Találatok a következő kifejezésre: Ha megtudnád, gyönyörű, egyéves (1 db)

Ha megtudnád, hogy gyönyörű, egyéves gyereked nem a tied, mert összecserélték a kórházban, mit tennél?

Legjobb válasz: Perelném a kórházat, felvenném a kapcsolatot a vér szerinti gyerekemmel/szüleivel, de nem cserélnék. Persze lehet, hogy ha ebben a helyzetben lennék, jobb volna a kapcsolatos részt kihagyni, elvégre ki tudja hogyan reagálnának valódi gyerekem nevelõszülei.

Perelném a kórházat, felvenném a kapcsolatot a vér szerinti gyerekemmel/szüleivel, de nem cserélnék. Persze lehet, hogy ha ebben a helyzetben lennék, jobb volna a kapcsolatos részt kihagyni, elvégre ki tudja hogyan reagálnának valódi gyerekem nevelõszülei.
Húúú nagyon kiakadnák tuti perelném
megkeresném a vérszerintit lehet, hogy az még szebb baba :) )
hmm...igazából semmit.nevelném tovább hiszen valóban a gyerek azé aki neveli :)
hát én biztos nem dobnám el azt a babát, akit eddig sajátomként neveltem... neki én vagyok az anyja és a vérszerinti egy idegen és ezt kell inkább nézni, nem az önös érdekeket...
A vér szerinti gyermek az enyém, foggal körömmel küzdenék érte, a gyermek, akit neveltem eddig a szívemben maradna és a kapcsolatot is tartanám vele, ha módon lenne rá, tovább nevelném.
Azt hiszem, nem hinném el. Nem vennék tudomást róla, lapítanék, hogy más lép-e valamit az ügyben. Sajátomként szerettem a gyereket - s azé a gyerek, aki neveli.
egyszer láttam egy errõl szóló filmet. Az egyik párnak nagyon nehezen jött össze a gyerek, a másik párnál, meg már sok gyerek volt. A nagyon beteg lány a sokgyerekesekhez került, az egészséges meg a másik párhoz. A gyerek állandó betegsége és halála miatt kiderült, hogy el lettek cserélve. A sokgyerekes család vissza akarta kapni az egészséges gyereket, de nem adták nekik (akkor már csak apuka élt)... Ez mondjuk egy bonyolutabb helyzet. Mert az egyik gyerek már meghalt és akkor nincs csere lehetõség. Ha mindkét gyerek egészséges lenne, akkor sem cserélném vissza, mert a megszokott életbõl nem lenne szívem kiszakítani. Mondjuk egyévesen még rugalmasabban lehetne megoldani. Szerintem felvenném a kapcsolatot a másik családdal és amennyire megoldható én is az anyukája lennék. Ergo mindkettõ gyereknek lenne két anyukája és két apukája.
Követelném a vérszerinti gyerekemet is!
megosztatnám a felügyeleti jogot mindkét gyereken! ennél korektebbet nem tudnék.
egyenesen kinyirnám azt aki összecserélte és eddig men vette észre+beperelném õket.
Mivel 3 éves kortól vannak elsõ emlékeink, az az egy éves gyerek semmire sem emlékezne! Nem tudom mit tennék, a visszacserélni, olyan morbid és szerintem nem is lennék rá képes! Õ már az én gyerekem. De viszont a tudat, hogy a saját gyerekem másnál van.... Szörnyû lehet. Szerintem beperelném a kórházat, de nagyon súlyosan.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Hogy szokjak le a gépezésről, játékokról?

Sokat szoktam gépezni,játszani rajta,ha nincs dolgom,de lehetne jobb is.. pl. kicsit csajozgatni meg ilyenek,kitűnő-jeles voltam mindig,de már félek most hogy mi lesz idén mert 9. osztályba megyek..és kb. 4-kor,5-kor érek haza,és elvileg 3-4 órákat kell tanulnom,mivel a megye legerősebb gimnáziuma..
Látom én hogy semmi haszna az egésznek a való életben,de hiába,valahogy muszáj lesz leszoknom róla,de akkor meg hiába vettem most egy új gépet direkt játékokra..
Eddig is beosztottam az időmet suli közben,remélem ez nem változik idén sem!!
Legkönnyebb módszer?Töröljem le a játékokat?
De akkor meg ott van,hogy van egy csomó jó játék amit ki lehetne pörgetni,vagy csak néhány játékkal játsszak akkor ha nincs más dolgom,vagy hétvégén,szünetekben?

3

Mit kérjek a 18. szulinapomra?

szulinap,ajandek

9

Hogyan motiváljam magam?

A helyzet a következő - kifejtem teljes terjedelmében a nézőpontom - remélem lesz aki végigolvassa a sok nyávogást :D
28 éves vagyok - és nem vagyok túl motivált hogy kezdjek az életemmel valamit.
Egyszerűen úgy érzem hogy a hagyományos út - tanulás, kemény munka, esetleg karrier, szorgalom
pozitív hozzáállás a munkához, az emberekhez - tévút, hazugság és nem működik - ebből nem fogok
egy szép házat venni, vagy szép kocsival járni, vagy elutazni valahova messzebbre - pl. Japánba, ami nagy álmom volna.
Már kis koromtól kezdve asztrofizikus akartam lenni, de mivel nem ment a matek elég jól -a bunkó
gimis matektanárom meg elvette tőle a kedvem teljesen - így mentem olyan szakra amit el tudtam
végezni - közgáz. Ez sem rossz, pénzügy-számvitelt tanultam, meg nyelvvizsgákat is letettem - két nyelvből felsőfok.
Szerettem tanulni, noha annyira nem érdekelt a dolog hogy erről álmodtam volna éjszaka, vagy hogy komolyabban vitázzak
évfolyamtársakkal egy adott témáról...de nem is volt ez gond. A gondok akkor kezdődtek amikor végeztem, és munkába
kellett volna állnom... nagyjából tudtam milyen meló volna nekem megfelelő a szakmában - és ez nem is lett
volna olyan egetrengető dolog (pl. kontroller), de egyszerűen nem jött össze semmi normális munka -
csak call centerek, meg shared service centerekben tudtam dolgozni - aki volt már ilyen helyeken
az tudja milyen undorító, sekélyes, betanított munkák ezek... sokszor váltottam - megtehettem, mert a nyelvtudásom
miatt könnyen felvettek más helyekre is -de az eredmény mindig ugyanaz volt...szar meló, átlagos, frusztrált emberekkel,
akikkel muszáj jópofizni, különben kinéznek a csapatból, és akkor már régen rossz.
Külföldön nem próbálkoztam, mert úgy voltam vele hogy releváns tapasztalat nélkül ott sem rúgok labdába...
az utolsó kitörési kísérletem kb. két éve volt - amikor egy újabb szar meló mellett, járni akartam egy egyetemi képzésre
- informatika szakra. Meg egy csajjal is járni akartam ugyanabban az időben. Az egészből az lett
hogy szerelmes lettem, mire a csaj dobott - így depresszióba estem, és a pszichiátrián kötöttem ki év végén - állás, és suli
nélkül. Gyógyszert szedtem - voltam több helyen is - végül skizotipiás személyiségzavart állapítottak meg nálam. Király.
Találtam újra állást - de a gyógyszertől nem bírtam felkelni - így hamar kirúgtak. Majd idén kijutottam Angliába egy nagy
multihoz - adminisztrációs munkát végeztem - de nem éreztem jól magam, ismét csak a gyógyszer miatt - nagyon nehezen keltem fel,
meg egész nap tompa és fáradt voltam. Így kb. 3 hónap múlva hazajöttem.
A gyógyszerrel leálltam, többé-kevéssbé helyrejöttem, vagy inkább: javultam. Közben két év telt el
a csaj akibe szerelmes lettem persze már rég összejött egy helyespasival...höhö.
A gond az hogy elvesztettem az elmúlt évek alatt valamit: A hitemet. A hitet hogy kemény munkával, szorgalommal
tanulással lehet eredményeket elérni. Én próbálkoztam, de nem ment a dolog.
Így most itt állok, 28 évesen, megint felvettek egy másik nagy egyetemre, megint info szakra,
most próbálok majd állást is keresni..de nagyon deja vu érzésem van, illetve nagyon nincs motivációm, és pénzem sem.
Unom már a mártírt játszani, aki dolgozik, a pénzét meg kajára, albira, meg sulira költi - és ennyi, slussz,
míg a sok kopasz, meg tetovált izomagy nagy BMW-kel, Audikkal, meg terepjárókkal furikázik az úton. Nekik hány diplomájuk van?
Hány idegen nyelvet beszélnek? Egy sem? Egyet sem? Akkor meg honnan van annyi pénzük? Mert miért is éri meg tanulni, gürcölni? Kinek éri meg
ha cserébe pénzt nem kapok? És ez nem csak itthon van így - az egész világ ebbe az irányba mozog. Lassan már ott tartunk hogy bármilyen
diplomás munkával csak bagó pénzt lehet keresni - és ebbe bele értem az orvosokat, mérnököket is.
Így a kérdés végül is az, hogy hogyan motiváljam magam, ilyen körülmények között?

1

Mik a kedvenc természetes és mesterséges illataid? Milyen érzéseket keresel az illatok segítségével?

Többet is lehet,akár parfümöt is,ahány kedvenced van:)
Az enyémek a frissen vágott fű,az orgona,az antikváriumok illata,a kávé,a dinnye illata,a dohos,nyirkos pinceszag,a fahéj,az eredeti bőrkabát szaga,az a kellemes,üde levegő természetes víz közelében,és a kiskutyák illata:)
Kedvenc pafümöm jelenleg a Hypnose(Lancome)de egyébként a friss,vagy a lágyan virágos illatokat kedvelem.
Azt hiszem a biztonság,és a szabadság érzését keresem a legjobban az illatokban.

3

Milyen módszert ajánlotok tanulásra?

A kávén és társain kívül,ami felébreszt és felfrissíti az agyat.

2

Nektek mi a legnagyobb félelmetek maga az életre nézve?

Nekem minden álmom, hogy boldog párkapcsolatba éljek (és öregedjek meg) a férjemmel, és legyen minimum két egészséges gyermekem, és ha ez nem adódna meg, még csak a lehetősége sem, hát attól nagyon félek.
18/L

11

Film, ami visszahozza az életkedvet, felébreszt, rámutat az élet szépségeire?

Ismertek ilyen filmet? Nekem a legfőbb kedvencem ilyen témában az Életrevalók.

3

Miért lehet ez, hogy nem szívesen megyek el egyedül boltba, visszatart egy érzés?

Nem szívesen megyek be egyedül itt a településemen egyik boltba se (kisebb boltok vannak csak). Mindig az az érzésem ott, hogy azt hiszik az eladók, pénztárosok, hogy el akarok lopni valamit, de ez ez érzés csak, lehet eszükbe se jut ilyesmi. Szóval, hogy bizalmatlanul tekintenek rám.
A másik, meg hogy attól tartok, hogy összetalálkozok olyan ismerősökkel, akikkel nem akarnék, vagy az anyám ismerőseivel, akiket én nem ismerek, csak ők engem, és elég félősnek gondolnak. Pedig ez nem félősség, én nem félek tőlük, hanem utálom őket valamiért.
De ezek az érzések csak ezen a településen vannak bennem, ahol lakok. Máshol jóval simábban bemegyek egy boltba, lazábban tudok az utcán is sétálni, nem zavar az emberek közelsége, csak itt a településemen.
Ezeknek mi lehet az oka, boltban miért van bennem olyan érzés, és miért utálhatom ennyire a településen élő embereket?

1

Mi értelme van élnem?

Nincs életcélom, nem érzem úgy, hogy érdemes lenne élnem. Sose volt sok barátom, most is öszzesen egy van, de mostanság alig találkozunk/beszélünk. Nagyon roszzul esik, hogy rajta kívül nincsenek normális emberi kapcsolataim, hiába próbálkozok, ráadásul, úgy érzem, hogy ő is kezd eltávolodni tőlem.
Régebben, egyrészt az hajtott előre, hogy ha próbálkozok, akkor majd csak találok barátokat, esetleg egy barátnőt, de már belefásultam, meguntam, hogy évek óta semmi sem változott, most is 'csak' egy barátom van senki más.
Beleuntam már, hogy lányokat hajkurászzak, feleslegesen, hogy hülyítsenek, vagy csak szimplán otthagyjanak 10 perc után az első (és utolsó) találkozáskor.
Meguntam, hogy szinte csak bántanak engem (szavakkal), hogy szinte nincs olyan, hogy úgy feküdjek le egy nap, hogy azt érezzem, hogy érdemes volt felkelnem, hogy vannak emberi kapcsolataim, és másnak is szüksége van rám, és nem csak nekem másokra.
Már nem érdekel, hogy lehet, hogy szebb jövőm lesz, hogy jobbá tehetem a jövőmet, hogy lehet boldog leszek, már nincs kedvem, energiám arra, hogy elviseljem a jelent egy szebb jövőkép miatt.
Igazából az egyetlen dolog, ami életben tart, hogy nem akarok fájdalmat, bűntudatot okozni a rokonaimnak, az egy szál barátomnak azzal, ha öngyilkos leszek.
Kérlek segítsetek, hogy találjak valami érdemes célt, ami értelmet adhat az életemnek!

2

16 éves korba mennyi az átlagos méret kukira?

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!