Találatok a következő kifejezésre: Ha valaki ideig (784 db)

Hogy is lesz az pontosan, ha valaki idén államilag támogatottan megy egyetemre, akkor diploma után meddig nem lehet külföldre menni?

Legjobb válasz: Kimehet külföldre akár rögtön diploma után is. A képzési idõ kétszeresét kell 20 éven belül ledolgozni Magyarországon. Szóval ha 3 éves képzésre mész (és 3 év alatt el is végzed), akkor 6 évet kell ledolgozni 20 éven belül. Ebbe lehet megszakítás is. Így akár csinálhatod azt is, hogy 14 évre kimész külföldre, majd hazajössz 6 évre dolgozni (persze ez így elég logikátlan lenne, de ez csak egy példa). Vagy akár kimész 1 évre, hazajössz 3 évig dolgozni, megint kimész, megint hazajössz 2 évre és így tovább.

Kimehet külföldre akár rögtön diploma után is. A képzési idõ kétszeresét kell 20 éven belül ledolgozni Magyarországon. Szóval ha 3 éves képzésre mész (és 3 év alatt el is végzed), akkor 6 évet kell ledolgozni 20 éven belül. Ebbe lehet megszakítás is. Így akár csinálhatod azt is, hogy 14 évre kimész külföldre, majd hazajössz 6 évre dolgozni (persze ez így elég logikátlan lenne, de ez csak egy példa). Vagy akár kimész 1 évre, hazajössz 3 évig dolgozni, megint kimész, megint hazajössz 2 évre és így tovább.
Vagy kimész, és soha többé nem jössz vissza. Ezesetben ki kell fizetned a képzés díját.
A kérdező hozzászólása: Értem Csak hallottam olyat is hogy akarnak valami olyat hogy külföldön nem érvényes a diploma ilyen esetben. Akkor ez kamu?
Én ilyenrõl még nem hallottam, de nem is nagyon tudom elképzelni (hogy oldanák meg? Az összes országnak megmondják, hogy ezt meg azt az embert ne vegye fel senki?)

Ha valaki idén felvételt nyer egy szakra, és jövőre egy másikra, és kettő szakra jár (felvételi tájékoztató könyv útmutatása szerint), akkor az óráit hogy rakja össze? Egyik félévben ide jár, másikban oda? Vagy összeigazítja az órarendjét?

Legjobb válasz: Köszönöm! De nyilván az órákat akkor tudom meg, mikor már fölvettek. Mi van, ha akkor lesz világos, hogy nem tudom összerakni? Kiiratkozom? Halasztok?

A kérdező hozzászólása: Aha, igen, azt értem, csak úgy értettem, hogy mivel az már idén is kötelezõ, ezért ott nem lesz változás, mert a meghozandó lépés már érvényben van. Köszönöm az összes segítségedet!
Végül is valóban több dolog is van ott, de mind olyan "kiegészítõ" munka, csak ilyen apróságok. Az emelt érettségi jövõre is kelleni fog anglisztikára.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm! De nyilván az órákat akkor tudom meg, mikor már fölvettek. Mi van, ha akkor lesz világos, hogy nem tudom összerakni? Kiiratkozom? Halasztok?
Nem lehetetlen gondolatok ezek. Sõt végül is egész versenyképes kombinációnak tûnik, egy könyvkiadónál például könnyen el tudnám képzelni ezt a párosítást. Az órarendet összerakni nem olyan borzalmas. Elsõ körben arra kell figyelni, hogy ami kötelezõ, és meg is kell jelenni az órán, azok ne ütközzenek. Ahol pedig nincs katalógus, max nem jársz be. Kicsit taktikázni kell a ráépülõk, meg a katalógusok miatt, de nem kivitelezhetetlen. Elég sokan meg tudják csinálni.
A kérdező hozzászólása: Hát ott sok dolog volt felsorolva. De oké. Akkor azt hiszem, irodalommal kezdek, és az angolt fölveszem következõ évben. Illetve: jövõre nem változhat az angol ugye? Úgy értem, oda már idén is kötelezõ egy emelt érettségi, akkor az jövõre nem változik, ugye? Mert mondják, hogy mindenen 1 emelt kell majd jövõre.
Szerintem inkább az irodalom. A Könyv- és lapkiadó szerkesztõ munkatárs a helyesírási hibákat javítja, az adatokat ellenõrzi.
A kérdező hozzászólása: Volna még egy kérdésem, ha már itt tartunk. Lehet, hogy külön kellene feltennem. Láttam olyasmi OKJ-s képzést, hogy könyvkiadói szerkesztõi munkatárs, vagy hasonló megfogalmazás. Vajon az ér többet?
A kérdező hozzászólása: Hát, az a baj, hogy elég sok könyvkiadóhoz inkább protekció kell. Ezért is szeretnék magyar szakra járni: a kapcsolatok miatt. Úgy gondolom, ha író lennék, vagy bármi, nem jönne rosszul. Egyébként köszönöm a sok segítséget.
A kérdező hozzászólása: Igen, értem, köszönöm a segítségeket. Valójában az a problémám, hogy magyar és angol szak között vívódom. Mindkettõre bõven elég a pontszámom. És mindkettõt szeretném is. Nincs konkrét tervem, de nem leszek atomfizikus. Sokáig gondolkodtam fordító és tolmács szakon, illetve nagyon érdekel a magyar. Magam is író szeretnék lenni, vagy könyvkiadónál dolgozni. Tudom, hogy ezek nagyon lehetetlen gondolatok, de akkor sem érdekel más.
Elsõ félévben nem veszel fel egy tantárgyat az harmadik félévben tudod felvenni. Második félévben nem tudod felvenni azt negyedi félévben tudod felvenni. Mert akkor inditják el.De ezzel vigyáz mert ha van ráépülõ tantárgy pl; magyar1 következõ félévben magyar2 akkor a magyar2.-t nem tudod felvenni mert teljesíteni kell a magyar1.-et hozzá. Erre nagyon figyelj oda, mert könnyel el lehet csúszni miatta. Remélem érted mit írok ha nem nyugodtan kérdez.
Amit nem tudsz bepréselni azt idén nem veszed fel csak következõ félévben. Olyan ne csinálj, hogy felveszed van katalógus és nem tudsz bemenni és nem vizsgázhatsz belõle, mert rossz lesz az átlagod és eleshetsz az ösztöndíjtól. Mondjuk jó lenne az tudni, hol van katalógus és hol nincs. Mert ha nincs katalógus, csak vizsgázni kell belõle akkor megoldható, hogy akkor mész órára amikor tudsz.
Itt van egy órarend példa. Az üres helyekre meg kell próbálni besûríteni a másikat. http://www.google.hu/imgres?q=%C3%B3rarend+egyetem&um=1&hl=h..
Általában azért két idõpontból lehet választani. Tárgyfelvétel napján minél elõbb neki kell állni összerakni az órarendet, nehogy beteljen az egyik idõpont. Én például úgy szoktam az órarendemet megcsinálni, hogy inkább reggel bemegyek 8.-ra de ne legyen minden nap 17.-óráig órám. Illetve ha van szünet akkor inkább 3-4 óra legyen egybe ami alatt megéri haza mennem mint mondjuk 3X 1 óra szünet. Persze ezt mindig nem lehet megoldani, de én erre törekedtem.
A kérdező hozzászólása: ja, bocs, ha hülyeség, de még 1 egyetemre sem járok, most érettségiztem.
A kérdező hozzászólása: Én is így gondolom. De az órarend ennyire rugalmas?
Össze kell igazítani az órarendet amennyire lehet. Mert ha egyik félévben ide jársz a másikban oda annak semmi értelme, akkor egymás után is végezhetnéd.

Ha valaki idén jelentkezett idén felsőoktatásba, szerintetek mennyire befolyásoló tényező, hogy mit jelölt meg első helyen?

Ezt arra értem, hogy az egyetem figyelembe veszi azt, hogy neked az volt az els? megjelölt hely, annak ellenére, hogy nem neked van a legtöbb pontod. Remélem érthet?en leírtam.

Legjobb válasz: nem hiszem h érdekli az egyetemet h hanyadik helyen jelölted meg:D

nem hiszem h érdekli az egyetemet h hanyadik helyen jelölted meg:D
Ha elérted a bejutáshoz a pontot, akkor felvesznek és kész!
honnan veszitek ezeket a baromságokat???? senki nem veszi figyelembe, hogy hányadik helyen jelölted a szakját. alapból a felvételi eljárás módja sem teszi ezt lehetõvé.
A kérdező hozzászólása: Bocs Fõnök! Én is úgy olvastam, korábban nem hallottam errõl, ezért furcsáltam. És innen jött a kérdés!
Az egyetem nem tudják hányadik helyen jelölted meg õket.


Miért van az, hogy ha valaki ide gyk-ra rak egy linket akkor nem jön be? Pl. kepfeltoltés, vagy bármilyen más

Legjobb válasz: Mert 500 éves témákat olvasgatsz és az adat amire a link mutat már törölve lett. Itt egy link, ez menni fog (egy darabig): http://cl.jroo.me/z3/C/-/u/d/a.aaa-Cute-funny-animals.jpg

Mert 500 éves témákat olvasgatsz és az adat amire a link mutat már törölve lett. Itt egy link, ez menni fog (egy darabig): http://cl.jroo.me/z3/C/-/u/d/a.aaa-Cute-funny-animals.jpg

HA valaki idén szeretne történelemből emeltszinten szinten érettségizni úgy hogy nem járt faktra. Megoldható? Önállóan fellehet rá készülni? Ha igen, akkor milyen könyvet tudtok javasolni hozzá?

Legjobb válasz: Szerintem simán fel lehet rá készülni, végül is a történelemhez mint tantárgyhoz ha azt vesszük, tulajdonképp nem is kell különösebb tanítás, hiszen leírt tényekrõl van szó, csak meg kell tanulni és kész, annyi, hogy emelt érettségire többet kell nyilván tanulni, ennyi. Egyik osztálytársam is emeltezett töribõl, de nem járt faktra, mert utolsó évben találta csak ki, hogy õ olyan szakra megy, ahova kellene az emelt, de így is simán megcsinálta 5-ösre, igaz, elég sokat készült rá (egyedül).

Szerintem simán fel lehet rá készülni, végül is a történelemhez mint tantárgyhoz ha azt vesszük, tulajdonképp nem is kell különösebb tanítás, hiszen leírt tényekrõl van szó, csak meg kell tanulni és kész, annyi, hogy emelt érettségire többet kell nyilván tanulni, ennyi. Egyik osztálytársam is emeltezett töribõl, de nem járt faktra, mert utolsó évben találta csak ki, hogy õ olyan szakra megy, ahova kellene az emelt, de így is simán megcsinálta 5-ösre, igaz, elég sokat készült rá (egyedül).
A kérdező hozzászólása: Köszönöm! És nem tudod véletlenül, hogy mibõl készült fel??
Én azt gondolom, hogy a saját tanárához célszerû fordulnia, mert tõle kaphat jó tanácsokat.

Meddig *kell* türelmesnek lenni, ha valakinek idõ kell az együttéléshez?

Harmadik éve vagyunk együtt a párommal, elõttem nem volt komoly kapcsolata, így nem is élt együtt senkivel. Beszéltünk már párszor az összeköltözésrõl, de mindig ugyanaz lett a vége, azt mondja, hogy nem akarja, hogy csalódjak benne és hogy fél, hogy egymás agyára fogunk menni. Ez azért furcsa, mert viszonylag sokat vagyunk együtt, még sosem untuk egymást. Azokon a napokon, mikor nem találkozunk, a barátaival találkozik, ezzel semmi bajom és mondtam is neki, hogy ha összeköltöznénk, akkor sem kéne ezen változtatnunk, mindenkinek megmaradhatna a magánszférája, hiszen ez fontos. Nem vagyunk már tizenévesek, mindketten szeretnénk gyereket is, de így azt érzem, sosem jutunk el odáig. Sokszor tesz megjegyzéseket a barátainkra, akik már családos emberek, hogy pl. "A nõk meghülyülnek házasság és szülés után!" A bajom az, hogy egyre sûrûbben veszünk össze emiatt és õ mindig hárítja a témát, szerinte teljesen jó így a kapcsolatunk és miért kéne elrontani, ha így mûködik?

Legjobb válasz: # 3: Tévedsz, egy ilyen pasinak magától sose jutna eszébe. Az ilyen férfiak számára MINDEN változás tragikusnak tûnik, minden jó úgy, ahogy van, nem akarnak semmin változtatni, nem akarnak rajta gondolkodni sem.

# 3: Tévedsz, egy ilyen pasinak magától sose jutna eszébe. Az ilyen férfiak számára MINDEN változás tragikusnak tûnik, minden jó úgy, ahogy van, nem akarnak semmin változtatni, nem akarnak rajta gondolkodni sem.
Van egy ilyen "típus", aki egyszerûen fél minden változástól... sajnos ismerõs. Nem sokat tudsz tenni sajnos.
Szerintem kérdezd meg tõle, hogy meddig várj, tûzzetek ki egy reális határidõt, a határidõ elõtt valamivel EGYSZER emlékeztesd, és ha hárít, akkor lépj tovább. Vagy most lépj tovább, mert hidd el, a kapcsolatban is pont ilyen lesz, ugyanígy halogatni fogja a házasságot, gyerekvállalást, soha nem tudtok másik lakásba költözni, ha már kinõttétek a régit, soha nem fog munkahelyet váltani, hanem hallgatni fogod, hogy mennyire rosszul érzi magát a jelenlegin, stb. Évekig éltem ilyen kapcsolatban és nagyon megbántam!
fél és kényelmes a lelkem ameddig nem lesz tele a hócipõd ezzel így
Gyereket õ is szeretne, de összeköltözni már nem? Még is hogy gondolta? Átmegy hozzád, teherbe ejt, aztán amikor épp kedve támad babázni, akkor átnéz hozzátok, egyébként meg tök jól elvan egyedül? Nézd, elõször is neked kell tudni, hogy mennyi ideig tudsz várni. Nyilván függ a korodtól is, mert ha tetszik ha nem, a te órád jobban ketyeg... szóval ha gyereket szeretnél, akkor nyilván nem negyven évesen kellene elgondolkozni azon, hogy akkor most már talán ideje lenne... Egyébként egy helyen laktok? Amúgy lehet csak én vagyok ilyen "sietõs", de ha mondjuk egy helyen lakunk, tudjuk hogy komolyan akarjuk a kapcsolatot (a gyerekvállalás azért elég komoly dolog), én biztos nem vártam volna három évet arra, hogy eldöntse, akar-e velem együtt élni vagy sem. Az indoka nekem kissé "kamu", mert ha így halogatja a dolgot, mibõl gondolja, hogy késõbb már nem fogtok egymás agyára menni? Nem lett volna jó, hogy még idõben kiderüljön, hogy vajon tudtok-e együtt élni vagy sem? Szerintem a párod elég kényelmes típus, megkapja a szexet, megvan a megszokott kis élettere és õ bizony nem hajlandó semmin se változtatni. És mindezt úgy tálalja, hogy még hálás is legyél érte, amiért ilyen elõrelátó :)
Igaza van, a nõk tényleg meghülyülnek egy idõ után, látod te is kezded generálni a veszekedéseket feleslegesen, ha minden jó így ahogy van, akkor miért kellene változtatni? Elõbb-utóbb amúgy biztos eszébe jutna magától az összeköltözés, de ha erõlteted akkor csak - mint látod - elrontasz mindent.
Õ okos te meg lila ködben élsz.
Elõzõ kapcsolatnál 1 év után szóba került az összeköltözés, 4 évig vártam türelmesen majd amikor félig már sikerült (egy nyarat nála laktam) utána pedzegettem, hogy esetleg hosszabb távon nem lehetne-e akkor újból csak ígéretet kaptam egy veszekedés során, hogy ha ez kell megkapom, de lépés ezirányba nem történt. Na ekkor sokalltam be és szakítottam. Belefásultam abba, hogy átjárkáljak, sosincs kéznél amire szükségem van, mert otthon hagytam. Kb kétlaki életmódot éltem, mert a hét majd felét nála töltöttem, másik felét otthon. De mégse költöztünk össze. Végül arra is rájöttem, hogy hosszabb távon képtelen lennék már elviselni, mert az 5 év alatt gyökeresen megváltoztunk és alapból az életmódunk se passzolt. Õ pacsirta volt én bagolytípusú. (õ korán kelt, korán feküdt, én hajnalokig fent voltam és sokáig aludtam) Én szerettem emberek közé menni, õ utálta a tömeget, de ez a járás alatt nem volt szembeötlõ vagy épp zavaró dolog, mert a különéléssel megvolt a külön életünk is, hisz nem egymásnak kellett jelezni, hogy na akkor este késõbb jövök, mert programom van. Mostani barátommal 1 hónap után már szóba került, 6 hónap után összeköltöztünk. Mondjuk távkapcsolat volt kb 130 kilométerrel, így kézenfekvõ volt, hogy hosszútávon nem fog menni így amint lehetõség volt rá megléptük. Minden rokon ismerõs azt mondta "lakva ismerszik meg az ember". Így belevágtunk. Ha nem bírjuk hosszabb távon elviselni egymást legalább gyorsan kiderül, nem húzzuk egymás idejét feleslegesen évekig tartó különlakunk járással. Így csak annyit tudok a kérdésedre válaszolni amit valaki feljebb felvetett, határidõ. Ha nem megy bele vagy a határidõ lejártáig nem történik semmi ne pazarold rá az idõd. Sablonos, de ketyeg az órád (számok alapján gondolom már 30 fölött vagy és 35 fölött már sok a kockázat, fõleg ha elsõ terhesség). 23 N
Csak halogatja a dolgot és hárít. Egyik lány ismerõsöm járt így. 5 és fél évig lett neki ígérgetve az összeköltözés, az esküvõ meg a gyerek. Csak ígérgette a srác. Neki nagyon kényelmes volt, hogy a szüleinél lakott, mindent a segge alá toltak, kiszolgálta az anyja...a lány eléggé megunta a dolgot, sokat veszekedtek ez miatt. A csaj úgy érezte, hogy sehová nem tart a kapcsolatuk, és igaza volt. Végül a srác elkezdett nem törõdni vele... Csak az utolsó fél évben kezdett el dolgozni, és ezt kifogásnak használta a találkozásra. Pedig akkor csinált szabadnapot magának amikor õ akart. Majd a lány szakított is vele, amiért a srác megcsalta....5, 5 évet elpocsékolt a lány az életébõl egy szteroidozós kis hülye gyerekre aki képtelen volt elszakadni anyu szoknyájától és a kényelemtõl. Remélem, te nem akarsz így járni. 3 év sok idõ ám... biológiai óra ketyeg. Én már 2 éve férjnél vagyok, pedig 3, 5 éve vagyunk együtt összesen. Ne áldozd fel a fiatalságod, hogy aztán x év után mindent újra kelljen kezdened. És minél idõsebb vagy, annál nehezebb az ismerkedés is. Addig lépj amíg még van idõd, fiatal vagy. 27/N
Mi a férjemmel 1 év járás után költöztünk össze, de addig is alig vártuk... heti 3 napot voltunk otthon, és 4et együtt. Suliba jártunk egyébként. Mindkettõnknek 1 éve volt hátra. Még így is hiányzott a másik. Folyton azt mondogatta õ is meg én is , milyen jó lesz együtt lefeküdni és minden nap együtt ébredni...fél év együtt élés után pedig összeházasodtunk. Nem azt mondom, hogy erre mindenki készen áll másfél év kapcsolat után, de az, hogy 3.4.5 stb... éveket úgy járjunk valakivel, hogy nem élünk együtt, gyakorlatilag nem ismerjük eléggé, annak semmi értelme, és idõhúzás. Itt most nem a tinikapcsolatokra gondolok, ez nyilvánvaló. Megmondom õszintén, hogy én max, nagyon maximum 2 évet vártam volna arra, hogy legalább az összeköltözésig eljussunk...többet nem. Huszonéves korban, csak úgy repülnek az évek, és én úgy gondoltam, nekem nincs idõm egy jövõtlen kapcsolatra. Közben meg a fiatal éveim elszállnak... De szerencsére ez szóba sem került, mert nagyon hamar világos volt, hogy a férjem nem az a döntésképtelen kis nyüzüge alak. Az ilyeneket utálom. Hanem tényleg tudja mit akar, és képes választani. Mert én nem hiszem el, hogy valakinek 3 év nem elég arra hogy ilyen kérdésben dönteni tudjon. Ha mégsem, akkor meg ilyen határozatlan ember speciel nekem nem kéne. 27/N
Na látom a lepontozás megy, viszont akkor jöhetnének az érvelések is, hogy ki mi miatt nem ért egyet a másikkal ;-)
Nyolcasnál a pont. Szerintem is beszéljetek meg együtt határidõt - de max. fél évet! - és, ha akkor nem sikerül, akkor azonnal búcsúzz el tõle. Ill. ha már a megbeszélés sem sikerül, akkor is egyértelmû a helyzet. A megbeszélés lehet olyan is, hogy vázolod a helyzetet, és adsz neki egy hetet gondolkodni.
A kérdező hozzászólása: 8-as, köszönöm szépen!
A kérdező hozzászólása: 3-as, ez így igaz, kezdek kissé türelmetlen lenni, hiszen már benne vagyok a korban és úgy gondolom, hogy a gyerekvállalás komoly dolog, mininum két évig együtt kéne élnünk, hogy lássuk, mûködik-e továbbra is vagy sem. Ha pedig nem, nyilván nem akad rögtön másik féri, akivel családot alapítsak, ezért már nem sok idõm van "szarakodni", bocsánat a kifejezésért. És ha szóvá is teszem, azt mindig higgadtan, nyugodtan, különösen figyelve arra, hogy ne bántsam meg. Értem én azt, hogy nem jó veszekedést generálni, de valamikor el kell kezdeni beszélni ezekrõl, nem? Meddig várjak még?
A kérdező hozzászólása: Elsõ, mégis mibõl gondolod, hogy lila ködben élek? Miért? Mert normális életet szeretnék kialakítani? Éltem már együtt valakivel 12 évig és mûködött, az már más kérdés, hogy más okból kifolyólag vége lett.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. Valahol a lelkem mélyén ugyanígy gondolom én is, de borzasztó nehéz úgy dönteni, hogy jó legyen. Ha várok, akkor magamtól veszem el az idõt, ha pedig elhagyom, belepusztulok, mert szeretem.

A Facebookon az adatlapnál be lehet írni a pollitikai nézetet. Ha valaki ide beírná, hogy kommunista, szocialista vagy nemzetiszocialista, akkor történne valamilyen botrány?

Legjobb válasz: Az adminokat nem érdekli, hogy ki mennyire hülye vagy normális. Plusz egy fõ a milliókhoz, aki után lehet kérni a hirdetõktõl a pénzt.

Az adminokat nem érdekli, hogy ki mennyire hülye vagy normális. Plusz egy fõ a milliókhoz, aki után lehet kérni a hirdetõktõl a pénzt.
semmi nem történik. nekem az van beírva, hogy proletárdiktatúra.
Én is beírtam simán hogy Marxista-Leninista
A demokratikus diktatúra a legjobb :D
igen, kiröhögnek az osztálytársaid
Nem, a facebook és a youtube tele van 14-16 éves nácikkal meg kommunistákkal.
Politikai nézeteidért nem csukhatnak le. Fõleg nem egy ilyen komolytalan oldalon.
A kérdező hozzászólása: Én nem akarom beírni, csak kiváncsi vagyok, hogy mit szólnak ilyenkor az adminok.
alkat
A kérdező hozzászólása: Azért gondolom a kórházban nem csupán alkatkérdésnek veszik a dolgot, ha 2500g alatt koraszülöttként kezelik a gyereket.
De, észre kéne vennie. Legalábbis az enyém észrevette. 32 hetes UH-n kb. 3 héttel volt elmaradva a kislányom a fejlõdésben. Nem cigiztem sose, nem fogyóztam, semmi ilyesmi. Viszont sok stressz ért. Szóval õ tett azért, hogy ne legyen gond. Kórházba kerültem, infúziókat kaptam, és utána is rendszeres felügyelet alatt voltam. /Heti 2-3szor./ Meg is lett az eredménye. 3250 gr lett a kislányom. Ha csak legyint, nem tudom, mi lett volna. Lehet, hogy semmi, de rosszul is elsülhetett volna a dolog. Sokan írják itt is, hogy majd megnõ idekinn (ami persze így is van), de ahhoz épségben meg kell születnie. Szóval igenis komolyan kell ezt venni. Nálam egyébként a méhlepénnyel volt gond, nem tudta megfelelõen ellátni a kisbabámat. Szülés után megnézte az orvosom, és több helyen infarktusos volt a lepény.
nekem azt mondták, kicsi a méhem. elég késõn vették csak észre, pár nap múlva meg is császároztak. nálam is csak a stressz volt okolható, vagy a genetika...
Nálam a lepény volt elöregedve, és érdekes módon nem vették észre.
"Egy érett, egészséges újszülött súlya általában 3 és 4 kilogramm közötti, átlagosan 3250 gramm. Az érett, de 2500 gramm alatti születési súlyú babákat hívják méhen belül retardált vagy sorvadt újszülötteknek. Õk is gyakran igényelnek intenzív osztályos ellátást, de általában más betegségekre van nagyobb esélyük, mint a valódi koraszülötteknek. A koraszülötteket súly alapján további kategóriákra osztja az Egészségügyi Világszervezet, a WHO. 1500 gramm születési súly alatti babákat igen kis súlyú újszülöttnek, az 1000 gramm alattiakat pedig igen-igen kis (extrém alacsony) súlyú újszülöttnek nevezi."
nálunk genetika volt, az áramlás az utolsó pillanatig tökéletes volt, pihentem is, nem is stresszeltem magam, így született 2750 grammal a lányunk a 41.héten. Azóta sem hízik nagyon, 1 évesen nem volt 8 kg, pedig jó étvágya van, ilyen alkat. A második baba most nagyobb, remélem jobb súlyban is lesz kicsivel :) Ja, és soha nem cigiztem (asztmás vagyok), nem fogyóztam, jókat ettem, szóval a lányunk filigrán alkat :)
Nekem a 40. héten 2850 grammra becsülték a fiam súlyát, a méhlepény érettsége I-II-es volt. 36. héttõl minden héten jártam, CTG-re, UH-a, flowmetriára, vizsgálatra, minden leletem (cukor, TORCH) negatív volt. 41. héten indított szüléssel jött világra a baba 2550 grammal. Valószínûleg nálunk is genetika, én 165 cm vagyok és 55 kg, a férjem nagyon kis "nyüzüge" volt kiskorában, most viszont 180 cm és 100 kg, szerintem tõle örökölte, majd megnõ idekint :D
Én 25 éve idõre, de 2300 g-osan születtem. Anyum is alacsony, vékony, talán 54 kg volt, amikor szült. Én is alacsony és vékony vagyok, bár a családban mindenki ilyen, szóval nálunk genetika.
A kérdező hozzászólása: Köszi az eddigi válaszokat mindenkinek!
Sehol nem számít egy 1800 grammos baba normál súlyúnak. A dokik meg a végén szoktak áramlásmérést csinálni, szerintem ott kiszúrják a rosszul mûködõ lepények egy részét, de mit tudnak csinálni? Amíg nõ a baba vagy nem vészesen csökkent a lepény mûködése, addig bent hagyják. Ha baj van biztosan azonnal lépnek.
Mi az oka, hogy én 45 kiló vagyok, a szomszéd meg 130? arányosan!
Egy ismerõsöm minden gyerekét 2500 körüli súllyal szülte, idõre. Nála genetika miatt volt. Szép egészséges gyerekek. Más esetben viszont rossz vérátáramlás (cigis anyuka, toxémiás anyuka stb) v tápanyaghiny miatt születik így.
Nincs vele semmi baj.Ráér idekint megnõni.
A kérdező hozzászólása: Akkor a genetika miatt ugyanúgy lehet picike egy baba, nem feltétlenül az anyuka a "hibás".
Lehet genetika, lehet bármi, kevesebb oxigén, tényleg bármi. Ez nem azt jelenti, hogy ha kisfiú 2500 grammal, az ne lehetne 18 évesen 180 cm és 100 kg.
Nem, nem mindig az anya a hibás.
Nem mindig anya a hibás, lehet genetika, rossz lepény amin át a baba kevesebb táplálékot és oxigént kap... És van amikor anyuka fogyókúrázza picire a babáját, de nem mindig ez van.
A kérdező hozzászólása: És az, hogy kevesebb az oxigén, rossz a lepény, stb, azt nem kellene észrevennie az orvosnak?
nem látnak bele ha egészséges akkor mindegy, hogy pici, vagy nagy.
1800 g felett normál súlynak számít
A sajátomról tudok irni, õ is ennyivel született most 7 éves el mult, õsszel megy iskolába és õ a legnagyobb és legfejlettebb gyerek az õ osztályába de az oviba is õ volt mindig a legfejlettebb. Én 190 cm/110 kg a feleségem 165 cm/63 kg. Vissza térve a kérdésre:nem tudom mi lehet az oka de ne is törõdj vele......ja és én is ennyivel születtem 37 évvel ezelõtt.

Mi történik ha valaki sokáig fentmarad alvás nélkül? Egy átlagos ember mennyi ideig tudja kibírni? Utána mi történik?

Legjobb válasz: Ilyen vizsgálatokat már végeztek egyetemistákkal, de a pontos eredményekre már nem emlékszem. Pár napig bírták, majd kb. 16-24 órát aludtak. Ha az ember huzamos ideig nem alszik, akkor egy idõ után hallucinációk és egyéb idegrendszeri tünetek jelentkeznek, megváltoznak a reflexek, a mozgáskoordináció, és mindez egyre durvább formákat ölt, míg végül az ember lénye teljesen szétesik, kifordul önmagából. És végül a nagyon tartós alvásmegvonásba bele lehet halni. (Nem véletlenül kedvelt kínzási, illetve agymosási technika sajnos.) De ezeket a dolgokat már rég olvastam, nem emlékszem a pontos idõtartamokra -- hogy ki meddig bírja, kinél mikor jelentkezik melyik fázis, meg ennél pontosabb tünetekre, persze az egyéni eltérésekkel --, remélem, valaki tud majd pontosabb választ is adni, én most ennyit tudok.

Ilyen vizsgálatokat már végeztek egyetemistákkal, de a pontos eredményekre már nem emlékszem. Pár napig bírták, majd kb. 16-24 órát aludtak. Ha az ember huzamos ideig nem alszik, akkor egy idõ után hallucinációk és egyéb idegrendszeri tünetek jelentkeznek, megváltoznak a reflexek, a mozgáskoordináció, és mindez egyre durvább formákat ölt, míg végül az ember lénye teljesen szétesik, kifordul önmagából. És végül a nagyon tartós alvásmegvonásba bele lehet halni. (Nem véletlenül kedvelt kínzási, illetve agymosási technika sajnos.) De ezeket a dolgokat már rég olvastam, nem emlékszem a pontos idõtartamokra -- hogy ki meddig bírja, kinél mikor jelentkezik melyik fázis, meg ennél pontosabb tünetekre, persze az egyéni eltérésekkel --, remélem, valaki tud majd pontosabb választ is adni, én most ennyit tudok.
2-3 nap maximum, utána teljesen hülye leszel, bármit is szedsz és magadon kívül elalszol bárhol is vagy, ha mégsem akkor is kimerülsz agyilag teljesen. "álmaimat gépek rázzák, hogy ne tudjak aludni..."
Én 4 napig bírtam. Ezt is úgy, hogy kb. 3-4 órakor, és 7 óra körül ittam egy bögre kávét. Az elsõ 2 nap laza volt, a 3. nap elején viszont belassultam, nem tudtam tisztán gondolkodni, a mozgásom is "érdekes" volt. Kb. 22 órakor a gondolkodásom "helyreállt", a mozgásproblémák maradtak. Egy poharat nem tudtam rendesen megfogni. A 4. nap úgy telt el, mint a 3. 4 nap ébrenlét után kb. 12 órát aludtam. Meghalni nem fogsz, önkénytelenül is elalszol, mielõtt annyira kikészítenéd magad. Ha mások tartanak ébren, az már más kérdés... Egyébként egész kellemes tud lenni, néha éjszakánként csak úgy rám tört az eufória, és jobb volt a kedélyállapotom mint általában. De ha választani tudnék, semmiképpen se maradnék fent.
Én sose próbálgattam a saját határaimat, viszont volt olyan, hogy több napig nem aludtam.. egyik nap éjszakás voltam a munkahelyemen, napközben nem aludtam semmit (max fél órát), este pedig buli volt, amit mi szerveztünk.. hát képzelheted. Egy ideig jó volt, pörögtem, bár nagyon fáradt voltam, aztán hajnalban már kikapcsoltuk a zenét, de én még mindig hallottam a fejemben, kicsit behaluztam. Aztán hazajutottam, és 19 órát aludtam egyhuzamban. Egyébként nagyon régen az egyik legborzalmasabb kínzási/kivégzési módszernek minõsült az, hogy az embert nem hagyták elaludni. Ha jól tudom, kb egy hétig lehet bírni, aztán annyi.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat:) Kb mennyi ideig lehet fentmaradni úgy hogy semmilyen károsodás ne legyen az agyba tõle? 2-3 nap ( 48-60 óra) még elfogadott?
Agykárosodást nem fogsz szenvedni. :) Lassabban gondolkodsz majd, elfelejted hol tartottál, több helyesírási hibát vétesz, ha idegennyelvet beszélsz, nem jutnak eszedbe a megfelelõ szavak, stb. Ezt ne úgy képzeld el, hogy teljesen K.O vagy... Ráadásul, ha hozzászoksz a fáradstághoz minden helyre áll. Addig maradsz fent ameddig akarsz, ha nagyon kész vagy, akár koffeinmérgezés közelében is lehetsz, akkor is elalszol, hacsak nem kínoznak éppen.
Az én eddigi "rekordom" 2 éjszaka egymás után alvás nélkül, kb 62-63 óra. Ez úgy történt, hogy készültem egy kéthetes külföldi útra, és az indulás elõtti éjszakán több dolog miatt nem tudtam aludni, csak max félórát, úgyhogy rögtön fáradtan indultam el, majd az út elsõ napján nem szálltam meg sehol szándékosan, egy pályaudvaron vártam meg a másnapot, aznap este már rendes szálláson aludhattam végre. Szerintem nem lettem hülyébb ettõl, mint voltam, de megfogadtam, hogy nem lenne jó ilyen túrákra járkálni, ahol nem tudok naponta aludni.

Komolyan minden kapcsolatban idővel valaki megcsalja a másikat? Valahogy kívánja a kis kalandot? Ezt meg lehet bocsájtani ha valaki megcsalja a másikat?

Párommal pár napja erről beszéltünk.Én elméletem hogy ha valaki igazán szereti a másikat akkor hű tudd maradni hozzá. Õ azt mondja idővel úgyis minden kapcsolatban félre lép az egyik fél.Szerinte inkább a pasik akik hűtlenek de a nő is ugyan olyan kíváncsi mint a férfi. Én nem tudnám megbocsájtani ha megcsalna,még ha ezzel lerombolnám amit elértünk.ő azt mondja ö mérlegelne és nem valószínű hogy kidobna ha megcsalnám,neki fontosabb a közös életünk mint hogy szakítson .Persze nem ha folyamatba félre mennék hanem ha 1x-2x....Komolyan ez olyan furcsa gondolkodás vagy én vagyok maradi? 26/N párom 27 éves van 2 gyerekünk

Legjobb válasz: Hát engem meglep,hogy mire képesek a férfiak..de komolyan..Elmond egy ilyent történetet,már bebiztosítva magát,hogy õ elõre szólt hogy mindenki megcsalja idõvel a párját,és ebbõl igazából nem is kéne gondot csinálni.Furcsa gondolkodása van a párodnak. Egyébként nem igaz,hogy minden kapcsolat megcsalással végzõdik..Most jöhetnék azzal,hogy drága jó nagymamám több mint 50 évig élt boldog házasságban papával,és csak a halál választotta szét õket.Írhatnám,hogy ez nem egyedi eset,hiszen szinte mindenkinek vannak olyan idõs rokonai akik 40-50 éve élnek együtt úgy hogy egyik sem lépett félre..Persze lehet rá mondani,hogy akkor más világ volt,és bûn volt félre lépni..Pedig nem.Akkor is félre léptek,de akkor fontos is volt a házasság. Én 12 éve élek boldog házasságban.Soha eszembe sem jutott hogy megcsaljam a páromat.Soha nem is mondanék neki ilyen szövegeket,hogy bebiztosítsam magam.. Ismered a mondást? "minek nekem rántott hús ha otthon finom steakét kapok??" Na én így vagyok vele.Minek nekem egy másik nõ,ha otthon ott van egy csodás asszony aki mindenben tökéletes,és úgy jó ahogy van.. Ha már megcsaljuk a párunkat akkor ott a házasságban nagyon nem mûködik valami. De ez csak az én véleményem. 33/F

Idióta egy pasid van. Ezzel tulajdonképpen kimondta, hogy úgy is megfog csalni. Nos, engem kétszer is átvertek. Volt egy srác, nem tudtam róla sokat. Sokáig randiztunk, aztán már be is akarta akasztani a lompost, de nem engedte. Utána lelépett, és rá fékl évre tudtam meg, hogy már nõs volt a drága akkoriban... Aztán volt egy kapcsolatom, ahol megcsalt a párom. Kétszer is volt viszony. Az egyikkel lefeküdt többször is, a másikat megelõztem. Lebuktak. Ezek ellenére hiszek abban, hogy vannak hûséges férfiak, és nõk is. A gond az, hogy két ilyen ember ritkán talál egymásra. :( 24/n
Hát engem meglep, hogy mire képesek a férfiak..de komolyan..Elmond egy ilyent történetet, már bebiztosítva magát, hogy õ elõre szólt hogy mindenki megcsalja idõvel a párját, és ebbõl igazából nem is kéne gondot csinálni.Furcsa gondolkodása van a párodnak. Egyébként nem igaz, hogy minden kapcsolat megcsalással végzõdik..Most jöhetnék azzal, hogy drága jó nagymamám több mint 50 évig élt boldog házasságban papával, és csak a halál választotta szét õket.Írhatnám, hogy ez nem egyedi eset, hiszen szinte mindenkinek vannak olyan idõs rokonai akik 40-50 éve élnek együtt úgy hogy egyik sem lépett félre..Persze lehet rá mondani, hogy akkor más világ volt, és bûn volt félre lépni..Pedig nem.Akkor is félre léptek, de akkor fontos is volt a házasság. Én 12 éve élek boldog házasságban.Soha eszembe sem jutott hogy megcsaljam a páromat.Soha nem is mondanék neki ilyen szövegeket, hogy bebiztosítsam magam.. Ismered a mondást? "minek nekem rántott hús ha otthon finom steakét kapok??" Na én így vagyok vele.Minek nekem egy másik nõ, ha otthon ott van egy csodás asszony aki mindenben tökéletes, és úgy jó ahogy van.. Ha már megcsaljuk a párunkat akkor ott a házasságban nagyon nem mûködik valami. De ez csak az én véleményem. 33/F
Ilyen szöveget egyszer én is hallottam. Közvetlen azután, hogy megcsalt. Aztán végül csak bevallotta. Válaszaim: 1 Nem, nem mindenki csalja meg a másikat. 2 A kalandra elképzelhetõ, hogy elkezd az ember vágyni, de nem mindenki, és nem jár egyértelmû következményekkel. 3. Nem lehet igazán megBOCSÁTANI. 4. Nem vagy maradi.
Hát, eddig engem mindig megcsaltak, én vagyok a nõ. Hiába látszott minden tökéletesnek, valahogy nem bírtak magukkal mellettem a párjaim, félrementek... (kötekedõk kíméljenek) Remélem azért nem igaz, amit a párod állít, elég elkeserítõ lenne. Én a végtelenségig hûséges vagyok, és soha nem lennék ilyen tettre képes, még ha az egyeseknek hihetetlen is.
Mi még nem csltuk meg egymást, 10éve vagyunk együtt.Kisértés volt részemrõl, kivántam a kalandot de ellenáltam.Ennek több éve azóta nem érdekel, ha ugy érzem kalandra vágyom mindig bevetek valami uj dolgot a férjemmel, ez müködik.
Az jó, ha ennyire mg tudsz benne bízni ezek után, de tudod az együttérzéssel és a megértéssel kezdõdnek a gondok...Ne legyen igazam!
Hát ez elég összetett kérdés ám! Minden szituáció és erõsen kapcsolatfüggõ. Ha amúgy jól mûködik egy kapcsolat, akkor inkább hajlanak megbocsátásra a felek. aztán az meg személyfüggõ, hogy a szóbeli megbocsájtás ellenére mennyire tudna mûködni a kapcsolat ezzel a múlttal... Az én Párom biztosan szakítana velem, mert nagy sebet kapott már az életben ilyen témában. Én meg tudom kicsit másképp szemlélni...én lehet vele maradnék, denem tudom hogy jutnék rajta túl... Nem egy szimpla kérdés az tuti. 23N Ja és kíváncsiság mindig van, de dolgozni kell a kapcsolaton, hogy az maradjon az erõsebb vonzó.
Hát "frankó", ha ilyen a hozzáállása és ráadásul nem is titkolja. :S Én a helyedben nyitva tartanám a szemem.
hosszú kapcsolatban szerintem megbocsátható. itt tényleg azt kell mérlegelni, hogy fontosabb-e az együtt felépített életetek, vagy az, hogy egyszer valaki mással félrelépett. mindenkinek joga van úgy dönteni, ahogy õ érzi helyesnek. kapcsolata válogatja, hogy kinek mi fér bele. nem ítélkezek, nem mondom meg, ki hogyan éljen. viszont én is elvárom azt, hogy ne szóljanak bele a döntéseimbe, és ne ítélkezzenek felettem.
A kérdező hozzászólása: Párom csak elméletben beszélt.Tudom hogy sose csalna meg.Nagyon fontosak vagyunk neki.Nagyon sok mindenen mentünk át együtt. Õ azt mondta megérti ha valaki félre megy......Hát nem tudom...én nem hiszem hogy megértem.kérek még válaszokat!!!!köszike
Ha valaki azt mondja, hogy neked megbocsátaná azt ha te megcsalnád, ezzel csak magát biztosítja be. Azaz, elõre közli, hogy valami történni fog. S ha majd õ megcsal, akkor majd mondhatja "én téged visszafogadnálak, tedd ezt te is velem!"
nem, nem minden kapcsolatban lesz egyik vagy mindkét fél hûtlen egy bizonyos idõ után. ez is csak egy sz.ar általánosítás. mi 8 éve vagyunk együtt a férjemmel, és soha mégcsak eszünkbe sem jutott félremenni. egyszerûen távol áll a jellemünktõl. amúgy meg ha megcsalna, egyszeri alkalommal...pusztán szex szintjén...simán megbocsátanék. hogy miért? mert a puszta szex önmagában az én szememben semmit sem jelent. jól érezte magát 1-2 órára, és ennyi. el nem kopna neki a szerszáma, érzéseket nem táplálna, hát akkor meg??
ma 13:26 Vagy inkább már rég megtörtént az eset, és mielõtt kiteregetné a kártyáit, így biztosítja be magát. Nálunk ez történt...nem tudtam, hogy mire ez a marha nagy empátia. Most már tudom. :(
A kérdező hozzászólása: Nem csalt meg ez tuti.....Szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk.Csak elméletbe beszélt errõl.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!