Találatok a következő kifejezésre: Hogy dolgozzam azt, (124 db)

Aki azért dolgozik, hogy éljen és azért él, hogy dolgozzon, az hogy bírja az életét?

Ez biztos viszonylag sok emberre igaz, mikor a 150ezres kereset jónak számít, pedig abból épphogy tengődni lehet gondolom. Én jól keresek, de még én is néha úgy érzem, hogy ez egy verkli, akinek nincs semmi kilátása egy jobb életre, tehát előre látható, hogy sose fog többet keresni, nem rak félre stb. az hogy tudja ezt elviselni? Tényleg elképzelni nem tudom, mert tuti megőrülnék pár hónap alatt.

Legjobb válasz: Nem mindenkinek a pénz az elsõdleges.

Nem mindenkinek a pénz az elsõdleges.
A kérdező hozzászólása: hát én se a gazdagságról beszéltem, de biztos igazad van.
A gazdagság olyan, amit ha egyszer se éreztél, akkor nem hatja át a mindennapjaidat a sóvárgás iránta. Én minimálbért keresek, már lassan 10 éve.
Tök egyszerû, olyan munkát kell csinálni, amit szeretsz, és máris nem dolgozol. Ráadásul fizetnek is.
A kérdező hozzászólása: ok, kezdem kapiskálni.
Én 74-öt keresek csak és utálok dolgozni, bár legalább napi 8 órát ott vagyok, utána elfelejthetem. Valahogy megélek, nem költök sok mindenre, hitel, albérlet nincs, eszem, alszom, nezetek, sétálok, ismerõssel találkozom, néha erre-arra elmegyek, ami nem drága. Lényegében minden ember azért dolgozik, hogy éljen. Valaki a pénzért amibõl él, valaki a munka élményéért, ami neki az életet jelenti. Aki pedig azért él, hogy dolgozzon, az annyira elhivatott ember, hogy munka mellett nincs is más célja? Ilyen szerintem nincs olyan sok.
Sokkal többet keresek, mint 150. Gyûlölök bemenni dolgozni, mindenkinél többet vagyok benn, többet dolgozom, pedig itthon vár a kisfiam. Minden reggel ideges vagyok és minden munkanap vége megváltás. Nagyon gondolkodom rajta, hogy jó lenne 150 ezerért elmenni dolgozni, csak ne legyen ez, mert sokáig nem lehet bírni.

A szomszedom ravette a fiamat, hogy dolgozzon az ujonnan alakult "vallalkozasaban" viszont 1 havi beret nem fizette ki, mit tegyek?

Nem akarok beavatkozni, es a fiam azota elköltözött messzire. Viszont mivel nincs itt, ezert ö nem tudja olyan hatasosan ervenyesiteni a jogait. En viszont nem akarok a szomszedokkal veszekedni. Feljelenteni nem tudom, mivel bejelentve nem volt.

Legjobb válasz: Ha veszekedsz, ha nem, arra pénzre keresztet vethetsz. Zsebbõl pénzt vagy megkapsz, vagy nem.

Ha veszekedsz, ha nem, arra pénzre keresztet vethetsz. Zsebbõl pénzt vagy megkapsz, vagy nem.
Ez a szívás...Nem hiszem, hogy bármi jò jár majd neki.
Szomszéd háborút kell indítani.
A kérdező hozzászólása: köszönöm a valaszokat.

Helotok. Szeretnék kiadni egy könyvet, meg van a szöveg, minden, de Word-ben vagy bárhol máshol hogy dolgozzak, azt nem tudom, én ugyanis majdhogynem tiszta antitalent vagyok a számítógépekhez. Szerintetek mit tegyek?

Ki tudna segíteni?

Legjobb válasz: Ha ezt a kérdést sikerült kiírni, akkor a többivel sem lesz gond. Begépeled, formázni úgysem kell (az nem a szerzõ dolga). Ne felejtsd el elmenteni a végén.

Ha ezt a kérdést sikerült kiírni, akkor a többivel sem lesz gond. Begépeled, formázni úgysem kell (az nem a szerzõ dolga). Ne felejtsd el elmenteni a végén.
Gépeld be és kész. Most komolyan, azért a Word összes funkcióját senki nem fogja itt neked leírni. De lehet kapni hozzá könyvet például.

Depressziós vagyok, nem szeretem az embereket. Az egyetemet elvégeztem egy éve, van biztos hátterem. De miért várja el a társadalom, hogy dolgozzak? 23/L

Úgy érzem jobb biztonságosabb nekem itthon. Távol a magyar gyűlölködő mentalitástól. Ez miért zavar másokat??? És miért éreztetik velem hogy szerencsétlen vagyok, ha megtudják, hogy nem csinálok semmit?

Legjobb válasz: kedvesem, azért dolgozz, h ne élj a szüleid/párod nyakán. mellesleg ha nem akarsz kimenni az utcára, akkor létezik távmunka.

Nincs sikerélményed, depressziós vagy. Ha anyagilag megteheted, most olyan elfoglaltságot válassz, ami kicsit kihúz ebbõl az állapotból, amit szívesen csinálsz és örömmel.
kedvesem, azért dolgozz, h ne élj a szüleid/párod nyakán. mellesleg ha nem akarsz kimenni az utcára, akkor létezik távmunka.
Nem veszed észre, hogy éppen Te állítod be magad szerencsétlennek ? Nem muszáj dolgoznod, rajtad kívül még rengetegen nem teszik, de talán több életcéljuk, önbizalmuk van mint Neked. Ha így érzed jól magad a bõrödben, akkor maradj otthon és ne foglalkozz a megjegyzésekkel. Mellesleg, miért érdekel, hogy ki mit mondd rólad ?! Miután nem áll módodban elvonulni egy lakatlan szigetre, valamilyen technikát mégiscsak ki kellene dolgoznod, hogy el tudd viselni, figyelmem kívül tudd hagyni a megjegyzéseket. A Te életedhez csakis Neked van közöd, mondjuk akkor is csak Neked lesz, hogy majd 10 év múlva kiderül, nem is olyan biztos az az anyagi háttér......
Én megértelek én sem szeretnék dolgozni, de mibõl vagy inkább kibõl élsz?
Lehet, hogy elvetted a helyet az egyetemen olyanok elõl, akik a diploma birtokába szíves-örömest dolgoznának. Nem azér tanultál, hogy dolgozz és boldog légy? Az otthoni punnyadás mindennél rosszabb, csak leépít.
" De miért várja el a társadalom, hogy dolgozzak?" No comment
Álljunk meg! Biztos, hogy depressziós vagy? Nincs Neked pánikbetegséged? Ami okozhat depressziót IS! Azért kérdezem, mert azt írod: nem mersz elindulni. A pánikbetegség kezelhetõ, a depresszió elmúlik idõvel.
utazz ki külföldre
Nem csak a segélyek állnak adóból tisztelt diplomás kérdezõ, hanem gyakorlatilag minden ami körülvesz:utak, egészségügy, tömegközlekedés, világítás és még sorolhatnám, hiába az önk. kapja a támogatást az államtól, az állam az adókból fizet majd hogy nem mindent. Szóval ilyen hozzáállással menj inkább külföldre.
Szerintem kezdj el dolgozni. És a többieket azért zavarja, mert általában aki nem dolgozik az segélyekbõl él. Te egy diplomás ember vagy, másnak nem adatott meg a lehetõség, hogy diplomát szerezhessen. Hidd el szerencsés vagy, hogy neked ez megadatott. Am meg ha eljársz dolgozni akkor biztos, hogy le tudod magad annyira kötni, hogy nem érzed magad depisnek. Ha egész nap otthon ülsz továbbra is depisnek és szerencsétlennek fogod magad érezni. Meg a depressziósoknak jót tesz ha kimozdulnak és emberek között vannak. Plusz ha dolgozol beindul az életed, jönnek a sikerélmények és nem fogod magad szerencsétlennek érezni magad. Sõt senki se fog zavarni, hogy csak otthon ülsz. :)
Szia! Írtam privit.
Hozzátenném, én is nagy reményekkel kezdtem az egyetemet, de már most, másodévesként látom, hogy kb kitörölhetem a leendõ diplomámmal... (közgáz). Jövõre talán sikerül Erasmus-szal kimennem Ausztriába egy évre, ez az egyetlen mentõövem, különben legjobb esetben is egy bankban végzem nettó 100ezres fizetéssel, és akkor még "örülhetek", hogy nem Tesco-pénztárosként kell 70ezerért güriznem. Hozzátenném, a 40 valahány csoporttársam hasonlóan "lelkes", ez átlagos a mai magyar egyetemisták között, úgy gondolom.
Én is hasonlóan érzek, bár a szükség nagy úr, így tanulok, és minél elõbb megpróbálok külföldre menni, messze ettõl a szemétdombtól. Az osztrák határ mellett élek, jól ismerem azt az országot is. Teljesen más a mentalitás, a hozzáállás, az emberek maguk vidámabbak, optimistábbak, erõsebbek (nem csak sajnálkoznak állandóan, hanem cselekednek). Egyszerûen jobban érzem magam ott, jobb a közérzetem az ottani emberek közt, egyedül ott van normális jövõképem. Neked is azt tudnám tanácsolni, egy baráttal vagy a pároddal próbáld ki valamelyik nyugati országban, hátha... ott nem leszel ennyi gyûlölködésnek, ennyi beteges embernek az áldozata. Bár dolgozni ott is kell, csak teljesen más diplomával 100ezret vagy 400ezret keresni, miközben az árak hasonlóak.
Valaki akkor is eltart, aki helyetted dolgozik azért a pénzért ... Egyébként meg keress egy pszichomókust, mert depressziós és enyhe pánkbetegséges tüneteid vannak ...
A kérdező hozzászólása: Az egyetemet célokkal és vágyakkal tele kezdtem el. Azt hittem rohadt jó karriert fogok befutni. Hát. Mégse.. Leszögezném: engem senki nem tart el az adójából!! Nem vettem fel és nem is fogok felvenni semmiféle segélyt, de hogy egybõl az leadózott pénzedrõl beszélsz..grat
vagy van egy másik megoldás, ha te nem akarsz dolgozni ezzel semmi baj nincs, de akkor legalább keressél egy lóvés pasit akinek szülsz pár gyereket és akkor otthon vezeted a háztartás és neveled a gyerekeket..akkor már valami hasznosat is csinálja.
Az emberek irigyek. Ha valaki megteheti, hogy ne dolgozzon, azt irigylik. És akin megérzik, hogy gyenge, kinyírják. Na nem a szó szoros értelmében, bár sokan vetettek már véget az életüknek emiatt. Senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy te mibõl élsz. A társadalmi normákkal meg ilyen szinten nem kell foglalkozni. "húszévesen menj dolgozni, huszonöt évesen menj férjhez, 28 és 32 évesen szülj két gyerket", stb. Nem robot vagy. Csináld azt, ami jólesik. Ha nem akarsz dolgozni, és nem muszáj, akkor ne dolgozz, ennyi.
Azért dolgozz hogy tudj mibõl élni, lehet hogy van háttered de nem tudhatod hogy meddig. Én minden követ megmozgatok hogy dolgozni tudjak, egyetemre nem kerültem be szakmám van nem is 1 de még sincs olyan állás ami jó lenne, a legutóbbiból is kirúgtak csak mert csõdbe ment a hely. Én sem szeretem az embereket mármint azokat akik csak fikázni tudnak, igaz sok ilyen van mégis értem a problémádat, de ahhoz hogy normálisan tudj élni sajnos együtt is kell élned a helyzettel. Munka után lehetsz otthon ha neked ez esik jól, a lényeg hogy legyen jó életed.
A kérdező hozzászólása: Nem vettem el senki elõl a helyet az egyetemen, angol rendszerû magániskolába jártam.. Egyszerûen képtelen vagyok elindulni, most is sírok miközben ezeket a sorokat írom.. Igazatok van , hogy csak leépít, de nem vagyok hozzá elég erõs, elég jó.
Senkinek semmi köze az életedhez, ezt tudatosítsd magadban. Minden a te döntésed, a te akaratod.
3-mas! Én még nem találtam valódi távmunkát. Ajánlanál nekem egyet?
Milyen céllal kezdted el az egyetemet? Hogy otthon ülj és sajnáltasd magad? Akkor fölösleges idõfecsérlés volt. Az embereket nem muszáj szeretni, gyûlölködés, fúrás mindenhol van, nem csak Magyarországon.
Még egy szerencsétlen, akit el kell tartanom az adómból...
Hát ugyebár azért "várja el" a társadalom, hogy dolgozz, mert nem akarnak az emberek idegeneket eltartani. (Mármint azt, hogy az adójuk csak egyre több segélyre menjen...) Ha neked nincs szükséged segélyre, mert olyan gazdagok vagytok, hogy van, aki eltart, akkor viszont szíved joga azt csinálni, amit jónak látsz. Én nem értek egyet az otthon punnyadással (hétfõ óta betegen itthon vagyok, és már kezdek megõrülni a semmittevéstõl), de, ha neked így jó, miért ne...
na tessék!megmondtam én, egy ujjam diplomás aki azt ondolja elvégzi a sulit akkor majd milliomos lesz és egybõl megkapja álmai munkáját.el vagy tájolva kislány, örülj ha a diplomással felvesznek a mc donaldsba vagy mosogatni.menjél külföldre ott talán eltudsz helyezkedni a szakmádban, de persze aki nem akar dolgozni annak lehet 8 diplomája is..pff no comment
szerintem simán motiválatlan vagy. akár keress önkéntes munkát, ha már úgysem számít a pénz. hátha tetszik, hátha inspirál stb. milyen diplomád van?

16 eves lany vagyok a baratom pedig 17 lesz majusba. Masfel eve jarunk. Az az erzesem h a szulei azert "tarjak" ot hogy dolgozzon. Mit tegyek?

eggeltol estig dolgozik az abc-ben es nem engedik iskolaba (vagy mivel epitenek hazat ott dolgozik)

Legjobb válasz: Ha a barátod nagyon nem akarja a munkát akk szépen bementek a családsegítõbe és elmondjátok h "szüleim nem engedik h tanuljak. és már most dolgoznom kell" am ha nálunk így menne leköpném anyámékat h dolgozzanak õk. miaz h dolgoztatnak.?!

Ha a barátod nagyon nem akarja a munkát akk szépen bementek a családsegítõbe és elmondjátok h "szüleim nem engedik h tanuljak. és már most dolgoznom kell" am ha nálunk így menne leköpném anyámékat h dolgozzanak õk. miaz h dolgoztatnak.?!
egyet ertek az elottem szoloval!
Ha még csak 17 éves, akkor tanköteles. A tankötelezettség alsó határa már 18 év, nem 16.
Az iskolában nem szólnak érte, hogy nem jár be? Mert ha ez van, akkor a sulinak hivatalból intézkedni kéne. Akár ott is szólhattok. Felháborító, hogy egyes szülõk saját tulajdonú ingyenmunkásként tekintenek a gyerekükre.

Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de elvesztettem önmagam. Hogy dolgozzam fel a dolgokat, az érzéseim?

21 éves férfi vagyok. És nagyon sok u.n pofont kaptam a másik nemtõl, a lényeg az, hogy ahány szerelem annyi kosár, szóval párkapcsolatom nem volt úgy még, max félnapos, de akkor is csak puszi meg ism volt. Szóval kicsit besokalltam ezekkel a dolgokkal, megítélnek a külsõm miatt. És nem tudnak szeretni a nõk, még a lány barátok sem igazán. Már egyáltalán nem vágyom a szerelemre, ironikus az élet velem, amire a legjobban vágytam, attól félek most. Már csak szeretetre vágyom, és nem szerelemre, jó oké néha elkalandozom, hogy milyen lenne XY-nal egy szenvedélyes szerelem, de csak ábránd, ma már csak annak is örülnék, ha egy kedves lány ismerõsöm kedvelne annyira, hogy megöleljen, és azt mondja szeret! Hogy ne érezzem magam mégse olyan egyedül magam. (Ilyenkor szorítja a mellkasom valami, meg mint ha marcangolnák a lelkem. Mint valami pánik roham lenne.) Jó lenne, ha lennének körülöttem olyan lányok akik szeretnek! Rá szoktam írni lányokra a suliban, hogy nincs-e kedvük beszélni, de sokszor le****nak. Nem tudom mit tehetnék fogalmam sincs, olyan remény vesztett vagyok.

Legjobb válasz: Fú.. nem is tudom hogy mondjam. Tudod én elhiszem, hogy sokszor megbántottak, sokszor kicsesztek veled meg tényleg le se szarnak. Át érzem a helyzetet hisz velem is ez ment nagyon sokáig, viszont én lány vagyok. Viszont talán bele kéne gondolnod abba, hogy lehet, hogy van egy aprócska dolog amit nem vettél észre magadon, amin talán meg kéne próbálni változtatni. Nekem is volt és tényleg annyira apró, hogy észre sem vettem volna ha nem történik egy-két dolog. Mégis hogy dolgozd fel? Élj, élj, élj. Örülj olyan apró dolgoknak amik csak egy pillanatra is képesek elfeledtetni veled az élet bántalmait. Miután rájössz, mennyi ilyen dolog van, sokkal szebbnek fogod látni az életedet. Persze most azt gondolod, hogy ó dehogy... Én is ezt mondtam, de ma már egy fokkal minden könnyebb. :)

Fú.. nem is tudom hogy mondjam. Tudod én elhiszem, hogy sokszor megbántottak, sokszor kicsesztek veled meg tényleg le se szarnak. Át érzem a helyzetet hisz velem is ez ment nagyon sokáig, viszont én lány vagyok. Viszont talán bele kéne gondolnod abba, hogy lehet, hogy van egy aprócska dolog amit nem vettél észre magadon, amin talán meg kéne próbálni változtatni. Nekem is volt és tényleg annyira apró, hogy észre sem vettem volna ha nem történik egy-két dolog. Mégis hogy dolgozd fel? Élj, élj, élj. Örülj olyan apró dolgoknak amik csak egy pillanatra is képesek elfeledtetni veled az élet bántalmait. Miután rájössz, mennyi ilyen dolog van, sokkal szebbnek fogod látni az életedet. Persze most azt gondolod, hogy ó dehogy... Én is ezt mondtam, de ma már egy fokkal minden könnyebb. :)
A kérdező hozzászólása: Köszi, hát nem tudom, jó lenne a "problémát" megtalálni magamon, am próbálok szép dolgokat észre venni, de ha észre is veszem gyorsan elmúlik :/
Azért kell minél többet :) Menni fog. Vagy tudod mit? Fogj egy jó könyvet, zenét, filmet.. akármi ami boldoggá tesz és add magadat.
A kérdező hozzászólása: Én mindig önmagamat adom :) Kicsit bolondos srác vagyok, szeretek elmélyülni a filmekben, a zenékben, például a zenében annyira elszeretek merülni, hogy akár hol vagyok átadom magam neki teljesen magamban énekelek, azaz tátogok, és csak élvezem a zenét, vagy azzal dühöngök kicsit :) De sajnos ez a magány dolog nem akar elhagyni, sehogy... :/

1 évig kavartam egy lánnyal. én többet szerettem volna. De elhagyott egy másikért mert az 10 évvel idősebb nála. Elfogadtam. De visszahallottam biztos forrásból hogy ő letagadta h volt köztünk bármi is. Ez nagyon fáj. Megalázott. Hogy dolgozzam fel?

Minden jónak tűnt azt mondta szeret és nem kell neki más. csak valamitől fél. de én kellek neki. de így megalázott nem érzem magam férfinak. mit tegyek ?

Legjobb válasz: Az ilyen ember nem érdemli meg hogy ezért idegesítsd magad. Én is jártam már hasonlóan. Én is ugyanígy kavartam egy lánnyal fél évig volt minden jó, nagy tervek stb... De jött egy másik pasi aki elcsavarta a fejét és otthagyott a francba. Igaz hogy nálam nem tagadta le hogy volt köztünk valami, de elég csúnyán hagyott ott engem, és csúnyán meg is alázott, mert nekiállt feljebb amikor rajtakaptam õket csókolózni az utcán. De én akkor 1 hétig bánkódtam majd egy jó barátom, akirõl akkor még nem gondoltam volna hogy igaz barátom elmondta hogy hagyjam a fenébe, sokkal jobbat érdemlek nála, és kár ezért idegesítenem meg rongálnom magam. Mondta hogy ad nekem 1 hetet hogy kisírjam magam és utána elvárta hogy kezdjek tisztalappal vegyem õt semmibe és ismerkedjek. Szerencsére nem hagyta hogy ki készüljek miatta így ismertem meg egy olyan lányt aki legalább megbecsül engem és õszintén szeret, mert az elõzõ lánynak csak addig voltam jó ameddig nem talált rá a számára megfelelõ pasira. És persze tette a fejét hogy imád meg minden. Ezek után rájöttem hogy a barátomnak igaza volt. Mert akkor döbbentem rá hogy hoppá nem véletlen koptatta a száját ilyenekkel.

Az ilyen ember nem érdemli meg hogy ezért idegesítsd magad. Én is jártam már hasonlóan. Én is ugyanígy kavartam egy lánnyal fél évig volt minden jó, nagy tervek stb... De jött egy másik pasi aki elcsavarta a fejét és otthagyott a francba. Igaz hogy nálam nem tagadta le hogy volt köztünk valami, de elég csúnyán hagyott ott engem, és csúnyán meg is alázott, mert nekiállt feljebb amikor rajtakaptam õket csókolózni az utcán. De én akkor 1 hétig bánkódtam majd egy jó barátom, akirõl akkor még nem gondoltam volna hogy igaz barátom elmondta hogy hagyjam a fenébe, sokkal jobbat érdemlek nála, és kár ezért idegesítenem meg rongálnom magam. Mondta hogy ad nekem 1 hetet hogy kisírjam magam és utána elvárta hogy kezdjek tisztalappal vegyem õt semmibe és ismerkedjek. Szerencsére nem hagyta hogy ki készüljek miatta így ismertem meg egy olyan lányt aki legalább megbecsül engem és õszintén szeret, mert az elõzõ lánynak csak addig voltam jó ameddig nem talált rá a számára megfelelõ pasira. És persze tette a fejét hogy imád meg minden. Ezek után rájöttem hogy a barátomnak igaza volt. Mert akkor döbbentem rá hogy hoppá nem véletlen koptatta a száját ilyenekkel.
A kérdező hozzászólása: az a legszarabb h minden spanom akik öltek volna értem elpártoltak mert nekem csak ez a verébribanc létezett és senkim sem maradt.
Mit kavartatok 1 évig, levest?, vagy néha valami komolyabbat is fõztetek? Egyébként lehet , hogy a kavarás kevés volt neki, keverni is szeretett volna , vagy dagasztani, nyújtani.
A kérdező hozzászólása: volt minden csak valamiért nem jöttünk össze. hogy miért ? passz.

Kiderült, hogy kislányom fog születni, egész életemben kisfiúra vágytam és most nehéz ezt az egészet feldolgoznom pedig tudtam benne lehet a pakliban, hogy dolgozzam fel ezt? Tudom másnak meg se adatik, de akkora vágyam volt.

Legjobb válasz: Kedves Kérdezõ! Az ember persze elképzeli, hogy milyen nemû kisbabája lesz, de ennek ellenére még sem mi döntjük el, hogy fiú vagy lány babánk lesz-e. Világ életemben kislányos anyuka akartam lenni, és az elsõ terhességem után egy gyönyörû kisfiú édesanyja lettem. Hidd el, ugyanúgy fogod szeretni a kicsikédet attól, hogy nem kisfiúnak születik! Van még hátra 20 heted kb (feltételezem, hogy 18-20 hetes terhes vagy, ha most tudtad meg a baba nemét). Innentõl kezdve tudatosan fel tudsz arra készülni, hogy kislányod lesz. Szeresd a pocidban lakó kislányt, mert érzi, ha te nem vagy boldog! A második terhességemnél már úgy gondoltam, hogy nekem csak kisfiam lehet! (Látod mekkorát fordult a gondolkodásom?) Megtudtam, hogy kislányom lesz. :) Õt is imádom! Van 2 gyönyörû, egészséges kisgyerekem, és nem cserélném el egyiküket sem másra! Boldog babavárást! Ha pedig úgy érzed, hogy nem tudsz megbírkózni a tudattal, hogy kislányt hordasz a szíved alatt, kérj segítséget!

Én is fiús anyukának gondoltam magam világ életemben, igazából remélem ha van követekzõ élet fiú leszek mert szerintem nekünk annyit kell szenvedni minden hónapban + a szülések a család összetartása de dolgozz mint egy férfi na mindegy szóval én pasi leszek majd:) A hasam is csúcsosan nõtt a 19. hétig mindneki váltig állította hogy fiú lesz, teljesen beleéltem magam, erre feküdtem az ultrahangon és közölték, hogy kislány meg se tudtam mukkani sokkot kaptam, és utólag már nagyon szégyellem magam érte.(!) nme mondtam senkinek de kellett pár hét hogy átvariáljam a gondolataim és megszokjam hogy kislányom lesz, azóta 2 éves és oda nem adnám 100 fiúért se, sõõt remélem a kistesója is kislány lesz annyira aranyos kis bújós, nem igaz, hogy apásak õ nagyon anyás kis nyugodt segít nekem mindenben a fiúk a környezetemben meg csak verekednek, bátnják a többieket, durvák ugrálnak mindenhonna tombolnak ááááá(persze biztos vannak kivételek csak én nem látok ilyet), nekem nagyon megváltozott a véleményem már nem akarok kisfiús anyuka lenni:)
Sajnálom, de nagyon is egyet értek a 3. válaszolóval. Az a szegény picike igazán nem tehet róla, hogy kislány! Borzasztó, ha ezért nem tudnak egy gyereket szeretni, mert nem olyan nemû, mint akarták. Bár remélem te nem így leszel vele, és amint a kezedben tartod, elszáll az összes ilyen gondolatod. A te kisbabád, belõled van, nem értem, mi lehet ennél fontosabb? Én azon aggódnék, hogy minden rendben legyen vele, egészséges legyen, és boldog. Tudod szerintem az az igazi tragédia, ha valakinek egyáltalán nem adatik meg a gyermekáldás, vagy beteg, sérült gyermeke születik. Szerintem nekik mindegy lenne milyen nemû. Én kislányos anyukának képzeltem magam el mindig, de ha fiam lesz az sem lesz baj, ugyanúgy szeretni fogom, mindkét nemnek megvannak a maga "elõnyei". A szüleim mindkét gyereküknél fiút akartak, de én is és a húgom is lányok lettünk, és ma már mindketten azt mondják, hogy milyen jó, hogy nem fiúk vagyunk.
Tõled megkérdezték hogy minek akarsz születni? A kínaiak jutnak eszembe ahol az 1 gyerekes szabály miatt lány magzatok millióit vetették el...most meg külföldrõl lopkodnak maguknak asszonyt mert mindenhol csak férfiak vannak. A lényeg hogy amint megszületik és ránézel remélhetõleg nagyon megbánod hogy így gondolkodtál. De addig is szállj magadba és kicsit gondold magad a gyermeked helyébe akinek szüksége van rád és nem õ tehet róla hogy lány lett.
A barátnõm is így volt...2 napig sírt.Ma már kis csoportos ovis a kis csaj, és el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet egy fiúcskával.Szeretnének még gyereket, de azt mondja, nem fogja bánni, ha megint kislány lesz.Nekem 2 fiam van, a 3. baba a pocakomban, és baromira mindegy, hogy kisfiú lesz, vagy kislány.A férjem nagyon szeretne lányt, de nekem mindegy.Kicsit nézz magadba, és gondold végig, hogy milyen szerencsés vagy!
Gyermeket vágyj, ne fiút vagy lányt! Te már az anyukája vagy, felelõsséggel tartozol érte, és azért, hogy mit közvetítesz felé... A késõbbiekben érezni fogja azt, hogy már ezt az "elvárásodat" sem tudta teljesíteni, ez remek talaja mindenféle teljesítményszorongásnak. Nézz szét a teherbeesés rovatban - lesz egy kis manótok, akinek te leszel a mindene, igen, ez másnak valóban nem adatik meg. Felnõtt emberek vagyunk könyörgöm, ne játszóbabára vágyjunk, ha gyermekvállalást tervezünk...! Ha máshogy nem megy egyébként, keress fel pszichológust, de remélem hamar múlik ez a rossz érzésed. És azért gratulálok a picihez! :) 31 hetes kismama
Én is így voltam; mondjuk elég korán "belenyugodtam". Az meg sem fordult a fejemben, hogy lenne mit feldolgoznom.... Ha egyedül nem megy, tényleg menj orvoshoz, nehogy a babád lássa kárát. A család mit szólt? Nálunk rajtam kívül mindenki lányt szeretett volna, jó volt látni rajtuk mennyire örülnek, hogy lányunk lesz :-))
Kedves Kérdezõ! Az ember persze elképzeli, hogy milyen nemû kisbabája lesz, de ennek ellenére még sem mi döntjük el, hogy fiú vagy lány babánk lesz-e. Világ életemben kislányos anyuka akartam lenni, és az elsõ terhességem után egy gyönyörû kisfiú édesanyja lettem. Hidd el, ugyanúgy fogod szeretni a kicsikédet attól, hogy nem kisfiúnak születik! Van még hátra 20 heted kb (feltételezem, hogy 18-20 hetes terhes vagy, ha most tudtad meg a baba nemét). Innentõl kezdve tudatosan fel tudsz arra készülni, hogy kislányod lesz. Szeresd a pocidban lakó kislányt, mert érzi, ha te nem vagy boldog! A második terhességemnél már úgy gondoltam, hogy nekem csak kisfiam lehet! (Látod mekkorát fordult a gondolkodásom?) Megtudtam, hogy kislányom lesz. :) Õt is imádom! Van 2 gyönyörû, egészséges kisgyerekem, és nem cserélném el egyiküket sem másra! Boldog babavárást! Ha pedig úgy érzed, hogy nem tudsz megbírkózni a tudattal, hogy kislányt hordasz a szíved alatt, kérj segítséget!
Gondolj arra, hogy oka van, hogy kislányod születik! Talán az, hogy õ lesz az, aki világra hozza a régóta vágyott kisfiút, csak már az unokádként... :) (nyilván ez ilyenkor még nagyon távoli, de ki tudja? :) ) És igen, ha ennyire nehezen viseled, kérd szakember segítségét, nehogy a gyermeked lássa kárát, érezze, hogy nem õt akartad...!
Az unokatestvérem ugyanígy volt, a kislánya 1 éves koráig nem ért a gyerekhez, még egy ujjal sem, a nagymama nevelte. Kérj segítséget szakembertõl, hogy fel tudd dolgozni, ha megszületik, már más szemmel fogsz rá nézni. Esetleg a kistesó fiú lesz:)
Szerintem ez már a pszichés betegség kategória, ha valaki ennyire nem tudja elfogadni a gyermek nemét. Ezért lenne érdemes felkeresni egy szakembert, aki segítene. Nekem mindegy volt, hogy fú, vagy lány, 5 évig vártunk rá, lényeg az egészség.
Kedves Utolsó! Írtam privit, és megéltem már egyet-mást... Remélem, válaszolsz rá.
Imádni fogjátok, fõleg a férjed, a kislányok annyira apásak! Az én férjem kislányra vágyott, meg is érkezett hozzánk, és õ az édesapja szeme fénye. Kölcsönös a rajongás közöttük, ezt mint édesanyának, a legnagyobb öröm látni. :-) Ahogy felébred reggel, és egybõl suttogja, hogy "apa-apa". Imádjuk!!! :-) (másfél éves)
Jaj, bocsi, most olvastam a többit is, pontosabban leginkább a kérdezõ kommentjeit... Örülök, hogy már meg is oldódott a dolog.:) Utolsó voltam.
03.10 12.00-s hozzászólónak: egy Down-baba nem a sors büntetése, ahogy más beteg baba születése sem... Nem olvastam végig a válaszokat, itt hagytam abba. Kedves kérdezõ, szerintem is szakemberre lenne szükséged, hidd el, tényleg mindegy, milyen nemû az a baba, hiszen Téged választott, Te vagy az Anyukája. Fogadd el, hogy kislány, és szeresd. Ha nem megy, akkor pedig szakember, még a szülés elõtt!!!!
Én biztos vagyok benne, hogy a férjed is és Te is bele fogtok szerelmesedni a születendõ gyermeketekbe! Hidd el, hogy abban a pillanatban, hogy a karjaidban tartod, már nem fog számítani a neme! Szeressétek feltétel nélkül ezt a pici lányt! Szüksége van rá! Boldog babavárást! :)
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm a kedvességet! Az egyszer biztos hogy a fogalmazásom nem volt túl jó, de azért mert hirtelen felindulásból írtam gondolkodás nélkül.. Ahogy telnek a napok egyre jobban tudok örülni és bár kicsit még ott motoszkál bennem hogy fiút akarok, de már nem annyira mert leginkább azért akartam hogy a Férjem is örüljön és nálunk az is probléma volt hogy õ is elkeseredett.. Azóta megbeszéltünk mindent és sajnálja õ is hogy így reagált.. Szégyeljük ezt az egészet, de bízunk benne lehet majd még másik gyermekünk és talán akkor kaphatunk egy kisfiút.. bár lehet mire oda jutunk már annyira fogjuk szeretni a kislányunkat hogy ez nem fog gondot okozni. Köszönöm még egyszer a támogatást és megértést, nagyon sokat jelentett!
Én vagyok azok az "egyesek" akik beírtak sumergo-nak és vállalom mert szerintem megérdemelte. Attól még hogy egy kérdés "irritáló" még nem kötelezõ rá olyan stílusban válaszolni, ez csak õt minõsíti. De õ minden provokatívabb, kényesebb témát feszegetõ kérdéshez így ír és erre semmi szükség. El lehet a véleményét személyeskedés, sértegetés, támadó hangnem nélkül is mondani, de neki ez nem megy.
Ja és én is átéltem sok mindent, de ez nem jogosít fel a minõsíthetetlen, primitív stílusra.
Utolsónak. Minden ember más éa más. Vannak szókimondó õszinte emberek és vannak akik más stílusban beszélnek és gondolkodnak ettõl még egyáltalán nem biztos, hogy Õ egy galád rossz ember. Sõt nekem Õ sokkal szimpatikusabb, nem nyálaskodik "jófiúskodik" Ha Neked ilyen a stílusod az is elfogadható, de nehogy már te mondd meg mi a korrekt hozzászólás, egy ilyen irritáló egyeseket fájdalmasan érintõ kérdésre.
Akkor idézném sumergo válaszát: "Nem tudom, szerintem te acsarkodsz, de gondolj amit akarsz, Te szerencsétlen [email protected]!" Már boccs de ez nem szókimondás meg õszinteség hanem bunkó sértegetés. Nem ismered azt aki ott ül a másik gép elõtt, milyen alapon írnál róla ilyeneket? Azért hátrább az agarakkal, adjuk meg a minimális tiszteletet a másiknak, bármilyen nehéz sorsúak is vagyunk...
Akkor kezdjük csak boncolgatni ki kezdte a "szemét" beírást."acsarogni" Holott egyáltalán nem acsargott akkor még. A 19 hetes kismama aki elkezdte egy olyan szóval amit azért nem érdemelt meg Sumergo, mert Õ vagy soha vagy csak 7 év után lehetett 19 hetes kismama. Ezek után a hülyézés a legkevesebb amit a kedves szavakat beíró "kismama" megérdemelt. És ez vsz. csak az én véleményem, mert én ugye annak a pártját fogom aki megszenvedett, és nem annak aki nyarvog.
Látom te elfogult vagy ebben a dologban szóval fölösleges veled "vitázni". Én nem állok senki pártján hanem objektíven nézem a válaszokat és ezért szúrt szemet sumergo stílusa. (nem csak ennél az egy kérdésnél). Lehet hogy nehezen jött össze neki a baba, éppen ezért annak kellene inkább örülnie és nem másokat sértegetni arctalanul egy nyilvános fórumon.
Ismét jelzem nem Õ kezdte a sértegetõ szavakat. Nem Õ írta "acsarogsz" és hasonló kedves szavakat. Õ a saját érzéseit írta ki egy ilyen a többséget irritáló kérdére.Valószínüleg más is érzett már babaváráskor mint a kérdezõ és azoknak ez természetes gondolkodás. Persze ha az ember a szíve mélyére néz vágyik vagy lány vagy fiú babára, de ennyire kevesen esnek át ló túloldalára. Érdekes, én nem attól rettegtem, hogy fiú vagy lány lesz, hanem, hogy egészséges legyen. Persze minden ember más és más.
Na, hogy állsz a témával?
Kedves Mindenki! A lényeg, hogy a kérdés megoldódni látszik, részemrõl ezért nem kívánom ezt tovább görgetni. :) Azt, hogy ki a szerencsétlen, ki a szûk agyú, a stílus úgy is megmutatja. Kedves kérdezõ! Jó egészséget, és könnyû pocakosságot Neked a kis hercegnõddel :) Meglátod, milyen jó is lesz...
Kedves sumergo! Szerintem neked valamiféle kezelésre volna szükséged, mert itt a gyereknevelés témakörökben olyan passzív-agresszív stílusban nyilvánulsz meg rendszeresen hogy az már ijesztõ. Nem tudom milyen elfojtott problémáid vannak a témával kapcsolatban de szerintem a saját életedben kéne rendet raknod elsõsorban.
Nem tudom, szerintem te acsarkodsz, de gondolj amit akarsz, Te szerencsétlen [email protected]! Azt írtam pontosan, hogy SOHA (gyengébbek kedvéért a 7 év elején SEM) nem volt ilyen, vagy olyan nemmel kapcsolatos kívánságom. Az lehet, hogy van egy-két ember, akinek ez számít, biztosan kérdeztek is már ilyet, de nyilván az, akinek mindegy, csak egészséges legyen nem fog feltenni ezzel kapcsolatosan kérdést, mert nincs ilyen jellegû problémája! Remélem sikerült beletuszkolni a szûk agyadba, a szûk látókörödön keresztül!
Ne haragudjatok, de ezek komoly kérdések? Én azzal nyugtatom magam, hogy csak kamu ez is, meg a pár nappal ezelõtti hasonló jellegû kérdés is. Bocs, de én nem hiszem el, hogy egy babát váró nõ számára az ekkora sokkot jelenthet, hogy más nemû babája lesz, mint amilyet elképzelt magának. A legtöbb nõ végigaggódja a terhességét, fél a vetéléstõl, koraszüléstõl, köldökzsinór-problémáktól, rendellenességektõl. De, hogy azon siránkozzon, hogy fiú vagy lány???? Nevetséges ...
Ezek az emberek, ilyen gondolkodással, véleményem szerint még maguk is gyerekek és egyáltalán nem való nekik a felelõsség, ami a gyermekvállalással jár.Kár, hogy nem csak annak adatik ez meg aki megérett rá. Remélem egy pár nap múlva másképpen fogod ezt látni és örülni fogsz a kislányodnak.. 38hkm
Szerintem is ez már kamu kérdés. Egyik nap azért akar az anyuka bedilizni mert fia lesz, a másik meg azért mert lánya lesz. Pfff Az ilyenek inkább fogadjanak örökbe, az a tuti.
Szerintem az ilyennek nem is való gyerek. Aki meg nagyon szeretne és tök mind1 lenne neki fiú vagy lány annak meg nem adatik meg. :( Ez szomorú szerintem. 35hkm.
Majd a következõ fiú lesz.Nekem 2 lány után 2 fiam született. Ne add fel!!!!!
"Az unokatestvérem ugyanígy volt, a kislánya 1 éves koráig nem ért a gyerekhez, még egy ujjal sem, a nagymama nevelte. Kérj segítséget szakembertõl, hogy fel tudd dolgozni, ha megszületik, már más szemmel fogsz rá nézni. Esetleg a kistesó fiú lesz:) " Ezért nem tudom miért kellett lepontozni, mert azt javasoltam, hogy kérjen segítséget egy szakembertõl!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat, már máshogy látom az egészet.. Azért sokkolódtam le mert valahogy annyira elképzeltem hogy csak kisfiú lehet, nagy hülye voltam nem kellett volna bele élnem magam.. Remélem az Istennek ezzel szándéka van. Mindent nagyon köszönök fõleg a megértést.
Ha 7 évig szenvedtél volna, hogy legyen babád, akkor tudnád mi az amikor túl kell lenned a nagy csalódásokon. Most a semmin emészted magad. Egyetértek a 3. válaszolóval. A baba érdekében remélem, hogy megváltozik a véleményed, neki szeretetre van szüksége, és nem egy csalódott anyára!
Mindig is kislány volt az álmom, de az elsõ perctõl fogva biztos voltam benne, hogy fiam lesz. Aztán a 20. hét körüli uh-n azt mondta a doki, hogy úgy tûnik lány. Hát egész csalódott voltam, mert nem úgy éreztem. De csak fiam lett. Nem mondom a mai napg nézegetem a kislányokat, hogy hmm. DE semmi pénzért nem cserélném el a fiam. Imádom!4 Szerintem ha megszületik és a kezedbe adják már eszedbe se fog jutni, hogy te mást szerettél volna.
Nálam forditva volt.A pérom is és én is, sõtt az egész szalád kislányt várt, meg sem fordult a fejünkben hogy esetleg kisfiú is lehet!A 13. héten mondta meg a doki hogy kisfiút várok.Azóta bûntudatom van, hogy amiatt hogy nem gondoltam a fiamra...., de meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg nem fogom szertni!Már 3 éves, de ha eszembe jut mennyire lányt akartunk még ma is elszégyellem magam.Szerintem képzeld el, hogy mi mindenre szeretnéd majd megtanitani a pici hercegnõdet, tervezgesd milyen lesz ha már a karjaidban tarthatod...de semmi képpen se akarj feldolgozni semmit.Még lehet fiad, de most a lányodra koncentrálj mert neki van szüksége rá hogy szeresd teljes ziveddel!!!!Meglátod menni fog
A kérdező hozzászólása: Dinike! Köszönöm a válaszod, nagyon kedves vagy és remélem igazad van :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a megértést, Én se tudom igazán megmondani miért ijedtem be ennyire és miért csalódtam.. de ahogy telnek a napok egyre inkább el tudom fogadni ezt az egészet és tudok örülni. Sajnálom, ha néhány embert kiakasztottam de amikor ez a kérdés felmerült bennem pontosan így éreztem ahogy leírtam és azt hittem most megállt a világ hiszen én nem erre számítottam.
Utolsó, nagyon tévedsz! Mindig is csak egy egészséges kisbabára vágytam. 7 éven keresztül kellett havonta feldolgoznom a csalódást, hogy nem sikerült. Soha, egy percig sem válogattam, hogy ilyen, vagy olyan nemû legyen! Szerintem ezzel a legtöbben így vannak, hogy mindegy milyen. Ne akard elhitetni, hogy a legtöbben egyiket képzelik el, mert nem így van. Azonban ha mégis egyik irányba is húz a szíve anyukának, akkor sem tragédiaként, feldolgozandó dologként élik meg, ha más nemû lesz. Amit fel kell dolgozni, az egész más! Ez volt a durva a kérdésben, ezért írtunk példákat, hogy azért vannak ennél nagyságrendekkel nagyobb problémák! Mert ez nem az!!!Újra le lehet pontozni!
A 3. válaszoló korrekten megírta. Nem kívánom, és soha ne történjen veled, de akkor mit szólnál mikor megszületik és egy sérült mondjuk Down szindrómás kisfiút nyomnak a szülõágyon a kezedbe. Azt hiszem az lenne az igazi szörnyûség akkor ráébrednél mindegy mi, csak egészséges baba legyen. Mert a sors rohadtul tud büntetni. Vagy ha tíz éve babára vágynál és nem ad a sors. Akkor is így gondolkodnál? Az pici lélek aki benned növekszik minden rezdülésed érzi. Ne csodálkozz ha Õ is egy lelkileg sérült ember lesz. Én a koraszülött osztályokat látom el mûszerekkel, lélegeztetõkkel mondjuk oda is szívesen bevinnélek. Írj ha vállalod, és talán segít, hogy elgondolkodj.

Azt hittem 7 év után csak hullámvölgybe került a kapcsolatunk, de szerdán bejelentette hogy szerelmes és elmegy, hogy dolgozzam fel?

Még otthon lakik, de menne tovább, látszik. Napok kérdése és elmegy. Én teljesen sokkolva vagyok, van egy 3,5 éves fiunk is.

Legjobb válasz: Nem értem, miért van a nagyinál a gyereked,te hovamentél el, hogy szerdán reggel megpusziltad?

Nem értem, miért van a nagyinál a gyereked, te hovamentél el, hogy szerdán reggel megpusziltad?
fel a fejjel! Lesz még jobb, csak bírd ki ezt az idõszakot. Velem is ugyan ez volt... Bõgd ki magad az elsõ 2 hónapban, ha kell üvölts, dühöngj( de ne a fiad elõtt), a 3. hónaptól kezdj egy új hobbit ( box, horgolás, kézilabda, úszás, rajzolás, zenélés, stb) ha lefoglalod magad így könnyebb továbblépni. ne nyomd el magadban az érzéseket. Add ki nyugodtan... fél év után pedig kezdj el újra randizni, bulizni, élni :) hidd el sokkal jobb lesz, csak az elsxõ pár hónap pokol... fel a fejjel és kitartást!!!!!
Sajnos, ha így egyenesen megmondta, akkor most már a gyerekre és magadra kell összpontosítanod! Én is átéltem ezt, hónapokig vívódtam, azt hiszem 2 év telt el mire túltettem magam. Hogy, hogyan dolgozd fel? Nos lapozz vissza az életedben és emlékezz, hogy milyen dolgokat csináltál szíves, még azelõtt, hogy megismerted volna. Ezt a fonalat kövesd és akkor egy kicsit talán könnyebb lesz, de könnyû sajnos nem.
F/L vagy? Korotok? Kapcsolatotok milyen volt (hivatalos elismertség)? Miböl érezted és mennyi ideje a hullámvölgyet? Probáltál tenni ellene?
Ebböl az jön le, hog te vagy a férj...Nagyon sajnálom.A fiadat ne engedd, hogy csak úgy vigye....Mindenképpen láthatás, stb....Meg kell egyeznetek.Ha nem megy jön a bíróság... A kisfiú????
Azt se tudom, fiú vagy-e, vagy lány. Mindenesetre halott dolognak tûnik, próbálj meg szépen elválni és akkor van esélyed, hogy megmarad a gyereked. Akik csúnyán válnak el, ott az egyik szülõ általában teljesen elveszti a gyereket is.
Vágd ki a szûrét a mocsok cafkának, a kisfiút vedd el tõle! Sajnálom!:(
A kérdező hozzászólása: Azaz szerda reggel elmentem otthonról hogy volt családom, este meg bejelentette a dolgot. Vasárnap viszi a fiunkat, hogy ne "terheljen" azzal, hogy vele legyek egész nap. Igaziból szerintem látszik az írásomon is hogy teljesen össze vagyok zavarodva...
Én se értem. Kifejtenéd? Bár azt írod, reggel.Lehet, hogy dolgozni mentél. Letelt a 3 éves GYED, vagy minek nevezik...?
Ha teheted harcolj a fiadért, ne hagyd rá, hogy elvigye. A lakásban/házban maradó félként ha elõbb beadod az ideiglenes gyermekelhelyezésit a válókeresettel, akkor jó eséllyel megkapod, és onnét sima ügy a végleges. Nem szoktam ilyet tanácsolni, de akár férfi, akár nõ a másik fél, aki minden komolyabb probléma nélkül, csak úgy lelép egy harmadik féllel, az még véletlen sem gondol a családjára, gyermekére, nem is érdemli meg, hogy nála legyen. Akár férj vagy, akár feleség, túl fogsz jutni rajta hidd el, és ennél már csak jobb lesz. De addig is kitartást!!
csernus imre a barátod
Sehogy, majd az idõ megoldja. Nem is értem miért kell akárkirõl is feltételezni, hogy tökéletes. Ilyen nem létezik.
Nyelsz egy nagyot, elfogadod, hogy nem vagy tévedhetetlen és túlteszed magad rajta. A tökéletesség különben is csak egy illúzió amivel eltakarod szemed elõl az igazságot. (bocs, az elmúlt fél órában idézeteket olvastam :) )
Verd ki és megkönnyebbülsz!:D
Senki sem tökéletes.
ismered is õt, vagy csak a fejedbe kialakult egy kép?
Egyetértek az utolsó válaszolóval. Lehet, hogy idealizáltad az illetõt. Velem állandóan ez történik. Elsõre az illetõnek csak a jó tulajdonságait látom, aztán mindig csalódok. Talán az lehet a megoldás, hogy tudatosítod magadban, hogy ez az ember nem az, akinek gondoltad. Így könnyebb lesz elfogadni a csalódást. Mostantól próbálj meg netúl sokat elvárni az emberektõl, és gonsolj arra, hogy attól, hogy valakinek kijön egy rossz tulajdonsága, attól még nem feltétlenül kell "kukázni". Az, hogy érdemes-e foglalkozni az illetõvel, a tettei alapján mérhetõ fel, idealizálás nélkül.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!