Találatok a következő kifejezésre: Hogy érjem magam az (9 db)

Hogyan képezze magát az ember, hogy érjen valamit a munkaerőpiacon?

Ha pl. egyetemre nem veszik fel és önköltségesre nincs lehet?sége menni. Milyen tanulási lehet?ségek, irányok vannak szerintetek, amikkel fejlesztheti magát bárki és van is értelme az életben, ami közelebb viszi ahhoz, hogy legyen esélye a munkaer?piacon és a megszerzett tudás ne csak egy papír legyen a polcon, hanem használható eszköz.

Legjobb válasz: Elsõsorban mérnökökre, programozókra, fizikusokra van nagy kereslet, és jó vastag fizetés is, ahogy megnéztem. Jogász-közgazdászt meg a többi büfészakot felejtsd el. Iszonyatos túlképzés van belõlük, a 90% a munkanélküliek táborát gyarapítja, a maradék 10% meg külföldön tengõdik.

Elsõsorban mérnökökre, programozókra, fizikusokra van nagy kereslet, és jó vastag fizetés is, ahogy megnéztem. Jogász-közgazdászt meg a többi büfészakot felejtsd el. Iszonyatos túlképzés van belõlük, a 90% a munkanélküliek táborát gyarapítja, a maradék 10% meg külföldön tengõdik.
A nyelv sok helyen jól jön. Ha jól kommunikálsz két idegen nyelven, van esélyed konkrét szakképzettség nélkül is. Ami a szkképzettséget illeti, az informatika menõ. De az OKJ-s tanfolyamok helyett valószínûleg hasznosabbak a nagy cégek (pl. Microsoft) tanúsítványai.
Azért szakmunkásból lehetne több.
Én is ezt kérdem. Nekem nem megy.
En azt mondom, nem kell mindig megfelelni hiszen senki nem tokeletes. En egyszeruen beteg vagyok a maximalista idiotaktol. Ha folyamatosan a megfelelest keresed magadnak, sosem leszl boldog. En pl. 3 het mulva leszek 34 (????!!!!!en????) azt hittem, sokkal tobbet erek el es nem...benne vagyok egy munkakorben es nagyon nehez kilepni belole. Az elmult par evben bele is golyoztam egy kicsit. Allergias lettem a stressztol es mehetek a pszichiatriara... Ez nem vicc. Legy jo magadhoz. Meg kell ertened, hogy bar szeretnel, te sem vagy tokeletes es nagyszeru vagy, mert igyekszel a legjobbat kihozni magadbol. Legy jo magadhoz mert senki mas nem lesz az.
Elsõ lépésben fogadd el és szeresd magad olyannak amilyen vagy! A késõbbiekben sikerrel foglalkozhatsz annak az énképnek a kialakitásával ami megfelel az önmagaddal szembeni elvárásoknak. Az, hogy nehéz fogdd fel kihivásként, a gyõzelem ettõl még értékesebb lesz. Kitartást és sok sikert, meglátod megéri!
Régebben én is ezt gondoltam, amit te feltettél a kérdésben!De, gondold el, a világban senki se fog olyan jó lenni hozád, mint amilyen te lehetnél magadhoz, és ez mindenkire érvényes!Egyébként nem tudom milyen akarsz lenni, tudom kemény szavak ezek, de neked kell tenned érte, mert más nem fogja helytted megcsinálni.
Én egy 36 éves fickó vagyok, aki a mai napig ugyanezzel küszködik. Ráadásul hozzáteszem, hogy elõehaladás helyett éppen a leépülés lépcsõfokain bandukolok lefelé. Fiatalabb korban is próbálkoztam egy EGYÉNISÉGET kialakítani. Volt, hogy a Depeche Mode rajongás miatt annak külsõségeivel próbáltam azonosulni, aztán volt idõszak, hogy elegánsabbra vettem a figurát. Aztán körbevettem magamat státusszimbólumokkal, hátha ezek adnak tartást (márkás sportkocsi, drága telefon, jó pár évvel ezelõtt laptop, amikor az ritka volt még, fuxok stb) de be kell valljam, ezek nem adnak plusz semmit. Jó, hogy vannak, élvezem is, de a belsõ harmóniám nem lett több ettõl. Egy idõben keményen sportolásra vettem rá magamat, hogy lefogyjak, jobban érezzem magam. 2, 5 év után ez is "kiégett", most lusta vagyok és halogatom a futást, hogy "meleg van" meg ilyenek. Közeli rokonom szerint a kézíráásom önértékelési zavarokról és az embereket lekezelõ hozzáállásról árulkodik. (Szegénykém, jóba botlottál bele, mi? :-)) Node, én azt ajánlom Neked, kedves sorstársam, hogy próbálj meg minél több sikert felhalmozni. Ez nem feltétlenül anyagi (hisz ez sajnos egyszer hopp, aztán kopp, mint nekem) természetû, lehet erkölcsi is. Ha lehetõséged engedi, akkor pár jó cuccot beszerezhetsz, hiszen a kifogástalan külsõ eleve ad egy magabiztosságot, de arra törekedj, hogy az emberek elismerjenek. Tehát mondjuk image terén nem az emót javaslom, mert az lúzeres. Kerüld a lúzerséget. Ha belecsöppensz mégis, akkor lépj túl és tekintsd annak, hogy ehhez fogod tudni viszonyítani a sikert. Ha külsõddel van a gondod, akkor elárulom, hogy azon csekély mértékben tudsz változtatni. Persze ne olyan célokat tûzz ki, ami képtelenség. És ahogy az elõzõekben is leirták: próbáld magad szeretni, próbáld az olyan élethelyzeteket keresni, ami pozitív enegiát ad. Ehhez nagyszerû egy igazi, õszinte barát(i kör), akik nem aszerint értékelnek, hogy eléggé trendi vagy-e, hanem közvetlenek és lehet velük beszélgetni. De amit én tapasztalatból tudok mondani neked az az, hogy az elért sikerek (erkölcsire gondolok elsõsorban) nagyon nagy TARTÁST tudnak adni. Ha ráadásul a sikerekre való büszkeség nem torkollik nagyképûségbe, pláne. Önismerettel és neveléssel lehet orientálódni, hogy az ember karaktere milyen legyen: -Robert de Niro, Anthony Hopkins, Armand Assante, Bryan Brown??? netán: -Rob Schneider, Adam Sandler, Hugh Grant, Ben Stiller? Gondolom érted a lényeget...
Az õszinteség néha tud csodákat tenni.
Hát még egy jó nyelvtan könyv! :D
Ülj le vele beszélgetni és kérdezz rá, ha tényleg szeret elfogja mondani mi az amitõl változott a kapcsolatotok.

Rühellem a szüleim. Szégyenlem magam helyettük, hogy ilyen pénzmániás az Apám. Hogy érjem el, hogy legalább a nyaralóban pár hetet eltölthessek a gyerekeimmel, ha az én gyerekkorom elcseszte?

Mindig is utálattal fordultam Apám felé. Elég nyűgös gyerekkorom volt. Ide-oda rángattak, anélkül, hogy mi akartuk volna a húgommal. Apám kb 5 éves voltam, amikor kiment külföldre dolgozni, itthon is elég magas színvonalon éltünk, de neki ez nem volt jó. Kb 5 évig nem is láttuk, csak 4 havonta. Aztán jött, hogy menjünk ki vele. Nem akartunk, akkor voltam 12 éves. De menni kellett, mentünk hát, Után 4 év múlva, amikor végre gimis lettem volna, gyerünk haza. Tisztára összeomlottam, anorexiás lettem. 6 évig voltam benne, aztán magam ura lettem és kijöttem belőle. Apám mindig is uralkodott a családon. Most már kicsit elegem lett belőle, meg Anyám is mellé áll. Két üzletet adnak ki arbéletbe meg mellette egy lakást, ebből élnek. És nagyon sajnáltatják magukat, hogy milyen csórók. Mi a férjemmel 2 gyerekkel fele ennyi pénzből élünk. Ha kell adnak, de mi nem kérünk. Egy kérésem volt, csak a szemét Apámtól, hogy van egy balatoni nyaralója is, amit nyáron kiad, hogy ne adja ki az egyik lakást, hogy a két kicsi gyerekemmel nyáron lent legyek. Erre persze kiadta. Két lakás van, és egyik két hétig üres. Kértem, hogy most ne adja ki, nem is adta. Most jöttek vendégek, kértem, hogy a kicsi gyerekkel, ne kelljen a fenti lakásban lennem, maradhassak lent. Erre közölte nem a vendégnek az alsó szint kell, azt kapja, menjek fel az emeletre. Az a lakás jobb, csak van egy iszonyatos meredek lépcső, ami felnőttnek nem gáz, de kicsi gyerek ott egyszer esik le. Kértem, hogy beszéljenek a vendéggel, hogy menjenek fel, erre meg sem próbálták. Kicsit már elegem van, hogy mindig más fontosabb mint én meg a gyerekeim. Sajnos a szüleim felett lakunk egy szinttel otthon is, így nem tudok tőlük független lenni, mert csak oda megy a gyerekem Mamázni. Pedig szeretném, ha nem sok közöm lenne hozzájuk. Nem csak ezért, de már kicsit nekem elég a rinyából, hogy nincs pénzük, pedig van bőven. Mindig más fontosabb mint az én gyerekeim, meg én. Kicsi koromban egyszer voltunk nyaralni. Egyébként itt voltam Balcsin 4 öreggel a tesómmal, abban a kis házban, ahol se melegvíz sem rendes szoba, a négy öreggel egy 20 nm-en, szoba konyha. A nagy házban meg német vendégek. Mnden hétvégén nyáron takarítani és ágyat húzni, volt a nagy nyári program. Ha felhozom, hogy szánalom amit csinálnak neki áll feljebb, hogy hálátlan dög vagyok. Mellesleg mindenki rajtuk röhög már. Mit tehetnék, hogy megértse, hogy így csak magával viszi a sírba a sok pénzét, de élvezni senki nem fogja. Unokáival addig játszanak, amíg nincs más fontosabb, ha jön valami dolog Apám simán elfelejti a gyereket. Hogy lehetne rádöbbenteni Apámat, hogy tönkreteszi az egész család életét. Anyám már beáll a sorba lassan....

Legjobb válasz: Olyan életed volt,ami sok embernek nem adatott meg. Rosszul alkalmazkodsz a helyzethez. Nem éheztek,mint sok ember,az az igazi probléma,a tiéd nevetséges!

Nekem nem úgy tûnik, hogy édesapád pénzmániás lenne. Inkább úgy látom, hogy egész életében hajtott, hogy mindenetek meglegyen, te meg csak a szádat húztad. Most öregségére pihenne, de te követelõzöl, hogy azt a kis bevételét is elveszítse, mert te nyaralni akarsz. Ingyen. Talán a férjednél követelõzz, hogy vigyen titeket nyaralni, apukádat meg úgy "rühelld" hogy közben nem kérsz tõle anyagi szivességeket...
Olyan vagy, mint egy kis 14éves tini. Rühelled a szüleid? Akkor költözz el, ne kérj szívességet, függetlenedj. Ja, hogy a semmire szültél gyereket? Kellemetlen..
Olyan életed volt, ami sok embernek nem adatott meg. Rosszul alkalmazkodsz a helyzethez. Nem éheztek, mint sok ember, az az igazi probléma, a tiéd nevetséges!
Annyit foglalkozol vele hogy az már durva. Egyfolytában csak azzal vagy hogy mit csinál, meg mit nem csinál. Nekem semmilyen balatoni nyaralót nem adnak ingyen kölcsön, és mégse rinyálok. Ajándék ló, meg ilyenek ..
Szerintem hisztis vagy. Bocs.
Nem? Tényleg sz.ar hogy apátok nem enged be a nyaralótokba...én se láttam apámat mert külföldön dolgozott folyamatosan kábé egyrakásszor akartak elválni anyámmal, anyám az alkohol rabja volt (leszokott) 17 éves korom óta dolgozom. Tényleg nem érthetem...
Én valamilyen szinten megértem a problémádat. De, ha függetlenedni akarsz, költözz el, és ne kérd kölcsön a nyaralót.
4. vagyok. Szerintem aki nem volt még ebben a helyzetben az nem értheti. Ha valakinek van valamilye, mondjuk egy balatoni nyaralója, akkor igenis az legyen az elsõ, hogy az a családot szolgálja ne mást....túl rövid az élet és 1-2 ilyen alkalom van az évben amikor kikapcsolódhata a család együtt.
Nálunk ugyanez a helyzet.Én nem foglalkozom már vele...Fogom magam felpakolom a kölköket és kibérelek egy másik nyaralót...Igaz apám majd felrobban de hát ez az én életem....és én máshogy gondolom.Csak így tudsz továbblépni.
Apósoméknál is ugyan ez van. A barátnõm is azért költözött hozzánk mert elege lett abból hogy a szülei folyton az üzletrõl beszélnek, és mindenbõl pénzt csinálnak. Õk tényleg mindenbõl. Szemetet összeszedik lomtalanításkor az udvaruk ami régen úgy 10 éve egy nagy szép füves hangulatos kert volt, ma már egy bútor raktárnak és tüzépnek felel meg. Az apja minden nap még munka elõtt is elkezd barkácsolni és felveri a fél házat. Mindenbõl pénzt csinál. Amikor meghalt a barátnõm nagypapája akkor apja egybõl lecsapott a házra, a testvérének kifizette a részét és azt a házat felújította, úgy volt hogy a barátnõmé lesz ahová mehettünk volna, mert ugye itt a szüleinknél kicsit szûkösen vagyunk most, meg már amúgy is szeretnénk önállósodni még jobban. De nem inkább kiadta albérletbe mert neki az jó kis pénz. És persze valami fejesnek adta ki aki nagyon jó árat fizet érte. A másik meg ugye õk nagyon smucigok, a barátnõm ugye 18. szülinapjára amikor meglett a jogsija kapott egy autót, és ugye annak sok hibája volt és 100 ezer lett volna a javítás mert az egész alváz ki volt rohadva és az volt alapból 50 ezer aztán elektronikai munkák, meg egy kevés motor rendberakás, szûrõcsere, oké hogy ezek nem nagy pénzek de összegyûlt sajnos és õk nem adtak semmit. Nagy nehezen összekapartuk a pénzt, de azért dühítõ volt. Én szüleim normálisak szerencsére, õk sem élnek rosszul, apám inkább az a spórolós fajta de õ tudja hogy min lehet spórolni és min nem, ami azért nagyon fontos. A barátnõm irigyel is miatta, de az én szüleim legalább megadják neki azt ami gyerekkorába nem volt. Õk nem nyaraltak soha szinte, mert az nem olcsó, és akkor kifogja vinni az üzletet. A barátnõm most 21 éves kénytelen volt feladni a fõsulit és inkább ment a tescoba dolgozni. Én egy haverom vállalkozásába vagyok benne jól megy, ott dolgozok, a barátnõm is kitanulná a szakmát lenne is rá pénze mert én eltudnám õt tartani meg a szüleim is támogatják az ötletet hogy legalább egy szakmája lehessen neki, csak ugye a szülei befolyásolják õt. A barátnõm 2 éve volt életébe elõször nyaralni még mielõtt ideköltözött volna hozzánk. Akkor a spórolt pénzembõl levittem õt a Balatonra egy bérelt házba mert az õ apjának is van ott nyaralója csak ott állandó bérlõk laknak de csak nyáron mert szezonális munkájuk van ott. Ez van sajnos. Hiába szeretnénk hogy belássák hogy elcseszték a párom gyerekkorát úgysem látják be. Az anyja még normális gondolkodású de sajnos az apja elnyomja már elakart válni de akkor ment a zsarolás, és ugye a pénz szokás szerint. A nõvére még mindig velük lakik meg az öccse is, jó õ még csak 17 éves lesz ez érthetõ még, de az öccse is már költözne mert elege van már a dolgokból, a nõvére meg teljesen el lett nyomva, elkényeztetett lett, nincsenek barátai sem, nagyon, van egy üzlete ahol boldogtalan mert utálja de csak azért csinálja mert az apja azt mondta. Én sem értem ezt, két dolgot tehetsz, ha elfelejted az egészet és teljesen új életet kezdesz. Barátnõm is már ezt tenné legszívesebben de a szülei itt laknak a szomszéd városba az egyik üzletük meg 2 utcányira van innen. Költözés nem nagyon kivitelezhetõ mert itt helyben van a munkahely mindkettõnknek albérlet meg nem nagyon van mert rengetegen kényszerülnek abba. Persze vannak üres lakások de senki nem adja ki senkinek mert félnek hogy átverik õket.
A kérdező hozzászólása: Soha nem kértem és nem is kérnék anyagi segítséget a szüleimtõl. 18 évesen kezdtem dolgozni, magamtól és az egész nappali fõsulit munka mellett csináltam. Két pici gyerek mellett tanulok és otthonról dolgozom. Nem vagyok rájuk szorulva.Valóban az nem érti meg aki ebben nincs benne. Azért 10 évesen kint állni a nyaraló elõtt táblával, hogy kiadó, és takarítani gyerekként egész nyáron, nekem most már elég bizarr lenne, de akkor csináltam, mert kellett. De, de pénzmániás az apám, és ez van, igaz, hogy nem kellene vele törõdnöm, de a gyerekeim túl közel állnak hozzájuk. Valóban nem tudom megváltoztatni. Az Anyja azért halt meg egy szaros kórházban, mert sajnálta egy normális hospice-ra a pénzt. Szégyellem is magam miatt, hogy két gyerek mellett nem tudtam eleget ápolni a nagyimat. Már a végén azért vitte kórházba, mert nyûgös volt neki, hogy éjjel is vele kellett lenni. Amikor én mondtam, hogy kellene egy normális hospiceház, hogy nyugiban haljon meg a nagyim és ne egy kórházi környezetben, én voltam a szemét, mert Õ nem ad ki ennyi pénzt. Anyjának köszönheti, amit elért, mert Tõle kapta az ingatlanok nagy részét. Nem én vagyok defektes, az tuti.... Az egész utca Apámon röhög most már... HA egyszer megöröklöm a vagyonát amit felhalmozott akkor azt már eldöntöttem, hogy jótékony célra fogom fordítani és a fogyatékos vagy beteg gyereknek adom oda, hogy itt nyaraljanak, az egyéb ingatlanokat, pedig szeretném majd eladni a pénzt valami olyanra költeni ami másnak is örömet szerez, de semmit nem tarok meg magamnak. Németországról még annyit, hogy 4 férfivel laktunk gyerekként egy apartman panzióban hónapokig, mert Apám nem készült fel, hogy kimegyünk, annyira nem volt képes, hogy keressen egy apartmant. Csak kivitt minket a semmibe. Majd elment Berlinbe dolgozni, ami 700 km volt onnan ahol laktunk, éppen olyan messze, mint ahogy Budapest. Ehhez már nem fûznék semmit, hogy akkor minek rángatott ki. És a némettel soha nem is kezdtem semmit és semmi elõnyt nem hozott. Csak az angolt használom, amit itthon tanultam meg. Anyám már válni akart sokszor, de nem tette meg, mert nincs pénze:) Apám azért nem engedi, hogy elváljon, mert nem akar neki semmit adni, mert semmiért nem dolgozott meg, mert minket nevelt. A legszebb volt, amikor mondta, hogy csináljuk jövõre a balatoni kiadást felesbe, hogy egyik lakást mi a másikat Õk adják ki. Erre csak annyit mondtam, hogy mi akkor nem adnánk ki, hanem lent lennék nyáron, mert nekem fél milla nem ér annyit, mint hogy a gyerekeim jól érezzék magukat itt. Erre kiakadt, és mondja, hogy akkor nem adja oda a lakást. Csak nevettem, és hagytam forrongani, hogy milyen egy szemét vagyok, hogy nem kell a pénz. Hát, nekem nem... Amim van azt értékelem, de van egy szint ami felett élvezni akarom az életemet és a gyerekeimnek örömöt okozni. A férjem vinne nyaralni, de a gyerekeknek itt vannak a barátai Balcsin, imádnak itt lenni. Megyünk nyaralni is majd egy hétre. Nem vagyunk rászorulva, hogy itt legyünk, nem ez a téma, hogy én éhen halok, és nem tudok sehol nyaralni. Szeretek itt lenni, sokat dolgoztam itt én is, szerintem ennyi belefért volna nekik, ennyi.

Most éppen kiegyensúlyozottnak érzem magam, jó a hangulatom és meg szeretném tartani ezt az állapotot. Hogyan érjem el, hogy ne boríthasson ki se a párom, se más?

Szimplán szeretném, ha mások nem befolyásolhatnák a hangulatom. Hogyan lehetséges ez?

Legjobb válasz: ÕÕÕ nekem a te kérdésed segített! Amikor a párom elolvasta teljesen leszedált, már a gép elõtt ül jópár perce üveges tzekintettel! Ezt ajánlom neked is. Hatalmas ökör kérdéseket olvas ezen az oldalon! :) 26L

ÕÕÕ nekem a te kérdésed segített! Amikor a párom elolvasta teljesen leszedált, már a gép elõtt ül jópár perce üveges tzekintettel! Ezt ajánlom neked is. Hatalmas ökör kérdéseket olvas ezen az oldalon! :) 26L
A kérdező hozzászólása: Vagyis ökörséget kérdeztem? :D
Most õszintén, szerinted nem? :D De tudod mit, mert nem voltál bunkó adok egy rendes választ is : -Vonulj el minden nap teljes 30 percre egy csendes szobába, esetleg valami halk zenét hallgass és gondolkozz kicsit magadon, terveken ... -Minden nap igyál herbateát! -Maszti (ellazít, megnyugtat) -Mindenkihez legyen egy kedves szavad! Ha mosolyogsz a világ visszamosolyog :) )
Majd írd le, hogy melyík módszerem vált be!
A kérdező hozzászólása: A legutsót igyekszem alkalmazni.:)
Szóval a maszti ami bejött. Örülök neki :D Képet, videót várok :D

Mekkora az az összeg amit el kell hogy érjen a párom fizetése, hogy ne kelljen magam után TB-t fizetnem, hanem az önkorményzat fizesse?

Hónapok óta nincs munkám, magam után kell fizetnem a TB-t, de munkanélkül elég nehéz megoldani. Hallotam hogy az önkormányzatnál lehet igényelni hogy fizessék ?k helyetted, de el?ször megvizsgálják hogy a párod mennyit keres és hogy az fejenként mennyit jelent. Én arra a fejenkénti X összegre lennék kiváncsi

Legjobb válasz: szia.nekem is az önk.fizeti szociális rászorultsági alapon.nem jártak utána semminek,nem nézték a párom fizetését.nekem kellett kérni a munkaügyitõl egy igazolást hogy semmilyen ellátásban nem részesülök és azzal menni a szociális osztályra.meg is állapították,és 1 évíg érvényes.javaslom menj be és kérdezd meg,nálatok ez hogyan mûködik.

szia.nekem is az önk.fizeti szociális rászorultsági alapon.nem jártak utána semminek, nem nézték a párom fizetését.nekem kellett kérni a munkaügyitõl egy igazolást hogy semmilyen ellátásban nem részesülök és azzal menni a szociális osztályra.meg is állapították, és 1 évíg érvényes.javaslom menj be és kérdezd meg, nálatok ez hogyan mûködik.
1. leginkább "nem haladhat meg" és nem "el kell hogy érjen", mert nyilván minnél többet keres, annál jobban éltek és annál inkább nem vagytok rászorulva önkormányzati segítségre. 2. ez nem kötelezõ az önkormányzatra nézve. Ha nem tud, vagy nem akkar, akkor nem fizet. 3. valószínûleg 28.800 Ft. 4. be kell menni, meg kell kérdezni, vagy telefonálni kell.
Az önkormányzat átvállalhatja, de nincs törvény, ami erre kötelezné. Ha regisztrált bejelentett munkanélküli vagy , akkor nem kell fizetned

Hogy érjem el magam az orgazmust?

Nem volt még hüvelyi orgazmuson és nagyon szeretném.Azt olvastam hogy ezt is tanulni kell.Tehát magamnak szeretném csinálni megujazni magam hogy hátha sikerül és meg találom esetleg a g-pontot!De az a baj hogy nem ér úgy be az ujjam hogy élevzzem !Aki tud segítsen mégis hgy próbálhatnám merg!Köszi!!

Legjobb válasz: Vegyél egy vibrátort! Azzal talán jobb eredményt érsz el! :)

Vegyél egy vibrátort! Azzal talán jobb eredményt érsz el! :)
Igen, vannak direkt G pontos vibrátorok.De ha pasival csinálod van amelyik pózban elérheti a pénisz a G pontot.
Szia igen én tudnék segiteni de el kène jönnöd hozzämVagy én hozzäd mennék
Mi az a póz? Had' tudjam már én is...
Én nem a vibrátort ajánlanám. Egy férfi péniszével sokkal jobban elérheted. Nem minden nõnek van, igen tanulni kell, és próbálkozni. Õszintén sok sikert, ha van vmi írj ;)

Szerintetek lehetséges az, hogy egy nagy szerelemnek induló kapcsolat, azért érjen véget 3 hónap után, mert az egyik fél önértékelési zavarral küzd, mindenben kevesebbnek érzi magát, mint a párja?

A szerelem több évi barátság után alakult ki. A kisebbrendûség érzése a kapcsolat elején egyáltalán nem jelent meg, sõt büszke is volt a párjára, de aztán éppen emiatt szeretett ki belõle és végül õ döntött a szakítás mellett. Összejöhetnek õk még egyszer?

Legjobb válasz: Nem valószínû hacsak nem változik 180 fokos fordulatot a magáról alkotott véleménye.

Nem valószínû hacsak nem változik 180 fokos fordulatot a magáról alkotott véleménye.
Simán lehetséges, az pedig rajtuk múlik, hogy újra összejönnek vagy sem. Az önértékelési zavarral kellene valamit kezdeni, mert bizony az könnyen megölheti a kapcsolatot.
Régebben nem hittem, hogy ez lehetséges, de mióta sokat vagyok ezen az oldalon, az önbizalom hiányosokkal kapcsolatban már nem lep meg semmi... De miért alakult ez ki? Talán az egyik utalásokat tett rá, hogy õ a jobb? Hogy pl inkább hozzánk menjünk, mert a te lakásod nagyon lepukkant, vagy nekem 2 diplomám van, neked egy sincs, stb. Vagy csak úgy jött neki, minden ok nélkül? Beszélnetek kéne...
úgy értettem "nem lehetséges", csak ez lemaradt :) #3 voltam
A kérdező hozzászólása: Semmi negatív megjegyzés nem volt, sõt inkább biztatás, dicséret. Sokszor a lelki szemetesláda szerepét is elvállalta, próbált, a maga módján tanácsokat is adni. Ezeket azonban a másik nem igazán fogadta meg, nem nagyon hagyta, hogy segítsenek rajta. Talán az volt a gond, hogy a magabiztosabb nem "csüggött" eléggé a másik szavain, nem mutatta ki folyamatosan a csodálatát.
A családomban van egy ilyen pár. A férfi a gyenge láncszem, és minden komplexusáért a feleségén áll bosszút, alkoholista lett, egy önzõ utálatos barom. Tapasztalatból mondom, hogy van olyan ember, akinek hiába van normális, támogató párja, nem tud túllépni magán és mindenki más lesz a hibás. Állhatsz te hozzá bárhogy, semmi nem segít, neki kell magában helyretenni a dolgokat.
Hát én nem tudom. Nem hiszek ebben. Nekem pl semmi önbizalmam nincsen. Soha nem is lesz. Sokáig sikerélményem sem volt az élet több területén. Azért pl Az eléggé le tudja húzni valaki önértékelését, ha még a saját családja részérõl sem érezte soha a szeretetet, és nem értik azt sem, hogy a férje mit eszik rajta:) Illetve azt várják mikor fogja elhagyni a pasi... De ettõl teljesen független az, hogy imádom szeretem a férjemet, és boldog vagyok vele. És a kapcsolatunkra az én gondjaim nincsenek hatással. 27/N
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. Fõleg a 6-os volt nagyon elgondolkodtató...

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!