Találatok a következő kifejezésre: Ha van gyerekem, azért még (6 db)

Ha van 2 gyerekem, azért még találhatok társat egy életre? Van rá reális esély?

28éves vagyok van két gyerekem nagyon vágyom egy igazi társra egy tényleg életre szóló kapcsolatra.Szerintetek van még erre esélyem?Van aki elfogadná a gyerekeimet?Van még olyan férfi aki erre vágyik?Nem találom a pasit pedig igaz duci vagyok egy kicsit de szép az arcom mindenki mondja!Mi a véleményetek???KOmolyan érdekel.

Legjobb válasz: Hát persze hogy lehet!!! Miért ne lehetne? Még csak 28 éves vagy. Mondok is neked egy példát: A nénjém pl 42 éves, a férjeétõl már külön élt. Neki 3 gyereke is van,igaz 2 már nagykorú és különlakik,de a 3. 14 éves kamasz. És õ is talált párt magának már 2. éve vannak együtt. Õ társkeresõben adott fel hiredetést,ott ismerkedett meg a mostani párjával. Itt sztem te is próbálkozhatsz, csak légy õszinte a pasival, tuddja h van gyereked, -így legalább már kezdetben is olyan jelentkezik, aki elfogadja a gyerekeket,és késöbb nem lesz gond emiatt a kérdés miatt gondod-. Úgyis elfogadja az igazi társ a gyerekeidet is, aki meg nem, az meg nem ér annyit. Biztosan te is megtalálod az igazit, ha szeretnéd! Szóval nem lehetetlen.

Hát persze hogy lehet!!! Miért ne lehetne? Még csak 28 éves vagy. Mondok is neked egy példát: A nénjém pl 42 éves, a férjeétõl már külön élt. Neki 3 gyereke is van, igaz 2 már nagykorú és különlakik, de a 3. 14 éves kamasz. És õ is talált párt magának már 2. éve vannak együtt. Õ társkeresõben adott fel hiredetést, ott ismerkedett meg a mostani párjával. Itt sztem te is próbálkozhatsz, csak légy õszinte a pasival, tuddja h van gyereked, -így legalább már kezdetben is olyan jelentkezik, aki elfogadja a gyerekeket, és késöbb nem lesz gond emiatt a kérdés miatt gondod-. Úgyis elfogadja az igazi társ a gyerekeidet is, aki meg nem, az meg nem ér annyit. Biztosan te is megtalálod az igazit, ha szeretnéd! Szóval nem lehetetlen.
Anya is bátyussal meg velem taláta meg az igazi pasit.25évesen.30évesen szült neki még egy gyereket, és szeretik egymást.Szerintem nem lehetetlen.Csak kell egy szintén családcentrikus pasi, aki megveszik a gyermekeidért is!
Hát persze, hogy fogsz találni. fiatal vagy. És sok olyan férfi van, aki elvált vagy épp nagyon családcentrikus, vagy épp nem akar már gyereket, stb. Biztos fogsz találni magadnak párt, egy életre, csak bízz magadban.

Két gyerek születése után, ha leadom a súlyfelesleget továbbra is lógni fog a hasam (ha marad egy ici-pici? )? Vagy ez csak azért van így, mert még nagy?

Legjobb válasz: Az a kérdés, hogy csak a bõrõd nyúlt meg, vagy csak a felesleg. Mindenesetre, ha fogysz, biztos, hogy lejjebb fog menni a hasad. Hány kg és cm vagy? Én is most épp azon vagyok, hogy leadjak egy kicsit.

Az a kérdés, hogy csak a bõrõd nyúlt meg, vagy csak a felesleg. Mindenesetre, ha fogysz, biztos, hogy lejjebb fog menni a hasad. Hány kg és cm vagy? Én is most épp azon vagyok, hogy leadjak egy kicsit.
Én 15 kg-al vagyok több, mint a terhesség elõtt. 65kg voltam, most 80 vagyok. :( Nem fogytam le, de nem is tettem érte semmit. Most várjuk a kis tesót, jó lenne ha jönni akarna, ha megszületett, le akarok fogyni. De az a lógó has, nekem is megvan, pedig soha nem volt hasam elõtte, csak császárral szültem. Ha tornázol és egészségesebben étkezel, én pl. nem eszek már kenyeret, max. 1 héten 1-2 nap 1 kifli vagy 1 zsemle. Úgy gondolom a has vissza fog húzódni valamennyire, ha nem is teljesen. http://www.lowcarb.hu/cikkek/fitness/legyen.szexi.hasad.6.he.. http://www.bien.hu/7-hatasos-hasizom-gyakorlat-a-feszes-karc.. Sok sikert és kitartás! :)
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat. 160 cm vagyok és 80 kg, viszont a két terhesség alatt nem híztam (cukros diétán voltam), de a szoptatás alatt mindkét esetben igen. Volt hasam elõtte is, de most lógósabb és nagyobb.

Szerintetek van "apai ösztön" is? Úgy értem, ha egy apa nem tartja a gyerekével a kapcsolatot azért még szereti?

Legjobb válasz: Nálunk kb. csak apai ösztön volt. Apukánk nevelt fel minket, szinte gondolatolvasóként kitalálta mindig, hogy mire volt szükségünk, mi volt a bajunk... Õ foglalkozik velünk a mai napig, felnõtt korunkban is. A válasz: igen, van!!!

Nálunk kb. csak apai ösztön volt. Apukánk nevelt fel minket, szinte gondolatolvasóként kitalálta mindig, hogy mire volt szükségünk, mi volt a bajunk... Õ foglalkozik velünk a mai napig, felnõtt korunkban is. A válasz: igen, van!!!
Szerintem nincs.mit szeretne rajta, hiszen nincsenek közös élményeik, kötödés stb stb.Tudja van egy gyereke, max havonta eszébe jut mikor nézi a bérpapírját gy.tartás levonás.és nagyokat köpköd..
Szerintem NEM egyértelmû!!! Csak az ilyen turbóanyák hiszik azt!
#11, 12, azért egyértelmû, h ha a szülõszobából elvinnék a gyereket és nem hoznák többé vissza, kit viselne meg jobban a dolog!
68%: Akkor nincs se anyai, se apai ösztön, mert minden csak azon múlik, hogy ki neveli, vagyis ki kötõdik a gyerekhez.
A 68%-os egy nagy férfigyûlölõ. :) ) Ha már itt tartunk, akkor anyai ösztön sem adott csak úgy: vagy kialakul egy nõben, vagy nem. Szerintem nem a szülõ nemétõl függ a gyerekhez való hozzáállása...
A kérdező hozzászólása: Több oka is lehet: apuka külföldön él, anyuka tíltja a gyerektõl, esetleg börtönben ül.
#8 De nem biztos, hogy úgy és annyira szeret ehogy és amennyire akkor szeretett volna, ha õ nevel, és nem marad ki ennyi év. Én is rajongok a tesóm gyerekeiért, bármit megteszek értük, bármiben támogatom õket, de mégsem anyai szeretettel szeretem õket.
Van. Engem kisgyerekként még egy darabig látogatott apukám, aztán megszakadt a dolog.. Tiniként újra felvettük a kapcsolatot, ma már egyedül élek, de sok hétvégét töltök nála, szoktunk együtt menni nyaralni.. Ha nem szeretett volna sosem tudtuk volna rendezni a viszonyunkat.. nagyon szeretem és biztos vagyok benne, hogy õ is engem. Mindenben támogat, bármikor felhívhatom. A felesége pedig szinte a legjobb barátnõm.:) Imádom õket..Pedig több évig nem találkoztunk..
#5 azért nem tartja, mert az anya megakadályozza??? Akkor ott a gyámügy, a bíróság, a rendõrség, egy anya a hegyet is megmozgatja, ha elszakítják a gyerektéõl, de egy apa... neki az is akadály, ha az anya ír egy sms-t, hogy ne látogassa a gyereket.
Ha szeretné, akkor tartaná a kapcsolatot a gyerekével.
Van. Ha azért nem tartja a kapcsolatot a gyerekével, mert az anya ezt megakadályozza, csak kéthetente láthatja a gyereket, attól még szereti. Sõt, szenved attól, hogy a gyerekével nem törõdhet annyit, amennyit szeretne.
#1 Nálatok pont azért alakult ki erõs szeretet és kötõdés, mert apud nevelt titeket. De itt az a kérdés, hogy mi van akkor, ha nem tartja az apa a kapcsolatot. Talán még az eszébe sem jut, hogy van gyereke.
Vannak jó anyák meg jó apák és vannak rossz apák meg jó anyák, nem lehet általánosítani.
Nem hiszem. Az apai szeretet kötõdésen alapul, ami az együttéléssel alakul ki. Ha egy apa a gyerek születésétõl kezdve csak hétvégi apuka, akkor ott sem a kötõdés, és ezáltal sem a szeretet nem olyan erõs.
Szerintem olyan, hogy "apai ösztön" nincs. És azt gondolom, ha szeretné a gyerekeit, akkor tartaná velük a kapcsolatot......olyan nem létezik, hogy leszarlak...feléd sem szagolok, nem érdekel mi történik veled...hogyan élsz...mit csinálsz...hogyan nõsz fel... de azért szeretlek... Vagy eszméletlen felszínes, sekélyes "szeretet" lehet az, aminek köze sincs a valódi szeretethez.


Hogyan élje túl egy szülő, ha az egyik gyerekének sosem születik gyereke? Nem azért, mert nem lehet, hanem, mert nem akar! Joga van rábeszélni? Joga van mindig a gyerekre célozgatni? Vagy ezzel csak még jobban eltaszítja a témától?

Legjobb válasz: miért kéne ebbe belehalni?Nem kell mindenkinek szaporodni,ha az ö boldogságához nem kell gyerek,akkor ne legyen neki.Ez csak a civilizáció egyik rossz elvárása, ha ö nem akar,akkor isten örizzen hogy legyen neki,mert nem lenne jó szülö,miért akarná a nagyszülö hogy mindenáron ott is unoka legyen?nem elég ha a többinek van?Ha meg késöbb vágyik rá,akkor még a testvére gyerekei között kiélheti a vágyait,lehet neki annyi pont elég. Tudomásul kell venni az akaratát,és le kell szállni erröl a témáról.

Csak azért léptem be, mert még valamit akartam írni, és most vettem észre, hogy nekem szólt a komment: akkor elnézést! Valószínûleg a személyes dolgaim miatt olvastam rosszul, "freudi elszólás". Nem írta, hogy lányáról v. fiáról van szó, mert ha lányáról, akkor javaslom mégis átgondolni, hogy a gyermekvállalás összefügg az illetõ anyjának kapcsolatával, az illetõ kisgyerekkorában megéltekkel, ahogy ezt írtam. Amiért beléptem: ha fiáról, arra is mindjárt itt a példa a személyes életembõl. Szerintem nem jó, ha egyáltalán meg sem kérdezi a témát az anyós-após, szerintem az a jó, ha 1-2-szer felhozza, amíg megismeri az okát. Ugyanis miután túljutottam az édesanyámmal kapcs. (rejtett) konfliktuson (külsõ segítséggel), férjem szülei újabb feladatot adtak. Velük együttlakva, úgy, hogy "levegõnek néztek", nem akartam gyereket 4 évig, pedig eredetileg 3 gyerekrõl beszéltünk a férjemmel. Majd "kifelé az idõbõl" rájöttem, hogy mások hülyesége miatt nem fosztom meg magam ettõl az örömtõl, így lettem várandós. Amit ezidõ alatt és az elsõ 2 év alatt átéltem férjem szülei viselkedése miatt, az eltántorított attól, hogy abban a házban lakva több gyerek szóba jöhet... (Anyagilag jöhetett volna, jól kerestünk, de férjem a szüleivel építkezett fiatalon, amibe a belefektetett pénzét csak azok halála után kaphatta volna meg.) És õk soha, soha nem kérdeztek semmit, ezzel a témával kapcsolatban sem (férjemet úgy nevelték, nem mert az igényeivel elõhozakodni), és egyáltalán másról sem... Csak azért írtam le ezt, hogy lássa meg benne, ami Önre vonatkozik (ha fiáról van szó), hátha segíthetek egy másik családnak... Miért nem akar a fia/lánya gyereket? Még sok más oka lehet, de mivel nem írt konkrétumot, csak találgatunk... "Hogyan élje túl... Joga van-e...?" Nincs joga a felnõtt gyermeke életébe beleszólni szerintem. A célozgatás pedig "rejtett beleavatkozás" (nem vállalom fel, de beleavatkozom), emiatt magától taszítja el szerintem, az Önnel szembeni bizalmát (ha van?) rongálhatja meg szerintem. 2.old 5.válaszoló
miért kéne ebbe belehalni?Nem kell mindenkinek szaporodni, ha az ö boldogságához nem kell gyerek, akkor ne legyen neki.Ez csak a civilizáció egyik rossz elvárása, ha ö nem akar, akkor isten örizzen hogy legyen neki, mert nem lenne jó szülö, miért akarná a nagyszülö hogy mindenáron ott is unoka legyen?nem elég ha a többinek van?Ha meg késöbb vágyik rá, akkor még a testvére gyerekei között kiélheti a vágyait, lehet neki annyi pont elég. Tudomásul kell venni az akaratát, és le kell szállni erröl a témáról.
Miért is kellene ezt "túlélni"? A gyerek önálló, felnõtt, felelõs döntése, hogy mikor és milyen körülmények köze vállal gyereket. Ha pedig úgy dönt, hogy nem akar gyerekt, ezt a szülõnek tiszteletben kell tartania. Nem szólhat bele a gyereke saját döntésébe olyan jogon, hogy õ unokázni akar. A gyerekvállalás mindenkinek az egyéni döntése, ami kizárólag rá tartozik, nem a kotnyeles anyukára.
Ha nem akar hát belekell törõdni. Egyszer- kétszer elbeszélgetni hogyan képzeli az életét, milyen társat, munkahelyet képzel el magának. Lehet szeretne de nincs hozzá megfelelõ partner vagy anyagi gondok, esetleg fél valamilyen családi betegség öröklésétõl. Ezeken az idõ talán tud változtatni de ha tényleg nem akar nem lehet kötelezni. Hiába mondogatod neki, attól õ csak rosszul érzi majd magát s úgyérezheti ha nincs unoka már nem üti meg a mércét. Felelõsség a baba s nem mindenki alkalmas rá. Ha a szívébõl jön rá a késztetés az lessz a legjobb mindenkinek.
mi köze van hozzá? jamellesleg az én szüleimnek is túl kell majd valahogy élni, én se akarok gyereket;)
Nagy bunkóságnak tartom amikor valaki állandóan a gyerekcsinálásra célozgat. Annak rosszabb következményei is lehetnek, minthogy csak a témától távolodjon el a támadott személy.
Ha azt akarja, hogy megutálja a gyereke, akkor csak célozgasson. A gyereknek van joga eldönteni, hogy szeretne-e vagy nem, ez nem "kötelezõ" mindenkinek.
28 éves vagyok, 5 éve együtt élek a barátommal. Anyám állandóan az unoka miatt nyavalyog. nem fogja fel h nem akarok gyereket. Idegesít. Már inkább kerülöm a családi összeröffenéseket, mert elegem van abból h a gyerek témával nyaggatnak. Nekem és a páromnak ez így jó.
Én pl agybajt kapnék ha a gyerek témával nyaggatnának mikor nem akarok gyereket. Engem most a férjhez menéssel nyúznak, pedig barátom sincs, de "mikor mész már férjhez? mikor lesz így gyereked? nem tudom lesz-e egyáltalán..." pedig még csak 21 vagyok. Nagyon idegesítõ, mikor mások akarnak beleszólni az ember életébe, még akkor is ha szülõkrõl van szó.
semmi köze hozzá.
kösz szépen hogy le lettem pontozva, asszem az eddigi hozzászólok is ugyanazt írták le mint én csak nem mondták ki kerek perec.... uh
Hát errõl édesanyámat kéne meginterjúvolni, mert én sem akarok szülni. De mondjuk nem is piszkál vele folyton, és ezért hálás vagyok neki!
Annak a szülõnek rendbe kellene tenni a saját életét, találni magának valami értelmes elfoglaltságot, és mindjárt nem arra az egyetlen témára lenne rákattanva, hogy mikor lesz már unokája. Úgy általában mindenki oldja meg a maga életét, és ne a felnõtt gyerekeitõl várja, hogy majd célt adnak neki.
Tudom, hogy rossz érzés, én is szülõ vagyok. DE, semmi beleszólásom nincsen a gyermekem életébe onnantól, hogy elköltözött itthonról és a saját lábára állt. Persze, én is szeretnék unokát, de nem mindenáron. Ha a gyermekem nem akar gyereket (akár soha), akkor inkább ne szülessen unokám. Egy kicsi gyermeknek joga van olyan családba születni ahol szeretik és várják õt. Ne nekem szüljön unokát a gyermekem, hanem azért mert õ is ezt akarja! Én még soha nem célozgattam a gyerekeimnél a gyerek téma kapcsán. Bár rögtön hozzáteszem, hogy nagyon várom már, hogy unokám legyen, de ha nem lesz, akkor sem fogok a kardomba dõlni. Nézd azt az oldalát a dolognak, hogy mennyi olyan családot látok, ahol a szülõkre nem, hogy gyereket, de még kutyát sem bíznék. Van olyan ember is, aki egyszerûen nem alkalmas szülõnek, ezt tiszteletben kell tartani.
nemsok fiatal(huszonéves) vágyik egy babára. Ugy ahogy énsem fogok.Megteremtem magamnak az otthont, pénzt gyûjtök élem az életem, bulizok, világot látok és majd ha ugy érzem hogy itt az ideje gyereknek lesz..
A kérdező hozzászólása: Nem tõlem, a témától. A kettõ nem ugyanaz. Tessék újra elolvasni a kérdést.
Mit kell ezen túlélni? Mi a francért kell megint túlmisztifikálni valamit és károgni?! Ha valaki szereti a gyerekét, akkor elfogadja annak döntését, mert köze nincs hozzá. Célozgatni pedig semmilyen esetben nem korrekt.
Úgy, hogy elfogadja, hogy a gyereke felnõtt, önálló ember, és úgy irányítja az életét, ahogy akarja. Számtalan olyan történet van, hogy a szülõk kinyígják az unokát, uána feszt panaszkodnak, hogy az unoka többet van náluk, mint otthon. Szegény gyereknek lenne rossz, mert mindig azt érezné, hogy õ kényszerbõl született, nem pedig azért, mert a szülei szerették volna.
Engem 3 éve apám mindennek elhordott, amikor 18 évesen lefeküdtem a barátommal. Hiába mondtam, hogy odafigyeltünk és védekeztünk, leordította a fejemet, hogy ha jön a gyerek, õ nem fogja eltartani stb. Most meg már azzal nyaggat, hogy mikor megyek már hozzá a barátomhoz meg mikor lesz már gyerek. Egyelõre ott tartunk, hogy nem kell gyerek, de tudom, hogy még fiatalok vagyunk, hogy egy ilyen döntést véglegesen meghozzunk (én 21, a barátom 23), késõbb meggondolhatjuk magunkat.

Kinek hány gyereke van? Illetve ki hány éves volt amikor született a gyereke? sosem bánta meg (gondolom nem), de ha mégis miért? -utobbit azért kérdezem mert van aki ugy véli a gyerek vállalás miatt kimaradt valami az életéből.

pusztán kiváncsiságból kérdeztem ezeket,sok olyasmit olvastam itt amiért felmerültek bennem ezek a kérdések.

Legjobb válasz: 1 gyerekem van, 32 évesen szültem (ekkorra találtunk egymásra a férjemmel)és remélem lesz még testvére is. Sosem bántam meg, bár tény, hogy néha jól jön egy "apa nap" amikor õk ketten külön programot csinálnak és én egy kicsit magammal törõdhetek :) Ahhelyett, ami "kimaradt" az életembõl kaptam valami sokkal nagyobb, fontosabb, szebb dolgot. (Még ha ez nagyon patetikusan hangzik is :) )

1 gyerekem van, 32 évesen szültem (ekkorra találtunk egymásra a férjemmel)és remélem lesz még testvére is. Sosem bántam meg, bár tény, hogy néha jól jön egy "apa nap" amikor õk ketten külön programot csinálnak és én egy kicsit magammal törõdhetek :) Ahhelyett, ami "kimaradt" az életembõl kaptam valami sokkal nagyobb, fontosabb, szebb dolgot. (Még ha ez nagyon patetikusan hangzik is :) )
29 éves vagyok, 10 hónapos a babám. Én már annyit éltem-buliztam-szórakoztam-haveroztam a terhesség elõtt, hogyha soha többet nem mehetnék, akkor sem hiányozna. A fõiskolát elvégeztem, így arról sem maradtam le. A munkahelyemre visszavárnak. A babám naggggggyon cuki. Soha nem voltam ilyen boldog, mint mostanában :)
Én 25 voltam amikor született a fiam. Most 27 vagyok és 4 hónapja próbálkozunk a kistesóval.
Én nem szerettem volna fiatal anyuka lenni soha, de 36 helyett mondjuk a 30 jobb lett volna szülés szempontjából :) De mostmár mindegy. :) )
1 kislányom van, 3 hónapos és 21 vagyok. Kislány korom óta fiatal anyuka akartam lenni. Nem bántam meg. Imádok anyuka lenni. Utazni vele is lehet, bulizós meg nem vagyok.
Nekem egy van, egyet is terveztünk, 36 voltam, mikor született. Elõtte kiéltük, kiutaztuk magunkat, a "karrier" része is megvolt az életünknek. Egyetlen dolgot sajnálok nagyon, hogy nem korábban szültem. (15 éve vagyunk együtt).
1 gyerekem van, 27 évesen szültem. Nagyon vágytam rá, szerencsére elsõre sikerült is. Lassan másfél éves, de még mindig nem érzem úgy hogy könnyebb lenne.Van segítségem, anyuék közel laknak. Nem érzem hogy bármibõl kimaradtam volna, eléggé kiéltem magam elõtte:) Szeretnék neki tesót, de egyenlõre lusta vagyok és szusszanni akarok, kiélvezni a jövõ nyarat vele, meg minden napot:)
2 korai vetélés után végre összejött, 26 évesen anya lettem, segítségem nincs.Imádom a fiam, de mivel 21 hónapja nem aludtam egy jót, nappal is velem van+a háztartás elég fáradt vagyok:) A kistesó téma a köv. 10 évre van bízva, egyenlõre nem engedhetjük meg ezt a luxust.
21, 23, 25 voltam, amikor születtek.Amikor vállaltam õket, tudatában voltak, hogy sok minden másképpen lesz, mint addig.Már al elsõ perctõl kezdve rendre szoktattam õket, nem voltam a "rabjuk", akkor sem, amikor még picik voltak.Igaz, hogy akkor még sok idõm ment rájuk, de amikor már 3-4 hónaposak voltak, néha rábíztam õket a mamákra.Mi pedig elmentünk sétálni, vagy 1-2 órára a barátainkhoz, vagy õk jöttek hozzánk.Amikor már elég nagycskák voltak, rászhoktattam õket, hogy segítsenek.Igaz, hogy ez néha inkább hátramozdítás volt, de késõbb, ahogy nõttek, egyre többet segítettek otthon.Soha nem bántam meg, hogy vannak, pedig a szokásos kamaszkori problémák nálunk is voltak.Ma már mindhárman rendes, dolgos emberek.Azt pedig soha nem gondoltam, hogy miattuk bármi is kimaradt volna az életembõl.Amióta megszülettek, nem hiányoztak pl. az éjszakai bulik, netán más férfi érdeklõdése.A házasságom is jó volt, a problémákat mindig megoldottuk együtt.30 évig tartott, akkor sajnos a párom meghalt.
1 gyerekem van, 38 évesen szültem. Szerettünk volna neki testvért, de nem jött össze. Nem bántam meg sosem, egy pillanatra sem, gondolom, ez a koromból is fakad. Fiatalon sem voltan bulizós típus, nem esik nehezemre, hogy a baba miatt jobban helyhez vagyok kötve.
25 évsen születm az elsõ babámat idén májusban (azóta már 26 lettem). Már nagyon régóta szerettem volna babát, de nem volt alkalmas rá az akkori párom. Szülés után kérdezte valaki hogy mikor lesz a következõ, én ott akkor a szülõágyon rávágtam hoyg 10 éven belül tuti nem...mostmár sokat jár rajta a fejem. Elkezdtem idén egy fõiskolát, az 4 év levelezõn. Szeretnék mégegy babát. Arra gondoltam, hogy jövõre elkezdhetnénk próbálkozni, aztán kb egyszerre lesz az hoyg befejezem a sulit plusz vissza tudok menni dolgozni, és még akkro is fiatal lennék ahoz eléggé hoyg jó munkám legyen és sikeres lehessek benne. A következõ baba kérdése nagyban függ attól, hoyg a 44nm lakásunkból el tudunk-e költözni egy nagyobb lakásba/házba jövõ tavasszal.
Én 22 éves vagyok és 2 hónapja született meg az elsõ kisfiam! Életem legboldogabb napja volt és azóta is boldog vagyok, hogy egy gyönyörû baby anyukája lehetek! Nincsen ennél csodálatosabb dolog a világon!!!
1 kisfiam van, 23 évesen szültem. Sosem voltam nagy bulizós. Ha ki akarunk mozdulni a párommal, mindig van, aki szívesn vigyáz rá!:) Én fiatal anyuka szerettem volna lenni és szerencsére megadatott. Tesót is szeretnék, de nem mostanában. 14 hós nagyfiú anyukája
Lányomat 29. szülinapom elõtt szültem 2 hónappal, a második a 30- szülinapom után fél évvel fog jönni, de apa már most a haramdikat emlegeti. Egyáltalán nem bántam meg, sajnáltam, hogy ilyen késõn találtam meg a párom, akinek szülhettem.
28 leszek, mikor szülök, de nem érzem úgy, hogy kimaradtam volna valamibõl. Diszkózós nem vagyok, ha meghívnak bálba, rendezvényre, akkor lesz majd 1-2 órára kire hagyni a babót. Utazni picivel is lehet, látom én barátainkat, két pici gyerekkel folyton mennek valahova. Három babát szeretnénk, imádom a nagy családot, és igen, most, hogy elkezdtük venni a babakelengyét, néha bizony elbizonytalanodom, hogy tényleg akarjuk mi ezt? De a férjemben semmi kétely nincs, szóval bennem is hamar eloszlanak a kételyek. 24 hetes pocis
egyelõre egy gyermekem van, 33 évesen szültem (30 évesen találkoztam a férjemmel). Most 34 vagyok, és próbálkozunk a kistesóval. Egyáltalán nem bántam meg semmit, beutaztam egész Európát és Amerika keleti partját, jártam szórakozni, színházba, koncertre, de most az a legnagyobb boldogság, ha itthon lehetek a családommal és nézhetem a pici fiamat, amikor alszik:)
Én még nem töltöttem be a 19- et mikor megszületett a fiam.Egyáltalán nem bánom, imádtam fiatal anyuka lenni.Most 28 leszek és 3 hét múlva születik meg a kislányom!!!Szerettem volna elõbb a 2-ik babát, de igy jött össze!!Imádom a nagyfiam, olyan mintha az öcsém lenne!!!!
34 évesen szültem, de én szeretem volna 25 évesen is csak nem akkor találkoztam a megfelelö emberrel.

Beteg gyereket kivinnétek sétálni? Torokgyulladása van, láza volt az éjszaka, most már nincsen. Csak azért kérdezem mert apa kivinné, én meg nem - 39, 5 volt a láza. És hogyan oldjátok meg, ha a nagy beteg és a kicsi ne kapja el?

Elkülönitettem ?ket, de mindkett?vel én foglalkozom.

Legjobb válasz: nekem védõnõ mondta, hogy még lázasan is kivihetem megfelelõ öltözetben. még nem volt lázas, nemtudom kivinném-e 9hós kisfiú anyukája

nekem védõnõ mondta, hogy még lázasan is kivihetem megfelelõ öltözetben. még nem volt lázas, nemtudom kivinném-e 9hós kisfiú anyukája
Szia! Csak a kérdés elsõ felére tudok válaszolni: én nem vinném ki, amikor a kislányom beteg volt az orvosunk javaslatára vártam 2 teljesen lázmentes napot és csak utána vittem ki, hiába szép az idõ. Mihamarabbi gyógyulást! 7 hós kislány anyukája
Ilyen lázzal szerintem ne vidd ki.Gondolj bele, ha te beteg vagy akkor neked sem jó mászkálni.1-2 napot várj vele. Ha a nagyom beteg akkor én folyamatosan nyitva tartom az ablakot, ajtót, és nem engedem a kicsi közelébe.Persze mindenkinek rossz, de inkább minthogy beteg legyen a manó.
En sem vinnem ki, inkabb folyamatos szelloztetes es pihenes. A tesonak az immunrendszeren mulik, sok gyumolcs, zoldseg es folyadek.
Szia, azén babám még lázas ugyan nem volt, de náthás igen.3 hónaposan, decemberben. Továbbra is mindennap sétáltunk, csak jobban beöltöztettem. Kell a friss levegõ. De ha te akkor vagy nyugodt, ha csak szellõztetsz, tedd azt! Végülis akkor is hozzájut a friss levegõhöz.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!