Találatok a következő kifejezésre: Hogy hozhatnám anyum (2 db)

Hogyan hozhatnám helyre a dolgot Anyukámmal?

19 éves lány vagyok. a szüleim elváltak, édesanyám rögtön férjhez ment, ekkor 12 éves voltam. kezdetben minden jól ment, szép család voltunk :) aztán jöttek a bajok, miszerint: a nevel?apám képtelen volt elfogadni engem. el?ször ez csak annyiban nyilvánult meg, hogy nem köszönt nekem, nem szólt hozzám, aztán kerülni kezdett engem, végül pedig már tiszta ideges lett ha meglátott, csapkodta az ajtókat, püfölte a tárgyakat, ha valamit véletlenül rosszul csináltam, egyb?l leordította a fejemet... ekkor olyan 13-14 lehettem. kés?bb tovább durvult a helyzet, már nem engedte h a családdal ebédeljek, kizárt a családi életb?l teljesen, kés?bb nyaralni se mehettem velük (mondjuk nem is akartam akkor már). azt vettem észre h Anyu nagyon sokat szenved emiatt, rengeteget sírt és próbált beszélni a férjével, de az nem engedett. egy id? után Anyu kezdett eltávolodni t?lem, kés? este mikor a férje már aludt, lemehettem hozzá beszélgetni, de láttam az arcán h azt nézi mikor jön ki a férje h húzzak fel a szobámba. kés?bb oda jutottunk, hogy egész nap a szobámban ültem, csak iskolába mentem el, anya felhozta nekem a kaját mert le nem mehettem. fent sem maradhatott sokáig, mert akkor a férje szólongatta h menjen azonnal le (ergo kb meg volt neki tiltva h velem legyen). annyira elegem lett a helyzetb?l h tavaly ilyenkor elköltöztem nagymamámhoz, azóta jóformán csak telefonon beszélgetek anyával (3km-re lakom t?le!), mert beteg, nem kelhet fel, és én hiába akarom meglátogatni, nem engedi.

Legjobb válasz: Én is egybõl arra gonodoltam, amire az elõttem szóló. Az is lehet, hogy annyira ki akarja sajátítani az anyukádat, hogy nem tûr meg mást , akivel osztoznia kell a "szeretet"-ben. Ki tudja, mit mûvel vele. Tehát szerintem a fõ probléma az anyukád helyzete. Ez a hapsi egy zsarnok, szerintem büntetõjogi eset, gondolom az anyukádat megfenyegette, hogy úgyis utánamegy ha ott hagyja, stb. Mégis azt mondom, neki kellene valahogy elszabadulni tõle. Elõször lelkileg, gondolatilag önállósulni, aztán kiagyalni, hogy hová(gondolom nincs lakás másik, de talán valami rokon, esetleg idõs személy gondozásért, esetleg bántalmazott nõk otthona... ) és az elszántságot megteremteni a lelkében: otthagyom bármi áron. Lehet, hogy utánamegy, megveri, akkor kórház, rendõrség, akkor kiderül az ügy. Ezt hívom elszántságnak. Valamit felvállalni.

Én is egybõl arra gonodoltam, amire az elõttem szóló. Az is lehet, hogy annyira ki akarja sajátítani az anyukádat, hogy nem tûr meg mást , akivel osztoznia kell a "szeretet"-ben. Ki tudja, mit mûvel vele. Tehát szerintem a fõ probléma az anyukád helyzete. Ez a hapsi egy zsarnok, szerintem büntetõjogi eset, gondolom az anyukádat megfenyegette, hogy úgyis utánamegy ha ott hagyja, stb. Mégis azt mondom, neki kellene valahogy elszabadulni tõle. Elõször lelkileg, gondolatilag önállósulni, aztán kiagyalni, hogy hová(gondolom nincs lakás másik, de talán valami rokon, esetleg idõs személy gondozásért, esetleg bántalmazott nõk otthona... ) és az elszántságot megteremteni a lelkében: otthagyom bármi áron. Lehet, hogy utánamegy, megveri, akkor kórház, rendõrség, akkor kiderül az ügy. Ezt hívom elszántságnak. Valamit felvállalni.
egyetértek az elõzõkkel
Édesanyádon múlik az egész. Nem bántom, de ha valaki jobban figyel arra, hogy a férje mit mond és mit tesz, mint a saját lányára, és hagyja hogy a pasi irányítsa, enged neki, akkor bizony nem jó anya, vagy fél valamitõl, a férjétõl, az egyedülléttõl. Én biztos oda mennék és ha a pasi tesz valamit kihívnám a rendõrséget és feljelentést tennék. Én nem hagynám annyiban ezeket. Lépj és kérd anyukádat lépjen õs is, hisz te mindig a gyereke leszel.
Én biztos kirúgtam volna ezt a pasast! Nagyon sajnállak téged, az egyik legfontosabb életkorodban ilyen életet kellett élned. ili
Ja még annyit az elõzõ, 15.21-es válaszomhoz: Ha mindenáron tenni akarsz valamit, akkor kérdezd meg anyádat, hogy miért tette ezt veled, mi vitte rá arra, hogy a gyerekeét háttérbe állítsa egy idegenért. Kérdez meg, hogy ugyan õ hogy élte meg ezt a dolgot, hogy tudta helyretenni magában? Hátha tanusit valami megbánásfélét, hátha az segít, ha mindketten kimondjátok ami fáj. Csak csendben jegyzem meg, hogy az anyagi támogatással nem lehet megváltani az anyai szeretetet.
KÉt kérésed volt, hogy nem itéljék el Édesanyádat, és hogy válaszoljanka Neked. NOs mindkettõnek nem tudok eleget tenni, mert ha válaszolok, akkor meg kell mondjam, mélységesen elitélem anyádat!!!! Egy igazi ÉDESANYÁNAK elsõ a gyereke, és megvédi mindenkivel szemben. A Te szülõdnek fontosabb volt a férfi, mint Te!!!! Magadra hagyott kamasz korodban, engedte, hogy egy idegen kiszorítsa a vér szerinti gyermekét a családból. Véleményem szerint ez megbocsájthatatlan. Természetesen értem, hogy anyádnak is szüksége volt társra, de ha valakinek már gyereke van, felelõsen kell választania, és csak olyan emberrel szabad/na össezkötni az életét, aki a gyerekével EGYÜTT fogadja el. Szerintem nem neked kellene kepeszteni, h ogy bármit helyre hozz, hanem anyádnak kellene szánni bánni a bûneit, és a te megbocsátásodért esedezni. És hogy mért vagyok ilyen szigorú? Mert én is ANYA vagyok, és soha nem tennék ilyet a gyerekemmel.
Lehet, hogy hülyeséget mondok, de ahogy olvastam a történeted, nekem az volt az elsõ gondolatom, hogy a nevelõapád szexuálisan rádkattant, ettõl rémült meg, és ezért akart mindenáron erõszakkal eltávolítani a környezetébõl. Az anyukád meg valószínûleg pasifüggõ, önállótlan alkat, gyenge ahhoz, hogy a párja ellenében kiálljon a gyereke mellett. Szerintem ezért is ment a válás után szinte azonnal férjhez, retteg az egyedülléttõl, inkább bármit elvisel a másiktól, még azt is, hogy a gyerekét túrja ki a saját otthonából.
Nagyon sajnálom, leveledbõl az jön le hogy nagyon szomorú vagy ez miatt. Anyukádnak nem szabadott volna elengednie téged, én biztos a gyerekemet választanám, ha agyonvernek akkor sem tudnak a gyerekemtõl eltiltani.Ezt nem teheti meg mostohaapád hogy eltilt anyukádtól. Állj elé és kérdezd meg miért van ez így? Úgy látszik hiába tanult ember a mostohaapád ha ilyen bután cselekszik. Tarts ki és ne törõdj bele ebbe a helyzetbe.
A kérdező hozzászólása: igaz. mikor eljönnek nagyihoz, akkor is csak udvariasság, nem maradnak másfél óránál tovább és kb csak kéthavonta jönnek :(
A kérdező hozzászólása: köszi a válaszokat! hát az biztos igaz, hogy Anya elég önállótlan, leélt 15 évet egy nála 14 évvel idõsebb ember mellett (apukám), így egyedül nem nagyon boldogul. a másik viszont, hogy tudom h a férje nagyon szereti anyát, már van közös gyerekük is, ezt nemcsak védelmezésképp mondom, tényleg tudom h oda van anyáért és ketten nagyon boldogok, soha nem bántaná õt. engem sem bántott testileg (illetve sokszor láttam rajta h közel áll hozzá, de visszafogta magát), csak olyan lelki sebeket ejtett rajtam, h pl. nem bírok a barátom apukájával 1 percet sem egy légtérben tölteni, mert rettegek h esetleg bántani akar :( pszichológiát tanulok, tudom h mennyire káros hatással volt rám, de a másik oldalról látom anyukámat is, akinek boldog így az élete, végre szerelmes lehet valakibe (még akkor is, ha emiatt eltávolodott tõlem).
Plusz ha valaki elvág a környezetem támogatásától és elzár minden szerettemtõl, könnyebben elhiszem, hogy másnak nem kellenék és hogy tõle függök.

Hogy hozhatnám helyre anyum és a baratom közti kapcsolatot?

Lassan egy éve van baratom, nagyon szeretjuk egymast. De az utobbi idoben anyukam kibukott és nekem itthon mondta, hogy nem ilyen fiu valo hozzam, 17 evesen nem hogy élném az életem, nem kötném le magamat. Napokat sirtam ez miatt, nem is aludtam, 2,5kg lefogytam. Elmondtam a baratomnak, h anyu szerint nem illünk össze. Tudom hülye voltam, hogy elmondtam neki... Azota nem mer bejönni hozzam a barátom. Anyu is kérdezgeti hogy miért nem jön be. A baratom azt mondta, hogy mostmar hiaba viselkedne anyu ugy vele mint szokott, tudná h valojaban mit is gondol. Nagyon a szivere vette a dolgot. Anyunak is elmondtam, hogy tud rola a baratom, mit gondol. Ö persze engem leszidott hogy minek kellett elmondanom, ö mérgében mondott ilyet (de valojaban is igy gondolja, h nem illünk össze). Mostmar mindketten kerülik egymast, anyu sem bir mostmar a szemebe nezni, meg a baratom is csak köszönt ha talalkoznak. Ez miatt nem akarok szakitani vele, par honap mulva már 18 leszek, és nem akarom h ilyen dolgokban is a szüleim döntsenek, hogy kivel járhatok és kivel nem, és amugy is vigyazok magamra. Szerintetek mit tegyek, hogy hozhatnam rendbe a dolgokat? Nem akarom öt a szüleim miatt elvesziteni...ugy érzem hogy egymásra találtunk, de ezt az anyunak el sem merem mondani, nem tudom mit szolna...

Legjobb válasz: Pedig az lenne a legjobb ha külön külön leülnél velük és elmondanád nekik az õszintét hogy te szereted mind 3 -at és egyiküket sem szeretnéd elveszteni a másik miatt.Ezután próbálj meg beszervezni egy közös programot , pl. hívd meg a barátod vacsira a szüleidhez hogy jobban megismerjék egymást.Itt bevágódhat a barátod anyukádnál és ha anyukádnál bevágódik akkor már a barátod is jobb szemmel fogja õt nézni.Lehet hogy a végén még "barátok is lesznek ". Sok szerencsét remélem sikerül az akicó:)PUSZI

Pedig az lenne a legjobb ha külön külön leülnél velük és elmondanád nekik az õszintét hogy te szereted mind 3 -at és egyiküket sem szeretnéd elveszteni a másik miatt.Ezután próbálj meg beszervezni egy közös programot , pl. hívd meg a barátod vacsira a szüleidhez hogy jobban megismerjék egymást.Itt bevágódhat a barátod anyukádnál és ha anyukádnál bevágódik akkor már a barátod is jobb szemmel fogja õt nézni.Lehet hogy a végén még "barátok is lesznek ". Sok szerencsét remélem sikerül az akicó:) PUSZI
Elõször szerintem anyukáddal beszélj. Faggasd ki, hogy miért mondott ilyet a barátodról, hogy nem illetek össze. Nagyon fontos, hogy õszintén beszéljetek errõl. A barátoddal pedig ezután beszélj. Ha úgy érzed, megérett arra a kapcsolatotok, esetleg anyukádat is leültethetnéd egy beszélgetésre a barátoddal. Nem árt, ha maguk között is tisztázzák az esetleges félreértéseket.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!