Találatok a következő kifejezésre: Ha rászólok gyerekemre, (6 db)

Van itt olyan anyuka akinek nem az a mániája, hogy ha a gyerekre rászólnak akkor lelkibeteg lesz?

Nagyon unom már,hogy senkivel sem lehet normálisan beszélgetni lassan egy-két barátnőm kivételével,mert ha elmondom az álláspontom akkor azt mondják biztosan lelki beteg lesz a gyerekem,meg kegyetlen vagyok.Teljesen szimpla dolgokról van szó,pl egy dackorszakos állandóan mindenért hisztiző gyereknél miért ne válna be ha utánozod a nyafogást,vagy ha rászólsz valamiért bármelyik korban attól miért lenne lelkibeteg,vagy ha nagyon belelovalja magát a hiszibe egy kis langyos zuhany miért kegyetlenség ráadásul úgy,hogy kb 2 szer fordult elő,vagy ha rongyosra beszéltem a szám és a gyerek még akkor is tojik rám rá legyintek a kezére fenekére?? nagyon szeretem a gyerekem,de nem csak az a feladatom,hogy szeretgetem játszom vele,hanem,hogy megtanítom a szabályokat,példát mutatok,nem arról van szó,hogy lelkileg bántom,megalázom,vagy szíjjal verem.Van még rajtam kívül olyan szülő aki szerint a gyereket nevelni is kell nem csak tartani aztán várni majd nevelés nélkül,rendes felnőtt lesz?Vagy már mindenki hímes tojásként még rászólni sem szól a gyerekre?

Legjobb válasz: Ja, mindent engedni kell, aztán ha meg nem tud beilleszkedni a társdalomba (mert ugye ott is vannak elvárások/kötelezettségek, amikhez persze nem szokott hozzá), akkor meg mindenki csak néz nagy tágra nyílt szemekkel, és értetlenül áll. Általában az ilyenek szülei a tanárokra hárítják a nevelést is, amit otthon nagyvonalúan hanyagoltak, de ha az meg mer vmit is tenni, v csak szólni is a gyerekhez, akkor meg irgum-burgum.

Ja, mindent engedni kell, aztán ha meg nem tud beilleszkedni a társdalomba (mert ugye ott is vannak elvárások/kötelezettségek, amikhez persze nem szokott hozzá), akkor meg mindenki csak néz nagy tágra nyílt szemekkel, és értetlenül áll. Általában az ilyenek szülei a tanárokra hárítják a nevelést is, amit otthon nagyvonalúan hanyagoltak, de ha az meg mer vmit is tenni, v csak szólni is a gyerekhez, akkor meg irgum-burgum.
Na igen, aztán ezek a gyerekek fognak az anyjukra [email protected] szó szerint már alsós iskolába. Anyuka meg pironkodhat és mindig magyarázkodhat:)
Jelen. Kb szó szerint ugyanazt tudnám elmondani, amit leírtál. Persze a saját apukám szerint is túl szigorú vagyok... (az õ nevelési elveiket inkább hagyjuk, nekik sikerült lelkibeteg gyerekeket csinálni úgy, hogy nem volt még büntetés még kiabálás sem). Nem vagyok tökéletes, a gyerekeimnek sem akarok annak látszani. Vannak szabályok, amikhez ragaszkodom, van határtalan szeretet, ès olyan is, amikor elfogy a türelmem, és helyre kell õket rakni, mert túllépték a viselkedésükkel a számomra elfogadhatót.
én teljesen egyetértek. a pici gyereket is fegyelmezni kell, néha erõteljesebben rászólni hogy érezze a dolog súlyát hogy olyat csinált amit nem szabad vagy ami veszélyes. persze nem kell megütni, de bevallom õszintén már én is megtettem egyszer kétszer hogy rácsaptam kicsit a kezére de meg is bántam rögtön. Anyósomtól szoktam falra mászni mikor elkezdi ölelgetni a gyereket ha megbántódott mert ráazoltunk es kiselõadást tart hogy a gyerekkel nem szabad kiabalni... de mi nem kiabálunk vele csak kicsit erélyesebben rászólunk.
"Valami nem sikerült a gyereknek, elkezd sírni, a szülõ mondja neki, hogy fejezze most rögtön be" Jó, bármi másra be lehet helyettesíteni, de a kérdésben nem arról volt szó, hogy mit tudom én, a gyerek már a tizedik szelet csokit akarja megenni, hanem, hogy valami nem sikerül. És nyugodtan le lehet pontozni, amiért nem csúfolom a gyerekemet, ettõl még nevelem, nálunk is vannak szabályok (egyesek szerint még szigorúbbak is, mint sok helyen, de ahány ház, annyi szokás, nem tartom magam ettõl bárkinél jobb szülõnek), de nem szoktam kiröhögni. Vannak ennél hatékonyabb módszerei is a hiszti kezelésének.
Amit szabad szabad amit nem nem és kész. Nem lehet mindent rájuk hagyni.
Kérdezõ, 13. vagyok, és abban igazad van, fogalmam sincs, milyen az a fajta hiszti, amirõl írsz. Sem öcsémnél, sem unokaöcsémnél nem tapasztaltam ilyet, ha különbséget kell tenni lány és fiú hisztije, dackorszaka között. Arra viszont kíváncsi lennék, akik ilyesmivel küzdenek, próbálták-e már a Szuperdada módszereket, és bevált-e? Mert a tévében szép és jó, de van valaki, aki élesben alkalmazta és sikerrel?
Mûködik, csak nagyon kemény a nekiindulás. Én végégcsináltam, azóta nincs ilyesféle gond a gyerekekkel.
A kérdező hozzászólása: Igen a víznek a kizökkentés a célja mivel a gyerek önveszélyes volt, nekem a gyerekorvos tanácsolta, ugyanis az elsõ ilyennél úgy megijedtem, hogy sírva felhívtam mi lehet a baj, és Õ mondta, hogy ez csak hiszti zökkentsem ki langyos zuhannyal, ha ilyen elõfordul.Mégegyszer említem nincs mindenért legyintés.
Kérdezõ, te elég rendesen kevered a dolgokat. Azért a semmiért sem szólok a gyerekre, meg a ráverek, hideg vízzel leöntöm stb az két dolog, két véglet. Ezek között a végletek között még van elég sok átmenet. Az a baj, hogy azok az anyukák, akik erõszak nélkül nem tudják/akarni megoldani a nevelést, azt hiszik, hogy akiknek ez sikerül, azok egyáltalán nem is nevelik a gyereküket. Ez nagyon nem így van. Én hiszem, hogy lehet jól nevelni egy gyereket anélkül, hogy a szülõ kihasználná a testi erõfölényét. Kellenek szabályok a gyereknek, kellenek határok, kell a rászólás, kell a nevelés, és néha bizony a büntetés is. De meg lehet ezt oldani erõszakmentesen is. Ahogyan itt írta valaki, a férjemet sem pofozom fel, ha valami nem tetszik, akkor a gyerekemmel miért tenném ezt? Csak mert erõsebb, nagyobb vagyok, és megtehetem? Én nem érzem emiatt feljogosítva magam arra, hogy bántsam a gyereket. És ismétlem, ez nem azt jelenti, hogy mindent megengedek neki, és hogy nem nevelem.
Nem fogok veled vitatkozni, de hidd el nekem, hogy egy lány is lehet annyira dacos, akaratos és szófogadatlan mint egy fiú. 14-es voltam
A kérdező hozzászólása: De köszönöm a válaszokat és annak meg végképp aki a kérdésemre válaszolt.
A kérdező hozzászólása: Egy szóval nem mondtam, hogy nyafogásra, vagy hisztire ütök rá a popsijára, azt írtam elõfordul, hogy kap amikor már tényleg semmi sem segít de ez nem a hisztiért hanem pl az útra kirohangálásért.A zuhany sem egy szokás, hanem elõfordult, mint ahogy az egyik válaszoló is írta, hogy Õ is alkalmazta, Õ tudja mirõl beszélek, nem szimpla hisztirõl van szó.Akinek meg lánya van vagy 1, 5-2 év alatti gyereke az meg nem tudja milyen egy dackorszakos gyerek és milyen dolgokat tudnak alkotni.Nem a nevelésemre kértem tanácsot vagy véleményt, hanem érdeklõdök vannak-e még olyanok akik hasonlóan gondolkodnak.
Én is rá szoktam verni a 3 éves kislányom kezére vagy amíg pelenka volt rajta, a popsijára. De õszintén szólva utálom magamat érte. Lányom is képes a "miért nem ül 2 cm-rel odébb a plüss" típusú hisztire, akár egész nap, de akkor sem szabadna ütni, mert õ is így fog tenni. Aki azt írta, a férjének sem csap oda, igaza van. Sokszor van az, hogy a párom elfelejti a dolgokat amire megkértem, vagy olyat csinál, amit 100x kértem, hogy ne tegye, mégsem csapok a kezére. Miért tesszük a gyerekkel? Mert emberbõl vagyok és elszakad a cérna, mégsem tartom helyesnek. A zuhany alá viszont soha nem tenném, az nekem túlzás. És még 1x leírom, hogy nagyon hisztis és akaratos lánykám van.
A kérdező hozzászólása: Örülök, hogy megint jött valami igen értelmes egyén és lepontozza a hasznos válaszokat.
14:14 szuperanyutól kérdezném, hogy õrjöngve magán kívül visító, rúgkapáló gyerekkel mit tenne, aki kèpes addig erölködni, hogy hányás a vége. Gyanítom, hogy a tökéletes módszerei határhoz érkeztek. Nálunk a legutóbbi ilyennél zuhany volt. Hogy mi váltotta ki? Még csak nem is az, hogy nem kapott volna csokit, hanem egy másikat bontottam ki, mint amire gondolt. Szerencsére ez elég ritka, és nem is minden gyereknél fordul elõ. Na de itt pont nem jön be, hogy majd lenyugszik. Nekem egy óra pokol után a zuhi 10 perc alatt elmosta a démonokat.
A kérdező hozzászólása: Kedves 7es, még mindig nem értem miért hozd fel ezeket a témákat, arról sem volt szó, hogy az ember azért rászól, vagy kifigurázza a gyereket, mert nem sikerült neki valami, az imént leírtam, hogyan értettem a dolgot, de imádom amikor nem a kérdésemre válaszolnak.
A kérdező hozzászólása: Senki sem beszélt ebben a kérdésben arról, hogy az elesõ gyereket le kell szidni vagy kiröhögni, szóval olvasd el a kérdést mielõtt válaszolsz rá
A "zuhanyozós" anyuka vagyok. Nekem a lányom az, aki úgy õrjöng néha, hogy ördögûzõt is lehetne hívni :) . Akinek nem produkáltak ilyet a gyerekei, az úgysem fogja fel, hogy mennyire ijesztõ ès súlyos egy ilyen helyzet. A kisleány pont az említett langyos zuhi elõtt csinálta meg, hogy ebben a hangulatban mászott volna ki a kiságyból, de átesett rajta, megütötte magát. Mielõtt betettem oda, verte magát a földhöz, a bútorokhoz, mindezt üvöltve, öklendezve. Az még külön "vicces", hogy ha egy másik "tuti" módszert alkalmaznék, azaz megölelném, simogatnám, akkor még össze is rugdos és csapkod. Ilyenkor tényleg nincsenek otthon, nem lehet az értelmükre hatni. Aztán mikor lenyugodott, még mondta is, hogy jól esett a pancsi.

Ha rászólok a gyerekemre, hogy valamit nem szabad, akkor megcsapja a fejét, mit tegyek?

Hogyan lehet leszoktatni? Sose csapok a fejére, sehova, mit tehetnék, hogy lszoktassam?

Legjobb válasz: Valószínûleg azért csinálja, mert frusztrálja, hogy nem teheti meg, amit szeretne. Ennyi idõsen ugyanis azt érti, hogy azt nem szabad, de nem érti, miért és ráadásul nagyon erõs benne a késztetés, hogy megtegye, mert ismerkedik a világgal. Ez akkor is így van, ha már sokszor mondtad egy dologra, hogy nem szabad, mert akkor érti ugyan, de nem rögzõdik még a tiltás és legközelebb megint akarja. És az erõs érzés, hogy valamit csinálni akar, szembekerül azzal, hogy Te nem szeretnéd, hogy csinálja, ez szintén egy erõs érzés, (mármint hogy megfeleljen Neked), ezzel a két ellentétes érzéssel nem tud mit kezdeni. Szerintem ilyenkor próbáld meg elvonni a figyelmét, mutass neki valami mást, amit érdekesnek talál, a kezét meg finoman fogd meg, hogy ne tudja ütni magát, esetleg eleve olyan dologgal vond el a figyelmét, amit meg kell fogni, tehát lefoglalja a kezét. Az én véleményem az, hogy le fog róla szokni, csak türelmesnek kell lenni vele.

Valószínûleg azért csinálja, mert frusztrálja, hogy nem teheti meg, amit szeretne. Ennyi idõsen ugyanis azt érti, hogy azt nem szabad, de nem érti, miért és ráadásul nagyon erõs benne a késztetés, hogy megtegye, mert ismerkedik a világgal. Ez akkor is így van, ha már sokszor mondtad egy dologra, hogy nem szabad, mert akkor érti ugyan, de nem rögzõdik még a tiltás és legközelebb megint akarja. És az erõs érzés, hogy valamit csinálni akar, szembekerül azzal, hogy Te nem szeretnéd, hogy csinálja, ez szintén egy erõs érzés, (mármint hogy megfeleljen Neked), ezzel a két ellentétes érzéssel nem tud mit kezdeni. Szerintem ilyenkor próbáld meg elvonni a figyelmét, mutass neki valami mást, amit érdekesnek talál, a kezét meg finoman fogd meg, hogy ne tudja ütni magát, esetleg eleve olyan dologgal vond el a figyelmét, amit meg kell fogni, tehát lefoglalja a kezét. Az én véleményem az, hogy le fog róla szokni, csak türelmesnek kell lenni vele.
Nem írtad , hogy hány éves .Nekem az ovodás gyerekem csinálta ezt , én rászóltam , hogy ez buta viselkedés és ezt nem szabad!
A kérdező hozzászólása: Huh, tényleg kimaradt... 20 hónapos.

Zokon veszed, ha rászól más szülő a gyerekedre?

Én úgy vettem észre, hogy sok szülőnek nem tetszik, ha pl. a gyereke dobálja a homokot vagy kavicsot másokra, és rászólnak helyette a gyerekre, hogy nem szabad. Én biztos nem venném zokon, hiába vagyok ott a gyerek mellett, lehet egy pillanatra nem veszem észre, hogy fellök valakit, vagy rácsap a lapáttal, ha rászólna egy szülő én nem venném sértésnek.

Legjobb válasz: Nem! Úgy vagyok vele, ahogy Te!

Nem! Úgy vagyok vele, ahogy Te!
Ez a dolog inkább a szülõk tudatát bántja, mert szégyenlik, hogy neveletlen a gyermekük. Bár én is azt mondom, hogy mindenki a maga kertét ássa. Kis piti dolgokért is beszólhatnak, azok tényleg emberfüggõek. Viszont ha tényleg nagy marhaságot csinál a gyerkõc, akkor inkább magamba nézek, meg a nevelésembe. Egy férfi voltam...
Egy homokozós korú kisgyermek mellé, ha hülyeséget csinál nem hinném, hogy oda kellene állni... Mondjuk azért csúnyán megnézném, ha valaki az én gyermekemet "molesztálja" de biztosan okkal szólt be. Kedves utolsó, te már úgy veszem észre nagyobbacska vagy. Nagyobb korban megtalálhatja egy szülõ az egyensúlyt. Mert ha tényleg ostoba dolgokat mûvelsz nem kell természetesen, hogy melletted legyen, de ellened sem kell. Ha jót csinálsz, akkor viszont ottvan, ebbõl tanul az ember szerintem. 2. voltam.
A lányom 9 hónapos. Hintázni és a homokozóba ülni járunk le a játszótérre. Vettem neki homokozókészletet, de inkább a rágását részesíti elõnybe. Sok kisgyerek leül mellénk játszani, elkérik a játékokat. Én szívesen odaadom nekik és a lányomat is arra próbálom nevelni, hogy ne legyen önzõ. Igaz õ ebbõl még nem sokat ért, de nem árt hamar elkezdeni és mondani neki. Sokszor van, hogy szórják a homokot. Nem rászólni szoktam a gyerekekre, hanem elmagyarázni, hogy miért nem jó dolog pl. szórni a homokot.
az okoskodást nem szeretem, meg amikor ott vagyok a gyerek melett és meg se várja hogy szoljak, mert már rá szól, én is szólok ha olyat csinál és mindig a gyerek mellett vagyok, igy olyan nincs hogy messze vagyok és nem tudok rászólni, a múltkor is homokozóba ültünk a fiam a markába vett egy homokot és az anyuka szólt hogy ne szórja a homokot mert nem szabad, én is szoltam volna a szórta volna de még nem is szorta, ha látom elkezdi rá szolok az ilyen anyukától engem ráz a hideg.amúgy ha nem vagyok ott és valami rosszat csinál, nem bánom ha rá szolnak, de azért ha ott vagyok engedjék meg nekem, hogy megtegyem.
Az anyám is ezt csinálta, nem is vagyunk jó viszonyban. Mondjuk úgy, hogyha rossz fát teszel is a tûzre legalább az anyád melléd állhatna.
Utolsó nem tudom mit háborogsz, ez egyáltalán nem volt bunkó "beszólás" , és 2, 5 évesen már érti, hogy vigyázzon másokra, ne tapossa meg õket. Igazából az ilyen emberek ygerekeibõl lesznek azok, akik mindenhol barbárkodnak 4-5 évesen, és még nekik áll feljebb.
Alapjában véve nem zavarna. Engem eddig egy igazságtalan rászólás zavart. A kislányom 2, 5 évesen át akart mászni a földön ülõ férfi ismerõsünk elõtt, de ki volt nyújtva a lába, a kislányom rálépett. Éppen valami játékot szúrt ki magának, arra koncentrált, hogy elérje. Erre az illetõ ezt mondja a gyerekemnek: "Legyél figyelmesebb!" Na, ekkor türtõztetni kellett magam, hogy ne mondjam neki: "Normális vagy? Ez elvárás egy 2, 5 éves gyerektõl??" Na, ezt zokon vettem....
Én csak akkor szólnék rá, ha nekünk kellemetlenséget okozna, és azt látnám, hogy az anyját nem érdekli.
Mint elõzõ mondja, attól függ milyen stílusban adja elõ. Ha normálisban, akkor semmi bajom vele, ha én épp nem láttam meg a problémát. De ilyen nem nagyon van, azért vagyok velük, hogy figyeljem, korrigáljam hogyan játszanak, amellett, hogy élvezem nézni õket, hogyan fejlõdnek játszanak másokkal.
Nem mindegy, hogy miért szól rá, és milyen stílusban. Igazából nekem emiatt még nem volt konfliktusom senkivel.
Tõlem nyugodtan rászólhat más is, én azt nem szeretem, ha hülyeségeket mondanak, vagy ijesztgetik. (pl a piszkosra ne mondják, hogy kakis, vagy hogy ne csinálja ezt vagy azt, mert elviszi a zsákos ember)
Ha ott állok mellette akkor ne szóljon rá, mert majd én megteszem!! Ahogy meg is szoktam, sose fordult még elõ olyan hogy helyettem kellett bárkinek a gyerekeimre szólnia úgy ha ott állok vagy ott vagyok halló távolságban. Amúgy ha nem vagyok épp ott mert a másikért rohanok mondjuk vagy egyiket hintáztatom, közbe a nagyobb elmegy homokozni, akkor igen, nyugodtan szóljon rá más szülõ hiszen nem vagyok ott nem látom mizu, és hagyni se szabad hogy rosszalkodjon csak mert nem állok mellette.
Már mások is írták, hogy a stíluson sok múlik. Egyszer a 1, 5 évesem vártam a csúszda alján, és közben nem vettem észre, hogy a tetején egy másik kislány ott ült és nem mert csúszni, õ pedig feltehetõleg fúrta, mert menni akart mellette. A kislány kb 1-2 hónappal lehetett fiatalabb (a méretétbõl gondolom, de az lehet csalóka, szóval annyira nem volt kisebb. A kislány anyja hihetetlen bunkón rákiabált a fiamra, hogy ne lökdösse a kislányt. Késõbb megbántam, hogy nem szóltam be neki, mert abban igaza volt, hogy rá kell szólni, én is megtettem utána, miután láttam mit csinál, csak a stílus nem tetszett, hogy egy 1, 5 évessel, fõleg aki idegen ne ordibáljon már, fõleg, hogy azért annyira durva dolgot nem csinált a kislánnyal.


Anyukák! Miért ti vagytok megsértődve, ha egy 3. személy rászól a rendetlenkedő, tutuló gyerekre?

NEM provokációnak szánom. Nemrég voltunk színházban, egy átlagos előadáson. Erre megint (mert nem első eset) azt kellett hallgatnom, hogy páf gyerek megállás nélkül ordít, az anyjuk meg magasról tojik rá. Aztán egy idősebb bácsinak elege lett, és rájuk szólt erélyesen, hogy vagy befejezik, vagy menjenek ki. Erre az anyuka vérig volt sértődve, hogy hogy merészel valaki az hibátlan gyerekére rászólni. Szünetben egymással ordítoztak, majd anyuka a gyerekével hazament. De nem csak ez volt az egyetlen eset.....hasonló volt már velem étteremben is. Miért, kérdezem, MIÉRT esik sok anyukának nehezére rászólni a rendetlen vagy tutuló (esetleg mind2) gyerekére, hogy ha már egyszer elrángatta magával? (3-6 vagy néha 8-10 évesek) Miért az anyukák vannak megsértődve, ha valaki rájuk szól, mert igenis irritáló a tutulás? Nem vagyok gyerek ellenes, sőt, szeretem a gyerekeket, de éppen az ilyen helyekre sosem hoznám el, mert tudom, hogy nem élvezi, nyűgös lesz. Miért kell megsértődni, ha valaki elmondja az igazat?

Legjobb válasz: Ha zavar egy gyerek, és a szülei láthatóan lesz.rják, akkor engem nem érdekel ha megsértõdik az anyuka, én rászólok. Mi mindig ügyelünk arra, hogy olyan helyen, ahova az emberek szórakozni, kikapcsolódni járnak, ne rosszalkodjon a gyerek. Példa: múltkor az Állatkertben voltunk. Voltak nem régen született kis kecskék. Ki volt írva, és a gondozó is kérte, hogy senki ne emelgesse õket, mert megsérülhet a gerincük. Hát pár gyerek ezt nem fogta fel, a szülei meg csak fényképezték õket, milyen kis cukik, hát mi párommal rájuk szóltunk, hogy tegyék le õket.

Tutul=vonyít, sír, hisztizik, nyávog
Normális szülõ még szégyelli is magát, ha a gyereke másokat zavar az oda nem való viselkedésével, mert rá is rossz fényt vet, hogy nem képes megnevelni. De nagyon átérzem a problémát, mert mostanában én is sok ilyen esetbe belefutottam, és a leidegesítõbb az, hogy az ember önkéntelenül is a gyerekre haragszik, de a nemtörõdöm szülõre kellene, aki elnézi, hogy a gyereke így viselkedik, és rá se szól. Ennél már csak az a bosszantóbb, mikor az otthonodba engeded, és ott mászkál cipõvel a kanapéra, pakolja a polcon a porcelánt, rámol, disznó módjára eszik a kirakott nasiból, aztán belekeni abba, amit elõször megfog...ÉS anyuka rá se bagózik. Na, ezt hogy kezeld udvariasan, úgy hogy ne legyen belõle örök harag?!
Sajnos ezt a kérdést nemigen fogják olvasni az említett anyukák... Akik pedig próbálják nevelni a gyereküket, azoktól csak egyetértésre számíthatsz, viszont a kérdésedre nem fogsz válasz kapni.
Ha zavar egy gyerek, és a szülei láthatóan lesz.rják, akkor engem nem érdekel ha megsértõdik az anyuka, én rászólok. Mi mindig ügyelünk arra, hogy olyan helyen, ahova az emberek szórakozni, kikapcsolódni járnak, ne rosszalkodjon a gyerek. Példa: múltkor az Állatkertben voltunk. Voltak nem régen született kis kecskék. Ki volt írva, és a gondozó is kérte, hogy senki ne emelgesse õket, mert megsérülhet a gerincük. Hát pár gyerek ezt nem fogta fel, a szülei meg csak fényképezték õket, milyen kis cukik, hát mi párommal rájuk szóltunk, hogy tegyék le õket.
hát kérdezõ én teljesen egyetértek veled, ezt már én is sokszor tapasztaltam nem tudom h ezek az anyukák hogy gondolkoznak de ha nekem lenne gyerekem én vagy nem vinném ilyen helyekre vagy ha már elvittem próbálnék tenni valamit annak érdekében hogy a mások nyugalmát ne zavarja meg a gyerekem viselkedése ráadásul én még szégyelném is dolgot.
Mert buták, és képtelenek megnevelni a kölkeiket. Amúgy, mi a fene az a tutuló? :D
Egyetértek. De mi az a tutuló?
Valoban nem tett semmit az anyuka? Engem akkor zavarna, ha mas akarna nevelni a gyerekemet, ha en epp azon vagyok, erre beleszol. Mondjuk meg nem fordult velem ilyen elo.
Mint egy dackorszakos kétéves anyukája:......hatásszünet Tökéletesen egyetértek veled! Sajnos vannak olyan idõszakai a gyereknek, hogy "alkalmatlan" arra, hogy színházba, vagy étterembe menjünk vele. Mostanában próbálkozunk újra. Sajnos volt már példa, hogy tutuló gyerekkel kellett végigmennem a városon, bolton. Mocskosul kellemetlen. Az utolsó ilyen élményem akkor volt, mikor el kellett mennem bölcsességfogat húzatni. A férjem elkísért, de utánna rögtön szaladt dolgozni, szóval lüktetõ sebbel, nyálzó szájjal rángattam a vasútra. A kiscsaj meg kitalálta, hogy õ márpedig bemegy a szökõkútba. Hát kaptam hideget-meleget, mert annyit láttak, hogy a gyerek be van pöccenve, én meg rohannék a vonatra.
A kérdező hozzászólása: Én sokszor azt látom, hogy a gyerekre hatásosabb rászólni, mert ha a szülõre rászólnak az vagy tojik rá, vagy még neki áll feljebb.
15. vagyok. Azt elfelejtettem odaírni, hogy nyilván nem a gyerekre ripakodok rá elõször, hogy Öcsike, ezt sürgõsen be kéne fejezni, mert baj lesz... hanem a szülõnek, hogy állítsa le, mert ilyenkor még, ha kicsi, nem a gyerek a hülye, mert nem tudhatja feltétlen, hogy amit csinál, az rossz és nem illik. Hanem a szülõnek mondanám el nem kertelve a véleményemet a csodás gyereknevelési módszereirõl.
*jav.: játszott
Szülõként egyetértek veled, még barátnõmmel is volt errõl vitánk mert együtt mentünk valahová, az õ gyereke ordított mint a vadszamár, mondtam, hogy ezt talán nem kéne, de közölte, hogy mindenki le van sz.rva. A gyerek az gyerek, érezze jól magát. A vicc az, hogy nemcsak nekem égett a pofám, hanem az akkor 6 évesemnek is, aki utána mondta, hogy ez de ciki volt....
Igen, amikor a gyerek lerámolt mindent a polcokról, játszndtt velük, majd egy pillanat alatt eltörte a dísztárgyat, aztán nyúzta a macskát, majd a maszatos, csokis kezét a fotelba törölte, akkor bizony rászóltam. A szülõ meg csak félig vette komolyan, szinte elnevetgélte.
Én nagyon szeretem a gyerekeket, és korukból kifolyólag sok mindent hajlandó is vagyok elnézni. Viszont a szülõnek már nem, elvégre õ már felnõtt, az õ dolga figyelni a gyerekre, és arra is, hogy a gyerek másokat ne zavarjon, ha ez megoldható. Vittem már a fiamat színházba, sõt, könnyûzenei koncertre is (nem színpad elõtt ugrálósra, hanem olyanra, ahol ülni kellett), de minden esetben úgy voltam vele, hogy ha nem élvezi, ha ficereg, ha hangoskodik, akkor hazamegyünk, mert értelemszerûen addig bírta. Többször volt, hogy csodálkoztak, hogy ide vagy oda elviszem a gyereket, de utána mindig odáig voltak, hogy mennyire élvezi ez a gyerek a zenét, vagy a táncot, vagy akármit, és mennyire észre sem lehetett venni, hogy ott van. De számomra egyértelmû, hogy ami nem kimondottan gyerekprogram, oda csak addig a határig viszem el, amíg a felnõttek szórakozását nem zavarja. Nyilván nekem sem esne jól, ha idegen rászólna a gyerekemre, de pont ezért mindent meg is teszek, hogy az ilyen eseteket elkerüljem.
Mert lehet hogy a szülõ szereti a színházat, de nem hiszem el hogy valaki miért nem képes észrevenni hogy az nem 6 éveseknek való program?Tlaán pont az a cél hogy a gyerek késõbb is utálja...mindegy....nem tudom ha az én gyerekem ordítoznak, mégh anem is ilyen csendigényes helyen, de akárcsak egy buszon, tuti sülne a pofám, és teljes erõvel nyugtatnám... vagy megpróbálnám elterelni a figyelmét....de ezek az anyukák cska ülnek mellette..."Igen sír a ggyerekem, igen meg ordít is, gondod van vele, " Mi az Isten ez?
A kérdező hozzászólása: Én nem értem ezt a gondolkodásmódot, hogy mindenre ráfogják, hogy "még gyerek, hadd csinálja". Láttam olyan jelenetet a cipõboltban, ahol a kisgyerek leszórt mindent, anyuci rá se bagózott, de amikor a biztonsági õr kihajította õket (mert figyelmeztette õket 5-ször) akkor anyuka volt megsértõdve, és kiakadva.
Nekem olyan élményem volt nemrég, hogy anyuka leült mellém a metrón a 3 éves, visítozó kislányával és az ott hancúrozott, meg hangosan vijjogott mellettem. Nem néztem rá, nehogy a nyakamba másszon, mert az anyuka tuti, azt is hagyta volna. De azért jót nevettem rajtuk, olyanok voltak, mint két IQ nulla. A körülöttünk állók már mind õket nézték, de nem vették észre magukat és ez duplán vicces volt. De nem szólt rájuk senki. A gyerek meg csak vinnyogott és az út végére kiszakadt a dobhártyám. Nem azt mondom, hogy agyon kell fegyelmezni a gyereket, de az se jó, ha mindent ráhagyunk. Ismerek olyan családot, ahol szabad szellemben nevelkedtek a gyerekek, de úgy, hogy az anyjuk mindig ott volt mellettük, így nem volt ez a féktelenség. És annyira irigylem õket, mert nagyon jó életük van. kiegyensúlyozott, normális emberek lettek. Én amúgy ha jó kedvem van, csak nevetek az ilyen ökör embereken, mert mást nem lehet velük csinálni. Akinek nincs esze, az úgysem fogja felfogni.
Nem vagyok még anyuka, de rémálmom, hogy elviszem a gyereket étterembe és nem fog viselkedni... nem szeretném ezt megérni, és nem csak azért, hogy másokat nem zavarjunk, hanem azért, mert a gyereknek tudni kell viselkedni. Én pl. színházba kisgyerekkel nem is mennék...
Nekem az a kedvencem, amikor télen, a sáros-vizes cipõjükkel mindenkit összerugdosnak, mert az anyja nem szól rá, hogy ekkora tömegben - meg egyáltalán, koszos cipõvel - ne akarjon fellépni a székre, hogy kilásson. És akkor én vagyok a szemét, hogy szólok, hogy összemocskolja a kosztümömet... :D
Nekem a gyerekem az elsõ, de úgy gondolom, azzal, ha hagyom "korlátozás nélkül" felnõni, neki ártok a legtöbbet. Vagyis igenis rászólok, ha kell, és igenis hazaviszem, ha nem tud viselkedni. Nem azért, mert szégyellem õt vagy magam, hanem mert meg kell tanulni az alapvetõ társadalmi normákat. A saját és a közösség érdekében is. Mondjuk pont ezért nem is viszem olyan helyre, ami még nem neki való.
Na a héten rendesen kiakasztott egy gyerek, pontosabban az anyja. Ülök a buszon, gyerek velem szembe 5 év körüli fiú. Folyik a taknya, és közbe erõsen krákog de bele a világba, véletlen sem teszi a szája elé a kezét. Vártam egy darabig, hogy az anyja esetleg rászól, hogy tegye a szája elé a kezét, de nem tette, így én szóltam, hogy légy szíves ne köhögj rám. Aztán szerencsére leszálltak. Amúgy ezek a korlátozás nélkül felnövõ gyerekek igencsak boldogtalan felnõttek lesznek, mert az ilyen embereket, akik azt hiszik minden körülöttük forog, senki nem szereti.
Az ilyen szülõk akkor fognak nagyot nézni, ha a gyerekük serdülõkorba kerül, és az édes picike lefogja tojni, ha akkor szól a szülõ bármiért is, élik majd az életüket korlátok nélkül továbbra is, csak akkor már valúszínûleg nem olyan kis ártatlan csínytevésekbe fognak bonyolódni, amin mosolyogni lehet...A rossz ebben az, hogy a társadalomra is kihatással vannak, és valamilyen szinten tönkre teszik a saját gyerekük életét ezek a szülõk... (amúgy sokszor látom én is, hogy nem szólnak a gyerekre, volt, hogy buszon hallottam, hogy a gyerek büszkén mesélte, hogy kiabált a tanárával, mert nem amellé ültette , akit elképzelt, és végül a tanár engedett neki, majd folytatta, hogy legközelebb is kiabálni fog, mert azzal célt ér- a szülõ meg mosolygott, ahelyett, hogy helyre tette volna!)
Én a cigány gxerekeket utálom. Õk nagyon fegyelmezetlenk. Boltban rettenetesen viselkednek, sikoltoznak, mindenhez hozzá nyúlnak. Van, hogy az eladó is nekik ad igazat. Motorral is bemennek a boltba, volt, hogy a lábamnak ment egy fogyatékos kisfiú. Hülye az a szülõ, aki színházba elvisz kisgyereket. Valamikor ezt nem engedték. Templomban is sokan rosszul viselkednek, egy kukkot sem hallok.
Ez nekem nagyon tetszik: http://9gag.com/gag/aXb01gD Aki nem tud angolul: "szeretjük a gyerekeket, de kérjük, hogy a sajátodat tartsd az asztalodnál. A felügyelet nélkül hagyott gyerekek espresso kávét kapnak és egy ingyen kiskutyát"
Ertheto amit irsz, de nehez meghuzni a hatart az idegesito tutulas meg - ahogy mar egy elozo valaszolo irta - a dackorszak miatti nevelhetetlenseg kozott. Nyilvan, ha tudom, hogy a gyerekem nem birja a szinhazat, mert unatkozik, akkor nem viszem oda. Na de egy etteremben, vagy valami bufeben mit lehet csinalni, ha azt mondod a gyereknek, hogy nem szabad, o meg csakazertis? Ennek altalaban siras a vege, es lassuk be, a legjobban nevelt gyerekekkel is elofordul. Keresztapam ilyenkor pl azonnal felpattant es kivitte a gyereket a terembol, akarhol voltak is, legyen szo egy mekirol, ahol azert nem egy gyerek szokott visongani. A felesege meg mondta, hogy irigykedik azokra, akik hagyjak bogni a gyereket, mert hat gyerek, hisztizik, es ha tenyleg ilyen hangos helyen vannak, akkor ugysem erdekel senkit, de nekik meg szinte soha nincs olyan, hogy normalisan egyutt esznek, mert apuka mindig felpattan, es mar viszi is ki a gyereket "megnyugodni". Szoval nehez, de termeszetesen ertheto amit mondasz, hiszen azert nem mindegy, hogy egy jatekteremtrol, vagy eppen egy szinhazrol van szo.
Errõl egy videó jutott eszembe.A zsúfolt buszon ül egy néni vele szemben az anyuka, ölében a gyereke.A kisgyerek rugdalja össze vissza a néni lábát, szegé egy darabig tûri, várja, hogy anyuka rászóljon.Nem teszi meg.Erre a néni kedvesen szól, hogy pont a fájós lábát rugdossa a kisgyerek, legyen kedves ne engedje neki.Ere a nõ felháborító módon és stílusban ráüvölt a nénire, hogy õ aztán nem fogja korlátozni a gyerekét....senki nem sól egy szót sem csak lesnek, erre egy punk srác(tipikus kakas haj, poercing....)oda megy szó nélkül, belenyomja az anyának a hajába a rágógumit és csak ennyit mond:Engem sem korlátoztak a szüleim. :D tetszett a videó, de azért durva és elszomorító, hogy ilyenek tényleg vannak.Az ilyen anyáknak nem szabadott volna gyereket szülni soha :(
27-e vagyok. Ha egy három éves hisztizik az nem feltétlenül a szülõk/gyerek hibája hiszen dackorszakban van. Késõbb öt éves kor táján szintén van egy dackorszak ergo ha egy ilyen korú gyerek balhézik az sokszor nem a neveletlenség kérdése hanem életkori sajátosság. Ezért fontos az, hogy olyan helyre vigye õket az ember ahol jól érzik magukat, nem unatkozik stb. Biztosan nem nézetném meg az óvodás korú gyerekkel Az éle tragédiáját
A kérdező hozzászólása: *pár
Egyesek majomszeretettel szeretik(?) a gyerekeiket, és még a pedagógusokat is képesek befenyíteni. Én nem vagyok a Kádár-rendszer híve, de azért a nyolcvanas évek végén pl. mindenki tudta, hogy egy ált. isk. igazgatót magázni illik. Ma meg tegezõdnek össze-vissza. Akkoriban nem hallottam olyat, hogy pedagógusra támadtak volna a gyerekek és/vagy szülõk.
A legfelháborítóbb, amikor a szembe ülõ karonülõ az ember nadrágjának nyomja a piszkos cipõcskéjét...
Engem is felháborítana az ilyen eset. Ezek elkerülése érdekében kicsi koruktól magyarázom a csemetéimnek, hol, hogyan kell viselkedni. Szerencsémre eddig nem volt gondunk. Ha pedig azt látom, hogy a gyerekeim az adott szituációban unatkoznak, akkor annak egyenes következménye mások zavarása, tehát inkább lelépünk arról a helyrõl.
Az engem még soha nem zavart, ha valaki jogosan szólt a gyerekre. Persze volt olyan is, hogy valaki szimplán csak kötekedni akart, és a gyerek persze úgy sem mer visszaszólni. Az már inkább zavar, ha engem akarnak megnevelni, mikor éppen rászólok a gyerekemre. Hogy mit vétett az a gyerek, meg milyen jogon, meg, hogy nem hagyom kibontakozni azt a gyereket, neki is élni kell, istenem, hát unatkozik, stb. Na az ilyentõl a falra mászok, és elküldöm õket a búsba.
Ha már õk nem képesek rászólni a gyerekre meg rendesen megnevelni arra, nyilvános helyen hogy illik viselkedni, akkor igenis, akit zavar, annak joga van szólni. Az elõadás, étterem, színház nem azért van, hogy az ember kifizeti a jegyet, aztán nem tud a mûsorra/ételre figyelni és élvezni azért, mert Petikének ordíthatnékja van, a hülye anyja meg nézi, hogy jáj, de cuki eleven kisfiú. Ja, és nem kéne megsértõdni, mert ez nem teljesen a nevelésbe való beleszólás, max. annyi, hogy legalább szóljon rá a rendetlenkedõ kölökre, mert nem körülötte forog a világ...
Ez a "nevelési" módszer lett mostanában divat, hogy kb. csináljon a gyerek, amit akar, aztán ha másokat zavar az meg le van tojva.
Nem tudom, nem szoktam így járni, mert mindig fegyelmezem a 3 évesem, így nincs szükség arra, hogy más rászóljon. Én rá szoktam szólni más gyerekére, ha a szülõk nem teszik meg, de csak ha nyomós okom van rá, és nem durván, hanem kedvesen de határozottan. Nem érdekel ilyenkor, ha megsértõdik a szülõ. Egyik nap viszont kifejezetten sérelmeztem, hogy nem szóltak rá a gyerekemre. Okmányirodában épp idõpontot kértem, az ügyfélszolgálatossal beszéltem, így nem tudtam figyelni a gyerekre, aki odament a vizes automatához, ami takarásban volt, így nem láttam, mit csinál a gyerek. Furcsa volt, hogy többen néznek arrafelé. Jó 5 perc után végeztem, akkor tudtam csak odamenni. Hát engedte ki a gépbõl a vizet, már hatalmas tócsa volt a gépnél. Senki nem szólt rá, csak nézték, pedig a meleg vizes csappal a kezét is leforrázhatta volna. Dühös lettem akkor, de azt hiszem, nem mertek rászólni, mert sok szülõ ilyenkor patáliát csapna....
Hát, én sosem értettem minek kell egy kisgyereket feltétlenül elcipelni egy színházba, moziba, ballagásra, vagy bármi egyéb rendezvényre, amibõl semmit sem ért, viszont a többiek sem fognak érteni belõle semmit, a gyerek visítása miatt.Nem hiszem, hogy arra az 1-2 órára ne tudna leakasztani valami ismerõt, hogy vigyázzon agyerekre.Engem nagyon tud bosszantani, ha más kisgyerekétõl egy mukkot nem hallok a mûsorból, mert a kicsi tele torokból visong.Nem oda való, na.
Mert nagyon sok "gyökér" ember van. Múltkor vásárolunk az Ázsiában, erre egy nõ tartja a gyerekét kb 2 évest és biztatja hogy kiabálj apának aki a bolt túlsó végén van. Ott óbégat a gyerek -aki nem hibás- mert anyuka bíztatja. Vagy ami a halálom amikor a szülõ a már 6-8 éves gyereket berakja az utcai cipõvel a bevásárló kocsikba. Oda ahova más az élelmiszert rakja.Hogy lehet ennyi eszük?
Az ilyen korlátozás nélküliekbõl lesznek az állatkertbe való idióták.És sajnos feltûnõen szaporodik ez a tipus.Addig jó, míg legalább a környezetébõl veszi valaki a fáradtságot, hogy rászóljon, ha már sok!
18. az ilyen szülõket legszívesebben megpofoznám azzal a mondattal, hogy engem sem korlátoztak gyerekkoromban...
Mert azt hiszik, hogy azért, mert a világra szültek egy gyereket, akkor minden csak körülöttük forog... a járdán nem hajlandó félre állni, mert õ gyerekkel van, a buszon nem hajlandó arrébb menni a fél buszt elfoglaló bevásárló kocsinak is használt babakocsijával, és amúgy is, õ gyerekkel van, neki mindent szabad, persze tisztelet a kivételnek, mert vannak, akik nem egy gyökérnek nevelik a gyerekeiket.
Én inkább csak azt bírom, hogy szinte mindenkit zavar, és ha valaki nem tûri tovább és szól, akkor mindenki más csak meghúzza magát, mint a szar a fûben és várja, hogy mi lesz. Ahelyett, hogy örülne, hogy más kimerte nyitni a száját és nem hagyná, hogy egyedül hülyét csináljon magából. És ez kb. mindennel így van, mikor mindenkit zavar valami, de csak egy valaki áll fel.
engem meg öcsémet is szabad szellemben neveltek szüleink, de valahogy ez mostanában a visszájára fordult. mikor mi bele akartunk mászni a szökõkútba, fogták a kezünket. ha biciklitárolón egyensúlyoztunk, apa ott volt, hogy le ne essünk. ha be akartam mászni az ágynemûtartóba, bemásztam, anyu addig fogta az ágyat, hogy rám ne csukódjon. nem korlátoztak olyan dolgokban, ami a magunk szórakoztatására volt, de nem zavart másokat. mert pl. emlékszem, mikor 3 éves koromban meghalt a nagymamám pont karácsony elõtt, elmentünk a karácsonyi misére, és nekem már a tököm kivolt, fáztam, oda akartam menni unokatesómékhoz, de anyu nem engedett, és elmagyarázta, hogy templomban nem illik rohangálni meg hangoskodni. utána csendben kivártam a mise végét. ugyanez volt egyszer a vonaton. õrült hisztiroham jött rám, mert fagyit akartam, de anyu rám szólt, és utána még otthon is kaptam egy jó kis fejmosást, hogy vonaton nem illik hangoskodni meg rosszalkodni, mert zavarunk másokat. na, szóval én pont ezt látom mostanában. majomszeretet vagy mifene. a gyereket védik a napvilágtól is, de megfegyelmezni nem tudják. ez generációs probléma, ahogy én látom. kinyílt a világ, minden szabad lett, a szülõk pedig ezt közvetítik a gyerek felé.
Ilyen kicsi gyereknek a gyerekszínházban a helye. Sosem viszem a fiam ilyen helyre, mert elõbb el kell sajátítania a társadalmi viselkedési normákat, arra meg ott a gyerekszínház stb. Étterembe se viszem, majd eljön annak is az ideje, ha nagyobb lesz.
A kérdező hozzászólása: tutuló (tutulni) = ordítani, óbégatni, hangosan a semmiért sírni, ordítva hisztizni (azt hittem ismeritek:D)

Ha a tanár rászól a gyerekre az iskolában, amikor a pad alatt maszturbál az szexuális zaklatásnak számít?

Legjobb válasz: Az eset hivatalosan közszeméremsértésnek minõsül és büntetendõ! Ha a maszturbáló elmúlt 14 éves akkor akár feljelentéás is tehetõ ami 1 évig terjedõ szabadságvesztéssel is büntethetõ! A tanárnak ilyenkor MINIMUM kötelessége szólni hogy hagyja abba. Ha csak ennyit tett akkor NAGYON rendes volt hisz ha a rendõrség és a bíróság szeretne precedenst teremteni hogy kiskorúak között ilyet ne lehessen csinálni akár pár hónap börtönt is adhat! A szexuális zaklatás dolog meg nem is tudom honnan jött neked??? Szóval a maszturbáló gyerek kib.szottúl hálás lehet a tanárnak hogy az nem feljelentette hanem CSAK rászólt!! Nem mellesleg aki ilyet csinál suliba annak valami nagyon nincs rendben a fejében...

Az eset hivatalosan közszeméremsértésnek minõsül és büntetendõ! Ha a maszturbáló elmúlt 14 éves akkor akár feljelentéás is tehetõ ami 1 évig terjedõ szabadságvesztéssel is büntethetõ! A tanárnak ilyenkor MINIMUM kötelessége szólni hogy hagyja abba. Ha csak ennyit tett akkor NAGYON rendes volt hisz ha a rendõrség és a bíróság szeretne precedenst teremteni hogy kiskorúak között ilyet ne lehessen csinálni akár pár hónap börtönt is adhat! A szexuális zaklatás dolog meg nem is tudom honnan jött neked??? Szóval a maszturbáló gyerek kib.szottúl hálás lehet a tanárnak hogy az nem feljelentette hanem CSAK rászólt!! Nem mellesleg aki ilyet csinál suliba annak valami nagyon nincs rendben a fejében...
"Remélem valami húsevõ baktérium rákerül a retkes kezérõl a farkára és tövig rohasztja." Azt hol írták, hogy hímnemû a maszturbáló?
Szexuális zaklatás???? Örüljön a lüke gyerek, hogy nem jelentette fel a tanár vagy valamelyik szülõ aki megtudta. Remélem valami húsevõ baktérium rákerül a retkes kezérõl a farkára és tövig rohasztja.
Nem! De simán adhat neki magaviseletbõl egyest. Óra alatt ne ezzel foglalkozzon!
Ja és hivatalosan ez a "közszemérem elleni bûncselekmények" kategóriájába tartozik és hivatalból üldözendõ tehát feljelentést akkor is kéne tenni ha a sértett(ezesetben a tanár és a többi fiatal) ettõl eltekintene! Vagyis elméletben a tanárnak KÖTELESSÉGE megtenni a följelentést! De ha bármelyik tanuló szülõje bemegy azonnal nyomozást KÖTELES indtani a rendõrség! Vagyis mostantól az a maszturbáló gyerek keményen reménykedjen hogy akár csak 1 szülõ is nem annyira tájékozott vagy mérges hogy ezt megtegye! Elég gáz ha már fiaatalon szexuális bûncselekménnyel kerül valaki rendõrségi nyilvántartásba és így rabosítják!
#3 A hivatalból üldözés nem jelent jelentési kötelezettséget.
Mi az a "szexuális zaklatás"? Ilyen bûncselekményt nem ismerek...

Zavar, ha mások rászólnak a gyerekedre? Nem vadidegen, hanem rokon, barát, család-közeli ember.

Kíváncsi vagyok rá, ki hogy van ezzel. Ha nincs időd/kedved kifejteni, legalább egy igent vagy nemet írj, légyszi! :) Köszönöm!

Legjobb válasz: Nagyszülõktõl természetesen nem zavar, de amikor a férjem tízéves kisöccse kezdte fegyelmezni a kisfiamat, akkor azért megkértem, hogy fejezze be. Más rokonoknál még nem fordult elõ, hogy nekik kellett volna rászólni.

Nagyszülõktõl természetesen nem zavar, de amikor a férjem tízéves kisöccse kezdte fegyelmezni a kisfiamat, akkor azért megkértem, hogy fejezze be. Más rokonoknál még nem fordult elõ, hogy nekik kellett volna rászólni.
Zavar és szóvá is teszem, de csak akkor ha olyan miatt szól rá, amiért én nem tenném!
Ha egyetértek, akkor nem zavar, ha megértem, hogy azért más rá szól, de én nem tenném, az kicsit zavar, de nem szólok, ha nem értek egyet, azzal, hogy ezért rá kell szólni, az zavar, és finoman akár hangot is adok neki, persze inkább csak családban, egyébként szituációtól függ.
Na, jól le lettem pontozva a véleményemért! Miért nincs igazam, hogy a szülõ szóljon rá a saját gyerekére, ha úgy viselkedik? Igenis bosszantó, hogy sok szülõ mindent ráhagy a csemetéjére és csak röhög rajta.
Nem zavarna, hiszen ha én látom meg elõbb, rászólnék én. De azért az sem mindegy, hogyan szól rá a másik.
Hát igen, nem mindegy hogyan! Ha normálisan szól rá és mellesleg jogosan, akkor nem zavar, megerõsítem én is a szavait. Ha bunkó a rászólás, vagy jogtalan akkor szóvá teszem.
Az számomra bosszantóbb, amikor a szülõ nem veszi észre magát, hogy rá kellene szólnia a gyerekére. Én nem szeretem más gyerekét fegyelmezni, ezt mindenkinek saját magának kellene megtennie. De amikor egy szülõ mindent ráhagy a gyerekére, az rém bosszantó számomra!
Igyekszem én rászólni, én elég szigorú anyukának is tartom magam. Ha mégis rászól egy rokon, utána én sem vagyok zavarban, ha annak a gyerekére kell rászólni. Kölcsönkenyér... A nagyszülõk is be szoktak szólni, ha van rá okuk, hagyom, ha nincs okuk, megvédem a gyereket.
Nem zavar, ha olyan dolgokért szól rá Mama amit nem szabad. Pl ne szedje le a virágokat amit drága pénzért vettünk ültettünk a kertbe. Vagy ha játszótéren rászól valaki hogy ne szórja a homokot, ne dobálja a kavicsot... Az zavar ha barátnõm rászól nálunk a gyerekre hogy miért eszik kézzel, vagy hogy úgy eszik mint egy malac, mert akkor az õ fia is utánozza, én nekem mindegy csak egye meg. Vagy hogy ne egyen a gyerekem édességet ebéd elõtt, mert akkor az õ fiának is kell, és nem eszik ebédet, de tudom hogy a lányom megeszi majd az ebédet is. Vagy hogy ne feküdjön a fûbe mert a fia leutánozza, és koszos lesz a ruhája. Engem nem zavar, majd kimosom.
A kérdező hozzászólása: Én is így gondolom kb., mint ahogy írtátok. Konkrétabban: az zavarna benneteket, ha a gyereketek piszkál egy másik gyereket, vagy elvesz tõle valamit, és a másik gyerek szülõje rászólna? A másik gyerek legyen mondjuk unokatestvér, vagy barát gyereke, akivel gyakran találkoztok.
A kérdező hozzászólása: Kedves Utolsó, én sem értem a pontozást, én zöld kezet adtam neked.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!