Találatok a következő kifejezésre: Ha valaki szül (237 db)

Szült a Péterfy Sándor utcai korházban Dr. Kiarash Bahremahnd-nál valaki? Ha valaki szült már nála mi a véleménye róla?

Nekem volt már egy vetélésem és akkor ö kezelt engem, se elötte se utána nem találkoztam még ilyen rendes orvassal,szeretném nála megszülni a babámat!

Legjobb válasz: Szia! 4 hónapja szültem nála, írj privit, hogy mit szeretnél tudni :) Õ a legjobb választás!!!!!!

Szia! 4 hónapja szültem nála, írj privit, hogy mit szeretnél tudni :) Õ a legjobb választás!!!!!!
Gondolom ilyen szülõk nincsenek, senki nem akar ártani a gyerekének.
Te meg ilyen hülyeségeket kérdezel?
Az elõzõt kiegészítve egy rossz forgatókönyvvel: Ha szülés közben ne adj isten meghal a gyerek, akkor még börtön is jár érte...
Miért tartaná titokban? Kötelezõ védõoltások vannak, tankötelezettség van, taj kártya, adó kártya, lakcím kártya...stb...És késõbb mi lenne a gyerekkel? Nem lenne semmi amivel igazolhatná magát. Egyébként igen, jár érte büntetés.
Persze, hogy jár érte büntetés. És a magyarokat ismerve, sokáig nem tudná titokban tartani, hogy van egy gyereke.
És ha nem jár iskolába az is büntetendõ.
Igen, már csak a kötelezõ oltások elmulasztása is büntetendõ.
Végül is hogyan oldaná meg?? Kezdjük a terhességgel.9 hónap.Egyszer sem menne dokihoz?Akkor elvesztené azt a lehetõséget, hogy gyedet, gyest vagy akár családit kapjon.A munkahelyén hogy oldaná meg?? Esetleg úgy, hogy nem dolgozik.Tegyük fel, hogy 9 hónapig nem beteg az anyuka, így orvos nem látja.Na és a szomszédok??A pletyka eljut a megfelelõ személykehez is akik utána érdeklõdhetnek. Mondjuk senki nem tudja, és eljött a szülés ideje.Hogy oldod meg, a szülés utáni sérüléseket?Hogy ne fertõzzön el? Na jó a többit már végig sem gondolom. Egyébként megbüntetnének.
Ne adj isten, megússzátok évekig...utána mi lesz a gyerekedbõl? Még 8 általános végzettsége sem lesz. Szép kis perspektíva mondhatom!
És ha házasodni akar?????
A kérdező hozzászólása: A bunkeren mi is gondolkodtunk mikor a filmet láttuk. De egyikünk se ért az építkezéshez. En most spekulációból keresek penzt férjemnek állami orvosi állása van.valakit megbizni bunkerépitessel az meg nem jó.
A kérdező hozzászólása: Ha olyan beteg lenne egy masik gyerek taj számaval be lehetne vinni a rendszerbe. Szõval ez nem gond.végzettségileg eü s pedagógus vagyok tehát tanitanám a gyereket.de hangsulyozom ezvelméleti dolog egyenlõre.
Ha szeretnéd megóvni "ettõl a rettenetes világtól", akkor ne szüld meg! VÉDEKEZZ!
Nem azért, de ez még egy c...nak se jut az eszébe:S És orvos a férje.Én meg az atyaúristen vagyok. Ha tényleg orvos a férje, tudnia kellene, hogy ez a mulasztás mivel jár.Nem gondoltam, hogy vannak ilyen emberek:S
Ez még viccnek is rossz! Ez a kérdés csak egy beteg ember agyában születhet meg.
Mert nem az a baj, hogy máshogyan akarjátok nevelni, mint az átlag. Sok ember nincs megelégedve a fogyasztó társadalommal és próbálja minél jobban megóvni a gyerekét. Nincs ezzel semmi baj, mindenki úgy csinálja ahogyan jónak érzi. A baj ott kezdõdik nálatok, hogy ti a gyereket alapvetõ jogaiban akarjátok korlátozni. Mit csinálsz, ha pl 16 évesen fellázad az erdõ ellen? Barátokat akar, autót, szerelmet? Nem szabad elnyomni egy embert. nem irányítani kell, hanem vezetni, hogy azt az utat válassza magától a késõbbiekben, amit ti helyesnek éreztek.
Hol fog szocializálodni a gyerek?Hogy fog tudni beilleszkedni a társadalomba, amikor majd véget ér a "rabsága" amire a "szülei" itélték? Számora ez ugyanaz a kategoria mint amikor a fényevõ halálra éheztette majdnem a családját, vagy mint amikor a kisgyereket kizartak a kutyak közé. Könyörgöm, vegyetek inkabb hörcsögöt!!!!!!
Hihetetlen, hogy vannak ennyire buta emberek. Engem ez elszomorít :/
Elméleti szinten.... Azt javaslom, csak elméleti szinten vállalkatok gyereket, és így óvjátok Õt ettõl a borzasztó világtól...:-DDDDDD Valószínû ti túltanultátok magatokat, azért foglalkoztatnak ilyen baromságok. A gyermeked élete attól lesz szép, hogy lesznek benne történések, hol jók, hol rosszak az ember csak ebbõl tanul.Nem való nektek gyerek. Más taj számával meg visszaélni...erõsen büntetendõ, milyen romlott emberektõl akarod megoldani, ha a férjed is egy csaló romlott orvos lenne aki visszaél a törvénnyel? Ne adj isten operálni kéne , arra is szakosodott a párod??? vagy fertõzõ betegséget kapna, kanyarót stb... mert ugye nem oltatnátok, mindenhez értene a párod???
Valld be légyszi, hogy szakdolgozatot írsz és ahhoz kell az emberek véleménye. mert, ha nem így van és ez a kérdés igaz... az gáz. :'(
"végzettségileg eü s pedagógus vagyok" - az mi?
Lehet túl sokszor nézték meg az Aranyhaj címû mesefilmet.
A kérdező hozzászólása: Azt jelenti csak rövidítve hogy egészsg rekreáció és matematika kémia a végzettségem
szerintem ha ilyet csinálnál és tegyük fel minden gond nélkül megoldható h senki ne tudjon a gyerekedrõl, akkor a büntetést majd a saját gyerekedtõl kapod meg mikor számon kér h miért nem járhatott iskolába, miért nem lehettek barátai, stb...
TE NEEEEEE szülj gyereket, sõt, menj el a hárs-hegyre, és vizsgáltasd ki magad, mert szerintem nálad valami nagyon nem stimmel...
Belegondoltam abba, hogy ha nem lenének bejelentve a gyermekeim sehol, akkor mi lenne most velük. Lehet, hogy a fiam már nem élne, elvitte volna valamelyik kruppos rohama. Hiába lenne otthon orvos apuka, vannak dolgok amikhez kórház és felszerelés KELL! A lányom lehet hogy eléldegélne papírok nélkül még valameddig, de Õ még csak pár hónapos. És nem szeretnéd iskoláztatni? Mert hiába tanítod otthon, hiába lesz egy okos, értelmes kisgyermeked, a társadalom szemében Õ akkor is tanulatlan marad, mert nincs semmilyen végzettsége. És ahogy már írták: nem házasodhat, nem vezethet autót, nem lehet a nevén a gyermeke, nem sportolhat sportegyesületben, ..... Ilyen életet kívánnál a gyermekednek?
A kérdező hozzászólása: A férjem orvos
A férjed orvos és ilyen ostobaságon jár az agyatok?
Kezdjük az elején. 1. Otthon megszüli.tételezzük fel, hogy nincs semmi gond, minden rendben megy.anyu és gyerek is egészségesek.De mi van, ha nem? 2.A gyerek megbetegszik.Ne gondoljuk valami komolyra, csak éppen orvos kéne neki.Nincs TAJ száma, a doki nem tud gyógyszert felírni. 3.Nem viszi iskolába. És akkor a gyereknek nem lesz iskolai végzettsége? hogyan fog késõbb munkát találni?De ha még talál is, hogyan köt szerzõdést? Hiszen hivatalosan nem létezik, nincs lakcíme, adóazonosítója. Amikor felnõtt lesz, hogyan házasodik? Hogyan költözködik akárhová is? Ááá, ez még mesének is rossz. Ennyire senki sem akarhat kiszúrni a saját gyerekével.
Beteg vagy.
A kérdező hozzászólása: Ez csak elméleti kérdés de az egészségügyi resze meg lenne oldva. Arra gondolok megóvnánk ettõl a borzalmas világtól áhol az emberek gyûlölködnek
Nem elmeorvos a férjed?Hátha segíthetne rajtad...ha meg szeretnéd megkímélni ettõl a világtól, akkor NE szülj!
Igen, végül is a Rotát, gyerekbénulást a gyûlölködõ emberek terjesztik.
A kérdező hozzászólása: Rotára nincs kötelezó védõoltas
Neked mi a végzettséged?
Nem is kötelezõre írtam, hanem arra, hogy 1-2 óra alatt kiszárad, akkor mit csinálsz, a férjed hazarohan infúzióval?
egészségügyi része megvan oldva?? Miért? Milyen orvos a férjed? gyermekorvos? mert nem mindegy ám.Ha gyerekorvos, akkor nem értem miért van ellen a kötelezõ oltásoknak, mert akkor pont neki kell tudnia, hogy arra bizony szükség van De végül is hogy is gondoltad?? Nem jelenteni be..Oké.Ti adtok nevet neki..De ettõl a gyereketek nem létezõ személy lesz.Nem lesz a hazája, egy nincstelen..Nem lesz semelyik ország állampolgára..És késõbb? Ha ti ne adj isten meghaltok? vele mi lesz??Ja.akkor semmi nem lesz a gyerekkel, hiszen Õ NEM IS LÉTEZIK..legalábbis ti így oldanátok meg, hogy ne létezhessen..Micsoda élet lenne ez??
Értem én, hogy meg akarjátok óvni a csúnya gonosz világtól, na de ebbe a csúnya gonosz világba kell boldogulnia. Ha annyira rossz a véleményetek a világról és az abban való életrõl akkor inkább ne is csináljatok gyereket. Nem gonoszkodásból írom, hanem komolyan gondolom.
Ha ilyen élete akartok a gyereketeknek akkor a következõt ajánlom.Ha a férjed orvos, és ez lenne a terv akkor feltételezem hogy anyagi jóllét is van. Akkor a férjed kezdjen el jó mélyen ásni, mondjuk a föld alatt 30 métert.Csináljunk egy atombiztos bunkert odalent, de úgy hogy minden legyen meg ott len tis ami fent van.(élelmiszer, ágy, kötszerek, gyógyszerek stb) Valahogy úgy mint a "Csapás a múltból" címû filmben.Ha terhes leszel, akkor költözzetek le, (persze a bunker a nagy puszta közepén legyen amit az erdõ visszavesz magának)és éljetek ott életetek végéig.Biztos ami biztos alapon a bunker vasajtaját legalább 150 évre zárjátok be úgy, hogy a rendszer ne is engedje kinyitni. (csak 150 év múlva) NA ott nem kell sem bejelenteni, sem védõoltások, sem óvoda, sem iskola..semmi nem kell.Ott békébe élhettek hárman, majd a gyermeked egyedül, magányosan.Ott tényleg elzárhatjátok a kinti világtól, a, gyûlölködéstõl, irigységtõl, mindentõl..
eZ NAGYON GÁÁÁÁZ.... hogy ilyen eszetekbe, fõleg egy orvosnak????
Az a durva, hogy egy autó vezetését is engedélyhez kötik, de egy gyereket bármelyik hibbant szülhet és nevelhet, pedig õk is kockáztatják valaki életét.
A kérdező hozzászólása: Miért a szomszéd megkérdzné be van e jelentve? Szerintem senki nem feltétélezné. Mi nagyon ellene vagyunk az oltásoknak. De ez csak egy elméleti kérdés egyenlõre.

Miert van az, ha valaki szul egy gyereket, kettot, akkor mar azt hiszi, hogy mindenkinel tobbet ert a gyerekekhez?

Okosabbnak hiszi magat orvosoknal, es pedagogusoknal. Lenezi a diplomasokat. Es az helyett, hogy meghuzna magat, mikor hulyesegeket beszel, meg nagy szajjal szajkozza is a sajat igazat! Ezeknek a noknek nincs senki a kornyezeteben (nyilvan nem nevtelenul az interneten), aki rajuk szolna?

Legjobb válasz: Ha már off akkor legyen kövér! Neked nincs gyereked ugye? Csak azért kérdezem, mert ami a könyvekben le van írva, amit te mint pedagógus megtanultál, az az életben messze nem úgy mûködik. Ezt tapasztalatból mondom. Bölcsõdei gondozónõ vagyok, és van egy 2,5 éves kislányom. Amit megtanultam és a bölcsiseknél mûködik az általában a sajátomnál nem. Tehát tankönyvbõl okoskodni nem bölcs dolog.

Ha már off akkor legyen kövér! Neked nincs gyereked ugye? Csak azért kérdezem, mert ami a könyvekben le van írva, amit te mint pedagógus megtanultál, az az életben messze nem úgy mûködik. Ezt tapasztalatból mondom. Bölcsõdei gondozónõ vagyok, és van egy 2, 5 éves kislányom. Amit megtanultam és a bölcsiseknél mûködik az általában a sajátomnál nem. Tehát tankönyvbõl okoskodni nem bölcs dolog.
Nem igazan ertem a kerdest, mit szeretnel tudni?Mire celzol azzal hogy az anyukak lenezik az orvost pedagogust?
A kérdező hozzászólása: Nem mindenkire ertem. Csak ugy idegesit, hogy ha irok valahova, mint pedagogus egy velemenyt, ketten rogton lehulyeznek, mintha feldisznoert kaptam volna a diplomam. Nem kell velem egyet erteni, nem errol van szo, csak azert, mert valaki megszult egy gyereket, ne gondolja mar azt, hogy o az etalon. Konkretan nem is kerdes, mint inkabb felhaborodas a reszemrol. MIntegy off-olaskent gondoltam megvitatni, miert hiszik nehanyan, hogy az o velemenyuk (ami megcsak nem is szakmai), feljogositja oket, hogy mindenfele banto dolgokat irjanak?
Osztom az utolsó véleményét.
Persze, hogy ezt könyvbõl nem lehet tanulni, ezt csinálni kell, verejtékezve, röhögve, sirva, orditva, kimerûlve, éjjel, nappal, télen nyáron, évekig.Tanácsot ilyen adjon, ne olyan aki a szakszöveget bemagolta, gyereket meg csak az ablakból lát, ha lenéz a játszótérre.
A kérdező hozzászólása: Azt alairom, hogy a sajat gyerekehez, az anyja ert a legjobban. De ettol meg nem ert minden gyerekhez jobban! Es egy semat nem lehet minden gyerekre rahuzni. Az pedig egy dolog, hogy mit tanulunk mi meg az egyetemen, koszonom szepen, tessek mar beulni egy pedagogia-pszichologia szigorlatra. Nem, nem ertek jobban egy-egy gyerekhez szemelyesen, de atlagban mar foglalkoztam annyi gyerekkel, hogy az tiszteletre melto lehessen. Es ez az, amit sokat leszarnak!
Én a 20.06-os. Osztom egyik hozzászóló véleményét, hogy a pedagógus és orvos gyerekénél nincsen rosszabb "kuncsaft". Volt már dolgom mindkettõvel. Általában õk a legneveletlenebbek. Jelenlegi csoportomban pl egy 1, 5 éves óvónõ kislánya tartja rettegésben a csoportot, amint hátat fordítunk, neki megy mindenkinek. Mikor errõl beszéltünk az anyukájával, az volt a válasza, hogy otthon is ilyen a tesójával, de nem tud vele mit csinálni, mert még úgysem érti meg, hogy nem szabad. Ezek után nem csodálkoztunk, hogy ilyen a kislány. Mikor gondolja úgy hogy majd meg fogja érteni? 5 évesen? Pofon fogja addigra röhögni az anyját, ha akkor kezdené fegyelmezni. Szóval összegezve a pedagógus egy külön faj, csak nem veszik észre.
Tulajdonképpen a kérdezõnek mi a konkrét panasza?Mert idáig még nem derült ki.


Ha valaki szül, akkor rondább lesz az a hely, ahol kijön a baba?

Legjobb válasz: Hello :) Dehát én LÁNY vagyok :D Istenments dehogy vagyok fiu!!! Én LÁNY vagyok!

A kérdező hozzászólása: Hello :) Dehát én LÁNY vagyok :D Istenments dehogy vagyok fiu!!! Én LÁNY vagyok!
Nem változott semmi. :-) Mondjuk én gátvédelemmel szültem, gyakorlatilag napokon belül ugyanúgy néztem ki ott, mint régen.
Nekem is, pedig gátmetszés is volt. Hozzáteszem, négy hónapja szültem, de már két hónappal utána nem látszott semmi.
Szia! Én is aggódtam attól, hogy szülés után semmi sem lesz ugyanolyan, de ne félj, tényleg hamar regenerálódik a szervezet. Én is 4 hónapja szültem, de már olyan távolinak tünik, a gátmetszés helye is csak pár napig fájt, hamar begyógyul. (Nem ide tartozik, de tényleg vannak rosszindulatú pontozók, amiért sokszor már elmegy a kedvem válaszolni) Könnyû szülést neked.
te fiú vagy? a kérdésed alapján igen. :) de azért szépen tetted fel a kérdést :) minden ugyan olyan, sõt, van akinek még javul is :)
nekem ugyanolyan :)
akkor bocsi :) mind1, akkor is szépen tetted fel a kérdést. csak azt nem tudom, hogy miért vannak a válaszok lepontozva. valaki csak azért jön fel ide, hogy válaszolás helyett lepontozgasson? Mert nekem nagyon úgy tûnik. Értelmes válaszok mindig le vannak pontozva. (már bocsi, nem ide tartozik. csak bosszantó).
Teljesen egyetértek veled, tényleg az értelmes, segítõ szándékú válaszok vannak a legjobban lepontozva.

Hogyha örökbe szeretnék fogadni 1gyereket, de a szülei nem mondtak le róla, hanem elvették tőle, mert nem gondoskodtak róla akkor én csak hivatásos nevelő lehetek és el is vihetik tőlem, ha valakinek "megtetszik"?

Legjobb válasz: Örökbe fogadni csak olyan gyerekeket lehet ahol a biológiai szülõk teljes egészében lemondtak a szülõi jogaikról. Teljesen mindegy mi okból kerültek intézetbe a gyerekek, ha a szülõk nem mondtak le a jogaikról nem lehet örökbe fogadni a gyerekeket. Akkor nevelõszülõk lehetnek csak. Ennek az a rizikója például a te esetedben hogy bármelyik szülõ ha igazolja hogy tud ezentúl gondoskodni a gyerekérõl, a gyermek visszakerül hozzá. Még akkor is ha tegyük fel, te nevelted 5-8-10 éven keresztül..

Örökbe fogadni csak olyan gyerekeket lehet ahol a biológiai szülõk teljes egészében lemondtak a szülõi jogaikról. Teljesen mindegy mi okból kerültek intézetbe a gyerekek, ha a szülõk nem mondtak le a jogaikról nem lehet örökbe fogadni a gyerekeket. Akkor nevelõszülõk lehetnek csak. Ennek az a rizikója például a te esetedben hogy bármelyik szülõ ha igazolja hogy tud ezentúl gondoskodni a gyerekérõl, a gyermek visszakerül hozzá. Még akkor is ha tegyük fel, te nevelted 5-8-10 éven keresztül..
Ha a szülõk nem mondanak le róla, látogatják bizonyos idõközönként akkor nem fogadható örökbe. Sem ti nem tudjátok, sem azok akiknek "megtetszik". Ha a nevelõ szülei lesztek (vagy családtagok vagytok) akkor amennyiben lemondanak a szülei róla, szinte biztos hogy ti kapjátok ha örökbe akarjátok fogadni. (akkor persze nincs nevelõszülõi fizetés- vagy nem tudom hogy hívják, ha anélkül nem vállaljátok, akkor örökbe adják másnak)
Hármas vagyok, ezért mondtam, figyelembe venném, miért vették el. Egy volt kolleginám korábban dolgozott szociális munkásként, épp az olyan esetek miatt hagyta ott, amit leírok most. Nem bírta idegileg. Volt olyan, hogy kicsi faluban élõ anyuka napokra eltûnt és a házba zárta a 4 és másfél éves gyerekeit. A szomszédok riasztották õket, mert ordítottak a kicsik. 3-4 napja ott voltak étel és ital nélkül, a saját ürülékükben feküdtek csont soványan, úgy kellett rájuk törni az ajtót. Az anyukát elõállították, de már elõjáróban tudni lehetett, hogy késõbb akár vissza is kaphatja õket. Na, az ilyenekre mondom, hogy a szülõi jogokat teljesen el kell venni, a gyerekeket inkább örökbe adni.
Ez OFF, de szerintem igenis mérlegelni kéne, kitõl miért vették el a gyereket. Ez igazságtalanság szegény gyerekre nézve. Leéli akár egész gyerekkorát intézetben, és esélye sincs normális szülõkhöz kerülni, mert a szülõk nem mondanak le róla, közben mondjuk le se tojják, mi van vele. Akitõl azért vették el a gyereket, mert nem gondoskodott róla megfelelõen, netán komolyan veszélyeztette, el kéne venni a szülõi jogokat.
3as: Igazad van. De ettõl még ez a helyzet. Anyósomék falun élnek, folynak érdekes dolgok családokban, a gyámügy nem tesz/nem tud semmit tenni. Hülyék a jogszabályok. Meg tudod szülni mindenki tud.. Mindenhez tanulni kell, a gyerekneveléshez nem.
Azért hozzátenném, nem mindenkitõl úgy veszik el a gyereket, hogy többé az életben vissza nem kapják, sõt... Én is falun élek, itt konkrétan nem egy család van, aki olyan anyagi körülmények közé került, hogy elvették tõlük a gyerekeiket, de BÁRMIT megtennének azért, hogy visszakapják õket, csak éppen nem terem minden fán több tucat állás. Azt pedig szerintem nagyon nehéz kiszûrni, hogy ki az, aki nem akar tenni a gyerekéért semmit és ki az, aki szimplán csak nem tud... Én a gyerek véleményét is figyelembe venném, ha már nagyobb.
Én is írhattam volna ezt a példát. Egyébként én tényleg csak olyanokat ismerek akiket nem a pénztelenség miatt vettek el. Hanem mert részegesek, rendõrségi ügy, teljes nemtörõdömség. Pár hónapon belül visszakerültek a gyerekek. Sok a szegény család is itt ahol élek, de õk valahogy mindig megoldják, ha akarják. Nincsenek életveszélynek kitéve a gyerekek. De ez csak olyan amit én is látok. Nem állítom, hogy mindenkitõl akitõl elveszik a gyereket az tényleg hibás.
Az örökbefogadás által a gyerek teljes egészében olyan jogi helyzetbe kerül, mintha a vér szerinti gyermeked lenne. A hivatásos nevelõszülõség egy "szakma", úgy értem, kell hozzá végzettség és általában az önkormányzatok szerzõdést kötnek hivatásos nevelõszülõkkel arra az esetre, ha van olyan gyerek , aki ideiglenesen felügyelet nélkül marad, akkor nála elhelyezik, de ezek hivatalos döntések, az is, hogy meddig maradhat ott a gyerek. Szóval nem "megtetszik" alapon kerül majd máshová, hanem vagy visszakerül a szüleihez (mondjuk azért, mert a kórházból hazamentek), vagy betölti a 18. évet és nagykorú lesz, így mehet, ahová akar. Jogilag innentõl kezdve nincs hozzá köze a hiv. nevelõszülõnek. HA azonban örökbe fogadsz egy gyermeket, felelõs vagy a fejlõdéséért, éss az anyakönyvi kivonatában onnantól kezdve te vagy szülõnek beírva, ha meghalsz, örököl, stb..

Miért fáj az másoknak, ha valakinek gazdagok a szülei és lakást meg autót vesz neki?

Ne essék félreértés, nem rólam van szó. Én szegény családból jöttem, most is hitelt nyögök, hogy legyen hol laknom. Azt fel nem foghatom, hogy miért kell lenézni azt, akinek megveszik ezeket a dolgokat a szülei. Nézzünk már magunkba! Mi is elfogadnánk. Én bizony igen!

Legjobb válasz: Szerintem többnyire abból van gond, ha valaki ezt a lakás-kocsi dolgot mások orra alá dörgöli. De ez egy sima fizetésnél is így van, ha valaki kérkedik az átlagnál jobb fizetésével, könnyen szerezhet ellenségeket magának. Én is kaptam lakást, de errõl sokan nem tudnak. Sõt, tulajdonképpen nem is az enyém, mert a szüleim nevén van (az õ házuk meg az enyémen, mert egyke vagyok és akkoriban még volt öröklési illeték). A nagyon közeli barátokon kívül - akkor is csak kérdésre - inkább azt mondom, hogy a szüleim lakásában élek, mert õk nem használják. Az már nem tartozik másokra, hogy szóban megállapodtunk, hogy ha eladnám, akkor nem gördítenek akadályt az eladás elé.

Szerintem többnyire abból van gond, ha valaki ezt a lakás-kocsi dolgot mások orra alá dörgöli. De ez egy sima fizetésnél is így van, ha valaki kérkedik az átlagnál jobb fizetésével, könnyen szerezhet ellenségeket magának. Én is kaptam lakást, de errõl sokan nem tudnak. Sõt, tulajdonképpen nem is az enyém, mert a szüleim nevén van (az õ házuk meg az enyémen, mert egyke vagyok és akkoriban még volt öröklési illeték). A nagyon közeli barátokon kívül - akkor is csak kérdésre - inkább azt mondom, hogy a szüleim lakásában élek, mert õk nem használják. Az már nem tartozik másokra, hogy szóban megállapodtunk, hogy ha eladnám, akkor nem gördítenek akadályt az eladás elé.
nekem ugyan nem faj mivel mindenunk megvan ami kell, sajat erobol, munkabol viszont negativ tapasztalatom van sajnos az ilyen szemelyekkel. 3 ilyen embert ismerek emberileg mindegyik egy nagy 0. az egyik az unokatestverem. szuleitol kapott lakast kocsit, fizettek a kulfoldi tanulmanyait. aztan mikor az anyja a nagyanyjanak vett egy gaztuzhelyt unokatesom tajtekzott a duhtol hogy az "Ö örökseget" ne herdaljak el a nagyanyjara...es a masik ket pelda is hasonlo. nagyon sok esetben akinek mindene megvan es nem kellett erte megdolgoznia az nem is becsul meg semmit es senkit a vilagon, persze vannak kivetelek de sajnos az en tapasztalatom mas.
Nekem sincs semmim, mégsem nézem le a másokat. Nehéz a mai világban irigység nélkül, õszintén nézni azokra, akik mindent megkapnak. (sokszor nekem sem megy) mert más 60 évet gürizik egy kis lakásért. Lehet, hogy mindenki azt szajkózza, hogy dolgozz meg érte, csináld önerõbõl, de õszintén szólva, én baromira örülnék ha nem kéne semmiért halálra melóznom magam, megkapnék mindent. Bevallom. De nekem nem ez jutott. Ez van.
Valóban itt lehet az ok.Az hogy nem tettek semmit érte.Az általános normális felfogás az, hogy küzdj, dolgozz és haladj elõre.A saját erõdbõl érj el nagy dolgokat.Persze hogy a legtöbb embernek szúrja a szemét ha valaki csak úgy anélkül, hogy bármit is tenne megkap mindent.Ez a megbecsülés dolog pedig nagyon igaz.Ha valaki hosszú évekig küzd, dolgozik és erõlködik valamiért biztosan sokkal jobban becsüli mint az aki ezt csak úgy egyik pillanatról a másikra megkapja.
Ameddig nem hangoztatja és dicsekszik vele addig nincs gond. Nehéz világban élünk, örülnie kell annak akinek ez megadathat, az emberek többségének sokat kell güriznie és szenvednie mire saját lakás kaphat, nem hogy még autót.
Más elfogadni és más visszaélni vele, és élõsködni a szülõkön, akik azért jómóduak, mert kidolgozzák a belüket. Nekem is segítettek, vettek lakást, de mindig tudtam, hogy hol a helyem, ugyanúgy dolgozom, mint õk, ettõl eltekintve eltartom magam. A gond azokkal van, akik huszonévesen sem dolgoznak (nem is tanulnak!), hanem a szülõkön élõsködnek és elégedetlenkednek, hogy kevés a pénz cigire, és 2 hónapja nem vettek új bakancsot.
Nálunk a testvérem kapott autót, majd lakást, én meg nyögöm a hitelt, mert nem fiúnak születtem. Pedig bõven futná a szüleinknek, de ez van. A lelkem mélyén nagyon irigylem a bátyámat, ugyanakkor örülök neki, hogy amim van, azt egyedül magamnak köszönhetem, és nem kell a szüleimnek jópofizni. És azért fáj másnak, mert neki nincs, de ha olyan helyre születik, neki is lehetett volna. Az élet igazságtalan, az emberek meg irigyek, ez van. 26N
Mert irigyek és mert azt hiszik, hogy az illetõ egy elkényeztetett kölyök aki nem érdemli meg. Bezzeg õk megérdemelnék :-) Én nem kaptam sem lakást, sem autót, de nagyon remélem hogy a gyerekeimnek fogok tudni adni, vagy legalábbis valamennyi pénzt tudok nekik adni erre a célra. Kocsit nem, azért dolgozzanak meg :-)
Én nem nézem le õket. A szülõ részérõl érthetõ segíteni akar, a gyerek örül neki, elfogadja. Irigy se vagyok. De a legtöbb ilyen nem tudja megbecsülni, s szerintem nem is jó dolog mindent megadni. Nem csak hogy nem becsüli a legtöbb, de nem is úgy néz rá mint aki megdolgozott érte.
Miért fáj? Hát mert nekik senki nem vett és maguknak kell megszenvedni érte. Igen, nekem is "fáj" mikor valakinek látom hogy mindene megvan, pedig semmit nem tett érte. És vigyorgó fejjel menõzik az új kocsijában amiért sose tett semmit. Igen fáj ez nekem, mert én sose kaptam kocsit, se lakást mert csórók vagyunk. Lehet rossz a gondolkodásom, de én nem akarok másnak jobb életet mint nekem van... szenvedjenek õk is ha én is azt teszem.
én azokat nézem le, akik hitelt vesznek fel a mai világban, ergo: ennyire hülyék, utána meg nyögnek...
jaj, véletlenül elküldte :) folytatom: szóval 50 éven keresztül nyomták így, egy szó nélkül. sokszor láttam rajtuk, h fáradtak, kimerültek. és pont ezért tudom értékelni, becsülni a lakásomat, és minden nap hálával gondolok rájuk. nem nagyzolok, nem dörgölöm a szerényebb sorsú barátaim orra alá, h nekem milyen jól megy. ezt megkaptam, innentõl az én dolgom, hogy fenntartom. autót akkor sem fogadtam volna el, ha a popóm alá tolják. az már tényleg luxus. immáron 5 éve spórolok, hogy pár év múlva ne BKVval kelljen járnom :) sokan tényleg csak azt látják, hogy a lakás csak úgy terem, pedig az esetek 99%ban komoly munka van mögötte. sok mai szülõt nem tudok egyébként megérteni: nagyzol, nagy kocsival jár, drága házat épít (miközben egy szerényebb is elég lenne mindkettõbõl), ahelyett, hogy az erre feleslegesen elherdált pénzt inkább betenné a takarékszámlára, hogy késõbb a gyerekeinek legyen mibõl elkezdeni az életét. inkább élek egy 3 szobás panelban az úszómedencés ház helyett, de 20 éves majd lakást tudok venni a gyerekemnek. ezt láttam a nagyszüleimtõl, ezt viszem tovább. õk sem nagyzoltak, nem akarták, h irigykedjenek rájuk, pedig õk tényleg a két kezükkel dolgoztak meg minden vagyonukért.
mert sokan nem látják, h mennyi munka van mögötte a szülõk-nagyszülõk részérõl. és ha megtehetik, miért ne adjanak? amit a nagyszüleim egy életen keresztül dolgoztak azért, hogy nekem lakásom legyen, sztem sok mai 20 éves egy hétig se bírná. reggel 4kor kelés, este 10kor fekvés, kb 50
Mert irigy majmok.
Utolsó, teljesen igazad van, és szerintem is tisztelet a kivételnek... Csak az a baj, hogy az én ismerõseim között kevés van. Mondjuk én is irigy vagyok néha a másikra, ezért törekszem arra, hogy nekem is legyen valami, de csak olyan, aminek tényleg hasznát is veszem.
Jajj, hagyjuk ezt mert azok meg akik gazdagok és megkapnak mindent, azokat nézik le akik csórók, ez fáj másoknak, nem az, hogy gazdagok. Ez oda vissza mûködik. A gazdag gyerek, szülõ, akárki hülyének nézi azt aki nem olyan mint õk, mert látni vélik, hogy butábbak, tehetségtelenebbek stb. Letolják a Mercivel meg a BMW-vel a Suzukit, mert az csak egy csóró kö.csög. A Suzukis meg elkönyveli, hogy minden gazdag bunkó, mert lám hogy viselkednek vele, innentõl kezdve õ szellemileg fölé helyezi magát ennek a kasztnak, és onnantól meg szerinte lesz minden ilyen "csak" egy újgazdag kö.csög. És egyébként is dögöljön meg a szomszéd tehene is. Nyilván van kivétel és nem mindenki ilyen, de próbáltam rávilágítani a körfolyamatra. Tulajdonképpen mindegy, hogy gazdag vagy szegény itt mindenki lelki sérült, magamat is beleértve.
Egyrészt irigység. Másrészt szerintem az ilyen emberrõl azt tartják mások, hogy a készbe beletette a s.ggét, nem dolgozott meg érte, emiatt nem tudja megbecsülni. Azért ez nagyrészt igaz is, tisztelet a kivételnek.
Én igen irigy vagyok mert az élet igazságtalan, mert az egyik mindent megkap a másik nem. Én nem úgy vagyok irigy hogy jajj ha nekem nincs másnak se legyen hanem hogy inkább nekem is legyen, nem fáj ha másoknak is van. Viszont igen kõkeményen gürizek nap mint nap és nincs látszata ezért frusztrál hogy másoknak mennyi minden jut munka nélkül. És lehet rám mondani, hogy na nagy magyar mentalitás, de ez az igazság mindenkinek szúrja a szemét ha Õ maga küzd és nincs látszata másnak meg minden van...
Ez érdekes felfogás. Én sokkal többre becsülöm azt, amit az édesanyámtól kaptam, mint azt, amiért saját magam dolgozom meg.
Még azt is fáj másoknak ha az ember a nagyszüleik lakásást megörökli. Itt is több helyen olvasni, hogy alá tolták a lakást, mintha a nagyszülõk nem egész életükben azért dolgoztak volna, hogy valamit tudjanak adni a gyerekeinek, unokának.
Bár nagyon becsülök mindenkit, aki saját erejébõl boldogul, mégis: õszintén bevallom, hogy nagyon szívesen adnék meg a gyerekeimnek mindent. Nem lakásra és autóra gondolok, hanem arra, hogy járhassanak nyelviskolába, ha kell különtanárhoz, lovagolni, sziklát mászni mehessenek-ha ahhoz van kedvük...vagy Erdélybe néptáncot gyûjteni... De nem tudjuk megadni. (Ennél sokkal hétköznapibb dolgok elõteremtése a napi gond)Pedig nagyon megérdemlik. Ha erre gondolok, engem is megpiszkál egy kicsit az irigység. Sajnos.
"de én nem akarok másnak jobb életet mint nekem van... szenvedjenek õk is ha én is azt teszem" Jajj, ez annyira tipikus magyar "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitás. Neeeem, ne nekem legyen jobb, a másiknak legyen rosszabb! És csodálkozunk, hogy ez a kultúra egyik ragyogó politikust neveli ki a másik után magából...
Miért fáj azoknak, akik maguk kénytelenek megdolgozni érte? Azért, mert az "anyu-apu megveszi nekem" típusú vásárlások is felfelé hajtják az árat a piacon, mint minden vásárlás (kereslet-kínálat, ugye). Amelyik lakást a másiknak megvesz a családi háttér, azt te már nem veheted meg, így kénytelen vagy a maradékból válogatni, ráadásul drágábban. A piacon a tehetõsebb családok gyermekeivel kell konkurálnod a lakhatásért, és azért vagy hátrányban, mert rossz helyre születtél. Az "anyuapu lakást tol a fenekem alá" egy születési kiváltság, és mint ilyen, a kevésbé szerencsések szemét mindig is szúrta. Történelmi tapasztalat, hogy ha túl sokan vannak a szerencsétlen oldalon, akkor elõbb-utóbb bizonyos zavargásokkal el szokták törölni az ilyesmit.

Miért baj az, ha valaki csúnyán beszél a szüleivel?

Haveromnak eléggé lazák a szülei, nincs semmi szigor náluk. Szinte bármit csinálhat, akkor, és oda megy el ahova akar, akkor megy haza amikor akar, a szülei kiszolgálják, nagyjából bármit akar, megkapja. És úgy beszél a szüleivel, hogy "hülye, idióta, szánalmas vagy" Nem talált valamit az apja, kérdezte őt, mondta, hogy ott van a konyhában, megint szólt az apja, és oda ment a haverom, hogy itt a fiókban, istenem de szánalmas vagy! És ezt hallván 1-2 ismerősöm aki ott volt, és hallotta, azt mondta utána nekem, hogy szájba vágná ha a szülője lenne és ilyeneket mondana neki. De miért baj ez? úgy vettem észre a szüleit egyáltalán nem érdekli.

Legjobb válasz: Elsõsorban nem az a baj, hogy a szüleivel csúnyán beszél, hanem az, hogy egyáltalán ezt a stílust megengedi magának. Ezért a szülei a hibásak viszont. Így egy idegennel sem beszélek, nemhogy a szüleimmel. Amúgy a szülei fele irányuló tisztelet miatt nem kellene így beszéljen, de amit írtál abból kiderül, hogy a srácnak ilyen dolgokról fogalma sincs, tehát kár is magyarázni

Elsõsorban nem az a baj, hogy a szüleivel csúnyán beszél, hanem az, hogy egyáltalán ezt a stílust megengedi magának. Ezért a szülei a hibásak viszont. Így egy idegennel sem beszélek, nemhogy a szüleimmel. Amúgy a szülei fele irányuló tisztelet miatt nem kellene így beszéljen, de amit írtál abból kiderül, hogy a srácnak ilyen dolgokról fogalma sincs, tehát kár is magyarázni
Na, megvan a haverodról a véleményem, de a szüleirõl is, hogy ezt hagyják. Kis taknyos, mit képzel magáról, hogy így mer beszélni azokkal akik mindent alátesznek a segge alá? Õ gondolom kiverné a hisztit, ha valaki így szólna az elkényeztetett hülye képéhez. Hú, de fel tudnak az ilyen idióták húzni!!!
Haverodnak nem ártott volna 1-2 atyai pofon az elsõ ilyen beszólásainál. Nem vagyok a testi fenyítés híve egyáltalán, de ilyen hálátlan gyereknek járna nevelõ célzatból, hogy tudja máskor hogyan beszél a szüleivel.
Attól, hogy az apja nem mutatta ki ott a gyereke barátai elõtt, még igenis fájhat neki. A szülei nevelik, gondoskodnak róla, támogatják a tanulásban, meg majd késõbb, mikor nem lesz épp munkája vagy gyereke születik, stb. Nem hiszem, h ezt a bánásmódot érdemlik a saját gyereküktõl. Nekem már akkor megszakad a szívem, ha látom, hogy az én kis törékeny anyukámhoz gorombán szól pl. egy orvos. Én soha nem szólnék úgy és nem is tettem soha.
A haverodra nem sok jó vár a nagybetûs életben. Ha a szüleivel így beszél, simán másokkal is megteheti, hiszen ez számára természetes. Viszont, lehet, a szülõket nem zavarja, de más emberek nem biztos, hogy tolerálni fogják ezt a stílust.
Tipikus kis elkényeztetett, soha semmi normális értékrendre nem nevelt kis hü*egyerek lehet a haverod. Persze a szülõk is hibásak, mert így nevelték. Lesülne a pofámról a bõr ha így viselkednék a szüleimmel akik felneveltek, dolgoztak azért, hogy nekem legyen ennivalóm, ruhám és mindenem ami kell.
kérdezd meg a szüleidet. Tudod aki valamennyire is tiszteli a szüleit az nem beszél így velük. Dehogy anyumat idézem: Velem, te ne beszélj, így nem vagyok a haverod, és ha kisszékre is kell állnom, akkor is lekeverek neked egy pofont...
Mert így nem beszélünk soha senkivel. Õt is leszánalmasozzák a szülei?
nem tiszteli a szüleit, ha igy beszél velük.
Én régen csúnyán beszéltem anyáékkal, de próbálom most már leszoktatni magam errõl. De azért pl egy ilyen "De hü.lye vagy apa!" néha kicsúszik a számon. Meg ott van két méterre tõle a hamutartó, és engem kér meg, hogy adjam oda, akkor azt mondom: Van kezed, oda tudsz nyúlni. De k*r.va any.ázni nem szoktam, max k*.rva életbe, de tényleg igyekszem errõl leszokni, nem jó dolog csúnyán beszélni... csak a környezetemben is úgy beszélnek az emberek, hogy csak nézek... Na, de. Szerintem a szülõk nem érdemlik meg, hogy így beszéljünk velük, tisztelni kell õket.:)
Itt az eredménye a szülõi szigor teljes hiányának! Egy apa, anya nem azért szigorú, mert külömbnek érzik magukat nálad, hanem azért, mert szeretnek, törõdnek veled, és csak a javadat akarják. Ezt hívják nevelésnek. Amit a haverod nem kapott meg. Majd meglátod, milyen hanyag, buta, felnõtt lesz belõle! Már elõre sajnálom az õ gyerekeit. Hogyan fogja õket nevelni, ha a szülei erre nem tanították meg!
Egyrészt a haverod is hibás, mert (gondolom nem 12-13 éves) ennyi évesen lehetne annyi esze, hogy nem viselkedik így, pláne nem a szüleivel. Másrészt a szülei épp úgy hibásak, mert (a leírásodból nekem ez jön le) úgy viselkednek, mintha a haverod nem is létezne. És ennél elfogadhatatlanabb (és igazságtalanabb) érzés nemigen van, hogy azok, akik az ember legnagyobb támaszai lennének az életben (szülõk), azok veszik a saját életét semmibe, gyakorlatilag levegõ.
Én ismerek ilyet csajban.Régebben náluk voltam, anyuka mondja, hogy úgy enne egy kis akármit, munka után volt egyébként, akkor ért haza és ült le.A lánya simán visszaszólt neki, hogy , , akkor szépen felállsz, hiszen van két lábad, és hozol magadnak".Akkor volt a lány kb. húsz éves.Én az államat szedegettem.Aztán a többin meg sem lepõdtem.Mikor például ebédeltünk, és ránézve az anyjára azt mondta:, , Anya-konyharuha!", anya meg ugrott és hozta.Vagy amikor anya felkiabált neki a szobájába, õ meg visszakiabált, hogy mi bajod van?Vagy amikor a mikróban melegített kaját anyuka, levágta az áramot a masina, kisasszony netezett és lekiabált az emeletrõl, hogy , , ügyes vagy, gratulálok!". Mondjuk ez a csaj ezt szívbaj nélkül megtehette és az életben sem lett baja belõle, mert tudja, hogy kell érvényesülni, és emellett simán lehet bunkó.Sajnos nem a jószándékú és tisztelettudó embereké a világ, hanem az iylen buta türhõké, akik tudnak helyezkedni, mert elég törtetõek... Kérdésedre válaszolva:azért baj, mert felsõbbrendûnek érzi magát a buta stílusa miatt, holott csak egy kis takony.
Mi ilyen az életben nem engedhettünk meg magunknak a szüleimmel szemben. Tiszteljük és szeretjük õket. Mondjuk az én szüleim ezt el is várták, lett volna balhé, ha ilyen hangnemet megengedek magamnak. De cserébe õk is normálisan beszéltek velünk, nem káromkodtak elõttünk, csak 1x-2x vezetés közben, de nem mondták ránk, hogy [email protected] vagyunk azt sem, hogy hülyék. Normálisan meg lettünk nevelve, és ha lesz gyerekem, én is így szeretném.
Hát akkor a mi családunk rém fura, anyum mikor pl keresek vmit és nem találom simán odaveri h olyan balf.asz vagyok ott a szemem elött, kijön és megkeresi-nem is ott van ahol mondja-és én simán mondom neki h mert olyan hülye vagy, nem tudsz rendesen magyarázni, vagy akármi... És ettõl függetlenül szeretjük, meg tiszteljük egymást
Mert a szüleinket tiszteljük!
Nem féltem a gyereket, a szülei hozzáállásából ítélve, akármi történjen a gyerekkel (ha nem kap majd munkát, vagy kirúgják, ha megbukik a suliban, ha baja esik (mert ha így fog beszélni egy buliban egy agresszívabb fickóval akkor az úgy lecsapja mint a sz*rt)) õk pátyolgatni fogják, eltartják még 70 évesen is, a fiúnak pedig üres, sz*r élete lesz, nem fog megtanulni semmit az életrõl...
A tisztelet teljes hiánya. "Lacika" meg egy s*ggf*j.
A kérdező hozzászólása: Nem, vele nem beszélnek így, vele kedvesen beszélnek, "tudod Lacika meg kellene csinálni..."(Nem Lacinak hívják természetesen. :P )
Mégis a szülei! És így senkivel sem beszélhet. A szülei nagyon elkényeztetik. Egy elkényeztetett, szemét haverod. Egy ilyen után engem már rég szájon csaptak volna... És ha nekem nem találnak meg valamit a szüleim egy bizonyos idõ után beszállok a keresésbe és ha én egybõl megmutatom se mondok ilyet.

Mit gondoltok arról ha valakit a szülei (akik megtehetik) jelentősen segítenek anyagiakkal, mikor kirepülnek?

Én úgy gondolom a legtöbb szülő azért törekszik rá, de legalábbis ha semmi esélyt nem lát rá akkor is vágya, hogy majdan a gyermekének meg tudja alapozni a jövőjét. Én a szerencsések közé tartozom mert szülői segítséggel most nem fizetek lakáshitelt és 22 éves korom óta saját lakásban élhetek most már a családommal. De azóta ezt a lakást magam tartom fenn rendesen dolgozom, nem a műkörmösnél ülök egész nap és nem apuci pénztárcájában turkálok, mégis állandóan megkapom, hogy persze mert neked könnyű. Tény hogy nem olyan nehéz így már, legalább a biztos fedél miatt nem aggódom. És ha a fiaim felnőnek jó lenne nekik is hasonló segítséget adni, de hogy jogsit pl tanítást fizetni nekik az minimum. Persze valamit valamiért alapon, hogy felelősséget is tanuljanak, mint ahogy nálam is megvolt a miértje a lakásnak. Ti is megtennétek?

Legjobb válasz: Bennem is dolgozik ilyenkor egy minimális irigység, szerintem ez még nem bûn. Emberek vagyunk, valakit tolnak, valakit meg inkább löknek visszafele és az éhenhalás küszöbén áll, nulla forinttal. Szar dolog. Ettõl függetlenül nyilván nem rossz ember az, akin segítenek. Az a rossz, aki ezt kihasználja, vagy meg sem próbál önerõbõl elérni valamit. A szülõk pedig kedvesek. Ha megtehetik, megteszik. Gondolom mindenki megtenné a gyerekéért, ha lenne rá lehetõsége. Szóval ne foglalkozz a kritikákkal, inkább használd okosan az öledbe hullott javakat és ne válj önzõvé.

Bennem is dolgozik ilyenkor egy minimális irigység, szerintem ez még nem bûn. Emberek vagyunk, valakit tolnak, valakit meg inkább löknek visszafele és az éhenhalás küszöbén áll, nulla forinttal. Szar dolog. Ettõl függetlenül nyilván nem rossz ember az, akin segítenek. Az a rossz, aki ezt kihasználja, vagy meg sem próbál önerõbõl elérni valamit. A szülõk pedig kedvesek. Ha megtehetik, megteszik. Gondolom mindenki megtenné a gyerekéért, ha lenne rá lehetõsége. Szóval ne foglalkozz a kritikákkal, inkább használd okosan az öledbe hullott javakat és ne válj önzõvé.
"Mit gondoltok arról ha valakit a szülei (akik megtehetik) jelentõsen segítenek anyagiakkal, mikor kirepülnek?" Ez a normális. Ahogy az is normális, hogy 25-30 évvel késõbb a gyerek ápolni fogja az elaggott szüleit. "Ti is megtennétek?" El sem tudom képzelni, mitõl kérdés ez.
Természetesen, ez így helyes, minden szülõ ezt tenné, ha megtehetné. Nem gondolok róluk semmit, max. azt, hogy szerencsések.
"Nem olyan nagy dolog ez" Mindössze a húsz év alatt csak azt kellene összegyûjteni, amit cigire költöttek el a szülõk!! Akár két lakás ára is kitellene belõle!! (Aki nem hiszi el, az nem tud számolni...)
Irigyek, ne törõdj velük!!
Sok "egyszerûcske" mindenre csak ennyit tud mondani: neked könnyû. Akkor is, ha örököltél, akkor is, ha diplomával és három nyelvvizsgával a kezedben külföldön alapoztad meg a vagyonodat... neked akkor is könnyû... ne is törõdj az ilyenekkel, csak irigyek.
Ha gyarapítani is fogod a családi vagyont akkor minden elismerésem, de viszont vannak olyanok is akik a pluszról indultak s a nulla allat végezték, na ezekhez lenne néhány szavam.
Szerintem is az a normális, hogy a szülõ, amennyire tudja, igyekszik támogatni a gyerekét. Ennek ellenére szerintem ezt mindig is meg fogod kapni, nem is irigységbõl, csak egyszerûen ilyenek az emberek, nem tudják tolerálni, ha másnak jobban megy (néha én is ilyen vagyok :S). Én még tanulok, albérletben lakom, és néha még azt is megkapom a lakótársamtól, mikor panaszkodom, hogy "bezzeg neked az albérletet a szüleid fizetik". Ez így is van, de mellette én sem csak a lábamat lógatom, dolgozom, és a többi kiadást nagyjából magamnak állom. Õ viszont nincs ilyen szerencsés helyzetben, és mindent magának áll - amirõl én kevéssé tehetek, de hát néha kitör belõle. Kissé elkanyarodtam az eredeti témától, de csak az emberi természetet próbáltam szemléltetni.
"ne fényezze magát azért, ami nem az õ érdeme" Nem hiszem, hogy bárki fényezi magát amiatt, mert mondjuk lakást kap a szüleitõl vagy örököl a nagyszüleitõl. Inkább arról van szó, hogy kicsit unalmas az, hogy ha ez mégis megtörténik, akkor azok, akiknek ez nem adatott meg, elkezdik sikoltani az "apuci a sеgge alá tolta" szöveget. Amúgy mi az ember saját érdeme? Az, hogy dolgozik és összeszed magának sok pénzt? Ahhoz jó agy kell, vagy ügyes kéz stb. A jó agy pedig gének kérdése, és a szülõktõl jön. Meg még lelkiismeretes, erõs akaratú személyiség is kell hozzá. Az is a szülõktõl jön. Nem sokkal nagyobb mértékben "saját érdem" munkaképesnek lenni és sok pénzt keresni, mint örökölni egy lakást.
Azt gondolom, hogy örüljön magának CSENDBEN, és ne fényezze magát azért, ami nem az õ érdeme, csak a szerencséjének köszönheti. Ennyi erõvel sok ezer más fiatalt is szentté avathatnánk, mert rendesen dolgozik, jól neveli a gyerekeit és kifizeti az albérletét, mert neki csak az jutott. Hogy vennék-e a gyerekeimnek lakást? Legfeljebb befektetésnek vennék ingatlant, és ha pont az a leggyümölcsözõbb helyzet, hogy õ vagy õk élnek benne, akkor nyilván megkapnák. De ez nagyon sok körülménytõl függhet.
Egyébként látom nem akarjátok megérteni...ill. tudom, hogy úgysem fogjátok: Magyarországi körülmények között a magyar emberek 90%-nak ÉLETCÉL egy saját lakás. (fiatalok esetében ez még inkább igaz). Nyilván egy etiópnak más az életcél: pl. egy bungalló Egy afgánnak pl. egy jó cipõvarrodai állás. Egy kínai sírva fakad, ha egy világcégnél dolgozhat-mert van munkája. Egy mongol családban pedig egy saját jurta 30-ad magával.... Mo. a saját lakás. Azzal, hogy Ti készen megkaptátok - aranytálcán, azt jelenti, hogy pont azzal vagytok beljebb mint a maradék 90% magyar. ...és utána jöttök azzal, hogy nektek nem volt könnyebb... A f*szt nem..., de ha tényleg nem, akkor miért indítottad el egyáltalán a kérdést??? - ja... bocs, én kérek elnézést...
pont egy más ember teljes életmûvét tolta alátok anyuci-apuci... ...és azért nem is látjátok mit kaptatok, mert nem küzdöttetek meg érte: nem gürcöltetek 24/48-ban, nem vettek fel hitelt úgy, hogy havonta döntenetek kellet, h. zsíros kenyér legyen-e, vagy törlesztõ, ... jellemzõ az is, h. a szociális környezetetek leírása: "Németországban éltem, 2 diplomám, 3 nyelvvizsgám 1, 5 milliós fizetésem van, 20évesen apuci angliába küldött Harvardra, majd "megküzdötttem" a jó állásomért..." Érdekes, h. nem úgy kezdõdik a történetek, hogy: "keményen tanultam, bekerültem egyetemre, mellette Tescoban dolgoztam, 2 évig nem kaptam állást, majd 80-90ezerért elmentem dolgozni, mamám meghalt, és rám hagyta a lakást"
Szerintem Te nem Magyarországon élsz... Nézz már egy kicsit körül ember!! :-o (Elõször azt akartam írni, h. "kívánom neked, hogy szembesülj a magyar valósággal - de meggondoltam magam.. Addig örülj, amíg anyuci-apuci tud tolni lóvéval... Fogsz még keserûen csalódni... :-/ - de ne így legyen...)
Hát lehet, hogy fogok még csalódni. De hogy ilyen keserû, irigy, unintelligens ember nem lesz, az biztos!
Sztm. az, hogy tisztában vagyok a magyar családok 90%-nak "lehetõségeivel" és próbállak szembesíteni vele - elhiszem, h. neked "unintelligens"... nem csodálkozom, hogy nem tetszik ...a politikusok, Gyurcsány, Orbán, Lázár is így válaszolna, ha körbevinném azokba az átlag magyar családokba, ahol az egy fõre jutó átlagkereset ~40ezer ft alatt van... K*rvára nem is értik mirõl beszélnek az emberek - hisz nekik lézerdetektor, SuperB, 100ezres benzinköltség, milliós vállalkozások vannak...- mi a sz*rról beszélnek akkor ezek a k*csög magyarok - nem igaz??? "unintelligens parasztok" - vagy hogy Lázárosra (és a ti nyelvetekre) fordítsam: "aki nem vitte semmire, az annyit is ér"...
A kérdező hozzászólása: most hogy visszaolvastam magam az jutott még eszembe, hogy az is általánosítás ebben az országban, hogy akinek jobban megy az már csakis egy szemét csaló lehet, nekem is van fõnököm nem rajongok érte emberileg ezerszer jobban megy neki mint nekem, de tudom hogy szét gürizte magát érte és azt mondom szerencsés ember hogy ennyire vitte.. ez az amit itt nem lehet hallani: neked könnyû helyett de jó neked, hogy ilyen szerencsés vagy. És soha senki orra alá nem dörgölöm a szerencsém pont ezért inkább zárkózott vagyok a magánéletben, de ez itt az az oldal ahol megkérdezhetjük mások véleményét, és itt is azzal az általános véleménnyel találkoztam amivel személyesen is leginkább.
Nem irigykedik senki... De egy valamit el kell ismerni. Sokkal könnyebb helyzetben vagytok, mint az átlag fiatal. Nem kell idekeverni, hogy juj mennyit güriztél... Ugyanúgy gürizik más is, csak nem kap lakást a szüleitõl. Ergo rosszabb helyzetben van és nagy hátrányból indul. Én azt mondom, hogy örüljetek neki, hogy ilyen szerencsések vagytok, de ne hangoztassátok, hogy ti ugyanott kezdtétek, mint mások. Mert ez nem igaz! Igenis nektek könnyebb. Ismétlem, nem vagyok irigy.:)
Kedves kérdezõ! Nagyon szép és azt gondolom, hogy természetes is az, hogy a gyerekeidnek a legjobbat akarod. Egy jó anya így gondolkozik. DE! "Én nem azért szültem gyereket hogy majd kilökjem õket 18 évesen az utcára, addig maradnak nálam amíg szükségük van rá, és nem fogom az elsõ fizujuk felét lenyúlni "lakbérre" " Tudod, lehet, hogy amikor egy anya megszüli gyermekét még jó anyagi körülmények közt él, aztán valahogy mégis sikerül elszegényedni. Mondjak példát az életbõl? Bárki tudna. Valahol neked is sztereotípiáid vannak. A másik pedig: Könyörgöm, ne fényezd magad! Nem vagy rossz ember, örülj annak, amid van, de ne állítsd be magad szentnek, mert nem a pénz tesz valakit emberré, hanem a viselkedése.
"Magyarországi körülmények között a magyar emberek 90%-nak ÉLETCÉL egy saját lakás" Akinek az ÉLETCÉLja a saját lakás, azzal valami baj van.
"De egy valamit el kell ismerni. Sokkal könnyebb helyzetben vagytok, mint az átlag fiatal. " Egy régóta csökkenõ lakosságú országban éppenséggel átlagos jelenség, hogy valaki fiatalon örököl egy lakást, leginkább a nagyszüleitõl.
A kérdező hozzászólása: 41 es. Epp ezért írtam hogy addig kell segíteni egymást amíg lehet . Én is elszegenyedhetek bármikor aláírom mert tényleg akar holnaptól is ha valami éri a férjem. Nem akarom fényezni magam vannak nekem is felelmeim a jövõvel kapcsolatban de a pesszimista hozzáállás sem megoldás semmire.
A kérdező hozzászólása: Eszembe jutott egy ismerosomrol a köv. Szituhoz mit szóltok? Apuci nem lakást hanem a jól menõ vallakozast adja tovább a gyerekének aki pár éven belül ezen elõnyt kihasználva tud magának hitelmentes hazat építeni( ismerõsöm eseteben palota színvonal) ez más? Nem kotozkodes csak kiváncsi vagyok a véleményekre.
Örülök neki, hogy vannak ilyen szerencsések.
"Apuci nem lakást hanem a jól menõ vallakozast adja tovább a gyerekének aki pár éven belül ezen elõnyt kihasználva tud magának hitelmentes hazat építeni( ismerõsöm eseteben palota színvonal) ez más? Nem kotozkodes csak kiváncsi vagyok a véleményekre." Na ez se olyan egyszerû: ha ért hozzá a gyerek és van tehetsége, és nem fog csalni, tönkretenni embereket, meg megkerülni a törvényt, akkor hajrá. De ha csak elveri a pénzt és elb*ssza, amit az apja felépített, akkor nagy hiba volt átadni a céget.
# 45 Ez sem más. Csak másmilyen jellegû a segítség. De õ is szerencsésnek mondhatja magát.
Én egy házat kaptam a szüleimtõl. Megtehették, hát adták. Az, hogy errõl ki mit gondol, nem érdekel. Magunk tarjuk fenn a férjemmel, dolgozom, nem is keveset. Inkább csak az bánt, amikor az a "barátnõm", aki fél éves kapcsolatra, x millió hitelre bevállalta a 2. gyerekét (férj nem dolgozik), aztán rá 6 hónapra becsusszant a 3. is, a fejemhez vágja, hogy nekem milyen könnyû. Igen, aláírom. DE! Bár megtehettem volna, nem szültem 20 évesen, most szültem 28 évesen. Mert én akarom eltartani, ehhez viszont dolgoznom kellett, hogy meglegyen az alap!
Attõl függ. A szölõnek ez elnne a dolga, kérdés az , hogy önzetlen, vagy jogokat akar. Ha önzetlen az jó szülõ, ha jogogat alkar, inkább ne kelljen. Tedd próbára. Majd meg látod mit akar. Tapasztalat.
he-he-he..:D Na látod, kérdezõ: ez az igazi szánalom... Amikor Te is tudod, h. annyira szánalmas vagy, h. egyes véleményeket már cenzúráztatnod kell...:DD
Ez az egész csak azért kérdés mert állati nagyok lettek a társadalmi különbségek.. Mindannyian mások vagyunk.. másképpp viselkedünk.. ha a eltekintünk a durva különbségektõl, akkor a szülõ a gyerekét szereti, és egyértelmû, hogy támogatja..ha megteheti..Ki anyagilag, ki pedig lelkileg.. mindkettõ fontos, ha nincsen pénz akkor az alacsonyabb rétegbõl való kitörésre kell a szülõi támogató magatartás..bíztatni, hogy meg tudja csinálni a gyereke..Én pénzt nem kaptam de lett diplomám munka mellett, és a szüleimmel lakva.. de annyi mindenben segítettek, hogy elmondhatom, hogy nekik is köszönhetem a végzettségem.. Én azt mondom nem mindig elég az hogy csak alárakják valakinek a lakást..ez a szülõ érdeme, és csak köszönet érte!!! de ha a gyerek nevelését elcseszték és az nem tudja magát eltartani..Szóval igen..a lényeg a felelõsség amivel megbecsülöd azt amit a szüleid adnak neked!! A lakás fenntartása bizony gyakran nehezebb mint a megszerzése, szóval az már a te érdemed, és a szülõk nyugalma :) mi is kaptunk hasonlókat: Nektek könnyû :) a férjemnek volt egy ezeréves Lada Samara kocsija.. amikor lecseréltük egy 4 éves Thaliára akkor azt mondták nekünk könnyû mert volt kocsink.. ja csak azt nem nézték hogy volt árkülönbözet másfél millió és azt mi teremtettük elõ.. néhányan egyáltalán nem néznek a dolgok mögé, és azt hiszen ebben az irigység akadályozza meg õket :) Sajnos nem mindenki kaphatja meg a szülõi segítséget, és ez a mostani helyzetben még inkább fokozódni fog.. A ciki az hogy mi szülõk nagyon rá leszünk szorulva majd a gyermekeinkre...remélem jól nevelem majd az enyéimet hogy õk is felelõsséggel gondoljanak majd ránk..és ez nem kötelesség.. csupán szeretet szülõ és gyermek közt:)
Azt gondolom, hogy de jó már neki, mivel nekem semmiben sem tudnak segíteni. Hogy de jó már valakinek, akinek nem a 0-ról, bocsi, mínuszról kell indulnia az életben. De jó neki, hogy sose szorul rá, hogy sz.r munkát végezzen sz.r fizetésért, mert fizetni kell a hitelt. És de jó már neki, hogy legalább a szülei viszonylag jól élnek, nem kell még miattuk is aggódni, hogy jut-e hó végén ennivalóra.
Hát tényleg apuci tolta a segged alá. És emiatt neked tényleg könnyebb az életed. Mivel 22 évesen anyuka vagy, gondolom nem sokat dolgoztál. Én közel 2 évet dolgoztam gyárban, szalag mellett olykor 12 órában éjszakai mûszakban, amikor segítséget kaptam nagymamámtól. Ezzel és egy jó kis hitellel tudtam lakást venni. Amióta bebizonyítottam, hogy megállok a saját lábamon, azóta a szüleim is segítenek, pl anyukám néha bevásárol nekem vagy ha jön akkor hoz mosószert stb. Pedig most már nem szorulok rá, ketten együtt a párommal 500 körül keresünk. Nekem csak azzal van a bajom, ha valaki a semmire kapja a lakást, autót stb, aztán meg menõzik vele meg megerõsítést kér, hogy "ugye nem vagyok elkényeztetve, meg nem könnyebb az életem". Ha tényleg azt hiszed, hogy neked ettõl nem lett könnyebb, akkor semmi realitásérzéked nincs.
Utolsó! olvasd már el mit ír a kérdezõ. Nem 22 évesen lett anyuka! "...22 éves korom óta saját lakásban élhetek most már a családommal. " Nem tudjuk, most hány éves! Amúgy nem védeni akarom, csak ne vagdalkozz!
15. vagyok. Amúgy nekem ez az egész kiírás tiszta dicsekvés: hogy nekem apumék lakást adtak, én már családozhatok bibíí, ti meg geccsolhattok a hitellel, míg éltek.
Fizetni egy lakás rezsijét és erre büszke lenni????? Arra lehetnél büszke, ha a 100 e ft-os hitelt vagy a 60 e ft-os bérleti díjat is fizetnéd és így boldogultok. Szerencsés vagy. Ennyi. Majd akkor lehetsz büszke, ha teszel te is valamit az asztalra és pl. te is veszel lakást a gyerekeidnek. Ami persze nem természetes, de ha te lemondasz dolgokról és nekik félreteszel, gondolom már most megteszed, akkor arra majd büszke lehetsz.
Szerintem is teljesen normális, hogy a szülõ támogatja a gyerekét. Én is támogatni fogom az élete megkezdésében, ha lesz rá lehetõség. Elvégre én "erõszakolom" a világba. Engem senki nem támogat, apám csak elitta a pénzt, és az én pénzem is megkurtította, szóval nekem nem lesz könnyû, valahol zavar, ha másnak összejön, de csak az irigység miatt, hogy neki normális szülõk jutottak.
20 éves egyetemista vagyok, engem is támogattak... és most keményen tanulok és ha lesz jó állásom (márpedig nem egy gagyi diplomát készülök megszerezni), akkor én is megpróbálok hasonlóképpen takarékosan élni, mint a szüleim, hogy egyszer én is vehessek a gyerekeimnek lakást, de legalábbis egy szép kezdõtõkével küldjem õket fõiskolára/egyetemre! Aki szerint az a természetes, hogy 18 évesen páros lábbal penderíti ki a gyereket hogy "éljél meg a saját lábadon", a mai Magyarországon, ahol nemhogy a diákok, de sok diplomás vagy jó szakképzettséggel rendelkezõ FELNÕTT se kap munkát... nos, az ilyen hányaveti szülõkkel egyszer jól elbeszélgetnék. És nagyon sok ilyen van! Sajnálom az olyan ismerõseimet, akiknek ilyen jutott (és marha sok ilyen ismerõsöm van és látom, hogy boldogtalanok és nemhogy anyagilag de lelkiekben se számíthatnak a hõzöngõ, önzõ szüleikre). 20L.
Én azt gondolom, hogy nem kell ezt hangoztatni. Örüljön, hogy a lakáskérdés le van neki tudva... Más emberek azért güriznek évekig, hogy egy kis pénzt félretudjanak tenni és egy kis lakásba tudjanak költözni. Amire aztán évekig fizetik a hitelt, természetesen... Ezzel szemben neked csak fent kell tartanod a már meglévõ lakásodat, amiért egy kapavágást nem tettél. Nem irigykedek, de ez a "odadörgölöm a másik orra alá+ önigazolást akarok" dolog nagyon nem tetszik. Vagy most kezdjünk el sajnálni, hogy 22évesen nem a szüleiddel kellett laknod? Szegényke...
# 20 Csak ez a két véglet van? 1, Tolom a pénzt a gyerek zsebébe, lakást veszek neki stb. 2, 18 évesen utcára rakom? Olyan nincs, hogy szeretne segíteni a szülõ, de nincs mibõl? Nem mindenki születik gazdag/jómódú családba. A gazdasági helyzetet viszont nagyon jól látod. Olyan nagy a munkanélküliség, hogy sok diplomás és szakmával rendelkezõ ember nem tud elhelyezkedni. Nekik mibõl lesz lakásuk? Merthogy anyuci meg apuci nem vesz, az biztos... Ebbe kéne már belegondolni. A mai fizetések arra elegendõek, hogy a már meglévõ lakást/autót fenn lehessen tartani. Arra már nem, hogy mellette félre is tegyen... Sok fiatal csak álmodozik egy saját lakásról.
20-as válaszoló vagyok, és sajnos csak ezzel a két véglettel találkozom... :( illetve, vannak a "középosztálybeliek", akik ugyan lakást nem vesznek, de egy kis zsebpénzzel, hétvégente ennivalóval próbálnak támogatást nyújtani az egyetemista gyermekeiknek. Mert az, hogy valakit az egyetem mellett munkára ítéljenek puszta elvbõl (elmúltál 18, menjél), az szerintem nem oké, fõleg, hogy sok egyetemen NEM LEHET dolgozni mert olyan sok óra van és rengeteget kell délután is tanulni lásd mûszaki karok, orvosi karok, némely természettudományos szak, stb.
Értem. De nem csak ez a két véglet létezik. Amit írsz, hogy 18évesen dolgozni küldenek valakit puszta elvbõl... ez nagyon ritka. Ilyenkor vagy az van, hogy akkora szarban van a család, hogy muszáj a gyereknek is dolgoznia... Vagy pedig nagyon nagy nézeteltérés van a gyerek és szülök között. De a lényeg, hogy akinek nem jómódúak a szülei, annak nagyon nehezen lesz saját lakása, ha egyáltalán lesz. Oké, hogy neked olyan végzettséged lesz, amivel jól fogsz keresni, de sajnos nagyon sokan vannak akik nem tudnak elhelyezkedni. Félre ne értsd, nem támadásból írom:)
Én azt mondom, hogy helyesen teszik! Egy szülõ ha tud, támogassa a gyerekét vagy már gyerekkorában tegyen félre! Erre a mai világban nagy szükség van! Sajnos az én szüleim nem tudtak támogatni, mert szegénységben éltünk így is, de akinek tudtak a szülei segíteni, azok jól tették, mert manapság nagyon nehéz még munkahelyet is találni, nem hogy annyit keresni, amibõl egyszer egy lakást venni tudna az ember... a legtöbb fiatal csak kínlódik, nem mernek hitelt sem felvenni, szóval azok járnak jól akiknek a szülei tudják/tudták támogatni a gyermekeiket. Jól tették, nem irigylem õket!
Várjál-várjál! Más az, ha v.ki kap egy lakást ajándékba, és onnantól maga tartja fent mindenestõl, és más az, ha v.ki csak elköltözött otthonról, de gyakorlatilag az anyjáék tartják el, szóval a közüzemit meg az allûrjeit is õk fizetik. Egyébként szerintem az ember azt élvezi a legjobban, amit maga, önerõbõl szerzett meg. Megvan az az érzés, hogy "Igen! Ezt én értem el egyedül, és erre büszke vagyok!"
sajnos a szüleimnek ez nem jött össze. Mindannyiunknak (négyen vagyunk), csinált takarékszámlát (még nem volt babakötvény), viszont amikor majdnem csõdbe ment a vállalkozásunk, akkor hozzá kellett nyúlniuk. A húgomnak meglesz, most 10 éves. Így is sokat támogatnak minket, a kis családommal, nem anyagiakban, hanem hússal, tojással, házitejjel. A kislányom babakötvényére édesanyám havonta 1.000 én 2.000 forintot utalok. Továbbá a babakötvény számlaszáma közkincsé van téve a családban, hogy ha a lányomnak szülinapja van, vagy valamilyen ünnep, akkor ahelyett, hogy majd a kezébe nyomnáék a pénzt, inkább utalják arra. Legyen egy kis kezdõtõkéje, ha egyetemre menne, vagy külföldre dolgozni, esetleg egy saját lakáshoz alaptõke. Ha teheti, minden szülõ megteszi. Mindent elkövetek azért, hogy a kislányom ne egy vacak albérletben éljen majd, ha kirepül.

Miért fura az, ha valaki fiatalon akar szülő lenni?

Egyszer?en kész vagyok azoktól,amiket itt olvasok. Kicsit lentebb egy 23 éves lány gyereket szeretne,és mindenki letámadta szegényt.Mégis mi ezen olyan furcsa? Feln?tt n? már. Miért elfogadottabb az,ha valaki 40 évesen szül? Miért kell az anyagiakkal jönni? Tesómat is a nagyihoz vitték a szüleim,mégse szenvedtünk soha semmiben hiányt. Ellenben van egy kedves barátn?m,a szülei b?ven negyven évesek voltak mikor barátn?m megszületett és szegény huszonéves lánynak a szülei betegesek,meg azért egy hatvan éves (akármennyi az átlagéletkor) akkor is rosszabb egészségi állapotban van,mint egy negyvenes. Most tekintsünk el attól,hogy valaki nem találja az igazit meg nem jött össze. Ha valakinek van párja,és vágyik gyerekre miért kellene x éves koráig várnia? Gyerek mellett már nem lehet az anyagiakat el?teremteni vagy mi? Emiatt nagyon utálom,hogy ebben a korban élek :(

Legjobb válasz: Nincs azzal baj, ha valaki 23 évesen babára vágyik. Ott a gond, hogy a csemete nem fotoszintetizál, kell neki kaja, pelenka, ruha meg minden más. Ha valakinek a párja már dolgozik, szerencsések is, hogy öröklés vagy más úton lakáshoz jutottak, akkor miért is ne... Vagy ha a szülõk kijelentik, hogy mindenben támogatják a fiatal párt, alig várják az unokát és minden segítséget megadnak. De úgy szülni, hogy majd valami lesz, az felelõtlenség.

Nincs azzal baj, ha valaki 23 évesen babára vágyik. Ott a gond, hogy a csemete nem fotoszintetizál, kell neki kaja, pelenka, ruha meg minden más. Ha valakinek a párja már dolgozik, szerencsések is, hogy öröklés vagy más úton lakáshoz jutottak, akkor miért is ne... Vagy ha a szülõk kijelentik, hogy mindenben támogatják a fiatal párt, alig várják az unokát és minden segítséget megadnak. De úgy szülni, hogy majd valami lesz, az felelõtlenség.
Nem kell feltétlenül hatalmas vagyonnal rendelkezni ugyan a gyerekvállaláskor, de jobb ha meg van. De az is jó ha már épül a karrier, és biztos alapot kap majd egy pici, mire növekedni kezd. Ez lehet 23 éves korban is. Nekem 4 gyerekem van, 30 éves voltam az elsõnél, a feleségem 25, de én már akkor egy elég jól menõ nagyvállalkozó voltam, és tudtam hogy ez még feljebb fog ívelni, ezért jöttek még hárman a sorban, és még gondolkodunk egyen, mert mind fiú lett, és jó lenne még egy próba, hátha utoljára lány lesz. Most 48 vagyok, azért ezt még átgondoljuk. Én úgy gondolom, hogy a bizonytalanba nem szabad gyereket vállalni, mert abból ritkán lesz happy end. Valami alapnak kell lennie, hiszen egy gyereknek nagyon fontos a család, ahol nem a stressz és a veszekedés a fõszereplõ, hanem a béke, a nyugalom és a szeretet.
Szia! Én vagyok az a 23 éves lány aki kiírta azt a kérdést:) . Igen eléggé letámadtak. Meguntam velük vitázni. Én sem tartom ezt helyesnek. Nem anyámék nyakára szülném. De úgy ítélkeznek h nem is ismernek. Fogalmuk nincs a családi helyzetünkrõl ahogy arról sem miért nem lakunk még együtt. Nyilván így h még külön élünk többet tudunk félretenni. Köszönöm h a kérdésedben megemlítettél.
Teljes mértékben egyetértek a 2. válaszolóval...
Teljesen igazad van, miért ne szülhetne..? Csak mert nincs férje, nem is lakik együtt a pasasával, nincs munkája, nincs egy büdös fillérük sem, az anyja házában élnek, aki világosan megmondta neki, hogy nem hajlandó a FELNÔTT gyerekét továbbra is eltartani, pláne kisbabával... ugyan, ezek semmiségek. A romák is kb ilyen háttérrel szülnek, majd mi, dolgozó emberek összeadjuk a felelôtlen fiataloknak a "segílykét".
aki 18 évesen elkezdett dolgozni, önálló egzisztenciája van és normális férje, az miért ne szülhetne? biológiailag ideális kor. az említett kérdezõ annyit tud felmutatni, hogy a barátjának rendes munkahelye van. itt a pont a mondat végén. ez édeskevés egy családalapításhoz. de szüljön csak. majd én eltartom az adómból.
Egy gyerek hatalmas felelõsség, és megfelelõ, biztos, MÁR MEGLÉVÕ anyagi hátteret kíván. Egy 23 évesnek általában még nulla egzisztenciája van. Egy nõnek akkor is el kell tartania tisztességben egyedül a gyereket és önmagát, ha esetleg a párjával szétmennek. Erre is gondolni kell. Gyerek mellett azért nehezebb a meg nem lévõ egziszteniát elkezdeni felépíteni, mert eleve a munkaadóknak herótjuk van a gyerekes nõktõl, a gyerek sok pénzt, idõt, energiát elvisz, stb. Ettõl függetlenül kivételek még lehetnek (ha nem is túl sok). Felõlem szóljön amikor akar, HA a fent említett feltételeket biztosítani tudja. De azt nagyon nem csipázom amikor kis libák gyereket akarnak most és azonnal, mert elkezdik az agyukat b*szkurálni a hormonok, és elveszítik a józan ítélõképességüket, aztán meg tartják a markukat mindenhol segélyért/segítségért.
Kedves második. Nagy az Isten állatkertje!!!!
A válasz írója 71%-ban hasznos válaszokat ad. A válasz megírásának idõpontja: ma 00:31 :) Rendben, értem, hogy nem lenne ezzel semmi gondod... De mindezek ellenére, hogy már férjnél voltam, saját házunk volt, 0 adósság, komoly elképzelések, normális anyagi háttér, szóval mindezek ellenére rengeteg embertõl megkaptam, hogy egy hülye vagyok. Vajon akkor tõlük miért? Hisz tényleg mindenünk megvolt, amire szükségünk van..sõt. Még munka után sem kell néznem, hisz ott a vállalkozás.. Baba mellett is teljes mértékben tudom csinálni. Értitek? Mégis vannak, akik tágra nyitott kerek szemekkel néznek rám, mikor meglátnak babakocsival.. "ilyen fiatalon? te jóó ég" Ebben az esetben én sem értem, h min vannak kibukva.. Õszintén nem. Viszont, az tény és való, hogy mikor nagyon sok feltétel nincs meg, mondhatni a legalapvetõbbek (együtt élés, munkahely) akkor nem mernék babát tervezni. Fõleg, hogyha anyukám ilyesmit jelentene ki, mint a másik kérdésben szereplõ lány szülei. Az én szüleim támogattak, anyukám már nagyon várta a kisunokát :) Egyébként, megértem hogy szeretne a lány kisbabát, hisz ha érettnek érzi magát, akkor vágy ott van a szívében. Akárhogy is áll anyagilag, ezt a vágyat nem tudja kiûzni magából. Viszont nekem pl egészen rossz érzés lett volna, ha úgy várjuk a babánkat, hogy én anyukámnál vagyok, a férjem, vagy pasim meg egészen máshol. Szerintem együtt várni a kisbabánkat annyira szuper... Nem szabad kihagyni, ha van rá lehetõség!!! Komolyan, megéri várni a babavállalással még egy kicsit, míg legalább össze nem költöztök (s van legalább egyikõtöknek munkahelye). Mikor együtt fekszetek és együtt keltek, ti ketten, plusz a pocak :) Pont ez a légyege a babavárásnak..hogy együtt. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a közös otthon!! :)
00:54 Nem arról van szó, hogy jó anyagi körülmények közül ne lehetne padlóra kerülni, arról sem hogy a fiatal anyák mind rossz szülõk lennének, az idõsebbek pedig jobbak, csak arról, hogy a gyerek felneveléséhez nem elég a nagy-nagy szeretet. Azért kíváncsi lennék arra, hogy itt a válaszolók közül ki nevel gyereket. Nekem kettõ van, kisiskolások, és bármennyire imádom õket és örülõk nekik, ez nem fáklyásmenet. Az elmúlt években láttam magam körül a bölcsiseket, ovisokat, most az iskolásokat, rengeteg családot, és bizony nem könnyû azoknak, akik mögött nincs stabil családi vagy anyagi háttér.
Kedves utolsó!Nálad a pont.Így nem tudtam volna megfogalmazni, de teljes mértékben egyetértek!
Bár én nem tudom, hogy mibõl gondoljátok, hogy aki biztos anyagi háttérrel vállal gyereket, annak a gyereknek jó élete lesz, vagy hogy nem kerülnek valahogy mégis olyan helyzetbe, hogy alig tudják eltartani, és mibõl gondoljátok, hogy aki rosszabb anyagi körülménnyel vállal gyereket, annak továbbra is rossz lesz, vagy rosszabb, a gyerek meg boldogtalan lesz. Általánosítotok, elméleteket gyártotok, ítélkeztek vadidegenek életérõl.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, de többre nem vagyok kíváncsi. Nem akartam hogy ebbõl vita legyen és a végén még én legyek az idióta hülye. Bocsánat ha valaki lelkivilágába tapostam, szép estét mindenkinek.
na látom megindult a troll lavina, jóéjt:D
00:43-as! Egyetértek azzal, amit írtál az abortuszról. Sokak gondolkodhatnának ezen.DE JÓ SOKAT!
"De végülis lehet hogy megváltjátok a világot, ha lebeszéltek itt pár embert a szülésrõl." Csak felelõsségteljesen kell gondolkozni, mert a gyerek nem egy kismacska, akivel ha mégis több baj van mint terveztük, akkor keresünk neki egy szeretõ gazdit, vagy kicsapjuk egy erdõszélen.
Nekem 4 van, és soha nem kerülök anyagi gondok közé, mert már most akkora vagyonom van, hogy még a leendõ unokáim is élvezni fogják. Ráadásul még 48 évesen elõttem az élet.
Persze, minek anyagi biztonságot teremthetni, hisz ugyis bármikor fordulhat a kocka, minek egyáltalán bármit venni, hisz simán ellophatják, mindek munkát keresni, kirúghatnak, minek egyáltalán kimenni az utcára, hisz bármikor elcsaphat egy kocsi. Bírom az ilyen gondolkozást... A gyerek meg biztos marha boldog lesz a két darab ruhájával, és biztos nem fog sírva elaludni, mert neki semmilye nincs, míg az osztálytársainak mindene, és nem tud továbbtanulni, mert nincs pénz, hanem húzhat melózni gimi után. Biztos ugrándozni fog örömében.
Ezek a hozzáállások! Besz*rok rajtatok! A gyerek mindenképp boldogtalan ha szegény, és boldog ha gazdag. Aki pozitívan áll hozzá, hogy lesz majd munkája, az hülye mert úgysem kap. Esküszöm ez az oldal valami depressziótanya. Egy kis pozitív hozzáállást láttok és máris ráugrotok, hogy kiirtsátok, nehogy valaki mást is megfertõzzön!
10:24 Talán jobb is lenne.
"Mire oviba kerül a kisebb, addigra én 27 éves leszek, még akár pályát is változtathatok, " Elvileg igen. Gyakorlatilag örülj ha behívnak interjúra. Nekem az volt a mázlim, hogy szülés elõttrõl igencsak jó szakmai önéletrajzot tudok felmutatni, ami egy 25 év alattinak nincs meg. Így két lehetõség közül választhattam, de sok anyuka ismerõs küzd azzal, hogy nem veszik fel sehová, vagy nem tud egy pocsék munkahelyrõl eljönni, mert nincs hová.
40 éves is kirakhatják holnapután a munkahelyérõl majd csak figyeld meg: téged 2 kisgyerekkel elsônek fognak kivágni, már ha nagynehezen felvesznek...
A mai világban semmi sem biztos. A 40 éves is kirakhatják holnapután a munkahelyérõl. Ha azt várnánk, hogy mikor lesz meg a saját ház, kifizetve a kocsi, 20 milla letétben a kicsinek stb. akkor soha nem lenne gyerekünk. Én 24 éves vagyok és a második gyerekünket várjuk. Az elsõt terveztük, a második így alakult, de szóba sem került más lehetõség. Mire oviba kerül a kisebb, addigra én 27 éves leszek, még akár pályát is változtathatok, még elõttem az egész élet, de már a kisgyerekes korszak a hátam mögött. Anyukám és köztem 20 év a korkülönbség, és tök jó, hogy ilyen fiatal. Nem úgy, mint egy volt osztálytársam, akivel mikor megismerkedtem általánosban, már akkor nyugdíjas volt az anyukája, apukája meg addigra már nem élt.
A mostani helyzetben, ha mindenki pusztán józanul döntene, szinte nem is születnének gyerekek.
"A gyermekvállalás sokszor nem racionális döntés, egyszerûen erõsebb lesz a gyermek utáni vágy a leendõ szülõkben, mint a várható negatívumoktól való félelem. " Na ez a baj, egy ilyen nagy volumenû döntést, ahol életek a tétek, mindig józan ésszel kéne gondolkozni.
Az én gyerekkoromban gyakran fordult elõ, hogy a kisbaba még a nagyszülõk házában született, és késõbb kezdte meg a család az önálló életet. Voltak ennek hátulütõi, de elõnyei is. A gyermekvállalás sokszor nem racionális döntés, egyszerûen erõsebb lesz a gyermek utáni vágy a leendõ szülõkben, mint a várható negatívumoktól való félelem. Szerintem nincs azzal baj, ha valaki - ha teheti - fiatalon szül. Úgy látom, alapvetõen három típusba lehet sorolni a gyerekvállalókat. Van, a ki korán túl akar esni rajta, így még relatíve fiatal, amikor már önállóak a gyerekek, és visszakapja a szabad mozgásterét. Más úgy gondolja, hogy vár a gyermekvállalással, elõtte kiéli magát, anyagilag biztos hátteret teremt. És van a harmadik kategória, ahová én is tartozom, aki 23 évesen szülte az elsõt, és most 40 évesen fogom az utolsót. Ez mindenkinek a saját döntése kell hogy legyen, egyik verzió sem elítélhetõ. Azt azonban nem gondolom, hogy bármelyik gyerekem haragudni fog rám, amiért x évesen vállaltam Õt. Az elõzõekben említett lány, aki haragszik, mert idõsebbek a szülei, azt hagyja számításon kívül, hogy ha annyi idõsen nem vállalják, Õ most nem lenne, ha hamarabb vállalnak gyereket, akkor is más született volna meg, nem Õ. De az is tény, hogy az ember lányának érettebben talán több türelme van egy gyerkõchöz.
Te szõke vagy vagy analfabéta?
"Aki 20 évesen szült, annak van egy 50 éves gyereke, aki 40 évesen szült, annak egy 30." Az a lényeg, hogy hogy nevelte. Mert lehet, hogy az elsõ megkapja az 50 éves gyerekétõl, hogy sose volt rendes cucca, nem járhatott nyelvórára, stb. A 20 és a 40 között pedig ott a 25, 28, 31, 34 és még sok szám....
Figyelj kérdezõ, mesélek én neked valamit: egyik ismerõsömet 18 évesen szülte az anyja. Természetesen apuka lelécelt, anyuci maradt a nagyinál gyerekestül. Azóta drága anyuci szült még 2 gyereket, mert õ ugye annyira szereti a gyerekeket. Ismerõsöm azóta felnõtt, és anyuci társasága mellett élvezheti a csórósággal járó költségeket is még jóóóó sokáig. Ugyanis anyuci azóta se tudott normális munkát szerezni, úgyhogy a jelenleg már felnõtt gyerekérõl húzza le az utolsó bõrt is. Engem anyám 33 évesen szült. Most 55 és köszöni szépen, kicsattan az egészségtõl, emelett pedig el tudott indítani az életben, és tudja támogatni a gyermekét. A haldoklástól még igencsak messze van, és ha isten is úgy akarja, még legalább 20-30 évig velünk lesz. Addigra én már 40-50 éves leszek.
A kérdező hozzászólása: Aha, értem. Jó hülye vagyok, igazatok van. Csakhogy én a gyerek szemszögébõl látom a világot! Mivel a szüleim fiatalok, nem vagyok abban a helyzetben, mint az említett barátnõm, aki elmondta nekem, hogy haragszik a szüleire hogy ilyen késõn vállalták. Tudjátok milyen az, mikor egy huszonéves végignézi, hogy szinte haldokolnak a szülei?
arra kevesebb az esély, hogy ötveniksz évesen haldokoljon, mint arra, hogy pályakezdõ kisgyerekes anyaként ne találjon munkát évekig...
60 évesen haldokolnak? Hát akkor marha egészségtelen életet élhette apám... Egyébként elõbb utóbb mindenkinek végig kell néznie. Ez van.
A kérdező hozzászólása: SZINTE haldokolnak. Különben kulturált hangnemben is lelehetne írni a válaszaitokat, nem mindig csak támadni a másikat az eltérõ felfogása miatt.
"Csakhogy én a gyerek szemszögébõl látom a világot! " Épp az õ érdekében kell figyelembe venni, hogy nyugodt családi körbe szülessen. Az anyagi problémák, a stressz teljesen szét tudja zilálni a legjobb párkapcsolatot is. Nem azt mondom, hogy egy terhességhez milliók kellenek a bankszámlán, de egy átlagos körülmények, az a nyugalom, hogy hó végén is tudj venni pelenkát és gyógyszert ha kell, az fontos!
00:29-es, ha Te írtad volna ki a kérdést, azt mondtam volna, hogy miért ne? Te házasságban éltél, diplomád volt és önálló háztartásod, amikor szültél. az egy egészen más helyzet.
A kérdező hozzászólása: A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad. A válasz megírásának idõpontja: ma 00:29 Kedves válaszló! Sok boldogságot kívánok, más véleményével meg ne törõdj. :)
Furcsa, hogy embereket zavar, hogy számukra tök ismeretlen emberek, x vagy y éves korban szülnek. Felõlem szülhet valaki 14 vagy 84 évesen is. Hol változtat az az én életemen? Sehol. Az õ élete, az õ döntése, mindenki akkor szül vagy nem szül, amikor jólesik neki. Nyomkodjátok a piros kezet ;)
"férjemnek viszont nagyon jó munkahelye van. 2 és fél éve felépült a házunk, én pedig a terhességem elõtt néhány hónappal kitaláltam, hogy saját vállalkozásba kezdek. Bele is kezdtem elég hamar, és eddig úgy néz ki, hogy nagy sikere van a környékünkön.. :) ) Szóval, igazából az én példám megcáfolja szinte az összes állítást" Nem cáfolja, hanem épp megerõsíti. Nem a pucér seggetekre vállaltátok a gyereket, hanem elkészült házba, dolgozó férj és vállalkozó anyuka szülõkkel. Az, hogy anyukád idõnként vigyáz a kicsire, az nem azt jelenti nálatok, hogy arra számítasz, hogy õ veszi a pelenkát meg a bébiételt, mert nektek nincs pénzetek. Itt a nagy különbség. És senki nem azt mondta, hogy fiatalon butaság szülni, hanem hogy a pucér seggre felelõtlenség.
A kérdező hozzászólása: Akkor csak azt értsétek meg, hogy nekem nem kell majd huszonx éves koromban (remélhetõleg) a szüleimet eltemetni. Ti nem szeretitek a szüleiteket? Nem szeretnétek, hogy minél tovább veletek legyen? Valljuk be, egy olyan akit fiatalon vállaltak valószínûleg tovább élvezheti a szülei társaságát mint egy olyan, akit késõbb. Egy gyerek ha jó a kapcsolat vágyik az otthon melegére, arra hogy hazamehessen ha gondja van. Mindig fájdalmas egy szülõ elvesztése, de nem mindegy hogy az mikor következik be. (És most megint tekintsünk el a betegségektõl, balesetektõl stb)
"Felõlem szülhet valaki 14 vagy 84 évesen is. Hol változtat az az én életemen? " Ott, hogy mennyi adód megy el a segílykére...
Ma 00:32 - nek: Pedig akár pont egy olyan embernek eshetsz áldozatául, akit 14 évesen szültek meg hogy az utca nevelje fel, majd bûnözõvé vált. Ha szerencséd van, csak eltartanod kell az adódból. Azért ez nem ilyen egyszerû.
az én nagyapám 44 évesen halt meg. a dédapám meg 90 évet élt szinte az utolsó napig egészségesen. namostakkor? ez nem érv, hogy kit hány évesen temetnek el a gyerekei. erre nem lehet egy család életét alapozni. és nem az életkorral van baj, hanem ahogy elõttem írták, a pucér seggel. van, akinek 21 évesen is van mire. tegye. de akinek nincs, az más kontójára ne rendeljen nótát, ha lehet...
"Valljuk be, egy olyan akit fiatalon vállaltak valószínûleg tovább élvezheti a szülei társaságát mint egy olyan, akit késõbb." Nem teljesen biztos. Rengeteg a fiatal férfi aki szívinfarktusban hal meg, és sok idõs van, akik még jó erõben vannak. A gyereknek meg persze hogy jó, ha vannak szeretõ nagyszülei, de még jobb, ha a szüleivel nyugodt, rendezett körülmények között él.
Majd pont ezen fogom törni a fejem. Van nekem jobb dolgom is. Nem hiszem, hogy a kérdés feltevõje, ami ezt a kérdést ihlette bármi gondot okozna nekem. De végülis lehet hogy megváltjátok a világot, ha lebeszéltek itt pár embert a szülésrõl. Igaz, hogy amikor valaki meg abortuszra akar menni, az szülje inkább meg, mert egy rohadt szemét, ha nem próbálja meg felnevelni minimálbérbõl egyedül valami lepukkant albérletben. Értem én. 00:32 voltam
Ilyenkor jönnek majd azok a válaszok, hogy mivel nem tanult egyetemen blablabla, hülye és éretlen vagyok!Vágták már a fejemhez.Sajna abba nem láttak bele, hogy miért nem folytattam érettségi után a sulit. 22. születésnapom elõtt 3 hónappal szültem a lányom és 5 hónappal a 23. születésnapom után fogom megszülni a második babámat. Dolgoztam és onnan jöttem szülni.Férjemnek is van állása, ami ugyan nem a legjobb fizetés(140.000), de éhen halni nem fogunk.Amíg tudom öltöztetni(nem nike és gucci cuccokba), etetni és sokat foglalkozni velük, addig nem aggódom. Tudom, hogy nem nagyszülõknek szülök, de olyan jó dolog, mikor elviszem az unokájukat hozzájuk és nem azt kell hallgatnom, hogy: "jajj, most nem tudunk játszani, mert a reumám stb." 51 éves anyukám és 54 éves anyósom.Olyan jókat tudnak unokázni és ez nekem nagy öröm.
A kérdező hozzászólása: Jó fáradtak lehettek. Írtam: tekintsünk el ezektõl az esetektõl. Tegyük fel, hogy aki 20 évesen szül él 70 évig, és aki 40 évesen, az is. Mi a különbség? Aki 20 évesen szült, annak van egy 50 éves gyereke, aki 40 évesen szült, annak egy 30.
A kérdező hozzászólása: Nincs férje-ha lenne, az biztosíték valamire? Most õszintén. Nincs egy büdös fillérje se-akinek ma van, biztos hogy holnap is lesz? Nézzük már meg, hogy hány házaspár (akik x évig jártak, munka, esküvõ, utána gyerek) úszik nyakik az adósságokba. Attól, mert valaki fiatal, nem feltétlenül felelõtlen és hülye !

Ha a szülők anyagi okokból nem válnak el, annak ellenére, hogy már csak megkeserítik egymás, és a gyermekük életét, lehetséges-e hogy megszabaduljak tőlük? 16és fél éves vagyok.

Apám csak a 2, az el?z? házasságából született fiát tartja el, (32,29évesek) rólam tudomást sem vesz, anyámmal pedig csak üvölt.

Legjobb válasz: Kérheted a gyámhivataltól, hogy vegyenek el a szüleidtõl. Ha van a családodban olyan akit gyámodnak szeretnél és aki ezt elvállalja, akkor kérésedre õt teszi meg a gyámhivatal a gyámodnak. Õ kapja utánad a csládi pótlékot, és a szüleidnek gyerektartást kell fizetniük. De ezt csak akkor vállald, ha ténylegkomoly a dolog és nem bírod ki otthon. Ha nincs vállalkozó gyám, akkor elhelyezhetnek otthonban is. Vagy bírd még ki a másfél évet és utána lépj le.

Kérheted a gyámhivataltól, hogy vegyenek el a szüleidtõl. Ha van a családodban olyan akit gyámodnak szeretnél és aki ezt elvállalja, akkor kérésedre õt teszi meg a gyámhivatal a gyámodnak. Õ kapja utánad a csládi pótlékot, és a szüleidnek gyerektartást kell fizetniük. De ezt csak akkor vállald, ha ténylegkomoly a dolog és nem bírod ki otthon. Ha nincs vállalkozó gyám, akkor elhelyezhetnek otthonban is. Vagy bírd még ki a másfél évet és utána lépj le.
A kérdező hozzászólása: Ezek mellett? Lehetetlen. Anyámat szeretem, csak apámmal van gond és õ sosem fizetne utánam egy fél forintot sem.
Az nem teljesen úgy van... A törvény kötelezi a gyerektartás megfizetésére, ha önként nem fizet, akkor levonják a fizetésébõl!!! Anyukáddal is beszélhetnél, hogy neked nagyon rossz ez a helyzet, állandóan a veszekedést kell hallgatnod, miért nem válik el, hiszen ez az állapot neki sem jó?
A kérdező hozzászólása: Beszéltem vele. Egy részt nem vesz komolyan, másrészt nem akar éhen halni... Apám = pénzeszsák szív nélkül. Sosem foglalkozott velem, csak "tanulj tanulj tanulj" semmi más. a féltestvéreimnek meg a koruk ellenére mindent a feneke alá tesz a mai napig. Soha semmiben nincs tekintettel rám.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!