Találatok a következő kifejezésre: Ha tudom hogy mikor (2257 db)

Valaki nekem fel tudja sorolni a szamitogep fobb alkatreszeit? Meg ha tudja hogy mire is jo azt ismegkoszonnem Meg johet a sorba nehany mellekelt alkatresz! addig is kosz!

Legjobb válasz: monitor, egér, billentyûzet, ház. ezek a fõbb perifériák házon belül pedig: alaplap, processzor, tápegység, videokártya, hangkártya(utsó kettõ lehet integrált is)

monitor, egér, billentyûzet, ház. ezek a fõbb perifériák házon belül pedig: alaplap, processzor, tápegység, videokártya, hangkártya(utsó kettõ lehet integrált is)
A kérdező hozzászólása: kosz mindenkinek !!!!!!

Ha tudom, hogy mikor foganhatott a baba, akkor onnan hány hét telik el, hogy megszülessen? 38 hetes pocakos

Tudom, hogy az orvosok az utolsó menzes els? napjától számolják a 40 hetet, de így hány hetet kell számolni?

Legjobb válasz: Az orvosok nem a menses elsõ napjától számolnak,hanem mikor nem jön meg akkor már 2 hetes terhes vagy.és úgy van a 40 hét hogy 2-rõl indulsz.A babák általában 40 hétre születnek,de ez attól is függ milyenek a körülmények neki odabent.Pontosan nem lehet megmondani.

Az orvosok nem a menses elsõ napjától számolnak, hanem mikor nem jön meg akkor már 2 hetes terhes vagy.és úgy van a 40 hét hogy 2-rõl indulsz.A babák általában 40 hétre születnek, de ez attól is függ milyenek a körülmények neki odabent.Pontosan nem lehet megmondani.
Ha tudod mikor fogant, akkor onnan kb 38-ik hétre születik. Azért csak kb, mert vannak babák, akik 38, mások 42 hétre születnek.Tehát biztosra nem lehet megmondani.De csekélyebb az esélye a túlhordásnak, ha Te pontosan tudod mikor volt a fogantatás. A kiírást pedig az utolsó mensi elsõ napjától számolják, jól tudod.
A kérdező hozzászólása: KÖszönöm a válaszokat!
ha pontosan tudod a fogantatás idõpontját, akkor onnan számolva 38 hét!

Lenne egy kérdésem. Írja meg valaki (ha tudja), hogy mikor jelenik meg a Totál Titkos naplóm következő része? Az elsőt már elolvastam.

Szerintem unalmas, de pont ez benne az érdekes, mert nagyon sok idő amíg valami is történik és a végére hagyja az író a kérdéses részt. Még életemben nem olvastam ilyen unalmas könyvet, de valamiért (ki tudja miért) megtetszett és kíváncsian várom a folytatást.


Ha nem tudom, hogy mit akarok, hogyan jöjjek rá?

Legjobb válasz: Ha fogalmam nincs, mit akarok, mit szeretnék, mihez kezdenék magammal, mi érdekel, akkor ezt hogy derítsem ki? Igen, önismeret, de ha nincs, hogy csináljam meg magam, hogy legyen? a könyvolvasás nem jött be ...eddig...36 évig lassan kéne visszamenjek dolgozni, de nem tudom,hogy hogyan kezdjek hozzá rendbe tenni az életem...az életem összes területe egy káosz...lakás, suli, melóhelyrõl kirúgják az anyukákat közös megegyezéssel stb...azt sem tudom már,hogy mi akarok..de így hogyan rakjam rendbe magam, az életem, a családom, a környezetem?

A kérdező hozzászólása: Ha fogalmam nincs, mit akarok, mit szeretnék, mihez kezdenék magammal, mi érdekel, akkor ezt hogy derítsem ki? Igen, önismeret, de ha nincs, hogy csináljam meg magam, hogy legyen? a könyvolvasás nem jött be ...eddig...36 évig lassan kéne visszamenjek dolgozni, de nem tudom, hogy hogyan kezdjek hozzá rendbe tenni az életem...az életem összes területe egy káosz...lakás, suli, melóhelyrõl kirúgják az anyukákat közös megegyezéssel stb...azt sem tudom már, hogy mi akarok..de így hogyan rakjam rendbe magam, az életem, a családom, a környezetem?
Éppen ezért léptem be egy alapítványhoz. Legalább azt tudom mit nem akarok. Különben jó a társaság, nagy a motiváló erõ.
Szia-szia!!! Én is ugyanebben cipõben járok!! Csak azt tudom, hogy olyan munkát szeretnék, -- ahol én vagyok a fönök, vagy önállóan dolgozhatok, tehát a magam ura vagyok. --amit szeretek és élvezek csinálni --amit JÓL tudok csinálni, sikerre tudom vinni és hasznosnak érzem magam De hogy ez a valami mi???? Na azt kellene már csak kideríteni....

Ha még nem jött meg akkor honnan tudom hogy mikor van pém? Szoptatok és nem volt mensim. A hőt hogyan és mikor kell mérni? Mennyinek kell lennie?

Legjobb válasz: Szia! Bár én is kezdõ vagyok, de azt mondják, hogy reggel, mikor felkelsz és kikelnél az ágyból kell megmérni a hõdet és a ciklus.hu-n tudod magadnak vezetni. hogy mennyinek kell lenni, ez mindenkinél egyénileg változó! állítólag akkor van pé, ha felmegy a hõd, és pár napig fent is marad..Ha "ciklus2 végéhez érsz és nem vagy terhes meg leesik és akkor megjön. Röviden tömören talán ennyi. De hogy még nem volt mensid így nem tudom...A ciklus.hu beírt adatok alapján következtet és kalkulálja ki, hogy mikor kell(ene) megjönnie. Ehhez viszont kell pár hónap adata. Ja, mérni lázmérõvel vagy hüvelyben (5 percig higanyossal/ sípolásig digitálissal) vagy ugyan ezen technikával a nyelv alatt. Csak fontos mindig ugyan abban az idõben, és ugyan ott mérd...

Szia! Bár én is kezdõ vagyok, de azt mondják, hogy reggel, mikor felkelsz és kikelnél az ágyból kell megmérni a hõdet és a ciklus.hu-n tudod magadnak vezetni. hogy mennyinek kell lenni, ez mindenkinél egyénileg változó! állítólag akkor van pé, ha felmegy a hõd, és pár napig fent is marad..Ha "ciklus2 végéhez érsz és nem vagy terhes meg leesik és akkor megjön. Röviden tömören talán ennyi. De hogy még nem volt mensid így nem tudom...A ciklus.hu beírt adatok alapján következtet és kalkulálja ki, hogy mikor kell(ene) megjönnie. Ehhez viszont kell pár hónap adata. Ja, mérni lázmérõvel vagy hüvelyben (5 percig higanyossal/ sípolásig digitálissal) vagy ugyan ezen technikával a nyelv alatt. Csak fontos mindig ugyan abban az idõben, és ugyan ott mérd...
Szia! ha szoptatsz és nincs mensid, akkor nem is eshetsz teherbe.. Vagy arra gondolsz, hogy most nem jött meg véletlen? és hátha terhes lehetsz????

Hogy lehet kibírni lelkileg, ha több éve probálkozunk a babával? Én most 2 éve, de most érzem, hogy nem birom tovább, nem tudom hogy mit tehetnék, hogy erősebb legyek.

eddig birtam mindent és bár fájt nagyon de mégis birtam. eddig!!!!!!

Legjobb válasz: Szia.Mi is 2 éve próbálkozunk és épp ma jött meg a nem várt mensi, totál depi voltam egész nap és ha hiszed ha nem épp ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben vajon meddig birom még?Nekem sohasem fog összejönni?Én mit vétettem olyan nagyot hogy az Ég engem ily módon büntet, hisz én is lennék olzan anyuka mint más....Annyit sirtam már és annyit fájt hogy mostmár végképp elegem van.Nem birom én sem idegileg teljesen felõröl ez az egész.Tudom téged ez nem vigasztal de csak azért irtam tudd nem vagy egyedül és van aki átlrzi a problémád,és sajnálom hidd el tudom mennyire fáj.De hát állitólag ami nem öl meg erõssé tesz.Fel a fejjel talán egyszer nekünk is összejön...valamikor...

Szia.Mi is 2 éve próbálkozunk és épp ma jött meg a nem várt mensi, totál depi voltam egész nap és ha hiszed ha nem épp ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben vajon meddig birom még?Nekem sohasem fog összejönni?Én mit vétettem olyan nagyot hogy az Ég engem ily módon büntet, hisz én is lennék olzan anyuka mint más....Annyit sirtam már és annyit fájt hogy mostmár végképp elegem van.Nem birom én sem idegileg teljesen felõröl ez az egész.Tudom téged ez nem vigasztal de csak azért irtam tudd nem vagy egyedül és van aki átlrzi a problémád, és sajnálom hidd el tudom mennyire fáj.De hát állitólag ami nem öl meg erõssé tesz.Fel a fejjel talán egyszer nekünk is összejön...valamikor...
milyen vizsgálatokon voltál?
Nekem meg már 4 éve! De majd csak egyszer jo hirem is lesz! Reménykedünk!
Sajnos tudom min mész keresztûl, nem saját magamról hanem a nõvéremtõl akinek már több éve nem sikerül semmi. Egyszerûen nincs peteérése. Õ is sokszor kibukik emiatt, hisz mindkét testvérének van már kettõ is és neki meg egy sem. Amit én tudok javasolni az az hogy egy idõre tegyél félre mindent ami a gyerek tervezéshez kell tudom megfeledkezni nem lehet róla, de próbáld meg elfoglalni magad mással. Ne nézd a naptárt, hagyd hogy lenyugodjatok, pihenjétek ki magatokat, akkor legyetek együtt amikor ti akartok és nem amikor kell, éljetek "normális" életet. És egy kis idõ múlva kipihenten nyugodtan, tele erõvel újra neki tudtok állni a próbálkozásnak. Sok sikert.
Sziasztok! Szeretnék csatlakozni az elõttem szólókhoz! Nekünk 2 éve nem jön a baba, bár én talán annyival vagyok "elõnyben", hogy én tudom az okát a dolognak! Nõgyógyászati mûtét útján majdnem sikerült kipakolni a berendezésemet, de szerencsére az orvosom megtudott menteni 20%-ot a petefészkembõl! Én is voltam már Closti kúrán, most lesz egy HSG-m! Néha már én is úgy elkeseredem, hogy félek, egyszer csak depresszióba fogok esni! Ha meglátok egy kismamát, a sírás kerülget, ráadásul a velem egyidõs unokatestvéreim sorban esnek teherbe, kisebb megerõltetés nélkül, és bevallom õszíntén, gyakran elkap a sárga irigység, hogy miért pont én vagyok az, akinek nem , és nekik miért jön csak úgy hip-hop? A többieknek kitartást, és hátha egyszer majd valami......
Irtam ujra remélem megkapod.
A kérdező hozzászólása: én is iratam neked , de sajnos a tiédet még nemkaptam meg.
A kérdező hozzászólása: oké én is irok mindjárt
Irtam privit.
3. válaszoló.Természetesen van kedvem levelezni irj nyugodtan , várom.
A kérdező hozzászólása: köszönöm mindenkienk a választ. igen voltam dokinál és clostit szedtem ami nemhatott, és a méhnyálkahártya nemhogy vékony hanem nem formás valahogy igymondta a doki.most megint irt premens gyogyszert irt és norcolutot. 3. válaszolo van kedved levelezni?
Hát ez nehéz kérdés, és sajnos nem tudom a választ rá hiszen én most vagyok 20 hetes kismama.Szerintem igazából ebbe belefáradnak az emberek, fõleg a nõ és abba hagyja a próbálkozást. És lásd a csodát ilyenkor esnek teherbe. Egyik ismerõsöm 9 év próbálkozás után feladták és utána szinte rögtön terhes is lett.Mondjuk ez neked nem vigasz, de tudd együtt érzek veled és sajnálom, hogy nem olyan egyszerûen jön össze a dolog. Gondolom voltatok már a meddõségi centrumba kivizsgáláson. Barátnõmnek 6 inszemináció után sikerült, és most egy éves a kislánya. Nagyon nehéz volt neki is, mert, ha sikerült is a megtermékenyítés, mindig elvetélt. Szörnyû volt, de most boldog anyuka. Remélem egy kicsit megtudtalak nyugtatni és ne keseredj el. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Türelem. Minden jót neked.
A kérdező hozzászólása: igen énis tudom mi a bajom de azthogy mikorra jövök rendbe azt bizony nem:(

Mit tegyek ha tudom hogy többet nem tudnék szerelmes lenni, de mégis nagyon hiányzik és szeretnék egy párkapcsolatot annak minden velejárójával együtt?

Az elején tisztázom hogy huszas éveim második felében járó fiú vagyok. Az id?k folyamán eléggé érzelemmentes lettem, egy érzelmet csak néhányszor tudok átélni. És eléggé valószín?nek tartom hogy szerelmes sem tudnék lenni soha többé. Persze lehet hogy van valahol a világban néhány lány akibe tudnék, de ez szerintem olyan ritka hogy nyugodtan mondhatjuk hogy többet nem leszek szerelmes. Viszont nagyon rossz nekem egyedül, nem jól viselem a magányt, nagyon hiányzik egy párkapcsolat annak minden velejárójával együtt. Tehát nem alkalmi testi kapcsolat, mert az szerintem nálam nem m?ködne, hanem minden úgy m?ködne mint egy igazi kapcsolatban, sok id?t töltenénk együtt, lennének közös programok, összebújnánk, ölelkeznénk, és persze lenne szex is. Csak szerelmes nem tudnék lenni. De szerelem nélkül is boldog lennék egy ilyen kapcsolatban, ezt tudom.

Legjobb válasz: Nos elõször is: olyan nincs, hogy valaki soha többé ne legyen szerelmes. Még ha kicsi is rá az esély, akkor is lehetsz! Hiszem, és tudom is, ( tapasztalatból) hogy minden embernek meg van a másik fele. Csak azért írom ezeket, mert kb. 2 évvel ezelõtt hasonló cipõben jártam. Nem hittem, hogy valaha szerelmes leszek még. Csalódások is értek,és a párkapcsolataimat nézve, nem mindig éreztem ugyanazt, mint a párom. Biztos voltam benne, hogy a hiba bennem van. És nem!!! Másfél évvel ezelõtt megismerkedtem egy sráccal, és ahogy szokták mondani, szerelem volt elsõ látásra. Persze fenntartásaim voltak. Mert a srácon semmi ilyet nem láttam. Ma már együtt élünk, és nagyon boldogak vagyunk. Hidd el, van remény!!! Most viszont elég belõlem, nem dicsekedésbõl írok. Tehát kettes pont: Ne erõltesd, hogy legyen egy párkapcsolatod. ha erõlteted, annál több csalódás fog érni, és elõbb vagy utóbb begubózódsz, és még ha ott fog elõtted állni a nagy Õ akkor sem veszed észre!!! Tehát szerintem, neked az a legjobb, ha most egy ideig hanyagolod a dolgot, és 100%-ban magadra koncentrálsz! Ne azon morfondírozz, hogy mi legyen így veled, mert csak magad roncsolod! Találj ki magadnak programokat. Kirándulás, túra egyedül, vagy a haverokkal. Ez ingyen van. Vagy ha érdekel, járhatnál múzeumokba. Vagy egy táncstúdiót is meglátogathatsz, de persze egyedül. A haveri körben ez már ciki lehet. De ez már ugye fizetõs.Mindezek mellett járj nyitott szemmel a világban, mert soha nem tudhatod, mikor találkozol életed párjával. Azzal a lánnyal, akibe szerelmes lehetsz! Ne feledd: fel a fejjel! mert az élet szép! :) Kérlek értesíts a fejleményekrõl, hogy mi történt, ill. történik veled, mert nagyon kíváncsi vagyok. hogy beválik- e a tanácsom.ha van még kérés, vagy csak mesélni szeretnél, nyugodtan írj! Sok sikert

Nos elõször is: olyan nincs, hogy valaki soha többé ne legyen szerelmes. Még ha kicsi is rá az esély, akkor is lehetsz! Hiszem, és tudom is, ( tapasztalatból) hogy minden embernek meg van a másik fele. Csak azért írom ezeket, mert kb. 2 évvel ezelõtt hasonló cipõben jártam. Nem hittem, hogy valaha szerelmes leszek még. Csalódások is értek, és a párkapcsolataimat nézve, nem mindig éreztem ugyanazt, mint a párom. Biztos voltam benne, hogy a hiba bennem van. És nem!!! Másfél évvel ezelõtt megismerkedtem egy sráccal, és ahogy szokták mondani, szerelem volt elsõ látásra. Persze fenntartásaim voltak. Mert a srácon semmi ilyet nem láttam. Ma már együtt élünk, és nagyon boldogak vagyunk. Hidd el, van remény!!! Most viszont elég belõlem, nem dicsekedésbõl írok. Tehát kettes pont: Ne erõltesd, hogy legyen egy párkapcsolatod. ha erõlteted, annál több csalódás fog érni, és elõbb vagy utóbb begubózódsz, és még ha ott fog elõtted állni a nagy Õ akkor sem veszed észre!!! Tehát szerintem, neked az a legjobb, ha most egy ideig hanyagolod a dolgot, és 100%-ban magadra koncentrálsz! Ne azon morfondírozz, hogy mi legyen így veled, mert csak magad roncsolod! Találj ki magadnak programokat. Kirándulás, túra egyedül, vagy a haverokkal. Ez ingyen van. Vagy ha érdekel, járhatnál múzeumokba. Vagy egy táncstúdiót is meglátogathatsz, de persze egyedül. A haveri körben ez már ciki lehet. De ez már ugye fizetõs.Mindezek mellett járj nyitott szemmel a világban, mert soha nem tudhatod, mikor találkozol életed párjával. Azzal a lánnyal, akibe szerelmes lehetsz! Ne feledd: fel a fejjel! mert az élet szép! :) Kérlek értesíts a fejleményekrõl, hogy mi történt, ill. történik veled, mert nagyon kíváncsi vagyok. hogy beválik- e a tanácsom.ha van még kérés, vagy csak mesélni szeretnél, nyugodtan írj! Sok sikert
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm a biztatást és a tanácsokat. És ez hogy hallani akarod a fejleményeket, ez nagyon aranyos :) Biztos lehetsz benne, hogy fogsz még rólam hallani :) Majd leírom mi alakul velem, meg arra is reagálok amiket írtál, csak jelenleg nem igazán vág az agyam.
Csalódtál mostanában? Vagy sokat csalódtál életedben? Vagy egyszerûen csak nem érzed a lángolást? Értem, amit írsz, s szép tõled, hogy nem akarsz senkit sem becsapni, de valahogy el kell kezdõdnie egy kapcsolatnak, s az a legritkább esetben kezdõdik úgy, hogy szerelem elsõ látásra. (ha létezik egyáltalán ilyen) Szerintem a szerelem, a szeretet egy folyamat, a kapcsolat egy bizonyos szintje elérheti a szerelmet. Az ember nem lehet mindenkibe szerelmes egybõl. Tudom, hogy vannak ilyenek, de azok csak múló fellángolások. A kölcsönös szimpátia és bizalom kell, hogy meglegyen. Aztán majd alakul, ahogy alakul. Mondjuk nekem ahhoz, hogy eljussak valakivel az ágyig, kell, hogy teljes odaadással szeressem az illetõt. Nekem, mondjuk fontos, hogy felnézhessek a páromra, legyen önállóan gondolkodó, akinek vannak céljai, vágyai, de nem légvárakat épít, hanem tesz is érte, aki le tett valamit az asztalra. S az az igazság, hogy egyre kevesebb ilyen ember van. Szóval sosem tudhatod, hogy kiben találod meg a másik feledet. Lehet, hogy elõször átnézel rajta. Az õszinteséggel szerintem nyert ügyed van. Ha valakinek elmondod, hogy te szereted, tiszteled stb. de nem vagy szerelmes, mert nem tudsz, s ha õ így elfogad, akkor valóban téged akar, s szeret. Ha nem értékeli az õszinteségedet, akkor nincs mirõl beszélgetni. Sok sikert és ne add fel!

Miért nem tudunk párommal le üllni beszélgetni? Ha megfenyegetem hogy elmegyek a gyerekkel ö csak a vállát rángatja meg azt mondja hogy nem fél töle ha elhagynánk? Egyszerüen nem tudom hogy mit csináljak pedig 3 év után is szerettem!

Legjobb válasz: megprobálom!! igaz nem hiszem hogy kibirná egyével ezelött haza mentem anyukámhoz de egy oráig sem birta!! egyszerüen nem tudom mit csináljak nem megyünk sehova nem beszélgetünk valami tanács!!

szerintem ezt a kapcsolatot csak te akarod, õ nem.
A kérdező hozzászólása: megprobálom!! igaz nem hiszem hogy kibirná egyével ezelött haza mentem anyukámhoz de egy oráig sem birta!! egyszerüen nem tudom mit csináljak nem megyünk sehova nem beszélgetünk valami tanács!!
Hogyne bírná ki. Ha fontosak lennétek neki, nem így viselkedne. Tudja jól, bármit tesz sosem hagyod el.
rendesen is szoktatok beszélgetni vagy csak fenyegetõzéssel, veszekedéssel?
"...egyével ezelött haza mentem anyukámhoz de egy oráig sem birta!!..." Jaja, hiányzott neki a házvezetõnõ és a szakácsnõ, valamint a felszolgáló személyzet. ..
Elég egyértelmû a játszma. Bár nem írtad, de gondolom nem foglalkozik veled/veletek, netán még agresszív is. Te üres fenyegetésekkel próbálod sarokba szorítani - õ látja, hogy nem váltod be, ezért blöffnek veszi és nem foglalkozik vele. Szólj, ha valamit rosszul mondtam!
Akkor mije vagy? A társa? :-DDDDDD Ébredj már fel...
Próbáld meg. 2 hétre szülõkhöz vagy nagyihoz akárhova. Hm?
A kérdező hozzászólása: nem agresziv!! igy van nem foglalkozik velünk!! nem vagyok a szakácsnöje!!
A kérdező hozzászólása: lehet hogy azt gondolja hogy nem hagyom el!! :-(
Sehogy sem beszélgetnek. Te max pótmama vagy bejárónõ vagy. Egyszer biztos megunod. A kérdés az, hogy mikor. Addig meg csak öregszel és öregszel és öregszel, és öregszel. Majd egyszer csak feleszmélsz, hogy egy vénasszony lettél és nem is éltél igazán. Életed arról szólt, hogy kiszolgálj másokat. Nos ne kövesd el a néném hibáját. Õ 50 évesen vált el a férjétõl, mert egyedül élt egy házasságban. Közben meg kereshetett volna magának új társat és élhetett volna boldogan is. Most már veszett fejsze nyele.
Nem fenyegetõzni kell, hanem felnõttként viselkedni, ha õmiatta ez nem megy, akkor meg cselekedni, nem átmenni hisztérikába. Én nõ létemre nem tudok komolyan venni egy fenyegetõzõ nõt, amikor látszik, hogy csak duma. Akkor nyisd ki a szádat, ha komolyan is gondolod. Legközelebb ha azt mondod, elmentek, akkor cuccolj is össze és menj el a gyerekekkel valahová. Bár ha én kerülnék ilyen helyzetbe (nem nagyon tudom elképzelni, de legyen), inkább az õ cuccait pakolnám össze és tenném ki az ajtó elé, mert ha én megyek el, az neki kényelmesebb (kivéve persze, ha az övé a lakás, akkor nem paterolnám ki)
Ja, hogy már volt, hogy megtetted. Egy óra után visszamenni hülyeség. Kevés idõ arra, hogy tényleg elgondolkozzon. Min. egy hétvégére egyedül hagynám. Az egy órás intervallum még az a kategória, amikor azt érzi, nem is volt komoly. Hiszen megerõltetés nélkül sikerült visszasírnia magát. Mondjuk ezt is túlzásba lehet vinni, az egyik rokonom elköltözött 1 hónapra a családjától, a férje és a gyerekei (jó, nem voltak már kicsik, 16 és 18 évesek voltak) az utolsó két hétben már minden nap vittek neki frissen fõtt ételt, a férje ajándékokat, volt, hogy szerenádot is csaptak neki... :D Meg levelet írtak, hogy miért is fontos nekik az anyjuk, mit nem értékeltek, min fognak változtatni, ugyanígy a férj is írt ilyen levelet. Komolyan, az már nem volt normális. Szóval azért ne lendülj át a ló túlsó oldalára.
A kérdező hozzászólása: nem egy ora után mentem visza hozzá hanem késöbb!! szoktunk normálisan is beszélgetni ha olyan kedve van!! tudjátok gyerekel nem olyan könyü lépni 1 röl a másikra!!
azt hiszi blöffölsz, rugd tökön
Tanácsokat vártál, megkaptad! Ha nem tetszik, arról nem tehetünk.

Ha asszem, hogy nem tudom, hogy mit akarok az életben, akkor mit tegyek?

Van egy férjem és kisfiam. Velük minden ok, bár néha jó lenne egy kicsit mást is csinálni ( gyesen vagyok itthon).

Legjobb válasz: Ezt annyi fiatal anyukától látom, hogy semmi más nem érdekelte az életben, csak hogy kisgyereke legyen meg otthona, aztán ha megvan, akkor meg problémázik, hogy nem ért semmihez... ha már a szülés fontosabb volt, teljesedj ki családanyaként. Az is egy szép hivatás. Ha nem tudod, mi érdekel, majd a neten megmondja valaki?

Ezt annyi fiatal anyukától látom, hogy semmi más nem érdekelte az életben, csak hogy kisgyereke legyen meg otthona, aztán ha megvan, akkor meg problémázik, hogy nem ért semmihez... ha már a szülés fontosabb volt, teljesedj ki családanyaként. Az is egy szép hivatás. Ha nem tudod, mi érdekel, majd a neten megmondja valaki?
A kérdező hozzászólása: nem vagyok depis vagy ilyesmi :) olyan bizonytalan vagyok...vagy mégsem?:) ))
Amíg a gyereked fel nem nõ, ez a legszebb hivatás, annak éljél, hogy békességesen, türelmesen neveld. Ha kell mellette valamit dolgoznod, olyan munkát válassz, ami nem kíván teljes embert, ami nem az életed lényege, hanem lényegnek megmarad a gyerek. Akkor minden türelmedet, tehetségedet, kedvességedet a gyereknevelésre fordítsd. Ha így teszel, nem fogod megunni. Ha felnõtt a gyerkõ, akkor majd meghozza az élet, meg magad is kifejlõdsz, tudni fogod, hogy mit szeretnél. Tudom, azt hiszik a fiatalok, hogy addigra öreg mamók lesznek. De ez nem így van. Meglátod, akkor majd tele leszel ambícióval.
Ezek szerint legalább egy idegen nyelvet jól beszélsz! A fordítás nem érdekel? Ebben lehetnél teljesen önálló és sikeres. A saját magad fõnöke lehetnél és ez egy rettentõ jó dolog!
Én nem a sajátcéges választ írtam. Én mindig tudtam hogy számítógépekkel akarok foglalkozni, mert olyan érdekesek, és bonyolultak, és sokat küzdöttem, hogy nõként informatikus lehessek és egyre komolyabb munkám lehessen (még eleinte is virágot locsoltattak velem rendszergazdaként, mert nõ vagyok!!). Most alkalmazott vagyok, de nagyon jó a cégem, nem kell semmi megkülönböztést lenyeljek - de sose felejtem el, hány évig kellett -, jobban keresek, mint sok férfi kolléga és nem azért mert eljárok velük sörözni, hanem mert szívvel-lélekkel csinálom, mert imádom! És azt mindenki tiszteli és megfizetik. Mert azért csak engem kérdezgetnek, ha nem tudnak valamit.. és ez nagyon jó érzés. Ha mostanára jöttél rá, hogy mégsem azok a dolgok izgatnak, mint fiatalon, akkor nagyon nehéz helyzetben vagy, de nem nem lehetetlen. A maszekcéghez (mondjuk elõbb-utóbb én is tervezem) nagyon sok információ begyûjtése kell, tehát pontos ismeret, hogy mit lehet eladni, hol a piaci rés. Miért kell mennyit adózni, fizetni, hol lehet nyerni az üzleten, milyen árrés kell, beszállítók, társasági forma. Érdemes olyan területen kezdeni, amit ismersz. Ahol tudod, hogy mûködnek a dolgok. Még ha maga a terület nem is izgat, egész más érzés lesz a saját cég, hiszen az az ember "saját gyereke", ott apait-anyait belead, mindent tud felügyelni, változtatni, ha kell. Csak hát kell hozzá tõke és valószínûleg olyan ember, akiben megbízol. És sok sok tájékozódás, utánaolvasás. De mint látod az elõzõ hozzászólásból, aki mer, az nyer! Csak okosan - csinálj egy tervet és beszéld meg a férjeddel, lehet, hogy megijed, de aztán lehetnek jó ötletei is. Kérj tanácsot könyvelõtõl, ügyvédtõl, eu-s pályáztatóktól. Sok mászkálás, telefonálás, de szerintem megéri. Bátraké a szerencse! És sose feledd a matekot //kockázatot, reális költségeket számolni, nem a felhõkben járni// :-)
Elég sok helyen, elég sok szakmával és képzettséggel dolgoztam, de nem igazán éreztem magamat jól. Egyszer eldurrant az agyam és otthagytam biztosítós munkámat. Nemcsak én, hanem a másik három legjobb üzletkötõ is. Maszek lettem /a többiek is/ és elkezdtem magamnak dolgozni. Se fõnök, se beosztott. Csak az APEH volt a fõnököm, senki más. Mind a négyõnknek bejött, sikeresek lettünk. Ezzel azt akarom sugallni, hogy próbáljatok valami magánvállalkozásba kezdeni, ami sokkal több örömet jelent, mint másnak dolgozni, nyûgös kollegák és hülye fõnökök között sínylõdni. Egészen a nyugdíjig /14 év/ voltam magánvállalkozó. Bár elõbb kezdtem volna el!
Amúgy hozzátenném, hogy kétféle ember van, az egyik, aki úgy tekint a munkára, mint valami olyan tevékenységre, amiért a hónap végén pénzt kap (közben mintha napi 8 órán át a fogát húznák), meg a másik, aki szeret valamit csinálni, legyen az tanítás vagy akármi, és mindent megtesz érte, hogy olyan szinten mûvelje, hogy pénzt is kapjon érte, és a munkájának nevezhesse. Szóval ha nem találsz valamit, ami a szíved mélyén boldoggá tesz, örökké az elsõ kategóriába fogsz tartozni, még ha jól keresel vele, akkor is.
én 23 éves koromig nyílegyenesen haladtam a céljaim felé, az ismerõseim felnéztek az ambícióimra, stb, a nagy terv része volt az is, hogy babát szeretnék, tavaly áprilisban szültem, gyönyörû, néhány hónap elment az újdonság varázsával, aztán rájöttem, hogy nem is tudom, hogyan tovább, nincsenek barátaink, persze valamilyen szinten biztos depi vagyok a magánytól, az unalomtól, egyhangúságtól...Egyszóval hasonló cipõben járok, és talán azért mert itthon nagyon be van szûkülve a világ, és nem látjuk a lehetõségeket. Én elejétõl fogva nem terveztem, hogy 3 évig itthon legyek, tudtam, hogy azt nem bírnám ki, most õsztõl fel is vették a kislányomat bölcsibe (októberben lesz 1.5 éves), én pedig szakirányú továbbképzésre jelentkezem, csak sajna nem biztos, hogy indul, mert 20 fõnek meg kell lennie, eléggé aggódom emiatt. Viszont jövõ áprilisba a suli mellé még bejön a munka is (akkor jár le a Gyed, és a Gyes nem elég)...szóval...tarts ki..és hajrá..gondolom nem sokat segítettem...
A kérdező hozzászólása: Sajnos azt tapasztalom, hogy kapcsolat nélkül elég nehéz munkát találni. Legalábbis elküldtem sok-sok-sok pályázatot és mégcsak interjún se voltam ( akkoriban, még a babázás elõtt).....még gyerkõc nélkül se hívtak be sehova, nemhogy majd kisgyerekes anyaként
Én is ilyen vagyok. És nem vagyok biztos abban, hogy valaha is megtalálom azt, amit keresek a lelkem mélyén. Meg különben is: ebben a világban...28 évesen már több munkahelyem volt, mint az egész családomnak összesen. Szerintem fontos, hogy az ember ne fásuljon bele abba, amit csinál. Inkább váltson, ha van lehetõsége. Én mindig a jelennek élek, és bízom abban, hogy jobb lesz a jövõ. Mást nem is nagyon tehetek.
"Ha, nem tudod mit akar az élet tõled, gyere el Te is jegyellenõrnek"


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!