Találatok a következő kifejezésre: Hogy lehet babára gondolni, (9 db)

Kedves Lányok! Hogyan lehet nem gondolni, "görcsölni" a a babatervezésnél arra, hogy összejön-e a babó vagy sem?

Minden hónap egy kudarc! Még nem foglalkoznának velem az orvosok, mert "csak" 5 hónapja nem jön össze...27 éves vagyok és elvileg egészséges...

Legjobb válasz: Szia! Ne keseredj el! Mi is kb fél éve próbálkozunk!Egy barátnõmnek 2 gyereke is van, úgy, hogy nem tervezték, bár utólag örültek neki, de mondta, neki legalább nem kellett görcsölnie azon a kérdésen, hogy "megjön?nem jön meg?" Mi nagyon szeretnénk babát, minden nap olvasom a netet és a babatervezés elõnye, hogy sokat tanulok, mire érdemes odafigyelni, mi mire jó, stb. És valóban igazad van, sokszor oda érkezik baba, ahol nem is várják. Aki igazán akarja, az meg küzd érte! Én bízom abban, hogy a babák tudják, mi a jó idõpont, mikor kell hozzánk érkeznie. A lelkizésen túl, vannak módszerek, amiket használtok?

Szia! Ne keseredj el! Mi is kb fél éve próbálkozunk!Egy barátnõmnek 2 gyereke is van, úgy, hogy nem tervezték, bár utólag örültek neki, de mondta, neki legalább nem kellett görcsölnie azon a kérdésen, hogy "megjön?nem jön meg?" Mi nagyon szeretnénk babát, minden nap olvasom a netet és a babatervezés elõnye, hogy sokat tanulok, mire érdemes odafigyelni, mi mire jó, stb. És valóban igazad van, sokszor oda érkezik baba, ahol nem is várják. Aki igazán akarja, az meg küzd érte! Én bízom abban, hogy a babák tudják, mi a jó idõpont, mikor kell hozzánk érkeznie. A lelkizésen túl, vannak módszerek, amiket használtok?
Szia! Sajnos, nincs olyan, hogy nem gondolsz rá. Mi három évig próbálkoztunk, mindenféle tea, vitamin, ágynemû, pozíció, wellnes-hétvége, gyertyafényes vacsora, meddõségi kezelés.. hiába. Szép lassan tönkrement a házasságunk. Amikor azzal voltunk elfoglalva, hogyan rendezzük az életünket, szinte "égbõl pottyant" baba jött. Sõt, a férjem már kijelentette, hogy nem akar gyereket. Két nap múlva lett pozitív a teszt. Szerintem a legjobb recept: lemondani róla. De azért én megint megtenném, hogy minden követ megmozgassak érte. Sajnos a fájdalom vele jár. De egyvalami fontos: ne azt nézd, hogy aki nem akar, annak lesz, ez téged nem visz elõrébb, más ember gyereke meg a más dolga. Az én rokonom azért nem áll velem szóba, mert nekem összejött, neki nem. Ez rosszul esik a másiknak! Sok sikert és türelmet! egy 25 hetes kismama
Szia! Ez butaság hogy még 5 hó után nem foglalkoznának veled az orvosok. Mi 4 hó után fordultunk a nõdokimhoz és készséggel állt rendelkezésünkre. Mára már túlvagyok 2 gyógyszeres hónapon és holnap megyek ismét dokihoz. Eddig nekem is minden hónap egy kész tragégia volt és kicsit depis is lettem, de bízok a dokimban és azt mondta hogy fog segíteni. Adtam magamnak még 1 évet a teherbeesésre és megpróbálok nem csak a babára gondolni, igaz nagyon nehéz!!! Ennyi csalódás és fájdalom után talán rám is rámmosolyog a "szerencse" és végre boldogan várhatom majd az elsõ gyermekemet! Sok szerencsét neked is!!!! És a fõ hogy gondolkozz mindíg pozitívan és minnél elõbb keresd fel a nõgyógyászod!!!
Szia! Nekem is minden hónapban ez jut eszembe, hogy milyen igazságtalan az élet. Annak aki nem is akarja még rendszertelen mensivel is egybõl összejön, annak aki úgy bánik a gyerekével mint más a kutyájával se, annak lehet gyereke, nekem pedig aki mindent megtennék érte nem jön. Én sem tudom, hogy hogyan lehet nem gondolni rá, mert nekem szinte mindennap eszembe jut, hogy de jó lenne ha összejönne. De már nem is igazán tudok reménykedni. Valahogy azt érzem, hogy nekem soha nem fog sikerülni. Egyébként a rágörcsölés szerintem, mint olyan fõleg mint késleltetõ tényezõ nem létezik. Csak ha nagyon akarod akkor folyton ezen jár az eszed, figyeled magad, és minden nap egy örökkévalóságnak tûnik. Ha pedig nem gondolsz rá csak annyit segít hogy gyorsabban megy az idõ addig, pedig a baba ugyanakkor jön, mintha gondoltál volna rá.
Ja és egyébként az is igaz, hogy nekem is csak 6 hónap elteltével írta fel a clostit a doki, addig csak mérnem kellett a hõmet.
4éve próbálkozunk mindennel de semmi nem sikerül mégsem.Minden hónap egy padlóra kerülés egy kudarc és az örökös Miértek.Nem lehet nem gondolni rá mikor körülöttem négy hónap alatt 12 kisbaba született és legalább 5 kis mama van gömbölyödõ pocakkal.Nekik miért lehet és nekem miért nem.Ez egy borzalom!Ne tudja meg senki milyen érzés!!!
Szia! Nekem is volt egy vetélésem, és állandóan ezen a honlapon csüngök, mint aki bekattant. Néha kezdek magamtól megijedni. Pedig mi még nem is próbálkozhatunk, még várnunk kell pár hónapot. Próbáltam magam mással lekötni, például tanultam az egyetemi vizsgáimra, erre fel nem engedett be a tanár vizsgázni, mert munka mellett nem jártam eleget az órákra! Ez volt ma reggel. Azóta eltört a mécses, hogy még akkor sem sikerül mással foglalkoznom, ha akarok! Ja, amúgy a napokban azt álmondtam, hogy megint elvetéltem. Bõgve ébredtem éjszaka. Ez a helyzet kezd egyre idegesítõbb lenni. És már egy hónapja volt a vetélés! Szóval, ha valaki tudja, hogy kell nem rágörcsölni a babára, az nekem is mondja el!
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm Lányok a biztatást, aranyosak vagytok. Már sajnos volt egy vetélésem és emiatt 2x annyira félek, hogy megtörténik megint. Az elsõ babánk lenne és minden körülmény adott már, még hitelünk sincs hál!Istennek. Már megint orvost keresek, mert az utolsó is nagyon szemét volt. Nincs szerencsém velük...Kivizsgáltatom magam. A 2. válaszolónak boldog babavárást és könnyü szülést kívánok és kedves sorstársaim nektek sok sikert, hogy hamarosan babások legyetek! :-)

A férjem még várni akar a babával anyagi okokra hivatkozva. Hogy lehet nem gondolni valamire amit mindennél jobban szeretnék? Mással is megesett ilyen?

Legjobb válasz: Mi is vártunk volna még a kisfiunk érkezésével, szintén az anyagiak miatt. De egyszer az óvszer kiszakadt, mi meg úgy voltunk vele, hogyha egy alkalomból összejön, akkor az égi akarat... És összejött! :) Most 21 hónapos. Nem egyszerû az élet, szó szerint minden segítségre szükségünk van, hogy rendben legyenek a dolgok. Minden hónapban messiásként várom a postást, és néha nagyon ügyesnek kell lenni, hogy a hó végén is legyen pelenka, popsikrém, gyümölcs a fiúcskának... Most folyamatosan azon dolgozunk, hogy javítsunk az életkörülményeinken. Gyerkõccel már sokkal nehezebb, mint nélküle. De nem mondanék le semmi pénzért arról a boldogságról, amit a fiam jelent nekem. Tény, ez egy mocskos, anyagias világ. És nincs könnyû helyzetben, akinek kevés a pénze. A gázost nem érdekli, megfagy-e a gyereked, õ leköti a gázt, ha nem fizeted a számlát... (Aztán kiküldi a 30 ezres csekket azért, hogy lekötötte a gázod...) De ha vannak nagyszülõk, ha van, aki segít, akkor könnyebb egy kicsit. Ha gyerekkel nem sikerül szert tenni biztos egzisztenciára, gyerekkel még nehezebb lesz. Persze közben ott a fõ mozgatórugó, a kicsi, akiért az ember olyan áldozatokra is képes, amire másért képtelen lenne. Egy biztos. Pénz nélkül csak rengeteg lemondással lehet gyereket vállalni. Nálunk õ eszi a gyümölcsöt, a csokit, õ kap új ruhákat, a Jézuska is csak õhozzá jön... Miközben Apa reggeltõl-estig dolgozik, hogy jussunk valamire. Csak akkor vágj bele, ha elég erõsnek érzed magadat, és a párkapcsolatotokat is! A gyermeked a legfõbb kincsed, az életed értelme. Természetes, ha mindent meg szeretnél adni neki. De van, amire mindenképpen szüksége van, ha van rá pénz, ha nincs. Az alapvetõ dolgokat mindenképpen ki kell tudnotok gazdálkodni, ilyen az étel, a gyümölcsök, zöldségek, a tápszer, a pelenka, a ruhácskák 2-3 havonta, és igen, szüksége van játékokra, bútorokra, és ezer dologra, amire csak menet közben döbbensz rá... Azonban tény, hogy lehet, hogy mire ebben a világban "megteremtetek mindent", ami a normális élethez kell, már hiába próbálkoztok majd gyerekkel, mert nem fog összejönni. Láttunk már ilyet is... Ráadásul van, aki egy életen át dolgozhat, akkor se lesz soha saját házra, kocsira, stb elég pénze, mert egyszerûen az õ munkakörében nem fizetnek olyan jól. Akkor õ most mondjon le a gyerekvállalásról...? Szóval nehéz kérdés ez. Nektek kell tudnotok, hogy képesek vagytok-e nehezebb körülmények között gyereket nevelni, képesek lesztek-e megvédeni õt a fogyasztói társadalom arrogáns támadásaitól (gondolok itt pl az osztálytársak rivalizálására, hogy kinek milyen divatos játékot hozott a jézuska, meg kin milyen márkájú ruha van, stb), hogy fel tudjátok-e vállalni mindezt akár egy életen keresztül... Mi vállaltuk. Soha egyetlen percig nem bántam meg. De azt nem állítom, hogy néha nem sajog a szívem, amikor látom, hogy más családok nyaralni mennek, vagy éppen szülinapi zsúrt rendeznek a gyerkõcüknek a játszóházban... Csak remélni tudom, hogy mire az én fiam akkora lesz, már én is megtehetem mindezeket õérte...

Mi is vártunk volna még a kisfiunk érkezésével, szintén az anyagiak miatt. De egyszer az óvszer kiszakadt, mi meg úgy voltunk vele, hogyha egy alkalomból összejön, akkor az égi akarat... És összejött! :) Most 21 hónapos. Nem egyszerû az élet, szó szerint minden segítségre szükségünk van, hogy rendben legyenek a dolgok. Minden hónapban messiásként várom a postást, és néha nagyon ügyesnek kell lenni, hogy a hó végén is legyen pelenka, popsikrém, gyümölcs a fiúcskának... Most folyamatosan azon dolgozunk, hogy javítsunk az életkörülményeinken. Gyerkõccel már sokkal nehezebb, mint nélküle. De nem mondanék le semmi pénzért arról a boldogságról, amit a fiam jelent nekem. Tény, ez egy mocskos, anyagias világ. És nincs könnyû helyzetben, akinek kevés a pénze. A gázost nem érdekli, megfagy-e a gyereked, õ leköti a gázt, ha nem fizeted a számlát... (Aztán kiküldi a 30 ezres csekket azért, hogy lekötötte a gázod...) De ha vannak nagyszülõk, ha van, aki segít, akkor könnyebb egy kicsit. Ha gyerekkel nem sikerül szert tenni biztos egzisztenciára, gyerekkel még nehezebb lesz. Persze közben ott a fõ mozgatórugó, a kicsi, akiért az ember olyan áldozatokra is képes, amire másért képtelen lenne. Egy biztos. Pénz nélkül csak rengeteg lemondással lehet gyereket vállalni. Nálunk õ eszi a gyümölcsöt, a csokit, õ kap új ruhákat, a Jézuska is csak õhozzá jön... Miközben Apa reggeltõl-estig dolgozik, hogy jussunk valamire. Csak akkor vágj bele, ha elég erõsnek érzed magadat, és a párkapcsolatotokat is! A gyermeked a legfõbb kincsed, az életed értelme. Természetes, ha mindent meg szeretnél adni neki. De van, amire mindenképpen szüksége van, ha van rá pénz, ha nincs. Az alapvetõ dolgokat mindenképpen ki kell tudnotok gazdálkodni, ilyen az étel, a gyümölcsök, zöldségek, a tápszer, a pelenka, a ruhácskák 2-3 havonta, és igen, szüksége van játékokra, bútorokra, és ezer dologra, amire csak menet közben döbbensz rá... Azonban tény, hogy lehet, hogy mire ebben a világban "megteremtetek mindent", ami a normális élethez kell, már hiába próbálkoztok majd gyerekkel, mert nem fog összejönni. Láttunk már ilyet is... Ráadásul van, aki egy életen át dolgozhat, akkor se lesz soha saját házra, kocsira, stb elég pénze, mert egyszerûen az õ munkakörében nem fizetnek olyan jól. Akkor õ most mondjon le a gyerekvállalásról...? Szóval nehéz kérdés ez. Nektek kell tudnotok, hogy képesek vagytok-e nehezebb körülmények között gyereket nevelni, képesek lesztek-e megvédeni õt a fogyasztói társadalom arrogáns támadásaitól (gondolok itt pl az osztálytársak rivalizálására, hogy kinek milyen divatos játékot hozott a jézuska, meg kin milyen márkájú ruha van, stb), hogy fel tudjátok-e vállalni mindezt akár egy életen keresztül... Mi vállaltuk. Soha egyetlen percig nem bántam meg. De azt nem állítom, hogy néha nem sajog a szívem, amikor látom, hogy más családok nyaralni mennek, vagy éppen szülinapi zsúrt rendeznek a gyerkõcüknek a játszóházban... Csak remélni tudom, hogy mire az én fiam akkora lesz, már én is megtehetem mindezeket õérte...
Nálunk a férjem akarta hamarabb, de nem piszkált vele. Nagyon jól tette! Mostmár én is szívbõl akarom, rosszérzések nélkül. Ne piszkáld, az nagyon fontos!Lehet, hogy anyagi okok miatt, de az is lehet, hogy más miatt akar várni. Lehet, hogy nem érzi még magát alkalmasnak rá, vagy tart tõle! Nem szabad erõltetni! Annak soha nincs jó vége. Nálunk ez új zajlott, hogy egyszer beszéltük meg, de akkor komolyan és odafigyelve, nem csak úgy odavetve. Elkezdte mondani, hogy õ már szeretné és nem baj ha én még nem. Õ várni fog, nem piszkál vele, de ha én is megértem rá szóljak és belekezdhetünk. Nagyon édes volt! :) És nagyon jól esett! Próbáld ezt! Mond el neki egyszer! õszintén, de hagyd nyitva a kaput!
igaza van az elõttem íróknak.. nem szabad nyaggatni a férjeket emaiatt. Nálunk úgy volt hogy esküvõ (július) után én már szerettem volna babát, de a férjem azt mondta hogy legyen inkább meg az anyagi hátterünk jobban a kicsihez (volt lakásunk és autónk már elõtte is). Majd tavaly karácsonykor hazaállított nekem 2 doboz elevittel hogy kezdjem el szedni.. ezzel tudtam hogy õ is akarja a babát. Most 38 hetes kismama vagyok, és így hogy tudom hogy õ is akarta, nagyon boldog. sok sikert, és kitartást kívánok!
A kérdező hozzászólása: Nagyon-nagyon köszönöm az eddigi válaszokat.

Akik már régóta próbálkoztok babával, de nem jön, hogyan kell "nem gondolni rá", és "nem görcsösen akarni"? Mert mindenhol ezt hallom, de nem értem hogy hogy lehet valamit nem akarni, amire mindennél jobban vágysz?

Legjobb válasz: Én már ezt törbbször leírtam itt, és általában nem értettek velem egyet a többiek, de nem baj. Nekünk 6 év alatt sikerült, meddõségi kezelés lett a vége. Engem is traktáltak ezzel a hülye szöveggel, hogy azért nem sikerül, mert rágörcsölök. Hát nem azért nem sikerült. Nagyon nem valószínû, hogy teherbe estem volna a kezelések nélkül. Én azt mondom, hogy 1, max. másfél évig érdemes valóban nem ezen agyalni, hanem élvezni az életet, szeretkezni. De utána el kell menni meddõségi szakemberhez. Sok sikert nektek is.

Én már ezt törbbször leírtam itt, és általában nem értettek velem egyet a többiek, de nem baj. Nekünk 6 év alatt sikerült, meddõségi kezelés lett a vége. Engem is traktáltak ezzel a hülye szöveggel, hogy azért nem sikerül, mert rágörcsölök. Hát nem azért nem sikerült. Nagyon nem valószínû, hogy teherbe estem volna a kezelések nélkül. Én azt mondom, hogy 1, max. másfél évig érdemes valóban nem ezen agyalni, hanem élvezni az életet, szeretkezni. De utána el kell menni meddõségi szakemberhez. Sok sikert nektek is.
Az utolsó válaszolóhoz annyit fûznék hozzá, hogy ellentmondásos vagy kicsit. Ha peteéréskor menjen el nyaralgatni, akkor megint ott van ahol a part szakad, mert kiszámolgatja szépen, hogy mikor van peteérése, elmegy, aztán el van, és hazaér, megint csak reménykedik hogy na vajon sikerült-e.. Én így gondolom. Bocsánat az off-ért. Egyébként szerintem is hülyeség, ha nem gondolsz rá, majd akkor fog jönni! Én azt vallom, ha valamit nagyon szeretnél, azért tegyél, és ha nagyon szeretnéd, akkor jönni is fog! :) Sok sikert!!
Ez mondjuk attól függ mióta próbálkoztok.- Ha még egy éven belül vagytok akkor ne számolgasd még az ovut csak egymást szeressétek. Ha fél egy év eltelt akkor viszont én eüsként azt javaslom, hogy érdemes lenne elkezdeni a kivizsgálásokat. Vérvétel nõgyógyászati illetve a párodat is, hogy nála minden rendben van e. Persze nagyon nehéz tudom mert nekem most egy cipõben járunk mert most szeretnénk a lányomnak tervért igaz nagyon az elején járunk de már most csak rajta és a lányomon jár az eszem mi lesz hogy lesz stb. Pedig még meg sem fogant a baba.
Jól néztünk volna ki mi is ha 7 évig nyaralni jártunk volna, mert nem jön a baba és hogy ne gondoljunk rá... Jelenleg építkezünk , már 3. éve... engem még se köt le, mindig van idõm a babára gondolni. Buta voltam, hogy nem görcsöltem anno jobban a dologra, mert akkor nem hét év után derült volna ki a betegségem és már régen lenne lehet vagy 3 gyermekünk, most meg közel vagyok a 40-hez és a kistesóra várunk, de megmondom õszintén 3 hónap hõgörbével, már orvosnál voltam és ha most sem sikerül akkor megyek újra dokihoz és addig nem adom fel amíg nem leszek újra babás. Aki gyereket akar minden áron, az görcsöl, én csak azt tudom elképzelni hogy hogyan nem görcsöl valaki, akinek olyan tök mindegy hogy jön e vagy sem a baba. mert aki akarja az görcsöl, olyan nincs hogy nem görcsölni szerintem :-)
Nem gondolni rá ! El kell menni nyaralni , kirándulni(Ha lehet kb. peteéréskor) Belekezdeni valami nagy dologba (pl. építkezés, lakásfelújítás diplomaszerzés, tanulás stb...)
Van akinél bejön, van akinél nem. Inkább lelki okai vannak. Nekem bejött. Nem az hogy nem gondolok rá görcsösen, mert hat évet vártunk a babára. Sõt! Egyre görcsösebben gondoltam rá. Mindent kipróbáltam, mindent megtettem. Ennek a nagy akarásnak az lett a vége, hogy kiderült egy vérvételbõl véletlen, hogy gond van a pajzsmirigyemmel, kaptam rá gyógyszert, más problémák is kiderültek, és még görcsösebb lettem, nagyon akartam, és végül sikerült. :) Nem lehet nem akarni egy babát, nem lehet nem gondolni rá, ha bármivel is megpróbálod lefoglalni lekötni magad, tudat alatt ott fog motoszkálni, és vissza-visszatérni.
2-es vagyok. Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a fenti véleményem után mindig megkaptam több embertõl, hogy márpedig neki egy ismerõsének az ismerõse úgy esett teherbe, hogy már feladta, nem erre gondolt és hopp egybõl terhes lett. Erre én meg azt mondom, hogy persze van ilyen, de ez a ritka, kivétel. Ha valakinek gondja van, az általában nem oldódik meg magától. Illetve évekig nem várunk a csodára.
Én most mondtam azt hogy elég, már a depresszió határán vagyok! Annyira megvisel minden egyes hónap hogy az elmondhatatlan! Legbelül nagyon vágyom rá, nem tudok nem rá görcsölni annyira ágyom hogy legyen kisbabánk! A kaput az tette be hogy kolléganõm bejelentette hogy terhes aki nem is akart kisbabát! Próbálom túltenni magam rajta, és örülni nekik. Csak reménykedem hogy most talán nekünk is sikerülhet! Ki kell találni valami olyan dolgot amit még nem próbáltál, nekem is csak ez a megoldás! Séta, olvasás, kirndulás bármi csak ne erre gondolni! Fel a fejjel elõbb utóbb de inkább elõbb nekünk is lesz kibabánk!
Nekem az orvos azt javasolta hogy mennyünk el valahová pár napra pihenni és élvezzük ki hogy nincs semmi gond. Élvezzük az együtt létet. Sokat sétáltunk és esténként egy kicsit ivogattunk hogy ellazuljunk és ne arra gondoljunk. És be is jött a dolog.

Hogy lehet nem babára gondolni, mikor szeretnénk? Úgy értem, állandóan azt hallom, ne akarjátok görcsösen?

Na most mit jelent "görcsösnek" lenni? Ha a pároddal elterveztétek, hogy jöhet, persze hogy szeretnéd miel?bb a babót, nem? És mikor megjön a menzesz, kicsit szomorú leszel, h megint nem jön össze... de nem adod fel, újra próba jön! Ilyenkor sztem a szeretkezés is más - persze a lehet? legjobb értelmében! :) Inkább türelmetlenségr?l van szó, nem? Olyan sok negatív dolgot hall az ember, és talán ezért aggódunk! Pedig egy év próbálkozás teljesen rendben van, állítólag?!

Legjobb válasz: Nekünk szinte kerek 7 év után jött, de úgy hogy már nem nagyon mûködött a házasság sem, már épp elkezdtünk beszélgetni errõl a különélésrõl, és erre kiderült hogy terhes vagyok, hát szerintem itt mi már tényleg letettünk a gyermekáldásról, de minden rendbe jött, újjá éledt a szerelem is! Na most nem azt mondom hogy kezdj el pakolni, de mi már tényleg feladtuk, és valóban akkor lettem terhes amikor mégcsak szinte nem is akartam már! De most ez akkora boldogság nekünk, hogy szinte fel sem bírom dolgozni, állandóan csak rá gondolok, de szinte már görcsösen, rengeteget sírok, rengeteget aggódom, olyan apróságokon h anyáék pl. kinevetnek! Na ilyenkor viszont robbanok, hogy hogy nevethetik ki az én kislányom, persze nem õt nevetik, csak ha róla van szó, elborul az agyam, és foggal-körömmel védem, de igazából nincs kitõl :D Sok sikert nektek, ha egy év után sem jön, akkor mindenképp vizsgáltassátok ki magatokat!

Nekünk szinte kerek 7 év után jött, de úgy hogy már nem nagyon mûködött a házasság sem, már épp elkezdtünk beszélgetni errõl a különélésrõl, és erre kiderült hogy terhes vagyok, hát szerintem itt mi már tényleg letettünk a gyermekáldásról, de minden rendbe jött, újjá éledt a szerelem is! Na most nem azt mondom hogy kezdj el pakolni, de mi már tényleg feladtuk, és valóban akkor lettem terhes amikor mégcsak szinte nem is akartam már! De most ez akkora boldogság nekünk, hogy szinte fel sem bírom dolgozni, állandóan csak rá gondolok, de szinte már görcsösen, rengeteget sírok, rengeteget aggódom, olyan apróságokon h anyáék pl. kinevetnek! Na ilyenkor viszont robbanok, hogy hogy nevethetik ki az én kislányom, persze nem õt nevetik, csak ha róla van szó, elborul az agyam, és foggal-körömmel védem, de igazából nincs kitõl :D Sok sikert nektek, ha egy év után sem jön, akkor mindenképp vizsgáltassátok ki magatokat!
Elsõ válaszoló: 35. hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Köszönöm és minden szépet és jót kívánok Nektek!

Lehet, hogy babát várok és a párom messze dolgozik tőlem és megkérdeztem tőle a telefonba, hogy szokott-e gondolni rám és ő azt válaszolta, hogy rám nem csak a babánkra, mit jelent ez? Akkor ha szülök neki engem már nemfog szeretni csak a kicsit?

Legjobb válasz: A pasik sokszor bénák ha ki kell magukat fejezni. (tisztelet a kivételnek) Az én páromat megkérdeztem kivitte-r a szemetet s azt mondta persze. Késöbb kiderült csak fejben döntötte el, hogy kiakarja vinni :P. Szóval vagy megmagyarázza neked vagy gondolkozz el a továbbiakról mennyire lesz jó neked s esetleg a babátoknak.

:(
A pasik sokszor bénák ha ki kell magukat fejezni. (tisztelet a kivételnek) Az én páromat megkérdeztem kivitte-r a szemetet s azt mondta persze. Késöbb kiderült csak fejben döntötte el, hogy kiakarja vinni :P. Szóval vagy megmagyarázza neked vagy gondolkozz el a továbbiakról mennyire lesz jó neked s esetleg a babátoknak.
vagy csak viccelt?
Ezt tole kellene megkerdezni ahelyett, hogy spekulalsz, hogy felrehallottad-e vagy rossz szandekkal mondta. Vele kell megbeszelned! Mas nem tudhatja, hogy o pontosan mire gondolt. Egy kapcsolatban, amibe gyereket vallalsz, tudnod kellene, hogy mit is akar az az ember, aki a gyereked apja lesz. Milyen kapcsolat az, amiben ilyen fontos dolgokat nem beszeltek meg? Ha nincs jo kommuunikacio, nem fog sokaig tartani...
De hát csak tudod, hogy milyen a saját kapcsolatod!? Ha eddig minden jó volt, nem mondhat hirtelen ilyet, akkor félrehallottad. Mikor találkoztatok utoljára? Akkor milyen volt?
Mi az hogy "szülök neki"? Nem kettõtöké lesz a baba, csak az övé? Szerintem is csak rosszul hangzott a dolog. Kérdezd meg, hogyan értette, mert az ilyesmibõl lesz a felesleges sértõdés.
Szia! Baromi szar választ adott. Nekem le esett volna az állam. Én megkérdezném, hogy ezt hogy érti, mert a leírtak alapján arra gondolok, hogy nem szeret. Így jövõje nincs egy kapcsolatnak. Max. apa gyerek kapcsolat lesz majd jó.
De már szétmenõben volt a kapcsolat, vagy mi?
Szerintem csak viccelt. De hülye egy vicc, az tény. Egy újdonsült kismama igencsak érzékeny tud lenni. Saját tapasztalat. Én sem értettem a viccet amikor terhes voltam. Pedig háromszor is voltam. Ha pedig nem viccelt, hanem komolyan gondolta, akkor pedig szerintem mindannyiunknál jobban tudod, hogy értette. Ez nem valami fényes a jövõtökre nézve. De ha már föltetted ide a kérdést, gondolom inkább tényleg csak viccelt.
Nem lehet, hogy azt mondta "nem csak rad, hanem a babara is"?
A nõknek mindene a gyerek, csak õt szeretik és akkor msot egy férfi is ezt mondja az már nem jó mi? Ha nem ti vagytok az elsõk vagy egyáltalán "ott sem vagytok"! Ugye milyen rossz érzés?
A kérdező hozzászólása: 9 éve vagyunk együtt és 2 hónapja új munkahelyre ment ami abból áll, hogy mindig vidéken van és csak vasárnaponként láthatom. Nagyon szeretne már babát, és most ezen jár mindig az esze. De valamiért azt érzem, hogy annyira vágyik gyerekre, hogy engem teljesen hanyagolna a baba miatt és az lenne a mindene, ami természetes is tudom csak hát na....
Ugyan, akkor ne aggódj sztem, csak be van sózva :) ) Ha majd eltelik egy kis idõ, rendben lesz, sztem csak viccnek szánta, vagy úgy értette csak a babára tud gondolni. Ne aggódj! Vigyázz a picire :)
Szerintem egyebkent az is gond lehet, hogy azt mondod, hogy lehet, hogy terhes vagy. Ha elmondod neki mielott megbizonyosodnal, es kiderul, hogy megsem vagy az, akkor lehet, hogy nagy csalodast okozol, lerombolod a remenyeit. Szerintem akkor kellene csak kozolni vele - ha egyebkent mindketten tervezitek a gyerekvallalast - amikor mar terhes vagy. Elore ne ringasd ot hiu remenyekben. Aszerint, amit irtal rola, nagyon bele elte magat.

Hogy lehet, hogy a 11 hónapos babám a tápszer után 4 órát is kibír étel nélkül (éjjel 12-t), viszont a főzelék után 2 óra múlva már újra éhes? Azt gondolnám, a főzelék laktatóbb.

Valakinak van ilyesmi tapasztalata? Köszönöm.

Legjobb válasz: Az enyém pont ugyan így van 8 hós,délbe volt fõzi most húzom az idõt, hogy legalább 15-00-ig bírja ki mert 5 kor mennek kell angolra és a férjem lesz vele, aki nem tudja megetetni. Tápszer után nekem is kibír 4 órát is, Este megetetem 9 kor és reggel 8 kor eszik megint. Nem tudom miért van ez

Az enyém pont ugyan így van 8 hós, délbe volt fõzi most húzom az idõt, hogy legalább 15-00-ig bírja ki mert 5 kor mennek kell angolra és a férjem lesz vele, aki nem tudja megetetni. Tápszer után nekem is kibír 4 órát is, Este megetetem 9 kor és reggel 8 kor eszik megint. Nem tudom miért van ez
Én mindig is ezt tapasztaltam. Ezért etetem igy egyéves fiamat már hónapok óta, hogy napi ötször szépen egyen és az idõbeosztás is jó legyen: reggel 7: 200-240 tápi, 12- órakor: 220-250 fõzelék, 14-14:30-kor: 220-250 gyümölcs sinlaccal, keksszel, szóval töményen, 17:30-kor: tejpép, vagy fõzelék kb 190g, 20:30- kor tápi.

Hogy lehet nem állandóan a babára gondolni?

Az a helyzet, hogy már 2,5 éve szeretnénk babát, év elején sikerült teherbe esnem, de sajnos elveszítettem ?t. Kivártuk a három hónapot, utána nekiálltunk próbálkozni. Egyszer?en nagyon türelmetlen vagyok. Nagyon akarom ezt a babát és nem tudok másra gondolni, pedig sejtem, hogy ezzel a görcsöléssel megint nehezítem a teherbeesést, mégis minden szabad gondolatomat ez tölti ki, hogy mikor fog sikerülni, vajon ebben a hónapban végre sikerül-e, mikor lehetek végre anya. Hogy lehet ez ellen védekezni? Mit lehet tenni?

Legjobb válasz: Szerintem azért nem rögtön lombikkal kéne indítani! Hasonló cipõben járok/unk mi ti,én próbálok a munkámra koncentrálni,meg lefoglalni magam egyéb dolgokkal! Bízz benne hozzátok is jönni fog a gólya akkor amikor nem számítasz rá!Én ebben bízom!

Szerintem azért nem rögtön lombikkal kéne indítani! Hasonló cipõben járok/unk mi ti, én próbálok a munkámra koncentrálni, meg lefoglalni magam egyéb dolgokkal! Bízz benne hozzátok is jönni fog a gólya akkor amikor nem számítasz rá!Én ebben bízom!
A legelsõ válaszólóhoz hozzáfûzném, hogy azért a lombik nem ilyen egyszerû! Az sem garantálja a sikert, ráadásul rettentõen megterheli a nõi szervezetet! És nem mindenkinek van rá 200-300.000 Ft-ja! Amúgy megértem a problémát, sajnos én sem tudok elvonatkoztatni. Picivel több, mint 1 éve nem jön össze. A munkahelyemen sajna bõven van idõm ezen rágódni, nem tudom kikapcsolni az agyam...
Ha ennyire akartok gyereket, mért nem mentek el a pasiddal egy lombik programra. Mondjuk drága, úgy 200ezer Ft körül van mindenestül, de gyorsan megcsinálják. Beléd raknak egy megtermékenyített petesejtet, 1-2 hónap mulva már a hasadban lenne a baba. 5x lehet próbálkozni, annyit támogat a TB, aztán már milliós ára van.
A kérdező hozzászólása: Egy éve még úgy volt, hogy lombikoznunk kell, mert kiderült az ok, hogy miért nem jön össze. Azóta a férjemet megmûtötték és javultak az eredmények, ráadásul egyszer már teherbe is estem. Ilyen elõzmények után és mert már egyszer sikerült spontán teherbe esnem, most nem javasolnak semmilyen beültetési módszert (se inszem, se lombik), csak várjunk. Na ez a része megy legnehezebben. :-( Próbálom lefoglalni magam, de ha meglátok egy gyereket, vagy meghallok egy történetet, amiben gyerek van, rögtön rámtör és akkor órákig nem tudok túllépni rajta. :-(
Sajnos mi is hasonló cipõbe vagyunk. Másfél éve próbálkozunk, eddig sikertelenül. Most vagyunk elég nagy döntések elõtt, hogy merre induljunk. Anyagilag mi se vagyunk nagyon elengedve, és ha elindulsz egy meddõségi központba bekerülsz a mókuskerékbe és nincs megállás. Nekem személy szerint a szívem szakadna meg ha tudnám hogy probléma van, és csak a lombik a megoldás. De tény hogy nehéz nem erre gondolnom. Bízom benne, hogy a másik gond megoldüdik, és nem lesz szükség lombikra. Neked meg sok sikert kvíánok, és hidd el össze fog jönni.
Lehagytam ha csak a lombik a megoldás, nincs arra pénzünk hogy továbbmenjünk:(

Csajok hogy nem lehet gondolni arra sex közben, hogy babát szeretnék? Már csak azért és akkor szeretnék a férjemmel lenni amikor akciózni kell. Nem vagyok normális szerintem erre rámegy a házasságom, mit tegyek? (2 éve próbálkozunk és minden rendben)

Legjobb válasz: Mi is nagyon régóta próbálkozunk... Nekem NEM sikerül nem arra gondolni közben, így eléggé "céltudatossá" vált az egész szexuális életünk. Persze ez így nem jó, de aki ebben a cipõben jár, mint mi, annak nehéz kikapcsolni az agyát. Sok sikert!

Mi is nagyon régóta próbálkozunk... Nekem NEM sikerül nem arra gondolni közben, így eléggé "céltudatossá" vált az egész szexuális életünk. Persze ez így nem jó, de aki ebben a cipõben jár, mint mi, annak nehéz kikapcsolni az agyát. Sok sikert!
ez tök normális, én sem tudok másra gondolni. Tudom, hogy nem kellene, de nem bírom leállítani magam. Most is számolgatom, mikor, hogy voltunk együtt, az jó idõpont volt-e, vagy kellene még pár nap... pedig még csak féléve próbálkozunk! Remélem a tavasz hazakergeti azt a nymorult gólyát is, mert nálunk lenne gey kis dolga! :)
Én úgy alakítom, hogy legalább a férjem ne sresszelje magát ezen. Elég ha én figyelek és adom a jeleket hogy akcióba lépjen! Persze szerencsém van mert nem kell neki könyörögni! És ha látom és érzem hogy õ "igazibol" akarja, akkor én is könnyebben ellazulok. Persze utánna együtt izgulunk, de akkor már lehet. Én ezt tudtam kifejleszteni közel 3 év alatt. Igaz hogy a baba nem jön, de legalább mi nem hidegülünk el egyméstól!
Sajnos az a baj, hogy ezt saját magadban kell letisztázni és ha ez sikerül, biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog a pici pocaklakó! Mindenesetre szerintem nagyon sokan szorítanak neked, és többek között én is! Ne add fel!
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm nektek a gyors válaszokat és nektek is mielõbbi babásodást! Remélem igazad lesz és hazajön az a gólya:) Sok sikert!
Szia! Nekem azt mondta egy kedves nõdoki, hogy szeressük egymást a párommal, lazuljunk, élvezzük az élete ÉS ha csak egy lehetöségünk van, utazzunk el tengerre, hisz az aranyat ér! Mi megprobáltunk ehhez igazodni élveztük az életet, elutaztunk nyaralni és láss csodát 2007.augusztus.18-án volt meg utoljára és azóta megszületett a kislányunk! Fel a fejjel csajok, szeressétek egymást a párotokkal! Minden jót, mielöbbi babásodást! Egy anyuka aki sorstársatok volt
hát ezt szerintem nemtudod rendbtenni amig nemlesz baba!!!!mi is 2 éve akarunk vagyis mi már átléptük egy pár honapja a 2 évet!!!!!!most medõségire kell mennem vagyis én megyek de a dokim nem akarja ezt!!!!!!de szarom le a vélemyénét mert hülye lenne ha õ küldene hisz õ ebbõl él meg!milenne ha mindenkit elküldene!
szió! nekunk relative hamar sikerült, én figyeltem a naptárat, és próbáltam betartani azt, hogy csak minden masodik nap szerelmeskedjunk. 10 eve elunk egyutt, amugy is csak minden masodik nap szerelmeskedtunk (vezettem egy kis programban, mint minden ilyen "noi" dolgot), a ferjem igazabol sose tudatositotta magaban, hogy mi amugy is tobbnyire ket naponta vagyunk egyutt, de ez a tiltas sokszor még jobban felizgatta, fõleg, hogy én nagyon sokszor "kapom el" a ferjem egy kis "kényeztetésre", amit õ sokszor folytatott volna, én meg mondtam, hogy neem, majd holnap.. persze nagyon sokszor "rontottuk el", igazaból nem gondoltam rá közben, hogy sikerult e, de minden negativ tesztet hatalmas kudarckent eltem meg. és mindig olvastam valamit, amit jó volt kiprobalni.. minden hónapban talaltam valamit, ami uj remenyt adott.. a ferjed is sok mindent tehet ám, hogy termékenyebb legyen, erdemes utánaguglizni. a férjed a szerelmed, gondolom, hisz tole szeretnel gyereket, nem ok nelkul vagy vele, neki is rossz erzes lehet, próbáld egy kicsit - nem sokaig, egy hónapra- felfuggeszteni a babaprojectet. menj el, vegyel valami jo illatu kremet, vagy masszazsolajat, adj neki egy nagyon finom, erzeki, erotikus masszazst, csinalj hangulatos fényeket, stb.. rá figyelj csak, és élvezd ki minden pillanatát..éreztesd vele, mennyire szereted, stb. aztan, ha egy hónap után még mindig semmi, ujult erovel lehet belevagni.
azóta sikerült neked?
Nem értem a kérdést. Ha azt kívánod, hát egyél!
Én is ugyanígy vagyok. Eddig a sós cuccokat ettem, most meg a sütin és a cukron jár az eszem.
Én vegyesen eszek sósat és édeset. De inkább a sósakat kívánom jobban, mindig az az elsõ. De van, hogy küldenem kell rá édeset is :-)

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!