Találatok a következő kifejezésre: Ha tudnád módját, hogyan hasznosíthatnád vagyonodat (1 db)

nem
Attól függ, hogy az emberiségnek mekkora haszna származna belõle. Tudom, hogy a rokonaim is egyet értenének velem.
nem. az én javam, az én munkám gyümölcse. velem sem jótékonykodnak. ha segítenének nekem, akkor minden zokszó nélkül támogatnám a pénzemmel azon leszármazottakat, akik õsétõl a segítség jött!
nagy családom van, nemes célért hagynék az emberiség javára is!!
nincs is vagyonom
azért dolgozom, hogy a jövõm megalapozzam. a jövõmre, a saját véremre hagynám mindenem.
Az emberiség magába foglalja a családomat is.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szerintetek kényes vagyok?

Szoktam szökdécselni a folyosón, énekelni, de egyébként jól tanulok. Van olyan feladat (mondjuk matekba vagy szövegértésbe) amit nem értek és azt kihagyom. Például tavaly verset kellett mondanom a nyolcadikosoknak, és én mondtam hogy nem szeretnék. Rám erőltették, szóval el kellett mondanom:/ Nagyon rosszul esett hogy ezt mondják hogy kényes vagyok.. Aztán egy másik alkalom, voltunk nyári táborba. Odaáll elém egy tanár és közli hogy fogalmazást kell írnom...Mondom hogy biztos nem, örülök ha órára megírom nemhogy külön. (nyolcadikos vagyok, minden héten kapunk fogalmazást, hogy a felvételin menjen) Minden versenyre engem küldenek, és én mindegyikre el is megyek. Volt olyan vetélkedő ami 4 órás volt, én ott voltam és mindent beleadtam.
És igazából nagyon sokat sírok, pedig ez még a 2. hét. Valahogy érzem hogy nehéz év áll előttem, és fogalmam nincs hova akarok tovább tanulni, erre még ilyen plusszokkal is terhelnek. Nagyon fárasztó, hogy mindig én megyek, én mondom, én csinálom. És a tanáraim állandóan mondják hogy jaj, ne kényeskedj már. Nagyon utálom már ezt az iskolát emiatt is. Ti mit gondoltok? 14/L

1

Férfi növekedés + vissza térő szektás gondolatok. Mit tegyek?

18 éves vagyok. 172 cm.

Nagyon zavar. Kisebbségi komplexusom is van ez miatt.

Amikor fiatalabb voltam akkor behálózott 1 szekta. Már ott hagytam. De folyamatosan vissza tér a gondolat , hogy : ´´ Mi van ha van ´´Isten,, és segíthet megnőni és segíthet az álmaim megvalósításban,,.

1

Nektek mi az életcélotok?

9

Mit tegyek? Az egyik barátom teljesen rákapott a drogokra.

Kb 1 éve rendszeresen majdnem napi sziten szív füvet (ha nincs pénze akkor herbált). Egyébként jár dolgozni , meg él szociális életet , jár vásárolni moziba meg szórakozni stb... Meg néha még focizni is , de teljesen az élete részévé vált már. Régebben átjött játszottunk kimentünk meg ilyenek, most meg már mindig hozza azt a szart , tekeri és szívja. Próbáltam már vele beszélni de azt mondta hogy nem függő akármikor abba bírná hagyni , csak nem akarja mert neki így jó. Azt mondta ha vmi jobb meló helye lesz akkor a kokaint is kifogja próbálni. Szerintetek már sose fogja abbahagyni ? Mit tudnék még tenni? Szüleivel nem akarok beszélni...
20/F

7

Az baj, ha nem igénylem más emberek társaságát? Jó egyedül, nem vagyok magányos.

Nincs kedvem beszélgetni senkivel, csak anyukámmal és apukámmal, nem érdekelnek más emberek, kiábrándultam abból, hogy én közös programokat csináljak más emberekkel.
Szeretek itthon lenni, egyedül vásárolni menni, sétálni.
Egyetemre járok, sok ismerősöm van, de próbálok távolságot tartani, a tanulásra figyelek és nem bulizok. Ez furcsának tűnik másoknak, de én így jól érzem magam. Felmerül bennem a kérdés, hogy az baj -e, hogy én így jól érzem magam, vagy van valami defektem és fel kellene keresnem egy pszichológust?

21/L

2

Mi a baj velem?

Oké, ez a kérdés elsőre nem biztos, hogy teljesen érthető, de részletezem.

14 éves lány vagyok, és szerintem depressziós, de nem vagyok benne biztos.
Eléggé sokat (talán túl sokat) gondolkozom a vagdosáson, öngyilkosságon, halálon, már többször elképzeltem hogy felvágom az ereimet, meg a saját temetésemen veszek részt, meg hasonló abnormális dolgokat. Folyamatosan rosszul érzem magam, fáradt vagyok, levert, ingerlékeny, nem tudok koncentrálni, és ha valaki hozzám szól, legszívesebben leüvölteném a fejét, hogy hagyjon békén. Ez vonatkozik a barátaimra is, de nem szándékosan csinálom. És persze nem üvöltök, mert elég jó színész vagyok, el tudom játszani, hogy nincs semmi bajom, nem akarom ezzel elrontani az előadást. Nem akarom, hogy bárki is aggódjon értem, mert nem érek annyit.
Az egészben az a legfurcsább, hogy semmi reális okom nincs erre az egész baromságra. A szüleim nem veszekednek, a tesóimmal jóban vagyok, van pár barátom a suliban is.
Szerintetek ez depresszió? Mit tegyek? Előre szólok, NEM beszélek róla a szüleimmel, mert nem akarom, hogy azt érezzék, elrontom a boldog családi életet a "problémáimmal". És NEM megyek se pszichológushoz, se pszichiáterhez, de még háziorvoshoz se, mert képtelen vagyok megnyílni idegenek előtt, még a szimpla beszélgetéstől is rosszul vagyok. (Persze így, a neten könnyebb.)
Igazából megölni sem akarom magam, mert azzal megint csalódást okoznék egy csomó embernek.

Szóval, mit tegyek?

8

Víziszonyom van? Mit csináljak? (Több lent)

Úszásra kellesz járnom mert gerincferdülésem van és ez igazolná a plusz órámat. Eddig gyógytesire jártam, de az megszünt.
Tavaly volt rendes órába úszásóránk, de mégse tudok úszni. Be bemerek menni a vízbe, max. addig ami a nyakamig ér de ott is csak akkor ha a szélén vagyok és kapaszkodok. Ha csak a mellemig ér akkor nem kapaszkodok.
Síklani is csak segítségel vagy deszkával tudok. Egyszer megpróbáltam a tanár kérésére anélkül(remegtem) és ahogyan siklottam volna süllyedtem lefelé, nagyon viháncoltam. Utána a sírás kerülgetett.
Nem is merek beleugrani. Félek is attól, hogy valaki belelök.
Még a gondolatától is ideges leszek hogy úszni kellesz járnom.
Nagyon félek a víztől. Nem merem magam elengedni benne.

2

Fiuk! Nektek bejonnek?

13 eves lany vagyok, 165cm, kozephosszu szokesbarna haju, zold szemu, 50 kg-s sportos lany vagyok.
Sokan mondtak mar hogy szep vagyok, mindenkivel kedvesen viselkedek es hogy okos vagyok. Tobb fiunak is tetszem, de en valahogy nem vagyok megelegedve magammal.

8

Mit lehetne tenni ez ellen a gátlásosság, szégyenlősség ellen?

Szeretnék ismerkedni egy lánnyal, de egyszerűen nem tudok hozzászólni, amikor barátnőivel van, vagy más osztálytársaival, múltkor addig eljutottam, hogy amikor egyedül ment az udvaron, leszólítottam, és megkértem hogy ismerkedjen velem, de azóta megint...és így egy teljes napot hozzá se szóltam, mert amikor el tudnám érni, akkor társaival az osztályteremben van, és egyszerűen mintha nem mernék bemenni, leszólítani...attól tartok, hogy elzavar, vagy az ismerősei égetnek be, vagy bármi ilyen. Egyszer régebben volt egy lány, akivel az osztálya előtt kezdtem el ismerkedni, és röhögtek rajtam, a lány viszont kedves volt, igaz ez még általánosban volt, ez meg gimi...de egyszerűen nem...pedig sűrűn látom, megy át másik terembe, terem előtt vár az osztályával meg egyéb...de ha nincs egyedül, befagyok, vagy jön szembe egyedül, de siet, akkor is, mert azt gondolom elküldene a sietés miatt, vagy észrese venne, pedig tudom, hogy akkor sem törne össze a világ, mert mindenki él át elutasításokat, de nem tudom hogy kéne kezelnem a gátlást.
Annak is örülök, hogy múltkor le tudtam szólítani.
17/f

4

Életetek melyik eseményéről tudtok nehezen beszélni, megnyílni valakinek? Miért? Szégyenled, bánod? Rendben vagytok a lelketekkel? Vagy sok a nem szívesen beszélek róla téma?

Én arról, hogy 14 évesen öngyilkos akartam lenni. Csak aki tényleg közel áll(t) hozzám, annak mondtam el,de nem szégyenlem, hisz az is én voltam, és büszke vagyok arra a nőre, aki kibékült magával, akivé fejlődtem belőle :)

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!