Találatok a következő kifejezésre: Hogy érzik azt a (2439 db)

Honnan érzik azt a férfiak, hogy mikor fognak elmenni?

Legjobb válasz: Te honnan érzed amikor pisálnod kell?

Te honnan érzed amikor pisálnod kell?
a szívünk súgja
A kérdező hozzászólása: Én nem figyeltem, hogy ki milyen kérdést tett fel, talán felizgultunk, azért... :D
akkor megyek el amikor akarok
hát egyszerûen érzik hogy mikor kell kimenni a friss levegõre :D ezt talppal szokás érezni
szól a fejemben az orgazmus manó!
Ugyan úgy mi is elkezdjük érezni. Mint ti nálatok az orgazmusnál.Fokozódik fokozódik majd kitör. Miért mit gondoltál?
Honnan szedtétek össze egy perc alatt ezeket az egyformára sikerült kérdéseket? Amúgy meg te honnan érzed ha kezd történni veled valami? Na hasonlóképpen.
A kérdező hozzászólása: Hát az pisa :D Én meg lány vagyok.
Erre akkor lehetne valamennyire pontosabban válaszolni, ha élõben (mondjuk kézzel) segítenél a csúcshoz érni és folyamatosan próbálnám mondani: mit érzek... Budapesti vagy? Kipróbálhatnánk! :)

Hogy hívják azt a betegséget mikor úgy érzem, hogy figyelnek, és félelemérzetem van?

Nem mindig van, de néha rámjön, és akkor odaképzelek a hátam mögé (vagy az ajtó elé, ilyen helyekre) egy embert akit?l félek, és ez rossz mert pl. fürdés közben nem merem letusolni a hajam mert ugye akkor rámegy a hab és nem látom, hogy figyelnek e az ajtó ablakán. :( Ha nem ez van akkor csak egyszer?en attól félek, hogy figyelnek, pl. az ablakon keresztül a szobában. (Nem mindig társul félelemérzet hozzá)

Legjobb válasz: paranoid pszichózis, de az már egy elég durva változat. Családtagom abban szenved, teljesen belerokkant. Hidd el, ez még nem a durvábbik eset, egyszerûen mostanában ideges vagy és kicsit bizonytalan. Néha én is úgy érzem, hogy figyelnek, midnenkivel van ez így. Amíg nem folyamatosan rettegsz tõle és nincsenek tévképzeteid, addig nincs is okod az aggodalomra.

paranoid pszichózis, de az már egy elég durva változat. Családtagom abban szenved, teljesen belerokkant. Hidd el, ez még nem a durvábbik eset, egyszerûen mostanában ideges vagy és kicsit bizonytalan. Néha én is úgy érzem, hogy figyelnek, midnenkivel van ez így. Amíg nem folyamatosan rettegsz tõle és nincsenek tévképzeteid, addig nincs is okod az aggodalomra.
Paranoia. Én sokszor azt hiszem, hogy valaki meg akar ölni. Figyel az ablakból/követ, és csak az alkalmas pillanatot várja. Ez néha pánikrohamot szül. Utána tudom, hogy hülyeség, de akkor annyira valószínûnek tûnik... Máskor persze megint elkövetem ezt a hibát, pedig tulajdonképpen tudom, hogy baromság. Szerintem menj pszichológushoz, nehogy elfajuljon. Veszteni nem veszíthetsz vele semmit.
Hát ha már ilyen súlyos, pánikrohamos, mint a hozzászólónál, akkor ide pszichiáter kell. Viszont ha tényleg rejtett érzelmek lappanganak a háttérben, és ezért van paranoiád, akkor egy nem kókler pszichológus is rendbe hozhat.
Üldözési mánia, paranoia. Nekem is voltak ilyen érzéseim, "látomásaim", beképzeltem mindenkirõl, hogy meg akar ölni. Ez elmúlt, de néha még visszajön. Ha egyedül nem tudsz megküzdeni vele, fordulj szakemberhez. Egy fontos kérdés: használsz kábítószereket? (bármilyet)
nagyon jók voltatok, kulonosen a 23:19 ! koszi jót rohogtem! viccen kívul a kedves kérdezo is megpróbálhatná így venni a dolgokat, kinevetni a saját paranoiáját és már nyert ugye lenne
te is drogizol?
üldöési mánia, illetve paranoia. minden esetben pszichés kiváltó oka van. ez egyénenként változó, van, akinek a feszültség, stressz, fáradtság nyilvánul meg így, de gyakori a bûntudat ilyen formában történõ megnyilvánulása is. valószínúleg csak akkor tudod leküzdeni, ha szembenézel vele. javaslom az orvosi segítséget, lehet, hogy komolyabb, és akkor gyógyszeres kezelésre szorulsz.
üldözési mániának
Nekem is volt ien.. úgy éreztem h szinte minden kis rés mögül figyelnek.. nagyon durva volt.. de monstanában már nem nagyon érzem, csak nagyon ritkán.
Szerintem meg nézd meg, van e ott valaki. Következetesen, minden alkalommal ellenõrizd. Nyilván senki sem lesz ott de azért hordj magaddal egy kiskést például, hogy bátrabban merj cselekdni ha kell. Követ, üldöz valaki? Állj meg, várd be az illetõt, azt kiderül. Ennyi.
23:48 betegség is lehet az elõzménye, nem feltétlenül lelki okai vannak...
utolsó elötti válaszoló. akkó még nem.xd

Ti hogy készültetek ma még a karácsonyra? Hozzánk már érkeznek a családtagok szentestére, mégsem érzem azt a megszokott ünnepi hangulatot. Inkább nyûgnek érzem mint jó dolognak. Ti voltatok már így? Mit lehet ez ellen tenni? 18L

Legjobb válasz: Semmit, lehet, hogy rossz a környezet és nyûg most és az is marad. Ha szerencséd van, akkor lesz egy olyan társad, akivel jó lesz a karácsony, kezdd el keresni ismerkedõ fórumokon.

Semmit, lehet, hogy rossz a környezet és nyûg most és az is marad. Ha szerencséd van, akkor lesz egy olyan társad, akivel jó lesz a karácsony, kezdd el keresni ismerkedõ fórumokon.
a karácsonynak nem is az a lényege, hogy pokollá zabált magad, meg teleidd a májad, vagy a méregdrága ajándékok...ahol év közben sincs meg a kölcsönös tisztelet, kedvesség, alapvetõ szeretet, ott nem is változtat semmit az ünnep.
2 napja sütök. Holnap is fogok. Én csinálom a fél rokonságnak a tortát, meg a mézest, szóval kezdek kihalni. Ma egész délután tortalapokat sütöttem. Ha túlélem a karácsonyt akkor aludni fogok (vagy dolgozni - utóbbi a valószínûbb)
Nekem 2 hete karácsonyibb hangulatom volt, mint most. Mondjuk szentestére mindig megjön a hangulatom, csak az elõtte való két-három nap a holtpont. Nem vagyok egy nagy rendmániás, de vhogy úgy érzem, karácsonyra kötelességem kitakarítani. És ez mindig nyûg egy kicsit. Meg amúgy is, sztem normális az, ha vki egyszer-kétszer nem érzi az ünnepi hangulatot, fõleg hogy egy idõ után unalmassá is válhat, fõleg olyan emberek számára, akik alapvetõen gyorsan ráunnak dolgokra.
[email protected] az egész, legalábbis most így érzem. Jóanyám hisztizik, és mindent azon vezet le, akinek semmi köze ahhoz, amiért mérges, a fûtés haldoklik szobámban, szóval hideg van, a barátommal mosolyszünet van. Nincs jó hangulatom.
A kérdező hozzászólása: Nem errõl van szó, örülök hogy jönnek... Csak, olyan erõltetettnek érzem ezt az egészet... Mindenki teljesen rá van pörögve, és a felszínes dolgok sokkal fontosabbak mint amirõl valójában ez az ünnep szól....
Amugy igazad van, ma már semmi másról nem szól az ünnep mint az ajándékokról. Pedig rohadtul nem ez a lényeg. Ma is be kellett sietnem a városba, parkolóhelyet a belvárosban nem is lehetett találni. Az emberek kígyózó sorokban álltak, hogy megvehessenek még egy rakat ajándékot. Az egész arra megy ki, hogy vásárolj, vásárolj, vásárolj.
micsoda gondjaid vannak :) örülj, hogy látogat valaki, nem pedig leszarják a fejedet...
A kérdező hozzászólása: Én sem görcsöltem rá az ünnepekre... Csak valahogy nyomaszt ez az egész... Nem is értem. Minden a pénzköltésrõl, a pompáról, a minél drágább ajándékokról szól... Nálunk is most, hogy az egész család összegyûlik, hetek óta megy a vita az ajándékokról. Már megmondtam, hogy én inkább nem kérek semmit, csak hagyjanak ki a huzavonából...
Sehogy. Dolgoztam, dolgozok.
Nekem idén sincs karácsonyi hangulatom, és ez így van az utóbbi 2-3 évben. Nem értem én sem hogy miért. Vagyis hát tudom: olyan rokonnal kell ilyenkor ünnepelnünk aki úgy igyekszik keresztbetenni nekünk ahogy lehet. És nem lehet kivédeni sem bizonyos okok miatt. Valahogy inkább nyûg nekem is. Az meg külön stresszel hogy mindenki átszellemültnek mondja magát itt az oldalon is, én meg nem tudom hogy mit kellene éreznem.
Nem értem miért kel mindenkinek rinyálni. Ez csak egy ünnep, amit lehet élvezni, de nem kötelezõ. A legtöbb ember annyira rágörcsöl arra, hogy szeretni kell karácsonykor és átszellemültnek, meg vidámnak kell lenni, hogy a visszájára fordul az egész. A másik meg az, hogy sokan csak azért utálják, mert egyedül vannak.. na és? Az is divattá vált, hogy mindenki karácsonykor kap idegrohamot, de minek? Nekem pl. már most karácsonyi hangulatom van, pedig egyáltalán nem terveztem el semmit és nem is görcsöltem rá a dolgokra.
Ma már sehogy.Tegnap felállítottuk a fát, feldíszítettük, este becsomagoltam az ajándékokat.Holnap reggelre érkezik a Jézuska, 10-re meg jön értünk após.Náluk leszünk, ott alszunk, majd 25- én az egész család felkerekedik rokonlátogatásra.Ott is alszunk egyet, aztán haza az árva karácsonyfához.Ma este apa lánya progi van, én megyek névnapozni:)
Én alapból nem szeretem a karácsonyt. Ha lesz saját családom, akkor velük rendesen, szeretetben szeretném megünnepelni, amíg itthon vagyok addig nyelek egyet és átvészelem. Készülni nem nagy készülök, az utóbbi 3 karácsonyom tanulással telt, ahogy a mostani is így fog.
Én alig várom, hogy január legyen. Gyûlölöm idén az egész decembert, mert a férjem nem lehet velünk még nagyon sokáig és csak sírni van kedvem. Karácsonyfát se állítottam idén, nem ünneplek. A gyerek még kicsi, úgyse fogja fel még mi az ünnep.
Reggel gyorsan megfõztem a halászlét, mert 10:00-tól 20:00-ig dolgoztam. Mikor hazaértem, megvacsoráztunk, kicsit ültünk az asztalnál, majd elmosogattam, és kb. ennyi. Innentõl fogva a "közismert" telefonomat kikapcsoltam, csak az él, amelyen a "kiválasztott" fõnökeim elérnek, ha hirtelen -tripla pénzért- be kéne menni dolgozni. Úgyhogy rokonlátogatás kizárt. Ha esetleg csöngetnek, hát hadd nyomkodják a csengõt, majd elunják...
Bizony komolyan gondolja - és ilyen a férfiak többsége, amíg 20-as éveik második felére meg nem tanulják, hogy nem ez kell a nõknek :DDDDD
igen, akkor szerencsés vagy
Igen.. szerintem komolyan gondolja, csak nem akarja elkapkodni.
Igen, komolyan gondolja. Én is ilyen vagyok.:) 20/F
Na es mi kell a noknek?:P
A kérdező hozzászólása: 20as évek? inkább 40körül jár már
A kérdező hozzászólása: am köszi mindenkinek :)
A feje lehet
A kérdező hozzászólása: A mensi szerint számolva még csak szombaton lettem volna 15 hetes de mikor voltam a kötelezö 12 hetes uh-n akkor azt mondták hogy 13 hetes vagyok! Tegnap voltam nögyógyásznál és azt mondta hogy bizony 16 hetes vagyok mert egy héttel fejletebb a babám:D! És ma voltam Afp-n is!
En pont Mikulaskor ereztem ilyesmit(tiz eve), mikorra vagy kiirva?A fiam aprilis 16-an szuletett, a 39 heten.
Igen, ez a babád lesz! :) ) És hétrõl-hétre egyre erõsebben fog rugdalni már. Irtó klassz érzés! :)
szia Én is 16 hetesen éreztem elõször mintha buborékok durrantak volna szét a pocimba sokan meglepõdtek hogy elsõ babánál ilyen hamar érzem de kb egy hét múlva már párom is érezte mikor erõsebbeket rúgott
szia, Ahhoz meg gyenge, hogy határozott rúgásokat érezz, de a mozgását érezheted! Boldog babavárást kívánok.
Lehet hogy ö az, elsöre én sem voltam benne biztos. volt olyan hogy nem éreztem, de láttam hogy féloldalas a hasam, föleg ha zuhanyzok odanyomja magát. most 19hetes vagyok ás még mindig csak ritkán érzem a mozgását. boldog babavárást. üdv:Anita
Egy picit pontosabban leírhatnád, hogy mit érzel, mert azt hogy furcsát, az elég tág fogalom és nem lehet ebbõl megállapítani, hogy baba van-e a dologban.
Szia igen igen az a babád rajtam is nagyon sokan csodálkoztak hogy már érzem a 16. héten. Most pedig már elég nagyokat rugdos és én ettõl repülök a boldogságtól:-) én is május 23.-án születtem majd drukkolok nektek. Az én babám április 15.-én fog megszületni, ha minden igaz.
A 16 het mikortol van szamitva?Az utolso mensitol?
A kérdező hozzászólása: Nem hiszem hogy 1 honappal elöbb szülnék? Az sok idö, nem?
A kérdező hozzászólása: Oké:D! Köszi szépen;)
Akkor jegyezd meg az aprilis16-ot es majd lehet meg beszelgetunk.Sok boldogsagot!!!
A kérdező hozzászólása: Én május 23-a vagyok kiirva:D!
A kérdező hozzászólása: Olyan érzés mintha mocorogna! Eddig ilyet nem éreztem még! A férjem azt mondja hogy õ biztos nem a baba még! Nem rugásokat érzek hanem kicsi apro mozgásokat!
A kérdező hozzászólása: Akkor azt mondjátok hogy már a babámat érzem?:D
Biztos a baba, én a 15. héten éreztem elõször és senki sem akarta elhinni, pedig én ilyet nem éreztem még.De most már tudják hogy õ.21 heteske
miért akarod magadnak nézegetni? ezért vannak az orvoso!!!!
Magadnak nem tudod, annál sokkal beljebb és feljebb van. Igen, a méhszáj zárt jó esetnem az utolsó pár hétig. Ezt tényleg csak orvos tudja megnézni, mivel nem tudsz olyan pozíciót felvenni hogy elérj odáig. Tudom, hogy érdekes dolog, de bízd az orvosra :)
A fenti két válasz HÜLYESÉG! Nyúlj fel és eléred. Nem tudom honnan szedtétek, hogy azt csak orvos tudja megnézni, hát szerintem már ezen az oldalon is többször volt róla szó, hogy ez egy egészen jó módszer a termékenység megállapítására. A pozíciója, keménysége és nyitottság mutatja a termékenységet. Bõvebben nézzétek meg a babatervezokotthona.net oldalon (had ne kelljen már itt leírnom) Konkrétan a kérdésre válaszolva, ha nyitott akkor én érzek egy kis lukat a közepén.

Miért érzik egyes nők, hogy nekik az a jó ha minél több férfival fekszenek le és ugyan ez férfiakkal?

Én értem hogy jó érzés de nem jobb egy biztos partner mint néhány alkalmi ami talán összejön?

Legjobb válasz: Van akinek ez kell. Fiatal, így ki akarják élvezni az életet, vagy egyszerûen csak nem akarnak még komoly kapcsolat. Aztán lehet, hogy egyeseknél ez csak mezei "trófeagyûjtés".

Van akinek ez kell. Fiatal, így ki akarják élvezni az életet, vagy egyszerûen csak nem akarnak még komoly kapcsolat. Aztán lehet, hogy egyeseknél ez csak mezei "trófeagyûjtés".

Miért érzik azt a 25 év feletti értelmiségi nők, hogy nekik már csak az elvált, "selejtes" pasik jutnak?

Most nem a végletr?l beszélek, a nagy igény? extra-karrierista luxus szinglir?l, hanem a rendes, kedves, tanult és kimondottan helyes n?kr?l, akik nem milliomos BMWs vállalatigazgatókat akarnak, hanem egy komoly párkapcsolatot. Valóban elfogynak a jó pasik 25 felett?

Legjobb válasz: Áldásom rátok :) :)

Áldásom rátok :) :)
Miért anyagias lány az, aki elvárja, hogy egy pasi mutasson fel valamit 30-on felül. Ha csak nem diplomázott, egy férfi már megalapozott, ha nem, hát nem is nagyon fog. A nõk ilyen idõs korban már a gyerekei apját keresi, persze, hogy egy kicsit a biztonságra törekszik.
Én itt vagyok, rossz pasi nem vagyok, mégis egyedül vagyok. Azon kívül 25 feletti vagyok. :)
detto :)
Nem lehetne kiegészíteni a kérdést 35-40 év közötti pasira? :) Én olyat keresek. :)
A 25 éves "értelmiségi" lány vagyok. Na akkor a 29, 5 éves nekem támadó férfinak. Nem azt mondtam, hogy a kapcsolat elején azzal kezdek, hogy mennyi van a bankszámlánkon. De ahogy végzek az egyetemmel szeretnék majd utána dolgozni és nem várom el, hogy a pasi eltartson. Sõt azt se várom el, hogy lakása legyen és én beköltözhessek hozzá. De volt, hogy összejöttem egy 31 éves férfival aki otthon lakott még amivel még mindig nem volt problémám. 100ezer körül keresett, de ennek a több mint felét arra költötte, hogy ide ment bulizni, egy kis szerencsejáték és a hónap végére semmi nem maradt a fizetésébõl. Persze komoly kapcsolatot akart, de hozzátette továbbra is járna igy szórakozni. Na most nekem ilyen nem kell akivel nem lehet tervezni, mert a pénzét "elszórakozza". Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Szerintem kicsit félreértettél, hogy mit szerettem volna ebbõl kihozni, hogy legyen egy kis pénze. Nekem is lehet privátot írni, szívesen válaszolok. :)
Ne diplomálj, hanem diplomázz.
25 éves vagyok egyetemre járok. Azt nem mondom, hogy nincsennek igényeim. Egy kedves, helyes férfit szeretnék akinek van egy kis pénze. De el is mondom miért. Mivel már én 25 éves vagyok én úgy érzem korban hozzám egy 30 éves férfi való. Ha viszont nincs semmi pénze akkor mit várhatok tõle az elkövetkezendõ években? Remélem érhetõ. Nem a pénzre akarok rámenni, de nem szívesen állnék össze egy olyan 30 éves férfival akinek az a legfontosabb az életében, hogy pénteken meg szombat este melyik discoba menjen. És igen úgy érzem, hogy nehéz ilyen férfit találni. 25/L
24 éves vagyok, szeptemberben diplomálok, és most nagyon megijesztettetek :)
Visszavághatnék, hogy hány "igazi nõ" szaladgál kicsiny hazánkban a kislányokhoz képest, de úriember lévén nem teszem. :) 25f
szóval nincsenek igazi férfiak? vagy csak nem kelted fel az igazi férfiak figyelmét?! nyilván nem jó kedvébõl ír ilyet az ember lánya, szóval ezt a merész általánosítást tudjuk be a kevésbé feldobódott hangulatnak. ugyanúgy vannak igazi férfiak, mint ahogy vannak igazi nõk is, az más kérdés hogy sok esetben elmennek egymás mellett ki tudja miért.
..-igen nyilván volt valami Luciferesen cinikus az elsõ állításomban :) -de én tényleg így tapasztalom. Ti akik kedvesen meggyõzõen itt írogattok (fiúk/férfiak )Ti vagytok az 'arctalan tömeg '. ..a lehetõségekben nem bõvelkedünk, és talán ezért tényleg elmegyünk egymás mellett, mert hát utcán sem jellemzõ h csak úgy leszólítják egymást az emberek .Én nõi közegben dolgozom alapvetõen, és fõsulin is kisfiúk voltak jellemzõen.. Egy biztos -itthon sokkal félénkebbek a fiúk, férfiak . A másik részük meg pusztán érdektelen.
Ne haragudjatok, hogy én is beleírok, azt hiszem úgy nem vagyok érintett a témában, de leírnám az én tapasztalataimat. (20 éves lány vagyok) Nem tudom milyen elvárással állnak a nõk 25 felett egy srác elé, de engem már az is meglep, hogy milyen nagy számban érdeklõdnek az én korosztályom felé 25-30 körüli vagy annál idõsebb pasik is. És nem érdekli ezeket, hogy én mit teszek le neki az asztalra, mert nyílván 20 évesen még azon kívül, hogy szép vagyok és tetszelgek meg aranyos nézek, sok más haszonbeli tényezõvel nem tudok elõállni. Édesanyám pedig folyton arra nevelt, hogy legyek önálló, ne támaszkodjak a pasikra, mert megbízhatatlanok, eleve nem akarnak a csajokra pénzt költeni - itt is sok srácnak sír a szája, hogy a csajok miért pénzsóherek - én meg ahogy nõttem egyre értetlenebbül álltam a randivilág közepén, hogy hogyan lehetséges az, hogy mondjuk egy vagyonosabb fickó, aki nyugodtan alapíthatna már családot, mert minden tényezõje megvan hozzá, fejvesztve menekül a lehetõség elõl, és fiatal lányok társaságát keresi szórakozásra, és egyáltalán nem bánja a beléjük feccõlt nem kevés pénzt? Szerintem - és persze tisztelet a kivételnek - egy jól szituált pasi 25 év fölött végre úgy érzi, hogy élvezheti az életét, ahogy eddig esetleg nem ment, és nem akar családot vagy olyan jellegû komoly kapcsolatot, mint amire a kérdezõ gondolhat. A lányok meg akiket eddig elhalmozott minden habzsi-dõzsi földi jóval ez a korosztály most eljutnak arra a pontra, hogy komolyabban lássák az életet, de ezt velük azonosan gondolom csak azok a pasik látják, akik "selejtek" meg "elváltak". Ez persze sarkított példa, de érted a lényeget. Barátom 25 éves, van munkája, mindene, õ nem igazán látja értelmét annak, hogy karriert csináljak, ellenben annál jobban örülne, ha otthon szorgoskodó háziasszony lennék. Számára az eltartásomra fordított pénzért nem is lenne kár. Gondolom az ilyen pasik másképp gondolkoznak. Ettõl függetlenül én se akarok eltartott nõ lenni. De mindenki más.
Nem fogynak el, bár egyre több és több sikeres férfi lesz foglalt, öregedésükkel párhuzamosan. Aki 25 felett selejt, az még inkább selejt volt alatta. Selejt nõnek, meg szerencséje lehet, de sokkal több nem.
Szerintem a jó pasikat elõbb "kihalásszák". Egyébként én 30 évesen találtam meg a párom, aki nagyon-nagyon jó pasi és elvált. 30 éves szintén. Szóval nem selejtes, gyereke se volt még akkor. Azóta már van ;-) De tény, hogy aki a huszas éveiben nem találja meg a párját, utána már nagyon nehéz dolga van.
Engem nagyon nyomaszt, miként fogom megtalálni az igazit... 25 múltam, most szakítottunk a párommal, akivel gondolatban már berendezkedtem arra, hogy mi együtt fogunk megöregedni. A korombeli lányok sorra mennek férjhez vagy legalábbis a túlnyomó többségnek komoly kapcsolata van (hát igen, ami nekem is megvolt..). Decemberben már kikerülök az egyetemrõl, meg amúgy sem nagyon találkoztam már ott az utóbbi 1-2 évben emberekkel, mert kevés volt az órám, akikkel meg együtt volt valamim, mind málészájú kisfiúk voltak, akikben egyszerûen egy huszonéves nõ nem lát perspektívát. Szóval az egyetem mint párkeresési színhely, kilõve. Attól meg valahogy berzenkedem, hogy módszeres pasihajkurászásba kezdjek, nekem abból soha nem sült ki jó, az exem is csak úgy derült égbõl villámcsapásként érkezett az életembe. Nekem nem kell milliomos vállalatigazgató, annyi az elvárásom, hogy szeressük egymást és feltétlenül megbízhassak benne. Nagyon félek, hogy kifutok az idõbõl, mire találok újra egy ilyet vagy talán sose találkozom még egyszer az életben, akit annyira szerettem mint az exemet. Ami pedig a másik, hogy pasit úgy igazából egyelõre nem is szeretnék az életembe, mert nagyon fáj az ex hiánya (napokban mentünk szét) és mire meggyógyul a szívem, nagyon sok idõ fog még eltelni... Nagyon örülnék, ha erre tudna valaki mondani valamit, mert szomorú, elkeseredett és tanácstalan vagyok...
"ma 09:37" Szerintem írd ki külön kérdésnek!
Attól, hogy nem találtok 25 felett normálisat, az csak annyit jelent, hogy ti nem találkoztatok eggyel sem. Fordítva is fel lehetett volna tenni a kérdést. Kettõvel elõzõ "09:37": Szerintem meg ne írd ki kérdésnek, mert már van vagy 1000 ilyen kérdés és amennyi okostojás van a gyk-n az utóbbi idõben ezt szóvá is teszi válasz helyett. Csak az idõ oldja meg, vagy egy másik nagy szerelem az ilyen problémát és az, ha nekiállsz feldolgozni a veled történteket és elfogadod, hogy vége. Ez tapasztalat, egyéb bevált recept nincs. Esetleg írj valakinek itt a válaszok elejérõl, többen is írták, hogy egyedül vannak és nem selejtesek, szerintem ez nem erõltetése a dolgoknak, ha nem adsz esélyt a következõ megtalálásának minden fronton, akkor tényleg marad csak az önsajnálat és a depreszzió.
Minden kedves 25 és 30 közötti válaszolónak én azt javasolnám keressen szorgalmasabban. Vannak nagyon rendes jóképû kedves 25-35 közötti pasik, de nem fognak bekopogni az ajtón, sok férfi fordítva is kûzd ezzel a problémával (legalábbis az én környezetemben), el kell menni bulizni, koncertre járni, új hobbikat keresni, neten ismerkedni, bármi ilyesmi. Amikor az ember már dolgozik kevés emberrel találkozik napközben, azok is a munkatársai, meg kell próbálni más környezetben keresgélni.
"ma 09:37"-es lánynak. A legjobb ha nem is keresel pasit, csak odafigyelsz magadra, hasznosan töltöd az idõd és élvezed az életet férfi nélkül. Idõvel majd alakul aminek alakulnia kell. Szerintem a legrosszabb ha az ember rágörcsöl a párkeresésre, abból jó nem fog kisülni. Úgy kell hozzá állni, hogy nem kell senki, jól érzem magam egyedül a bõrömben. Engem is nyomasztott, hogy sehol egy hozzám illõ lány, kevesebbel meg nem érembe, csak azért hogy legyen valaki, mostanára már megszoktam. Van hobbim, fõiskolára járok, sportolok, tanulok, igyekszem megalapozni a jövõm, ez nagyjából leköt. Ajánlom neked is.
Én 24 vagyok, leendõ diplomás, és egyedülálló. Én nemhogy "selejtes" pasikkal nem találkozom, de eleve velem egykorú, vagy nálam idõsebb (mondjuk 35-ig) férfiakkal sem futok össze sehol, maximum olyanokkal, akik már vagy komoly kapcsolatban élnek, vagy már házasok is. Nem tudom, de nekem van egy olyan érzésem, hogy majd talán 40 évesen, a válási statisztikákat elnézve, talán összehoz a sors egy korombeli elvált férfival, de addig nem lesz itt semmi. Pedig szerintem nem nagyon vannak túlzott elvárásaim. Csak annyi, hogy az illetõ kb. korombeli legyen (fent említett korosztály), lehessen vele értelmes módon beszélgetni, és az ördögnél egy fokkal szebb legyen :) Az anyagiak nem motiválnak, én sem vagyok gazdag, mástól sem várok többet, mint amennyit magamtól. Egy dolgot nem tolerálok, ha valakinek nincsenek életcéljai. De ennyi szerintem még belefér. Hát aztán tessék, úgy néz ki, én lemaradtam a nagy "pasifogási idõszakról", mert nem maradtam együtt a 16 éves kori barátommal, 18 és 20 éves korom között meg csak a komolytalanabbakba futottam bele, azóta meg... Hát mindegy, hagyjuk is, besavanyodni nem fogok ezért, van nekem szerencsére azért éppen elég elfoglaltságom :)
Elváltak mióta selejtesek? Meg miért hiszi azt sokmindenki, hogy a 30 feletti pasik gázosak??? Áááá sztereopípiák forevörr... :( gusztustalan világ...
"Valóban elfogynak a jó pasik 25 felett?" Akkor még nem, de 35 felett is ha egyedülállóak, már tényleg lehet velük valami bibi...legalábbis én ezt vettem észre a környezetemben... 21/L
Van félretett pénzem is, mégis magányos vagyok. Mondjuk olyan lány nem is kellene aki csak a pénzem miatt szeretne, de van aki megérne minden egyes Ft-ot, csak még nem találtam meg. :)
héhavernek válaszolok. :) Egyetemre járok igen, de szeptembertõl levelezõn igy munkát keresek ha eltudok helyezkedni akkor ott lesz a fizetésem. Nem kell mást beleadnom a kapcsolatba, mert ahogy írtam nem várom el, hogy lakása legyen. Csak azt, hogy dolgozzon és ne azt várja el, hogy a szülei majd eltartják 30 évesen vagy pedig dolgozik, de a fizetést elszórakozom vagyis nincs semmi életcélja. A másik, hogy kocsival viszik a pasik a barátnõiket össze-vissza. Erre nem is mondok semmit, mert ilyenrõl én még csak nem is beszéltem. De úgy gondolom ha egy pasi kicsit is értelmes egybõl rájön ki az aki a pénzére megy és ha ezek után is hordozza a csajt akkor valószínû azt gondolja, hogy máshogy nem tudna magának nõt találni. 25 éves értelmiségi lány
Egy férfi mondta, -és az már közelebb áll a valósághoz-, hogy olyan férfivel, aki 30 felett még nem állapodott meg, már érdemes elgondolkodnia a nõnek, hogy azzal valami gáz van! De 25 az nevetséges a 21. sz.-ban, régebben még helytálló volt, de most nem, mert kitolódnak ezek a szakaszok, késõbb függetlenednek anyagilag is, és késõbb lesznek érettebbek is ebben a dologban. Szociológusok is írtak már errõl a folyamatról.
aki magát értelmiséginek tartja az általában nem az csak azt szeretné hinni magáról. Nem a papír tesz valakit értelmiségivé
arra akartam rávilágítani, hogy a 25 éves értelmiségi lánnyal egyidõs lányok-nõk gyakran klasszisokkal többet várnak el egy fiútól-férfitól mint amennyit õk nyújtanak. fiatalságért, szépségért cserébe mindent! már sokszor megfordult a fejemben, hogy én vagyok rossz helyen, de ha egyszer ezt látom és ez vesz körül akkor a véleményem sem lehet más. kedves értelmiségi lány, ha te kivétel vagy az csak jó, örülj neki :)
Az "értelmiségi" alatt, gondolom, ti a diplomásokat értitek. Hogy a 25 feletti, diplomás nõk miért érzik ezt, nem tudom, mivel nem vagyok nõ, csak diplomás, és nem sokára 25 feletti. De azt hiszem, férfiakra is igaz valamennyire, ez a "kintikapu-zárási" pánik. Mert akinek az egyetemi évek alatt nem sikerült barátot/barátnõt találni, és elkezd dolgozni, annak már nagyon lecsökkennek az esélyei. A munkahelyén általában nem találkozik annyi fiatallal, vagy ha mégis, akkor gyakran nem olyan viszonyban áll velük, hogy kapcsolat alakulhasson ki. Az idejét gyakran már nem maga osztja be, nem járhat annyit szórakozni, mert "holnap meló". Ilyen idõsen szoktak anyagilag függetlenedni az emberek a szülõktõl, a frissdiplomás keresetbõl pedig gyakran nem jut szórakozásra. Mindemellett a társ iránti igények nõnek, hiszen aki letett valamit az asztalra (vagy ezt hiszi magáról), az többnyire hasonlót vár a társától is: legyen diplomája, rendes munkahelye, pénze, érett gondolkodása, de azért legyen szenvedélyes szeretõ, odaadó társ, ... "mert megérdemlem". 25-30 között az embereknél ez ritkán teljesül egyszerre, valami hibádzik. Még nem is nõttek fel teljesen, pénzük sincs annyira, nem állnak meg teljesen a lábukon. Aztán 30 után, amikor már kezd benõni mindenki feje lágya, megteremtik az egzisztenciájukat, talán arra is rájönnek, hogy hiába várják a tökéletest, elég lenne "csak" szeretni valakit, akkor alakulgatnak ki megint kapcsolatok. Kivételek mindig vannak, de én mégis így látom.
Értelmiségi 29 éves elvált és a te olvasatodban még "selejtes" nõ is vagyok, és a barátom 35 éves se nem elvált se nem "selejtes" pasi. Soha nem éreztem még a válásomkor sem, hogy azért, mert én "selejtes" vagyok, ezért nekem már "csak" "selejtes" pasi jutna. Bõven vannak jó pasik 25 év felett, csak nyitott szemmel kell járni. 29N
Én inkább úgy érzem, a 25 feletti pasikat is inkább a fiatalabb lányok érdeklik, akiket még lehet alakítgatni úgy, hogy nekik megfeleljen.. De remélem, akad közülük még olyan, akinek egyszer pont rám lesz szüksége:) 26 éves egyetemista vagyok, nagyjából semmim sincs az emberségemen kívül, bár nem is várom el, hogy a majdani társam pénzes vagy befutott személy legyen. Majd együtt megteremtjük a dolgokat, ha szükséges.. A lényeg, hogy legyen megbízható és becsületes, fordítson energiát a kapcsolatunkra, tényleg szeressen és tiszteljen (mint ahogyan én is õt). Korlátozni, nevelni nem fogok senkit, számomra nem arról szól egy kapcsolat. Vagy illünk egymáshoz, vagy nem.. Az a baj, hogy szinte teljesen el vagyok vágva a világtól, így esélyem sincs pár éven belül ilyen személlyel találkozni, szükségmegoldások pedig nem érdekelnek:(
26 leszek év végén, és azt tudom ezzel kapcsolatban mondani, hogy ez nem errõl szól. Annyiról van szó, hogy ennyi idõsen egy nõ már alaposabban megválogatja, kivel szûri össze a levet és így törvényszerû, hogy a kör leszûkül. Ezt amúgy már megírtam egy másik topikban is. Ha belegondolok, miféle jöttment alakkal álltam össze 18 évesen, égnek áll az összes hajam. Ma ezekkel szóba se állnék... Mivel magasabbra tettem a mércét, ezért egyre nehezebb megtalálni a szemét közt az értéket. És komolyan mondom, inkább maradok egyedül, mintsem megalázkodva, megalkudva egy igényeimnek nem megfelelõ pasassal éljem le az életem hátralevõ részét.
Nem fogytak el, csak kevesebben vannak és igen ebben a korban már van mindenkinek annyi tapasztalat, hogy nem elég egy helyes pofi meg egy jó test nem árt ha belül is van valami ami leszûkíti a lehetõségeket. Amúgy én egyetértek azzal, hogy 30 felett már legyen egy férfi önálló és igen ehhez pénz is kell, ez szerintem akárki akármit mond minden nõben egy elemi ösztön, hogy nem áll össsze hosszú távra életképtelen férfiakkal (akiknek anyuka fõzi a vacsit otthon) még akkor is ha nem tudatos, hiszen az eljövendõ gyermekeinek biztos háttért szeretne. Amikor én megismerkedtem a férjemmel egyikõnknek sem volt semmilye (de nem is voltunk 30 évesek), együtt szép lassan próbáljuk összehozni a dolgokat, de ehhez az is kell, hogy mind a két fél tegyen érte és sok olyan férfit is látok, nem csak nõt aki nem nagyon akaródzik semmit elérni.
az elvált miota selejtes?

HA nem lehetséges hogy járjunk azzal a sráccal aki tetszik, és úgy érzem én is bejövök neki, akkor attól függetlenül lehetséges hogy bevalja hogy tetszem neki?

Szinte biztos vagyok benne hogy vonzódik hozzám,legalább is nagyon forr a leveg? kett?nk közt,de korkülönbség és egyéb ok miatt nem lehet köztünk semmi.

Legjobb válasz: Ha nem lehet köztetek amúgy se semmi akkor sztem hagyd!

Ha nem lehet köztetek amúgy se semmi akkor sztem hagyd!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!