Találatok a következő kifejezésre: Hogy jussak az (83 db)

Te nem vagy kétségbe esve a kilátástalan anyagiak miatt? Hogyan jusson az ember egyről a kettőre?

Neked milyen jöv?beni terved van arra, hogy "vidd valamire", vagy kikeveredj a jelenlegi slamasztikábol? Van akinek már sikerült puszta elhatározással és kitartással kimászni egy mély /anyagi/ gödörb?l? Jo volna pozitív történetekb?l egy kis er?t meríteni.

Legjobb válasz: "utolsó: miért szerinted Magyarország hol van Afrikában?" Magyarország csak földrajzi szempontból van Európában, egyébként nagyon messze van minden téren sajnos.

"utolsó: miért szerinted Magyarország hol van Afrikában?" Magyarország csak földrajzi szempontból van Európában, egyébként nagyon messze van minden téren sajnos.
utolsó: miért szerinted Magyarország hol van Afrikában?
Én már eldöntöttem, elegem volt, van egy rossz (bár nagy és tehermentes), örökölt házunk, azt eladjuk. Aztán nézünk egy kisebbet. Mást nem lehet tenni, akkor lenne még rosszabb, ha felvettük volna a devizahitelt tatarozásra. Akkor most mehetnénk a hajléktalanok közé.
Nyugdijas vagyok, persze nem a sok százezres kategóriából, mint amit a volt kommunista vezetõk kapnak. Egyszerû közalkalmazott voltam egyetemen (de nem tanárként). Össze akart dõlni a tetõ, felvettem hiteleket. Fizetem, de se fûtésre, se ennivalóra nincs már pénzem. Ha a barátok, rokonok nem segítenek, már rég megfagytam volna. Eladni nem lehet, mert még a jó házakra sincs vevõ. Önkormányzat szerint harapjak a téglafalból, vagyis forduljak fel, minek él az, aki már elmúlt 60 éves. Azt hiszik némely bûnözõk, hogy a nyugdijasoktól van még mit elvenni (OECD), hol élnek ezek? Hogy nem Magyarországon, az biztos. Van egy régi számítógépem és neten, ennyi a "hatalmas vagyonom". A helyzet kilátástalan.
Terveim mindig voltak de az élet mindig közbe szólt. Ott kellett hagynom a sulit, így nincs végzettségem. El akartam menni egy tanfolyamra de nem jött össze, a férjemmel és a fiammal még mindig anyámék nyakán élünk, a férjem fizetésébõl meg a gyesbõl. Egyenlõre nem tudom mi lesz, majd alakul valahogy.
Én nagyon. Egy éve nem találok munkát, pedig van szakmám, nyelvtudásom, ami folyamatosan épül le. Hiába próbálom szinten tartani, az mégsem ugyanaz, mintha minden nap használhatnám, fejleszthetném. Nyelvtanár is vagyok, tanítványaim nincsenek, mert tényleg az a helyzet, amit fentebb is írt valaki, hogy hol jönnek, hol nem, de inkább nem. Anyagilag nem tudok besegíteni a férjemnek, aki így egyedül fizeti most a lakáshitelünket és bele vagyok már betegedve, hogy ennyire rá vagyok utalva egy másik emberre. Szó szerint nincs egy fillérem sem, a tb-t meg fizetnem kell. Persze õ fizeti be helyettem; az utolsó zsömlét is õ veszi. 30 éves vagyok és semmi önbecsülésem.
De, el vagyok keseredve sajnos. Nincs saját lakásun, egy [email protected] albérletben tengõdünk, szó szerint huzatos néza :( de nincs pénzünk kaucióra. Jó lenne egy lakáselõtakarékosság, de borzasztó magas a számlanyitási díj. Szeretnénk babát, de akkor az én fizetésem megcsappan és így sem keresek sokat. A férjem biztosításából még van 6, 5 év, akkor fogunk kb. 1 millát kapni. Nem sok, de több, mint a semmi, nem bántuk meg, de még messze van az is, és addig nem fog sokat érni. Megtakarításunk kb. 110 ezer forint van, de nem tudom, mi lesz, ha lesz gyerek. Ettõl függetlenül nem pánikolok, és ebben sokat számít a férjem hozzáállása: olyan nincs, hogy sehogy sincs, mindig van valahogy. Igaza van. De próbálok arra gondolni, hogy fiatalok vagyunk még, bármi sikerülhet.
Még nem tudom, hogy kerülök ki ebbõl. Nagyon fiatal vagyok (22) de több diploma is van a kezemben. Állítólag (!!!) mind jó diplomák, jó egyetemekrõl és szakokról, csakhogy elhelyezkedni nem tudok velük már mindjárt fél éve...:( Végig tanulmányi ösztöndíjas voltam, általában a legjobb háromban voltam benne, most mégsincs munkám... A sors úgy hozta, hogy mesteri elején "szerencsésen" újraosztottak és lemaradtam az ösztöndíjról, pedig harmadikként jutottam be a szakra... Most a második félévben megint reménykedek. Az ingyenn munka az itt is megy, de még esetenként az se. Ha elmegyek egy alapítványhoz önkéntesnek szakmai dolgoknat nem adnak nekem, legtöbbször csak "csicska" munkát amibõl elegem van már. Ha ingyen dolgozom, legalább szakmailag fejlõdhetnék... A párom orvosin van, talán abban látok némi reményt, csak az a baj, hogy 2 év múlva fog rezivizsgázni, a rezi fizetések meg megeggyeznek egy takarítóéval...sajnos szó szerint, 6 év után még a minimálbért se kapják meg...Úgyhogy egylõre a csodát várom, azt, hogy legalább lesz állásom ahová bemehetek, ha nem is sok pénzért, legalább annyiért, amivel eltudom tartani magamat... Régebben úgy terveztem fiatalon lesz családom, hát nem úgy néz ki, hogy 30 elõtt összejönne:( 22-L
Szia! De, kétségbe vagyok esve. Most például éppen azon sakkozok, hogy hogyan oldjam meg az utazásomat egy "szakmai jellegû találkozóra", ami lényegében nem más lesz, mint ingyenmunka - nyelvtanár vagyok, és egy nyelvi oldal szerkesztésébe segítenék be, mert megkértek rá, de önkéntes alapon mûködik az egész. Frissen szabadulva az egyetemi órákról és gyakorlatokról, még a szakdolgozatomat írom, így hát referenciának ez jól jönne, dehát mégsem egy fizetett munka... A gyakorlataim alatt már semmi ösztöndíjat nem kaptam, mert olyankor már nem jár, pedig napi három órát utaztam az iskola és az otthonom közt, mostanra már semmim sem maradt. Itthonról sem kapok semmit, abból tengõdöm, amit idõnként a barátom küld külföldrõl, nade neki is csak félállása van egy nem túl rózsás helyzetû országban; plusz beadtam zálogba az olyan ékszereimet, amiket nem használtam és nem sajnáltam nagyon (ez konkrétan 2 db volt), és most sütiket szoktam sütni rendelésre (csak ismerõsöknek), de ez még nem indult be. Tanítottam, korrepetáltam emberkéket, hiszen ez lenne a szakmám, de ne tudjátok meg, mennyire komolytalan az egész; ha valaki jelentkezik a hirdetésemre, és közlöm vele az óradíjat, elkerekedik a szeme, hogy ez sok, pedighát ezek az átlagos magánórás árak, és még alkudni is lehetne. De inkább "akkor mégsem". Pár tanárom is küldött hozzám tanítványokat, õk meg szép lassan eltûnedeztek, most nem alkalmas, most beteg vagyok, most ide kell mennem... Volt, hogy bementem a tõlünk száz kilométerre lévõ iskolába, ahol egy tanítványomat korrepetáltam volna, és õ akkor, ott közölte, hogy "jaj, tanárnõ, elnézést, de most nem érek rá". Mindezt úgy, hogy elõtte megadtam neki minden elérhetõségem. Amíg diplomám nincs, addig csak ilyen munkák jöhetnek szóba, hiszen hivatalosan még nem végeztem, nyelviskolákat próbáltam, azt mondták, nem vehetnek fel. Amíg a szakdolgozatom nincs kész, nem tudok nyolcórás munkát vállalni valami multinál vagy hasonló helyen, mert utazással együtt az már tíz-tizenegy órát venne el a napból, és sosem készülne el ez a nyomorúságos szakdolgozat, ergo sosem fejezném be az egyetemet. Helyben meg nincs egyszerûen semmi. Ez így eléggé borzasztó. Szeretnék már összeköltözni a barátommal, vagy legalább közelebb költözni hozzá, annál is inkább, mert idehaza az apám folyton azzal szivat, hogy mi a francnak mentem egyetemre, az "értelmiségiek csak számítógépezni tudnak", és szart sem érek huszonöt évesen, bezzeg õ akkor már a családját tartotta el. Ennek a "nagy nulla vagy" mondatnak a szajkózására most már rászokott az öcsém is, aki egy alacsonyabb színvonalú szakmunkásig jutott, ami még önmagában nem is lenne rossz, de nem tanulnak semmit, mert a szakmai tanár egy hónapot hiányzik, helyettesítés nincs, és a tesóm mellesleg tojik az egészre, azért hisztizik, mert be kell menni órára, agresszív, és egész nap csak facebookol meg a gépen játszik. Az egyetemet persze a szüleim szerették volna anno, nekem akkor olyan elképzeléseim voltak, hogy cukrász, tanítónéni... most meg hülye vagyok, mert "ennyit tanultam". És igen, ez így rohadtul kilátástalan, de valahogy azért mindig volt, ha vigasztal, velem mindig akkor történt valami jó, ami túllendített a dolgokon, amikor már tényleg reménytelennek tûnt a helyzet.
Nem mondom hogy valaha is "slamasztikában" lettem volna, de elegem lett az egy helyben toporgásból és a körülményekbõl ezért elköltöztünk Európába.
Barátomék házát elvette a bank, beköltöztek a nagyija vályog parasztházába (a falu másik végébe), de ott tatarozni kell majd tavasszal. Még jó, hogy valahogy elférnek három kis szobában hatan.
"Magyarország messze van Európától" Az a baj velünk magyarokkal, hogy a nyugathoz hasonlítjuk az országot! Fölösleges és tök értelmetlen. Svájc, Norvégia, USA, Kanada? Igen õk közel sem szenvedtek el annyi veszteséget a 2 VH-ban mint mi, nem romboltál le az országot, nem volt forradalom. Nézzük meg a keleti szomszédokat, a tehénszaros fõutcákat, a szegényeket akik a földeken dolgoznak hajnaltól estig, mert abból élnek. Ilyen is van.

Miért kell gazdagnak lenni és nem elég csak tudni valamit ahhoz, hogy ki jussak az USA-ba?

Bútorasztalos szakmám lesz, érettségim és nyelv vizsgám és zenét is tanulok, de az utóbbi most lényegtelen. Szóval nézegettem, hogy mi az a folyamat, hogy USA-ban Californiában, San-Fransisco-ban lakhassak amerikai állampolgárként és dolgozhassak is. Rájöttem, hogy nem könny?. Nagyon hosszú folyamat és nagyon drága (nekem). Most csak álom még, de kb 10-15 év múlva szeretném onnét ezt vissza olvasni. Szóval tanulom az angolt és ahogy néztem a nyelv vizsga díj, az útlevél, a zöldkártya, a repül? jegy...ehhez el?bb a lottót kell megnyerni. De aki végig járta már ezt, attól kérdezem tényleg ilyen költséges? Tényleg ennyi szenvedés kell a zöldkártyaért? A bevándorló vízum 330 dollár? Beszélgessünk err?l...érdekel!

Legjobb válasz: Nem szukseges ko-gazdagnak lennek, hogy kijuss az USAba, eleg egy repulojegy (oda-vissza) meg valami szallas plus koltopenz. Nem olcso mulatsag, de nem is egy Bora-Bora. Ennyi szukseges a kijutashoz. A maradashoz! mar mas is kell. Ahhoz, hogy legalaisan itt elj es dolgozz, ahhoz zoldkartya vagy munkavallalasi engedely kell. A munkavallalasi engedelyt altalaban x idore adjak meg. A ceged peldaul kikuld, hogy az anyavallalatnal dolgozz 1-2 evet, erre kapsz egy m.vallalasit, majd mielott az lejar, hazamesz. A zoldkartya, mas neven tartozkodasi engedely, egy olyan dolog amivel mindent csinalhatsz, amit egy allampolgar, kiveve egy-ket dolgot; peldaul nem szavazhatsz es nem lehetsz tuzolto vagy rendor. A zoldkartyat tobbfele modon lehet megszerezni. Megnyerni a visa lotton, osszehazasodni egy amcsi allampolgival, munka utjan szerezni, elsportolonak lenni stb. Attol fugg milyen modon akarsz zoldet szerezni, olyan nyomtatvanyt kell kitolteni. A nyomtatvanynak dija van, es altalaban tobb nyomtatvanyt kell kitolteni. Egy hazassag utjan kerelmezett zoldnel a nyomtatvanyok osszege kozel ezer dollar. De az a legkevesebb, hogy az "illetekbelyeg" arat megszerezd, eloszor keresni kell valami alapot, ami jogosit a zoldre, pl. hazassag, munka, kiemelkedo sportteljesitmeny stb. Ismerek valakit aki egyetemen kutato orvos. Az egyetem kervenyezte a zoldet neki es az egyetem fizette a dijakat. Eleg sokaig tartott (evekig) de vegul megszerezte a zoldet. Neki peldaul nem kellett gazdagnak lennie, eleg volt a szaktudasa es a tehetsege.

Nem szukseges ko-gazdagnak lennek, hogy kijuss az USAba, eleg egy repulojegy (oda-vissza) meg valami szallas plus koltopenz. Nem olcso mulatsag, de nem is egy Bora-Bora. Ennyi szukseges a kijutashoz. A maradashoz! mar mas is kell. Ahhoz, hogy legalaisan itt elj es dolgozz, ahhoz zoldkartya vagy munkavallalasi engedely kell. A munkavallalasi engedelyt altalaban x idore adjak meg. A ceged peldaul kikuld, hogy az anyavallalatnal dolgozz 1-2 evet, erre kapsz egy m.vallalasit, majd mielott az lejar, hazamesz. A zoldkartya, mas neven tartozkodasi engedely, egy olyan dolog amivel mindent csinalhatsz, amit egy allampolgar, kiveve egy-ket dolgot; peldaul nem szavazhatsz es nem lehetsz tuzolto vagy rendor. A zoldkartyat tobbfele modon lehet megszerezni. Megnyerni a visa lotton, osszehazasodni egy amcsi allampolgival, munka utjan szerezni, elsportolonak lenni stb. Attol fugg milyen modon akarsz zoldet szerezni, olyan nyomtatvanyt kell kitolteni. A nyomtatvanynak dija van, es altalaban tobb nyomtatvanyt kell kitolteni. Egy hazassag utjan kerelmezett zoldnel a nyomtatvanyok osszege kozel ezer dollar. De az a legkevesebb, hogy az "illetekbelyeg" arat megszerezd, eloszor keresni kell valami alapot, ami jogosit a zoldre, pl. hazassag, munka, kiemelkedo sportteljesitmeny stb. Ismerek valakit aki egyetemen kutato orvos. Az egyetem kervenyezte a zoldet neki es az egyetem fizette a dijakat. Eleg sokaig tartott (evekig) de vegul megszerezte a zoldet. Neki peldaul nem kellett gazdagnak lennie, eleg volt a szaktudasa es a tehetsege.
Az elõzõ válaszoló elég jól leírta, hogy mi a helyzet, én csak azzal egészíteném ki, hogy San Francisco ay USA legdrágább városa, egy egyszobás albérlet mostani áron olyan 3-4oo ezer forint havonta (15oo-2ooo USD).
Azért azt lássad, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, és ott kõkeményen az érdekek diktálnak, az érzelem megmarad egyes alapítványok világbéke óhajának. Ha tehát képes vagy megfelelõen kezelni ezeket az érdekeket, akkor hasznosnak fognak találni és alkalmaznak, akár lépegethetsz is elõre. De ha nem vagy képes mások érdekeit a magad számára eredményesen kiszolgálni (vagyis mások nem tartanak téged szükségesnek), akkor felkopik az állad, de ott ezzel senki nem törõdik.
Az allamok, ahol a legolcsobb a megelhetes: Oklahoma, Texas, Tennessee, Arkansas, Nebraska, S. Dakota, Missouri, Kansas, Georgia es Mississippi Gugli majd segit az idojarasuk felfedezeseben. Hatalmas elteresek vannak mind fizetesben, mind kiadasokban. Egy fizetes amibol Iowa-ban vigan megelsz, abbol Californiaban felkopna az allad. Viszont Californianak olyan idojarasa van, ami feler mindenfele megelhetessel. (he, itt ha hontalan vagy legalabb nem fagysz meg telen! :)
A kérdező hozzászólása: Vagy információilag nagyon eltévedtem...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az információt! Dönci, erre nem is gondoltam! Õszintén nem tudtam, hogy drága hely, ennyire. Akkor a tagállamok közül, melyek az olcsóbbak? Olyan környék ami idõjárásilag és emberileg is elviselhetõ?
A kérdező hozzászólása: Értem és köszönöm! Már nézelõdtem és informálódtam! Köszi a felsorolást hasznosnak tartom a válaszokat!

Hogyan lehet azt megoldani, hogy az új programverziók felhasználói beavatkozás nélkül jussanak el a kliens gépekre?

Nagyon megköszönném, ha segítenétek, ez egy tétel amit ki kellene dolgoznom, de sajnos a programozási ismereteim még elég gyatrák... Próbáltam rákeresni, de igazán jó találat nem született:S A tétel szó szerint: "Egy Ön által fejlesztett programot többen is használnak egy helyi hálózatban. Milyen módon oldaná meg, hogy az új programverziók felhasználói beavatkozás nélkül jussanak el a kliens gépekre?" Feltétel még hogy dll-eket is használjunk a megvalósításkor. Gondolom, akik ebben dolgoznak, azok csípőből vágják a választ:)

Legjobb válasz: ÁÁÁÁ nagyon köszönöm, teljesen érthetõen és részletesen írtad le:) Ha nem is a legjobb módszer, az se baj, a lényeg, hogy fogalmam legyen róla, hogyan kell ilyesmit megvalósítani! Köszi mégegyszer!!!!!! Szép napot!:)

A kérdező hozzászólása: ÁÁÁÁ nagyon köszönöm, teljesen érthetõen és részletesen írtad le:) Ha nem is a legjobb módszer, az se baj, a lényeg, hogy fogalmam legyen róla, hogyan kell ilyesmit megvalósítani! Köszi mégegyszer!!!!!! Szép napot!:)
A kérdező hozzászólása: Wow így még jobb:) Nagyon köszi!

Az életem holtágra jutott, nem tudom mit tegyek, hogyan jussak tovább a krízisek sorozatán?

Némi magyarázatot igényel a kérdésem. Úgy gondolom 30 felé antiszociális lettem vagy nem tudom. Egyszer?en nincsenek szoros kapcsolataim. Nem tudok igazi barátságot kialakítani senkivel sem. A párkapcsolataim sorra mennek tönkre. Mindenki elmondja a végén, hogy csodálatos ember, n? vagyok stb. de mégis elhagynak. A dologhoz hozzátartozik, hogy van két gyerekem is. Nem könny? annak, aki velem kezd ezt belátom, de senkire sem er?ltetek sose semmit. Úgy gondolom az életben nincsenek lehetetlen dolgok, de mivel minduntalan eljátszódik a bizalmam, nem a férfiak játsszák el, hanem egyszer?en a kudarc tesz tönkre. Magamban keresem a hibát, ha ilyen meg olyan jó vagyok, akkor miért nem tart ki mellettem senki? Ez nem lehet csak azért, mert van családom. Kizártnak tartom. Nem egy családos anyukát ismerek, aki a gyermekei apjától elválva boldog párkapcsolatot esetleg házasságot hozott létre. Tehát csak bennem van a hiba. A dologhoz hozzátartozik hogy mostanában szakított velem az a férfi, akir?l azt hittem, hogy végre megtaláltam azt, akivel leélhetem az életem. Lehet túl önz? vagyok, nem is tudom. Szeretjük egymást még mindig, de a távkapcsolat egyszer?en nem m?ködött. Õ pedig a munkája miatt nem tudott hozzám költözni. Nem tudom azt sem, hogy rajta hogyan tegyem túl magam. Nem elfelejteni akarom, csak lenyugodni... Akartam elmenni pszichológushoz, de teljesen fölöslegesnek vélem, mert nem lelki tanácsadás kell, hanem egy férfi, akit szerethetek, aki támogat, akit én támogatok, családias légkör. Egyszer?en arra vágyom, hogy elkötelezhessem magam valaki mellett végre. Nem tudom, hogy türelmetlen vagyok-e vagy sem, de az évek kudarcai eléggé megtörtek. Amúgy sem volt egyszer? életem, de ebbe nem is megyek bele. Eléggé össze is vagyok zavarodva. Mostanában nem tudok mit kezdeni a két gyerekkel sem, elterel?dik a figyelmem a saját keser?ségemre. Az apjukat én hagytam el, mert egyszer megvert. És a legrosszabb az, hogy ezt az egészet nem tudom úgy ámblokk megbeszélni senkivel sem, a melóhelyen sem, felszínesek a viszonyok. A régi barátságaim elhalványultak, szétmentünk az országba, lazává váltak a kapcsolatok. Ezzel sem tudom, hogy mit tegyek, de mindegy. Még rendesen kib?gni se tudom magam, totál kész vagyok. Nem is tudom mivel kéne lefoglalni magam, vagy mibe keressek célt a hétköznapi dolgokon túl. Sokszor vannak hangulatváltozásaim, munkahelyen tartom magam, hogy ne vegyen észre senki semmit, viszont amikor hazaérek szinte összezuhanok. Senkib?l nem akarok sajnálatot kiváltani, ez a halálom, amikor valaki azt mondja úgy sajnálom...nem sajnálhatja, nem tudja mennyi er?t fektettem bele abba a bizonyos dologba, ami mégis tönkrement. Úgy érzem lassan teljesen kikészülök, t?réshatáromhoz érek. Itt a két gyerek, nevelni, szeretni akarom ?ket. De egyszer?en "bénának" érzem magam lelkileg ehhez az egészhez, egyedül vagyok. Ha valakinek van valami jó ötlete szívesen venném, ha leírná. Köszönöm annak, aki végigolvasott. :)

Legjobb válasz: Végigolvastam. Értelmes nõ vagy, az látszik a soraidból. Nagyon sokszor mélypontra jut az ember, és akkor történik ez vele, amikor összesûrûsödnek a problémák.Neked egy nagy bajod van, görcsben vagy és állandóan. Feszült a lelked, és vele együtt az egész lényed. Tudom nem könnyû két gyermekkel, de én is egyedül maradtam egy gyermekkel a válásom után. Négy évig meg sem fordult a fejemben hogy párkapcsolatot kialakítsak. Mindenki csodálkozott rajtam, mert egy talpraesett nõ vagyok, és nem a világcsúfja. Abszolút nem kerestem társat, nem járkáltam el a kislányom mellett szórakozni, lefoglalt a munkám, és szabadidõmben meg szépítettem a lakást, vagy egy jó filmet megnéztem. Amikor megismerkedtem a második férjemmel abban bíztunk mindketten, majd a családja vaggyis a szülei elfogadtnak, de nem ez tették. Minden követ megmozgattak, hogy engem megalázzanak, letiporjanak. Hat évig tûrtem a mocskolódásokat, és egyszer elfogyott a türelmem és azt mondtam elég volt. De akkor már annyira kikészültem idegileg, hogy pánikbeteg lettem, és az vagyok a mai napig is miattuk. Tehát az élet nem egy rózsafûzér, de a két bakkecske felett mi gyõztünk. Elvett feleségül és már három éve teljesen levegõnek veszem õket, annyi mintha nem is léteznének. Mint kiderült drága jó anyósom azt nem bírta elviselni, hogy nem irányíthat, nem dumálhat bele az életünkbe, mert soha nem leszek az alattvalója, ai a lábát fogja csókolgatni, csak azért mert õ felsõbbrendûnek érzi magát, holott egy szimpla kis egér, akinek ha farkára taposunk nem tud besurrani a lyukba. Emelkedjél felül van még benned erõ, meglásd, ha nem akarsz mindenáron megfelelni, hanem csak lazán veszed az életedet sokkal felszabadultabbá válsz. Én is tudok már nagyon sok embernek nemet mondani, mert az egészségem a legfontosabb a világon. A gyerekeidtõl nem húzódjál vissza. Én úgy voltam vele ha nem lesz egy normális kapcsolatom az sem érdekel, mert ott volt és van a gyermekem, aki a legszorosabb kötelék számomra, a többi meg jön magától. Ha még sem boldogulsz keress fel egy pszichológust, aki felfedheti a valódi énedet, és rávilágít azokra a hibáidra, amiért most nagyon pad alatt érzed magadat. Minden jót neked!

Végigolvastam. Értelmes nõ vagy, az látszik a soraidból. Nagyon sokszor mélypontra jut az ember, és akkor történik ez vele, amikor összesûrûsödnek a problémák.Neked egy nagy bajod van, görcsben vagy és állandóan. Feszült a lelked, és vele együtt az egész lényed. Tudom nem könnyû két gyermekkel, de én is egyedül maradtam egy gyermekkel a válásom után. Négy évig meg sem fordult a fejemben hogy párkapcsolatot kialakítsak. Mindenki csodálkozott rajtam, mert egy talpraesett nõ vagyok, és nem a világcsúfja. Abszolút nem kerestem társat, nem járkáltam el a kislányom mellett szórakozni, lefoglalt a munkám, és szabadidõmben meg szépítettem a lakást, vagy egy jó filmet megnéztem. Amikor megismerkedtem a második férjemmel abban bíztunk mindketten, majd a családja vaggyis a szülei elfogadtnak, de nem ez tették. Minden követ megmozgattak, hogy engem megalázzanak, letiporjanak. Hat évig tûrtem a mocskolódásokat, és egyszer elfogyott a türelmem és azt mondtam elég volt. De akkor már annyira kikészültem idegileg, hogy pánikbeteg lettem, és az vagyok a mai napig is miattuk. Tehát az élet nem egy rózsafûzér, de a két bakkecske felett mi gyõztünk. Elvett feleségül és már három éve teljesen levegõnek veszem õket, annyi mintha nem is léteznének. Mint kiderült drága jó anyósom azt nem bírta elviselni, hogy nem irányíthat, nem dumálhat bele az életünkbe, mert soha nem leszek az alattvalója, ai a lábát fogja csókolgatni, csak azért mert õ felsõbbrendûnek érzi magát, holott egy szimpla kis egér, akinek ha farkára taposunk nem tud besurrani a lyukba. Emelkedjél felül van még benned erõ, meglásd, ha nem akarsz mindenáron megfelelni, hanem csak lazán veszed az életedet sokkal felszabadultabbá válsz. Én is tudok már nagyon sok embernek nemet mondani, mert az egészségem a legfontosabb a világon. A gyerekeidtõl nem húzódjál vissza. Én úgy voltam vele ha nem lesz egy normális kapcsolatom az sem érdekel, mert ott volt és van a gyermekem, aki a legszorosabb kötelék számomra, a többi meg jön magától. Ha még sem boldogulsz keress fel egy pszichológust, aki felfedheti a valódi énedet, és rávilágít azokra a hibáidra, amiért most nagyon pad alatt érzed magadat. Minden jót neked!
én mindenképpen ajánlom a pszichológust.nagyon sokat tud segíteni, ha a lelked renben lesz, akkor a kapcsolataid is.
A kérdező hozzászólása: A jelen érzelmi viharom, ami bennem dúl nem enged most tisztán látni. Érdekes, hogy ezt a megfelelni vágyást írod, lehet igazad van. A gyerekektõl nem húzódom el végül is. Igazából egész életemben magányos voltam, csak a legutóbbi kapocslatomban éreztem, hogy számítok és annak is vége. Azt hiszem azért vagyok így kétségbeesve, mert olyat kaptam, amire vágytam, de most mégis elvesztettem...
A kérdező hozzászólása: Úgy tûnik valójában számot kellett csak adnom magamnak arról, hogy mi is van, mi történt, ki is vagyok. Némi visszatekintés és baráti segítség sokmidnere képes. Magam sem gondoltam volna, hogy úgy ahogy, de most jól érzem magam. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes és talán már a hibáimat sem magamban keresem. :)

Ha vasadról a 7-edik kerületig akarok eljutni, akkor hány buszra kell szállnom és mennyi lehet a költség? Vagy hogy jussak el oda? Taxi-t ne, mert az 11 000 forint

Legjobb válasz: Buszra csak egyre: ami Monorig visz. Onnan vonattal kell menned Zuglóig vagy a Nyugatiig, céltól függõen. Aztán már tényleg a cél függvényében dõl el, hogyan tovább.

Buszra csak egyre: ami Monorig visz. Onnan vonattal kell menned Zuglóig vagy a Nyugatiig, céltól függõen. Aztán már tényleg a cél függvényében dõl el, hogyan tovább.
Bus
Vasadról naponta több száz ember jár Budapestre! Monorig busszal mennek, onnét vonattal. Fura, hogy nem ismered a környékbeli közlekedést, de a taxi árakkal meg tisztában vagy! A VII. kerület nagy, közelebbit akkor, ha leírod, pontosabban az uticélodat. (Csak így póriasan római számmal, ponttal. 7.= hetedik)
Nem kellett semmit seftelni. Akkoriban még itthon is normális ruhákat gyártottak, viszont lényegesen idõtállóbbakat mint a nyugat.
Azért mondják ezt, mert manapság az embereknek már arra nincs pénzük, hogy bemenjenek az OBI-ba vagy a New Yorkerbe. Régen meg azért volt arra mindenkinek pénze, hogy felépítse akárhogy a házát, eljárjon szórakozni és normálisan öltözködjön. Autót sem hosszú lejáratú hitelre vettek az emberek... Jobb világ volt, mint a mostani, ahol már azt is meg kell néznie az embernek, hogy mit eszik.
Egyszerûen aki tett érte dolgozott az az akkor kor feltételei és fejlettsége m, ellett gyorsan haladhatott. Érdekes hogy vállalkozni is volt értelme aminek ma nem sok. Szinte bármibõl meg lehetett élni mert volt fogyasztás és fizetõképes kereslet mindenre. Ma lehet hogy a boltok ׸annyira teli vannak, de felét sem veszed annak amit akkor. Jahh és ugye a nyugalom a kiszámíthatóság a pihenésre szánható idõ és sorolhatnám. Egyszerûen a társadalom túlnyomó része sokkal jobban élt.
Az összehasonlítás nehéz, és van aki nyert, van aki veszített. És a 2008as válság meg hirtelen megmutatta gazdaságunk struktulális gyengeségeit - magyarul: jó sok embernek sz*rabb mint 4 éve. Egyvalami azért megvolt a Kádár rendszerben, amit SEMELYIK mai politikus nem fog tudni fölmutatni: mindenki legalább 23 évvel fiatalabb volt...! keves ember nem élvezi a fiatal éveit, föleg retrospektíve...
Akkor nagyokos vagyok...
# 6: De én jelenleg csak 25 éves vagyok. Mégis jobban élnék abban a korban, mint most. Egyszerûen nincs még elég munkahely sem. Akkor pedig még úgy ment, hogy amint végeztél az egyetemmel mehettél dolgozni valamelyik állami céghez. Most meg interjúról interjúra mész (már ha találsz egyáltalán lehetõséget) és elküldenek mindenhonnan. Ha meg mégis felvesznek, bármikor kitehetik a szûrödet. Sokkal nagyobb volt régen a létbiztonság.
Az emberek szeretik idealizálni a múltat.
Mert most már az átlagembernek nincs pénze arra, h normális ruhát vásároljon. Arról nem is beszélve, h normális ruha szinte nincs is, mindenhol csak undorító, divatos szarokat lehet kapni drágán.
Liszt 4.60/kg , Cukor 10.60/kg, kenyer 3.60/kg, tej 3Ft/l nehany regi ar az almodozo idiotaknak
A kérdező hozzászólása: A helyzet jobb lett. Magyarország jobban teljesít. A gazdasági mutatók emelkednek, az életszínvonal hónapról hónapra jobb lesz, az államadósság visszafizetése megkezdõdött. Az ország egyre önellátóbb és szabadabb, szabadul felfele az EU rémuralma alól.
# 12: Remélem most nem tõrlik a hozzászólásodat, mert már kezdenek szerintem hülyének nézni... Nem vagyok fogyatékos, tisztában vagyok a piac mûködésével. Vizsgáztam is belõle. A kérdés arra vonatkozott, hogy miért érzik úgy az emberek, hogy régen jobb volt az élet. Én megválaszoltam. Miért kell kioktatni? Ráadásul egyáltalán nem vagyok büfészakos és amikor nekiálltam, még sokan úgy gondoltuk, hogy talán 4-5 év múlva jobb lesz a helyzet. Nem lett. Egyébként engem annyira már nem érdekel ez az ország. Nyugaton gyönyörûen el fogok tudni helyezkedni, mivel beszélek németül és angolul is. Csak aztán majd ne tessék siránkozni, ha nem marad itt senki, aki dolgozzon.
A kérdező hozzászólása: "Ez kicsit mellé csúszott. Építészmérnök vagyok, úgyhogy ha a matek és a fizika nem is, de a statika és szilárdságtan egész jól megy, köszönöm." Egyszerûen nem érted meg a kapitalizmus mûködését. Van egy munkaerõpiac, itt a munkáltatók különféle végzettségû munkásokat keresnek, az emberek pedig a végzettségükkel magukat, a munkájukat kínálják. Olyan ez, mint Mari néni zöldségpiaca a Kossuth utcában, csak itt zöldségek helyett emberekkel kereskednek. Ha elvégzel egy egyetemet és lesz egy diplomád, az egy adott végzettséget ad. Ha te nagy nehezen elvégzed, és épp nem bukkan fel a piacon egy olyan munkáltató aki ilyen végzettségû ember keres, akkor te hiába vered az asztalt a papucsoddal, hogy márpedig téged vegyenek meg, mert oly sokat gürcöltél, hogy meglegyen ez a végzettséged, senki se fog megsajnálni, hogy hátha már ennyit tanultál, akkor csakazért felvesz. Ilyen alapon Mari néni is verhetné a papucsával az asztalt, hogy mi az, hogy senki se akar tõle uborkát venni, amikor olyan sok munkájába és idejébe került megtermelni azt a kertjében. Õt se fogja senki megsajnálni és szánalomból venni tõle uborkát, ha nincs rá szüksége... Így mûködik a kapitalizmus.
"hogy aztán a 80-as években marha sok vidéki engedhette meg magának, hogy bepattanjon a Trabiba (feltéve, ha volt autója, akkoriban elég ritkaság volt) és kimenjen Cseszkóba ruhákért, mondjuk Bugacról..." Minek ment volna? Éltél te egyáltalán akkoriban?
A kérdező hozzászólása: Ja és mielõtt bevágja egy nagyokos, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy New Yorkerbe járjon, meg nincs vidéken New Yorker, arra meg azt üzenem, hogy aztán a 80-as években marha sok vidéki engedhette meg magának, hogy bepattanjon a Trabiba (feltéve, ha volt autója, akkoriban elég ritkaság volt) és kimenjen Cseszkóba ruhákért, mondjuk Bugacról...
# 8: Ez kicsit mellé csúszott. Építészmérnök vagyok, úgyhogy ha a matek és a fizika nem is, de a statika és szilárdságtan egész jól megy, köszönöm.
"A helyzet jobb lett. Magyarország jobban teljesít. A gazdasági mutatók emelkednek, az életszínvonal hónapról hónapra jobb lesz, az államadósság visszafizetése megkezdõdött. Az ország egyre önellátóbb és szabadabb, szabadul felfele az EU rémuralma alól." Ja hogy ez a kérdés csak egy burkolt Fidesz reklám...oké.

Mit mondjak a barátomnak, hogy a szivéig jusson az, hogy ő nekem nagyon fontos? Többi lent

Õ abban a hitben él,hogy engem nem érdekel a kapcsolatunk..bárhogyis magyarázom az ellenkezőét nem hiszi..hogyan mondjam el,hogy mennyire érdekel,hogy felfogja ő is? :(

Legjobb válasz: Miért nem hiszi el?

Miért nem hiszi el?
Szerintem belõle hiányoznak a feltételek, hogy ezt megértse. Ezt nem valószínû, hogy te kompenzálni tudod. A másik eset, hogy te élsz abban a hitben hogy érdekel, de ezt õ nem érzi. Szerinted melyik inkább?
Szerintem is olyasmi lehet a háttérben, hogy õ nem szeret eléggé ahhoz, hogy felfogja a te érzéseidet.Ha benne is meglenne ez a lángoló szerelem, elhinné és átérezné, te mirõl beszélsz, te mit élsz át.
Ígérj és tartsd be az ígéreted! Apróságokra gondolok. Ha van olyan elõadó, akiért nem rajongsz, de elviseled, akkor mondd, hogy legközelebb elmennél vele a koncertjére. Ha félsz a sötétben, akkor mondd el neki, hogy vele felmennél éjszaka a Hármashatár-hegy tetejére.

Meghaltam jelenleg a pokolban egek az ordogok dolgoztatnak es szexualisan zaklatnak. Hogy jussak vissza az eletbe?

kerlek segitsetek eskuszom jo leszek. Visza akarok meni segitseg segitseg segitseg! Am mobilrol irok.

Legjobb válasz: Okés. Ha van neted akkor, keress rá google-n. Vagy tettesd hogy élvezed. Így azt fogják hinni hogy jó érzés és így abbahagyják.

Okés. Ha van neted akkor, keress rá google-n. Vagy tettesd hogy élvezed. Így azt fogják hinni hogy jó érzés és így abbahagyják.
Dante-Isteni színjáték.Használati utasítás, nekem mûködött, és a mennyben jobb a wifi mint a pokolban.
Ha meghaltál hogy írsz mobilról?
Szerintem a szemük elött játsz ps3 -on a Dante's infernoval.

Azt akarnám kérdezni hogy mennyi esély van arra hogy én ki jussak az USA-ba és ott az Amerikai hadsereghez csatlakozzak vagy semmi esély nincs rá? :/

Legjobb válasz: Semennyi. Magas végzettséget igénylõ munkával, házassággal lehet egyáltalán tartós vízumot kapni, a hadseregben pedig csak állampolgár szolgálhat, ez minden országban így van.

Semennyi. Magas végzettséget igénylõ munkával, házassággal lehet egyáltalán tartós vízumot kapni, a hadseregben pedig csak állampolgár szolgálhat, ez minden országban így van.
A kérdező hozzászólása: És több esélyem van kijutni és bekerülni ha már van kint a hadseregbe ismerõsöm õ is tengerész gyalogos már nem is tudom mióta de elég régóta van kint és szolgál is egypár hónapja jött vissza afganisztánból de ha jól tudom vissza is fogják küldeni szóval több esélyem van így?
Drága mulatság és meló. Haverom kint volt usaban 4 éve egy fél évig, kiképzésen, hívták még, de az Afganisztánban megdolgozott pénzét nem akarta még USA-ba tenni. Eredetileg õ is az amcsi hadsereget szolgálja, de itt is vannak kiképzéseik stb stb. Még én sem értem, és azt hiszem nem is akarom a lövõdözõsdit érteni.
Pontosan, nemcsak allampolgarok, hanem zoldkartyasok is szolgalhatnak az USA hadseregenel. Ebbol kifolyolag, kerdezo, nem erdekes, hogy itt szuletett allampolgar vagy, vagy "naturalizalt", ugyanis mar zoldkartyaskent is belephetsz.
"a hadseregben pedig csak állampolgár szolgálhat, ez minden országban így van." Ez nem így van. Az amerikai hadseregben szolgálhatsz zölkártyával.
A kérdező hozzászólása: És ha állampolgárságom is lenne meg minden és már régóa kint élek számítana az h nem ott születtem?
A kérdező hozzászólása: értem köszi a válaszoktat
Leggyorsabb módon házasság útján juthatsz zöldkártyához, és zöldkártyával már beléphetsz a hadseregbe is. Más lehetõség nem nagyon van.
Miért pont Amerika? Ha mindenáron hadseregben szeretnél szolgálni, menj a francia idegenlégióba.
hat ha mar bejottel az orszagba, hiphop allampolgart csinalnak beloled ha be akarsz lepni a seregbe, itt a bejutas neccesebb. nem mondom hogy semennyi eselyed nincs ra, hiszen vannak itt magyarok, koztuk en is. en hazassaggal jottem ki.
A kérdező hozzászólása: köszi szépen a válaszokat

Van arra valahol rendelet, hogy egy osztályterem mekkora kell, hogy legyen, illetve 1 gyerkőcre hány m2 kell, hogy jusson? 32 vannak a srácok és szerintem elképesztően össze vannak zsúfolva az osztályban.

Legjobb válasz: Szia! A 19/2002. (V. 8.) OM rendelet és annak melléklete szabályozza, de ez - értelem szerûen - csak az ezután épített iskolákra kötelezõ érvényû. Remélem, segítettem :-)

Szia! A 19/2002. (V. 8.) OM rendelet és annak melléklete szabályozza, de ez - értelem szerûen - csak az ezután épített iskolákra kötelezõ érvényû. Remélem, segítettem :-)
Hol vannak összezsúfolva? Általánosban?
Mi is annyian voltunk pedig

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!