Találatok a következő kifejezésre: Ha valaki évesen (830 db)

Ha valaki evési zavarokkal küzködik, milyen osztályra kerülhet?

Pl. egyik ismer?sömmel most szakított a barátja, és egész nap nem eszik. Néha egy-egy almát csak. Azt mondja nem éhes. De látszik rajta hogy a következ? pillanatban elájulhat akár...És nem tudjuk rávenni hogy egyen. Õt milyen osztályon kezelnék?

Legjobb válasz: Ez nem étkezési zavar, nem is hinnéd, hogy milyen gyakran elõfordul ez az eset. Nem tudom már melyik híres magyar színész volt, 65 éves férfi, akinek meghalt a felesége és lefogyott 50 kilót..na, neki sem volt semmi étkezési zavara. Meg apámnak se, aki nem evett egy falatot sem, mert elváltak anyuval, és leadott 20 kilót.

Ez nem étkezési zavar, nem is hinnéd, hogy milyen gyakran elõfordul ez az eset. Nem tudom már melyik híres magyar színész volt, 65 éves férfi, akinek meghalt a felesége és lefogyott 50 kilót..na, neki sem volt semmi étkezési zavara. Meg apámnak se, aki nem evett egy falatot sem, mert elváltak anyuval, és leadott 20 kilót.
A kérdező hozzászólása: oké, akkor nem étkezési zavar, elnézést, rosszul írtam. De õt hol tudnák megfelelõen kezelni? Nem csak pszichésen (mert tudom h pszichológusnál vagy pszichiáternél)hanem testileg.
Nincs semmi baja, ez csak egy átmeneti enyhe depresszió. Baráti megértésre van szüksége, nem dilidokira.
A kérdező hozzászólása: hiába a baráti megértés ha értünk se akar enni...de ok.... még mindig nem válaszoltatok magára a kérdésre....
Ennyivel nem fogják bevinni a pszichiátriára, nekem 38 kilósra kellett lefogynom, hogy foglalkozzanak velem, pedig én 1 évig nem ettem SEMMIT. Ha megnyugtatjátok a lelkét, enni fog. Vagy ha nem sikerül, akkor vigyétek el egy pszichológushoz beszélgetésre.
Pszichiátrián. A "depresssziót" és az evészavart is. Kérdés, mióta nem eszik. Ha pár napja, akkor semmi baja nem lesz, ha egészséges (és nem volt eleve nagyon sovány). De innia kell. (Igyon rostos üdítõket, abban legalább cukor van.) Még 1-2 hetet is simán ki lehet bírni, legfeljebb fogy egy kicsit, de ha visszajön az étvágya, azt visszahízza (még többet is, lásd jojó). Hangsúlyoznám itt, hogy ez csak akkor igaz, ha amúgy testileg-lelkileg egészséges. Mert ha nem, akkor valóban veszélyes.

Mit jelent az, ha valaki evés közben nézi azt, amit eszik?

Gondolom most mindenki ritka egyszerű embernek néz, de sokszor mondták már nekem, hogy túl sokáig nézem az ételt, amit éppen eszek, és egyáltalán fel sem nézek, miközben táplálkozom. Azt mondják, hogy ez "nem jó" dolog... Van ennek valami értelme, jelentése?

Legjobb válasz: Túlzottan nem szeretek enni, leginkább akkor eszem, ha éhes vagyok - esetenként ha megengedhetem, akkor azt, amit megkívánok.

A kérdező hozzászólása: Túlzottan nem szeretek enni, leginkább akkor eszem, ha éhes vagyok - esetenként ha megengedhetem, akkor azt, amit megkívánok.
Szerintem nyugodtan lehet nézni az ételt, amit eszünk. Az nem jó viszont, ha TV-t nézünk evés közben.
Ilyet én még nem hallottam.
... *A választ kezeld humorral* Na most kemény embereknél, akik tudják hogy bármikor megtámadhatják õket -katonák, katona képzést kapott emberek vagy csak szimplán óvatos emberek- egyértelmû, hogy kajálás közben nem az ételt fogja nézni, hanem a környezetet. Családban, lakásban ennek sok értelme nincs, hacsak nem a jó megszokás, hogy egyszer nem biztonságos körülmények között kell enned akkor már rutinosan kifelé figyelj evés közben is s ne a kajára meredj :D

Mi történik, ha valaki evés közben vesz be egy kanál szódabikarbónát? Gyomorgörcs?

Legjobb válasz: Egy evõkanállal nem szabad bevenni belõle mert felfújódhatsz tõle mint egy lufi és görcsölni fogsz, amíg ki nem büfögöd a gázokat. Egy mokkáskanállal bõven elég lesz ás akkor max. egy kicsit büfizni fogsz. :)

Egy evõkanállal nem szabad bevenni belõle mert felfújódhatsz tõle mint egy lufi és görcsölni fogsz, amíg ki nem büfögöd a gázokat. Egy mokkáskanállal bõven elég lesz ás akkor max. egy kicsit büfizni fogsz. :)
A kérdező hozzászólása: De evés közben? Akkor semlegesíti a gyomor savat, nem? Én arra vagyok kíváncsi, hogy ha nincs sav, de van étel, akkor mi lesz az étellel?
Semmi nem lesz.
A kérdező hozzászólása: ja semmi.... nyilván elpárolog. más valaki? Az okoz gyomor fájdalmat, ha a savat közömbösíti a szódabikarbóna? Kaja kijön emésztetlenül? Belekben nem csinál bajt?
A szódabikarbóna nem közömbösíti teljesen a gyomorsavat, csak maximum csökkenti.
A kérdező hozzászólása: Aki bezabál és nincs epéje, csak kevés epe termelõdik egyszerre, annak görcse lesz. Aki szódabikarbónát vesz be evés közben, annak is ugyanez lesz?


Amit még nem emésztett meg, csak az.
Amit közvetlenül elõtte evett, és még a gyomorból nem távozott, az igen. Bulimiának hívják, és egy nagyon súlyos és veszélyes betegség. Remélem, nem azért kérdezted, mert ki akarod próbálni. Ha igen, sürgõsen fordulj orvoshoz!
Vigyázz, el ne kezd, mert nehéz lesz abbahagyni. Nem ez a módja, hogy fogyjál, vagy tartsd a súlyod. Tényleg súlyos következményei lehetnek: a gyomorsav felmarja a nyelõcsövedet, akár rák is kialakulhat, és nem utolsó sorban szívelégtelenséghez vezet, az pedig halálhoz. Úgyhogy inkább ne is próbálkozz.
Aki evés után lenyúl, hogy kihányja az nem normális.
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat

Hány éves kortól "fura", ha valaki még szűz?

Legjobb válasz: ezt a kérdést szinte mindig itt látom, ha erre tévedek..:D és mindig leírom, hogy "ugyan kit érdekel?" ha valaki szûz mondjuk 20 fölött is szûz, annak megvan az oka.. mégpedig általában az, hogy nehezen talál párt.. ennek lehetnek külsõ vagy belsõ okai, az most mindegy "mindenki maga dönti el, hogy mikor akarja elveszíteni".. az igaz.. de hogy ténylegesen mikor veszti el, ez másoktól függ:D "fura".. nem merted azt írni, hogy "gáz":D pedig ha valami, akkor az a gáz, hogy emberek ekkora hangsúlyt helyeznek arra, hogy valaki esetleg 20 fölött még szûz... legyen 35 éves szûz! engem nem érdekel!:D maximum érdekelne, hogy hol szúrja el állandóan a kapcsolatait... a szüzesség a legkevesebb, inkább egy normális kapcsolat kellene.. a 18 éves marhák meg mennek prostizni, hogy elveszítsék a szüzességüket.. jobb lesz ettõl? juhú, az elsõ szexuális élményed egy herpeszes lotyótól van, aki még el is kért tõled egy SzentIstvánt.. jobb ember lettél? nem! rosszabb? hát ha a herpeszt belevesszük...

ezt a kérdést szinte mindig itt látom, ha erre tévedek..:D és mindig leírom, hogy "ugyan kit érdekel?" ha valaki szûz mondjuk 20 fölött is szûz, annak megvan az oka.. mégpedig általában az, hogy nehezen talál párt.. ennek lehetnek külsõ vagy belsõ okai, az most mindegy "mindenki maga dönti el, hogy mikor akarja elveszíteni".. az igaz.. de hogy ténylegesen mikor veszti el, ez másoktól függ:D "fura".. nem merted azt írni, hogy "gáz":D pedig ha valami, akkor az a gáz, hogy emberek ekkora hangsúlyt helyeznek arra, hogy valaki esetleg 20 fölött még szûz... legyen 35 éves szûz! engem nem érdekel!:D maximum érdekelne, hogy hol szúrja el állandóan a kapcsolatait... a szüzesség a legkevesebb, inkább egy normális kapcsolat kellene.. a 18 éves marhák meg mennek prostizni, hogy elveszítsék a szüzességüket.. jobb lesz ettõl? juhú, az elsõ szexuális élményed egy herpeszes lotyótól van, aki még el is kért tõled egy SzentIstvánt.. jobb ember lettél? nem! rosszabb? hát ha a herpeszt belevesszük...
Olyan 22 felett szerintem ildomos elveszíteni, de mindenki magának érzi, hogy mikor jött el az ideje.
Abszolút magánügy nincs rajtad cetli emiatt kár görcsölni. Szerintem am a kutyát nem érdekli.
jó végülis nem is a betegségeken van a hangsúly.. ha valaki szûz, annak az oka a kapcsolat hiánya, vagy rossz mûködése és azzal, ha prostizik, akkor sem lesz elõrébb.. mert a problémát nem oldja meg.. vagyis csak gyakorlatilag nem lesz szûz, de ha pl megkérdezik, hogy "hány barátnõdet dugtad meg eddig?" akkor ugyanúgy szûz marad:D
7: tejóég....
Harmadik vagyok, meghatározom neked: 17-18 fölött kb. #4: Kissé elferdítve látod a dolgokat. Nem minden prosti igénytelen, herpeszes meg nem tudom milyen. Egy egyéjszakás kapcsolatra szórakozóhelyen összekukázott lány/nõ is lehet ugyanolyan nemibeteg vagy igénytelen, sõt.
A kérdező hozzászólása: ha téged nem érdekel, az tök jó, de nem erre voltam kíváncsi, csak kb korra.:D olyanoktól, akik betudják határozni.
A kérdező hozzászólása: azért nem írtam gáznak, mert nem gáznak tartom, hanem furának.ha mondjuk valaki még 30év körül is az..hát sztem az nem normális, ott van valamiféle baj. kíváncsi voltam, kihogyan látja. ezért érdekelt, hogy kb hány évesket mondanak.
Gimibõl való elballagás után már mindenképpen.
Nem tudom, de több "fura" szûz van a környezetedben, mint gondolnád.
Szerintem 18-20 de ha késõn erõ típus akkor max 22-23 de nem korhoz kötött . Meg kell találni azt az embert akivel szívesen teremt szexuális kapcsolatot. Azért olyan 24 fölött felkap

Mennyire gyakori az, ha valaki 18 évesen jön össze valakivel, azzal fog összeházasodni? Ti hány évesen ismertétek meg a párotokat, hány év múlva házasodtatok össze? Hányadikok voltatok egymásnak?

Csak érdekl?döm, mert úgy érzem, hogy megtaláltam az igazit, a párom is így érzi. Én szeretném vele leélni az életemet. Rózsaszín köd talán sose volt, de a kezdetekt?l bármire kiterjed? ?szinteség, bizalom és mély szeretet/szerelem. Valahol olvastam, hogy azok a kapcsolatok tartósabbak, ahol a szerelem kezdetben nem égett nagy lánggal, mert akkor nem volt olyan nagy a kiábrándultság. Igaz ez?

Legjobb válasz: Van rá számos példa: A gimnáziumban (ahová járatam) volt több szerelmespár is, osztályon belül. De mind szétmentek, valaki csak házasság és két gyerek után. De van amelyikük csak gimi után pár évvel jött össze, de azóta is együtt vannak. Ismerek olyant, aki nagy csajozógép volt, 25 évesen megismert egy 18 éves csajt. Két év múlva esküvõ, több, mint 20 éve házasok. Másik ismerõs 17 évesen esett teherbe*, a pár évvel idõsebb barátjától - több, mint 25 éve házasok. *Azt nem kérdeztem meg tõle, hogy a házasság vagy a teherbeesés volt elõbb.

Van rá számos példa: A gimnáziumban (ahová járatam) volt több szerelmespár is, osztályon belül. De mind szétmentek, valaki csak házasság és két gyerek után. De van amelyikük csak gimi után pár évvel jött össze, de azóta is együtt vannak. Ismerek olyant, aki nagy csajozógép volt, 25 évesen megismert egy 18 éves csajt. Két év múlva esküvõ, több, mint 20 éve házasok. Másik ismerõs 17 évesen esett teherbe*, a pár évvel idõsebb barátjától - több, mint 25 éve házasok. *Azt nem kérdeztem meg tõle, hogy a házasság vagy a teherbeesés volt elõbb.
15 és 16 évesek voltunk, mikor megismerkedtünk, mindketten a "régi" fajtából, azt hittük, sosem lesz párunk a mai világban, aztán egy vihar ugyanoda zavart be minket, és beszélgetni kezdtünk. 19 és 20 évesek voltunk az eljegyzésen, még középsulis voltam, néztek a tanárok, mikor meglátták a gyûrût, kiszúrták, pedig nem dicsekedtem vele, csak örültem nagyon. 21 voltam az esküvõn, majd diploma, munkahely, albérlet, szûk évek, saját ház, egyik baba, másik baba, szerelem a mai napig. Mikor mások bulizni készülnek, mi keresünk otthon egy jó filmet, és pokrócba bújva elkuncogunk rajta, amikor a gyerekek már alszanak, ilyenkor mindig megállapítjuk, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Azóta is mindig mondok egy hálaimát a nyári viharoknak, mert nekem a vihar hozta el ÕT :)
Köszi, tény, hogy nagyon ritka az ilyen, sõt a mai generációban nem is lesz szerintem, de nem lehetetlen csak ismerni kell a másikat, a szándékait , õ magát. Persze én sem tudom, hogy mi lesz a jövõben, már együtt nyomjuk 8 éve de még mindig olyan mint ha nemrég történt volna :)
Mikor megismerkedtünk én 18 éves voltam (lány) a párom 23 éves. 3 év múlva házasodtunk össze. Most én 26 vagyok a férjem 31 és van egy 5 éves fiúnk:)
17 évesen találtunk egymásra az interneten, máshol nem is tudtunk volna mivel mindketten konzervatívabbak vagyunk , amit róla alig tudtam elhinni, mert ahhoz képest akik ilyenek azok nem szoktak jól kinézni. 3 hónapig beszélgettünk úgy, hogy nem tudtuk hogy néz ki a másik. Bevallom õszintén elsõre nem is tetszett, már nem külsõre hanem viselkedésre. Mulya kisfiú volt, olyan igazi anyuci pici fia, de megkedveltem és a mai napig imádom. Neki nem volt gond az elsõre megtetszéssel :) Távkapcsolat volt az elsõ 2 évben mert 150 km volt köztünk, de minden nap végig beszéltük a délutánt és minden hétvégét egymással töltöttünk. 19 évesen költöztünk össze és 2 éve 23 évesen volt az esküvõnk. tervezzük az elsõ babánkat.
18 évesen voltam amikor összejöttünk, 6 éve együtt élünk, nem vagyunk házasok (talán nem is leszünk), de úgy gondolom vele leszek életem végéig és ha lesz gyerekem, akkor tõle. Most 26L és 29F:) (Miattam nem vagyunk házasok, nem tartom fontosnak, õ már elvett volna.)
Nekem vannak olyan volt osztálytársaim, akik azzal házasodtak össze, akivel középsuliban együtt jártak. A mai napig együtt vannak. Ja, az már mellékes, hogy az egyik csaj úgy ment férjhez, hogy már évekkel korábban mentek a pletykák, hogy a kapcsolatuk egy rakás kaki, a másik csajnak meg látleletei voltak arról, hogy bántalmazta a pali. de biztos boldogok, én meg csak irigykedhetek rájuk.
Én voltam 18, õ 20. 6 éve vagyunk együtt, fél éve együtt élünk, júliusban esküvõ, és remélem nagyon-nagyon sokáig együtt leszünk még. :) Bár mi az elején iszonyat nagy lángon "égtünk", ma már annyira nem, de szeretjük egymást. Ezt is megbeszéltük, tisztában vagyunk vele, hogy nincs már egyikünknek sem rózsaszín köd, de szeretjük egymást, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, és azért vannak néha idõszakok, amikor újra-újra "fellobban" az a régi láng, és bizonyos ideig megint nagy szerelemben vagyunk. Ez elég hülyén hangzik, de tényleg ilyen változó ez nálunk :D
19 évesek voltunk, amikor megismerkedtünk a férjemmel 1999-ben. Gyakorlatilag rögtön összeköltöztünk, mert úgyis albérletben laktam az egyetem miatt (évfolyamtársak voltunk). 25 évesen házasodtunk össze, most 33 évesek vagyunk és van egy 6 hónapos kislányunk. Én még mindig szerelmes vagyok a férjembe és egy nagyon nagyfokú szeretet és tisztelet is kialakult mellé. Mindkettõnknek volt kapcsolata korábban, de inkább olyan diákszerelmek, amilyen 16-17 évesen lehetett.
A kérdező hozzászólása: Utolsó kettõnek: nagyon sajnálom, ami veletek történt. Remélem az élet kárpótol titeket ezért.
17:33 Hat nem hiszitek el mi ujra osszejottunk es ujra egymassal elunk mindent megbocsajtottunk egymasnak.Igaz kelett hozza az a 20 sok ev :) ) Imadom a ferjem aki az elso nagy szerelmem volt es ujra az.
Bárcsak én is így lennék majd, olyan jó ezeket a történeteket olvasni:) ) Van barátom több mint egy éve, az elsõ komoly, hiába vagyok már 20 éves, igaz õ kicsit fiatalabb nálam. Nem tudom hova fog sodorni minket az élet, egymás mellett maradunk-e, de valamiért úgy érzem õ az igazi.. ha meg nem így lesz, majd visszajövök ehhez a kérdéshez pár év múlva és megírom :P
A kérdező hozzászólása: Utolsó: szurkolok nektek! Utolsó elõtti: örülök, hogy újra egymásra találtatok!
mi 2009 május 30-án jöttünk össze, az én 18. szülinapom elõtte novemberben, az övé azév januárjában volt. most töltöttük a 22-t, és októberben volt az esküvõnk :)
29 voltam amikor megismertem a férjem, õ 22. Most babát várunk, 5 év után. Mielõtt megismertem kiéltem minden perverziómat, és õ is elég durva dolgokon esett át, de elõtte soha nem voltam annyira szerelmes. Nem kell mindenkinek végigjárni ezt a kálváriát, a pasihegyeken át, de a sors keze bármilyen útra vezethet. Ha úgy érzed õ az igazi, talán igazad van, talán csak megtéveszt az ifjú szíved. A nagy láng, amirõl beszélsz, emberfüggõ. Van aki nem tud lángolás nélkül élni, van aki sose lángol. Ezekre ne alapozz, persze ha valakit sose szerettél nem lehet belõle kiábrándulni. Neked kell tudnod, hogy a lángolás, vagy a biztonság az, ami fontosabb neked. A kettõ között persze lehet egyensúlyt teremteni. Ha megvan a láng, akkor akarod a másikat.
Én 18 évesen ismertem meg a férjemet. Õ akkor volt 27, én max 23-nak néztem. :) Akkor szakítottam a gimis barátommal, õ is nemrég jött ki az elsõ kapcsolatából. Így másodikak lettünk egymásnak és 2, 5 év múlva össze is házasodtunk. Én nem éreztem olyan gimis nagy szerelemnek, mint az elõzõt. Inkább olyan nyugodt volt minden, ami sokkal jobb volt, mint egy nagy fellángolás.
Csatlakozom 3 ev utan 19 es 21 evessen hazasodtunk aztan 2 ev mulva a gyereke szuletese elott otthagyott terhessen egy 2 gyerekes elvalt anyukat gyurt Ennek 26 eve.
Annyi szépet olvastam..:) ) Ezért már nem is kéne leírnom az én történetemet. Leszek illuzió romboló.. 17 évesen ismertük meg egymást. 3 év mulva házasodtunk. Nekem õ volt az elsõ.. Aztán összejött anyámmal.. elváltunk. Lánya születése elõtt lelépett. Azóta sem láttam. Ennek több, mint 30 éve...
A kérdező hozzászólása: Az elsõnek üzenem, hogy szerencsések vagytok. :)
A kérdező hozzászólása: Hát 18 évesen jöttünk össze. Ma 19L és 22F
A kérdező hozzászólása: 5. válaszoló: örülök nektek és sok boldogságot :)
Ismerek olyat, hogy 17L és 25F voltak, amikor a fiú udvarolni kezdett a lánynak, aki eleinte nem szerette. De sikerült meghódítania, 19/27 esküvõ, ma szép, háromgyermekes család, 39/47 évesek... :) Nem tudom, mekkora szerencse kell ehhez, de engem ez elkerült... :(
Elõzõ vagyok: Viszont ismerek olyanokat is, akik évekig együtt jártak, majd esküvõ, majd pár éven belül válás.
Ja bocs, nem "elõzõ", hanem 9-es voltam, csak kissé gyorsan pereg a topik!
A kérdező hozzászólása: Örülök mindenkinek, aki már megtalálta a párját, sok boldogságot és fel a fejjel annak, aki még nem. Egyszer mindenkit megtalál.
Én is örülök, hogy megtaláltátok a párotokat ilyen fiatalon, de pár éves házasság önmagában még nem jelent semmit, majd ha 30 év múlva is együtt lesztek még, na akkor igen. A házasságok több mint fele válással végzõdik.
nálunk az osztályban 3 szerelmes pár is volt. illetve van is a mai napig. ebbõl ketten, tehát tulképp 4en összeházasodtak, a harmadik pár még nem, de a lány már örülne egy eljegyzésnek. ja, és az érettségi évében jöttek össze mindannyian, és mivel 8 osztályos volt a gimi, így tényleg szinte gyerekként ismerték meg egymást. bízom benne, h tartós lesz a házasságuk, egyelõre úgy tûnik menni fog a dolog :) nekem ez a 18 évesen megtalálom életem szerelmét nem jött össze, amit igazából nem is bánok, de azért még így is elég fiatal voltam mikor a párommal elkezdtünk járni. 5 éve vagyunk együtt, kezdetben hatalmas, lángoló bolond szerelem volt köztünk, de ez mára sem hunyt ki, inkább csak érettebb lett. értelemszerûen nem viselkedünk úgy mint 2 20 éves, az életünkben is sok változás történt, de kitartunk egymás mellett, és családot tervezünk. házasságot nem, mert feleslegesnek tartom. 25 L
én 24 voltam a férjem másfél hónappal késõbb töltötte a 21-et mikor összejöttünk elõtte nagyjából 2 héttel ismerkedtünk meg. 25 és 22 évesek voltunk mikor összeházasodtunk 1 év együttlét +fél év együttélés után. nyár elején leszünk 3 évesek és nagyon boldogok vagyunk:9 babát is szeretnénk. nekem õ volt a 7. férfi az életemben mivel valamivel idõsebb vagyok. neki én vagyok az elsõ kapcsolata:) 27/N

"Annyi százalék kedvezmény, ahány éves vagy. " – szól az Ofotért reklámban. Vagyis ha valaki idősebb, mint 100 éves, akkor a szemüvege ingyenes, továbbá az Ofotért még fizet is mellé X forint összeget az idős hölgynek/úrnak?

Legjobb válasz: Ha elég ügyesek akkor igen. Hívnak azonnal újságírót is, aki majd megír egy cikket hogy 100 évesnek ingyen van a szemüveg, stb. Végigfut a hír a hírportálokon meg a Facebookon, és gyakorlatilag levezényeltek egy reklámkampányt egy szemüveg áráért... Megéri? MEG! Tetszik majd az embereknek hogy iyen jófej az Ofotért? Igen. Ha nem teszik meg és csak 1 valaki megírja a facebookra hogy milyen köcsög az ofotért mert nem adott ingyen szemüveget a 100 éves nagymamámnak megéri? Nyilván nem...

Ha elég ügyesek akkor igen. Hívnak azonnal újságírót is, aki majd megír egy cikket hogy 100 évesnek ingyen van a szemüveg, stb. Végigfut a hír a hírportálokon meg a Facebookon, és gyakorlatilag levezényeltek egy reklámkampányt egy szemüveg áráért... Megéri? MEG! Tetszik majd az embereknek hogy iyen jófej az Ofotért? Igen. Ha nem teszik meg és csak 1 valaki megírja a facebookra hogy milyen köcsög az ofotért mert nem adott ingyen szemüveget a 100 éves nagymamámnak megéri? Nyilván nem...
Nyilván nem.
Nem hinném, hogy a 100 évesek tömegesen rohannak most az Ofotértbe.
Ha "rendes, kedves, normális és átlgos 17 éves srác vagy" akkor ne skypon ismerkedj, ha nem az vagy akkor még hazudtál is !
A kérdező hozzászólása: Csak hogy képzeld nem kamuzok.
Nem biztos hogy találsz itt pont olyat aki gyõri...de sok szerencst.17/L😊
Félreírtam😊 sok szerencsét

30 évesen mennyire elítélendő, ha valaki orvosi egyetem elvégzésébe kezd?

Jelenleg csak fantáziálok az ötlettel. Mérnöki szakmát tanulok és úgy gondolom, hogy 30 éves koromra bőven le tudnék diplomázni és lehetnének kezdeti sikereim a szakmámban. Az orvosi mindig is vonzott, de valamiért a mérnökit választottam, mert jobban tetszett. Most 22 éves vagyok és még nagyon sokat kell tanulnom a jelenlegi szakmámban is. Az lenne a kérdésem, hogy ez mennyire rossz ötlet? Esetlegesen őrültség? Vagy felesleges pénzkidobás? Volna értelme vagy haszna? Ha esetleg házas lennék már abban az időszakban, akkor a házastárs mennyire nézné rossz szemmel, hogy azzal vagyok elfoglalva, hogy orvosira járjak? Gondolom elég időigényes és dolgozni sem tudnék annyira mellette, mind különben. Megvetendő az ilyen elgondolás? Ha igen, akkor meggyőznétek arról, hogy miért ne csináljam?

Legjobb válasz: Én pont 30 éves leszek amikor befejezem a mester szakot, és hidd el már nagyon elegem, van és örülõk hogy vége. Én is szeretem tanulni 22 évesen csak amikor minden spórolt pénzed elmegy még 30 évesen is az egyetemre az egy idõ után elég rossz érzés,még akkor is tudom hogy jóra költöm. Az meg, hogy 6 éves koromtól 30 éves koromig tanultam amibõl csak az utolsó 2 év levelezõ, hát mit ne mondjak nem kevés idõ az életembõl. Orvosit nem lehet levelezõn csinálni tudtommal, így ha minden jól megy te 35 évesen végzel, nappalin és még nem is szakosodtál csak általános sebész vagy akkor. Nekem már nem hiszem, hogy beleférne az életembe, fõleg hogy 1 milliós tandíj van. De azt csináld amit te szeretnél és ne más döntsön.

Én pont 30 éves leszek amikor befejezem a mester szakot, és hidd el már nagyon elegem, van és örülõk hogy vége. Én is szeretem tanulni 22 évesen csak amikor minden spórolt pénzed elmegy még 30 évesen is az egyetemre az egy idõ után elég rossz érzés, még akkor is tudom hogy jóra költöm. Az meg, hogy 6 éves koromtól 30 éves koromig tanultam amibõl csak az utolsó 2 év levelezõ, hát mit ne mondjak nem kevés idõ az életembõl. Orvosit nem lehet levelezõn csinálni tudtommal, így ha minden jól megy te 35 évesen végzel, nappalin és még nem is szakosodtál csak általános sebész vagy akkor. Nekem már nem hiszem, hogy beleférne az életembe, fõleg hogy 1 milliós tandíj van. De azt csináld amit te szeretnél és ne más döntsön.
1. válaszoló vagyok, még annyit elfelejtettem leírni, hogy mérlegeld azt is, megérné-e több milliót rááldozni egy másik szakra. Ha államilag támogatott vagy, most elhasználod a támogatott féléveket, költségtérítésesen meg úgy tudom nem olyan olcsó az orvosi, mint mondjuk egy bölcsészkari szak...
Szerintem, ha komolyan érdekel a dolog akkor mérnöki tudásodat az újabb orvosi kûtyûk fejlesztésére irányíthatnád.A mai tudományos áttörések csak a külömbözõ szakemberek csapatmunkájával elérhetõek.
Én meg 45 múltam, és tervezek másod diplomát, de csak 2-3 év múlva. Na und?
Nem olvastam végig a válaszokat, de miért lenne elítélendõ!!!! Tanulni mindig lehet. De azt ugye tudod, hogy az orvosit csak nappalin lehet elvégezni? Pár éve volt, hogy Ausztráliábna egy úr közel a 70-hez végzett az orvosi egyetemen, ez volt a régi álma, és nyugdíj után iratkozott be.
A tanulás soha nem elítélendõ! :) Sõt! De nem értem, hgoy 30 éves korodra úgy érted, hogy mérnökibõl és orvosiból is lediplomáznál? Vagy csak mérnökibõl? (mert addig még van 8 éved, de azt írod, 30 évesen kezdenéd az orvosi egyetemet, szóval ez nem érthetõ számomra). Mellette dolgozni szeretnél és úgy?
Egyáltalán nem elitélendõ!!!!! 41 évesen, most szeptemberben kezdtem Bécsben egy ápolói képzést, vagyunk 15-en a csoportba, ebbõl kb a fele 30 év alatti a többi meg efölötti korban van.
Szerintem nem elítélendõ, amennyiben van annyi pénzed, hogy el tudod magad tartani, és nem anyudék nyakán élõsködsz még 30 évesen is. Ha már mérnökként dolgozol és jól keresel, miért ne kezdhetnéd el? Feltéve, hogy érdekelni fog még az orvosi :]] 22/L
Egyáltalán nem elítélendõ, de ha úgy diplomázol, hogy államilag támogatott vagy, akkor ott van a horribilis tandíj. Én elgondolkodnék, mert a mérnöki végzettség egy nagyon keresett, kifizetõdõ szakma (külföldön is).
Nem elítélendõ. De az orvosi mellett, ha komolyan veszed, NEM lehet dolgozni és bulizni sem igen. A párkapcsolat is elég necces, mert kevesen viselnék el, hogy csak két-három hetente van idõd a párodra.
21-el értek egyet, még annyit hozzá tennék, hogy én nõnek vettelek ki az írásod alapján. Amúgy ki fizetné neked kb 40 éves korodig a tanulmányaidat? Mert ha mellette dolgozol (orvosi mellett nem fog menni!!!) akkor valakinek fizetnie kell az életed és a tandíjat. Mivel most a maxot elfogod használni a támogatott félévekbõl, az orvosin 600-1000 ezer között fizetned kell félévente. Az mibõl menne? Nem megvetendõ a terved, szép dolog, de átgondolatlan.
Miért lenne elítélendõ?Ha még van benned kedv hozzá, akkor csak tanulj.Én inkább "irigylem" az olyan embereket, akik még 30 felett is képesek tanulásba, vagy családalapításba, gyerekvállalásba belekezdeni.Én például valahogy bajban vagyok az "idõvel".Úgy érzem, nem lennék képes ismét hosszú órákat tölteni bármilyen tanintézményben, és mire meg lesz az eredménye..Istenem, egy örökkévalóságnak tûnik.Én iszonyú türelmetlen vagyok!A gyerekhez meg pl máris öregnek érzem magam.Szóval szerencsés vagy szerintem... Ja és tegyük hozzá, mire idõs leszel, lehet, 80 évre emelik a nyugdíjkorhatárt, úgyhogy az egyetem elvégzése után még bõségesen lesz idõd dolgozni bármelyik szakmában.
A tanulás SOSEM elítélendõ! Nem is értem, hogy lehet ilyen butaságot kérdezni, ne is haragudj...
30 vagyok, végzõs egy adott karon, és már tudom, mit akarok tanulni tovább :) egész más, mint amivel eddig foglalkoztam. Ha van rá keret, meg tudod oldani, és tetszik, akkor miért ne? Aranyos, ahogy írtad, hogy nappalin csinálnád, mint bárki más...mivel nincs orvosi levelezõn, ezért kénytelen leszel :) Anyagilag kemény lesz, milliós összegekrõl van szó, és akkor az még cska tandíj, a könyvekrõl nem is beszélve (végeztem eü-t, egy sima anatómia atlasz is tizenezreknél kezdõdik). Szóval anyagilag fontold meg, de célnak kiváló! :) 30N
Miért harminc éves korodban fejezed a mérnökit? Ezt nem értem... Az ismerõseim többsége építészmérnökire járt, én is, és nem harminc éves korunkban fejeztük be...
leszek én a fehér holló. az ötlet nemcsak, hogy nonszensz, megvalósíthatatlan, hanem, szerintem igenis ... nem az elítélendõ szót használnám.. mondjuk számító, önzõ, éretlen? gondolj már bele! az életed felét már leéled, mikor te még mindig csak készülsz a nagybetûsre? oké a tudás, szorgalom becsülendõ - de nem olyankor, amikor az az eltartónk vég nélküli pumpolásával jár, vénlány korunkban. önállósodj inkább, az is kihívás... ja, és szerintem házasságról álmodni se merj ilyen tervekkel. (nagyon még párkapcsolatról se) hogy akarnál te valakinek igazi társa lenni az életben úgy, hogy egyrészt semmi idõd nincs amit együtt tölthetnétek, másrészt egyenrangú partnere úgy, hogy te még csak ténferegsz a világban, mindenben ki akarod próbálni magad (mintha egy 15 évest hallanék) és 40 éves korodig volna bõr az arcodon eltartatni magad (akár vele) az nem egy felnõtt-felnõtt viszony, nem tudna komolyan venni így senki szerintem. felelõsség is van a világon, nem csak felfedezés.
Én a helyedben olyan szakra mennék inkább, ami a mérnöki tudásomat fejleszti, specializálja, annak több értelme van. A jelenlegi tudásodra fog építeni, nem teljesen idegen anyag, könnyebben tanulható és több elõnnyel is jár számodra. Se jó mérnök, se jó orvos nem leszel így, az ember egy valamihez értsen, de ahhoz nagyon.
az feltûnt már, hogy gyakorlatilag kevesebbet dolgoznál egész életedben, mint ameddig a felkészülés tartott? ha ezt nem tartod gáznak, akkor nem tudom mit. mindenesetre hitelt erre ne vegyél fel :D
Bocs, de a kérdés stílusa alapján nem vagyok benne biztos, hogy te már a felsõoktatásba jársz, 14-15 évesek szoktak így fogalmazni. Most nem olvastam el, írtál-e azóta mást is, így a véleményem, hogy nem szégyen, nem is késõ, még akkor is dolgozhatsz orvosként jó 25 évet. Viszont remélem, tisztában vagy vele, hogy két állami finis diplomád nem lehet, az orvosin pedig milla körül van egy félév. HA sikerül olyan feleséget találnod, aki tolerálja, hogy ennyit kiadsz rá, nem keresel, alig vagy otthon, vágj bele.
Egyáltalán nem az. Hajrá! Sok sikert!
"Ha esetleg házas lennék már abban az idõszakban, akkor a házastárs mennyire nézné rossz szemmel, " - Kérdezõ, egyikünknek sincs kristálygömbje, hogy lássa benne, milyen lesz a te párod. Ha te szeretnél sokat tanulni, akkor olyan társat kell választani, akinek szintén ez a természetes, és akkor az jó szemmel fogja nézni...
A kérdező hozzászólása: Jelenleg mérnökin vagyok és államilag támogatott szakon. Még 3 db félévem van a BSc diplomáig. Szeretném ezt a mérnöki szakot mindenképpen elvégezni, mert szeretem, érdekel és el is tudok vele helyezkedni. Persze nem állnék meg a BSc-nél, továbbképezném magam. Csak úgy gondoltam, hogy 30 éves koromra már ugyahogy "ki tudnám élni magam" ezen a szakon. Ha lehetne szeretnék phdzni is a mérnökibõl. Persze nem akarok felvágni vele vagy ilyesmi, csak szívesen csinálnám mert érdekel. Már ha egyáltalán eljutok addig. És arra gondoltam hogyha 30 éves koromra megvan a phd is ebbõl és élveztem is, akkor belevágnék az orvosiba. Meg hogy esetleg a mérnöki tapasztalataimat késõbb fel tudnám használni egészségügyi területen. Igen, ez probléma hogy fizetõs. Én sem tudom, hogy lenne a jobb. Jelenleg csak ötlet vagy inkább olyan fantázia. Azért tettem fel a kérdést, hogy érdemes ragaszkodnom ehhez az elgondolásomhoz vagy inkább tegyem félre mert irreális. Külföldön is hajlandó lennék csinálni, ha már ígyis-úgyis fizetnem kell az orvosiért. Nem tudom, belegondolva elég hajmeresztõ az ötlet. Mert jelenleg a mostani sulimon is vannak nehézségeim, de úgy látom hogy el tudnám végezni (vagyis nagyon remélem). Azért tettem fel a kérdést, mert ha belegondolok kb 7 évem van még odáig, ami elég sok. De ha késõbb jutna eszembe, akkor meg kevés lenne rá az idõ, esetleg ha van értelme, hogy belevágjak, akkor tudnék úgy tervezni is, hogy 7 év múlva olyan helyzetben legyek. Már ha lehet ilyet.
Nem elítélendõ, de érdemes átgondolni, hogy orvosi mellett tudnál-e dolgozni? (Tudtommal ez nagyon nem könnyû) Ha nem dolgozol mibõl finanszíroznád? Ha 40 évesen kijössz az iskolapadból akkor nem biztos, hogy egyszerû helyzetben leszel a munkaerõpiacon, két diplomával de kevés tapasztalattal. Ha ezeket átgondolva még mindig ez a célod, és kész terved van rá, akkor persze miért ne :) De ha "csak" érdeklõdsz a téma iránt, akkor szerintem nézd meg ennek a mesterképzésnek a programját, lehet, hogy ezzel gyorsabban megtalálod amit szeretnél: https://www.vik.bme.hu/kepzes/mesterkepzes/jelentkezes/353.h..
Nekem egy ismerõsöm 50 évesen kezdett pszichológia szakon tanulni. Mitõl lenne elítélendõ, ha valaki tanulni akar? Egyébként igen, tényleg csak nappalin lehet végezni, tehát valószínûleg még dolgozni sem tudsz majd mellette. Eltekintve az anyagiak/munka résztõl, szerintem nincs ezzel semmi gond.
500 000 / félév? :D Hát, drága hobbi!
A kérdező hozzászólása: Akkor szerintetek ne adjam fel ezt az "álmom" és igyekezzek megvalósítani ezt az ötletet? Persze nem akarom mindenáron, csak nagyon jó cél lenne számomra. Ha oda kerülnék nappalin szeretném végezni, rendesen, ahogy mások is. Csak persze gondolom nem tudnék mellette úgy dolgozni. Nem tudom milyen lehetõségek vannak. Még érdeklõdni sem érdeklõdtem nagyon. Gondoltam azzal kezdem, hogy felteszem a kérdést, érdemes-e egyáltalán gondolkodnom ezen :) Köszönöm a válaszokat
Nem elítélendõ, de elég nehéz utat választanál. Az orvosin egy félév kb. 1 millió forint, vagyis 12 millió összesen - ugye ha a mérnökre elhasználod az állami féléveidet, már csak fizetõs marad. Plusz a könyvek se olcsók, dolgozni mellette meg nagyon nem könnyû, ez nem olyan hogy nem jársz be meg csak vizsgaidõszakban tanulsz (a mérnöki sem, tudom). Szóval ne haragudj, nem akarlak elkedvetleníteni, de az orvosi nem egy tipikus másoddiplomás szak, fõleg hogy 6 év után még csak általános orvos leszel, a szakorvosképzés még ~5 év. Persze gyönyörû szakma, és ha érdekel biztos tetszene az egyetem is, csak gondold meg jól. Orvosi mérnökön nem gondolkoztál még? Az ha jól tudom egy mesterképzés (a BME-n van szerintem, ott utána tudsz nézni ha érdekel), orvosoknak és mérnököknek is, csak mindkettõ a másik részt tanulja hozzá. :)
Nekem a testvérem orvos, kész élõhalott volt, míg az egyetemre járt. (Bár ez nem sokat változott, mióta dolgozik.) Én tanárnak tanultam, hozzá képest, nekem hawaii volt az egyetem. Nem egyszer láttam az anatómia könyv felett csorgatni a nyálát álmában, a latinról meg ne is beszéljünk. Egy biztos, ha van is arra mód, hogy levelezõn végezd, kizárt hogy valaki levelezõn le tudjon diplomázni orvosnak, különösen munka mellett. Egyébként klassz ötlet a másoddiploma, csak egy kicsit finomíts még a stratégiádon.
édesem, most 22 vagy. mire 30 leszel, már 8x megfordul veled a világ, sztem örülni fogsz h luk van a popókádon, van mibõl megélned, és a házastársaddal tervezitek az utódot. a hátad közepére nem kívánsz majd orvosi egyetemet. nem megvetendõ, csak nonszensz. majd ha idõsebb leszel, belátod, h igazam volt.
Szerintem az a probléma - bántás nélkül - hogy magad sem tudod mit akarsz. Ez ilyen álmodozásnak tûnik, de sok realitása nincsen. Pl. nem értem minek mérnöki Phd, ha már most úgy gondolod hogy 30 évesen átnyargalsz egy teljesen más területre. Egy Phd alsó hangon 3 év, de kevesen vannak akik ezt meg is csinálják ennyi idõ alatt, fõleg egy mérnökit. Neked még bsc-d sincs perpillanat. Orvosi mellett dolgozni nem fogsz tudni, tehát valakinek el kell tartania 30+ évesen. A legtöbb ember úgy 35-45 éves kora között éli karrierje csúcspontját, ilyenkor lehet a legtermékenyebb, te meg akkor fogsz rezidenskedni, meg pályakezdõként ott állni? Szóval gondold ezt át azért és ha igazán akarsz, még most válts.
Ja még annyit, hogy nem tudom milyen mérnöki szakon vagy, de létezik egészségügyi mérnöki képzés, ez ötvözi az orvosi és a mérnöki területet. Mérnöki szempontból inkább infós, villamosmérnök terület, de vannak kurzusok biológiából, anamtómiából, stb. Bár gondolom lájtosabb mint az orvosin.
Nem elítélendõ HA nem várod el, hogy mások finanszírozzák a tanulásod és a többi kiadásod, ami az életre kell. Ezen gondolkoztál? Most meglesz a mérnöki, abban melózol egy kicsit és annyit össze tudsz szedni, hogy utána sok évig el tudd magad tartani + tandíj? Mert orvosi mellett nem lesz idõd melózni! Szerintem nem tudod mit akarsz igazán, nem gondoltad végig! Meg keress olyan pasit, aki ezt vállalja 30 felett; asszony sosincs otthon, gyerek nuku, õ dolgozik, te meg csak tanulsz...

Nem értem, attól még, hogy mostanában túl sok az olyan lány aki 14 évesen már "elhasználódott, mert odadobta magát valakinek aki nem is szereti", mért lett rossz tulajdonság az ha valaki már nem szűz?

Értem én, hogy a fenti példában mi számít rossznak, de szerintem az, hogy egy lány 18 éves kora el?tt veszíti el a szüzességét, nem b?n. Semmivel sem rosszabb mint azok akik azért szüzek, mert ?ket egyáltalán nem is érdekli a szex, mint téma, pedig nekik mindenki azt mondja h "legyenek büszkék, legalább nem használódtak el".

Legjobb válasz: Igazad van, en is igy latom. De ezt altalaban azert nyomjak, mert nekik nincs senkijuk, mert csak szerencsetleneknek kellettek volna. Gondolj bele. Szerinted a nagy tobbseg, ha 14-15 evesen osszejon a szerelmevel majd fog 21 eves koraig varni? Legkesobb 17-18 evesen elveszti. Ez alol csak az kivetel, aki hazassagig var. Mindenki mas hamarabb letudja.

Igazad van, en is igy latom. De ezt altalaban azert nyomjak, mert nekik nincs senkijuk, mert csak szerencsetleneknek kellettek volna. Gondolj bele. Szerinted a nagy tobbseg, ha 14-15 evesen osszejon a szerelmevel majd fog 21 eves koraig varni? Legkesobb 17-18 evesen elveszti. Ez alol csak az kivetel, aki hazassagig var. Mindenki mas hamarabb letudja.
A gond azzal van hogy ezek a lányok szexelnek és nem pedig szeretkeznek! Nagy különbség! van olyan barátnõm aki 14 évesen veszítette el, és még MINDIG ugyanaz a barátja (most 18) és szerintem így már nincs is semmi gond az egésszel mert tényleg szerette/szereti azt akivel elõször volt együtt :)
Te félre beszélsz, azzal igen, baj van ha meg qratja magát egy buliban, vagy leszp valakit csak úgy, mert õ hú de helyes... Egyébként normális esetben pl: ha együtt vannak szeretik egymást, de tudod mit ne is szeressék egymást, ez már túl nagy elvárás, de legalább legyenek együtt, és nem az útszéli bokorban történik, ezzel szerintem nincs gond.
A kérdező hozzászólása: nem tudom, én úgy vettem észre (fõként ezen az oldalon), hogy itt akárki akármilyen idõs koráig szûz, az kizárólag jó tulajdonságnak számít. Nem azt mondom, hogy az rossz, ha valaki szûz, mert mondjuk épp úgy esett neki az élet, vagy még nincs kész rá, meg ilyenek, de pusztán erkölcsileg nem feltétlenül jobbak meg "tisztábbak", mint azok akik már nem azok.
Én teljesen egyet értek veled, nekem is ez az észrevételem... Az itt válaszolóknak (akik elõttem pl írtak), igazuk van, de szerencséjük is, mert ezek szerint nem látják azokat a kérdéseket, válaszokat, amik miatt kérdést kiírtad, és amiken én is folyamatosan felhúzom magam:-S
én úgy gondolom, nem kell 18ig tartogatni, de ha valaki barátja mellett vagy több barátja volt és 17-18 éves koráig tartja magát mert tudja hamarabb nem elõnyös a szexuális élet, sokkal tisztelni valóbb, mint akik még pasijuk sem volt úgy szüzek vagy 13-16 évesen lefekszenek bulikban, meg divatból, meg mert õk úgy gondolják baromira szerelmesek.A tinik nagyon kicsi max 3-4% az aki nem bánja meg a korai szexuális életet.Attól hogy az embernek vannak kamaszszerelmei nem kell rögön az ágynak ugrani, mert egy gyereknek nem kéne szexelni akkor sem ha hú de szerelmes, azért gondolom ez a normális.Attól nem bûn ha valaki nem szûz, de ha utána olvasnának akkor rájönnének mennyi következménye lehet, másfelõl, a gyerekszerelemnek nem a testiségrõl kéne szólnia, a mai világba pedig már rögtön erre mennek rá, tisztára szét unják magukat ezért szexelnek, kijelentem nem szeretkeznek, némelyik még azt sem tudja mi az.
"13-16 évesen lefekszenek bulikban, meg divatból, meg mert õk úgy gondolják baromira szerelmesek." De miért gondolja mindenki úgy, hogy aki ilyen korban nem szûz, az törvényszerûen buliban, meg divatból vesztette el? És miért ne lehetne szerelmes az ember ennyi idõsen? (Már megkaptam itt, hogy ne magammal példálózzak, mert nem ez az átlag, de 14 és fél éves voltam, és elmondhatatlanul szerelmes. 5 évig voltunk együtt, 19 voltam, mikor szakítottunk. Ez idõ alatt voltam mással (4 db). De most mégis vele élek együtt... Csak azért írtam le, mert nagyon unalmas már ez az általánosítgatás...)
én mindig oda írom, hogy nagyrészük, azért mert vannak kivételek kb 10bõl 1 aki nem úgy és aki vele marad még nem azt jelenti hogy nem igaz amit írtam
A kérdező hozzászólása: egyetértek veletek. végre valami mást is hallani itt...


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!