Találatok a következő kifejezésre: Hogy lehet feldolgozni, hogy (190 db)

Hogy lehet feldolgozni, hogy az emberek hatalmasat változnak?

A volt barátommal 10 hónapig voltunk együtt, és az elején ő írogatott egy évig, hogy legalább találkozzunk szóval nagyon tepert, és az elején nagyon aranyos volt.. Aztán sok vita volt, suli, kevés találkozás, edzések neki, stb. Szóval most szakítottunk, de egyszerűen nem tudom felfogni, hogy valaki hogy változhat ekkorát, hogy régen bármit megtett volna értem, most pedig lesz*rja, hogy elveszít, mert szép lassan kiszeretett belőlem gondolom, csak nem mondja... Mindenki ilyen? Minden kapcsolatnak ez a vége? :/

Legjobb válasz: Nem mindenki ilyen és nem minden kapcsolatnak ez a vége. Bár nyersen hangzik, de valószínûleg az történt, hogy kiszeretett belõled, vagy adott esetben nem is volt igazán szerelmes... Az is lehet, hogy még õ maga sem tudja, hogy mit akar. Apropó! Te tudod már? Nézd egy másik oldalról. Nem 10 év házasság és 2 gyerek után lépett le...azért ez sem elhagnyagolható. :) Fel a fejjel! Jön a nyár! Élj!!

Nem mindenki ilyen és nem minden kapcsolatnak ez a vége. Bár nyersen hangzik, de valószínûleg az történt, hogy kiszeretett belõled, vagy adott esetben nem is volt igazán szerelmes... Az is lehet, hogy még õ maga sem tudja, hogy mit akar. Apropó! Te tudod már? Nézd egy másik oldalról. Nem 10 év házasság és 2 gyerek után lépett le...azért ez sem elhagnyagolható. :) Fel a fejjel! Jön a nyár! Élj!!
Akik nem tudják, milyen igazán szeretni valakit, azok veszik általában könnyen az ilyen dolgokat, számukra a szerelem jön és megy.Viszont gondolj bele, hogy még elég fiatalok vagytok, ilyenkor egyik szerelem követi a másikat általában, az ember ilyenkor még nem nagyon állapodik meg.Van helyette ezer másik, aki jobb. A teperés, majd az elhidegülés meg annak tudható be, hogy míg nem kapott meg, kihívás voltál számára, amikor vele voltál, azt meg túl természetesnek vette.Most meg nem érdekli, hogy elveszít, mert nem is tudja, mit veszít.
Nyilván te sem tettél meg mindent, azért, hogy melletted maradjon, a mondanivalódból az jött le, hogy vártad a csodát , hogy majd Õ megfordul és visszatér hozzád, te nem "tepertél" semmit akkor Õ most miért legyen veled?
A kérdező hozzászólása: Én végig féltem az elmúlt idõszakban, hogy el fogom veszíteni... Szakítottam, mert tényleg elhidegült, amikor velem volt akkor hozzámbújt, azt mondta hogy szeret, de valószínûleg nincs így, tényleg csak fellángolás voltam... Én nem akarok teperni, mert ha õ sz*rik a fejemre konkrétan, akkor én nem fogok futni utána. Én sosem ejtettem így le, mindig foglalkoztam vele, talán ebbõl lett elege. Nem õ szakított, ki tudja õ meddig húzná még, abból jöttem rá, hogy most hétvégén is inkább lesz a haverokkal mint velem, velem elég lett volna egy délutánt találkozni egész héten.://
Hát ez hiteltelen volt! Nem lehet, hogy csalódott?

Hogyan lehet feldolgozni, hogy nekem soha nem lehet saját gyerekem? Férfiak! Ti tudnátok így egy nőt szeretni?

Különböző okok miatt 7 éve el kellett távolítani a méhemet. Ez ugye tudjuk mivel jár. Megérintett, de akkor még fel sem fogtam igazán, viszont most vagyok abban a korban, hogy már vágyakoznék egy kisbaba után és egyszerűen képtelen vagyok elfogadni és feldolgozni, hogy nekem nem lehet. A párommal régóta együtt vagyunk, ő elfogadta, de olykor annyira mélyre kerülök, hogy ellököm magamtól őt is. Keressen olyan nőt, aki megajándékozhatja egy saját gyerekkel, mert én ezt nem tehetem meg. :( Annyira magam alatt vagyok emiatt. Nem értem miért pont velem történt ez meg?? Hogy lehet ezen túl lépni? Gyerekszerető férfiak! Ti eltudnátok fogadni, hogy a szeretett nő nem tudja nektek megadni a saját gyermek örömét? Õszintén!

Legjobb válasz: Azon nem gondolkoztatok,hogy örökbe fogadjatok?

Azon nem gondolkoztatok, hogy örökbe fogadjatok?
Ami történt megtörtént. (a mûtétre gondolok) de ez után már kár ennyire túldramatizálni a helyzetet. Ha akartok gyereket akkor tessék örökbe fogadni. Ilyen esetekben amikor orvosilag nem lehet egy házaspárnak gyereke már nagyobb eséllyel indul az örökbe fogadás felé.
Minden normális ember fel tudja fogni, hogy sok választási lehetõséged nem volt.Valószínûleg így maradhattál életben. Ha belehalsz, akkor lehetett volna gyereked?? Tessék elfogadni, mert mást nem tehetsz.És így csak a párodat fogod elzavarni.Az jobb lesz?? Nem minden férfi vágyik gyerekre, sõt, nem minden nõ sem. De ha mindketten szeretnétek, tessék elindítani az örökbefogadást.Nagyon jó esélyellel indultok hozzá, hogy babát találjatok. Az én fiam egy 15 évvel idõsebb nõt vett feleségül, aki szintén nem fog szülni, hasonló okokból sem. Elfogadtam, mert így szeretik egymást.Egyszer beszéltünk róla, soha többet.Tehát unokám sosem lesz, és szeretem a menyem.
Örökbefogadááááás!
Mármint úgy értem, hogy kivesznek az anyától petesejtet és az apától is ami kell, és azt megtermékenyítik, és egy béranyába beleültetik.
De én lehet most hülyeségeket beszélek, de ilyenkor nem lehet mesterséges megtermékenyítést csinálni? A lombik programokra gondolok!
A kérdező hozzászólása: Persze, szeretnénk örökbefogadni, de ez azért mégsem ugyanaz. Nem élhetem át a terhességet, az örömteli várakozást, az izgalmakat. Csak várok a telefon mellett, aztán aláírok pár papírt (lesarkítva), ez azért más. Tudom, hogy mindennél jobban szeretnénk azt a gyereket, éppen azért, mert nekünk nem adatott meg ez az öröm, ugyanakkor én ezt még képtelen voltam elfogadni akkor is, ha nem tehetek mást. Eddig igyekeztem nem törõdni vele, elhessegetni, szõnyeg alá söpörni a gondolataimat. A hetekben beszéltünk a párommal arról, hogyan tovább gyerek ügyben, most tört fel bennem igazán az érzés azt hiszem, amit 7 évvel ezelõtt kellett volna megélnem és elfogadnom!
A kérdező hozzászólása: Kedves 8-as! Mivel nekem értelemszerûen nincs mit kivenni és visszarakni sincs hova, ezért esetemben a lombik program nem ad megoldást sajnos.

Hogyan lehet feldolgozni, hogy a kutyám halálos beteg és csak hetei vannak hátra?

Ma vittük orvoshoz, mert egy ideje keveset evett, sokat feküdt és a doki megultrahangozta, mondta, hogy áttétes rákos és csak hetei vannak hátra... 10 éves németjuhászról van szó.

Legjobb válasz: Nagyon sajnálom a kutyusodat, az én kutyusom 11 éves német juhász és kis csomók vannak az emlõiben, mostanában nagyon keveset eszik, lehet hogy neki is ez van? Ha nem túl megterhelõ leírnád légyszi hogy konkrétan miket látsz, h tudjam nálunk is ez a helyzet?

Nagyon sajnálom a kutyusodat, az én kutyusom 11 éves német juhász és kis csomók vannak az emlõiben, mostanában nagyon keveset eszik, lehet hogy neki is ez van? Ha nem túl megterhelõ leírnád légyszi hogy konkrétan miket látsz, h tudjam nálunk is ez a helyzet?
12 éves erdélyi kopóm öregkori súlyos epilepsziában nemrég halt meg. Nagyon nehéz elviselni.
én nekem volt egy cicám. már majdnem 8 éve volt nálam a kis édes de szeptember óta nem találom sehol. lehet h valaki ellopta de nem valószínû mert 8 év elég sok egy macskánál. azóta minden nap gondolok rá. hónapokon át minden este sírva aludtam el és haragban váltunk el, ez a legrosszabb. bármit megtennék azért h még egyszer átölelhessem de nem lehet. tudom nem olyan mint egy kutya , de nekem õ volt a mindenem. a lényeg az hogy mosolyogj és ne érezze h szomorú vagy és neki a túlvilágon jobb lesz bízz ebben. én is csak ezzel tudom vigasztalni magam. azóta van egy kis kutyám és vele olyan jó próbálok lenni akkor is amikor megharap, próbálok nem kiakadni bármit csinál azért, h neki tökéletes legyen az élete :) )


Volt szülés utáni depressziótok? Hogyan lehet feldolgozni, hogy már nem ketten, hanem hárman vagyunk?

Nagyon várom a babánkat (els?) és boldog házasságban élek a szeret?, okos, intelligens férjemmel. Mégis ahogy közeledik a szülés, néha elfog a félelem, hogy milyen lesz, hogy lesz, jó lesz-e?

Legjobb válasz: szia! Szülés elõtt nem annyira. Akkor a baba körül forgott minden gondolatom.Jól fejlõdik-e? Ma miért nem rúg már reggel, pedig szokott..stb? Az elsõ napokban szülés után viszont ott van egy VALÓDI baba , aki a Tiéd/Tiétek ráadásul. Néha el se hittem.Arra gondoltam, hogy csak "lett" , de pont tõlem, belõlem jött ki?:DD Aztán a sírás, hogy nem tudom mi baja , mit lehet vele csinálni ? Hogy mûködik? :D Nem voltam depis kifejezetten , de eljött igen az a hullámvölgy, ami akár depibe is átmehetett volna. Ez a dolog aztán 2-3 nap alatt "eltûnt", "letisztázódott2 bennem. Mostmár kezdünk igazán jól összecsiszolódni a kisfiammal, és ez nagyon jó érzés:)

szia! Szülés elõtt nem annyira. Akkor a baba körül forgott minden gondolatom.Jól fejlõdik-e? Ma miért nem rúg már reggel, pedig szokott..stb? Az elsõ napokban szülés után viszont ott van egy VALÓDI baba , aki a Tiéd/Tiétek ráadásul. Néha el se hittem.Arra gondoltam, hogy csak "lett" , de pont tõlem, belõlem jött ki?:DD Aztán a sírás, hogy nem tudom mi baja , mit lehet vele csinálni ? Hogy mûködik? :D Nem voltam depis kifejezetten , de eljött igen az a hullámvölgy, ami akár depibe is átmehetett volna. Ez a dolog aztán 2-3 nap alatt "eltûnt", "letisztázódott2 bennem. Mostmár kezdünk igazán jól összecsiszolódni a kisfiammal, és ez nagyon jó érzés:)
Szülés elõtt nem, utána meg nem is tudom. Depressziós igazából nem voltam, de vmi azért csak nem volt rendben velem/velünk az elsõ pár hétben! A kórházból kimerülten érkeztem haza, olyan remegés fogott el, mint az epilepsziásokat, rángott az egész testem az elsõ este. Aludtam egyet, utána elmúlt. Az elsõ pár napban tiszta ideg voltam, fáradt, kötekedõs. Mki osztogatta a (jószándékú) tanácsait, én mindet piszkálásnak, bántásnak vettem. Sokat sírtam, ok nélkül kötöttem a páromba. Úgy éreztem, összeomlott az egész életem, rám fog szakadni még a plafon is! Az új jövevénnyel kapcsolatos gondok, a háztartás, ... Profi akartam lenni mindenben, elkeserített és idegesített, h nem megy minden simán. + az éjszakák, a fáradtság, a fájdalom (császáros voltam), rohangálás a papírok után, ... Nagyon nehéz volt. Aztán lenyugodtam, belerázódtam mindenbe, vmennyit pihentem is. Megemésztettem a császárom tényét, tudtam teljes szívvel örülni a lányomnak. Amint megnyugodtam, õ is nyugisabb lett, és a párommal sem öltük egymást. A háztartáson is túltettem magam. Ma nem tudok porszívózni? Na és? Nem szalad el, majd holnap megcsinálom. Ennyi az egész. :) Az volt kemény, mire idáig eljutottam. Azóta minden OK. Nyugi & kitartás! Eleinte nem könnyû, de menni fog!
ahogy látom, nem lesz semmi gondotok a gyermekneveléssel. Csak mindig arra kell gondolnod, hogy nem kell egyetlen nap alatt megváltani a világot. A depresszióhoz hajlam is kell. Egyik barátnõmnek volt szülés utáni depressziója, nem kezelte ki rendesen, ezért késõbb súlyosabb lett a helyzet. Sajnos akkoriban nem beszéltem vele, teljesen elzárkózott a külvilágtól, sétálni sem vitte ki a kislányt. Most kezelés alatt áll, gyógyszert szed
Nekem volt pár hétig. De a szülés utáni depressziónak inkább hormonális oka van, nem lelki. Én éreztem, ahogy a gyomrom tájékáról sugárzik egy fura gyengeség-érzés. Mi 10 napig voltunk kórházban, mert fertõzést kapott a babám. Nem beszéltem szinte senkivel, pedig sokan voltunk összezsúfolva :S Otthon kezdett enyhülni az érzés, de többször riadtam fel rémálomból, pedig nem szoktam amúgy. Omega 3 kapszulát szedtem, és hamar elmúlt a depi. Azt még hozzáteszem, hogy én nem vártam különösebben hogy megszülessen a baba, mindig inkább toltam volna még odébb az idõpontot, hogy még lehessünk kicsit nélküle. Pedig tervezett baba volt. Nm értettem miért várják mások annyira a babájuk megszületését. De mostmár nem tudom hogy élhettünk eddig nélküle, annyira imádom :-) 8 hós anyuka

Hogy lehet "feldolgozni", hogy valószínűleg nem lehet több gyermeked?

Persze az anyagiak miatt, meg igazából férjem sem akar (még), de szíve vágya egy kislány:-) Van egy 3 éves kisfiunk akit imádunk,a szemünk fénye. Mostanában jutott eszembe, hogy olyan jó lenne újra átélni a terhességet, a babázást. De most még nem lehet. Igaz még csak 30 évesek leszünk, tehát 35 éves korunkig ráérünk. Kisfiam a mamáéknál van, és nézegettem a fotóalbumát. Még jobban elfogott a baba utáni vágy. Albérletben lakunk, ami kell az megvan, megyünk nyaralni is minden évben. De úgy érezzük, hogy nem férne (most ) bele még egy baba. De 3-4 év múlva hátha "rátudom" beszélni a férjemet, és próbálunk összehozni egy kislányt.

Legjobb válasz: Ha azért nem, mert a férjem nem akarja, belenyugodnék. Valaki vagy akar babát, vagy nem. Rábeszélni nem érdemes. Senkinek nem lenne jó. Nekünk is "csak" 1 gyerekünk van; mindenen spórolunk, nem járunk sehová, mégis mivel mindketten szeretnénk, bele fog férni a kistesó.

Ha azért nem, mert a férjem nem akarja, belenyugodnék. Valaki vagy akar babát, vagy nem. Rábeszélni nem érdemes. Senkinek nem lenne jó. Nekünk is "csak" 1 gyerekünk van; mindenen spórolunk, nem járunk sehová, mégis mivel mindketten szeretnénk, bele fog férni a kistesó.
Még van 15 éved hátra neked ezen nem kell még aggódnod!! van 4 gyerekünk és nem betegednék bele ha már nem lenne több, igaz , hogy abba sem ha lenne még vagy kettõ! ez csak hozzá állás kérdése! anyagi dolgok azok fontosak , de nem az a döntõ kérdés a gyermek vállalásban! Mûvi megszakítást a 10.gyerek után sem vállalnám fel!
Egy mûtétbõl kifolyólag nekem "technikailag" nem lehet több gyerekem. Nem is nagyon vágyom rá. Mi tagadás, élvezem, mert nem kell védekeznem. Ha pedig egy ex-partnerem gyermektartás ügyben keres meg, a szemébe nevetek, a megfelelõ orvosi papírt lobogtatva. F
.
Ez még nem konkrét válasz arra hogy nem lehet! Gondolj azokra akiknek betegségbõl kifolyólag nem lehet gyerekük, nahát azoknak szerintem feldolgozhatatlan!
A ti esetekben nem is olyan nehéz ezt felfoldozni, hiszen ez a ti választásotok. ANnak igazán rossz, akinek nem választása, hanem ez van adva, nem lehet többé egészségügyi okokból pl. Így feltudod dolgozni, hogy a ti döntésetek, ti akarjátok így, mert nektek jelenleg mégiscsak így a jobb. Egyébként pont itt tartok én is. Nekünk van kettõ, és már a babakorból kinõttek, és elõjön egyre gyakrabban, hogy szeretnék még. De az észérvek ellene vannak, és bármilyen nehéz is, de az észérvek mellett döntök. Ez is döntés, ez valahol azért könyebb, mint ha belegondolok a szomszédomnak nem lehet, és még nincs is. Az a baj !

Hogy lehet feldolgozni, hogy a másik sokkal, de sokkal sikeresebb a karrierjében?

Az enyém egészségügyi okok miatt derékba tört, most szenvedek. Amihez értek, azzal nem foglalkozhatok, máshoz meg nem igazán értek, és csak egy érettségim van (művésznek készültem, olyan végzettségem van, de minek, gépelni is alig tudok, nemhogy hangszerhez ülni..). Most állást keresek már hetek óta és semmi, egy vacak interjúra se hívnak be. Talán protekcióval összejön egy félállás, ahol 50 ezret keresek. Ehhez képest a párom most is interjúzik. Van munkája, mégis mindig megkeresik. Az utóbbi időben ráállt arra (mivel szereti a mostani munkahelyét), hogy úgy indít, hogy első körön leszögezi, hogy nettó 500 ezer alatt esélytelen, hogy váltson, szóval akkor ne rabolják egymás idejét. És ennek ellenére behívták. Persze örülök neki, meg valahol ez nyilván nekem is jó, mert például nem kell azon aggódnom, hogy mit egyek, amíg nincs munkám. De nagyon zavar a köztünk lévő különbség. Õ szépen lépked fölfelé a ranglétrán, én meg egy helyben toporgok és ha találok is munkát, körülbelül recepciósnak lennék jó, onnan meg nem nagyon van előrelépés. Az, hogy sikerül a pályámra visszatalálnom, egyre kevésbé valószínű, no meg lassan ki is öregszem. Hogy lehet az ilyen különbségen túllépni? Borzasztóan elkeserít és ez a kapcsolatunk rovására fog menni.

Legjobb válasz: Én is irigylem egy kicsit a párom azért, hogy neki van egy biztos munkahelye, bár õ nem keres annyira jól, de biztos a jövedelme, jól kijön a munkatársaival, én meg sehol nem találok egy normális állást. De nem sajnálom tõle és nem is zavar a különbség, csak sokszor gondolok rá, hogy nekem is lenne valami hasonlóan stabil (már amennyire valami stabil a mai világban) munkám. Engem inkább az anyagi vonzata zavar, hogy így most nehezebb a megélhetésünk.

Én is irigylem egy kicsit a párom azért, hogy neki van egy biztos munkahelye, bár õ nem keres annyira jól, de biztos a jövedelme, jól kijön a munkatársaival, én meg sehol nem találok egy normális állást. De nem sajnálom tõle és nem is zavar a különbség, csak sokszor gondolok rá, hogy nekem is lenne valami hasonlóan stabil (már amennyire valami stabil a mai világban) munkám. Engem inkább az anyagi vonzata zavar, hogy így most nehezebb a megélhetésünk.
Nõ vagy? Most voltam egy munkaerõpiaci programban, és a résztvevõk 90%-a nõ volt. Úgy látszik, a nõket jobban sújtja a munkanélküliség. Diszkrimináció van. Én se kapok meg még egy olyan munkát se, amit a kisujjamból kiráztam volna már 8 évesen is...
No meg a karrierjét senki sem úgy kezdi, hogy 500 ezres fizetést kap. Eleinte kevés fizetésért dolgozik a ranglétra alján és onnan szép lassan feldolgozza magát magasabb pozícióba és jobb bérsávba. A fõnököm tipikusan ilyen ember. Gyakornokként kezdett, aztán rengeteg munkával 10 évvel késõbb már ügyvezetõ lett egy pénzügyi cégnél. A munkájához 20 milliós autó jár és minden költségét fizetik. A fizetését nem tudom, de valószínûleg több, mint az én 1-2 éves keresetem összesen. No, én pont ezért maradok bent mosolyogva este hétig majdnem minden nap, mert 10 év múlva pont ugyanitt szeretnék tartani.
Miért nem tanulsz? Más irányban is képezhetnéd magad, máris behozhatnád a "hátrányt". Nem fog a semmibõl az öledbe hullani egy jó állás, azért tenni kell.
Akkor tanulj valamit, ami piacképes. Vagy indíts vállalkozást olyan témakörben, ami érdekel, vagy amihez értesz (ha megtanulod). A sikeres emberek legfontosabb tulajdonsága, hogy nem ül tétlenül és sajnálja magát, hanem keresi az újabb és újabb lehetõségeket. Csakis rajtad áll, hogy néhány év múlva te is ott tartasz, ahol õ, vagy tovább siránkozol a "sorsod" miatt, amit ténylegesen te alakítasz.
3 Ez egy kicsit kemény hozzászólás volt. Kb azt jelenti, hogy bocs, de csak tenyészÁLLATNAK vagy jó. Kérdezõ, a párodnak az lenne a dolga, hogy tartsa benned a lelket, amég meg nem gyógyulsz és ne veszítsd el emiatt minden önbizalmad. Amúgy én is pont így éreztem magam anno a párom mellett, amég ki nem derült, hogy van olyan dolog, amiben én is jó vagyok, csak nem megy egyik napról a másikra, hogy valóra váltsam, tehát idõ kell ér türelem.
"Hát nem tudom, nekem az infós ismerõseim már diákkorukban ennyiért dolgoztak..." Akkor jól átvágtak, egyáltalán nem jellemzõ, h diákoknak milliós fizetést adnak. Az én infós ismerõseim is max 200-zal kezdték, de egy év múlva már 400 alatt nem nagyon álltak meg.
törj egy másik utat, keress valami mást, amit szeretsz, amiben ki tudsz teljesedni!
Talán az informatika az egyetlen. De nem mindenkinek fekszik az a terület. Ha egyáltalán nem köt le valakit, kínszenvedés megtanulni. Viszont annyi terület létezik még, hogy elképzelhetetlen, hogy valaki ne találjon legalább 3-4-et, ami érdekli.
7: Hát nem tudom, nekem az infós ismerõseim már diákkorukban ennyiért dolgoztak...
A kérdező hozzászólása: Autodidakta módon tanulok és tanultam sok mindent. Elkezdtem egy fõiskolát is, de még van belõle egy évem hátra. És igazából ahogy elnézem, ezzel se nagyon fogok tudni mit kezdeni, elmehetek közalkalmazottnak és csókolom. Ezt nem mondanám se hivatásnak, se karriernek, maximum lesz egy munkám, amiért pénzt kapok amibõl szûkösen megélek. De közben ott van õ, aki imádja, amit csinál és értékelik is és meg is fizetik és reggelente örömmel megy dolgozni... csúnya dolog, de annyira irigylem! :(
Amikor összeköltöztünk a férjemmel nekem egy jó munkahelyem volt ( most is) és õ meg munkanélküli volt.Ez a munkanélküliség közös döntés volt. És tisztelem becsülöm érte soha de soha nem volt rám irigy vagy féltékeny. Én biztattam és az én helyem által sikerült neki munkát szereznem.Az õ munkája olyan hogy ismeretség kell hozzá, fiatalon nem volt kuncsaftköre. Én segítettem neki, és elindult. Most 3 évvel késõbb azt mondom hogy elég jó volt a tavalyi év és szerintem ez csak jobb lesz. Õ soha nem volt depis, nem volt kiborulva, meg semmi ilyen. Abban az idõben igencsak lefoglalta magát, mert a házunkon ezer dolog volt amit kellett csinálnia. Ha a párod ilyen sikeres akkor "használd ki" ezt a helyzetet. Próbáljon meg õ neked valami munkát keresni sz ismeretségi körében vagy abban amit õ csinál. És próbálj meg ebbõl a nagyon elkeseredett légkörbõl kilépni mert csak akkor lehetsz sikeres ha elhiszed magadról, ha pozitívan állsz a dolgokhoz. Elõször az agyadat állítsd át arra hogy neked is sikerülni fog. És gondolj arra hogy van biztos megélhetésetek ez már egy óriási pozitívum, nem kell minden sz.art elvállalnod. És ne felejtsd el hogy bármikor fordulhat a dolog, és te leszel feljebb, mert semmi nem tart örökké. Élvezd ki egy kicsit az életet, hogy nem dolgozol és közben nem éhezel. keresgélj munkát de csak lazán és pozitívan és sikerülni fog.

Hogy lehet feldolgozni, hogy miattam ment tönkre a kapcsolat és a gyereknek nem jó ez?

Minnél inkább gondolkodom, annál jobban rájövök, hogy az én paranoiám és a túlzott elvárásaim, ingerültségem miat ment tönkre a kapcsolatom a gyermekem apjával. Ha nem lennék ilyen elcseszett, talán még ma is lenne családja a kislányomnak. De nincs. Akko még a páromat okoltam, de mostmár tisztán látom, hogy én vagyok a dilis és a hibás. Vissza már nem csináljuk, de valahogy meg kell emésztenem, hogy a gyerekkel igy kicsesztem.

Legjobb válasz: Ha engeded a gyerekednek, hogy akkor legyen az apjával, amikor mindkettejüknek jó, akkor javíthatsz a gyerek apa hiányán. Kár, hogy erre késõn jöttél rá. Legközelebb jobban ügyelj a viselkedésedre.

Ha engeded a gyerekednek, hogy akkor legyen az apjával, amikor mindkettejüknek jó, akkor javíthatsz a gyerek apa hiányán. Kár, hogy erre késõn jöttél rá. Legközelebb jobban ügyelj a viselkedésedre.
Ennyire ne okold magad. Mindenhez két ember kell. Annyit tehetsz, hogy jó irányba változol.
A kérdező hozzászólása: Engedem neki, persze. Ennél rosszabb nincs, hogy itthon leszünk a kislánnyal KArácsonykor és mondom majd neki, hogy boldog karácsonyt, közben meg azt gondolom, hogy boldog karácsonyt te kis anygal, anya jól elintézte, hogy boldog karácsonyod legyen...
Mindenhez két ember kell. Nem csak a te hibád, hogy tönkrement a kapcsolatotok. Engedd meg az apjának, hogy annyiszor találkozzanak, amennyit akarnak. Mennyi idõs a kislányod?
Biztosan nem tudod megoldani a volt férjeddel a dolgot? Ha beláttad a hibáidat, akkor talán nem lenne felesleges próbálkozás. Vagy ha nem is megy, akkor a karácsonyt attól még együtt tölthetitek.
Nem csesztél ki vele. Gondolj bele: jobb lett volna ha állandóan egymás fülét rágjátok a férjeddel és elõtte veszekedtek? Hát nem. Így neked kellett rájönnöd, hogy mi a helyzet. Engedd találkozni a kicsivel az apját, ha kel több napra is. Ha meg nem akar taklálkozni a gyerekkel a férjed kár eröltetni, ezt csak õ dönti el hogy akarja-e vagy sem.
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy a kislányom teljesen megbolondul, ha apával van vagy utána nem birok vele több napig. Persze, össze van zavarodva, értem én, de az, hogyha ott van az apja, nekem már nem is fogad szót. Csakhogy apának hamar elege lesz belõle, egy napra õ a tökéletes apa. Na mindegy.

Hogyan lehet feldolgozni, hogy ha öngyilkos lett egy közeli szeretted?

Betegsége miatt lettek ilyen gondolatai.

Legjobb válasz: Azt nem tudom,hogy õ döntött-e így, vagy amikor nem õ volt õ, akkor az a másik valaki...tudjátok, mint amikor azzal viccelõdnek embere,hogy a hang mondta a fejemben..

A kérdező hozzászólása: Azt nem tudom, hogy õ döntött-e így, vagy amikor nem õ volt õ, akkor az a másik valaki...tudjátok, mint amikor azzal viccelõdnek embere, hogy a hang mondta a fejemben..
Nekem az egyik szülõm lett öngyilkos, épp hozzám tartott haza mert megbeszéltünk hogy megyünk horgászni meg bográcsozni. Nem érkezett meg, hívtam, ki volt kapcsolva.Néhány óra múlva jöttek a rendõrök, és közölték hogy öngyilkossági szándékkal vonat elé sétált... Hát feldolgozni nem tudom hogy hogy lehet... még mindig vannak iszonyú napjaim, 6 hónapja történt az eset, hiszen az halt meg önszántából, aki 19 éven keresztül minden nap gondomat viselte, felnevelt, és bármikor fordulhattam hozzá ha baj van. Néha olyan érzés, mintha csak elutazott volna vagy összevesztünk volna és ezért nem beszélünk. Nem igazán érzem/fogom fel hogy meghalt, és az a tudat hogy soha többé még nem jutott el az agyamig. 20/L
Szinte sehogy! Pokoli nehéz, és nagyon sokáig tart. Én is átéltem ezt, annyiból volt durvább, hogy én találtam meg... Apósomról van szó.
nem tudsz mást csinálni, mint bízni benne, hogy pontosan tudta miért teszi, és elfogadni a döntését - bármilyen kegyetlenül is hangzik. Ahogy írtad, betegsége miatt választotta ezt az utat - azért, hogy olyannak õrizzétek meg az emlékeitekben, amilyen volt (leépülés elõtt) és azért, hogy ne szenvedjen a betegségtõl - gondolom gyógyíthatatlan volt. Ha sikeres ember volt - akkor ez is belejátszhatott abba, hogy nem akarta kiengedni az irányítást semmilyen értelemben a kezébõl. Az õ esetében, halálos betegen, igazolható a tette - és tiszteletben tartható a döntése. Ez segíthet feldolgozni, és ez segíthet idõvel túl lenni rajta.
Nekem még középiskolában volt öngyilkos osztálytársunk. Napokig teljesen maga alatt volt mindenki, alig ettünk, alig aludtunk. Viszont sokat beszélgettünk, az elsõ egy-két napban órák helyett is, mert a tanárok sem tudtak velünk sokra menni, õk is inkább segítettek. Iskola után is összejártunk, beszélgettünk róla, segítettünk egymásnak feldolgozni. Azóta eltelt több, mint 10 év, de még mindig eszembe jut idõnként, és az osztálytalálkozókon is mindig megemlékeztünk az esetrõl.
A kérdező hozzászólása: lelki betegség volt. Nem tudom, hogy éppen akkor õ volt-e õ vagy egy másik személyiség volt épp jelen benne, akit a betegség alakított ki.
A halált önmagában is nehéz feldolgozni..öngyilkosságot még nehezebb.. Ha beteg volt, megtette amig volt rá ereje, öntudata. Van olyan betegség, ahol megváltás a halál.. Mert nagyon hosszú és fájdalmas az út a végig.. Hat éve járok az onkológiára...meg tudom érteni. Igy döntött, mert ezt látta jónak.. Ne legyen lelkiismeret furdalásod.. Megbékélést kivánok !
6-os hozzászóló! Csodállak amiért ennyi életerõ van benned és hogy ilyen rövid idõ után tudsz beszélni a dologról!

Elvált, gyermekkel élő anyukák! Hogyan lehet feldolgozni, hogy a volt férjetek barátnője a gyermekeitekkel van? És ugye a válás indoka is az volt, hogy a férjemnek már ő kell?

Férjem a munkahelyén összejött a kolleganőjével, ismert sztori. Én megtudtam, egy idő után beadtam a válást, már nem lakott amúgy sem velünk. Két gyermekünk van, 3 éves és 10 hónapos kislányok. A láthatást kéthetente hétvégére ítélte meg a bíróság. Apa nem is igényel többet. Sajnos vagy nem, nem tudom, mert egyszerűen ettől a helyzettől feláll a szőr a hátamon. Mi köze az ő új társának az mi gyerekeinknek? Rosszul gondolkodok? Tényleg nem tudom, csak azt, hogy nagyon nehéz túllépnem rajta....

Legjobb válasz: Kezdj el randizni, meg ha ez nem is konnyu ket gyerekkel!Szerintem legalabbis ugy konnyebb felejteni. Ha mas nem legalabb uj ismerosoket, baratokat szerezhetsz. Nyilvan nem lesz konnyu, de nincs sok valasztasod.

A férjemnek van egy lánya az elõzõ házasságából. Mivel én fiatalabb vagyok nála és a lánya is nagyon korán jött, életkor szerint maximum a húgom lehetne. Amikor összeházasodtunk, a lánya eleinte pont a kis korkülönbségen viccelõdve állandóan a nevelõanyjának szólított, aztán sikerült annyira rászoknia, hogy már gyakrabban hív így, mint a keresztnevemen. Ez tényleg elnevezés kérdése, amúgy nem tekint az anyjának, én magamat még kevésbé tekintem annak. Viszont amikor a férjemmel összejöttem (már elváltként ismertem meg, a házasságuk egyszerûen nem mûködött és közös megegyezessel váltak, nem volt harmadik fél), addig nem is mutatta be a lányát, amíg nemv olt benne biztos, hogy hosszabb kapcsolat lesz. Az exneje ugye tudott rólam, mert a gyerek miatt folyamatos a kapcsolattartás (vagyis volt, mert a lánya közben felnõtt és közvetlenül egymást keresik). Voltam én akkoriban minden, csak királylány nem, persze a gyerek elõtt. Ezért kissé tartottam is a találkozástól, feltételeztem, hogy elõítéletei lesznek a lányának. Szerencsére épp ellenkezõleg történt, kölcsönös volt és van a szimpátia, egymással soha nem volt gondunk. Viszont az ex pont a féltékenység miatt minden energiáját abba fektette, hogy széttúrjon minket. Ha a gyereket elhozta a férjem, akkor záros idõn belül megjelent az ex - a gyerekbõl telefonon kiszedte, hogy hol vagyunk - és hatalmas jelenetet rendezett. Akár nyilvános helyen is. Ennek rendre az lett a vége, hogy három ideges felnõtt és egy magába fordult, remegve síró gyerek volt a helyszínen. A gyereket használta pajzsnak és a kora miatt õ is szenvedett a legtöbbet. No meg a férjem, mert sajnálta a lányát. Én meg tudtam tenni, hogy magamban elmormoltam egy káromkodást és lenyugodtam, de õket sokkal jobban megviselte. A hölgy annyit ért el, hogy nekem továbbra is jó a kapcsolatom a lánnyal, viszont õt nem igazán szereti a lánya, pedig az anyja.
Kezdj el randizni, meg ha ez nem is konnyu ket gyerekkel!Szerintem legalabbis ugy konnyebb felejteni. Ha mas nem legalabb uj ismerosoket, baratokat szerezhetsz. Nyilvan nem lesz konnyu, de nincs sok valasztasod.
Tehát te továbbra is megtartottad volna férhjnekés apának, de most azért aggódsz, hogy nincsenek nála jó helyen a gyerekek és nem érddeklõdik eleget. Akkor most "megtartandó" jó apa, vagy olyan aki nem törõdik a gyerekkel? Nem veszed észre, hogy olyan mintha 2 különbözõ emberrõl beszélnél? Õt választottad a gyerekeid apjának, neki szültél gyereket. Akkor most add oda neki, akkor is, ha õ már nem szerelmes beléd, mást szeret- Ha nekedlesz egy kapcsolatod, akkor az a férfi is a gverekkel fog élni, ráadásul többet mint 2 hétvége
Rosszul gondolkodsz.A volt férjed új életet kezdett amiben te már nem vagy benne, de a lányok igen.Meg persze a barátnõje.Attól, hogy a barátnõjével él, az a nõ még lehet kedves és szeretni való a lányokkal szemben.Lépj túl rajta, és fogadd el, hogy az exed ár külön van.. Én is így tettem.Soha 1 percig nem morogtam a volt férjem nõjére, hiszen mindig vallom, hogy egy tökéletes kapcsolatban harmadiknak nincs helye.Ha mégis belép egy harmadik fél(mindegy hogy nõ vagy férfi az illetõ) akkor az a kapcsolat nem mûködött jól.Én ezért sosem hibáztattam a volt férjem barátnõjét.Nem is tiltottam a fiamat tõle.Azóta a barátnõ feleség lett, és született egy kislány nekik.A fiam ma is ugyanolyan fontos nekik mint a közös gyermekük.A fiam ma is szeret hozzájuk járni, mert érzi mindenki szereti.Ha ellenkezdtem volna, vagy morogtam, tiltottam volna, akkor a fiam itta volna meg a butaságom levét.. Lépj túl rajta, és kezdj új életet.
Szia, egyet értek az elõzõ válaszadókkal, sajnos valahogy túl kell lépned a dolgon!Azonban nagyon megértem az érzéseidet, hiszen két pici gyermek mellett megcsalt a férjed, akkor mi a fenének csinált két gyereket, de legalább is a másodikat.Ne haragudjatok, de szerintem ez iszonyat érzés lehet.Itt nem arról van szó, hogy egy férj x év után megcsalja a feleségét, itt egy viszonylag friss kapcsolatról beszélünk, ahol két igen pici gyermek van.Kicsit olyan a szitu, hogy megcsaljuk a terhes feleségünket.Szóval azért simán meg lehet érteni téged is, mert rohadtul nem lehet könnyû feldolgozni az egészet, ettõl függetlenül én is azt mondom, hogy muszáj lesz túllépned rajta.
Nagyon rosszul gondolod... Én mindezt gyerek szerepben éltem meg...Elõször anyának is nehéz volt ezt elfogadni, de belátta, hogy nekem is sokkal könnyebb, ha valahogy elfogadja és megbarátkozik az új szituval...Úgy nõttem fel, hogy 2 anyukám van, természetesen jobban húzok a vérszerinti édesanyámhoz, erõsebb kötelék van köztünk, de nagyon sokat köszönhetek apa "új társának"is... Egyre nagyon vigyázz, gyerekek elõtt soha ne ócsárold se az apát(nem tudom milyen viszony van köztetek), se az "új társat".Attól [email protected] érzés nincs mikor egy olyan embert mondanak le elõtted, akit szeretsz, ráadásul pont olyan embertõl hallod, akit szintén... Ha szereti a volt férjed, akkor biztos vagyok benne, hogy a gyerekeitekkel is törõdni fog és jót akar nekik...
Igen, rosszul. Ha neked új pasid lesz, vele is találkozni fognak a gyerekeid. Gondolom, az ellen nem lesz kifogásod.
Tudom, nagyon nehéz, mert míg együtt éltetek a te vigyázó szemeid elõtt volt velük együtt, és láttad ami történik, közbe tudtál lépni stb... Tudom, hogy a "másik nõ" gondolatától is kiver a víz, és elõször nekem is nagyon rossz volt, de idõvel megszokod. Nálunk a pici 6 hónapos volt, mikor az apja elment. Ami szerintem fontos, hogy csak azt nézd, ami a gyerekeknek fontos, nekik pedig a békesség az elsõdleges, és az, hogy szabadon szerethessék az apjukat is. Mondjuk az egyik válaszadó (gyermek) véleményétõl azért kivert a víz...két anyukám van??? Na ne már. Az embernek egy anyja és egy apja van, már elnézést...akármennyit tett is más érte...de ez az én véleményem.
ha lelépett eddig se voltatok fontosak. a gyerekek a legnagyobb vesztesek, de próbáld legalább remélni, h amikor velük vannak, mindent megtesznek értük.
Szerencsére még nem voltam ilyen helyzetben, de hányingerem van, ha belegondolok, hogy oda kellene adnom a gyerekeimet két ekkora erkölcsi csõdtömegnek. És itt minden ember védi azt a szukát, aki szétszakított egy családot. Undorító.
Nagyon sajnállak és teljesen megértelek. A volt férjed egy mocsok, ha két pici gyerekkel otthagyott. A barátnõ egy mellékszereplõ mert lehet, hogy fél év múlva már nem is lesz meg. Ne foglalkozz vele. Ha tízhónapos a kicsi, akkor nem kötelezõ odaadnod, én biztosan nem adnám láthatásra. Nekünk legalábbis 3 éves korától vihette el, addig csak látogathatta. Aki azt írja, kezd el randizni, valószínüleg fogalma sincs, milyen két gyerekkel egyedül. Szerintem még véletlenül se randizz egyelõre, mert a csalódottság és a düh van benned, ami megakadályozza hogy tiszta szívvel menj bele egy új kapcsolatba. Még várj és el fog jönni a te idõd is, amikor boldog leszel más oldalán! Én ezt kívánom! Át mentem ezen én is, és egy boldog feleség vagyok, közösen neveljük a lányomat, nagy szeretetben!
én értem hogy gondolkodsz, és megértem, de ez ellen nem tudsz tenni mert az apukának láthatási joga van.remélhetõleg az új társ normális ás állandó marad mert ennél az rosszabb ha mindíg más nõvel találkozik a gyermeked.de egy valamit ne felejts el, TE vagy az anyukája és ezen senki a világon nem változtathat.
11 utolso, rosszindulatod peldamutato az összes olyan nö szamara, aki ugy gondolja a hazassaggal együtt egy ferjet is kapott ajandekba (tulajdonba), akit kesöbb elloptak töle. Kerdezö, a lehetö legrosszabbat teszed, ha a pillanatnyi erzelmeidre alapozva szetcseszed a gyerekeid kapcsolatat az apjukkal. Tetszik vagy sem, a hazassagodat a jelenlegi viszonyulasod az uj nö illetve a volt ferjed iranyaba nem menti meg, a csaladot sem adja vissza neked meg a gyerekeidnek! Amit tehetsz, hogy megprobalod a lehetö legjobbat kihozni a helyzetböl, azaz megprobalsz emberi kapcsolatot kialakitani a volt ferjeddel, illetve a nöjevel. Amugy az meg, hogy ugy gondolod, a volt parodat jobban erdekli a nöje: szerintem pont a "felall a ször a hatamon" - erzes gondoltatja veled. Tudom, hogy nehez feldolgozni, de kerlek probald meg. A SAJAT es a GYERMEKEID erdekeben! Itt pont nem a ferjeden meg a nöjen van a hangsuly! Es meg valami: amiert az uj nö fontos a ti gyerekeitek eleteben: ö föz rajuk, ö rak rendet utanuk, amig ott vannak a ferjednel, ellatja öket, es az uj nö szereteteböl profitalhatnak is. Es te is! Sosem fogjak az uj nöt jobban szeretni, mint az anyjukat, es az uj nö sem tud az anyjuk lenni, ezt tudnod kell! Ne legy feltekeny, probalj meg felülemelkedni a dolgokon. En is "uj nö" vagyok, bar a szitu mas, a parom exe ugyanigy gondolkodott rolam, (mi köze a gyerekeinkhez, stb), a helyzet az, hogy gyakorlatilag falat vert a gyerekek es az apjuk köze.
Dehogy te vagy a hibás! A nõ is és a volt férjed is egy nagy g.nnyláda. Tudod én simán rájuk bíznám 2 hetente a 2 gyereket. Biztos élvezni fogja az új nõcske az újdonsült anyaszerepet, és hogy minden 2. hétvégéje tönkrevan. Azzal teszed nekik a legnagyobb szívességet, ha akadályozod a láthatást. Akkor nyugodt szívvel élvezhetik az új életüket, gyerekgondtól megszabadulva, mert nem õk a hibásak, hanem a h.lye ex. És az apa lelkiismeretének is jót fog tenni, ha minden 2. hétvégén 2 kisgyerek fogja emlékeztetni, mit tett. A nõnek meg minimum egy kis bébiszitterkedés jár...
A kérdező hozzászólása: Igen, valószínûleg nehéz egyáltalán elengednem õket. Nekem a másik idegen, aki "elvitte" a gyerekeim apját. Nem õ a hibás, tudom. A férjem pedig a másik idegen, mert soha nem gondoltam volna, hogy elhagy minket, vagy ha igen, akkor azt gondoltam , hogy akkor is segít majd, dehát ugye nem így lett. Teljesen megváltozott irányunkban, mintha már mi nem lennénk fontosak. És itt most nemcsak magamat értem, mert a szerelem elmúlhat és máshol újra éledhet. (és itt ugye nem mesélném el a sok hazugságot, ahogy az egész zajlott) Nem ez visel meg, hanem hogy a gyerekeink iránt sem érdeklõdik.
A kérdező hozzászólása: Hát köszönöm a válaszokat. Igen nagyon rossz érzés, mert én azt gondolom, hogy a férjem nemcsak engem, hanem a gyerekeit is cserben hagyta. A kéthetente hétvége két pici gyereknek nagyon kevés, viszont többet meg nem vállal, mert neki már fontosabb az új barátnõje, mint a gyerekei. És ugye két ilyen embernek kell odaadnom a gyerekeimet, amikor én meg értük élek. Igen, remélem lesz valakim, de nem az én döntésem volt, hogy ez ne az apjuk legyen.
senki sem téphet szét egy családot. én meg attól akadok ki h a nõt hibáztatják. a pasi a hibás. a nõ is ha kapott az alkalmon, de elsõsorban a pasi

Hogy lehet feldolgozni, hogy nem tudom szoptatni a babámat, hogy nem tudom megadni neki azt ami a legjobb? Ti mit csináltatok?

Nekem nagyon nehezen megy,pedig az elejétöl nem volt elég tejem, ami mára már teljesen meg is szünt. Hiányzik a szoptatás, az érzés amit csak akkor érezhet az ember...

Legjobb válasz: Én cukorbetegen szültem, és szülés után felborult az anyagcserém. Négy hetes volt a gyermekem,és csak addig tudtam szoptatni, és vissza kellett mennem a klinikára nélküle. Na az volt az igazi fájdalom.

Én cukorbetegen szültem, és szülés után felborult az anyagcserém. Négy hetes volt a gyermekem, és csak addig tudtam szoptatni, és vissza kellett mennem a klinikára nélküle. Na az volt az igazi fájdalom.
nekem is nehezen ment, sosem volt elég a tejem, 2. héttõl kellett tápszer, végül 4 hónapig szoptattam úgy hogy délután/este kellett tápszer kiegészítés, és még 2 hónapig úgy hogy reggel este volt cici, de én teljesen rágörcsöltem erre a dologra, a csapból is az folyik hogy szoptatni, szoptatni, mindenki tud ha akar, na ez nem igaz, ha vki akarta az én voltam, minden megtettem, megettem, megittam, fejtem, de nem lett több tejem, minden gondolatom a tejcsiholás körül forgott ma már máshogy látom, nem csinálnék belõle ekkora ügyet legközelebb, az hogy jóllakjon a baba, és az anyuka nyugodt maradjon, fontosabb az anyatejnél szerintem
Az elsõ fiam nem szopott abszolút, bármit csináltak a csecsemõsök és én is, folyton elfordult, és visított, ha cicire tettük. Igazán tejem sem volt, hiába fejtem, ittam a csodateákat, stb... Kiderült, hogy nagyon le van nõve a nyelve, de semmit nem csináltak vele, csak 10 hósan vágták fel neki. A második fiam szopizott volna, de az elõtejen kívül mást nem tudtam neki adni, mert nem indult be utána. Mindkettõ makk egészséges, felnõttek tápszeren. A lényeg, hogy legyen mit ennie! És ha más nincs, akkor ott a tápszer!
nekem is kevés volt z elejétõl, aztán egy komoly mellgyulladás után szinte el is tûnt teljese a tejem, én is úgy éreztem, hogy milyen anya vagyok, ha még enni sem tudok adni a gyerekemnek., mikor látta a védõõm, hogy kikészültem, azt mondta:Judit, tudod, hogy Én anyatej párti vagyok, de ha nem megy, kkor nem megy, mindent kipróbáltál, hiába.gyereket pedig nem éheztetünk, úgyhogy tápszer.neki csak azzal ártasz, ha nem kap enni.már 8 hónapos a lányom, és nem hisze, hogy jobban szeretne, vagy másképp nézne rám, ha tovább tudtam volna szopiztatni.egyszerûen imádjuk egymást.fel a fejjel!
Én 2, 5 hónapos koráig tudtam szoptatni, az elejétõl fogva kevés volt a tejem, aztán egyre kevesebb lett, végül feladtam, mert már csak kínlódás volt vele mindkettõnknek. Rossz érzés, én azzal próbálom magam nyugtatni, hogy a tápszerben is benne van minden fontos tápanyag és vitamin, még ha nem is egyenértékû az anyatejjel. Ha pedig csak egy kicsit is tudtál szoptatni, annak is örülni kell. Nekem a szoptatás sajna nem olyan volt, amilyennek elképzeltem - kisebesedett, fájó mellbimbók, mellgyulladások, tályog, mûtét -, ennek ellenére kitartottam, amíg értelmét láttam. Most pedig úgy látom, a babámnak nem hiányzik a cici, nekem pedig õszintén szólva sokkal kényelmesebb lett az életem. Persze hiányzik a szoptatás, és néha szomorkodom emiatt, de már egyre távolibb az egész.
rosszul gondolod. nem a tej a legjobb neki, hanem az ÉTEL. és ha az tápszer, akkor az. én 4hetes koráig küszködtem, éjjel-nappal sírt szegény, aztán meggyõztem magam és tápszert adtam. már bánom h nem azonnal, amikor láttam h kevés neki. ez a "csak az anyatej a jó, ha nem azt adsz neki szar vagy" hozzáálás azoktól jön akikbõl ömlik a tej és nem hiszik el h van oylan akinek egyszerûen nincs. szóval: a lényeg h szereted a babádat és õ meg egészséges.
Sajnos én csak 5 hétig tudtam szoptatni. De bevallom õszintén nálam úgy mûködött ez a "feldolgozás", hogy miután 4 kerek napon át kínoztuk egymást, kisfiam engem, én õt, már szabályosan szét volt rágva a cicim, kisfiam ordított annyira éhes volt. 4 éjszaka egyebet sem csináltam csak keltem hozzá kb. fél óránként, szoptattam, alig aludtam vissza már megint kérte, mert nem tudott jól lakni. Nem volt más választás csak a tápszer. Megetettem tápszerrel, nem egészen hat hetesen, este 11 körül elaludt, reggel 6-ig nyugodtan aludtunk, õ is, én is. Reggel olyan kis kipihent, nyugodt arcot láttam magam elõtt, a kisfiam pihent, jól lakott és elégedett volt. Mellette én is pihent, nyugodt, normális anyuka voltam. Ez volt az elsõ nap mikor "tudatosan" rám mosolygott. Nálam ez volt az, ami segített. A négy kemény nap és éjszaka után megnyugodtunk mindketten, így nem volt nehéz feldolgozni, mert láttam kisbabámon, hogy így jobb neki. Erõt kívánok neked, vigasztaljon, hogy másképpen is tudsz neki jót adni. A VÉGTELEN SZERETETTEL.
Második vagyok, Még annyit, hogy azóta kisfiam két éves, soha nem volt 38 fok feletti láza, nagyobb hûlése, betegsége, semmi ilyen. Szép magas kisfickó, 14 kiló, normálisan fejlõdött. Most így ránézve, hogy milyen nyugodtan alszik, kicseppentek a könnyeim és sajnálom mai napig is, hogy miért okoztam neki azt a 4 rettenetes napot és éjszakát.
utolsó vagyok, nem 6 kg-s, hanem 6 hónapos.. Elírtam. a súlyát tekintve viszont, közel 10 kg; gyerekruhákban a 86 -os méretet most nõlte ki. Jön a 92-es...Tudom, óriásbébi, de már megszoktam, hogy nekem csak 4280 (elsõ fiam) és 4530 g-os (2.fiam) újszülött babáim születhetnek.
A kérdező hozzászólása: Az én kisfiam is 4575 gr-al született, úgyhogy ö is egy kis óriásbébi, de nagyon imádom. Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást nagyon aranyosak vagytok!! Mindig kicsit könnyebb és könnyebb a gondolat és remélem, hogy hamarosan teljesen megnyugszom. Kár hogy mindenhol a szoptatás milyen fontos szöveg olvasható, és ha nem tudsz szoptatni azt hiszik hogy nem is akarsz. Nem gondolnak bele a másik oldal fájdalmába és, hogy mekkora lelkiismeretfurdalást okoz ez anélkül is, hogy "megbélyegeznének".....
Én 3, 5 hétig tudtam szoptatni, akkor jött valami vírus, kisfiamnak és nekem is hasmenésünk volt 1 hétig, gyakorlatilag egyik napról a másikra ment el a tejem. Szopott szegényem, csak utána ordított, hát persze, hogy éhes volt. Akkor nyugodtam meg, maikor a gyerekorvos azt mondta, hogy ne aggódjak ezek a mai tápszerek már nem olyanok, mint a lisztleves, adjam nyugodtan. Anyósom és édesanyám akadtak ki kicsit, de nem érdekel. A gyerekem egészséges, szépen fejlõdik, nyugodt, jó alvó baba. És nekem ez számít.
Nemsokára szülök, és ha nem tudom majd szoptatni, akkor sem fog ez rosszul érinteni. Jó tápszerek vannak, nem lesz semmi baja akkor sem. Persze úgy indulunk, hogy szoptatás, de ha a sors másképp hozza, ám legyen. Kár ezen túl stresszelni magát az embernek.
Etesd meg tápszerrel, aztán csak úgy bújjatok össze az ágyban vagy fotelban (vagy bárhol), simogasd, puzilgasd, tudni fogja, hogy te a legjobbat akarod neki és ez nem a tápszeren múlik. Nekem 6 napig tartott, amíg beindult a tej a szülés után, már annyira szarul éreztem magam, tényleg van egy-két szoptatásról szóló oldal, brosúra, ami inkább csak paráztatásra jó.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!