Találatok a következő kifejezésre: Ha sérült születik, (1 db)

Ha sérült gyermek születik, hogyan lehet feldolgozni, és nem folyton az egészséges társait "irigyelni"?

Nekem sérült gyermekem van,és el nem tudom mondani mennyire imádom:)Õ egy pici angyal:)De szinte mindig arra gondolok,milyen lenne egészségesen.Más is van így?

Legjobb válasz: Szerintem ezzel kicsit vagy nagyon, de mindenki így van. DE! Egy anya abban a pillanatban, amikor a kezébe veheti a kisbabáját, nem törõdik azzal, hogy valami "nem stimmel" mert neki akkor minden stimmel és úgy tökéletes minden, ahogy van. És ez késõbb is így marad. Idõvel majd nem gondolsz már annyit arra, hogy milyen is lenne, ha egy teljesen egészséges gyereked lenne, mert egyre inkább elfogadod a helyzetet, és ez fog természetessé vállni az õ esetében. Mint ahogy egy sérült ember sem tudja, hogy neki miért rosszabb, mint az egészségesnek, egy idõ után a szülei is képesek lesznek az õ szemével látni, és akkor már nekik sem a negatív különbségek tûnnek fel.

Szerintem ezzel kicsit vagy nagyon, de mindenki így van. DE! Egy anya abban a pillanatban, amikor a kezébe veheti a kisbabáját, nem törõdik azzal, hogy valami "nem stimmel" mert neki akkor minden stimmel és úgy tökéletes minden, ahogy van. És ez késõbb is így marad. Idõvel majd nem gondolsz már annyit arra, hogy milyen is lenne, ha egy teljesen egészséges gyereked lenne, mert egyre inkább elfogadod a helyzetet, és ez fog természetessé vállni az õ esetében. Mint ahogy egy sérült ember sem tudja, hogy neki miért rosszabb, mint az egészségesnek, egy idõ után a szülei is képesek lesznek az õ szemével látni, és akkor már nekik sem a negatív különbségek tûnnek fel.
Nekem is van egy angyalkám. Amikor megszületett tudtam meg hogy veleszületett betegsége van. Szívbeteg. Az elsõ napok kritikusak voltak, de túléltük. Most azért vagyok hálás mert életben van és látszólag minden rendben. Úgy élem meg hogy sokkal rosszabb is lehetne. Persze gyakran feltettem magamnak a kérdést hogy miért pont õ. De vannak dolgok amin nem változtathatunk de, tudom hogy egyetlen egészséges gyerekért sem cserélném le az én angyalkámat mert õ nekem így tökéletes.
"Amit a jó Isten elvett a fejükbõl, azt mind odaadta a szívükbe." Ha értelmi sérült, ha egyéb, másba lásd meg a szépet benne. Szülõként voltam érintve, késõbb szakmám lett. Imádok velük dolgozni, csodálatosak, aranyosak. Sokkal jobb ez a pálya, mint az eredeti, pedig mindenki hülyézett amikor váltottam.Sokkal boldogabb vagyok velük, mint elõzõ szakmámba.Õszinték, megbízhatóak, még vannak értékeik, jobban kötödnek az emberhez(akár szülõhöz, akár pedagógushoz)mint az átlag gyerek(pedig nekem is van 4 saját gyerekem). Próbálj belenyugodni, és akkor rögtön kisüt a nap, és látod mibe különb Õ a többinél!
Szia! Te szerencsés vagy, mert azon gondolkodhatsz, hogy milyen lenne egészségesen.Nálam az volt a kérdés meddig maradhat életben.Sajnos nekünk csak egy hónapunk volt.Terhesen tudtam, hogy beteg lesz, de nekem is a pici Angyalkám volt.
Nekem is sérült gyermekem van. Én sose nézegettem, hogy milyen lenne egészségesként. Mondjuk nem tudom, a te gyerekednek milyen veleszületett sérülése van. Az enyém autista. Kívülrõl semmi sem látszik rajta. Csodaszép gyerek :) 2 éves koráig nem is tudtuk, hogy probléma van vele. Azon mondjuk sokat rágódok hogy mi lesz majd vele, meg hogy szegénykémnek valószínõleg minden nehezebb lesz az életében, mint egy áltagosnak. Én optimistán nézek a jövõbe. Jó terápiánk van, egyre jobban fejlõdik. És igen, az anyai szeretet az, ami mindent széppé tesz a világban. Gondolj bele, a legutolsó rablógyilkos is szereti az anyja. Akkor az én esõmanómat egyenesen imádat illeti meg :D
Teljes mértékben egyet értek az elöttem szólóval. Sokkal hálásabbak és viszont õszinte szeretet adnak a sérült gyermekek. Én is dolgoztam iskolában enyhe és közép súlyos értelmi fogyatékosokkal is ép diákokkal is. Õszitén mondom a fogyatékos gyermekeben soha nemcsalódtam õszinték kedvesek segitõkészek még sorolhatnám én imádtam velük dolgozni. Míg az ép diákokról ezeket sajnos nem tudom ennyire biztosan kijelenteni. Persze szülõként biztos nehezebb el fogadni, de szerintem az iagazi õszinte anyai szeret mindenen átsegít!!!!!!
Én sérült gyerekeket tanítok, enyhe és közepesen súlyosakat.Nagyon szeretem õket, nagyon jó velük együttdolgozni, mert sokkal hálásabbak, figyelmesebbek, érdeklõdõbbek mint ép társaik (ezek integrált osztályok).A hasonló/homogén közösség egyenlõen bánik a tagjaival, nem érzõdik ki, hogy valakinek bármi baja is lenne, és nekem sem jut eszembe munka közben. Ezt a "hiányosságot" sem szégyellni, sem titkolni nem kell, a születési rendellenességrõl senki sem tehet, pláne nem a gyerek.Hál' istennek ma már olyan világban élünk, ahol egyre toleránsabbak az emberek, és talán elõbb-utóbb sikerül elérnünk azt, hogy tényleg nem tekintik majd "idegen bolygóról érkezettnek" a fogyatékkal rendelkezõ másikat.Az a szomorú, ha valaki ezt nem tekinti természetes dolognak... (úgy értem, hogy képtelen elfogadni)
talan egy serult kisgyerek nagykoraban is sokkal halasabb lesz a szuleinek, szerintem ugy kezeljetek ot mintha egeszseges lenne es ugy nojon fel hogy ne a sajnalatot erezze hanem a szeretet, igy baratokat is konnyebben talal majd.idovel elmulik h arra gondolsz, es ez igy normalis.
lényeg, hogy elfogadd õt úgy ahogy van, mert így tudod csak feldolgozni.
Nagyon sajnálom. És szerintem minden szülõ fejében megfordul a gondolat, hogy milyen lenne, ha egészséges lenne. A lényeg az, hogy szereted õt. A szeretet minden nehézségen átvisz majd titeket. És sok boldogságot kívánok.
Értékesebb õ a többi egészséges társánál, hisz ha nem értelmi fogyatékos, akkor feltudja fogni, amit esetleg egészséges társai nehezebben, vagy egyáltalán nem..és õ megtanulja a kitartást alkalmazni az életben..és így teljesen más lesz az értékrendje is.Feldolgozni ezt nem kell, hiszen ez már örökké így marad.Sajnálni nem kell, fõleg, ha fiú, legalábbis nem kell mondani neki, csak ha sokat igényli a beszélgetést..elbeszélgetni róla hogy mi a baja, mért van ez..és mindenre pontosan, érthetõen kell válaszolni, amit kérdez saját betegségével kapcsolatban..és felkészíteni az esetleg várható, betegségébõl fakadó kellemetlenségekre...a sajnálat ellene van.Ha lányról van szó, azért gondolom kicsit nehezebb lehet... én nem tapasztaltam ezeket, én egészségesen élem át ezeket a dolgokat, mert úgy érzem, hogy nekem is van hiányosságom az értékrendemben..
Szia. Nekem vakon született a lányom. Elõször nagyon elkeseredtem, de nem magamat sajnáltam, hanem Õt. Nagyon szeretem Õt, úgy, ahogy van! Mostmár 18 éves, nagyon jó tanuló, van egy szintén vak barátja, akivel nagyon boldog már 4. éve, tehát a helyzetéhez képest is boldog élete van:) Nehezen dolgoztam fel, még ma is van olyan, hogy elgondolkodom azon, hogy milyen lenne, ha egészséges lenne... Azzal vígasztalom magam, hogy neki nem hiányzik a látás, mert nem tapasztalhatta meg a látás élményét, így nem tudja mit veszít, Õ így szokta meg a mindennapokat. Nagyon hálás Õ is, ebben igazatok van, hgoy nagyon hálásak tudnak lenni. Minden jót:)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Nagy a baj a lányommal? Mit rontottam el?

Értelmes, eleven kislányom 2 éves kora körül megváltozott. Szemmel láthatóan szorong. Forgolódik álmában, néha felsír. visszatartja a kakit, van hogy 4-5 napig is. Tépkedi a szemöldökét, feszült. Néha, minden különösebb ok nélkül kiakad: visít, rugdoskodik, kapar, harap. Szinte semmivel nem lehet kizökkenteni. Hiába ölelem, hozok játékokat, hogy eltereljem a figyelmét, semmi sem segít, míg ki nem tombolja magát. A végén már gyakran elsírom magam, olyan rossz látni és olyan kiborító. Nem epilepszia - mert már arra is gondoltam - ugyanis később, ha megnyugszik visszakérdezek és emlékszik, hogy miket csinált. Szerintem szorongástól hisztizik, de lehet, hogy nincs igazam.
Nemrég született kistestvére, de nem hanyagoljuk el, sőt, több figyelmet kap mint a kicsi. Otthon vagyok velük, bármit megtennék, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott legyen. Segítsetek! Szerintetek kell szakember? Ha igen, kihez fordulhatnék bizalommal? (Budapest és környéke)

6

Kedves Anyukák! Nektek mit csinál a gyermeketek miután büntetésképpen jól "helyrerakjátok"?

31

Kinek a dolga a rendrakás egy 17 és egy 11 éves fiú szobájában?

Én az apukájuk élettársa vagyok , meg a kishuguk anyja. A nagyobb gyerek velünk él, a kisebb fiú kb hetente van itt 2 napot. Eleinte mikor összekerültünk párommal és még nem volt a közös baba, én takarítottam a fiúknál is meg rendet tettem. Ez azt jelenti hogy kivittem a szennyest, bepakoltam a szanaszét hagyott ruhákat a szekrénybe, kivittem a szemetet a chipszes zacskót, üres flakont taknyos zsepit,az íróasztalon rendet csináltam, bevetettem az ágyat stb..porszívoztam, törölgettem. A porszívózást, törölgetést, meg hogy beteszem a vasalt ruhákat meg az alsóneműket a szekrénybe ezeket most is megcsinálom, de arra már semmi energiám meg őszintén időm sincs hogy még pakolásszak is utánuk, mert a kislányom pár hónapos és teljesen leköt meg nem beszélve hogy ott a többi házimunka, főzés mosás stb. plusz még főiskolára is járok. Sajna a fiúk nagyon önállótlanok, elvileg az anyjuk mindig mindent megcsinált helyettük de közben ordítozott is velük rendesen. Na én nem szeretnék ordítani, szerintem elég nagyok már ahhoz hogy önállósítsák magukat, de hát szinte még a kaját is mindig én teszem eléjük mert hiába mondom hogy ott van a a kaja a hűtőben vagy a tűzhelyen, "nem találják", ki kell nekik rakni, ahol leveszik magukról a ruhát ott is hagyják, míg valaki el nem pakolja. Az apjuk mostanában kezd rájuk szolni a trehányságért de nem sok sikerrel. Szerintem már ovis korban meg kellett volna tanuljanak sok mindent, de legalább azt hogy maguk után elpakolnak. Vagy csak én gondolom így? Nekem muszáj mindent eltűrni mert én nem vagyok az anyjuk? Akkor mire nagyobb lesz a lányom ő is ezt látja akkor tőle majd hogy várjam el ezeket a dolgokat ha a két testvérétől sem tudom? pedig őt szeretném önállóságra nevelni.Mennyi az amit még megtennétek de mi az amit már nem és csinálják meg maguk?

9

Nagyszülők és hiperaktivitás. Segítség! Már nem tudom, mit tehetnék még?

A kislányom hét éves, másodikos és hiperaktív. Egyedül vagyok vele szinte a férjem háromhetente jár haza, Németországból.
Az óvodában még nem volt gond, az én régi óvónénimet kapta, de az iskolában annál inkább. Sajnos a tanító néni beskatulyázta, szörnyű értékeléseket kaptunk, alig bírta ki ezt az egy évet is. Átvittem egy Waldorfba, minden nap kocsival viszem be. Jó álláslehetőséget buktam ezzel, de egy boldog gyereket kaptam. Jó üzlet volt számomra.
Édesanyám szerencsére tudja kezelni a helyzetet, nem látja se rossznak, se "hibásnak" a lányom.
De édesapám... JAJ
Persze Õ jobban tudja. Véleménye szerint én a saját elcseszett nevelésemet akarom a hiperaktivitással kimagyarázni, hogy "idióták" közé viszem a lányom, meg ilyenek.
Fel sem fogja szerintem, hogy ezzel mennyire megbánt engem és a lányomat. Ha megyünk a szüleimhez a lányom azzal kezdi: ott lesz a papa? Pedig nem ordít vele vagy ilyenek, hanem olyan furcsán viselkedik vele, hogy a lányom is észreveszi.
A testvéreim közül páran, velem együtt testi deformitással születtünk, így nagyon is tudhatná, hogy vannak speciális igényű gyerekek.
Ahol lakunk tulajdonképpen senki sem fogadja el a lányom és engem. Egyetlen kis barátja van itt, aki értelmi fogyatékos. Vele tud teljesen megnyílni, játszani én is jóban vagyok az anyukával.
Nem tudom, mit tegyek?

3

3 éves múlt, több problémám van. Nem tudom mit tehetnék? (hosszú)

Kisfiam novemberben múlt hároméves, az alábbi nehézségeink vannak:
1. Bekakil a gatyába: Tavaly márciusban került le róla a pelenka, nem erőltettük, a saját tempójában haladt. Első wc-s élménye kakilás volt, utána csak a pisi ment oda. Bilit sose használt, azt mondta szorítja, így wc szűkítője van. A pisi is sokáig becsurgott, sőt a mai napig előfordul hogy belefeledkezik a játékba, és már késő elindulni, a szoba közepére pisil. A kaka nap mint nap a kisgatyába megy. Ha észre veszem mire készül, és elég gyors vagyok, ráültetem a wc-re és sikerül neki oda kakilni. Nagyon ritkán ő szól hogy kakálni kell, menjünk wc-re ez kb havonta egyszer van.
Kb fél órája bekakált, egy kicsit, kapott tiszta gatyát, megígérte, mint mindig hogy leközelebb szól, erre kb. 10 perc múlva újra.

2. Velünk alszik: Kisebb korában kialakult, hogy mellé feküdtem, úgy aludt el, ha éjjel ébredt átjött közénk. (14 hósan került gyerekheverőre)
Amikor a huga megszületett (ő másfél éves most) a kicsi este sokat sírt, így nálunk aludt el a fiam, majd a helyére vittük. Egy gyerekszobánk van, de ez májustól változik, elköltözünk. Ott külön szobája lesz, megkapja a kinyitható kanapét, arra gondoltam, ott majd mellé fekszek, hogy már ne ő aludjon a mi ágyunka el, hanem megvárom míg elalszik és ha éjjel átjön visszakísérem, ha kell mellette maradok. Ez vajon így jó legy?

3. Cumizik: Régen csak alváshoz használta. Egy ideje viszont (talán ősz óta, mióta ovis) egész nap lóg a szájába, ha nem adom oda, akkor az egész ökle van a szájában.
(a huga is cumizik, kb ősz óta szintén, ő egyévesen kezdte el, ahogy a rágó fogai kezdtek kibújni, de ő csak alváshoz használja)

4. Kapar egy régi sebet a homlokán: ez több mint egy éve, lassan másfél éve van. Mielőtt a huga megszületett, úgy aludt el, hogy birizgálta az én szemöldököm. Amikor a huga kicsi volt, megesett, hogy az ő altatása közben mennem kellett a kicsihez. Akkoriban megcsípte egy szúnyog a homlokát, amit elkapart, és akkor mikor nem voltam mellette azt kapargatta. Ez mára egy berögzült rossz szokás lett, nagyon ronda, orvos se tud vele mit kezdeni, ha leragasztom leszedi, vagy alányúl a ragasztásnak. Nap mint nap véresre kaparja. Kb. 5 mm átmérőjű.

Minden problémát próbáltunk már sokféleképpen kezelni, nem össze-vissza, hosszabb ideig egy féleképpen, de nem jutottunk egyről a kettőre. Volt már dícséret, szidás, jutalmazás, megvonás.
Nem tudom mitévő legyek. Tudtok segíteni?

Köszi!

6

Anyukák mit lehet kezdeni az olyan gyerekkel, aki direkt más csinál mindig, mint amit kérsz?

A keresztfiamról van szó, 3 éves és heti 3 délután én vigyázok most rá egy hónapig. Ha próbálok vmit csinálni, direkt az ellenkezőjét teszi és közben röhög, h mennyire vicces. Nem tudom kizökkenteni, nem akarom fenyegetni meg zsarolni, de a hangomat már felemelem, amikor az anyja megkért világosan h öltöztessem fel és direkt elszaladgál, meg ficánkol és közben röhög. Ha otthagyom, akkor jön h jaaaj ne, visszamegyek, kezdi előröl. Mivel vegyem rá h hallgasson rám? Mindenkivel ezt játssza egyébként :S Máskor meg egy angyal és bármit megtesz amire kérem...Kiismerhetetlen.
köszi!
21N

3

Mit csináltok a szökős totyogótokkal (babahám esetleg)? Amint ajtót lát meglép (ne)!

Ma nagyon kiakadtam 2x is! Elsőnek a patikában a 2x-es nagy ajtón lépett meg úgy majdnem, h a belsőnél kiengedték a lányomat, amíg én fizettem. Végül a 2-on túl kaptam el, ahol éppen bejött vki.
Másodiknak a bolt 2x-es fotocellás ajtaján lépett meg szintén mikor fizettem - végül kint értem utol!
Boltba lemennem muszáj néha úgy is, h ő ott van. Végig rajta a szemem, de pénztárnál ugye muszáj pénzt számolni, árut elpakolni etc.
20 hós kislány anyukája

17

"Csokifüggő" a gyerek, mit csináljak?

Amúgy sem egyszerű eset a fiam (2,5 éves), túlmozgékony, rendezgető és akaratos, igazi főnök-típus. De most ezzel a csokimániájával a pokolba visz. Képes órákat hisztizni az ebéd/vacsora utáni egy falat csokiért. Valószínűleg le kéne szoktatni még az 1-1 falatról is, de asszem akkor őrülök meg végleg... :)

12

Mit tegyek, ha a 2, 5 éves fiam mostanában mindig azt mondja magáról: én buta, én rossz?

Ha rosszalkodik rászólunk,megmagyarázzuk neki,miért nem jó ha ezt teszi. Ha nem tetszik neki,hogy rászólunk ledobál mindent az asztalról vagy a keze ügyébe kerülő dolgokat eldobálja. Ilyenkor mondjuk,hogy rossz vagy,nem szabad ilyet csinálni. Ez csak a buták csinálják,te nem vagy buta.
Mostanában viszont elkezdte mondani,hogy én rossz vagyok,én buta vagyok. Mérgében ledobja a párnját és mondja hozzá,én buta,én rossz.
Mit kellen tennünk? Anyósom mondta már,hogy ne mondjuk mindig neki,de mégis mit mondjunk ha rosszalkodik? Úgy jön le kivülállóként nézve,hogy rossz szülők vagyunk. Közrejátszhat,hogy nem a legjobb az itthoni légköt,a férjem válni akar. Eddig nem vettünk semmi negatív dolgot. 8 hónapja bölcsibe is jár,ahová szeret járni.

14

Mit csináljak? 5, 5 éves lányom nem akar érteni a szóból!

Bármit mondok, bármire kérném,, egyből nem a válasz. Esetleg, ha jó kedve van, akkor rábólint. Az öccsét nyúzza állandóan, pedig már sír (1,5 éves) és 3x-4x is rá kell szólnom, hogy engedd el, hagyd békén, ne csináld stb. Ez naponta többször. Mintha nem is neki beszélnék. Mindent megkérdez, hogy pl. szabad-e felnyitnia az ágyunkat és ugrálni benne. válaszom: nem. erre bepöccenik, akkor minek kérdi meg, ha nem fogadja el a választ és bemegy a szobába és azért is felnyitja. Ez csak pár pl. volt, de minden más esetben ez van. Kérdez, nem a válaszom erre ő, de akkor is megcsinálom. Mit csináljak, hogy ez rendeződjön?

14

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!