Találatok a következő kifejezésre: Ha sérült születik, (1 db)

Ha sérült gyermek születik, hogyan lehet feldolgozni, és nem folyton az egészséges társait "irigyelni"?

Nekem sérült gyermekem van,és el nem tudom mondani mennyire imádom:)Õ egy pici angyal:)De szinte mindig arra gondolok,milyen lenne egészségesen.Más is van így?

Legjobb válasz: Szerintem ezzel kicsit vagy nagyon, de mindenki így van. DE! Egy anya abban a pillanatban, amikor a kezébe veheti a kisbabáját, nem törõdik azzal, hogy valami "nem stimmel" mert neki akkor minden stimmel és úgy tökéletes minden, ahogy van. És ez késõbb is így marad. Idõvel majd nem gondolsz már annyit arra, hogy milyen is lenne, ha egy teljesen egészséges gyereked lenne, mert egyre inkább elfogadod a helyzetet, és ez fog természetessé vállni az õ esetében. Mint ahogy egy sérült ember sem tudja, hogy neki miért rosszabb, mint az egészségesnek, egy idõ után a szülei is képesek lesznek az õ szemével látni, és akkor már nekik sem a negatív különbségek tûnnek fel.

Szerintem ezzel kicsit vagy nagyon, de mindenki így van. DE! Egy anya abban a pillanatban, amikor a kezébe veheti a kisbabáját, nem törõdik azzal, hogy valami "nem stimmel" mert neki akkor minden stimmel és úgy tökéletes minden, ahogy van. És ez késõbb is így marad. Idõvel majd nem gondolsz már annyit arra, hogy milyen is lenne, ha egy teljesen egészséges gyereked lenne, mert egyre inkább elfogadod a helyzetet, és ez fog természetessé vállni az õ esetében. Mint ahogy egy sérült ember sem tudja, hogy neki miért rosszabb, mint az egészségesnek, egy idõ után a szülei is képesek lesznek az õ szemével látni, és akkor már nekik sem a negatív különbségek tûnnek fel.
Nekem is van egy angyalkám. Amikor megszületett tudtam meg hogy veleszületett betegsége van. Szívbeteg. Az elsõ napok kritikusak voltak, de túléltük. Most azért vagyok hálás mert életben van és látszólag minden rendben. Úgy élem meg hogy sokkal rosszabb is lehetne. Persze gyakran feltettem magamnak a kérdést hogy miért pont õ. De vannak dolgok amin nem változtathatunk de, tudom hogy egyetlen egészséges gyerekért sem cserélném le az én angyalkámat mert õ nekem így tökéletes.
"Amit a jó Isten elvett a fejükbõl, azt mind odaadta a szívükbe." Ha értelmi sérült, ha egyéb, másba lásd meg a szépet benne. Szülõként voltam érintve, késõbb szakmám lett. Imádok velük dolgozni, csodálatosak, aranyosak. Sokkal jobb ez a pálya, mint az eredeti, pedig mindenki hülyézett amikor váltottam.Sokkal boldogabb vagyok velük, mint elõzõ szakmámba.Õszinték, megbízhatóak, még vannak értékeik, jobban kötödnek az emberhez(akár szülõhöz, akár pedagógushoz)mint az átlag gyerek(pedig nekem is van 4 saját gyerekem). Próbálj belenyugodni, és akkor rögtön kisüt a nap, és látod mibe különb Õ a többinél!
Szia! Te szerencsés vagy, mert azon gondolkodhatsz, hogy milyen lenne egészségesen.Nálam az volt a kérdés meddig maradhat életben.Sajnos nekünk csak egy hónapunk volt.Terhesen tudtam, hogy beteg lesz, de nekem is a pici Angyalkám volt.
Nekem is sérült gyermekem van. Én sose nézegettem, hogy milyen lenne egészségesként. Mondjuk nem tudom, a te gyerekednek milyen veleszületett sérülése van. Az enyém autista. Kívülrõl semmi sem látszik rajta. Csodaszép gyerek :) 2 éves koráig nem is tudtuk, hogy probléma van vele. Azon mondjuk sokat rágódok hogy mi lesz majd vele, meg hogy szegénykémnek valószínõleg minden nehezebb lesz az életében, mint egy áltagosnak. Én optimistán nézek a jövõbe. Jó terápiánk van, egyre jobban fejlõdik. És igen, az anyai szeretet az, ami mindent széppé tesz a világban. Gondolj bele, a legutolsó rablógyilkos is szereti az anyja. Akkor az én esõmanómat egyenesen imádat illeti meg :D
Teljes mértékben egyet értek az elöttem szólóval. Sokkal hálásabbak és viszont õszinte szeretet adnak a sérült gyermekek. Én is dolgoztam iskolában enyhe és közép súlyos értelmi fogyatékosokkal is ép diákokkal is. Õszitén mondom a fogyatékos gyermekeben soha nemcsalódtam õszinték kedvesek segitõkészek még sorolhatnám én imádtam velük dolgozni. Míg az ép diákokról ezeket sajnos nem tudom ennyire biztosan kijelenteni. Persze szülõként biztos nehezebb el fogadni, de szerintem az iagazi õszinte anyai szeret mindenen átsegít!!!!!!
Én sérült gyerekeket tanítok, enyhe és közepesen súlyosakat.Nagyon szeretem õket, nagyon jó velük együttdolgozni, mert sokkal hálásabbak, figyelmesebbek, érdeklõdõbbek mint ép társaik (ezek integrált osztályok).A hasonló/homogén közösség egyenlõen bánik a tagjaival, nem érzõdik ki, hogy valakinek bármi baja is lenne, és nekem sem jut eszembe munka közben. Ezt a "hiányosságot" sem szégyellni, sem titkolni nem kell, a születési rendellenességrõl senki sem tehet, pláne nem a gyerek.Hál' istennek ma már olyan világban élünk, ahol egyre toleránsabbak az emberek, és talán elõbb-utóbb sikerül elérnünk azt, hogy tényleg nem tekintik majd "idegen bolygóról érkezettnek" a fogyatékkal rendelkezõ másikat.Az a szomorú, ha valaki ezt nem tekinti természetes dolognak... (úgy értem, hogy képtelen elfogadni)
talan egy serult kisgyerek nagykoraban is sokkal halasabb lesz a szuleinek, szerintem ugy kezeljetek ot mintha egeszseges lenne es ugy nojon fel hogy ne a sajnalatot erezze hanem a szeretet, igy baratokat is konnyebben talal majd.idovel elmulik h arra gondolsz, es ez igy normalis.
lényeg, hogy elfogadd õt úgy ahogy van, mert így tudod csak feldolgozni.
Nagyon sajnálom. És szerintem minden szülõ fejében megfordul a gondolat, hogy milyen lenne, ha egészséges lenne. A lényeg az, hogy szereted õt. A szeretet minden nehézségen átvisz majd titeket. És sok boldogságot kívánok.
Értékesebb õ a többi egészséges társánál, hisz ha nem értelmi fogyatékos, akkor feltudja fogni, amit esetleg egészséges társai nehezebben, vagy egyáltalán nem..és õ megtanulja a kitartást alkalmazni az életben..és így teljesen más lesz az értékrendje is.Feldolgozni ezt nem kell, hiszen ez már örökké így marad.Sajnálni nem kell, fõleg, ha fiú, legalábbis nem kell mondani neki, csak ha sokat igényli a beszélgetést..elbeszélgetni róla hogy mi a baja, mért van ez..és mindenre pontosan, érthetõen kell válaszolni, amit kérdez saját betegségével kapcsolatban..és felkészíteni az esetleg várható, betegségébõl fakadó kellemetlenségekre...a sajnálat ellene van.Ha lányról van szó, azért gondolom kicsit nehezebb lehet... én nem tapasztaltam ezeket, én egészségesen élem át ezeket a dolgokat, mert úgy érzem, hogy nekem is van hiányosságom az értékrendemben..
Szia. Nekem vakon született a lányom. Elõször nagyon elkeseredtem, de nem magamat sajnáltam, hanem Õt. Nagyon szeretem Õt, úgy, ahogy van! Mostmár 18 éves, nagyon jó tanuló, van egy szintén vak barátja, akivel nagyon boldog már 4. éve, tehát a helyzetéhez képest is boldog élete van:) Nehezen dolgoztam fel, még ma is van olyan, hogy elgondolkodom azon, hogy milyen lenne, ha egészséges lenne... Azzal vígasztalom magam, hogy neki nem hiányzik a látás, mert nem tapasztalhatta meg a látás élményét, így nem tudja mit veszít, Õ így szokta meg a mindennapokat. Nagyon hálás Õ is, ebben igazatok van, hgoy nagyon hálásak tudnak lenni. Minden jót:)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Belinkelné valaki ezt a cikket?

Egy hisztizős, mindenen apróságon nyafogó kislányról szólt, vagy 2 évvel ezelőtt olvastam valahol. Annyira emlékszem, hogy a viselkedésén végül egy speciális torna segített, ugyanis kiderült hogy az okozza a viselkedési gondokat, hogy kimaradt valami a mozgásfejlődésében. Még ilyen apróságokra emlékszem, hogy anyuka első gyerekével minden nagyon könnyen ment és akkor még nem is értette másnak miért okoz gondot a gyereknevelés; meg hogy a kislánya haját egyszer levágatták, és sokat javított az is a viselkedésén, mert irritálta a hosszú haja.
Szeretném újból elolvasni a cikket. (saját lányom miatt) Esetleg ráismert valaki?

2

Aspergeres gyermeket nevelő szülők: megosztanátok iskolaválasztási tapasztalataitokat?

Most 5 éves, diagnosztizált Aspi kislány számára keresünk iskolát. Nem sok jóval biztatnak. :( Ezért már most el kell kezdenem keresni, hogy jövő szeptemberben a megfelelő helyen kezdhesse meg a tanulmányait. Mindenképpen integrált oktatást javasoltak neki, azzal együtt, hogy vannak viselkedési problémái a szociális fogyatékossága miatt. (A másságával együtt az oviban elfogadják, szeretik a nevelők és a társai is.) SNI-s papírunk megvan, rá van írva, hogy integráltan oktatható, a pszichiátriai véleményen még az is, hogy lehetőleg kislétszámú osztályban.
Sajnos a tapasztalat az, hogy még ahol szerepel is az alapító okiratban az autizmus, nincs megfelelő felkészültség, és inkább nem fogadják a gyereket. :( Az általam ismert Aspi gyerekek mind szegregált (alapítványi) iskolába járnak... bennünket erről lebeszéltek a szakemberek, szerintük a lányom jól be tudna illeszkedni (természetesen a maga módján) segítséggel, normál osztályba is, és az IQ-ja alapján sem javasolták, hogy olyan iskolába járjon, ahol esetleg "visszafogják". A legideálisabb természetesen az lenne, ha lenne mellette gyp-asszisztens (az oviban is van, és nagyon jó hatással van rá!), de félek, ez hiú ábránd...
Akiknek már iskolás a gyerekük, milyen tapasztalataitok vannak?

8

3 éves fiamnak nincs étvágya. Mit tehetnék?

Az elmúlt egy hónapban másodszorra beteg ( megkezdtük az ovit) és alig eszik valamit. Még a kedvenc ételeit is csak piszkálja.

7

Mozgási elégtelenség? Óvónők jelezték, hogy a 3, 5 éves kislányom nagyon lassan esetlenül mozog. Mit lehet ezzel kezdeni? Sportoljon, de mit? Nagyon lazák az ízületei.

Én ebből csak annyit vettem észre, hogy olyan "kajlák a végtagjai". De azt mondták az oviban, hogy a többiek futásnál leelőzik, labdát nehezen kap el.

9

Aki 10-15kg-ot hízott a terhessége alatt, mennyi ment le abból közvetlenül a szülés után, és mennyi idő után nyerte vissza a régi alakját?

9

Félelem az értelmi fogyatékosoktól?

Tudom hogy szörnyen gyarló ember vagyok,de megijesztenek az értelmi fogyatékos emberek,gyerekek. Ma a buszon is egy előttem ülő 12 éves forma gyerek egyfolytában mozgatta a fejét,kalimpált,rángatózott,és artikulálatlan hangokat adott ki és én féltem. Féltem,mert nem kiszámítható hogy mit cselekszik és nem értem. Csak én vagyok ilyen selejtes?

16

Nehez elvalas az anyatol az oviban? Mit tehetek en, az anya?

Kislanyom 3 eves+8 honapos, 7 honapja ovis. Elsö idöszakban is tovabb tartott ez a dolog, mint alt. mas gyerekeknel, majd kicsit jobb lett a helyzet par honapja. Ujabban, kb egy honapja ujra ez megy.
9-ig kell oviba erni, pontosabban, 9-kor bezarjak az ajtot, igy az anyukaknak el kell menni. 8 körül megyünk, es nem ritkan 9-ig megy a huzavona: "anya, az ajtoig gyere velem". Majd fut utanam, "meg egy puszira". Ha nem fordulok meg es nem jövök vissza, jönne velem. Neha "ugye csak 1 kenyeret veszel es jössz vissza", ezzel sikerül elmennem, neha a puszis megy tovabb. Közben elöfordul, hogy "pisilni kell", gyere velem. (Ez külön ciki, mert oviban muszaj nekik egyedül, de otthon kaki utan en törlöm ki az ovi ota allando gyulladasok miatt, es erröl mar kioktatott az ovonö, hogy igy viszont zavarom az önallosagerzetet.) De amugy alt. nem kell pisilni, ez is csak visszajuzo kifogas. A vege minig az, hogy 9-kor eröszakkal veszi el az ovonö, kislanyom nyujtja felem a kezeit, en pedig minel gyorsabban eltünök.
Az ovonö szerint ezutan mintha elvagtak volna, minden rendben, es vegig nem sir az oviban. Az ovonö ugy fejezi ki magat, csak az elvalas problemas nala, es minel tovabb huzom, annal rosszabb - de azert megjegyzem, megvarjak a 9 orat, es csak utana "tepi ki a kezemböl".
Rosszabitja a helyzetet, ha felborul a megszokott rend az oviban, pl. nemreg fotosok jöttek a reggeli orakban, igy a megszokott üvegajtos szobaban senki nem volt, helyette mas ajto elött kellett elbucsuznunk. (A fenti modszerrel, 9 ora...) Farsang: beszeltem neki rola elötte, megsem maradt ott - sztem ismet a nem megszokott környezet. Anyak napja: fel 10-kor kezdödött, igy el kellett volna mennem - csendben elüldögeltem az öltözöjükben, mert sztem milyen anyak napja, ha elszakitassal kezdödik? Elötte nap beszeltünk rola az ovonövel, hogy ha ugy adodik, erre a fel orara maradhatok, aznap megis furcsan nezett ram...
Meddig tart meg? Es miert?

11

Gyermeked étkezési zavarát ha otthon nem sikerült megoldani, akkor kezeltetted valahol? Esetleg közösségben (ovi) mennyi idő alatt jött helyre?

Elsősorban kisgyermekekre gondolok (ovis korú) és főleg olyanra aki nem ette a darabost korábbi gyomor probléma vagy akár autizmus miatt.
Hol kezelték és milyen eredménnyel?

3

Járt már itt valaki? Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság?

22

Hogyan csináljam? 3, 5 éves a fiam és kis rossz csont.

Nagyon nagyon szeretem, de néha az az érzésem direkt nem fogad szót. Hiába kérem szépen rám néz és csinálja az éppen "tiltott" dolgot.
Félek ősszel ovi lesz gyerekeket nagyon szereti és szeret gyerek társaságban lenni de egy idő után úgy mond túl pörög megvadul erről hogyan tudnám leszoktatni?? már előre tartok mit fogok hallani az óvónéniktől a nap végén

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!