom h fura h így gondolom, de mivel nem voltak elvárásaim, várakozásaimon felül jól sült el minden, amikor fájnia "kellett", fájt, amikor vizsgáltak, tudtam h szükséges rossz és amikor kint volt a baba, megnyugodtam h minden rendben ment. Maximálisan csak arra koncentráltam h kint legyen és legyen egészséges. Nincs is rossz emlékem az egészrõl:-) ez is egy nézõpont.
Szia! Ugyanígy voltam, mint te, nagyon féltem, rettegtem, aztmondtam h sohasem szeretnék szülni, bár ezek mellett azért tudatosan nem is védekeztünk, mivel vártuk õt, de azért mégis nagyn kivoltam. Ez így ment, míg 5 hónapos kismama nem lettem. Onnantól minden megváltozott és nekem csak akkor csak az a hozzáállás segített, hogy úgyis eltelik, minden nap eltelik valahogy, még a legnehezebbek is. Nálam nem vált be, h azzal nyugtassam magam, hogy a kisbabámért, meg hogy utána elmúlik minden fájdalom. Természetesen ezek igazak, de nekem ismétlem, az a módszer volt a legkönnyebb, amikor arra gondoltam, hogy felkeltem reggel és már este van, tehát eltelt a nap. Elfog a szülés is. És így lett:)
Én utólag egyetlen könyvet olvasnék el: Mongan: A szülés, ahol én irányítok c mûvét. Semmi mást.
Na, én akkor most leszek egy rossz példa :) A terhesség elõtti lelki felkészülés az annyi volt, hogy akartam én gyereket majd valamikor talán 50 év múlva, mikor úgy érzem hogy megérett rá az agyam, meg pénzünk is lesz hozzá elég meg idõnk is..de mivel ez kivitelezhetetlen és már 30 elmúltam, mondtam vágjunk bele, lesz ami lesz majd útközben felnövök hozzá. Titkon azt reméltem hogy eltelik pár hónap a próbálkozással és közben ráhangolódok a témára, de a következõ a hónapban már terhes is voltam :) A babavárásos idõszak rengeteg munkával telt, dolgoztam 12 órákat minden nap, és ugyan vigyáztam magamra meg a babámra, de nem éreztem olyan kommunikációs kényszert, mikor a meghitt idilli képben a kismama mittomén énekel a hasának meg ilyesmik.. A másik hogy utálom az orvosokat, meg az egész magyar szülesztási rendszert amit nem részleteznék, de a lényeg hogy nem a szüléstõl félek hanem a vele járó orvosi beavatkozásoktól, ami legtöbbször inkább rutin mint szükséges. Most állok szülés elõtt, illetve már 2 napja meg kellett volna szüljek kiírás szerint, ami azzal jár, hogy minden napomat a kórházban kell töltsek, ahol naponta másik ügyeletes kínoz. Csak azért írtam ezt le, mert talán annak könnyebben megy a dolog, aki csendben tûr, átadja magát úgy a terhességnek, mint a dokiknak. Aki felkészül arra, hogyan kell kizárni mindent és mindenkit a saját nyugalma érdekében, miközben mégiscsak eleget tesz a fehérköpenyes utasításoknak .Nem mondom hogy ez jó, de én nagyon nem tudom elviselni ha más akar engem irányítani. A történetem itt tart perpill... M.
A kérdező hozzászólása: Ebben teljesen igazad van. Én is ilyen vagyok, hogy teljesen kiborulok, ha valami nem úgy megy, ahogy szeretném. Mindig mindennek úgy kell lennie, ahogyan elterveztem... Igyekszem úgy hozzá állni, ahogy Te írtad, de ezt egyenlõre nem tudnám megvalósítani, nagyon nehéz nem tervezgetni egy amúgy is ilyen beállítottságú embernek.:) Azért majd igyekszem bízni és nem túlparázni. Köszönöm a választ!
A kérdező hozzászólása: A válaszokat köszönöm! Minél többen írjatok kérlek.:)
A kérdező hozzászólása: Aggódok és félek is. Kíváncsinak nem mondanám magam. Pár év múlva szeretnék gyereket, de elképzelni se tudom, hogyan fogom átélni, hiszen a menstruációs görcsöket se bírom ki gyógyszer nélkül. Egyszerûen annyira rosszul leszek és ordítani tudnék tõlük. (mondjuk ilyen téren nem is vagyok egy mindennapi helyzet, mert iszonyú görcseim szoktak lenni). Szeretném az anyaságot szépen átélni és úgy gondolom ehhez a szülés is hozzá tartozik és azt is szépen kéne megéljem.:) Látom a szülésnek is a maga szépségét, hogy milyen jó lehet egy embernek életet adni, de úgy gondolom én nem vagyok elég erõs egy ilyen feladathoz... lelkileg és testileg se.
Én már 10 éve olvasok Kismama újságot, jövõre tervezünk gyereket, és rengeteg fontos dolgot tanultam. Könyvekbõl eddig csak párat (Pat Thomas: Your birth rights- a szüléshez kapcsolódó jogaid, és a La Leche League International: The womanly art of breastfeeding- a szoptatás nõi mûvészete), de tervezek még jó párat köztük Ina May Gaskin könyveit (remélem jól írtam a nevét). Internetes fórumokat olvasgattam, ez is hasznos, legalább 100% tudom azt is, hogy mivel NEM értek egyet. :)

Hogy lehet mind lelkiekben, mind fizikailag erösebben felkészülni a szülésre? Bövebben lent.

A sogornöm fiatalon szült, én még nála is faiatalabban fogok nemsokára.Neki nagyon gyors és könnyü szülése volt és csak azt hallom , h ? milyen ügyes volt egy hang nélkül megszült.Szeretném ha én is tudnám türni a fájdalmakat.Az agyamban már eldöntöttem , h erös leszek,de valami miatt belül mégis félek.Adjatok légyszi tanácsokat , amitöl ugymond meg tudok erösödni és el tudom üzni a félelmet.

Legjobb válasz: Szerintem az normális, ha félsz a szüléstõl. Bár nem írtad, hogy hány éves vagy, én 31 múltam, decemberben szültem, és én is féltem a szüléstõl, pláne, hogy tudtam, indított szülésem lesz, én csak azzal nyugtattam magam, hogy más is kibírta én is kifogom bírni. Amikor megkaptam az oxitocint és burkot repesztettek már 3 perces fájásaim voltak, de tûrtem, amikor már nagyon fájt akkor kértem epidurált ami egy picit csillapította a fájdalmat, a tolófájásoknál pedig nem már nem volt idõ kiabálni, meg siránkozni, mert ott nyomnom kellett, de végig az volt bennem, hogy ez így normális, ennek így kell lennie. A szülés elõtt a férjem is biztatott, hogy õ ott lesz velem, ne féljek, nyugodjak meg. Sajnos mást nem tudok mondani, de nálam ez bejött. Könnyû szülést és jó babázást kívánok! Egy 4 hetes baba anyukája

Szerintem az normális, ha félsz a szüléstõl. Bár nem írtad, hogy hány éves vagy, én 31 múltam, decemberben szültem, és én is féltem a szüléstõl, pláne, hogy tudtam, indított szülésem lesz, én csak azzal nyugtattam magam, hogy más is kibírta én is kifogom bírni. Amikor megkaptam az oxitocint és burkot repesztettek már 3 perces fájásaim voltak, de tûrtem, amikor már nagyon fájt akkor kértem epidurált ami egy picit csillapította a fájdalmat, a tolófájásoknál pedig nem már nem volt idõ kiabálni, meg siránkozni, mert ott nyomnom kellett, de végig az volt bennem, hogy ez így normális, ennek így kell lennie. A szülés elõtt a férjem is biztatott, hogy õ ott lesz velem, ne féljek, nyugodjak meg. Sajnos mást nem tudok mondani, de nálam ez bejött. Könnyû szülést és jó babázást kívánok! Egy 4 hetes baba anyukája
Én egyszerûen elõre elhatároztam, hogy nem fogok kiabálni. Amikor a kórházban jártunk az idõszakos vizsgálatokra, szinte mindig zengett a ház egy-két éppen vajúdó vagy szülõ nõtõl. Valahogy annyira nem éreztem ezt természetesnek, hogy eldöntöttem, hogy nálam másképpen lesz :=) Aztán, amikor odakerültem, komolyan mondom, erõm sem lett volna kiabálni, nem is értem, hogy hogyan szülik meg a babájukat, akik annyi energiát fektetnek a kiabálásba? Este fél nyolckor kezdõdött, másnap délután kettõ után pár perccel született meg a gyermekem. Csak arra figyeltem, hogy a baba és én is jól legyünk, így aztán egy hangos mukk nélkül meglett a kisfiunk. Csak azt tartsd észben, hogy ha kiabálsz, attól még ugyanannyira fog fájni, viszont sokkal gyorsabban fog fogyni az erõd. Nyugi, nem olyan drámai, utólag már különösen könnyûnek fog tûnni :=)
Kedves kérdezõ, hány éves vagy? Én is fiatal vagyok (24) de vhogy az idõ elõrehaladtával már nem félek annyira a szüléstõl. Inkább attól, hogy minden rendben legyen és hogy jól csináljam. Kiabálni azt biztos nem fogok, és sajna epidurál sincs a kórházamban.De vhogy csak kibírom!Szerintem neked is menni fog!!!Olvasgass a szülésrõl, hogy pontosan tudd mik fognak történni, nekem ez segített. 34+5 hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a biztatásokat , nagyon sok eröt és önbizalmat adtatok nekem.Még csak 19 vagyok, elöször fogok szülni.Kaptam eddig is jótanácsokat, de az kellett , h rájöjjek a dolgok fejben dõlnek el és meg kell tanulnom legyõzni a félelmeimet.Köszönöm.

Hogyan lehet lelkileg felkészülni a szülésre?

Lassan közeledik az idő, és még úgy érzem, bizonytalan vagyok. Első babánk lesz. Oda-vissza tudom, mi fog történni, eü-ben dolgoztam 5 évet, mielőtt munkahelyet váltottam, láttam már szülést, nem egyet és két szülésfelkészítő előadásra is elmentünk, a biztonság kedvéért, hogy a párom is lássa, tudja, miről is lesz szó (ott lesz velem). De mégis, egész más most itt állni a küszöbön. A biológia csak egy dolog, de lelkileg erre hogyan lehet felkészülni? Erről egyetlen tankönyv sem szól. Ott tartok, hogy akármi történik is velünk, az én felelősségem, nehogy rosszul csináljak valamit, nehogy baj legyen. Vajon mindenre gondoltam, mindent átvettem fejben? Vajon elég jól fogom csinálni, stb.? A fájdalomtól nem félek, ez az egy, ami nem ért utol, kemény nő vagyok, sokmindent éltem már át, és ennek legalább értelme és kézzel fogható, ölelhető eredménye is van, nem úgy, mint egy átlagos sérülésnek, vagy műtét utáni lábadozásnak. De vajon milyen lesz ezt átélni? Nem fogok bepánikolni? Annyi bajt, szövődményt, problémát ismerek, nagyon félek, hogy bajunk esik és én leszek ezért a hibás. Ti hogy lazítotok, hogyan készültök fel erre lelkileg?

Legjobb válasz: sehogy!törõdj bele hogy fájni fog de olyan gyorsan tùlleszel rajta hogy csak na:)amint a kezedbe adják elfelejtesz mindent!!!könnyû szülést kìvànok!egy 13 hòs baba anyukája

sehogy!törõdj bele hogy fájni fog de olyan gyorsan tùlleszel rajta hogy csak na:) amint a kezedbe adják elfelejtesz mindent!!!könnyû szülést kìvànok!egy 13 hòs baba anyukája
Azt hiszem, ilyen dolgokon a nagy többség nem gondolkodik (persze, ha tévedek, akkor majd biztosan kijavítotok). Szerintem ilyenek annak járnak a fejében, aki eü-ben dolgozik, mint Te, vagy akinek a babájával/szülésnél történt valami, és ezekkel összefüggésben egy kicsit több dolgot látott, élt meg, mint a nagy átlag. Én az utóbbi tábort gyarapítom. Mikor elõször voltam terhes, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi történhet, tényleg, eszembe sem jutott. Aztán a második babám betegen született, ami már a terhesség alatt kiderült. Na, ott megedzõdtem rendesen. :( Most várom a harmadik babánkat, igaz, van még idõm a szülésig, de nagyon gyakran esek kicsit pánikba, és sajnos én sem tudom egyelõre, hogy hogy lehet a szülésre lelkileg felkészülni. Az elsõ terhességemnél nem volt rá szükségem, mert csak izgatottan vártam, hogy mi, hogyan fog történni. A második szülésemnél meg nem nagyon tudtam a saját lelkemmel foglalkozni, volt aggódnivalóm bõven. Hogy most hogyan lesz, nem tudom. Már arra is gondoltam, hogy felkeresek egy pszichológust, de nem annyira szimpatikus ez a verzió. Persze, a Te eseted egészen más. Ha minden rendben van a Babával, és Veled is, akkor ne aggódj. Gondolj arra, hogy nem történhet másként, minden rendben lesz - és úgy is kell lennie!
Mindenkiben van egy kis félsz, hogy mi van, ha valami szövõdmény lép fel. Próbálj meg inkább arra koncentrálni, hogy minden rendben lesz, hallgass az orvosra, a testedre, meg a babára. Tudni fogod, hogy mit csinálj, pánikolni pedig nem nagyon lesz idõd, lehetõséged, mással leszel elfoglalva. Próbálj tudatosan lazítani. Jógáztál már? Valami olyasmi az alap. Az orvosnak, szülésznõnek pedig az a dolga, hogy figyeljenek rátok, az õ felelõsségük, hogy ne történjen baj. Oltári nagy élmény, és szuper volt az egész (nekem legalábbis), bár azért voltak durva részek.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek! :) 34. hét, még van egy kis idõnk :) igyekszem pozitívan végiggondolni sokszor, mi-hogy lesz, és a jóga sem rossz ötlet, kevés idõt szántam most arra, hogy leüljek és lazítsak, lázasan készülünk :) pakolásztam, takarítottam, a szokásos :) de most szánok majd idõt a nyugalomra, lazításra is. Köszönöm mindenkinek még egyszer! :)
Én 5 hete szültem, és õszintén szólva azt hittem felkészültem, de aztán kiderült hogy nem, mert erre nem lehet felkészülni. Fõleg arra nem, hogy vajúdás közben közlik hogy muszáj császározni, én pánikrohamot kaptam, pedig ilyen életemben nem fordult elõ még velem. Haza akartam menni, leülni egy jó film elé egy pizzával, én nem szülök, nem maradok itt, mondtam a férjemnek. Szédültem, rosszul voltam, halálfélelmem volt. Szerencsére csak pár percig tartott. Végül jó emlékem maradt a mûtétrõl is, mert a dolgozók azzá tették. Ezzel csak azt akarom mondani hogy eltervezed mi hogy lesz, mit hogyan szeretnél, és kicsi az esélye hogy úgy is lesz. Könnyû szülést kívánok!
Szia Nekem csak 3 napom van, de én is nagyon félek. Nem a szüléstõl, nem is a fájdalomtól az csak egy állapot ha félek tõle hanem muszáj lesz átélnem akkor meg minek? Félek hogy valami baja lesz, mert akkor én megbolondulok az biztos, kicsit attól is félek hogy milyen lesz, a körülményekre gondolok, láttam már a szülõszobát, oda járok nst-re, de az még sem ugyanaz, remélem nem éjjel fogok szülni.
A kérdező hozzászólása: Egyik oldalról én is arra gondoltam, hogy ne éjjel, másikról pedig mégis inkább éjjel... hátha akkor nagyobb csend, nyugalom van, nincs olyan nagy forgalom, nem tudom. De természetes módon mindenki fáradtabb éjjel, de két fájás között is jobban elalszik akkor az ember, nem tudom. Mindennek meg van az elõnye és a hátránya is. Igyekszem úgy gondolkodni, hogy ne adjak energiát a negatív gondolatoknak és vidáman, felszabadultan menjünk majd be. Kíváncsi vagyok és izgatott, nagyon. Mindenkinek könnyû szülést, és aki már túl van rajta, annak boldog babázást! :)
Jobb nappal szülni, én nappal szültem, kipihentebb még az ügyeletes és a szülésznõ is, mert a biológiai óra mindenképpen arra ösztökél hogy aludj ha sötét van. Én nappal szültem és egyedül voltam a 6 szülõszobára, tehát szerencse is kell.

Hogy lehet lélekben felkészülni a szülésre, anyaságra?

Még 2 hetem van szülésig, épp hogy megszoktam, hogy terhes vagyok, hogy nagy a pocim, hogy mozog a baba, és mindjárt kibújik... :-)

Legjobb válasz: Ez nagyon szep volt, ebbol sokat lehet tanulni!

Ez nagyon szep volt, ebbol sokat lehet tanulni!
Velem is így volt és most már 7 hete bújt ki a pici lányom. Ha eljön a pillanat tudni fogod mit kell tenni, mi jó neki és hamar kiismeritek majd egymást.A terhesség elõtt ágyúval sem lehetett volna felkelteni, ma egy pisszenésre felkelek. Én azóta is csodaként gondolok arra hogy hirtelen anya lettem és folyamatosan gyönyörködöm a kislányoman. Halgass az ösztöneidre és figyeld a gyereked reakcióit és minden renden lesz.
Nagyon szépeket írtok!A terhesség és a szülés a legszebb dolog ami egy õvel történhet.

Hogyan lehet a szülésre felkészülni?

Második gyermekemet várom,nem volt az nagyon nehéz szülésem azt hiszem,de mégis nagyon félek,rettegek.

Legjobb válasz: Szia, én is a második babámat várom :). Én nem félek (még, lehet ez változni fog) nagyon várom. Az elõzõ császáros volt, most elterveztem, hogy a következõ hüvelyi úton fog megszületni :)! Az elsõ szülésednél lehet mégiscsak volt rossz élmény ha ennyire rettegsz. Vagy azért mert tudod milyen fájdalommal járt és ez jócskán benned van?

Szia, én is a második babámat várom :) . Én nem félek (még, lehet ez változni fog) nagyon várom. Az elõzõ császáros volt, most elterveztem, hogy a következõ hüvelyi úton fog megszületni :) ! Az elsõ szülésednél lehet mégiscsak volt rossz élmény ha ennyire rettegsz. Vagy azért mert tudod milyen fájdalommal járt és ez jócskán benned van?
Szia! Érdekes, én is a második szülésemnél féltem jobban, nem az elsõnél. Nekem közrejátszott, hogy az elsõ nagyon gyors volt, és semmi komplikáció nem lépett fel, ezért attól rettegtem, hogy mivel ez annyira "könnyû" volt, a második csak rosszabb lehet. Nem lett igazam, a második még gyorsabb volt, igaz, jobban is fájt... Hogyan lehet felkészülni? Talán úgy, hogy tudatosítod magadban, hogy a szülés a világ legtermészetesebb dolga, és ha fáj is, tudod, hogy rövid idõn belül elmúlik, és nincs fájdalom, ami ennél jobb ügyet szolgálna, hiszen minden méhösszehúzódással közelebb kerülsz a kisbabádhoz. Én a vajúdás és szülés alatt végig arra gondoltam, hogy igen, fáj, de ez azért van, hogy a picúrnak biztosítsa a testem a kiutat. Egyébként nekem megnyugtató volt a második szülésnél, hogy már átéltem az elsõt, mert tudtam, mire számíthatok, és a vajúdás alatt kb mindig be is tudtam lõni, hol tartok, mennyi lehet még hátra. Szóval az lebegjen a szemed elõtt, hogy, még ha néha fájdalmas is, pár óra alatt elmúlik, és utána ott lesz a gyönyörû kisbabád! Jó babavárást és könnyû szülést kívánok!
A kérdező hozzászólása: Köszi szépen a megnyugtató válaszokat!Talán azért félek mert már tudom mire számítsak és tartok a császártól és a felmerülhetõ komplikációktól, meg persze tudom hogy fáj és hogy vágják az embert, aztán varrják, de remélem gyorsan túl leszek rajta.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!