Találatok a következő kifejezésre: Halálunk után lelkünk (20 db)

Szerintetek mi lesz az ember lelkével a halála után?

Legjobb válasz: A halál után nincs semmi. Nem létezik se lélek, se szellem, se semmiféle "titkos összetevõ", ami tovább él egy ember halála után. Te az idegrendszered vagy. Az agyad tárolja az összes emlékedet, a személyiségedet, a feltételes reflexeidet. Az agyad, ez a komplex vegyi szuperszámítógép vagy te magad. Amikor az idegrendszered leáll, a benne tárolt információk elvesznek. A tudatod megszakad, és megszûnsz létezni.

A halál után nincs semmi. Nem létezik se lélek, se szellem, se semmiféle "titkos összetevõ", ami tovább él egy ember halála után. Te az idegrendszered vagy. Az agyad tárolja az összes emlékedet, a személyiségedet, a feltételes reflexeidet. Az agyad, ez a komplex vegyi szuperszámítógép vagy te magad. Amikor az idegrendszered leáll, a benne tárolt információk elvesznek. A tudatod megszakad, és megszûnsz létezni.
Szebben ki sem lehetett volna fejezni. Ez a lélek dolog már ott megbukik, hogy mi alapján dõl el, hogy minek van lelke. Mert ugye az embereknek bizonyos feltételezések szerint van lelkük. Na de az állatoknak van-e? Ha nincs, akkor az õ tudatukkal mi lesz a haláluk után? Ha van, akkor az egysejtû élõlényeknek is van? A növényeknek is van? Ha van nekik, akkor növényt ölni (meg eleve állatot ölni) miért nem, vagy kevésbé bûnös dolog? Az egysejtûnek, amit nem érdekel semmi, csak a táplálkozás és szaporodás, gondolkodni nem tud, neki is van lelke? Ha nincs, akkor melyik az a fejlettségi szint, amitõl már lélekrõl beszélhetünk? És még sok kérdést fel lehetne tenni...

Halálunk után mennyi idő, amíg eltávozik belőlünk a lelkünk?

Vagy azonnal a halálunk bekövetkeztével megtörténik? Hova megy ezután?

Legjobb válasz: Hát figyelj, a halál sokkal õsibb eredetû mint az újáélesztés. ez egy mesterséges beavatkozás a természet rendjébe. Lehet hogy amikor meghalsz, akkor még nem megy el a lelked, hanem ha újjáélesztenek, akkor visszatér. Tehát, vegyük azt, valakit nem tudnak visszahozni, jelentheti azt hogy a lelke "megunta" a várakozást, és elment, ha pedig vissza tudják hozni, akkor a lelke visszatért. Igazából fogalmam sincs, ez az én elképzelésem.

Lehet hogy hülyeséget mondok de, én úgy olvastam hogy mindenkinek van (mondjuk úgy) "egy sorsa" amit a lélek tud szóval ha meghal vki akkor annak oka van azaz megvan írva és ez alapján cselekszik a lélek. Ha vki meghal akkor a lélek távozik de ha az a sorsa hogy meghal és utána felélesztik akkor a lélek marad a testben amíg felnem élesztik. De azt is hallottam már hogy ha vki meghal és újraélesztik a lélek helyet cserél egy másik lélekkel.
Erre azt szokták mondani keresztény területeken, hogy 40 nap.
Arra nem gondoltatok, hogy az újjáélesztés a sorsa része? Tehát nem hiába mentik meg, "meg van írva", nem véletlen, hogy túléli, még van dolga. Hova megy? Nem tudhatni pontosan, egy másik dimenzióba. Majd újjászületik, vagy pedig a Nirvánába kerül (Isten országa).
Hát figyelj, a halál sokkal õsibb eredetû mint az újáélesztés. ez egy mesterséges beavatkozás a természet rendjébe. Lehet hogy amikor meghalsz, akkor még nem megy el a lelked, hanem ha újjáélesztenek, akkor visszatér. Tehát, vegyük azt, valakit nem tudnak visszahozni, jelentheti azt hogy a lelke "megunta" a várakozást, és elment, ha pedig vissza tudják hozni, akkor a lelke visszatért. Igazából fogalmam sincs, ez az én elképzelésem.
ha valakit újraélesztenek addig a klinikai halál állapotában van addig...olvass utánna
A szív megállta után az agy még él pár másodpercig de a folyamatos oxigén hiány végett sietniük kell az orvosoknak mihamarabb vissza hozni az illetõt az élõk sorába mert minél több másodperc vész kárba annál több agysejt is pusztul el és az újraélesztéssel kapcsolatban minden hiába való lesz. Hogy hová megy a lélek ezután reinkarnálódik elvégre mindennap születik egy gyermek valahol a világban vagy ha nem ember valamilyen élõlényé mert ahogyan a mondás is szól semmi sem vész kárba csak átalakul és ez mindenre vonatkozik.:) )))
Például ha el üt egy vonat nem is érzel fájdalmat(nah ne is kérdezd honnan tudom -.-) rögtön eltávozik a lélek
"Hova megy azután?" Gondolom Piripócsra. Nem lenne jobb valami komoly embernek feltenni a kérdést, mint itt, ahol vak vezet világtalant, És te el is hiszed? Így szegényebb leszel az ismeretben, mint voltál.
Elméletileg a lelke visszatér abban a pillanatban a testébe ahogy ujraélesztik és utána tér magához az illetõ. De én nem hiszem , hogy a lélek úgy egybe eltávozik istenhez meg ilyesmi. Szerintem egyé válik az univerzummal és újra alkotó része lesz a világmindenségnek. Lebomlik az ember nemsokára az alkotóelemeire és új anyagot képez ami. Csak az emberek nagyrésze annyira fél ettõl és nem meri elfogadni a valóságot hogy azt hiszi következõ élete lesz meg a mennybe vagy pokolba jut és ott öröklétig ellesz és mindent megadnak neki. De nem kell félni ettõl úgyse fogod már tudni hogy milyen anyag vagy. A hajad mikor levágatod érdekel mi lesz vele? Naugye..
Szerintem azonnal és úgy gondolom, a valamilyen, a fejlettségi állapotának, tudatának megfelelõ "helyre" kerül. De pontos elképzeléseim nincsenek.
nagyábol azzonal am de ha ujjáélesztik és sikerül akkor a lélek nagyábol automatán viszavágodik a testbe körül belül.vagy lehe thlaálután kb 2-3percel távozik csak.
A kérdező hozzászólása: Akkor ha valakit kb 1 perc után újraélesztenek, akkor nem lesz lelke. Na ilyenkor mi van?
A halál pillanata maga azt jelenti, hogy a testünk és a lelkünk külön válik, ebben talán vallási hovatartozáson kívül is megegyezhetünk. Tehát azonnal.
A Lélek az utolsó leheletünkkel távozik testünkbõl, (ekkor válunk szellemmé) és Isten színe elé kerülünk. Ez az én elképzelésem.
Hogy egy kivételt említsek, volt olyan eset ahol még a temetéskor is ott volt a lélek a testben, mert nem tudott elszakadni, kilépni. Persze ez elég ritka de elõfordul... Ettõl nyilván halott az illetõ, csak ilyenkor van az, hogy olyan nagyon "élõnek" látszik. Szokták mondani a rokonok, hogy mintha csak aludna. Máskor meg rá sem ismerni a halottra.. Szóval ilyen is van. Én úgy tudom változó, mikor távozik a lélek, de az is biztos, hogy ha nem sikerült az alanyt újjáéleszteni, akkor már nincs otthon senki.
Megértenéd, ha nem vennél mindent szó szerint. Ja, és akarnád is érteni.
Mi hisszük hogy lement a pokolra és hirdette az örömhírt hogy megjött a megváltó azoknak az embereknek akik elõtte haltak meg és akik méltók voltak rá és azoknak megnyitotta a mennyország kapuját.
T. Utolso hozzaszolo! Itt azt irtad, hogy Jezus alaszallt a "pokolra", es harmadnap feltamadt. Jezus soha nem ment le a pokolba, marmint a "tuzes pokolba", mivel az nem letezik. A forditasokban a "seol, hadesz, pokol" szavak egyetlen egy helyre utalnak, megpedig a "sirra". Es Jezus valoban 3 napig a sirban volt. Megha letezne is pokol, Jezus nem ment volna oda, mivel O tokeletes, buntelen volt. Tehat ez egy felreertelmezes. Udv: Judit! Ha irni akarsz, irj privatba.
Csak annyit fûznék hozzá hogy mennyire kell szó szerint venni a bibliát hogy Jézus azt mondta: A a kezed megbotránkoztat vágd le, ha a szemed vájd ki... tehát megcsonkítottad e már magadat? mert ha nem akkor nem vetted szó szerint és akkor nem értem miért írtál. Jézus halálakor alászállt a pokolra és utána testben feltámadt megdicsõült lélekben is tudatunknál vagyunk de mikor megdicsõülünk Isten új földet teremt a végítélet után ezért van szükség a testi feltámadásra, és igen mikor Jézus eljön még lesznek emberek és lesznek olyanok is akik még ilyenkor se hisznek neki illetve olyanok is akiknek már késõ lesz ez az ítélet.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); T.Kerdezo! Valoban a kereszteny vallasok azt tanitjak, hogy a lelek a halal utan vagy a pokolba, vagy a mennybe megy. De ez hamis tanitas. A lelek hallhatatlansaganak a tanitasat az egyhaz Platontol vette at. A Biblia vilagosan megirja hogy mi lesz azokkal, akik meghaltak. Isten a halalt buntetesul adta az embernek. Azt mondta: "porbol vetettel, es porra leszel". A Biblia egyetlen egy helyen sem mondja azt, hogy a lelek a halal utan valahova menne. Az Ezekiel 18:20 verse ezt mondja: "Amely lelek vetkezik, az hal meg". Mert az ember, maga a lelek. Amikor Isten a megteremtett Adam orrlukaba lehellte az elet lehelletet, azzal egyszeruen beinditotta a test mukodeset. Hasonlithatnam ezt ahhoz, mikor valakinek van egy jo eros motorral rendelkezo autoja. Megsem tudja hasznalni, ha nincs gyujtas. A Predikator 3:19 verse ezt irja: "Az ember fiainak vege hasonlo az oktalan allatnak vegehez, es egyenlo veguk van azoknak. Amint meghal az egyik, ugy meghal a masik is, es ugyanazon egy lelek van mindenikben, es az embernek nagyobb meltosaga nincs az oktalan allatoknal, mert minden hiabavalosag." A Janos 3:13 vers pedig ezt irja: "Es senki nem ment fel a mennybe, hanem ha az, aki a mennybol szallott ala, az embernek fia a Krisztus." Tehat lathato, hogy aki meghal, egyszeruen megszunik letezni. Pihen a sirba, es varja a feltamadast. A Peldabeszedek 9:7, 8, 12 vers pedig valaszt ad arra, hogy a halottak milyen allapotban vannak. Ha tudod, olvasd el. /Karoli Biblia? Nagyon jol erzekelted ezt a temat, azzal a kerdessel amit fentebb feltettel. Mert valoban, ha az ember lelke felmegy, es ott megitelik, akkor mi szukseg van arra, hogy a feltamadaskor ujbol megiteljek? Tuzes pokol pedig nincs. Valoban ir a Jelenesek konyve egy "kenkoves tuzes torol", de ez nem egy valosagos hely, hanem a teljes, totalis megsemmisitest jelenti. A l2/12-esnek: Azt irod, hogy a feltamadas azert kell, hogt az ember testben legyen. Nos a Biblia azt mondja a Korintus I.15:50 verseben: "Azt pedig allitom atyamfiaim, hogy test es ver nem orokolheti Isten orszagaat, sem a romlandosag nem orokli a romolhatatlansagot." A mennynen szellem lenyek elnek, oda fizikai test nem mehet fel. A 10/12-esnek peig: A korulmeteles mar nem vonatkozik a keresztenyekre. Ha figyelmesen elolvasod a Bibliat, ott megtudhatod, hogy az apostolok kozott vita tamadt ebben a kerdesben, hogy a poganyokbol valo megterteknek kell-e korulmetelniuk magukat. Isten szelleme altal ugy dontottek, hogy ezeknek nem kell a korulmeteles. Mert Jezus halala utan nem az szamitott, hogy valaki fizikailag korul van-e metelve. Az szamitott, hogy a "szive" korul legyen metelve. A Galata 5:6 - "Mert ami a Krisztus Jezust illeti, sem a korulmeteltsegnek nincs semmi erteke, sem a korulmeteletlensegnek, hanem a szeretet altal munkalkodo hitnek." Visszaterve a feltamadasra: akik meghaltak, azok a sirban vannak. Mikor eljon a feltamadas, akkor ezek az egyenek majd az utan lesznek megitelve, amit majd ott cselekszenek. Mivel valoban, a halalukkal megfizettek a "zsoldot", az elozo eletukben elkovetett vetkek mar nem szamitanak. Majd ott mit tesznek, az utan iteltetnek meg. Udv:Judit!
Feltámadás azért kell, hogy az ember testben legyen.
Az kinek a Sara, hogy Jézus gyehennáról szemléltetését tényszerûvé tették? Mert hát Isten Ádámnak azt mondta, hogy a büntetése od vissza térni ahonnan jött. És Ádámot nem a szellem birodalomból tették ide egy fizikai testbe, hanem ahogy írva van, a föld alkotó elemeibõl teremtette. S az kinek a sara, hogy Istent ilyen aljas hazugságokkal szatírnak tüntetik fel, hogy élõket kínoz valami tüzes helyen. Ja és a halált mint fogalmat, hogyan lehet megégetni. ebbõl is látszik, hogy a tûz a megsemmisítés jelentése, nem kín helyé.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); #3 ""titak"! Kéne egy kis teológiát tanulni, de legalábbis tanulmányozni és akkor megértenéd, mit hogy és miért kell értelmezni." >> tanultam!!! És ezt Ön szerint hogyan kell értelmezni?: Máté.5.17-19 -Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. -.... -Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; ... Ez az egyik legfõbb ige az Újszövetségben, enek ellenére egyetlen egy keresztény sem végzi el a "szövetség kötés" mûveletét, magyarul a körülmetélést. "Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok." (I.Moz.17.10)
Szükség van a feltámadásra, mivel az ember lelke a halál után nincs tudatában, mivel a halálkor szétválik a tudat és a lélek. Feltámadáskor egyesül a kettõ újra. Utolsó ítéletnek Krisztus második eljövetelét szoktuk hívni, de azért nevezik mégis ítéletnek, mert már régebben is a Szentírásban Jézus szavai alapján feltételezhetjük, hogy ekkor lesz még ember a földön. Ôket ekkor ìtèlik meg.
Az én Bibliámban az áll, hogy halál után a lélek azonnal Istenhez tér vissza és az ítélet azonnali. Feltámadáskor az akkor élõ igazak elragadtatnak, majd jön a haddelhad, megtérni még akkor is van lehetõség, de a legvégén minfenki tudni fogja miért kerül az örök tûzre, ahová a pokol és a halál is kerül és ez benne a félelmetes, hogyha nem lesz többé halál, akkor az örök tûzrõl már nincs menekvés. Az, hogy másnak a prófétája vagy a szervezete mást hazudik, az már az õ saruk.
Javítás: "...a földön lakozókon."
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Kedves elõttem szóló. Nincs itt semmilyen bibi. A Teremtõ Isten a bûnért az édenkertben is a halált nevezte meg büntetésnek. Ami pedig a keresztényként elkövetett bûnöket illeti erre pedig itt van az ítélet: (Héberek 10:26, 27) 26 Mert ha készakarva gyakorolunk bûnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bûnökért, 27 hanem valami félelmetes ítéletvárás és tüzes féltékenység, amely meg fogja emészteni az ellenszegülõket. akik feltámadnak Jézus ezeréves uralma alatt, azoknak be kell lépniük az ellenképi menedékvárosba, s ott kell maradniuk a fõpap haláláig? Nem, mivel halálukkal már lefizették a bûnösségükért járó büntetést (Róma 6:7; Zsidók 9:27). A Fõpap mindamellett segíteni fog nekik, hogy elérjék a tökéletességet. Ha sikeresen kiállják a Millennium utáni végsõ próbát, akkor Isten õket is igazságosnak fogja nyilvánítani, s biztosítékot kapnak egy földi örök életre. Az Isten követelményeihez való alkalmazkodás elmulasztása természetesen elmarasztaló ítéletet és pusztulást hoz majd minden olyan emberre, aki nem állja ki a végsõ próbát mint feddhetetlenségét megõrzõ személy. egyébként pedig A 7.-es vers utáni rész amit beírtál, nem a földi reménységûekre vonatkozik. Hiszen Õk halnak meg Krisztussal. Vagy is a halálukig hûségeseknek kell úgy lenniük, mint Jézusnak, mert csak akkor kaphatják meg a végsõ elpecsételést, Ha halála elõtt valaki feladja, akkor nem lehet Krisztus Papja és királytársa a földön lakozóknak.
Kedves Penu! A teológiád több ponton is hibázik! Elõször is nézzük meg az általad említett Rómabeliekhez írt idézetet. 7. Mert a ki meghalt, felszabadult a bûn alól. 8. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is õ vele. 9. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, 10. Mert hogy meghalt, a bûnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. 11. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Tehát Pál arról beszélne itt, hogy aki meghal egyszer, az felszabadult a bûneibõl? Pál arról beszélt, hogy aki meghal Krisztussal, az szabadul fel a bûnei alól Krisztus által. Másodsorban van egy nagyon nagy bibi is az eszmefuttatásodban. Tehát ha megerõszakolom egy komplett családot, megölök mindenkit, és lopok, csalok, mindezt keresztényként, akkor jogosan várom a feltámadást, hiszen a halálommal kifizetem a bûneimet, és Krisztus elõtt jogosan kérem az örök élet lehetõségét, hivatkozva az általad említett idézetre. Nem, ez a teória csak akkor állja meg a helyét, ha kiragadunk egyetlen sort a levélbõl, és beleillesszük az amúgy is hamis, több részben feltámadók kétkasztos rendszerébe.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Kedves Kérdezõ. az elõttem szólók írtak dolgokat, de csak részben értek egyet. Sokszor leírtuk, hogy a halál bekövetkeztekor az embert felmentik a bûne alól. (Róma 6:7) 7 Mert aki meghalt, azt felmentették a bûne alól. Ugyan is az írásokban Isten megmondta mi a bûnért az ítélet, vagy a fizetség: (Róma 6:23) 23 Mert a bûn zsoldja a halál, . . . Vagy is aki meghalt az kifizette az árát a tettének Isten eredeti ítélete szerint. A feltámadáskor pedig amit ott fog tenni az ezer év alatt, az ezer év végén derül fény, hogy méltó e hogy örökké éljen vagy sem, mert akkor lesz az utolsó alkalom, hogy Sátánt elengedi. Lélek halhatatlanság pedig nincs. Hogy a vallások miért tanítják ezt az Õ dolguk, de ezzel nem csak félre vezetik az embereket, Plusz Jézus is meghalt az emberekért, így aki meghalt az kétszeresen is Jogosult az újra kezdésre. S az ott folytatott élete alapján lesz megítélve, nem a múltbeli hibáiért. Penu
"titak"! Kéne egy kis teológiát tanulni, de legalábbis tanulmányozni és akkor megértenéd, mit hogy és miért kell értelmezni.Te a közmondásokat is szó szerint veszed? Pl.: "Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik."
Aha, már megint a "nem kell szószerint venni" duma. Ideje lenne már egy útmutatót írni a keresztény valláshoz, hogy mikor mit kell/lehet szószerint venni (és fordítva).
Az élõknek három évig, a halottaknak három napig? Hol az igazság? :)

Halál után a lelkünk rögtön átkerül vhova?

Halál után rögtön a túlvilágra jutunk, hiszen ha a lélek halhatatlan akkor rögtön élnie kell tovább vhol máshol és nem telhet el idő amíg feltámad mert addig "mit csinálna" és hol lenne a lélek ill. ha a lélek és a tudat együtt-jár akkor nem "panghat" addig a lélek sem semeddig. Nem?

Legjobb válasz: Az én Szentírásomban nincs írva olyan, hogy a halál után szétválik a test és a lélek...

Az én Szentírásomban nincs írva olyan, hogy a halál után szétválik a test és a lélek...
"De elõször nem Isten elé kerülünk elszámolni az életünkkel?" Halálközeli élmények átélõinek beszámolója (és egy sor, ezekkel rezonáló info) szerint nem. Van egyfajta recenzió, átéled életed minden tettét és gondolatát, nemcsak a saját, hanem más nézõpontjából is. Ez alapján saját magad megítéled saját magadat. Ezután tanulságok levonása van, nem büntetés vagy jutalmazás. Az, hogy a "túlvilágon" milyen körülmények között, milyen attitûddel létezel tovább, attól függ, most milyen vagy. Ugyanis ilyen maradsz. Nem válsz angyallá, és nem világosodsz meg hirtelen (bár egy sor dolgok megérthetsz, amik valamilyen módon eddig is mélyen benned voltak, de átsiklottál felettük).
Nincsen lélek testtõl függetlenül, így nem is kerül sehova.
Halál után a lélek a túlvilágra kerül, de csak ha hiszel benne. Oda nem kell a test, csak a lélek megy oda. A test elrohad a földben. olyan lesz mint mielõtt megszülettél, mintha nem is lettél volna soha, csak akkor hagysz nyomot, ha teszel valami maradandót, akár kicsit, akár nagyot. A tudat pedig bekerül az univerzum körforgásába, ezzel szolgálva az emberiség és a világ fejlõdését, elõrejutását.
Halál után azonnal a mennybe, a tisztítótûzbe vagy a pokolra kerül a lélek. A tisztítótûzbõl pedig egy idõ után a mennybe. De az idõ a túlvilágon másképpen telik. Illetve ott nincs idõ. Illetve talán a tisztítótûzben mégis van valami idõ-féleség :)
ja és ha teszel valami maradandót, az csak jó legyen, arra jobban emlékeznek az emberek
Jaj, elírtam a címzettet. 11/18-nak címeztem.
Kedves kérdezõ! Azért tanítja a pap úgy a dolgokat, ahogy mert hagyományok szerint tanít. Az i. sz. 2. század környékén a keresztény elhagyta az egészséges tanításokat és több pogány dolgot vettek fel a kereszténységbe példának okáért egy ilyen a lélek halhatatlansága, de ez nincs összhangban a Bibliával. Gondolj arra, hogy amikor Isten Ádámhoz és Évához beszélt, miután vétkeztek akkor nem beszélt arról, hogy a haláluk után bárhova is mennének, azt mondta Isten, hogy visszatérsz a porba ahonnan lettél, tehát a nemlét állapotába. Olvasd el a Prédikátor 9: 5, 6-ot ebbõl is láthatod, hogy amint egy ember meghal, megszûnik létezni
A testén kívül a lelke és mindene a mennybe jut, de az, ami a mennybe jut az õ, aki meghalt, nem más, csak más formában, mint eddig láttad. Amíg hús vér ember volt, addig is ugyanazzal a lélekkel rendelkezett, ami majd a mennybe kerül. szóval az elhunyt valóban a mennybe kerül!
Hát igen, ez egy jó kérdés :)
A kérdező hozzászólása: Hát ez érdekes akkor a pap mért úgy tanítja, hogy a halál után rögtön a mennybe v. a pokol-ba kerül az elhunyt?
a Biblia a teremtésnél ezt írja: "És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké." Tehát az ember alkotóelemei a por és Isten lehellete. Ebbõl lesz az ember élõ lélekké. Ha az ember meghal, a teste visszatér a földbe, az élet lehellete pedig Istenhez, a kettõ külön nem tudatos lény, csak együtt. Ezért az ember, amikor meghal, akkor egy tudattalan állapotba kerül, amíg fel nem támad (ha egybõl valahova kerülnénk, mi értelme lenne a feltámadásnak?) Prédikátorok 9:7-8 Mert az élõk tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Mind szeretetök, mind gyûlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik.
kedves elõzõ! akkor a lelked is a földben fog megrohadni? mert hogy a tested oda kerül (ha nem hamvasztják) azt hittem inkább túlélnél a mennyben (vagy máshol), de te tudod
elõzõ vagyok: de nem kell aggódnod emiatt, ez megy így amióta világ a világ, szóval csak nyugi emiatt
A kérdező hozzászólása: De elõször nem Isten elé kerülünk elszámolni az életünkkel?
"Halál után a lélek a túlvilágra kerül, de csak ha hiszel benne." És ha nem, akkor is. Nincs pangás, az elképzelhetõ, hogy "kiesik" egy kis idõ, mire "magához tér", de az élet folytatódik, csak más színtéren. Erre szokták mondani, hogy már most is a túlvilágon vagy. Nincs olyan, hogy evilági, és túlvilági. Egy világ van, különbözõ formákban, különbözõ lehetõségekkel és tudatállapotokkal.
a lélek a túlvilágra jut, és örökké életben van, soha nem vész el
Na, még mindig nem jó. :) Tehát a "kedves elõzõ!" írójának szántam. (11/20)

A halál után a lelkünk megszűnik? Vagy egy másik életem lesz?

Mi történik szerintetek?

Legjobb válasz: Hmmm, érdekes kérdés. Én végülis hiszek a lélekbe ,de gondoljunk csak bele. Az agyunk érzékeli a külvilágot,az agyunk érzékel mindent ami csak van. Az agy a legfejlettebb szerkezet,és mi emberek vagyunk az intelligencia csucsa. De az agyunk csak meghatározzott dolgokat érzékel. Szerintem az agy nem érzékeli a teljes ''igazságot''. Lehet ,hogy senkinek sincs igaza,mert az agyunk miatt lehet ,hogy elképzelni se tudjuk mi van a halál után. Ha isten létezik akkor valoban nem fizikailag létezik ,de nem is érzékelhetö energiaként se. Olyanok vagyunk mint a számitogép,egy bizonyos szintig tudunk ''gondolkozni'' és érzékelni a külvilágot. Sok olyan dolog lehet ami írányitja a világot és minket is,de mi mégse érzékelhetjük.

Hmmm, érdekes kérdés. Én végülis hiszek a lélekbe , de gondoljunk csak bele. Az agyunk érzékeli a külvilágot, az agyunk érzékel mindent ami csak van. Az agy a legfejlettebb szerkezet, és mi emberek vagyunk az intelligencia csucsa. De az agyunk csak meghatározzott dolgokat érzékel. Szerintem az agy nem érzékeli a teljes ''igazságot''. Lehet , hogy senkinek sincs igaza, mert az agyunk miatt lehet , hogy elképzelni se tudjuk mi van a halál után. Ha isten létezik akkor valoban nem fizikailag létezik , de nem is érzékelhetö energiaként se. Olyanok vagyunk mint a számitogép, egy bizonyos szintig tudunk ''gondolkozni'' és érzékelni a külvilágot. Sok olyan dolog lehet ami írányitja a világot és minket is, de mi mégse érzékelhetjük.
Igen, ez volt a tudományos szemlélet. Olvass utána a buddhizmusnak, õk a reinkarnációban hisznek, szóval mindig újjászületünk, csak más testben. A keresztény hitvallás szerint mennyország vagy purgatórium vár ránk, a vikingek lelke a Valhallába került, ha csatában estek el. Hogy ki mit mond errõl, semmi jelentõsége, majd ha jártam valamelyikben, és vissza tudok jönni, akkor elmondom, mi volt.
"Onnan még senki nem jött vissza, ezért errõl kár is vitatkozni" Dehogynem! A halálközeli élmények többségében bepillantást nyertek már a másik dimenziókba, még ha mégoly keveset is. A (jó képességû) médiumokon keresztül pedig számtalan esetben elmesélték saját halálukat(!) a most másik létben létezõ 'emberek'. És ezek döbbenetesen összecsengenek a halálközeli élményekkel. Rengeteg ilyen 'szeánszot' rögzítettek magnószalagra már az 50-es 60-as években, ráadásul akkor még a halálközeli élmény mint jelenség szinte ismeretlen volt a nagyközönség számára.
"Ne félj az elalvástól, mert amire sokszor oly elborzadva gondolsz, nem más, mint álmaid elcsöndesült örökkévalósága és új sejtszövetbe épülése tested egykor volt molekuláinak." Örkény István
A "vallásokat" a gazdagok (uralkodók) alkották (nekik volt rá idejük) a tömegek manipulálására. A politika õse a vallás! Nézz meg egy indiántörzset például! A sámánnak van a legnagyobb hatalma!
Nem létezik se lélek, se szellem, se semmiféle "titkos összetevõ". A tudatod az idegrendszered mûködésének eredménye. Ha az idegrendszered leáll, megszûnsz létezni.
A sok halálközeli élményrõl még nem hallottatok? Azt mégis mivel magyarázzátok, ha szerintetek a lélek nem létezik?
A lélek az eredetileg az emberi test és az emberi elme egysége. Mivel a halál pillanatában ez a fizikai test felmondja a szolgálatot, ezért az "idetartozó" lélek megszûnik. Ilyenkor a "Kovács Lázár" szûnik meg, nem az, ami a "Kovács Lázár" "maszkot" használta/használja...az tovább él, mivel az nem keletkezett, így pusztulni sem fog. megj.: Ettõl függetlenül az közel sem biztos, hogy az ember esetében csak ez a mulandó fizikai test lenne csak. Létezhet egy olyan test is, ami nem született, ami öröktõl fogva létezett, s mivel a test és szellem(értsd elme) egysége a lélek, ezért a "nem idetartozó" lélek mindig élni fog, csupán tapasztal születést és halált...egy ideig. ui.: Sokan félreértik az újjászületés dolgot, és azt hiszik, az az "én" érzet születik meg újból, ami itt él most éppen(Kovács Lázár). Nem, ez az "én" érzet megszûnik, de az embernek van egy magasabb értékû "Én" je is, s ez az "Én" örök létû. üdv 27/F LastOne.Left
A lélek a szofvtver ami mûködteti a testet. A test elpusztulásával megszûnik létezni. Semmi extra. Az orvostudomány régóta tudja ezt, nem is akarnak ide írogatni olyanoknak akik nem értenék ezt meg soha:-)))) A sok kamus , , kutatás" meg írás nem szól másról csak a szenzációról meg a megélhetésrõl. Ezek nem kutatók hanem jó fantáziával megáldott írók, a tudományos-fantasztikus irodalomhoz sorolhatók nem pedig a tényfeltáró munkák közé:-)))) Jól élnek ebbõl. A vallások valóban a hatalomhoz kötödnek, de nem feltétlenül a hatalom hozta létre õket, hanem a kezdeti mágikus gondolkodás, a tudatlanságból adódó hiszékenység amit persze a mindenkori hatalom jól használt a saját javára:-))) A halál után megszûnik mindened létezni. Nevezheted a szoftvert léleknek is akár. Biztos lehetsz lehetsz ebben de ettõl még szép az élet.
"A halál után megszûnik mindened létezni. Nevezheted a szoftvert léleknek is akár." Nem is hinnéd, milyen jó analógiát találtál. Ha a hardvert szétvered, a szoftver is tönkrement? Egyáltalán, a szoftver tönkre tud menni?...
Biztos lehetsz benne kérdezõ, hogy az az irdatlan sok tapasztalat nem tûnik csak úgy el amit tapasztalunk. A természetben minden a felhasználásról szól. Ugyan mi értelme lenne annak, ha a valaha létrejött összes élõlény a halállal elvesztene minden személyes közvetlen tapasztalatot külön-külön?.
Utolsó: ez nagyon bölcs válasz volt. Na ilyen egy igazi szkeptikus!
Én is így gondolom, mint a két utolsó. Mivel sem a végtelent, sem a végest nem tudjuk elképzelni, sem egy harmadik lehetõséget, ezért nyilvánvaló, hogy a gondolkodásunk nem képes bizonyos dolgokat felfogni. Épp úgy, ahogyan egy széken ülve nem tudjuk magunkat felemelni, bárhogy erõlködünk.
A kérdező hozzászólása: igaz..:) több elképzelés is van: Isten, reikarnáció, menyország/ pokol, vagy hogy megszûnünk...
Megszûnsz létezni, nincs semmi odaát, kár ilyesmiben hinni, bár pátyolgathatod a lelkedet ilyen önámító vackokkal, semmi értelme. Bár igaz, ha hiszel is, legalább nyugisan mulsz ki, aztán meg már úgysem látod meg hogy miben hittél. A HKÉ beszámolók egytõl egyig mind hazugságok, Moody professzor fizetett bérenceinek a népbutítása. Rengetegen vannak akik meg azt mondják, hogy nem volt semmi, kiesett az az idõ, na õk azok akik nem hazudnak, hanem az igazat mondják. A többiek a reklámemberek. Ezekkel a kamu halálközeli élmény mendemondákkal hatalmas pénzeket szakítottak valakik, megalapoztak ezer film sztorit is, és még sorolhatnám miket. Ráadásul egy gagyi Bibliánál sokkal kézzelfoghatóbb bizonyítékot próbáltak adni a hívõ bírkák kezébe, és ugyanúgy bekajázták sokan mint az istenes mesét. Szomorú.
Jaja, Johny Walkeres jelen. Írtam már amoda is, de ez akkor is az én véleményem. Volt egy idõ, amikor én is ugráltam, hogy juhú, akkor tulvilág meg öröklt a mennyekben, de király, de rá kell jönni hogy csak önámítás. Nekem legalábbis ez a véleményem. Persze nekem nincs bajom azzal, ha valaki hinni akar, ez mindnekinek a magánügye hogy mit hisz vagy mit nem, csak leírtam a véleményemet, mostanában elég sok konspirációs teóriát tanulmányoztam át, és még a bibiláról is úgy gondolom hogy egy ördögi terv része, a hit pedig csak egy birkaszabályozás a köznépnek.
A kérdező hozzászólása: köszönöm!!!! :)
*úgy, bocsi keveset aludtam és sötétben gépelek
Teljesen mind1, ki alkotta és mire, az is mind1, én mit hiszek, az is, hogy más mit hisz. Onnan még senki nem jött vissza, ezért errõl kár is vitatkozni, egyik mellett sincsenek megdönthetetlen érvek.
A hké és a halál azért más. Arra mondom, hogy még senki sem járt a Valhallában, nem járt a mennyországban, nem reinkarnálódott és úgy tért vissza a halálból.
Utazás elõzõ életbe? Nem hallottatok róla? Sok olyan embert ismerek aki meg is tapasztalta.
Az már hókuszpókusz, abban nem hiszek:) Az agyat fantasztikusan lehet manipulálni. Rengeteg inger ér minket manapság, filmek, média, internet útján, ezekbõl az agy képez egy fantáziaképet. Ezek inkább a vágyaink kivetülései, mint valós utazások.
"nem reinkarnálódott és úgy tért vissza a halálból." Stevenson remek kutatásai (abszolút tudományos módszerekkel dolgozott, és õ maga egyébként szinte végig szkeptikus maradt - egész addig, amíg már egyszerûen nem lett volna értelmes annak maradni) ilyenek. Többezer gyereknek egyértelmû emlékei maradtak elõzõ életébõl, olyanok, amikrõl új életében még nem is hallhatott. Felismerte az egykori önmaga családtagjait, elmondta a szóban forgó személy rejtett szokásait, halálának körülményeit, stb. Elég részletes, és elég hiteles bizonyíték a reinkarnációra, még ha közvetett is. Ennél jobb egyelõre nincsen, és talán nem is lehet.
Ezekben nem hiszek, ettõl függetlenül elfogadom, aki hisz benne, majd ha odakerülök, meglátom, mi lesz, nem mondom, hogy kíváncsian várom:)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a sok kommenteket! Nem létezik a lélek? Én nem is tudom elképzelni, hogy a halál után egyszerûen megszûnünk.. De akkor meg egy másik élet kezdõdik? Talán már a 50-ik?
Szerintem valami olyasmi, ami mindannyiunk képzeletét felülmúja. Szerintem az elsõknek igazuk van, te megszûnsz, viszont szerintem a lényeged, az alapok megmaradnak. Volt egy fizikus, Morgan Freeman mûsorában, aki arról beszélt, hogy azok az elektromos impulzusok továbbterjednek a levegõ atomjain keresztül. Valami mindenképp marad belûled. De egyszer majd mindenki megtudja.
*felülmúlja
* így látszik már írni sem tudok
Alapvetõen sosem voltam hívõ, egyszerüen én olyan féle vagyok, akinek bizonyíték kell, nem csak igéret. Old spice-al nem lakom jól. Egész életemben sajnos úgy hozta a sors, hogy vallásos iskolákban jártam, bekényszerítettek a templomba hétfõ reggelente azt a sok agymosó marhaságot hallgatni, a sok üres igéretet, aztán azok azok a papok, akik szétlopták a város pénzét is, már ki is lett tiltva az egyik. Vallás= nulla. Hit az más tészta. Hit az egy olyan dolog, ami kapaszkodó az embereknek, hogy menedékre leljenek, mert vannak akik nem emésztik ezt meg , hogy megszünnénk létezni? A tudatalattiuk ebbe az igéretbe meneül, hogy majd ott szép és jó lesz. Olyan ez, mint a télapómese a kisgyerekeknek, mennyire örülnek, amikor a szülõk átvágják õket, aztán késõbb jön a csalódás , a kiábrándulás, hogy az azért nem egészen van úgy. A rendszer, a hatalom valamikor nagyon régen találta ki ezt a vallásos szabályozó módszert szerintem, ez az egész vallás is egy konspiráció semmi több, hogy egyrészt a dolgozó rabszolgákat összetartsa valami, valami ami mozgatórugóként hat rájuk az igavonó barom munkájukban, ami egy löketet ad nekik, illetve ahol végetérnek az írott jog szabályai, ott jön az erkölcsi törvények visszatartó ereje. Tudta a rendszer, hogy ez egy tökéletes fegyver lesz a kezükbe, amivel tudják majd szabályozni a népet, és be kell vallani eszik még ma is elég rendesen. Már születésünktõl fogva sokaknak beleverik a fejébe a vallásos neveltetést, az egész életüket úgy élik le emberek, hogy ez a megszokott közeg, hogy isten szeret meg satöbbi, egyszerüen eszükbe sem jut megvétózni, mert mióta léteznek csak ezt nevelték beléjük, és aki nem így gondolja azt kell kirekeszteni, mert õk a hülyék, nekik anyukájuk mondta hogy az úgy van, akkor nincs apelláta. Persze! :) ) A médiából, blogokból, mindenféle könyvekbõl rengeteg mindent lehet hallani, hitet, cáfolatot satöbbi. Na de mivan akkor, ha ugyanilyen céltudatosan építette ki a rendszer a hit bizonyítékait is az évtizedek során. Nem lehet tudni. Mindenesetre azzal is számolni kell, hogy az emberi elme változhat, külsõ behatásra az egy sérülésével vannak akiknek teljesen szétesik a személyiségük, gyakorlatilag egy másik emberré válnak, akkor hol van a lélek mégis? Az agy generálja a lélknek nevezett valamit. Ismerem egyébként a láma tetejére írt felíratot amit láttak felülrõl lebegõ állapotban meg hasonlók, ezek meggyõzõk, de mivan ha ez is mind hamis bizonyíték.Volt egy idõ, amikor elhittem, olvasgattam sokmindent neten is, de sorra dölnek meg ezek az írományok. Zeitgeist is egy hitvallás volt, aztán mekkora kamu. Egyébként józan ésszel felfoghatatlan, hogy mit is kéne csinálni a túlvilágon? Miért lenne az jó nekünk? Az emberi elme olyan, hogy egy idõ után unatkozik. Valamennyi idõ után unatkozik. Ez meg kín. Ha már mindent meguntál magad kürül mindenben kiégtél nincsenek álmaid, vágyaid, ambiciód tovább semmi nem okoz már meglepetést, akkor pokollá válik a létezés. Egyszer vége kell hogy legyen. Mégis meddig kéne bujkálni a halál, az unalom elõl? Új világokba? Ez számomra egyrész elképzelhetetlen, másrész nem kívánatos. Egyszer véget kell hogy érjen, pont mint a születés elõtt.

A halál után kiszáll testünkből a lélek?

Mi leszünk utána?Vagy fönt lebegünk,miel?tt meghalunk?És vajon látjuk azt a bizonyos alagutat?

Legjobb válasz: nemtom még nem haltam meg... de én hiszek abban hogy az embereknek van lelke és gondolom nem marad bennük a haláluk után

nemtom még nem haltam meg... de én hiszek abban hogy az embereknek van lelke és gondolom nem marad bennük a haláluk után
milyen szépen írtad! én nekem azt mondták, hogy mikor álmodunk, akkor egy asztrálszalag tartja a lelkünket összeköttetésben a testünkkel, hogy visszatalálhasson. (tehát mikor álmodozunk, álmodunk vagy relaxálunk, s ide-oda képzeljük magunkat, a lelkünk ott van.) mikor a test nagyon szenved, a lélek elvágyik tõle, mert akkor õ is szenved! s ha teheti el is szökik vagy elengedik. ha elmegy, lehet hogy békét talál, s megnyugszik, de az is lehet, hogy nem, s bolyong tovább a nyugalmát keresve. van-e alagút? fogalmam sincs. nem is tartom fontosnak. az eltévedt lelkekhez szoktak hívni egy halott rokont, kedvest, valakit, hogy vezesse õt, s a meglelt nyugalmában feljebbléphessen, s újjászülethessen. ebbõl mi igaz? nem tudom. de szép, és én inkább ezt hiszem, mint a semmit. :g)
grat a sok ctrl+c ctrl+v masterhez ha a tested meghal ha hittél Istenben és ugy éltél, vagy próbáltál ahogy a Biblia mondja, akkor a lelked a menyországba jut az örök boldogságba, ha nem voltál hívõ akkor az örök kárhozatba.
"Lélek és teljes halál „A lélek halhatatlansága" ellen Kicsoda tehát az ember Jehova Tanúinak nézete szerint? Az ember a föld porának és az élet leheletének, illetve Isten szellemének kombinációja. A por és a lehelet együtt eredményezi az élõ lelket (nefes chqjjá, 1Móz 2, 7). Az ember tehát lélek, de neki nincsen lelke. AzÕrtorony Társulat szembefordul a „religionisták" (egyházak) véleményével, akik (állítólag) a lélek halhatatlanságában hisznek. A lélek halhatatlanságáról szóló tanítás - ugyanúgy, mint a katolikus tanítás a tisztítótûzrõl, amely a halál utáni tisztulás helye -, pogány és nem igeszerû. A Bibliából az derül ki, hogy a lélek (=ember) halandó. Teljesen, mindenestül meghal a földi halálban, és semmilyen része sincsen az embernek, például a lélek, amely elszigetelten tovább létezne (teljes halál). Az örök élet nem közvetlenül a halál után kezdõdik (illetve a hívõnek itt és most folytatódik a halál után), hanem az újjáteremtés cselekedete után, amelyet Jehova elvégez az õ kiválasztottam.Minden más ember, továbbá a bukott angyalok (=démonok) is — amint már említettük —, megsemmisülnek. A bûnösök sorsa a halál, azaz, az örök, végleges megsemmisülés (annihiláció).„Az igazság, mely örök élethez vezet" címû Õrtorony-iratban ezt találjuk: , , Hol volt Ádám, mielõtt Isten a porból megformálta és életet adott neki? Nos, egyszerûen nem létezett. A halálakor Ádám ismét visszatért ugyanabba az élettelen, öntudatlan állapotba. Ádám nem ment sem a tüzes pokolba, sem a mennyei boldogságba, hanem meghalt, mint Isten megmondta." ... „A Biblia világosan tanítja, hogy a halottak öntudatlanok és élettelenek a sírban." ..."Minthogy az emberi lélek maga az ember, az nem lehet egy árnyékszerû bizonytalan valami, ami csak lakja a testet, vagy ami a személytõl elkülönülten is létezhet." ... „Igen, a te lelked valójába te magad vagy..." ... „Látjuk tehát, hogy az emberi lélek maga a személy, s amikor a személy meghal, maga az emberi lélek hal meg" (34kk).Mi a szellem" az Õrtorony Társulat elképzelése szerint? Nagyon hasonló az „életerõhöz" az Istenrõl szóló tanításukban. Ugyanebben az írásban olvassuk: „Az emberi lélek tehát nem más, mint maga az élõ személy, a szellem pedig egyszerûen az életerõ, amely ennek a személynek lehetõvé teszi, hogy éljen. A szellemnek nincs egyénisége, nem is teheti meg azt, amit egy személy meg tud tenni. Nem tud gondolkozni, beszélni, hallani, látni, sem érezni. Ebben a tekintetben egy autó telepének elektromos áramához hasonlíthatnánk." „...ez ... az erõ, amely képesíti a készüléket... mûveletek elvégzésére. Ezt a szellemet vagy életerõt megtaláljuk minden élõ teremtményben, mivel a szülõk nemzésnél átszármaztatják utódaikra" (38k). Rutherford „Teremtés" címû írásában rámutat, hogy a szellem, vagy lehelet Istentõl származik, és hozzá tartozik. „A lehelet, amelyet az ember lélegzik, Jehovához tartozik, mivel minden dolog Istentõl való. Az élethez való jog Istentõl származik. A lehelet nem halhatatlan. Magának a leheletnek nincsen élete. Õ csak fenntartja a vérkeringést, amely által az emberi test megelevenedik. Az írás világosan megmagyarázza, hogy az élet a vérben van" (53. o.). A halál után a lehelet visszatér Jehovához. Az embernek nincsen hatalma felette. Az Õrtorony Társulat bibliai lexikona is hangsúlyozza:" A 'nefes' maga a személy, táplálkozási szükséglete, a vér az ereiben, a lénye... a nefest különösen is a vér tartalmazza... Szöges ellentétben a görög tanítással, amely szerint a pszühé ('lélek') anyagtalan, láthatatlan és halhatatlan, a Biblia azt mutatja, hogy földi teremtményekre alkalmazva mind a pszühé, mind a nefes anyagit, megfoghatót, láthatót és halandót jelent" (Segítség a Biblia megértéséhez, 1.119. o.). Kontinuitás vagy diszkontinuitás? Az értékeléshez ki kell jelentenünk, hogy az Õrtorony Társulat e tanításai az emberrõl bibliait és bibliátlant egyaránt tartalmaznak, és ezek keverednek. Ez onnan származik, hogy túlzottan leszûkítik a „lélek" és a „szellem" fogalmát; a „lélek" csak „egész ember", és a „szellem" csak „életerõ". Mindamellett a bibliai lexikon szerzõi elég nyíltak ahhoz, hogy bevallják: „Széles jelentéstartalmuk van ezeknek a kifejezéseknek, különbözõ árnyalatokkal" (i. m. 1. 340. o.), akkor is, ha magyarázatukhoz nem vonnak le következtetéseket ebbõl a felismerésbõl. Éppen azért, mert a „rúach" és , n'sámá" (héber), továbbá a görög pneuma („szellem"), valamint a , nefes" (héber) és a „pszühé" (görög) kifejezéseknek oly „széles jelentéstartalmuk van", magyarázatuk és elhelyezésük a teológia tudományában is nehéz. így itt csak nagy vonalakban vázolhatjuk õket -, arra a kérdésre tekintettel, hogy van-e további lét a halál után (kontinuitás), vagy az ember a „teljes halálba" süllyed (diszkontinuitás). (Ennek a kérdésnek az adventistákkal folytatott beszélgetésben is jelentõsége van, hiszen Russell és utódai tõlük vették át a „teljes halálról", a „megsemmisülésrõl" stb. vallott nézeteiket. Az ember maga élõ lélek, vagy van lelke? A Biblia mindkettõt mondja. Az, hogy az embert, mint , nefes chajjá"-t („élõ lélek", általánosabban „élõlény"-nek fordítható) Isten teremtette, világosan kiderül az alapvetõ 1Móz 2, 7-bõl: „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. így az ember élõlénnyé (nefes chajjá)" Az ószövetséges Claus Westermann így kommentálja ezt a helyet: „... az ember nem több alkotórészbõl áll (mint test és lélek vagy hasonló), hanem 'valamiben' áll fenn [a föld pora], amely a megelevenítés által emberré lesz... az ember nem magába kapja Isten leheletét, hanem Isten fújja belé az élet leheletét... Az 'élet lehelete' tehát egyszerûen az elevenséget, az élet leheletének belefújása az ember megelevenítését jelenti... Az Isten által teremtett ember az élõ ember... az ember 'nefes chajjá''-ként lesz megteremtve, nem a testébe adatik 'élõ lélek'. Az emberrõl a maga eleven mivoltában, teljes egészében van szó" (Westermann 1976, 282k). Az, hogy Jehova Tanúi az embernek ezt az „egységességét" hangsúlyozzák, érvelésüknek valós eleme. Igen, az ember a maga egészében „élõ lélek", amelyet Isten a földbõl formált, és életének leheletével (ha nem is olyan dinamisztikusan, majdhogynem materialisztikusan értve, mint az Õrtorony Társulat, ld. feljebb) töltött be. Mivel azonban a , jiefes" és a „pszühé" fogalmát az Ó- és az Újszövetség tovább szélesíti, és egy sor jelentésárnyalatot mutat fel, másképp is alkalmazható, így például a következõ kijelentésekben: „a lelke (pszühé) benne van (en autó)" (Csel 20, 10; vö. 1Kir 17, 21k), „lelkûk van (ta ehonta pszühasz)" (Jel 8, 9 stb.). Jehova Tanúinak ismételten azok a helyek okoznak gondot, ahol test és lélek megkülönböztetésérõl, sõt szétválasztásáról van szó, például Mt 10, 28-ban: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket (pszühé) meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja veszíteni a gyehennában." Az „Újszövetségi Teológiai Fogalmi szótár (TBLNT) a héber , nefes" és a görög „pszühé" következõ jelentésárnyalatait sorolja fel a Szentírásban, a megfelelõ helyekkel alátámasztva: „az élet helye, vagy az élet", „az egész természeti lét és az ember élete", „élõ lélek", „a belsõ emberi élet... én, személy, személyiség a lélek különbözõ erõivel... a személy a tudat minden képességével", „az elevenség és az akarat és kedély oldala az emberben", „az eszhatológikus élet", „az az adottság, amelyen belül élet és halál, romlás és üdvösség eldõl" (THBLNT D/1977 1.116k). Ha közös nevezõre akarjuk hozni a definícióknak ezt a zavaró (korántsem teljes) változatosságát, akkor talán így fogalmazhatunk: A lélek" olyan fogalom, amely mind az emberi személy egészére, mind pedig lényegi tulajdonságaira és körülményeire vonatkozhat. Az Óés az Újszövetség úgy ábrázolja az embert mint „lelket", de úgy is, mint , szellem-lélek-test" egységét, amely a testi halállal ideiglenesen megszûnik, és a testi feltámadáskor helyreáll. A köztes idõben (köztes állapot a földi halál és az utolsó napi feltámadás között) az ember személyként tovább létezik, mégha földi, anyagi test nélkül is. A személy folyamatossága a földi halál és a feltámadás között az emberi én - vagy a „lélek" - továbbélésének is nevezhetõ, anélkül, hogy ezzel „a lélek halhatatlansága" pogány platonista elképzeléseinek hódolnánk. A „lélek" ebben az értelemben az embernek az anyagi halálon túl is tartó személyisége. Az olyan bibliai igék, mint Mt 10, 28; Lk 16, 19-31; 1Pt 3, 19 és ószövetségi kijelentések a Seolról (erre még részletesebben visszatérünk) világosan arra utalnak, hogy van köztes állapot -, ezzel pedig az ember további létezése a halál után. A „teljes" halál feltételezése ezért több mint kérdéses. Luther Mártonnal és Fritz Heidlerrel (aki többek között Lutherre hivatkozik), az a meggyõzõdésem, hogy a Biblia „az elhunyt személyek köztes állapotban való lelki további létezésérõl" beszél, és hogy Isten „a lelket halhatatlanul és örökkévalóságra teremti", azért, hogy „megõrizze az én folyamatosságát, és így személyes identitásukban lehetõvé tegye a halottak feltámadását" (F. Heidler: Ganztod oder nachtodliche Existenz? [„Teljes halál vagy halál utáni lét?"] Theologische Beitráge 4/1985 169 kk). Wolfgang Trillhaas arra hívta fel a figyelmet, hogy feltámadás és halhatatlanság nem egymás ellentétei, hanem feltételezik egymást. Halhatatlanság és feltámadás úgy viszonyul egymáshoz, mint héj és mag, mint kezdet és vég. A feltámadás „a halhatatlanságba vetett hit egyik módja". „Csak akkor gondolható el, ha a halálon túli élet egyáltalán a horizontra képzelhetõ" (W. Trillhaas: Einige Bemerkungen zur Idee der Unsterblichkeit [= „Néhány megjegyzés a halhatatlanság gondolatához"] , Neue Zeitschrift fur Sytematische Theologie, 1965, 147kk). Amikor a Bibliában arról van szó, hogy a „lélek" meghal (például 4Móz 23, 10; lKir 19, 14), az mindig az egész embert (szélesebb értelem), de sohasem a lelket, mint az ember teremtésbeli elemét (szûkebb értelem) jelenti. Ez különösen az olyan helyekre vonatkozik, mint Ez 18, 4, amelyet szívesen vesz elõ az Õrtorony Társulat (például: „Érveljünk az írásokból, 249. o.). Ha ott azt mondja a próféta, hogy „annak a léleknek kell meghalnia, amelyik vetkezik", ezen nyilvánvalóan az ember szellemi-testi egységében értendõ, mert egy elszigetelt lélek sem vetkezni, sem meghalni nem tudna. A halandóság olyan tulajdonság, amely az Újszövetségben csak a földi testre vonatkozóan használatos (Róm 6, 12; 8, 11; 1Kor 15, 53k; 2Kor 4, 11; 5, 4). Hiszen a földi test a látható és múlandó szférájába tartozik (2Kor 4, 18). Az új test azonban, amelyben a személyes folyamatosságában tovább létezõ ember az utolsó napi feltámadáskor részesül, halhatatlan (1Kor 15, 35-54; 2Kor 5, 1-10; Fii 3, 21; vö. Ronsdorf 1992, 114k).' A halhatatlanság bibliai kontra platonista reménysége Ha a bibliai tanítás szerint így van az embernek (vagy ha akarjuk, a léleknek) halhatatlansága, ez semmiképpen sem azonos a pogány-platóni felfogással. Jehova Tanúinak az a szemrehányása, hogy az egyházak itt pogány tant képviselnek (bizonyos kivételektõl eltekintve, például népies elképzelések a halhatatlanságról) megalapozatlan. A bibliai és a pogány-platóni halhatatlanság-eszme között mélyreható különbségek vannak, mindenekelõtt az alábbi négy pontban: 1. A platóni filozófia a testet a Jelek börtönének" tekinti, és ezáltal a szellemi-lelkivel szemben leértékeli. A Biblia ellenben hangsúlyozza: „Az Ige testté lett" (Jn 1, 14). Az ember a maga egészében „igen jónak" lett megteremtve (lMóz 1, 31). A Bibliában a test sohasem másodrendû, hanem Isten jó teremtéséhez tartozik. 2. A platóni filozófia számára idegen a test feltámadása. Elképzelése szerint a meghaláskor a lélek pillangóhoz hasonlóan elhagyja a testet. - A Biblia ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy egy csak idõlegesen test nélküli köztes állapot („mezítelenség", „leplezetlenség". vö. 2Kor 5, 1-10) után kerül sor a testi feltámadásra. Bár a földi test meghal, az ember testi léte ezzel semmiképpen sem értékelõdik le, amit Krisztus testi feltámadása és minden ember jövendõ testi feltámadása fejez ki (lKor 15). A lelkek üdvösségét tehát a Szentírás mindig „a test feltámadásának, tehát a lelkek új testi valóságának szempontjából tekinti" (TBLNT D/1977, 1.119. o.) 3. A platóni filozófia azt tanítja, hogy a halál után „az emberben lévõ isteni" „Istenhez" (erõsen panteista ízzel) tér vissza. A halhatatlanságot minõségi képességnek tekinti, amely természettõl fogva minden emberhez hozzátartozik -, függetlenül egy személyes istennel való bármiféle kapcsolattól. - A Biblia nem ismer ilyen „istenit", amely az emberben meglévõ képesség, hanem az ember természettõl fogva bûnös voltáról és az abból eredõ halálról beszél, amelyet a földi életben elmulasztott megtérés miatt örök kárhozat követ. A örök élet - mint örök üdvösség - egyes-egyedül Isten ajándéka és ingyenes adománya (Róm 6, 23; Mt 25, 31kk; Jel 21, 11-15). Egyedül Istené a halhatatlanság (1Tim 6, 16), õ azonban rendelkezik felette, és az embernek adja - örök üdvösségre vagy örök elvetésre (ld. alább). 4. A platóni filozófia az ember preegzisztenciájából (a nemzés elõtti létezésébõl) indul ki - részben „lélekvándorlással" is összekötve -, míg a Biblia elutasítja ezeket. Bár a Biblia ismeri Isten tervét az emberrel még fogantatása elõtt (vö. Zsolt 139, 16; Jer 1, 5) és az embernek Istentõl való örök kiválasztását (Ef 1, 4), nincs szó az ember létezésérõl a fogantatás elõtt. A preegzisztencia gondolata csak a Logosz Jézus Krisztussal kapcsolatban található a Bibliában (Jn l, lkk; 8, 58; Fii 2, 5kk). Az embernek az a sorsa, hogy „egyszer meghaljon, utána pedig az ítélet következik" (Zsid 9, 27). . „A pokol - a nyugalom helye" „Nincsen örök gyötrelem" Jehova tanúinak nézete szerint hagyományos értelemben vett pokol nem létezik. Egyetlen ember sem fog örökké kínlódni a pokol tüzében. A pokol a nyugalom, az alvás helye, végül is a sírral (ÚVF: „emléksír") azonos. Azok az emberek és démonok, akik Jehova ellen döntöttek, nem fognak örökké gyötrõdni, hanem egyszerûen megsemmisülnek. Joseph Franklin Rutherford „Isten hárfája" címû írásában négy okot nevez meg, amely miatt az örök gyötrelemrõl szóló tanítás nem lehet igaz: 1. mivel teljes képtelenség, 2. mivel Isten igazságával összeegyeztethetetlen, 3. mivel ütközik a szeretet elvével, 4. mivel egészen bibliátlan" (45. o.). Képtelenség, „mert senki sem lenne örökké kínozható, ha nem lenne örökké tudatánál" (46. o.). Rutherford itt feltételezi a halál utáni tudat nélküli állapotot. Erre a tanításra a továbbiakban még rákérdezünk. Másodszor az örök gyötrelemrõl szóló tanítás igazságtalan, mert hát Isten teremtette tökéletlennek az embert, és így nem adta meg a lehetõséget, hogy tökéletesen teljesítse parancsolatait. „Nagyon igazságtalan lenne a Teremtõ részérõl, hogy tökéletlenül hagy világra jönni, olyan körülmények között megszületni egy gyermeket, amelyekre nincs befolyása; utána pedig, mivel nem tudott tökéletesen engedelmeskedni, pokoli gyötrelemre kárhoztatná" (47. o.). - Itt feltûnõ ellentmondással találkozunk a fent említett „relatív tökéletesség" tanításához képest, amely nyilván mégsem volt olyan „tökéletes". Rutherford ezzel az érvvel mindenekelõtt azt hagyja figyelmen kívül, hogy egyetlen embernek sem kell pokolra mennie, mivel Isten szeretetbõl áldozta Fiát, Jézus Krisztust, azért, hogy bûntõl, haláltól és örök gyötrelemtõl megváltson. Harmadszor az örök gyötrelemrõl szóló tanítás szeretetlen, mert csak az ördögnek jutna eszébe, hogy a saját gyermekeit kínozza. Mivel azonban Isten szeretet, lényével nem egyeztethetõ össze ez a tanítás. - Itt azt hagyja figyelmen kívül, hogy Isten az õ „gyermekeit" (vagyis a hozzá tartozókat) egyáltalán nem kínozza örökké. Csak azok kerülnek a pokolba, akik életükben megtagadták a Biblia Istenét, és harcoltak ellene (ld. alább). Negyedszer az örök gyötrelemrõl szóló tanítás bibliátlan. Rutherford azt állítja: „Az egész Bibliában egyetlen textus sem található, amely az örök gyötrelemrõl szóló tanítás támaszául szolgálhatna. Van néhány szöveg, amelyet szimbolikusan, hasonlatokkal és homályos beszéddel írtak, azért, hogy nagy igazságokat illusztráljanak, de bármiféle utalás nélkül az emberi nem örök gyötrelmére... Az egész írás azt mutatja, hogy az istentelenek bûnhõdnek, a büntetés azonban nem gyötrelmet, hanem megsemmisülést jelent." (48. o.). Míg az elsõ három érv emberi-humanista gondolkodásból és érzésbõl indul ki, amely ugyan részben követhetõ, de Istennek a Szentírásban adott igéjével szemben nem lehet mérvadó, a vita valódi és fõ idegéhez a negyedik érv nyúl. Bibliai-e a pokolról szóló tanítás vagy sem? Mit jelent a „pokol"? Mit jelent a „pokol" értelmezése az ember számára? Tudatában vagyok annak, hogy az alábbi fejtegetések szorosan kapcsolódnak a szótériológiához és az eszhatológiához, mégis az antropológiánál tárgyalom ezeket, mivel szorosan összefüggnek az ember, a lélek, a teljes halál stb. kérdésével. A „pokol" fogalma Ha a német , ”Hölle", (de a magyar „pokol" - a kiadó) fogalmat közelebbrõl megnézzük, láthatjuk, hogy pontatlan. A német „Hölle" szóval - mint Luther Márton bibliafordításában is - egészen különbözõ héber és görög fogalmakat foglárnak egybe. A bibliai nyelvekben meg kell különböztetnünk (ha teljesen nem is választhatjuk szét) a következõket: • Abüsszosz (görög) „mélység", „alvilág", különösen is „bûnhõdõ démonok börtöne" (Lk 8, 31; Jel 9, lk; v. ö. Evangelisches Wörterbuch zum Neuen Testament [=Protestáns Újszövetségi Szótár] 1/1980, 8. has. k.); a „tartarosz" jelentése is hasonló (2Pt 2, 4). • Seol (héber), hádész (görög) az anyag nélküli személyiség (=„lélek"), ideiglenes, köztes tartózkodási helye a feltámadásig, mégpedig mind az igazaké, mind a gonoszoké, akiket mély szakadék választ el egymástól, az a rész, ahol az igazak élnek ábrahám kebele" (Lk 16, 22-23), vagy „paradicsom" (Lk 23, 43 ld. alább). (Lk 16, 23-ban Károli és az új protestáns fordítás a „pokol" szót használja - a kiadó.) • Géhenna (görög) - „gyehenna", az elveszettek örök tüzes „pokla" (az arám „gehinnám", a Hinnóm-völgy nyomán, Jeruzsálem déli részén, ahol Jósiás király koráig (i. e. 620 körül) tûzben gyermekeket áldoztak, és amely az isteni ítélet helyének számított, ld. alább). Az Újszövetségi Teológiai Fogalmi Szótár (TBLNT) így határozza meg a „hádész"t és a „gyehenna"-t: Az Újszövetség számára ...a géhenna eleve létezõ valóság (Mt 25, 41), tüzes mélység (Mt 13, 42.50). Ez az utolsó ítélet után a végsõ büntetés helye, amely örökké tart (Mt 25, 41.46; 23, 15.33). Test és lélek kerül benne ítélet alá (Mk 9, 43.45.47k; Mt 10, 28). A 'hádész'- tõl tehát meg kell különböztetni, mivel az a feltámadás elõtt fogadja magába az elhunytak lelkeit" (TBLNT 1/1977, 713. o.). Formailag hasonlóan Jehova Tanúi is különbséget tesznek. Rutherford így ír „Teremtés" címû könyvében: „A hádész, amelyet gyakran pokolnak fordítanak, a halálnak azt az állapotát jelenti, amelybõl a feltámadás történik. A gyehenna azonban olyan állapotot jelöl, amelybõl nincsen feltámadás" (271. o.). Ez a külsõleg, formailag nagyon hasonló meghatározás azonban nem feledtetheti, hogy az Õrtorony Társulatnál tartalmilag egészen másról van szó mint a hagyományos egyházi magyarázatban: Jehova Tanúi másképp értelmezik ezeket a fogalmakat (hádész, gyehenna, pokol, tüzes kemence stb.), vagyis szimbolikusan, amint már az imént szó volt róla. A hádész és a gyehenna az Õrtorony Társulat állítása szerint nem a köztes vagy a végérvényes gyötrelem helye. A „hádész" vagy „seol" számukra az öntudatlanság állapotát jelöli: „sír, kripta, gödör vagy mélység" a valamikori feltámadásig (a Jehovához és Teokratikus Társaságához való viszony szerint) (vö. i. m. 269. o.). A „gyehennát" „a teljes megsemmisülés állapotának" tartják, „ahonnan nem lesz feltámadás vagy feltámasztás" -, így tehát nincs köze örök gyötrelemhez (i. m. 270. o.). Az „Örökké élhetsz Paradicsomban a földön" címû Õrtorony-könyvben ez áll: „A héber Seol és a görög Hades szó egyértelmûen a sírt jelenti. De mit jelent akkor a gyehenna? A Héber iratokban a gyehenna a 'Hinnom völgye'. Emlékezz vissza, hogy Hinnom volt a neve annak a völgynek, amely közvetlenül Jeruzsálem falain kívül fekszik, és ahol az izraeliták feláldozták gyermekeiket a tûzben. A jó Jósiás király a maga idejében hulladék vagy szemétgyûjtõ teleppé alakította ezt a völgyet, s ezzel megszüntette ezt a borzalmas szokást (2Királyok 23:10). Abban az idõben tehát, amikor Jézus a földön tartózkodott, a gyehenna Jeruzsálem szeméttelepe volt. E telepen a szemét hatásos elégetésének fokozására kén adagolásával táplálták a tüzet." ... „Jézus a gyehennát a teljes és örök megsemmisülés találó szemléltetésére használta. ... hallgatói megértették, hogy a gyehennára jutók sorsa olyan mint a szemété: örök megsemmisülés. Mit értsünk akkor a Jelenések könyvében említett 'tûz tava' kifejezésen. Ennek a gyehennáéhoz hasonló jelentése van. Nem öntudatos állapotban való gyötrést, hanem örökkétartó halált, vagy örök megsemmisüléstjelent" (86k). Valóban így van? Hogyan magyarázhatók azok a bibliai szakaszok, amelyekben a „seol", „hádész", „gyehenna" és a „tüzes tó" fogalma elõfordul? Szimbolikus fogalmak és történetek-e (ezt állítják Jehova Tanúin kívül az „annihiláció" és a „kondicionalizmus" más képviselõi is, például Fudge 1994; vö. Harris 1961) -, vagy mostani és jövendõ valóságról szórnak? A pokol „a nyugalom és a reménység helye", amint az „Isten hûséges marad" címû Õrtorony-irat egyik fejezetének címe mondja -, vagy a „sírás és fogcsikorgatás" helye, amint Jézus többször kijelenti (ld. alább)? Mindenekelõtt azt kell megállapítanunk, hogy a „seol" és a yhádész" fogalma nem a sírt, hanem az alvilágot, mint a halottak tartózkodási helyét, a holtak birodalmát jelöli (Theologisches Handwörterbuch zum Altén Testament [= Ószövetségi Teológiai Kéziszótár] n/1984, 837kk hasáb, Bauer 1971, 32k hasáb, Evangelisches Wörterbuch zum Neuen Testament [=Protestáns Újszövetségi Szótár] 1/1980, 72k has., Theologisches Wörterbuch zum Altén Testament [= Ószövetségi Teológiai Szótár] Vü/1993, 901kk has.). Ezzel szemben a „sír" szokásos kifejezése héberül „qeber", görögül jafosz" vagy „mnémeion"'. A seol többek között abban különbözik a sírtól, hogy igen nagy „mélységben" található (5Móz 32, 22; Jób 11, 8; 26, 5; Ézs 14, 15), „kapuk" zárják el (Zsolt 9, 14; Ézs 38, 10; v. ö. Mt 16, 18), és hogy az ember „leszáll", „lemegy" ide, miközben sírba helyezik. Bár a seolban megszakad a kapcsolat a világgal, mégsem öntudatlanság, hanem észlelési képesség és tevékenység jellemzi. A megfelelõ bibliai helyek (például Ézs 14, 9-17; Ez 31k; Jób 14, 18-22; 26, 5; vö. Lk 16, 19-31) lehetséges, hogy részleteikben képi elemeket tartalmaznak, a beszámolók azonban véleményem szerint halál utáni létre utalnak (Harris 1961-gyel szemben), Az ószövetségi korral szemben a ”seol/hádész" fogalma jelentésében bõvült az Újszövetségben. „A halottak teljes világára alkalmazott régi jelölésen túl a szó vagy minden halott köztes tartózkodási helyét, vagy az istentelenek lelkének helyét jelentheti (Theologisches Handwörterbuch zum Altén Testament [= Ószövetségi Teológiai Kéziszótár] D/1984, 841. has.). A fentiektõl eltérõen a „gyehenna" a kárhozottak „célállomását", az örök tüzes tavat jelöli. Az ehhez kapcsolódó valóságot az Újszövetség a következõképpen ábrázolja: • Sírás és fogcsikorgatás (Mt 8, 12; 13, 42.50; 22, 13; 24, 51; 25, 10). • Sötétség (Mt 22, 13; 2Pt 2, 4.17; Júd 6) • Tûz (Mt 3, 10; 13, 40; Jn 15, 6) • Örök tûz (Mt 18, 8; 25, 41; Mk 9, 43) • Tûz és kénkõ (Jel 14, 9 kk) • Tüzes pocsolya (Jel 19, 20; 20, 15) • Tüzes kemence (Mt 13, 41k.5O) • Örök tüzes büntetés (Júd 7) • Kiolthatatlan tûz (Mk 9, 43.48; Lk 3, 17) • El nem pusztuló féreg (Mk 9, 48; vö. Ézs 66, 24) • Gyötrelem (Jel 14, 11; vö. Lk 16, 23kk). Még ha abból indulunk is ki, hogy ezek a leírások részben vagy teljesen képiesen értendõk, akkor is kiábrándítóan valóságosak: Isten távolléte, sötétség és gyötrõ fájdalmak. A gyehennában gyötrõ fájdalmakra való drasztikus utalások véleményem szerint nem egyeztethetõk össze a létezés kioltásával vagy megsemmisülésével, ahogyan pedig az annihiláció elméletének képviselõi hangsúlyozzák. Ha földi halálakor az ember valóban kihunyna, akkor felesleges, sõt érthetetlen lenne az „örök" vagy „kiolthatatlan" tûzre („to pür to aszbeszton"), az „el nem pusztuló féregre" („ho szkolex ou teleuta") és az ezekkel kapcsolatos gyötrelemre utalás. Sehol sincsen a Szentírásban világos bizonyíték arra, hogy ez a „tûz" az egyszeri megsemmisülés alkalma lenne, amely megszünteti az ember létezését; hanem ellenkezõleg, örökkévalóságát (aióniosz, ld. alább) hangsúlyozza. Ha összefoglaljuk az elkárhozottak örök sorsának jellemzõit, vagy leírásait, akkor semmiképpen sem beszélhetünk úgy a pokolról, mint „a nyugalom és a reménység helyérõl", ahogyan az Õrtorony Társulat teszi. Ha a Biblia az elkárhozottak örök sorsaként beszél a „pokolról", erre állandóan olyan kifejezéseket használ, amelyek irtózatot és rémületet keltenek. A gyehenna nem valótlan, földi idõleges, üres, tisztítótûz, megsemmisülés vagy az újramegtestesülések közötti állapot, ahogyan ezt különbözõ tanbeli irányzatok állítják. Sokkal inkább örök büntetés, gyötrelem és az Isten messzeségének helye (vö. Kreeft/Taelli 1994, 280kk; Fudge 1994 és mások ellenében). „A második halál" Az Õrtorony Társulat Jel 20, 14-re hivatkozva a következõképpen érvel: «... a tûz tava a 'második halált' jelenti, amelybõl nincs feltámadás. Nyilvánvaló, hogy ez a 'tó' jelkép, szemléltetés, hiszen a halál és a pokol [Hádesz] is bele vettetnek. A halált és a poklot nyilván nem lehet szó szerint megégetni. De meg lehet õket szüntetni, és meg is lesznek semmisítve" (Örökké élhetsz Paradicsomban a földön, 87. o.). Hasonlóan E. W. Fudge is rámutat arra, hogy „a halál és birodalma" a tüzes tóba lesz vetve: „És a halál és a 'hádész' bele vettetett a tûz tavába, ez a második halál, a tûz tava" (Jel 20, 14). Fudge ezt írja: „Tradicionalista szerzõk ezt a hasonlatot mindig a másik irányban olvassák, mintha arról lenne szó, hogy 'a második halál' (amely határozatlan) lenne a 'tüzes tó' (amely egyértelmû). János valójában azt mondja: A 'tüzes tó' (mint szimbólum) a 'második halál' (egyértelmûbb valóság)" (Fudge 1994, 194. o.). Ez a következtetés - ez a válaszom - csak akkor villanhatna fel, ha a tüzes tavat más helyeken is „megsemmisülésként" lehetne érteni. Ez azonban sem az igehely szûkebb, sem tágabb összefüggésében nem áll meg (vö. pl. Jel 20, 10, ahol az ördög, a fenevad és a hamis próféta örök gyötrõdésérõl van szó). így a „második halált" elkerülhetetlenül a gyehenna és a tüzes tó valósága felõl - nem pedig fordítva – kell értelmeznünk. Az a tény is, hogy „a halál és birodalma" a tüzes tóba kerül, nem a gyehenna valósága ellen beszél. E megfogalmazással sokkal inkább kifejezõdik az átmenet a halottak birodalmából (seol, hádész), mint köztes állapotból (vö. Jel 20, 12k kontextusát) az örök kárhozat végsõ szintjére. A seol feloszlik —, vagyis a benne lévõk mind kijelölt végleges helyükre kerülnek. „Aióniosz" Az Õrtorony Társulat erre fel azt állítja, hogy az „örök" (aióniosz) nem a szüntelen gyötrelem állapotát, hanem a kihunyás egyszeri eseményének következményét jelöli: a soha véget nem érõ megsemmisülést (ld. fent). Ez az érvelés nincs összhangban az „aióniosz" újszövetségi fogalmának használatával, amely a megszakítatlan idõtartamot fejezi ki (vö. Bauer 1971, 55. has.). Az is mondható erre továbbá, hogy a görög „aióniosz" szó, amelyet az Újszövetség az „örök kárhozatra" használ, Istenre és áldásaira vonatkozik. René Pache kiszámolta, hogy az Újszövetség „hatvannégyszer használja a másvilág mennyei és üdvözítõ dolgaira" az „aióniosz' -t: „az örök Isten, örökkévaló hatalma, az örökkévaló Lélek, az örök élet, az örök evangélium, az örök ország, az örök üdvösség, az örök megváltás, az örök szövetség, az örök örökség, az örök dicsõség, az örökkévaló vigasztalás, az örök hajlékok, az örök láthatatlan olgok". Hétszer használja a kárhozat jellemzésére: Mt 18, 8; 25, 41; Júd 7 - az örök tûz; Mt 25, 46 - az örök büntetés; Mk 3, 29; Zsid 6, 2 - az örök ítélet; 2Tesz 1, 9 - az örök pusztulás. Isten és az üdvözültek jellemzésénél vitán felül áll, hogy az „aióniosz" az „örökkévaló" a vég nélküli idõtartam értelmében jelenti, nem pedig más „létminõséget" (Fudge 1994 llkk ellenében). Pache joggal kérdezi: „Hogyan lehetséges, hogy egy szónak, amely 64-szer 'örökkévalót' jelent, hét további alkalommal más értelme legyen?" (Pache 1973, 163k). Ha tehát a Biblia a démonok és az istentelen emberek örök gyötrõdésérõl beszél, ebbõl az következik, hogy nem semmisülnek meg. „Apóleia" Jehova Tanúi állandóan csatasorba állítják az Újszövetségben használt „apóleia" szót, amely állítólag „megsemmisülést" jelent. Ezt találjuk az Õrtorony 1987. július 1-jei számában „Túlélni a nagy nyomorúságot vagy megsemmisülni" címmel: „A görög nyelvi szótárak at 'apóleia' szónak a 'kiirtás', 'örök megsemmisülés' (Arndt /Gingrich), vagy 'végsõ kudarc, nem egyszerûen a fizikai lét kihunyása' jelentést (ThWNT - Újszövetségi Teológiai Szótár) adják." Az utóbbi idézet a maga összefüggésében éppen az ellenkezõjét mondja annak, amit az Õrtorony Társulat igazolni szeretne, hiszen rövidítés nélkül így hangzik: „Az 'apollouszthai" [ti. az Újszövetségben] a „szódzeszthai" és a „dzóé aióniosz" ellentéteként végsõ kudarc, nem egyszerûen a fizikai lét kihunyása, örök elsüllyedés a hádészbe, a halál reménytelen sorsa... Itt sem jelenti egyszerûen a lét kihunyását, ... hanem a halál véget nem érõ, gyötrelmes állapotát" (ThWNT I. 395k). A bibliai lelet alapján tehát megállapítható, hogy az „apollümi", „apóleia" és a hasonló gyökû formák egész sor jelentéssel bírhatnak: „elvész" (Mt 10, 6.39; 15, 24; 16, 25; 18, 11.14; Lk 15, 4.6.8.9.24.32 stb.); „elpusztul" (Mt 7, 13; 9, 17; 10, 28; 2Pt 2, 1; Jel 17, 8.11 stb.); „pazarol" (Mt 26, 8; Mk 14, 4); „elveszít" (=megöl) (Mt 2, 13; 12, 14; 21, 41 stb.); „elvész (=meghal) (Mt 5, 29k; 26, 52 stb.). Az apóleia tehát elsõsorban nem „megsemmisül", hanem „elvész", „elpusztul" jelentéssel szerepel. Az apóleia „nem az egzisztencia/létezés elvesztése, hanem a jó(l) létezés vége" (Ronsdorf 1992, 150. o.). Kérdések Az Õrtorony Társulattól és más annihilácionistáktól azt kell kérdeznünk: Ha az embernek semmilyen további léte sincsen a halál után, hanem a gonoszok megsemmisülnek, az igazak pedig újjáteremtésükre várnak, hogyan magyarázhatók a következõ bibliai tudósítások? • A megdicsõüléskor (Mt 17, 1-8 par) Jézusnak és a három tanítványnak Mózes és ülés, az Ószövetség alakjai jelentek meg. Hogyan jelenhettek volna meg, ha már (vagy még) nem léteztek volna ebben az idõpontban? • Hogyan mondhatta Pál, hogy „vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni" (Fil 1, 23), és „nem szeretnénk ezt levetni, hanem felöltem rá amazt (átváltozni)" (2Kor 5, 4), ha a földi halálhoz nem csatlakozik közvetlenül további lét? • Hogyan kérhetné Jézus Krisztus két megölt tanúja Isten mennyei oltára alatt az õ beavatkozását, és hogyan kaphattak választ: „...nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz... szolgatársaiknak és testvéreiknek száma..." (Jel 6, 9-11), ha nincs létezés a földi halál és az utolsó ítélet között? • Hogyan szólhatott így Jézus a kereszten lévõ „latorhoz": „Ma velem leszel a paradicsomban" (Lk 23, 43) - és hogyan ábrázolhatta a halál utáni állapotot Lk 16, 19-3 l-ben, ha mindez egyáltalán nem lenne (ld. alább)? A következõkben a két utóbbi és más bibliai helyekkel foglalkozom, amelyek különösen is fontosak a Jehova Tanúival folytatott beszélgetésben. Elõtte azonban néhány mondatban még egyszer összefoglalom az Õrtorony Társulat álláspontját: Jehova Tanúi azt mondják: nincs örök gyötrelem helye. Az emberöntudatlan a halál után. A lélek nem él tovább a halál után. Rutherford „Teremtés" címû könyvében ezt írja: „Ha az írás bizonysága megállapítja azt a tényt, hogy egy halottnak sem ismerete, sem bölcsessége nincs, hogy nincs emlékezete, hogy semmit sem tud gondolni, és hogy a hallgatás állapotában található, így a papság által adott válasz, hogy a halottak vagy valamilyen gyötrelmes, vagy valamilyen boldog állapotban léteznek, meg van cáfolva" (260. o.). Ószövetségi „bizonyítékok" Rutherford mindenekelõtt ószövetségi igehelyekre hivatkozik, különösen is a Zsoltárok és a Prédikátor könyvére, amelyek az ember múlandóságáról, Istennel való megszakított kapcsolatáról és a halál állapotában található teremtett világról szólnak (például Zsolt 6, 5; 49, 14; 115, 7; Préd 3, 18-22; 9, 3-10). Ha elszigetelten olvassuk ezeket, és nem vesszük figyelembe helyüket az üdvtörténetben, akkor valóban olyan egyoldalú véleményre jutunk, mint Rutherford és utódai. Éppen ilyen egzegézis -, amely üdvtörténeti és teljes bibliai összefüggésükbõl kiragadja a szövegeket, és nem veszi figyelembe az elõrehaladást - jellemzi az Õrtorony Társulat bibliamagyarázatát. A „Biblia" címû részben már láthattuk, hogy ez mennyire problematikus. Mi a helye a Prédikátornak (qóhelet) az üdvtörténetben! Ez az ember ószövetségi kori ismeretének szintje, Jézus Krisztus feltámadása elõtt. Az örök életrõl és a halálról itt - mint általában az Ószövetségben - még nincs olyan világos bizonyosság, mint az Újszövetségben. Akkor is, ha az Ószövetség egyes helyein ismételten felhangzik a halál utáni létezés (például Zsolt 88, 11; 139, 8; Ézs 26, 19; Ez 37; Dán 12, 1; Jób 19, 25kk). (És 26, 19 és Dán 12, lkk kivételével a többi vitatható - a kiadó.) A teljes bizonyosság csak Jézus Krisztus feltámadásával és általa, mint a halottak általános feltámadásának alapvetésével adatott. Ezzel szemben az Ószövetségben sok helyen találkozunk a fenyegetõ ítélettõl és a földi élet múlandóságától való félelemmel, így a Prédikátornál is. A Qóhelet „még erõsen a jelen világon tájékozódik", és „nincs bizonyossága az életre való feltámadásról" (Stoll 1993, 34. o.). Azzal számol azonban, hogy „a halállal még nincs mindennek vége (3, 17; 12, 7)", hogy „van ítélet". Préd 3, 18kk például beszél „az Isten nélküli emberrõl, aki csak magával törõdik, és az állatokkal összehasonlítva belátja és be is kell látnia, hogy a halálig menõen nincs különbség". A vonalvezetés azonban „következetesen folytatódik a halált legyõzõ Jézus Krisztusig" (i. m. 76k). Ugyanez érvényes Préd 9, 3kk-re: , , 'A nap alatti' elhelyezés újra felismerteti, hogy megfigyeléseivel a Prédikátor az élet józan valóságát Isten rendelése mellett elmenve uja le"(i. m. 139. o.). Amikor Jehova Tanúi ilyen helyekre támaszkodnak, nem veszik észre, hogy ezek kérdésekként szerepelnek, amelyek Jézus Krisztussal jutnak válaszhoz és beteljesüléshez. Amikor Préd 3, 21 ezt kérdezi: „Ki tudja, hogy felszáll-e az ember lelke a magasba?", erre az újszövetségi hely, 2Kor 5, 1 adja meg a választ: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentõl készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk." Ezért a témához közelebbrõl is nézzünk meg két lényeges újszövetségi helyet: Lk 16, 19-31 és Lk 23, 43. Lukács 16, 19-31 Lukács 16, 19-3 l-ben található az ún. példázat a gazdagról és a szegény Lázárról „Az igazság, mely örök élethez vezet" címû Õrtorony- irat nyomatékosan hangsúlyozza, hogy itt példázatról van szó, semmi másról. Minden, a gyötrelem betû szerinti helyével kapcsolatos gondolatot ki kell zárni. Racionális módon kérdezik: „Ésszerû vagy írásszerû-e azt hinni, hogy egy ember gyötrelmet szenved csak azért, mert gazdag, szép ruhát visel, és bõven van mit ennie? írásszerû-e elhinni, hogy valakit mennyei élettel áldjanak meg csak azért, mert koldus? Gondolkodjunk csak azon is: Vajon a pokol szó szerint olyan közel van a mennyhez, hogy valaki, aki a pokolban van, beszélgethetne egy mennyben levõ egyénnel? Azonkívül, ha a gazdag ember betû szerinti tüzes tóban van, hogyan tudná Ábrahám elküldeni Lázárt, hogy hûsítse a nyelvét csupán egy csepp, az ujja hegyén vitt vízzel?" (42. o.) Mindezek miatt nem lehet szó betû szerinti folyamatokat elbeszélõ tudósításról. Jézus mégis mit akart vele mondani? Az Õrtorony Társulat allegorikusán értelmezi az elbeszélést: „Ebben a szemléltetésben a gazdag ember a vallásvezérek osztályát jelképezte, aki Jézust elvetették, majd késõbb meg is ölték" (i. m. 42k). Egyes személyek itt egész népcsoportokká bõvülnek. Átértelmezik a gyötrelmet is, amelyrõl az elbeszélés szól. Már nem a halál utáni létre vonatkozik (Lk 16, 22), hanem a vallási vezetõk sorsára, röviddel a pünkösdi esemény után: „Minthogy Isten elvetette õket, gyötrelmet szenvedtek, midõn Krisztus követõi Pünkösd után erõteljesen leleplezték gonosz tetteiket" (i. m. 43. o.). Azt, hogy ez a magyarázat nem meggyõzõ, egyrészt az a tény bizonyítja, hogy maga a bibliai szöveg egy ilyen pusztán kortörténeti értelmezéshez semmiféle támpontot nem nyújt. Másrészt az, hogy története folyamán az Õrtorony Társulat Lk 16, 19-31 legalább öt különbözõ magyarázatával szolgált -, ezektõl azonban helykímélés céljából eltekintünk. Dietrich Hellmund (1971) disszertációjában a számos és sokféle magyarázási kísérlettel kapcsolatban Jehova Tanúinak „tartós, megoldatlan problémájáról" beszél. Russell vallomása volt még a legbecsületesebb: „Itt találjuk a Szentírásban az egyetlen helyet, amely utal, hogy a hádészben vagy seolban a gondolkodás, érzés, gyötrelem vagy öröm lehetõségére" (Bibliai tanulmányok 5., 1926, 361. o.). Amint láttuk, a Lukács 16, 19-31 semmiképpen sem az egyetlen hely, amely ezt igazolja. Valójában hogyan is kell magyarázni a Lukács 16, 19-31-et? Ez a teológiai kutatásban is nehéz kérdés. Nézetem szerint mégis tehetünk néhány alapvetõ kijelentést. Mindenekelõtt nem maradéktalanul világos, hogy itt valóban példázatról van-e szó. Jézus (egyéb) példázataihoz képest legalább egy feltûnõ különbség van, a névadás („Lázár")» arni különben sohasem fordul elõ Jézus példázataiban. Különbözõ egyházatyák ezért azon a véleményen voltak, hogy ez nem példázat, hanem Jézus valóságos izraeli eseményre utal. Tertullianus ezt írja (De anima 7): „Mit keresne itt a 'Lázár' név, ha nem valóságos esemény lenne? De még ha képes beszéd lenne is, amely hitet követel, akkor is az igazság tanúbizonysága." Theodor Zahn, a jeles bibliatudós is rámutat Lk 16, 19-31 kapcsán a névadásra, amely „példa nélkül áll Jézus összes ránk maradt, szûkebb és tágabb értelemben vett példázatában". Zahn itt tekintetbe veszi az egyházatyák említett magyarázatát, mégis valószínûbbnek tartja azt a lehetõséget, hogy itt példázatról van szó, és „Jézus éppen ezt a nevet választotta, tekintettel annak jelentésére ('Lázár' valószínûleg 'Eleázár' = Isten megsegít/megsegített rövidített alakja) (Zahn 1920, 583k). Még ha valóban példázat is, (ahogyan ma a magyarázók többsége elfogadja), akkor is csaknem önkényes oly módon allegorikusán magyarázni, ahogyan az Õrtorony Társulat teszi. Annál inkább komolyan kell venni, hogy Jézus az õ hallgatóinak környezetükbõl, hagyományaikból szokásos elképzeléseihez kapcsolódik, azért, hogy szellemi igazságokat szemléltessen. Konkrétan: az ószövetségi zsidó hagyomány seolra vonatkozó túlvilági elképzeléseit alkalmazza, azért, hogy illusztrálja, mennyire szükséges még az életben megtérni Istenhez. Akkor is, ha az elképzelés súlypontja (scopus) nem a túlvilágról szóló tanítás, ez mégsem lényegtelen, hanem magától értetõdõnek tételezi fel. Akkor is, ha az olyan részletek, mint „láng", „nyelv" és „mély szakadék" földi szemléltetõ eszközül szolgálnak túlvilági szellemi, tényékhez, ezek a szellemi valóságok, mint olyanok akkor is léteznek. A gazdag ember és a szegény Lázár történetében Jézus (többi) példázatához hasonlóan „valóságos helyzetet használ fel szellemi dolgok illusztrálására". (Ez különbözteti meg a példázatot a mesétõl - a kiadó.) Az embereknek valóban kell hogy legyen „tudatos egzisztenciájuk a halál után, és közülük egyeseknek valóban 'kínok között' kell lenniük, és elmúlt életüket a legmélyebben bánniuk". Függetlenül attól, hogy mit illusztrál a példázat, az alapjául szolgáló történetet „a valóságos életbõl kellett venni" (Reed 1994, 64. o.). Nézzük például az elveszett drachmáról juhról és a tékozló fiúról szóló példázatot (Lk 15, 4kk): mindenhol valóságoz helyzeteket ragad meg, amelyek talán nem úgy történnek, de mindenkor úgy történhetnének. Tehát a mindennapi életbõl vannak, szellemi valóságok, igazságok illusztrálására. Jézus a gazdagról és Lázárról szóló elbeszélésében ugyanígy - hogy paradox módon fogalmazzunk - „a halál utáni valóságos életre" támaszkodik, ahogyan az Isten Fiaként számára ismert, a szeme elõtt van, és a földi életbõl vett képekkel szemlélteti. Lukács 23, 43 Mivel Jézus ismeri a halál utáni életet, a kereszten is így szólhat a vele együtt kivégzett bûnbánó gonosztevõhöz: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban" (Lk 23, 43). Mivel Jehova Tanúi tagadják a halál utáni közvetlen további létet, azon fáradoznak, hogy ezt a verset is másképp értelmezzék. Számukra elképzelhetetlen, hogy Jézus ezt mondta volna a gonosztevõnek: „Ma (vagyis ezen a napon) velem leszel a paradicsomban" (az üdvözültek köztes állapotában). Ezért az Új Világ Fordítás így adja vissza ezt a verset: bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban." A gonosztevõ tehát nem aznap kerül a paradicsomba (az üdvözültek köztes állapotába) Jézussal, hanem egyszer valamikor – újjáteremtése után - örökké „Paradicsomban a földön" fog élni (ld. még a „Végsõ dolgok" címû részt). Mivel indokolják ezt a fordítást? Az Õrtorony Társulat bibliai lexikonában ez áll: „A központozás e szavak visszaadásánál kényszerûen attól függ, hogyan fogja fel a fordító Jézus kijelentését. A görög szövegben nincsenek írásjelek, mivel csak a IX. században látták el a mai írásjelekkel. Sok fordításban a 'ma' elõtt vesszõ van, így az a benyomásunk, hogy a gonosztevõ még aznap jutott a Paradicsomba, ezt azonban a Biblia nem támasztja alá. Jézus maga halott volt és a sírban feküdt, amíg a harmadik napon azok 'zsengéjeként', akik feltámadnak, fel lett támasztva... Ezért minden arra utal, hogy a 'ma' szóval Jézus nem azt akarta mondani, mikor lesz a gonosztevõ a Paradicsomban, hanem arra az idõre akarta irányítani a figyelmet, amelyre az ígéret elhangzott, és a gonosztevõ egy bizonyos hitet tanúsított Jézus iránt. Ez az aznap volt, amelyen Jézust népének legfõbb szellemi vezetõi elvetették, majd halálra ítélték és kivégzésre átadták a rómaiaknak (Segítség a Biblia megértéséhez, 1.135. o.). Jehova Tanúinak bibliai lexikona mindenesetre helyesen mutat rá, hogy az eredeti görög szöveg nem tartalmaz írásjeleket, és a(z utólagos) központozás a fordító felfogásától függ. A központozás persze nem lehet önkényes, hanem a közvetlen és a teljes bibliai szövegöszszefüggésbõl kell származnia. Két kérdést kell tehát feltennünk: Mit akart Jézus mondani a gonosztevõnek ezen a helyen? Majd: Hová kerülnek az írásjelek párhuzamos vagy hasonló helyeken? Az elsõ kérdés: Mit akart Jézus mondani? Valóban arra akarta helyezni a hangsúlyt az evangélista, hogy Jézus a gonosztevõnek közös haláluk napján paradicsomi életet ígér a távoli jövõben? Vagy pedig az üdvözültek állapotában való azonnali részesedését kívánta kiemelni? A szövegösszefüggésbõl kétségtelenül az utóbbi adódik. Hiszen az elõbb a gonosztevõ azt mondta Jézusnak: „Emlékezzél meg rólam, amikor eljössz országodban!" (Lk 23, 42). Az Isten utolsó idõben felállított országába vetett hit igen elterjedt volt a zsidóknál, ezzel szemben Jézus máshoz nem hasonlítható teljhatalommal hangsúlyozza: „Bizony, mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban" -, bár még nem az örök királyságban, mégis az üdvözültek földi halál és utolsó nap közötti állapotában. Jézus itt „kora rabbijainak módján beszél arról az állapotról, amelybe a kegyesek lelkei a meghalás pillanatában kerülnek, a paradicsomban, a gan édenbtn (Edénkért, lMóz 2, 8kk) tartózkodva, anélkül, hogy ezzel elõbbre hoznák azt az üdvösséget és dicsõséget, amely csak Isten jövendõ országában várja a feltámadt kegyeseket" (Zahn 1920, 703k). Ezt az értelmezést támogatja a tartalmilag hasonló hely, Jn 11, 23-26. Jézussal szemben Márta is az „utolsó napi feltámadásról" beszél, amely jól ismert volt a zsidóságban. Jézus ezzel szembeállítja az újat: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal, is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha" A szokásos végidei várakozással szemben Jézus az „itt és most"-ot hangsúlyozza, az örök életet, amely nem veszíthetõ el, és amelyet az õ jövetelével a hívõk ajándékba kapnak. Ezt az értelmezést - és itt már a fenti második kérdésre válaszolunk - a teljes bibliai összefüggés is támogatja, különösen is a görög , jzémeron" („ma") szó egyéb használata. Éppen Lukács evangéliuma használja jellegzetesen. Mégpedig ismételten, hangsúlyosan elöl, hogy az üdvösség és az Üdvözítõ jelenlétét hangsúlyozza: „Ma született nektek a Megtartó" (2, 11). „Ma teljesedett be az írás a fületek hallatára" (4, 21). , ftfa hihetetlen dolgokat láttunk (19, 5). „Ma lett üdvössége ennek a háznak" (19, 9). Ennek a láncolatnak szerves része ez a mondat is: „Ma velem leszel a paradicsomban" (23, 43). Mindenekelõtt a Jézus által gyakran használt „bizony mondom nektek" fordulatból adódik, hogy a „ma" a mondat második feléhez tartozik, oda kell tartoznia: „Ma velem leszel a paradicsomban". Hiszen több mint 70-szer fordul elõ az Újszövetségben: „Bizony (bizony) mondom neked/nektek", és egyszer sincs „ma" hozzátéve - eszerint minden bizonnyal Lukács 23, 43-ban sem. Hallottuk már, hogy Jehova Tanúi szerint Jézus a halála után közvetlenül egyáltalán nem a „paradicsomban", hanem egyszerûen „holtan" és „a sírban" volt, amíg három nap múlva újjá nem lett teremtve. A gonosztevõ ezért egyáltalán nem lehetett vele halála után. A Jézus Krisztus személyére, a megfeszítésre, feltámadásra és üdvösségre vonatkozó kérdésekkel foglalkozunk vizsgálódásunk következõ részében.
Szerintem a lélek már a halál közben megsemmisül. Az agy hamarabb hal meg, mint a test többi része. Testen kívül meg nincs lélek. Sértené az energia megmaradás törvényét.
A lélek tudatos továbbélésére több bibliai példa is van: a Noé idején élt és az özönvíz során elpusztult emberek "börtönben" levõ lelke öntudatánál volt, különben Jézus nem prédikált volna nekik (1Pt 3:19) az ószövetségi szentek közül Mózes és Illés is öntudatos átmeneti létformában volt, különben Jézus nem beszélgetett volna velük, sem õk Jézussal (Mt 17:1-5) a mártírok lelke a mennyben öntudatos, átmeneti létformában van, különben nem kiáltanának Istenhez, és nem kellene õket megnyugtatni (Jel 6:9-11); a nagy sokaságból kijövõk is a mennyben dicsõítik Istent (Jel 7:9-17). Lásd még: Mt 10:28; Jel 6:9-10; Ján 11:26; Zsolt 116:15; 1Sám 28:11-16
"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is elveszítheti a gyehennában." (Mt 10:28)
Szerintem a Biblia nézõpontja a legfontosabb. Aszerint pedig nincs halhatatlan lelkünk. Az elsõ századi keresztények közül némelyek elfogadták Jézus meghívását hogy a Királyságában vele legyenek, de az égi reménység nem minden ember osztályrésze. A Biblia embertömegeknek azt a csodálatos reménységet tárja fel, hogy a földön élhetnek örökké, tökéletes egészségnek örvendve paradicsomi körülmények között.
Ez egy családi történet: Mikor egyik idõs családtagunknak szívrohama volt akkor azt álmodta késõbb hogy egy folyóparton áll és a túlparton ott az apja, meg még más halott rokonok is és integetnek neki. De nem kelt át a folyón. Mikor felépült és elmesélte, hozzátette hogy néhány legendában (görög vagy római vagy már nem tom) egy folyó választja el az életet a haláltól. Szóval szerintem van túlvilág.
Igen kiszáll de soha nem hal..csak a test.Ez pedig így van.A lélek pedig ott marad a test mellett a halál után pár óráig..utána még bolyong vagy jobbik esetbe a mennybe kerül.Én így tudom
Én abban hiszek, hogy a lélek nem a testben van, hanem mellettünk és irányítjuk a testünket cselekvésre. Ha meghalunk, akkor már nem akarjuk irányítani, mert nem megfelelõ a közvetítésre. Az alagút szerintem nem létezik.
A biblia szerint a testtel együtt meghal a lélek is. Igaz, a legtöbb ember fordítva hiszi, és ez a hit is vallásos gyökerû, viszont keleti, nem keresztényi.
kedves utolsó! kifejtenéd még bõvebben a mondanivalódat? mondjuk ugy egy 10 oldalban? XDDD

Szerintetek mi történik a halál után? Létezik lélek? Ha igen milyen formában?

Kíváncsi vagyok , mit gondoltok mi történik ha valaki meghal. Hinni mindenki hisz valamiben ,hiszen az emberi agy képtelen felfogni azt , hogy 'semmi'. Ha van az embernek lelke , mi történik vele? Átalakul ?Eltűnik? Átszáll valaki másba? De mégis hogyan , mikor és kibe? Bocsi ha furcsa a kérdés de annyi féle verzió van , szeretném tudni ki miben hisz.:)

Legjobb válasz: Nem az embernek van lelke, hanem az ember maga a lélek... az egyik erõs, a másik már kialvóban van. A lélek az eredeti identitás és az egyetlen (ön)azonosság) - más nincsen. Minden más azonosság és azonosítás: nem egyéb projekciónál = kivetítésnél.

Nem az embernek van lelke, hanem az ember maga a lélek... az egyik erõs, a másik már kialvóban van. A lélek az eredeti identitás és az egyetlen (ön)azonosság) - más nincsen. Minden más azonosság és azonosítás: nem egyéb projekciónál = kivetítésnél.
Ha meghalsz, akkor annyi. Vége. Nincs tovább. A mese a lélekrõl meg túlvilágról azoknak van akik fosnak a haláltól.
A kérdező hozzászólása: Kedves Szemlélõ! Te hiszel Istenben...Mi Õ? Hol van? Aki egész életében csak jót cselekedett miért veszi vissza magához? Mi célból kellene megtisztulnunk? Mi lessz akkor ha mindent "betartunk" és úgy cselekszünk ahogyan Õ akarja?Meghalunk...Ugyan az a forgatókönyv vége.
A kérdező hozzászólása: 13.: Szívbõl kívánom , hogy sikerüljön :D 14: Pontosan így vagyok vele Én is! Senkinek nem sikerült még meggyõznie errõl-vagy arról a szemléletrõl. :) Te mit gondolsz mégis az egészrõl?
A kérdező hozzászólása: 9: csinálok egy teát és elolvasom:) Érdekesnek ígérkezik. Várom a további válaszokat , szívesen fogadok minden elnéletet, élet/halálszemléletet! És köszönöm az eddígi válaszokat:)
Már sok év telt el azóta, hogy egy közútibaleset következtében leállt a szívem. Az orvosok szerint csoda, hogy túléltem. Mialatt próbáltak újraéleszteni semmit nem tapasztaltam. Tehát sem fényeket sem alagutat. Az én értelmezésemben a halál olyan, mint amikor este lefekszel és soha többé nem ébredsz fel. Furcsa, de azóta nem foglalkoztat hisz semmi váratlan nem fog velem történni. Egy biztos, hogy a jelenlegi mivoltod (lényed) halálod után soha többé nem ismétlõdik. A lélekrõl pedig csak annyit, hogy születésedtõl kezdve birtoklod, veled fejlõdik. Nem szereti ha elhanyagolják. Emiatt küzd rengeteg ember mindenféle pszihés betegséggel.
Kedves kérdezõ! Isten a szeretet, de az nem olyan mint az emberi szeretet, hogy adok kapok, hanem önzetlen. Ezért nem értjük sokszor, hogy miért történik velünk az ami. És sokszor érezzük igazságtalannak, de Hinünk kell, hogy az Isten jó, és mindig azt adja ami a legjobb nekünk, még ha azt jelen állapotunkban rossznak is érezzük. De minden úgy került az életünkbe, hogy azt valamiképp magunk vonzottuk be.Tudatosan, vagy tudattalanul. De azzal dolgunk van, valami tanulni valónk, és jó azt elfogadni ami van, és imában kérni az erõt hozzá. Ha elfogadtuk megértettük, akkor jön a változás. Mert semmi sem tart örökké, a jó sem, meg a rossz sem, de ez is emberi megitélés. Az Isten gondviselése viszont örök, ezt hiszem, és tudom.:)
Istenem. A szkeptikusok és a hülyeségük. Szkeptikusok: 1 kérdést válaszoljatok már meg nekem légyszíves. Ha a halál után nem lesz soha többet semmi akkor, hogy a bûdõs életbe tudtam megszületni? A születésem elõtt nem voltam semmi és nem léteztem, mégis itt vagyok és megszülettem. Ennyit errõl az elméletrõl -.- Amúgy én a reinkarnációban hiszek. Miért? Gondolj már bele! 60-120 évig élsz a világban azután örökre semmi? Kis bukfenc van ebben a szkeptikus elméletben. Én azt mondom, hogy valaminek kell lennie a halál után. Na most lehet, hogy nem reinkarnáció, de abban 100%-ig biztos vagyok, hogy "semmi" olyan nem lesz. Ilyet csak a fantáziátlan ember hisz el aki csak maga elé nézz és azt hiszi el csak ami elõtte van az orra elõtt.
Részben egyet értek AkitLáttálÁlmodban-nal, csak kicsit erõsnek érzem a hangnemet. Ha azt akarod, hogy mások megértsék, elfogadják azt amit te mondasz, neked is ugyan így kellene tenned. Nem lehet folyton csak kapni, adni is kell, nemde?(megértést, elfogadást). Szerintem is létezik a reinkarnáció csak az én megítélésem alapja kicsivel mélyebb, minthogy csak azért mert. Röviden: Korábban vallásos voltam, de rá kellett jönnöm, a vallások mind megtévesztõek és valóban kontrollálni próbálják az embereket. Csak egy példa: Ha Isten valóban olyan jóságos és mindenható, miért büntetné azokat akik úgy cselekszenek "helytelenül" hogy közben nem is tudnak róla. Vagy épp azok akik nem is hallottak felõle, nem nyerhetnek örök életet, mert nem követték azokat az elveket melyeket kinyilatkozott. Ezen kívül még rengeteg ellentmondást véltem felfedezni, minél jobban és alaposabban vizsgáltam meg az egész keresztény hitet(mivel korábban ebben hittem). Elõször is az élet értelmére kerestem a válszt, hisz engem nem elégített ki az ateisták szerinti elv, miszerint élünk, dugunk meghalunk. A vallásos meggyõzõdésû emberek már jóval többet ígértek, de az sem volt számomra logikus: az örök élet reménye HA, elég jó voltál. Ebben ott látom a bukfencet, hogy aki gyerekként meghal és szinte semmi rosszra nem volt "ideje" annak elõnye származik a korai halálból azzal ellentétben aki végig küszködi az életét, tesz jót rosszat is és végül egy hajszál híjján a pokolra jut, ahol a 70 éve alatt elkövetett bûnökért cserébe ÖRÖKRE elkérhozik. Tisztában vagytok azzal mit jelent az örökre? Akkor inkább megölöm a gyerekeim, hogy legalább õk a mennybe kerülhessenek ha már én úgysem, nem? Vagy az hogy az is a mennybe jut aki egész életét a gyengék és elesettek segítségére tette fel ugyan úgy ahogy az aki szemétkedett másokkal, majd késõbb megbánva csak fél életét(és azt sem teljes szívvel lélekkel)áldozta a hibái kijavítására. Lenne még példa, de asszem ennyibõl is érthetõ mire gondolok: az egyenlõtlenségre. Az élet értelmét én a fejlõdésben látom. Hasonlóan a kerszetényekhez, mindenkinek egyre jobbá kellene vállnia, de ehhez egyetlen élet nem elég. Már csak azért sem mert hasonló környezetben huzamosabb idõ után már nem lehet számottevõen fejlõdni semmiben. Ezért kell a halál és hogy újra leszülethess egy új testben teljesen más körülmények közé, teljesen új környezetbe. És el is érkeztünk a reinkarnációba vetett hitem alapjaihoz. Ezt tovább erõsíti a regressziós hipnózisban felidézhetõ elõzõ életek. Álmok vagy képzelgées már csak azért sem lehetnek, mert kétszer uygan azt nem álmodod. Viszont a regressziós hipnózisban bármennyiszer visszavihetnek egy adott idõpontra, midig ugyan azt fogod elmesélni. Ezen kívül a két leszületés közötti idõszakból, az úgynevezett tervezés idõszakából is rengeteg új információt tudhatunk meg egy hipnotizáltól amelynek bámulatosan felépített logikussága már szinte elképzelhetetlen, hogy az ember csak úgy kitaláljon ilyen. Sõt, több ezer páciens egybehangzó történetei is ezt látszanak bizonyítani. Nem kell elhinnie senkinek amit írok, hisz aki nincs készen rá, nemhogy elfogadni, de megérteni sem fogja a leírtakat. Annyit tiszteletet viszont elvárok mindenkitõl, ha én nem fikáztam más elméletét akkor más se tegye. Vagy ha akar érveljen logikusan, szívesen meghallgatom. Nyitott vagyok az új információkra és tudni akarom(nem pedig szeretném) ha valamit rosszul gondolok. Legyen szép napotok ! :)
Nagyon sok minden történhet vele, ez attól függ, hogy kiben mennyi a szeretet. A Szeretet, a nagybetûs, az egyetlen, ami örök.Semmi más nem marad egyben, egységben.A szeretet az, ami összetart, így, amíg testben vagy a test az, ami egyben tartja az embert, aki éntudattal rendelkezik, de ha meghal a test már nincs, ami összetartsa, és ha addig nem lett teljessé a szeretetben, akkor a hasonló, a hasonlóhoz elv alapján megy a maga szintjére, pont mint a pálinka fõzésnél, kivonatik a szubsztancia, és a sûreje lesûjjed az aljára. Az éntudatnak ez az egy esélye van arra, hogy átlényegüljön az életre, ezért a Földet a kegyelem világának is nevezik, itt van esély hatalmas ugrással kikerülni a rotációból, csupán a hit által.Ezért ide nagyon sok helyrõl érkeznek a fejlõdni , tanulni vágyók. A kegyelem összetart, sõt a földi ruha által eltakar, és óvja a lelket, mint bõrünket egy kabát.A lelki világban minden gondolatunk azonnal látszik, és megnyilvánul, amit kigondolunk az azonnal eléri azt, akivel kapcsolatban kigondoltuk.Ha valaki nagyon érzékennyé, vagy tisztává válik, akkor már itt is érzékelheti ezt, de mégis csökkentett formában, mint a lelki világban.Ezért nagy kegyelem ha meggondoljuk azt, hogy sok gyûlölködõ gondolatot nem látunk azonnal, és sok véletlen kigondolt negatív gondolat, nem valósul meg azonnal, de idõvel igen.Például a háborúk is a kollektív bûnök , az egyén által kigondolt haragvó gondolatok összessége, ami ott kerül megnyílvánulatlanból a megnyílvánultba, ahol utat tud törni magának, ahol arra legfogékonyabbak, így hát senki nem vonhatja ki magát az alól, és nem mutaogathat a másikra, aki megteszi, hisz csak arra kell emlékezni, hogy vajon õ gondolt e bárkire is haraggal, ha nem is ölné meg, de mint a felhõk is szelídnek látszanak, míg össze nem tömörülnek, és viharrá válik, úgy a szelídnek, ártatlannak látszó szitkok is hatnak, és gyülekeznek. A lélek erõ, amit csak akkor látunk, ha a test megmozdul, márpedig a testünk lélekzik mozog, mert a lélek mozgatja...
Kedves kérdezõ 13-as vagyok, köszönöm szépen a jókívánságod :)
én ki merem jelenteni azt hogy isten, nincs én egyszer balesetet szenvedtem és majdnem 1percig megállt a szívem, Qurvára nem láttam semmilyen istent, angyalt, ördögöt csak fura fényekre emlékszem ami állítólg az agyam produkált az orvosok, szerint olvastam azt hogy ezeket a fényeket, más emberek is láttak.De ez csak az agyban játszódik le nincs semmi köze az istenhez. / 14-es válaszoló :)
Kedves Kérdezõ! Nagyon érdekes témát vetettél fel! Én is hasonlókban hiszek, mint a openyoureye válasza.(24-es) Hiszem, hogy azért halunk meg, mert ebben a környezetünkben már nem tudunk fejlõdni, egy új helyen, egy új idõben kell megtennünk. É abban hiszek, hogy minden emberben van jó, és bár most a világ nagyon elembertelenedett, ez még jóra fog fordulni nagyon sok év múlva! Én szeretnék a részese lenni, aki szép emlékeket hagy hátra embertársaiban! És ezért nem hal ki a lélek!!!!
A kérdező hozzászólása: Köszönök minden választ. Érdekes , új dolgokat is olvastam általatok . Várok további válaszokat is. Kedves Utolsó örülök , hogy érdekesnek találtad kérdésemet :)
A kérdező hozzászólása: 10. válaszoló: Igen , lehet , hogy párszáz-ezer év múlva megtudjuk a választ. De Én most létezem , most érdekel. Tudom , egységes válaszokat sosem fogok kapni , pont ezért tettem fel a kérdést :) Ha valaki fel tudja fogni mi is az a semmi , elmagyarázhatná mert nem tudom. Az ember soha nem találkozott még a semmivel. Ha esetleg volt is valamikor a semmi akkor ott ember sem lehetett mivel az már valami.
A kérdező hozzászólása: 6. válaszoló: Én is így vagyok vele részben:)
A kérdező hozzászólása: 8. válaszoló: nem tudom miben és mit hiszek. Szeretném hinni , hogy Anyukám aki 18éve meghalt (most leszek 20) nem tûnt el a semmibe. Hogy valahol talán valaki másként létezik még. De mi van ha nem? Ha nincsen semmi a halál után akkor mégis mi értelme van az életnek? Miért kell élni ha semmibe vész az egész? Mi a célunk? Felvidítani másokat? arra a pár évre amíg élünk (mert csak egy porszem -vagy még annyi sem-az univerzum éveihez képest) És aki hisz Istenben az fél meghalni , ezért ragaszkodik görcsösen ahoz ami van/vagy nincs? Ne értsétek félre semmi bajom nincs . Az én életcélom az , hogy felneveljek egy boldog csecsemõt boldog felnõtté. Csak keresem a válaszokat a miértjeimre. Többieknek is válaszolok csak elaltatom a kisfiamat:) ez jó hosszúra sikeredett.
A kérdező hozzászólása: Köszi a választ. És mi történik ha 'kialszik'? Eltûnik ?
Én is nemrég feltettem ezt a kérdést, más formában, majdhogynem vallási vita lett belõle. Csak összezavartak a karattyolással, szóval okosabb nem lettem, de nem baj. Majd megoldom.
A kérdező hozzászólása: Sajnálom , hogy összezavartak. Szerintem engem ennél jobban már nem lehet. Én egy kicsit hiszek mindenben de egybevéve egyik variációt sem tudom elfogadni. Bennem mindíg felmerül a miért, a hogyan kérdés. Belinkelnéd a kérdést ha megkérlek? kisfiammal vagyok így nincs sok idõm megkeresni :)
nyilván ezt senki nemtudja biztosan csak, találgatni lehet de a majd a végén úgyis megtudjuk. ha létezik az asztrális élet mert ebben sem vagyok biztos.xD
Semmi. Nem.
kérdezõ te hiszel a halál utáni életben?érdekelne
Nem annyira rövid, de itt minden le van írva: http://mek.niif.hu/00100/00120/00120.pdf Én ebben hiszek :)
Szerintem nem képtelen felfogni a semmit. Elég sokaknak sikerül, és teljesen beleélik magukat, hogy majd megszûnnek létezni. A lélek azonban nem szûnik, nem szûnhet meg. Osztódhat, beleolvadhat másik lélekbe, de egyfajta azonosság, identitás és tapasztalás mindig megmarad neki - mégoly korlátozott is, mint a mi földi életünk. Éppen emiatt a korlátozottság miatt is képtelenek vagyunk megérteni ennek lényegét, és találkozunk a rengeteg elmélettel, magyarázattal. Csak abból tudunk kiindulni, amit már ismerünk - ezek azonban nagyon is "földi" jelenségek. Igaz, ez is bõvül, így lehet, hogy párszáz / ezer év múlva lehetõségünk nyílik egy szélesebb körû megértésre. Egy õsemberrel például aligha lehetett volna megérteni a hologramot vagy a térgörbületet - ma már ez sem ördögtõl való misztikum. Az idõ múlására beállított agyunkkal éppen csak azt vagyunk képesek felfogni, hogy az idõ relatív - másképpen érzékeli mindenki, és az is változó egyénenként. Nem tudjuk elképzelni milyen, ha egyáltalán nincs idõérzékelés. Ez pl. már olyan korlát, ami igen nehezen elképzelhetõvé teszi az idõtlenség vagy az egyidejûség fogalmát, ami lélekszinten természetes jelenség.
Az éltetõnk Isten, és Tõle kapjuk a lelket=erõt ami éltet minden élõt, ami már eleve az õsbûnnel terhelt.Ami tisztulásra vár, és ennek a tisztulásnak vagyunk részesei. Hogy az anyagba kötött lélek ismét felszabadulhasson, mert a bukás által sürüsödött anyaggá. Ez a kegyelem világa, és itt van lehetõség a fejlõdésre, hogy a lelkünk emelõdhessen a tanulás tapasztalás által.Hogy felismerje a lelkünk a szívünk a hiányt. Hogy Isten nélkül Hit nélkül mennyi szenvedést gyûjtünk be magunknak az önzõségünkkel a magunknak akarással.
Semmiféle Isten nem létezik. Hagyjuk már el ezt az óvódás szintû gondolkodásmódot.
Én abban hiszek hogy egyszer meghalok és a továbbiakban expecto patronum egy õzsuta leszek, vagy csak simán suta, remélem segítettem
én a tudományban hiszek de érdekelnek az ezoterikus témák mert én is hinni szeretnék vamibe de sajnos nemtok. :D
Akit komolyabban érdekel a téma: http://www.elixirbolt.hu/webaruhaz/ismeretterjesztes/halal_e.. Nagyon tömör, sok infóval!

A kutyák hova kerülnek haláluk után? Van lelkük?

A kutyusomat el kell altatni. Nagyon féltem és sajnálom...

Legjobb válasz: Prédikátor könyve 3. "19. Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlõ végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. 20. Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. 21. Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é? 22. Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az õ dolgaiban, mivelhogy ez az õ része e világban: mert ki hozhatja õt vissza, hogy lássa, mi lesz õ utána?"

Prédikátor könyve 3. "19. Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlõ végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. 20. Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. 21. Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é? 22. Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az õ dolgaiban, mivelhogy ez az õ része e világban: mert ki hozhatja õt vissza, hogy lássa, mi lesz õ utána?"
Ahányszor belenézek a kutyám szemébe biztos vagyok abban, hogy van lelke. És nekem ez többet jelent, mint egy könyv tanítása.
Szerintem a szellemet (életerõt) Isten visszaveszi, úgy ahogy az ember esetében is, de nem tudok az állatok feltámadásáról, szerintem errõl nincs semmi Írva.
A Bibliai igazságokhoz képest hitehagyottnak tekinthetõk azok az egyházak, melyek támogatják a nem Bibliai háromság, lélekhalhatatlanság vagy pokoltûz tanát. Nem írok neveket, ez majd minden magát kereszténynek valló csoportra érvényes.
"valójában hitehagyott egyházak filozófiáit, " Sorolj fel egy párat, hogy kire gondolsz.
Nagy tévedés! A Biblia maga errõl a témáról nagyon hasonló igazságot tár fel, mint a materializmus. És nem támogatja a "hagyományos", magát kereszténynek tartó, valójában hitehagyott egyházak filozófiáit, melyek újplatonista eszmevilágának semmi köze a Bibliához. A materializmus viszont összességében teljesen más célt képvisel, tehát nem ugyanarról beszélünk.
"Tévedés, a Prédikátor könyve nincs ellentétben Jézussal!" Még szerencs, hogy a wikit nem tudod becsapni zsidó barátom:) ) http://hu.wikipedia.org/wiki/A_pr%C3%A9dik%C3%A1tor_k%C3%B6n..
A kérdező hozzászólása: Keresztény vallású vagyok.
Kedves Kérdezõ! A Prédikátorok könyve egy materialista baromság, nem a mi hitünk része. Szellemisége ellentétes Jézuséval és tanítványaival.
Nagyon jó kérdés. Hónapok óta kutatom a halálközeli élményeket, de csak néhány helyen találkoztam állati lelkek említésével. Számomra a kérdés még abszolút nyitott (a többi is, nemhogy ez). Üdv! Leftlegged Player :)
Van aki szerint igen van ki szerint nem. úgyis a neked tetszõt hiszed el vagy azt amibõl több érkezik fogod elhinni
Nem vagyok jártas a keresztény vallásban, de úgy tudom, hogy a totemizmus volt az a hit, amely az állatoknak és a növényeknek is szellemet tulajdonított. A személyes véleményem, hogy a magasabb rendû állatok képesek egyszerûbb érzelmek kifejezésére, tehát ha úgy vesszük, a kutyádnak volt lelke.Talán a egy másik helyre, ahol örökké boldog lehet...nem tudom.
én nagyon komolyan veszem a vallást, de egy biztos, a Bibliában szinte semmit se szó szerint kell értelmezni, a kutyáknak VAN lelke, én tudom, egy lénynek, amelyik képes a szeretetre, ami a legfõbb tanítás, sõt Isten maga a szeretet, biztosan van

404! Ha nincs reainkarnáció akkor mi történik a lélekkel a halál után?

Én eddig úgy tudtam, hogy addig kell a léleknek vissza inkarnálnia a Földre, amíg rá nem jön arra, hogy egy halhatatlan enititás és születése pillanatától fogva súlyos agymosáson megy kereszül. De ha nincs inkarnáció akkor mi értelme az ittlétünknek és miért nem emlékszünk arra, hogy hol voltunk és mit csináltunk miel?tt a Földre születtünk?

Legjobb válasz: Ezt még privátba írta nekem 404. Szerintem õ sem tudja hogy mi van a halál után, csupán találgatni tud. De a reinkarnációt egyértelmûen visszautasítja. "A Biblia valóban mese. Az újjászületésnek mi értelme van ha úgy is megint meghalsz? Ha mindig meghal az aki újjászületik, akkor nem kéne meghalni hogy ne kelljen újjászületni. Ha minden elpusztulna, minden élet, akkor mi szülne téged újjá? Ha minden megsemmisülne, hol lenne az újjászületés? Vagy ha semmibõl kialakul az élet, akkor megint csak nem létezhet újjászületés, mert ha mindig alakulna ki új élet, akkor a régiek egy idõ után már sehol sem férnének el"

Ezt még privátba írta nekem 404. Szerintem õ sem tudja hogy mi van a halál után, csupán találgatni tud. De a reinkarnációt egyértelmûen visszautasítja. "A Biblia valóban mese. Az újjászületésnek mi értelme van ha úgy is megint meghalsz? Ha mindig meghal az aki újjászületik, akkor nem kéne meghalni hogy ne kelljen újjászületni. Ha minden elpusztulna, minden élet, akkor mi szülne téged újjá? Ha minden megsemmisülne, hol lenne az újjászületés? Vagy ha semmibõl kialakul az élet, akkor megint csak nem létezhet újjászületés, mert ha mindig alakulna ki új élet, akkor a régiek egy idõ után már sehol sem férnének el"
Vannak más dimenziók is, nem csak erre a földre lehet leszületni.
Aki azt mondja 404re hogy elmebeteg az hülye.
Ez a 404 valami tudós?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! Igen az tényleg igaz, hogy a lélek akármilyen dimenzióban létezhet, mert multidimenzionális lény, de minél magasabb dimenzióban veszi fel az „anyagi” testet annál fejlettebb lélekrõl beszélünk. Tehát egy 5. dimenziós bolygón – földihez képest- tökéletes társadalmak vannak. Az embereket már szeretetközösségben élnek, nincs gyûlölet, korrupció, éhezés, betegségek stb. Telepatikusan kommunikálnak egymással, így nincs hazugság sem, amivel az embereket be tudnák csapni. Sokkal lassabb az öregedés is mivel képesek meggyógyítani és regenerálni a saját testüket. 7. és 8. D-ben már biológiai testre sincs szükség. És ha elõzõ életemben egy magasabb, jobb társadalomban éltem, akkor minek jönnék egy alacsonyabba? Mert ugye mi jelenleg 3D-ben vagyunk. Sajnos ez a legalacsonyabb. Amúgy abban is sok igazság van, amit loltot mondott csak azok nem dimenziók, hanem végtelen számú valóságok.
A kérdező hozzászólása: "A Biblia valóban mese. Az újjászületésnek mi értelme van ha úgy is megint meghalsz? Ha mindig meghal az aki újjászületik, akkor nem kéne meghalni hogy ne kelljen újjászületni. Ha minden elpusztulna, minden élet, akkor mi szülne téged újjá? Ha minden megsemmisülne, hol lenne az újjászületés? Vagy ha semmibõl kialakul az élet, akkor megint csak nem létezhet újjászületés, mert ha mindig alakulna ki új élet, akkor a régiek egy idõ után már sehol sem férnének el" Azt hiszem értem, hogy mit akar mondani 404. Igazából egyedül a biológiai test az, ami újjászületik. A lélek az halhatatlan, tehát mindig is létezett –ilyen vagy olyan formában – és létezni is fog. A természet és folyton újjászületik és az se a semmibõl. Az emberi testek se a semmibõl jönnek létre, hanem egy férfi és egy nõ által. És csak a 3. dimenziós bolygókon van reinkarnáció. A magasabb dimenziókban a lények teste már nem öregszik vagy sokkal lassabban és akár több 10 ezer évet –földi idõszámításban – is képesek ugyanabban a testben leélni. A lelkek se a semmibõl jönnek, hanem a Teremtõbõl, ami nem ugyanaz az Isten, aki a Bibliában van. És ha a lélek elvégezte a feladatát végigment az összes tanulási lépcsõfokon, akkor visszaolvad a Teremtõbe, tehát nincs olyan „nem férnek el".
Hát 404 tuti nem erre gondolt.:) Ez egy elmèlet.
A kérdés végtelen sokaságú.. hiszen most is felmerül bennem hogy.. honnan tudod, hogy mi van az 5., a 6. és 7. vagy 8. dimenzióban? ;) Szerintem fölösleges a témát ennél tovább is boncolgatni, mert ezer meg ezer érv és ellenérv fog születni.
A kérdező hozzászólása: Tudom, hogy 404 nem erre gondolt. Ez számomra már rég nem elmélet, mert én már láttam 5. 6. dimenziós világokat meditáció közben.
Azis lehet, hogy egyszerûen 404-csak azért mondta, hogy nem, mert nem tapasztalta meg...és ezért nemtud beszélni róla, nemtudok róla , hogy emlékezne az elõzõ életeire. Egyébként Cassius, elég mûveltnek tûnsz, látom ez csak egy költõi kérdés volt tõled, hogy minnél többen tanulhassanak.
A kérdező hozzászólása: A reinkarnációban én sem vagyok 100%-ig biztos ezért lettem volna kíváncsi 404 véleményére.
Azért nem emlékszünk, mert nem voltunk még elõtte a Földön.Egy esélyt kaptunk, nincs ilyen újra próbálom..meg föléledek, mint a számítógépes játékokban... ahogy élsz abból dõl el hogy utána hova jutsz...két választás van vagy a pokol vagy a menny. igazából te döntöd el, melyik utat választod. Kívánom, hogy jól dönts! Kellemes karácsonyt!
De igenis az ember és a tudata is lehet örök életû.Csak ezt nagyon nehéz elérni.A testün kamiben élünk elég gyorsan elhasználódik, magyarán gagyi. De attól még mert testeket cserélünk egy kevés ideig fenntartható test miatt, kár aztgondolni, hogy meghalnánk és soha nem térünk vissza testben. Persze vannak, akik nem hajlandóak sokáig újra testet ölteni, fõleg nem emberit.De sokszor csak igy lehet rendesen végrehajtani egy küldetést.
A kérdező hozzászólása: Kedves 18:39! Igen ez a bibliai verzió, amivel én sose tudtam megbarátkozni. Minek a pokolra jutni, ha az ember már itt a Földön is megteremtette azt magának.
A világegyetem nagysága emberi aggyal felfoghatatlan, elképzelhetetlen. Aki azt gondolja, a Föld bolygó az egyetlen, amin életjelek vannak, az önzõ, és buta. A Földön azért alakult ki az élet, mert a naprendszerünkben pont jó helyen pozicionálódik ez a bolygó, és az életkörülmények is könnyen kialakultak. Nem csak a Föld az a bolygó, ami jól helyezkedik el, hiszen a világegyetem szinte végtelen, és több, mint valószínû, hogy más bolygókon (még ha azok rendkívül távol is vannak) is létrejöttek életformák, sõt.. rengeteg olyan bolygó van, amin ugyan ilyen életkörülmények jöttek létre, mint a Földön. Ha számba vesszük a végtelenség fogalmát, és elkezdünk gondolkodni, rájövünk, hogy a végtelen számú Földhöz hasonló, vagy ugyan olyan bolygókon (amikre tekintsünk dimenzióként) ugyan az történik mint itt, csak valami mégis más. A más alatt érthetem azt, hogy lehet, hogy egy másik dimenzióban nem írok ide választ, hanem inkább megyek aludni, mert rohadt fáradt vagyok.. Egy másik dimenzióban nem követem el életem egyik legnagyobb hibáját, és teljesen máshogy alakul a sorsom. Egy másik dimenzióban csak 2 másodperccel késõbb írom le ezeket a karaktereket. Végtelen számú dimenzió = végtelen számú lehetõség a gondolatokra, tettekre és azok bekövetkezésére. És ha valaki ebben a dimenzióban meghalna, a másik dimenzióba is beleszülethet.. vagyis ezen a kérdésen még sokat fogunk töprengeni... és a választ valószínûleg soha nem kapjuk meg. Isten nincs. (Legalábbis olyan nincs, amely ezt teszi a társadalommal. [vagy a teszi helyett jöhet a szó: hagyja]) Nem nagyon mennék ebbe bele, de mindenkinek ajánlom Stephen Hawking univerzuma c. sorozatot, de a Morgan Freeman, a féreglyukon át c. sorozat is mond egy-két elméletet. És igen.. ez is csak egy elmélet, de a tudomány az evolúciót preferálja, bele lehet kötni, de nem állok vitába. Mindenki azt gondol amit akar... én személy szerint a vallást az asztrológiához tudnám kötni (Zeitgeist c. film "bizonyítja"), és szektaként nézek rá.. és nem is foglalkozom vele. Nem mondanám hogy olyan ateista vagyok, aki annyira ellene van, hogy "Húú b_sszátok meg tiltsátok be a vallást!!" mert nem szólok ellene, hanem konkrétan [email protected], és inkább a Darwinizmus felé hajlok. Ennyi fért bele. Akinek kérdése van, privi.
Akkor azt mondjátok hogy más dimenziókba és más bolygókra is újjá lehet születni? Hát ez csak találgatás.
A kérdező hozzászólása: Én pontosan nem tudom, hogy ki õ csak látom, hogy itt mindenki róla beszél és van egy interjúja is amiben megkérdezték tõle, hogy van-e reinkarnáció akkor csak annyit mondott, hogy "Nem!" különösebb magyarázatot nem fûzött hozzá és ezért érdekel a véleménye.
Szerintem azért mondott annyit csak hogy nem, mert hülyeségnek gondolja.
Hát persze, sokan visszaélnek a neveddel, mint például te magad is. Ha már ennyire 404-nek akarsz látszani, akkor inkább egy szóközt tegyél a neve elé ne pedig egy aposztrófot, az feltûnõ...
Ebben van valami.
Miért ne férnének el?
Nekem se stimmel ez a dolog. Tételezzük fel hogy meghal 300 millió ember egy tömegkatasztrófában, de utána nem születik csak 150 millió ember, mert kitört a nyomorúság a földön. Hova lesz a másik 150 millió ember? Végleg meghalnak mert nincs új születendõ test, vagy várakoznak hátha valaki majd teherbe esik a földön és sorsot húznak ki mehet bele a kisbaba testébe?
Honnan vagy ebben olyan biztos hogy átmész másik dimenzióba ha meghalsz? Mutass bizonyítékot én is szeretnék hinni ebben. De ne hülyeséget! Tudományos bizonyítékot!!
Nem vagyok benne biztos, de így képzelem el a reinkarnációt. Bizonyítékot sajnos nem tudok mutatni, ahogy Isten létére sem tudok bizonyítékkal szolgálni. Egyébként mit fogadnál el bizonyítékként?
Egyébként 404-nek van bizonyítéka arra, hogy ûrlényeket boncol? És arra, hogy ûrhajóval utazik az ûrben?
honnan veszitek, hogy csak erre a Földre lehet újjá születni?:D
18:39- es vagyok:) Kedves kérdezõ, én is kérdezhetném, hogy minek ide visszajönni, egy ujabb testbe, ha már megteremtettük magunknak itt a Földön a poklot? A bibliában nem az a lényeg, hogy hogyan juss a földi "pokolból" az "igazi" pokolba, hanme az hogy hogyan menekülj meg elõle, és juss egy sokkal de sokkal jobb helyre, ahol minden itteni bánatodat elfelejtheted. Én nem akarnék ide visszajönni:) De ebben az egy életben szeretném jól érezni magam, és szeretnék jól/helyesen élni. Ha csak pl 10% esély van arra, hogy a Bibliai igazat mond, akkor én nem mernék vele játszani...:) De ez mindenkinek a saját döntése!! Boldog Újévet!

Mi lesz a lelkünkkel halál után?

Ki mit gondol err?l?

Legjobb válasz: 01:15-ös: ennek van egy feloldása, nevezetesen az, hogy a lélek sem feltétlenül örök, csak épp tovább "tart", mint egy-egy test élettartama. De amúgy szintén keletkezik és elpusztul az is. Lehet pl., hogy a lelket az agy hozza létre - vagyis hogy az lényegében egyenlõ a tudattal, a lényünkkel, ami néha túlélheti a testet, majd ha kellõen rátermett/szerencsés, még azelõtt foglalhat magának egy új testet, hogy annak az agya kialakítaná a saját lelkét. Így tehát egyes szerencsések idõnként akár reinkarnálódhatnak is, de közben új lelkek is "születnek", és persze idõvel a régiek is elpusztulhatnak.

01:15-ös: ennek van egy feloldása, nevezetesen az, hogy a lélek sem feltétlenül örök, csak épp tovább "tart", mint egy-egy test élettartama. De amúgy szintén keletkezik és elpusztul az is. Lehet pl., hogy a lelket az agy hozza létre - vagyis hogy az lényegében egyenlõ a tudattal, a lényünkkel, ami néha túlélheti a testet, majd ha kellõen rátermett/szerencsés, még azelõtt foglalhat magának egy új testet, hogy annak az agya kialakítaná a saját lelkét. Így tehát egyes szerencsések idõnként akár reinkarnálódhatnak is, de közben új lelkek is "születnek", és persze idõvel a régiek is elpusztulhatnak.
Szerintem is halálunk után újra testet öltünk, hiszen azért vagyunk itt, hogy tanuljunk és újra meg újra leszületünk amíg megoldatlan , , ügyeink" vannak.
Még senki sem tudott semmit bizonyítani. :)
En nem hiszek a reinkarnacioban mar az elozo eletem ota !
Ha folyamatos körforgásban van a lélek, mint a víz, akkor mi indokolja a túlnépesedést? Honnan lesz ennyi "forgó" lélek? Ugyanis ha a halál pillanatában távozó lélek egy éppen megfoganó újszülött lelke lesz, akkor az emberiség létszáma állandó kell, hogy legyen, viszont itt egyre többen vagyunk. Akkor vannak "lelketlen" emberek? Mert a víz körforgása állandó, kb. ugyanannyi víz van "jelen", csak más minõségben (nem IVÓvízre, hanem vízre gondolok itt), van ami pára, van ami jég, van ami cseppfolyós, ami tiszta, ami koszos stb. De az közel állandó. De az emberiség száma egyre nõ...
Szerintem újra kezdõdik minden. Új testben újjá születsz a régi emlékeid nélkül, hogy új tapasztalatokat gyûjthess. Akkor szûnik meg ez a körforgás, ha elég tapasztalatot szerzel egy élet alatt ahhoz, hogy rájöjj: nincs értelme megismételni az életet. Én ezt gondolom.
Én úgy tudom, hogy amint meghal egy ember, a lelke egy éppen akkor foganó kisbaba lelke lesz, úgy, hogy sem emlékek sem tapasztalatok, semmik nem maradnak meg, csak visszaütések az elõzõ emberre, de ezt a kisbaba ahogy felnõ nem veszi észre, mert nem ismerte az elõzõ embert. Ezt nevezik reinkarnációnak. Ez olyan hogy pl az én lelkem visszaüt az elõzõ ember tulajdonságaira pl abban hogy nagyon érzékeny vagyok, de én ezt nem tudhatom, mert nem tudom milyen volt a másik ember. Tehát a lélek akárcsak a víz, körforgásban van.
Amint meghal 1 ember. elvész minden. Nemfog a lélek vándorolni. 17/F
Ha harcban esel el, akkor a Valhalla fényes csarnokába kerülsz, ahol mindig van elég sör, jó a társaság, csodaszépek a lányok, és lehet szórakozni azzal, hogy lehenteled a haverokat, akik azonban nem halnak meg többé. :P Ha nem csatában esel el, akkor Helheim, Hel úrnõ otthona vár rád, ami egy sötét, kietlen hely, ott szintén jó a társaság, de nincs pia. Hideg van, és teljesen eseménytelen a halál. Aztán jön a Ragnarök, mikor a Földet elsöpri a tûz, megnyílnak az alvilág csarnokai, a harcosok pedig az utolsó harcba vonulnak, hogy az istenekkel együtt harcoljanak az áruló Loki és a gonosz teremtmények ellen, végül mindenki meghal, szétoszlik a semmibe, a Világfa elszárad, és a halott világ hamvain új világ sarjad. De ez már nem a mi sztorink. :)
09:29-es: Igen... Éljen az Asatrú! :) Emeljük boroskoponyáinkat Odin tiszteletére! :) Szkól!
elveszik
elõzõ válaszolónak: igen, ezt anyám is kipróbálta, de elég fura eredménye lett. anyám egy nád volt, 1800 körül(kb.) és elütötte vmi.szóval az ilyenekben nem nagyon lehet bízni. a lélekvándorlással kapcsolatban meg írták itt, hogy azért vándorol a lelkünk, hogy minél több tapasztalatot szerezzen, de akkor miért nem emlékszünk elõzö életünkre? hiszen így kezdhetjük elölrõl a tapasztalatgyûjtést. bár én minden variációban hinni tudok, mindegyiknek igazat adok vmien szinten, de végülis, majd megtudjuk...
Kérdezõ, Te mit gondolsz?
Az élet örök. A lélek leveti a testet, mint a ruhát, de ugyanúgy érzünk, vagyunk csak egy felsõbb nézõpontból, jobban átlátjuk amit földi beszûkûlt tudatunkkal nem. Szerintem utána a lélek beleolvad a mindenségbe, de mégis megmarad ezen belül az önállósága, és ha úgy dönt, akkor újjászületik. Ahogy 2 testbõl is születik egy, a lelkek egyesülésébõl is születhet új lélek, ez egy magyarázat lehet arra miért sokasodunk. A numerológia szerint kiszámolható, kinek hányadik élete és mikor élt a múltban - az enyémet kiszámoltam, de ez nem gyõzött meg, szerintem nem szabályozható így be.
A lélek tovább végzi szüntelen körforgásást élet és halál között, mint ahogyan a nap felkel és lenyugszik, majd újra felkel, hog késõbb nyugodhasson!
Én szerintem új testet öltünk! de remélem hogy NEM hanem inkább egy olyan világba kerülünk ahol békesség van senkinek sincsenek anyagi gondjai nem szidja az egyik ember a másikat nem öl meg senki senkit nincs politika egyszerûen ahol csak élvezni kell az élet örömeit természetesen dolgozni is a megélhetésért de ezt is rendesen gond nélkül! remélem ez lesz a lelkemmel! :)
hogy lehet a lélekvándorlásban hinni????, ha meghalunk a lelkünk vagy a Mennyországba vagy a pokolba kerül( vagy a tisztitótüzbe)
Hát, én már elõzõ életemben sem hittem a lélekvándorlásban!! :P
Na jó, gyerekek, sztem ez már tudományos csevegés:DHagyjuk az "okosakra"XDKár ezen filózni, halálunk után úgyis +tudjuk mi lesz velünk...
szerintem van isten is ördög is és reinkarnáció is az ördög bosszantja istent és a rossz lelkeket megmártja a tûzben isten bosszantja az ördögöt a jó lelkeket megajándékozza és isten dönti el hogy hova reinkarnálódunk vissza... bár ezen örökké lehetne gondolkodni miért pont világegyetem miért pont galaxis miért pont naprendszer miért pont föld miért pont európa miért pont magyarország és miért pont ember? hát nem?
Száraz György : Beszélgetés a Kristálykoponyákkal ... Ha felkészültél akkor bátran vágj bele, ugyhiszem segit megtalálnod a kérdéseidre vonatkozó válaszokat. Hajrá!
"Egyébként, ha valóban újra születne a lélek, akkor hogy tud a spiritiszta a lélekkel beszélgetni?" Ki mondta, hogy tud? Vagy legalábbis ki mondta, hogy mindegyikkel tud? Plusz az egyes újjászületések között talán évtizedek, évszázadok is eltelhetnek, ki tudja. De miután konkrétumok híján csak találgathatunk, így gyakorlatilag bármi lehet.
Szerintem a lélek maga az ember. Ha szeretsz valakit, elsõsorban a lelkét, a személyiségét szetreted, a test csak egy körités. Ezért van, hogy lehet egy kevésbé vonzó küllemü embert imádni, míg egy szépet esetleg nem......A lélek egyszeri, egyedi, megismételhetetlen. Nem hiszem hogy olyan mint egy papír, amirõl le lehet radírozni a szöveget és újra írni. Ezért nem hiszek a lélekvéndorlásban. Szerintem a test haléla után a lélek tovább él - más dimenzióban. Egyébként, ha valóban újra születne a lélek, akkor hogy tud a spiritiszta a lélekkel beszélgetni? Persze ezek csak az én gondolataim, ha nekem van igazam, akkor ezt majd a halálom után megtudom. Ha a lélekvándorlásban hívõknek van igazuk - sosem fogom megtudni.
hogy lehet a lélekvándorlásban hinni????, ha meghalunk a lelkünk vagy a Mennyországba vagy a pokolba kerül( vagy a tisztitótüzbe) Ebben hogyan lehet hinni?????? Ettõl sokkal-sokkal régebbi vallások mondják, hogy a lélekvándorlás létezik!!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!