Találatok a következő kifejezésre: Hajlandó lennél egy éjszakát (1 db)

Hajlandó lennél eltölteni egy éjszakát egy olyan házban, ahol feltételezhetően kísértetek járnak?

Legjobb válasz: igen.de vinnék magamal különféle digitális gépet,és utána egy vagyont keresnék.

Persze, ezred magammal szivesen
soha!!!! Éppen elég, hogy a mi házunkban is alakokat és hangokat hallok... de amugy biztosan jó buli lenne. De csak akkor, ha a barátnõimmel lennék. :P
Egyet??? Nem. Végleg beköltöznék oda, ha valóban van bent kísértet!!!
jah. de érdekes: a legtöbb ház amirõl ezt állítják: az vagy egy kastély, aminek az anyagában magas a kvarckristály tartalom, vagy pedig, egy magasfeszültségû villanyoszlop megy el. Aki szelemeket akar halucinálni, az rakjon egy mágnest a párnája alá, és mágnesességre való érzékenység függvényében kb fél óra múlva halucinálni kezd , és nincs semmi mellék hatása, de nagyon durva :)
Ezt a mágneses izét kipróbálom majd ha jön egy jóbrátnõ aki nem fél kipróbálni én nemtudom hogy sikerül-e majd de nagyon izgulok ha majd esetleg emléxem miért halucinálok és már a takaróm barna lesz kiveszem a mágnest! XD LOL
igen.de vinnék magamal különféle digitális gépet, és utána egy vagyont keresnék.
Ez az elsõ kérdés ebben a kategóriában, vagy mi? :D Amúgy én ja.:D Szerintem tök poén lehet.:D Persze nem egyedül...:D
Én nem merem kiróbálni... :S
Jézus...Ki rázott a hideg... :O
Én voltam ilyen helyen és nem egy, hanem rengeteg éjszakát. Hát soha többé....
"Aki szelemeket akar halucinálni, az rakjon egy mágnest a párnája alá, és mágnesességre való érzékenység függvényében kb fél óra múlva halucinálni kezd , és nincs semmi mellék hatása, de nagyon durva" Ez télleg müködik? :O Valaki írna erröl többet?
Természetesen. Ja, és a kísértetek nem látszanak a fényképeken, tudtommal.
Igen, nagyon szeretnék egyszer élõben látni szellemeket! Vinnék magammal fényképezõgépet, kamerát is, h megtudjam örökíteni.
attól függ, milyenek voltak a ház elõzõ tulajdonosai. ha rossz emberek, semmiképp
*kipróbálni
Én tuti , hogy nem merném:P
Énis kipróbálnám, de csak akkor, ha a legjobb haverom nálam alszik, vagy itt van a bátjám :) király márcsak 1 mágnes kéne xD
még szép hogy igen...olyan jó buli lehet
még szép
én hiszek az ilyesmiben, úgyhogy biztos hogy nem :D
át én már láttam a nagyit a tükörben, meg röpködtek tárgyak a lakásban szal 80% hogy nem. habár ha megbízható emberekkel mennék, aki képesek belém egy kis lelket önteni akkor talán. A mágnest ki fogom próbálni, ha majd jön az unokatesóm, mert õ letudna nyugtatni ha valami gáz van.
Nem. :D Kiskorom óta félek a kísértetektõl. Még most sem merek teljes sötétségben aludni. A tv mindig be van kapcsolva, hogy legyen egy kis fény. :D
Gyerekként is kísérleteztem kísértetházakkal ( vidámparkban ), felnõttként komolyabb tapasztalatszerzésre is készen állnék ilyen téren.
Na jó ez már uncsi!!! Nem tudom ki az az abberált b*zi, aki a 100 érdekes kérdés c. könyvbõl (nekem is megvan otthon) másolja a kérdéseket, de rohadtul unalmas, és ezt nem igazán az önismereti kérdéshez kéne írni!
én tuti király lehet bár nem hiszek bennük
Egy félõs ember, szellemek közt: a "legjobb" párosítás! Egyedül? "Naná"! Szívrohamot kapjon, és kiugorjon a szíve is...? Ja persze! : D
Minden éjszakát olyanban töltök és mondhatom nekem nem jó élmény!
szeretnék kapcsolatba is lépni velük!
Már átéltem ilyet...senkinek nem kívánom!Igaz túléltem, nem értek hozzám...csak láttam és ez elég volt!
Persze, ezred magammal szivesen...
még szép utána már biztos nem parázik az ember a horror filmeken:D
jujj, nem
Igen, de több emberrel együtt. Egyedül semmiképpen
király!fõleg ha elõtte megilyesztettek, és direkt olyan hangokat csinálnának amiõl tuti...de tök jó lenne
jah-jah!!!!!! tök poén!!!!!!
Természetesen! Mivel a kisértetek is emberek voltak vmikor, titokzatos dolgokat tudhatnék meg róluk, mert tuti hogy vmi mondanivalója van az egész kisértethistóriának. Még én soha nem tapasztaltam ilyet ezért a kiváncsiság is hajt. De nem félnék az biztos, sztem aki fél, az borzasztónak is tartja az ilyen furcsaságokat. Aki meg nem fél az csodaként éli meg, ha egy kisértettel találkozhat!!!
Hajlando lennek
csak ha kedvesek a szellemek és kommunilkatívak, és persze legaláb3an lennénk =)
hát persze... a poén kedvéért legyen péntek 13 és a ház egy temetõ szomszédságában legyen
ahham de nem magamban:)
Egyedül semmiképp, és ha rosszindulatúak akkor sem. Jah és csak akkor ha utána egy médium megvizsgál, hogy nem tapadtak-e rám és ha igen akkor leszedi!
Nem. Mióta meghalt az anyucim, azóta õ és még 2 ember rám vannak "tapadva". Nemrég voltam táborban. Egy barátnõm látta anyut. Pontosan leírta, pedig elõtte soha nem látta. Mivel mindig van nálam Róla fénykép, megmutattam Neki. Egyezett a leírásával a haj, a szemüveg, a ruha, minden. És ráadásul 1-2 hete nagyon nehezen tudok elaludni, mert néznek és érzem a jelenlétüket. Szóval soha nem aludnék ott egy olyan házban.
5 haverral meg 5 üveg vodkával :D:DD
Semmiképp sem. Amikor koleszos voltam, az egyik szoba lakói idéztek szellemet és nem tudták visszaküldeni. A következményrõl már az éjszakás nevelõ számolt be, aki mit sem tudott az egészrõl...mégpedig hogy a zuhanyzókból hangokat hallott, meg nagy zajt az emeleten (mintha valakik rohangálnának), csak éppen senki nem volt ott, mikor ellenõrizte, mindenki aludt. Azonkívül a zuhanyzóhoz csak neki volt kulcsa, és még azzal sem tudott bemenni. A csajok nem tudtak aludni, arra már nem emlékszem, a szobákban mi történt, de az sem ember csinálta... Sosem merném kipróbálni, mert szerintem a szellemek/kísértetek már nem azzal a személyiséggel rendelkeznek, amivel élõ korrukban, az valami más és én nem bízom bennük.
Attól függ. Egyedül nem, de ha ott lenne valaki akkor igen:)
Természetesen:) S kíváncsian várnám, rácáfolnának-e nemlétükre:)
Hát az poén lenne. Átrettegni egy éjszakát egy kísértetektõl nyüzsgõ házban biztos, hogy életre szóló élmény lenne.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Az ember a saját hangját máshogy hallja mint akik hallgatják?

7

Arabról le fordítsa valaki?

لا ما زعلتش بس ساندي ممكن تفهم غلط

2

Első ránézésre szimpatikus vagyok vagy inkább ellenszenves?

Nagyon sok embertől kapom azt,hogy sunyi a tekintetem. ez rosszul esik mert őszinte, egyenes embernek tartom magam. Szeretném tudni,hogy nektek első ránézésre szimpatikus vagy inkább ellenszenves vagyok? Képet e-mailben küldök :)
17/L

6

Ti megbocsájtanátok apátoknak?

18 éves vagyok. Idén érettségiztem, "felnőttem". Sportoltam, elkezdtem kitanulni a szakmám, kialakult egy stílusom, zenei ízlésem, van barátnőm. Apám ezekről semmit nem tud. Megkockáztatom, azt se tudja, hogy hány éves vagyok. Nagyon kicsi voltam, mikor elhagyott minket. Voltaképp sosem voltak összeházasodva a szüleim, de régen szerették egymást, aztán jöttem én, de sajnos apám lusta ember volt, sokszor ivott. Persze ezt ne úgy értsétek, hogy erőszakos ember volt, inkább csak link. Talán még az óvoda elején volt, hogy néha-néha átjött, játszott velem, láttuk egymást, néha ellátogattam hozzá, vagy apai ágon nagyszüleim telkére, de utána szinte teljesen megszakadt a kapcsolat. A gyerektartást sosem fizette ki rendesen, amiért bíróságra is elment édesanyám, azonban ott nem sajnálták a pénzt. Kb 3 éves korom óta sosem vett nekem ajándékot szülinapra, névnapra, karácsonyra, húsvétra, vagy mikulásra. Fel se hívott. Illetve pontosan 3 alkalommal hívott, abból ha jól emlékszem 2 volt karácsony. Háromszor találkoztam vele. Egyszer édesanyámnak sürgősen be kellett mennie a kórházba, mert nagyon elkezdett vérezni egy seb a lábán, erre apám átjött, taxit is szerzet neki, és ő vigyázott rám, a másik pedig mikor nagyon beteg voltam, és el kellett menni a belvárosba vmi orvosi ügy miatt, de mindenki dolgozott, és ő vitt engem. Harmadjára 2 éve találkoztam vele, az utcán. Ha nincs épp velem édesanyám, el is mentem volna mellette, annyira nem ismertem meg. Azt ígérte, hogy húsvétkor felhív, elmehetünk vmerre együtt, de nem tette. Egész életemben mindig azt mondtam, hogy utálom az apámat, alkoholista, utolsó alak, hogy ennyire nem érdeklem. Ahányszor lelki bajom volt, mindig azt mondtam, hogy gyűlölöm őt, ő tehet róla, hogy szenvedek, miatta élek, minek kellett ez, ha a továbbiakban ennyire elhanyagol? Aztán egyszer előkerültek videók a családról, és ahogy néztük őket, néhány helyen feltűntem én is. Keresztelő, szülinap, és ott volt az apám, és játszott velem, és arra gondoltam, hogy mindig őt hibáztatom, ha rossz volt valami, de a boldogságért, és a jó dolgokért, sosem mondtam, hogy köszönöm apámnak, hogy élek, és megtörtént velem, mert nélküle én se lennék. Ti hogy állnátok hozzá? Utálnátok? Megpróbálnátok vele kialakítani egy kapcsolatot? Vagy csak felejtsem el, mintha halott lenne, tartsak meg egy jó emléket róla, de én se foglalkozzak vele a jövőben, ahogy ő se velem a múltban?

3

Ezt hogyan lehet egyáltalán elfogadni? A legtöbb hobbikertész minden évben veszi a magot, ahelyett, hogy őshonos újravethető magot vennének?

Most, hogy szüleim elkezdtek érdeklődni a saját kert, saját termés iránt, hogy mégis tudjuk mit eszünk, ne vegyük meg a boltba szóba került, hogy jövőre újravethető magokat kéne venni

én ezt eleve nem értem, hogy úgy minek nekiállni, hogy nem újravethető, hogy jövőre már nem lesz termés abból amiből idén, mert a pénzcserkész tudológusok profitmaximalizálásra hajtanak

Ez az egész akkor igazán felháborító amikor magamon tapasztalom(vagy a szüleimen keresztül), hogyan lehet azt támogatni, hogy a géntechnológia elcseszi a magokat..ez valami szörnyű gondolat eleve, még hogy meg is csinálni..

1

Miert erzem azt hogy rolam beszelnek. Engem pletykalnak? Vagy csak magamra veszek dolgokat?

3

Nagyon el vagyok keseredve, és egyre jobban félek! Szerintetek, azért még bízzak benne, hogy szeptembertől lesz állásom? 20/L

Jún.18.-án végeztem csecsemő-és kisgyermeknevelő gondozó szakon, ami felsőfokú OKJ-s 2 éves, közepes eredménnyel csak sajnos. Van érettségim is. Augusztus 7.-én lejár a 45 nap és fizetnem kell az Eü.járulékot is, ami 6600Ft, ha jól tudom. Ennyi idő alatt 100%, hogy nem találok munkát, max. csak szeptembertől tudnék elhelyezkedni ezzel a szakmával. Ma rádöbbentem arra, hogy mennyire nehéz lesz így megélnünk. Míg suliba jártam nem igazán érintett meg és fogtam fel ennek a súlyát, de most, hogy nekem is egyre jobban kilátástalanabb a helyzetem munkakeresés ügyben totálisan felfogtam mi a probléma. Apukám és a bátyám dolgozik, anyukám viszont ha talál is munkát egy-két hónapnál tovább nem marad tovább egy helyen, mivel nem bírja fizikailag és kikészül. Sajnos a szüleim, és a bátyám is nem egyetemet végeztek, hanem csak egy szakmát. Bátyámnak van érettségije, mint nekem, és ő egy 1 éves OKJ-s képzést végzett utána, amiben szeptembertől már dolgozhatott is és sikerült neki állást kapnia. Már 2 éve, hogy ott van. A szüleimnek nincs érettségijük, csak szakmunkás bizonyítványuk. Apukámnak már hosszú évek stabil, biztos munkahelye van, sosem volt munkanélküli. Anyukám viszont már nagyon sok helyen dolgozott, de csak pár hónapig. A húgom ősztől egyetemre megy, ő a legjobb képességű a családban(kitűnő érettségi, középfokú nyelvvizsga, első helyre fel is vették). Sajnos azonban apukám egyedül nem tudja egy keresetből finanszírozni a tanulmányait és egyre jobban kezd úrrá lenni mindenkin a kétségbeesés. A bátyámtól nyilván nem lehet elvárni, hogy támogassa a húgomat pénzzel, de így meg lassan már nagyon rossz anyagi körülmények közé fogunk kerülni. Folyton mondja apukám, hogy jó lenne, ha találnék már munkát, érzem, hogy egyre idegesebb és feszültebb, ami érthető is. Anyukám mivel ő is munkanélküli tök nyugodtan véd, hogy nem egyszerű találni. Családi pótlékot, adókedvezményt már nem kapunk, így még nehezebb lesz. Én beadtam már a bölcsi központjába az önéletrajzomat, de azt mondták, hogy majd nyár végén érdeklődjek, mert nincs munka most. Õ fogja továbbítani ahol lesz üresedés. Közbe írtam a húgom régi óvónőjének, aki most bölcsődevezető, hogy nincs-e üresedés, ő az egyetlen ilyen helyen ismerősöm és gondoltam protekcióval könnyebb lesz bejutnom. Hát azt mondta, most nincs állás, de ha lesz gondolni fog rám és szól. Írtam már egy csecsemőotthonnak is, de oda nem küldtem el az önéletrajzomat, csak érdeklődtem. Azóta se írtak vissza:/ Most mit csináljak? Ilyen helyeken lehet ezzel elhelyezkedni: bölcsi(itt 13), akinek írtam más községben van, csecsemőotthon(nálunk 2 van a környéken), családi napközi, családok átmeneti otthona(családgondozó)(ezt nem akarom), magánbölcsi, játszóház. Már 2 osztálytársamnak is sikerült egy fejlesztő játszóházban elhelyezkednie, ami nagyon jó kis hely, tetszik, nem tudom miért nem én találtam meg előbb. Gyermekfelügyeletet családnál tuti nem tudnék vállalni, mert a szülők nem bízzák pályakezdőre a gyereküket és nem is hosszú távú a legtöbb. Nekem stabil munkahely kellene, de egyre jobban félek, hogy nem fog sikerülni.:( Meg az is baj, hogy túlságosan bizonytalan vagyok és nem is igazán vagyok biztos benne, hogy ez a pálya amit akarok. Lehet tök más állna hozzám a legközelebb(személyiségben), de én nem tudom mi az ami érdekelne. Igazából sosem kaptam a szüleimtől megerősítést, hogy jót választottam-e vagy sem. Bárcsak lett volna bátorságom ugyan erre a szakot egyetemen végezni, akkor talán több esélyem lenne.

2

Olyan rémálmom van, hogy gyerekem születik, ezt hogy szüntethetném meg? N22

Sose szerettem a gyerekeket,és a szülés gondolata is mindig rettentett.Kislány koromban azt álmodtam,hogy kistestvérem születik,ez volt a rémálmom.Ez mára átalakult azzá,hogy én szülök gyereket.Elhatároztam,hogy sosem történik meg,rémálomban miért jön elő?Tehetek ellene?

1

Lanyok! Ti jarnatok velem? 167cm magas. Zoldes barna szem. Humoros, sportos, szorakozni vagyo egyeniseg. Baratsagos, megerto segitokesz, makacs . Ezek a fo tulajdonsagaim. Kaptok kepet is :

http://picgro.com/De <http://picgro.com/Dx

9

Tapasztaltatok ti már ilyet magatokon, vagy csak én reagálom túl a dolgokat?

Szóval, már kis korom óta, úgy van, hogy könnyen megijedek dolgoktól, főleg olyan dolgoktól, amiket nem tudok befolyásolni. Szóval arról van szó, ha látok egy filmet, mondjuk a pánikbetegségről, akkor én is sokszor el kezdek rágódni a dolgon, hogy nem vagyok-e pánikbeteg. Tehát, sokszor olyan dolgokon kezdek el rágódni, idegeskedni, amiket annyira úgy sem tudok befolyásolni, pl a halál, vagy ilyesmi és az a legrosszabb, hogy ilyenkor tudom, hogy csak magamat idegesítem, de nagyon nehéz elvonatkoztatni a dologtól és már sokszor attól félek, hogy beleőrülök. Szóval az lenne a kérdésem, hogy ti is tapasztaltatok-e már ilyet, illetve, hogy mit gondoltok erről, vagy mit javasoltok?
Előre is nagyon szépen köszönöm!

7

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!