Találatok a következő kifejezésre: Hogy lehet feldolgozni, hogy körülottem (2 db)

Hogy lehet feldolgozni, ha nem jön össze a baba, és körülötted már mindenkinek van?

Párommal három éve próbálkozunk. Orvosról orvosra, stb. Sz?kebb baráti körünkben már csak nekünk nincs gyerek. Legjobb barátn?mnek tegnap hajnalban lett meg a kislánya, és eléggé bezárkóztak... Nem tudom senkivel megbeszélni, mert a párom is a hallgatást választotta megoldásnak. Hogy lehet ezt lelkileg úgy megoldani, hogy mindenki boldogabb legyen, és ne ilyen depressziós?

Legjobb válasz: Az utolsónak igaza van, én is átvenném a kiélvezés stratégiáját. Nehezen tudom átérezni a problémádat, mert én sosem szeretnék gyereket, imádom a független életet, nekem így tökéletes, viszont azt tudom, hogy milyen érzés küzdeni azért, amirõl úgy gondolod ez életed álma, szóval ezt a részét abszolút át tudom érezni. Próbálj lazán élni, terhesen nem lehet alkoholt inni, bulizni, nincs jó alakja az embernek stb. Szóval tudom hülyén hangzik és elég nehéz tanács, de próbáld meg a jobbik oldalát látni.

Az utolsónak igaza van, én is átvenném a kiélvezés stratégiáját. Nehezen tudom átérezni a problémádat, mert én sosem szeretnék gyereket, imádom a független életet, nekem így tökéletes, viszont azt tudom, hogy milyen érzés küzdeni azért, amirõl úgy gondolod ez életed álma, szóval ezt a részét abszolút át tudom érezni. Próbálj lazán élni, terhesen nem lehet alkoholt inni, bulizni, nincs jó alakja az embernek stb. Szóval tudom hülyén hangzik és elég nehéz tanács, de próbáld meg a jobbik oldalát látni.
Érdekes az emberi szervezet. Én 27 vagyok, szintén PCO-s, viszont én nagyon vékony vagyok, 49 kg. Világ életemben problémám volt a menstruációmmal, nem termelõdik elég nõi nemi hormonom. A dokim egy tök olcsó, vércukorszintcsökkentõvel kezdett el kezelni, holott semmi baj a cukrommal, viszont szerinte ez az inzulint stimulálja, és az agyat a hormontermelésre. Április óta szedem, és most 17 hetes terhes vagyok!:) )) Kaptam Clostylt is, amit szerencsére nem kellett kipróbálnom. Nem mondták ki, h meddõ vagyok, csak hogy hajlamom van rá. Kétségbe estem, de tudtam, h a vércukor kezelés még nem a lombik program!!! Szerencsére nem kellett továbbmennünk!:) Hátha neked is sikerül! A lényeg, h tényleg ne görcsölj rá! Én totál elkönyveltem, h mostanában nem lehet babánk, és úgy is szeretkeztünk, h nem éppen babyt gyártunk. Aztán cisztával mentem kontrollra a dokimhoz, aki közölte, h babánk lesz! :) Szurkolok Nektek!
Szia! Megállapították a meddõség okát? Az unokatesómék is ebben a cipõben járnak, én segítek nekik, ahol tudok, õk lombikra járnak, kb. 4 éve várnak babára.
Azt nem tudom, hogy lehet átvészelni, de mi anyáéknak 11 év után születtünk:) (ikerlányok).Mondták, hogy nagyon nehezen jöttünk össze, de végül 2-en születtünk:D
Na, ha jobb kedved lett, akkor már megérte :) :)
Szia!Kezelik nálad a pcos-t?Nekem is az van.De nekem már van egy 2, 5 éves kislányom és májusra várjuk a második babát:) Én merckformint szedtem meg peteérés segítõt, mindkét gyerkõc így fogant az elsõ próbálkozós hónapba. Ne légy szomorú tényleg élvezzétek ki a kettesben töltött idõt menjetek kirándulni moziba ......és kitartást biztos nemsokára nálatok is kopogtat a gólya:)
Nem írtad, hogy az orvosok szerint lehet-e gyermeketek. Én a helyetekben nem AKARNÁM görcsösen. Az együttlét ne a nemzésrõl, hanem az egymás iránti szeretetrõl/szerelemrõl szóljon. Lepd meg a párod egy gyertyafényes vacsorával, vegyél fel csábító fehérnemût, szeretkezés közben ne gondolkodjatok. Gondolom, hogy ebben a témában csak negatívan gondolkodtok mindketten. "Nekünk nem sikerül, nekünk már sohasem lesz gyerekünk...stb" Gondolkodj pozitívan, ahogyan az elõttem válaszolók is írták. Most még szabadon mehettek szórakozni, tudtok éjjel aludni, mert nem sír a kiságyban a baba...stb. Gondolatban azonban mindig azt képzeld el, hogy milyen aranyos a babátok, gyönyörû család vagytok. Sok sikert, biztosan nektek is sikerülni fog.
A kérdező hozzászólása: Köszi, hogy írtatok! Liza, barátnõm kislánya, aki miatt kijött belõlem ez a kérdés, szintén Liza.. :-) A PCOs-t december közepétõl kezelik nálam metforminnal. 850-est kapok, vérvétel után felemelte az adagomat a doki napi három szemre. Pajzsmirigyre is kapok valamit, azt reggel kell szednem, picike fehér bogyó, a nevét most nem tudom. Annyit mondott, hogy ha ezek hatnak, akkor nagy valószínûséggel lesz peteérésem. És akkor megpróbálhatjuk az inszemet megint. De reméli, hogy nem lesz rá szükség. Semmit nem mondott biztosra, és nem is kell hiú ábránd. Utolsó írónak: A görcsölési idõszakomon túl vagyok. Még szeptember környékén leszoktam róla. Nem azon görcsölök, hogy uh, nem jön össze, és nem jár ezen az agyam, ha mondjuk hétköznap van, csak múlt héten két napot azzal töltöttem, hogy a legjobb barátnõmre vigyáztam, aki terhes volt. Mindenórás kismama. Egy napot meg azzal, hogy mentem orvoshoz a bajommal.. És aztán beindult nála a szülés mellettem.. És kint voltunk a városban. (pici város, minden egy köpésre, kórháztól kb 400méterre voltunk) Aztán éjjel jött az sms, hogy meglett Liza baba. Aztán két napig nem tudtam róla semmit, és vártam, vártam, vártam, vártam... És ez borított ki. Hogy nyilván Õ most nem tud felhívni, írni. De valaki a családból mondhatná, hogy hogy van, meg hogy bemehetek-e megnézni, és semmi. És ekkor agyaltam, és ez nem tett jót. És az utóbbi 8 hónapban nemigazán tudtam egyáltalán beszélni a pco-s problémámról, mert mindig azt hallgattam, hogy mennyire nehéz egy terhesség, és hogy mennyire szarul van.. Én meg úgy vágytam a rosszullétére, meg "tehetetlenségére" nyilván a jó értelemben.. És ez mostanra gyülemlett fel. Gratulálok a babákhoz!!! köszi, hogy írtatok!

Hogy lehet azt feldolgozni, hogy körülottem 4 barátnő terhes nekünk meg nem sikerül? El vagyok keseredve...

Legjobb válasz: Szia! Tudom, ez nagyon rossz. Nekem 12 közeli ismerõsöm, barátom van, aki vagy most szül, vagy nemrég szült, vagy most jelentette be, hogy terhes, szóval körülöttem szinte mindenki az. Én azt csináltam, hogy a nagyon közeli barátnõimmel igyekeztem együtt örülni. Sokszor hívtam õket, kérdezgettem, hogy vannak, látogattam a babákat, és szépen lassan kezdtem túl lenni rajta. Babánk még mindig nincs. Most elindítottuk az örökbefogadást. De örülök, hogy nem maradok ki a barátnõim legnagyobb örömébõl. Persze közben van, hogy erõt vesz rajtam a szomorúság, de ez szerintem normális. Kitartás!

Szia! Tudom, ez nagyon rossz. Nekem 12 közeli ismerõsöm, barátom van, aki vagy most szül, vagy nemrég szült, vagy most jelentette be, hogy terhes, szóval körülöttem szinte mindenki az. Én azt csináltam, hogy a nagyon közeli barátnõimmel igyekeztem együtt örülni. Sokszor hívtam õket, kérdezgettem, hogy vannak, látogattam a babákat, és szépen lassan kezdtem túl lenni rajta. Babánk még mindig nincs. Most elindítottuk az örökbefogadást. De örülök, hogy nem maradok ki a barátnõim legnagyobb örömébõl. Persze közben van, hogy erõt vesz rajtam a szomorúság, de ez szerintem normális. Kitartás!
szia! én ugyan így voltam! az elsõ terhességemnél beteg volt a magzat, és meg kellett szakítani! a szomszéd ugyan ekkor volt terhes és végig kellett nézni, hogy gömbölyödik, és hogy szüli meg a babát! erre a másik szomszédom is terhes lett, és nekem még semmi! és a ciklus.hu-n megnéztem a peteérést, és rögtön sikerült! a szomszéd 4 hónapos, én 5 hetes vagyok! nagyon félek, mert még nem voltam dokinál, de nagyon remélem, hogy minden rendbe lesz most! fel a fejjel, fog sikerülni! nekem mindig azt mondták, hogy nem szabad nagyon akarni, mert nem fog sikerülni, és pont abba a hónapba jött össze, amikor a legjobban akartam!
Én is voltam hasonló helyzetben. Próbáld valamivel elterelni a figyelmedet, valamivel ami igazán leköt. Ha van kedved hallgasd meg a barátnõidet a terhességükkel kapcsolatosan, de ha még az is zavar, akkor kérd meg õket, hogy errõl a témáról ne is beszéljetek, mert rossz passzban vagy emiatt. Ha igazi barátnõk akkor szerintem meg kell érteniük. Ha konkrét oka van amiért nektek nem jött össze akkor tényleg ott vannak az egyéb megoldások, ha pedig minden rendben akkor csak kitartás! Akár 1-1.5 év is kellhet, hogy összejöjjön. Menjetek nyaralni és a kikapcsolódás esetleg meghozza a gyümölcsét!
Kimondhatatlanul rossz érzés, egyetértek. Saját tapasztalatból. Én úgy próbáltam túl tenni magam rajta, hogy a munkámra koncentráltam. Jó ideig inkább kerültem õket, szerencsére õk megértették, milyen rossz nekem és nem haragudtak meg. Aztán õk segítettek rajtam úgy, hogy finoman, szinte észre sem vettem, bevontak a dolgokba. Ne vártam kisbabát, mégsem éreztem magam úgy, hogy nem vagyok közéjük való, nem éreztem magam kirekesztettnek sem. Könnyû mondani, tudom, de ne legyél elkeseredve, elõbb-utóbb, amikor a babó is úgy akarja, sikerülni fog! Azt nem írtad, régen próbálkoztok? Dokinál jártatok már? Az életkörülményetek szerint lehetõség lenne rá? (gondolok itt például a stresszmentességre, mert fontos az is!)
A kérdező hozzászólása: köszikie a bíztatást!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!