Találatok a következő kifejezésre: Ha te a munkahelyeden a főnök, (1 db)

Ha te lenné a munkahelyeden a főnök, milyen lennél? Szigorú, kedves, mogorva, jókedélyű, segítenél a kollegáidon ha kérik, stb?

Legjobb válasz: Ez mind együtt. Az ilyen a jó fõnök, csak határokat kell szabni. Ennyi.

Ez mind együtt. Az ilyen a jó fõnök, csak határokat kell szabni. Ennyi.
En voltam fonok. Soha nem kertem tobbet, minthogy annyit teljesitsenek mint en. Soha nem kertem tobbet a lehetsegesnel es mindig odafigyeltem arra, ha szukseguk volt valamire. Mindig meghallgattam az oteleteiket es ha megvalosithato volt, haszanltam oket. Soha semmi problemank nem volt es ha jobban ment mindig adtam bonuszt- de befejeztem a Mo-i "karrieremet" ugyhogy most kulfoldon a sajat magam fonoke vagyok.
Beletörölném a lábam az alattvalóimba :D
attól függ, mit érdemelnek az alkalmazottak.
én nemrég lettem fõnök és nagyon nem tudom milyen legyek - én legyek a jófej, aki elnéz egy kis lazaságot is, vagy kérjek számon mindent és követeljem meg a 100%-os munkát de akkor utálni fognak :( próbálok a kettõ közt lavírozni, de nem könnyû. Beosztottként pedig annyira okos voltam, hogy hogy ha én lennék a fõnök, akkor hogy kéne csinálni :D:D
szigórú lennék, aki lusta azt kirúgnám:D
Szia! Én is fõnök vagyok. És fiatalabb mint az összes kolléga. Én eleinte kedves és elnézõ voltam, ez nem jött be mert visszaéltek vele, kihasználták, igaz konfliktusok nem voltak, de késõbb ezek is lettek. Így változtattam szigorú, többett követelõ, ha kell elnézõ, ha kell kedves, soha nem mogorva, és mindig jókedélyû lettem. Talán ezzel sikerült kívívni a tiszteletet, mert idáig az nem volt meg senki felõl, mert õk az "idõsebbek". Vért izzadok a mai napig, nagyon nehéz, legalábbis nekem.
Én szigorú lennék de néha belevinnék egypár poént is a hétköznapokra. pl. tudom utál egy alkalmazott (akinek ma van a szülinapja) direkt elküldöm valahova azt mira visszajön indul a pici buli de magában a munkában nem lennék túl elnézõ!
Szigorú lennék, mert ha elnézõ vagy a munkásokkal, akkor ök elkanászosodnak, és nem fognak akarni dolgozni. Nem engedném, a munka közbeni dumát, és azt se hagynám, hogy a munkahelyen rosszat mondjanak a vezetöségröl, meg a bérekröl, ha ilyet csinálnak, kereshetnek más helyet. Örüljenek, hogy van munkahelyük, ebben a válságban, nem?


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ha egyszer meghalsz és mondjuk a túlvilágról megfigyelheted az embereket, kit fogsz meglesni?

Tehát senki sem lát téged, te viszont bárhova eljuthatsz egy gondolat erejével, megfigyelhetsz bármit, ami a valós világban történik :D

25

Biszex lennék? (Többi lent)

Azt vettem észre, hogy egyre többet figyelem az énektanárnőmet, próbálok jófej lenni előtte. Valamint a férfi szinédzek sem érdekelnek annyira mint a nők. Mindig őket figyelem, ha filmet nézek. Lehet hogy biszex vagyok? Az biztos hogy nem vagyok leszbi mert a fiúk is érdekelnek.
14L

3

Most lesz a szalagavató, és lesz a műsorban egy idő ahol csak én meg a partnerem táncolunk, NAGYON izgulok és félek, hogy elrontom, mondhatni félek hogy lemerevedek és lámpalázas leszek. Mit tegyek?

Vélemény, tapasztalatok?? Egyébként sokat gyakorlunk eddig 1 hónapja táncolunk, de tanárom szerint eddig kb, 2.5 hónap anyagát tanultuk meg...

3

Hogy tűnjek vidámnak anélkül, hogy vigyorognék, mint a tejbetök?

Nem vagyok egy vidám ember, mert nincs boldog életem, ez tény, de azért nem hinném, hogy annyira látszik rajtam. Nem járok olyan cuccokba, és normálisan beszélgetek a emberekkel. Mégis, egyre többen jegyzik meg, hogy ránézére milyen komor és morci és rosszkedvű vagyok, és miután megismernek, jönnek rá, hogy amúgy nem vagyok olyan, jó társaság vagyok. De mégis mit tegyek, hogy ne iilyesmi látszódjon rajtam??? Mégse mehetek az utcán vigyorogva... Mások akkor hogy csinálják?
15L

7

Tényleg nem létezik lehetetlen?

Minden csak az akaratomon múlik? Akár repülőpilóta is lehetek egyszer?

5

Valamikor én ezt már átéltem egyszer? Nektek mi az álmotok?

Amikor arra gondolok, hogy mi a célom és mi lehet a jövőm, akkor egy ilyen kép ugrik be: Szép családom van, gyerekeim vannak, jómódúak vagyunk, valamelyik csendes budai házikóban lakunk, ősz van, színesek a levelek, olyan egyszínű, igényes ruhát hordok, és meleg teát főz bent az asszony, amíg én kint játszok a gyerekekkel a kertünkben.

Szóval az a kérdésem, hogy ezt magamtól találhattam ki vagy valahol láthattam egy ilyen életeseményt?

Nektek mi az álmotok?

2

Hogy tudom pontosan megmerni, hogy hány cm magas vagyok?

egyszer 164 vagyok,aztan 165,majd vaglahogy 166ot merunk a baratommal. mindig mas jon ki,és kotve hiszem,h hetente 1cm-t nonek :D
van valami praktika h pontosra tudjam?
és még szt szeretném,hogy a sztároknak szerintetek a rendes magassagukat irjak oda,vagy csalnak picit az internetes adatoknal?

1

Ha mezitláb haladok egyenletes tempóban egész nap akkor mennyi idő alatt keményedik meg a talpam?

1

Gyakran hibazol? Pl munkahelyen

3

Eltoltam az életem, hogyan lépjek tovább? 28 / f

Egyetem végeztével...nos bezárkóztam. Otthon ültem több mint egy évig...utána kaptam állást - hamarabb is lehetett volna de nem akartam emberek közé menni - de a munka nem volt szakmai, és nem láttam benne jövőt...eljöttem, majd újabb munkahely...itt 2 hónapig bírtam, majd újabb munkahely - ez nem lett volna rossz, de ez megszűnt...rögtön utána újabb munkahely, ez sem volt szakmai meló...de gondoltam végigcsinálom. Ment is egy darabig, de ekkor kezdődtek a gondok: alvászavaraim lettek a mai napig nem tudom mitől... odáig fajult hogy gyakorlatilag nem tudtam teljesíteni a helyemen - kirúgtak...egy év után. Kerestem újabb állást - nem akartam külföldre menni mert beszari voltam - találtam is - de első nap gyakorlatilag rosszul lettem szó szerint, és felmondtam egy hét után.... végül befeküdtem a pszichiátriára.... bent voltam 1 hónapot, kijöttem, itthon voltam megint egy jó darabig, majd újra találtam melót.... de nagyon idegesített a gyógyszer szedés...így elmentem egy rehabilitációs intézetbe - próbaidő alatt 1,5 hétre - mikor visszajöttem kirúgtak innen is... ezek után még mindig gyógyszert szedve, nyitottam egy irodát egy üzlettárssal - de nem jött össze a dolog - majd találtam megint egy új munkahelyet - itt 1 hónapig húztam - nem bírtam felkelni a gyógyszertől reggel - végül visszamentem a rehabilitációs helyre - itt voltam 5 hónapig... kijöttem innen - kerestem állást de ez úttal angliában - fel is vettek egy nagy multihoz egy kisvárosba - itt voltam 3,5 hónapot - szedtem a gyógyszert, minden jó is volt eleinte, de utána megint nem bírtam felkelni....így eljöttem, a meló amúgy is "temporary position" volt, szóval nem nagy szám...Hazajöttem, most nyáron, a gyógyszerrel leálltam - nem vagyok még olyan jól, de fel tudok kelni reggel simán és energiám is van úgy ahogy nap közben...
Ez idő alatt kb. 5 év telt el, ebből összesen 1,5 évet ha dolgoztam.... nincs komolyabb tapasztalatom, pláne nem szakmai...ez a kisebbik baj...a nagyobbik hogy nem tudom feldolgozni a hatalmas mennyiségű elpocsékolt időt...nagyon bánt...rémálmaim vannak miatta, néha nyugtatót is be kell vennem hogy lehiggadjak. Gyakorlatilag ugyanott vagyok mint 5 éve....anyagilag és szakmailag is. Ráadásul az önéletrajzom ezt nyilván nem mutatja így, ki van kozmetikázva...ez is idegesít hogy hazudnom kell folyamatosan....
Elég idegesítő pályakezdőnek lenni 28 évesen.... és ez is még csak kisebbik gond... amit tanultam szakmát nem is érdekel annyira...totál mást akartam tanulni, de mindegy, azért nem tanultam azt amit szerettem volna mert nem voltam olyan jó matekból...
Ez a sztori egyszerű nyávogásnak tűnhet, "küzdeni nem akarás" -nak....de én már nem tudom mit higgyek, ki vagyok, mi vagyok. Egyetem alatt nagyon jól tanultam, tudtam is sok mindent, dolgoztam is mint egy állat, jártam edzőterembe....ezek közül az edzőterem maradt meg....
A kérdésem végül is, hogyan tegyem magam túl ennyi sikertelenségen, bénázásokon? Meg hogy hazudnom kell az önéletrajzomat illetően? Ráadásul mondanom sem kell hogy párkapcsolatom sem volt még soha... most már persze volna rá igényem, de úgy érzem már elkéstem mindennel.
Nem vagyok már elkeseredve, csak nagyon nem találom a motivációt ezek után ami történt.
Persze lehetne azt mondani hogy: "ha nem lenne mit ennem akkor mennék mint a kisangyal dolgozni" és ez így is van, azzal a kivétellel hogy ha tényleg így volna, már lehet rég halott lennék, mert nem bírnám elviselni a tudatot hogy nem vittem semmire az életben....
Hogyan tovább? Ha valaki tud esetleg pszichológiai megközelítésű könyvet, commentet írni azt megköszönöm!

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!