Találatok a következő kifejezésre: Hiába szeretnék hogy (107 db)

benned van a hiba, de lehet az X is
Ja, hát mondjuk a kar-láb nélküli fickó (Nick Vujicic) egy egészen rendkívüli figura, érdemes megnézni az elõadásait. Ilyen karizmája keveseknek van. A kérdezõ meg gyúrja ki magát. Egy idõben ismertem egy kb. 160 centi magas, rohadtul izmos srácot, annyi nõt kapott, amennyit akart.
A kérdező hozzászólása: ma 00:18 Ismerem ezt a férfit, de õ egyébént szerintem jóképûnek számít, bár a nõk jobban megtudnák ezt ítélni. Ettõl sem lett nagyobb önbizalmam, bár tiszteletre méltó ember.
Ne azt nézd, hogy mi nincs. Azzal kell dolgoznod, ami van. Amúgy tessék egy elgondolkodtató kép azoknak, akik kételkednek önmagukban: http://www.renowngift.com/wp-content/uploads/2012/02/Nick-Vu.. Akinek nem elég egyértelmû: http://4.bp.blogspot.com/-Lg-2rxGgbT0/Tz8oKVyb2PI/AAAAAAAACZ.. Ezek után nekem ne mondja senki, hogy nem talál magának nõt. :)
csúnya lehetsz kis félénk visszahúzódó vagy lehet nagydumás de idegesítõ ha jó pasi lennél lenne önbizalmad és nem nyavajognál hanem csajoznál... és ez igaz!!!
...ha magas lennél meg jóképû... Tehát ha jól értem nem vagy az. Akkor nagyjából azért nem reklamálhatsz, a magadhoz passzoló jut neked, nem?! Ha meg csini barátnõd lenne, azért írnál ide kérdést, hogy az utcán miért bámulnak az emberek... Az is egy furcsa jelenség, ronda pasival bomba nõ... De mégis létezik. Úgyhogy tulajdonképen nem reménytelen az ügy.
Valakinek még a ronda kövérek se jutnak :D Egyébként ha te is ronda kövér vagy akkor neked is ilyen kaliberû nõvel kell összejönnöd, ne egy cicababával akarj összejönni, ez önzõség lenne.
Nem tudom, én is hasonló helyzetben vagyok, kicsit furán is. Suliban nem tudok csajozni. Pont ezért amiért te, de mondjuk boltban ráhajtok a 19-éves kis eladó nõcire. Máshol menne, csak nem igen járok bulizni meg ilyenek, mivel nincs kivel (haverok).
A kérdező hozzászólása: Amúgy tudom, hogy bennem van a hiba, aza legnagyobb pechem, hogy nem lettem magas és helyes pasi.
A kérdező hozzászólása: Tényleg nagyon sokat agyalok, folyton parázok, hogy a külsõm nem jó és rondának látnak az emberek és olyankor nem igazán szeretek középpontba lenni, inkább csendben elbújok a világ elõl, hiszen ne nézzenek, de ha jóképû, magas lennék, de jó is lenne, szerintem akkor már simán rám másznának a lányok. Hallottam már ilyet, egyik haverom is így jár bulikban folyton, bezzeg én nekem csak ronda, kövérek jutottak részegen. :/
mert nem matyiznak annyit mint te
Mert bíznak önmagukban, és nincsen tele a fejük teóriákkal, tévhitekkel, nem agyalják szét magukat, hogy mit hogy kéne, hanem mennek és csinálják.
Talán mert csak szeretnéd, és nem akarod. A kettõ között nagy a difi.
mert egy [email protected] vagy.

Van olyan akit nem ért meg a férje? Hibá mondom, hogy mi a problémám vele, mit szeretnék máskép, nem hogy változtasson de még a tényeket sem hajlandó elfogadni, megérteni.

Tudom, hogy én sem vagyok tökéletes és nagyon ígyekszek mindenhez úgy viszonyulni, ahogyan azt ő elvárja, de úgy gondolom ez társas játék. Hasonló tapasztalatokat - megoldásokat szívesen olvasnék.

Legjobb válasz: Nem benneteket akarlak oltani, csak azt tudom, hogy nekem nemrég lett vége egy hosszabb kapcsolatomnak, amiben ugyanezt éreztem, és utólag tiszta fejjel teljesen másképp látom a dolgokat. Úgyhogy feltennék néhány kérdést: ti odabújtok hozzá? Ti megpuszilgatjátok? Vagy csak tõle várjátok el? ki vagytok hegyezve a pozitív dolgokra is annyira, mint a negatívakra? Keresitek benne a jót? Ha valami apróság jól esik, azt természetesnek veszitek, vagy elõ veszitek a bûbájt, és megköszönitek és elmondjátok mennyire jól esett? Én ezt látom a legnagyobb hibánknak, hogy ami oké azt természetesnek vesszük, és keressük a hibát minden másban. Szerintem állati fontos lenne, hogyha valamiben megpróbál igyekezni, vagy a legapróbb hajlandóságot mutatja rá, hogy igyekezzen (és persze, hogy elbénázza, hiszen már õ is tele van tüskékkel nincs meg a határozottsága) akkor megkapja a pozitív megerõsítést? Ha valami úgy van, ahogy nem akartátok, hogy legyen, akkor hogyan reagáltok? Megsértõdtök? A sértettség a legrosszabb reakció amit adni lehet szerintem. Utólag látok egy csomó helyzetet, amiben megsértõdtem, ahelyett, hogy bûbáj mosoly, az amit csak egy nõ tud és nyünyögés, hogy de szívem én úgy szeretlek, olyan jól esne, légyszikérlek! Felhánytorgattok régi sérelmeket, vagy tudtatok húzni egy vonalat? Akit nem kíván a párja: próbáltad már szopással ébreszteni? :) Tudom, mikor benne vagy, marha nehéz félretenni a büszkeséget és a sértettséget, könnyebb úgy hozzáálnni, hogy na majd persze, majd még pont én teperjek, mikor igazából én vagyok a nõ, és engem kéne tenyéren hordozni?!

Nem benneteket akarlak oltani, csak azt tudom, hogy nekem nemrég lett vége egy hosszabb kapcsolatomnak, amiben ugyanezt éreztem, és utólag tiszta fejjel teljesen másképp látom a dolgokat. Úgyhogy feltennék néhány kérdést: ti odabújtok hozzá? Ti megpuszilgatjátok? Vagy csak tõle várjátok el? ki vagytok hegyezve a pozitív dolgokra is annyira, mint a negatívakra? Keresitek benne a jót? Ha valami apróság jól esik, azt természetesnek veszitek, vagy elõ veszitek a bûbájt, és megköszönitek és elmondjátok mennyire jól esett? Én ezt látom a legnagyobb hibánknak, hogy ami oké azt természetesnek vesszük, és keressük a hibát minden másban. Szerintem állati fontos lenne, hogyha valamiben megpróbál igyekezni, vagy a legapróbb hajlandóságot mutatja rá, hogy igyekezzen (és persze, hogy elbénázza, hiszen már õ is tele van tüskékkel nincs meg a határozottsága) akkor megkapja a pozitív megerõsítést? Ha valami úgy van, ahogy nem akartátok, hogy legyen, akkor hogyan reagáltok? Megsértõdtök? A sértettség a legrosszabb reakció amit adni lehet szerintem. Utólag látok egy csomó helyzetet, amiben megsértõdtem, ahelyett, hogy bûbáj mosoly, az amit csak egy nõ tud és nyünyögés, hogy de szívem én úgy szeretlek, olyan jól esne, légyszikérlek! Felhánytorgattok régi sérelmeket, vagy tudtatok húzni egy vonalat? Akit nem kíván a párja: próbáltad már szopással ébreszteni? :) Tudom, mikor benne vagy, marha nehéz félretenni a büszkeséget és a sértettséget, könnyebb úgy hozzáálnni, hogy na majd persze, majd még pont én teperjek, mikor igazából én vagyok a nõ, és engem kéne tenyéren hordozni?!
Mind ha róla mírtad volna. Meg se hallja hogy mondok neki valamit.Hiába várok a támogatására. :(((( Csak én már ott tartok hogy kikészültek az idegeim és nyugtató kell. Félek hogy a végén bedilizek. Én próbáltam már vele beszélni minden féle módon.Nem is válaszol. Hagyjam aludni, ne szekáljam.... ezek a válaszok többnyire.Vagy még ennyi se, csak egyszerüen nem válaszol.Szerinte minden rendben.Én ugy vok vele ha nem lennének a gyerekek, vagy az anyagi helyzetem engedné, elhagynám.Persze szeretem nagyon de nem akarok így megöregedni. Én is kértem már hogy változzon, épp hogy nem röhögött csak ki. Hiába sírok sokszor végig az ágyban egy egy éjszakát, nem kérdi meg hogy mivan.Sose kér bocsánatot ha hibázik, pedig én mindig kérek ha hibáztam. Nem törödik semmivel ami velem kapcsolatos.Én tényleg abban látom a megoldást hogy külön menni, és hátha megjönne az esze ha azt látná hogy elveszíthet.De erre sajnos nincs módom. Bár tudnék neked mondani valami hasznosat, mert az azt jelentené hogy megoldottam a problémám. Sajnállak és együtt érzek veled.
Nem kell tökéletes. Csak ne azzal kezdje hogy elfogadja amilyen vagyok, de mindig ott lesz egy "de". Amúgy meg jobban szeretek egyedül lenni mint hogy valaki mellett éljek. Valakivel élni pedig bonyolult, mert vannak dolgok amikben rugalmatlan a hozzáállásom, ismerem ezt a hibám. A svédcsavar ott van ebben hogy ez csak másoknak hiba, én jól érzem magam így, egy bizonyos szempontból korlátok nélküli világban. Szóval sokszor nem értem miért érzek szemrehányást mások hangjában amikor nem keseregtem a sorsomról. Hacsak nem irigységbõl, amikor rádöbbennek hogy olyasmibe másztak bele amibõl talán csak a maffiából való kiszállás hasonlóan nehéz. Szerintem sosem keseregni kéne azon ami nem tetszik hanem változtatni rajta. Ha félretesszük a lélekvándorlás eshetõségét, akkor ezt az egy adott idõtartamot úgy kéne mindenkinek eltölteni ahogy a legjobbnak érzi. Ám amikor valaki már rogyadozván a kompromisszumok súlya alatt amiket sorra köt csak kesereg, és anyagiakra meg gyerekre és egyebekre hivatkozva marad, az szintén az õ egyéni döntése, így viselje méltósággal a következményeket.
Ugyanebben a cipõben járok én is. Én már nagyon határozottan bejelentettem, hogy szeretnék elválni. Valaki leírta, hogy a gyereknek igenis fontos a kapcsolati minta, a mi gyerekünk esetében pedig különösen (most nem részletezem, hogy miért, de õ aztán végképp azt követi, amit megtanul). A férjem kapott egy utolsó esélyt, de hetek óta képtelen változtatásra a lényeges dolgokban. Ugyanúgy nincs intimitás köztünk - már évek óta, és én ebbe beleõrülök. A kezdeményezéseimet nagyon rosszul reagálta le, én is félretettem már minden büszkeségem, és kezdeményeztem, egy idõben minden nap, és utána csak dicsértem és éreztettem, hogy milyen jól érzem magam kielégülten. De ez sem hozta meg a változást. Neki soha nem kellett küzdeni értem, mindig én igyekeztem, mindig én adtam újabb esélyt, mindig mindent megbocsátottam. Ez hiba volt. Megszokta, hogy én mindig ott vagyok, és a kisujját sem kell megmozdítania. Mondták, hogy hagyjam ott, és akkor majd ráébred, mit veszít és küzdeni fog. A gond ezzel az, hogy nálam nincs második esély, ha valamit lezártam. Amíg benne vagyok a kapcsolatban, addig képes vagyok új esélyeket adni, de ha egyszer kimondom, hogy itt a vége, és tényleg szétmegyünk, akkor utána bármit tehet a másik, nem tudok rá férfiként tekinteni. Egyszerûen nem megy. :( Hát ez a helyzet, nem tudom, mi a megoldás. Én évek óta küzdök a házasságomért, voltak nagy beszélgetések, sok-sok próbálkozás, de nem megy. Szakember talán segíteni - különösen a szexuális problémákon - de ettõl a férjem mereven elzárkózik. Azt hiszem, kap egy ultimátumot: vagy hajlandó szakember segítségét igénybe venni nagyon rövid idõn belül, vagy vége...
Hát az utolsó elõtti igen fura dolgokat írt.Én pl. inkább nevelem a gyerekeit úgy hogy boldogtalan a kapcsolat amiben élek, de akkor van mit enniük és van hol lakinuk, és megtudunk nekik adni amire szükségük van.Most õszintén miért lenne jobb elhagyni a párom ha csak az utcára mehetnék?? Anyagiakra igen is gondolni kell, nem mindenki képes ellátni a gyerekeket egyedül.Én speciel nem!! gyeden vok. 30 pár ezer forinttal. Ha ez lejár utána gyes 28 ezer forinttal.Munkát már évek óta nem találok, pedig én mindent elvállalnék, nem csak a szakmámban kerestem.Ha meghallották hogy van egy pici gyerekem akkor már nem is kellettem.Most hogy már kettõ van, hát gondolom még kevesebb az esély. Továbbá ha betegek és én táppénzre járogatnék azonnal kitennének.Ez a csúf igazság.Tehát munka híján pénz és lakás nélkül nehéz lenne kiszállni a kapcsolatból.
A kérdező hozzászólása: Én meg azt nem értem, hogy akinek nincs munkája minek vállal gyereket?
S így válik valaki teljesen kiszolgáltatottá egy másik embernek. Szerintem ezt nemtõl függetlenül kerülni kellene.
Hmm, kérdezõ elárulom hogy mikor megfogant az elsõ akkor még volt munkám. Aztán végülis 2 és fél éves volt mikor második babámmal terhes lettem, de én akkorbian már munkát kerestem mivel mondta a fõnök hogy amint lejár a gyesem felmondják a szerzõdést.Ugyhogy én már két éves korában dolgozni akartam menni de nem találtam munkát.Aztán jött az hogy terhes lettem ismét, ami meglepett mivel gyogyszert szedtem, és mivel nem sokkal elõtte volt a egy mûtétem így a méhfalam vagy pontosan nem tudom hogy mi , de elvolt vékonyodva és egy kaparás túl kockázatos lett volna , így fennált a veszély hogy több babám majd nem lehet.Végülis csak annyi maradt meg bennem hogy esetleg többé nem lehet babám, így nem volt kérdés hogy megtartom-e. Hát ennyi a történet, amikor a kissebbik is betöltötte az egy évet már szintén munka keresésbe kezdtem mert ha lejár a gyed 3 éves korában akkor megszünik a munkaviszonyom sajnos.Tehát amig nem ismered a tényeket légyszives és ne kérdezz be ilyen durván.
A kérdező hozzászólása: Ne haragudj nem akartalak megbántani, az általánosítással. Megértem a helyzeted és teljesen igazad van. Csak olyan sok ilyen találkozom az óvodában is, hogy nincs munkájuk, nincs mit enni a gyereket programokra vinni és jön a következõ meg az azutáni gyerek. Még egyszer bocs! Ne vedd magadra!
Nincs semmi baj :) ) Tudom én is ismerek sok ilyet, nálunk az oviban is van akiknél 5 gyerek van, aztán még az apa se dolgozik.Amúgy nincs anyagilag rossz helyzetünk a férjem hála égnek jól keres, de én így egyedül nem mennék semmire.És annó a második gyerkõc fogantatásának idejében még nem voltak ilyen problémáink.Mint most, amik vannak .
21-es válaszoló vagyok. Én azt gondolom, hogy van, amikor érdemes küzdeni, és akár külsõ segítséget is igénybe venni, ha a felek között nincs meg a kommunikáció. De a másiknak igenis tudomásul kell venni, hogy igenis küzdenie kell neki is. Én a férjemen azt tapasztaltam, hogy ha más mondja neki, hogy gond van (nem én), akkor elfogadja, és hajlandó változtatni. Lehet, hogy a többieknél is erre van szükség. Én most adtam egy ultimátumot: vagy szakemberhez fordulunk, vagy válunk. Nincs más út. Mi már nem tudjuk helyrehozni, túl nagy a távolság, túl sok a tüske. Vagy sikerül külsõ segítséggel, vagy tényleg ne raboljuk egymás idejét. Az, hogy kétféle gyógyszert szedek, nem megoldás.
Az élet más területeire is igaz: "Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport" Tehát azért mindig legyen egy "B" terv is.
Aki a bizonytalanság miatt nem mer lépni: a válás nem olyan dolog, hogy az utcára teszik a nõt a gyerekekkel. Nyugodtan beadhatnád a válópert, simán lehet, hogy te maradnál a lakásban, és még szép gyerektartást is kapnál. Nem azt mondom, hogy a férjen kell élõsködni, szó nincs errõl! De a gyerekért õ is felelõs, a családjáért õ is felelõs, és ha nem hajlandó megbecsülni azt, amije van, akkor viselje a következményeit! Biztos lehetsz benne, hogy nem kerülnél utcára!
Az egy hatalmas nagy tévedés, hogy ha nem veszekedtek , akkor a gyerek semmit nem lát a feszültségbõl. Ezt az ökörséget csak egy idióta, tudatlan barom gondolja. Már értem miért van zátonyon a házasságotok. Fel kéne nõni, nem gyógyszert szedni, meg sírni.
#3-as válaszoló vagyok. Nekm így ért véget 13 év házasságom. Pontosan ugyan ezen okokból amit az elsõ válaszoló leírt, csak fordítva. Én mint ff voltam a 2 Gyermekemmel, én neveltem õket, takarítottam, fõztem, a Nejem meg csavargott. A szexuális kapcsolatunk pedi egy nagy 0 volt. 10 év után én is léptem (szeretõt tartottam), 13 évet már nem bírta ki a házasságom. Hozzá teszem, hogy az akkori szeretõm ma már a feleségem, és azóta is boldogan élünk!
Utolsó, örülök hogy jóra fordult az életed. Hát õszintén szolva nem velem kellene foglalkozni a többieknek, mivel nem tettem fel kérdést. Megvan a saját gondolkodás módom, és nem kérdezem másét.
Pszichológus? Nekem amúgy az a legnagyobb segítség. Elsõ körben belül, magamban rendet rakni, lepucolni a sértettséget, a dacot, a sérelmeket, és megtalálni, hogy valójában ki vagyok én, mire vágyom, mik mozgatnak, mik motiválnak, hogy végül ez alapján el tudjam dönteni, hogy a másiktól mit várok el.
A kérdező hozzászólása: Nos, akkor mi a megoldás?
Nos kérdezõ, ahogy leírtad teljesen egy a helyzetünk :( szóról szóra. Én is a gyerekek miatt maradok így meg azért mert kb. az utcára kerülnék két gyerekkel. Õk nem látnak semmit, nem vitázunk elõtttük, sõt a páromat annyira nem érdekli semmmi velem kapcsolatban hogy nem lehet vele vitázni mert nem válaszol semmire.Nálunk csönd van, persze vannak jobb napok mikor kicsit elnevetgélünk stb. én sírni pedig éjjel szoktam mikor már alszanak.
"..nagyon ígyekszek mindenhez úgy viszonyulni, ahogyan azt õ elvárja.." Ez a baj. Sajnos ezért kevesebb a házasság, ezért több a válás, mert az emberek már annyira antiszcok, nem tudnak egymással bánni, nem tudnak magukkal bánni rendesen. Szeritned a kapcsoalt arról szól, hogy oylanok legyünk , amilyennek a másik akar látni? Persze egy-egy dolgoban lehet változtatni, de ez a görcsös igyekezet, hogy megfelelj, ez elfogadhatatlan. Hiába az internet, hiába a telefon, hiába a sok szórakozóhely, az emberek nem udnak bánni egymással.
Az a baj ezzel, hogy nem írtok példákat. Megítélni vagy segíteni csak akkor tudunk, ha ismerjük a tényeket. Elég nagyvonalakban írtátok le a problémát.
Nem tudom kérdezõnél pontosan mi a probléma de nálam pl. nincs testi kapcsolat, csak nagyon ritkán kíván meg, õ jár szórakozni kikpacsolodni viszont engem nem sûrûn visz el.Nem nagyon segít a gyerekek körül pedig nagyon nehéz velük.Nem bújik hozzám nem érint meg. Soha nem mond annyit se hogy csinosan öltöztem fel vagy hasonló.Magányos vok és õ ezt nem érti meg.Ha valamit nem csináltam meg neki, akkor igenis szóvá teszi de õ cserébe nekem semmit meg nem tesz.Nem beszélget velem másról csak az anyagi dolgokról, hogy hogyan hova tegyük a pénzt, hogy osszuk be stb. Hát kb. ennyi.Bár még fokozhatnám de nincs értelme.Jah és elsõ voltam.
A kérdező hozzászólása: Elsõ válaszolónak. Tényleg egyforma cipõben járunk. Én már próbáltam, hogy elköltöztem, de volt sírás-rívás, könyörgés, ígéret amire visszamentem. Minden szép és jó volt ideig-óráig.
Na én is kipróbálnám de nincs hova elköltöznöm, és egyedül nem menne két kisgyerekkel. :(
És mik a problémák kedves kérdezõ, miben fafejû a párod, férjed
Na én igen is oda bújok, vissza még egy ölelést se kapok.Próbálom megcsoolni és max vissza puszil. Én ráakarok mászni és kijelenti hogy nem , majd holnap!!!! Szopás???Van bõven én már rég félre tettem a büszkeségem.Sõt jól megvok alázva. Apróságok???Nincsenek , én mindig elmondom neki hogy mennyire szeretem, és büszke vok rá.most fogyizik és én segítek neki, már sokat fogyott, és megmondtam neki hogy nagyon büszke vagyok az eredményei miatt. Még sorolhatnám, de lehet hogy nálatok te így szurtad el.Csak hogy én ezeket mind megteszem, így nincs mit elszurnom. Jah és nálunk sosincs úgy semmi ahogy én szeretném.Magamnak venni se merek nagyon semmit mert azonnal felháborodik hogy szorom a pénzt.De õ azért hódol egy két hobbynak. Nálad akkor más mint nálam ezek szerint. Elsõ válaszoló voltam.
Ja, hát ebben meg az a nehéz, hogyha félreteszed a büszkeséget, akkor meg az a baj. Marha kényes egyensúly ez, mert ugye aki éppen sündisznó (nálunk ez én voltam) azt leginkább felpofozni kéne, nem puncsolni neki, mert a puncsolástól meg ugye még sündisznóbb lesz, és ott már bejátszik az is, hogy valahol a tudata mélyében ott a lelkiismeret, ami azért jelzi neki, hogy õ maga nem oké, de ha ennek ellenére megkapja a kedvességet, akkor az csak méginkább frusztrációt okoz benne. Legalábbis nálam ez volt, hogy szegény hiába jött, hiába kedveskedett, csak méginkább dacos voltam és sértett, mert az motoszkált bennem (persze akkor nem így láttam, ezt is csak utólag látom) hogy én magam nem vagyok megfelelõ, szégyeltem magam a viselkedésemért, és méginkább csak szurkálással reagáltam. Szörnyû ez, hogy ki kell lépni valamibõl, hogy meglásd mit csináltál rosszul. Én a végén már biztos voltam abban, hogyha szétmegyünk, akkor két hét alatt rájövök, hogy mit hogy kellett volna, ezért is kezdeményeztem, hogy menjünk szét, mert bíztam benne, hogy akkor kitisztul a kép, csakhát ezt csúnyán megszívtam mert az õ részérõl már nicns visszaút, felszabadult attól, hogy szétmentünk.
Hmmm hát igen, ez az egész nagyon nehéz tud lenni.Én személy szerint benne látom az igazit, de még is sokszor hajlok rá hogy jobb lenne külön.Nem mindig bírom idegekkel.És te kérdezõ ? nálatok végülis miben nyilvánul meg mindez ?? Annyira rossz hogy ilyen helyzetbe kerültünk :(( És még hányan... Pedig mindenki azt mondja milyen jó fej embert fogtam magamnak, meg azt hiszik tök boldogságban élünk a gyerekekkel. Aztán ez csak a látszat.És õ valóban arany ember , csak inkább barátként.
Azért hihetetlen hogy az emberek miféle kapcsolatokban képesek benne maradni. Az én világom ehhez képest eléggé fekete és fehér. Tetszik? Nem? Akkor ott a kijárat. Nekem senki ne tegyen szivességet hogy elvisel, nem vagyok rászorulva.
A kérdező hozzászólása: A fontosabb dolgokban nagyobb volumenû döntésekben egyetértünk azzal nincs gond. A mindennapokban számtalan dolog van ami engem zavar, de nem lehet szólni érte mert megsértõdik mindenen pl.: a morzsát otthagyja a pulton és szólók érte, hogy máskor ne felejtse el letörölni, erre megkapom a sértõdést és hogy én miért baszogatom õt! Sok ilyet tudnék írni, ami szerintem egy normál kapcsolatban nem kellene, hogy sértõdés tárgyát okozza, de ezekért én már nem szólók egy szót se. Ami a legjobban zavar, hogy nem tudunk beszélgetni, nem mond semmit, hogy mi történt vele, amit pedig én mondanék az egyszerûen nem érdekli. Vagy rámszól, hogy ezt most hagyjam, vagy végig hallgat minden féle reagálás nélkül de aztán semmit nem jegyez meg belõle. Már úgysem kommunikálunk mint a lakótársak szoktak, és akkor a mélyebb érzelmi dolgokat nem is említem. Jelenleg ez a legnagyobb gáz számomra és ezt még csak meghallgatni sem hajlandó - mondván én ne cseszegessem õt.
12-es, szerintem meg idealista vagy. Amikor egy kapcsolatban évek alatt mindkét fél változik, mindkét fél alakul, és mindkét fél szerez sérelmeket, akkor már torzul az egész viszony. Nincs olyan ember a földön, aki ugyanolyan lenne mint te, és ugyanolyan irányba változna az évek alatt mint te. Veszettül nehéz hosszútávon fenntartani egy kapcsolatot, és sok esetben még az õszinteség és a problémák megbeszélése sem vezet jóra. az én példámnál maradva, tönkrement a szex, azért mert a másik fél teljesítmény kényszert érzett. Én meg persze õszintén elmondtam, õszintén megbeszéltük, hogy nekem nem jó a szex, amivel mit értem el? Még erõsebb volt a teljesítménykényszer, és még kevésbé ment a szex. Iszonyatosan érzékeny az az egyensúly, ami két ember között kialakul, nagyon könnyû megborítani, akár küldõ tényezõk miatt is, és állati nehéz helyrebillenteni. A te hozzáállásoddal egyet lehet elérni, hogy egész életedben virágról virágra szállsz, ugyanis tökéletes ember nem létezik.
A kérdező hozzászólása: 12-es válaszolónak Nem neki teszek szívességet, hanem a gyerekemnek, hogy próbálok egy családi környezetet biztosítani neki, mert hát õ ugyanúgy szereti apát és anyát és számára ez a biztonság és ez a világ. Nagyon gaznak érezném magam ha ettõl pont én fosztanám meg a gyerekem. És tudom, hogy rengeteg gyerek felnõtt elvált szülökkel és mondhatom, hogy felnõt korukban nagyon jól érezhetõ a lelkükben a család hiánya.
Kérdés, hogyha van család, de rossz kapcsolatot, rossz kapcsolati mintát lát, akkor az mennyiben látszik meg a felnõttkori lelkében. Az én szüleim pl. együtt maradtak, mégis sérültem, mert nem láttam egszséges, egymás tiszteletén és elfogadásán és támogatásán alapuló egészséges szülõi kapcsolatot, és én sem lettem ilyenre képes.
32: Azt hiszem, a Te példád biztató lehet mindannyiunk számára. :)


Van más a képben
Ez csak egy rossz duma/kifogás arra, hogy miért nem akar már veled lenni....
Ja ja ez ilyen lekoptatós szöveg. Csak lehet hogy látja hogy nagyon szereted és nem akar megbántani. Beszéljétek meg. Rosszabb lesz ha utólag tudod meg hogy már mással kavar.
Vagy nincs semmi önbizalma vagy szakítani akar és így próbálja könnyebbé tenni.
A kérdező hozzászólása: Hát eddig nem mondott ilyeneket, az utóbbi 1 hétben kezdte ezt el.
Énis szoktam ilyet mondani rossz pillanataimban, de nem akarok szakítani se megcsalni szimplán túl sokat tesz értem hiába kérem, hogy ne, én meg semmit.. tehát telleg túl jó nekem. Illetve én tudok hibáimrol amirõl õ nem vagy nem érzi hibának. De telleg jó szöveg szakításhoz.
Mert megcsal ami mar hott nyilvanvalo de te annyira balek vagy hogy meg mindig nem veszed eszre.

Általába mennyiért dolgozik a fogorvos? Gondolok itt foglecsiszolás+műfog ráhúzása, vagy hídra? Tudom hogy elérő orvosonként, de szeretnék rá felkészülni hogy kb mennyi

Legjobb válasz: Általában a porcelán fogak darabja 25 ezertõl, a csillagos égig mehetnek. Attól függ, hogy hol csináltatod, de az interneten pár fogászat honlapján fent vannak az árak is.

Általában a porcelán fogak darabja 25 ezertõl, a csillagos égig mehetnek. Attól függ, hogy hol csináltatod, de az interneten pár fogászat honlapján fent vannak az árak is.

Mit tegyek, ha a telefonon azt írja ki, mikor internetezni szeretnék, hogy DNS hiba?

Legjobb válasz: És hogyan szeretnél? Mobilnettel, WiFivel, no meg milyen op.rendszerû a készülék?

És hogyan szeretnél? Mobilnettel, WiFivel, no meg milyen op.rendszerû a készülék?
Génhibás a telefon, el kell vinni a klinikára, hogy DNS mintát vegyenek róla. XD
A kérdező hozzászólása: WiFi-vel szereték netezni. nincs rajta.. samsung s5560
Úgy hogy a karoddal kinyomod magad, ennyi. Gyakorold, régen nekem sem ment elsõre.

Hiába szeretnék felnyúlni, hogy a méhszájat elérjem, mint a nőgyógyász, nem tudok. szűk a járatom, vagy lehet, hogy születési rendellenesség, hogy nincs méhem?

olvastam valahol, hogy ilyen megtörténhet... ha nincs méhem, gyerekem se lehet?

Legjobb válasz: Ha mentsruálsz akkor van méhed! :) A méhszájat nem mindig lehet elérni. A ciklus vége felé lent van, de a ciklus elején magasan van. Amúgy igen, ha nincs méhed, nem lehet gyereked.....

Ha mentsruálsz akkor van méhed! :) A méhszájat nem mindig lehet elérni. A ciklus vége felé lent van, de a ciklus elején magasan van. Amúgy igen, ha nincs méhed, nem lehet gyereked.....
Ne félj csak azért, mert TE magadnak nem tudsz úgy felnyúlni.HA ennyire aggaszt a dolog fordulj nõgyógyászhoz.Õ meg tud állapítani bármilyíen rendellenességet!
Én sem értem el a méhszájamat, és csak most, hogy terhes lettem, az Uh.-n derült ki, hogy van egy kis rendellenssége a méhemnek, ezért nem érzem, de ez a babámat nem veszélyezteti, csak csoda, hogy teherbe tudtam esni.Úgyhogy ne félj, remélem olyan szerencsés vagy mint én.
kérd meg a csajt h játszatok olyat h õt le kell vadásznos :) )
Csak áltatod magad. Nem szereted igazán, max ragaszkodsz hozzá, vagy félsz a változástól.
szerintem minden pasi így van ezzel, csak nem gondolnak arra, hogy konkrétan megtegyék, mert félnek kilépni a kapcsolatból.
ezzel nagyon sokan vagyunk így, még nõk is...csak kevesen merik bevallani maguknak


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!