Találatok a következő kifejezésre: Hogy győzhetném a (118 db)

Egy cipõben járunk.Én 30 éves vagyok.:(
egyszer anyukám és a bátyám a halárol beszéltek mikkor 4 éves voltam meg kérdeztem hogy az meg mi anyám elmesélte és én egybõl sírva fakadtam erre anyukám elkezdi nekem hogy az ilyen szép kislányok nem halnak meg soha én meg elhittem és menyogodtam és aszt montam minden kinek hogy én soha nem halok meg de ammikor egyre csak idõsõtem meg tudtam mindent rá jõttem hogy ez nem igaz mindenkinek egyszer meg kell halnija ilyen az élet születünk és halunk
A kérdező hozzászólása: Mostanában arra gondolok, hogy az nem normális, hogy nem foglalkozunk a halál gondolatával, az hogy eddig tudtam , hogy meghalok, de mintha most fel is fogtam volna, és borzasztó.Elképzelem, hogy anyám vagy a férjem egyszer csak nem lesz, egy hulla lesz, mint ahogy én is:(
én 19 leszek március ban és velem is ez van de nem attol félek hogy én meg halok hanem attol hogy a családom fõleg az anyukám pedig nem beteg attol félek hogy milesz vellem 1 szer a hugom rol álmodtam hogy meg halt és én sírtam ígazábol én õngyi lenék ha elveszteném õket
Szia! Mostanában sokan vannak így, az egész emberiség meghal réginek lenni és lasan újjászületik. Ez intenzív belsõ változásokkal jár, én erre tippelek...de elõbb pszihológussal is beszélj nehogy elhanyagolj egy esetleg könnyen orvosolható problémát. A szellemi igazságok kutatásán keresztül megértheted hogy nincs halál és nincs halálfélelem, ez adhat tarós gyógyulást. Kerress egy csoportot akik ilyesmivel foglalkoznak, az lenne a legjobb. Üdv. T :)
Nekem a kineziológia segített. Attól is függ nyilván, hogy milyen mélyen gyökerezik a probléma, én 1x elmentem, és el is múlt. Bár nem vártam éveket, miután elõjött, rá pár hónapra elmentem, oldottunk, és azóta jól érzem magam a bõrömben, mint régen.
A kérdező hozzászólása: Nem vagyok vallásos , nem hiszek a halál utáni életben, vagy akármiben, és az, hogy egyszer csak nem leszek többé, na ebbe bele lehet õrülni, vagy , hogy a szeretteim nem lesznek, nem is tudom melyik a rosszabb.
A kérdező hozzászólása: Orvoshoz egyenlõre nem szeretnék menni, bár lehet jobb lenne, de még reménykedem, hogy csak úgy el tûnik ez az érzés, és jobban leszek :(
A kérdező hozzászólása: Nem nincsenek gyermekeim, és én is csak a férjemnek tudok errõl beszélni.De szerintem kezdi fárasztani a halálfélelmem.Nem tudom nálam nem volt még ilyen, persze máskor is gondoltam a halálra a halálomra , de nem hetekig és nem igy. Most sokszor rettegek, fõleg éjszaka mikor nem tudom mivel lefoglalni magam.
Régóta, kb.22 éves lehettem, amikor elõsször elcsipott. Akkor végigjártam az összes orvost.Megnyugodtam utánna. 7 évig nem jött elõ.Most dec.21.-én újra megérkezett. Egy jó kis pánikbetegséggel társulva.Pár napig egész jól voltam, ma megint rajtam van.Beszélni csak a férjemmel tudok erröl.Nem biztos, hogy meg is ért, de meghallgat. Bejelentkeztem pszihiáterhez.A szüleim nem értenek meg, szerintük hisztis vagyok.Egyer a pszihiátrián végzem, ha igy folytatom...Vannak gyerekeid? Én is sokat sirtam, az segit.
A kérdező hozzászólása: Nálad mióta tart?Tudsz valakivel beszélni errõl?
Ezek a tünetek pszichológiai vagy pszichiátriai kezelést igényelhetnek.

Hogy győzhetném le a pánikbetegséget?

16/L vagyok.Nyáron leszek 17.Történtek a családban dolgok, amik miatt barátn?m anyuja szerint pánikbeteg lettem.

Legjobb válasz: Kedves kérdezõ! Sajnos ez nem olyan egyszerû dolog, hogy összekapom magam, és minden rendbe jön. De mindenképp valamit el kell kezdjél. Tanulást, sportolást. Mindegy csak lekössön. Jó lenne, ha lenne bizalmasod, rokonod, aki segítene lépésrõl lépésre. Apránként változtass az életviteleden. Mivel nem írtál semmit magadról, nem is tudok mit javasolni. De már az is eredmény, ha te látod, hogy ez az életmód nem vezet sehova.

Kedves kérdezõ! Sajnos ez nem olyan egyszerû dolog, hogy összekapom magam, és minden rendbe jön. De mindenképp valamit el kell kezdjél. Tanulást, sportolást. Mindegy csak lekössön. Jó lenne, ha lenne bizalmasod, rokonod, aki segítene lépésrõl lépésre. Apránként változtass az életviteleden. Mivel nem írtál semmit magadról, nem is tudok mit javasolni. De már az is eredmény, ha te látod, hogy ez az életmód nem vezet sehova.
A leírtak alapján szerintem nem pánikbetegséged van, hanem szorongásod, de nem vagyok doki, ahogyan a barátnõd anyuja sem. Mindenesetre, ha férre értettem és mégis pánikbetegséged van, azt nem olyan egyszerû doki nélkül legyõzni, de azért lehetséges.A pánikbetegségre az infarktushoz hasonló(magas pulzusszám, nehéz légzés, szédülés, hõhullám...) roham a jellemzõ + halálfélelem. Ilyenkor az a legfontosabb, h tisztában legyél az állapotoddal, h csak a szervezeted játszik veled és próbálj meg lenyugodni, mert ha rástresszelsz akkor a félelmed egyre erõsödhet és idõvel a félemtõl fogsz félni. Szerintem a te esetedben a legfontosabb, h pszichiáterhez menj és õ megmondja, h ez ami veled történik pontosan mi is lehet és, ha szügséges tovább küld pszichológushoz. Sok sikert!!
Egyet értek az elõttem szólóval! Egy volt pánikbeteg... :)
Nekem is volna egy kérdésem. Nálam éprilisban diagnosztizálták a pánikzavart vagy pánikbetegséget, bár már január közepe óta küszködöm vele. Április óta szedem naponta 1x az antidepresszánst. Fokozatosan javulgat a helyzet, de még mindig nem az igazi. A fejemben az erek még mindig lüktetnek és a halántékom is fáj. A remegés és a gombóc a torkomban tulajdonképpen elmúlt. De minden nap furcsa a közérzetem. Nem vagyok a régi. Úszom, sportolok rendszeresen, próbálok az étrendemen változtatni. Ez a mindennapos tompa halántéknyomás és lüktetés eléggé zavaró. Érzem belül h szorongok bár okom nincs rá. Nemrég elkezdtem agykontrollozni, valamennyit nyomott a latba, de nagyobb válzásra számítanék. Tudom, hogy nem kevés idõ a gyógyulás, de azt mondta az orvos, h a gyógyszernek tünetmentessé kellet volna tennie engem ennyi idõ alatt. Nem tudom váltsak- e másik gyógyszerre vagy mit csináljak még amivel többet tehetek magamért, de kezd elfogyni a türelmem. Van ötlete valakinek?
Szia! A kérdésed kiírása elõtti hozzászóló vagyok. Mint írtam teljesen megszabadultam a pánikbetegségtõl, ami esetemben komoly rohamokkal is együtt járt. Akkoriban még szinte ismeretlen volt ez a betegség, nem igen volt még definiálva, hogy pontosan mi is az, és az orvosok sem értettek hozzá. Így kénytelen voltam saját magam diagnosztizálni és "kezelni" is magamat. Így mintegy 10 (!) évig tartott a TELJES gyógyulás, de megérte a küszködés! Most már csak arra kell vigyáznom, hogy ne kövessem el ugyanazokat a hibákat, amelyek miatt kialakulhatott a pánikbetegség. Nem tudom, hogy egyénenként mennyire változnak a kiváltó okok, de az biztos, hogy sokkal mélyebben kell keresni azokat, mint azt elsõ pillantásra gondolnánk. Idegrendszerünk mûködése rendkívül finom összehangoltságban mûködik, és bármi, bárhol megbontja ezt a -zenész nyelven szólva- "összhangzatot", egyre inkább a "disszonancia" felé tolódik. Annak kiderítéséhez, hogy mi az ami ilyen "féregvírus" módjára garázdálkodik az elménkben, komoly kutatásra, vagyis szakember segítségére van szükségünk. Nos nekem nem jutott ilyen szakember, így csak a jó Istenben bízhattam, de úgy gondolom, hogy ez a bizalom többet jelentett mindennél. Szerintem, ez az egyik kulcsa a gyógyulásnak: a BIZALOM -ami a bizonytalanság és a félelem érzet kioltója. Egyfajta elrejtettséget, biztonság érzését adja a kiszolgáltatottsággal szemben. Ami szerintem egy másik fontos tényezõ a jó lelkiismeret, azaz a legjobb meggyõzõdésem követése, ami azt jelenti, hogy nem teszek olyat, ami által mintegy szembe megyek a saját magam által jónak, helyesnek tartott elgondolással. Rossz lelkiismeretünk lehet attól is, ha valamirõl tudjuk, hogy nem kellene megtennünk, mert, valakinek vagy saját magunknak ártalmas, de valamiféle kényszert érzünk annak véghezvitelére, és ha megtesszük, még jobban növekszik bennünk a feszültség, pedig azt reméltük, hogy ha engedünk ennek kényszernek enyhülni fog. Az az igazság, hogy ha nem rendezzük helyes elvek mentén a gondolkodásunkat, akkor kicsi a valószínûsége, hogy meg tudunk szabadulni ezektõl a szorongató félelmektõl. Még egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmedet: Minél inkább félsz valamitõl, annál inkább fogva tart a félelem. Az én betegségemben az volt a fordulópont, amikor éppen iszonyatos halálfélelmem volt, ki tudtam azt mondani, hogy: LEGYEN MEG AMINEK LENNIE KELL. Hívõ nyelven szólva: ISTENEM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD -és ne az enyém! Látszólag megadtam magam, de ez volt, ami megtörte a félelmek erejét, ugyanis nem az önzõ elképzeléseim irányítottak többé, hanem helyre állt a rend bennem, egyfajta alázat és elfogadás vette át a helyét az elégedetlenségnek és akaratosságnak. Kialakult az elvesztett egyensúly. Volt olyan is, amikor azt mondtam magamban a pánikroham csúcsán -már több éves szenvedés után- hogy, ha kell akkor haljak meg, megadom magam! Érdekes módon ez volt a megoldás, mert egy darabig még erõsödött a félelem, majd teljesen magától elmúlt, lecsengett. Ettõl kezdve tudtam, hogy van megoldás, és ura vagyok a helyzetnek. Még természetesen többször támadott a "félelem szörnyetege", de tudtam, hogy semmi rossz nem fog történni, mert mindig véget ért eddig is. Mintegy külsõ szemlélõként figyeltem ezután magamat, türelmesen megvárva, amíg végigvonul rajtam a "kegyetlen". Konstatáltam a lezajló tüneteket, egyre felszabadultabban megfigyelve azokat. Innentõl már csak idõ kérdése volt a VÉGSÕ GYÕZELEM! Egyre jobban beszûkült a pánik támadási területe. Az utolsó leküzdendõ ellenfél a cseresznye fa megmászása volt gyümölcsszedés céljából. :D Nos, még rengeteg mindent tudnék írni, de sajna idõm véges, és itt most lezárnám, de ha van kérdésed még, írj bátran!

Hogyan győzhetném meg a szüleimet, hogy nem ver?

A férjemmel birkóztunk, csiklandoztuk egymást. Mögötte voltam, hirtelen meg akart fordulni és véletlenül szemen vágott a könyökével. Nem volt szándékos, azonnal ugrott jégért, ápolgatott, győzött bocsánatot kérni. Pechemre monoklim lett. A férjemre nem haragszom, egyértelműen nem szándékosan csinálta, baleset volt. Viszont a szüleim másnap jöttek látogatóba és hiába meséltem nevetve, hogy milyen ügyesek voltunk, meg vannak győződve róla, hogy ver és mindenképp "meg akarnak menteni". Hogy tudnám meggyőzni őket, hogy mindkettőnk bénaságából fakadó baleset volt?

Legjobb válasz: nem kell meggyõzni õket. Ha nem bíznak benned annyira, hogy higgyenek neked, akkor felelsleges gyõzködni. Monddmeg, hogy rohadt rosszul esik neked, hogy azt hiszik hazudsz és nem tudják,hogyha valami történt volna akkor úgyis elmondanád, ezért többé errõl nem akarsz beszélni velük. De nagyon szomorú vagy emiatt.

nem kell meggyõzni õket. Ha nem bíznak benned annyira, hogy higgyenek neked, akkor felelsleges gyõzködni. Monddmeg, hogy rohadt rosszul esik neked, hogy azt hiszik hazudsz és nem tudják, hogyha valami történt volna akkor úgyis elmondanád, ezért többé errõl nem akarsz beszélni velük. De nagyon szomorú vagy emiatt.
Volt egy orvos ismerõsöm aki a kutyájával a porban szokott bírkózni. Egyszer orrba harapta a kutyája , mert biztos rossz helyen fogta meg. :) Nem bírta elhitetni a sebésszel hogy nem verték meg! Nem kell feljelenteni senkit! De gondolom nem szívesen mesélte volna el orvos kollégáinak , hogy 40 éves léttére a kutyájával a porban birkózik.. :D Szóval nem csak te jártál így:P
Meg mondod nekik hogy nem ver. Ennyi..
"Csak féltenek, úgyhogy nem kell leszólni õket, örülj hogy ilyen aggódó és gondoskodó szüleid vannak." A negyedik válaszolónak, ez a lehetõ legrosszabb tanács. Látszik hogy demagóg típus vagy, csakhogy épp az ilyen igazolás ami ártalmas. Gondolj már bele, férje van - tudod te mekkora nyûg az embernek, amikor a szülei még házasság után is úgy kotlanak a feje felett, mintha gyerek lenne? Értelemszerûen vannak ennek fokozatai, és nem biztos hogy a kérdezõ szülei minden lében kanál típusúak lennének (sõt, szinte biztos hogy nem), de a hozzád hasonlóak bátorítása miatt beszélik be maguknak az örökös pátyolgató szülõk, hogy amit tesznek az JÓ. Minden rosszá válik ha nincs mérték, ha túlzásba viszik, hidd el.
Meg tudom érteni a helyzetet, az én szüleim is gyanakvó, örökké aggódó természetûek, amit a fejükbe vesznek, az úgy van, és kész. Már sok mindent el se mondok nekik, mert azonnal jön a gyanúsítgatás, a vádaskodás, meg a veszekedés. Pedig felnõtt nõ vagyok. Amiben hibáztál: nem szabadott volna ezt elmondanod nekik, ugyanis ez úgy hangzik, mintha "magyarázkodnál". Tudod, én mit csinálnék? Ezt mondanám: "Ha a férjem annyira meg akarna verni, akkor biztos olyan helyen ütne meg, ahol senki sem látja, ugyanis annál okosabb, mintsem hogy kompromittáló helyzetbe hozza magát." Amúgy itt már jó magyarázkodási stratégia nincsen. Ha ennyire nem bíznak a férjedben, vagy ennyire nem ismerik, akkor mondhatsz nekik bármit.
Ülj le velük még egyszer a férjeddel együtt, és meséljétek el újra nekik az egészet. Mond el azt is hogy milyen boldogak vagytok együtt, köszönd meg az aggódást, de mond hogy felesleges, mert csak játék volt. :) Így mindenki jó hangulatban marad :)
Csak féltenek, úgyhogy nem kell leszólni õket, örülj hogy ilyen aggódó és gondoskodó szüleid vannak.
Valószínûleg azért gondolják azt, hogy mert vert a férjed, mert nem szimpatikus nekik és õ benne nem bíznak. Nemrég történt, hogy egyik barátnõmnek a szeme alatt kis monokli volt, mindeninek azt mondta, hogy beütötte senki nem is gyanította volna, hogy a párja ütötte meg, de utólag mégis kiderült.
Leszólnám a fejüket, hogy fejezzek be már a hisztériát, baleset volt, játszottatok. Fölöslegesen csinálnak elefántot a bolhából.
Én nem meséltem volna el, hogy birkóztunk... minek? Ha kérdezik, hogy mi történt mondtam volna, hogy történt egy kis baleset... de semmi komoly. S ezzel le is zártam volna a témát. Ránk tartozik.
Sehogy, majd látják hogy jó megvagytok. Nálunk "durvább" történt, olyan a lakás, hogy körbe tudod járni sok ajtón keresztül.Hülyéskedtünk, csiklandoztam, védekezni nem nagyon mer, mert sokkal erõsebb, félt.Konyhaajtónál megálltam, jött be, megijesztettem, fordult egyet, valahogy nagyonhülyén elestünk, rá az én kezemre, ami eltört, és közben valahogy belekarmoltam a karjába. Az orvos se akarta elhinni hogy nem szándékosan törte el a kezem miközben és védekezésképp karmoltam, hát még anyámék.Pedig ténylegesen csak hülyéskedtünk. Kb 2 év telt el teljes boldogságban mire anyám közölte hogy na jó, lehet anno mégsem bántani akart párom...
A kérdező hozzászólása: Hasonló ökörködés miatt egyszer neki repedt fel a szája, mert véletlenül szájba vágtam és pont a fogára ütöttem rá az ajkát. Szóval ennyi erõvel én is "verem". Fene tudja, lehet, hogy az váltotta ki a szüleimbõl az extrán aggódós üzemmódot, hogy influenzás is vagyok, amitõl kifejezetten elesettnek tûnök most (beteg kutya testtartás, piros orr, beesett arc).
Én a férjem orrát törtem el, a fejét pedig be. Csiklandozott én meg orrbarúgtam, õ leesett az ágyról és beverte a fejét az éjjeliszekrénybe. Kicsit sem volt ciki ezt elõadni a mentõsöknek (hozzáteszem félig meddig amolyan elõjáték volt, szóval a férjem egy szál boxerben ment be a kórházba, én meg gyorsan összepakoltam neki. Csak cipõt nem) Anyósom azóta sem hiszi el, hogy nem direkt volt.
Ilyen már velünk is volt, csak nekem nem lett monoklim. A csiklandozás nálam is veszélyes, többször sebesítettem meg a páromat véletlenül emiatt. Rúgok, ütök, nem figyelek oda.:D Szerintem hagyd, majd elül a dolog.
Úgy, hogy ne találj ki meséket:D
A kérdező hozzászólása: Nem az a bajom ;)
ilyenkor hol van az anyja?
Jól van, látom érted a poént;)
Mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen és nagyon sokan élnek is ezzel. Mit foglalkozol te vele?
Ugye téged nem a szex maga zavar? Mert az már beleszólás lenne az életébe! Viszont ha csak aggódsz az jó! Az MTV-n megy a tinimamik c sorozat. Azt nézesd vele! Mondd el neki h egy fiút sem ismerhet igazán mert a fiú fiatal és még változni fog, õ pedig még erõsen tapasztalatlan. Viszont ha valakit nem ismerünk akkor biztosat sem tudunk mondani róla. Az pedig eléggé gáz ha õ lesz a gyereke apja. A kisbabák aranyosak szépek és a sok veszõdség mellett sok örömet is adnak, de mindennek megvan a maga ideje és 14 éves korban rohadtul nem aktuális!!!!! Õ már valószínûleg fogamzóképes és az élet mindig utat tör és legyûri az akadályokat! Nem kéne felelõtlenül még elõsegíteni is a nem kívánt változásokat! Én is szívesebben dugnék meg egy 14 éves csajt gumi nélkül de csak ha rendesen szedi a fogamzásgátló tablettát mert teherbe ejteni az elég súlyos bûn lenne!
Hagyd a fenébe, aki 14 évesen már nem szûz, szó szerint el lett baszva. Több olyan csajt is ismerek, akiket 13-14 évesen dugtak meg, mindegyik kiégett, züllött, kiélt ribanc most huszonévesen...
Egyszer vót, hol nem vót, vót egy 14 éves kislyány... Szerinted mi ezt bevesszük?! 14 évesen még babázzatok gyerekek, és ne a dugásról fantáziáljatok. A kérdésre: A pasi pedofil egy egészséges 17 évest nem érdekel szexuálisan egy 14 éves gyerek. Ha mégis, akkor a pasinál nagy gondok vannak.... ...Óvszer nélkül... nagy meggondolatlanság, de legalább a szülei biztos ismerni fogják unokájukat.... DR. Mouse
Elõzõ! Nem tudom mennyire forogsz a mai 14 évesek körében, de (sajnos) teljesen életszerû, hogy egy 14 éves lány már nem szûz. És nem csak a problémás családdal rendelkezõ, a társadalom perifériáján élõ lányokról van szó, hanem konszolidált családok nem deviáns gyermekeirõl is.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat és engem nem zavar hogy szexel (bár leszögezem , nem értek vele egyet), én csak aggódók érte ...
tegnap 22:28 Kamuzol mint állat! Nem is ismered õket csak a sztereotíp elõítéleteket hangoztatod mint tanulságot! Biztos nagyon kiégett és kiélt lehet mindegyik.... Na persze! ma 11:01 tán utána kéne olvasni a pedofília fogalmának és akkor nem írnál ekkora hülyeségeket! Csak úgy elárulom h a pedofilok a testileg gyerekekre buknak és nem a kor két számjegyére!!! A legtöbb 14 éves csaj pedig testileg már nagyon fejlett és biológiailag ivarérett, arról nem is beszélve hogy törvényileg legalizált! Úgyhogy a játszótérrõl vett bölcsességeidet inkább tartsd meg magadnak!!!
tegnap 22:28 Kamuzol mint állat! Nem is ismered õket csak a sztereotíp elõítéleteket hangoztatod mint tanulságot! Biztos nagyon kiégett és kiélt lehet mindegyik.... Na persze! Nem kamuzok, de higgy amit akarsz. Gondolom te is azoknak a táborát gyarapítod, akiket 14 éves GYEREK fejjel megbasztak. Az pedig [email protected] nincs összhangban a lelki érettséggel, hogy valaki ivarérett. House is megmondta a 14 éves terhes kis ribancnak, attól, hogy már vér folyik a nunájából, még nem ok arra, hogy keffentsen. Ennyi.
A kérdező hozzászólása: ma 17:19 -nek igaza van a pedofiliás üggyel kapcsolatban, HA valaki elmúlt 14 éves és beleegyezik a szexuális kapcsolatba akkor azt a törvény nem bünteti ..
tegnap 17:37 A pedofíliánál nem az életkor a meghatározó, hanem az hogy a másodlagos nemi jellegek mennyire fejlettek. Az értelmezés persze életkorra szól, mivel azt nem lehet kikötni h amelyik kiscsajnak még nem nõtt meg a melle és a feneke is gyerekes... stb. Ennek pszichológiája van. És szerintem ahogy mindenkiben van homo hajlam bizonyos százalékban úgy van pedo hajlam is! Van akiben ez 2-3% van akiben 40% és vannak olyanok akik jobban rákattantak. A homok és a pedo-k közti nagy különbség viszont lényeges, ami az, hogy ártanak-e vele valakinek. A pedofilok nagy százalékban ártanak a gyerekeknek mert kényszerítik õket ezzel lelkileg megnyomorítva a gyerekeket. Nem maga a szex ami ártalmas szerintem rájuk nézve hanem a kényszer ami bántalmazás! A barátnõddel és a fiújával sincs semmi gond, max az h felelõtlenek ha nem védekeznek!
Hát én már 14 évesen is tudtam mi a védekezés.
Aki 14évesen már nem szûz, azzal nem tudsz mit csinálni... De, ha az a bajod, hogy õ csinálja, te meg nem, azon lehet segíteni:D
A kérdező hozzászólása: Tényleg megnyerõ ;)xd De úgy értettem hogy baj ha lefekszik vele csak ha óvszer nélkül az mégnagyobb baj ...
Hu ez a kép nagyon megnyerõ a pearl indexrõl.
Mutass neki fiatalkorú anyákról szóló filmeket. Azt hiszem, hogy az Amcsiknál van is most ilyen valóságshow.
Gondolom az ész-érves módszert próbáltad... Küldd el neki ezt a linket: http://www.google.hu/search?q=nemi+betegs%C3%A9gek&oe=utf-8&..
A kérdező hozzászólása: Nem mese :/
Keress valami tájékoztatót a neten a GYES-rõl és arról, hogy milyen támogatást lehet kérni a TB-tõl szülés esetén. És ezeket a fiúnak is küldd el. Nyilván nem 100%, hogy terhes lesz. De érdemes kockáztatni?
Okos egy jószág lehet. Teljesen felesleges gyõzködni szerintem, úgyse a te bajod lesz.
Ha már 14 évesen nem szûz, akkor hagyd a fenébe... Hiába tépnéd neki szád, úgysem értené meg, hogy mennyire fontos a védekezés. Agyilag még mindenképp kislány.
õt se az eszéért szeretik.
A kérdező hozzászólása: De nem is szép :/ melle nincs se jó feneke és nagyon vékony és az arca se olyan szép :/
Hagyd a francba, menthetetlen...
figyelj aki 14 évesen már nem szûz, azért már aggódni is felesleges, nem tudsz mit csinálni, ha nem rólad van szó természetesen...ha 14 évesen ennyi esze van, akkor te nem tudod megváltoztatni..
Mondd el az anyjának, hátha helyrepofozzák a buta kis fejét. Bár lehet hogy a szülõ is akasztani való, ha 14 évesen ilyen a lánya.
A kérdező hozzászólása: De nem az a baj hogy lefekszik vele, hanem az a baj h óvszer nélkül és nekem a barátnõm és aggódok érte ...
neked is sok eszed van ha szerinted nem baj, hogy lefekszik vele....
Na hagyjátok már ezt a pedofíliát!Mar látom az is kezd divattá válni, hogy mindenre ráhúzzuk, hogy pedofil. 14 éves csaj, és 17 éves pasi között nem áll fent semmilyen értelemben a pedofília, sem jogilag, sem erkölcsileg.Nekem 20 éves koromban volt 14 éves barátnõm( mondjuk szex nem volt), akkoriban senkinek nem jutott eszébe, hogy pedofilnak tituláljon. Visszatérve az eredeti kérdéshez....azon lehet vitatkozni, ha egy 14 éves lány már szexelni akar, s fõleg védekezés nélkül. Könnyû elsõre elítélni, de errõl nem csak az a korosztály tehet. Most inkább a szülõket kérdezném: mikor voltatok utoljára tizenéves kamasz gyerekeitekkel egy közös családi programon, kiránduláson, túrázáson? Mikor kérdeztétek ki utoljára a leckét? Hányszor van hetente, közös ebéd, vacsora, reggeli? Mikor ültetek le beszélgetni a legnehezebb idõszakban lévõ fiatokkal-lányotokkal? Na ugye? Akkor csoda, hogy egy 14 éves lánynak egyeben sem jár az esze, csak a szexen?

Hogyan győzhetném le a félelmem? L

A kérdést kiirtam a családi kapcsolatok karegóriába is, de ott csak egyetlen ember válaszolt, gondoltam hátha itt több válasz érkezik, de bocsánat attól aki duplán olvassa.

Legjobb válasz: Elõször is milyen függõségben szenvedett? Beszéld meg vele, hogy nagyon félsz. Azt is magyarázd meg neki, hogy nem nem bízol benne, hanem félted, hogy megint elcsábul. Mást nem nagyon lehet tenni még max annyit, hogy nem mentek külön bulizni.

Elõször is milyen függõségben szenvedett? Beszéld meg vele, hogy nagyon félsz. Azt is magyarázd meg neki, hogy nem nem bízol benne, hanem félted, hogy megint elcsábul. Mást nem nagyon lehet tenni még max annyit, hogy nem mentek külön bulizni.
Jogos a félelmed, nem lehet letenni, max egy ideig. Nem hiába van minden héten elõadás a fiatalok számára, nem véletlen mondja mindenki, hogy ki ne próbáld mert nincs menekvés! Nem hülyeség. Sajnálom, ez így van. Miért nem mentek együtt bulizni? - üdv, egy toxikológus lánya, aki szintén erre a pályára kacsintgat-
A kérdező hozzászólása: amfetamin függõségben leginkább, megbeszélni nem tudom vele, vagyis már megbeszéltük rengetegszer, mindig ugyanazt a választ kapom hogy õt már nem érdekli a dolog, ezért nem is traktálom ezzel többet, újat mondani úgysem tudok neki akkor meg feleslegesen hangsúlyozom újra és újra, hogy mennyire nem bízom benne.
A kérdező hozzászólása: leginkább saját magamban szeretném ezt tisztázni, nem vele. de képtelen vagyok nem rettegni ettõl. :S
Ne is emlegesd. Tedd boldoggá, az a legfontosabb. Ha másban nem, akkor újra a drogban fogja keresni a boldogságot
drogosban nem bíznék. de legalábbis nem adnék neki ilyen nagy szabadságot. járjatok el együtt, akkor figyelheted. vagy õrlõdj így... :S De legalábbis buli után menj el hozzá, találkozzatok, ha legkisebb jelét látod annak, hogy drogozott, dobd ki!

Hogyan lehetnék határozottabb, magabiztosabb, és hogy győzhetném le a lámpalázamat, ha felelni kell, vagy ha ki kell állni az osztály elé? (17 éves vagyok)

Ilyenkor mindig az jut eszembe, Úristen! Engem néznek! Engem néz mindenki! Biztos hülyén nézek ki, kinevetnek, és látszik rajtam, hogy zavarban vagyok és stresszelek. Légyszi, segítsetek! Ti ilyenkor mit tesztek?

Legjobb válasz: Érdekes, én is ilyen voltam, de az idén nyáron valahogy megváltoztam, és már egyáltalán nem vagyok olyan (najó egy picit :D) Azt viszont hogy miért, arra azt tudom válaszolni, hogy végig jófej haverjaimmal voltam, akik alapból egyáltalán nem lámpalázasok, és talán emiatt lehetett, hogy énis olyan lettem :D F/15

Érdekes, én is ilyen voltam, de az idén nyáron valahogy megváltoztam, és már egyáltalán nem vagyok olyan (najó egy picit :D) Azt viszont hogy miért, arra azt tudom válaszolni, hogy végig jófej haverjaimmal voltam, akik alapból egyáltalán nem lámpalázasok, és talán emiatt lehetett, hogy énis olyan lettem :D F/15
Én is ilyen voltam a suliban. Lehet hogy még most is ilyen lennék ha járnék még suliba. Nekem akkor változott meg, amikor elvégeztem az egyetemet és kikerültem az életbe, a felnõttek világába, ahol már nem gyerekként kezeltek, hanem felnõttként. Mostmár egyenrangúnak érzem magam a többi felnõttel.

Hogy győzhetném le a tériszonyomat?

Hétfőn megyek a Balatonra és ahogyan tavaly is, idén is megyünk Badacsonyba. Ott van egy XXL hinta nevezetű vidámparki játék. Tavaly szinte mindenki beleült, csak én nem a tériszonyom miatt. Idén bele szeretnék ülni, de félek. Nem vagyok annyira tériszonyos, emeletes házba lakok, simán ki merek nézni, de a 3. emelettől már nem annyira mernék. Hogyan győzhetném le a tériszonyomat?

Hogyan győzhetném le ezt a súlyos depressziót? Azt hiszem elkezdtem megőrülni.

Hónapokkal ezelőtt kezdődött a gondom. Ért egy nagy csapás,egészségügyi szempontból. Több hónapig voltam kórházban. Azóta depresszióval,kedvtelenséggel,fáradtsággal,halálfélelemmel küzdök,az élet értelmetlenségét látom. Semmi nem tesz boldoggá. Le vagyok gyengülve testileg és szellemileg is. Hihetetlen,hogy ez velem történik... csak aludnék folyamatosan. Felteszem magamban a kérdést,hogy miért hajtsak,ha úgyis meghalok?! Rettegek a gondolattól,hogy ez még súlyosbodhat. Lefogytam,semmi nem esik jól,gombócot érzek a torkomban,a gyomrom folyamatosan görcsben van. Reggel és este nagyon alacsony a hőm,napközben pedig felszökik kb 37,3ra.Semmi étvágyam. Elfelejtek dolgokat. Fáj a fejem gyakran. Iszonyú sokat sírok. Mit javasoltok? Nagyon félek ettől az egésztől. Köszönök minden választ előre is!

Legjobb válasz: Mivel kerültél kórházba?

Mivel kerültél kórházba?
Ha szeretnél rajta változtatni (mert szeretnél rajta változtatni), akkor már jó úton haladsz. Igyál több vizet és mozdulj ki a lakásból! Vége a rossz idõnek, a tavasz közepén járunk, pont jó idõben vagy elkezdeni egy sportot. Vagy egyszerûen csak emberek közé menni. Hogyhogy miért hajts? Hát azért, hogy boldog légy. Fogd fel úgy, hogy semmi kihívás nem lenne az életben, ha nem lennénk idõhöz kötve. Meg aztán minél rosszabb helyzetbõl állsz fel, annál büszkébb leszel magadra késõbb. Meg mondhatnék még sok okosságot, de ez nem az én feladatom. Elsõ körben rakd rendbe az életviteledet (káros szenvedélyek elhagyása, kiegyensúlyozott táplálkozás, rendszeres testmozgás), utána minden könnyebb lesz. De mint mondtam, vizet inni kell! Amiket felsoroltál (étvágytalanság, feledékenység, fejfájás, depresszió, testhõmérséklet ingadozás), mindegyiket okozhatja a nem elegendõ folyadékbevitel például. Ennyit meg kell tenni. És nem csak azért, hogy kikeveredj a bajból, de tisztábban is fogsz gondolkodni. Addig felesleges belekezdeni bármiféle terápiába. Ha ezt sem tudod kivitelezni, akkor pszichológus - de ez a drágább megoldás.
elõzõvel egyet értek!:)
Én megértem mirõl beszélsz. Én is ugyanígy vagyok az egésszel. Lehet gyengeség a részemrõl, de én már négy éve próbálok kimászni, azok a közhelyek segítségével, amit már az elõttem szóló/szólók leírt/leírtak. Nem sikerült. A depresszió egy olyan betegség amibõl nem lehet kigyógyulni, csak tünetmentessé válni, ami nem ugyanaz. Voltam pszichiáternél, de semmit sem segített. Én jelenleg itt tengõdök élet és halál közt, de nálam már rég eldöntött a válasz a kérdésben, hogy melyik az, amit egyszerûen végig tudnék csinálni. Nem akarlak semmilyen badarságra buzdítani, csak elmondtam a véleményemet, és azt amit tudok, pont úgy ahogy itt bárki más. Ha kérdésed akadna, nyugodtan írj üzenetet. És sajnálom, ha a válaszolók közül megsértettem valakit, nem állt szándékomban.

Hogyan győzhetném meg a húgom, hogy ne menjen így ki Angliába?

20 éves, tavaly érettségizett, de nem vették fel az egyetemre. Azóta sikerült munkát találnia gyárban. Úgy volt, hogy idén is beadja a jelentkezést. Anyumék nem is figyelték, úgy voltak vele, hogy ők nem is értenek hozzá és tesóm elég önálló, hogy intézni tudja a jelentkezést. Tegnap elmentünk keresztanyámékhoz Húsvétra, ahol megkérdezték, hogy beadta-e a papírokat. Õ erre mondta, hogy nem, mert megy ki Angliába május végén! Teljesen ledöbbentünk, kérdeztük, hogy ezt mikor döntötte el, meg mit akar kint csinálni. Õ meg határozottan kijelentette, hogy kimegy, a munkával összegyűlt némi pénze és megpróbálja. Először azt hittük, hogy viccel, de itthon mutatta, hogy már összeírta hogy mi kell, vett ezt-azt (pl. új sampon, tusfürdő, fejfájás csillapító, konnektorhoz átalakító, stb...) Persze ezt itthon elrakta, hogy nehogy meglássuk. Plusz a héten akar venni bőröndöt. Nem tudjuk, hogy mit csináljunk, húgom egyébként nagyon felelősségteljes lány. Egyetemre is csak ingyenesre nem vették fel, fizetősre lett volna pontja, csak nem szerette volna, ha anyuméknak megterhelő legyen anyagilag. Meg idáig sem a lábát lógatta, hanem dolgozott, bulizni nem jár, pasija már hónapok óta nincs. Azt mondja, hogy már egy fél éve eldöntötte, hogy kimegy, nekünk azért nem szolt, mert úgy is csak megpróbálnánk lebeszélni. Aggódunk, nem ilyennek ismertük meg. Meg egyébként is, mi lesz ha bajba kerül? Hogy menjünk utána hirtelen? A szüleim egy idegennyelvet sem beszélnek, én is csak németül tudok. Meggyőzni meg nem tudjuk, be meg nem zárhatjuk, hogy nehogy elmenjen :S És ami a legfontosabb, hogy tisztában vagyunk azzal mi is, hogy kint több a lehetőség, magasabbak a bérek, stb... Nem is a boldogsága ellen vagyunk. Másképp is állnánk hozzá, ha lenne kint valaki aki segít neki a kezdetekben, de azt tudni kell, hogy nincs ismerőse kint, nincs szakmája és a nyelvet sem tudja alapszintnél jobban. A gyerekeket meg nem szereti, tehát nem is bébiszitternek menne ki. Kérdeztük, de még várost sem nézett, hogy hova megy majd, csak felül a repülőre és lesz ami lesz. Tegnap óta meg bennünk van az ideg miatta :S Kérdeztük mikor akarta közölni, azt mondta, hogy ünnep után, de ha már rákérdeztek, nem akart hazudni :S

Legjobb válasz: Aggódunk, nem ilyennek ismertük meg. --- milyennek?? Egyébként meg, 20 éves, felnõtt. Menjen. Majd ha nem jön be neki, hazajön.

Aggódunk, nem ilyennek ismertük meg. --- milyennek?? Egyébként meg, 20 éves, felnõtt. Menjen. Majd ha nem jön be neki, hazajön.
Én azt mondom menjen, próbáljon szerencsét, Bár a felelõsségteljes nekem nem igazán azt jelenti, hogy az útitervbõl már megvan a sampon, meg a tusfürdõ!
"Nem szeretnék senkinek tanácsot adni abban a tekintetben, hogy hogyan keressen munkát külföldön, hiszen sokféle út van, ami járható, és mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyiken induljon el. Sajnos sokszor láttam azt, hogy nulla nyelvtudással emberek nekivágnak a nagyvilágnak, abban a reményben, hogy majd mások segítenek neki. Olyan kinti magyaroktól sem érdemes várni a segítséget, akik kvázi erre szakosodtak, õk ugyanis maximum abban segíthetnek, hogy adnak pár címet, ahol van munka, de akkor is személyesen kell odamenni, nem foghatja senki a kezünket. Láttam olyat is, hogy valaki azt hitte, hogy ha õ megjelenik, mint pl. vízvezetékszerelõ, akkor a kinti magyarok egy csapásra elhelyezik õt valahol. Ez nem így mûködik. Más kérdés, hogy a hirdetések sokszor azt sugallják, mintha ez ilyen egyszerû lenne, és csodálkoznak rajta a cégek, amikor özönlenek hozzájuk a jogosan becsapottnak érzett emberek. Talán ezt tudnám kiemelni, mint jó tanácsot, hogy senki ne várja mástól a segítséget. Ettõl függetlenül érdemes belevágni egy külföldi utazásba, mert igen sok hasznos tapasztalatot lehet szerezni, a nyelvtanulásról nem is beszélve".
(utolsó: :D na ja.) hát kedves kérdezõ, én itt nem tudok biztatót mondani. van egy ismerõsöm, aki azt se jelentené be az anyjának-apjának, ha másnap belépne a hadsereghez, de nekik olyan is a kapcsolatuk. most vagy az van, hogy nagyon félreismerted a húgodat, és egyáltalán nem olyan felelõsségteljes lányka õ, mint ahogy azt te elképzelted; vagy az, hogy pontosan tudja, hova megy és mit csinál, de az annyira gáz meló/hely/ismerõs, hogy inkább hantázik; vagy nem bízik se benned, se a szüleidben, ezért nem hajlandó egy szót se mondani. visszatartani nem tudjátok, próbálj meg négyszemközt beszélni vele, hogy ha már mindenáron ki akar menni, akkor tervezze meg rendesen.
Nem lehet, hogy a barátja vagy valamelyik barátnõje szédítette, hogy ott kolbászból van a kerítés és percek alatt nagyon gazdag lehet? Ez mind csak hazugság, ott is keményen dogozni kell, a fizetés ugyan sokkal több, de a rezsi is. Albérletet kell keresnie, lehetõleg nem bevándorlók között, mert hamar kirabolnák és az erõszak is megtörténne. Egyáltalán beszél olyan szinten angolul, hogy ne csak büfébe, mosogatónak vegyék fel? És melyik városban akar élni? Nem éppen felelõsségteljes, ha csak úgy leindul a vakvilágba.
Menj vele Te is, és akkor nem lesz egyedül
Mondd neki, hogy feleslegesen vett tusfürdõt meg sampont, mert nem viheti fel a repülõre. Nekem minden ilyesmit "elkoboztak", mikor kiértem az elsõ utam drogériába vezetett. 20 éves felnõtt ember, a saját pénzébõl akar kimenni. Ezek után nektek milyen beleszólásotok is lenne? Az mégis milyen indok, hogy a szüleid nem beszélnek nyelvet, meg te is csak németül tudsz? Ha mindenki itthonmaradt volna csak azért, mert a szülei nem tudnak angolul, akkor most tele lenne hajléktalanokkal az ország... Ekkora hülyeséget még soha nem hallottam. Hadd menjen. Örüljetek neki, hogy kezdeni akar valamit az életével.
Én is sikertelen felvételi után jöttem ki, dolgozni, lakás és munka nélkül. Angolul középfokon beszéltem, ismerõsöm nem volt. Ma egy londoni magánklinikán vagyok orvos, angol diplomával. Nothing is impossible. Biztassátok, ne visszahúzzátok. Aki egyszer beleszagol a nyugati levegõbe, szíve szerint szemenköpné magát, amiért nem szívott bele korábban.... Fiatal, az élet elõtte. Hazafele mindig lehet menni.
Miért akarnád lebeszélni róla? Csak nem vagy irirgy? Had menjen, jól teszi. Mi a férjemmel, most, 30hoz közeledve akarunk kimenni, mert itt egyre szarabb minden. Akkor õ ne menjen, fiatalon, mikor semmit se veszíthet?
12-es válaszoló vagyok, még annyit tennék hozzá, hogy (ha engedi) segítenék neki a szálláskeresésben, repülõjegyfoglalásban stb., hogy tényleg minél biztonságosabban menjen ki. Nagyon sok magyar él Angliában, 20 év körüliek is, esetleg körül lehet nézni, hátha fel tudjátok venni néhánnyal a kapcsolatot és õk is tudnak segíteni. Ez az oldal pl. pont azért jött létre, hogy a Londonban élõ magyaroknak segítsenek a kezdetekben. http://londonimagyarok.hu/
Figyelj, teljesen érthetõ az aggodalmatok, és az is érthetõ, hogy rosszul esik nektek, hogy nem szólt eddig a tervérõl. Én mégis azt mondom, hogy az lesz a legjobb, ha most mellé álltok, és támogatjátok õt ebben. Úgy látszik, a húgod már döntött, elhatározta, hogy tényleg elmegy. Ne akarjátok már megakadályozni, akkor megromlana a kapcsolatotok, és talán úgy menne ki Angliába, hogy utána nem is hallotok felõle jó darabig... Maradjon meg a jó viszony, hogy tudja, rátok mindig számíthat, van kihez hazajönni. Nem tudom, milyen anyagi helyzetben vagytok, de én egy kis pénzzel is támogatnám õt. Biztos utánanézett, mennyibe kerül a kinti élet, de mindig érhetik meglepetések. Nehéz kint egyrõl a kettõre jutni, ha az ember pénz nélkül, egyedül megy ki. Én nem akarnám, hogy a húgom/lányom egy veszélyes, lepattant "odúban", esetleg agresszív bevándorlókkal egy térben találjon csak szállást, ezért inkább segíteném anyagilag az elején, hiába nem értek egyet a döntésével, hiába bántott meg. Ha normális szállása lesz, és kicsit is talpraesett, akkor szerintem nem lesz baj. A legnagyobb baj az lehet, hogy nem kap munkát, elfogy a pénze - de csak van annyi esze, hogy akkor hazajön. Legalább kapott egy fontos tapasztalatot az élettõl, megtapasztalta, milyen egyedül boldogulni, és hogy kint sem fenékig tejfel az élet. Utána biztos ráfeküdne a tanulásra, hogy jövõre tényleg bekerüljön az egyetemre, és megfelelõ végzettséggel, nyelvtudással késõbb nagyobb eséllyel mehessen külföldre. Az is lehet, hogy talál normális munkát amihez nem kell extra nyelvtudás (gyári munka, takarító, esetleg pincér), és kint marad egy ideig. Innen két lehetõség van: vagy egyre jobb helye lesz, fejlõdik a nyelvtudása, és képes lesz jobb munkákat is elvégezni, vagy megunja és hazajön. De mindkét esetben lesz munkatapasztalata, feljavult nyelvtudása, több élettapasztalata, külföldi ismerõsei. És persze benne van az a lehetõség is, hogy hamar talál egy neki tetszõ munkát, barátokat, esetleg szerelmet is, és hosszabb távon is kint marad. Szerintem egyik lehetõség sem annyira fenyegetõ, hogy teljesen kétségbe kelljen esni. Ha nem jön be neki, haza fog jönni - ha igen, akkor legalább boldog lesz. De támogassátok, hogy legyen hova hazajönni, ha csalódással ér véget. Ez nagyon sokat jelent.
Miért kéne meggyõznöd, hogy ne menjen ki!?!?!?! Örülj neki, hogy ilyen lehetõsége van! Aki csak teheti, húz el innen! Van olyan ismerõsöm, aki 18 évesen Ausztráliának vágott neki egyedül. Eszedbe ne jusson lebeszélni róla!
A kérdező hozzászólása: A tusfürdõt meg ezeket azért írtam, mert mi is csak így hittük el, hogy nem valami viccrõl van szó és komolyan gondolja. Bár még ekkor sem akartuk elhinni, de egyre több új és felbontatlan dolog került elõ, ami az utazáshoz kell, akkor kezdtük komolyan venni. Az ilyen alatt azt értem, hogy idáig, egyébként Szegedre készült volna, tavaly állandóan a térképet nézte, hogy hol van az egyetem, hogy tud odajutni, hol vannak a kollégiumok, hol van albérlet, képet nézett róluk, milyen környéken van. Annyira részletesen utánanézett mindennek. De most meg... kérdeztem, hogy melyik városba menne, õ meg azt válaszolta, hogy ahová olcsóbb a repülõjegy :S
Képzetlenek, nyelvet nem beszélõk nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek. Ráadásul most raknak ki 900 ezer angliai rokkantat, ezek kapnak majd elsõsorban munkát és nem a bevándorlók. Ha viszont középfokon tud angolul, tudja, hogy mit akar, akkor menjen, segítsetek neki. http://www.profession.hu/cikk/20130402/bepanikolt-tobb-szaze..

Hogyan győzhetném le a félelmeimet, gátlásaimat, ami az előnytelen külső adottságaim miatt alakult ki és ami miatt már lányok is gúnyoltak ki?

Most van egy lány, aki facebookon, szinten minden nap rám ír, de igazából mi nem ismerjük egymást, még én kezdeményeztem nála pár hete, aztán egy képet is küldtem neki, nem mondott semmit, de azért már ismerkedünk, dumálgatunk egy ideje fészen és nem rég ő maga írta, hogy találkozhatnánk már valamelyik nap, ha van kedvem. Az a baj, hogy én félek, hogy a külsőmmel nem lesz megelégedve, mert az egy dolog, hogy látott egy képet rólam, de az csak egy kép én meg én vagyok. Nem vagyok egy álompasi külsőre, sőt, szerintem bűnronda vagyok és gyakran sírok is emiatt, mert tudom, hogy sosem lehet barátnőm. :( Most meg itt van egy lány, aki folyton érdeklődik felőlem és találkozni szeretne már meg velem. Nem tudom mit tegyek, már egy alkalommal lemondtam, mondván más dolgom volt, de igazából csak félek találkozni, jó érzés, hogy van egy lány, aki így érdeklődik irántam és attól tartok, ha találkoznánk utána soha többet nem is keresne. :( Én tényleg ronda vagyok, nem csak beképzelem, sosem kellettem még egy lánynak sem, akikkel randiztam, volt, akinek az arcán láttam, hogy nem ilyen külsejű fiút várt, mint amilyen én vagyok, bár ő képet nem látott rólam egyáltalán fészbukon, de mindegy is, a kép az amúgy is csalóka lehet. Én csak szeretném, ha találnék egy lányt, aki a ronda külsőm ellenére is tudna szeretni, nekem nem igazán számít a külső, csak annyiban, hogy ápolt legyen és ne nagyon legyen elhízva a lány, mert én sem vagyok valami nagy darab, sőt... Vagy túl nagyon az elvárásaim? Amúgy az arcból is adtam már lejjebb, már azt nem nézem, hiszen nem igazán van jogom válogatni csúnya fiúként, örülhetek, ha van lány, aki elfogad végrek, ha létezik ilyen egyáltalán, mert félek, hogy már sosem lesz barátnőm és egyedül öregszem meg. :(

Legjobb válasz: Uncsi ez már, gyerekek...

Uncsi ez már, gyerekek...
Mutatsz képet privátban? Tuti h nem vagy olyan ronda :-) Legalábbis feltételezem, hogy nincs 4 fejed, nem vagy 500 kiló és nem cserélt helyet az orrod a bal szemeddel.
Az elõzõ link mintha nem mûködne http://lastdayofsummer-movie.com/blog/?p=1337
Szerintem is menj el, ha nem jössz be neki, lehet, hogy eltûnik majd a csaj, de ha mindig hárítasz, akkor tuti. Nézd, lehet, hogy közhely, de tényleg nem a külsõ számít. Nézd meg DJ Qualls-t (http://photos.lucywho.com/road-trip-photo-gallery-c14490848..., még modell is volt a Prada-nak! Szerintem kifejezetten vonzó a vidámsága miatt! Humorral minden nõt le lehet venni a lábáról. (akit nem, annál nem is érdemes próbálkozni..)
Ha már érdeklõdik irántad a lány, akkor menj el a találkozóra, nincs mit vesztened. Bár mázlista vagy, mert akinek én eddig küldtem képet, az mind eltûnt. De én rettentõen ocsmány vagyok a lányok szerint.
Haverkám sorstársak v.unk, én is igy álltam a nõkhöz mint Te.NEM ÍGY MÛKÖDIK ÖREG!Ne azt nézd szép, avagy csúnyáska a lány, ennél-annál próbálkozni kell, -nem feladni-majd reagálnak valahogy.Én sem vagyok adonisz, vékony, szemüveges 30-as, eleinte a "csúnya lányt keressek"szisztémára hajtottam, NEM JÓÓ!õk is gátlásosak, bizonyítani akarnak, jópasi kell nekik, vagy senki!Kezdtem szebb lányokkal barátkozni, jól bejöttem nekik mert igényesebbek önmagukkal szemben is, és olyan partnert keresnek aki mûvelt, iskolázott, akivel beszélni is lehet.Nekik a belsõ is fontos!Fel a fejjel, tanulj, olvass, legyen témád a randin és késõbb is.Minden kezdet nehéz, lesz kudarc is-kinek nincs?-Gyakorlat teszi a mestert, mondják.
Tudom mirôl beszélsz, én is forever alone-ként élem az életem. Neked legalább van esélyed, úgyhogy menj el a randira. Mutathatsz képet privátban, lefogadom nem vagy olyan csúnya, mint amilyennek hiszed.
ha a csaj már látott képet, nyugi ne idegeskedj, az már adott neki egy támpontot, meg dumáltatok is az ember így alkot egészet, majd hallja és látja milyen vagy élõben, a lényeg csak önmagadat adjad, ugyan úgy kell beszélned, mint fb-n, N
Még mindig én vagyok. Jó, ha tudod, hogy a tini lányok gyakran mondják TEJESEN ÁTLAGOS külsejû fiúkra is, hogy hú de ronda, csak mert nekik épp nem az esetük. Nagyon nem szép dolog, úgyhogy ne is foglalkozz a ilyenekkel, és ne vedd fel a véleményüket! Más lánynak meg lehet, te lennél az álompasi.
mázlista vagy :) beszélhetnénk privátban vagy esetleg küldenél képet? sztem nem vagy csúnya az írásod illetõen

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!