Találatok a következő kifejezésre: Ha sérült születik, hogyan (1 db)

Ha sérült gyermek születik, hogyan lehet feldolgozni, és nem folyton az egészséges társait "irigyelni"?

Nekem sérült gyermekem van,és el nem tudom mondani mennyire imádom:)Õ egy pici angyal:)De szinte mindig arra gondolok,milyen lenne egészségesen.Más is van így?

Legjobb válasz: Szerintem ezzel kicsit vagy nagyon, de mindenki így van. DE! Egy anya abban a pillanatban, amikor a kezébe veheti a kisbabáját, nem törõdik azzal, hogy valami "nem stimmel" mert neki akkor minden stimmel és úgy tökéletes minden, ahogy van. És ez késõbb is így marad. Idõvel majd nem gondolsz már annyit arra, hogy milyen is lenne, ha egy teljesen egészséges gyereked lenne, mert egyre inkább elfogadod a helyzetet, és ez fog természetessé vállni az õ esetében. Mint ahogy egy sérült ember sem tudja, hogy neki miért rosszabb, mint az egészségesnek, egy idõ után a szülei is képesek lesznek az õ szemével látni, és akkor már nekik sem a negatív különbségek tûnnek fel.

Szerintem ezzel kicsit vagy nagyon, de mindenki így van. DE! Egy anya abban a pillanatban, amikor a kezébe veheti a kisbabáját, nem törõdik azzal, hogy valami "nem stimmel" mert neki akkor minden stimmel és úgy tökéletes minden, ahogy van. És ez késõbb is így marad. Idõvel majd nem gondolsz már annyit arra, hogy milyen is lenne, ha egy teljesen egészséges gyereked lenne, mert egyre inkább elfogadod a helyzetet, és ez fog természetessé vállni az õ esetében. Mint ahogy egy sérült ember sem tudja, hogy neki miért rosszabb, mint az egészségesnek, egy idõ után a szülei is képesek lesznek az õ szemével látni, és akkor már nekik sem a negatív különbségek tûnnek fel.
Nekem is van egy angyalkám. Amikor megszületett tudtam meg hogy veleszületett betegsége van. Szívbeteg. Az elsõ napok kritikusak voltak, de túléltük. Most azért vagyok hálás mert életben van és látszólag minden rendben. Úgy élem meg hogy sokkal rosszabb is lehetne. Persze gyakran feltettem magamnak a kérdést hogy miért pont õ. De vannak dolgok amin nem változtathatunk de, tudom hogy egyetlen egészséges gyerekért sem cserélném le az én angyalkámat mert õ nekem így tökéletes.
"Amit a jó Isten elvett a fejükbõl, azt mind odaadta a szívükbe." Ha értelmi sérült, ha egyéb, másba lásd meg a szépet benne. Szülõként voltam érintve, késõbb szakmám lett. Imádok velük dolgozni, csodálatosak, aranyosak. Sokkal jobb ez a pálya, mint az eredeti, pedig mindenki hülyézett amikor váltottam.Sokkal boldogabb vagyok velük, mint elõzõ szakmámba.Õszinték, megbízhatóak, még vannak értékeik, jobban kötödnek az emberhez(akár szülõhöz, akár pedagógushoz)mint az átlag gyerek(pedig nekem is van 4 saját gyerekem). Próbálj belenyugodni, és akkor rögtön kisüt a nap, és látod mibe különb Õ a többinél!
Szia! Te szerencsés vagy, mert azon gondolkodhatsz, hogy milyen lenne egészségesen.Nálam az volt a kérdés meddig maradhat életben.Sajnos nekünk csak egy hónapunk volt.Terhesen tudtam, hogy beteg lesz, de nekem is a pici Angyalkám volt.
Nekem is sérült gyermekem van. Én sose nézegettem, hogy milyen lenne egészségesként. Mondjuk nem tudom, a te gyerekednek milyen veleszületett sérülése van. Az enyém autista. Kívülrõl semmi sem látszik rajta. Csodaszép gyerek :) 2 éves koráig nem is tudtuk, hogy probléma van vele. Azon mondjuk sokat rágódok hogy mi lesz majd vele, meg hogy szegénykémnek valószínõleg minden nehezebb lesz az életében, mint egy áltagosnak. Én optimistán nézek a jövõbe. Jó terápiánk van, egyre jobban fejlõdik. És igen, az anyai szeretet az, ami mindent széppé tesz a világban. Gondolj bele, a legutolsó rablógyilkos is szereti az anyja. Akkor az én esõmanómat egyenesen imádat illeti meg :D
Teljes mértékben egyet értek az elöttem szólóval. Sokkal hálásabbak és viszont õszinte szeretet adnak a sérült gyermekek. Én is dolgoztam iskolában enyhe és közép súlyos értelmi fogyatékosokkal is ép diákokkal is. Õszitén mondom a fogyatékos gyermekeben soha nemcsalódtam õszinték kedvesek segitõkészek még sorolhatnám én imádtam velük dolgozni. Míg az ép diákokról ezeket sajnos nem tudom ennyire biztosan kijelenteni. Persze szülõként biztos nehezebb el fogadni, de szerintem az iagazi õszinte anyai szeret mindenen átsegít!!!!!!
Én sérült gyerekeket tanítok, enyhe és közepesen súlyosakat.Nagyon szeretem õket, nagyon jó velük együttdolgozni, mert sokkal hálásabbak, figyelmesebbek, érdeklõdõbbek mint ép társaik (ezek integrált osztályok).A hasonló/homogén közösség egyenlõen bánik a tagjaival, nem érzõdik ki, hogy valakinek bármi baja is lenne, és nekem sem jut eszembe munka közben. Ezt a "hiányosságot" sem szégyellni, sem titkolni nem kell, a születési rendellenességrõl senki sem tehet, pláne nem a gyerek.Hál' istennek ma már olyan világban élünk, ahol egyre toleránsabbak az emberek, és talán elõbb-utóbb sikerül elérnünk azt, hogy tényleg nem tekintik majd "idegen bolygóról érkezettnek" a fogyatékkal rendelkezõ másikat.Az a szomorú, ha valaki ezt nem tekinti természetes dolognak... (úgy értem, hogy képtelen elfogadni)
talan egy serult kisgyerek nagykoraban is sokkal halasabb lesz a szuleinek, szerintem ugy kezeljetek ot mintha egeszseges lenne es ugy nojon fel hogy ne a sajnalatot erezze hanem a szeretet, igy baratokat is konnyebben talal majd.idovel elmulik h arra gondolsz, es ez igy normalis.
lényeg, hogy elfogadd õt úgy ahogy van, mert így tudod csak feldolgozni.
Nagyon sajnálom. És szerintem minden szülõ fejében megfordul a gondolat, hogy milyen lenne, ha egészséges lenne. A lényeg az, hogy szereted õt. A szeretet minden nehézségen átvisz majd titeket. És sok boldogságot kívánok.
Értékesebb õ a többi egészséges társánál, hisz ha nem értelmi fogyatékos, akkor feltudja fogni, amit esetleg egészséges társai nehezebben, vagy egyáltalán nem..és õ megtanulja a kitartást alkalmazni az életben..és így teljesen más lesz az értékrendje is.Feldolgozni ezt nem kell, hiszen ez már örökké így marad.Sajnálni nem kell, fõleg, ha fiú, legalábbis nem kell mondani neki, csak ha sokat igényli a beszélgetést..elbeszélgetni róla hogy mi a baja, mért van ez..és mindenre pontosan, érthetõen kell válaszolni, amit kérdez saját betegségével kapcsolatban..és felkészíteni az esetleg várható, betegségébõl fakadó kellemetlenségekre...a sajnálat ellene van.Ha lányról van szó, azért gondolom kicsit nehezebb lehet... én nem tapasztaltam ezeket, én egészségesen élem át ezeket a dolgokat, mert úgy érzem, hogy nekem is van hiányosságom az értékrendemben..
Szia. Nekem vakon született a lányom. Elõször nagyon elkeseredtem, de nem magamat sajnáltam, hanem Õt. Nagyon szeretem Õt, úgy, ahogy van! Mostmár 18 éves, nagyon jó tanuló, van egy szintén vak barátja, akivel nagyon boldog már 4. éve, tehát a helyzetéhez képest is boldog élete van:) Nehezen dolgoztam fel, még ma is van olyan, hogy elgondolkodom azon, hogy milyen lenne, ha egészséges lenne... Azzal vígasztalom magam, hogy neki nem hiányzik a látás, mert nem tapasztalhatta meg a látás élményét, így nem tudja mit veszít, Õ így szokta meg a mindennapokat. Nagyon hálás Õ is, ebben igazatok van, hgoy nagyon hálásak tudnak lenni. Minden jót:)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Hogy magyarázzom el a gyerekemnek?

Fél a sötétben. A szellemektől is „parázik”. Mi a teendő?

4

Mi a véleményetek a szabályokról gyerekkorban?

Arra gondolok, hogy gyerekkorban megkövetelt, szabályokra nevelt gyerekek felnőttként könnyebben boldogulnak.

6

A párom kisöccse azzal szórakozik hogy telefonálgat össze-vissza én mint a RTF végzős tanulója beszéltem vele hogy ne tegy de hiába mit tegyünk mert a párom tegnap zokogva hívott fel és mesélte hogy mit művel a kisőccse?

13

Mikor jönnek a hátsó fogak?

2

Volt valaki ilyen helyzetben? A kisfiam hiperaktív.

Az éven októberbe tölti a 7 évet. Az oviba azt tanácsolják hogy maradjon még egy évet óvodába mert nem tud figyelni huzamosabb ideig és egy helyben ülni. Az eszével nincs gond okos gyerek. Nem tudom hogy mit csináljak engedjem suliba vagy maradjon még egy évet oviba?

17

8kgos gyermekem napi 6-8 deci anyatejet eszik, kb 1dlgyümit. Mást nem hajlandó elfogadni. Mit tegyek? A veséjére nem káros?

3

Ti mit csinálnátok ilyen helyzetben? Részletesen lentebb.

Visszamentem dolgozni, emiatt a két fiamat (4 éves, 16 hónapos) a szüleim hozzák el oviból, bölcsiből és ők vannak velük, maíg haza nem érek (bő 1 órát). A problémám az, hogy mióta velük vannak délutánonként, a nagyobbik gyermekem olyan viselkedési normákat vett fel, ami eddig nem volt rá jellemző, mert én nem hagytam: hiszti, feleselés, csapkodás, ordítás. Tudom az okát, nagyszülőknél nincs fegyelemzés. Ezt én egyáltalán nem tudom elfogadni, és nem is szeretném, ha így viselkedne (főleg, hogy a kicsi őt utánozza). Beszéltem már a szüleimmel (többször!), de sajnos ők egyáltalán nem érzik ezt problémának, sőt!, még örülnek is, hogy a gyerek mennyire ragaszkodik hozzájuk (amikor hazaérek, 10 percig ordít, hogy a mamáékkal akar maradni, mert akkor mindent lehet...!). Tanácstalan vagyok, mert muszáj vagyok tölük segítséget kérni, de ez hosszú távon ebben a formában nem járható út. Ötletek?

11

Nevelőszülők kapnak anyagi támogatást az államtól? Ha igen! Mennyire lehet számítani? Vagy mitől teszik függővé?

4

Autisztikus/aspergeres gyermeket nevelő szülők! Viselkedési problémákkal kapcsolatban tudnátok tanácsot adni?

5 éves kislányommal már régóta vannak problémák (kényszeres tünetek és szociális problémák), és nemrégiben derült ki, hogy pervazív zavar. Nemsokára megyünk a Vadaskertbe bennfekvéses kivizsgálásra, pszichiáter tanácsára. Viszont most napról napra romlik a viselkedése, és semmilyen eszközünk nincs, az óvónők is tanácstalanok. Tudja, hogy amit csinál, az rossz, de másodpercek alatt cselekszik, gondolkodás nélkül (tehát pl. megrongál dolgokat, bántja a társait, nekimegy az óvónőknek). Fegyelmezésre, szidásra, büntetésre nagyon rosszul reagál, iszonyú hisztirohamokat vált ki belőle. Az óvónők már inkább mindent ráhagynak inkább. Egyébként nagyon értelmes, IQ-ja magas, kommunikatív, mindent megért, mindent meg lehet vele beszélni. Én itthon kompromisszumokra törekszem, de erre az oviban huszonvalahány gyerek között, szoros napirenddel nincs lehetőség sajnos és a legtöbb gond ott van vele. Az iskolakezdéstől rettegek. :(
Pszichológushoz járunk, de egyelőre nem sokat segít, és mondta is a pszichológus, hogy csodát ne várjunk, mert mindig lesznek problémák. Tudnátok konkrét tanácsokat adni?

32

Olyan felnőtt, aki apa nélkül nőtt föl és megtalálta az igazi élet értékeit?

Nagyon szeretnék egy ilyen példát, mert mert apám halála után, meg apámmal is olyan példát láttam, ami nem értékes: külsőségek stb... Tehát szinte bármit megtennék, ha találkozhatnék egy olyan emberrel, aki talpon tudott maradni és tudnék tanulni tőle, legfőképp azt szeretném átvenni, hogy nyitva van a világ attól még, hogy valaki "rossz" környezetben nevelődik.

12

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!