Találatok a következő kifejezésre: Ha sérült születik, hogyan (1 db)

Ha sérült gyermek születik, hogyan lehet feldolgozni, és nem folyton az egészséges társait "irigyelni"?

Nekem sérült gyermekem van,és el nem tudom mondani mennyire imádom:)Õ egy pici angyal:)De szinte mindig arra gondolok,milyen lenne egészségesen.Más is van így?

Legjobb válasz: Szerintem ezzel kicsit vagy nagyon, de mindenki így van. DE! Egy anya abban a pillanatban, amikor a kezébe veheti a kisbabáját, nem törõdik azzal, hogy valami "nem stimmel" mert neki akkor minden stimmel és úgy tökéletes minden, ahogy van. És ez késõbb is így marad. Idõvel majd nem gondolsz már annyit arra, hogy milyen is lenne, ha egy teljesen egészséges gyereked lenne, mert egyre inkább elfogadod a helyzetet, és ez fog természetessé vállni az õ esetében. Mint ahogy egy sérült ember sem tudja, hogy neki miért rosszabb, mint az egészségesnek, egy idõ után a szülei is képesek lesznek az õ szemével látni, és akkor már nekik sem a negatív különbségek tûnnek fel.

Szerintem ezzel kicsit vagy nagyon, de mindenki így van. DE! Egy anya abban a pillanatban, amikor a kezébe veheti a kisbabáját, nem törõdik azzal, hogy valami "nem stimmel" mert neki akkor minden stimmel és úgy tökéletes minden, ahogy van. És ez késõbb is így marad. Idõvel majd nem gondolsz már annyit arra, hogy milyen is lenne, ha egy teljesen egészséges gyereked lenne, mert egyre inkább elfogadod a helyzetet, és ez fog természetessé vállni az õ esetében. Mint ahogy egy sérült ember sem tudja, hogy neki miért rosszabb, mint az egészségesnek, egy idõ után a szülei is képesek lesznek az õ szemével látni, és akkor már nekik sem a negatív különbségek tûnnek fel.
Nekem is van egy angyalkám. Amikor megszületett tudtam meg hogy veleszületett betegsége van. Szívbeteg. Az elsõ napok kritikusak voltak, de túléltük. Most azért vagyok hálás mert életben van és látszólag minden rendben. Úgy élem meg hogy sokkal rosszabb is lehetne. Persze gyakran feltettem magamnak a kérdést hogy miért pont õ. De vannak dolgok amin nem változtathatunk de, tudom hogy egyetlen egészséges gyerekért sem cserélném le az én angyalkámat mert õ nekem így tökéletes.
"Amit a jó Isten elvett a fejükbõl, azt mind odaadta a szívükbe." Ha értelmi sérült, ha egyéb, másba lásd meg a szépet benne. Szülõként voltam érintve, késõbb szakmám lett. Imádok velük dolgozni, csodálatosak, aranyosak. Sokkal jobb ez a pálya, mint az eredeti, pedig mindenki hülyézett amikor váltottam.Sokkal boldogabb vagyok velük, mint elõzõ szakmámba.Õszinték, megbízhatóak, még vannak értékeik, jobban kötödnek az emberhez(akár szülõhöz, akár pedagógushoz)mint az átlag gyerek(pedig nekem is van 4 saját gyerekem). Próbálj belenyugodni, és akkor rögtön kisüt a nap, és látod mibe különb Õ a többinél!
Szia! Te szerencsés vagy, mert azon gondolkodhatsz, hogy milyen lenne egészségesen.Nálam az volt a kérdés meddig maradhat életben.Sajnos nekünk csak egy hónapunk volt.Terhesen tudtam, hogy beteg lesz, de nekem is a pici Angyalkám volt.
Nekem is sérült gyermekem van. Én sose nézegettem, hogy milyen lenne egészségesként. Mondjuk nem tudom, a te gyerekednek milyen veleszületett sérülése van. Az enyém autista. Kívülrõl semmi sem látszik rajta. Csodaszép gyerek :) 2 éves koráig nem is tudtuk, hogy probléma van vele. Azon mondjuk sokat rágódok hogy mi lesz majd vele, meg hogy szegénykémnek valószínõleg minden nehezebb lesz az életében, mint egy áltagosnak. Én optimistán nézek a jövõbe. Jó terápiánk van, egyre jobban fejlõdik. És igen, az anyai szeretet az, ami mindent széppé tesz a világban. Gondolj bele, a legutolsó rablógyilkos is szereti az anyja. Akkor az én esõmanómat egyenesen imádat illeti meg :D
Teljes mértékben egyet értek az elöttem szólóval. Sokkal hálásabbak és viszont õszinte szeretet adnak a sérült gyermekek. Én is dolgoztam iskolában enyhe és közép súlyos értelmi fogyatékosokkal is ép diákokkal is. Õszitén mondom a fogyatékos gyermekeben soha nemcsalódtam õszinték kedvesek segitõkészek még sorolhatnám én imádtam velük dolgozni. Míg az ép diákokról ezeket sajnos nem tudom ennyire biztosan kijelenteni. Persze szülõként biztos nehezebb el fogadni, de szerintem az iagazi õszinte anyai szeret mindenen átsegít!!!!!!
Én sérült gyerekeket tanítok, enyhe és közepesen súlyosakat.Nagyon szeretem õket, nagyon jó velük együttdolgozni, mert sokkal hálásabbak, figyelmesebbek, érdeklõdõbbek mint ép társaik (ezek integrált osztályok).A hasonló/homogén közösség egyenlõen bánik a tagjaival, nem érzõdik ki, hogy valakinek bármi baja is lenne, és nekem sem jut eszembe munka közben. Ezt a "hiányosságot" sem szégyellni, sem titkolni nem kell, a születési rendellenességrõl senki sem tehet, pláne nem a gyerek.Hál' istennek ma már olyan világban élünk, ahol egyre toleránsabbak az emberek, és talán elõbb-utóbb sikerül elérnünk azt, hogy tényleg nem tekintik majd "idegen bolygóról érkezettnek" a fogyatékkal rendelkezõ másikat.Az a szomorú, ha valaki ezt nem tekinti természetes dolognak... (úgy értem, hogy képtelen elfogadni)
talan egy serult kisgyerek nagykoraban is sokkal halasabb lesz a szuleinek, szerintem ugy kezeljetek ot mintha egeszseges lenne es ugy nojon fel hogy ne a sajnalatot erezze hanem a szeretet, igy baratokat is konnyebben talal majd.idovel elmulik h arra gondolsz, es ez igy normalis.
lényeg, hogy elfogadd õt úgy ahogy van, mert így tudod csak feldolgozni.
Nagyon sajnálom. És szerintem minden szülõ fejében megfordul a gondolat, hogy milyen lenne, ha egészséges lenne. A lényeg az, hogy szereted õt. A szeretet minden nehézségen átvisz majd titeket. És sok boldogságot kívánok.
Értékesebb õ a többi egészséges társánál, hisz ha nem értelmi fogyatékos, akkor feltudja fogni, amit esetleg egészséges társai nehezebben, vagy egyáltalán nem..és õ megtanulja a kitartást alkalmazni az életben..és így teljesen más lesz az értékrendje is.Feldolgozni ezt nem kell, hiszen ez már örökké így marad.Sajnálni nem kell, fõleg, ha fiú, legalábbis nem kell mondani neki, csak ha sokat igényli a beszélgetést..elbeszélgetni róla hogy mi a baja, mért van ez..és mindenre pontosan, érthetõen kell válaszolni, amit kérdez saját betegségével kapcsolatban..és felkészíteni az esetleg várható, betegségébõl fakadó kellemetlenségekre...a sajnálat ellene van.Ha lányról van szó, azért gondolom kicsit nehezebb lehet... én nem tapasztaltam ezeket, én egészségesen élem át ezeket a dolgokat, mert úgy érzem, hogy nekem is van hiányosságom az értékrendemben..
Szia. Nekem vakon született a lányom. Elõször nagyon elkeseredtem, de nem magamat sajnáltam, hanem Õt. Nagyon szeretem Õt, úgy, ahogy van! Mostmár 18 éves, nagyon jó tanuló, van egy szintén vak barátja, akivel nagyon boldog már 4. éve, tehát a helyzetéhez képest is boldog élete van:) Nehezen dolgoztam fel, még ma is van olyan, hogy elgondolkodom azon, hogy milyen lenne, ha egészséges lenne... Azzal vígasztalom magam, hogy neki nem hiányzik a látás, mert nem tapasztalhatta meg a látás élményét, így nem tudja mit veszít, Õ így szokta meg a mindennapokat. Nagyon hálás Õ is, ebben igazatok van, hgoy nagyon hálásak tudnak lenni. Minden jót:)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Aspergeres kisfiam szeptemberben kezdi a nagycsoportot. Hogyan tovább? /bővebben lent/

Bajban vagyunk, jövőre tavasszal a kisfiam betölti a 6. évet. Kinéztem már neki egy nagyon jó iskolát, de az persze Budapest másik végében van. Anyósomnál lakunk, és az önerőre kuporgatunk, hogy tudjunk később lakáshitelhez jutni. Abban a kerületben vennék természetesen lakást /mindegy, ha lepukkant is/, ahol a suli van, de nem fog összejönni az iskolakezdésig annyi önerő, amennyi egy kb. 7 milliós panel lakáshoz kell. Ahol most lakunk, ott még hasonló iskola sincs. A világ egyik végéről a másikra pedig nem utaztathatom minden nap majd 3-3 órát. Nincs valami ötletetek szülő ként, hogy ilyen esetben hová lehet fordulni? Hol tudnak segíteni, vagy mi a helyzet ilyenkor? Tartósan beteg gyermekre nem jár valami lakáshitelhez való kedvezmény, vagy bármi, ami megkönnyítheti számunkra a lakáshoz jutást? Nagyon köszönöm a segítséget.

7

Ki számít szigorúbb anyukának?

Aki kiabál a gyerekkel és beállítja a sarokba, vagy aki elveri a kezét hogyha rosszat csinál?

8

A 17 éves lányom nem akarja elfogadni a gerincferdülés betegségét mit csináljak? Rám nem hallgat. (részletek lenn)

Sziasztok! Van egy 17 éves lányom, akinek gerincferdülése van. Járatom gyógytornára, magántornász is jön, csináltattunk "fűzőt" is....stb, de egyszerűen nem akarja felfogni a betegségét. Ha nem mondom neki hogy tornázzon vagy hordja a fűzőt, akkor magától esze ágába se lenne. Most volt lehetőség 1 hetes, bennalvós gyógytornára, de ment állandóan a hiszti, haza akar jönni onnan. Hiába mondom hogy az ő érdeke, azt mondja nem érdekli... Mit csináljak, és Õ miért csinálja ezt?

16

4 évesem mozgását kissé elmaradottnak látom. Vigyem el egy felmérésre?

4 és fél éves, lány. mindent lassabban csinált. 2 hónaposan kezdte tartani a fejét. 14-15 hónaposan kezdett járni. háziorvosok, védőnők mindig türelemre intettek, szerintük nincs gáz. jelenleg: nem váltott lábbal lépcsőzik. ha megkérem, képes rá, de néhány lépcsőfok után azt mondja, neki az kényelmetlen. fél a csúszdáktól. nagy nehezen azért lecsúszik a kisebbeken, de azt is inkább csak kérésre. nem igazán tud fél lábon ugrálni. minden kortársánál lassabban szalad és nagyon hamar elfárad. olykor az 500 m-re levő oviba is kihívás elrollereznie a 3 kerekűjével. az egyszerű kis létrákon, kötélhálókon felmászik a játszótéren, de egy rendes mászóka, kisebb mászófal már elriasztja. sok mozdulatot és játékot meg sem próbál, azt mondja, hogy nem tudja, fél hogy elesik, leesik, fél hogy elveszíti az egyensúlyát. pedig sosem voltam egy "ne szaladj mert elesel" anyuka. 1 éve úszni jár. nagyon lassan halad. a vele egykorú barátnője egy egyhetes úszótábor alatt majdnem annyit fejlődött, mint ő egy év alatt. lovagolni is járunk. különböző gyakorlatokat csinálnak voltizzsal, és pl. séta közben fél hanyatt feküdni a lépő lovon, nem érzi az egyensúlyát annyira, mindig megkéri, hogy állítsák meg a lovat. a múltkor egy vele egykorú gyerek az első órán simán lefeküdt a haladó lóra. azt látom, hogy míg más gyerek izgalmasnak tartja az új kihívásokat, a testi képességei határainak kitapasztalását, addig az én lányom egyáltalán nem szeret mozogni, és a legkisebb veszéllyel járó helyzeteket is elkerüli. összességében: óvatos, lassú, ügyetlen és bizonytalan a mozgása. legalábbis én annak látom. vagy túl sokat várok el tőle? honnan tudjam, hogy nem szorulna-e némi segítségre a mozgásfejlődése során? hol a határ fejlett és elmaradott között? szellemiekben és viselkedését tekintve amúgy tök okés. ti foglalkoznátok ezekkel a lemaradásokkal? hogyan?

11

Hogyan kell bánni fogyatékos gyerekekkel?

Holnap megyek egy táborba segítőnek, ahol fogyatékos gyereknek kell segíteni? Hogy kell velük viselkedni? Mit tanácsoltok?

3

Úgy érzem, rosszul nevelem a gyerekem, és tönkreteszem. Hová forduljak?

Alapból váratlan terhességből született a most majdnem 2 éves lányom,én soha nem akartam gyereket,mert én szeretetlenségben voltam nevelve,úgy éreztem,nem tudnék mit adni egy gyereknek. De hát így jött ki,felelőtlenek voltunk a férjemmel,és terhes lettem,és végül nem is szakítottam meg. Igyekszem szeretetet adni a lányomnak,még mindig cicizik,bár engem ez már nagyon megterhel,konkrétan utálom,ha cicizik,de ő csak ettől nyugszik meg. Ezt is én csesztem el,a legegyszerűbb volt minden sírásnál cicire tenni,hogy megnyugodjon.(persze megnéztem,hogy minden más rendben van-e) Szóval nincs is más megküzdési stratégiája. Amúgy nekem sincs,én állandóan zabálok,bulimiás vagyok. Sokszor megölelgetem,éreztetem,hogy szeretem,de baromi hamar elveszítem a türelmem,ha valami rosszaságot csinál. Pl kiönt valamit,leveszi magáról a pelust és odapisil,kakil valahová,ledob valami törékenyt.Megpróbálja elérni a vegyszereket,és késeket,már nem tudom,hová pakoljam őket,hogy ne kelljen nekem is minden alkalommal létrára másznom.Néha az a gonosz gondolat támad bennem,hogy akkor csak hadd csinálja,ha meghal,legalább nem lesz több gondom.Erről mindről tudja,hogy nem szabad,és nem tudom,hogy szoktassam le róla,leginkább kiabálok vele,de minimum undorító,gyűlölködő stílusban magyarázom neki,hogy mit csinált rosszul,néha le is bénázom,bár utólag igyekszem korrigálni,hogy nem ő béna,csak amit csinált,az volt bénázás,vagy ilyesmi.Ha rossz napom van,alapból nehezen viselem el. Kevésszer ugyan,de már ütöttem meg,a kezét olyan 3-4-szer,hirtelen felindulásból. Meg ha megüt engem,akkor is visszaütöm ugyanott,ahol ő engem. Ezt is rosszul csinálom? Inkább sírást kéne imitálnom,és mondani,hogy fáj? A játszótéren néha ütögeti a gyerekeket,de nem tudom biztosan,hogy bántás,vagy játék,hiszen én is szoktam néha játékból dobolni a hasán például. Ezen ő nevet,de én utálom,ha ő engem akárcsak játékból megüt. Amúgy inkább dühből üt meg,mert nem teljesül valami,amit akar.Most már elhatároztam,hogy játékból sem fogom paskolgatni. Sok mindent megengedek neki,de ő még ezeket a határokat is folyton túllépi,amiket egyszerűen nem tudok tolerálni.Nem tudom,hogy szóljak rá,hogy meg is értse,és nem tegye többet. Az is baj,hogy ha túl engedelmes,az sem jó,nem akarom azt sem,hogy azonnal behódoljon.Félek,hogy a sok kiabálás,és néhány ütés és rossz szó miatt rossznak hiszi majd magát,aztán felnőtt korában ő lesz majd a hírekben,mint ámokfutó,aki kinyírta az osztálytársait,meg a tanárait. Hozzáteszem,magamat utálom eléggé,depressziós fajta vagyok,időnként halálvággyal,de sokféle kezelés után sem változtam sokat. Nem akarom,hogy a gyerekem agresszív legyen,persze azt sem,hogy őt nyomják el. Szinte semmilyen problémát nem tudok úgy kezelni,hogy utána ne érezzem magam szar anyának,amivel persze a kedves férjem is egyetért. Néha itthagynám őket,de nem tudom,mivel teszek rosszabbat a gyerekemnek.

6

Mit tehet az a lány, akit molesztál az édesanyja élettársa, de senki sem hisz neki?

A lány egyszer azt hazudta, hogy a férfi megerőszakolta, mert nem tetszett neki, hogy új jövevény került a családba, de miután kiderült az igazság, a férfi tényleg zaklatni kezte, mert a lánynak már senki egy szavát sem hiszi el, aki segíthetne.

5

Mi számít egy óvodás (4-5 éves) gyereknél viselkedészavarnak, ami miatt érdemes felkeresni a nevelési tanácsadót?

Ha pl. nappalra szobatiszta, de előfordul egy családi esemény miatt (egy távol élő rokon érkezése, aki pozitív, és negatív értelemben is felkavarja a család életét), hogy 2-3 hétig bemegy a kaki eleje, és az oviban rendetlenkedik (nem verekszik, nem agresszív, csak pl. sokat nyüzsög, amíg mondókáznak, vagy csoportos foglalkozás van). És egyszer-egyszer éjjel is bepisil ez idő alatt. Érdemes szakemberhez fordulni emiatt, ha egyébként sosincs gond vele, vagy nem?

7

ADHD-s a gyereked? Olvastad ezt a cikket?

http://boldognapot.hu/blog/elarulta-a-betegseg-kitalaloja-ho..

3

Òvoda váltás? Győri anyukák válaszoljatok.

Autista kisfiam nemrég kapott diagnòzist.Enyhe értelmi fogyatékossàg is tàrsul hozzà.Jelenleg hagyomànyos òvodàba jàr,de ùgy érzem jò lenne,ha speciàlis intézmènybe kapnà meg a fejlesztést.Nem bìzom a jelenlegi pedagògusaiban,nincs hozzàértésük,igazàbòl nem is foglalkoznak vele.Szeptembertől kapnà a heti 2 autista specifikus fejlesztést,de szerintem kevés lesz.Szerintetek meglépjem ès vegyem ki az ovibòl ès irassam be màshovà?Tudnàtok nekem intézményt ajànlani?
Köszönöm a vàlaszokat!

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!