Találatok a következő kifejezésre: Ha sérült születik, (1 db)

Ha sérült gyermek születik, hogyan lehet feldolgozni, és nem folyton az egészséges társait "irigyelni"?

Nekem sérült gyermekem van,és el nem tudom mondani mennyire imádom:)Õ egy pici angyal:)De szinte mindig arra gondolok,milyen lenne egészségesen.Más is van így?

Legjobb válasz: Szerintem ezzel kicsit vagy nagyon, de mindenki így van. DE! Egy anya abban a pillanatban, amikor a kezébe veheti a kisbabáját, nem törõdik azzal, hogy valami "nem stimmel" mert neki akkor minden stimmel és úgy tökéletes minden, ahogy van. És ez késõbb is így marad. Idõvel majd nem gondolsz már annyit arra, hogy milyen is lenne, ha egy teljesen egészséges gyereked lenne, mert egyre inkább elfogadod a helyzetet, és ez fog természetessé vállni az õ esetében. Mint ahogy egy sérült ember sem tudja, hogy neki miért rosszabb, mint az egészségesnek, egy idõ után a szülei is képesek lesznek az õ szemével látni, és akkor már nekik sem a negatív különbségek tûnnek fel.

Szerintem ezzel kicsit vagy nagyon, de mindenki így van. DE! Egy anya abban a pillanatban, amikor a kezébe veheti a kisbabáját, nem törõdik azzal, hogy valami "nem stimmel" mert neki akkor minden stimmel és úgy tökéletes minden, ahogy van. És ez késõbb is így marad. Idõvel majd nem gondolsz már annyit arra, hogy milyen is lenne, ha egy teljesen egészséges gyereked lenne, mert egyre inkább elfogadod a helyzetet, és ez fog természetessé vállni az õ esetében. Mint ahogy egy sérült ember sem tudja, hogy neki miért rosszabb, mint az egészségesnek, egy idõ után a szülei is képesek lesznek az õ szemével látni, és akkor már nekik sem a negatív különbségek tûnnek fel.
Nekem is van egy angyalkám. Amikor megszületett tudtam meg hogy veleszületett betegsége van. Szívbeteg. Az elsõ napok kritikusak voltak, de túléltük. Most azért vagyok hálás mert életben van és látszólag minden rendben. Úgy élem meg hogy sokkal rosszabb is lehetne. Persze gyakran feltettem magamnak a kérdést hogy miért pont õ. De vannak dolgok amin nem változtathatunk de, tudom hogy egyetlen egészséges gyerekért sem cserélném le az én angyalkámat mert õ nekem így tökéletes.
"Amit a jó Isten elvett a fejükbõl, azt mind odaadta a szívükbe." Ha értelmi sérült, ha egyéb, másba lásd meg a szépet benne. Szülõként voltam érintve, késõbb szakmám lett. Imádok velük dolgozni, csodálatosak, aranyosak. Sokkal jobb ez a pálya, mint az eredeti, pedig mindenki hülyézett amikor váltottam.Sokkal boldogabb vagyok velük, mint elõzõ szakmámba.Õszinték, megbízhatóak, még vannak értékeik, jobban kötödnek az emberhez(akár szülõhöz, akár pedagógushoz)mint az átlag gyerek(pedig nekem is van 4 saját gyerekem). Próbálj belenyugodni, és akkor rögtön kisüt a nap, és látod mibe különb Õ a többinél!
Szia! Te szerencsés vagy, mert azon gondolkodhatsz, hogy milyen lenne egészségesen.Nálam az volt a kérdés meddig maradhat életben.Sajnos nekünk csak egy hónapunk volt.Terhesen tudtam, hogy beteg lesz, de nekem is a pici Angyalkám volt.
Nekem is sérült gyermekem van. Én sose nézegettem, hogy milyen lenne egészségesként. Mondjuk nem tudom, a te gyerekednek milyen veleszületett sérülése van. Az enyém autista. Kívülrõl semmi sem látszik rajta. Csodaszép gyerek :) 2 éves koráig nem is tudtuk, hogy probléma van vele. Azon mondjuk sokat rágódok hogy mi lesz majd vele, meg hogy szegénykémnek valószínõleg minden nehezebb lesz az életében, mint egy áltagosnak. Én optimistán nézek a jövõbe. Jó terápiánk van, egyre jobban fejlõdik. És igen, az anyai szeretet az, ami mindent széppé tesz a világban. Gondolj bele, a legutolsó rablógyilkos is szereti az anyja. Akkor az én esõmanómat egyenesen imádat illeti meg :D
Teljes mértékben egyet értek az elöttem szólóval. Sokkal hálásabbak és viszont õszinte szeretet adnak a sérült gyermekek. Én is dolgoztam iskolában enyhe és közép súlyos értelmi fogyatékosokkal is ép diákokkal is. Õszitén mondom a fogyatékos gyermekeben soha nemcsalódtam õszinték kedvesek segitõkészek még sorolhatnám én imádtam velük dolgozni. Míg az ép diákokról ezeket sajnos nem tudom ennyire biztosan kijelenteni. Persze szülõként biztos nehezebb el fogadni, de szerintem az iagazi õszinte anyai szeret mindenen átsegít!!!!!!
Én sérült gyerekeket tanítok, enyhe és közepesen súlyosakat.Nagyon szeretem õket, nagyon jó velük együttdolgozni, mert sokkal hálásabbak, figyelmesebbek, érdeklõdõbbek mint ép társaik (ezek integrált osztályok).A hasonló/homogén közösség egyenlõen bánik a tagjaival, nem érzõdik ki, hogy valakinek bármi baja is lenne, és nekem sem jut eszembe munka közben. Ezt a "hiányosságot" sem szégyellni, sem titkolni nem kell, a születési rendellenességrõl senki sem tehet, pláne nem a gyerek.Hál' istennek ma már olyan világban élünk, ahol egyre toleránsabbak az emberek, és talán elõbb-utóbb sikerül elérnünk azt, hogy tényleg nem tekintik majd "idegen bolygóról érkezettnek" a fogyatékkal rendelkezõ másikat.Az a szomorú, ha valaki ezt nem tekinti természetes dolognak... (úgy értem, hogy képtelen elfogadni)
talan egy serult kisgyerek nagykoraban is sokkal halasabb lesz a szuleinek, szerintem ugy kezeljetek ot mintha egeszseges lenne es ugy nojon fel hogy ne a sajnalatot erezze hanem a szeretet, igy baratokat is konnyebben talal majd.idovel elmulik h arra gondolsz, es ez igy normalis.
lényeg, hogy elfogadd õt úgy ahogy van, mert így tudod csak feldolgozni.
Nagyon sajnálom. És szerintem minden szülõ fejében megfordul a gondolat, hogy milyen lenne, ha egészséges lenne. A lényeg az, hogy szereted õt. A szeretet minden nehézségen átvisz majd titeket. És sok boldogságot kívánok.
Értékesebb õ a többi egészséges társánál, hisz ha nem értelmi fogyatékos, akkor feltudja fogni, amit esetleg egészséges társai nehezebben, vagy egyáltalán nem..és õ megtanulja a kitartást alkalmazni az életben..és így teljesen más lesz az értékrendje is.Feldolgozni ezt nem kell, hiszen ez már örökké így marad.Sajnálni nem kell, fõleg, ha fiú, legalábbis nem kell mondani neki, csak ha sokat igényli a beszélgetést..elbeszélgetni róla hogy mi a baja, mért van ez..és mindenre pontosan, érthetõen kell válaszolni, amit kérdez saját betegségével kapcsolatban..és felkészíteni az esetleg várható, betegségébõl fakadó kellemetlenségekre...a sajnálat ellene van.Ha lányról van szó, azért gondolom kicsit nehezebb lehet... én nem tapasztaltam ezeket, én egészségesen élem át ezeket a dolgokat, mert úgy érzem, hogy nekem is van hiányosságom az értékrendemben..
Szia. Nekem vakon született a lányom. Elõször nagyon elkeseredtem, de nem magamat sajnáltam, hanem Õt. Nagyon szeretem Õt, úgy, ahogy van! Mostmár 18 éves, nagyon jó tanuló, van egy szintén vak barátja, akivel nagyon boldog már 4. éve, tehát a helyzetéhez képest is boldog élete van:) Nehezen dolgoztam fel, még ma is van olyan, hogy elgondolkodom azon, hogy milyen lenne, ha egészséges lenne... Azzal vígasztalom magam, hogy neki nem hiányzik a látás, mert nem tapasztalhatta meg a látás élményét, így nem tudja mit veszít, Õ így szokta meg a mindennapokat. Nagyon hálás Õ is, ebben igazatok van, hgoy nagyon hálásak tudnak lenni. Minden jót:)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Anyukák, ti találkoztatok már ilyennel?

Van egy 6 éves húgom, játékos, életerevaló. Nagyon akaratos és hisztis. Általába megkapja amit akar. Anya kérte hogy írjam ki ezt a kérdést, tudni szeretnénk, hogy más tapasztalt-e már ilyet.Nos, arról lenne szó, hogy kb. 3 éves kora óta, bármilyen ruhát adunk rá, azt monjda, hogy "szorít". holott a ruha egyáltalán nem szorítja. volt, hogy ráadtunk egy egyrészes nyári ruhát, lengőset, és nagy is volt rá, de elvileg őt ez is szorítja. Arra gyanakszunk, hogy valamiért nem bírja elviselni magán, ha hozzáér a ruha. Már több pszihológushoz és efféléhez elvitte őt anya, hogy kiderítsük, mitől van ez, de még nem adtak rá egyértelmű magyarázatot. Haogy érzékeltessem, milyen súlyos: télen, mikor vittük oviba, feladtuk rá a ruháit, de elkezdte letépni magárol. má fél órás késésbe voltunk, amikor anyának elege lett, és kivitte, hogy megmutassa a kicsinek, hogy milyen ideg van. Kint, a hidegben is elkezdte tépni le magáról a ruhát, és nem tudtuk ráadni, holott repkedtek a mínuszok.Most ott tart a helyzet, hogy ugye nyár van, a gyrek pucéran alszik, és csak egyetlen egy pizsama nadrág van. amit felvest (bugyi nélkül) és egész nap abba van. Sőt, még ezt is úgy hordja, hogy félog lehúzza magáról. Anya már teljesen ki van készülve, nem bír lábra sem állni. mi a bátyámmal egyész nap a kicsinek pattogunk, mert nem bírunk vele, annyira akaratos. pl: Vidd be a játékodaat kégyszives! -Nem viszem! vagy elkezd rúgdosni, és szépen kérem legalább háromszor, hogy n tegye mert koszos a lába (mivel a cipő is "szorítja") és én fehér nadrágban vafyok, de csak azért is rúgdos, és így tovább. már teljesen belefáradtunk, nem tudunk mit kezdeni vele.apa nincs itthon, egész nap és még hétvégén is dolgozik, mert kerámikus. Nagyon köszönöm, ha végig olvastad, és elnézést, ha valami olyat is beleírtam, ami nem tartozik a témához. Ebben a ruha ügyben kérném a segítséget, van, akinél van ilyen?

12

14 és fél éves ADHDs vagyok. Ti hogyan oldjátok meg a gyógyszer elkerülését? Én nagyon ügyesen hátraviszem egészen hátra majd ha nem néz oda anyu kiköpöm, és a nyálam is kiköpöm.

engem nem fognak bebódítani! praktikákat más ADHD-t megállapított gyerekek részére is! oks, hiperaktív vagyok meg minden szar de pl ha sportolok utána mint most ma is mentem 70 kilómétert a bringával, semmi bajom. iskolában meg magántanuló leszek jövőre.

30

Beszédfogyatékos gyermek járhat normál óvodába?

Akinek van személyes tapasztalata, vagy tud a témáról kérem írjon!

15

Kisfiam ősszel lesz 6 éves és nem rajzol, nem színez. Hogyan fog így írni tanulni?

Nem érdekli, kérésre se szívesen rajzol. Ha nagyon muszáj, húz pár vonalat, de többet nem.
Amúgy semmi egyéb probléma nincs a finommotorika vagy a szem-kéz koordináció terén. Pici korától kezdve nagyon ügyes volt, könnyen illesztett, hamar lecsavart/becsavart...
Playstation kontrollert is ügyesen kezel. Nem volt gond a jobb-bal tanulásával se. Még szemből is tudja, hogy másnak melyik a jobb vagy bal oldala.
Viszont ceruzát, filctollat nem akar fogni. Azt mondja ő nem tudja, csináljam én.
Tapasztalt valaki ilyet?

20

Hogyan kell figyelmen kívűl hagyni, hogy ordítanak/sírnak a gyerekek? Nekem nem megy valahogy.

Én nem szoktam ehhez hozzá. Én egyedül nőttem fel, és a szomszédba, ahova költöztem van 3 gyerek, a másik szomszédban megint 2 a harmadikban meg 1 kisbaba.
Az zavar, hogy egész nap... najó nem viszem túlzásba. :D
Szóval mikor kiülök a teraszra olvasni, vagy bármit, mindig sírni hallok valahonnan egy gyereket, vagy ordítani, mert akaratoskodik.
És nekem nem megy az, hogy "ahh, nem érdekel, nem figyelek oda!" Ez egy csöndes kertvárosi környék, és igen csak megüti az ember fülét a gyerek sírás.
Múltkor valamiért sírt az egyik, hallottam, hogy beszél hozzá az apja, gondoltam, jó!!! megnyugtatja. Erre mit hallok egyszer csak? "Jó! AKKOR SÍRJÁL CSAK!" hát ez nem hiszem el! Az apa elég türelmetlen, és általában ez a vége, hogy rájuk ordít, mérgesen, gondolom ettől szegénykék megijednek, és még jobban sírnak!
Néha már azon gondoltkodtam, hogy átmegyek én a gyereket megnyugtatni, mert nem értek habár a gyerekekhez semmit, de az, hogy rájuk van ordítva, nem szokott megoldás lenni.

Szóval sokat sírnak a környéken, és közel vannak a házak egymáshoz, meg pont ott a teraszom, ahol nekik meg az udvar.

Szóval van rá valami módszer, hogy hogyan sz**jam le hogy gyerek ordítást halljak akár 2 órán át amíg kint olvasnék?

10

Barátnőm fia veri az enyémet. Most egy oviba kerülnek. Félek! Mi lesz, ha bántani fogja kint az udvaron?

Elég kellemetlen ez a helyzet. A barátnőm fia 1 éves volt, amikor én szültem a fiamat. Már akkor, 1 évesen sem tudott normálisan közeledni hozzá, mert amint elérte valamelyik testrészét, egyből megkarmolta, vagy jól megszorította. A picim meg sírt. soha nem kapott érte megfelelő szidást és már az övé 4 éves és az enyém most lesz 3. Most kedi a fiam az ovit. Az övé középsős lesz. Az udvaron viszont találkozni fognak. A lányom idén végzett a nagycsoporttal és ő is sokat panaszkodott, hogy a Bence állandóan piszkálja, nem hagyja játszani. De mivel a lányom nagyobb volt, így őt sosem, egyszer sem bántotta. Kint az udvaron van sok veszélyes hely. Pl. 4-5 traktor gumi egymás mellé fel van állítva és ez olyan, mint egy folyosó. Tuti, hogy a fiam fog ott játszani, mert imádja a trakikat. Attól tartok, hogy ha egyszerre mennek be, nem fogják meglátni az óvónők, ha bántja, vagy fojtogatni kezdi. Nem egyszer kellett kiszedni a kezei közül a fiam nyakát. Kb. 3 hete voltak itt és kb. 20 percig volt normális, aztán fojtogatta a fiamat, hogy egy játékfúróval kifúrhassa a szemét. És ilyenkor sem kap nagy leszidást. Ezek után homokozás közben, minden ok nélkül, ököllel 2x úgy hátba vágta a fiamat, hogy azt hittem beszakad a háta. Akkor sem kapott nagy leszidást, hanem még elkezdte biztatni az enyémet, hogy gyere add vissza a Bencének, gyere üsd meg stb. Nem az enyémet kell biztatni, hanem az övét kellene kordában tartani. Nem? Van egy magas csúszda is. Fent többen is elférnek. attól tartok, ha a Tomika felmegy és ő észreveszi, egyből ő is felmegy és simán, minden zokszó nélkül lelöki. Lehet, hogy nem az első alkalomnál, hanem a 2. vagy az 5. mindegy, de ha hiszitek, ha nem még a szemébe is rossz nézni a gyerekének, mert olyan gonoszul tud nézni, hogy sokszor megijedek. Pedig ő azt mondja, hogy szeret minket. Már ezzel próbáltam én zsarolni az ő gyerekét, hogy elmegyünk haza (amikor náluk voltunk), mert bántja a Tomikát. Akkor mondta, hogy nem bántja. De ha láttátok volna...Azt láttam, hogy küzd maga ellen, nehogy bántsa. Vissza kellett fognia magát, ami aztán nem igazán sikerült. Nem akarok összeveszni az anyjával, de ez így nem állapot, hogy mindenkit megver, aki nem szimpi neki és kisebb nála, az anyja meg pár szóval elintézi. A kis csoportban is bántotta a lányokat. Szóltak az anyjának (mármint a Bence anyjának) és ő megkérdezte az óvónőket és erre ők azt mondták, hogy igaz, de hogy nem illik ám árulkodni, nem szép dolog. Nehogy már ne mondhassa el majd a gyerekem azt, ha valaki bántja vagy bántalmazza!! Más egy csínytevés beárulása, szerintem. Lehet, hogy butának néztek, de komolyan félek ettől a dologtól. Ja és az a baj a Bencével, hogy nem tart távolságot az idegentől. Múltkor egy bevásárlóközpontban egy árufeltöltő mellett sétáltak el és a gyerek teljes erejéből hátba vágta a nőt. Pici szidás és ennyi. Rá nem sokra, szintén üzletben, elkóborolt a Bence, majd visszajött és utána jött egy apuka is a lányával és panaszkodott a Bence anyjának, hogy a fia minden ok nélkül odament a lányához, megütötte, majd fellökte. Erre sem kapott semmit, csak Nem szabad!!meg ilyenek. Mintha az ő fiam lenne az atyaúristen és mindegy mit csinál, az a hülye, aki panaszkodik. Szerelmemnek hívja a fiát és úgy ugrik, ahogy a gyerek fütyül. Még sok mindent lehetne írni, de csak hergelem magam. Nem is voltam náluk nyáron, pedig 300 m-re laknak. Lehet, hogy meg is említi, de hogy menjek így játszani, ha mindig résen kell lennem. Mit tegyek, szóljak az óvónőknek, hogy figyeljék a fiamat az udvaron és mondjam el nekik is ezt? Az övé 4 éves múlt júniusban, igaz tud beszélni, meg csinál sok mindent, de viselkedés terén egy 2-2,5 éves szintjén van. Brutális.

17

Érdemes hordani kivizsgálásra? Hallottatok ilyen gyerekről?

Kisfiam 3,5 éves, és tulajdonképpen minden rendben van vele. Szobatiszta, kedves, ragaszkodó, az oviba be tudott illeszkedni. Elmondja, hogy mit szeretne. De ha kérdezek, akkor nem válaszol. Nem érti a kérdést, vagy nem tudja összerakni a választ nem tudom. Mintha valami affáziája lenne.
Pl. kérdezem, hogy hogy hívnak, azt mondja, hogy igen, vagy nem.
Ha megkérdezem a nővérét, hogy hívnak, és ő megmondja a nevét, akkor már ő is tudja, hogy ja, ez volt a kérdés, és megmondja a nevét. A kérdésekre általában az a válasz, hogy elismétli a kérdést.
Olvasgattam mindenfélét már a neten beszédfejlődési zavarról, de ilyet nem találtam.
Mert azt ő viszont elmondja, hogy kérek tejet, pisilni kell, fáj a hasam, stb. Ami neki kell, azt tudja, csak társalogni nem lehet vele. Vagy ez még belefér a normálisba?
Az óvónők nem mondanak semmit, igazából csodálkoztak, hogy mi a bajom a gyerekkel. Bár ők nem akarnak vele beszélgetni, egyelőre megelégedtek azzal, hogy csinálta, amit kértek tőle.

8

Ajánlanátok jó gyermekpszichológust, akinek a dadogás gyógyítása a szakterülete?

4 éves gyermeknek keresek orvost.
A főváros és környéke jöhet szóba, akár magánrendelés is érdekel. Ha tudtok írjatok árat is, köszönöm.

11

Hogy reagáltok, ha játszótéren/játszóházban idegen felnőtt rászól a gyereketekre? Kiakadtok?

Elmentem a gyerekemmel játszóházba. A lányom 5,5 éves, azt gondoltam, már nem kell folyton mellette ülnöm, és kimehetek egy kávéra. Hát jön ám utánam a lányom, hogy az egyik fiú állandóan ütögeti. Mondtam neki, hogy ne játsszon ott, ahol az a fiú van, elég nagy a játszóház, de azért bementem vele.
Hát látom ám, hogy a lányom bárhova megy, az a fiú megy utána. Felment a 2 méteres csúszda tetejére, és a kisfiú elkezdte löködni, majdnem leesett. Rászóltam, hogy most már ebből elég.
Erre mellettem elkezdett velem üvölteni egy nő, hogy mit képzelek én, hogy rászólok az ő gyerekére, ő az anyja, az az ő dolga. Mondtam neki, hogy akkor vajon miért nem szól. Hát ő most szól, és jegyezzem meg, hogy ne merjek más gyerekére rászólni, mert az az anyja dolga. Én meg mondtam neki, hogy én meg annak a gyereknek az anyja vagyok, akit bántanak, és nem fogom engedni, hogy kitörje a nyakát, mert az ő gyereke lelöki. Na, erre meg azt mondta, hogy nem igaz, mert az én gyerekem löködte az övét.
Erre az lett, hogy mind a két gyerek elkezdett sírni. Gondoltam is, hogy nem csoda, ha ilyen a gyerek, ha az anyja is ilyen.
Volt már olyan, hogy az én gyerekemre is rászóltak, én nem csináltam nyilvános patáliát. Az egész játszóház minket nézett, elég ciki volt.
Azt hiszem nem is megyek oda többet.
Vagy csak én gondolom, hogy rászólhatok más gyerekére, ha az nem tud viselkedni?

10

Erőltessem a sportot ha nem akarja?

6 éves lesz a kislányom, elég hisztis. Úszással tavaly próbálkoztunk, nem akart. Többször voltam,nagyon szégyenlős volt, semmit nem mert csinálni. Szeretném ha érdekelné valami, lenne rendszeresség. A lovaglás érdekelné, de azt nem tudom megfizetni. Néhányszor voltunk, de igazából ott is csak addig érdekli a dolog, hogy felül a lóra, a többi nem. Tornázni sem akar, táncolni sem. Nincs ritmusérzéke, kicsit x lábai vannak, ezér is lenne jó. De nem tudom, hogy lehetne erőltetés nélkül.

8

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!