Találatok a következő kifejezésre: Ha valaki a párját, (32 db)

Gáz az, ha valaki a párját ugyanúgy hívja a barátaik előtt is, mint ahogy otthon?

Gondolok ilyenekre, hogy Maci, Édes, Drágám, Cica, stb.

Legjobb válasz: Nem gáz. Miért lenne az?

Nem gáz. Miért lenne az?
A kérdező hozzászólása: Azért kérdezem, hogy mondjuk egy férfinak nem gáz, ha a becenevén szólítja a nõ a haverjai elõtt? Van aki annak tartja...
Én nem szeretem az ilyent.
Tulajdonképpen nem baj, ha az a becenév elfogadható és nem teszi nevetségessé a fiút. Akkor még elfogadhatóbb, ha õ is hasonló módon hív téged a barátaitok elõtt.
Mivel az én kedvesem itthon Cica, a haverok és ismerõsök elõtt viszont igazi kemény férfi, így igyekszek visszafogni magam. Ennek ellenére egyszer-kétszer kiszaladt a számon egy cicázás ismerõsök társaságában. Nem szólt érte még. :) ))
Az ilyen Édesem, Drágám megszólítások ellen semmi kifogásom nincs, de én még nõként sem viselem el, hogy akár itthon, akár mások elõtt Cicának szólítsanak. Nem vagyok az a "Cica-típus", csak vannak pasik, akik rutinszerûen minden csajt így szólítanak (mármint akikkel járnak). Na egy pasit Cicának hívni, az meg szerintem ultra gáz, fõleg mások elõtt. De ha valakinek valami normális, csak rá jellemzõ, és nem nevetséges beceneve van, azzal semmi probléma szerintem :)
Ismerõsök elõtt a keresztnevén szólítjuk a másikat. Néha kicsúszik, hogy "szívem", fõként olyan kedvesnek szánt mondatokban. De a cica meg nyuszi meg hasonlók azok maradnak otthonra.
Szerintem ebben nincs "általában". Van ahol minden formáját elvetik, van ahol nem. Beszéld meg konkrétan a pároddal. Lehet, hogy azt mondja egyik társaságban nem zavarja, másikban igen. Lehet, hogy azt mondja, bizonyos becézéseket nem viselne el mások elõtt, de van amit igen. Szóval ezt csak konkrétan tudod tisztázni. Pont ez véd meg a vétlen elszólások következményeitõl. Ha tudom, hogy véletlen volt, kevésbé bántó.

Mi a véleményetek arról, ha valaki a párját a gyerek születése után "átnevezi" apának/anyának? Úgy értem, hogy egymás közt, nem mint például a kicsinek mondja, hogy "nézd, ott van apa! ". Remélem értitek.

Legjobb válasz: Az én szüleim akkor kezdték "apázni/anyázni" egymást, mikor a kicsi lányuk (én) egyszer csak Józsinak szólította az apját. A gyerek próbál utánozni...:)

Sztem nem jó dolog, mi nem hívjuk így soha egymást. Ugyanúgy hív és becéz a férjem, mint a gyerekek születése elött és ez fordítva is így van. Nekem idegen lenne, nem az én apám, õ továbbra is a szerelmem maradt! Egyébként ezt nem is ajánlják pszichológusok meg ilyen-olyan hozzáértõk, mert akaratlanul is negatív hatása lehet a kapcsoltra. Nem jó, ha mindig az apát vagy anyát látjátok egymásban, el kell vonatkoztatni, hogy továbbra is egymás szerelmét, a férfit, a nõt helyezzétek elõtérbe.
Az én szüleim akkor kezdték "apázni/anyázni" egymást, mikor a kicsi lányuk (én) egyszer csak Józsinak szólította az apját. A gyerek próbál utánozni...:)
Mi most hogy megszületett a fiunk, már szinte csak így szólítjuk egymást, de elõtte soha. Ez teljesen normális szerintem.
Az én szüleim soha nem szólították egymást anyának vagy apának, mégsem hívtam soha a keresztnevükön õket. Ez nem ettõl függ, minden gyerek még az is akinek a szülei anyának és apának szólítják egymást kipróbálja azt, hogy milyen amikor a rendes nevén szólítja a szüleit. Ha akkor rászól az ember, hogy neked nem Kati, hanem anya vagyok akkor az úgy is marad.
engem kiráz a hideg ettõl. A gyereknek apa/anya vagyunk, de egymásnak meg kellene maradni nõnek/férfinak.
Nekem semmi különös „magánvéleményem” nincs róla, hogy ki hogy szólítja a másikat, tegyék, ahogy jól esik. De: én apuztam/anyuztam gyerekként (bár nem emlékszem, õk egymást hogy hívták), viszont most a keresztnevén hívom a férjem, és ha róla beszélek a gyerkõcnek akkor is így teszek (a férjem is így tesz velem). És a gyermek a keresznevünkön szólít minket. Nem volt mindig így, eleinte mama és papa voltunk, aztán ahogy nõtt, „nevünk” lett. Engem nem zavar, bár elõször fura volt. Meg fõleg az volt zavaró, hogy láttam a megrökönyödött arcokat (és kaptam a döbbent kérdéseket, hogy „jééé, téged a neveden szólít a gyerek?”) a szülõtársaktól. Végül elkezdtem élvezni, hogy én voltam az egyetlen szülõ az oviban, akinek minden gyerek és óvónõ tudta a nevét… a többiek „Pistike anyukája” néven futottak. :)
Az én szüleim sem hívták egymást soha az életben anyának/apának, én mégis így hívtam õket, sose a keresztnevükön, nem hiszem hogy a gyerek így tanulja meg. Más családoknál sem szólítja a gyerek a becenevein a szüleit, csak mert nem anyázzák apázzák egymást. Nekem a párom nem az apám, én pedig nem vagyok az anyja.
Nekem se tetszik ha a szulok egymast anyucinak, apucinak szolitjak( ketto is van a barati tarsasagba, a hideg raz ha hallom). A ferjem nem az apam es en se az anyja vagyok a ferjemnek. 2, 5 eves kisfiunk pedig Anyanak es Apanak hiv minket. A ferjem engem Szivemnek, Cicanak hiv. En Ot szinten Szivemnek.
Most komolyan ettõl függ, hogy valaki nõ vagy férfi marad-e? Mi a gyerek elõtt így szólítjuk egymást, de azért még nõ és férfi maradtunk! Szerencsére minden értelemben!:)
nekem régen felállt a hátamon a szõr mikor a tescoban fiatal pár, gyerkõc nélkül apunak meg maminak szólította egymást :D szóval mi azt mondtuk, hogy ezt nem. aztán a fiunk a keresztnevünkön szólított minket, mindig, hiába mondtam, hogy anya, csak nézett rám, hogy mit akarok én :) így elkezdtük apázni meg anyázni egymást, de csak itthon vagy ha utcán hívjuk így egymást akkor a gyerek miatt, tehát neki mondjuk :) azért néha kicsúszik a számon más helyzetekben is, hogy "apa" :D
Ha a gyerekekkel vagyunk, apa/anya; ha kettesben, vagy társaságban, akkor természetesen a nevünkön szólítjuk egymást.
Én sem szeretem, de szerencsére nálunk nincs így, másnál meg nem zavar, mindenki döntse el maga.
Tulajdonképpen az, amikor megszületik a gyermek, természetes dolog hogy a nõ anyává, a férfi apává válik és sztem aranyos dolog, hogy elkezdik egymást igy szólitani.Nálunk is ez van, anyának szólit a párom, én meg õt apának.Sztem nincs ezzel semmi gond, hisz a gyerek is hallja ezt és ezáltal neki is ez lesz a természetes.Néha elõfordul, hogy a nevén szólitom, vagy õ is engem, a gyerekeknek aztán ha eszükbe jut, van amikor valamelyikünknek a nevét mondja és nem anyát, vagy apát mondanak. :) Én nem szeretném, ha nagyobbak lesznek és a nevemen szólitsanak-mert sok helyen tudom az a szokás-hanem hivjanak csak engem anyának, az apjukat apának.Mi is továbbra is igy hivjuk egymást.
Az én szüleim a nevükön szólitották egymást, néhe apjuk vagy anyjuk. A nõvéremék apának és anyának hivják egymást, nem csak a gyerek elõtt...Én nem fogom apának hivni a párom, a gyerek ugy is fogja tudni h ki az apja, na meg a párom idõsebb nálam, igy megint nem fogom apának hivni, akár mennyire utálom az én saját apámat...Szerintem semmi szükség igy hivni egymást. De ha valakinek igy jo akkor nem zavar, nem szoktam ilyenekkel foglalkozni.
Nem szeretem, de nálunk is így van... Persze, ha kedveskedni akarunk egymásnak akkor mást becenevet használunk.
Nekem nagyon furcsa, én sosem szólítanám így a férjem, van nekem saját apám, neki pedig saját anyja, számomra ez nagyon idegen. Persze mindenkinek a maga dolga.
Nálunk ez felesben van. Tehát ugyannyit szóltítjuk egymást anyának, apának, mint Kicsimnek, Szívemnek stb. Azt figyeltem meg, hogy általában akkor apázzuk-anyázzuk egymást, ha a gyerek körüli dolgokról van szó. Pl. hogy apa bepelenkáznád a bébit! De ha arról van szó, hogy mit fõzzek, akkor Kicsimnek szólítom a férjem!
Én utálom, ha véletlen anyának szólít. Szóval max. a gyerek elõtt. De én azt is szeretném minél elõbb elhagyni.
Nekem furcsa, soha nem hívtam így a párom, persze ha a gyerekemnek beszélek róla akkor apának nevezem. Nem nevez ennek ellenére a keresztnevünkön minket a gyerek, hanem apának és anyának. Nem valami vágykeltõ a páromat leapázni és néha van, hogy hirtelen nem értem, hogy a barátnõm mit is csinált az apjával (amikor a férjérõl beszél). De ennyi én nem használom, az meg, hogy más így nevezi egymást nem zavar és nem is igazán érdekel.
Úristen akiket a "hideg ráz" meg hasonlók, azok ilyen nulla elfogadással és megértéssel rendelkezõ emberek lehetnek.Az Én szüleim is anyázták-apázták egymást és Nekem nagyon tetszett és mái napig ha hallom, hogy egy házasságban ez megy az Nekem szimpatikus. De természetesen avval kapcsolatban sincsen ellenérzésem, ha Valaki nem így tesz, semmi. De itt tényleg nem arról van szó, hogy valaki nem férfi ha apa lett és nem nõ ha anya, sõt!Az ilyen válaszolóknál meg önértékelési problémák lehetnek, de hogy nem jól látják ezt az biztos. Szóval szerintem ez egy nagyon bensõséges dolog és egy új családban, a családfõ az apa a nõ meg anya, hiába vannak szüleik, nyilván nem a saját apámra fogok gondolni, ha a férjemet majd leapázom....ez annyira egyértelmû. Na még utoljára azt is megcáfolnám, hogy mindenki kipróbálja a szüleit a keresztnevén hívni.Nekem nem jönne ki a számon az biztos.De ez is egyéni. Na szép napot!

Miért vágyik valaki egy picit másra, ha mégis tényleg szereti a párját?

Sziasztok!

Legjobb válasz: Mert lehet, hogy szereti a párját, de nem biztos, hogy még mindig szerelmes is belé.

Mert lehet, hogy szereti a párját, de nem biztos, hogy még mindig szerelmes is belé.
mert a nõk a legjobb génekre vágynak azt akarják megkaparintani. állatok vagyunk még mindig.:)
A kérdező hozzászólása: Szerintetek mit csináljon??....
Gondolkozzon el rajta, hogy tényleg szerelmes- e még a barátjába, vagy már "csak" szeretetbõl, megszokásból, ragaszkodásból van vele...

Szerintetek ha valaki szereti a párját, ellen tud állni a csábításnak?

Arra gondolok, hogy ha valaki összeházasodik valakivel, akkor elméletileg hûséget fogad. És akkor ha belefutnak egy nõbe/férfiba, aki tetszik, akkor ellen kéne állni a kísértésnek, elvégre nem állatok vagyunk, hanem emberek nem? Ezért kötöttek házasságot, hogy nem csábulnak el, hanem hûségesek maradnak. Vagy el kéne válni, és utána kezdeni az új kapcsolatot.

Legjobb válasz: A hûség az egy döntés. Lehet akármekkora az a kísértés, ha én legbelül úgy döntöttem, hogy nem csalom meg a páromat, mert szeretem, tisztelem és megbecsülöm és lehet akármilyen jó nõ/pasi a "csábító". Pedig a világ tele van rengeteg jó nõvel/pasival és hazudik aki azt mondja, hogy a párján kívül nem látott olyan embert akire jó volt ránéznie ;-) De az emberek nagy többsége ennyivel el is intézi a dolgot, max a haveroknak/barátnõknek elmeséli, aztán jöhet a köv. téma. Egyébként a házassági hûségfogadalom nem fog megvédeni a megcsalástól, ha az illetõ nem akarja tartani magát a fogadalmához. Mert mint ahogy mondtam, ez egy belsõ döntés.

A hûség az egy döntés. Lehet akármekkora az a kísértés, ha én legbelül úgy döntöttem, hogy nem csalom meg a páromat, mert szeretem, tisztelem és megbecsülöm és lehet akármilyen jó nõ/pasi a "csábító". Pedig a világ tele van rengeteg jó nõvel/pasival és hazudik aki azt mondja, hogy a párján kívül nem látott olyan embert akire jó volt ránéznie ;-) De az emberek nagy többsége ennyivel el is intézi a dolgot, max a haveroknak/barátnõknek elmeséli, aztán jöhet a köv. téma. Egyébként a házassági hûségfogadalom nem fog megvédeni a megcsalástól, ha az illetõ nem akarja tartani magát a fogadalmához. Mert mint ahogy mondtam, ez egy belsõ döntés.
Miért kell elválni csak azért, mert valaki megtetszik egy futó pillanatra? Nem vakságot fogadott senki, természetes dolog az, hogy idõnként meglátunk egy olyan embert, akit szépnek/jóképûnek tartunk, hiszen rengetegen vagyunk a világon. De ennyi, megállapítjuk, hogy jól néz ki és tovább lépünk. Nem kezdünk el álmokat építeni, és nem csábulunk el.
Egyébként pedig nem házasság függõ a dolog.. Párkapcsolatban élek, nem vagyunk még házasok, de most sem hagyom el a páromat csak azért, mert valaki megtetszik.
Ha mindenki engedne a kísértésnek és folyton folyvást továbblépne, akkor az emberek félévente váltogatnák a társukat. Nem is értem a kérdésedet egyébként..hogy gondolhatod ezt komolyan, amit mondtál. Hány éves vagy?!
Azért, mert ezek jellemgyenge és primitív emberek.
Szerintem ha valaki szereti a párját, akkor NINCS csábítás. Mert akkor hiába áll elé egy bombanõ/görög isten testû férfi nem fogja érdekelni, nem fog rá csábításként tekinteni. Tehát a baj ott kezdõdik, ha valakinek már "csábítások" vannak az életében...
Sem ellen nem kell állni, sem el nem kell válni. (És most jöjjön a Nagy Lepontozás!) Ámbár sokkal jobb, ha az ember a "reguláris" kapcsolatát tartja folyamatosan olyan állapotban, hogy ne is merüljön fel a csábítás lehetõsége. Hogy ezt hogy kell, ne kérdezzétek. Aki rájön, a kerék után a legnagyobb felfedezést teszi meg az emberiség történetében.
Nagy tévedés! Emberi ösztön.
Az állatok nem csábulnak el. Párzási idõszakban párzanak. Nem jókedvükben csinálják. Az ember tud csak elcsábulni.
"Lehet trükközni, hogy igyekszel elkerülni az ilyen helyzeteket, de ha az öledbe hullik az alkalom, akkor bizony nincs mit tenni." - ha ismerek valakit, akinek az ölébe hullott a lehetõség, és inkább tökön vágta magát, mint hogy hancúrozzon egyet, akkor mit tegyek vele? Vigyem el a NASA-hoz, mert ez nem normális? Az emberi személyiség és biológia monogám, poligám és palingám jegyeket is hordoz magában, míg az állatok többsége csak egyfélét. Az ember azért ember, hogy mérlegeljen és döntsön. Ha valaki szereti a párját, az ellen tud állni a csábításnak. Kérdés, hogy ellen AKAR-e állni. És elméletben, ha valaki szerelmes, az elég ok arra, hogy ellen akarjon állni.
Annyiban értek veled egyet, hogy ha szeretem a párom, nem megyek el kvázni. Tehát nem keresem az alkalmat. De ha, a faluban eltévedt madonna bekopogtat, hogy kínáljam meg egy kis vízzel, majd rám mászik, a like a virgint énekelve, bizony ki nem hagynám semmi pénzért! És ennek semmi köze ahhoz hogy szeretem-e a páromat, vagy hogy tisztelem-e, vagy hogy boldog életet élünk-e.
De, nagyon is sok köze van hozzá. Ha szereted és tiszteled, akkor nem akarod elveszíteni. Ha megtudná, minden jóérzésû nõ otthagyna. Teljesen megérteném, ez a normális. Vagy ezek után azt tudnád mondani a párodnak, hogy bocsi, szeretlek, tisztellek, de leszarom, hogy együtt maradunk vagy sem, nekem ez a kis kaland kellett, mert tudod az ösztöneimnek semmi köze hozzád, hozzánk. Ez így mûködne?
Komolyan mondom, vannak olyan férfiak, akikre ha rámászik a "Madonna", lihegve, kettesben, akármit énekelve, nagyon erotikus helyzetben, azt mondják, hogy "Bocs, de szeretem a feleségemet, kopj le". Az, hogy te nem ilyen vagy, téged minõsít, de ettõl még ezt nem kellene mindenkire általánosítani. Persze, most jöhetsz azzal, hogy "Aki azt mondja, visszautasítaná, az hazudik" - de ezzel a hozzáállással nem lehet ezt megvitatni sem.
Nézd, biztos vannak olyan emberek is mint te, vagy ti. Nem tudom, én még nem találkoztam ilyennel, és roppant mód furcsállanám ha bárki is visszautasítaná Madonnát a Földön.. :) De mint mondtam lehetséges, itt bármi megtörténhet. Bár továbbra is úgy gondolom hogy csak az nem csalja meg a másikat akinek nincs rá lehetõsége. Én csak a kérdésre válaszoltam, és a saját véleményemet és tapasztalatomat írtam le. Az hogy te vagy ti más véleményen vagytok nem gond. És ha már itt tartunk, én le lettem pontozva, én mégsem pontoztam le senkit. Nem értem, hogy egy oldalon ahol megkérdezik, hogy kinek mi a véleménye egy adott dologról, miért kell lepontozni. Ha a kérdésre válaszol, akkor az hasznos, attól mert nektek nem tetszik. Nekem sem tetszik amit ti írtok, sõt nem is hiszem el, mégsem pontoz le titeket senki.
Én visszautasítanám. Talán a 18 éves Madonnát nem (nem rég jelent meg egy újabb eddig sosem látott fotósorozat), de amúgy közelrõl nem olyan nagy durranás ám. Akárki szembe jövõ jobb csaj simán felveszi vele a versenyt. (Ezért megint le leszek pontozva. :P)
De szerintem meg a ti válaszaitok nem hasznosak, lehet el kéne kezdenem mindenki lepontozni egyesével. Szerintem tévedtek. Az hogy ilyen megtörténik, hogy valaki ellenáll, az nem jelenti azt hogy mindig ellen tud állni. Nem is értem. Él egy ember 80 évig, ha egyszer ellenállt akkor már ezzel lehet példálózni. Én is hûséges vagyok, nem csalom meg a párom. Ettõl függetlenül tudom hogy nem mondanék nemet Madonnának (Madonna most itt csak egy jelkép, lehetne éppen mondjuk Palvin Barbi is). Jaj jut eszembe, ma sem csaltam meg a páromat, pedig láttam az utcán körülbelül 450 nõt. Igazatok van, tényleg ellen lehet állni a kísértésnek!! Nevetséges. A kérdés az volt, hogy elõfordulhat-e. És bizony hogy a csábítás elõfordulhat. Nem az volt a kérdés, hogy minden esetben félrelépsz-e ha meglátsz egy nõt..
Ez olyasmi, ami ellenõrizhetetlen, úgyhogy azt mondasz, amit akarsz, nem? Úgy értem, senki nem megy oda egy 70 éves bácsihoz és köti hazugságvizsgálóra, hogy 50 év házasság alatt félredugott-e. Csak azt mondom, hogy a srác emeletes kísértést kapott (a barátnõje nem tudta volna meg, távol voltak, az út miatt hetek óta nem volt része szexben ifjú titán létére, be is volt csípje, a csaj is nagyon nyomult és nagyon jól nézett ki, rettentõ kanos volt, hiányzott neki, hogy valakit ölelgessen éjszaka), és mégis nemet mondott, legalább 15-ször. Te azt állítottad, hogy ha VAN csábítás, akkor nem lehet neki ellenállni. Hát, itt volt. És most azt mondod, hogy majd legközelebb nem fog ellenállni. És õt sem fogja senki megkérdezni 50 év múlva, vajon hûséges volt-e végig. Én biztos vagyok benne, hogy igen, te meg azt mondod, valószínûleg nem, mert magadból indulsz ki. És mert lényegtelen, ki mit mond, a saját álláspontoddal ugyanúgy tudsz érvelni, és hajthatatlan vagy, hogy te bizony tudod a tutit...
Nem, nem emberi. Állati ösztön.
A csábításnak nem lehet ellenállni. Ezért hívják csábításnak. Én mindkét fél részérõl megbocsáthatónak tartom a megcsalást. Egészen egyszerûen ez egy természetes emberi ösztön, aminek nem szabad ellenállni, és általában nem is tudnak ellenállni az emberek. Lehet trükközni, hogy igyekszel elkerülni az ilyen helyzeteket, de ha az öledbe hullik az alkalom, akkor bizony nincs mit tenni. Ettõl függetlenül nem kell elválni, a családnak, és a kalandnak semmi köze egymáshoz. Így is épp elég válás van, hát még ha mindenki elválna aki félrelép..
A biblia szerint a no tiszteli ferjet a ferj szereti feleseget maganal is jobban ha valakit tisztelunk nem csaljukmeg Ha valakit szertunk ugyancsak nem csaljukmeg. ha ez a ket elem alapja a hazassagnak akkor johet barmilyen kisertes semmi nem fog tortenni.
A kérdező hozzászólása: Értem, de sokan mégis munkahelyi viszonyokba kezdenek, stb. És végül megcsalják a házastársukat.
A kérdező hozzászólása: 5 - És te nem tartod emiatt alacsony szintûnek magad? Mármint hogy átvered a házastársad, miközben megcsalod. Én nem tudnám megtenni, mert ez tiszteletlenség azzal, aki hozzámjött férjül/feleségül.
Ha valaki szereti a párját, akkor is érheti csábítás..baromság, amit írsz. Amikor rossz idõszakot él át az ember, akkor meginognak.. Az pedig hogy rossz idõszak van, nem jelenti, hogy nem szeretik egymást. Gondolom még nem éltél át ilyet..talán majd egyszer.
Tényleg nem éltem még át ilyet, igazad van. Mármint rossz idõszakot már igen (költözés, házépítés, rengeteg stressz, munkanélküliség, munkahelyváltás, gyerekek...); de valahogy egyik idõszakban sem azon éltem ki az általános rossz közérzetemet, a páromtól való eltávolodásomat, a konfliktusainkat hogy másra vetettem volna szemet. Nekem ez abszurd...
Szerintem itt nagyon sok minden függ az erkölcsi normáktól is, hogy ki mit tart megcsalásnak, vagy mi fér bele az értékrendjébe. Valakinek már az is a megcsalás kategóriába tartozik a párja/házastársa más nõrõl/férfirõl fantáziál, de másoknál még egy csókolózás simán belefér. Az is sokat számít, hogy ki mit látott otthon, kit hogyan neveltek. Végeredményben a hûség egy nagyon tág és komplex fogalom legalábbis az én értékrendem szerint. Mi az elején megbeszéltük, hogy mi az ami belefér és mi az amit a másik már nem tolerál. Én mindig azt tartom szem elõtt, hogy szeretem és tisztelem a párom és nem tennék vele soha semmi olyat, amit én se szeretnék, hogy õ meg tegyen velem. Mi nagyon sokat beszélgetünk, és ügyelünk arra, hogy ne adjunk okot a másiknak a félrelépésre. Mivel én megkapok mindent a páromtól érzelmileg, szexuális téren és minden más egyébben ezért nehéz lenne engem elcsábítani. Sõt, én nem hagynám magam. Nekem jó így, nem vágyom se többre, se másra.
#8: ki mondta, hogy átverem? Megbeszélni nem lehet szerinted az ilyesmit? ;) Persze a szokásos normák szerint nem, de a szokásos normák nem is nagyon szólnak másról, mint birtoklásról, és egymás kihasználásáról. (A nõi egyenjogúsági mozgalmak eddig csak annyit értek el, hogy most már a nõknek is van lehetõségük kihasználni a férfiakat, nem csak fordítva. De a lényeg nem változott.)
Csábítás jöhet, de a hûtlenség fejben dõl el. Kívánhatok én kollégát, szomszédot, bárkit, amíg az eszem azt mondja, nem lehet, nincs baj. (nem kívánom õket)
A kérdés arról szólt, hogy HA valaki szereti a párját, AKKOR ellen tud-e állni a csábításnak? Szóval most az ilyen "már csak megszokásból vagyunk együtt", meg "nem is szeretem már", meg hasonló eseteket ki is vehetjük. A kérdés csak arról szólt, hogy ha szeretünk valakit, akkor hûségesek tudunk-e maradni hozzá. Erre nekem a válaszom egy egyértelmû igen. Voltam már olyan helyzetben, hogy mélyponton volt a kapcsolatom, és bizony pont akkor bukkant fel valaki, aki úgymond el akart csábítani, de még ebben a helyzetben is habozás nélkül hûséges maradtam, pedig bevallom, külsõre nagyon tetszett. De a tetszés meg a szerelem nem ugyanaz. Ha meg valakibe tényleg beleszeretek, akkor alapvetõ, hogy az elõzõ kapcsolatot befejezem, mielõtt új kalandokba kezdenék. A másik dolog, hogy nem kell belerohanni a házasságba. Akik fél meg 1 év után összeházasodnak, szerintem borzasztó módon elhamarkodják. Aztán amikor felszáll a rózsaszín köd, jön a "hát nem is szeretem már igazán", meg a megcsalások.
Vén kecske Kicsit dezinformált vagy a nõi egyenjogúsági mozgalmakkal kapcsolatban...mert ez nem errõl szól. A másik meg az, hogy a nõk régen is ki tudták használni a férfiakat, irányították õket a háttérbõl. Tudod, az ördög legnagyobb fegyvere, hogy elhiteti, nem létezik. Témához: én nem tudnám megcsalni a páromat, lassan 13 éve õ nekem a NÕ. ;)
Ha két ember ténylegesen szereti egymást, akkor nem kacsingatnak sehova, de nem azért, mert félnek a lebukástól, hanem azért mert félnek attól, hogy a másikat elveszítik. Tetszeni, tetszhet más is, mindkét félnek, én is sokszor megnézem az istencsávókat, de sose lépnék tovább.
hs szereti igen, ,

Fiúk! Ha valakinek nem olyan szép az arca de nagyon igényes attól még megtalálhatja a párját?

Próbálkoztak már nálam fiúk de én nem akarok semmi komolyat,mert nem tudom elhinni hogy én is kellhetek valakinek.Pedig azok a fiúk nagyon helyesek voltak,lehet épp ezért furcsa.SZerintem nem vagyok egy szépség de igényes vagyok nagyon(küls?re..)Rám mindig azt mondják hogy cukornyuszi bels?m van.Fél?s vagyok,de aranyosan fél?s.Olyan szarul érzem magam..

Legjobb válasz: Hehe ez aranyos. Ha ilyen kedves lány vagy biztosan találsz majd valakit. Mindenkinek más az ideálja. És az igényes lányokat mindenki szereti :)

Hehe ez aranyos. Ha ilyen kedves lány vagy biztosan találsz majd valakit. Mindenkinek más az ideálja. És az igényes lányokat mindenki szereti :)
Simán ;) 18f
Kedves kérdezõ. Írnál nekem egy privi üzit? Szeretnék veled beszélgetni. Amúgy az igényes megjelenés és a belsõ szerintem a legfontosabbak.
ha még izlésed is an akkor nem lehetsz olyan gáz.
A kérdező hozzászólása: Nem úszunk pénzbe de azért van.Szóval igen úgy értettem, öltözködés, bõrápolás, stb, hajápolás, sportolás ilyenek.
Ha egy lány csúnya de jó a teste akkor nem gáz.Ha mellé még dagadt is az már gáz.
A kérdező hozzászólása: nem nem...:)
ez most mit jelent, hogy nem szépség, de külsõre igényes? mert ilyenbõl ismerek olyat, aki csúnya mint az állat, de jó cuccai vannak, mert gazdag. külsõre igényes... mondjuk olyan is ismerek, aki szegényebb, a cuccai nem olyan divatosak, és mégis igényes. te melyik vagy? arc szépsége meg relatív. én pl annyira nem tartom magam szépnek, de mindig azt mondják, hogy szép vagyok, mert karakteres az arcom, egyedi, és nem az a tipikus tucatarc. így én is szépnek látom magam, ha ez eszembe jut! te is találsz olyat, akivel kezdesz, mert érzed majd, hogy mit akar. szóval nyugi! :) egyébként gyakran jöttek oda hozzám is régebben olyan pasik, akikrõl álmodni se mertem volna akkor ( nem tartottam magam szépnek, sõt) , olyan is volt köztük, aki modellkedik, tehát ténylegesen nagyon helyes. :) engedd el magad, ismerkedj. akkor minden rendben lesz. 18L
muti egy képet privát vagy itt
ümmm...belsõre igényes?külsõre miért nem? ááá bazz elzsibbadt a lábam.....
Nem akarsz szerelmes lenni, mert nem hiszed el, hogy veled akarnának lenni? Ez ám a logika... Hogy akarsz szerelmes lenni azon kívül, hogy valaki veled lenne? :D
Muti egy képet:D itt vagy privátban
Miért ne találhatná meg? Nálad is próbálkoztak, csak te lepattintottad õket...
sztem csak te hiszed hogy nem olyan szép az arcod... f17

Ha valaki megcsalta a párját, és utána tanácsot kér ezen az oldalon, miért hordják le?

Én sem helyeslem sem a hazugságot, sem a megcsalást. Ha valaki kérdezi, hogy megtegye-e, mindig azt írom, hogy ne.

Legjobb válasz: Szerintem ne utana kerje a tanacsot, hanem elobb gondolkozzon. Eso utan koponyeg! Lelkifurdalasa van? Hat legyen. Az a minimum. Nem varhatod el senkitol, hogy vigasztalja ot, mert megbantott valakit nem pedig ot bantottak. Ennyi. Tudod megcsalni valakit nagyon csunya dolog es ha normalis emberek ilyet hallanak, mindig elitelik azt aki megtette mert valakinek ezzel fajdalmat okozott.

Szerintem ne utana kerje a tanacsot, hanem elobb gondolkozzon. Eso utan koponyeg! Lelkifurdalasa van? Hat legyen. Az a minimum. Nem varhatod el senkitol, hogy vigasztalja ot, mert megbantott valakit nem pedig ot bantottak. Ennyi. Tudod megcsalni valakit nagyon csunya dolog es ha normalis emberek ilyet hallanak, mindig elitelik azt aki megtette mert valakinek ezzel fajdalmat okozott.
Ebben egyetértek veled, ha tudok tanácsot adni, akkor adok, mert az illetõ nem a véleményemet kérte, hanem hasznos TANÁCSOT. Ha véleményemet kérte volna, leírom hogy ejnye-bejnye. Volt itt valahol egy kérdés, hogy egy fiatal srác mûkörmöt akart, hogy milyen a legjobb. Csomóan lehordták, meg elküldték anyukájában, én csak leírtam, hogy nekem melyik vált be. Ugyanis ezt kérdeztem, nem azt hogy mi a véleményem, a fiúk mûkörmérõl. Na erre engem is elküldtek ide meg oda... Úgy van ez, hogy más szemében a gerendát is, a sajátjában meg a szálkát sem....
Most õszintén, arra, h megcsaltam az ezmegazom, mit tegyek, mit lehet válaszolni? Sztem 2 dolgot: Jól tetted, vagy fordulj föl. Én naponta többször is benézek ide, de olyan mennyiségû hülyeséget tudnak kérdezni az emberek amire a: Nem lehet értelmesen válaszolni, csak unalmukban írnak választ, vagy h +pontokat kapjanak, csak az adott oldalon már 3X föltették a kérdést. De töménytelen olyan is van amitõl minden értelmes ember a hasát fogja a röhögéstõl. Bár akad olyan is, ami tök értelmetlen, esetleg annyira teli van helyesírási hibákkal, hogy föl sem fogom, pedig nekem is iszonyat ramaty a helyesírásom. U.I.: És még azt vettem észre, hogy a kérdezõk nagy része csak azt a véleményt fogadja el, ami azonos az övével, mindenki más hülye, meg kapja be.
Igen, én pl biztos vagyok benne hogy sosem teszek ilyent.
Talán mert aki ilyet tett az érzelmileg meg szellemileg is egy sivár tapló, vagy ócska kurva. Aki eddig jut annak tisztában kellene lennie a következményekkel, vagy egyszerûen elfelejteni a barátját mert aki megcsalja az nem érdemli meg hogy legyen neki bárkije is. Azt meg ne is gondolja hogy majd itt sok eggyüttérzõ lélekre fog találni, hogy aztán majd ráhelyeseljenek aztán azt mondják hogy jól van kislányom menjél csak vissza sírd ki magad a vállán, meséld el hogy annyira lucskos volt a pinám hogy valakivel azonnal be kellett tömetnem, aztán minden rendbe fog jönni. NEM, erre nincs bocsánat, és ha valaki ezt tenné velem anélkül hogy elõtte nem képes azt az egyet kimondani hogy bocsi vége, mást kívánok, akkor az többé nem létezik a számomra. Egy ilyen baromság kérdéssel csak legfeljebb fölbasszák az emberekben az ideget, mikor látják mennyi ilyen könnyûvérû fazon van, és esetleg saját emlékek is rájátszanak! Egyszerûen tudomásul kell venni hogy aki ilyet tett az viselje a következményeket és legyen mersze szembenézni velük!
Az minimum hogy lelkiismeret furdalása van, de nem mondják meg hogy miért csalta meg azért leszidják! Mert vannak olyan esetek amikor már nem jöhet szóba semmi csak a megcsalás! Pl ha valaki nagyon leakarja koptatni a másikat és nem fogja fel hogy vége akkor az a megcsalás elnézhetõ. Meg ha valaki megcsal valakit akkor nem csak a másik hibás hanem az is akit megcsaltak. ez a dolog nem csak 2 emberen múlik hanem a 3. is ott van. Szerintem ha valakit megcsalnak azért gondolkozzon el azon hogy mi váltotta ki. mert akár õs is lehet a hibás mindenért. Akárki megkövezhet de szerintem nekem ebben igazam van!
Azért, mert sokkal könnyebb név nélkül ítélkezni és mások felett bíráskodni. Lehet, hogy abban a helyzetben õ is megtette volna, vagy már meg is tette a saját párjával, de itt olyan jól esik anyázni kicsit.
Na az uccsó hsz-t biztos, hogy valami ba....tlan fap...a írta aki ráadásul erénycsõsz vénkisasszony. Én is elítélem gondolatban az ilyen tettet, de NEM FELEJTEM El, hogy én is csak gyarló ember vagyok. Ahogy itt mindenki.
Aki leírja ide, hogy megcsalta a barátnõjét, szerintem azért teszi, mert lelkiismeret-furdalása van, a bûnhöz meg hozzátartozik a bûnhõdés: bûnhõdni vágyik. Amikor leírja a sztorit elõre tudja, hogy vissza fogják küldeni az anyjába, de tudat alatt igényli ezt, mert enyhíti a bûntudatát.
Igazat adok a kérdezõnek. Hogy is van az a bibliai idézet? Az dobja rá az elsõ követ... vagy valami ilyesmi.Senkit nem szabad elítélni, amit tesz, mert senki nem tudja mit hoz a holnap. Ahány ember, annyiféle. Különben is a szerelemben az a szabály, hogy nincs szabály. (Na most nagyon "okos" voltam...) Megcsalt és megcsaló mindig volt és mindig lesz. Az ember állandóan keresi a boldogságot.
megcsalás és megcsalás között is van különbség. pl van egy csaj akinek a pasija más csaj mellét megfogja. ez a csajnak nagyon szarul esik de a pasi szerint ez semmiség. a csaj erre úgy dönt hogy szakít a pasijával és elmegy ahoz akit már régóta szeret. ekkor megtudja hogy az illetõ viszont szereti, és elkezdik tervezgetni hogy együtt legyenek. viszont az expasi visszakönyörgi magát a csajhoz és azzal fenyegetõzik hogy öngyilkos lesz ha a csaj szakít vele. a csaj meg nem tud mást tenni minthogy megcsalja a pasit azzal akit szeret, mert hiába mondja a párjának hogy szakítani kéne meg minden, a pasi nem fogadja el, szerinte az a megoldás ha a csaj szerelmét megutáltatja mindenkivel és megpróbálja megveretni. ez nyilván nem ugyanaz mintha a csaj egyszerûen változatosságra vágyik és félrekúr. tehát valóban vannak akik csak azér kérdeznek arról amit tettek hogy legyen mit kérdezniük vagy mittomén akármilyen célból de vannak akik tényleg tanácsra vágynak. és tényleg nem az a legjobb ha gondolkozás nélkül leosztják õt, de még ha meg is érdemli az illetõ, akkor is kultúráltan kéne. meg mindenki meg fogja tapasztalni egyszer hogy senki sem tökéletes.
Ezt én sem értem - bár még nem követtem el ilyen hibát -. Hahó, emberek vagyunk és hibázunk. Néha túl lövünk a célon, de mindent helyre lehet hozni (ha hiszitek, ha nem). És attól, mert ezt elkövette UGYANOLYAN EMBER marad, mint mi csak plussz egy hibával. És aki nem követte el ezt a bûnt, az valami mást, szóval nem hiszem, hogy oka lenne rá, hogy lehordja. - Másrészrõl: szerintem azért ilyen bunkók (bocsánat a kifejezésért), mert szerintük õk tökéletesek és a másik tahó paraszt csak azért, mert hibázik. És tanácsot kérni sosem késõ. Tükörbe lehet nézni.
még*
A kérdés(ek)re válaszolva, szerintem egyszerûen jól esik mindenkinek már rátenni egy lapáttal... másban tényleg könnyû meglátni csak a rosszat. Plusz sok emberbe szerintem nuku empátia. És mégis válaszolnak. A másik gond az lehet, hogy maga a "kérdezõ" sem veszi túl komolyan a saját bûnét, lazán leírja ide, hogy megcsalta, .. most nem tudja mi legyen.. stbi stbi... Legtöbben, -azért valjuk be- nem igazán bánták meg és nincs lelkiismeretfurdalásuk. Ez sok embert dühíthet, kicsit jogosan. 1. Ha már megtette... 2. Ha már kiírta a kérdését.. 3. És még mindig nem bánja eléggé. ) Sokak szemébe ez így tûnhet. Szerintem.
Én végtelenül elítélem azokat, akik megcsalják a párjukat! Ennél nagyobb szemétség kevés van, amit a pároddal tehetsz! Ha az adott személy annyira kívánja azt, aivel megcsalná a párját, akkor feküdjön le vele, de legyen benne annyi gerinc, hogy elõtte szakít a párjával! Olyan nincs, hogy "elragadtak az események" stb. Ez mind hazugság! Azért vagyunk emberek, mert képesek vagyunk gondolkodni és legyõzni ilyen esetekben az ösztöneinket. Ha ezt nem tesszük meg és megcsaljuk a párunkat, akkor egy utolsó mocskos patkányok vagyunk!! Ennyi!!
A kérdező hozzászólása: "Most õszintén, arra, h megcsaltam az ezmegazom, mit tegyek, mit lehet válaszolni? Sztem 2 dolgot: Jól tetted, vagy fordulj föl." Szerintem pont hogy nem csak ez a két válasz van, hanem például ilyesmi is lehet: "Úgy gondolom, hogy nagyon rosszul tetted, hogy megcsaltad a férjed. Annak idején sok ember elõtt megfogadtad, hogy mindig hûséges leszel hozzá. Ha tisztességes akarsz lenni, soha többet ne tegyél ilyet. Most azonban rendezni kell valahogy a helyzetet, amiben vagy: 1. szakíts meg minden kapcsolatot azonnal azzal, akivel megcsaltad 2. valld be a párodnak, hogy mit tettél, kérj õszintén bocsánatot és ha megbocsát, akkor dolgozz teljes erõddel azon, hogy helyrehozd a kapcsolatotokat. Ha ezek után szakítani akar, sajnos annak a következményeivel is szembe kell nézned Egy ilyen jellegû és stílusú válasz például nem is az, hogy 1. igen kefélj szét mindenkit, ne is törõdj a hûséggel és nem is az, hogy 2. dögölj meg te ócska k
:-)
A kérdező hozzászólása: Oké, köszi a válaszokat. Valószínûleg én azért vagyok megértõbb, mert fiatalkoromban én is elkövettem ilyesmit. Rá is ment a kapcsolatom, meg is bántam, pocsékul is éreztem magam, persze, akit megcsaltam, szintén. Aztán õ is boldog lett más férfival, én is más nõt vettem feleségül. Megváltozott a gondolkodásom, már abszolút nem úgy látom a világot, mint akkor, és ma semmiképpen sem tennék ilyet a feleségemmel. De megmaradt bennem az emlék, hogy milyen volt, amikor utálod magad és jogosan, és még ráadásul mindenki más is téged utál (szintén jogosan). Szóval én ezért próbálok megértõbb lenni azokkal akik ilyesmit követtek el, persze úgy, hogy attól nehogy bárki azt érezze, hogy egyetértek a dologgal és nem tartom nagyon súlyos bûnnek. Akik ennyire elítélik az ebbe esett embert, õszintén kívánom, hogy saját maguk sose kerüljenek hasonló helyzetbe.
A kérdező hozzászólása: Jó, de azok, akik így elküldik az illetõt a búsba, soha nem tettek ilyent és biztosak abban, hogy olyan jók, hogy soha nem is fognak?
Ez azért van mert kell hogy legyen az emberben egy olyan általános igény az erkölcsösségre amirõl úgy érzi hogy mindenkinek kötelessége azt képviselni. Ha valakit megcsalnak akkor kötelességed legalább egy kis részben legalább átérezned a felszarvazott helyzetét, sokkal inkább mint a bûnösét. Egy érdekes morális kérdés ez, de fogd fel úgy hogy az emberekben még megvan az igény a jóra, az erkölcsösségre. A társadalom neveli önmagát és a helyes viselkedésre akar rábírni mindenkit, bár ezt tudat alatt teszi. Szerintem ez önmagában dícséretes. A bûntudat ugyanenek a másik oldala és ez is dícséretes. Az emberek hibáznak és még fognak is, de az emberek tudnak tanulni is a hibáikból és ha a bûnöket elítéljük(következetesen), legyünk akár bûnösök akár szenvedõk, akkor jók vagyunk :)

Szerintetek ha valaki felveti egy hármas lehetõségét, az igazán szereti a párját?

Legjobb válasz: Azért igazán adhatna neked már 5 is,ha már együtt vagytok...

Azért igazán adhatna neked már 5 is, ha már együtt vagytok...
Hát szerintem ha a te párod kérdezett rá erre a dologra hogy lehetne e hármasban 1 másik lánnyal akkor kérdezz rá hogy belemenne e abba hogy hármasban 1 fiúval ... kitörne a világháború....szerintem ha 2 ember szereti egymást akkor megtudja adni a párjának azt amit akar 1 másik személy társulása nélkül ...ha 1 ember a párján kívül más testi kapcsolatára vágyik véleményem szerint az a kapcsolat nem a szerelmen alapul. De viszont az is érdekes hogy nálam 1 lelki megcsalás sokkal jobban fájna mint 1 testi megcsalás....
Alapvetõen benne vagyok mindenben, mert szeretem kielégíteni a másik vágyait, de ez nem szerelem...vagy aki azzal próbálkozik, hogy ezzel dobja fel a szerelmi életét, az felejtse el. Anno voltam ilyen hármas kapcsolatban, egy olyan emberrel, akibe én fülig szerelmes voltam (vagy legalábbis azt hittem). Meg akartam neki adni ezt a kis örömet is, hogy legyen boldog, biztos ez hiányzik az életébõl...odáig sodródott a kapcsolatunk, hogy fél éven keresztül nem tudta eldönteni melyikõnket "szereti" igazán, mert mindkettõnkhöz vonzódott valamennyire... Szóval szerintem ilyet ne...
Ha a barátnõm felvetne ilyet, azután nem nevezném a barátnõmnek többet.
Ha felvetné a barátnõm, hogy kiszeretné próbálni hármasban, valószínûleg átértékelném a kapcsolatunkat. Lényegtelen, hogy nõt vagy férfit akarna bevenni. Nem... nálam ez nem fér bele. Úgy gondolom, ha szerelmes vagyok, és komoly kapcsolatra tervezek (márpedig a futó kalandok hidegen hagytak mindig is) akkor nem, ez kizárt dolog, és nem gondolnám, hogy prûd lennél emiatt.
Szerintem sem. Belegondolni is rossz, hogy a férjem a szemem láttára egy másik nõvel legyen. Én nem bírnám ki. És én sem szeretnék mással lenni az õ szeme láttára (meg másképp sem). Szerintem amíg egészségesek vagyunk és szeretjük, tiszteljük egymást addig ez nem fordulhat elõ.
Sokféle lehet a szeretet, de szerintem akinek effélén jár az agya túlságosan ön és szexközpontú. Nem igazán tartom az ilyen vágyat egészségesnek. Szerintem egészséges erõs kapcsolatban elég az egy, de ha pusztán egészséges szexuális vonzalomról volna szó akkor is legalábbis elég egyszerre az egy. Nekem furcsa indíttatás a többre igény... egy ilyen kapcsolatban inkábbcsak mindenki más eszköz egy kedvéért, és egy ilyen szerep elég megalázó... azért vagyunk ketten, hogy az egyet "boldogítsuk", nem azért hogy egymást boldogítsuk... Valami hiányzik itt. Fõleg ha ragaszkodik az illetõ az ideájához...
Akinek ilyen gondolat megfordul a fejében, az egy erkölcstelen disznó!
Szerintem nem.
Hát én úgy gondolom, ha komoly a dolog 2 ember közt, akkor ne tegyenek ilyet, mert simán megromolhat a kapcsolat... Ha én szeretem a páromat, és egy lány is betársulna 3.-nak.. hát megõrülnék a féltékenységtõl.. Szóval, odáig el se jutnánk.. De ha viszont alapból nem komolyak a szándékaink egymás felé, akkor miért ne?
8-as, csak az elején írt általánosításoddal van bajom. Én is fiú vagyok, és engem ez nem vonz. Úgy vagyok vele, hogy ez 2 személyes "játszma", már ha szeretkezésrõl van szó, nem pedig egyszerû idõtöltésrõl / szükségletkielégítésrõl. Ha az én párom vetné fel, úgy érezném, hogy a kapcsolatunk kiégés felé halad, mert hogy nem tudom azt nyújtani neki, mint amire vágyik.
Szerintem ez nagyon nemtöl függ. Termeszetesen minden fiut mar cak termeszetenel fogva izgatja ez a gondolat. A volt menyasszonyomnak baratnöje eleg "fehermajunak" mondhato es ugy adodott, hogy egy este lefeküdtünk es hajnalig szexeltünk. Nagyon vad es izgalmas volt, de en al elejen nagyon visszafogtam magam es teret adtam neki visszavonulasra is es meg mielött eldurvult volna a helyzet, megkerdeztem, hogy tenyleg ezt akarja e. Jo volt, de parkapcsolatunk alatt egy egyszeri eset. A mostani gyönyörü baratnöm, szöke, kekszemü, magas, vekony modelalkat es tud nagyon szenvedelyes lenni, van egy hihetetlen szexualis kisugarzassal rendelkezö baratnöje, aki ugyanazzal a felepitessel rendelkezik, csak szolizott bör, gesztenyebarna szem es nagyon sötetbarna haj. Raadasul nem egyszer tett ra celzast, hogy nem ellenezne egy ilyen alkalmat. Sajnos valoszinübb, hogy baratnöm az elsö nö lesz a Marson, minthogy ebbe belemenjen. Eröltetni semmikeppen nem fogom es nem is akarom, mert egyreszt elvenne a varazsat a dolognak, masreszt becsülöm es szeretem annyira, hogy ne azt az erzest keltsem benne, hogy ö egyedül nem eleg nekem. Meg akkor is, ha egyaltalan nem erröl van szo, de itt az a lenyeg, hogy ö mit erez ezzel kapcsolatban es ezt tiszteletben tartom. Valaszom tehat, a felvetes önmagaban nem feltetlenül a kanossag, lehet akar az intim bizalom jele is! Senki nem tehet az ösztöneiröl es öszintesegre vall, hogy ezeket a vagyakat megosztjuk parunkkal. Az mar tapintatossag kerdese, hogy hogyan teszük ezt meg. A szeretet pedig az, hogy elfogadjuk a masik fel szemszöget es nem teszünk olyat, amivel megbantjuk!
Erre csak azt tudom mondani: lehetséges. Egyrészt valóban van, aki tényleg csak a hármas szex izgalmáért akar belevágni, kipróbálni valami újat, de ettõl még szeretheti a párját. Másrészt viszont egy csomóan egyfajta kiskapuként kezelik ezt arra, hogy a félrelépést megkerülve feküdjenek le valaki mással. Ezzel viszont vannak gondok bõven.
Ha elbírja viselni a látványt 2 alkalommal, akkor nem.
Nehez megmondani, lehet, hogy szereti, de nem tartja a szexualitast a bizalmas parkapcsolat alapjanak, ahova ne fer be harmadik, inkabb csak kellemes idotoltesnek.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, jöhetnek még vélemények!Azt hittem már én vagyok túl prûd ehhez a világhoz.
Hát szerintem nem, de ez az én kollektív véleményem.
Alapvetõen nálam ez nem fér bele egy komoly párkapcsolatba, mert számomra az a férfi, akinek ilyesmi átmegy a fején, az nyugodtan keresse máshol a boldogságát, viszont velem ilyesmiket ne tervezzen. Viszont vannak kultúrák, ahol ez elfogadottnak és természetesnek számít. Ez van, nem az én kultúrám.
Szerintem az az ideális párkapcsolat ahol nagyon hasonló mentalitás van a két fél között. Ha egyikben felmerül e kérdés a másikban is jó ha megfogalmazódik. Szerintem a vágyakat ki kell élni de csakis a tökéletesen neked szánt társsal. Szerintem az szereti igazán a párját aki feltétel nélkül szereti. Ha már egyszer megtaláltad és azt mondja hogy szívesen kipróbálná az neked is pont olyan lelkesedést kell okozzon. Én nõnemû létemre szívesen bevállalnám bármilyen felállást mert érdekel és mert tudom, hogy õ is szívesen csinálná. Erényes, sikeres emberek vagyunk mindketten és mindketten szeretjük a kalandokat, amelyek nem föltétlenül mocskosak, csak játékosak és érzékiek és érdekesek. De minden ember más és más. Vannak akik sosem bocsátanák meg ha mást is bevonna a párjuk, megérthetõ, hogy számukra az a fontos hogy csak rájuk gondoljon a kedvesük.
Szerintem igen, és én nem látok ebben semmi elítélendõt.
fantáziálni lehet :D tettlegességig nem szabad elmenni:D
Igen, persze és nincs ebben semmi rossz. Aki emiatt bûntudatot érez, az feleslegesen izgatja magát. 27/N
Fantáziálni lehet. sõt a helyzet az, hogy attól mert valaki félredug, még lehet hogy csak a párjába szerelmes, de az izgalom az újdonság varázsa az más.
Nem. Aki ezt hazudja neked, hogy beléd szerelmes, de máshoz is vonzódik szexuálisan, az kamuzik neked.
Istenkém, a szerelemnek is ezer válfaja létezik... Van aki csak azt nevezi annak, mikor elsõ hetekben hónapokban nyáladzol a párod miatt, úgy oda vagy, hogy senki más eszedbe sem jut! Nyilván nem fogod õt lángolva imádni 5 év után, lehet 5 hónap után sem... Persze ettõl még szereted... Mondhatod hogy szerelmes vagy, mondhatod hogy nem.... Egy kapcsolat sosem csak ezen fog múlni, hogy te mennyire igazán hatalmas szívvel vagy szerelmes.... Igen, van amikor nem lángol az érzés, és vonzódsz máshoz is. Emberek vagyunk, mindenki próbálja ezt minél jobban lerendezni magában.
Megnézni megnézek másokat, de nem vonz úgy senki sem, mint õ, akit szeretek.Fantáziálni szoktam néha én is, de általam elképzelt karakterekrõl. De mindenki más.
A kérdező hozzászólása: félre értés ne essék, engem sem vonz úgy senki sem, mint a barátnõm! sõt, ez így finom kifejezés rá, megközelítõleg sem vonz annyira senki, mint a barátnõm! csak van hogy vonzódom egy másik szép nõhöz is. de itt le is zárul, nem képzelgetem el a másikkal az életem
Minek mentegetõzöl? Ez fogja eldönteni, hogy akkor te szerelmes vagy, vagy nem?.... Az a baj, hogy te magad nem vagy vele tisztában -.- Különben nem kellene kérdezned. Mi elhinnénk neked, hogy szereted, miközben más is megfordul a fejedben.
A kérdező hozzászólása: jól van na :S
Nem az életedet képzeled el a másikkal, hanem, hogy milyen lenne az ágyban.
Ha szép nõk mellett, akiket megnézel, de mégis õt választod, az egy erõs bók is lehet. Hogy igen, kis anyám, ez a nõ jól néz ki, de nekem mégis te kellesz. Ha más csajokra rá sem veted a szemed, az jelent egy olyat is, hogy neked "csak" azért kellett, hogy legyen melletted valaki, egy igazán "bárki". És nem nõt ismerek, aki "bárki" akarna lenni. Mindamellett nem minden nõnek esik jól, ha más nõket nézel, fõleg, hogy ha közben elhanyagolod õket. Ilyenkor a féltékenység teret kap. De õk is tudják, amit fent írtam.
A kérdező hozzászólása: de engem sem érdekel más, a szerelmemmel kelek és fekszem gondolatban is. csak elõfordult néha ilyen, de nem úgy, hogy többször jár a fejemben az a másik illetõ. meg abban a másikban nem láttam soha azt a pluszt, hogy akár együtt is tudnék vele lenni, akkor sem, ha senkim sem lenne. ez csak testiség, a teste vonz. de nem látom szebbnek a barátnõmnél sõt!
Hûséget fogadtál, nem vakságot. Fantáziálni szabad, beszélni róla egyéni ízlés kérdése, de semmi kivetni való nincs benne, amíg a pároddal foglalkozol. :)
#9 Hülyeség.
Szerintem nem. Legalábbis nehezen tudom elképzelni, hogyha szerelmes vagyok valakibe, akkor nem õ jár a fejemben egyfolytában hanem más emberek is néha. Olyankor egyáltalán nem érdekel más.
szerintem ha tényleg szerelmes vagy valakibe, akkor nem. szépnek találhat másokat attól még, sõt szebbnek, mint a kedvesét akár, de nincs benne az a plusz, ami a kedvesében.
A kérdező hozzászólása: de hogy mondjam..ha belegondolok abba, hogy belemennék tettlegesen, hát az undor elkap. de amikor fantáziálgatok néha, éjszaka, ha nem alszunk együtt a barátnõmmel, akkor elfordult már hogy fantáziáltam mással, de azt nem tudnám elképzelni hogy meg is csaljam vele a barátnõm, és nem azért, mert tisztelem, hanem mert mondom, szó szerint rosszul leszek a gondolattól is, hogy a való életben mással feküdnék le :D
A kérdező hozzászólása: nem nekem hazudják, hanem én érzek így :S de nem tudom mással elképzelni az életem csak vele, minden reggel vele akarok felkelni, jó a szex, minden..de valahogy mégis van nálam ilyen néha. pedig tényleg szerelmes vagyok...
Ez a világon a legtermészetesebb emberi tulajdonság. Egy egészséges ember élete folyamán több partnerhez is fog vonzódni szexuálisan. Csak néhány állatfajra (fõként bizonyos madarakra) jellemzõ, hogy az egyetlen kiválasztott párjukkal maradnak életük végéig. Az ember viszont nem ilyen, mert hiányzik belõle az a gén, amelyik az örök hûségért felelõs. Ezért is olyan nehéz több év után hûségesnek maradni, mert az ember számára ez természetellenes állapot hosszútávon. Mégis sokan úgy döntenek, hogy lemondanak a hûtlenkedésrõl a gyermekeik lehetõ legegészségesebb mentális fejlõdése érdekében, ami nagyon nemes és áldozatkész cselekedet szerintem. 28/L

Szerintetek az ciki, ha valaki az Interneten ismerte meg a párját?

Legjobb válasz: attól függ. Ha tényleg bejött nekik az élet, és boldogok és szeretik egymást, és már hónapok óta együtt vannak, akkor nincs ezzel semmi gond..bár ez elég ritka, én nem ismerkednék interneten, de nem ítélem el.

attól függ. Ha tényleg bejött nekik az élet, és boldogok és szeretik egymást, és már hónapok óta együtt vannak, akkor nincs ezzel semmi gond..bár ez elég ritka, én nem ismerkednék interneten, de nem ítélem el.
nem gáz. már egy éve ismerem, mert mindig nézegetett myvipen. aztán már 8 honapja együtt vagyok a legnagyobb boldogságban : ) ja és minden nap találkozunk szinte :)
Szerintem nem az. Én 14 vagyok, interneten ismerek egy fiút már majdnem 2 éve. Csak a távolság a probléma :S De örülnék, ha ez késõbb rendezõdne..
sztem nem... miért lenne az?? nem az a lényeg, hogy hol ismerted meg... hanem az, hogy mennyire szereted..
Jelenlegi barátnõmet ott ismertem meg. 17 éves én 20/F. 1 hónapja járunk.
A kérdező hozzászólása: Állítólag ha online ismersz meg valakit, akkor nem vagy játékos.
Egyáltalán nem ciki! Ha valaki interneten összetud honi egy tartós kapcsolatot, az elismerendõ!
Nem ciki és mi is neten ismertük meg egymást, ennek 4 és fél éve. :)
Nem ciki :) Én is a neten találtam a páromat és nagyon szeretjük egymást :)
Én is internetes játékban ismertem meg a páromat, 2 éve együtt :)
Egyáltalán nem. Nem mindegy, hogy a neten ismered meg, vagy a sarki boltban? A lényeg az, hogy boldogok legyetek együtt.
Szerintem sem ciki.Én is egy internetes játékban ismertem meg a barátomat, és fél éve együtt vagyunk:)
Nem ciki, én is interneten ismertem meg a jelenlegi párom akivel boldog kapcsolatban vagyok 2 és fél éve : ) én nem találom egyáltalán cikinek! 23/L
Nem "ciki"! Én egy vagyok azok közül és a férjem is, akik lehetõség, idõ, visszafogottság miatt neten keresgéltünk. Hamar egymásra akadtunk egy társkeresõn, ennek 3 éve. Életünket hivatalosan is összekötöttük megismerkedésünk után pont egy évvel. Nem gondolom, hogy ciki, de sokat elárul a (leírt) beszéde és az elsõ találkozás. Levelezéssel valamennyire megérzed, milyen a lelke, találkozáskor pedig a külseje, viselkedése. Nálam összhang volt. Egyébként többen keresnek így párt, mint gondolnád!!!
Nem igaz.
A párom 32 éves volt, amikor összejött velem. :) Õ is tudja, amit én: Csak egymásra vártunk:)
17:07 Ne haragudj de ilyen névvel valahogy nem csodálkozok :)
6 os! pontosan arról beszélek
Én 19/f vagyok sajnos nem talaltam eddig senkit :/
#3, pártalálásról szól a kérdés, nem kósza numerákról!
Hülyeség! Egy ismerõsöm 40+ on futott bele a nõjébe és azota is boldogan élnek és merem állítani hogy eseménydúsabb szexuális életet élnek mint sokan mások az alattuk lévõ korosztálybol
En a pàrommal akkor talàlkoztam mikor ö 42 volt, soha nem késö;az igazi mindenkinek eljön elöbb vagy utobb, erre nincsenek szabàlyok!!! :)
Pasiknál ez máshogy van. nõknek nehezebb 30 körül már...:)
igen de nem ám pont 28 éves korban, a holtpont az 28 év 4 hónap 5 nap 3 óra és 12 perc, 52 másodperc
Nem feltétlenül, de tény, hogy ahogy idõsödünk, nehezebb lesz. Egyik barátnõm 2 éve van egyedül. 5, 5 éves kapcsolatának lett vége, és azóta 1 kósza nõs pasival töltött éjszakán kívül nem volt senkije. Azt mesélte hogy minden pasi azt gondolja hogy gond van vele, hogy nincs 28 évesen barátja, férje, gyereke...így félnek kapcsolatot kezdeni vele. Másik barátnõm is 28 éves. Neki csak 1 barátja volt, de nem sokáig. Neki sincs senkije. Anyósom meg a férjem apja pl 22-42 évesek voltak amikor összejöttek. Szóval soha nem késõ. Sajnos apósom 4 évvel késõbb meghalt, szóval nem is ismerhette igazán a saját fia sem...csak annyit tudok, hogy nagyon szerették egymást. A férjem még nem volt 21 éves amikor összejöttünk (másfél hónappal késõbb töltötte), én meg akkor 24 voltam. De szerintem is van abban valami hogy nehezebb párt találni, ahogy öregszünk. Amíg ismerkedtem, én is észrevettem, hogy nehezebb, pedig én viszonylag korán megtaláltam akit kerestem és megállapodtam. DE NEM LEHETETLEN késõbb sem, hogy valaki párt találjon. 27/n

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!